Ez a technika igazából azoknak való, akik „mérnök emberek”, szeretnek racionálisan gondolkodni. Közülük is legalább két típust érdemes megkülönböztetni. Az egyik (nevezzük „A-típusú racionális gondolkodónak”) már olvasás előtt azon agyal, hogy miért nem működik, majd kialakítja véleményét – olvasás, és gyakorlat helyett. A „B-típusú racionális gondolkodó” viszont szeret saját tapasztalatain elmélkedni, néhány új dolgot kipróbálni. Szóval, ha az A-típusba tartozol, ami dicséretes – inkább ne is olvasd tovább.
http://nlptrainercoach.wordpress.com/
2. ‐ Azt, amit kiválasztottál, írd fel a füzetben, egy új lap tetejére!
c. Kérdezd meg magadtól, hogy miből gondolod, ez igaz. Nézz végig a saját életeden, és írd
le azokat a tapasztalatokat, amelyek ezt igazolják. Fontos:
1. a te személyes tapasztalataid (nem azt, hogy, de hát így szok ez lenni, mindenki
tudja, hogy, s különben is – hanem a te saját, tényleges tapasztalataidat.
2. még fontosabb: a jelen pillanatból indulj ki, és szisztematikusan, lépésről lépésre
haladj a múltadban visszafelé.
‐ Minden tapasztalatot írásban rögzíts
d. Egy új lapon gyűjtsd össze azokat a bizonyítékokat, amelyek arra utalnak, ez az állítás,
gondolat nem feltétlenül igaz.
1. Keress olyan, a való világban előforduló példákat, amelyek azt támasztják alá,
nem igaz. (az első példa hit cáfolatául felsorolhatod pl. az informatika valamennyi
fenegyerekét).
2. Keress akár olyan élethelyzeteket is, amikor – akkor és ott, abban az idő
pillanatban – rád sem volt érvényes ez a hit. Érdemes lehet észben tartanod, mi
emberek hajlamosak vagyunk a dolgainkat utólag le‐, vagy ritkábban
felminősíteni.
e. Gondold meg, a logika szabályai szerint a „minden” cáfolatára egyetlen ellenpélda is
elégséges. Pl. ha azt állítom, minden páratlan szám egyben prímszám is, akkor erre a
cáfolat mi lehet?
f. Viszont előfordulhat, hogy ezek a hitek már annyira beégtek a pszichológiai alaplapodra,
hogy nehéznek érezheted megszabadulni tőlük. Ezért egy kicsit segíts neki, hogy el tudjon
távozni.
1. Válassz ki egy számodra vonzó ellenpéldát. És képzeld el, mi történik veled,
amikor ez igaz, így működik az életed. (Először talán úgy, mint ha filmet néznél,
azután helyezkedj bele a képbe (lásd a vizualizációról írottakat))
2. Idézz fel egy olyan élethelyzetet, amikor ez az önkorlátozó hit hatott rád. Ezt a
szituációt is úgy, mintha moziban ülve egy filmet néznél. Keresd meg a jelenetben
az az időpillanatot – pontosabban azt a megelőző pillanatot – amikor még nem
hat, de már úgy érzed, jelen van. (pl. megkaptad és megértetted az új feladatot,
vagy belépett az étteremben az a gyönyörű nő, akit meg kéne szólítani) És ebből a
pillanatból csinálj egy állóképet.
3. Vizsgáld meg, hogy alakul ez az állókép utáni pillanat, amikor az (1) pont igaz.
Ebből is csinálj egy képet. Majd kicsinyítsd le, alakítsd úgy, hogy fekete‐fehér
legyen, s legfeljebb egy bankkártya nagyságú. Helyezd rá ezt a kisképet az előző
kép jobb alsó sarkára – most szinte alig látható, szürke pont.
4. Most tekerd vissza a filmet a szituáció legelejére, és játszd le újra úgy, mint az
előbb, csak amikor ahhoz a „kimerevített filmkockához” érsz, cseréld ki a két
képet, villanásszerűen. A nagyból csinálj kicsit és szürkét, a kicsi bankkártyányi
képből pedig nagyot és színeset. És figyeld meg, hogy folytatódik így most a
filmed.
5. Ismételd meg a (4). lépést mindaddig, míg a csere zökkenőmentesen, szinte
magától, észrevehetetlen könnyedséggel meg nem történik.
6. Gondolatban lépj föl a vászonra, s most te, mint főszereplő éld át ezt a kicserélt
jelenetet, s vedd észre, hogy változnak most így a dolgok, érzéseid.
g. Képzelj el a jövőben legalább két olyan szituációt, amikor szükséged lesz a cserére. És
figyeld meg, mi változik, amikor ez a csere zökkenőmentesen, szinte magától,
észrevehetetlen könnyedséggel történik meg azokban a helyzetekben.