1. Kozma Szilárd
Amennyiben az asztrológia nem nyeri vissza a hitelét, tényleg pusztulás vár a földre!
(Adalékok és szempontok az asztrológia hitelessége visszaszerzése érdekében)
A természettudomány különböző területeit és ágait a végső határokig fejlesztő, a
természettudományos világ- és életszemléletet vezér-koncepcióként gyakorló és egész
társadalmi - közösségi életét, illetve a társadalmi rendszerei szerkezetét a
természettudományos világnézetre feketető nyugati civilizációban, ma, furcsa módon,
egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a metafizikai alapjaira visszahelyezett
asztrológia. Németországban olyan waldorf -óvodák elemi iskolák is működnek, ahol az
asztrológia elemeivel is megismerkedhetnek a tárgykör iránt érdeklődő szülők gyermekei.
Az asztrológia „a fejlett nyugaton” és a természettudományok kiemelkedő képviselőinek
körében (Nem csak Newton és Leibniz gyakorolta szívesen, hanem több, a
komplementaritás elvét kidolgozó modern fizikus is) nem ütközik „racionális”
elutasításba és nem vált ki cinikus kétkedést. De még csak nem is a felsőfokú műszaki
képzettséggel rendelkező „technokraták” kérdőjelezik meg az asztrológia érvényességét
és létjogosultságát, ahogy azt az egyes szkeptikus szerzők állítják. Úgy néz ki, hogy az
asztrológia, mindössze az un. liberális értelmiségi körökben vált ki, nem egy esetben
meglepően heves ellenállást, egészen az ítéletként elhangzó „áltudomány” megnevezésig
elmenően.
Az emberiség spirituális hagyomány-rendszerét összegező nagy művében, a Scientia
Sacra -ban, Hamvas Béla három olyan tudomány-ágat jelöl ki, amelynek a gyökerei
visszanyúlnak és elvesznek az emberiség őstörténetében, de amely tudományok
alapigazságai (tételei) időben és térben mindig érvényesek maradnak, attól függetlenül,
hogy egy adott nép, vagy egy adott népcsoport, vagy népréteg éppen milyen
civilizációban él és milyen világnézeteket vall, illetve, hogy ezek elitje miben kételkedik.
Ezek, a térben és időben mindig érvényes tudományok képezik az összes beavatási
rendszerek alapjait és így az evangéliumi kinyilatkoztatások alapjait is, attól függetlenül,
hogy az aktuális (divatos) korszellemmel összhangban állnak-e, vagy azokkal éppen
ellentétesek. Ezek: az aritmológia, az alkímia és az asztrológia. - De tegyük fel, hogy ez
még mindig csak a Hamvas Béla és a hozzá hasonló metafizikus írók és gondolkozók
magánvéleménye és nézzük meg, hogy milyen szempontok merülhetnek fel az
asztrológia tudományossága és ál-tudományossága kapcsán egy átlagosan tájékozott, ám
szellemileg nyitott és önállóan gondolkozni képes személy józan ítéletében.
Ám, miközben megvizsgáljuk azt, hogy mit tekinthet ma az ember tudománynak és mit
áltudománynak, a háromszáz éves természet-tudományos kutatásai, eredményei (többek
között pl. az ózonlyuk és az üvegházhatás következtében megbolydult klíma) és
tapasztalatai alapján, érdemes lesz azt is megnézni, hogy mennyiben képes szolgálni
ténylegesen az ember harmónia-törekvéseit, illetve, hogy mennyiben zavarhatja meg
(Megtévesztve őt a józan ítéletében, vagy esetleg megvilágosítván elméjét.) az ember és a
környező természet kapcsolatát, az ember külső és belső természet - ismeretét az
asztrológia?

2. Az asztrológia, akárcsak az aritmológia és az alkímia, aranykori tudományként, nem
anyagi hasznot hozó megismerési rendszerként működött, hanem beavatási rendszerként.
Egymástól csak formailag és nem lényegileg (metafizikai jelentés-tartalmilag) eltérő,
különböző szimbólumait, illetve különböző időbeosztásokkal operáló rendszereit,
megtaláljuk a földkerekség minden magas szellemi kultúrát és erős civilizációt létrehozó
nép szentkönyveinek teremtés-tanában, valamint az ősi teremtő erők (az istenségek)
„működési mechanizmusát” leíró mítoszaiban, az archaikus hieroglifák jelrendszerétől el
egészen a kereszténység alapdokumentumáig: az Evangéliumig.
Jól lehet, hogy első látásra a paradoxonok paradoxonával állunk szemben, de tudomásul
kell vennünk, hogy végül is azért él és virágzik még ma is „a sötét múltnak ez a
csökevénye”, mert az újkori és főként a modern tömeg-ember, a szellemi beavatottakkal
ellentétben, nem az egész létéhez - és ezáltal például, az egészsége megőrzéséhez, illetve
annak visszaszerzéséhez is - kulcsot adó beavatási rendszerként használja, hanem annál
pragmatikusabb célok hajtják. A magát felvilágosultnak mondó modern ember még
mindig a sors nehézségek kikerülésére, illetve sors-feladatai kicselezésére, vagyis:
jóslásra használja az asztrológia szellemi megismerési módszereit. És tényleg: az
egyetemesen (vagyis mindenhol és mindig) érvényes alapigazságainak (és ezért az ilyen
alacsonyrendű gyakorlati alkalmazhatóságának) köszönhetően ugyanis, az asztrológia
egyes módszereivel, bizonyos sors-események bekövetkezését, az olyan személyek
esetében, akik nem rendelkeznek spirituális tudatossággal, 70 - 75 százaléknyi
pontossággal előre lehet jelezni. Az, hogy a modern és a posztmodern ember esetében is
ilyen magas ez az arány, egyértelműen annak köszönhető, hogy a természettudományok
térhódítása ellenére, az emberiség többsége semmiféle szellemi öntudattal nem
rendelkezik, csak misztikus sejtelmeken alapuló ókori és középkori vallásos
képzeletvilággal, és ennek következtében teljes mértékben kiszolgáltatottja az asztrológia
segítségével személyre szabottan meghatározható, irracionális és tudattalan személyi
tulajdonságainak. Utóbbi csak más kifejezés arra, hogy primitív és mechanikus
pszichológiai késztetéseinek, vak ösztöneinek és csökönyös ambícióiknak, hullámzó
vágyainak és hangulatainak, önkéntelen és öntudatlan sóvárgásainak, irracionális
szorongásainak és félelmeinek, stb.
Annak ellenére, hogy sok ezer éve tényleges (statisztikai) bizonyosságot nyertek az
asztrológiának a betegség- és sérüléshajlamokra vonatkozó általános állításai, a
természettudományoknak pusztán az anyagi világ jelenségeinek a vizsgálatára és
mérhetőségére (ellenőrizhetőségére) korlátozódó módszereivel és eszközeivel, ezek az
asztrológiai igazságok nem bizonyíthatóak és nem kézzelfoghatóak a klasszikus
(Newtoni) fizikai koncepciók sémái szerint működő mindennapi logikánk számára. De
nem csak hogy statisztikailag mutathatóak ki, hanem a modern fizika energia-hordozó és
energia-változtató mezőelmélete, valamint a nem lineáris rendszerek kölcsönhatás-
elmélete (egyszerűbben: Káosz elmélet) segítségével könnyen megérthetőek azok az
analogikus összefüggések, amelyek léteznek egy bizonyos bolygóállás, az egyetemes
léterők változása és bizonyos események ciklikus bekövetkezése, valamint egy személy
alaptermészete és várható sorsa között. Az atomi részecskét kutató, illetve az anyagnak
energia mezővé és az energia kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező,
és e felfedezés alapján az egész anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus

3. koncepció-rendszert megváltoztató természettudósok számára nyilvánvalóak ezek az
analogikus összefüggések.
A jósolgató asztrológiának ez, a keresztény alapállással ellentétes fogyasztói egoizmust
szolgáló „tudományos” vadhajtása, amellyel szemben, érthető módon, a megfelelő
tudományos megbízhatósági elvárások is felmerülnek, minduntalanúl a tudományosság
és a nem-tudományosság kérdésével találja szembe magát. De nem azért mert a
természettudományi ismereteknek (főként az aritmetikának) a népi hozzáférhetősége
következtében bárki kiszámíthat egy asztrogrammot, és ezzel már be is állhat
csillagjósnak (hogy a számítógép gombnyomogatással előállítható asztrogrammok által
nyújtott szélhámoskodási lehetőségekről ne is beszéljek). Hanem azért, mert a modern és
a posztmodern ember a tudomány nevével kizárólag a természettudományokat kezdte
illetni. A természet-tudományok térhódításával egy időben az európai kultúra ugyanis
háttérbe szorította a saját spirituális örökségét, a kereszténységet, és nem a szellemi
tudatosságát fenntartó kultuszként: beavatási rendszerként kezdte azt használni, hanem
amolyan „kiegészítő” szellemi és lelki tevékenységként, amelyet a napi pragmatizmusa
mellett, az életének érzelmi és esztétikai töltetet adó ünnepélyes tevékenységként (ünnepi
szertartás-gyakorlásként) kezdett megélni. És persze, a „felvilágosultabb része” teljesen
meg is tagadta azt. (Voltaire, majd a materialista filozófusok nyomán a kommunista
ideológusok és diktatórikus rendszereket működtető követőik.)
Így alakult ki az, a természettudósok többsége által is terjesztett tévképzet, hogy csak
az nevezhető tudománynak, ami a természeti jelenségeket, illetve a kézzel is fogható, de
legalábbis műszerekkel bemérhető anyag tulajdonságait kutatja, és e precíz és
megbízható kutatási eredményekből von le általánosan érvényes következtetéseket. Ez, a
főként a volt (és a ma is fennálló) kommunista diktatúrákban az állami és nemzeti
ideológiák alapjaként terjesztett „tudományos” ostobaság, sokáig tartotta is magát a
liberális és a humán értelmiségiek, illetve a természettudós kutatók között, mindaddig,
amíg éppen a természettudományok „biztos” alapját és annak, az évszázadokon át
megbízhatónak látszó vonatkozási (és hivatkozási) rendszerét kutató új fizika eredményei
romba nem döntötték az örökkévalónak képzelt szellemi építményt. A kvantumfizika
ugyanis kiderítette azt, hogy olyan szilárd és megbízható lét-struktúra, amit évszázadokon
át anyagnak neveztünk, és amit a lét és az élet alapjaként „tisztelt” a tudomány, a
valóságban nem is létezik! De hiába leplezte le maga a természet-tudomány azt, hogy az
a „valami”, amit addig a lét fundamentumának képzelt, a valósában mindössze
anyagtalan(!) atomi központok körül keringő, energia kavantumok rendezett halmaza. És,
hogy ezek szerint, annak a lét-formának, ami számunkra anyagként jelenik meg,
anyagtalan (finom energia mező) az alapja. Hiába, hogy, a fizikusok szeme elől
legalábbis, eltűnt a szilárd bázis és elkezdődött a mező- és térelmélet, a fraktál- és a háló-
terek fizikája, illetve a jelfizika. Hiába sejtjük, hogy innen tovább nincs is már fizika,
csak a metafizika, mert a klasszikus értelemben vett komoly tudósember ilyenről nem
beszélhet.
És hiába, hogy a tudósok ezt a „katasztrófát” valahogy tudómásul vették és
feldolgozták, mert a közgondolkozást befolyásoló írók és közírók, illetve az un. humán
értelmiségiek, de még az orvostudomány egyes képviselői is, még mindig meg vannak

4. győződve arról, hogy aminek anyagi alapja van, egyedül az a biztos. Persze, valahol
igazuk is van, mert: „Ami lent van, az ugyanaz, mint ami fent, és ami fent van.” Vagyis:
amit lent és amit kint (A fizikai világban) észlelünk és érzékelünk, annak kell legyen
felső és belső (szellemi – lelki) megfelelője is. De, ez koránt sem jelentheti azt, hogy ami
lent és kint van (a fizikai és a biológiai létállapot), az vezeti, irányítja és főként, hogy az
hozza létre, mindazt, ami bent és fent (A szellemben) van! Ezt viszont nehéz nekik
elismerni, mert úgy képzelik, hogy amennyiben elismernék, értelmét veszítené mindaz
amit eddig tettek és hirdettek. Hát inkább arra hivatkoznak, hogy a vallásosok mindent
előre kitervelő és irányító Úristene nem létezhet (amiben igazuk is van) és ha mégiscsak
létzene valami más is mint a tapasztalható anyagi világ, az életünket és a sorsunkat
elsősorban úgy is az érzékeink által megtapasztalt valóság (pl. a gazdasági javak
mennyisége, a gazdaság nagysága és a technikai eszközök fejlettsége) határozza meg.
Ezért, a sok ezer éves beigazolódott asztrológiai axiómarendszernek és elméleteknek és
metafizikai (szellemtudományos) egzaktsága, az ők szemében még mindig kétséges,
mivel az általuk egyedül érvényes tudományként elfogadott természettudománynak a
fizikai jelenségek vizsgálatára és mérhetőségére (ellenőrizhetőségére) korlátozódó
módszerei és eszközei nem alkalmasak az asztrológia tényeinek és axiómáinak a
bizonyítására.
Holott, az asztrológia axiómái, tézisei és statisztikai eredményei, ugyanúgy, mint a
kvantumfizika eredményei és tényei, nem értelmeződnek a klasszikus fizika koncepciói
szerint működő „tudományos” gondolkozás számára. De persze, a jóslási lehetőségek
szűklátókörű logikája szerint használt (megcsonkított), és így az egységből kiragadott és
külön-külön vizsgált – Tehát nem a kauzális szellem-karakterológia szerint értelmezett! -
asztrológiai „elemek”, régi és új elméletek valóságtartalma még amúgy sem bizonyítható
fizikailag. Ám, a modern fizika energia- és térelmélete, a kvantum-fizika, valamint a nem
lineáris rendszerek kölcsönhatás-elmélete (Káosz elmélet) segítségével könnyen
megérthetőek azok az analogikus összefüggések, amelyek léteznek egy bizonyos
bolygóállás, az egyetemes léterők áramlása és változása, és a bizonyos ismétlődő
események ciklikus bekövetkezése, valamint egy személy alaptermészete és várható sorsa
között. Az atomi részecskét kutató, illetve az anyagnak energia mezővé és az energia
kvantumoknak a részecskévé változó jelenségét felfedező, és e felfedezés alapján az
anyagi dimenzió alaptermészetéről alkotott klasszikus koncepció-rendszert
megváltoztató, mai természettudósok számára nyilvánvalóak ezek az analogikus
összefüggések.
Ezért mindazt, amit a huszadik századi fizika bebizonyított, ti., hogy az anyag mint
szilárd lét-fundamentum nem létezik, föltétlenül tovább kell gondolni és ehhez a
továbbgondoláshoz az asztrológia analogikus rendszere messzemenő segítséget tud
nyújtani! E továbbgondolás által olyan metafizikai „misztériumok” nyernek racionális
értelmet, mint például az, hogy az atommagoknak az un. anyagtalan, „üres” centrumait,
amelyek körül nem csak az elektronok keringenek, hanem az atommagot képező
szubatomi elemek is (apró és sűrű energia nyalábok), végső soron bizonyos teremtési
mintákat (ősideákat) követő erőterek tartják egybe, ezek rendezik és szervezik ezeket az
atom-centrumokat, bizonyos „anyagi” ősminták alapján, az általunk érzékelt szilárd
struktúrájú szerkezetekbe. Ezek, a „megkövesült” szubatomi, vonzó és taszító erők és

5. (magnetikus?) terek egyensúlya által szabályos rendszerekben tartott anyagtalan
centrumok, bizonyos teremtési mintákat követnek tehát, amely minták, erők és
struktúrák, nem mások mint az asztrológiai bolygók és konstellációk által (is!)
megtestesített teremtői erők és teremtési idea-minták. És maguk a bolygok is, ezeknek a
teremtési mintáknak az egységbe tömörülő spirituális erőtereit (topológiai helyeit)
testesítik meg.
A spirituális dimenzióban létező finom kauzális erőtereknek és energetikai struktúrák
kifejeződési formái tehát ezek, az un. anyagi és biológiai világban számunkra megjelenő,
általunk érzékelhető és észlelhető formák. Vagyis, a teremtés határállapotában (abban az
energia állapotban, ami számunkra anyagként jelenik meg) levő fizikai létformák, nem
mások mint, azok a mágneses és más, a fizika és a biofizika által kutatott és feltárt éteri
erőknek, formáknak és erőtereknek a külső, energetikai megnyilvánulásai, amely
formaterek az atom-mag centrum-rácsokat (a szilárd anyag benyomását keltő struktúra-
mintákat) létrehozzák, fenntartják, majd idővel szétbontják.
Láthatjuk tehát, hogy az asztrológia annyiban áltudomány, mind amennyiben
áltudomány a teológia vagy a pszichológia. Ez a magyarázat arra, hogy a szkeptikusokat
meglepő módon, ma több az Isten-hivő a természet-tudósok körében, mint az un. humán
értelmiségiek körében. Ezért nem jut eszébe ma egyetlen komoly tudósnak sem, aki a
Bohr és a Heisemberg által felfedezett és kidolgozott egyetemes komplementaritás
elvének a szellemében folytatja munkáját, hogy a Teremtő, vagy a Szent Szellem
létezésére, és ezeknek az őselveknek az emberi személyre gyakorolt befolyására
természettudományos bizonyítékot követeljen. A nyílt eszű tudós minden fenntartás és
ellenségeskedés nélkül lehetségesnek tartja az asztrológia elmélet-rendszerének
valóságosságát, még akkor is, ha nem akar abban elmélyedni különösebben. És mindezt
annak ellenére, hogy a mai természettudományos kutatásban használt analitikus és
indukciós módszerekkel matematikailag kimutathatatlanok még azok az összefüggések,
amelyeknek köszönhetően a naprendszer bolygóit és a nappályával szemben
elhelyezkedő tizenkét „klasszikus” napjegyet vonatkoztatási alapul használó asztrológia,
ki tudja számítani egy spirituális tudatossággal nem(!) rendelkező személy szellemi és
lelki állapotának, általános viselkedésének és az előre látható sors-kihívásokra adott
lehetséges válaszait, valamint az innen következő egészségi állapotának és
életkörülményeinek (egy adott időszakaszban történő) módosulásait.
Hogy miért olvashatók ki a személyi horoszkópból a bolygók házhelyzete alapján azok
a személyi életfeladatok, amelyeknek a fel nem vállalása és be nem teljesítése
következtében egyre kopottabbá, egészségtelenebbekké és gyengébbé válik az ember,
éppen annyira ismeretlen a jósolgató asztrológusok számára, mint a helyettes
fizikatanárok számára azok az evidenciák, amelyek által, a széles látókörű fizikusok
metafizikai modellek (meta = fölötti, előtti, eredethez közel álló, gyökben álló, stb.)
segítségével keresik a magyarázatokat a szubatomi dimenziókban végzett kutatások
„irracionális” eredményeire. (Pl: Hogyan létezhet egy szubatomi részecske egyszerre,
tehát egy időpontban, két helyen és két állapotban?) A kvantumfizika által felvetett

6. kérdésekre, amelyekre a formális természettudományos gondolkozással lehetetlen választ
találni, a tudósok metafizikai értelmezéseket találnak ugyan, de ezeket egyelőre nem
közölhetik „komoly” tudományos magyarázatként. És ugyanígy, a természeti (fizikai -
biológia) törvények, valamint a társadalmi-szociális események, a kulturális antropológiai
fejlődési - haladási irányultságok és bizonyos bolygóállások összevetése alapján
kiolvasható, várható és bekövetkező(!) események közötti analogikus összefüggéseket
nem lehet a természettudomány régi logikájának, nyelvezetének és módszereinek
segítségével levezetni és bebizonyítani. (De a jelfizika logikájával és nyelvezetével
például, meg lehet tenni.) A statisztikák is azt bizonyítják, hogy ezek az analogikus
összefüggések nagyon is léteznek, és ha nem is lehet azokat formális indukcióval
levezetni és hajszál-precízen kimutatni (Mint ahogy azt a jósolgató asztrológia szeretné!),
de annál egzaktabb módon bekövetkeznek!
Másfelől, a népszerű - jósolgató asztrológia, még akkor is, ha azt olyan személyek is
gyakorolják, akiknek sikerül több embernek a természetellenes halálát, balesetét, anyagi
javainak hirtelen beálló gyarapodását, vagy elvesztését, esetleg más, tágabb körű és
nagyobb jelentőségű szociális, vagy fizikai eseményt pontosan előre jelezni, áltudomány
marad azok szemében, akik nem tanultak felső matematikát és nem ismerik a modern
fizika eredményeit. Azok számára tehát, akik nem sajátították el a komplementer, illetve
az analogikus gondolkozás alapjait. Az asztrológiának, akárcsak a kvantumfizikának az
eredményei, a lineáris ráció sematikus képzeteihez ragaszkodó, a formális sablonoktól
eltérni képtelen gondolkozással homlokegyenest szemben állnak, ami viszont nem azt
jelenti, hogy az analogikus gondolkozás segítségével nem értelmezhetőek, vagyis, hogy
irracionálisak. Egyelőre viszont, a hagyományos érzékelésre és észlelésre alapozott
világképpel gyökeresen szemben álló asztrológiai és kvantumfizikai eredmények, a
tömeges („népszerű”) értelmezési lehetetlenség jelenségével találják szembe magukat. De
ez koránt sem azt jelenti, hogy valamelyikük is tudománytalan lenne. Az viszont, már
nem a tudományosság problémáját képezi, hanem az etikáét, hogy sem a bevált jóslatok,
sem az eltévesztettek, lényeg szerint legalábbis, sem nem használnak sem nem ártanak
soha senkinek. Azért nem ártanak lényeg szerint, mert azok a személyek, akik jóslatokra
vágynak, nem jutottak még el az élet igazi értelme felismeréséhez, és ez így is marad
mindaddig, ameddig rá nem jönnek arra, hogy a jóslásokat ők maguk semlegesítik attól a
pillanattól kezdve, hogy a sorsukat, illetve az egészségüket és a boldogulásukat a saját
kezükbe akarják venni. Akinek „jót” jósolnak tehát, lényegében ugyanott tart és
ugyanúgy félrejár („Rosszul jár”) továbbra is, mint akinek „rosszat” jósolnak, mivel, sem
megfelelő ismeretekkel sem megfelelő eszközökkel nem rendelkezik ahhoz, hogy azt a
„jót” amit a sorstól állítólag ajándékként megkap, a spirituális fejlődése, és ez által az
egészsége és az un. boldogsága érdekében fel tudja használni. (A Discoovery Chanel
Unikornis c. műsorai egyikében bemutattak egy szerény könyvkiadó szerkesztőből,
mintegy tizenöt év leforgása alatt többszörösen milliomossá vált amerikai nőt, aki az
álmainak megfelelő hatalmas tengerparti villát is megvásárolhatta annak köszönhetően,
hogy éveken át, lépésről lépésre mindent úgy tett, ahogy az asztrológusa ajánlotta. A
szomorú az egészben csak az volt, hogy közben az évek elteltek és a női változások
korába érkezett, immár gazdag, de nem boldog hölgy egyedül, tehát sterilen volt
kénytelen bolyongani az óceánra néző hatalmas és napfényes villájában. - A húsz év
múlva menthetetlenül beálló üldözési mániát, pánikbetegséget, vagy minimum

7. melankólia kórt immár én is megjósolhatom, anélkül, hogy a hölgy sorsképletét
ismernem kellene.)
Nem azért értékes az asztrológia tehát, mert a segítségével a tizenhatodik században
Nostradamus eltalálta Hitler nevét egyetlen betűhibával és a Word Trade Center
leomlását is megjósolta. (- Ezek a találatok legjobb példák a jóslatok haszontalanságára!)
Hanem azért különösen értékes, mert a személyi horoszkópok segítségével olyan, más
tudományok által felkutathatatlan és megmagyarázhatatlan, konkrét személyközti
(élettársi) összeférhetőségek, illetve összeférhetetlenségek mutathatók ki, amelyek
homályban maradása évekig tartó fölösleges konfliktusokat eredményeznek és ezáltal,
mélyen rejtett családtagok közötti konfliktusok igazíthatók ki. Azért értékes, mert beteges
vonzódások értelmezhetőek és oldhatók fel és, ezáltal, ezek a rejtett negatív erők
átváltoztathatók sorsot és önkifejezést szolgáló kreatív képességekké. Olyan csődbe jutott
házasságok menthetők meg az asztrológiai tudatosítás segítségével, amelyek a szellemi
összeférhetőség törvénye szerint nem kellene, hogy csődbe jussanak. És azért mert az
irracionális kételyektől és misztikus félelmektől gyötört nőknek egészen konkrétan
segíthet abban, hogy önbizalommal telten, bátran vállaljanak gyermeket és így készülve
fel a szülésre is, hozzanak a világra ép és egészséges utódokat.
Az asztrológiának tehát, az egyént a személyi felelősségétől ostobán és bűnösen
megfosztó jósolási módszerei mellett, létezik olyan alkalmazási területe is, amelynek
eredményei nem szorulnak természettudományos bizonyításra. Ez a ténylegesen segíteni
– sorsot oldani képes kauzális asztrológia, amit az Erélyi Hamvas Béla baráti társaság
tagjai is művelnek, az a terület, amely nem az egyéni felelősséget „a sors erőire” bízni
vágyó személyek naivitását használja ki és nem a sorskicselezési lehetőségekben
reménykedő huncutok egoizmusát hizlalja. Hanem egészen pontos és a hétköznapi
életben használható információkat szolgáltat a saját sorsában tájékozódni vágyó, és
ezáltal a személyi életfeladatait (- „sorsát”) megtudni és fejlődése érdekében felvállalni
szándékozó személyek számára. A kauzális asztrológia tehát az, az asztronómia
megbízható (ellenőrizhető) eredményeit használó szellemtudomány, amely használható
információkat képes adni az embernek a vele született, de feloldható és meghaladható
lelki - szellemi sajátosságairól. Azokról a spirituális öröklődés útján hozott
betegséghajlamainak, az ő „személyére szabott” nehézségek és személyi konfliktusok
felvállalása által felszabadítható blokkoknak, és más belső eredetű nehézségeknek
(Például szexuális, érzelmi, párkapcsolati, hivatásbeli, munkahelyi problémáknak.) a
tudattalan képzeletvilága rejtett zugaiból feltörő késztetésekről, amelyeket a genetika
például determinációként, illetve csakis orvosi (gén-sebészeti, vagy intenzív kezelés útján
történő) beavatkozás által tart meghaladhatóknak. A kauzális asztrológia ugyanis,
pontosan akkora - ha nem nagyobb! - százalékarányos pontossággal mutatja ki a
betegségi okokat és a konfliktus-okokat és ugyanakkora százalékaránnyal vonja le, a
gyakorlatilag is ellenőrizhető következtetéseit mint a természettudományok bármelyike!
Amennyiben tehát a feltárt betegségek, balesetek, vagy konfliktusok rejtett (de
valóságos!) egyéni-szellemi okainak a százalékarányából indulunk ki, az asztrológia
nyugodtan vallhatja magát tudománynak.

8. Viszont, ha abból a szemszögből ítéljük meg az asztrológia tudományosságát, hogy a
módszereivel és az eredményeivel ki lehet-e irtani mikroorganizmusokat, és ezáltal
tönkre lehet-e tenni a föld termőtalaját, hogy be lehet-e szennyezni a föld légterét és a
világóceánt, hogy lehet-e növény-és állatfajokat végképp eltüntetni és össze lehet-e
zavarni az állat- és a növényfajok génállományát, hogy fel lehet-e borítani a különböző
ökoszisztémák egyensúlyát, hogy le lehet-e gyengíteni az emberiség immunrendszerét,
hogy meg lehet-e zavarni a nők szülő képességét, hogy lehet-e segítségével atom és-
hidrogénbombát és más, rögtön ölő, vagy érzékelhetetlenül ható (vegyi, biológiai, vagy
pszichológiai) fegyvereket gyártani, akkor nem nevezhető tudománynak. Ezért csak két
lehetősége marad:
Vagy szerényen a sarokba kell húzódnia és vállalnia továbbra is az áltudomány címkét
a természet- és emberrombolásban való részvétel ódiuma helyett, vagy kilépve a sorból,
határozottan ki kell kérnie magának, hogy a sors-könnyítést ígérő tudományokkal
amelyek eredményei és pozitivista ideológiái végső soron a katasztrófa állapotot
megközelítő természet rombolásához és szennyezéséhez vezettek, ne hozzák közös
nevezőre.
Az asztrológia esetében tehát a tudományosság – nem tudományosság kérdése ott dől
el, hogy természettudományként, vagy szellemtudományként akarjuk-e meghatározni?
Az asztrológia használja ugyan a természettudományok precíz eredményeit és ezekre, a
pontosan kiszámított eredményekre alapozza a következtetéseit, de az analogikus
(szimbolikus) és a kauzális tárgykezelése miatt nem nevezhető természettudománynak!
Annál inkább viszont (Mind az objektív számítás-rendszerében, mind személyi
következtetéseiben:), a kézzel fogható, pozitív eredményeiben gyakorlatilag is
ellenőrizhető és ezért „megbízható” szellemtudománynak.