skócia

1. Király Gábor
Próza lesz. Három napig. Néhány éve Skóciában jártam. Errõl.
I. rész
Skócia gyönyörû, és teljesen felesleges ország, amelyet egy nem létezõ, bár
roppant barátságos nép lakik. A skótok nemzeti lelkülete elképesztõen hasonlít a
magyarokéra, tekintvén hogy õk is hihetetlenül büszkék a nemlétezõ hõsi
múltjukra. A skótok részérõl ez talán még a mienkénél is kínosabb, mi ugyanis
úgy ötszáz éve csak-csak megnyertünk pár csatát, meg tagadhatatlanul
kibekkeltük, míg a török megunja a velünk való veszkõdést, és eltakarodik
birodalomösszeomlási okokból, de a skótok gyakorlatilag soha semmilyen háborút
meg nem nyertek, mióta a területet védõ pikt seregek tömegesen röhögték halálra
magukat az odaszemtelenkedõ szoknyás, kõbaltás banditák ágálásán.
A hõs skótok addig-addig vesztettek el minden létezõ csatát az angolok ellen,
amíg végre az utolsó királyukat sikerült odacsempészni az angol trónra, hogy az
abban a szent pillanatban felejtse el, hogy valaha skótnak született.
Õszelõn hova mehetne az ember? Szicília? Athén? Ugyan, ott meleg van, napsütés.
Ámde Skócia, az más. Befizettünk hát egy állítólag utazási iroda által
szervezett útra, amit "Skócia - Másképp" néven reklámoztak az emberségükbõl
kivetkezett szervezõk. Kaptunk egy állítólag idegenvezetõt. Elszállásoltak
minket állítólag három csillagos szállodákban, melyekbõl indulva állítólagos
nevezetességeket néztünk meg.
Ezek között volt például valami Charles emlékmûve. Ez a Csárli gyerek áthajózott
a tengeren, hogy a skótokat nemzeti egységbe tömörítve kiverje az angolokat az
országból. Fel is álltak egy mezõn az angolokkal szemben, akik azonnal
lelövöldöztek közülük 1500-at, mire is abbahagyták a nemzetmentést és hazamentek
haggist zabálni. (A programban szerepelt annak a gazos teleknek a megtekintése
is, ahol ezt a hõsi csatavesztést abszolválták a skótok.) A fiaskót követõen a
mi Csárlink visszadzsalt a tengerpartra, ahol az õt odaimportáló csolnak evezõit
még behúzni se volt ideje a legénységnek és elinalt Franciaországba, ahol
szintén nem hiányzott a kutyának se.
A skótok borzasztóan tisztelik õt emiatt.
De már tényleg! Hát milyen csata az, ahol egy ötezres sereg néz szembe egy
nyolcezressel? Vicces ez komolyan.
Aztán van nekik hercegük, aki Cambell nevû klán feje. Ez a klán arról híres,
hogy egyszer meghívta vendégségbe a MacDonelleket, és míg azok az ünnepi
vacsorát követõ szundikálással foglalatoskodtak, csecsemõtõl aggastyánig
bezárólag lemészárolták mindet. Na, ez a klán is részt vett a Csárli csatájában.
Az angolok oldalán. Megnéztük e jeles skót hazafiak hercegi kastélyát. (Tudnak
élni.) Ez a kastély nemrég kicsit leégett. A jó herceg azonnal intézkedett a
kárenyhítés felõl. Spontán lelejmolta a világban szerteszóródott Cambelleket a
helyreállítás költségeire, akik valának elég ostoba birkák, hogy
összeközadakozzák neki a lét. (Szerény számítás szerint a kastélyába tévedõ
turisták által fizetett belépõdíjak összege évente meghaladja a kétmillió
fontot.)
Egy ilyen család nálunk a jászkiséri Úri Kaszinóban se lehetne tag, ott meg
mindjárt hercegek.
És akkor most a részletek.
Miután Megérkeztünk Edinburgh-ba, szusszanást se hagyva kimenekítettek minket.
Begyömöszöltek egy buszba, és azonnal elmentünk kastélyt nézni. Valami grófét.
Lelkes éhezés, fázás és elgyötrõdés közepette tekintettük meg a mûintézményt.
Megállapítottuk, hogy grófnak lenni jó.

2. Ezután beköltöztünk egy Perth nevû helyen a város legrégebbi szállodájába. A
szálloda nyikorgott. Fõleg járás esetén, de kicsit még lélegzésre is. Az
ablakunk a festõi szomszéd házra (3 méter) nyílott. Ottan jómunkásemberek
laktak, mégpedig rendkívül hangosan. Az ablak alatt két méterre valami
tetõféleség volt, ahol a dolgozó skótok huszonéves gyermekei este
sörösdobozokkal fociztak és üvöltõversenyben döntöttek egymás közt a kinek
nagyobb a fasza versenyben, amit a játékelmélet nagyjai a szintott megnyilvánuló
lánykínálat minõségét nézve lose-lose szituációként jellemeztek volna.
Másnap elmentünk a Discovery hajót látni. Nagyon korrekten helyreállították meg
pofás kis múzeumot is biggyesztettek mellé. A Scott nevû hajósé volt, aki 1901ben elment Antarktiszt nézni egy csomó lökött tudóssal. Míg a Röntgen féle
épelméjû tudósok ugyanebben az évben Nobel díjat vettek át a Svéd Akadémiától
fenséges díszvacsora keretében, Scott és víg kompániája pingvint és fókát evett.
Sós vízben fõzve.
Szóval hajót néztünk. Itt kezdõdött a gyász. Odaértünk fél kilencre. Tízkor
nyitott. Az idegenvezetõ nagyon csodálkozott, pedig a tábla avíttas állagát
tekintve a nyitvatartási idõpontokat még maga a Scott róhatta rá. Az idõt
tartalmasan múlatandó addig is elvitt minket tengerpartot nézni, mintha eleve ez
lett volna a terv. Namost egy északi tengerpart egyszerûen szólva: ronda. Ez meg
ékesszólva is ronda volt. Apály ugye. Használt gumitól (élv és autó vegyesen) a
koszvadt moszatig minden látható volt. Illetve nem. Semmi más nem volt látható.
Aztán kaptunk 40 percet a célobjektum megtekintésére. Futtában való módszerrel
kellett volna 2 óra. De sietni kellett, mert várt ránk a viszkigyár Glenfiddichben. Ahol kaptunk 25 percet a gyárlátogatásra és vásárlásra. A beható ismeretek
és élmények megszerzésének lehetõségérõl csak annyit szólnék, hogy a
buszparkolótól a gyár 5 perc gyaloglásra esett. De több idõ nem volt, mert
sietni kellett a Balmoral Kastélyhoz, ahol 4-kor zár a pénztár. 3:50-kor meg is
érkeztünk, és megtekintettük az egyetlen szobát, ami nyitva volt a nagyközönség
elõtt, mert sajnos a királynõt várták, aki minden évben egyugyanazon a napon
szok ide jönni, tehát erre felkészülni képtelenség lett volna.
A kastélylátogatás legfelemelõbb pillanata volt, amikor forró csokoládét ittam,
és a Viktória királynõ kedvére feltalált tortából ettem egy fél szeletet. Ez egy
egészen laza, ám kutyaközönséges piskóta volt, benne vékony, vajjal kikevert
cukor- és még vékonyabb lekvárréteg. A megilletõdöttség érzeménye nem engedte e
cukrászköltemény egészének elfogyasztását, az ára meg a véletlenségbõl való
kukába ejtését. Ha az utánam következõ látogatók legalább annyira tisztelettudók
mint én, akkor a jobbról második asztalon található háromnegyed szelet tortát
idõvel mûemlékké fogják nyilvánítani.
Ezt követõen visszamentünk Perth-be. Mindössze 370 kilométer egy napra. Sikerült
megnéznünk semmit, amiért elindultunk. Bár az idegenvezetõ két sífelvonót is
mutatott útközben. A sífelvonók nyáron roppant gyászos létesítmények.
A skótok bimbózással szaporodnak, esetleg van egy kihelyezett tagozata náluk
Frankenstein doktor üzemének, ahonnan kicsi skótokat lehet beszerezni. Nõben a
sztenderd a szalámilábú, pudvás seggû, lángosképû rém. Ezt a típust remekül
lehet használni a skót talajon. Eke elé fogva nincs az a szikla, amit röhögve ki
ne forgatna. Férfiban a pengeorrú, löttyedt toszmák az alaptípus. Pragmatikusan
ajtó kiékelésére és sör tárolására alkalmas.
A népesség genetikai állományán mit se javított, hogy az angolok olyan lelkesen
háborúztak velük, mivel az õ kültakarójukkal sem lehetne túljutni egy lakótelepi
verseny elõzsûrijén.
A skótok ritkásan laknak. Összesen vannak ötmillióan, ami örvendetes, és java
részük egymástól 10 kilométerre elhelyezkedõ kõkunyhókban tengeti napjait. Igaz,
egy hét, amit ott töltöttünk nem sok, de ez idõ alatt képtelenek voltunk
megfejteni, mivel is foglalatoskodhatnak a nap 24 órájában. Földet mûvelni ugye

3. nem lehet, mert olyasmi Skóciában nincsen. Van tó, mocsár, szikla, tenger. A
jeles számú tó léte ellenére egy fia horgászt, halászhajót nem láttunk. Vannak
persze birkák. Úgy magukban. Se pásztor, se pásztorkutya, de az minek is, nagyon
feltûnõ lenne a sívó pusztaságban egy vonakodó bürgével hón alatt osonkodni.
A városiakkal úgy rendben van a dolog, miután a birkaipari feldolgozást
eliminálta a kínai gyapjúdömping, a bányászatot meg Peggy mama az õ vasöklével,
ráálltak arra, hogy egymásnak szolgáltatnak. A pedikûrös lábápolja a postást, a
sofõr hozza-viszi a tanárt, a temetkezési vállalkozó meg szépen sorban elkaparja
mindet. Az egésznek a gazdasági alapját pedig a munkanélküliek képezik, akik
ingyenlóvét kapnak a kormánytól.
Harmadik nap reggel becuccoltunk a buszba és elindultunk világot látni. Elõbb a
már említett csataugart, majd Loknesszet. Ami egy tó. 40 kilométer hosszú és úgy
500 méter széles. Van benne egy félsziget, oda építettek egy kolostort, mert egy
Szent Kolumba nevû egzaltált ír hajadonnak többen is elhitték, hogy a
kereszténység be fog nekik jönni. Ennek a kolostornak a romjain mászkáltunk, ami
jó volt, mert valami olyan fenséges onnan a kilátás, hogy párját ritkítja. Ez
valószínûleg annak a két F-16-osnak is feltûnt, akik laza cikloispályán
végigdübörögtek a tó fölött, gondosan parttól partig körözve.
Mikor eltûntek, megjelent egy légcsavaros gép és húzott utánuk. Értõ mód
megállapítottuk, hogy itt elrepült a királynõ Balmoral felé. Mert ha nem, akkor
a két vadászpilótára rárohad a fogda lakattya. De ekkor megjelent két rocsó is,
melyeknek tiszte az lehetett, hogy az esetleg lezuhanó légcsavaros roncsai közül
kimazsolázzák a királynõ darabjait, ami azt sejttette, hogy mégiscsak jogosan
repkedtek földközelben a fiúk.
Ezt követõen látogattuk meg a Bátor Csárli emlékmûvét. Majd szállásunkra
hajtattunk. Az iroda háromcsillagos szállodákat igért. E mai konkrétan egy
könnyûszerkezetes épület volt az erdõ közepén. Megérkezvén maga a tulajdonos
sietett üdvözlésünkre. Bangladesi vala. Sóhajos nyögések közepette felcuccoltunk
a szobánkba. Azután jött az idegenvezetõnk, hogy nekünk egy másik a szobánk.
Áthurcolkodtunk. Akkor a szemben házaspár pánikolt, hogy nincs elég törülközõ
meg takaró náluk. Akkor az idegenvezetõ konzultált a vajdával és szobát
cserélhettek a sofõrrel. A vígjátéki szobacsere azért tetszett nekem igazán,
mert a mi csoportunkon kívül senki nem lakott ott, ami azt jelezte, hogy van még
remény az emberiség számára.
Mi egy hedonista népek vagyunk, nem fizettünk be félpanzióra, merthogy
vacsorázni inkább étteremben, alakart szeretünk. Mivel ettõl a karavánszerájtól
pontosan 9 mérföldre esett a legközelebbi település, elkértük az étlapot,
mintegy elõzetes tájékozódás céljából. Vacsoraügyben lehetett választani: igen
vagy nem. A félpanziósok 5 fontért, mi, étlapról rendelõk 17,99 fontért ehettük
ugyanazt. Fizetett mentorunk annyira mérsékelten szánakozott a helyzeten, hogy
ha kicsivel is mérsékeltebb, akkor azt kell volna mondja: így jártatok
faszorrúak. Nos hát, megettük a félszáraz halállatot félig párolt zöldségekkel
(kelbimbó és brokkoli is volt benne, mert a bangladesi bûnözõ ki nem állhatta a
félmunkát). Az étteremben nem szolgáltak fel italt, azért ki lehetett battyogni
a bárba, ahol a nedû átvétele elõtt kessben kellett kompenzálni a tulaj
fáradozásait.
Az esõ közben mélán zokogott. Dohányozni Skócia szerte tilos, hát kiálltunk a
barakk ajtaja elé (elõtetõ nem volt). A negyedik slukk hangzott el éppen, amikor
megjelent a fertelmes bangladesi, és elkezdett üvöltözni, hogy a füst bemegy a
házba. És nekiállt bezárni mögöttünk a bejáratot. Finoman értésére adtam, hogy
mint láthatta, vendégként nincsenek különösebb igényeim, elhálok a birkák között
a szalmán, s táplálékként beérem egy marék halliszttel is, de ha egy 160 cm
magas fogadós üvöltözik velem, annak kiütöm a fejit a fülei közül.De ez
érzéketlen volt az én empatikus hozzáállásomra és a nejem könyökére rácsapta az
ajtót. Majd ráfordította a kulcsot.
Mi hárman, fizetõ vendégek ott álltunk a szakadó esõben, egyik kezünkben
cigaretta, másikban a kemény fontokért vásárolt sör, és sehol egy száraz

4. bokoralja, ahol megvackolhattunk volna éccakára. Így hát mint Twist Olivér
hajdan, kérelmezõen kopogtattunk az ablakon. Aztán megszána minket egy
útitársunk, s visszajuthattunk a vendéglátás megszentelt falai közé. Itt
tudomására hoztam volna a mélykeleti kocsmárosnak, hogy alaposan készüljön fel a
következõ hetekre, amikor a munkaügy, építésügy, állategészségügy és valamennyi
elképzelhetõ hatóság sorjában fogja nála tiszteletlenségét tenni, de amint szóra
nyitottam számat, tüntetõleg elvonult.
Két jó útitársnõnk (akiket eddigre már mindenki csak Felügyelõ Bizottság néven
emlegetett) viszont csúnyán letolt, hogy hogy merek emelt hangon beszélni itt
ezzel a kedves emberrel, keltve rossz hírét a magyaroknak. Õket
felvilágosítottam, hogy ha nem ugatnak bele a dolgaimba, nem öntöm a fejükre a
sörömet. Kicsit ógtak-mógtak, de azért csak lelassultak e kilátásokat
mérlegeltükben, mert igen szavatartó embert alítottak bennem.
Az idegenvezetõnk valahogy nem jelent meg az affért megoldandó. Pedig az elsõ
hangos szóra elszaladt érte valaki. De kiüzent az ajtaja mögül, hogy már
pizsamában van. Hát igen. Negyed órával vacsora után, este fél kilenckor.
Viszont reggelre kelve már várt minket a bárban. Hogy tisztázza a dolgokat,
szerette volna hallani a mi verziónkat is. Merthogy neki az a dolga, hogy
mindkét fél érdekeit nézze. Felvilágosítottam, hogy neki kizárólag az én
érdekeimet kell nézni, tekintve hogy én fizetem a bérét, szállását, kajáját és
utazását. Nem értette. Nem vitatkoztam tovább, hiszen egy újabb eseménydús nap
elõtt álltunk, melyen meg fogunk tekinteni egy kolostorromot.
Ez a Szent Kolumba egyszerûen képtelen volt megülni egyhelyben a seggén.
Voltak elõjelek. Például az, hogy a világ utazási irodáinak ajánlataiban
mindösszesen 7 darab skóciai körút szerepelt, és ebben már benne voltak a skót
irodák által a skótoknak szervezett utak is. Gyanakodnom kellett volna. Erre a
skóciai útra is csak összesen 16 elkeseredett lúzert sikerült az irodának
összeverbuválnia.
Játszó személyek:
HP1 (e bejegyzésben a hp nem a hülye picsa, hanem a házaspár jelentésben
értendõ)
Jó fejek. A férj bõr- és cipõipari témában hazánk egyik legnagyobb elméje.
Önbevallása szerint 65 éves, 45-nél nem látszik öregebbnek. A nej külkereskedõ.
52 éves, max. 35-re tenné az ember futó benyomás alapján. Sétáló benyomás
alapján 40.
AL1 (anya-lánya)
Az anya 35, a lánya 15 körül. Eltérõ vezetéknevek, valószínûleg a férj lefalcolt
az elsõ nõvel, akiben talált egy kis életet. Gondolom azért jöttek Skóciába,
hogy élõhelyén tanulmányozhassák a halvaszületett nõk világát, mely nekik is
természetes közegük lenne, ha valami tévedés folytán nem Magyarországra
születtek volna. Egymáson kívül máshoz nem szóltak, kérdésük nem volt. A buszon
végig mögöttünk ültek. A jegyzõkönyvek 12 elhangzott mondatot tulajdonítanak
nekik.
AL2
Az anya 70, a lánya 50 körül. Az AL1-gyel szemben annyi különbség, hogy még csak
nem is egymás mellé ültek a buszon. Szerintem egymás életbiztosításának a
kedvezményezettjei lehettek, és mert hallottak róla, hogy Skóciában sok a tó meg
a szakadék, adni akartak egy esélyt a szerencsének.
HP2
A nej életvidám ötvenes, a férj morcos kívülálló. Nem barátságtalan, de van
benne valami egy fõügyész-helyettes világlátásából. A nej repesve élvezné az
utat, és ez nem csak azért nem sikerül neki, mert nincs rajta mit élvezni, hanem
azért is, mert frusztrálja, hogy az uramburam letöltendõ szabadságvesztésként
éli meg minden percét.
HP3
A Felügyelõbizottság elsõ nõi tagja és függeléke. A nõ ifjú nyugdíjas, aki most,
hogy már nem kell azokat a lusta kis rüfkéket fegyelmeznie a kontírozáson,
nekiállt élni. A férje az elsõ nap délutánján odasomfordált mellém, hogy mi
ismerjük egymást. Mondtam neki, hogy halvány emlékképem sincs róla, de ha õ
mondja és úgy is van, akkor biztos igaz. De aztán kiderült, hogy tényleg van

5. közös pont: amikor ifjúkoromban szendvicspanel-üzemem volt, õ a Metalloglobusnál dolgozott, ami részint beszállítónk, részint megrendelõnk volt. Elejét véve
a régi szép idõk kivesézésének, megnyugtattam, hogy így se emlékszem rá.
A beszélgetést amúgy se lehetett volna folytatni, mert az öt méternél messzebbre
való férji elcsatangolás miatt a nej egyre hangosabban morgolódott.
Õk az elsõ napokon kedves pincsiként követték az idegenvezetõt, míg rá nem
jöttek, hogy emiatt nem fogja õket megdicsérni, és külön elõnyöket sem biztosít
a lelkes nyelvcsapás-hadjárat.
HP4
Az FB második tagja és mamusza. A nej szintén nyugdíjas, és láthatólag nem tudta
feldolgozni, hogy a kora miatt lecsúszott a birkenaui kápóságról. Férje 5
centivel alacsonyabb, selyemfehér hajú bácsi, aki mikor sikerült tõle
hallótávolságon kívül kerülnie, azonnal eleresztett egy megjegyzést arról, hogy
bár kívülállóként, de szeret boldog emberekkel együtt lenni.
A két asszony azonnal egymásra talált. Rögtön elfoglalták az elsõ üléseket a
buszban. Elsõként léptek be mindenhová, és mindenrõl pontosan tudták mire való,
meg hogy hogyan kellene annak igazándiból mûködni, kinézni. Senki nem állt velük
szóba.
ÁK
Ági és Kata. Õk unokatestvérek, Ági 33 éves, 160 magas, életbõ csoda, 110 kilós
testsúlyából minimum 30-at jókedv és önirónia tesz ki. Kata jó 55-ös, az a fajta
nõ, aki annak ellenére, hogy bevallása szerint nem egy megszállott boltba járós
fajta, nap végére mégis negyven különféle új mütyür szatyrát málházza ki a
buszból.
Paul
Õ sofõr. Vezeti a buszt. 110 kiló, 40 év. Iszonytató halálfejek a karjain, ezüst
bevalók a füleiben, 1,90-es termet. Nyugalma, profizmusa, kedvessége ideális
reklámja a skót turizmusnak. Ági az elsõ két púlpartit nyeri ellene. Aztán soha
többet. Mert Paul lebukik, hogy megyei bajnok volt ebben a sportban. Elnézést
kér, vigyorog és viszkit rendel mindenkinek.
IV
Idegenvezetõ. Õ vezeti a csoportot. Dr. Idegenvezetõ György. Geográfus. Egyetemi
adjunktus. 60 körüli. Sótlan. Idegenvezetési fícsörei közé tartozik a kiállítási
tárgyak alatt lévõ magyarázó szöveg lefordítása, a helyi idegenvezetõk
szövegének hibás interpretálása magyarul, és a prospektusok kivonatolt
felolvasása. Szakértõje az árapálynak, csillámos bazaltnak és a sífelvonóknak.
(Mielõtt eltévedne a nyájas olvasó a tudomány útvesztõiben, el kell áruljam,
hogy csillámos bazalt nem létezik. Van csillámpala, de az más.)
Mikor már tizenhatodszorra tudhattuk meg, hogy a tengernek árapálya van, és hogy
csillámos bazalt alkotja Skócia aljkõzetét, úgy döntöttünk, hogy szélesebb körû
ismereteket már nem szerezhetünk az idegenvezetõi kútfõbõl. A hosszú busz-utakat
tehát a HP1-gyel és ÁK-ékkal folytatott elemzõ jellegû ökörködéssel tettük
élménydússá. Ettõl az FB és az idegenvezetõ kicsit ideges volt, a két férj
vágyakozott volna velünk hülyülni, de ugye nekik nem szabadott. A többi guminõ
meg elvolt magában.
Mindenesetre elhatároztuk, hogy ma ha törik, ha szakad, mi vacsorázni fogunk.
Errõl a kikötõbe érkezvén informáltam Vergiliusunkat. Õ megértõ volt és közölte,
hogy majd meglátja, mit tud tenni. Tájékoztató jelleggel odamutattam egy
étteremre, hogy mi ott fogunk vacsorázni. Nagyon bánatos lett, mondván: arra nem
lesz sajnos idõ. Rapid oktatásban részesítettem az óhajtó és a kijelentõ mondat
között mutatkozó szembeszökõ különbségrõl. Ennyiben maradtunk.
Aztán beállt egy komphajó, melybe ugyanolyan csövön lehetett bejutni, mint a
repülõkbe szokás. Leültünk és bámultuk a tengert. Aztán kiszálltunk. Be a
buszba. Azzal keresztülhajtottunk Mall szigetén. Mall szigetén leginkább birka
van, meg csillámos bazalt. Körülötte pedig állandóan árapály. Hiányossága, hogy
egy fia sífelvonóval se rendelkezik. De van egy egysávos út. Vagy ezer ember él
ott, bár a birkák szerintem nélkülük is vidáman ellennének. Idegenvezetõnk
nagyon elveszettnek tûnt, ugyanis errõl a szarkupacról nemigen van mit beszélni
(eltekintve a dagályról, de a vele kapcsolatos legalaposabb elemzés sem tud
tovább tartani 3 percnél). Így aztán eseménydús életébõl vett szemelvényekkel
szórakoztatott minket. Olyasféle sztorikkal, hogy amikor Albániában jártak,
akkor sátorban aludtak. Az elbeszélésben a cselekmény rész volt az Albániában
járás és a poén a sátorban alvás. Ilyen sztoriból volt neki sok, mert
nyughatatlan lélek lévén beutazta a fél világot. Gondolom, a nejében ötlött fel,

6. hogy az idegenvezetõi pálya felé terelje a szerencsétlen geográfust, mikor a
harmadik ilyen sztorit mesélte otthon.
Na, de elértünk Mall túlvégére, ahol egy újabb kompra szálltunk, hogy a festõi
Iona szigetére jussunk. Ez kb. akkora, mint a Margit-sziget, és van rajta egy
kolostorrom és egy kolostor. Mint a Margit-szigeten. Amihez ugye nem kell ezer
mérföldeket utazni. A partra kilépvén baloldali direkcióban felfedeztük a
restaurant feliratot egy házon. Ennek a késõbbiekben még semmiféle jelentõsége
sem lesz.
Aztán elgyalogoltunk a kolostormaradvány mellett, mert azon nem volt mit nézni.
Egy kõbõl rakott ház romjai oszposz ugyanúgy néznek ki mindenütt a világon (bár
nem mindegyiket rakják csillámos bazaltból, mint azt errõl megtudhattuk).
Tulajdonképpen szeretnék találkozni egy Kolumbával. Csak lehet valami az ilyen
emberekben, akik beslattyognak egy vadidegen faluba, és elérik, hogy a helyi
népek ahelyett, hogy zsályával ízesítve szolgálnák fel õket vacsorára,
odahagyják a jól bejáratott isteneiket, és kolostort építsenek egy másiknak. Még
mondja valaki, hogy a marketing egy áltudomány.
Aztán elmentünk a férfikolostorhoz, amit ellentétben a nõivel, szépen
felújítottak. Megértem én, hogy csak ezt. Ha a nõkaszárnyát is megcsinálták
volna, a legnagyobb bajban lennének. Ott volna egy csomó kangörcsös szerzetes
kétszáz méterre egy rakás, a apéniától frusztrált apácától. Még ha ez a sziget
annyira el is van zárva a világtól, amennyire, egyszer csak szemet szúrt volna a
hatóságoknak a szaporulat. És persze hogy a férfikolostort tartották meg.
Skóciában komoly fícsör lehetett már évszázadokkal ezelõtt is az életet
leélhetni anélkül hogy egy nõt is illetni kellene.
Be kell lássam, elég tisztességes épületegyüttest tudtak kihozni a szûkös
költségvetésbõl. Tulajdonképpen ugyanolyat, amilyeneket Olaszországban lehet
látni. A skótok persze márvány helyett csillámos bazaltot, tetõcserép helyett
csillámos bazaltot, mázas kerámia helyett csillámos bazaltot használtak. És nem
farigcsálták összevissza az oszlopokat, falakat, gondolom azért, mert a jóisten
a bazaltot kifejezetten szoboralkotás ellen találta ki. De a skót furfangon nem
tud az isten túltenni, ha már nem faraghattak szobrokat, vágtak belõle
sírköveket. Arra alkalmas, mert olyan szép egyenesen hasad, nem köll cicózni a
csiszolásával.
Miután megtekintettük Isten és a szerzetesek e lehangolóan sivár lakhelyét,
visszasétáltunk a partra, hogy mindenféle tengeri herkentyûkkel múlassuk
éhünket. Mivel a móló mellett konkrétan karnyújtásnyi mélységben ezerszám
lebzseltek a rákok, tapadoztak a feketekagylók, joggal reménykedtünk ínyünk
csiklandtatásában.
Betértünk hát az étterembe. Ahol lehetett kapni: süteményt, gyümölcskocsonyát,
puddingot és pitét. Rémült sikkantással rohantunk ki. És elcsattogtunk a Spar
nevû áruházba. Kis sziget, kis Spar, kb. akkora, mint az ebédlõm. Vettünk
zsemlét, felvágottat, paprikát és tejet. Aztán kerestünk egy helyet, ahova le
lehet ülni. Nem volt ilyen.
Namost van ez a sziget, ahova napi úgy 500 gyanútlan áldozatot terelnek a sanda
tekintetû idegenvezetõk. S aki idejött, semmiképpen se tud elmenni, tehát
valamit akar csinálni. De nincs mit. Látnivaló nincs (kivéve ha valaki
megszállottja a csillámos bazaltnak). Csinálnivaló nincs (már ha az árapály
szemlélését nem tekintjük csinálásnak). Tehát két lehetõség van: bámulni magunk
elé, valamint zabálni. Ebbõl úgy 3 millió font éves bevételt lehetne realizálni.
Van a szigetnek kb. 200 lakója (ha a birkákat nem számoljuk). De a helyi
közösség nem egy bevételfüggõ népség. Egy fia „I love Iona„ kitûzõt nem lehetett
kapni. Gondolom önkritika.
Végül lekuporodtunk a móló korlátjára elkölteni egyszerû, ám tápláló étkünket.
És akkor odajött az idegenvezetõ és boldogan megismertetett bennünket a
szállodánk vacsorakínálatával, s kérdte, mit választunk. A menü gyakorlatilag
azonos volt az elõzõ napival, amin nem csodálkoztunk, mert a marhaszeletet és a
lazacot ugye nem dobja ki a jó vendéglõs, ha egyszer már megvette. Csak a
minestrone helyett volt a kínálatban skót zöldségleves. Gondolom a tegnapi
levesmaradékba beleszabdalta a bangladesi visszaesõ a tányérokon hagyott
brokkolit és elnevezte.
Emlékeztettem a mi Gyurinkat, hogy étteremben fogunk vacsorázni. Ezt õ kétlette,
merthogy 8-ra rendelte a vacsorát és fél nyolcra emiatt oda kell érnünk. Direkte
nem kérdeztem meg, hogy akkor miért nem fél kilencre rendelte a vacsorát.
Valahogy nem érdekelt a nyomora. (Hozzáteszem, hogy a 16 fõs csoportból 8 volt

7. befizetve, ettõl éreztem én annyira jogosnak, hogy szabadjon nekem étteremben
enni. Ha csak mi ketten lettünk volna a nejjel különevõk, nem szívózom.)
Ezt követõen végigjárta a többieket, de a befizetetteken kívül senkit nem
sikerült rábeszélnie a kutyatápra. Ez valószínûleg elgondolkodtatta, mert mikor
megérkeztünk a kikötõbe, az eredetileg negyedórás sétaszünetet egy és negyed
órásra emelte. Mi meg elmentünk vacsorálni. Elõételként bouchert (bowsert, vagy
a fene tuggya minevût) ettünk, ami kicsit savanykásított besamelszószban lakó
lazacdarabkákat, szent-jakab kagylót és picinke rákokat tartalmazott. Valamint
fekete kagylót zöldhagymás-fokhagymás lében megfõzve. Meg halibutot rösztire
kent sütõtök-krém körettel, zöldborsmártással. Továbbá lazacot és sört. Meg
viszkit.
Késõbb a szállodában evõk kicsit fanyalogtak vacsora után. Nehezményezték, hogy
a fagyasztott termékeket nem engedte eléggé fel a kocsmáros.
Ezt követõen viszkit ittunk számosat. És sört. Paul megismertette velünk a
Glenmorange nevû viszkit, melynek halálomig hû fogyasztója leszek. Én aztán
felmentem alunni, a drága nejem meg kiment a ház elé elszívni egy cigit Á-val és
Paullal, aki ugyan nem dohányzott, viszont Ágizott. Aztán felkiabált az asszony,
hogy engedjem már be, mert kizárták õket. A bangladesi szállodásrutin, na.
Lementem, beengedtem. Húsz percre rá hallom, hogy a szállodásné üvöltözik, hogy
„is anybody here?„ Merthogy a közben a bokrok közé kószált Paulékat újólag
kizárta, de késõbb gyanakodni kezdett, hogy nem stimmel a létszám.
S végre szemünkre borult az álom. Ismét túl vagyunk egy napon. Magunkra húztuk a
takarót, gyûjtvén meleget vánnyadt testünkbe sokat. Kellett a tartalék, tudtuk
hogy másnap reggel se lesz meleg víz.
Skócia szürke. Szürkék a házak. Néhol kicsit sárgás-,
(Gránit, homokkõ, bazalt.) Fehér nincs, mert birkából
Haladtunk át mindenféle településeken. Tulajdonképpen
Van pár lakóegyüttes, ahol valaki egy csomag házmagot
egyforma épületek nõttek ki belõlük.
néhol vöröses-szürkék.
nem lehet házat építeni.
falvak nem nagyon vannak.
elvetett és kínosan
Mivel hagyományosan kõbõl építkeznek, hát amikor ráfanyalodnak valami
téglaszerûségre is, azt azonnal bevakolják, és a habarcsba kõmintázatot húznak.
A kerítéstelen kis hátsó udvarokon kiteregetett mosott ruhák képezik a
tarkaságot. Ezekben az épületekben tehát emberek laknak. Emberek, akik soha, de
soha onnét elkerülni nem tudnak, nem fognak.
A valódi falvakban jobb a helyzet. Ott szinte minden egy-egy valamiféle
termelõüzem köré szervezõdött, s mert ezek az üzemek jószerivel minimum 100
évesek, nem tudta õket megfertõzni a XX. század panelgondolkodása. Némi csicsa,
szín, timpanon, oszlop mindegyiken van. Így aztán a helyiek házain is. Szellõs
itt a beépítés, tehát nem borzasztja a szemet a sok kõház egy kupacban.
A városokkal sincs gond. Bár a bérpaloták java része György korabeli, amikor az
volt a közgondolkodás a városépítésrõl, hogy az egy utcában lévõ épületek
egyformák kell legyenek, viszont ezek mértéktartóak, elegánsak. És itt is sok a
növény. A városközpontok színesek, változatosak, látszik, hogy a jelen
századvég-századelõ emberének már elég volt a maga életének szürkeségébõl,
baromira nem akarja ezt a környezetében is látni. Sétálóutcák épültek színes
burkolattal, szép, izgalmas elhelyezésû padokkal, jópofa köztéri szobrokkal.
Kifejezetten kellemes. Nomeg templomok mindenfelé. Gondosan kihagytuk
valamennyit. Ameddig lehetett. Mert tudnivaló, hogy ha a kínzómester elég
kitartó, végül célt ér.
A barakkban eltöltött második éjszakánkat követõen a vízforralóban sütöttünk
magunknak vizet, így cselezve ki a szállodást. Erre nem gondolhatott, mikor a
kazán beszerzését elsumákolta. Ez jó az angolszász szállodákban. Mindenhol, ahol
kultúrája van a teázásnak, van vízforraló a szállodákban. Hajszárító az nemigen,
az az európai szállodákban dívik.
A reggelit követõen be akartuk pakolni a buszba a bõröndöket, de nem jártunk
sikerrel. Míg mi finnyásan turkáltunk a mértékkel porciózott falatok között,
Paul szépen bepakolt. Hajnali testedzésként odébbhurcolt 20 méterrel 700 kilót.
Így megmenekedvén az emberi hirtelenöregedést okozó fizikai erõkifejtéstõl,

8. buszba szálltunk és elindultunk megnézni a Loch Lomondot. Errõl a tóról azt kell
tudni, hogy víz van benne. És azt hogy szépséges dalokban éneklik meg a skótok
hogy ez a tó mennyire tó.
Mi nem tudtuk meg. Sokat buszoztunk odáig, de a parkolóban, ahol megálltunk nem
volt tó. Ott egyenruhás skótdudás ember volt. Az iszonytató szerkezetet nyûve
tette élvezhetetlenné az õszvégi hangulatot. Csak fújta, fújta és fújta. Elõtte
nyitva egy bõrönd, felirata szerint valami homályos karitatív célra hét év alatt
közel 31.000 fontot dobáltak bele a népek neki. Lássuk be, nem egy kiemelt
fizetés. Persze ha a helybéli büfések és gagyiárusok ingyen etetik, hogy
legalább addig ne fújja, akkor cseppet jobb a szaldó.
Miután a Skócia Másképp program keretében megtekintett parkoló minden
lehetõségét kihasználtuk, elindultunk Glasgow felé. Ez a város arról híres,
hogy... Glasgow tulajdonképpen semmirõl se híres. Iparváros volt. Az ipar
azonban otthagyta. Otthagyta a melósokat, a nyomornegyedeket. Aztán a város
ezeket megszüntette. Nem volt vér nélkül való a dolog. György doktor szinte
extatikus izgalommal sorolta a ránk váró élvezeteket, mely szerint is a fõtéren
meg fogjuk tekinteni a szobrokat, és a fõtér mellett majd láthatunk egy igazi
skót pub-ot. Véknyunk remegett a várakozástól. Aztán akkor elkezdett esni az
esõ.
Hát így érkeztünk Glasgow fõterére. Buszból szálltunk. Meg kellett jegyezzük,
hol vagyunk, merthogy egy óra múlva a busz ugyanott vesz fel majd minket. És
elindultunk az esõverte fõtéren keresztül György nyomában, százhuszas
menetütemben. Mikor középre értünk, jó idegenvezetõnk kicsit lassított, s
lendületesen mutatott egy szoborra, hogy Walter Scott emlékmûvének a hátulját
láthatjuk ott. Egymondatos tájékoztatójában kiemelte, hogy íróemberrõl
emlékmûvezték. Ezt követõen újra soványmalac vágtába csapott és a szemközti,
igazi skót pubig le se fékezett. A tér többi szobráról nem esett szó,
valószínûleg azért, mert azok nem walterscottok voltak.
A pubba lépve örömmel tapasztaltuk, hogy a megismerés kútfõje felszívódott. De
valóban nem semmi létesítmény volt. Olyan 900 négyzetméteren kocsma. Egylégterû,
3 emeletes belvilággal. Középen akkora pult négyszögellett, hogy jó 20 csapos
tudott kényelmesen dolgozni benne. És mind megállás nélkül dolgozott is. Nem úgy
tûnt, hogy az a kisebb hadosztálynyi skót csak az esõ elõl menekült volna be. Az
idõjárást tekintve a skótokat állatkertben is esõben tartanák, hogy jól érezzék
magukat.
Az ilyen pubokat úgy építik, hogy van benne pár asztal a betegeknek, a többi
állóhely. Némi tûnõdés után arra jutottam, hogy ez nagyon célirányos megoldás,
hiszen egy ilyen mûintézmény a vendégek szórakozását hivatott szolgálni,
márpedig ülve nagyon körülményes verekedni, s mitagadás, a népesség szociális
összetétele kizárta a romantikus-összeborulós zárórákat.
Mivel csak strapás nyomakodás ellenében juthattunk volna sörhöz, inkább szépen
le is léptünk. Egy sarokkal odébb egy másik, szintén ring-jelleggel bútorozott
kocsmában sikerült leülnünk, s viszkikre, sörökre szert tennünk. Közben valahol
elveszítettük Katát. De nem izgultunk. Nem egy élet ellen beoltott fajta. Meg is
érkezett, két újabb kis szatyrocskával, mert rábukkant pár otthagyhatatlan
izére, ami nélkül mûvelt európai polgár nem lehet meg.
A kocsmában volt tévé. És feliratok az ajtón, falon. Ezek azonnali kirúgattatás
terhe mellett tiltották focicsapatok színeinek és egyéb jelképeinek viselését,
valamint olyan dalok, jelszavak légtérbe hangoztatását, melyek focicsapatok
melletti vagy elleni szimpátiát fejeznek ki. Okos kocsmáros. A második viszki
legurítása után beláttuk, hogy ha még egy kicsit tovább idõzünk, Glasgow varázsa
annyira elragad, hogy nem lesz kedvünk hazatérni, így elindultunk. Az idõjárás
éppen egy ötperces rákészülési szünetet tartott, tehát optimistán indultunk a
busz felé. És ekkor meghallottuk a dobszót. Dobszókat. Sok dobszókat. Felvonulás
jöve.
Merthogy az orleániak ugye hol máshol akarják visszaállítani Írország

9. integritását, mint Skóciában? Egymás után sorjáztak az effajta egyesületek, elöl
minimum 5 dobossal, díszegyenruhában, fehér, sárga, fekete, vörös, mindenféle
hacukába öltözve. Itt szakadt el az égiek cérnája. Esernyõkifordító szélorkán,
vízszintesen csapó, aprószemû, ocsmány esõ jött. Minket zavart. A felvonulókat
nem zavarta. Nekik nem volt esernyõjük, õk magukból voltak kifordulva. Mint a
másnapi újságokból kiderült, a felvonulás után rendõrség mindössze 30 embert
állított elõ rosszalkodás miatt, közülük többeket szinte azonnal ki is engedtek
a kórházból. További 100-at sugárban hányásért és körbehugyozásért bírságoltak
meg.
Múzeumban Glasgow felveszi a versenyt Tatabányával. Alulmarad, alulmarad,
rendben, de már maga hogy megpróbálta, tiszteletreméltó. Van nekik egy
Közlekedési Múzeumuk. Aztán egy Népi Palota, ahol Glasgow történetével
ismerkedhet meg az, akinek van erre felesleges hat és fél perce. Aztán Provand's
Lordship és Pollock House néven kineveztek két régi házat is múzeummá, ahol meg
lehet nézni, milyen volt régen egy ház. Tall Ship néven egy hajót kötöztek a
mólóhoz, és arra is ráírták, hogy múzeum. Meg van nekik egy Modern Mûvészetek
Múzeuma is. És van a Burrell Gyûjtemény.
Ha az utazási irodáról a legcsekélyebb jóindulatot is feltételezem (s miért ne
tenném, végtére is hol lenne nekik abban üzlet, hogy szántakarva kibasznak a
fizetõképes kereslettel), ez a gyûjtemény a legnívósabb glasgow-i kiállítás.
Igaz, ami igaz, szép és tágas épület. A bejáratnál fizetni lehet a bejárásért,
mint egy igazi múzeumban, aztán ott az ajándékvásárlási terem, mint egy valódi
múzeumban, és a termekben üveg mögé rejtve tárgyak. A tárgyak elõtt feliratok,
melyek többsége precízen arról tájékoztat, hogy mi is lenne az a tárgy. De a
kevesebbségében is megvan a jószándék.
A Burrel Collection legkomolyabb muzeológiai fícsöre, hogy nem nevezték
múzeumnak. Mert nem az. Ez a szerencsés hajómágnás ugyanis egyszerûen mindent
megvett, amit drágán adtak el neki, hamis kínai vázától az õsire maszkírozott
pergamenig. Mivel rettentõ sok mindent eladtak neki, még a szemét kiszórása után
is jeles tétel értékesebb szirszar maradt. Ezt megpróbálták tematikusan
összehordani, így aztán az, aki életében egyetlen városként Glasgow-t ismerte
csak, valami képet mégis kaphat arról, hogyan kellene egy múzeumnak kinézni.
Roppant tiszteletreméltó erõfeszítés, mély kalaplengetés azok elõtt a
szakemberek elõtt, akik ha nem is élvezhetõvé, de mindenképpen végigjárhatóvá
tették a burrelli monomániát.
A keleti szõnyegek terme volt a legambivalensebb élmény. Abszolút profi múzeumi
látvány, mozgó, kivetítõs, tablós terem. Minden bedobva, ahogy azt a
legigényesebb múzeumokban is láthatjuk. Kivételt képeznek ez alól a szõnyegek.
Ami látható, az persze autentikus, szép és korrekt, csak éppen se tájegységileg,
se motívumilag, se idõintervallumilag nincs bennük semmi összefüggés. Na, ennyit
a kultúra of glázgó témakörben.
Ezt követõen el is elindultunk Edinburgh-ba. Ami fõváros. Glasgow-i
tapasztalataink alapján fergeteges élménykoktélra készültünk fel. Némi izgatott
találgatás, tanakodás után arra tippeltünk, hogy Edinburgh-nak minimum két
fõtere, jó tucatnyi walterscott szobra lesz, és mi hiánytalanul látni fogjuk
valamennyit.
Estére megérkeztünk Edinburgh-ba, amit a mûveltebb népek edinboróként ejtenek.
Itt egy kellemes, árnyas utcában leltük fel szállodánkat, mely a titokzatos skót
néplélek igazmondási hajlamától indíttatva egyetlen csillagot se viselt. Az
épület repkénnyel szépen befuttatott falakkal s ódon kísértetkastélyra
emlékeztetõ hangulattal várt minket. (Gyk.: félhomályos volt és nyikorgott.)
A szobánkat úgy lehetett megközelíteni, hogy a liftbõl kilépve balra, majd
jobbra keresztül egy ajtón, ott balra, majd jobbra, megint jobbra és végül balra
kellett haladni. Az ajtót a kulcs elfordítását követõen a zár- és
cipõmagasságban egyidejûleg alkalmazott erõhatás segítségével lehetett nyitni.

10. Én konkrétan rúgtam és ütöttem. Békebeli faajtó volt, haragudott is a méltatlan
bánásmód miatt, de aki már nyalogatta az öklét valaha, tudja milyen gyógyhatása
van az ilyesminek. A szoba a már Perthbõl oly emlékezetes illatorgiával
fogadott. Kilátásunk egy építkezésre nyílt a gardróbból, ami nekünk volt. A
többieknek nem volt, mert õk rosszak voltak. Így aztán nekünk volt egyedül olyan
penészünk, amihez külön helyiséget biztosított a szálloda; a többieknek a
szobában helyezték el ezt a nélkülözhetetlen komfortelemet.
Mikor kellõképpen kiélveztük a lakosztály nyújtotta örömöket, leballagtunk
szemrevételezni a lehetõségeket. Elsõsorban persze alkoholizálni akartunk, de
nem volt ellenünkre egy esetleges vacsoraasztal körülülése sem. A hallban voltak
süppedõs fotelek. Attól süppedtek, hogy a rugózat valamikor 1900 körül feladta
az elemekkel való kilátástalan küzdelmet. Ez kényelmetlenné tette a kulturált
bebaszást, merthogy pincér nem volt, minden egyes kupicáért át kellett ballagni
a bárba. A fogyasztást nem lehetett szobaszámlára íratni, azonnali
kocsmafizetéses rendszerrel üzemelt a bár.
Odamenék és kérék féldeci viszkiket. A skót hajadon nem értette. Mondtam, vegyük
át a dolgot lépésrõl lépésre. Tudja-e mi az hogy egy liter. Határozatlanul
bólintott. Kérdeztem, tud-e 20-szal osztani. Erre világosan kitûnt, hogy a skót
oktatási rendszerrel komoly problémák vannak, gyanakszom hogy Magyar Bálint
sokkal nagyobb hatókörû politikus, mint azt eddig hittem róla. De a leány
érdeklõdõ elme volt, hát megpróbáltam másképp. Mondom neki 50 köbcenti. Erre
lekap egy üveget a falról és adná. Mondom, nem, nem, ez 500 köbcenti. Ekkor az
eddig mosolyát rejtõ lengyel pultos megszabadított minket a szenvedéstõl és
mutatta a mércéit: itt nincs féldeci, van a szimpla meg a dupla. Rendes népek
ezek a pultosok egyébként Nagybritannia-szerte. A mércét a pohár felett töltik
meg, úgy hogy a nedû mindenképpen túlcsorduljon. Életemben ennyi viszkiben
oldott körömpiszkot még nem ittam, mint e pár nap alatt.
Vacsora dolgában kellett még dûlõre jutnunk. Épp arra kolbászolt György, kinek
effektív kinevezése volt az utazók ilyen kérdései megválaszolására. Hozott is a
recepcióról egy térképet, megmutatta rajta, hol vagyunk, s kedvesen
elmagyarázta, hogyha kimegyünk a szállodából, kétszer balra fordulunk, ott van
egy nagyobb utca, azon biztosan találunk elõbb-utóbb egy éttermet. Itt kezdett
gyanússá válni, hogy nem tekinti szívügyének a mi ínyeskedési mániánkat.
Rendeltünk tehát a bárban ennivalót. Nagyobb volt a választák mint a
bangladesinél, négyféle rumpsteak és kétfajta lazac volt az étlapon. A pincér
meg is kérdezte, hogy a sztéket welldone kérjük-e. Úgy kértem. Késõbb a
felszolgáló zilált küllemébõl arra következtettünk, hogy a fûtõ erõsen
vonakodott odaadni szénnel vastagon bekoszolt talpú bakancsát.
Hagyományos angol vacsoránkat a hallban fogyaszthattuk el, az étteremben ugyanis
három léggömb és két girland jelezte, hogy azért nincsenek asztalok, mert itt
valami nagyszabású rendezvény készülõdik. A készülõdés egy kókadt diszkzsoké
személyes jelenlétében merült ki. A csoportunk befizetõs fele ajakán idült
mosollyal bukkant fel a szálló egyik oldalszárnyában celebrált vacsorája után.
Azt mondták, ilyen jót még nem ettek, és a komornyik meg a pincérek is roppant
szolgálatkészek voltak. Örültünk, mert szegényeknek nagyon kijárt már egy
tisztességes vacsora.
Vacsora utáni pótviszkinket fogyasztottuk éppen, kitakarítandó szánkból a
pállott ízeket, mikor az elsõ két harmincas ribanc felbukkant. Ekkor még azt
hittük, hogy a szálloda egyéb jóságai mellett átmeneti enyhhelyként szolgál a
környékbeli kis utcákban fillérekért rodázó bérnénik számára. És jött ilyen,
nagypöttyös szoknyában, ledér sárgában, hasonlókban pompázó nõi lény több is
még. Szánakozva szemléltük szerencsétleneket, kik közül láthatólag többnek is a
napokban avathatták törzsõrmesterré az unokáját, s még mindig nem szabadulhattak
a lélekölõ szopászati szakmából. Aztán megjelentek a férfiemberek is. Az egyik
mellettünk állt meg, nyakából lógott egy tízcentis mûanyag szaxofon, barkója
ragasztott tépõzár-csík, mellén a diszkrét névtábla: Blues Brothers. Hoppá.
Elhamarkodott minõsítés visszavonva. Nem kurvák. Jelmezbáloznak. Összlétszámukat
összevetettem az étterem méreteivel, s úgy találtam, órák is eltelhetnek, míg
két bálozó véletlenül megpillantja egymást komoly elõzetes koordináció nélkül. S

11. aztán felbömbölt a R&B.
Ez elõl gyorsan a szobánkba menekültünk. A gardróbba lépve rutinosan kitértem a
plafonról lelógó tapétacsík alattomos támadása elõl, kihajoltam az ablakon, hogy
elszívjam a lefekvés elõtti utolsó cigimet. Az esõ romantikusan csepedezett a
fejemre. Aztán alattam kinyílt egy ajtó, s állcsúcson vágott Ray Charles 150
decibeles artikulátlan üvöltése, mellyel hallgatóságát meggyõzni akarta, hogy
övé az a kiscsaj. A csapda bezáródott. Nincs menekvés. Visszahúzódtam a szobába.
Az ablak melyet addig erõs hátammal tartottam, döngve csapódott le. Alulról
kitartóan próbálkozott áttörni álmom gyorsan ereszkedõ gátján Big Joe Turner
lelkes kísérlete, hogy elhitesse velem, õ exactly like me.
Olyat írni nem szokás, hogy új felhõzet virradt ránk, de most mit tegyek, ez
történt. A szálloda éttermébõl ismét éttermet csinált a szorgos személyzet, s
végre a megszokott, megérdemelt kajákat láthattam, amiket egy szállodában
reggelire szoknak adni Mombassától Reykjavikig. (Reykjavikban ugyan még nem
voltam, és ha kis mázlim van, nem is leszek, de ha Kenyába eljutott ugyanez a
paradicsomos bab, csak képes volt Izlandig is elnyomulni.)
Itthon sose reggelizem. Normális napokon délután négykor eszem elõször.
Szállodában viszont rendszeresen, ugyanis ott hajnalban kell kelni, ami nagyon
megviseli ifjonti szervezetemet. A szállodai reggeli svédasztalokon lehet
paradicsomos babot találni, ami csodajó. És itt tudnak olyan tükörtojást sütni,
aminek nincsen a széle megégetve. Az is remekséges. És ropogósra sütött szalonna
is szok lenni. Kihagyhatatlan.
De most vissza Edigburgh-hoz. Paul meglepetést szerzett. Skót népviseletbe
öltözve jelent meg. A buszhoz természetesen a Felügyelõbizottsági hölgyek értek
oda elsõként. Az apróbbik fellépett az alsó lépcsõre, meglepetésében
elõrehajolt, s felemelte Paul szoknyáját, megtekintendõ, mi van alatta. A
kápóféle másodikként ért oda, elõkapta a kameráját, s szemérmesen a szoknya alá
filmezett. Na kérem, itt ismerszik meg az úriember. Paulnak arca nem rezzent.
Tudomásul vette, hogy nem mindenki ember, aki két lábon jár, s fogadta a többiek
gratulációját, hogy megtisztelt minket ezzel a szépséges öltözékkel.
Késõbb, mikor buszról szálltunk, álltó helyben is megcsodálhattuk. Hát kérem, az
elegáns, az nem kifejezés. Ez a kétméteres, böszme ember ebben a szerelésben
olyan királyi jelenség volt, hogy önkéntelenül keresni kezdtem a
titkosszolgákat. A butiksoron efféle cuccokat 20-50 font körül lehet venni. De
abban nem fog így kinézni a dolgozó. Ugyanis kell hozzá az a természetes
méltóság, ami nincs meg az emberben, ha ilyesmit jelmezként vesz fel. Nomeg,
mint kivettük belõle, Paul valamiféle törzsfõnök volt, és mint ilyennek, az
öltözéke tokkal-vonóval 1500 fontba fájt. Na ja, nem mindegy, hogy a Vörös
Október Ruhagyár öltözteti az embert, vagy a Saville Row-n dolgozik a szabója.
Úton befelé, a városról szóló tájékoztatásból csak Robert Louis Stevenson, Sir
Arthur Conan Doyle, Alexander Graham Bell maradt ki, viszont sokat hallhattunk a
Walter Scott emlékmûrõl, mely itt nagyobb mint Glasgowban, s ezt bizonyítandó,
50 km-es sebességgel el is rongyoltunk mellette. A városban megállva elõször is
a Holyrood Palace ajándékboltját tekintettük meg. Vettünk csokoládét. Innen a
Royal Mile nevû úton felbuszoztunk a várig. Ott György beállt jegyet venni egy
rémesen hosszú sor végére. Mi az esernyõk és kapualjak fedezékében sajnálkoztunk
rajta. A jegyek birtokában aztán megtekintettük az erõsséget.
Szépséges vár. A tetején ott van a némileg magyar Mária királyné kápolnája. Nem
valami hivalkodó épület. Besorjáztunk. A kápolnában tartózkodó papember György
második mondata után szólt, hogy itt ne beszéljen, mert az tilos, itt csak
fényképezni szabad. Végre hasznát vettük idegenvezetõnk selejtes nyelvtudásának.
Megértõen fordította, hogy ne fényképezzünk, majd lényegre törõ, alapos és
érdekfeszítõ tájékoztatást kaptunk Máriáról, kápolnáról, történelemrõl, szóval
végre idegenvezetõként viselkedett, úgy ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

12. Ezt követõen megtekintettük a skót koronaékszereket. Lépcsõn fel, ott egy hat
ponton záródó iromba páncélajtó, üveg alatt az ékességek, újabb páncélajtó, majd
lépcsõn le. Futó szemrevételezés alapján azt mondhatom, hogy ezekhez hozzájutni
vagy a tetõn keresztüli robbantás módszerével, vagy skót királlyá koronáztatás
által lehet. Ez utóbbi az, ami az átlagember számára könnyebben
megvalósíthatónak látszik.
Innen a vár egyéb termeibe mentünk, melyek szépek, mívesek, érdekesek. Györgyünk
fejében most eshetett le a tantusz, hogy a Mária kápolnában nem szabadott volna
beszélnie, és ezekben a termekben tartott penitenciát. Szerencsére remekül ki
van táblázva minden, nem kellett ostobán kóvályognunk. A várnak ezen túlmenõen
volt még egy várbörtöne is, ahol az amerikai függetlenségi háború hadifoglyait
tárolták, itt aztán a foglyok által hátrahagyott dominótól, kártyapaklitól
kezdve minden szépen és múzeumosan össze volt hordva; komolyan, majdhogynem
sikerült egy mûködõ sitt érzetét kelteni.
A várból aztán lesétáltunk a városba. Ignorante elhúztunk a Nemzeti Galéria
elõtt, s estig szóló kimenõt kaptunk. A találomra kiválasztott étteremben random
csizmatalpat ebédeltünk, majd beleütköztünk egy viszkiboltba. Innentõl már csak
hazafelé vezethetett az út, merthogy nem volt kedvem 12 kiló cuccal a kezemben
tovább masírozni. Otthon némi pilledést abszolváltam, míg a nejem az amúgy is
dugigbõröndökbe próbálta törmentesen elhelyezni az árpalét. Elõször is gatyákkal
és zoknikkal kibélelte a viszkisdobozokat aztán sok réteg ruha közé rejtette
õket. Aztán imádkozott a törhetetlenség isteneihez, majd õ is letöttyedt az
ágyra. Estig eképpen szórakoztattuk magunkat. mert ilyesmit az ember Pesten nem
csinálhat.
Hét óra körül elhatároztuk, hogy ma már több lábbelit nem vagyunk hajlandóak
elfogyasztani, hát a buszon hazafelé látott egyik étteremhez gyalogoltunk. Itt
finomat ettünk, sokat beszélgettünk, s hazaérvén egyenest eltettük magunkat
holnapra, ami utolsó napunk lesz e siralomvölgyben, mert utazunk haza, a mi
szeretett, teljesen skót- és györgymentes világunkba.
Skócia, Skócia, vadregényes Skócia! Jaj, el kell menjek, el kell válnunk!
Györgyünk repesett. Asztaltól asztalig ragyogott, jópofa dolgokat mondott, és
úgy általában véve látszott rajta, hogy roppantul elégedett. Feldobódva a
reggeli ízletes falataitól, s nem kevésbé kivirult idegenvezetõnk örömébõl
merítve, kicuccoltunk kéjlakunkból, s buszra ültünk, hogy még vethessünk pár
vágyódó pillantást e nyüzsgõ világváros utolsó csodáira.
Elsõként a skót hõsök emlékmûvéhez mentünk, mely srévizavé a várral
szerénykedett a város felett. Györgyünk sajnálkozott, hogy busz nem mehet fel a
tetõre, s mi valánk megértõek. Ordnung ist ordnung, na. A domb alatt kirúgtuk
hát magunk alól a buszt, s felcaplattunk gyalog. A német turisták nem voltak
ilyen szemérmesek, õk busszal aveltak a tetõig. Ahol is az emlékmû emelkedett
kicsivel a gaztenger fölé. Volt neki alapzata, voltak rajta oszlopok melyeket
egy koszorú fogott össze a tetején. Mint kiderült, valamiért, valamikor
félbehagyták. El tudom képzelni, hogy a városi tanácsba bekerült egy
történelemtanár is valamikor és szûzbeszédében óva kérlelte a nemes testületet,
hogy ne röhögtessék már ki magukat.
A dombtetõn ezen a roncson kívül még volt egy bezárt csillagvizsgáló, meg
kilátás Edinburgh-ra. Edinburgh-ban házak vannak, melyeknek felülrõl a tetejüket
lehet látni. Páratlan, na. Emígyen feldobódva ültünk vissza a buszba, hogy némi
közlekedést követõen elérjünk a Rosslyn kápolnához. Útközben megtudhattuk
irodalomban is jártas kísérõnktõl, hogy mirõl is híres ez az építmény. Amúgy
valóban pofás darab. Építése idejére a jó kõmûvesek már rájöttek, hogy a
homokkõbe mintákat és figurákat lehet vésni, s nem takarékoskodtak idõvel,
vésõvel, kalapáccsal. Nagyon szépen telefaragták a templomot. Kívül, belül.
Mivel kívül nem lehetett volna a földrõl alaposan megszemlélni a kisebb
faragványokat, építettek a templom köré egy könnyûszerkezetes állványzatot,

13. melyre felhágva a turisták körbejárhatták a vállmagasság feletti, oromzati
részeket is. Az állványzat minõsége minden igényt kielégített. Masszív, erõs,
vastag, magas. A templomot ugyan nem lehet tõle szemrevételezni, viszont tutira
nem szakad le a legpohosabb német érdeklõdõ alatt se. Az FB, mikor konstatálta,
hogy itt képemléket csak az állványzatról vihet magával, átvágta a gordiuszi
csomót, kinyitotta a prospektust, s lefilmezte az abban talált homlokzati képet.
Mikor szépen végigcsodáltunk mindent, Györgyünk sürgetésére buszra szálltunk,
mert várt minket a repülõtér, a repülõ, a hazaút. A buszon összefoglalta utunk
tapasztalatait. Szót ejtett arról hogy milyen jó csapat voltunk, mennyi szépet
és érdekeset láttunk, hogy a programot hiánytalanul és közmegelégedésre
végrehajtottuk, s reméli más utakon is találkozhat még velünk. Szpícsét rémülten
fagyos csenddel honoráltuk, kivéve az FB bogyorhajú tagját, aki egy erõsebb, és
egy elhalóbb tapsot produkált tévedésbõl. Eközben elindítottunk egy borítékot
Paul szolgálatait köszönendõ. Mindenki tett bele 5-10 fontot. Kivéve az elébb
említett tapsoncot, aki közölte, hogy õ már tegnap rendezte ezt a dolgot.
Így érkeztünk a reptérre, négy órával a gép indulása elõtt. Mire a csekkeléshez
jutottunk, eléggé elgyötrõdénk, Gyurink ugyanis negyedóránként megjelent,
közlendõ, hogy még nincs kiírva a gépünk, amit magunktól ugye nem tudtunk
leolvasni a közeli monitorról. Aztán egyszer ugrasztott volna minket talpra, de
közös erõvel sikerült lebeszélnünk arról, hogy egy korábbi, másik amszterdami
géphez felsorakoztasson minket. Végül aztán becsekk. A csekklány Kovács Zsófia
névre hallgatott. Kértem, hogy a vészkijárathoz tegyen már minket. Mosolygott,
csacsogott, örült hogy segíthet. Aztán nem hogy a vészkijárathoz nem tett, de
még csak nem is egy sorba adott jegyet. De mit nekem kényelmetlenség, hiszen
hazafelé tartottunk.
Kedves Olvasóim!
Önök a Start Utazási Iroda reklámbrossúráját olvashatták.