Recommended
Recommended
More Related Content
What's hot
What's hot (20)
Similar to Szakrális kvantumrégészet.pdf
Similar to Szakrális kvantumrégészet.pdf (20)
Szakrális kvantumrégészet.pdf
- 1. 1 A szakrális kvantumcsatorna A kvantumfizika átírja a népek eredetéről, a fejlődésről, a nemzet-specifikus nyelv- és írás kialakulásáról alkotott nézeteinket. A tudományos bizonyításért vissza kell nyúlni az 1930-as évekig. Sigmund Freud tanítványa, Carl Gustav Jung svájci pszichológus, analitikusi munkássága során felfigyelt a pácienseinek tudata és a látszólag független külvilág, illetve a távoli személyek tudata között fennálló kölcsönhatásokra – a jelenséget szinkronicitásnak nevezte, és a kollektív tudattalan (vagy tudatalatti) létezésével indokolta. Jung egyeztette elméletét az osztrák-svájci elméleti fizikussal, a Nobel Díjas Wolfgang Paulival, aki szerint a szinkronicitás elve összeférhet a kvantumfizika törvényeivel – állította ezt annak ellenére, hogy a múlt század első felében a kvantumfizikai kísérletek rendkívül kezdetlegesek voltak, a maiakkal összehasonlítva mindenképpen! Akkor még Einstein se látta át helyesen a kvantumfizika új útjait. A relativitáselmélete és a „reális lokalitás” elve iránt elfogultan elfogadhatatlannak tartotta az úgynevezett „nem lokális kapcsolatot”. Ő a kvantum-összefonódást „kísérteties távolhatásnak” hívta, mert a feltételét, a fénysebességnél gyorsabb információ-továbbítást képtelenségnek vélte! Már tudjuk, ebben is tévedett! Pontosítsuk a tudományos tényeket: a kvantummechanika alapjelensége a „nem lokális kvantum-összefonódás” az, amikor két, közös eredetű részecske között akkor is fennmarad a kapcsolat, ha eltávolodnak egymástól. A Svájci hadronütköztetőben összetett kísérletekkel igazolták mindezt; sőt, nemcsak azt bizonyították, hogy a kapcsolat nagy távolságban is fennáll, de amikor az egyik kvantumrészecskére hatást gyakoroltak, abban a pillanatban reagált a párja is. Az „azonnaliság” időtartama mérhető volt: a 25 kilométeres távolságot az információ a fénysebesség százmilliószorosával tette meg! E mérés Einsteint igen meglepné! Mivel a fizikai világban ekkora sebesség nincs, léteznie kell tehát egy másik, korlátok nélküli valóságnak is! Erre utalt Dr. Rupert Sheldrake angol biológus a „morfogenetikus mező” fogalmának bevezetésével – Jung elméletét továbbgondolva Sheldrake a nem lokális kvantum-összefonódás lehetőségét valamennyi élő organizmusra érvényesnek tartja! Jung a kutatásait egymástól távol élő népekre is kiterjesztette. Megállapította, hogy számos motívum, őskép sokaknál erős hasonlatossággal egyszerre jelent meg a meséikben, a legendáikban, a hiedelmeikben, a művészi alkotásaikban, a zenéikben, sőt, az álmaikban is! Én „szakrális kvantumcsatornának” nevezem a morfogenetikus mezőt, mely továbbító közege az információ megszerzésének vagy küldésének. E távoli, „nem lokális kvantum- összefonódást” többször megtapasztaltam már, amikor életmódtanácsadói foglalkozásaimon, engedéllyel, az ügyfelek tudatalattijában én magam merültem el, és tártam fel a mélyre ásott, nemkívánatos emlékeiket. Ezt a Reiki és az Agykontroll révén kifejlesztett extraszenzoros készség segítette elő, plusz az önzetlen őszinteség és a teremtés Jin&Jang energiáinak tisztelete! Dr. Rupert Sheldrake joggal gondolja, hogy a morfogenetikus mezőben a nem lokális kapcsolat kiterjeszthető minden élő organizmusra, hisz erre számtalan bizonyítékunk is van! A madár- és halrajok olykor döbbenetes alakzatai ide sorolhatók! Egyes állatok felismerései pillanatok alatt elterjednek a közösségükben, egymástól távoli helyekre! Az egypetéjű ikrek megérzései tökéletesen szinkronban vannak óriási távolságban is! Egyes természeti népek a beszéd mellett alkalmazzák a teret leküzdő gondolatátviteli kommunikációt (sőt, a távozott ősök lelkével is kapcsolatot ápolnak, a családfa három ismert generációjának mélységéig)! Az ausztrál őslakók szerint a civilizált ember azért képtelen a telepátiára, mert túl sok a hazug gondolatuk! Valóban, a szakrális csatorna átjárhatóságát az őszinte tisztelet szavatolja; tisztelet egymás iránt és a teremtett mindenség EGYsége iránt, ami az ellentétes minőségű, de egyenértékű Jin&Jang teremtő energiapáros tökéletes harmóniájára épül. – Szakrális kvantumrégészet –
- 2. 2 A művész, aki nyitott őszinteséggel átadja magát a teremtés egységének, ritka különleges intuícióval megáldott – ilyen volt Leonardo Da Vinci; ő hozzáfért az „Akasha krónikához”, a valaha élt értelmes lények tudati lenyomatához, amely a Mindenható lelki társadalmának „szakrális adatbankja, Internete”. Ez a magyarázata a korát megelőző találmányainak. Az a csekély számú természeti nép, aki mindmáig megőrizte elszigeteltségét és ellenáll a civilizáció hazug önzőségének, elénk tárja azt a tökéletes ősi létformát, amelybe az ember a Földbolygóra megteremtetett*, évmilliókkal ezelőtt! Ők teljes összhangban (szinkronban) élnek egymással és a környezetükkel úgyszintén. Környezeti „lábnyomuk” egyáltalán nincs! Csak annyit vesznek el a természettől, amennyi a fennmaradásukhoz szükséges. A táplálékul szolgáló állatot nem éjjellátó távcsöves puskával ejtik el; a vadat lopakodva közelítik meg, ezzel esélyt adva neki a menekülésre. Altató nyíllal kábítják el, majd a lény Lelkétől megértő engedélyt kérnek az életének kioltására, kifejezve a hálát a családjuk életben maradásáért. (*Kétségkívül „teremtésről” kell beszélnünk – a Darwini véletlen evolúció megtévesztés! Már 1993-ban neves fizikusok igazolták mindezt, vagyis, hogy az összetett élő sejt tudatosan tervezett; a spontán-tudattalan evolúció képtelen szervező-vezérlő információt létrehozni, márpedig a DNS bonyolult információs adattára ilyen; ráadásul az oxigén, a víz és az erős fény hatására a DNS lebomlik, a sejtmag védi – az állítólagos „ősleves” elpusztította volna!) Létezhetett-e egy ősnép, egyetlen ősnyelvvel? Minden nemzet egy adott őseredeti szülőföldre lett megteremtve! Ezt a kijelentést erősíti a tény, hogy a környezet nem képes genetikai mutáció révén új rasszokat kialakítani – kísérletek százai igazolják, hogy a mutációk nem szaporodóképesek! Tehát egészen biztosan állíthatjuk, hogy a Föld egy helyről történő benépesítése alaptalan teória! Legyen az paradicsomi emberpár, vagy afrikai fekete törzs – a szétszéledő kislétszámú ősök belterjes szaporodásának pusztító, végzetes veszélyével senki nem számol! Minden rassz többtízezres kiindulólétszámmal teremtetett a szülőföldjére, melynek elhagyására semmilyen körülmény nem késztette az embert (természetes ősnép-vándorlás sohasem volt!) – lásd a zord állapotok között élő eszkimókat, a busmanokat, vagy az országon belül legelőt frissítő pásztornépeket! Határozottan állíthatjuk, egyetlen ősnép nem létezett! Ebből nyilvánvalóan következik, hogy egy ősnyelvről sem lehetett szó! Ám felmerül a kérdés, vajon az ősember egyáltalán tudott-e beszélni. Biztosan kijelenthető, többre is képes volt! Tudjuk, hogy a tiszta szakrális csatorna összetett nyílt kommunikációt tesz lehetővé: a természeti népek és az állatok nemcsak beszélnek (hangok formálása az állatoknál is tudatos beszédként értelmezhető – föl kell nőni a tudományos feladathoz, hogy megértsük őket), de emellett még, szoros összeköttetésben egymással, telepatikus úton is kommunikálnak! (A tudománynak nemcsak az állati „beszéd” megértéséhez kell felnőni, de a növények kommunikációjához is; ők ugyan hangokkal nem, de a szakrális csatorna révén igazoltan igenis „társalognak”!) Az ősember beszéde, mint a mai természeti népeké, a modern, választékos beszédünkhöz képest „makogásnak” számított, ám kiegészítve az érzelmi töltöttségű telepátiával, tökéletes párbeszédet biztosított – és nemcsak a törzsön belül, de a Föld valamennyi (!) élőlényével! A Bibliában az 1. Mózes 11: 1-9 leírja a Bábeli torony építésének félremagyarázott legendáját. A történetben az építők Noé leszármazottjainak ötödik nemzedéke; a szöveg hol őrájuk érti az egynyelvűséget, hol az egész Földre. Az ominózus nép egy égig érő toronnyal akart nevet szerezni magának és stabil helyet a Földön. Ezt isten gőgnek vélte, és büntette, de nemcsak a gőgös népet, az összes nyelvet összezavarta. Megtévesztés! A soknyelvűség nem isteni büntetés: a több nyelv a teremtés sokszínűségét, az önkifejezés ezer arculatát jelenti!
- 3. 3 A szülőföld energo-információs szakralitása és a helyben maradás törvénye A sámán- és táltos hagyományból tudjuk, hogy az ember és a környezete szervesen eggyé forrva élt. Ennek beszédes bizonyítékát a betegségek kezelése kapcsán látjuk: a természetbe visszajutó ürülékből a föld tudomást szerzett a közösség betegségeiről, ekkor megjelentek az alkalmazandó gyógyító növények. A korabeli ember ismerte ezeket a növényeket, és a szoros kapcsolatuk révén egy új kór esetén is ráérzett a megfelelő növényekre, vagy azok hatásos keverékére. Az ősember tisztában volt azzal, hogy a környezetének bizonyos helyein a növények intenzívebben nőnek, és a hatásuk erőteljesebb. Ezeket a helyeket ugyanolyan természetességgel látogatta, mint a vadállatok, amelyek szintén gyógyulni, feltöltődni jöttek. Mindahány szülőföldnek helyspecifikus energetikája van, amihez az adott bennszülöttek kódoltsága mind genetikailag, mind immunológiailag jellegzetesen meghatározott! Ez erős függőséget, kötődést jelent a szülőföld összetett energetikai gyökérzetéhez. Összetett, mert a tájegység éghajlatán túlmenően meghatározó az adott terület földsugárzásának* jellege is – ez az energetika szavatolja a bennszülötteknek az ételek, a fűszerek, a gyógynövények, az ivóvíz jellegzetes ízértékét és tápanyagösszetételét. Amitől az őslakos egészségesen fejlődik, abba a távolról jövő idegen képletesen belepusztul, legalábbis a szervezete erősen tiltakozik. *A földsugarak, az egész bolygót behálózó függőlegesen ható energiavonalak, az ún. Szent György- és a Ley vonalak. Hogy a fekvőhely tájolása hatással van az alvásra és az egészségre, sokak előtt ismeretes tény! Egy egész ezoterikus iparág épült fel arra, hogy az otthonok energetikáját bemérjék, és tanácsot adjanak a harmónia helyreállítására. A hozzáértő szakember nem mulasztja el figyelmeztetni az ottlakókat, hogy hiába helyezik át az ágyat, a sugarak hatása átrendeződik, ugyanis a negatív gondolkodás az új helyre ártalmas struktúrát vonz be, mégpedig egyénre hangolva! Tudat és környezet kölcsönhatásban van! Itt is tapasztalatra törekedve, 2010-ben építettem egy 1,7 méter magas fa piramist. Az egyiptomi eredetiekhez hasonlóan az enyémben is fellép a piramiseffektus (gyógyulások, csodás meditációk; kristályregenerálódás). A piramis dőlt falai felerősíthetik a földsugarakat. A teremtés logikája szerint egyértelmű, hogy minden vidék a Teremtőtől kapott egy egészséges sokasodásra és önfenntartásra képes néptörzset, hogy az adott területet gondozza, ápolja, fenntartsa az ökológiai egyensúlyt! Kezdetben az ősember ezt a feladatot spontán, tudattalanul végezte – természetes tisztelettel viszonyult a teremtett világhoz, a Földanyához és az őt egészségesen megtartó szükségletekhez, illetve a zsigereiben érzet földenergiákhoz. A földsugarak tüzetesebb ismerete újabb kétségtelen tényre világít rá. A Föld bizonyos területein élő népek különleges szakrális feladatot kaptak istentől. A Teremtő részéről ez nem kivételező „kiválasztás”, egy nép felruházása felsőbbrendű kiváltsággal: a szakralitás küldetést jelent, kiemelt rendeltetést és komoly felelősséget, nem előjogot! A tájegységek vizsgálata pontos képet ad, mely nép küldetése szakrális. A Szent György- és Ley mágneses erővonalak a Földön számtalan helyen kereszteződnek, éppen, mint a közlekedési úthálózataink; némelyek jelentéktelen mellékút-találkozások, mások hatalmas csomópontok. A kereszteződésekben a mágneses erőtér felfokozott rezgése gyógyító hatással van. E helyeken gyógyvizű források fakadnak. E vidékeket az ősember szentként tisztelte, gyógyulni, feltöltődni kereste fel azokat, és az állandó településeit is ilyen energiapontok közelében hozta létre. E szent helyeken a sámán, nálunk a táltos végezte szertartásait. Az ősközösségekben az isteni energiák iránt legérzékenyebbek lettek a gyógyító füves- emberek, sámánok, táltosok, akik a szent erőpontokon mély révületállapotba kerültek, így véve föl a kapcsolatot a Teremtővel és az ősök (a már távozott, „feltámadt” lelkek) világával, a növényekkel és állatokkal, a beteg Lelki Énjével, sőt, a távoli, idegen népekkel úgyszintén.
- 4. 4 A Föld energiavonalai az ember energiahálózatával is összevethetők. Ma már a modern orvostudomány a test akupunktúrás pontjai révén is gyógyít. Hasonlóképpen akupunktúrás pontként tekinthetünk az imént részletezett szent kereszteződésekre. A Föld esetén a fákat lehetne „akupresszúrás tűként” értelmezni, amelyek oda-vissza közvetítik az éltető energiát. Öleljünk át egy fát, vagy csak álljunk közéjük egy természetes erdőben, és megérezzük a serkentő-harmonizáló erőt. Ahogyan a testünknek vannak markáns energiaközpontjai, ún. csakrái, a Földön ugyanígy léteznek erőteljes csomópontok, amelyekben több mágneses energiavonal metszi egymást. E helyszíneken már nem tanácsos hosszú ideig tartózkodni, mert energiatúltöltődés érheti a szervezetet. Ezek azon kiemelten szakrális helyek, amelyek gondozását a Teremtő egy oda teremtett népre bízta. A földi csakrák főként a településeken kívül, nehezen megközelíthető helyeken találhatók, általában sziklás hegyvidéken, a Teremtő által egy jellegzetes sziklával vagy különleges hegyorommal megjelölve. Számos helyet az ember jelölt meg rejtélyes kövekkel (Stonehenge, a Nazca, Machu Picchu, Egyiptom). Sajátos keresztény törekvés volt kihasználni a pogánynak bélyegzett ősök tapasztalatát, és e szent csomópontokra katedrálisokat építettek. Az egyszerű emberek érezték a tényleges szakrális energiákat, amit a díszes ornamentika káprázatában az egyház a művi istenkép dogmájának tulajdonított, ezzel a valós szakralitást önző módon júdás-ezüstökre konvertálta! A szakrális csomópontokra telepedő egyházak, anyagi- és hatalmi érdekük hazugságával blokkolták e szent csatornákat. Sajnos ez azt is jelenti, hogy az eltelt 2000 év alatt az érintett népek hagyományaiból törlődött az ősidők szent küldetése és rendeltetése – a földi csakrák ápolását illetően! Egyszersmind jelentősen fellazult az a szigorú törvény is, ami az embert a teremtettsége szülőföldjéhez kötötte – külső behatásra egyre könnyebb lett az embereket migrációra késztetni, ami fájdalmas, soha nem múló sebeket okozott a nemzetek testében! Ami még inkább szívfájdító, hogy az utóbbi 500 év földrajzi felfedezéseinek (hódításai) nyomán az egyház, amellett, hogy rátelepedett ezekre az energiapontokra, a „gazdáik” hitét is eltörölte, miáltal ezeket az ősi szakrális népeket teljesen elsorvasztotta, némelyeknek hírmondóját sem hagyva. Feltételezhetően az inkák és a maják így tűntek el a történelemből! Magyar szakralitás az ősi szülőföldön, a Kárpát-medencében A magyar nép sem kivétel, az ősi vallásunk eltörlése és az erőltetett keresztény hitre való megtérítésünk tekintetében. De vajon beszélhetünk-e őseredeti magyar szakralitásról, ami, ha létezett, vajon mára tényleg elveszett-e!? Vizsgáljuk meg a helyszínt, a „mai” hazát. Azt tanítják, hogy 1100 évvel ezelőtt a távoli kelet sztyeppéiről lovagoltunk be ide, a néptelen Kárpát medencébe, ahonnan aztán rettegésben tartottuk a civilizált Európát, majd behódolva, sürgősen királyi keresztény államot hoztunk létre, a semmiből, primitív barbárokként! El kell gondolkodnunk e temérdek hazugságon, ám előbb elemezzük a terület szakrális energiáit. A Kárpát medencében a mágneses erővonalak egyedülállóan sűrű hálózatát találjuk. Eleink századok óta számtalan gyógyító vidékről tudtak. Bárhol lefúrunk, termálvíz fakad. Ugyanakkor egy kardinális helyet is ismerünk, a Dobogókői Szívcsakrát, amely az érzelmi sík energetikai csomópontja. Az elcsatolt Székelyföldről elfeledkezünk – a szent hegyük szintén jelentős szakrális pont, a Hargita a spirituális mező központja, a Koronacsakra! (szerintem) A székelység őskori megnevezése utalhat e szent helyre: ők a „koronás szkíták”. Fontos megjegyezni, hogy a múltban a székelységet a mindentudás mag népének tartották; az idegenek szak, szaka, schyta, szikulusz, szekuj megnevezéssel illették szittya ősnépünket. E tanulmányban a szakrális kvantumcsatorna nyer bizonyítást, továbbá tudatosítjuk a népek energetikailag helyspecifikus teremtettségét, s ezáltal a nemzeti röghöz kötöttségét is. Tudományos tények ismeretében következtethetünk a nemzetek korai szakrális fejlődésére.
- 5. 5 A precízen alátámasztott következtetések javarészben ellenkeznek a tudomány hivatalos álláspontjával – a miértek magyarázatát egyfelől egyházpolitikai érdekellentétben sejthetjük; ám az ősi háttérhatalom létezése is (Kr. e. ~ 150 óta) nyilvánvaló indoklásul szolgál a valós történelmi múlt eseményeinek meghamisítására, elhallgatására. Erről a témakörről itt nem fogok értekezni. A „Nagy Precessziós Világév” című tanulmányomban és a könyveimben, legbehatóbban az „Egoreformer” című kötetben részletesen foglalkozom a háttérkormánnyal. Ellenben a magyar múlt kapcsán feltétlenül élnem kell néhány megjegyzéssel. Egy közel 2200 éves világkormányzás tudatában, a véletlenek kizárásával, az évszázados forgatókönyv számos sarkalatos kérdésre logikus választ ad. Például, a jogtalan Trianon-büntetés egyetlen „értelmes” (logikus) magyarázata a két energiaközpont szétválasztása lehet! Pontosítok, a forgatókönyv sokkal inkább egy ezredéves, aminek Trianon csak a megpecsételője volt. A rombolás folyamata a Precessziós korszak félidejénél kezdődött, nagy valószínűség szerint Vajk (Sanctus Stephanus) király vezénylésével. A „Vajk-fordulat” időszakában eltörölték az ősi EGYsÉG istentudását; erőszakos katolizálás folyt; a szakrális tevékenységet blokkolták; a rituálékat betiltották; a táltosokat, gyógyítókat sanyargatták; a rovásírást beszüntették! Ez a nemzetellenes bűnlajstrom nem feltételezés, ténymegállapítás! – és a nemzet háttérhatalmi szervezettségű demoralizálása folyamatos maradt mindmáig, „nagyjaink” asszisztálásával! Nézzük az utolsó ezer év nemzet-bomlasztását címszavakban, a tettest és a célt: tatár- török: a székelység gyengítése, megtizedelése, Erdély elmagyartalanítása és leválasztása, oláh betelepítés; osztrák: a magyar méltóság sárba tiprása, elnémetesítési törekvés, háborús bűnbakká nyilvánítás, a nyelv degradálása és művi nyelvcsaládba kényszerítése, a történelem meghamisítása; orosz: saját márkák betiltása, az innováció korlátozása, eladósítás, önellátás eltorzítása; EU: a nagyközösség megosztása, a magyart az alacsony életszínvonalú tömbben tartva, a függetlenség, s az önellátás teljes felszámolása, egyéni és nemzeti totális eladósítás, alattomos lakosságcsere, „barbár hun területbitorlói” státusz rögzítése, a méltóság eltiprása! Az ezeréves elnyomás tendenciája, egymásra épülő leigázókkal és a belső önkorlátozást elősegítő nemzetáruló előjáróink sorával határozott tudatosságot, szervezettséget bizonyít; ilyen változatos formában elbánni egy néppel, ezer éven át nem történhet véletlenül! Szembetűnő például, hogy az egyre erőteljesebben regnáló nemzeti-keresztény kormány 2024-ben 200 millióval támogatja a Szegedi Tudományegyetem archeo-genetikai kutatásait, melynek prioritása Mongólia és Kína területei felé irányul – holott bizonyított tény, hogy az állítólagos „honfoglalók” genetikailag alig 4% egyezést mutatnak a ma élő lakossággal (ami simán a portyázó vandálok erőszakosságából eredhet); a Kárpát medence ősi sírjainak alapos elemzését pedig elhanyagoljuk; főként Erdélyt, ahol a rendre előkerülő szittya/szkíta arany- kincseket a románok kisajátítják és álságos dák történelmük megszilárdítására használják! Mindezen megsemmisítő törekvés dacára állíthatom, nincs még egy nép a fölkerekén, amelynek isteni szakralitását ilyen könnyű lenne helyreállítani és megkérdőjelezhetetlenül bizonyítani! Van ugyanis két örökségünk is, amelyet nem sikerült eltörölni, ezek az egyedi nyelvünk és a tökéletesen rekonstruált rovásírásunk! Ez utóbbinak sikerült igazolnom a szakrális tervezettségét, s rájöttem a függőleges összerovás feltáró készségére. Az ily módon írt ligatúrákban a jelek összeolvasott jelentése felfedi különleges nyelvünk üzenő szavait! Mennyiben egyedi a nyelvünk, és valóban szakrális tervezettségű-e az ősi írásunk? A diszciplína kitart a finnugor rokonság mellett! Ebbe a nyelvi rendszerbe tuszkolt 15 nép közül a magyart ~14,5 millióan beszéljük, a finnt 5,5 millióan, az észtet 1,3 millióan, a többit alig pár százezren – tehát ezt a nyelvcsaládot magyarnak kellene nevezni! Csakhogy a magyarhoz, hasonlósági alapon egyetlen nyelvet se lehet mellé társítani, mint ahogyan a latin nyelvcsaládban szorosan kötődik a román, a francia, a spanyol, a portugál és az olasz nyelv!
- 6. 6 A 19. századi nyelvészet hatalmas csúsztatással állt elő, elutasítva a nyelvek hasonlósági alapon történő osztályozását, mondván, hogy az valószínűleg „kölcsönzés, vagy véletlen egybeesés eredménye lehet”. Tudománytalan érvelés! Darwin véletlen evolúciós dogmája is ekkortájt kapott szárnyra, persze hogy a nyelvészetnek is pártolni kellett az „egy ősnyelv” eszméjét; és a legcsekélyebb szerkezeti- és szótöredék elemek hasonlóságának alapján sorolt be nyelveket családokba, keresve a közös „alapnyelvet”, amit próbálnak meg is szólaltatni. A visszaköszönő keresztény „egy ősnyelv” dogmát újfent nevezzük tudománytalannak! Szerintem az „alapnyelv” hibás gondolat! A rokonságvizsgálat alapproblémája akkor merül fel, amikor bárminemű szerkezeti-, vagy hangalaki hasonlóság mennyiségét attól teszik függővé, hogy az érintett népek mennyi ideig éltek egymással szoros érintkezésben! A szakrális kvantumcsatorna létezése bizonyítást nyert! Tudatosítsuk újra a kísérletekből következő felismeréseket: az a továbbító közeg, amely révén az információ a fénysebesség százmilliószorosával terjed és hatást gyakorol az anyagra, nem fizikai dimenzió, hanem szakrális közeg, a Teremtő spirituális csatornája, itt sem a tér, sem az idő nem akadályoz! A szinkronicitás kapcsán a tanulmányom elején kifejtettem, a szakrális kvantumcsatorna mennyi rejtélyt megmagyaráz végre (az egypetéjű ikrek érzelmi kapcsolatát, a telepátiát, az állatok és növények kommunikációját); tekintsük végre nyilvánvalónak, hogy a kezdetekben, az egymástól nagy távolságra, elszigetelten fejlődő ősközösségek érintkezés nélkül is tudtak hatni egymásra, a saját nyelv és írás tökéletesítésekor, érthetőbbé, kifejezőbbé tételekor. De ugyanígy elleshették az idegen népek képi gondolatait a ruházkodás, a kézműves technikák terén, de így csiszolódhatott a vadászati módszerük is, a gyógynövények ismerete… minden! A magyar nyelv egyediségét Dr. Cser Ferenc és Darai Lajos őstörténet kutatók érveivel is alá tudjuk támasztani. Szerintük „a történetünkben biztosan léteznie kellett egy hosszú, zárt, stabil helyen letelepedett időszaknak, amikor a nyelvtani rendszer és a nyelv logikája kialakult és rögzülhetett; … a szétszórt népesség évszázados vándorlása nem nyelvfejlesztő, hanem a nyelvet izoláló, azt nyelvjárásokra bontó hatású!” A kutatók szerint a magyar nyelv igen lassan változik, nagyon kevés szó kopott ki, tűnt el az évszázadok során! Ám úgy gondolom, a tanúsító érvük némileg sántít, tudniillik a nyelv tartósságát szerintük az is igazolja, hogy a legkorábbi nyelvemlékünk tökéletesen érthető. Úgy vélem, az általuk említett ómagyar Mária siralom oly mértékben egyáltalán nem érthető nyelvezetű iromány, mint amennyire azt elvárhatnánk (nézetem szerint egyenesen zagyva makogás). Ha elfogadjuk a keletkezési idejének a 13. századot, akkor felvetődik a kérdés, hogy a nagyjából akkortól izoláltan élő csángó népcsoport miként beszélhet a mai fülnek is teljesen tisztán!? Mivel a csángó magyarok számos archaizmust és sajátos szót használnak, van, aki különálló népként kezeli őket. Tévedés! Sokkal inkább az az igaz, hogy a csángók megállították a magyar időt; mivel elszigeteltségük még a nyelvújítás pusztításától is megkímélte őket, így a beszédük valószínűleg a változatlan ősmagyar nyelv! A csángó archaikus magyar beszéd hallatán azon is elgondolkodhatunk, hogy a korabeli nyelvemlékeink vajon mennyire eredetiek – mivel a történelmünk számtalan szegmensét igazították már idegen érdekekhez, ezek meghamisításán sem kellene nagyon csodálkozni! Nézetem szerint Cser Ferenc és Darai Lajos logikai eszmefuttatása némileg csorbul, mivel ragaszkodnak a honfoglalás mítoszához – igaz, az akkori időkre a műveltségünk értékeit hangsúlyozva gondolnak, hogy tudniillik a Kárpát medencébe érkező (barbár) elődeink kiforrott nyelvvel és rovásírással rendelkeztek, amit a kereszténység felvétele után üldöztek; faluhelyen élt tovább, azaz a parasztság alapból írástudó volt. A kutatók valójában cáfolják a honfoglalás mítoszát: a kitalált lovas nomád élet nem tette volna lehetővé egy ilyen homogén, stabil és régtől (szerintem évezredek óta) változatlan nyelv kialakulását!
- 7. 7 A honfoglalás mítoszát semmilyen hiteles dokumentum nem támasztja alá, ami van, az beazonosíthatatlan „magyar” írnok tollából származik, vagy idegen krónikák ellentmondásos leírásából. Ne feledjük, amennyiben a történelem globálisan összehangolt háttérirányítással íródik, a megrendelőnek több idegen forrást is egyeztetnie, szinkronizálnia kellett, hogy a művi történelmek stimmeljenek – például a mi esetünkben a római kori Pannoniából törölni kellett a magyarságot, miközben Erdélyt Daciának nevezték el, ősi román földdé változtatva! Óvatosan kell tehát kezelni minden forrást. Nyelvünk egyediségét alátámasztandó, van egy érdekes érvrendszer, amiről jó eséllyel igazolható, hogy megtévesztő, tudatosan akarja nevetségessé tenni ezirányú bizonyításunkat! Ez a nyelv őselemeinek, etimonjainak kérdése. Sajnos, úgy tűnik, a Sorbonne egyetemén soha nem végeztek számítógépes összehasonlítást a világ összes nyelvével, a holt nyelveket is beleértve, így nem igaz az eredmény sem, legyen az bármily felemelő is, hogy tudniillik a magyarban őrződött volna meg a legtöbb őselem, mintegy 65%-ban… bezzeg a többi, „primitív” nyelv – hazugság! A nyelvünk nem ettől ősi! Ennek az álhírnek még a neves néhai nyelvész, Kiss Dénes is bedőlt! Sajnos az a vád is joggal illeti őt, hogy több nyelvújításkor született szót is őseredeti üzenőszóként mutatott be. Kiss Dénes szerint „alig van olyan nép, amelyik ne lenne valamely módon a rokonunk!” Elkészítette a magyar és inka (quechua) szótárat; temérdek hasonlóságot vélt felismerni a két nyelvben. Számos nyelvet tanulmányozva úgy gondolta, „olyan mintha a magyar nyelv egy egységes valami lett volna, ami szétrobbant és mindenfelé beleállt a nyelvekbe!” A szakrális kvantumcsatorna tudatában pontosíthatjuk, hogyan is értendő a Kiss Dénes féle „nyelvi szétrobbanás és beleállás idegen nyelvekbe” – természetesen azzal a kitétellel, hogy se ősnyelvként ne tekintsünk a magyarra, se ősnépként a nemzetünkre, akik egy helyről szétvándorolva benépesítették a földet és mindenki nyelvét magyar alapra építették. Azokat a népeket – ilyen a magyar is – melyeknek szakrális feladata volt a Föld energiaközpontjainak gondozása, „húzó nemzeteknek” tarthatjuk! Az ősidők óta tisztán tartott szakrális csatorna biztosította a számukra, hogy a tudásukat és a fejlődésük újabb gazdagságait szétsugározzák minden népe felé, távoli kultúrák felé is, fizikai érintkezés nélkül, húzva, stimulálva őket! Kiss Dénes állította, hogy a nyelvünk segítségével a legmesszebb elláthatunk a múltba. Ezt határozottan megerősíthetem, hozzátéve, amellett, hogy már sokkal biztosabban tudjuk, a kultúránk miként hatott a távoli népekre, a magyar nyelv feltárja a teremtés alaptörvényét is! A neves kutató szerint a nyelv olyan, mintha az agy kivetítené rá a saját működését, hisz az alapja a logika és a matematika. Kihangsúlyozta, hogy minden magyar a kettes számrendszer szerint gondolkodik, akár tudja, akár nem! „A kettes számrendszerben a fél, az egy, az egy és a kettő aránya azonos – sok olyan szót használunk, ami egyel kezdődik és legkevesebb kettőt jelent (együtt vannak, együttes, egyenlet, egyveleg, egyensúly…) Ez egy nagyon érdekes belső rendről tudósít. A szavak maguk bizonyítják, hogy a nyelvben ősi tudás van.” Ezt az ősi tudást, Kiss Dénestől függetlenül a rovásírás szakralitásának megfejtésekor én is felismertem. Ugyanakkor a kutatásaim jóval ezt megelőzően a teremtés kettős energiáinak megértésére irányították a figyelmemet. Mint azt a tanulmány elején is hangsúlyoztam, a Jin és a Jang minőségű energiákat tekinthetjük a mindenhol jelenlévő teremtő erőpárnak. Már az 1990-es években megalkottam a Polaritás Mérlegét, amely bármilyen Jin&Jang párost képes a legmélyebb szintekig kielemezni, legyenek bár fizikai jelenségek vagy emberi érzelmek. Azért alkalmazom a Jin&Jang ősi kínai megnevezést, mert egy tökéletesen kifejező szimbólum is hozzájuk társítható, a megbonthatatlan EGY jele. A teremtés számára a két erő egyenértékű; csak együtt és egyszerre létezhetnek; sohasem harcolnak egymással; ciklikusan váltakoznak; forrásuk egy!
- 8. 8 A Polaritás Mérlegét a Jin&Jang energiák megértéséért fejlesztettem ki. Különleges a működése, mert nem a gravitáció hatására mozdul el, hanem az elménk felhajtó erejére: az „eszembe jut / felidézem” billenti ki a mérleget, és az éppen figyelemmel kitüntetett térFÉL serpenyője emelkedik fel a tudat szintjére. A tudat és a tudatalatti határát egy vízszintes vonallal jelölöm, ami mindig a kiemelt serpenyő alatt húzódik, vele emelkedik, vagy süllyed, a skála feldolgozó lépéseinek megfelelően. (a skálát lentebb kinagyítom és részletezem) Fontos üzenő szavunk értelmezhető az „elfogadás” ábrán, amikor mindkét energiát tüzetesen megismertem és megértettem a jelentőségüket, tudatosítottam az azonos értéküket, tehát az EGY harmóniáját helyreállítva, a tudatomban az EGY-re fektetem a hangsúlyt, magyarul ez a tökéletes EGY-en-súly – ez az a „súly”, ami nem a gravitációnak engedelmeskedik, hanem az elménknek! Amikor kibillentem a mérleget, például a kizárólagos szeretet- serpenyőhöz „ragaszkodom”, a párját, a gyűlöletet a tudatalattiba süllyesztettem. A és az „elutasítás” kizárólagossága csakis az elménkben engedi az EGY megbontását, és csak az elemzés/megértés idejére. A „Tökéletes EGY-en-súly” belső kód sértetlen marad, ez gyakorol vonzást, és készteti az elmét az elnyomott fél megértésére, felhozására. Lépcsőzetes és párhuzamos feldolgozás A feldolgozás minden esetben párhuzamosan zajlik, hisz az első lépéssel, a megismerés megkezdésekor a tudatalattiból máris felbukkan az elnyomott fél, tudatosítva: ő is létezik:
- 9. 9 Kiss Dénes felismerte a nyelvben a kettes számrendszer jelenlétét, az EGY-re utaló szavainkban rejtőző kettősséget (EGYségben a KÉTség, teszem hozzá) – egyetértek vele, amikor e különlegességet a „nyelv belső rendjeként, az ősi tudás bizonyítékának” tartotta. A Biblia szerint ez a kettősség „két úr”, akiket „szolgálunk”, azaz elköteleződünk valamelyik mellett – a tanítás alapján ezt nem tehetjük egyszere: „Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti.” Máté 6: 24. A „két úr” nincs Jin- és a Jangként nevesítve; a Polaritás Mérlege viszont pontosan szemlélteti, hogy az erőpárokhoz valóban így kell viszonyulni: szolgamód nem lehet mindkettőt a tudat szintjére emelni, mert ez csak ide-oda billegő serpenyőket okoz. A Biblia elszalasztja a valós okítást: ha szolgálni (alázattal) nem is, de tisztelettel elfogadni a teremtés mindkét erőjét annál inkább szükséges, mégpedig méltósággal, miután megismertük és megértettük mindkét teremtő energia hasznosságát! A tisztelet felülírja a ragaszkodás és a megvetés szélsőségeit – EGYensúlyt teremt! A Polaritás Mérlege bárhol rendet tesz, ahol a Jin&Jang erőpárok felmerülnek, a Bibliában több helyen is; – például tisztázza a „jó és a gonosz tudásának fája” téves dogmáját is… (egyházpolitikai érdek, a tudástól eltántorítani!) Vizsgáljuk meg, a Polaritás Mérlege tud-e hozzátenni Kiss Dénes nyelvész kutatásaihoz. A Jin és a Jang megértése a teremtett világban rendkívül fontos felismerésre vezetett – mégpedig a Nap teremtő minőségének megértésekor. Az okfejtésből világos lesz, népünk miért volt Naptisztelő, akárcsak a teremtéssel tisztában lévő valamennyi természeti nép! A Nap teremtő folyamatainak megértése ugyanis a teljes isteni mindenség kapcsán tiszta látást eredményez! Az alábbi mérlegábra bemutatja miként jelenik meg a Nap mindkét okozati erő közös forrásaként, teremtő okaként. Minden teremtő ok tökéletes kell legyen, vagyis az EGY oszthatatlanságát kell megjelenítenie! (2000 éves tévtan a Teremtőt Jang atyaminőségűnek beállítani, míg a Jin női minőséget az eredendő bűn okaként aposztrofálni – pedig a Biblia kijelenti, a Teremtő „tökéletes” mert azonos létjogosultságot ad Jinnek, Jangnak egyformán!) A Nap tökéletessége egyértelmű, ugyanis nem választható benne szét a két minőség: a Nap egyszerre forrása az életnek és a halálnak, egyszerre teremt világosságot és sötétséget: Az nyilvánvaló, hogy a fény miként hozza létre a világosságot: ahol szabadon áramlik, ott világosság lesz, a Földön a Nap felé forduló térfélen. Ám az téves megközelítés, hogy a fény hiánya hozná létre a sötétséget, hiszen a Nap éjszaka is süt! A Földnek, a ciklikus (!) forgása miatt a korábbi világos fele akadályoztatott lesz, ezért borul ott sötétbe. Tehát a Jang világosság a forrásenergia szabad áramlása révén jön létre, míg a Jin sötét ÖNakadályozás során keletkezik. A Jin & Jang minőségek a Naptól függetlenül a Földön kelnek életre, ami egy ütközési zóna. Sohase a forrás bomlik Jinre & Jangra; e két erő mindig ütközési zónák terméke! A Nap a tökéletes EGY, ő nem vesz tudomást sem, a KÉTség fizikai világában megvalósuló okozatai mibenlétéről, a világosságról, a sötétről, a hőségről, de a dermesztő fagyról sem. E mérleg a Teremtés Képletét tárja fel: minden Jin&Jang megnyilvánulásnak EGY a forrása a páros egy ütközési zónában mutatkozik meg, szabad áramlás és ÖNkorlátozás révén.
- 10. 10 A Kiss Dénes által kettes számrendszerként leírt ősi tudást kiegészíthetjük az egyenlet harmadik együtthatójával, a forrásenergiával. A magyar nyelv „belső rendje” pedig az autentikusan eredeti rovásírásunk által tárulkozik fel. Az előbb ismertetett Teremtés Képlete ugyanis bele lett kódolva a legjelentősebb üzenőszavunkba, az EGYsÉG kifejezésbe! A rovásjeleink mindegyike jelentéssel bír. (lásd a táblázatot) Az EGY összerovása (e = ember; G = egy) az ember bensőjét éltető Lelki Énre utal, a benső EGY tökéletességére. Az s = sugárzás, illetve sánc (elválasztó-összekötő); = szabadon szárnyaló életimádat; g = gátoltság (önkorlátoltság) Ez a valós szentháromság! Fontos tisztázni, hogy a benső Lelki Én az ember (EGY-ÉN) tökéletes istenlényegű része, így „Ő” képes közvetíteni, megjeleníteni a Teremtő törvényét, az EGY tudását (közismerten „isten igéjét” EGY=YGE), amit az emberi elme kell értelmezzen. Igazolt tény, hogy az elme dekóder-központja, az agy két féltekéje eltérő kódolású, Jin&Jang jellegű – tehát tökéletes ütközési zónaként viselkedik, amikor az EGY tudását szándékozik megfejteni. Az egyházpolitika itt is gáncsol, és az EGY tökéletességét az ember KÉTségben őrlődő FÉLelme szemszögéből félremagyarázva átvetíti a Teremtő bonthatatlan, mindenható, végtelen dimenziójába – létrehozva torz párosait: a Jang megszemélyesített szeretet-atyaistent és a Jin sátánistent; a mennyországot és a poklot. Jin&Jang minőségű jelenségek, helyek, alkotó erők kizárólag a KÉTség-világban valósak (a nyomor, a kiszolgáltatottság pokla és a határtalan gazdagság és szabadság mennyországa itt van a földi KÉTség-világban) – a Teremtőnél a tökéletes EGYsÉG harmóniája a valóság! A megszemélyesített „egyistenhit” helyett a teremtő EGY tudásáról beszélhetünk – az egyistenhithez kötött „szentháromság” pedig hamis, mert az EGYsÉG képletet figyelmen kívül hagyva, a teremtő forrást nem tökéletes EGY-ként szerepelteti, hanem féloldalas Jang atyaminőségként; az okozatai között pedig csak férfi energia konkretizálható (Jang fiú), a Jin női minőség mellőzött (a „szentlélek” energetikai minősége ismeretlen)! A női Jin minőség egyébként is végig kísérti a Bibliát, hisz az eredendő bűn oka neki tulajdonított, abszolút helytelenül beállítva az erőviszonyokat – a „teremtés koronája” nyilván az emberteremtő anya, s nem a férfi! Amúgy az egyházpolitika az egész Jin&Jang filozófiát a kitalált sátánnak tulajdonítja, nehogy át merjük érezni a „tudás fája” nyújtotta isteni méltóságot és tartást! Egyébként tiszta lélekkel beszélhetnénk magyarul „anyai” és „atyai” minőségű erőkről, mert a rovás jelrendszerében pontosan felismerhető az EGY tökéletes alaptudása. Az általam kreált „EGY” rovásligatúra a kínai EGY szimbólumával vetekszik, sőt számunkra értékesebb is, mert az EGY-ÉN bensőjében éltető isteni erőre utal, én mégis ragaszkodom a Jin és a Jang kifejezésekhez, mert sok esetben könnyebb elvonatkoztatni a Jin szó hallatán a női minőségtől. Elvégre sokan nem értik a negatív Jin csoportosításban a női jelenlétet – az értelmezés téves, ha a „negatív” szóhoz szorosan kötjük az ártás fogalmát, ártani ugyanis nemcsak a negatív erő képes! Mindkét térfél szélsőségei az ártók: a Jang szeretet, ha szélsőségesen ragaszkodó, ugyanúgy árt, mint az elutasító gyűlölet! Ugyanakkor a negatív történés, hatás a legtöbbször mélyrehatóbb bölcsesség forrása lehet! Az ősi rovásjelrendszer szakralitását rendkívül fontos precízen, megkérdőjelezhetetlenül alátámasztani, mert egyedül a jelek képesek bizonyítani a szavaink isteni üzenethordozó képességét, ezáltal feltárni az őseredeti vallásunkat, miáltal helyreáll a magyar szakralitás! Az általam elfogadott betűformák mindegyike megfelel a szakralitás kívánalmának! Ám a szakrális vonatkozás felismeréséhez elengedhetetlen volt a több mint húsz éves megelőző kutatásom, mely világossá tette a teremtésben részvevő kettős Jin&Jang energiarendszert!
- 11. 11 Amit az ősi kelet Jin negatív és Jang pozitív teremtő energiaként ismert fel és nevezett meg, azt a magyar táltosaink is pontosan értették – erre a tudásra fűzták fel, tervezték meg a rovás jelkészletet. A teremtő energiák magyarul anyai (b) b és atyai (ty) T rovás jelet kapták. Tehát, amikor az írás igénye egyáltalán felmerült, a táltosaink már rég értették a teremtés törvényeit, a kettős energiák összefüggéseit, és meg is tudták azokat fogalmazni, számtalan szavunkban elrejtve az isteni tudást – az egyre gazdagodó tudás átörökítéséhez volt szükség a pontosan kifejező isteni jelekre! A szent írásunk szakrális megtervezése tudatos folyamat volt, és nem fokozatos fejlődés eredménye, pláne nem idegen népek írásának felhasználása, alakzatok másolása; de nem létezhetett primitív, korábbi betűvetésünk vagy képi írásunk se! A kvantumfizikai okfejtés kétségtelenül igazolja a földrészeken átívelő hasonlóság okát, a magyar szakrális rovásjelrendszer szerkesztettsége pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy ez csak egy „húzó nemzet” Lelkéből szökkenhetett szárba – a mag népe, a magyar ilyen nemzet! Tehát nem mi vettünk át formákat, jeleket, hanem a mi szakrális ábécénket „hasznosította” sok más idegen nemzet, akik igyekeztek lépést tartani velünk (is) a teremtés megértésekor! Az előtt a kutató előtt, aki pontosan megérti a rovásjelrendszer szakralitását, világossá válik, hogy az ősi írás miként fejti vissza az eredeti vallásunkat, ami biztosan nem hit-dogma volt, hanem a legtisztább egyetemes isten-tudás! A szakrális rovás őseink isten-tudásának jelkulcsa! A betűk kódja párhuzamosan kétirányból is megközelíthető: felismerhető, miként jelenik meg a teremtés két ellentétes minőségű, de egyenértékű energiája a 32 jel közül több mint húszon, miközben átfedéssel, ugyanennyi betű alakja is beszédes. Az anyai Jin s az atyai Jang erőket a két kis vonal jelképezi. Ezek olykor egy csupasz jelre kerülnek, áthúzva azt (ne; IG, d, i) vagy hozzáillesztve (bT; IZ, t, Y; nE, o); máshol iránymutató nyíl formát öltenek (Ic; Ij, v) A két rövid vonal mindig Jin&Jang! A két kis energiavonalka képes dárdahegy formájú, sátor alakban egyesülni, mint az s jel esetében, vagy az I (Isteni szál) alapjelhez illeszkednek (a, A, m), illetve megkettőződve különféle összeütközést, viszonyt jelképeznek (h, U, k, f, b, T). A betűk alakjának üzenetértéke kevésbé jelentős, az energetikai kódokhoz képest, a téma mégis figyelemre érdemes; a formának ugyanis legtöbbször erős energetikai jellege is van. Például az anyai áldott állapotot megjelenítő a és A jelek ezen túlmenően kifejezik az anya harmonikus magzatformáló, új embert teremtő erejét – az anya testében a fejlődő élet férfi hormonokat is kap: Jin & Jang egyensúlyban van. Az m (emlő, mell) jele szintén a teremtés koronájának, az anyának harmonikus feladatát fejezi ki, az életerő átadását, a táplálást, testi és spirituális értelemben. Az isteni valóság igazolja, hogy az anya a „teremtés koronája”! Az „ü” jel alakja egy székre emlékeztet, ugyanakkor egy villámmal is felér – a jelentése összetett: ülni passzívan, merengve figyelni, meditálni, majd mikor az EGYsÉG tudata összeáll, az kisülésszerű megvilágosodás-élmény lehet. A rovás ábécében nemcsak a formai hasonlóság érdekes olykor. Különleges szerkesztési mód figyelhető meg, ahogyan egy rajzolatot tudatosan átalakítottak, ilyen a Nap n jelének továbbfejlesztése. Nem véletlen, hogy a két kis energia-vonalka nem ezen a jelen szerepel, hanem az ember e jelén. Ez a tény bizonyítja, hogy őseink tisztában voltak a Nap tökéletes isteni, teremtő voltával, amelyben a Jin nem válik el a Jangtól, külön fel sem ismerhető benne: a Nap egyszerre forrása az életnek és a halálnak, világosságnak, sötétségnek! Őseink istentudásának alapját kétségtelenül a Nap tisztelete adta. De azzal is tisztában kellett legyenek, hogy az anyai-atyai kettősség az emberben viszont megvan: az elme működése és a végtagjaink használata Jin és Jang jellegű – ezért került az e jelére a két kis erővonal! Őseink tudták a különbséget az isteni EGY világa és az emberi KÉTség-gondolkodás között!
- 12. 12 Különleges átalakulás figyelhető meg az alapjel ketté nyílásakor, ahogyan a szál I jeléből a tudás Y jele megformálódik: az EGY szétnyílik, hogy a Jin és a Jang megismerhető legyen! Itt kell megemlítenem egyedi felismerésemet, miszerint a rovásbetűk függőleges írásmódja pontosan feltárja szakrális-szavaink üzenetét. Ahogyan a keleti tanok is vallják, őseink is tudták, hogy elsődleges fontosságú maga a teremtőhöz vezető ÚT. Az ISTEN i s Y e n szavunk függőleges megjelenítése megmutatja a teremtőhöz vezető egyetlen helyes utat – egyetlen, mert felkínálja az útkeresések végtelen lehetőségét, mégpedig a tudás Y jelének szétnyíló, Jin és Jang szárain. Itt válik lehetővé megismerni minden eshetőséget, az ártó szélsőségeikkel együtt, majd, amikor világossá válik, hogy a Jin és a Jang csakis a megismerésük kedvéért, és csakis elméletben válhat szét, illetve, hogy a teremtés szempontjából ez a két erő teljesen egyenrangú, a sánc s jele egyesítésre késztet és továbblépésre, megélve az EGY harmóniáját. Mi sem bizonyítja pontosabban a rovás szakralitását, mint az egyetemes érvényessége: az ISTEN - isYen szavunk kódolt üzenete a Teremtőhöz vezető egyetlen helyes út, mégpedig az egyén számára ugyanúgy magától értetődően, akárcsak az emberiség vonatkozásában! A jobb oldali asztrológiai felosztás az emberiség teljes Precessziós korszakán átívelő tudati fejlődését mutatja, egy 26 ezer éves időintervallumon át (lásd „A Nagy Precessziós világév” című tanulmányomat). Az istenkeresés, a teremtés megértése nagyban és kicsiben, az egyén szemszögéből ugyanúgy zajlik – a megvilágosodás kettős Y útja révén. Napjainkban az EGY-et-értő EGY-ÉN már a kvantumfizikát és a modern agykutatást is segítségül hívhatja, amikor a Teremtés megértésére törekszik. Mára már nem KÉTséges, hogy a kettős kódolású elménk (mint ütközési zóna) tudományos érvekkel támaszhatja alá a tudatos teremtést – elődeink mindehhez Lelkük mélyéről kapták a szakrális megerősítést!
- 13. 13 A magyar szakrális ISTEN-TUDÁS Megállapítható-e biztosan, mi volt a magyar elődeink ősi hite? Helytelen kérdésfeltevés! Az eddigiekből világosan kiderülhetett, hogy őseink minden fizikai megnyilvánulásban a teremtő erőt tisztelték és törekedtek a valóság megismerésére, megértésére. Egész bizonyos, hogy népünknek nem voltak dogmatikus hiedelmei, sem megszemélyesített istenei, mert tisztában voltak azzal, hogy minden élő és élettelen létezését egy belső intelligens energia valósítja meg! Tehát a hangzatos Krisztus előtti „őskeresztény egyisten hit” sem állja meg a helyét; határozottan az isteni EGYsÉG tudásáról szükséges beszélnünk – ennek eléréséhez az „ÚT” iránymutatását is értették, az isYen szó kódja alapján! Őseink Nap-tisztelete is bizonyos volt, mivel pontosan értették a teremtő energia-folyamatait. Erre bizonyíték a Teremtés Képlete az EGYsÉG szóban! De a Nap jel átalakulása „ember” jellé, szintén a teremtés bölcsességéről tanúskodik! Meg kell jegyeznem, hogy az „ember” e jelképében a két kis energia-vonal irányt is jelez: befelé fordulva a benső tökéletes istenlényegű pontra mutat; kifelé pedig a végtelenre! A „hit” és a „tudás” szavunk üzenete szintén tisztázza a dilemmát. E két szó mind energetikailag, mind formavilágukban rendkívül látványosan tárják fel a helyes viszonyt a teremtett világhoz. A HIT szó h jele, a „harc” jelentésével bemutatja, mennyire téves kiemelni a szeretetoldalt, és minden negatív hatást elutasítani, holott onnan is fakadhat mély bölcsesség! A TUDÁS beengedi és megérteti a két erőt, isten útján harmonizálja őket, áldásos benső d dallamként! Összefoglaló – cél: vezessük vissza az emberiséget az Isteni EGYségbe! MAGyar írásunk nagy valószínűséggel az elsők között volt a teljesen kiforrott hangalapú ábécék sorában. Különleges, tudatosan szerkesztett szakralitása okán a rovás magírást akár tarthatnánk forrásul szolgáló alapírásformának is, mint ahogyan az egyedülálló és szintén szakrális töltetű nyelvünket is ősnyelvnek. Ez tévedés! Állítom ezt annak ellenére, hogy a távoli földrészeken fellelt díszítőelem- és írásjel-hasonlóság, vagy földrajzi név-analógiák, sőt, szavak egyezése gyanúra adhatna okot – és máris megerősítést nyerhetne a tudattalan- véletlen evolúció alaptévedése, hogy az ember csakis egy helyen alakulhatott ki, majd onnan népesítette be a bolygót, magával cipelve ősnyelvét és kezdeti kultúra-gyökereit; a környezet pedig rasszokká formálta; sőt, mindenek tetejében a Biblia-hit is valami közös ősnyelvről értekezik, a jelenlegi nyelvi színkavalkád meg „isten büntetése”. Hívjuk bátran segítségül a valós-őszinte tudomány felismeréseit, és oszlassuk el ezt az összetett megtévesztést: a svájci részecskegyorsítóban igazolást nyert a szinkronicitás szakrális kvantumcsatornájának léte, amely semmibe veszi a fizikai dimenzió tér/idő akadályait! Tény, hogy a kulturális analógiák létrejöttéhez nem kellett fizikai érintkezés: a szakrális csatornán keresztül a még tiszta ősember könnyen átvett bármilyen innovatív felismerést a fejlődésben előrébb járóktól, főként a hangsúlyosan szakrális „húzó nemzetektől” – ilyen volt a magyar MAG népe! A Mindenható Intelligens Energia tudatos, tervezett teremtése bizonyított, szemben a véletlen evolúció hazugságával – minden rassz, stabil gyökérzettel az adott szülőföldre teremtetett, jellegzetes energetikai kóddal! Az isteni gyökerek megsebzése örökidőkre számkivetett idegenné tesz, tehát az ősmúltban sohasem volt természetes népvándorlás! Mi, a Kárpát-medencébe teremtett magyarok Lelkünkben őrizzük gyökereink emlékezetét, ezáltal életre hívjuk ősi szakrális küldetésünket, MAGabiztosan megélve az istentudást! Ezáltal újfent húzónemzetté válva, visszavezetjük az emberiséget az EGYsÉG-be!
- 14. 14