A MAG népének, a magyar népnek ősi írása a rovás! Minden jel tudatosan szerkesztett; végig megjelenítve a teremtés kettős energiáit. A jeleknek egyedi jelentése van, amelyeket egy táblázatba gyűjtöttem. Egyéni felismerésem, hogy a jelek függőlegesen írva összekapcsolódnak, és értelmezik a szakrális üzenőszavainkat!

1. 0
544544üüüüüüüüüüüüü

2. 1
A
A s
sz
zé
ék
ke
el
ly
y-
-m
ma
ag
gy
ya
ar
r M
MA
AG
G-
-í
ír
rá
ás
s s
sz
za
ak
kr
ra
al
li
it
tá
ás
sa
a
–
– ő
ős
sv
va
al
ll
lá
ás
su
un
nk
k é
és
s i
is
st
te
en
ni
i k
kü
ül
ld
de
et
té
és
sü
ün
nk
k ő
őr
rz
ző
őj
je
e –
–
A titokzatosan egyedi magyar nyelvünkhöz társul egy nem kevésbé rejtélyes
írás, a Székely rovás. E rövid ismertetőben a rovás szakralitásának bizonyítását
vázolom fel. (Bővebb, tudományos igényű okfejtés a rovás-tanulmányomban.)
Felmerül a kérdés: tudományosan igazolható-e bármilyen szakralitás, azaz a
mindenség tudatos teremtettsége, a véletlen evolúcióval szemben? Mindenképp!
Már idestova 30 éve, hogy amerikai fizikusok kétséget kizáróan feltárták az
élő szervezet sejt-szintű tervezettségét: a sejtmag szerteágazó szervező-vezérlő
információs egységét a tudattalan evolúció abszolúte képtelen lenne megalkotni!
Márpedig, ha a „mindenható” tudatos tervezettség épp a vezérlő információ
megléte révén bizonyítható, lehet-e magasztosabb útja népünk szakralitásának
igazolására, mintsem az információközlő misztikus nyelvünk és írásunk? Nem!
Annál is inkább, mert történelmet kreálhattak nekünk idegenek, eltüntethettek és
meghamisíthattak régészeti leleteket, ám különleges magyar nyelvünk lényegét
nem tudták végzetesen manipulálni; alig hatott rá török, német, orosz, s az ősi
földjeinket elorozók, de még a nyelvújításnak is ellenállt – az elszigetelt csángók
évszázadok óta őrzik a változatlan archaikus beszédet. S mi több, a rovásírásunk
ábécéje is túlélte az évezredes pusztítást. Hiteles leletekre szinte egyáltalán nem
támaszkodhatunk, a szent jeleket mégis sikerült kétséget kizáróan rekonstruálni.
Az ábécé összeállításakor két hivatkozási alapot is gyanúsnak véltem: mind
a Nikolsburgi ábécé, mind a „Szegedi könyv” beragasztott, gyűrött lapjának
jelkészlete kételkedésre ad okot, külalakjuk és fellelésük körülményei okán. Az
általam elfogadott betűformák mindegyike megfelel a szakralitás kívánalmának
– ezért tarthatom végleges és hiteles jelkészletnek. Ám a szakrális vonatkozás
felismeréséhez elengedhetetlen volt a több mint húsz éves megelőző kutatásom,
amely tisztázta a teremtésben résztvevő kettős energiarendszert (az ősi keleti
szóhasználattal Jin negatív s Jang pozitív energiák, magyarul anyai b és atyai T).
Ez a felismerési lépéssorrend kellett, hogy fennálljon az ősidőkben is, amikor
táltosaink egyből összeállították a szent írásunkat – ehhez előbb érteniük kellett
a teremtés törvényeit, a kettős energiák összefüggéseit; és ennyi; nem számoltak
más népek írásával, de nem létezhetett primitívebb forrás-betűvetésük sem!
Az előbbi sorrend megenged egy további rendkívüli következtetést: a jelek
visszafejtik az ősi vallást, ami érthetően nem hit-dogma volt, hanem isten-tudás.
A rovás-betűk szakralitását őseink isten-tudásának jelkulcsai tárják fel. Ezek
a kódok párhuzamosan kétirányból is megközelíthetők: felismerhető, miként
jelenik meg a teremtés két ellentétes minőségű, de egyenértékű(!) energiája a 32
jel közül több mint húszon, miközben átfedéssel, ugyanennyi alakja is beszédes.
Az anyai Jin s az atyai Jang erőket a két kis vonal jelképezi. Ezek olykor egy
csupasz jelre kerülnek, áthúzva azt (ne; IG,d,i) vagy hozzáillesztve (bT;
IZ,t,Y; nE,o); máshol iránymutató nyíl formában csatlakoznak (Ic; Ij,v).
A két kis energiavonalka képes dárdahegy formájú, sátor alakzatban egyesülni,
mint az s jel esetében, majd, vagy az I (isteni szál) alapjelhez illeszkednek (a,A,m)
vagy megkettőződve különféle konfrontációt, viszonyt jelképeznek (h,U,k,f,b,T).

3. 2
A betűk alakjának üzenetértéke kevésbé jelentős, az energetikai kódokhoz
képest, a téma mégis figyelemre érdemes, a formának ugyanis legtöbbször erős
energetikai jellege is van. Például az áldott állapotot megjelenítő a és A jelek
ezen túlmenően kifejezik az anya harmonikus magzatformáló erejét – az anya
testében a fejlődő élet férfi hormonokat is kap; Jin & Jang egyensúlyban van. Az
m (m, mint emlő, mell) jele szintén a teremtés koronájának, az anyának a nemes
feladatát fejezi ki, az életerő átadását, a táplálást, testi és spirituális értelemben.
Az jel alakja székre emlékeztet, ugyanakkor egy villámcsapással is felér –
a jelentése összetett: ülni passzívan, merengve figyelni, majd mikor az EGYsÉG
tudata összeáll, az kisülésszerű megvilágosodás-élmény lesz.
A rovásjelkészletben nemcsak a forma-hasonlóság lehet érdekes. Különleges
szerkesztési mód figyelhető meg, ahogyan egy rajzolatot tudatosan átalakítottak,
ilyen a Nap n jelének továbbfejlesztése. Nem véletlen, hogy a két kis energia-
vonalka nem ezen a jelen szerepel, hanem az ember e jelén. Ez a tény bizonyítja,
hogy őseink tisztában voltak a Nap tökéletes isteni, teremtő voltával, amelyben a
Jin nem válik el a Jangtól, külön fel sem ismerhető benne: a Nap egyszerre
forrása életnek/halálnak, világosságnak/sötétségnek! Őseink istentudásának
alapját kétségtelenül a Nap tisztelete adta. De azzal is tisztában kellett legyenek,
hogy az anyai-atyai kettősség az emberben viszont megvan: az elme működése
és a végtagjaink használata Jin és Jang jellegű – ezért az e jelen a két erővonal!
Különlegesen beszédes átalakulás figyelhető meg az alapjel ketté nyílásakor,
ahogyan a szál I jeléből a tudás Y jele megformálódik: az EGY szétnyílik, hogy
a Jin és a Jang minőség megismerhető legyen. Itt kell megemlítenem egyedi
felismerésemet, miszerint a rovásbetűk függőleges írásmódja pontosan feltárja
szakrális-szavaink üzenetét. Ahogyan a keleti tanok is vallják, őseink is tudták,
hogy elsődleges fontosságú maga a teremtőhöz vezető ÚT. Az ISTEN i sY e n
szavunk függőleges megjelenítése megmutatja a teremtőhöz vezető egyetlen
helyes utat – egyetlen, mert felkínálja az útkeresések végtelen lehetőségét,
mégpedig a tudás Y jelének szétnyíló, Jin és Jang szárain. Itt válik lehetővé
megismerni minden eshetőséget, az ártó szélsőségeikkel együtt, majd, amikor
világossá válik, hogy a Jin és a Jang csakis a megismerésük kedvéért, és csakis
elméletben válhat szét, a sánc s jele egyesítésre késztet és tovább haladásra . . .
Az isYen szavunk részletes elemzése a mellékletben. Mivel a szó az egyén
fejlődési útját ecseteli, ami a teremtőhöz vezeti, művének megismerése révén,
így nyilvánvaló, hogy elődeink minden fizikai megnyilvánulásban a teremtő erőt
tisztelték és törekedtek a valóság megismerésére, megértésére; egész bizonyos,
hogy népünknek nem voltak megszemélyesített istenei! A kereszténység előtti
„egyisten hit” sem állja meg a helyét, sokkal inkább határozottan az isteni EGY
tudásáról kell beszélnünk, ha elődeink ősvallásáról értekezünk! Ezt
bizonyítja a hit és a tudás szavunk üzenete. E két szó mind energetikailag,
mind formavilágukban rendkívül látványosan tárják fel a teremtett világhoz
való helyes viszonyunkat. A HIT szó h jele, a „harc” értelmével mutatja,
mennyire téves kiemelni a szeretetoldalt, és minden
negatív hatást elutasítani, holott onnan is fakadhat mély
bölcsesség! Helyesebb beengedni és megismerni a két
erőt, isten útján harmonizálni őket, áldásos dallamként!

4. 3
Van egy varázslatos kifejezésünk, amely mindennél hitelesebben
alátámasztja úgy a nyelv, mint a rovásjeleink szakralitását, mégpedig az
EGYsÉG szavunk, eGsEg amely feltárja a teremtés energetikai képletét.
A mindenség fizikai megnyilvánulási közül a Nap bizonyítja a
legszemléletesebben az EGYsÉG képletét: A Nap, mint forráserő
tökéletes isteni minőség, mivel nem választható benne szét a Jin
és a Jang jelleg! Teremtő eszköze a fény (hullám és részecske
egyben) egyszerre hozza létre a Jang világosságot és a Jin
sötétséget. A folyamat a Földön (illetve minden útjába kerülő
tárgyon) zajlik, ami „ütközési zóna”. Mindenkor ez történik,
ahol a Jin és a Jang energiája rezeg. Az elménk is egy ilyen ütközési zóna, ahol
az EGY-YGE szétválik, s az ember FÉLelme lekötődik a KÉTség téveszméihez!
L
Lé
ét
te
ez
zh
he
et
te
et
tt
t-
-e
e ő
ős
sn
ny
ye
el
lv
v,
, i
il
ll
le
et
tv
ve
e ő
ős
sn
né
ép
p?
?
A mag írásunk nagy valószínűséggel az elsők között volt a teljesen kiforrott
hangalapú ábécék sorában. Különleges, tudatosan szerkesztett szakralitása okán
a magírást akár tarthatnánk forrásul szolgáló alapírásformának is, mint ahogyan
az egyedülálló, és szintén szakrális töltetű nyelvünket is ősnyelvnek. Ez tévedés!
Állítom ezt annak ellenére, hogy a távoli földrészeken fellelt díszítőelem- és
írásjel-hasonlóság, vagy földrajzi név-analógiák, sőt, szavak egyezése gyanúra
adhatna okot – és máris megerősítést nyerhetne a tudattalan-véletlen evolúció
alaptévedése, hogy az ember csakis egy helyen alakulhatott ki, majd onnan
népesítette be a bolygót, magával cipelve ősnyelvét és kezdeti kultúra-gyökereit;
a környezet pedig rasszokká formálta; sőt, mindenek tetejében a vallás is valami
közös ősnyelvről értekezik, a jelenlegi nyelvi színkavalkád meg isten büntetése.
Hívjuk bátran segítségül a valós-őszinte tudomány felismeréseit, és oszlassuk el
ezt az összetett megtévesztést: a svájci részecskegyorsítóban igazolást nyert egy,
a fizikai dimenzió akadályait semmibe vevő csatorna/közeg léte, amely révén az
információ a fénysebesség százmilliószorosával terjed. Ez a bizonyított csatorna
végre magyarázatot ad az eddig érthetetlen egypetéjű ikrek szoros kapcsolatára;
a tiszta természeti népek gondolatátvitelére; az emberi és állati intuíció létére; a
rajalakzatokba szerveződő halak, madarak viselkedésére; a messze eltávolított
szeretteik iránti azonnali reakciókra, mind állatoknál, mind növényeknél! Tehát
tényként állíthatjuk, hogy a kulturális analógiák létrejöttéhez nem kellett fizikai
érintkezés: a szakrális csatornán keresztül a még tiszta ősember könnyen átvett
bármilyen innovatív felismerést a távoli, előttük járó idegen rasszoktól.
A mindenható intelligens energia tudatos, tervezett teremtése bizonyítható,
szemben a véletlen evolúció rasszokat formáló környezeti hatásával – minden
rassz, stabil gyökérzettel az adott szülőföldre teremtetett, annak energetikai
állapotához kódolva, ami az éghajlathoz való egyedi alkalmazkodóképességben
nyilvánul meg, továbbá a helyszíni ivóvíz és élelem kínálta egészségben, amiben
sajátos gyógynövények csak ott és csak őket segítik. Ezért nem vándoroltak el
sohasem a nomád népek, sem a busmanok, sem az eszkimók, de mi, Kárpáti
magyarok sem, mert a gyökerek megsebzése örökké számkivetett idegenné tesz!