1. A tökéletes férfi és a megtermékenyülésre képtelen, emancipált nő
„Dénes Mária: Kérdem én hány férfi van manapság, aki akárcsak magát is át
tudja világítani, nemhogy a párját. Egyébként is tudott dolog, hogy az öntudatos
férfi éppen a hibáit, a tévedéseit ismeri be a legkevésbé, mivelhogy
tévedhetetlen. Sőt, ha tévedett már nem is férfi, maximum nő, azok szoktak
inogni. Anélkül ismeri a nőt, hogy az megszólalna. Neki ne meséljenek.
Az igazi férfi reggel elmegy, miközben kihagyja a feleségének a gyermekek és a
házimunka mellett, a család anyagi gyarapodását szolgáló feladatokat. Persze
mondanom sem kell, hogy a pénzt jól elzárva tartja, mert hát az uralom egyik fő
összetevője, hogy rendelkezik a család pénzéről. Az asszony költekező, s
különben is ő keresi pénzt a nő fehér kesztyűjére (ami nincs is, vagy úgy kapta
ajándékba mástól). Aztán elmegy dolgozni. A családban a hangulat oldott,
mindenki végzi a dolgát. Amikor hazajön egyet jó nagyot üvölt köszönésképpen,
a feleség összerezzen, a gyermekek összefutnak egy sarokba és vacognak,
számba veszi a haladást, ami, természetesen elégtelen.
Enyhe düh jelei látszanak az arcán, hiába, ezzel a nővel nem lehet. Elmondja
asszonyának, hogy más ügyesebb nőt kellett volna feleségül vennie, de ha
egyszer feldühödik elkergeti az asszonyt a „kölykökkel” együtt, s éli az életét
nyugodtan. Csak bosszantást jelentenek a számára.
Aztán elébe teszik az ebédet, nyílván egyedül eszik. Ne zavarják! Más jelenléte
fölöttébb zavarja a nap eme nyugodt perceiben, különben sincs egyetlen nyugodt
perce. Az asszony lehetőleg álljon a hátánál, hogy ha valami kell, azonnal
ugorhasson. Általában kell is. Aztán lefekszik és horkol egyet délután, miközben
maximális csend uralkodjon a lakásban. Az utcán legalább három lépéssel a
felesége előtt halad, hogy ott is látszódjon, mennyivel előbbre jár ő, meg, hogy
ne zavarja magasrendű gondolataiban a felesége fecsegése. Otthon miután
felébred délutáni szundikálásából, s még nem érkezett meg a szomszéd, akivel
nagyon fontos kártyapartija van, szétnéz a családban s látja, hogy egyik
gyermeke buta, a másik béna, a harmadik rendetlenkedik, hangoskodik, s a
negyedik megfésületlen, mosdatlan. A gyermekek bűntudatosan sunyítanak egy,
két atyai áldás után, az asszony hízeleg, nehogy ő is kapjon vagy kettőt.
Megérkezik a szomszéd és megint kuss: gyermekeknek a sarokba! Az asszony,
szintén. Fontos férfi dolgokról van szó, amihez nők nem értenek. Közben
iszogatnak. Aztán 50 éves kora körül hirtelen legyengül és pár hónap alatt elviszi
a prosztata rák. Otthagyva szép családját a hőn szeretett apa.

2. A férfivel kapcsolatban tudni kell, bár kauzális szinten a fény megtestesítője, de
gyakorlatban, minden férfiben annyi tudás van és annyi spirituális fény van,
amennyit feléleszt magában, s amennyi adottsága, hajlama van erre. Sem több
sem kevesebb. A legfontosabb képessége, hogy hajlandó ismereteket szerezni, az
igazságot kutatni, s ennek eredményeképpen végül valamit tényleg tudni egészen
biztosan az élettel és léttel kapcsolatban. S ez az amivel megtud termékenyíteni,
ez amit érvényesíteni tud. Amit érvényesíteni érdemes. Ezért választottak a
férfiak fiatalabb nőket régebb és fiatal nők érettebb férfiakat, nem pedig
apakomplexumból a nők, meg hatalmi mániából a férfiak, ahogy a
pszichológusok írják.
Mint ahogyan a nő is, bár kauzális legfinomabb csíráiban a teremtő szeretethez, a
nyitottsághoz, elfogadáshoz áll a legközelebb. A valóságban bennünk nőkben
elég sok rosszindulat, zárkózottság, boldogságféltés, gyűlölet tud meglapulni.
Nagyon sok esetben a szeretetre való képességet külön meg kell tanulni. Többek
között a gyermeknevelés pontosan az értelmes szeretet képesség kialakulását
szolgálja, amennyiben a nő tudatosan odafigyel rá. Ugyebár csakugyan a legtöbb
fejtörést azért a gyermek nevelése okozza, mert nem elég a mában gondolkodni,
hanem arra is gondolni kell, hogy 10-20 év múlva az általunk tanítottak a javát
szolgálják-e avagy éppen a vesztét okozzák majd, de ezt a részt le is zárnám,
mert ez egy külön nagy téma.
Az előbbi írásomat éppen azért tettem fel, hogy egyrészt nyilvánvalóvá tegyem, a
minimális szeret nélküli fény érzéketlen hatalmaskodás, basáskodás csak.
Mivelhogy a személyes erejétől megfosztott férfiről, s annak áldatlan
következményeiről a személyes életben és a közéletben Szilárd több helyen is
szól. Amivel természetesen egyetértek.
Ugyanakkor azt is fontos tudni, hogy a szellemi, a valódi, azt életben is helyt álló
és pozitív következményeket hozó következtetésekre csupán szeretet alapon
lehet jutni. Hamvas Béla azt írja: ami a szeretetből nem érthető az értelmetlen.
Lásd a sok életidegen filozófiát.
Nyílván, a férfinek például hiába van óriási szellemi tudása, ha nincs bátorsága
áramoltatni elsősorban önmagában, s ha bevált, a párját is megtermékenyíteni
vele, a párjától is elvárni a maga természete szerint a realizációt. Ez azonban a
kérdésnek csupán az egyik fele, mert a megtermékenyítés tekintetében kell az
elfogadó fél is. Itt viszont nagy szükség van a nőnek nem csupán az elfogadó
készségére, hanem a bizalmára és ugyanakkor a helyzetfelmérő,
helyzetfelismerő, változó képességére is. Mert azért egyezzünk meg, bármilyen

3. okos és bátor férfival legyen dolgom, helyettem nem gondolkozhat senki, ez
egyenesen szellem ellenes és ugyanakkor önállóság ellenes. Márpedig a lét az
önálló személyen alapszik. Hiába veszem magamba az információt, ha nem
építem be, nem gondolom át többször is az értelmét, sőt nem vetem ki azt, ami
nem illik a természetemhez.
Az más kérdés, hogy sok nő azt mondja, hogy az a jó amit én mondok, s
minden egyéb érvénytelen. Ezt a férfi is szokta mondani, de nála ez egyenesen
erény számba megy. Nem kell a dolgokat ennyire leszűkítetten nézni.
Mindenkinek ott van a Jupiterje s ennek segítségével pontosan arra kell a
leginkább odafigyeljen, hogy mikor és mivel termékenyít meg és termékenyül
meg. Mert ez valahol egy jól működő kapcsolatban kölcsönös. A férfi sem
termékenyít meg folyamatosan, mint ahogy a nő sem termékenyül meg
állandóan. Szellemi szinten meg végképp nem. S persze mindez elválaszthatatlan
a felelősségtől, ahogy Szilárd is írja a politikai rovatban.
Elsődlegesen a Marshoz és a Naphoz kapcsolódó megtermékenyítés szerepe a
férfihoz kapcsolódik, a nőhöz pedig a Hold és a Vénusz kötődik a természeti
létben. A férfiban a Marsot és a Nap természetet el nem fogadni és az nem
táplálni épp olyan veszteség a férfi és nő számára is, mint a nőben a Hold
természetet és Vénuszt elutasítani. Vagyis vedd el a nőtől az a lehetőséget, hogy
gyermeket szülhessen és nevelhessen, vedd el a szépségét, a báját, kedvességét, a
szerelemre való lehetőségét és a világ legboldogtalanabb személyévé teszed.
Ezzel szoktam ilusztrálni a rendelőim számára eme princípiumok megértésének,
elfogadásának fontosságát.
Az előbbi példát továbbá azért is hoztam fel, mert a férfi uralommal
kapcsolatban általában nekünk nőknek nem sok jó jut eszünkbe, önkéntelenül a
basáskodás, az öncélú hatalom gyakorlás, egyenesen a személyiség eltiprás jut
eszünkbe és sehogy sem a szellem tisztító ereje. Pedig erről szól az igazi férfi
szellem, csak ki kell várni és kellő türelemmel, lelkesedéssel, odaadással és
lehetőleg nem öncélú elvágó, semlegesítő kritikai szellemmel ajánlott
viszonyulni hozzá.”
„Szilárd: lenne némi kiegészítőm a Marika által felvázolt tökéletes férfiről:
A tökéletes férfi az, aki a felesége kiszolgáltatottjává válik, mivel úgy képzeli,
hogy természetes az, ha az asszony őt kiszolgálja. Ezért, amikor a felesége
megbetegszik és korházba kell feküdnie, teljes lessz a családban a kétségbeesett
káosz: az még hagyján, hogy az összes szekrényfiókot ki kell rámolnia, mert azt
sem tudja, hogy melyikben találhatja meg a zokniját, a vasalt ingét, sőt: esetleg

4. még a gatyáját is. Sőt: azt sem tudja, hogy erre vagy arra az alkalomra,
közösségi, vagy hivatalos megjelenésre (korházi papírok beszerzésére), milyen
ruhát kell felvennie és ahhoz milyen ing és milyen nyakkendő passzol. És
micsoda rettenet: ha nem megy vendéglőbe táplálkozni, nem ehet meleg ételt és
ez, a közbabona szerint, maga a pokol és a gyomorfekély! De mindez még
mindig semmi: neki kell a cipőjét megpucolnia! De mi lessz ilyenkor a
gyermekekkel, ha nincs neki, vele egy helyiségben lakó, vagy közeli helyiségben
lakó anyja, vagy anyósa, nővére, épp ráérő, munka nélküli és saját család nélküli
sógornője, aki gyermekeit öltöztesse, megmosdassa, megfürdesse, megetesse
(süssön, főzzön nekik!)? A tökéletes férfinak azonnal bejáró - takarító, öltöztető,
gyermektápláló és nevelő - nőt kell szerelni és azt keményen megfizetni, és
akkor az mind elviszi, nem csak a család konyha-pénzét, de az ő, új autóra, külön
tévére, horgászfelszerelésre, stb. spórolt, vagy éppen a dugi pénzét is! És ez még
a jobbik eset. Mert ha az ideális férfi meg is találja a zokniját és vasalt ingét, de
se a közelben lakó nyugdíjas anyja vagy anyósa, munkanélküli húga, nővére,
vagy sógornője sincs, és nem is keres annyit, hogy bejárónőt fizessen, sőt: autója
sincs, amivel a gyermekeket vendéglőbe hordja, akkor tessék elképzelni, hogy mi
történik? Rágondolni is kész tragédia!
Nem tudom, Marika hol olvasta, azt, hogy a Pszichológusok szerint a régi
időkben, és vidéki kultúrkörökben (Például a székelyföldi falvakban és kisebb
városokban még) a fiatal nők és lányok apakomplexusaik által vezérelve mentek
feleségül idősebb férfiakhoz. Mielőtt bármit is mondanék ezzel kapcsolatosan,
előre akarom bocsátani, hogy mindazok ellenére, hogy a feleségem 25 évvel
fiatalabb mint én, egyáltalán nem vagyok a házastársak közötti ilyen nagy arányú
életkori eltolódásnak a híve! Regényemben, de máshol is, leírtam már, hogy
amikor rájöttem, hogy bizony, visszavonhatatlanul szerelmes lettem a 19 éves
egyetemista lányba, miközben – és annak ellenére! – hogy én „egy komoly
kapcsolatról” álmodoztam, egy annak (És nekem!) megfelelő komoly, nőnemű
partnerrel, ismervén már a Szaturnuszi ciklusok spirituális jelentését, előbb
kétségbeesetem, majd annyira megharagudtam magamra, illetve „az én
szerencsétlen és hülye sorsomra”, hogy a negatív lelki átéléseim miatt,
istentelenül meghűltem. – Szerencsére a hűlés spirituális okait is ismertem, ezért
igyekeztem minél előbb, és lehetőleg maradéktalanul abba hagyni a
„mérgelődést”. Ez viszont koránt sem azt jelentette, hogy egyből jövendő
feleségemként kezdtem volna Emőkére gondolni, hanem azt, hogy mit tehettem
mást: elfogadtam a helyzetet és a komoly kapcsolat megvalósításáról szőtt
álmaimat, ha kényszeredetten is, de egyelőre és ismét félretoltam, elhalasztottam.
És ezzel együtt elhalasztottam a szaturnuszi ciklusokról szóló tanulmány

5. megírását is, annak ellenére, hogy több ízben is tartottam róla előadást, hiszen a
gyakorlati élethelyzetemmel ellentmondásban voltam azokkal a
következetésekkel, amelyek onnan levonhatók. És ha nem is lennék
ellentmondásban, akkor is félő lenne, hogy e helyzet miatt szubjektív
magyarázatot vinnék az értelmezésbe. Ezért mind kérem Istvánt, akinek van a
témáról egy kidolgozott kézirata, hogy azt vigye gépbe és töltse fel az astrologos-
ra minél hamarabb.
Akit érdekel az a lelki – szellemi és sors-folyamat, amely oda vezetett, hogy
másfél év múlva összeházasodtunk Emőkével, ott van leírva a Regényrészletek c.
rovatomnak a XVII fejezetében. Amennyiben elhiszi nekem az olvasó ezek után
azt az állítást, hogy a lassan 30 felé közeledő, de úgy is fiatal feleségemmel való
9 éves együttlét után sem vagyok az ilyen nagy korkülönbségnek a híve, az talán
megérthet és tanulhat valami fontosat a következőkből, aki nem, az nem.
Tény, hogy kb. két évvel ezelőtt feltűnt az, hogy azoknak a Magyarországi
házastársaknak az esetében, akiktől horoszkópértelmezés-igénylést kapok, és
főként abban az esetekben, amikor 30 éves életkor betöltése utáni állapotban levő
és gyermekáldás nélkül maradt személyek (többnyire hölgyek) esetéről van szó,
meglepő módon nagy az olyan esetek száma, amikor a nők, ritkábban egy idősek,
és a leggyakrabban idősebbek 3 – 6 évvel a férjeiknél, élettársaiknál. Az elején
nem értettem, illetve nem akartam érteni a dolgot. Akkor viszont, amikor a
férjeik miatt aggódó, a férjeiket féltő és azokat óvni akaró, - Tessék kérem
becsület szóra elhinni nem, hogy nem hazudok: az egyik hölgy szó szerint is azt
írta, hogy – meg akarja védeni a férjét! Amikor ezt, a férjnek a negatív
élettapasztalatoktól való feleségi megvédése „akaratáról” szóló levelet is
megkaptam, tovább nem rejthettem el magam elől azt a kényszert, hogy a
jelenségnek utána kell nézni, azt végig kell gondolni, nagyon komolyan!
Megtörténhet ugyan, hogy én váltam együgyű őskövületté. De, mind az illető
horoszkópokból 99 százalékban kiolvasott magzat-és gyermekellenes, illetve
fény-ellenes programokra támaszkodva, mint azon korábbi megfigyelésemre
támaszkodva, miszerint az ilyen karmikus programokkal rendelkező,
gyermektelen, vagy egy gyermekes, elvált hölgyek igen sok esetben olyan
„megbízható” szexuális viszonyba sodródnak, ahol családos férfiak szeretőivé
válva, szerényen meghúzódnak a „másodhegedűs” szerepkörben - mivel az, hogy
ezek a férfiak, nem akarnak tőlük gyermeket, tehát „nem jelentenek számukra
megtermékenyítő veszélyt” és ez a biztonságos helyzet sokkal értékesebb dolog,
amennyire megalázó lehet a második szeretői szerepkör -, mind pl. a tudattalan
alvilágát minél mélyebben és az utóbbi fél évben egyre mélyebben átvilágítani
törekvő feleségem személyes beszámolóira is támaszkodva, bátran merem

6. állítani, hogy A MAGYARORSZÁGI NŐK NAGY RÉSZE AZÉRT KERES –
DE PERSZE, ÖNTUDATTALANUL ÉS ÖNKÉNTELENÜL! – MAGÁNÁL
FIATALABB, VAGY MAXIMUM, VELE EGY IDŐS SZERETŐT,
ÉLETTÁRSAT, VAGY FÉRJET, MERT AZOKKAL MÉG LEHET NÉHÁNY
ÉVIG HALASZTANI A GYERMEKÁLDÁS ELFOGADÁSI
PROBLÉMÁJÁNAK A MEGOLDÁSÁT (1) ÉS (2) MERT AZOK,
KEVESEBB TAPASZTALATTAL ÉS ÉRETT GONDOLKOZÁSSAL
RENDELKEZVÉN, NEM KÉPESEK ŐKET ANNYIRA ÁTVILÁGÍTANI,
MINT A TAPASZTALTABB ÉS ÉRETTEBB FÉRFIAK. A feleségem nyiltan
be is ismerte, hogy azért szeretne egy nála is (Figyelem: Nem nálam, hanem
nála!) fiatalabb férjet, mert azzal jobban tudna bírni, mint velem!”
Ráadásul a Marika által említett pszichológusi felvetés, éppen, hogy fordítva
igaz: nem is a nők, hanem a maguknak idősebb nőt szeretőül, élettársul, feleségül
választó fiúk és férfiak tudattalan képzeletvilága az érdekes: Ha nem is szenved
mindegyikük anya komplexusban, de valószínű, hogy ennek a természetellenes
tudattalan késztetésnek az egyik oka az, hogy az édesanyjuktól nem kaptak
gyermekkorúkban elég törődést, odafigyelést és szeretetet, aminek e
leggyakoribb oka éppen az, hogy azokban az időkben egyrészt az édesanyák
kényszerből jártak munkába, másrészt az a divatos tévképzet, hogy a nők
karrierje fontosabb lehet a családanyai szerepkör minél teljesebb átélésénél, nem
a rendszerváltás utáni Magyarországon jött létre, hanem már a nyugati világ
kultúrkörében korábban, és Magyarországon is, a Kádári időkben már a javában
és keményen meghonosodott. Ez nem állítás részemről csak feltételezés, esetleg
lehet jönni más megoldási javaslattal, illetve tovább lehet gondolni, esetleg
alátámasztani komolyabb érvekkel is.
Visszatérve a Szaturnuszi ciklusok szerinti, a megfelelő gyermekáldás fogadási
és a harmonikus házasság lehetősége szempontjából is alkalmas nő – férfi életkor
különbség szerinti megosztást, a nőknek természetesen a női testi és lelki érettség
egymásra találásának és ezért a legtermékenyebbnek számító idejét, a 21 – 28
életkór periódusát, az érzelmi lélek kialakulásának az időszakát látom a
legalkalmasabbnak mind a gyermekszülésre – gondozásra, mind a férjjel
szembeni természetesen harmonikus lelki és szellemi állapotok kiépítésére.
A férfiak általában, legalábbis spirituális szempontból – és ezen a helyzeten az
sem változtat, hogy egyesek közülük, már ebben az időszakban is, kivételes
szabályerősítőkként ennek ellentmondanak! – még egyáltalán nem nevezhetők
érettnek. Sőt! (Lehet, sok magyart megbotránkoztatok, de én a 24 éves, családja
mellől taknyos kamaszként a csatába rohanó Petőfi Sándort egyáltalán nem
tartom spirituálisan érettnek, és nem győzök eleget sajnálkozni azon, hogy Bem

7. tábornok nem kergette vissza a családjához, mert az igazán komoly és értékes
verseit, más irodalmi alkotásait, az után írhatta volna meg számunkra, hogy a
kamaszos forradalmi lobogását le vetkőzi. És akkor egészen biztos, hogy ennek
az ostoba Petőfi-halál kikerülésének azt a hasznát is élvezhetnénk, hogy ma nem
hivatkozhatnának liberalizmusára a kiskorúakkal szembeni szexuális perverziók
törvényesítését forradalmi gondolatként a törvényhozás elé vivő liberális
politikusok. De még a 28 – 35 éves kor, amikor az értelmi lélek alakul ki
általában, az sem hozza meg az igazi férfi-érettséget: az egyetemes felelősség
őserejével való közvetlen kapcsolatot. Ezt csak és csakis a 35 – 42 életkor
időszaka hozza meg, vagyis a Szaturnusz (Az apaság és a felelősség bolygója!)
által uralt felelős lélek kialakulásának az időszaka. Vagyis: amennyiben az
emberiség valamikor még magára ébredhet a tudományos-liberális
zavarodottságából és lányaimmal egy idős, felnőtt hölgyek korosztálya
normálisabban kezd gondolkozni, mind a mai nők, és a garantáltan máris a
világi, élvezet -centrikus gondolkozás elemeivel egy életre megfertőzött 15 – 16
évesek korosztálya, szóval ha még lesz az emberiség történelmében valamikor
spirituális alapokon fekvő normális életkoncepciók szerinti mentalitás, bizonyára
a nők szánára a 21 – 28 életévi, a férfiak számára a 35 – 42 életévi házasodást és
gyermeknemzést fogja erősen javallni. Vagyis a 7 – 14 éves korkülönbséget a
férfiak idősebb állapota irányába, és nem, hogy a férfiak legyenek fiatalabbak a
nőknél, amint az szerfölött divatos ma magyarhonban. És akkor nem lesznek,
majd a nők sem 30 – 35 évesen, már csak a lombikbébi programok sikerében
reménykedő kismama jelöltek, ahogyan nem lesznek a náluk fiatalabb, vagy
velük egy idős, de mozgékony és nagyon tettre kész férjeik által már kissé
„öregnek” talált és ezért 40 – 45 évesen elhagyott, magukkal és életükkel semmi
értelmes dolgot kezdeni nem tudó, szomorkás, vagy nyíltan megkeseredett,
különféle nő-klubokban, a férjeiktől kapott életjáradék fejében a maguk számára
erőltetett életvidámságot szerezni igyekvő magányos asszonyok sem.
„Maresz: A Szilárd által kifejtettekhez a párkapcsolati a felek közötti ideális
korkülönbséggel, meg az ajánlott családalapítási életkorral kapcsolatban, még
annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ezeket főként irányelvekként kell venni, olyan
elvekként, amelyek az átlagos férfiaknál többször is beigazolódtak (számomra
is), nem merev szabályokként. Ezek az irányelvek elsősorban a fiatal nők
számára íródtak, abból a célból, hogy milyen szempontokat tartsanak szem előtt
a párválasztást illetően, annak érdekében, hogy hosszútávon is működőképes,
stabil, tartós házastársi kapcsolat legjobb feltételei jöjjenek létre. Ez egyáltalán
nem zárja ki azt, hogy vannak szellemi, személyiségi, felelősségtudati

8. szempontból érettebb férfiak pl. akik családapaként és férjként megtudják állni
hamarabb is helyüket úgy rövidtávon, mint hosszútávon.”
Szerintem, a Marika által leírt és általam kiegészített tökéletes férfi nem csak
zoknit – inget, ruhát keresni, és általában saját magát ellátni és a gyermekeit
táplálni -gondozni képtelen, hanem takarítani, mosogatni és mosni sem képes,
hiszen hogy alacsonyodna le ilyen fehérnépnek való, primitív munkához? De a
leginkább nem tud kisbabákkal bánni, azokat tisztába tenni – kakás és pisis
feneküket alaposan megmosni - és ha nincs arra pénz, vagy egészségi okokból:
hagyományos pelenkába tenni (Az első három gyermekünk még vászon
pelenkával járták ki a babakórt és a középsőket: Etuskát és Turikát már nem csak
én pelenkáztam, hanem öt éves kora után már Medárda is!), azokat etetni,
öltőztetni, és lefektetni – elaltatni. És persze: a tökéletes férfi nem csak hogy, és
nem mindig a szomszéddal kártyázik – Mivelhogy ez még a patriarchális családi
és családapai-kép, amit, az egészségesnek mondott, székely-falusi környezetben
növekedett Marika a képzeletvilágában hordoz. És ez még a jobbik eset, mivel -
manapság, a szomszéddal való szórakozás helyett, a felesége által kiszolgált és
így kiszolgáltatottá és szerencsétlenné tett férfi inkább a tévét nézi, vagy a
kocsiját javítja abban a megmaradt idejében, amely szabad idő számára a napi
rohanásból pénzkereső tevékenysége után, megmarad. Sőt: mivel a hatalmas
férfiasságát nem tudja a gyermekek és az asszony rekcumolásán kiélni,
focimeccsekre és más meccsekre, és természetesen: meccsek után kocsmába jár.
Persze, a valóságban a helyzet árnyaltabb, mivel a rezonancia törvénye miatt,
az ilyen tökéletes férfi, az ő ember-képzetének megfelelő tökéletes feleséget
választ és csak a hagyományos eset az, amit Marika leír, ahol tehát még a régi
magatartás és a tradíció szerinti koncepció dívik, amely alapján, ha más, a
spirituális fejlődés és kiegyenlítődés egyetemes követelményes szerint, normális
dolog nem is történt, de legalább normális számú és nagyjából egészséges
gyermekek születtek a családban. És persze, az sem igaz, hogy a férfiak többsége
ne tudna takarítani, tükörtojást sütni, kakaós kávét, pirítós kenyeret készíteni,
arra vajat kenni, vagy az automata mosógép és mosogatógép megfelelő gombjait
benyomni. A Marika által ábrázolt rémkép tehát ezért veszendőben van, és azért
semmi kár nem lenne, ha nem váltotta volna fel a régi tökéletes férfit az, az új, a
női elképzeléseknek immár megfelelőbb, tökéletes férfi, akiről egy – egy magát
szerencsésnek képzelő feleség ír nekem, és akivel tényleg semmi baj nincs, mivel
odaadó, a feleségét a gyenge szél fuvallattól, sőt: a légytől is megóvó, minden
nehézségtől megkímélő, megértő, sőt: a feleségére mindenben hallgató, azzal
minden döntését, elképzelését megbeszélő férfi, akinek az egyetlen baja,

9. amellett, hogy éppen olyan önállótlan, mint a kiszolgált zsarnok, az, hogy
képtelen a feleségét megtermékenyíteni. A dolog odáig fajul ezekkel a feleségük
által is erősen viszont szeretett és ugyancsak minden bajtól megóvott férjekkel,
hogy megértő feleségeik, még attól a lelki megpróbáltatástól is meg szeretnék
kímélni, hogy a biológiai megtermékenyítői képességi teszt „várható” eredménye
miatt, „meg nem érdemelt” megaláztatásba legyen részük. Az egyik ilyen
szerető, és férje lelki nyugalma miatt mélységesen aggódó feleség, majdhogynem
belőlem is sajnálatot kiváltó, megindító módon írta le nekem azt az előre vetített
szomorú jelenetet, amelyben az általa éveken át szeretett és gyermekként kezelt
(és nevelt…) férje, kezében a vizeleti mintát képező üvegcsével
szerencsétlenkedik egy klinikai laboratórium-rendszer folyosóján, majd
többszörösen megaláztatik a spermium-minták vételekor, és a végén
megsemmisülten áll a „lesújtó” eredmény tudomásulvételekor. – Komolyan
mondom, szinte én is elsírtam magam e sorok olvasásakor, és majdhogynem
egyet is értettem a szegény kis ártatlan (Ár-nélküli: súly és jelentőség nélküli!)
férjét féltő, és miatta aggódó feleséggel abban, hogy az ártatlan (ár tatlan:
sodrástalan, súlytalan, lényegtelen) férjét, ezektől a rettenetes próbatételektől,
inkább jobb lenne megkímélni, ha nem jutott volna az eszembe a Hermész
Triszmegisztoszi intés, miszerint: ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van.
Ahhoz tehát, hogy megtudhassuk, melyek azok a motívumok a férj
horoszkópjában, amelyeket inkább hangsúlyozni kellene annak érdekében, hogy
a házaspár lehetőleg természeti úton gyermekhez jusson, feltétlenül szükség volt
a biológiai tesztek eredményére.
És persze: ez is csak a másik véglet. És nem csak azért, mert a hirtelen az őt
gyámolító feleség nélkül maradt férjeknek, akiknek a „kiszolgáló” felesége
korházba kerül, csak akad egy, őt a nehézségből kisegíteni kész húga, nővére,
sógornője, édesanyja, vagy anyósa, sőt: manapság, titkos, vagy a feleség által is
jól ismert és jóváhagyott szeretője, aki képes néhány napig, vagy két hétig
valamit a konyhában kotyvasztani, a gyermekeket tisztítani, gondozni és ellátni
általában, hanem azért is, mert gyermekekről, így többes számban(!) egyre
ritkábban lehet beszélni, inkább csak egykékről. – A fenének kell még a szülők
életét pokollá tevő, két, vagy három elkényeztetett kölyök az első hisztéria-
bajnok mellé. Ahhoz (Mármint az egykéhez) viszont már tényleg nem kell
gondozó-nőt fogadni, hanem oda lehet adni valahova, valamelyik rokonnak,
vagy női ismerősnek, aki éppen szabadabb és tehetősebb, mint a korházban
gyógyuló feleség. DE NEM ITT VAN A PROBLÉMA, MIVEL A MEGOLDÁS
SEM ITT VAN. Vagyis:

10. Nem a steril házasságban, nem az egykézésben és nem a „két-kézésben”, van a
megoldás, és nem a ráérő, nyugdíjas anyósban, anyában, nő-testvérben,
sógornőben, ráérő ismerősben, nem a pénzben, a gyermekek vendéglőbe és
vigyázó pedagógusokkal működő napközibe szállítását lehetővé tevő autóban,
stb., van a spirituális megoldás hanem abban, hogy a férfinek is meg kell tudnia
csinálni, el kell tudni végezni mindazt, amit egy nő el tud végezni a
magzatkihordáson, gyermekszülésen és szoptatáson kívül, és viszont: ha kell, ha
szükség van rá, akkor a nőnek is el kell tudni végezni (Meg kell tanulnia
elvégezni!) nagyjából azt, amit a férfiak tudnak, és nem csak azért, hogy egyikük
se váljék a másik kiszolgálójává, vagy kiszolgáltatottjává, hanem elsősorban
azért, HOGY JOBBAN MEGÉRTHESSÉK ÉS EZ ÁLTAL MÉG JOBBAN
SZERETHESSÉK ÖNMAGUKAT és EGYMÁST DE ANÉLKÜL, HOGY EZ
TELJES SZEREPCSERÉHEZ VEZESSEN! A nemére jellemző sajátosságokat –
így a sajátos tevékenységi formákat is - meg kell őriznie mindenkinek, hanem
csak káosz, betegség és konfliktusokozó zűrzavar keletkezik minden szinten. És
akkor nem beszélhetünk sem fényről, sem szeretetről.
Igen Marikának igaza van: az a nő, akiből vagy a karmikus meghatározódása,
vagy a hibás nevelése miatt, hiányzik, vagy csak alig pislákol a szeretet (És
asztrológusi tapasztalatomból kiindulva állítóm, hogy az un. finom lelkű, vagyis
az önérzeteskedő, sértődékeny finom lelkű személyek, azok tehát, akikkel nem
lehet tárgyszerűen és egyenesen beszélni, csak udvarias kerülgetésekkel,
körmönfont kíméletességgel, azokban a legkevesebb a szeretet – vagyis azokban,
akik a legtöbbet hivatkoznak a szeretetre, és akik állandóan hiányolják a
kíméletet és a toleranciát és persze: „a szeretet jeleit” a köntörfalazást és
alakoskodást kerülő, probléma-centrikusan világítani igyekvő, férfi-beszédből,
azoknak a legjobb és a legnagyobb lehetőség arra, hogy szeretet nélkül éljenek.
És éppen hogy az elhárított gyermekgondozás, illetve a több – Lehetőleg saját,
vagy legalábbis olyan, akiért teljes mértékű személyes felelősséget vállalt! –
gyermeknek (Nem a gyermekként kezelt kutyusoknak és a cicáknak, a
teknősbékáknak és az árva cinegéknek!) a gondozása adja (Adná!) meg a
lehetőséget a teljes és feltétel nélküli oda-adásra, az igazi szeretet-képesség
kialakulására! – Figyelem: nem annyira a gyermekek nevelése, hanem inkább
azoknak a gondozása! – Hát ennek a megkülönböztetésnek a megtétele nagyon –
de nagyon fontos.
Az áldozathozatali képesség ugyanis, ami nélkül nem létezik szeretet, nem tud
kialakulni csak a gyermekekkel való, csak a felnőtté váló gyermek jövőjéért való
felelősségteljes gondozási-nevelési szintű foglalkozás által. Pontosan ezért nem
érinti (érintheti) meg a gyermekeiket gondozni nem ráérő apákat a szeretet, ami

11. abból is kiderül, hogy mennyire ellenségesen képesek azokkal viselkedni, amikor
azok felnőnek, és „csalódást” okoznak nekik, mivel nem váltják be a hozzuk
fűzött szülői ambíciókat.
És amit Marika, bizonyára egészen véletlenül, kihagyott a jó karikatúrának
készült Tökéleteses – férfiképre épített értelmezéséből: hogy a csodába értékeljen
egy a ténylegesen normális férfi-képnek valamelyest is megfelelő, hím nemű
személyt az a nő –AZOK A NŐK - és nem tudom elkerülni, hogy a politikai
rovatból ide ne hozzam a búslakodásomat: azok a nő nemű „magyar
választópolgárok” – AKIK A BENNÜK LEVŐ POTENCIÁLIS ANYÁT NEM
SZERETIK ÉS ELUTASÍTJÁK????!!! Egészen pontosan: logikusnak látom azt,
hogy azok a nők, akik vagy csak a bennük levő magzat- és gyermekellenes,
valamint élet és családanyai szerepkör ellenes programok hatására (Víz jegyek)
irracionális és öntudatlan módon félnek attól, hogy kihordandó és megszülendő
magzat kerüljön a méhükbe, vagyis a saját anyaságuktól, vagy azok akik az un.
Férfi és férfiasság-ellenes („agresszivitási”) programmal, vagy egyenesen apa-
ellenes karmikus programmal (Személyi horoszkópjukban erősen negatívan, és
főként a naptól és a Holdtól fényszögelt Szaturnusszal, vagy Bak Lilith, vagy
Bak Sárkányfarokkal.) rendelkeznek az aurájukban, és minden férfiasan
viselkedő személyben, nem csak, hogy a személyi, személyiségi konkurenciát
érzik és félik önkéntelenül a létező, vagy potenciális férjekkel – gyermekeik
apjával - szemben, hanem azt a személyt is elutasítják tudattalanul, aki veszélyt
jelenthet számukra az által, hogy őket megtermékenyítheti. Tudatosan, vagy
tudattalanul tehát, UTÁLJÁK ÉS GYŰLÖLIK AZOKAT A FÉRFIAKAT, akik
„úgy” viselkednek, hogy azt nem lehet közömbösen „lenyelni”, vagyis akik az ők
képzeteik szerint sértően viselkednek. MINT ahogyan annak a Magyarországnak
a többségi nő nemű állampolgárai, amelynek az iskoláit be kell ma zárni a
tömeges gyermekhiány miatt, amit ezeknek a felelőtlen és ma már többnyire a
rák valamilyen fajtájában szenvedő nőknek a többsége hozott létre(!)
DEKLARÁLTAN, vagyis nyíltan kimondva, szívből UTÁLJÁK ÉS
GYŰLÖLIK a nyilvánosság előtti szerepléseinek többségben mindig férfiként
viselkedő, EGYETLEN feleségnek ÖT GYERMEKET NEMZŐ ORBÁN
VIKTORT is! ( – A Gyurcsány Takarodj nevű pártvezér végül is, három anya
által szült gyermeket nevel, tehát nem egyetlen nőt termékenyített meg négyszer,
hanem egyet egyszer és egy másikat kétszer: az első házasságából van egy fia, a
második feleségétől született két gyermeke, amelyekhez – És ez viszont az ő
becsületére legyen mondva! – adoptált egy árva gyermeket is.)
A megoldás tehát újfent nem a ritkán férfiként viselkedő férfiak állandó
rekcumolásában, „helyes viselkedésre”, vagyis a női érzékenységnek

12. (érzékenykedésnek) a figyelembevételének a szükségességére, a hisztériának a
tolerálására való figyelmeztetésében, vagy azoknak a nyílt gyűlöletében
található, hanem az egészségtelenül érzékeny nők saját anyaságának az
elfogadásában!
A mai kórnak éppen az a baja, hogy a nőt csak mind szexuális élvezeti
tárgyat, csak mint bőrt, mint bombázót, mint csajszit, mint jó dögöt, mint
következmények nélküli élvezet okozó más nemű személyt akarja látni és
láttatni, és anyaként az Istenek sem! És viszont: a férfit, mint mutogatható
playbojt, vagy mint családi kényelem-biztosító papucshőst. De gyakorló
asztrológusként tanúsíthatom, hogy ezért nem egyértelműen csak a férfiak
hibáztathatók, sőt: inkább a férfiakkal szembeni lázadásukban a saját anyaságuk
ellen lázadó, azt a szerepkört lehetőleg maguktól elhárítani kívánó nyugati nők!
Holott a teremtés eredeti rendje szerint a női szépség is, a vénuszi báj is, amiről
Marika ír, a Hold miatt, az anyává válás miatt van! És a szexuális élvezet sem az
öncélú halmozás érdekében jött létre a teremtésben, nem azért adatott meg az
ember számára, hogy a „tudományos” degeneráltságtól megvadult liberálisok
most szexuális tárgyként is „törvényesítsék” a kiskorú gyermekeket! – Nem
érthetően ezek az összefüggések? Nem érthető, hogy az anyaság őseszméjének,
mint a teremtés első törvénye(!) a kifejeződésének az elfogadásán, vagy
elutasításán múlik minden? Nem érthető, hogy addig normális férfi sem lesz,
amíg az anyaság ősideáját nem állítják helyre magukban a nők: lányaikban a mai
anyák és apák?! Egyáltalán, miért várja el azt egy nő, hogy őt tisztelje
és becsülje egy férfi, amikor elsősorban ő maga az, aki nem tiszteli
és becsüli magát, vagyis a benne levő anyát? Amikor a nő, elsősorban
méltó konkurenciája – És nem termékeny partnere! - akar lenni a férfinak, és
nem olyan édesanya, akinek szüksége van arra, hogy a férfival kölcsönösen
megértsék és szeressék egyik a mást?
Persze, hogy nem tudja a mai férfi átvilágítani és megtermékenyíteni a nőt,
amennyiben ez a kérdés, ma még csak fel sem tevődik soha sehol! És a
legkevésbé az anya – lánya kegyes hazugságokkal és nagyokos pszichológiai
elméletekkel terhelt kapcsolatában! - Mutassatok még egy magyar nyelvű
fórumot, az Astrologos-on kívül, ahol ez a kérdés felvetődött! Amikor a nő
mindent akar az ég-világon, csak egyedül azt nem, hogy anya legyen! Amikor a
nő fél még a saját lelkiismeretétől is, nem hogy a férfi átható intelligenciájától,
átható tekintetétől? Egy kaposvári hölgy, akivel az ugyancsak keményen
támadott Holddal rendelkező horoszkópja értelmezése után, beültünk egy
cukrászdába - ő kávét inni, én gyümölcslevet – megkérdezte, hogy miért nem

13. nézek soka a szemébe, miért kerülöm a tekintetét? „Azért mert, azt vettem észre,
hogy a nők nem bírják a tekintetemet elviselni, holott esküszöm, hogy általában
semmiféle gonoszság gondolat nem jár a fejemben!” – mondom. „Nem hiszem
el. Hiszen olyan nyugalmat sugárzó, meleg-barna szemeid vannak! Gyere
próbáljuk ki!” – Mondja. „Jól van, gyere…” És minden különösebb lelkei
erőfeszítés nélkül, vagyis „mágikus erejű kan-hatást” kiváltási szándék nélkül,
mindössze a szokásos komolyságommal a szemébe néztem. Öt, vagy három
másodperc múlva, az arca hirtelen elvörösödött és a tekintetét elkapva, bal felé
fordította a szemét. „Na látod?” Mondom, minden diadalérzet nélkül. „Igen” jött
a lemondó, csaknem szomorú válasz.
A szomorúságról az jut eszembe, hogy a szomorú, mindabban, amit eddig
írtam, nem csak az, hogy egyre több a méhnyak rákkal, méhrákkal és mellrákkal
küszködő, illetve e nagyszerű szervektől megfosztott nő általában a civilizált
(Rosszul, illetve nem helyesen emancipált nőkből is álló) társadalmakban.
Hanem az is, hogy majdnem ugyanannyi a szabad szexuális élvezet-halmozás
érdekében, vagy anyagi magfontolásokból, a gyermeknemzést elutasító, magukat
a legszívesebben sterilizáltzatni vágyó, valamint a férfiasság szellemiségéről,
annak az elemi és természetes megnyilvánulási formáiról az érzékeny feleségeik
kedvéért lemondó, a természetes férfias viselkedésükről az érzékeny lelkű
feleségeik által magukat lebeszélni hagyó, ostoba férfiak száma is, akik ez által, a
megtermékenyítői szerepükről „önkén és dalolva lemondva(!)” hozzák létre a
maguk számára a prosztata rákot! És ez akkor is így van, ha az igazsághoz az is
hozza tartozik, hogy a prosztata-rák nem csak akkor alakul ki, ha valaki már arra
sem mer gondolni, hogy a feleségét rá vegye még: elkelne a második, vagy a
harmadik, és ne adj isten a negyedik gyermek is még a családban, hiszen a
nagyobb, vagy a nagyobbak már kamaszok, maholnap kirepülnek a családtól, és
ők még egyáltalán nem öregek. Ha lemond arról, hogy a feleségével, a hozza
közel álló nővérével, anyjával, vagy lányával valamit körmönfont hazugságok
nélkül megbeszéljen, mert abból újabb veszekedés, vagy hetekig tartó neheztelés
kerekedik, az semmivel sem jobb és „emberibb” annál, mint amikor egy férfi
túlzóan erőszakos, ha ellentmondást nem tűrve és nem ismerve, vagyis betegesen
és bármi áron, akarja érvényesíteni az akaratát hosszú éveken és évtizedeken át.
Szilárd