Hollos László A szabadkőművesség története

676 views

Published on

Published in: Education
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
676
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
5
Actions
Shares
0
Downloads
0
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Hollos László A szabadkőművesség története

  1. 1. ASZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYAR SZABADKŐMŰVESSÉG FEJLŐDÉSÉRE ÍRTA Hollós László BUDAPEST, S ZE R ZŐ K I A D Á S A 1873
  2. 2. ELŐSZÓ. E munkácskának, mely eddigelé a magyar irodalomban a legelsőenemü kísérlet, sajátszerű tárgya és speziális czélja köteleségemméteszi, hogy az olvasót tájékozólag annak egynéhány sort bocsássakeléje. El kellett úgyanis készülnöm arra, hogy azok mellett, kik aszabadkőművesség bő történelmi irodalmának rövid, tájékoztatócompendiumát keresik abban, lesznek oly olvasói is e munkának, kiknem minden előítélet nélkül, puszta kíváncsiságból, avagy erős bírálószándékkal nyúlnak ahhoz. Megkísérlettem tehát mindannyit ki-elégíteni, és pedig az előbbieket a történetírói hűség szorgos meg-tartása, az utóbbiakat szigorú tárgyilagosság által. Módot kívántamnyújtani arra, hogy akik jóakarattal vették kezükbe e könyvet, tar-talmának vázából kedvet nyerjenek a gazdag kőművesi irodalomtovább tanulmányozására, — az elfogultaknak pedig arra, hogy haérveket kivannak a szabadkőművesség intézménye ellen alkalmazni,ne ott keressék azokat, hova a szabadkőművesség intézményénekérdekellenségei ilyenek forrásaiul legtöbbször utalni szoktak. Nincse műnek külön átdolgozott kiadása a szövetséghez tartozók és nemtartozók számára, következéskép nincs mit tartaniok a nemkőművesek-nek attól, hogy jóhiszeműségükkel bármily tekintetben visszaéléstörténhessék. E mű az első részében foglalt beszélgetésen kívül, mely L e s s i n gmesteri alkotású „Ernst und Falck”-ját követi, jobbára L e n n i n g„Allgemeines Handbuch der Freimaurerei” (Leipzig, Brockhaus 1867.)és F i n d e l „Geschichte der Freimaurerei” (Leipzig 1870) czíműterjedelmes munkái nyomán készült, követve a történeti fejlődésfolyamát, de ezekétől sokban eltérő, meggyőződésem szerint helyesebbfölfogással. Nem ragaszkodtam ez autorok egyikéhez sem, csak
  3. 3. —4—ott, hol históriai anyagot vettem át tőlük. A szabadkőművességczéljának egységességétől mélyen áthatva, gondosan elkerülni igyekez-tem a felekezetietesség azon szirtdarabjait, melyekbe ők mély tanul-mányuk daczára is itt-ott bebotoltak. Ennyit a tárgyra nézve. Ami művem czélját illeti: az a szabadkőművesség intézményének,mint nevezetes culturhistoriai tényezőnek, alapvonalaiban megismerte-tése volt és pedig annak történelmi fejlődése nyomán. Apológiát aszabadkőművesség létjoga, mai szükségessége mellett írni nem voltszándékom, de nem bánom, ha e mű egyik vagy másik olvasójáranézve önkénytelenül a szabadkőművesség vádiratává lesz. Még egy körülményt kívánok ehelyütt megemlíteni. Azt t. i.hogy e mű egészen magánjellegű fáradozás gyümölcse. Szolgáljon eztájékozásul azoknak, kik bíráló szándékkal fognak e mű olvasásához. Budapesten, 1873. april hó. A szerző.
  4. 4. A szabadkőművesség története. I. ÁTALANOS RÉSZ. Miben áll a szabadkőművesség. Napjainkban, midőn hírlapok és röpívek oly sokat foglalkoznaka szabadkőművességgel, midőn a csak kevéssé művelt ember is olyszívesen hall és beszél ez intézményről, mely az állam és egyház támo-gatása nélkül, sőt ez utóbbinak elkeseredett küzdelme daczára olyhatalmas tényezőjévé küzdötte föl magát az emberiség átalános civi-lisatiójának, — annyi a balfogalom itt is, ott is a szabadkőművesség-ről, s annyira készpénz gyanánt vétetnek itt is, ott is a legképtelenebbföl- és ráfogások, miszerint egy oly könyvet, mely ez intézmény meg-ismerése körül tisztázza az eszméket, s a kőművesség lényének, czél-zatainak feltűntetése által leküzdje a ráfogásokat, bizonyára szívesenvesz úgy maga a kőművesi világ, mint az a művelt olvasóközönség,mely azt tudományos szempontból, avagy — engedjük meg — pusztakíváncsiságból, megismerni óhajtja. A szabadkőművesség eszméjének helyes megértése czéljábólszükséges, hogy az olvasó előtt kellő világításba helyezzük annakf o g a l m á t , c z é l j á t és e s z k ö z e i t , mert ezt a hármat ismerve,ismerni fogjuk magát az intézményt. Sokkal könnyebb dolog azonban e szándékot leírni, mint aztmegvalósítani. Ám, kíséreljük meg előbb a tárgy fölött beszélgetni scsak azután, mintegy következtetéskép vonjuk le e beszélgetésbőlazokat, amiket az olvasó a fönebbiekre feleletül jogosan vár. A. Rég szerettem volna tőled valamit kérdeni barátom. Igaz-e,hogy te s z a b a d k ő m ű v e s vagy? B. Azt hiszem, az vagyok. A. Úgy felelsz, mintha nem volnál felőle teljesen bizonyos.Pedig hát mégis csak tudnod kell, ki vett föl és hol vettek föl e tár-saság tagjai közé?
  5. 5. —6— B. Ezt persze tudom, de hát ez még önnönmagában nem mondsemmit. A. Nem értelek, légy szíves, adj szavaidnak bővebb magyarázatot. B. Azt hiszem, hogy szabadkőműves vagyok, és pedig nemazért, mivel egy törvényes páholyban ilyennek befogadtak, hanem,mert belátom és beismerem, miben áll a szabadkőművesség, mi a czélja,milyen volt az eredete és a lefolyása s milyenek az akadályai. A. És mégis minő homályosan nyilatkozol! Pedig nem tagadod,hogy a szövetség tagjai közé föl vagy véve. Tudsz tehát mindent . . . B. Azok is csak h i s z i k , hogy tudják. A. Fölvétethettél volna tehát anélkül is, hogy tudd, amit tudsz? B. Fájdalom, igen. A. Hogy-hogy? B. Úgy, hogy a fölvettek sem tudják azt mind, akik pedig tud-ják, annak kifejezést adni nem képesek. A. És tudhatnád azt, amit tudsz, anélkül is, hogy a szövetségbefölvétettél légyen? B. Miért ne? A szabadkőművességben semmi önkényes, semminélkülözhető nincs, az oly szükségesség, melyen az embernek és a pol-gári társadalomnak lénye alapszik. Következéskép gondolkozás általaz ember önnönmagától is ép úgy rájöhet, mintha arra rá vezettetik. A. Azt mondod, nincs a szabadkőművességben semmi önkényes.Hát annak szavai, jelei, érintései, szokásai? Nem lehetnének-e ezekmások is? Nem önkényesek-e következéskép? B. Igaz, a szabadkőművességnek vannak jelei, szokásai, szavai— de ezek nem a szabadkőművesség. A. Azt mondod: a szabadkőművesség nem nélkülözhető. Hátakkor mit tettek az emberek, midőn még szabadkőművesség nemlétezett? B. A szabadkőművesség mindig létezett. A. Nos hát mi ez a szükséges, ez a nélkülözhetlen kőművesség? B. Mint már előbb megjegyzem, oly valami, mit azok sem mond-hatnak meg, akik tudják. A. Tehát absurdum! B. Ne hamarkodjál az elítéléssel A. Amiről nekem fogalmam van, azt én szavakkal is ki tudomfejezni. B. Nem mindig; és sokszor legalább nem úgy, hogy e szavakmások előtt is teljesen azon fogalom alakját öltsék fel, mely a tiéd. A. De mégis kifejezhetik e fogalomnak legalább egy részét.
  6. 6. —7— B. A hézagos fogalom haszontalan is, veszedelmes is. Haszon-talan, ha nem kielégítő; veszedelmes, hacsak bármi csekélylyel túl-megy is a határon. A. Különös! Ha tehát maguk a szabadkőművesek, kik szövet-ségük titkát ismerik, nem képesek annak szavakkal kifejezést adni,hogy szereznek a szövetségnek elterjedést? B. Tettek, cselekedetek által Jó emberekkel sejtetik és közlik,amennyire ezek közzétehetők, tetteiket; ezek kedvet kapnak hozzá éshasonlón tesznek. A. Tettek, cselekedetek, a szabadkőművesek cselekedetei? . . .Nem ismerek mást, mint hogy egymás iránt barátságosak, itt ott jóttesznek, és hogy mondják, miszerint az emberiség javának előmozdítói. B. Hát ez semmi? A. Nem annyi, hogy ezek miatt joguk legyen magukat a társa-dalomban elkülöníteni. Ezt tenni minden becsületes embernek kö-telessége. B. Kötelessége!! A. Hát nincs e módjában kinek kinek hasonlót tenni a szabad-kőművességen kívül is? B. De azt csak megengeded, hogy az ember a kőművességbenés a kőművesség által egy ingerrel és össztönnel többet nyer ily mű-vek gyakorlására? A. Ezt nem tagadom. De hát maradjunk csak a szabadkőműve-sek tetteinél. Magyarországon az 1790-es években nagy számmal vol-tak szabadkőművesek. A mostani új aerában pedig számuk már többezerre megy. Dicsekesztek elemeinek választékosságával, befolyásával. tHát mit tettetek? Nem értem ez alatt azt, hogy egymást támogat-tátok, bajban, nyomorban segélyeztétek, ezt minden banda megteszi.De hát mit tettetek az államért, a társadalomért, az emberiségértolyat, aminek nyoma volna? B. Oly térre viszed a vitát, hol ajkam meg van kötve. A. Aha! megfogtalak. — Nem mersz felelni, és bizonyosannem azért, mintha őszinte is lehetnél! B. Csalódol barátom. Hallgatok, mert kérdésed több jutalom-ban kívánja részesíteni a magyar szabadkőművesség eddigi fáradozá-sait, mint amennyit a szabadkőművesnek, ki lelke nemes ösztönébőlmunkál a jón, keresnie szabad és elfogadnia megengedhető lenne. A. Szerénykedés, és ismét csak szerénykedés! Ez a bő köpeny,mely alatt igen sok elfér. Hanem hát, hogy a sarokba szorít hassalak, föl-hozok én a h í r e k u t á n egyetmást és várom rá bizonyító feleletedet.
  7. 7. —8— B. Ha a felelet lehetséges lesz, miért ne? A. Igaz-e, hogy a felnőttek oktatásával foglalkozó központi népoktatási kör a pesti szabadkőművesek által alapíttatott? Mi igazabból, hogy a felnőttek oktatása ügyének megpendítése először apáholyokban történt; hogy a pesti iskolaszékek fáradhatlan és dicsé-retesen szabadelvű intézkedései a bennük túlnyomón képviselt szabad-kőművesi elemnek köszönhetők? Csakugyan a kőművesek-e azok, akikB. Csabán és Oraviczán négy osztályú polgári leányiskolát, Szathmáronszegényházat, Győrben és Sopronban gyermekkerteket alapítanak? B. Ha mindez úgy volna is, nem állott-e módjában akármelyprofán szövetségnek ugyanezeket foganatosítania? A szabadkőműves-ségnek, mint olyannak, mindezekben nem volna semmi különösérdeme. A polgári kötelesség teljesítése — kötelesség, s ha elmulasz-tásuk átalában bűn, teljesítésük nem érdem. A. Tehát ha nem ezek a kőművesség valódi tettei, akkor me-lyek hát azok? — Te hallgatsz? B. Mondtam már; az ő valódi tetteik az ő titkuk. A. Ha, ha! Tehát e titkoknak szavakban kifejezést adni nemlehet? B. Nem. — Csupán annyit mondhatok neked e tekintetben,hogy a szabadkőművesek valódi cselekményei oly nagyok, oly messzekihatok, miszerint századok múlhatnak el, mielőtt el lehetne mon-dani: ezt ők tették! Azért ők folyton munkáltak azon, ami jó e vilá-gon van, és — ezt jegyezd meg jól — folyton munkálnak azon is, araijó ezen a világon majd lesz. A szabadkőművesség munkálkodásánakczélja oda irányul, h o g y n é l k ü l ö z h e t ő v é t e g y e n m i n d e no l y a t , a m i t k ö z ö n s é g e s e n jó c s e l e k m é n y n e k s z o k t a knevezni. A. Jó tettek, melyek czélja az, hogy nélkülözhetővé tegyék a jócselekedeteket? — Ez előttem rejtély. B. Gondolkozzál fölöttük. Holnap, ha úgy tetszik, folytathatjuk: A. Itt vagyok nálad újra, de maradni csak azon föltétellel fo-gok, ha nem beszélünk a szabadkőművességről. B. Legyen kívánságod szerint. A. Hosszasabb séta közben a polgári társadalomról gondolkoz-tarn. Mit hiszesz te? Az emberek vannak-e az államokért, avagy azállamok az emberekért? B. Amazt állítják egynémelyek, alkalmasint azonban ez utóbbilesz az igaz.
  8. 8. —9— A. Én is e nézetben vagyok. Az államok egyesítik az embereket,hogy az emberek ez egyesítésben és ez által annál magasabb és biz-tosabb fokát érhessék el a boldogságnak. A társadalom tagjai részle-tes boldogságának összege pedig az állam boldogságát képezi. Ezenkívül nincs más boldogsága az államnak. B. Én ezt nem mondanám ki oly hangosan. A. Miért nem? B. Mert az olyan igazsággal, amelyet kiki a saját helyzete utánítél meg, könnyen vissza lehet élni. A. Valót mondasz. B. Tudod-e, hogy félig már szabadkőműves vagy, mihelyt elis-mered, hogy v a n n a k igazságok, melyeket j o b b e l h a l l g a t n i ? A. De mégis el t u d n á m őket mondani, nem úgy, mint te aszabadkőművesek valódi munkájával teszesz. B. A bölcs sohasem mond el olyat, amit okosabban tenne, haelhallgatna. A. Jó jó — csak ne beszéljünk megint a szabadkőművesekről.Unom őket! — tehát mit gondolsz, az emberek polgári élete, azállamalkotmányok czél, avagy eszköz? B. Semmi más, mint eszköze az emberek boldogságának, egy-szerű emberi találmány; habár nem tagadom, a természet oly jólberendezett mindent, hogy az embernek csakhamar önkényt is rákellett volna akadnia e találmányra. A. Ez okozhatta, hogy a polgári társadalmat némelyek a ter-mészet czéljának tartották és tartják. B. Épen félúton jösz felém. Mondd meg hát nekem: Ha azállamalkotmányok eszközök, az emberi találékonyság eszközei, lehet-séges-e, hogy egyedül csak ezek legyenek kivéve az emberi eszközökátalános sorsa alul? A. Mit nevezesz az emberi eszközök közös sorsának? B. Azt, hogy nem csalhatlanok. Hogy nemcsak czéljaiknak nemfelelnek meg sokszor, de annak épen az ellenkezőjét eredményezik. A. Példát kérek! B. Ott van a hajózás, a hajók. Föladatuk, hogy mint eszközök,távollevő tartományokba vigyék az embert, és okozói mégis annak,hogy igen sok ember sohasem juthat el e tartományokba. A. Azok t. i. akik hajótörést szenvednek és a tenger hullámaiközt lelik sírjukat. Azt hiszem, megértettem példázatodat. — De háttudjuk, mi az oka annak, hogy sok egyes ember mitsem nyer azállamalkotmányból. Nagyon sokféle ez az alkotmány, az egyik
  9. 9. — 10 —tehát jobb mint a másik; egyik igen hibás és czéljával nyilván ellen-kező, úgyannyira, miszerint a legjobb alkotmányt még ezután fogkelleni fölfödözni. B. Ne várjunk erre, hanem tegyük föl, hogy ez a legtökélete-sebb államalkotmány már föl van födözve; tegyük föl, hogy ezt alegjobb alkotmányt az emberek az egész világon mindenütt elfogadták;nem hiszed-e, hogy még ez esetben is, e legtökéletesebb alkotmánybólis fejlődhetnek ki oly dolgok, melyek az emberi boldogságra nézvefölöttébb kártékonyak, és a melyekről az embernek a maga termé-szetes állapotában soha sem leendett tudomása? A. Azt hiszem, ha a legjobb alkotmány ily eredményeket szül-hetne, az már eo ipso nem fogna lenni a legjobb alkotmány. B. És talán volna egy még tökéletesebb? Jó, hát ezt, hát a leges-legtökéletesebbet veszem kiindulási pont gyanánt: és így intézemhozzád a fönebbi kérdést. A. Azon szempontból kiindulva, hogy az alkotmány eszköz éspedig emberi eszköz, s mint ilyen, nem csalhatlan, igazad lehet. B. Vegyük föl tehát, hogy ez a legtökéletesebb alkotmány márföltalálva van és átalánosan elfogadtatott; vajjon egy állammá egye-sülhetne-e az egész világ? A. Bajosan, mert egy ily roppant terjedelmű állam igazgatásalehetetlenné válnék. Fel kellene tehát több kisebb oly államra osztat-nia, melyek egyenlő törvények szerint kormányoztatnának. B. Ez annyit tesz, hogy az emberek mégis csak magyarok,németek, francziák, olaszok, spanyolok, svédek, oroszok, stb. ma-radnának. A. Úgy van. B. Tehát egyet már tudunk. Mert ugyebár, e kis államokmindegyikének megvolna a maga külön érdeke? és ez államok min-den egyes tagja osztani fogná a maga érdekét? A. Lehetne-e másként? B. E különböző érdekek gyakran összeütközésbe fognának jönniegymással; és e különböző államok közül kettő elfogulatlan kedély-lyel époly kevéssé tudna találkozni, mint nem tud pl. találkozni nap-jainkban a német és franczia. A. Igen valószínűleg. B. Azaz más szavakkal, ha most egy franczia és egy német,avagy megfordítva találkozik, ott nem csupán a p u s z t a emberérintkezik a p u s z t a emberrel, kik természetük azonosságánál fogvaegymáshoz vonzódni fognának, hanem találkozik egy o l y a n ember
  10. 10. — 11 —egy o l y an emberrel, akik különböző törekvéseiket isménk, amelytörekvés aztán őket egymás irányában hideggé, tartózkodóvá, bizalmat-lanná teszi, még mielőtt egymásai bárminemű elintézendőjük volna. A. Ez fájdalom, úgy van. B. Akkor tehát az is igaz, hogy az eszköz, mely az embereketegyesíti, hogy ez egyesítés által szerencséjük és boldogságuk biztosít-tassék, őket egyszersmind el is választja egymástól. A. Igazad van. B. Menjünk egy lépéssel tovább. E sok apró állam közül sokegészen más éghajlat alatt élne, következéskép más igényekkel,más szokásokkal és erkölcsökkel, következéskép egymástól egészeneltérő erkölcstanokkal bírna, következéskép másféle vallásokat kö-vetne. Avagy nem így van? A. Meglehet. B. Azaz: az emberek akkor is csak keresztyénekre, maho-medánokra, zsidókra stb. oszlanának föl. A. Nem merek rá nemet mondani. B. Azaz: egy állam ép oly lehetetlenség, mint egy vallás. Többállam és többféle vallás pedig elválaszthatlanul egymás kifolyásai. A. Igen, igen, úgy van. B. Úgy hát lásd a második szerencsétlenséget, melyet a polgáritársadalom akarata ellenére okoz. Nem egyesítheti az embereket anél-kül, hogy őket ugyanakkor egymástól el ne választaná; el nemválaszhatja anélkül, hogy űrt ne dobna, válaszfalakat ne emelneközéjük A. És minő rémletesek ez űrök, minő áthághatlanok e válasz-falak! B. Engedd, hogy utánabocsássam a harmadikat is. Nem elég,hogy a polgári társadalom az embereket különböző népekre és vallá-sokra osztja. E fölosztás kevés nagyobb részre, mely ék mindegyike egy-egy egész lehetne, még mindig jobb volna a semminél. Nem; a polgáritársadalom e fölosztást a részek mindegyikében is majdnem a végte-lenig viszi. A. Hogy-hogy? B. Vagy azt hiszed tán, hogy állam képzelhető az állapotok ésrendek különbözősége nélkül? Legyen az az állam tökéletes, avagytökéletlen, egyes tagozatai lehetetlen, hogy ugyanazon viszonyok köztélhessenek. Ha mindnyájan részt vesznek is pl. a törvényhozásban,lehetetlen, hogy mindnyájan egyenlő, vagy közvetlen részszel bírhassa-nak abban. Lesznek tehát a társadalomnak előkelőbb és alacsonyabb
  11. 11. — 12 ⎯tagjai. — Ha kezdetben az államvagyon az állam polgárai közt telje-sen egyenlően osztatott is föl, ez egyenlőség nem állhat fönn kétemberi életkor hosszáig. Az egyik jobban fogja a maga vagyonát föl-használni tudni, mint a másik. Az egyiknek a maga rosszul értékesí-tett vagyonát több utód közt kellend fölosztania, mint a másiknak.Lesznek tehát az államnak gazdagabb és szegényebb tagjai. A. Természetesen. B. Már most gondolj arra, mennyi szerencsétlenséget hozott evilágra a befolyásnak és vagyonnak különbözősége! A. Igaz, való igaz! az emberek csak különválasztás által egye-síthetők, csak szakadatlan elkülönítés által tarthatók együtt. Ez márígy van, nem lehet máskép. B. Én is ezt mondom. A. Tehát mi a czélod? Velem a polgári társadalmat meggyülöl-tetni? Az óhajtatnod velem, vaj ha sohse jutott volna az emberekeszébe a polgári társulás gondolata? B. Ennyire félre tudnál ismerni?! — Ha a polgári társulásnakmás eredménye nem volna is, mint hogy az emberi ész épületénekalapul szolgált, — már ezért az egyért áldanám minden gyöngeségeimellett is. A. Aki a tűznél melegedni akar ⎯ tartja a példaszó — annaktűrnie kell a füstöt is. B. Tökéletesen ügy van! De minthogy a füstöt a tűztől elvá-lasztani nem lehet, soha se gondolt volna az ember a kémény fölta-lálására? És a ki a kéményt, a kürtőt föltalálta, vájjon ellenségevolt-e azért a tűznek? . . . Lásd idáig akartalak hozni. A. Meddig? — Nem értelek. B. A hasonlat igen találó leend. — — Ha az embereket nemlehet másként államokká egyesíteni, csak válaszfalak által, vájjonjók-e ezért azok a válaszfalak? A. Bizonyára nem. B. Szentek és sérthetlenek-e azok? A. Még kevésbé. B. Hiszed-e hát, hogy tiltott dolog e válaszfalakat érinteni? A. Minő szándékkal? B. Azzal, hogy továbbra, messzebbre, szélesebbre ne terjedhes-senek, mint a mennyit a szükség okvetlenül megkíván. Azon szándék-kal, hogy e válaszfalak következményei minél ártalmatlanabbaklehessenek. A. Hogy volna ez megtiltva?
  12. 12. — 13 — B. De még sincs az megengedve, legalább nincs megengedvepolgári törvények által! — Mert a polgári törvények nem terjednektúl azon állam határain, melynek törvényei. — E munka tehát csaka külön kiválogatottak munkája lehet és óhajtandó, hogy erre min-den országban csak a legbölcsebbek és a legjobbak vállalkozzanak. A. Óhajtandó, és mennyire óhajtandó! B. Magam is azon vélekedésben vagyok. Igen óhajtandó, hogyminden államban legyenek oly emberek, kik a népek előítéletein túl-emelkedni képesek, kik pontosan meghatározni tudják, hol szűnik,meg erény lenni a hazaszeretet. Kik nem volnának rabjai a vallásnak,melyben születtek, kik nem hinnék, hogy minden okvetlenül jó és igazkell hogy legyen, mit maguk olyannak tartanak. Óhajtandó volna,hogy minden egyes államban legyenek oly emberek, kiket a polgáriállás magassága el nem szédít, s kiket annak alacsonyobb volta un-dorral nem tölt el; kiknek társaságában a magas állású szíves örömestleereszkedhetnék s kik közt az alacsony a maga fejét fölemelhetné. A. Ez bizony óhajtandó lenne. B. És ha már teljesülve volna ez óhajtás? A. Teljesülve! Meglehet agyán, hogy itt amott akad egy-egyily ember . . . . B. Nem itt amott, nem egyszer másszor . . , . hanem mindenütta föld kerekén, és állandóul, minden időben. A. Bár csak volnának! De hiú álom! B. És ha ez emberek a s z a b a d k ő m ű v e s e k v o l n á n a k ?A szabadkőművesek, kik a t ö b b i k ö z t föladatukul vallanak e vá-laszfalakat a lehetőségig szűk körre vonni? A. Ha így volna, megadom magamat nemcsak, de ... B. Láss és győződjél meg! Mi tehát a szabadkőművesség — e kérdésre programmszerűnfelelni nem tartoznék a könnyű föladatok köze; oly széles mezőt ölelaz föl, mikép annak meghatározása leginkább csak megközelítőlegeszközölhető. Legfölebb azt mondhatnók róla, hogy az ember baráti,bölcseleti és haladási intézmény, melynek föladata a részekre szaggatottemberiség közelebb hozása, az igazság kutatása, a közerkölcsiségemelése, a tudományok és művészetek tanulmányozása, a jótékonysággyakorlása. Az alap, melyből működésében kiindul: az emberiségegyetemlegessége. Jelszava, melyet most már az egész világ magáénakvall: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt az ideális szabadkőművességet kiegészíti és megvalósítja
  13. 13. — 14 —a s z a b a d k ő m ű v e s s z ö v e t s é g : azaz, azon becsületes, szabad ésértelmes emberek önkénytesen megalakult gyülekezete, kik arra vállal-koztak, hogy ez eszméknek a mindennapi életben érvényt szerezzenek.E szövetség — miként egy kiváló szabadkőműves író találón mondja,oly viszonyban áll magához a szabadkőművességhez, minőben van atartalom az alakhoz, a gyökér a fához. Az előbbeni, az emberrel vele-született, kiirthatlan szükségleten alapulván, benne az örök és vál-tozhatlan, ez utóbbi az időnek szükségleteitől, váltakozásától, a helyikörülményektől és személyi képességektől függ. A szabadkőművességa szellem, mely láthatlanul is él, mely azonban csak a szabadkőművesszövetség testében nyilatkozik. Az egyének, kik e szövetséget alkotják,kik a szellemi és erkölcsi s z a b a d s á g b a n törekesznek szépen és jólélni, kik mint emberek, tehát mint e g y e n l ő k , igyekeznek magukhozvonni és magukhoz fölemelni az egyenlőket s ekkép előmozdítania testvériséget, szabadkőműves t e s t v é r e k n e k hivatnak. Önkényt érthető, hogy a szabadkőművesség, amint az e szövet-ségben nyilvánul, nem bevégzett egész, hanem ebben amaz folytonosanfejlődik, gyarapszik és tökélyesbül. Az erkölcsi megnemesbülésre valófolytonos törekvés képezi a szabadkőműves m u n k á j á t , mely mun-kának kezdete és mintegy kiindulási pontja az önismeret. A szabadkőműves az eszmék világában élvén mindenütt az,külön egymagára is mindenütt dolgozik. E munkája megkülönböz-tetendő attól, melyet többi testvéreivel együtt, szertartásos formákmellett a p á h o l y b a n , azaz a testvérek rendes gyülekező helyiségei-ben végez, hol a szövetség tanai hirdettetnek. Aki hasonló czélokértlelkesül, itt keresi föl a testvéreket, hogy azok sorába fölvétethessék sha már fölvétetett, itt dolgozik azokkal a világegyetem nagy építő-mesterének dicsőségére. Hasonló eszmék, hasonló czélok és hasonló törekvés által min-denki közreműködhetik ugyan a szabadkőművesség munkáján, de aszövetség tagja csak úgy lehet, s a formaszerinti kőművesi munkábanrészt csak úgy vehet, ha f ö l v é t e l é t k é r e l m e z t e , a t e s t v é -rek által erkölcsileg kifogástalannak találtatott,s a p á h o l y b a n s z a b a d k ő m ű v e s s é f ö l v é t e t v é n , az e l ő -írt f o g a d a l ma t a kőművesség magasztos c z é l j a i n a kkötelességeszerű követésére ünnepélyesen letette.A szabadkőműves szövetség tehát z á r t t á r s u l a t . Zárt társulat ésnem t i t k o s , mint sokan tévesen hiszik, mert czéljai nyilvánosanismeretesek, s a fogadalom a testvéreket e nyilvános czél követésénkívül semmi másra nem kötelezi, mint arra, hogy azok a szövetség
  14. 14. — 15 —cultusformáit, s azon jeleket, szavakat és érintéseket, melyekről aszabadkőművesek egymást az egész föld kerekén fölismerik, idegenek-nek elárulni nem fogják. Mondanunk sem kell, hogy mindazon sokborzasztóság, melyet ultramontán írók a szabadkőművesi fogadalomerkölcstelen, istentelen és borzasztó voltáról oly nagy előszeretettelszoktak műveikben fölhordani, minden alapot nélkülöző koholmány. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a szabadkőművesség viszo-nya az állam irányában a lehető legbarátságosabb. Hiszen a páho-lyokból a politikai tanácskozások, úgy nemkülönben a vallási kérdésekfeszegetése szigorún ki lévén zárva, épen a szabadkőművesség az, melytagjait jó polgárokká nevelni igyekszik, s azok kötelességévé teszi azegyetemért fáradni. A szabadkőművesség a politikát semleges térnektekinti a páholyon belül, habár azon kívül a legcsekélyebb nyomástsem igyekszik az egyén meggyőződésére gyakorolni. Hasonló semlegesviszonyban áll az egyházhoz is. Tanai nem érintenek semmineműdogmát, eszerint különbséget sem tesznek vallás és vallás közt, hanema türelmet és szeretetet ápolván egyesegyedül, mindenütt csak azembert látják, s az emberre igyekeznek hatni. Hogy a szabadkőművességnek a fönnebbiekben vázolt czélja el-érethessék, vagy legalább a lehetőségig megközelíttethessék, s hogya fölfogásban egység, a kivitelben pedig közös akarat érvényesülhes-sen, arról gondoskodik a szabadkőművességnek eddig semminemű em-beri hasonmű által utol nem ért kitűnő szervezete, mely annak alkot-mányában és alapszabályaiban van letéve. És épen ez alapszabályokés ez a szervezet az, mely míg egyfelül hatalommá teszi a szabad-kőművességet, addig minden másnemű profán associatio fölött ha-tározottan fölényt biztosít neki. A formák, melyek közt a kőműves-ség czélzatait érintő fontos kérdések a páholyokban tárgyaltatnak,biztosítják e tárgyalásoknak azon komoly és higgadt méltóságot, me-lyet a profán associatio hasonló összejöveteleinél a legtöbbször hasz-talan keresnénk, s a legszélesebb mérvű demokratiának mesteri össze-egyeztetése a tekintélylyel, eredményezik azt — mi a profán társulás-nál csak kivételkép fordul elő — hogy a hibás meggyőződés álszégyennélkül alárendelheti magát a jónak és a jobbnak. — Ha hozzávesszüke kitűnő eredményekhez még azt, hogy e szervezet által, mely fővona-laiban és lényegében az egész világon mindenütt úgyanaz nemcsakaz összes páholyok, hanem maguk az összes szabadkőművesek is egyegységes lánczgyűrűt képeznek, melyet a fölmerülő szükséglethez ésa kitűzött czélhoz képest a szövetségnek módjában vau a szoros össze-tartozás által együttes működésre fölhasználni, meg fogjuk érteni,
  15. 15. — 16 —miért képez a kőművesség hatalmasságot, miért volt képes a múlt-ban is oly eredményeket feltüntetni, és hogy miért merjük mi aszabadkőművességet az emberiség egyetemes haladási tényezőjénektekinteni. A szabadkőművesség szervezete tehát, miként mondók, fővona-laiban az egész világon mindenütt egyenlő; ilyenek azon symbólumokis, melyeket a kőműves eszméinek megérzékiesítésére használ. A sza-badkőművességben különbözőség csakis a munka külső cultusformáira,rendszerére vonatkozólag létezik. A Skót, a Symbolicus, a nemzeti stb.szabadkőművesség tehát úgy szervezetében, mint lényegében és czél-zatában egy és ugyanaz, bármennyire eltérjen is egymástól a köz-igazgatás milyenségére és azon fokozatok számára nézve, melyekbena közös czélú munkák megtartatnak. Ennyit előleges ismertetésül — megjegyezvén, miszerint az olvasóa munka további folyamán kiegészítve fogja találni mindazon héza-gokat, melyek e dióhéjba szorított előismertetés folyamán agyábannetalán fölmerültek volna. A szabadkőművesség története. II. Bevezető előzmények. A szabadkőművesség eredete, mint sok más, ősrégi intézményé,annyira homályba van burkolva, annyira át meg át van szőve mon-dákkal, annak tudományos művelése oly későn kezdetett, hogy nemközönséges szorgalom és nem csekély bírálati szigor kell ahhoz, mi-szerint e vegyülékből elkülöníttessék a hozzá nem tartozó, a költött,a mondái, a legendaszerű és hogy tudományos alapra legyen fektet-hető maga a szabadkőművesség története. Ami a szabadkőművesség formaszerű nyilatkozványának eredetétilleti különösen, erre annyi az eltérő vélemény, ahány úgy szólva atörténetíró. Egyik igen messze téved, a másik igen is közel keresi acsomó fejlését — pedig leghelyesebb a középúton keresni az igaz-ságot. A szabadkőművesség e s z m é j e mindenesetre ép olyan régi, mintmaga a cultura. Ez bizonyításra sem szorul, miután a szabadkőműves-ségben az emberrel veleszületett magasztosabb törekvés nyert csupánkifejezést. Más az, vájjon nyilatkozatának formái mikor domborultakki annyira, hogy e körvonalakból annak mai alakjára lehessen biztos
  16. 16. — 17 —következtetést vonni le. Bölcsője, épúgy mint az emberiségé, ésmagáé a culturáé, mindenesetre Ázsia, tehát a Kelet — onnan ter-jedt aztán Görögországba, melyek mystériumaiban, és Rómába,melynek kőműves-egyletei, vagy mondjuk, czéhjeiben, végül aztánNémet és Angolországba, melynek középkori kőműves és kőfaragó-egyleteinél már határozottan föltaláljuk nyilvánulásának mai alak-zatát. Ez összeköttetés K e l e t és N y u g a t között nem lephet megsenkit, aki a culturhistóriában csak kevéssé jártas is. Hiszen tudjukpl. hogy az építészetben és a 6 — 12 századok közt csapatosan bo-lyongó ír barátok, a franczia és németországi kolostorok tanítóiarabeskjeik sajátszerű alakjaiban, és initialéikban kétségtelenül el-árulták, hogy összeköttetésben áll művészetük a régi ázsiai remetéké-vel. Mint Preytag mondja, az antiochiai aranyművesek és ötvösökműhelyeiben é j s z a k v i d é k i e k is igyekeztek elsajátítani a csinosalakzatokat; alexandriai építészek meghívattak Olaszországba, és azathéni iskolák tudósait még a 3-ik század közepéig is olyanoknaktartották, akik egyedül bírják a tudás titkait, a kiket ép ezért tömege-sen látogattak tudni vágyó frankok, angolszászok és normannok. Findel a legelső szabadadkőművesi történetírónak A n d e r s o n ttartja, mint aki az első nagypáholy rendeléséből és megbízása foly-tán először készített alkotmány könyvet. E könyvet a szövetségnekrégi alkotmányokból kivett történetével kezdé meg, mely sajátképsemmi más, mint az építészet története és a régi kőművesek-től hagyományilag leszármazott c z é h m o n d á n a k visszaadása.Ádámnál kezdődik, ki fiait már valószínűleg bevezette a geometriánakés alkalmazásainak legelső elemeibe és innen folytatja az építészetfejlődésének történetét a 17. és 18. századig. A második a tudósO l i v e r . *) Ez a szabadkőművesség kezdetét még a világ teremtése eléteszi s azt a paradicsomi élet mézesheteig folytatja, a többi közt Mózestúgy mutatván be, mint nagymestert, Józsuát, mint nagymesteri helyet-tesét. Aholiabot és Belsaleelt pedig mint első és második főfelügyelőket. Más szabadkőműves írók az eredetet közelebb keresik, és pedigmajd a pythagoreusoknál, majd az esseneknél s átalában az első ke-resztyéneknél, mint ezt a svéd rendszer állítja, majd a Salamon temp-lomának építési idejénél, mint az angolok és amerikaiak, majd a drui-doknál. mint P a y ne Tamás tanítja, majd a keresztes háborúknál,különösen a templomosok rendszerénél, mint ezt a skót rítus megala-pítója, R a m s a y állítja. *) Antiquities of Freemasonry, p. 26. FF,
  17. 17. — 18 — Egészen más álláspontra helyezkedett a strassburgi G r a n d i-e r abbé, ki pedig n e m t a r t o z o t t a s z a b a d k ő m ű v e s e kk ö z é s ki először állította, hogy a szabadkőművesszövetség törté-nelmi kapcsolatban áll a német kőfaragók egyletével. Grandidier, kinek számos levéltár állott rendelkezésére: „Essaihistoriqne et topographique sur la Cathédrale de Strassbourg” czíműmunkájában egy nőhöz intézett levelében a szabadkőművességrőlezeket mondja: „Ön bizonyára hallott már azon híres társaságról, mely Angliá-ból származott át hozzánk és a mely a „szabadkőművesség” nevétviseli. Nem vagyok titkaikba beavatva és nem tartom magamat mél-tónak arra, hogy „nézzem a világosságot”. Eredetüket nem fogomNoé bárkájának építésénél kutatni, kit ők „nagyon tisztelendő kő-művesnek” mondanak, sem Salamon templomának építésénél, ki előt-tük mint „kitűnő kőműves” szerepel. Nem megyek vissza a kereszteshadjáratokra, hogy a keresztes lovagok közt keressem az első kőmű-veseket, kikről sokan azt hiszik, hogy közreműködtek volna „istenivagy királyi művészetek ama templom fölépítésében . . . . Madame,én hízelgek magamnak; azzal, hogy valószínűbb alakjában tárhatomön elé e társaság eredetét. Nem volt ugyan szerencsém hétfőn reggel-től szombat éjszakáig dolgozni, de vannak „profán” kezeim köztauthentikus bizonyítványok és való feljegyzések, visszanyúlva több,mint 300 esztendőre, melyek annak fölismerésére vezetnek, hogy aszabadkőművesek pompázkodó társasága semmi más nem, mint szolgaiutánzása a kőművesek régi és hasznos szövetségének, melynek főhadi-szállása valamikor Strassburg volt”. Elmondhatni azonban, hogy a szabadkőművesség történeténektudományos, kritikai művelése a jelen század elejétől kezdődik. Nemközönséges érdemeket szereztek az anyaggyűjtés körül S c h n e i d e r ,Krause, Mossdorf, L e n n i n g , H e l d m a n n , Schröder,Rebold, mindenekfölött pedig nagytudományú történetíró hazánkfiaFessler, ki működésében és fáradhatlan búvárkodásában a legszebbemlékét hagyta föl szabadkőművesi buzgóságának. Ez íróknak azonbanúgyszólván mindegyike más és más alapra helyezkedett a kiindulásipont tekintetében, de a központ, melyben a legnagyobb rész vélemé-nyének iránya találkozott, mégis azon megállapodás volt, hogy aszabadkőműves szövetség mindenesetre a középkori építőczéhekből éstársulatokból nővé ki magát. Csupán Krause véleménye tér el e föl-fogástól lényegesen, amennyiben ő a szövetség eredetét sokkal mesz-szebbre, a r ó m a i a k é p í t é s z e i n e k s z ö v e t s é g e korára viszi
  18. 18. — 19 —vissza; miután e nézetet még ma is igen sokan osztják, nem lesz érdek-telen, ha Krausenek eme hypothesisével s ennek nyomán magával arómai építészek szövetségével is közelebbről megismerkedünk. A rómaiak építész-collégiumai egészen sajátszerű alkotmánynyalbírtak, az államtól bizonyos privilégiumokat nyertek s erkölcsi személygyanánt tekintettek. E collégiumok egy szakértő állami tisztviselő, azA e d i l i s alatt állottak és a collégiumnak más nem lehetett a tagja,mint aki kellőleg ki volt az építészeti szakmában művelve. A köztár-saság bukásával a császári despotismus megszüntetett minden másehhez hasonló szövetséget és czéhrendszert, de az építészekét érintet-lenül hagyta. Ha meggondoljuk, hogy a császárság mennyire szerettea pompát — ezt a kíméletet az építészek collégiuma iránt könnyenmeg fogjuk magunknak magyarázhatni. Egy ilyen collegium alkotásához legkevesebb három tag voltszükséges, és egyszerre senki sem lehetett több collégiumnak tagja is.A tagok szabad választás útján töltötték be az egyleti hivatalokat, shasonlag szavazással vettek föl új tagokat is. Mint a középkori hasonlóirányú szövetségeknél szokásban volt, a rendes tagok mellé ők is vettekföl pártoló tagokat, úgynevezett p a t r o n u s o k a t is. Gyülekezetei-ket elkülönített helyeken, termekben, sőt saját házaikban tartották, saz inasok és még tapasztalatlanabb legények oktatása végett maguk-nak voltak saját iskoláik is. Krause még ennél is tovább megy és aztállítja, hogy saját papjuk és saját istenitiszteleti szertartásaik is voltak,saját egyleti pénztárral, saját levéltárral és pecséttel rendelkeztek és atagok egymásnak és a szűkölködőknek kölcsönös támogatására eskü-vel voltak kötelezve. A vagyontalanokat istápolták és haláluk után aczéh költségén temették el. A tagok c o l l e g á k n a k , i n c o r p o r a t u s n a k , vagy co l l e-g i a t u s n a k hívták egymást. A „testvér” elnevezés már későbbi ere-detű és a keresztyén vallás eszméinek kifolyása. Hogy a művészek és kézművesek e s o d a l i t i u m a hosszú időnát fönállott nemcsak Rómában, de a tartományokban is, erről csal-hatlan bizonyítványokat bírunk régi római írók munkáiban, sőt ma-gában a C o r p u s j u r i s b a n i s . Kétségtelen, hogy efféle sodalitiumokGalliában és Britanniában is léteztek, és így a kapocs ezek és a közép-kori kőművesczéhek közt könnyen megérthető. Ezt azonban az emi-nenter német történetírók, köztük a jelen munkácskának egyik főfor-rása, Findel is, kereken tagadják s nem engedik elvitatni, hogy aszabadkőművesség eredeti német intézvény, mely a német kőfaragókés kőművesek czéhjeiből fejlődött azzá, a minek ma ismerjük.
  19. 19. — 20 — Egy tudós franczia, L e n o i r S á n d o r még ennél is továbbment és*) a szabadkőműves szövetséget az indusok és egyptomiakmysteriumaiból igyekszik leszármaztatni. E nézetet sokan osztjákAngliában és Amerikában is, legutóbb pedig a nagytudományú zürichiS c h a u b e r g is emelett tört lándzsát, bebizonyítván, hogy a szabad-kőművesség a rómaik építész-collégiumaival, ezek által pedig a görö-gök és egyptomiak építész iskoláival és mystériumaival összeköttetés-ben van. Bebizonyította többek közt, hogy már az ókorban voltaképítészszövetségek s voltak saját iskoláik, hogy az építészet techni-kája ősrégi, s hogy az egyes szabadkőművesi symbolumokhoz hasonlótanokkal és szokásokkal már a régiek mystériumaiban, a druidáknála Walesben lakott Kymri bardoknál, úgy a germán mondákban ésmythologiában is találkozhatunk. Nekünk nem lévén czélunk az eredetiségnek minden áron valóaffectálása, — bízvást mellőzhetjük azon kérdésnek eldöntését: vájjone sokfelé elágazó vélemény között melyik az igazi; mert hiszen utol-jára is sejtelmen és philosófiai következtetéseken alapúl valamennyi,s megegyez az iránt valamennyi, hogy a szabadkőműves szövetségnyilvanulásának mai alakjában a középkori valóságos kőműves éskőfaragó czéhektől származik s ennyi b i z o n y o s a sok hypothesisközött czélunkhoz tökéletesen elegendő. Tény, melyet még a németországi szabadkőműves írók semmernek eltagadni, hogy az a n g o l o r s z á g i n a g y p á h o l y vala-mennyi páholynak anyja. E páholynak kezében vannak a legrégibbt ö r t é n e l m i becsű okmányok a szabadkőművességre nézve, ez pedigegynéhány régi kőművespáholynak egyszerű, a testvéri szeretet, se-gély és hűség hármas alapelvére fektetett rituáléja s az úgynevezettrégi góth constitutiók, melyek kora azonban a 12. századon túl aligvihető vissza, A szabadkőművesség történelmének kutatása körüli buzgalomújabban különös lendületet nyert Angliában, hol nagy szorgalommalelkezdtek búvárolni a páholyok irattáraiban s fölhasználni, mit akörülmények, vagy a véletlen a múltból számunkra megmentettek,Tagadhatatlanul igen sok érdemet szerzett magának e téren Hug-h an , M u r r a y , Francziaországban T h o r y , Clave, C h e r p i n ,Németországon pedig dr. K l o s s György. *) „La Franc-Maconnerie rendue à sa veritable origine, ou l’antiquité dela Franc Mac. prouveé par l’explication des mystères anc.” czímű munkájában.
  20. 20. — 21 — A legrégibb szabadkőművesi okmányok. Itt az ideje, hogy immár megismerkedjünk azon szabadkőművesiokmányokkal, melyeket ekkorig mint legrégiebb írott forrásokatismer a szabadkőművesi történelem,. Ezek közt a legtöbb hitelű történetírók állítása szerint ekkoriglegrégibb okmány az, melyet James Orchard H a l l i w el l, egy igennagyrabecsült londoni tudós és régiségbúvár födözött föl. Halliwell enagyfontosságú okmányt: „The early History of Freemasonry inEngland” czímmel 1840-ben bocsátotta közre legelőször, s annyiraelkapkodták azt, hogy 1844-ben már egy második kiadást kellettabból sajtó alá rendeznie. Ez okmány teljes czíme a következő: Hicincipiunt constitutiones artis Geometriae secundum Euclidem. (Eztartalmazza a Geometria művészetének constitutióit Euclid szerint) —és összesen 794 óangol nyelven írott rímes verset foglal magában,melyek közül az első 86 a régi c z é h m o n d á t , a következők 470-iga törvényeket adják elő 15 czikkelybe foglalva, a többi vers pedig471—496-ig e czím alatt: Alia ordinatio artis Geometriae (Egy másrendelése a geometria művészetének) a törvények egy régibb concep-tusát tartalmazza, az utolsó részben pedig a «négy koronás” művé-szete (Ars quatuor coronaturum) foglaltatik, nemkülönben erkölcsiútmutatások azok számára, kiknek e kézirat fölolvastatni fog. íratá-sának idejét 1356—1400 közé teszik. Régiség tekintetében a történészek egybehangzó állítása szerintez után mindjárt a S t r a s s b u r g i K ő f a r a g ó k r e n d e l e t e(„Ordenunge der Steinmetzen zu Strassburg”) következik, 1459-bőlkeletkezve. Sajátképeni fölfödözője e rendkívül érdekes okmánynak a strassburgi Grandidier abbé, ki azonban azt csak fölemlítette, de szövegétsehol nem közölte. Féltékenyen őrizték úgyannyira, hogy csak 1819-ben sikerült H e l d m a n n a k, majd vele úgyszólván egyidejűlegK r a u s e n e k is egy hiteles másolat birtokába jutni, Eredetije meg-van a strassburgi levéltárban, de kézirata nagyon rendetlen, zavart,írmodora pedig gyenge, úgy látszik, kelte után mintegy száz évvelrendezték s akkor küldték szét egy-egy példányát minden egyes tarto-mányi főpáholyhoz. Teljes bizonyossággal állíthatni ez okmány szövegéből, hogy aznem keletkezhetett a német kőfaragók virágzásának idejéből, hanemhogy akkor ültek össze e rendelet megfogalmazása végett, mint azokmány mondja: „in Kapittels wise” (capitels weise) mikor szükségét
  21. 21. — 22 —érezték a szükséges fegyelem lazultával egy új erélyes rendszabálymegalkotásának. E rendszabályok tartalma legtöbbnyire az iránybantartalmaz rendeleteket, hogy mint viseljék magukat a tagok egymásközt, idegenekkel szemben, és az egészet a testvéri szeretet, szigorúbecsületesség és erkölcsösség szelleme lengi át. Az okmány szövegéből, melyet nagy terjedelme mellett egészbenközölni nem lehet föladatunk, álljon itt mutatványul a következőbevezetés: , , 0 r d e n u n g e d e r S t e i n m e t z e n zu S t r a s s b u r g . Im Namen des Vaters, des Sons und des Heiligen Geists undder würdigen Mutter Marien und auch ir seligen Diener, der H e i l i -g e n v i e r g e k r ö n t e n * ) zu ewiger Gedechtnisse, angesehen, dassrechte Fründschaft, Einhellikeit und Gehorsamkeit ist ein fundemeutalles gutten; darumb und durch gemeynen nutz und freien Willenaller Fürsten, Grofen, Herren, Stetten, Stiften und Klöstern, die Kir-chen, Göre oder ander grosse Steynwerk und Gebäüe yetz machentoder in künftigen Zitten machen möchtend: das die destebas versorgetund versehen werdent, und auch und nutz und Nothdurfft willenaller M e i s t e r und G e s e l l e n des ganzen Hantwercks des Steyn-wercks und Steinmetzen in dütscheu Landen, und besonder zu verse-hen zwuschent denselben des Hantwerks künftige zweytrachten,myssehelle, **) Kumber, Costen und Schaden, die den ettelicher unor-dentlicher Handelunge halb under ettelichen Meistern schedelich ge-litten und schwerlich gewesen sind wider soliche gutte Gewohnheitund alt herkommen, so ir altforden und liebhaber des Hantwercks voralten Zitten In gotter meynunge gehenthabt und harbrocht habent,Aber darinne im rechten frydelich wegen zu suchen und fürbass zu *) A négy koronás szentről több alkalommal lévén szó, szükségesnek tart-juk az olvasót e fogalom iránt tájékozni. H e l d m a n n nézete szerint teljes-séggel nem vagyunk képesek apodictice megállapítani e négy szent nevét. Eze-ket még a „szentek élete” is így nevezi: quatuor coronati palma martyrum.Ünnepük September 8-ára esik. K l o s s szerint, (Freimaurerei in ihrer wahrenBedeutung 259.) ki a négy koronás legendájáról részletesen és kimerítőn érte-kezik, neveik a breviárium Romanumban következők: Claudius, Nichostratus,Symphorianus és Castorius, ezek a legenda szavai szerint „csodálatosan kép-zettek valának a kőfaragás művészetében” (in arte quadrataria) de mint titok-ban keresztyéneket a zsarnok kivégeztette, előbb azonban még a keresztyénhitre térítették egyik collégájukat, Simpliciust. A Findel G. által közzétettRochlitz-féle kéziratban Claudius, Christonus mint koronás martyrok említtet-nek föl. **) Olvasd: Mishelligkeiten.
  22. 22. — 23 —bliben; So hant Wür M e i s t e r und G e s e l l e n desselben Hant-wercks alle, die dann in Kapittels wise*) by einander gewesen sint zuSpyi, zu Strossburg und Regensburg im namen und anstatt unserund aller ander M e i s t e r und G e s e l l e n unseres gantzen gemei-nen Hantwercks obgemeldet, Solich alt Harkumen ernüwert und ge-luttert, und Uns diser Ordenunge und Brüderschaft gietlich undfreyntlich vereynt, und die einhelleklick aufgesetzet, auch gelobt undversprochen für uns und alle unsere Nochkümmen getrüwelich zuhalten, also hirnach geschriben stett:“ sat. Ugyane szabályokat revideálták 1463-ban s az akkori fogal-mazvány magában foglalja az előbbeni tételeket némely oly hozzáadá-sokkal, melyeket a megváltozott időkörülmények és a tapasztalásszükségeltek. Lényegesebb eltérés a kettő között mindössze abban van,hogy ebben hiányzik a vallásos színezetű bevezetés és a „négy koronás”már nincs megemlítve. Az éjszaknémetországi műhelyeknek T o r g a u b a n 1462-bensaját használatukra megállapított rendeleteit a Rochlitz-féle gyűjte-ményből F i n d e l másolta le. Régiségre mindjárt a fönnebb említettek után következik az,melyet Coo k e Máté közlött Londonban. Ennek megkészítése az1481—1500 év közé esik. Ebben a kőművesség, mint a „geometriatudománya” jellemeztetik. A czikkek száma 9. Hiram neve nincs bennefölemlítve. Hasonló régi a S h a w W i l l i a m által alájegyzett S k ó tokmány, keletkezik a 16. század elejéről. Ezentúl valamennyi ismertokmány eredete a 17. és 18. századra viendő vissza. Ezek közt, melyekre alkalmilag még visszatérünk e munkafolyamán, legnevezetesebb a z A n d e r s o n alkotmány könyve 1723-ból.E könyv előszavában mondja a szerző ezeket: „A szabadkőműveseknek mindenha volt kéziratban egy köny-vük, melyet ők alkotmánykönyvnek hívnak s melyből igen sok külön-böző és régi másolatjuk van. Ez nem csak kötelességeik foglalatját ésrendszabályaikat tartalmazza, hanem az építészetnek történetét is kez-dettől fogva, hogy bebizonyítsa a czéhnek, vagyis magának a m ű v é -s z e t n e k régiségét s azon módot, melylyel ez erős alapján, a geo-metriának nemes tudományán t. i. lassan-lassan kifejlődött és királyi,nemes, tudós patrónusok támogatásával minden időben és mindenegészséges érzésű népeknél föllendült. Nyomtatott alkotmány köny- *) Tehát összegyülekezetben, k á p t a l a n b a n .
  23. 23. — 24 —vük azonban mindakkorig nem v o l t , míg ő kegyelmessége Montaguherczeg, ez időszerint nagymester, nekem meg nem parancsolta, hogya régi kéziratokat átolvassam és a constitutiókat helyes időszámí-tással beosszam és ellássam”. III. A szabadkőművesség fejlődése. A szabadkőművességnek története épúgy, mint minden történe-lem, a m o n d á k b a n vész el. Írott források hiányában ez igen ter-mészetesnek kell hogy feltűnjék mindenki előtt. Ezek a mondák aztánismét különbözők azon nemzetiségi, vagy rendszerbeli megkülönböz-tetésekhez képest, melyek a szabadkőművesi világban léteznek. Másmondája van a skót, más a német, más az angol szabadkőművesség-nek s hogy mindegyik a magáét igyekszik mint legtöbb alappalbirót az előtérbe állítani, igen természetes. Nekünk a szabadkőműves-ség történetének átalánosságban való megismertetése lévén czélunk,nem pedig az, hogy egy rítus mellett kardot kössünk a többinek rová-sára — megismertetjük e mondákat mind. Legelső a czéhmonda. Megolvasható Anderson alkotmány-könyvében „régi följegyzések után.” „Jó testvérek és szövetségtársak — mondja ebben az irat — föl-adatunk elbeszélni immár nektek, mint és mi módon kezdődött a kő-művességnek tiszteletreméltó tudománya és mint ápoltatott az derékkirályoktól, fejedelmektől és más derék férfiaktól.” „Hét szabad tudomány van, — a grammatica, retorica, dialek-tika, arithmetica, geometria, musica és az astronomia — melyek mindegy tudományon, t. i. a geometrián alapulnak, mely megtanítja azembert, mint kelljen a dolgokat megmérnie és meglatolnia s melyreszüksége van minden kereskedőnek és czéhtagnak.” „Minden tudományoknak kezdetét föltalálta Lámech két fia;Jubal, az idősbik föltalálta a geometriát, Tubalkain a kovácsművésze-tet. E két fiú két kőoszlopra írta föl az általa föltalált tudományt,hogy azok Noé vízözöne után is megkerülhessenek. Hermes megta-lálta ez oszlopok egyikét és a rá írott tudományt és beleoktatott másembereket. A bábeli torony építésénél érvényesült legelőszőr a kőmű-vesség, és Nimród király maga is kőműves lévén, szerette a tudománytnagyon. És midőn arról volt szó, hogy Ninive városa és keleten mégsok más város fölépíttessék, Nimród 30 kőművest küldött oda és ilyenmódon adta értésükre kötelességüket: „Híveknek kell lennetek egymás
  24. 24. — 25 —közt és egymás irányában, szeretnetek kell egy mást kölcsönösen, hívenszolgálnotok építtető uratokat, hogy előtte becsületet valljon ügy amester, mint mind a többiek is.” „Végtére, mikor Ábrahám és felesége Egyptomba jöttek, ottmegtanították az egyptomiakat eme hét tudományra: és Ábrahámnakvolt egy derék tanítványa, ki hivaték E u c l i d e s n e k és ki mesterevolt mind a hét szabad tudománynak; ő tanította a geometriát s annakelső alaptörvényét ilyen formán: Az első kötelesség, hogy legyetekhívek azon királyhoz és azon országhoz, mely alá tartoztok. Szeressétekegymást és viseltessetek egymáshoz hűséggel. Nevezzétek egymásttársnak, vagy méginkább testvérnek, ne pedig szolgának és ne illessé-tek egymást gúnynevekkel. Válasszátok ki és állítsátok a munka éléremagatok közül a l e g b ö l c s e b b e t és ne engedjétek, hogy szeretete-tek által, vagy mivel gazdag, avagy magas születésű, más kevésbé jár-tas lehessen a munkának vezető mestere sat. És mind e kötelességekteljesítésére nagy esküvel kötelezte őket. „Sokkal később aztán Dávid megkezdette azon templom építését,rnely az úr templomának neveztetek (Jerusalemben) és ő nagyon ked-velte a kőműveseket, és azon alakban közlé velük a kötelmeket ésszokásokat, amint Euclidtól tanulta vala. És Dávid halála után Sala-mon befejezé a templomot és küldött még kőműveseket különbözőtartományokba is és 40,000 kőmunkást hozott össze, kik mindnyájankőműveseknek hivatának. „És kiválasztott ezek közül 3000-et, akik mesterekké és amunka vezetőivé lőnek meghíva. És volt ezenkívül egy más tájon egykirály, kit az emberek Iramnak (Hiram) nevezének és ki az épületfátszolgáltatá Salamonnak. Salamon pedig helyben hagyta és megerősí-tette mindazon kötelességeket és szokásokat, melyeket atyja adott volta kőműveseknek. Ekkép tehát a kőművesség tudománya megerősítvevolt a jeruzsálemi tartományban és sok inas királyságban.*) „Felfogásban gazdag tagjai a szövetségnek zarándokoltak szer- *) A Y o r k i o k m á n y b a n Euclidet illetőleg eltérés van a többi kéz-iratoktól. Ebben ugyanis ez olvasható: „A nyelvek összezavarása következté-ben kezdetben mindaddig nem volt lehetséges a torvényeket, a művészeteket ésa tudományokat tovább plántálni, míg meg nem tanulták, mint kelljen j e l e káltal érthetővé tenni, amit szavakkal ki nem magyarázhattak, ezért hozta ma-gával Mizraim, Cháni fia is azon szokást Egyptomba, hogy jelekkel értessemeg magát, midőn a Nílus völgyét benépesítette. Innen terjed aztán a művé-szet a többi országokba, de csak a kézzel adott jelek maradtak fön az építő-művészetben, mert az alakok jeleit csak kevesen ismerék.”
  25. 25. — 26 —teszét a különböző tartományokba, megismertetve magukat és tanítvaés így történt, hogy egy tapasztalt kőműves, Ninus Graecus (Channon)F r a n c z i a o r s z á g b a jött és ott tanította a kőművesség tudo-mányát”. Anglia a kőművesség kötelességeinek ismerete nélkül maradtSzt. Albán idejéig. És ezidőben köríttette Angliának pogány királyaSzt. Albán városát fallal, az épület vezetését Szt. Albán vitte, ki akőművesek részére a királytól jó fizetést és szabadalomlevelet eszközöltki a czélra, hogy közgyülekezeteket tarthassanak; segítette őket újkőművesek felvételében és kiadta nekik a kötelességeket.” „Csakhamar Szt. Albán halála után haddal támadták meg kü-lönböző nemzetek az angol királyságot úgy, hogy a kőművesség jórendszere Athelstan király napjainak idejéig szétromboltatott. Ezméltó fejedelme volt Angliának, nyugalmat és békességet szerzett azországnak, sok nagy apátságot és várost és más épületet épített és igenszerette a kőműveseket. De még őnála is jobban szerette ezeket fia,E d w i n , aki a geometriában fölötte jártas volt. Ez kőművessé lett,szabadságlevelet kapott atyjától, és azon megbízatást, hogy ott, aholnekik tetszenék, évenkint egyszer gyűlést tarthassanak, hogy ott asaját kebelükben előforduló hibákat és túllépéseket megbüntethessék.És ő maga tartott egy ily gyűlést Yorkban, ugyanott fölvett kőmű-veseket, kiszolgáltatta nekik a kötelességeket és megtanította őket aszokásokra. Mikor együtt volt a gyülekezet, fölhívást intézett ahhoz,hogy valamennyi kőműves, öregebb ifjabb egyiránt, akinek akár írás-ban, akár máskülönben tudomása volna oly kötelességekről és szo-kásokról, melyek ez országban előbb, vagy más valaki által adattakvolna ki, azokat beterjessze.” „És midőn a fölhívásnak elég tétetett, találtak egynéhányatfranczia, egynéhányat görög, egynéhányat angol és más nyelveken;és úgy találták, hogy azoknak c z é l j a egytől egyig ö s s z e v á -gott. Ezekből azonnal egy könyvet készíttetett, melyben el-mondva van, mint találtatott föl a tudomány. És maga kérteés megparancsolta, hogy e könyv fölolvastassék, vagy elbeszél-tessék mindig, valahányszor új kőműves vétetik föl és pedig még mi-előtt az a kötelességekbe beavattatott volna. És a kőművesek szokásaiazon naptól kezdve mostanig a jelenlegi alakjukban föntartattak.” Ezzel kimerítettük volna a czéhmondát, melynek hogy van tör-ténelmi alapja, eltagadni nem lehet, Három ilyen czéhmondája léte-zik a szabadkőművességnek; az angoloké a Υ ο r k-monda, melyvisszamegy a 926. évig; a német kőműves a magdeburgi dóm építésé-
  26. 26. — 27 —t ő l (876) számítja ez időt, a skót kőműves pedig a Ki l w i n n i n gépítésének idejére helyezi azt vissza. Meg kell ismerkednünk még a y o r k i , vagyis az úgynevezett„Edwi n - m o n d á v a l . ” Az Edwin-monda. York városának a szabadkőművesség történetében nevezetes sze-rep jutott. Épen pár sorral fölebb említők, hogy az angol szabadkő-műves a 926. évig megy vissza, mert állítólag ekkor tartatott megYork városában, a hajdani Eboracumban a legelső átalános szabad-kőművesi közgyülekezet. Való-e ez ily alakban, elhatározni bajos volnaTörténelmileg bebizonyított tény, hogy a legrégibb itteni templomokegyikének építője A l c u i n volt, ki York városában magasabb képző-intézetet alapított; a hagyományok szerint volt továbbá még Yorkkörnyékén a 12. és 13. században egy építészeti iskola. A münsterokmányaiból kitűnik az is, hogy Yorkban 1509-ben két műhely ál-lott fönn. A yorki constitutio szerint, amint azt Krause ismerteti, az építő-művészetet olasz és gall építőmesterek származtatták Britanniába.Már a czéhmondában megemlítve láttuk s a yorki constitutióban is-mételve és bővebben kifejetve találjuk, hogy A t h e l s t a n királylegifjabb fiának Edwin-nek szabadalomlevelet adott a kőművesekrészére. Ugyanő, mondja tovább az okmány, gall kőműveseket hozottbe, őket elöljárókká tette, s velük a görögök, rómaiak és gallok rend-szereit, m e l y e k e t ezek í r á s b a n m a g u k k a l hoztak, át-vizsgáltatta, Szt. Albán rendszerével összehasonlíttatta és ezekhez al-kalmaztatta innen kezdve az összes kőműves társaságokat. „Tekintsétek eszerint a jámbor Edwin herczegben — mondja azokmány — ótalmazótokat, ki a királyi parancsot kivinni fogja, benne-teket egymásközt fölvidámít, és gondoskodik arról, hogy a múltbanelkövetett hibák újból ne ismétlődhessenek. Ezért az építőmesterek ésfölügyelők évenkint összejöjjenek valamennyi páholyból és adjanakott jelentést az épületmunkákról és a hibák kiigazítása iránt tegyenekjavaslatokat. Ugyanő hivatott össze benneteket ide, York városába is,és az elöljárók most helyezzék elétek azon törvényeket, melyek ahagyományosan ránk szállott régi, hiteltérdemlő hírekben találtattak,és melyeket megfigyelni hasznos és jó”, sat. Edwin életének végső mozzanatairól a mondában ezeket ol-vassuk: Alfréd, a királyi háznak egyik oldalrokona, ki a királyt gyű-
  27. 27. — 28 —lölte és ki maga óhajtott volna trónra jutni, összeesküvést szított,állítólag Edwin javára, mely azonban fölfödöztetett. A vizsgálatbólkiderült úgyan, hogy Edwinnek az egész dolog körül nem volt tudo-mása, s hogy következéskép ő egészen ártatlan, de e veszedelem mégisféltékenynyé tette a királyt. Hízelgők folyton táplálták e féltékeny-séget a király lelkében, míg Edwin egészen átadva magát hivatásánaképülettől épülethez járt és jelenlétével mindenütt buzdította a mun-kásokat, otthon e munkáját, mint alávaló tervének kiviteléhez szük-séges készülődést állították a féltékeny király elé azt mondván, hogya nép kegyét igyekszik magának biztosítani, hogy annak segélyévela koronát magához ragadhassa. Aggodalmas szemekkel tekintettek aszabadkőműveseknek naponkint növekedő nagy számára, titkos össze-jöveteleikre s azon föltétlen odaadásra, melyet ezek patrónusuk irá-nyában tanúsítottak. A félelem végül erőszakos lépésekre ösztönöztea királyt, hogy veszedelmes versenytársától megszabadulhasson, és ezta lépést akként igyekezett megtenni, hogy az a közönséges szerencsét-lenség alakját öltse magára. A király barátságosan meghívta, hogy tegyen vele egy tengerisétát. Midőn már a partoktól eléggé eltávoztak, emberei megragadtákEdwint, áttették egy megroncsolt, evezőnélküli csónakra és zsákmá-nyul dobták a tenger hullámainak. Hasztalan bizonygatta Edwinártatlanságát, hasztalan kért maga ellen vizsgálatot és igazságszol-gáltatást, a csónakot tovább ragadta a hullám és jajveszékelése elhang-zott a viharban. Midőn látta, hogy a meneküléshez nem lehet reménye,kétségbeesetten a tenger hullámai közé vetette magát. Áttérve magára a yorki conkstitutióra, melyből az Edwin-mondátis merítettük, meg kell jegyeznünk, hogy annak három része van, azelső ugyanazt adja vissza, amit a czéhmonda tartalmaz, a középsőrészben foglaltatnak a fönnebb kivonatosan elmondottak, a legutolsórészben pedig megolvadhatok azon k ö t e l e s s é g e k , melyeket Edwinherczeg adott a „ k ő m ű v e s - t e s t v é r e k n e k”. Minthogy nincs okmány, mely tisztább világot vethetne azonconstitutióra, melyről szólunk, mint az okmánynak e része, kötelessé-günknek tartjuk azt ehelyütt visszaadni. „1. Az első kötelesség, hogy az istent őszintén tiszteljétek, és aNoachidák törvényeinek engedelmeskedjetek, mert azok isten törvé-nyei, melyeket mindenki követni tartozik. Ezért szükséges, hogykerüljetek mindennemű hamis tant és ne bántsátok meg ilyennel istent. „2. Legyetek hívek királyotokhoz, elöljáróitokhoz, és engedel-meskedjetek mindenütt hamisság nélkül. A felségsértés távol legyen
  28. 28. — 29 —tőletek, és ha észrevennétek ilyest, erre figyelmeztessétek akirályt. ,,3. Legyetek szolgálatkészek minden ember iránt, és amennyiretehetitek, kössetek velük barátságot és ne fordítsatok nekik hátat mégakkor sem, ha azok más valláshoz tartoznának, avagy más vélemé-nyen volnának. „4. Különösen viseltessetek egymáshoz hűséggel, tanítsátok egy-mást becsületesen, támogassátok egymást a művészetben, ne árul-kodjatok egymásra, hanem úgy tegyetek másokkal, amint ti akarjátok,hogy mások tegyenek veletek. Ha tehát egy testvér valaki, vagy vala-mely testvértársa ellen vetkeznék, valamennyien legyetek rajta, hogyhibáját jóvá tehesse és hogy megjavuljon”. „5. Híven tartsátok magatokat a tanácskozásokhoz és mindenpáholybeli munkához, és mindenkivel szemben, ki nem testvér, tart-sátok titokban a jeleket”. „6. Mindenki óvakodjék közületek a hűtlenségtől, mert a test-vériség hűség és becsületesség nélkül nem állhat fönn és a jó n é va l e g n a g y o b b b i r t o k . Arra is nézzetek, hogy uratoknak, vagymestereteknek hasznát előmozdítsátok és munkáját becsületesen telje-sítsétek”. „7. Becsületesen megfizessétek mindenkor tartozástokat és egyáta-lában ne kövessetek el semmi olyat, ami által a testvérszövetség jóhíre veszélybe jöhetne. „8. Azonfölül valamely mester ne vállaljon el valamely munkát,ha magát annak kiviteléhez elegendőkép ügyesnek nem véli, mert el-lenkező esetben csak szégyenére válnék az építőmesternek és a test-vérszövetségnek. Továbbá méltányos bért követeljen magának mindenmester, de mégis annyit, hogy ő is élhessen, meg legényeit is fizet-hesse”, „9. Kell továbbá, hogy senki a másikat munkájából ki ne szo-rítsa, hanem hagyja meg a megszerzett munka mellett még akkor is,ha ez a magára vállalt föladat teljesítésénél gyenge volna is”. „10. Egy mester se vegyen föl inast máskép, mint két eszten-dőre, és csak akkor tegye testvéreinek tanácsa és helyeslő meggyőző-dése szerint kőművessé”. „11. Semmiféle mester, vagy legény ne vegyen föl senkitől föl-avatási illetéket, hacsak ez az illető nem szabad születésű, ha nem álljó hírben, és ha nincsenek egészséges tagjai és elegendő képességei”. „12. Egy legény se ócsárolja a másikat, ha ő maga nem képesazt jobban véghezvinni, amit a másiknál ócsárol”,
  29. 29. — 30 — „13. Minden mester tartozzék meghallgatni építőmesterét ésminden legény a maga mesterét, ha ezek munkájának megjavításáraszólítják föl, és tartsa magát e figyelmeztetéshez”. „14. Minden kőműves tanúsítson engedelmességet elöljárójánakés szívesen tegye meg, amit neki ezek parancsolnak”. „15. Minden kőműves tartozzék fölvenni az idegen országokbóljövő legényeket, ha ezek megadták neki a jeleket. Gondoskodjék az-után róluk, amennyire tud. Menjen segítségére a szükséget szenvedőtestvéreknek is, ha szorongatott állapotjuk tudomására jut, s tegyemeg ezt még akkor is, ha fél mértföldnyi utat kellene is e végbőlmegtennie”. „16. Semmiféle mester és legény be ne bocsásson a páholybaolyat, aki nem tétetett kőművessé a végből, hogy az alak művészetétláthassa”. „Ezek a kötelességek, melyeket megtartani jó és hasznos. A mimég később jónak és hasznosnak fog találtatni, jegyeztessék föl ésadassék hírül az elöljárók által, hogy arra is hasonlókép kötelezhetőlegyen minden testvér”. Ez okmány hitelességét sokan kétségbevonják, noha K r a u s enem közönséges érvekkel támogatta azt. De legyen a dolog bármikép,hogy ez okmány igen régi, ha nem származik is azon időből, melyetsokan neki tulajdonítanak — elvitázhatlan s hogy abból a mai sza-badkőműves, ki a nyers anyagot az ember szívével fölcserélve dolgoznivállalkozott, fölismeri az összekötő kapcsot az anyag és a szellemmunkásai között, ezt a figyelmes olvasóval szemben mondanunk isfölösleges. Vannak még lényegesebb, lényegtelenebb, több kevesebb histó-riai alapon nyugovó mondák, hagyományok és legendák, melyekaszerint váltakoznak és lépnek előtérbe, amilyen szertartáshoz, vagynépfajhoz az illető szabadkőműves író tartozik. Mert az az egy nagy bajmegvan a szabadkőművesség irodalmában, hogy az legnagyobb részé-ben inkább bíráló, mint oktató természetű s azért alig képzelhető tér,melyen az olvasó könnyebben megzavarodhatnék, mint épen ez. Azértmi egy elfogulatlan, minden irányban méltányos, minden rítussalszemben igazságos történelmi vázlatot óhajtván összeállítani — itt emondák és legendák halmazát — melyekről a maguk helyén úgyislesz szó, mellőzve, lassankint áttérhetünk oda, ahol a combinatió kezderősebb históriai alapra helyezkedni. Eddigelé láttuk, hogy létezett egy szoros kötelékkel összefűzötttársulat, mely czéhrendszeri alapon vallotta föladatának az építészet
  30. 30. — 31 —művészetét föntartani, nemzedékről nemzedékre átszállítani s e herme-tice elzárt, de mindamellett roppant kiterjedésű körben annak folyto-nos emelésére hatni. A középkornak világraszóló műremekei, melyekelőtt, míg létezni fognak, mindenkor a bámulat és a kegyelet ma-gasztos érzetével áll meg a szemlélő, elegendő bizonyság arra nézve,hogy e szövetség nem létezett haszontalanul, czél nélkül, hanem hogylétezésének igen is maradandó becsű nyomait hagyta fönn. A dologtermészetéből önkényt foly, hogy e szövetség virágzása csak addigtarthatott, míg a keresztyény vallás emlőin megizmosult mysticismus,pártoltatva egyes bőkezű fejedelmek által, merészalkotású monumen-tális művek létesítésére alkalmas volt. E virágzás tehát Németorszá-gon M a d a r á s z H e n r i k , Angliában pedig III. E d u á r d királyidejére esik (1327—76.) És mert a mai szabadkőművességnek valódi hazája Anglia,mert innen indult ki a legelső lépés arra, hogy a körülmények vál-toztával az eddig inkább anyagi kőművesszövetség symbolice átalakít -tassék emberiségi, civilisationális, culturintézménynyé, itt egy kevéssémeg kell állapodnunk. III. Eduárd fejedelmi törekvései közt tagadhatatlanul az egyiklegszebb volt az, mely az ipar fejlesztésére és föllendítésére czélzott.Éles elmével lévén megáldva, nem kerülhette ki figyelmét azon körül-mény, hogy minden iparág közt épen az építészet fejlődött ki legha-talmasabban, hogy a kőművesek közt a legdicséretesebb közszellemuralkodott, s hogy azok minden körülmény közt, mint jóerkölcsű,engedelmes, erényes polgárok és alattvalók szerepeltek. Ő igen jól tudta,hogy a kőművesség belső szervezetének volt ez eredményben legtöbbérdeme s azért nem is szűnt meg e testület érdekeiről gondoskodni, pá-holyaikat védelmezni, gyarapításuk érdekében közreműködni, mitannál könnyebben teljesíthetett, miután maga is nagy műmecénásgyanánt szerepelt. Az ő uralkodása alatt építette John de Spoolee,Giblim mestere a szt. György kápolnát, Barnham Róbert, YeveleHenrik (ki a királyi okmányokban legelőször neveztetik „szabadkő-művesnek”) és Langham Simon pedig a vindsori palotát a Cambridgekirálycsarnokot, a winchesteri templomot sat. De már 1360-ban megjelent egy parlamenti statútum, melybenkimondatik, hogy a kőműveseknek és ácsoknak mindennemű szövetsé-gei, társulatai, gyülekezetei, káptalanjai, rendeletei és esküi azonnalmegsemisíttetnek és hatályon kívül helyeztetnek.” Ez időben pedig apáholyok száma Angliában fölötte nagy volt. E szigorú rendelet azon-
  31. 31. — 32 —ban nem igen foganatosíttatott, legalább ennek ellenkezője a fönma-radt legrégibb szabadkőművesi okmányokból nem tűnik ki. Csakannyi bizonyos, hogy a kőműveseknek roppant száma, azon nagy te-kintély, melynek örvendettek és azon nagy erkölcsi erő, melyet kép-viseltek, gyanakodóvá tette a parlamentben uralkodó pártot az iránt,hogy vajjon e nagy erőt nem jut-e valakinek eszébe oly czélra fölhasz-nálni, melynek megengedése az uralkodó pártnak nem állhatott érde-kében. S ezt a czélt elérhetőnek vélték az által is, hogy az illető gróf-ságnak sheriffjét, vagy az illető városnak majorját utasították, misze-rint „fellownak” azaz társtagnak magát a szövetségbe fölvétetvén, aztnémileg ellenőrizze és a túlkapásoktól megóvja. A tanonczczal pedig,midőn belépett a szövetségbe, megfogadtatták, hogy munkáját se-rényen fogja végezni, a király, a királyság és a páholy érdekeihezpedig hű marad. — S hogy a kőművesek még ezután is jó ideig meg-maradtak a fejedelem kegyében s a szövetség viszont támogatásárasúly volt fektetve, kitűnik azon körülményből is, hogy Eduárd utódaiközül II. Richárd alatt William a Wykeham volt a kőművesszövetségpatrónusa, aki pedig, mint Mr. Wyatt Pappworth bebizonyította,szintén n e m v o l t kőműves. IV. Henrik uralkodásának harmadik évében (1425) egy parla-menti acta jelent meg, mely megtiltotta a szabadkőműveseknek agyülekezést. Ez okmány teljes szövegében így szól: „Minthogy a kő-művesek évenkinti közgyűlései és másnemű összejövetelei által a mun-kásokat illetőleg meghozott rendeleteknek természetes menete és czéljanyilvánvaló módon megsértetik a törvény ellenére és mindenneműközérdek rovására, nagyhatalmú urunk, a király meg akarván orvo-solni e bajt, tanácsosainak ajánlatára és egyhangú beleegyezésévelelrendelte és megparancsolta, hogy efféle összejövetelek és káptalanokezentúl ne tartathassanak, és ha ilyenek mégis tartatnának, a ben-nük részt vevők, vagy azok, akikre ilyesmi bebizonyúlna, a feloniavádjában elmarasztalhassanak, azon kőművesek pedig, akik e gyüleke-zeteken részt vennének, fogsággal, vagy a király akarata szerint pénz-bírsággal sújtassanak”. E nagyon szigorú parlamenti actának valódi indoka fölött sokáignem voltak magukkal tisztában az emberek. Pedig ennek igen egy-szerű magyarázata van az angol történelemben. IV. Henrikre 8 hóna-pos fiúcska korában szállott az angol korona és a meghódított franczia-ország egy jó része. Haldokló apja régensekül a B e d f o r d ésG l o c e s t e r herczegeket nevezte ki mellé, nevelőüI pedig B e a u f o r tHenrik winchesteri püspököt. E főpap egyesítette magában mindazon
  32. 32. — 33 —tulajdonokat, melyek egy főpaphoz legkevésbé illenek, t. i. a nagyra-vágyást, boszúingert, telhetetlenséget és ravaszságot. E tulajdonaikövetkeztében Glocester herczeggel oly éles összeütközésbe jött, mely-nek csaknem polgárháború lett a vége. A püspök úr ugyanis nemkevesebbet tett föl magában, mint a nézete szerint szándékáról mitsemsejtő Londont népségével elfoglalni és a kormányzást a maga fölszen-telt kezeibe kaparítani. Titokban hadat gyűjtött tehát London s ille-tőleg a herczeg ellen, ki azonban s z a b a d k ő m ű v e s h í v e i általmár idejekorán értesülvén a fenyegető veszélyről, készen várta s atelhetetlen pöspököt annyira elpáholta, hogy csak a canterburyi érsekközvetítésével sikerült fogságából megszabadulnia. Természetes, hogye fiasco után legeslegelső gondja volt magát a szabadkőművesekenmegboszúlni és Bedford herczeg segélyével s az úgynevezett Knittel-parlament útján ki is eszközölte e fönebb idézett rendeletet, melyazonban már Glocester herczeg kormányzása alatt egyátalán nem fo-ganatosíttatott, úgyannyira, hogy ennek következtében a szabad-kőművesség nemcsak föl nem oszlott, hanem munkásságát zavartalanulfolytatta tovább, csak annyiban respectálva egyideig e kemény ren-deletet, hogy nyilvános közgyűléseket nem tartott. Ámbár fölöttébb érdekes volna, nem lehet anélkül, hogy köny-vünk terjedelmében a kellő határon túl ne menjünk, részletesen kísérnia szabadkőműves szövetség fejlődési menetét egészen azon pontig,midőn magáról az a n y a g i m e s t e r s é g jellegeit ledobva, egyszerre,mint egy s z e l l e m i t e s t v é rs z ö v e t s é g bukkan elő azon ténye-zők közt, melyek Európa civilizátióját oly hatalmasan segítették elő. Már előbb Eduárd és II. Richárd alatt láttuk, hogy az eddigmég szorosan mesteremberekből álló s egy-egy nagyobbszerű épít-kezési vállalatot természetszerűn követő szabadkőműves szövetségbeesetenkint fölvétettek oly egyének is, akik nem voltak mesterségükrenézve kőművesek. Átalában elmondhatni, hogy a szabadkőművesség virágzása ad-dig tartott, ameddig a góth-építészeté. S valamint egy-egy nagyobb-szerű góth-építészeti műremek egy-egy külön fejezetet képez a valódikőművesség történetében is, ez intézmény hanyatlása is ott kezdődik^ahol a fönséges csúcsívezet helyét másnemű ízlés foglalta el, s midőna monumentális művek alkotása iránti hajlam az uralkodók és a ha-talmasokból fogyni kezdett. Ez időszak Angliában a 16-ik század ele-jére tehető. Ekkor ültette át a ritka talentumokkal megáldott InigoJones Britanniába az augustusi stylt, leszorítván ezzel majdnem töké-
  33. 33. — 34 —letesen a gothicát. Kineveztetvén a királyi építkezések főintendánsává,ő lett egyszersmind a szabadkőműveseknek is patrónusa, mely intéz-ménynek olyforma szervezetet adott, minővel akkoriban az olaszor-szági építészeti akadémiák bírtak. Ő hozta be az u. n. oktatási páho-lyokat, ő eszközölte ki, hogy az eddig szokásos évi közgyűlések helyéreaz é v n e g y e d e s közgyűlések léptek. Ilyeneket tartatott Jones jú-nius 24-én Mihály napján, decz. 27-én és márczius 25-én. A munkákkezdődtek délben és beleértve a munka után elköltött testvéri vacso-rát is, tartottak éjfélig. Innen maradt fön a szabadkőművesek köztmind máig azon szokásos munkamegnyitási és bezárási formula, melyszerint a munka pont délben kezdődik és pontban éjfélkor végződik.Az ő törekvésének eredménye volt az is, hogy ez időtől kezdve a tanu-latlanabb, műveletlenebb kőműveseknek, a szoros értelemben vettk é z i m u n k á s o k n a k eleme lassan-lassan kiszorult a páholyokbóls oda jobbára talentumos ifjú emberek vétettek föl, kik inkább az é s zművelésére fektetvén a súlyt, a kőművességnek valódi átalakulásáteredményezték. A reformátio, s az ennek következtében megindult kutatása abölcsészetnek, szélesmérvű fölkarolása a természettudományoknak,mind hozzájárult, hogy a szabadkőművesek ősi szövetségének belsőátalakulását siettesse. Másfelől azonban természetes következményevolt e más irányú haladásnak az is, hogy a szövetség összetartó kap-csai lazultak és a 17. század elejével csak úgy volt már lehetséges aszabadkőművességet, mint ilyet föntartani, hogy a kihalt és nem pó-tolt valódi kőművesek helyei úgynevezett ,,fölfogadott” nem kőművesegyénekkel pótoltattak. Ez által a szabadkőművesség ereibe új vér csepegett s az intéz-mény fönmaradása, habár más alakban és az eddigitől elütő czélokkalis, biztosítva volt. A páholyok csakhamar gyúpontjai és mintegy tűz-helyei lettek a tudománynak, a szabad kutatásnak, és hogy az akkoriviszonyok jellemzésére találó példát hozzunk föl, s hogy ez által meg-mutassuk, minő elem igyekezett a ,,szabadkőművességben” a mester-embereket helyettesíteni, csak azt említjük meg, hogy pl. Skótialegidősb páholyában az edinburghi St. Mary lodgeben 1641-benMoray Róbert, a skót hadsereg főszállásmestere avattatott mesterré,Londonban pedig 1646-ban Ashmole Illés, Angliának akkoriban egyikleghíresebb tudósa vétette föl magát a szabadkőművesek soraiba.Cassilis és Eglinton grófokat 1670-bei) a Kilvinning-ben vették föl,1618-ban Penibrocke gróf volt a szövetség vezetője. A kőművesség tökéletes átalakulásának idejét Anna királyné
  34. 34. — 35 —uralkodásának idejére tehetni. Sir Christian Wren, kit magas kora ésfolytonos gyöngélkedése különben is fölöttébb akadályozott, visszalé-pett a szövetség éléről, ennek tagjai pedig annyira fogytak, hogyakaratlanul is tért nyertek általa az u. n. „befogadottak”, a kőműve-sek pedig mintegy kényszerítve voltak meghozni azon határozatot:,,hogy a kőművesség előjogai nincsenek többé a kőműves mesterség-beliekre szorítva, hanem kell, hogy abba m i n d e n r e n d ű egyénekbebocsáttassanak, ha kellő módon ajánlatba hozattak, ha fölvételükhelybenhagyatott és ha szabályszerű módon fölavattattak a testvér-szövetségbe. E határozattal maguk a valódi kőművesek elismerték, hogy őkmár hivatásukat beteljesítették. Föladatuk nem volt más, mint meg-őrzése és tovább képezése azon törvényes rendnek és azon régi szoká-soknak, melyek az első angolországi nagypáholynak jutottak osztály-részül. A kőművesség átalakulása innen kezdve gyorsan foganatosúlt.Az anyag helyére a szellem, a kézimunka helyére a szellemi törekvéslépett, a durva kőanyag helyét a lélek foglalatául, a formák tökélye,a styl nemessége átszállott a kebelre, melynek átalakításán, nemesí-tésén a mai szabadkőműves fáradhatlanul és kitartással dolgozik. Azeszközök megmaradtak, de jelentőségük immár csak symbolicus; aczél pedig sokkal magasztosabb, a humanismus gyakorlása, a jogérzetszilárdítása, az erkölcsösség és becsületesség vallása és a fölvilágosult-ság terjesztése. IV. A mai szabadkőművességtehát azon alakzatában, amelyben mi ismerjük, túlzás nélkül nem vi-hető vissza az 1717-évnél korábbi időre. Ez év februárius havábanegyesült ugyanis négy régi londoni páholy egy nagymester Sa y e r A.vezetése alatt egy n a g y p á h o l y l y á , elfogadván és illetőleg átve-vén a kőműves-szövetség régi szokásait, szertartásait, jelképes taní-tási modorát stb. Czéljául vallotta az emberkebelben a szépet és jótápolva, jelképes alakban tovább vinni az építés művészetét. Az embertezerféle érdekek szakítják el egymástól, — e symbolikus szabadkőmű-vesség föladata volt az í g y e l s z a k í t o t t e m b e r e k e t a s z e -r e t e t s z ö v e t s é g é b e n e g y e s í t e n i , hol ne legyen faj, vallás,rang és politikai különbség. E nagypáholy második nagymestereP a y n e (György, Esquiro) volt, egyike a legbuzgóbb és legtanultabbszabadkőműveseknek és az angolországi nagypáholy alapítóinak. 1718.
  35. 35. — 36 —jún. 24-én választatott meg nagymesternek.*) A még akkor kevésszámú, de lelkes szövetség organisatióját tökéletesen a harmadiknagymester, D e s a g u l i e r s és a negyedik, M o n t a g u herczegfejezte be. A szabadkőművesi kötelességek körvonalozására ésmiheztartásul kiadták az Anderson-féle sokszor emlegetett alkot-mány könyvet és kidolgozták a szertartáskönyvet is. Eközben aszövetség tagjainak és a felállított műhelyeknek száma folyto-nosan és örvendetesen gyarapodott, annyira, hogy 1721-ben már 16páholy tartozott a nagypáholy főhatósága alá, a páholyokban pedigtudomány, műveltség és befolyás a leggyönyörűbben volt képviselve. Az ily módon szilárd alapra fektetett és biztos vezetőkkel ellá-tott szabadkőművesség csakhamar megindult a maga hódító útjára.Francziaországba 1725-ben, Spanyolországba 1728-ban, Németal-földre 1731-ben, Németországba 1733-ban, Svédországba 1736-banbevezettetett, tehát a londoni nagypáholy megalakításától számítottoly rövid idő alatt, minőt ekkorig igen kevés institutió képes fölmu-tatni. Az Írlandi nagypáholy 1730-ban, a skótországi 1736-banalapíttatott meg. Könnyen megérthető, hogy a szabadkőművességnek eme hihe-tetlenül gyors terjedésével számos baj és hátrány is volt összekötve.Az első anyapáholy természetszerűleg minden másra hajlandóbb volt,mint beismerni azt, hogy a szabadkőművességet ő csak átvette, demeg nem teremtette, s hogy következéskép a forma, és a leszármaz-tatásnak azon módja, melyet ő megállapított, nem tekinthető mindenirányban tökéletes és tovább nem vihető műnek. Itt amott megesettaz is, hogy a terjesztés gyorsaságát vevén némelyek a főszempontnak,fölvétettek a szabadkőművesség kebelébe oda nem való, kevésbé mű-velt, mysticismusra hajló, sőt egyátalán ki nem próbált jellemű egyé- *) Payne elmúlhatlan érdemeket szerzett a szabadkőművesség ügye körülaz által, hogy az Anderson-féle alkotmánykönyv kiadása körül fölöttébb buzgól-kodott. Életéről közelebbi adatokat nem bír a kőművesség. Neve 1754-ben kerülelő legutószor, tehát az Anderson féle alkotmánymű harmadik kiadásával össze-függésben. P. kétségenkívül a legjártasabb egyén volt a szabadkőművességetillető régi okmányok értelmezésében és azok fölkutatásában. Mint nagymesternem csupán az évnegyedi közgyűlések pontos megtartását sürgette, de köteles-ségükké tette a testvéreknek azt is, hogy e közgyűlésekre magukkal hozzákmindazon régi szabadkőművesi okmányokat is, amelyek netalán birtokukbanvolnának, hogy azokból a szokások és hagyományok kivehetők és az utókorraátszolgáltathatók legyenek. Ennek következtében, mint az alkotmánykönyvmondja, csakúgyan be is érkezett a „góth constitútiónak” számos lemásolt pél-dánya, melyek aztán egymással összehasonlíttattak. 1720-ban Paynet másodszoris megválasztották a nagymesteri díszes állásra.
  36. 36. — 37 —nek is. Túlzást láthatunk itt is, amott is, de e túlzások közt nem voltegyetlenegy sem veszedelmesebb annál, amelyet maga a londoni anya-páholy tanúsított, bizonyos vélelmezett előjogaihoz oly mereven ra-gaszkodván, hogy ennek következtében a szakadásnak majdnemlehetetlen volt be nem állania. E páholy ugyanis, mint fönebb mármegérintettük, megfeledkezvén arról, hogy ő a szabadkőművességetcsak átvette s nem örökölte, továbbá azon hiedelemben, hogy az őműve a tökéletességnek netovábbja, mintegy monopóliumot vindicáltmagának s midőn (1742) Angliában megalakult a második nagypá-holy s méginkább, midőn Francziaországban Mylord Dervent-Watersés társai átalánosan elfogadott nézet szerint 1725-ben megalapítot-ták az első páholyt Parisban, honnan a kőművesség minden üldözésdaczára igen gyors elterjedést nyert, s midőn a páholy egyik kiválóképzettségű tagja, R a m s a y , kiről alább még bőven lesz szó, újmagyarázatot adott e szabadkőművesség eredetének, és megvetettea felsőbb fokozatokkal bíró szabadkőművesség alapját, az egyenetlen-ség és a szakadás a kőművesség kebelében megtörtént. Nem voltgyengeség, amit a két fél egymásnak szemére ne lobbantott volna,hogy eljárásának és szándéklatainak tisztaságát gyanúsíthassa. Növelteaz elkeseredést különösen a másik részről azon gyors elterjedés, mely-nek e magasabb fokú szabadkőművesség Európának sőt Amerikánakis legtöbb államaiban örvendett, úgyannyira, miszerint sajnálkozásnélkül e küzdelmekre visszagondolni is alig lehet. Pedig egy kis jó-akarattal, minő könnyen, minő szépen ki lehetett volna simítani eze-ket a k é p z e l t ellentéteket! Mert hiszen bárminő nevet viseljen is aszabadkőművesség, bármennyire eltérő módon legyen is beosztva több,vagy kevesebb fokozatba a kőművesi munkálkodás anyaga, bárminőkülső cultusformák közt történjék is annak gyakorlása a páholyonbelül, — a czél mindenütt egy és ugyanaz. A részleteket, melyekről a munka folyamán elég alkalmunknyílik még megemlékezni, ehelyütt mellőzvén, csupán annyit tartunkmég szükségesnek megjegyezni, hogy ez időtől, t. i. a 18. század közepé-től kezdve a szabadkőművesség gyors egymásutánnal nyert emberboldo-gító törekvéseinek tűzhelyeket Németországon, Olasz, Spanyolország-ban, Portugalliában, Svéd- és Norvégországon, Németalföldön, leg-később pedig Austriában és Oroszországban is. Lássuk most főbb vonalaiban az egyes országok szabadkőműves-ségének fejlődési processusát.
  37. 37. — 38 — V. A kőművesség részletes története. a) A n g l i a. Elmondtuk az előbbi fejezet bevezető soraiban az első angolor-szági nagypáholy megalakulásának történetét, s így itt arra egysze-rűen hivatkozunk. Négy londoni páholyból lett ez összeállítva, melyek nevei 1. aSzt. Pál-hoz czímzett páholy a „lúd” vendéglőben, 2. a Korona szál-lodabeli páholy, 3. az almafához czímzett vendéglőben és 4. a „romai-akhoz” czímzett vendéglőben levő páholy. Hogy e páholyok a ven-déglőkről neveztettek el, azon nem fog megütközni senki, ha meggon-dolja, hogy sok esetben minő kényes körülmények között történtekaz összejövetelek, s hogy egy külön önálló helyiség tartása mennyinehézségekkel volt különösen az átalakulás küszöbén összekötve. Anagypáholy keresztelő szt. János napján (jún. 24.) tartotta első ala-kuló gyűlését, akkor választatott meg P a y n e Antal személyében azelső nagymester s innen ered a „szt. János rendű szabadkőművesség”elnevezés is. Ez a szövetség, miként már több alkalommal megjegyeztük, aréginek csupán szellemét vette át és annak szertartásos szokásait éstörvényeit megtartván, a régi kőműves jelszavak, eszközök sat. mostmár csupán jelképes értelemben használtattak. A szabadkőművességnyomában gyorsan föllendült civilisatió a legfényesebb bizonyságaannak, mily szüksége volt ez intézményre az emberiségnek. A nagyczél mesterileg alkotott boltívei alatt eltűntek a particuláris, önző ér-dekek, s ótalmat talált a humanismus, az emberi közös jog, a jónakés szépnek önmagáért való szeretete, a művészet és tudományok ápo-lása, s a jogérzet fejlesztése, szilárdítása, föladata volt a szövetségtagjait megnemesítni, az embereket jobb polgárokká, buzgóbb köz-tisztviselőkké, jobb családapákká, barátokká és férjekké nevelni, főfel-tételül pedig fölállíttatott az e r k ö l c s i s z a b a d s á g , mert csak aszabadságban lehet nagy bűnöktől, szenvedélyektől és előítéletektőlmegtisztulni, magasabb műveltségre képesülni és annak haladását ésfolytonosságát biztosítani. Gyönyörűen megmondják, mi a szabadkőművesség czélja, föl-adata, a régi elvek (old charges) e szakasza: ,,A kőműves hivatásánál fogva tartozik az erkölcsi törvényeknekengedelmeskedni; és ha igazán ismeri a művészetet (t. i a szabadkő-
  38. 38. — 39 —művészetet) nem lesz sem oktalan istentagadó, sem vallástalan ké-jencz. Habár a régi kőművesek arra voltak is kötelezve, hogy azonország, vagy azon nép vallását kövessék, a melyben és a mely közöttlaktak, hasznosabbnak látszik, hogy most már azon vallás megtartá-sára köteleztessenek, a mely vallásban m i n d e n e m b e r meg-e g y e z h e t i k , arra t. i. hogy jó és hű, rendes és becsületes embereklegyenek, bármilyen is különben a magán nézetük, meggyőződésük^avagy elnevezésük. Ez által a szabadkőművesség az egyesülés közép-pontjává lesz, és eszközül szolgál arra, hogy hű barátság plántáltassékazon emberek közé, akik különben egymástól elkülönítve maradtakvolna. Megérdemli-e egy ily irányú, ily magasztos föladató szövetséghogy a „szövetségek szövetségének” neveztessék, azt az elfogulatlanolvasó ítéletére bízzuk. A nagy páholynak első teendői közé tartozott elhatározni ésvégzésileg kimondani, hogy azon kiváltság, mely szerint a szabadkő-művesek összegyülekezhessenek, s mely addig korlátlan volt, többénem lehet a szövetségnek egészben való tulajdona, hanem hogy ezutánminden új páholy, ha dolgozni akar, e czélból e n g e d é l y o k m á n y tköteles kérni a nagypáholytól, illetőleg a nagymestertől, mely ok-mány nélkül s z a b á l y o s n a k és t ö r v é n y e s n e k e z e n t ú l e g yp á h o l y sem f o g elismertetni. E határozat következtében valamennyi már létező és elismert pá-holy főmesterei és felügyelői fölhívattak, hogy a nagypáholy üléseinmegjelenve páholyuk működéséről számot adjanak és házszabályaiknak,helyi törvényeiknek (statútumaiknak) egy példányát a nagymesterrelközöljék s ez alapon hozattak meg azon átalánosan kötelező erejűtörvények is, melyekről fönebb már említést tettünk. Mikor 1721-ben M o n t a g u herczeg választatott meg nagy-mesterré, már 12 páholy tartozott a nagypáholy alá. Érdekes tudni,hogy írja le Anderson e nevezetes ünnepélyt: „Payne, a nagymester, főfelügyelői, az előbbeni főhivatalnokok,és 12 páholy mesterei és felügyelői kíséretében eljött reggel a meg-választott nagymesterrel a Kings Arms Tavernbe és miután Montagutestvér megválasztatása újból elismertetett, egynéhány új testvértavattak föl, névszerint a nemes lord Phil. Stanhopet, a későbbi Ches-terfieldi grófot. Innen kellő díszben, és a megkívántató rendben gya-log mentek át a könyvárus-csarnokba, hol mintegy 150 hű és meg-bízható, díszruhába öltözött testvértől örömteljesen fogadtattak. Azasztali ima után kőműves szokás szerint a kitűnő ebédhez ültek és

×