Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.
OSHO                                       AZ EGO KÖNYVE                                  Szabadulás az illúziótólELŐSZÓAz...
megtörténjen veled, így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.Azt mondják, légy olyan, mint ...
még nem ismeri az „én” fogalmát, saját magára is egyes szám harmadik személyben utal. Hallja,hogy mások Péternek hívják, í...
A halottak nem tudják ökölbe szorítani a kezüket; már nincs ott senki, aki megfeszíthetné azizmokat. A halott ember nincs ...
vagy…. ott már maga a világegyetem vagy.Ezért van az, hogy ha Buddhának felteszed a kérdést: „Ki vagy te?”, ő csendben mar...
logikus. Meghal ez, meghal az, de te soha nem halsz meg. Sajnálod őket, elmész a temetésükre –aztán szépen hazamész és éle...
Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Habármi új, szokatlan vagy a...
tapasztalhatod meg az ego-nélküliséget. Amikor veszélyes szituációba kerülsz, az elméd egyszerűenleáll. Az elme csak hétkö...
hát ezek közül a maszkok közül egyik sem az igazi arcod.A zen-szerzetesek azt mondják: „Amíg nem ismered meg az eredeti ar...
Aloisius ettől már tényleg dühbe gurult:– Micsoda egy szemtelen fráter! – kiáltotta. – Ha nincs, cigid, akkor mondd azt, h...
foglalkoznia?Henry Ford egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:– Nézze, én nem tudom abbahagyni, ez egyszerűen képt...
mosolyát és nem a valódi könnyeit értékeled, hanem a tettetését, a színjátékait, a mutatványait.Ezt az első ént úgy, ahogy...
Aztán a fa elkezdhet filozofálni, lehet belőle egzisztencialista filozófus, mondjuk egy Sartre, éselkezdheti azt hirdetni,...
csak ámítás az egész.Ha fázol, akkor fázol. Ahelyett, hogy azt kérdezgetnéd, vajon tényleg az apád is jegesmedve volt-e,in...
– Fiam, – mondta az öreg egy kis szünet után – attól én még továbbra is kilencvennégy évesmaradnék.Érted? Az öreg azt mond...
önmagad: légy eredeti, természetes és önálló! Nézz szembe a saját problémáiddal!Egy dologról azonban biztosíthatlak: a pro...
A gyermekkori nevelés azonban nagyon hamar megzavar és eltérít erről az útról. A társadalom alat-tomosan és gátlástalanul ...
közel ment a másik motoroshoz, az pedig elvesztette uralmát a járgány felett, és a következőpillanatban már eszméletlenül ...
Ford sem leszel. De erre nincs is szükség. Talán egy csodálatos énekes lesz belőled, vagy mondjukegy ragyogó festő. Teljes...
majd keményen próbálkozol, mindent elkövetsz, akár még fejre is állsz, mantrázol szorgosan…. deaz a harmadik szem csak nem...
vártam.– Hogy tehettél ilyet?! – förmed rá a pap.– Nem volt jobb dolgom.– Inkább nyúltál volna magadhoz!A papot egyáltalán...
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Osho az ego könyve
Upcoming SlideShare
Loading in …5
×

Osho az ego könyve

4,316 views

Published on

no comment

Published in: Spiritual
  • Be the first to comment

Osho az ego könyve

  1. 1. OSHO AZ EGO KÖNYVE Szabadulás az illúziótólELŐSZÓAz egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Azigazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól láthatóabból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget – ezekből avágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség azego halála.Az ember tehát ott is bonyolultságra, komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna,pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. így egyrefontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban – mindenütt.A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusokegyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. így aztán az oktatás és anevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetésmódszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szintemeg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egymásodik Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint magaKleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit,amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.Az emberi társadalom mind ezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson.Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Mindengyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni – hogy mitvárnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különfélevezetők – mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűséglényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni,hogy egyszer majd valaki mások legyünk – mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön elaz a pont, ahol azt mondhatnád: “Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is,amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. Ennek pedigegyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár, így aztán mindig lesz valaki,aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagyMohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. MohamedAli behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik apadlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke, Albert Einstein mellett akkor is úgy festeszmajd, mint egy idióta – nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűenképtelenség – a létezés nem így van kitalálva.Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik,hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erősemberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerűlenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal.Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!Ha épp „válsz valamivé”, az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkoregészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek,teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez
  2. 2. megtörténjen veled, így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istentakarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezniakarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nemakarok elvenni tőled. Csakis az egódat – ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye.Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed.Persze nem is kell neked adnom – mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kellébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el,közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. így aztánegyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted.Az élet olyan rövid – ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!Csak meg kell értened a lényeget.AZ EGOMi az az ego? Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót atársadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valamijátékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogyamíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat.Amikor megszülettél, még ott volt saját, eredeti éned. Utána azonban a társadalom rögtön elkezdettegy hamis ént köréd építeni: keresztény lettél, katolikus lettél, fehér lettél, német lettél, Istenkiválasztott népének tagja lettél, arra születtél, hogy uralkodj a világ felett és így tovább. Kaptál egyhamis képet arról, hogy ki is vagy valójában. Kaptál egy nevet, e köré a név köré pedig egy sorambíció, vágy és szokás nőtt. Aztán végül szépen lassan – hiszen az életnek csaknem egyharmadrészét felöleli ez az időszak – felépítették az egódat… az iskolában, a miséken, a főiskolán, azegyetemen… Mire kezedbe kapod a diplomát, teljesen el is felejtetted eredeti, ártatlan énedet. Mostmár egy szép, kövérre hizlalt ego vagy, akinek ott a kezében a diploma, az évfolyamelsőknek járókitüntetés, az aranyérem…. ezekkel pedig úgy érzed, felkészültél arra, hogy „megálld a helyed” avilágban.Ez az ego folyton tele van vágyakkal, ambíciókkal: mindig mindenben első akar lenni – teljesenkizsákmányol téged. Soha egy pillanatra nem engedi meglátnod az igazi énedet, pedig az életed ottrejtőzik…. abban az eredetiségben. Szenvedést, nyomorúságot, küzdelmet, frusztrációt hoz rád, azőrületbe kerget, öngyilkosságra, gyilkosságra és mindenféle gaztettre buzdít.Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy kivagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívülsenki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában…. senki, csak te -sem a szüleid, sem a tanáraid, sema papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit,tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amintelpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennélértékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.Válassz hát! Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbikell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszontaz utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot.A gyermek ego nélkül születik. Az egót a társadalom, a vallás és a kultúra neveli belénk. Biztosmegfigyelted már a kisgyermekeket: soha nem mondják, hogy „Éhes vagyok.” Ha mondjukPéternek hívják a kicsit, akkor azt fogja mondani, hogy „Péter éhes.” vagy „Péternek pisilni kell.” Ő
  3. 3. még nem ismeri az „én” fogalmát, saját magára is egyes szám harmadik személyben utal. Hallja,hogy mások Péternek hívják, így aztán ő is „Péternek” hívja magát. De egy idő után…. ahogy egyrenagyobb lesz, szép lassan megtanítják neki, hogy ez így nem helyes. “Péternek a többiek neveznektéged – te ne így hívd magad! Te egy különálló személyiség vagy: hívd magad úgy, hogy „én”!Abban a pillanatban pedig, ahogy a „Péterből” „én” lesz, a gyermek elveszíti a létezés valóságát, ésbelezuhan egy hallucinációkkal teli mélységes mély szakadékba. Amint elkezdi magát énneknevezni, egy a korábbitól teljesen különböző energia veszi át az irányítást. Most már az énnövekedni akar, erősebb akar lenni, ezt akar, azt akar…. Egyre magasabbra és magasabbra akarmajd törni a világ hierarchikus építményében és minél nagyobb területek felett akar befolyástgyakorolni.Amikor olyan valakivel találkozol, akinek erősebb, nagyobb az énje, mint neked, azonnalkisebbrendűségi komplexusod támad, ezért aztán mindent megteszel, hogy különb, szentebb éshatalmasabb legyél önmagadnál. Ettől a pillanattól kezdve az egész életedet ennek a reménytelenülostoba célnak szenteled – pedig ez a cél még csak nem is létezik. Csak illúziókat kergetsz. Mást semteszel majd, mint igyekszel az énedet egyre kövérebbre és kövérebbre hizlalni. És ebből fakadminden problémád.Még Nagy Sándornak is komoly problémái voltak. A benne élő én világuralomra vágyott, és őszinte meg is hódította az egész világot. Azért mondom, hogy „szinte”, mert egyrészt akkoriban aföldkerekség feléről még csak azt sem tudták, hogy létezik – Amerikát például még fel sem fedezték– másrészt pedig Indiába ugyan behatolt, mégsem tudta meghódítani; a határtól nem messze visszakellett fordulnia.Nem volt hosszú életű, mindössze harminchárom évet élt. De ez alatt a harminchárom év alatt mástsem csinált, csak harcolt, harcolt és harcolt. Végül aztán beleundorodott, belefáradt a sok háborúba,gyilkolásba és vérontásba. Haza akart menni, kipihenni magát, de még ez sem adatott meg neki;nem érhetett vissza Athénba. Egy nappal korábban meghalt, mielőtt elérte volna a görög fővárost.Hiába volt a nagy élettapasztalat, a gazdagság, a hatalom, a befolyás, végül mégis teljesentehetetlennek érezte magát, hiszen a halált röpke huszonnégy órával sem tudta késleltetni… Pedigazt ígérte az anyjának, hogy ha már meghódította a világot, hazatér, és az egész világot nekiajándékozza. Ilyet korábban még egy fiú sem ígért az anyjának, tehát valóban kivételes dologravállalkozott.Mégsem tehetett semmit, hiába álltak rendelkezésére a legjobb orvosok. Mind azt mondták neki:“Meg fogsz halni. Ez a huszonnégy órás út… egyszerűen megöl. Jobb, ha itt maradsz, akkor talánvan esélyed. Egy tapodtad se mozdulj innen! Akkor sem remélhetünk túl sokat, ha nyugton maradsz– hiszen haldokolsz. Nem az otthonodhoz, hanem a halálodhoz kerülsz egyre közelebb, nem aházad, hanem a sírod felé menetelsz. Mi nem tehetünk semmit. A betegségeket meg tudjukgyógyítani, de a halál ellen nincs orvosság. És ez már nem betegség. Olyan vagy, mint egy kiürült,elhasznált töltény. Harminchárom éved alatt minden életenergiádat arra használtad fel, hogy egyiknemzetet győzd le a másik után. Teljesen elvesztegetted az életedet. Te nem beteg vagy, egyszerűenelhasználtad minden életenergiádat – és sajnos hiábavaló és ostoba dolgokra használtad el."Nagy Sándor értelmes ember volt. Maga Arisztotelész, a nagy filozófus volt a személyestanítómestere. Mégis meghalt, mielőtt még elérhette volna a fővárost. Halála előtt így szólt seregefőparancsnokához: „Azt akarom, hogy teljesítsétek az utolsó kívánságomat.” És mi volt az utolsókívánsága? Nem egy hétköznapi kívánság volt, az már egyszer biztos. Azt mondta: „Amikor majd asír felé visztek, mindkét kezem lógjon ki a koporsóból.” A főparancsnok megdöbbent: “Mifélekívánság ez? Hiszen a halottak keze mindig bent van a koporsóban. Ki látott már olyat, hogy ahalott két keze kilóg a koporsóból?!"Nagy Sándor így válaszolt: “Nincs már elég erőm, hogy elmagyarázzam, de a lényeg, hogy megakarom mutatni a világnak: üres kézzel távozom. Azt hittem, hogy egyre nagyobbá, egyregazdagabbá válok, de valójában napról napra csak szegényebb és szegényebb lettem. Szorosanökölbe szorított kézzel érkeztem erre a világra, mintha tartottam volna valamit a markomban. Most,a halálom óráján már semmim nincs, amit a kezemben tarthatnék."Ahhoz, hogy az ember ökölbe szorítsa a kezét, legalább egy minimális életenergiára van szüksége.
  4. 4. A halottak nem tudják ökölbe szorítani a kezüket; már nincs ott senki, aki megfeszíthetné azizmokat. A halott ember nincs többé a testben, minden energia elszállt belőle – a kéz magától nemszorul ökölbe.„Tudja meg mindenki, hogy Nagy Sándor üres kézzel távozik a világból – akár egy koldus.” SajnosNagy Sándor üres kezeiből senki sem tanult semmit; az emberek azóta is pontosan ugyanaztcsinálják, amit ő, csak másképp.Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, mindenféltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakáscsődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj –méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek többpénze van, ha valaki okosabb, mint te…. Annyi minden okozhat fájdalmat, csak azt nem veszedészre, hogy valójában nem is ezek okozzák a fájdalmadat – nekem például ezek a dolgok nemfájnak –, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja,hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosanlázban tartson, hogy megállás nélkül kergesd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát,amiben egyfolytában mind magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.Az ego és az ő kisded játékai… ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi azégő játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpiaaz egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azonügyeskedik, hogy mindenki mást félre söpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki.Az emberek egymás torkának esnek. Ez a versengés idővel olyan fontossá válik a számodra, hogyvégül teljesen el is felejted, hogy azt a valamit, ami benned a többiek ellen verseng megállás nélkül,tulajdonképpen a társadalom, a tanáraid ültették beléd. Nézd csak meg, mit művelnek veled azóvodától az egyetemig! Kizárólag az gódat erősítik. Egyre magasabb iskolákat jársz ki, egyremagasabb fokozatokat érsz el, végül aztán egyre hatalmasabbnak is képzeled magad.Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon -te pedig a legelemibb igazságként fogod fel. Akormányoknak, az egyházaknak ez így persze nagyon is megfelel, hiszen ha egyszer csak mindenkieldobná az egóját, ennek az egész globális olimpiának azon nyomban vége szakadna. Senki nemakarná többé megmászni az Everestet, mert mindenki boldog lenne ott, ahol van. Mindenkit átjárnaa tiszta boldogság.Az ego viszont váratja az embert: “Holnap, ha majd sikerül elérned ezt, vagy azt, akkor majdboldog leszel. Ma még bizony szenvedned kell, mert ha holnap sikeres akarsz lenni, akkor maáldozatokat kell hoznod. Ki kell érdemelned a sikert, és ezért mindenféle dolgot el kell viselned.Csak légy türelmes egy kis ideig, utána meglátod, tiéd lesz a boldogság." Csakhogy ez a holnapsoha nem jön el. Senkinek nem jött még el soha. A holnap valójában pontosan azt jelenti, ami sohanem jön el. A holnap nem más, mint az élet elodázása. A legkifinomultabb stratégia arra, hogyállandó nyomorban tartson.Az ego nem képes a boldogságra a jelenben. Nem is létezhet a jelenben; csak a jövőben és amúltban van helye – vagyis a nem létező tartományokban. A múlt már nincs, a jövő pedig mégnincs. Voltaképp egyik sem létezik. Az ego tehát kizárólag a nem létező tartományokban létezhet,hiszen ő maga is nemlétező. Ha magadba pillantasz most, ebben a pillanatban, nem látsz egót –csakis a csendes boldogságot, a tiszta ürességet.Az ego gyökere. Az ego ott gyökerezik, hogy azt hiszed létezik „saját”, különálló középpontod.Amikor a gyermek világra jön, még nincs saját középpontja. Az anyaméhben eltöltött kilenc hónapalatt végig úgy él és fejlődik, hogy az anyja középpontját érzi a magáénak, nem válik el tőle. Aztánmegszületik. Ettől a pillanattól kezdve persze már célszerű úgy gondolnia magára, hogy neki saját,önálló középpontja van, különben az élet szinte lehetetlenné válna a számára.A létért vívott állandó harcban mindenkinek kell, hogy legyen valamilyen elképzelése arról, ki is ővalójában – csak hát nincs senki, akinek fogalma volna róla. Valójában senkinek nem is lehetfogalma erről, hiszen a legmélyebb szinten az ember maga a misztérium. Erről nem lehetsemmilyen képed, semmilyen gondolatod. A legmélyebb ponton már nem csupán egy egyén
  5. 5. vagy…. ott már maga a világegyetem vagy.Ezért van az, hogy ha Buddhának felteszed a kérdést: „Ki vagy te?”, ő csendben marad, nemválaszol. Nem is tudna válaszolni, mert ő már nem különül el. Ő maga a mindenség. De ahétköznapokban még Buddhának is szüksége van az „én” ideájára. Ha szomjas, azt mondja:“Szomjas vagyok. Ananda, hozz egy kis vizet nekem." Tehát továbbra is használja a jól bevált éshasznos „én” fogalmát. Nagyon praktikus – igaz nem több fikciónál, mégis kifejezetten célszerű tudlenni. De hát ez sok fikcióról elmondható. Például, ott van a neved. Az is csak fikció.Név nélkül érkeztél – a nevedet nem te hoztad magaddal erre a világra, azt csak mások adták neked.Később azonban, ahogy egyre többször hallod, elkezdesz azonosulni a neveddel. De az ettől mégfikció marad.Amikor azt mondom, hogy fikció, nem úgy értem, hogy felesleges. Természetesen szükség van rá,másképp hogyan tudnád megszólítani az embereket? Ha például levelet akarnál írni valakinek,kinek címeznéd a leveled?Egyszer egy kisfiú levelet írt Istennek. Az anyukája nagyon beteg volt, az apja már nem élt ésnagyon szegények voltak. Ezért aztán a fiúcska elhatározta, hogy levelet ír Istennek, és tőle kérötven rúpiát. Amikor a postán meglátták a levelet, a postások nagy bajban voltak – most mihezkezdjenek? Hova küldjék a levelet? A címzetthez egyszerűen csak annyit írtak: Isten. Felbontottákhát, és miután elolvasták, nagyon megsajnálták a kisfiút. Úgy döntöttek, összegyűjtik a pénzt, éselküldik neki. Valamennyi össze is jött – a gyermek ötven rúpiát kért, de ők csak negyvenet tudtakösszeszedni.Nemsokára újra találtak egy Istennek címzett levelet. Ebben a fiúcska a következőt írta: “KedvesUram, kérlek legközelebb közvetlenül nekem küldd a pénzt, semmiképp sem a postán keresztül. Apostahivatal ugyanis tíz rúpiás kezelési költséget számított fel!"Nagyon nehéz lenne az élet, ha senkinek nem lenne neve. Bár valójában senkinek nincs neve, ezmégis egy nagyon praktikus, hasznos fikció. A nevek arra valók, hogy mások nevezhessenek tégedvalahogyan, az „én” meg arra jó, hogy saját magadat megkülönböztethesd a többiektől – de ettől ezaz egész még kitaláció. Amikor mélyen elmerülsz magadban, a neved eltűnik, sőt az „én” fogalmais eltűnik; ott már csak a színtiszta létezés marad. És ez a létezés már nem elkülönült létezés atöbbitől: nem a tiéd, nem az enyém – ez a létezés mindennek a létezése. A létezés mindent magábafoglal, köveket, folyókat, hegyeket, fákat. A lét befogadó, nem pedig kizárólagos. A múlt, a jövő, ateljes végeláthatatlan világegyetem, minden benne van. Minél mélyebbre és mélyebbre ásolönmagadban, annál tisztábban érzed majd, hogy személyek, egyének nem léteznek. Csakis azegyetemesség létezik. A felszínen ott a nevünk, az egónk, a személyazonosságunk. Ha azonbanelindulunk a központ felé, minden ilyesmi szertefoszlik.Az ego tehát nem más, mint egy hasznos fikció. Használd, de ne engedd, hogy megtévesszen!Mindig az egón keresztül létezünk, vagy vannak pillanatok, amikor megszabadulunk tőle?Mivel az ego csak fikció, természetesen vannak pillanatok, amikor megszabadulsz tőle. Mintminden fikció, az ego is csak úgy maradhat fenn, ha te magad támogatod, erősíted. A képzeletetmindig táplálni kell. Az igazságnak nincs erre szüksége, épp ebben rejlik a szépsége. A fikciótazonban folyton támogatni kell; egyszer itt, másszor ott kell aládúcolni, mert folyton össze akaromlani. Mire sikerül az egyik oldalon megtámasztanod, a másik oldalon máris omlani kezd.Az emberek pontosan ezt művelik egész életükben: megpróbálják elhitetni önmagukkal, hogy ez afikció az igazság. Keress több pénzt! Akkor sokkal nagyobb, jóval szilárdabb lehet az egód, mintegy szegény emberé. A szegény ember egója mindig nagyon erőtlen - ő nem engedhet meg magánakennél sokkal többet. Légy miniszterelnök, vagy államelnök, és meglátod, az egód azonnal avégletekig felfújja magát. A pénz, a hatalom, a presztízs hajkurászása egész életünkön keresztülsemmi másra nem jó, mint hogy újra meg újra valami támasztékot keressünk a fikció életbentartásához. Közben pedig mindvégig tudjuk, a halál minden nap közelebb kerül hozzánk egylépéssel. Bármit is teszel, a halál mindent elsöpör. Mégis mindenki reméli a lehetetlent: „Igaz, hogymindenki meghal, de én talán mégiscsak megúszom valahogy.”És ez bizonyos értelemben igaz is, hiszen olyat már sokszor láttál, hogy valaki más meghal, de olyatmég soha, hogy te magad meghaltál volna. Tehát nem is tűnik akkora hülyeségnek – teljesen
  6. 6. logikus. Meghal ez, meghal az, de te soha nem halsz meg. Sajnálod őket, elmész a temetésükre –aztán szépen hazamész és éled tovább az életed.De ne hagyd, hogy ez félrevezessen! A többiek is ugyanazt gondolták, amit te. Senki sem kivétel. Ahalál eljön, és elsöpri a nevedet, szertefoszlatja a hírnevedet. Eljön, és mindent elsöpör, semmirenem lesz tekintettel. írmagod sem marad. Bármit is viszel véghez az életben, az semmivel sem több,mintha a víz felszínére írnál. Még csak nem is homokba, hanem a vízre! Még le sem írtad, amitakartál, máris eltűnt. El sem tudod olvasni; mielőtt még megnézhetnéd, mit is írtál, már nyomasincs. De mi azért csak próbálkozunk, és teljes gőzzel építgetjük a fellegvárainkat. Mivel azonbanaz egész csak képzelgés, állandóan táplálni kell őket, folyton oda kell rájuk figyelni. De napihuszonnégy órában senki sem tud mindenre odafigyelni, ezért aztán előfordulnak olyan pillanatok,amikor akaratlanul is megpillantod a valóságot, amikor az ego egy-két pillanatra eltűnik az útból.Olykor-olykor adódnak ilyen pillanatok. Ilyenkor nem az egón keresztül szemléled a világot – deakaratlanul, ezt ne feledd! Mindenkinek vannak ilyen pillanatai.Például amikor olyan mélyen alszol, hogy még csak álmodni sem tudsz, eltűnik az ego; ott márnincs több fikció. Az ilyen mély, álom nélküli alvás olyan, mint egy kis halál. Az álom nélkülialvásban az ego teljesen eltűnik, hiszen ha nincs gondolkodás, ha nincs több álom, ugyan hogyantarthatnál fenn bármilyen fikciót? De az álom nélküli alvás nagyon rövid ideig tart: nyolc óraegészséges alvásból legfeljebb két óra ilyen. Mégis ez a két óra tölt fel újra életerővel. Ha két órátsikerül álom nélkül aludnod, teljesen megújulsz, felfrissülsz, feltöltődsz energiával. Az élet újravibrál, az új napra úgy tekintesz, mint egy gyönyörű ajándékra. Minden újnak tűnik, mert te magadis új vagy. Egyszerre minden csodálatosnak tűnik körülötted.Mi is történik ebben a két órában, amit Patanjali (és a jóga) úgy hív: sushupti, azaz álom nélkülialvás? Az ego szertefoszlik, és ez megfiatalít, mert újra feltöltődsz élettel. Azáltal, hogy az egódeltűnt, bár a legmélyebb tudattalanságban voltál, mégis megízlelted Istent. Patanjali szerint nincsnagy különbség a sushupti, azaz az álom nélkülii alvás, és a samadhi, azaz a buddhaság végsőállapota között. Ha nem is nagy, de azért van különbség. A különbség pedig a tudatosság. A sushuptiállapotában teljesen öntudatlan vagy, a samadhi állapotában viszont teljesen tudatos – de amitörténik, az valóban ugyanaz: alámerülsz, és összeolvadsz Istennel, beleolvadsz az egyetemesközéppontba. Eltávolodsz a felszíntől és belemerülsz a központba. És ez a középponttal valóérintkezés az, ami megfiatalít.Mivel az egót csak képzeled, időnként megszabadulsz tőle; a leghosszabb időre az álom nélkülialvás állapotában. Az alvás tehát rendkívül értékes, ezt ne feledd! Soha semmilyen okból nemulaszd el!Az ego-nélküliség másik legfontosabb forrása a szex és a szerelem. A baj csak az, hogy ezt alehetőséget tönkretették a papok azzal, hogy elítélik, megvetik a szexualitást, így az ma már nemtud olyan csodálatos lenni. Az évszázadokon át hangoztatott rosszallás mélyen beleivódott azemberek elméjébe. Mélyen legbelül még szeretkezés közben is úgy érzik, valami rosszat tesznek. Abűntudat mindig ott ólálkodik körülöttük. Ez még a leghaladóbb gondolkodású, legfiatalabbgenerációkra is igaz.A felszínen talán tényleg lázadsz a társadalom ellen, a felszínen talán tényleg nem vagykonformista. De ezeket az előítéleteket nagyon mélyen elültették benned; itt már nem elég afelszínen forradalmat csinálni. Attól, hogy megnöveszted a hajadat, nem sok minden változik meg.Lehetsz hippi, vagy hobó, megteheted, hogy nem fürdesz egy hónapig – mindez nem sok vizetzavar. Teljesen mindegy melyik sorból lógsz épp ki, semmit sem számít, mert ezek a dolgok mélyenbenned vannak – a felszínen lázadni teljesen haszontalan. Évezredeken át hallgattuk, hogy a szex avilágon a legszörnyűbb bűn. Ez a baromság már a vérünkbe ivódott, a velőnkig hatolt. Ezért aztánmég ha tisztában is vagy vele, hogy a nemiségben semmi rossz nincs, tudat alatt akkor is egy kistávolságot tartasz majd, mert mélyen legbelül bűnösnek érzed magad, így pedig lehetetlentökéletesen feloldódni a szerelmi aktusban.Amikor az ember teljesen feloldódik a szeretkezésben, az ego egyszerűen eltűnik, mert a csúcson, aszeretkezés csúcspontján már csak tiszta energia vagy, semmi több. Az elméd kikapcsol. Az energiaolyan hatalmas erővel tör fel benned, hogy az elme teljesen megzavarodik, nem tudja, mit tegyen.
  7. 7. Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Habármi új, szokatlan vagy az élethez alapvetően fontos dolog történik, az elme azonnal leáll. Aszexualitásnál pedig nincs semmi, ami fontosabb volna az élethez.Ha képes vagy teljesen feloldódni a szeretkezésben, az egód eltűnik. Épp ez a csodálatos aszeretkezésben: lehetőséget ad arra, hogy megpillantsd Istent. Igaz, a mély alvás is ilyen, de ezsokkal értékesebb, hiszen a mély alvás állapotában nem vagy tudatodnál. Szeretkezés közben nemveszíted el az öntudatodat -a tudatosság megmarad, csak az elméd áll le.A tantra nagyszerű tudománya így született meg. Patanjali és a jóga a mély alvás mentén haladnak.A jóga a mély alvás öntudatlan állapotát próbálja tudatossá tenni, míg a tantra a szeretkezésenkeresztül próbál ablakot nyitni Istenre. A jóga útja nagyon hosszú, mert az öntudatlan alvás állapotáttudatossá változtatni rettentő sok fáradsággal jár, sok-sok élet kell hozzá….A Tantra ennél egy sokkal rövidebb utat választott, tulajdonképpen a legrövidebbet, és tegyükhozzá, ez az út sokkal kellemesebb is! A szeretkezés kitárja az ablakot. Nem kell mást tenni, mintmegszabadulni attól, amit a papok beléd neveltek. A különböző egyházak mindig is azt akartákelérni, hogy Isten és közted ne lehessen közvetlen kapcsolat, ezért odaállították az útba a papokat„közvetítőnek” – így tettek szert immár évezredes hatalomra.Az, aki képes rá, hogy létrehozza a kapcsolatot közted és a hatalom, az igazi hatalom között, magais hatalmas lesz a szemedben. Isten pedig nem más, mint minden erő és minden hatalom legvégsőforrása. A papoknak ezért volt mindig is olyan óriási hatalmuk – még a királyoknál is nagyobb volta befolyásuk. Mára egyre inkább a tudósok veszik át a papok helyét, hiszen ők tudják megnyitni atermészetben rejlő erők kapuit. A pap azt tudja, hogyan tudsz kapcsolatba kerülni Istennel, a tudóspedig azt, hogyan kerülhetsz kapcsolatba a természettel. Csakhogy a papnak azt is tudnia kell, hogyhogyan válasszon le Istenről, hogy nélküle ez a kapcsolat még véletlenül se jöhessen létre. Ezértapasztotta el a belső forrásaidat, ezért mérgezte meg az egész lényedet. A papnak így óriási hatalmalett, az emberiség pedig elvesztette a szenvedélyt és a szeretetet, és kapott helyette egy jó adagbűntudatot.Ettől a bűntudattól kell megszabadulnod! A szeretkezés legyen ima, legyen meditáció, gondoljközben Istenre! Szeretkezés előtt gyújts meg egy füstölőt, a szeretkezésed pedig legyen ének,legyen tánc! A hálószobád legyen olyan, mint egy templom, egy megszentelt hely. Soha ne kapkoddel a szeretkezést. Merülj el benne! ízleld a zamatát, éld át minden pillanatát olyan lassan éskönnyeden, amennyire csak lehet. Meg fogsz lepődni, mert így megtalálod a kulcsot.Isten ezekkel a kulcsokkal indított el a világba téged, neked már csak használnod kell őket. Betennia zárba és elfordítani a te feladatod. A szerelem is egy ilyen kulcs: az egyik legjobb lehetőség arra,hogy megtapasztalhasd az égő nélküli tökéletes, pulzáló, vibráló tudatosságot. A szerelembeneltűnik az egyén, mert feloldódik és elvész a mindenségben.Lassan, nagyon lassan kezdd engedni, hogy ez áthassa az egész életedet. Kezdd el az életedet úgyélni, ahogyan a szerelem tetőfokát megéled. Ne csak egy egyszeri tapasztalás maradjon, váljon ezaz életmóddá! Akkor bármivel is foglalkozol, bármerre jársz is… hajnalban, amikor a nap felkel,ugyanaz az érzés kerít majd a hatalmába, ugyanaz a kapcsolat jön létre közted és a létezés között.Fekszel a földön, fent az égen ragyognak a csillagok – megint ugyanaz a kapocs. Fekszel a földön,és úgy érzed eggyé váltál a földdel.Idővel a szeretkezés megmutatja hogyan lehetsz szerelmes magába a létezésbe. Akkor már pontosanfogod tudni, hogy az ego csak a képzelet szüleménye, és úgy is tekintesz majd rá, mint pusztakitalációra. Ha pedig ekként is használod, már nem lehet veszélyes rád.Van még néhány pillanat, amikor az ego magától eltűnik. Például amikor váratlanul nagy veszélybekerülsz. Mondjuk autót vezetsz, és egy rossz mozdulat után hirtelen rájössz, hogy a balesetelkerülhetetlen. Elvesztetted az uralmad a kocsi fölött, és úgy tűnik, nem kerülheted el a fát, vagy aszembe jövő teherautót, vagy bele fogsz hajtani a folyóba. Biztos vagy benne, hogy baj lesz. Az egoilyenkor eltűnik.Sokan pont ezért szeretik annyira a veszélyt. Azok, akik megmásszák az Everestet, legtöbbször nemis tudják, hogy a hegymászás nagyon mély meditációvá válhat. A hegymászás nagyon fontos, mertveszélyes, és minél veszélyesebb valami, annál gyönyörűbb is. Az ilyen pillanatokban
  8. 8. tapasztalhatod meg az ego-nélküliséget. Amikor veszélyes szituációba kerülsz, az elméd egyszerűenleáll. Az elme csak hétköznapi szituációkban képes működni, csak akkor, amikor nincs veszély.Vészhelyzetben megbénul, és a spontaneitás veszi át az irányítást. Ebben a spontaneitásban pedigazonnal rádöbbensz, hogy te valójában nem vagy azonos az egóddal.De előfordulhat – bár ez csak az emberek egy részére igaz –, ha fejlett az esztétikai érzéked, hogy aszépség megtapasztalása is kitárja a kapukat. Megpillantasz egy gyönyörű nőt, vagy egy szép férfitaz utcán…. csak egy pillanat az egész, ahogy felvillan előtted a szépség, és az ego márisszertefoszlik. Megrendít a szépség. Vagy észreveszel egy lótuszvirágot a tó vízén, vagy anaplementében egy madarat felröppenni…. Bármi, ami megragadja a belső érzékenységedet, bármi,ami olyan erősen ejt rabul akár csak egy pillanatra, hogy megfeledkezel magadról, hogy bár még temagad vagy, de már nem is teljesen csak önmagad…. mintha elhagynád magadat – az ego ilyenkormindig eltűnik.Az ego csak egy fikció, amit te tartasz életben. Ha elfeledkezel róla egy pillanatra, máris elillan. Ésnagyon jó, hogy vannak ilyen pillanatok, amikor az ego hirtelen eltűnik, mert így – még ha csakpillanatokra is – megtapasztalhatod az igazságot, a valóságot. Ezek azok a felvillanások, amelyek amai napig életben tartották a vallást. Nem a papok érdeme… ők mindent elkövettek, hogytönkretegyék. Nem is az úgynevezett vallásos emberek tartották életben, akik szépen eljárnakmisére, a templomba vagy a mecsetbe. Ezek az emberek ugyanis képmutatók, álszentek, nem pedigvallásosak.A vallás kizárólag azért maradt fenn, mert léteznek ilyen pillanatok, amelyeket egyesek többször,mások kevesebbszer, de előbb-utóbb mindenki megtapasztal. Figyelj oda ezekre a pillanatokra,szívd magadba őket, és engedd, hogy utat nyissanak még több hasonló pillanatnak! Ez azistenkeresés igazi útja, mert amikor nem az egódban vagy, akkor vagy Istenbe.Mindenkiben három én lakozik. Az első én: a személyiség. A személyiség (angolul: personality) agörög persona szóból ered. Az ókori görög drámajátékokban a színészek maszkokat hordtak, ahangjuk a maszkon keresztül jutott el a nézőkhöz. A sona azt jelenti hang, a per pedig annyit teszvalamin át, keresztül. A persona jelentése tehát: a (maszkon) keresztül jövő hang. Az igazi arcotnem láthatod – nem tudhatod, ki a színész. Létezik egy maszk, és ezen keresztül jön a hang. Olyan,mintha magából a maszkból jönne, de a mögötte lévő igazi arcot nem ismered. Gyönyörű és nagyonkifejező tehát ez a görög drámák idejéből származó szó.Csakhogy, amíg a görög drámákban a színészek mindössze egyetlen maszkot hordtak egy egészelőadás alatt, addig neked számtalan maszkod van. Egy sor maszk takarja az igazi arcodat, éppahogyan a hagyma rétegei simulnak egymásra. Ha lehántod az egyik maszkot, ott a következő, haazt is leveszed, ott a harmadik. Próbáld csak ki, és meg fogsz döbbenni, hogy milyen sok maszkotviselsz. Rengeteget! Életeken át gyűjtögetted őket. És mindegyikre nagy szükséged van, hiszenmennyiszer kell váltogatnod őket… Ha a beosztottaddal beszélsz, nem lehet ugyanolyan az arcod,mint amikor a főnököd előtt állsz. Ha pedig mindhárman együtt vagytok, akkor pillanatok alattcseréled magadon a maszkokat: amikor a beosztottad felé fordulsz felveszed az egyiket, de akövetkező pillanatban, amikor a főnöködre nézel, már egy másik van rajtad. Folyamatosanváltogatod a maszkokat. Sőt, az egész annyira automatikussá vált, hogy neked tulajdonképpen márnem is kell csinálnod semmit – a maszkok maguktól váltják egymást. Amikor a főnöködre nézel,mosolyogsz, amikor pedig a beosztottadra pillantasz, a mosoly eltűnik, és azonnal megkeményedika tekinteted – épp annyira, amennyire a te főnököd kemény hozzád. Amikor meg ő néz a sajátfőnökére, ő mosolyog. Olykor néhány rövid pillanat alatt is többször váltasz maszkot. Meg semtudnád számolni, annyi arcod van.Tehát ez az első éned: a hamis én – de nevezheted egónak is. Ezt a társadalom, a politikusok, apapok, a szülők, a tanárok aggatták rád. Azért kaptad ezt a sok különböző maszkot, hogy a lehetőlegzökkenőmentesebb legyen az életed. Elvették tőled az igazságot, majd adtak helyette valamipótszert, és most pontosan ezek miatt a pót-igazságok miatt nem tudod, hogy ki is vagy valójában.Képtelen vagy megismerni önmagad, mert olyan sok maszkod van, és olyan gyorsan cserélődnekrajtad, hogy már magadban sem tudsz megbízni, fogalmad nincs, hogy melyik lehet a te arcod. És
  9. 9. hát ezek közül a maszkok közül egyik sem az igazi arcod.A zen-szerzetesek azt mondják: „Amíg nem ismered meg az eredeti arcodat, nem tudhatod mitjelent Buddhának lenni.” Buddha nem más, mint az eredeti arcod. Buddhaként születtél, most pedighazugságban élsz.Ezt a társadalomtól kapott ajándékot el kell dobnod. Ezt jelenti a szannyász, ez a beavatás.Keresztény, hindu, mohamedán… ezeket a maszkokat el kell dobnod. Ezek nem rólad szólnak –mások adták rád, beleneveltek. Téged senki nem kérdezett, nem kérték ki a véleményedet,egyszerűen rád erőltették.Minden szülő és minden oktatási intézmény erőszakos. Még csak tudomást sem vesznek rólad.Megvannak a saját a priori elképzeléseik rólad, már előre tudják neked mi a jó, mi a megfelelő, ésazt aztán rád is erőltetik. Kínlódsz, gyötrődsz, vonaglasz, legbelül sikítasz, de semmit sem tehetsz.Egy gyermek teljesen védtelen. Még annyira lágy, annyira képlékeny; olyanná gyúrják, amilyennécsak akarják. És a társadalom pontosan ezt is teszi. Mielőtt a gyermek még megerősödhetne, ezer ésegy különböző módon nyomorítják meg. Megbénítják és megmérgezik.Ha valóban vallásossá akarsz válni, akkor meg kell szabadulnod az összes vallástól. Ha valóbankapcsolatba akarsz kerülni Istennel, akkor minden eddigi Istennel kapcsolatos elképzelésedet el kellfelejtened. Ha valóban meg akarod tudni, hogy ki is vagy, el kell vetned minden eddigi választ, amiterre a kérdésre másoktól korábban kaptál. Mindent el kell égetned, amit másoktól kölcsönöztél ésnem a tiéd!A zent a következőképpen definiálják: “Az emberi szív közvetlen megérintése. A természetmegértése, és Buddhává válás. Nem betűkre épül. Az írásokon túli, önálló tapasztalás…" Azírásokon túli, önálló tapasztalást sem a Korán, sem a Dhammapáda, sem a Biblia, sem a Talmud,sem a Gíta nem adhatja meg neked. Ezt egyetlen szentírástól sem kaphatod meg. Ha az írásbanhiszel, soha nem találod meg az igazságot.Az igazság benned van. Csakis magadban találhatod meg. “A természet megértése, és Buddháváválás. Az emberi szív közvetlen megérintése." Nem kell sehová elzarándokolnod. Bárhová ismennél, te akkor is ugyanaz maradsz, akkor meg minek ez az egész felhajtás? Hiába mászol fel aHimalájára, az semmin nem változtat. Oda is mindent magaddal viszel majd: mindent, ami bennedvan. Azt viszed magaddal, amit az idők során csináltak belőled – a mesterkéltséged, a szintetikusarcaid, a másoktól kölcsönvett tudásod, a szentírásaid mind veled mennek. Még ha a Himalájalegelhagyatottabb barlangjában ülsz is, ott sem leszel egyedül. Ott lesznek veled a tanáraid, apapjaid, a politikusaid, a szüleid… mindenki. Láthatatlanul ugyan, de ott tolonganak majd benned.Te pedig továbbra is keresztény, hindu vagy mohamedán maradsz, és papagáj módjára ismétled abetanult szavakat. Ez nem fog megváltoztatni – nem tud megváltoztatni. Olvastam egy tanulságosbajor történetet, talán te is hallottad már. Gondolkodj el rajta egy kicsit:A müncheni angyal.Alois Hingerl, a müncheni főpályaudvar 172-es számú hordára, egy nap olyan erőbedobássaldolgozott, hogy este összeesett és meghalt. Két angyal nagy nehezen felkísérte a mennyországba,ahol Szent Péter köszöntötte, és közölte vele, hogy mától kezdve Aloisius angyal lesz a neve.Kapott egy hárfát, és elmondták neki a mennyországban érvényes rendszabályokat:– Reggel nyolctól délig zsoltárokat fogsz énekelni, déltől este nyolcig pedig hozsannázól.– Micsoda?! – kérdezte Aloisius. – Reggel nyolctól délig zsoltárok, utána meg este nyolcighozsannázás?! És…. hát…. szóval mikor lehet inni valamit?– A mennyei mannát mindig akkor szolgáljuk fel, amikor annak elérkezett az ideje. – mondta SzentPéter kissé bosszúsan, majd magára hagyta a jövevényt.– A francba! – morgott Aloisius angyal. – Ez aztán tényleg húzós meló lesz! Nyolctól déligénekeljek zsoltárokat?! Én meg még azt hittem, hogy a mennyországban nem kell dolgozni… – Deaztán csak leült egy felhőre és rázendített: “Halleluja, halleluja!…"Nem sokkal később arra repült egy nemes lelkű értelmiségi angyal.– Hé, te! – kiáltott oda neki Aloisius. – Van egy cigid? Kérlek, csak egy slukkot! – De az értelmiségiangyal teljesen megrökönyödött ettől a durva, szentségtelen ötlettől, elsuttogott egy hozsannát, éstávozott.
  10. 10. Aloisius ettől már tényleg dühbe gurult:– Micsoda egy szemtelen fráter! – kiáltotta. – Ha nincs, cigid, akkor mondd azt, hogy nincs és kész!Egy normális választ talán csak elvárhat az ember, nem?! A parasztja! Anyám, micsoda bunkókvannak itt fenn! – Aztán visszaült a felhőre és folytatta a félbehagyott zsoltárt.Ám Aloisius feldúlt lelkiállapota sajnos rossz hatással volt az ének színvonalára. A hangoskornyikálásra a Mennyei Atya is felébredt délutáni szunyókálásából és döbbenten kérdezte:– Honnan jő vajh’ e fura hangzat?!Azonnal Szent Péterért küldött, aki nemsokára ott is termett, így együtt hallgathatták Aloisiusbotrányos előadását:– Halleluja, a francba!…. Halleluja, lószar!…. Halleluja, basszátok meg!…. Halleluja!….Szent Péter azonnal kirohant, és az Úr elé ráncigálta Aloisiust. A Mennyei Atya hosszasanméregette az újdonsült angyalt, majd így szólt:– Ah, értem már! Egy müncheni angyal. Gondolhattam volna! Nos, mondd hát, mire föl e vulgárisrivallás?Aloisius csak erre várt. Annyira felhúzta magát, hogy azon nyomban kitört belőle a panaszáradat:– Nem tetszik nekem itt a rendszer! Már az sem tetszik, hogy szárnyam van! Utálok folyton itthozsannázni! Ki nem állhatom a mannát, sokkal jobban esne egy jó pofa sör! Arról nem is beszélve,hogy rühellek énekelni!….– Szent Péter! – fordult hű szolgájához az Úr. – Ez így nem fog menni! De van egy ötletem.Alkalmazzuk inkább hírvivőként! Vigye ő a bajor kormányhoz mennyei tanácsainkat! Hetentekétszer elrepülhet Münchenbe, akkor majd bizonyosan megnyugszik a lelke.Aloisius valóban azonnal jókedvre derült, ahogy meghallotta, mi lett az új megbízatása. Pár napmúlva meg is kapta első feladatát: egy levelet kellett kézbesítenie. Ám amikor Aloisius ismét a jóöreg München utcáit taposta, úgy érezte, most van igazán a Mennyországban. Szokásához hívenazonnal a Hofbrauhaus kocsmába indult, ahol a törzsasztala üresen állt, mintha csak rá várna…Heidi a bűbájos pincérnő pedig sorra hozta neki a söröket – egyik korsót a másik után…. Aloisiuspedig csak ült ott és rendíthetetlenül vedelte a sört…. így ment ez heteken, hónapokon át, és ígymegy még ma is.Azóta kénytelen a bajor kormány isteni sugallat nélkül dolgozni.Bárhová is vigyen az utad, te mindig önmagad maradsz. Akár a Mennyekben, akár a Himalájábanvagy, te nem tudsz más lenni. A világ ugyanis nem körülötted van – te magad vagy a világ. ígyaztán bárhová is mész, ugyanaz a világ lesz ott veled mindig.Az igazi változás nem attól függ, hogy épp hol vagy, mert az nem kívül történik – a változásnakbenned kell megtörténnie. És hogy mit értek igazi változás alatt? Nem azt, hogy fejlesztened kellmagadat. Az megint csak egy hazugság. Ha „javítani” akarod önmagad, azzal csak továbbcsiszolgatod, fényezed a személyiségedet. Valóban csodálatossá teheted, de ne feledd, hogy, minélgyönyörűbb, annál veszélyesebb, mert annál nehezebb lesz megszabadulni tőle.Ezért történhet meg, hogy olykor a bűnös szentté válik, de az úgynevezett „tiszteletreméltó”emberek soha. Velük ez azért nem történhet meg, mert már túl sokat fektettek bele aszemélyiségükbe -szépen feldíszítették, csillogóra fényesítették. Egy bűnös könnyen megválhat amagáétól, ő ezzel nem veszít túl sokat. Legtöbbször már elege is van belőle és utálja. De ugyanhogy válhatna meg tőle egy köztiszteletben álló egyén? Hiszen olyan jól jövedelmez, akkoraprofitot termel egy ilyen személyiség. Emiatt „tisztelik”, emiatt jutott ilyen magasra a ranglétrán, ésemiatt ért el akkora sikereket az életben. Nagyon nehéz ilyenkor megállni, és nem tovább mászniezen a létrán. Ennek a létrának ugyanis soha nem érsz a végére, örökkön-örökké lehet folytatni rajtaa mászást.Valaki megkérdezte Henry Fordot a halálos ágyán, amikor ő még mindig, fél lábbal a sírban is újgyárak és új vállalatok alapítását tervezgette:– Uram, maga meg fog halni! Az orvosok szerint már csak néhány napja van hátra, de már abbansem teljesen biztosak, hogy egyáltalán megéri a holnapot! Akkor meg mit bajlódik ezekkel atervekkel? Egész életében ezt csinálta. Annyi pénze van, hogy ha akarná, sem tudná elkölteni. Mirejó ez a pénz most? Mondja, mi a fenének kellett állandóan a cégeinek terjeszkedésével
  11. 11. foglalkoznia?Henry Ford egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:– Nézze, én nem tudom abbahagyni, ez egyszerűen képtelenség. Engem már csak a halál tudmegállítani. Amíg élek, én mindig egyre magasabbra török. Tudom, hogy semmi értelme, de akkorsem vagyok képes megállni. Ha az ember sikeres a világban, akkor nagyon nehéz leállni. Ha egyregazdagabbá, egyre híresebbé válsz, nagyon nehéz lesz abbahagyni azt, amivel foglalkozol. Minélkifinomultabb a személyiséged, annál jobban rád ragad.Tehát egy szóval sem mondom, hogy „fejleszd” magad! A nagy mesterek közül, BuddhátólHakuinig, soha egy sem mondta a követőinek, hogy „fejlesszék” magukat. Óvakodj az úgynevezett„önfejlesztő” könyvektől, amikkel dugig van minden könyvesbolt. Az ilyen „önfejlesztés” sehovanem vezet, csak a személyiséged fog fejlődni tőle – egyre szebben csillog majd, egyrekifinomultabbá válik, egyre tekintélyesebb lesz – de a valódi átalakulás nem erről szól. Azátalakulás nem történik meg attól, hogy a személyiségedet fejleszted. Az csak akkor történhet meg,ha megszabadulsz a személyiségedtől.A hazugságból soha nem lesz igazság. Bármit csinálsz vele, javítgathatod, csiszolgathatod,fényesítheted, akkor sem lesz belőle igazság. Mindig csak hazugság marad. Lehet, hogy egyreinkább hasonlít majd az igazságra, de attól még nem válik azzá. Ráadásul minél inkább hasonlít azigazságra, annál jobban belemerülsz, annál mélyebben versz majd benne gyökeret. A hazugság egybizonyos szinten annyira hasonlíthat az igazságra, hogy a végén már el is felejted, hogytulajdonképpen hazugságról van szó.A hazugság azt mondja: “Keresd az igazságot1. Fejleszd a jellemedet, a személyiségedet! Keresd azigazságot! Legyél ez, legyél az!" A hazugság állandóan új programokkal áll elő: “Tedd ezt, vagytedd azt, és akkor majd minden megoldódik, és örökre boldog leszel. Ez most mégsem jött be?Semmi gond, van más tervem is a számodra." A hazugság folyton új tervekkel áll elő, te pedigmegállás nélkül próbálod teljesíteni ezeket, közben meg elpocsékolod az egész életedet.Valójában már magát az igazság keresését is hazugság táplálja. Ezt nagyon nehéz, mégis muszájmegérteni. Az igazság keresése magából a hazugságból ered. A hazugság így védi magát: még azigazság keresésének lehetőségét is megadja neked, hát akkor hogyan is haragudhatnál aszemélyiségedre? Hogyan is lehetne mindez hazugság? Folyton arra ösztönöz, arra sarkall, hogykeresd az igazságot.De maga a keresés azt jelenti, hogy távolodsz az igazságtól, mert miközben az igazság itt van, temindig valahol máshol vagy: épp útközben valami felé. Az igazság most van, a hazugság pedigmindig „akkor” és „ott”. A hazugság soha nem a jelenről, mindig a múltról vagy a jövőről beszél –pedig az igazság a jelenben van. Ebben a szent pillanatban! Itt és most….Tehát az első éned a hazugság: az a pszeudo-személyiség, ami körülvesz. Ez a külvilág felé mutatottarcod, a színlelés, a csalás, amit a társadalom erőltetett rád, és amivel egy idő után elkezdtélegyüttműködni. Ezt a színlelést kell abbahagynod. Dobd le a jelmezed, mert csak teljesenmeztelenül lehetsz önmagad. Minden, amit magadra öltesz, a társadalomtól származik. Mindenelképzelés, minden gondolat, amivel azonosítod magad, a társadalomtól ered. Ezek a jelmezek atársadalom legkifinomultabb eszközei az emberek elnyomására és kizsákmányolására. Az igazikizsákmányolás nem gazdasági, vagy politikai, hanem pszichológiai jellegű. Ezért nem járhatottsikerrel eddig egyetlen forradalom sem. Soha nem érte el egyik sem a valódi célját, mert soha senkinem vette észre a legfontosabb tényezőt: a pszichológiai elnyomást. Mindig csak lényegtelenkülsőségeken változtattak. A kapitalista társadalomból kommunistát csináltak, na és? Ademokráciából diktatúra válik, a diktatúrából meg demokratikus társadalom. Mit számít? Nincssemmi lényeges különbség. Olyan, mint amikor lemeszeled egy ház falát – a ház struktúrája attólmég változatlan marad.Miből is áll ez a pszichológiai elnyomás? Abból, hogy senkinek nem engedik meg, hogy önmagalegyen. Senkit nem fogadnak el úgy, ahogy van. Senkit nem tisztelnek önmagáért. Hogyan istisztelhetnél valakit, ha nem fogadod el olyannak, amilyen? Ha csak akkor tudsz tisztelni valakit, haaz illető hajlandó felvenni azokat a tulajdonságokat, amiket te ráerőltetsz, akkor nem őt magáttiszteled, hanem az általad ráaggatott tulajdonságokat. Nem önmagáért tiszteled, nem a valódi
  12. 12. mosolyát és nem a valódi könnyeit értékeled, hanem a tettetését, a színjátékait, a mutatványait.Ezt az első ént úgy, ahogy van, ki kell hajítani a szemétre. Freud rengeteget tett azért, hogy azemberiség felismerje a személyiség álságos mivoltát, hogy megértse a tudatos elmét. Az őforradalma sokkal radikálisabb volt, mint Marxé: minden korábbi forradalomnál mélyebbre hatolt.Mélyre hatolt, de még mindig nem elég mélyre.Mindenesetre elég mélyre ás ahhoz, hogy elérje a második énedet. Ez az elfojtott én, az ösztönös, atudattalan én. Ebben nyilvánul meg minden, amit a társadalom nem enged meg neked, és a lényedlegmélyére kényszerít le. Ez az én csak az álmaidban jön elő, csak metaforákban jelenik meg, vagyakkor tör felszínre, ha részeg vagy, ha már nem vagy ura önmagadnak – egyébként távol marad. Ezaz én sokkal hitelesebb, nem színlel.Freud nagyon sokat tett azért, hogy az emberiség felismerje ezt az én-t. A pszichológia – különösenannak bizonyos ágai – óriási segítséget nyújtottak abban, hogy ráébredj arra, ami ott üvölt benned,amit elfojtottál, amit a legmélyebb rétegeidbe kényszerítettél vissza. Ez a legalapvetőbb részed.Ebből táplálkozik az életed. A vallások ezt az én-t bestiálisnak, állatinak bélyegezték, és elátkozták,mint a bűnök forrását. Pedig ez nem a bűnök forrása – ez magának az életnek a forrása! És mégvéletlenül sem alacsonyabb rendű, mint a tudatos én. Mélyebben van benned, ez nyilvánvaló, desemmivel sem alacsonyabb rendű.Az állatiasságban pedig amúgy sincs semmi rossz. Az állatok csodálatosak, akárcsak a fák. Ők mégmindig meztelenül élnek, a maguk egyszerűségében. Őket még nem tették tönkre a papok és apolitikusok – ők még mindig Isten részeként élik az életüket. Csak az ember tért le erről az útról. Azember az egyetlen abnormális állat a földön – rajta kívül minden állat tökéletesen normális. Ezértboldogok, sugárzóan szépek és egészségesek. Ebből ered az életerejük. Nem vetted még észre?Amikor a madár felröppen a magasba, nem éreztél még féltékenységet? Láttál már szarvast futni azerdőben? Nem irigykedtél az életerejére, az energia puszta élvezetére? Vagy ott vannak a gyerekek.Nem irigyled őket? Talán éppen emiatt az irigység miatt ítéled el annyira a gyerekességet.Montaguenak igaza van, amikor azt javasolja, hogy a „Ne légy olyan gyerekes!” intelem helyettjobb volna inkább azt mondani, hogy „Ne légy olyan felnőttes!” Szerintem nagyon is igaza van.Míg a gyermek gyönyörű, a felnőtt inkább visszataszító. Benne már nem áramlik úgy azéletenergia, mint a gyermekben; megrekedt, megfagyott benne az élet, ő maga pedig eltompult ésérzéketlenné vált. Elveszítette a lendületét, a lelkesedését – már csak vonszolja magát. Unja avilágot, már semmit nem ért a rejtélyekből, képtelen bármire is rácsodálkozni. Elfelejtette a csodáknyelvét, és teljesen kiveszett belőle a misztérium. Neki mindenre van valami magyarázata, atitokzatosság számára nem létezik többé. így aztán elvesztette a költészetet, a táncot, és mindent,ami értékes és értelmet ad az életnek, mindent, ami ízt ad az életnek.Ez a második én sokkal értékesebb, mint az első. Ezért vagyok én minden egyház, és minden papellen: ők folyton az első, a legfelszínesebb én-be kapaszkodnak. Pedig onnan tovább kell lépni amásodikba. De a második még mindig nem a végső – Freud ezt nem vette észre, és pontosan emiattvall kudarcot a pszichológia mind a mai napig is. Igaz, a mai pszichológusok már mélyebbre ásnak,mint azt Freud tette, de még mindig nem elég mélyre ahhoz, hogy megtalálják a harmadik én-t.Mert bizony van egy harmadik én is. Az igazi, az eredeti arcod. Az az arc, ami az első és a másodikén mögött van. Ez a transzcendentális én. A buddhaság. Az osztatlan, tiszta tudatosság.Az első a társadalmi az éned, a második a természeted, a harmadik pedig az isteni minőséged.De ne feledd, nem azt mondom, hogy az első fölösleges. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor az elsőis csodálatossá válik. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor a másodikat is nagyszerűen tudod majdhasználni. De csak akkor, ha a harmadikat is megtaláltad. Ha a középpont jól működik, akkor aperiférián, a felszínen is minden rendben lesz. De középpont nélkül…. ha csak a felszínt ismered,ha csak ezen a szinten létezel, az olyan, mintha halott volnál.És pontosan ez történt az emberiséggel. Ezért véli úgy nagyon sok nyugati gondolkodó, hogy azéletnek nincsen értelme. De van. Ők azért érzik így, mert elvesztették a kapcsolatot azzal aforrással, amelyből az élet értelme fakad. Olyan ez, mintha a fát elvágnánk a gyökereitől. A fa nemvirágzik többé, lassan elszáradnak a levelek is, lehullanak és nem nő helyettük friss hajtás. Nemáramlik benne az éltető nedv többé – a fa így már csak haldoklik és végül elpusztul.
  13. 13. Aztán a fa elkezdhet filozofálni, lehet belőle egzisztencialista filozófus, mondjuk egy Sartre, éselkezdheti azt hirdetni, hogy az életben nem is léteznek friss hajtások, nincsenek virágok, illatok, demég madarak sem. Sőt, a fa mondhatja azt is, hogy ez mindig is így volt, és hogy a régiek csakhülyítették magukat a virágok mítoszával – mindezt csak elképzelték: “Ez mindig is így volt, sohanem volt tavasz, ezt csak kitalálták. Ezek a buddhák csak képzelődtek, fantáziáltak, amikor aztmondták, hogy a fák virágba borulnak, a madarak szárnyalnak és a napsugarak beborítják a kékeget. Semmi ilyesmi nem létezik. Mindent sötétség borít, minden véletlenszerű, semminek nincssemmi értelme." A fa könnyen erre a következtetésre juthat. Pedig valójában nem arról van szó,hogy az életnek nincs értelme, vagy hogy nincsenek már virágok és a dús lombkorona csak afantázia szüleménye volt, hanem arról, hogy a fa elveszítette a kapcsolatot a saját gyökereivel.Ha nem találod meg az utat a gyökereidhez, ha nem találsz vissza saját buddhaságodhoz, soha többénem fogsz kivirágozni. Soha nem fogsz énekelni, nem fogod megtudni, mit jelent ünnepelni. Ésugyan hogy ismerhetnéd meg Istent, ha nem tudod, mi az az ünneplés? Ha elfelejtettél táncolni,hogyan imádkozhatnál? Ha elfelejtettél énekelni és már nem tudod, hogyan kell szeretni, akkorIsten halott – de benned halott, csakis benned. A te fád száradt ki. Eltűntek belőle az életet hordozónedvek. Újra meg kell találnod a gyökereidet! És hogy hol találhatod meg őket? Itt és most.AZ IDEÁLOKEgyszer egy kis jegesmedve megkérdezte az anyukáját:– Anyu, az apukám is jegesmedve volt?– Hát persze, hogy az apukád is jegesmedve volt.– És…. – folytatta a kis jegesmedve kicsit tanácstalanul – a nagypapám is jegesmedve volt?– Bizony, ő is az volt.Egy kis idő elteltével aztán a kis jegesmedve újra megszólalt:– De anyu…. és mi van a dédnagyapámmal. Biztos, hogy ő is jegesmedve volt?– Igen, egészen biztos, hogy ő is az volt! De miért kérdezel ilyeneket?– Mert nagyon fázom….Osho, nekem azt mondták, hogy az apám jegesmedve volt. Azt mondták, hogy a nagyapám is jegesmedvevolt. És, hogy a dédnagyapám is jegesmedve volt. Én mégis fázom. Hogyan változtathatnék ezen?Történetesen ismerem az apádat, a nagyapádat, sőt még a dédapádat is. Nekem elhiheted: ők is fáz-tak. És az ő anyjuk is ugyanezt mondta nekik. Vagyis hogy az ő apjuk, az ő nagyapjuk és az ődédapjuk is jegesmedve volt. Ha fázol, hát fázol. Ezek a kedves kis történetek, nem sokat segítenek.Legfeljebb azt bizonyítják, hogy a jegesmedvék is fáznak. A valóságra figyelj, ne a tradíciókra! Nea múlton merengj! Ha fázol, akkor fázol. Hogy te is jegesmedve vagy, az nem túl nagy vigasz. Azemberiség ezt kapta vigaszul. Ha meghalsz, akkor meghalsz. Mindig jön valaki, aki azt mondja:„Ne aggódj, hiszen a lélek halhatatlan.” De attól te még meghalsz.Hallottam egy zsidóról, aki egyszer csak összeesett az utcán. Látszott, hogy perceken belül meg foghalni. Szívrohamot kapott. A járókelők összegyűltek körülötte, és igyekeztek valami vallásosembert, papot vagy lelkészt előkeríteni, hiszen az a szerencsétlen tényleg a végét járta. Épp arra jártegy katolikus pap – nem tudhatta, hogy milyen vallású az illető –, és odahajolt a haldoklóhoz, majdígy szólt:– Hiszel fiam? Kijelented-e, hogy hiszel a Szentháromságban: az Atyában, a Szentlélekben és aFiúban, Jézus Krisztusban?A haldokló zsidó ránézett és így válaszolt:– Én épp a halálomon vagyok, maga meg ilyen rejtvényekkel akar szórakoztatni?! Mi a francotkezdjek ezzel a háromság dumával? Mindjárt meghalok! Miféle baromságokat hord maga itt össze?Egy ember a halálán van, te pedig azzal vigasztalod, hogy a lelke halhatatlan…. Sovány vigasz.Valaki gyötrődik, szenved, te meg azt mondod neki: “Ne bánkódj már! Hisz az ez egész csakpszichológia kérdése." Ugyan hogy segíthetne ez rajta? Csak még nyomorultabbul érzi majd magát.Az ilyen elméletek vajmi keveset segítenek. Azért találták ki őket, hogy vigaszt nyújtsanak, pedig
  14. 14. csak ámítás az egész.Ha fázol, akkor fázol. Ahelyett, hogy azt kérdezgetnéd, vajon tényleg az apád is jegesmedve volt-e,inkább mozogj egy kicsit! Ugrálj, fuss vagy végezz dinamikus meditációt – akkor garantálom, hogynem fogsz fázni! Felejtsd el az apádat, a nagyapádat és a dédapádat! Kizárólag a saját valóságodrafigyelj! Ha fázol, tégy ellene valamit! Mindig lehet tenni valamit. Amit most csinálsz, az nemmegoldás. Rossz irányba haladsz. Kérdezgethetsz még éveken keresztül, de sehova nem fogsz jutnivele. Szegény anyád meg mi mást tehetne, mint hogy továbbra is próbál majd megvigasztalni.A kérdés maga egyébként gyönyörű: nagyon mélyreható és rendkívül fontos is. Pontosan ettőlszenved ugyanis az egész emberiség. Figyeld csak meg ezt a szenvedést! Nézz a probléma mélyére;ne azon kívül keresd a megoldást! Közvetlenül a probléma mélyére kell nézned – mindig ott fogodmegtalálni a megoldást. Ne folyton a válaszokat várd! Figyeld meg inkább a kérdést!Felteheted ugyan a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”, de erre egy keresztény pap például azt fogjaneked válaszolni, hogy „Te Isten gyermeke vagy, és Isten nagyon szeret téged.” Na és mit tudszezzel a válasszal kezdeni? Ott állsz majd, és azon fogsz tépelődni, hogy Isten vajon hogyanszerethet téged.Egy pap így szólt Mulla Nasruddinhoz:– Isten nagyon szeret téged.– Ugyan hogy szerethetne? Hiszen nem is ismer! – mondta erre Mulla.– Éppen ezért. Mi már ismerünk, ezért aztán nekünk sokkal nehezebb is volna szeretni téged.Vagy elmehetsz egy hinduhoz, aki majd azt mondja: „Te magad vagy Isten.” Nem Isten gyermekevagy tehát, hanem magad vagy az Isten. De közben neked még mindig görcsöl a fejed, migrénedvan, és azon tűnődsz, hogyan lehet Istennek migrénje…. szóval itt sem találsz megoldást aproblémára.Ha ezt a kérdést akarod feltenni: „Ki vagyok én?”, akkor nem menj senkihez! Csak ülj csendben, éstedd fel a kérdést saját magadnak – mélyen legbelül! Hagyd, hogy visszhangozzon! Nemverbálisan. Egzisztenciálisan. Váljon ez a kérdés olyanná, mint egy szívedet szurkáló nyílhegy: „Kivagyok én?”…. és hagyd, hogy ez a nyíl keresztülhatoljon rajtad.Ne kapkodj a válasszal, mert ha rögtön válaszolsz, az a válasz biztosan valahonnan máshonnan jönmajd – valami paptól, politikustól vagy valamilyen hagyományból. Ne emlékezetből válaszolj, mertaz összes emléked kívülről származik. A te memóriád is épp olyan, mint egy számítógép memóriája:teljesen élettelen. Az emlékezetednek semmi köze a tudáshoz. A memóriád tartalmát úgy tápláltákbeléd. Tehát, amikor azt kérdezed, hogy ki vagy, és az emlékezeted azt súgja: „Te egy nagy lélekvagy….”, vigyázz! Ne ess bele ebbe a csapdába! Dobd ki magadból ezt a sok szemetet!Csak kérdezz tovább: “Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?"…., és egy szép naponazt fogod látni, hogy már a kérdés is eltűnt. Csak a válasz utáni szomjad marad: „Ki vagyok én?”Maga a kérdés már nincs is ott…. csak a vágy, hogy ismerd a választ. Ekkor már az egész lényedegyütt lüktet ezzel a vággyal: „Ki vagyok én?”….Egy nap aztán rájössz, hogy már te magad sem vagy ott: csak a szomjúság…. A létezésednek ebbena rendkívül elmélyült, szenvedélyes és felfokozott állapotában hirtelen felrobban benned valami.Egyszerre ott találod magad szemtől szemben: magaddal…. Onnantól egyszerűen tudod, hogy kivagy.Teljesen értelmetlen az apádat arról kérdezni, hogy te ki vagy. Hiszen ő sem tudja, hogy ő kicsoda.Semmi értelme a nagyapádat, vagy a dédapádat kérdezni. Ne mást kérdezz! Ne kérdezd az anyádat,ne kérdezd a társadalmat, a kultúrád, ne kérdezd a civilizációt! Kérdezd a saját legbensőbbközéppontodat!Ha valóban tudni akarod a választ, merülj el ön-magadban – ebből a tapasztalásból születik meg aváltozás.Azt kérdezed: „Hogyan változtathatnék ezen?” Sehogy. Először szembesülnöd kell a valósággal, ésez a találkozás fog megváltoztatni téged.Egyszer egy riporter valami érdekes sztorit akart kihúzni egy öregemberből egy idősek otthonában:– Mondja, hogy érezné magát, ha egy szép napon kapna egy levelet, amiben értesítik, hogy egytávoli rokona ötmillió dollárt hagyott magára? – kérdezte a riporter.
  15. 15. – Fiam, – mondta az öreg egy kis szünet után – attól én még továbbra is kilencvennégy évesmaradnék.Érted? Az öreg azt mondja: “Kilencvennégy éves vagyok. Még ha hirtelen kapnék is ötmilliódollárt, mi a fenét kezdhetnék vele? Attól én még mindig kilencvennégy éves maradnék."Amit Buddha, Mahávira vagy Jézus mond, semmit nem segít rajtad. Bármit mondanak is, attól temég fázol, attól te még mindig kilencvennégy éves maradsz. Még ha a világ összes tudását a fejedbeöntenék is, te akkor is fáznál. Ha te magad nem éled át…. ha a lelked legmélyén nem születik meg atapasztalás, ami megfiatalítana és átváltoztatná a lényedet, akkor minden hiába – semmi nemsegíthet.Tehát soha ne kérdezz másokat! Ez az első lecke, amit meg kell tanulnod. Mindig önmagadatkérdezd! És még akkor is résen kell lenned, mert először a kívülről kapott válaszok akarnak majdfeltörni – óvakodj ezektől a válaszoktól! A kérdés a tiéd, tehát senki más válasza nem lehetszámodra megfelelő. Ha a kérdés tiéd, a válasz is a tiéd kell, hogy legyen!Buddha ivott, és elégedett lett. Jézus ivott, és eksztatikus lett. Én is ittam, de ez a te szomjúságodellen nem sokat ér. Neked magadnak is innod kell!Egyszer egy császár megkért egy híres szufi misztikust, hogy jöjjön el hozzá az udvarba ésimádkozzon érte. A misztikus el is ment hozzá, de nem volt hajlandó imádkozni. Azt mondta: “Ezteljességgel lehetetlen. Hogyan imádkozhatnék én érted? Van néhány dolog, amit az embernekmagának kell megtennie. Például ha szeretkezni akarsz egy nővel, azt is magadnak kell megtenned.Ennem tehetem meg a nevedben. Vagy ha ki akarod fújni az orrod, azt sem végezheti el helyettedsenki. Én hiába fújom ki az orromat a nevedben, az rajtad nem sokat segít. Ilyen az imádság is.Hogy imádkozhatnék érted? Imádkozz magad! Én csak saját magamért tudok imádkozni." Azzallehunyta a szemét és nekilátott az imának.Én is csak ezt tehetem. Számomra a probléma megszűnt létezni, de nem azért, mert bárki mástólmegfelelő választ kaptam volna a kérdéseimre. Nem mást kérdeztem. Sőt, tulajdonképpen pontosanaz ellenkezőjét tettem: minden mástól kapott tanácstól és választól megszabadultam – kivételnélkül.Az emberek óriási lelkesedéssel képesek tanácsokat osztogatni egymásnak. Ebben nemfukarkodnak. Semmi másban nem bőkezűek, de ha tanácsról van szó, akkor hirtelen mindenkihallatlanul nagylelkűvé válik. Akár kéred, akár nem, mindenki állandóan tanácsokat osztogat.Mindent összevetve az emberek talán tanácsból adnak a legtöbbet egymásnak; érdekes módon pedigpont ez az, amit mégsem fogad el senki. Soha senki nem fogadja meg a másik tanácsait.Két léhűtő ücsörög egy fa alatt. Megszólal az egyik:– Azért jutottam ide, mert soha nem fogadtam meg senkinek a tanácsát.Mire a másik:– Ugyan haver! Én meg pont azért jutottam ide, mert mindenkinek megfogadtam a tanácsát!Az utat neked kell végigjárnod.Fázol. Tudom. Nyomorultul érzed magad. Tudom. Az élet nehéz. Tudom. Nincs vigaszomszámodra. És nem is hiszem, hogy bármilyen vigasz segíthetne rajtad, mert minden vigasztalás csakidőhúzás. A jegesmedve azt mondja a kicsi bocsnak: „Igen, az apád is jegesmedve volt.”, mire a kisbocs igyekszik nem fázni egy ideig, hiszen a jegesmedvék nem szoktak fázni. De ez nem old megsemmit, ezért aztán felteszi a következő kérdést: „Anyu, a nagyapám is jegesmedve volt?”Tulajdonképpen azt szeretné tudni: „Nem volt valaki az őseim között, aki miatt elromlott bennemvalami, és én most ezért fázom?” Mire az anyamedve: „Igen, a nagyapád is jegesmedve volt.” Újramegpróbálja húzni az időt, próbálja késleltetni a fázást, de hiába. Rövid időre talán elodázhatja azember a problémát, de aztán úgyis újra szembesül vele. A valóság megkerülhetetlen.Különböző elméletek gyártásával semmire sem mész. Felejtsd el az elméleteket és a téged körülve-vő valós helyzetre figyelj! Nyomorultul érzed magad? Akkor a gyötrődésed, a szenvedésed mélyérekell bepillantanod. Dühös vagy? Akkor a dühöddel kell szembenézned. Leküzdhetetlen szexuálisvágyat érzel? Felejtsd el, hogy mit mondanak erről a többiek, és nézz magadba! Ez a te életed,neked kell leélned. Ne akard más életét kölcsönvenni! Ne használt életet élj! Isten a valódi, azeredeti embereket szereti. Soha nem jegyezték fel róla, hogy a másolatokért lenne oda. Légy tehát
  16. 16. önmagad: légy eredeti, természetes és önálló! Nézz szembe a saját problémáiddal!Egy dologról azonban biztosíthatlak: a problémádban ott rejtőzik a megoldás is. A probléma magatulajdonképpen csak egy mag. Ha valóban elmélyülsz benne, akkor kinő belőle a- megoldás. Atudatlanságod a mag. Ha elmélyülsz benne, a tudás fog kivirágozni belőle. Reszketsz, fázol – áss amélyére ennek az érzésnek, és melegség árad szét belőle.Tulajdonképpen minden a kezedben van: a kérdés és a válasz, a probléma és a megoldás, a tudatlan-ság és a tudás. Csak magadba kell nézned.Nekem úgy tűnik, a legtöbb embernek nem elég az, hogy csak önmaga legyen. Miért ragaszkodnak annyiangörcsösen a hatalomhoz, a tekintélyhez és a társadalmi rangjukhoz, ahelyett hogy egyszerű emberi lényekmaradnának?Ez egy bonyolult kérdés. Két oldala van, és mindkettőt nagyon fontos megérteni. Először is a szüle-id, a tanáraid, a szomszédok, a társadalom soha nem fogadott el olyannak, amilyen vagy. Mindigmindenki azon fáradozott, hogy továbbfejlesszen, hogy csiszoljon valamit rajtad. Mindig mindenkicsak a hibáidra, a hiányosságaidra mutatott rá, a tévedéseidre, a gyengeségeidre, a gyarlóságodrahívta fel a figyelmet. Soha senki nem mondta, hogy szép, hogy intelligens vagy; soha senki nem anagyszerűségedet hangsúlyozta.Már önmagában az, hogy életben vagy, óriási ajándék, de azt soha egy szóval nem mondta senki,hogy légy hálás a létezésnek ezért. Épp ellenkezőleg: mindenki csak morog, mindenki panaszkodik.Nem meglepő, hiszen már kezdettől fogva mindenki azzal nyaggat téged is, hogy mi minden nemvagy még, amivé „majd egyszer” válnod kellene. Folyton követendő eszményképeket állítanak eléd,hogy mindig a jövőre koncentrálj; a jelenvalóságod, a jelen léted a kutya nem dicséri. Amit di-csérnek, az a lehetséges jövőd: ha majd olyasvalaki leszel, akinek tekintélye, hatalma van, aki gaz-dag, befolyásos és híres – nem csak egy senki, mint most vagy.Ez a szüntelen agymosás nagyon mélyen beléd égette a gondolatot: “Nem vagyok elég úgy, ahogyvagyok. Valami hiányzik. Valahol máshol kellene lennem – nem itt. Nekem nem itt a helyem,hanem valami jóval magasabb, befolyásosabb, megbecsültebb, tiszteletreméltóbb pozícióban."Ez a történet egyik oldala. Elég visszataszító, és nem is kellene, hogy így legyen, hiszen ha azemberek csak egy kicsit több belátással és intelligenciával állnának a szülői és a pedagógusifeladatokhoz, akkor ezen a problémán könnyen lehetne változtatni.Te nem azért vagy, hogy tönkretedd a gyerekedet. Inkább segítened kellene, hogy elfogadja magátolyannak, amilyen. Támogatnod kellene, hogy növekedjen az önbecsülése. Ehelyett a felnőttek afejlődés akadályozóivá válnak. Ez a ronda oldala a dolognak, de ez az egyszerűbb is egyben. Ezt fellehet számolni, mert egyszerűen, józan paraszti ésszel belátható, hogy senki nem felelős azért,amilyennek született – a természet egyszerűen így alkotta meg, és kész. Ezen keseregni óriásibutaság, ráadásul teljesen hiábavaló is.A másik tényező viszont nagyon bonyolult. Mert még ha sikerül is megszabadulnod az összes belédnevelt káros és romboló ideától, még ha képes is vagy teljesen kiprogramoznod magadat ebből agyermekkori idomításból, akkor is úgy fogod érezni, hogy nem vagy elég – igaz, ez már egyteljesen más élmény lesz. A szavak ugyanazok, de a szavak mögötti élmény már teljesen más lesz.Innentől kezdve azért nem leszel elég magadnak, mert lehetnél több is. Többé már nem az lesz akérdés, hogy hogyan válhatnál híressé, hogyan vívhatnád ki más emberek tiszteletét, vagy hogyhogyan tehetnél szert minél több hatalomra és pénzre. Ezekkel többé már nem törődsz. Az foginkább foglalkoztatni, hogy a léted most még pusztán egy mag. Hiszen amikor megszülettél, nemegy fa, csupán egy mag jött a világra, aminek fejlődnie, növekednie kell ahhoz, hogy elérje azt apontot, amikor virágba borulhat – és ez a virágzás lehet a boldogságod, a beteljesülésed.Ennek a virágzásnak semmi köze a hatalomhoz, a pénzhez vagy a politikához. Ennek egyes-egyedülhozzád van köze. Ez a te saját egyéni fejlődésedről szól, és erre a fejlődésre nézve a másikfolyamat, a gyermekkori kondicionálás kizárólag akadályt jelent – csak elvonja a figyelmedet,visszaél azzal, hogy természetes vágy él benned a növekedésre és a fejlődésre. Hiszen mindengyermek növekedni akar, minden gyermek egy szeretetteljes, együtt érző, kész emberi lénnyé akarválni. Minden gyermek saját életének ünneplőjévé akar válni. Ez a belső késztetés nem aversenyről, de még csak nem is az összehasonlításról szól.
  17. 17. A gyermekkori nevelés azonban nagyon hamar megzavar és eltérít erről az útról. A társadalom alat-tomosan és gátlástalanul használja ki a növekedés utáni természetes vágyadat; azt a vágyat, hogy kiakarsz teljesedni. Eltérítenek, telebeszélik a fejedet, és a végén már tényleg elhiszed, hagy a valódivágyad tulajdonképpen az, hogy minél több pénzed legyen, és hogy mindenben a csúcson legyél.Ha ezt nem sikerül elérned, rettenetesen érzed magad, és szörnyű kisebbrendűségi érzésed támad.Valójában pont a nevelésnek köszönhető az emberek állandó kisebbrendűségi komplexusa, hiszen aszülők, a tanárok folyton arra ösztönöznek, hogy mindig mindenben felsőbbrendű legyél, mintmások. Versenyre, rivalizálásra, erőszakra és harcra nevelnek. Azt tanítják, hogy csakis a cél számít,az eszköz nem fontos – a cél pedig maga a siker.A társadalomnak nincs nehéz dolga, hiszen már eleve azzal a vággyal születtél, hogy növekedniakarsz, el akarsz jutni valahová. A magnak hosszú utat kell megtennie, amíg virág lehet belőle. Ez acsodálatos belső késztetés egy igazi zarándokút. Ezt a természet oltotta beléd, de a társadalom a mainapig ravasz módon kihasználja ezt úgy, hogy az ösztöneidet eltéríti a helyes irányból és a sajátcéljaira használja fel.Tehát emiatt a két alapvetően különböző tényező miatt érezheted úgy, hogy valami hiányzik, hogyvalamit még el kell érned. Ahhoz, hogy ráébredj, melyik vágyadat épp melyik oldal ösztökéliinkább, az intelligenciádra lesz szükség. Szabadulj meg a társadalom késztetéseitől – fölöslegesmarhaság az egész –, hogy csak a tiszta természeted maradjon, mindenféle rárakódott szennyeződésnélkül. És ne feledd, a természet minden esetben individualista.Egyedül így fogsz tudni növekedni és végül kivirágozni. Lehet, hogy te rózsaként bimbózol ki,valaki másból meg körömvirág lesz. Attól te még nem leszel felsőbbrendű, hogy te rózsa lettél, ésneki sem kell majd semmivel sem értéktelenebbnek éreznie magát nálad, csak azért mert belőlemocsári gólyahír lett. Ő is és te is kivirágoztatok, és csak ez a lényeg, hiszen ez a virágzás tölt elmindenkit mélységes boldogsággal. A frusztráció és a feszültség megszűnik, igazi béke árasztja el alelketeket, és ebből a békéből születik meg a megértés. Ehhez azonban először ki kell dobnodmagadból a társadalom összes szemetét, különben tovább akadályoznak majd abban, hogy a helyesirányban növekedj. Légy gazdag, de ne a vagyonod gyarapodjon! A gazdagság valami egészen mástjelent. Egy koldus is lehet gazdag, és egy császár is lehet szegény. A gazdagság a létezés minősége.Nagy Sándor egyszer találkozott Diogenésszel, a koldussal, akinek minden vagyona egyetlenlámpása volt. A lámpása még nappal is folyton égett. Nagy Sándor ezt felettébb furcsállotta, és megis kérdezte tőle:– Miért égeted azt a lámpást még nappal is? Diogenész felemelte a lámpást, hogy megvizsgáljaNagy Sándor arcát, majd így szólt:– Éjjel-nappal az igazi embert keresem, de eddig még nem találtam meg.Nagy Sándor nagyon megdöbbent, hogy egy ruhátlan koldus ilyet mondott neki, a világ urának.Ugyanakkor azt is látta, hogy Diogenész milyen gyönyörű a maga meztelenségében: szemecsendesen ragyogott, arcáról a béke sugárzott, fellépése tökéletesen nyugodt volt, szavai mégistekintélyt parancsoltak. Nagy Sándor annak ellenére, hogy nyilvánosan megsértették, nem toroltameg a koldus cselekedetét. Ennek az embernek olyan erős volt a kisugárzása, hogy még NagySándor is csak egy koldusnak tűnt mellette. A naplójában pedig így emlékezett meg erről atalálkozásról: “Most először éreztem, hogy a gazdagság nem azonos azzal, hogy valakinek sokpénze van. Ma láttam egy valóban gazdag embert."A gazdagságod csakis a hitelességed, az őszinteséged, a nyíltságod, az igazságod, a szereteted, akreativitásod, az érzékenységed, a meditatív lényed lehet. Ez az igazi gazdagság. De a társadalom amulandó, e világi dolgok felé fordította a tekintetedet, te pedig már azt is teljesen elfelejtetted, hogyegyáltalán elterelték a figyelmedet.Erről eszembe jut egy másik történet….Egy férfi Indiában motorozott, és mivel nagyon hideg volt, úgy húzta fel a kabátját, hogy a hátsófele volt elöl, így védte a mellkasát a metsző széltől. Vele szemben az úton épp egy szárdárközeledett szintén motoron – a szárdárok a szikh felekezethez tartozó, nagyon egyszerű szerzetek.Amikor meglátta emberünket, alig akart hinni a szemének: „Nahát!” – gondolta. – „Ennek afickónak fordítva van a feje a nyakán!” Annyira megijedt a furcsa látványtól, hogy véletlenül túl
  18. 18. közel ment a másik motoroshoz, az pedig elvesztette uralmát a járgány felett, és a következőpillanatban már eszméletlenül feküdt a földön. A szárdár alaposabban szemügyre vette aszerencsétlent, és így szólt:– Te jó Ég! Vajon mi történhetett ezzel az emberrel? A közelben nincs se egy város, se egy kórház,pedig valamit sürgősen tenni kéne!Indiában a szárdárok a legerősebb emberek. Ahogy a szerencsétlen ott feküdt eszméletlenül aföldön, a szárdár összeszedte hát minden a bátorságát, és elfordította a fejét, úgy hogy most márnormálisan nézett ki – mármint a kabáthoz képest. Épp ekkor ért oda egy járőr és odaszólt neki: "– Mi történt itt?– Biztos úr, a legjobbkor jön! Nézze meg ezt az embert! Elesett a motorral!– Él ez még egyáltalán?– Akkor még élt, amikor fordítva volt a feje, de amióta visszafordítottam a rendes irányba, már nemlélegzik.– Mert csak a fejét nézte, maga idióta! Nem vette észre, hogy a kabát volt rajta fordítva, nem pediga feje?!– Tudja, én egyszerű ember vagyok. Én még soha nem láttam senkit, akinek a kabátján hátul lettekvolna a gombok. Azt hittem, hogy a baleset miatt…. Még lélegzett, bár már nem volt magánál.Visszafordítottam hát a fejét – nem volt könnyű, de engem kemény fából faragtak, tudja, haelhatározok valamit, azt véghez is viszem. Ezért aztán pontosan addig fordítottam a fejét, amíg mártökéletesen illett a kabáthoz. Erre abbahagyta a lélegzést. Fura egy szerzet!A te fejedet, a te elmédet is így fordították el -mindenki, ahogy éppen helyesnek vélte. Nem akartakők rosszat. A szüleid is szerettek, a tanáraid is jót akartak neked, a társadalom is csak azt szeretné,ha lenne belőled „valaki”. A javadat akarja mindenki, csak éppen senki nem ért semmit az egészből,arra ugyanis senki nem gondol, hogy egy gólyahír-bokorból képtelenség rózsabokrot csinálni, vagyfordítva.Az ember nem tehet többet, mint hogy segít a rózsának nagyobbra, színesebbre, illatosabbra nőni.Különböző vegyszerekkel, trágyázással, gondosan kiszámított időközönként végzett locsolással ellehet ugyan érni, hogy megváltozzon a színe, vagy az illata, de arra soha nem fogod rábírni a rózsát,hogy lótuszvirág nőjön rajta.De ha folyton azt hajtogatod a rózsabokornak, hogy: „Márpedig neked lótuszvirágokat kell hoznod,mert a lótusz csodaszép!”, akkor tönkreteszed a rózsát, és csak azt éred el, hogy miközben soha, desoha nem fog tudni lótuszvirágokat létrehozni, mivel minden energiáját egy értelmetlen célelérésébe öli, a végén már rózsavirágokat sem tud majd hozni. Honnan venné hozzá az energiát?Aztán mivel se lótuszt, se rózsát nem tud felmutatni, a szerencsétlen bokor nem csoda, hogykiüresedettnek, frusztráltnak, terméketlennek és értéktelennek érzi majd magát.Hát így megy ez az emberekkel is. A sok jó szándékú ember kitekeri a nyakadat. Egy normálistársadalomban senki nem akarná megváltoztatni a másik embert. Mindenki abban segítene, hogyönmagunk lehessünk, hiszen önmagunknak lenni a legnagyobb gazdagság a földön. Ha önmagadlehetsz, mindened megvan ahhoz, hogy beteljesültnek érezd magad, az életed pedig elnyerje igaziértelmét. Pusztán azáltal, hogy tényleg önmagad vagy és a saját természeted szerint növekedsz,beteljesedhet a sorsod.Tehát maga a belső késztetésed a fejlődésre, a növekedésre nem eleve rossz, csak épp rossz célokfelé térítették el. Ne hagyd, hogy bárki manipuláljon, bármilyen jó szándék vezérli is! Annyijószándékú embertől kell megvédened magad, annyi a jóakaró, a jótevő, akik folyton jobbnál jobbtanácsokkal akarnak ellátni. Hallgasd meg őket, köszönd meg nekik a tanácsot – nem akarnak őkártani neked, de ha nem vigyázol, mégis pontosan ez történik majd. Csak a saját szívedre hallgass!Az az egyetlen igazi tanítód. Az életed útján az intuíciód lehet az egyetlen tanítómestered.Intuíció. Elgondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent? Onnan ered, ahonnan az angol „tuition” szó(oktatás, tanítás). Csak míg ez utóbbi kívülről érkezik tanároktól, az intuíció a saját természetedből,a lelked mélyéről fakad. Ott van benned az útmutató az élethez. Csak egy kis bátorságra vanszükséged, és soha többé nem érzed majd magad értéktelennek. Lehet, hogy nem te leszel azállamfő, az is lehet, hogy a miniszterelnök sem te leszel. Sőt, lehet, hogy még csak egy újabb Henry
  19. 19. Ford sem leszel. De erre nincs is szükség. Talán egy csodálatos énekes lesz belőled, vagy mondjukegy ragyogó festő. Teljesen mindegy, hogy mivel foglalkozol…. Válhat belőled akár egy nagyszerűcipész is.Amikor Ábrahám Lincoln lett az Egyesült Államok elnöke…. Lincoln apja suszter volt, éstulajdonképpen az egész szenátus egy kicsit kényelmetlenül érezte magát emiatt. Nehezen nyeltékle, hogy egy suszter fia fog elnökölni a leggazdagabb emberek, a felső tízezer felett is, akik ugyemégiscsak úgy gondolták, hogy ők felsőbbrendűek, hiszen rengeteg pénzük van, és nagynevűcsaládok leszármazottai. Egyszóval a szenátorok kissé kelletlenek voltak, kifejezetten irritálta őketez a helyzet. Senki nem örült annak, hogy Lincoln lett az elnök. így aztán mielőtt Lincoln meg-tarthatta volna az első beszédét a szenátus előtt, az egyik arrogáns szenátor fel is állt, és így szólt:– Mr. Lincoln, mielőtt belekezdene, ne feledje, hogy ön egy suszter fia. – Az egész szenátusnevetett. Meg akarták alázni; ha nem is győzhették le, legalább meg akarták alázni. Csakhogy egyolyan embert, mint Lincoln, nem könnyű megalázni.– Őszintén hálás vagyok, uram, hogy emlékeztet drága, jó apámra, aki már sajnos nincs az élőksorában. És mindig emlékezni fogok az ön tanácsára! Tudom jól, hogy soha nem lehetek olyannagyszerű elnök, mint amilyen nagyszerű suszter az apám volt.A teremben ekkor már síri csend volt. Lincoln pedig kivárt…. majd így folytatta a felszólalóhozintézett szavait:– Ha jól tudom, apám az ön családjának is remek cipőket készített. Ha esetleg bármi gondja volna acipőjével: szorít vagy elengedett a varrás – én ugyan nem vagyok olyan nagy mester ebben aszakmában, mint az apám volt, de egy-két fogásra megtanított még gyermekkoromban – tehát akármeg is javíthatom. Ez minden szenátorra vonatkozik a teremben: ha bármelyikük olyan cipőt hord,amit apám készített, és bármi gondjuk akadna ezekkel a lábbelikkel, forduljanak hozzámbizalommal. Azt azonban el kell ismernem, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint ő. Apámnakaranykeze volt. – Ahogy befejezte a beszédet, apja emlékének hatására Lincolnnak könnybe lábadta szeme.Végül is teljesen mindegy: lehetsz harmadosztályú elnök, vagy első osztályú cipész. A beteljesüléstaz hozza el, ha élvezed, amit csinálsz, ha tényleg minden erődet beleadod abba, amit csinálsz, hanem valaki más akarsz lenni, mint ami most vagy, ha kiegyezel a saját természeteddel, és elfogadod,hogy ebben a világméretű színjátékban a rád osztott szerep valóban a rád szabott szerep, és ezt aszerepet a világért se cserélnéd el semmilyen elnökkel, semmilyen uralkodóval sem. Ezt jelenti agazdagság. Ez az igazi hatalom.Ha az egész világon mindenki felnőne önmagához, mindenütt csodálatos, kivételes kisugárzású,intelligens, bölcs és beteljesedett sorsú embereket látnál, akikről már távolról látszik, hogyhazatértek.Az „ideálról”….Számomra az „ideál” a világon az egyik legvissza-taszítóbb szó. Nekem nincsenek ideáljaim. Azideálok kergetik őrületbe az embert. Az ideálok miatt olyan ez a világ, mint egy óriásibolondokháza.Az ideál tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne. Feszültséget, folytonosszorongást és aggodalmat okoz. Az ideál megosztja az embert, és így skizofrénné tesz. Az ideál ajövőben létezik, te pedig itt vagy, a jelenben. És ugye hogyan is nyugodhatnál meg, amíg nem vagyideális? Előbb válj ideálissá, aztán majd elkezdheted élni az életed – na persze, ez a nap soha nemjön el. Ez a nap eleve nem jöhet el, az ideák ugyanis lehetetlen dolgok. Ettől ideák. Az agyadramennek, teljesen megőrjítenek. Az önvád és az önmegvetés érzése kerít hatalmába, hiszen soha nemtudsz megfelelni az ideáljaidnak, emiatt pedig bűntudatot érzel. A papok és a politikusok pontosanezért használják az ideálokat: hogy bűntudatot ébresszenek benned. A módszer rendkívül egyszerű:teremts egy ideált, a bűntudat már magától követni fogja.Mondhatnám neked például én is azt, hogy két szem nem elég; három szemre van szükséged, teháttessék felnyitni a harmadik szemedet! Olvass Lobsang Rámpát, és nyisd fel a harmadik szemed! Te
  20. 20. majd keményen próbálkozol, mindent elkövetsz, akár még fejre is állsz, mantrázol szorgosan…. deaz a harmadik szem csak nem akar kinyílni. Ettől persze elkezdesz bűntudatot érezni, hiszen valamihiányzik…. nem vagy elég jó. Teljesen kétségbe esel. Vadul dörzsölöd a harmadik szemet, de azcsak nem nyílik ki! Vigyázz az ilyen marhaságokkal! A két szemed önmagában is gyönyörű. És hacsak egy szemed van, az is tökéletes. Csak fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Isten tökéletesmunkát végzett, semmit nem hagyott befejezetlenül rajtad. És ha úgy érzed, mégsem vagy teljesentökéletes, akkor ez az érzés is a tökéletességed része. Tökéletesen tökéletlen vagy. Hidd el, hogyIsten jobban tudja nálad. Ő pontosan tudja, hogy csak a tökéletlenségben van lehetőség a fejlődésre,csak a tökéletlenségben van áramlás – kizárólag a tökéletlenségben lehetséges a világon minden. Hatökéletes lennél, halott lennél, mint egy darab kő. Akkor nem történne, nem történhetne semmi.Isten maga is tökéletesen tökéletlen: különben már réges-rég halott volna. Nem várt volna FriedrichNietzschére, hogy ő jelentse ki: „Isten halott.”Ugyan mihez kezdene magával ez az Isten, ha tökéletes volna? Nem tehetne semmit, nem lennemeg a szabadsága ahhoz, hogy bármit is tegyen. Nem növekedhetne, hiszen nem lenne már hovánövekednie. Egyszerűen megrekedne. Még csak öngyilkosságot sem követhetne el, hiszen akitökéletes, az ilyesmit nem csinál.Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!Engem egyáltalán nem érdekel az ideális társadalom eszméje. Nem érdekelnek az ideális egyéneksem. Az idealizmus úgy, ahogy van, nem érdekel! Számomra nem is létezik a társadalom – csakisegyének léteznek. A társadalom nem más, mint egy működő struktúra, egy haszonelvű konstrukció.A társadalommal nem lehet találkozni. Te találkoztál már a társadalommal? Találkoztál már azemberiséggel? Vagy találkoztál már a kereszténységgel, a hinduizmussal, az iszlámmal? Nem.Csakis az egyénnel, a hús-vér emberrel találkozhatsz.Az emberek mégis folyton azon tépelődnek, hogyan tehetnék jobbá a társadalmat, hogy hozhatnáklétre az ideális társadalmat – pedig eddig minden erre irányuló próbálkozás katasztrofálisnakbizonyult. Hatalmas károkat okoztak vele. Az ideális társadalom eszméjének érdekében teljesentönkretették az emberek önbecsülését, mindenkiben csak bűntudatot tudtak ébreszteni.Mindenki bűnösnek érzi magát, és úgy tűnik, senki sem boldog úgy, ahogy van. Bűntudatot pedigmindennel kapcsolatban lehet ébreszteni. Ne feledd, ha sikerül valakiben bűntudatot ébresztened,onnantól hatalmad van a felett az ember felett. Ez egy remekül működő stratégia; az egyház is ígyműködik: miután bűntudatot keltett benned, utána már egyedül csak a pap tud megváltani a bűntől.Akkor már csak őhozzá fordulhatsz. A pap először beléd beszéli a bűntudatot, utána már templombakell járnod, és meg kell szépen gyónnod neki, hogy milyen bűnöket is követtél el a múltkorilátogatásod óta, ő pedig feloldoz téged az Isten nevében. Először az Isten nevében bűntudatot keltbenned, utána meg az Isten nevében feloldoz.Hallgasd csak meg a következő történetet….Calvint rajtakapja az anyja egy halálos bűnön, és azonnal el is küldi a paphoz gyónni.– Atyám! – mondja Calvin. – Magamhoz nyúltam.– Hogy tehettél ilyet, fiam?! – horkan fel a pap dühösen.– Nem volt jobb dolgom. – válaszolja Calvin.– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy!Egy héttel később az anyja megint rajtakapja a fiút, amint önkielégítést végez, ezért újra elküldi apaphoz.– Atyám, megint magamhoz nyúltam.– De hát miért tettél ilyet, fiam?! – kérdezi a pap.– Nem volt jobb dolgom.– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy.A következő héten Calvin megint bűnbe esik.– Irány a pap! – mondja az anyja. – És vidd el neki ezt a kis csokitortát is!A gyóntatófülke előtt hosszú sor áll, Calvin meg unatkozik, így aztán mire sorra kerül szép lassanbefalja az egész tortát.– Atyám, az édesanyám küldött magának egy csokitortát, de én megettem az egészet, amíg odakint
  21. 21. vártam.– Hogy tehettél ilyet?! – förmed rá a pap.– Nem volt jobb dolgom.– Inkább nyúltál volna magadhoz!A papot egyáltalán nem érdekli, hogy mit csinálsz; őt csak a saját érdekei érdeklik- – a maga kiscsokitortája. Te meg mehetsz felőle a pokolba is! Csinálj, amit akarsz, csak perkáld le a csokitortát!Bűntudatot keltenek benned, aztán meg megbocsátanak Isten nevében. Bűnöst csinálnak belőled,aztán meg azt mondják: „Jöjj Jézushoz, mert ő a Megváltó!” Nincs senki, aki megválthatna téged,legfőképp azért, mert nem követtél el semmilyen bűnt! Nincs szükséged megváltásra!Engem nem érdekel semmilyen ideális társadalom. Felejtsd el ezt az utópiát, mert ebből csakrémálom lehet. A politikában semmi nem történhet. A politika halott. Bárkire szavazol is- ajobboldalra vagy a baloldalra – ne legyenek illúzióid! El kell fogadni, hogy egyetlen rendszer semhozhat megváltást. Egyetlen rendszer sem lehet megváltó – sem a kommunizmus, sem a fasizmus,de még a gandhizmus sem. Egyetlen társadalom sem menthet meg téged, egyetlen társadalom semlehet ideális társadalom. És nincs semmilyen megváltó sem – se Krisztus, se Krisna, se Ráma. Verdki a fejedből azt a sok marhaságot, amit magadban cipelsz, az eszetlen gondolatokat a bűnről, meg asaját bűnösségedről.Fordítsd minden energiádat az élet ünneplésére! Ha ezt teszed, akkor valóban ideális vagy. itt ésmost, a jelenben – nem valamikor a jövőben válsz majd esetlegesen azzá.Az ideológia, mint olyan, elvesztette minden hitelességét. Tulajdonképpen soha nem is volt neki, denapjainkban már a meggyőző ereje is végleg odaveszett. Ma már csak nagyon kevés komoly elmehiszi, hogy lefektetheti az elméleti alapokat, és a társadalmi folyamatok újraszervezése majd aszociális harmónia új utópiáját valósítja meg.A teljes szabadság korában élünk. Az emberiség nem gyermek többé. Nagykorúak lettünk. Maélünk igazán szókratészi időket, hiszen az emberek az élet legfontosabb kérdéseit feszegetik. Nekezdj most sóvárogni valami elképzelt, ideális jövőkép után.Felejts el minden ideált, és kezdj élni itt és most!A neurozis okairól. Minden neurózis oka a folytonos tökéletességre törekvésben rejlik. Amíg azemberiség nem szabadul meg a tökéletesség ideájától, soha nem lesz normális. A tökéletességeszméje kergette őrületbe az emberiséget. Ha egyfolytában a tökéletesség eszméje lebeg a szemedelőtt, az azt jelenti, hogy ideológiák, célok és értékítéletek határozzák meg az életedet. Állandóanazon gondolkodsz, hogy mit szabad, és mit nem szabad.Van egy bizonyos célod, amit el akarsz érni, egy bizonyos eszménykép, ami szerint élni akarsz, ésha ez nem sikerül, mérhetetlen bűntudatot érzel. A cél pedig természetesen eleve olyan, amit sohanem érhetsz el, hiszen ha elérheted, akkor az egód számára rögtön nem is olyan értékes már.Tehát a tökéletesség eszméjének legalapvetőbb tulajdonsága, hogy elérhetetlen célokat tűz ki eléd,hiszen csak ezekért érdemes küzdeni. Látod az ellentmondást? Ez az ellentmondás pedigskizofréniát szül: a lehetetlennel próbálkozol, amiről ráadásul nagyon is jól tudod, hogy nem fogbekövetkezni -egyszerűen a dolgok természetéből fakadóan nem következhet be. Ha megtörténne,akkor annak már nem sok köze volna a tökéletességhez, akkor azt már bárki más is elérheti, ígyaztán nem jelenthet túl sok táplálékot az egód számára, nincs min csámcsognia, nem tud hízni tőle.Az egónak a lehetetlenre van szüksége – a lehetetlen pedig természeténél fogva nem tudmegvalósulni.Marad hát két lehetőséged: az egyik, hogy bűnösnek érzed magad. Ha ártatlan, egyszerű és intelli-gens ember vagy, akkor bűnösnek fogod érezni magad – a bűntudat pedig betegség. Én nem azértvagyok itt, hogy bűntudatot keltsek benned. Ellenkezőleg, minden erőmmel azon vagyok, hogymegszabadítsalak a bűntudattól. Abban a pillanatban, hogy ez sikerül, óriási boldogság árad szétbenned.A másik lehetőség az, hogy ha elég ravasz vagy, akkor képmutatóvá válsz: úgy csinálsz, minthatényleg elérted volna a tökéletességet. Ezzel becsapsz másokat, és ami még veszélyesebb, magadatis becsaphatod. Elkezdesz az illúziók, a képzelet világában élni, aminek semmi köze istenhez,

×