1. 80 HVG EXTRA
A boldogság utáni vágy vizsgálatát praktikus
lehet a „végéről” kezdeni. A hospice-alapítvá-
nyok közreműködésével időről időre felbuk-
kannak olyan listák, amelyek haldokló emberek
utolsó gondolatairól tanúskodnak. Soha en�-
nyire tisztán, önámítást és megjátszást nélkü-
lözve nem találkozhatunk a „Mit kellett volna
másképp tenni az életben?” kérdésre adott
válaszokkal. Ne gondoljunk elrugaszkodott dol-
gokra: többet kellett volna utazni, több élményt
szerezni. Magamat kellett volna előtérbe tenni,
nem mások boldogságát szolgálni. A nemiséget
jobban megélni. Kár volt beleragadni a rossz
kapcsolatokba/munkákba. Két dolgot állapít-
hatunk meg: egyrészt csupa olyan dolog, amit
menet közben is tudunk, másrészt a birtoklás,
az anyagi jólét véletlenül sem bukkan fel e lis-
tákon.
Lépjünk eggyel visszább. Keljünk fel meg-
könnyebbülve a halálos ágyunkról, és vessük
bele magunkat az időskorba. A világ egyik legré-
gebbi kutatása 1938-ban kezdődött az amerikai
Harvard Egyetemen, ekkor választottak ki 268
férfit különböző évfolyamokról, hogy évtize-
deken át vizsgálják életük minden aspektusát.
A karriertől kezdve a családi helyzetük válto-
zásáig, politikai nézeteiktől az egészségügyi
állapotig és a boldogság megéléséig. A Grant
Study néven elhíresült vizsgálat közel 80 éve
tart. A résztvevők minden évben kitöltenek egy
hosszú kérdőívet, másfél évtizedenként pedig
személyes interjúkra is sor kerül. A kutatást
jelenleg vezető George Vaillant harminckét
éves volt, amikor bekapcsolódott a munkába,
most már nyolcvan fölött jár, a még életben
lévő válaszadók jóval kilencven fölöttiek. Közel
nyolc évtized alatt elég sok tudás és információ
gyűlt össze arról, mi kell az „optimális” élethez.
Vaillant így fogalmaz: szeretet és más semmi.
A szeretet persze sok felületen megvalósulhat:
szerető családi háttér a gyermekkorban, szere-
lemben töltött házastársi évek, szeretetben ne-
velt gyerekek, illetve jó barátok és munkatársak.
Vaillant azt is kimutatta, hogy a szerető közeg
az anyagi jóléttel is korrelál, míg az elindító
családi háttér nincs kimutatható kapcsolatban
a későbbi boldogulással.
Eladó emberek
Tudjuk, love is all you need, vagy a pénz nem
boldogít, sőt, money can’t buy me love. A vezér-
elvekkel tisztában vagyunk, de a gyakorlati
átültetés a legritkábban sikerül. Kik azok a fu-
tóbolondok, akik egész aktív életükben autóra,
új órára gyűjtenek, drága táskákat, cipőket és
öltönyöket vásárolnak, és még örülnek is neki?
Ezek lennénk mi, a túlnyomó többség?!
All you need is?
Mindannyian boldogságra
törekszünk; ha valaki
megmondaná, merre keressük,
kicsit könnyebb lenne a dolgunk.
A vágyak, a célok és a lehetőségek
hétmilliárdféle mátrixot alkotnak.
szerző: Bőhm Kornél
illusztráció: Pásti Nóra
BIRTOKOLNI VAGY TAPASZTALNI

2. 81PSZICHOLÓGIA
MUNKA
Ráadásul sokszor olyanra is vágyunk, ami nem kap-
ható pénzért. A meghatározó amerikai politikai teoreti-
kus és közgondolkodó Michael Walzer összeállított egy
listát olyan, Amerikában tabunak számító árukból, ame-
lyek adásvétele vagy nem kivitelezhető, vagy egyenesen
illegális. Ilyen lehet például maga az ember (vagyis a
rabszolgaság), a politikai befolyás, az igazságszolgálta-
tás, az isteni kegyelem, a szerelem és a barátság. Amint
erről Philip Tetlocknak, a Pennsylvaniai Egyetem pszi-
chológia-professzorának 1999-es szellemes kísérlete
is tanúskodik, ezeknek a nem megengedett tranzak-
cióknak már a gondolata is felzaklatja, bemocskolja az
embert. A kísérletben részt vevő alanyoknak egyébként
racionális, a valóságban is elképzelhető kórházi döntést
kellett mérlegelniük: el lehet-e költeniük egymillió dol-
lárt egy haldokló kisgyerek megmentésére? A döntésho-
zóról a kísérleti alanyok azonnal negatív véleménnyel
voltak, már a kérdés maga is elég volt a lesújtó ítélethez.
Ugyanakkor tudjuk, hogy az acélhidegségű racionali-
tás a következő: mindennek ára van, vagy még inkább:
mindennek van ára, és időről időre szörnyű döntések
sorozatára kényszerülünk. Az élmény megszerzése vagy
a siker elérése nemegyszer szinte feloldhatatlan morális
dilemmával jár párban, ehhez pedig a feltételeket eset-
leg lehetővé tevő anyagi javak megléte sem ad könnyű
feloldozást.
Egy kocsmai kísérlet
Ismert marketinges példatörténet szerint rekordáron
kelt el az a családi ház, amit a tulajdonosa így hirdetett:
„Csodálatos emlékeink kötődnek ehhez a kis házikóhoz,
imádtunk itt lakni, de sajnos kinőttük.” A személyes
szál, a történet, a sztori máris olyan érzelmi többletet
adhat egy tárgynak, ami fokozza az értékét, és többé
válik annál a racionális funkcionalitásnál, amit egyéb-
ként képvisel. Ugyanez az esetek többségében viszont
épp fordítva sül el: az eladónak rosszulesik, ha például
a sok nagyszerű autós kirándulás emlékét nem fizeti
meg a reménybeli vevő, aki az autó rozsdásodását, a
gumik állapotát nézi. A jól sikerült történetmesélésre
mennek rá egyébként a sikeres márkák is, hogy ne
csupán jó minőségben összevarrt utazótáskát vegyünk,
Elég olykor megérintenünk
egy tárgyat, máris jobban fogunk
ragaszkodni hozzá.
kevesebbvan?
Miérthalogatjuk
ateendőinket?
Miért jelent olyan
sokat,
Webshopunkban kedvezménnyel!
amiből
létesíteni?
Miértolyannehéza
magányosoknak
újkapcsolatot
A Grant
Study

3. 82 HVG EXTRA
MUNKA
hanem részévé válhassunk egy nagy történet-
nek. Érdekes emberi tulajdonság, hogy ez a
személyes szál már gondolatban is kialakulhat:
elég olykor megérintenünk egy tárgyat, vagy
elképzelni, hogy a miénk lehet, máris jobban
fogunk ragaszkodni hozzá. Egészen abszurd,
de ez az elkötelezettségi hatás (az úgynevezett
endowment effect) kocsmai kísérletben, három
teljesen egyforma söralátéttel is eljátszható.
Ha a kísérleti alanyunk választott egyet közü-
lük, nem fogja szívesen lecserélni másik ugyan-
olyanra. (Javaslom kipróbálni!)
Hencegési együttható
Különös lehet, de a személyes szál értéknövelő
hatása nemcsak a potenciális vásárló, hanem
az adott tárgy előtörténete szempontjából is
kulcsfontosságú. Máskülönben felkopna az
álluk a patinás aukciósházaknak és cserebere-
portáloknak. Az ereklyéknek, eredeti aláírások-
nak, Britney Spears saját szájából származó rá-
góguminak óriási a keletje, hatalmas piaca van.
A Yale Egyetemen 2010-ben izgalmas kísérletet
végzett az ilyen „pozitív fertőzéssel” kapcso-
latban George Newman, Gil Diesendruck és
Paul Bloom. Az alanyoknak általuk csodált, élő
hírességre kellett gondolniuk, akinek megve-
hették bizonyos tárgyát, például a pulóverét.
A vizsgálat arra koncentrált, hogy a tárgyra
vonatkozó tulajdonságok hogyan befolyásolták
a vásárlói hajlandóságot. A kísérleti alanyok
egy részét arról tájékoztatták, hogy a szerzett
tárgyat nem adhatják el, sőt soha senkinek
nem mondhatják el, hogy a tulajdonukban van.
Ennek hatására az ár picit csökkent, a dicseke-
dés lehetősége és a további árnyerészkedés le-
hetősége ugrott. A potenciálisan kifizetendő ár
zuhanni kezdett, amikor a kísérletvezetők azt
mondták, hogy a pulóvert alaposan sterilizálták.
Szintén értéktelenebbé vált a ruhadarab, ha azt
mondták, hogy a híresség is csak ajándékba
kapta, de sosem viselte. Az ereklye akkor érte a
legtöbbet, ha az adott sztár ténylegesen viselte,
leette céklalével, beleizzadt, és persze ha mind-
ezt el is lehetett mesélni. Steril ajándék pulóver
senkinek sem kel.
Az egyik luxusautó-márka úgy hirdeti
magát: aki azt állítja, hogy a pénz nem boldo-
gít, az nem a megfelelő dologra költi. A pénz
boldogságra való átválthatósága generációk
egész sorozatának jelentette és jelenti a legsú-
lyosabb kérdést. Két szociálpszichológus, Leaf
Van Bovent, a Coloradói Egyetem és Thomas
Gilovich, a Cornell Egyetem tanára 1998 és
2000 között megvizsgálta, hogy egy sok pénzbe
kerülő élmény vagy egy régóta vágyott, drága
tárgy megszerzése okozott-e nagyobb örömet
a kísérletben részt vevő diákok számára. Úgy
találták, az élményeink a materiális javainknál
sokkal inkább megmutatják, kik is vagyunk
valójában. Egy égő házból a legtöbben a fo-
tóalbumukat hoznák ki, mint pótolhatatlan
élményeik mementóját. Mindez egybecseng
a halotti ágyukon nyilatkozó emberek vagy a
nyolc évtizeden át vizsgált aggastyánok megélt
élettapasztalatával is.
OLVASNIVALÓ
Paul Bloom: Élvezetek titka,
Akadémiai Kiadó, 2011.
Dan Ariely: Kiszámíthatóan
irracionális, GABO Kiadó, 2011.
Simon M. Laham: Miért jó, ha
néha rosszak vagyunk? HVG
Könyvek, 2014.
élet recept