"A Mester szunyókált. Titok Tóni a Bibliát olvasta, a Jelenések könyvét. Tóni is kezdett kókadozni. Amikor oda ért, ahhoz a részhez, hogy János lenyelte a könyvet, és a gyomrában keserű lett, Tóni is szépen elaludt. A nyitott Bibliára szép lassan ráhajtotta a fejét. És álmot látott. Azt látta a Biblia elnyelte. Valami nagy mélységbe ereszkedett le, ahol szemtől szembe találta magát egy nagy szemmel. Miután felébredtek, Tóni elújságolta álmát a Mesternek. A Mester a következőt mondta: - Tóni, a cél előtt megtorpantál. Be kellett volna lépned a szemgolyó sötét közepébe. Onnan kifele nézve olvassák a Bibliát. A fényt, bentről, a sötétségből látják. Kevesen mernek oda belépni, mert a sötétség mindig a nem-Lét fenyegetésével jár. Akik nem mernek belépni a szem sötétjébe, dogmákat alkotnak, és ahhoz ragaszkodnak."

1. Pszeudo-zen történet – A szem
A Mester szunyókált. Titok Tóni a Bibliát olvasta, a Jelenések könyvét. Tóni is kezdett
kókadozni. Amikor oda ért, ahhoz a részhez, hogy János lenyelte a könyvet, és a
gyomrában keserű lett, Tóni is szépen elaludt. A nyitott Bibliára szép lassan ráhajtotta a
fejét. És álmot látott. Azt látta a Biblia elnyelte. Valami nagy mélységbe ereszkedett le,
ahol szemtől szembe találta magát egy nagy szemmel. Miután felébredtek, Tóni
elújságolta álmát a Mesternek. A Mester a következőt mondta:
- Tóni, a cél előtt megtorpantál. Be kellett volna lépned a szemgolyó sötét közepébe.
Onnan kifele nézve olvassák a Bibliát. A fényt, bentről, a sötétségből látják. Kevesen
mernek oda belépni, mert a sötétség mindig a nem-Lét fenyegetésével jár. Akik nem
mernek belépni a szem sötétjébe, dogmákat alkotnak, és ahhoz ragaszkodnak.
Pszeudo-zen történet – A tölgyfa
A Nap, a Bekecs-hegység fölül nézett a Szováta melletti Szakadátra. A Mester és Titok
Tóni, annak egyik mezejében pihentek, egy óriás tölgyfa alatt. Tóni, Buddha tanításait
olvasta. Mikor megunta és a könyvet letette, a Mester a következőt mondta:
- Tóni, ez a tölgy, már Buddha előtt volt. Ami jelen van, az a tanítókat mindig
megelőzte!
Pszeudo-zen történet – A mag
- Mester, mit értett Jézus azon, amit Nikodémusnak mondott, hogy újjá kell születned?
- Nikodémus, valószínűen élete derekán volt, amikor az átmenet van az élet második
felébe, ami krízissel jár. Az életderék krízisében fordult Jézushoz. Ekkor, ami az élet
első felében jól működött, nem működik. Érdekes, mint tanító ő is, farizeus, fordult, egy
másik tanítóhoz. Ez azt jelenti, hogy élete első felének tanításai mondtak csődöt, tudat
alatt, ezért fordult, egy másik tanítóhoz. Végül ez történt Jóbbal is az Ószövetségben, az
élete első felének alkotása összeomlott élete derekán, mert át akarta vinni az élet
második felében, azt, amit nem lehet. Ahogy Nikodémus, Jób esete mutatja, hogy az
eszmék, melyek szerint élt az ember délelőtt, nem lehet délután is élni. Vissza kell térni
az örök Kezdethez. Ezt jelöli a gyermek, a mag archetípusa. Újjá kell születni, ahogy
Jézus mondta Nikodémusnak, újra gyermekké kell lenni, aki növekszik. Maggá kell
lenni, mely növekszik és fává lesz. Az élet második felében is növekedésre van
szükségünk, de most az élet első felének külső növekedésével szemben, belső

2. növekedésre van szükség. Csak az élet első felének, idő előtti, pusztán csak külső
befejezettsége, azt az illúziót kelti, hogy az ember egy életre befejezett, minden
szempontból, és így kell leélnie életét az élet második felében, mint az elsőben. Ez egy
kényszerzubbonnyá válik, ami krízishez vezet. Tudod Tóni, az élet első felében jók a
tanítások, de a második felében károsak lehetnek, mert a tanítások, mindig befejezettek.
Az élet második felében a bennünk lévő magot kell ápolni, hogy fává terebélyesedjen, a
tanításokkal szemben. Az életet arra kell helyezni, olyan alapra, ami növekszik
bennünk, nem lezárt.
Pszeudo-zen történet – Üresség és projekció
- Mester, nagy szellemi mélységek vannak, Kelet üresség tanában – mondta Titok Tóni a
Mesternek.
- Tóni, de ha projekció tárgya lesz, még telibb leszel. A nyugati, az üresség puszta
fogalmiságát vetíti az ürességre, és ezzel még telibb lesz. A nyugati baja, szellemi
egyoldalúsága. Az üresség tanával is, csak azt ápolja.
Pszeudo-zen történet – Az ember üressége
- Mikor lesz üres az ember? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Mikor az üresség sem érdekli, és a lépése lágy lesz!
Pszeudo-zen történet – A szétszórtság
- Mester, a szétszórtság lehet-e elviselhetetlenül fájdalmas, mert a keletiek központi
problémának látják, amitől meg kell szabadulni? – kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Tóni, nagy szerencse az életben, ha az élet derekán, a szétszórtság, nagyon fájdalmas
lesz.
Pszeudo-zen történet – A tanítás, és a tenger hullámai

3. A Mester és Titok Tóni a tenger partján üldögéltek, a tavaszi napsütésben. Tóni,
nagyon hallgatag volt az nap. Szokásával ellentétben, nem kérdezett semmit a Mestertől.
A Mester sem volt beszédes kedvében. De aztán egyszer csak megszólalt.
- A tanításhoz, legtöbbször az kell, hogy elválassz, az ígyet, az úgytól, hogy csak így, vagy
csak úgy van. Vagy – vagy, és nem is – is. De, ha a tenger hullámait nézed, akkor azt
látod, nincsen csak így, vagy csak úgy, és képtelenné válsz tanítóvá lenni, vagy
tanításokkal, egyoldalúan azonosulni.
Pszeudo-zen történet – A folyó útmutatása
- Mester, hogy találtad meg az utad, amikor az életed derekán, abba a sűrű, sötét erdőbe
értél, amiről Dante ír az Isteni színjátékban? – kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Tóni, sehogy! Nem én találtam meg! A nyomorúság úgy hozta, hogy nem tudtam fát
venni. Télen is, minden nap a folyóra mentem száraz ágért. Jövet - menet, három - négy
kilométert is megtéve. A száraz ágat a folyó mellett feldaraboltam, zsákba raktam, és
úgy vittem haza. Az ág vágogatása közben, a folyó mutatta meg a kiutat, és nem valami
magas szintű, metafizikai tanítás!
Pszeudo-zen történet – Mózes sátra
- Mester, miért tudta Mózes a sátrát a táboron kívül felverni, a nélkül, hogy hübrisze
elnyelte volna? – kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Tóni, úgy, hogy a csipkebokrot a saruját leoldva közelítette meg, és nem ment teljesen
közel hozza.
Pszeudo-zen történet – A keleti tanok terjedése
- Mester, a keleti tanok nagyon terjednek nyugaton, ez valamit csak jelent - jegyezte meg
Titok Tóni a Mesternek.
- Tóni, ez nem jelent semmi jót! A szellemileg lusták rajonganak, először is, keletért.
Akik tévesen azt hiszik, hogy meditációs technikával, az ürességgel, minden az elme
illúziója, el lehet intézni mindent.
Nagy Attila (Puli) - Háromszék