1. Megszólal a ripacs-pojáca lelkiismerete:
#46458
2014-09-11 13:37
Most pedig lássuk az őszinte verziót
mi történt a blogon
Közzétéve szeptember 11, 2014
Sokan és sok mindent kérdeztek tőlem, jobb, ha elmondom, mi
történt a blogon és körülötte. Ezért most a csakazolvassa írója
meginterjúvolja Gerle Éva lelkiismeretét.
Hogy vagy most? Néha szárnyszegettnek, tragikusnak tűnsz, máskor nagyon szép érzésekről írsz, és
boldognak látszol.
Nehéz időket élek át, a patkányok menekülnek a süllyedő hajóról, sorra derülnek ki a hazugságaim,
nehéz fenntartani a gyűlöletszintet, hogy a csicskáim el ne forduljanak tőlem és a blogtól.
Olyan jó hely volt ez. Valami véget ért.
Igen. Ez van, ez lett, tulajdonképpen előre látható volt. Örülök, hogy eddig tartott és remélem, azért
nem apad el teljesen a kávépénzes apanázs.
Láttad előre, hogy szétesik a közösség?
Nem. Azt hittem, örökké tart majd, hiszen tökéletes vagyok és tévedhetetlen. Vaskézzel fogtam egybe
a társaságot, cikiztem az elégedetlenkedőket és nyaliztam az elégedetteknek. Talán abban hibáztam,
hogy nem voltam elég erős kezű, lankadt a kontroll és azok a szerencsétlenek visszaéltek vele. Hát mi
az, hogy világgá kürtölik a csicskáztatásukat? Örülhettek volna, hogy NEKEM segítenek, a hálátlan
dögök. Nehéz meló ennyi felnőtt ember viselkedését irányítani, manipulálni őket, kedveskedni és
fenyegetni. Az egyik kezemben cukor, a másikban korbács, ahogy az a despoták nagykönyvében áll.
A blogon aggasztó dinamikák indultak többek szerint.
Igen, az utóbbi időben hihetetlen dolgok történnek, egyes csicskák elkezdtek önállóan gondolkodni.
Nem tudom, mit ronthattam el, de nem is érdekel. Nem akarok szembenézni a hibáimmal. Zavart az
is, hogy más is népszerű a társaságban, első dolgom volt ezeket kiutálni. Mit képzelnek ezek, hogy
jobban szeretik egymást, mint ENGEM? ENGEM, aki a lelkem is kiteszem nekik. ÉN kritikátlan
seggnyalást várok el, de ezek barátkozni akarnak, VELEM! Véleményt mondanak, tanácsokat
adnak, megannyi kontroll-mániás őrült.
Tudod, ki az áruló?
Tudom. És nagyon sajnálom őt, mert ő nagyon beteg. Ezt a szöveget Péter atyától loptam, de igazából
RÁM vonatkozik, csak szokásom szerint kivetítem másokra. De akkor is, legyen szálkás akácfából a
vibrátora annak, aki el merte árulni, hogy csicskáztatom az olvasóimat!

2. Mintha most a hiteled kérdőjeleződött volna meg. Van, aki csalódott, haragszik, félreismert, mások
módszeresen és fáradhatatlanul le akarnak járatni. Hogy viseled ezt?
Nagyon nehezen, dührohamaim vannak és tombolok, de aztán a blogon jó képet kell vágnom újra,
pedig legszívesebben megtépném a haját a sok álszent, kikacsintgató, hűtlenkedő alattvalómnak. De
hát ők hozzák a bevételt, muszáj nyelnem. Aki nem tudná: van egy hely, egy fórum, ahol szabadon
lehet véleményt mondani RÓLAM, pogány jókedvvel elemeznek és cikiznek ENGEM és a
csicskáimat. Érthető, hogy ez iszonyúan frusztrál, de sajnos igazuk van és a legtöbb amit tehetek,
hogy álnéven próbálom fényezni MAGAMAT, persze sikertelenül, mert azonnal átlátnak rajtam.
Nagyon fáj?
Ordítani tudnék, mikor olvasom őket, és természetesen percenként frissítem, egész nap azt lesem, mit
írtak rólam. Persze, azt kommunikálom, hogy lenézem őket és nem érdekelnek, de nagyon megvisel a
kritika, nem ahhoz vagyok ÉN szokva. A pszichiáterem óva intett az írástól, főképp a nyilvános
szerepléstől, de nem tudtam megállni és tovább írok a gyengeségeimről. Természetesen, amit lehet,
másokra vetítek. Nem vagyok képes szembenézni a tetteim következményeivel, az általam
megbántott, megvádolt, leszólt és megalázott emberek tömegével. Ők pedig most összefogtak
ELLENEM, cikiznek, mulatnak a hibáimon és a nagyzoló vágyaimon. Ezek a szerencsétlenek
kételkedni merészelnek abban, hogy ÉN vagyok AZ INETRNET KIRÁLYNŐJE! Tűrhetetlen! Ez
gyűlölködés! De a lelkem mélyén tudom, hogy megérdemeltem. Elbukom és megyek vissza oda,
ahonnan jöttem, a jelentéktelen szürkeségbe. Megkaptam az élettől a MAGAM 15 perc hírnevét, nem
tudtam emberi tartással élni vele, most csak temessenek maguk alá a romok. Egyre többen utálnak.
De ezt persze morális felháborodásnak, leleplezésnek, igazságos harcnak álcázzák (–> kognitív
disszonancia).
Soha nem ismerném el, hogy ÉN valamiben hibáztam. Igyekszem úgy kommunikálni, hogy szánalmas
kis eredményeimet világsikernek láttassam. Nem is értem, hogy mernek ebben kételkedni? Hát mi
van abban, hogy megvádolok másokat, NÁLAM sikeresebb embereket, ezzel-azzal? Az
olvasottságnak futni kell, mindenem a statisztika, hát olyan nagy ár ezért pár férfi tisztessége? Az is
dühít, amikor leleplezik az álneves írásaimat, erről is le kellene szoknom. És, sajnos, már itt is
vigyáznom kell, mert szivárog kifelé az információ, áruló van a korábban oly fanatikus csicskák
között.
Volt, amit emiatt töröltél?
Előfordult, több kínos bejegyzést is töröltem, kommentekkel együtt. Nem hagyok kint semmi olyat,
ahol megkérdőjeleződik a tökéletességem.
Hogy bírod ezt a rengeteg mindent, amit rólad írnak?
Ordítva összetörök ezt-azt, már naponta kétszer jönnek fel a csicskák felsöpörni, és raklapszám
rendelem az új kávéscsészéket. De a blogon úgy teszek, mintha fel se venném, csak belül marcangol a
tudat, hogy szánalmas vagyok és ez kiderült.
Mit érzel irántuk?
Félek tőlük, mert a nevetségesség öl. Néha elborzadok, hány embert tettem az ellenségemmé,
miközben ÉN csak a népszerűséget hajhásztam, és átgázoltam másokon. Bánt, hogy mulatnak rajtam
és éles szemmel veszik észre minden gyengeségemet, cikis dolgaimat. Vigyáznom kell, sajnos.
Amit írnak, az bánt?

3. Ordítva összetörök ezt-azt, már naponta kétszer jönnek fel a csicskák felsöpörni, és raklapszám
rendelem az új kávéscsészéket. De ezt már talán említettem is. Szörnyű belegondolnom, hogy a
legjobb barátom írt rólam diagnózist, a legbizalmasabb kommentelőm teszi ki a fészre a jelszót, hogy
senkiben sem bízhatok. De leszakadni sem tudok a közösségről, hiszen amíg foglalkoznak velem,
addig vagyok valaki.
Neked fontos a siker? Az olvasószám? Hogy “igazi” író legyél? Egyáltalán, mi a célod?
ÉN a siker, a hírnév megszállottja vagyok, és ezt eltorzultan, megalomániásan, másokat leigázva,
akár a hírhedtség és értelmetlen konfliktusok árán is hajtom. Toporzékolok, hogy igazi írónak
tartsanak, legyen könyvem, vegyenek fel az Írószövetségbe, mint Szilárdot, akinek nem bírom
elviselni a sikereit, és őt akarom túlszárnyalni. De ahogy tanárnak nem váltam be, ez is kudarc, hiába
erőlködöm. Azzal vigasztalom MAGAM, hogy az írói kvalitásaimért olvasnak annyian, és nem csak
röhögni járnak a blogomra.
Ha elölről kezdhetnéd…?
Sérthetetlennek hittem MAGAM és keményen pofára estem, de egy új életben is ugyanígy átgázolnék
másokon, hiszen ez vagyok ÉN, ilyen a természetem.
De azért emlegeted mindig a statisztikát meg a kattintásvadász címet…
Tudom és figyelem, mennyi az olvasó, a kattintás, a lájk, érdekel, melyik írás lesz népszerű és miért,
mert ez a mindenem, nekem nincs más siker az életemben. Azzal hízelgek MAGAMNAK, hogy az
irodalmi színvonalamért olvasnak ennyien és nem a botrányokért, a szexért vagy mert röhögnek
RAJTAM.
Senkit nem lesel? Hogy hogy csinálja?
Ó, dehogynem! Lesem a petíciót, Kozmáékat, a Férfihangot, Vájfot, híres politikusokat, igazán
tehetséges férfi írókat, mindenkit. Amit lehet, átveszek tőlük, akit lehet, próbálok kutyázni, a
sikereseket irigylem, a kudarcosokat lesajnálom. Mindig másokhoz mérem MAGAM, az ÉN
tengelyen kívül van. Egyes írókat ügyesen plagizálok is. Nincs okom félni attól, hogy kiderül, az
olvasóim fanatikusok és még egy kötőszóról is azt hiszik, hogy az az ENYÉM.
És milyen az olvasottság?
Egyre emelkedő, csak sajnos a legtöbben a petícióról jönnek vagy anonim böngészővel, ők csak
szórakoznak rajtam. A fanatikus olvasók száma érezhetően csökken. Fő témáim az önfényezés és a
férfigyűlölet, de igyekszem másokat is hozzám hasonló boldogtalanná tenni és nem titkolom el a
betegségeimet vagy a perverzióimat sem. Mindenem az olvasottság.
Elégedett vagy magaddal és az életeddel.
Illy kávét iszom és Spanyolországban nyaralok. Kell ennél több? Joggal mondhatom, hogy
Magyarország legsikeresebb írója vagyok.

4. Azt mondják, nagyképű vagy és nárcisztikus.
ÉN azt hiszem, NEKEM természetes adottságom a SZÉPSÉGEM és TEHETSÉGEM, és csak a
kinyúlt pólójú, kusza sminkű tramplik kételkednek nagyságomban. Büszkén is mutogatom
MAGAMAT, hiszen aki rosszat mond RÁM, az csak irigységből mondhatja! Aki utál ENGEM, az
igazából olyan akar lenni, mint ÉN.
Miért van körülötted ennyi konfliktus?
Mert középszerű vagyok, és csak akkor figyelnek fel rám, ha valami botrányba kerülök. Kell az
olvasottsághoz is, igen. Belekötök híres emberekbe, rágalmazok, támadok. Ezek hozzák a
kattintásokat.
Haragszanak rád. A bringások, Bojár, Kozmáék…
Figyeled, mi a közös ezekben a konfliktusokban? Mind azzal kezdődött, hogy nekik mentem, hol
sunyin, hol erőszakosan, ahogy éppen könnyebbnek látszott. Példátlan méretű, minden emberi nívót
lábbal tipró, hónapok óta tartó gyűlöletkampányt és cyberbullyingot kezdtem ellenük. Olvasottság
ÜBER ALLES!
Van értelme belemenni ezekbe a harcokba?
Ó, persze! Hiszen mindig megugrik az OLVASOTTSÁG! Ha nem olvasnak elegen, nincs elég
kávépénz, létérdekem a konfrontáció. De ne hidd azt, hogy csak a pénzért csinálom. ÉN igazán
élvezem is, olyan jó érzés lehúzni a sárba a NÁLAM sikeresebbeket, jobbakat, szebbeket.
Csak ennyit teszel?
Csak ennyit.
Nem írsz szívből, jókedvűen, szeretettel?
Nem. Tudod, az OLVASOTTSÁG!
Nem veszel űzőbe embereket?
Dehogynem, hiszen kell az OLVASOTTSÁG.
Bántanak még a biciklisek?
Jól befenyítettem őket, frusztráló volt látni azt a sok vidám, erős fiatal férfit a fogason. Danit jól
megszopattam, először teljes megalázkodásra kényszerítettem, aztán az egyezségünk ellenére eljárás
indult ellene, majd a többi tanul ebből. De azért megjegyzéseket tesznek, és volt egy nagyon
kellemetlen délutánom, amikor hiába provokáltam őket, egyik sem ütött ENGEM pofon, viszont
kamerázták az eseményeket, így sajnos nem tudtam újabb ügyet csinálni.
Nem te működteted a “szennyblogokat”?
De, lényegében igen, hiszen az ÉN tudtommal és beleegyezésemmel működtetik őket.

5. Nem te szervezted a petíciós ellenállást?
Dehogynem, a jelszavas posztokban és a fészen ÉN szerveztem a
harcot, ÉN osztottam ki a szerepeket. Mozgósítottam minden szimpatizánst, a csicskák főállásban
csak NEKEM dolgoztak.
Te írsz a petícióra?
Természetesen, állandóan ott lesek és álnéven rendszeresen kommentelek, dicsérem MAGAM.
És sikeresen?
Sajnos, rögtön lebuktatnak, hiszen épeszű ember nem nyalna olyan szolgaian, ahogy ÉN kaserolom
MAGAMAT.
Azzal vádolnak, hogy te fényezed ott magad névtelenül.
Ez hazugság, dicsérnek a csicskák is. Ezért sokszor nem is találják el, melyik kommentet írom ÉN. De
ők is ugyanazt írják, amit ÉN.
Mi a tanulság?
Semminek nincs értelme, ha rosszindulatúan csinálom. Minden eltorzul, lekonyul akkor, ha a saját
belső indulataim vetülnek ki. Ez az ÉN tanulságom kellene legyen, de sajnos nem tanulok a
hibáimból, mert tökéletesnek hiszem MAGAMAT.
Tudod, hogy ezt is azonnal szétszedik majd?
Hát persze. Megint kiröhögnek majd, de már mindegy, csak a kattintás számít.

6. Nem te szervezted a petíciós ellenállást?
Dehogynem, a jelszavas posztokban és a fészen ÉN szerveztem a
harcot, ÉN osztottam ki a szerepeket. Mozgósítottam minden szimpatizánst, a csicskák főállásban
csak NEKEM dolgoztak.
Te írsz a petícióra?
Természetesen, állandóan ott lesek és álnéven rendszeresen kommentelek, dicsérem MAGAM.
És sikeresen?
Sajnos, rögtön lebuktatnak, hiszen épeszű ember nem nyalna olyan szolgaian, ahogy ÉN kaserolom
MAGAMAT.
Azzal vádolnak, hogy te fényezed ott magad névtelenül.
Ez hazugság, dicsérnek a csicskák is. Ezért sokszor nem is találják el, melyik kommentet írom ÉN. De
ők is ugyanazt írják, amit ÉN.
Mi a tanulság?
Semminek nincs értelme, ha rosszindulatúan csinálom. Minden eltorzul, lekonyul akkor, ha a saját
belső indulataim vetülnek ki. Ez az ÉN tanulságom kellene legyen, de sajnos nem tanulok a
hibáimból, mert tökéletesnek hiszem MAGAMAT.
Tudod, hogy ezt is azonnal szétszedik majd?
Hát persze. Megint kiröhögnek majd, de már mindegy, csak a kattintás számít.