news

1. Csapó Endre
Felvidéki magyar szerzetesi vagyon elsajátítási kisérlete
Megjelent a Magyar Élet 2015. május 14-i számában
Amikor még nem volt államhatár a Kisalföldet átszelő Duna mentében, nem
volt a közösségi birtoktulajdonnak nemzetiség mentén elválasztó jogviszonya.
Ilyesmi ismeretlen volt a soknemzetiségű Magyar Királyságban, ez csak az
ugyancsak soknemzetiségű, de magukat monolit nemzetállamnak nyilvánító
utódállamok nacionalizmusával lépett színre.
A magyarokat sújtó, 90 év óta folyamatos trianoni jogalapú
alárendeltségnek olyan változatával találkozunk jelen ismertetésben, amelyben
új lángra lobban a szlovákiai katolikus egyházi igazgatásban a megkülönböztetés
az „államalkotó nemzet” javára. Pontosabban a nemzetek és államok feletti katolikus
szemléletben eddig fennállott méltányoságot is tagadva a magyarországi szerzetesrend
felvidéki vagyonát is trianoni hódításként kezelné a szlovák klérus.
Tulajdonvita a magyar bencések és a nagyszombati
egyházmegye között
A Magyar Távirati Iroda jelentése 2014. augusztus 14-én:
– Tulajdonvita alakult ki a Magyar Bencés Kongregációhoz tartozó
komáromi Bencés Rendház és a Nyugat-Szlovákiában lévő, nagyszombati
érsekség között, mivel az érsekség magára íratta a bencések szlovákiai
ingatlanjait, a Rendház álláspontja szerint jogtalanul.
— A történtek tisztázását és az eredeti jogállapot visszaállítását kérve,
Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levélben fordult Ján Orosch nagy-
szombati érsekhez.
— Szalay György, a Bencés Rendház jogi képviselője az esettel
kapcsolatban elmondta: az elmúlt hetekben véletlenül jutott a tudomásukra,
hogy Ján Orosch nagyszombati érsek felhatalmazása alapján a komáromi
Kataszteri Hivatal a bencések összes – a helyi kataszter területén lévő –
ingatlanját a nagyszombati érsekségre íratta át. Mi több, az esetre úgy került sor,

2. hogy a bencéseket sem a tervezett lépésről, sem a megtörtént átírásról nem
értesítette sem az érseki, sem a kataszteri hivatal. Szalay elmondása szerint
utóbb kiderült, hogy az átírás folyamata már márciusban megkezdődött, és
annak véglegesítése júliusban megtörtént. Az átírást a Bencés Rendház jogi
képviselője „példátlan elbirtoklásnak” és jogosulatlan lépésnek tartja.
— A nagyszombati főegyházmegye szerint az átírás a Szentszék vonatkozó
döntésére, valamint történelmi dokumentumokra alapozott, és így jogszerű volt.
— A tulajdonvita egyik sarkalatos pontja a két fél közötti jogértelmezési
nézetkülönbség. A nagyszombati főegyházmegye szerint a szlovákiai területen
lévő bencés szerzetesi tulajdon a nagyszombati főegyházmegyét illeti meg.
— Ezzel szemben a bencések azzal érvelnek, hogy a kánonjog értelmében
különbséget kell tenni az egyházmegyei és a szerzetesi tulajdon között, tehát
sem egyházjogi, sem polgárjogi értelemben nincs jogi alapja annak, hogy a
mindenkori szerzetesi ingatlanokat bármely egyházmegye saját birtokának
tekintse vagy elbirtokolja.
A bencések Komáromban
A VI. században alapított Szent Benedek Rend a kereszténység első szerzetesrendje.
A bencések 996-ban alapították első rendházukat Magyarországon, ottani központjuk azóta
is Pannonhalma. A rend az 1200-as évek elején telepedett le Komáromban, 1776 óta
működtette a helyi gimnáziumot, 1848-ban újjáépítette a volt jezsuita rendházat. A magyar
bencés kongregáció egy nemzetközi kongregáció, ami azt jelenti, hogy házai nem csupán
Magyarországon vannak, de például Brazíliában, São Pauloban és ezen a jogon a magyar
bencés kongregáció önálló jogi személyként teljes joggal házzal rendelkezik Észak-
Komáromban is.
Ján Orosch 2014. július 17-én a bencések tudta nélkül a Nagyszombati
Egyházmegyére íratta a szerzetesrend Kolozsnéma és Füss területén található
660 hektárnyi ingatlanját. A termföld értéke hektáronként 4–5 ezer euró, együtt
eladva meghaladhatja a 3 millió eurót. A nagyszombati érsek azzal az 1977-es
Szentszéki rendelkezéssel érvelt, melynek értelmében a Pozsony-Nagyszombati
egyházmegyéhez került volt Esztergomi és Győri egyházmegyék területe

3. valamint a pannonhalmi apátsághoz tartozó, komáromfüssi és deáki plébánia a
szlovák egyháztartomány részévé vált. Azt a tényt, hogy a szerzetesrendek
vagyona a kánonjog értelmében az adott szerzetesi közösségé, és ezt a szóban
forgó pápai bulla sem írta felül, Orosch figyelmen kívül hagyta. Négy hónapig
nem válaszolt Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát levelére sem, amelyben
kérte őt a kataszteri bejegyzés megváltoztatására.
Ján Orosch jogtalan lépései miatt a bencések a főügyészséghez fordultak,
amely 2014. november 14-én igazat adott nekik. A nagyszombati érsekség
javára történt kataszteri bejegyzést törvénytelennek nyilvánította és elrendelte a
törlését. Katarína Purkartová megbízott komáromi járási ügyész indoklásában
azt írja, hogy a bejegyzést kérő Nagyszombati Egyházmegye nem tudott a
tulajdonjogát igazoló okmányt felmutatni. „Az 1997-es Szentszéki rendelkezés
nem tartalmaz olyan adatokat, amelyek a kataszteri törvény értelmében a
tulajdonjog bejegyzéséhez szükségesek” – mutatott rá a járási ügyész. A
bencések megkeresésére a brünni Kánonjogi Akadémia is kiadott egy
állásfoglalást, miszerint „kétségek nélkül kijelenthető, hogy a bencés vagyon
átírása a Nagyszombati Egyházmegyére ellentétes a kánonjoggal, és illegális
egyházjogi lépésről van szó.”
Hazugságok az érseki dekrétumban
A nagyszombati érsek nyilván azonnal értesült arról, hogy az értékes
ingatlanokat nem tudta megszerezni, ezért november 5-én dekrétummal törölte a
Komáromi Bencés Rendházat. A vonatkozó dokumentumban ez áll: „Azon
jogkörökből kifolyólag, amelyek a kánonjog alapján a Nagyszombati
Egyházmegye ordináriusát megilletik, ezennel visszavonom azt a beleegyezést,
amelyet elődöm adott a Komáromi Bencés Rendház megalakulásához. Ennek a
döntésnek a következményeként a mai nappal befejezettnek tekintem az
úgynevezett Komáromi Bencés Rendház és a hozzá kapcsolódó személyek
mindennemű tevékenységét” – olvasható a dekrétumban, amellyel Ján Orosch
pontot tett a bencések 700 éves komáromi történetének végére.
Ján Orosch 2014. november 24-én kérte a szlovák kulturális minisztérium

4. egyházügyi osztályán a Komáromi Bencés Rendház törlését a jogi személyek
nyilvántartásából, és ennek a tárca azonnal eleget is tett. Várszegi Asztrik
pannonhalmi főapát mindezen döntésekről hivatalos értesítést nem kapott.
A dokumentumban több csúsztatás és hazugság is van, például, hogy a
komáromi közösség soha nem folytatott a bencés szellemiség szerinti szerzetesi
életet, vagy hogy a rendház megalakulását 1990-ben Ján Sokol pozsony–
nagyszombati érsek engedélyezte volna, azzal a feltétellel, hogy az önállósul
Pannonhalmától. Ez pedig nem igaz, mert Ján Sokol nem is adhatta
beleegyezését a rend újraindításához, és feltételeket sem szabhatott, mivel pápai
alapítású, az egyházmegyék fennhatósága alól kivont rendről van szó, csupán
tudomásul vette, hogy a független rendház Pannonhalma fennhatósága alatt fog
működni. „A komáromi rendház önálló jogi személyként való bejegyzését a
panonnhalmi főapát kérte 1994-ben a szlovák kulturális minisztériumban. A
bencések jogállását az elmúlt 69 év alatt soha senki nem kérdőjelezte meg” –
mondta Szalay György a komáromi bencések jogi képviselője.
Várszegi Asztrik bencés főapát egy interjú során
így nyilatkozott:
Kérdező: A komáromi bencések ügyében ön decemberben fordult a
szerzetesi kongregációhoz. A megszokotthoz képest nagyon gyorsan és
határozottan reagált a Vatikán. Ez azt jelenti, hogy súlyos jogtalanságnak tartják
a rendház feloszlatását?
V. A.: Egyértelműen ez a következtetés vonható le José Rodriquez Carballo
érseknek, a Szerzetesi Kongregáció titkárának január 29-i leveléből, melyben azt
írja, hogy „a nagyszombati érsek döntése semmisnek nyilváníttatik. Ismerve a
kánonjogot és a rendünk jogállását, nem is számítottam másra. Senkit nem
akarok bántani, de hadd jegyezzem meg, hogy ebben az ügyben nem voltak
Orosch érsek úrnak bölcs tanácsadói.”
A főapát a továbbiakban elmondta, hogy a vatikáni döntést egyszerűen el
kell fogadni, és „a logika azt diktálja, hogy az, aki kiiktatott bennünket, most
kérje az újbóli beiktatásunkat, hogy visszakaphassuk a polgári jogalanyiságunkat. Ha ez nem

5. történik meg, akkor a visszanyert egyházi jogalanyiságunk értelmében én fogom kérni, mint a Magyar Bencés
Kongregáció komáromi házának felel s elöljárója.ő
— A kataszteri hivatalba is el fogjuk juttatni a vatikáni döntés hivatalos fordítását, és kérni fogjuk a
jogszer állapot visszaállítását, vagyis hogy az ingatlan javainkat újból jegyezzék be a komáromi rendházunkű
nevére. Ugyanígy vissza kell szereznünk a bankszámlánkat és az adószámukat is, mert a nagyszombati érsekség
olyan radikális csapást mért ránk, amely teljesen lehetetlenné tette a m ködésünket. Én teljes tisztelettel megű
is kérem Orosch érsek urat, hogy segítsen a jogaink visszaállításában. A vatikáni döntést – tudomásom és a
szokásos ügymenet szerint – a pozsonyi apostoli nuncius kapta meg, neki kell értesítenie az érsek urat és
érvényt szereznie a Vatikán döntésének. Tény, hogy mostanáig semmiféle visszajelzést nem kaptam Pozsonyból.”
János érsek
cím alatt jelent meg Csáky Pál felvidéki politikus írása 2013. szeptember 19-én, azt
követően, hogy Orosch Jánost beiktatták nagyszombati érseki hivatalába. Akkor
prédikációját szlovákul és magyarul is elmondta. Elmondta, hogy érsekként fontos célja az
egyházmegye híveit szorosabb közösséggé formálni. Magyar nyelvű prédikációjában a
hitükben való kitartásra buzdította a hívőket. Csáky írása lényegesebb részeit idézzük:
— Néhány évvel ezelőtt, amikor Tóth Domonkos püspök úr úgy döntött,
hogy nem fogja kérvényezni Rómától püspöki kinevezése megújítását,
napirendre került az utódlás kérdése. Szóba hoztam a kérdést a pozsonyi
nuncius úrral folytatott tárgyalásaim során csakúgy, mint a Vatikánban Sodano
bíboros úrral és II. János Pál pápával való találkozásaim során is. A Vatikán
malmai lassan őröltek, és a folyamatból egy név maradt fenn a szitán: a magyar
gyökerekkel is bíró Orosch János.
— Segédpüspökként először jött el a komáromi imanapra, s ott kb. a
következő mondatot mondta: „Tudom, kedves testvéreim, hogy nem ez volt a
pontos elvárásotok, ti magyar megyéspüspökért imádkoztatok évek óta. Ez egy
köztes megoldás, de szeretném elmondani nektek, hogy én mindent megteszek
azért, hogy minél közelebb kerüljek a ti elvárásotokhoz.“
— S jöttek a hétköznapok. Orosch Jánosnak – segédpüspökként – nem volt
könnyű dolga. Tudvalévő, hogy a szigorú katolikus hierarchia előírásai szerint
egy segédpüspök csak azt teheti, amivel a megyéspüspöke megbízza, s Ján

6. Sokol érsek nem éppen dícsérendő partner volt ebben az együttműködésben.
Orosch azonban tette, amit tehetett, s bizonyára nem vagyok egyedül azzal a
nézetemmel, hogy a lehetőségek korlátai között viszonylag tisztességesen ellátta
feladatát. Ezt a nézetemet néha nyilvánosan is elmondtam, hozzátéve persze azt
is, hogy ez távol áll a kívánatos állapotoktól, attól, hogy a négyszázezres
szlovákiai magyar katolikus hívő pasztorációjából fakadó feladatokat egy valódi
felhatalmazással bíró püspök (ad personam jogkörökkel) lássa el és koordinálja.
— Orosch most ebből a kalodából szabadult ki: teljes jogú megyéspüspökké
vált. Most már nem beszélheti ki magát fölöttesére. A katolikus egyház – sajnos
– végletesen hierarchikus szervezet, amely tény sok kárt okozott már a
szlovákiai magyar közösségnek az elmúlt 25 évben is. Tálcán kínálja ugyanis a
magyar egyházi személyek számra az alibizmust: én ugyan megtenném ezt vagy
azt, de a püspökömtől nem kaptam erre felhatalmazást. Így tehát mosom
kezeimet, semmit nem tehetek. Az alibizmus pedig rossz tanácsadó: soha nincs
olyan helyzet, hogy ne lehetne valamit tenni, ha az ember akarja. S ha a
szlovákiai magyar egyházi személyek arra várnak, hogy majd a püspökeik
fogják instruálni őket abban az ügyben, hogy mit tegyenek a szlovákiai magyar
katolikusok fennmaradásáért és megerősödéséért, akkor becsapják magukat: a
szlovák katolikus püspökök többsége ugyanis nacionalista és nagyon
konzervatív.
— Azt is bizonyára érdekes megnézni ebben a vonatkozásban, hogy a
különböző egyházak, különböző emberi csoportok mennyire eltérő módon
járnak el konkrét helyzetekben ugyanazon Biblia alapján. A szlovákiai
magyarlakta vidéken több olyan katolikus pap és más egyházi személy is
található, akinek tevékenysége példaértékű, aki nem riad meg a többletmunkától
– még ha ezért nacionalista püspöke néha előnytelen áthelyezéssel is sújtja. Ez
azonban az igazi evangéliumi út, a lélek embereinek ezt jobban kell tudniuk és
érezniük. S nem feledni a bibliai tanítás igazát a langyos emberről…
— János érsek most, ezen a poszton megszabadult a ballasztok egy részétől, az
eddigiekhez képest tényleg szabadabban mozoghat. Azt is mindannyian tudjuk, hogy
tarthatatlan az a helyzet, hogy a szlovákiai kétszázezer főt számláló görögkatolikusoknak

7. három püspökük van, a közel négyszázezer felvidéki magyar katolikusnak pedig egy sem. A
néhány ezer főt számláló szlovák fegyveres erőknél dolgozó katolikusoknak (hadsereg,
rendőrség) is lehet külön, ad personam püspöke, a magyaroknak pedig nem. A külhoni
szlovákoknak is van már püspökük, csak a (Szlovákia szempontjából) belhoni magyaroknak
nincs.
— A megoldás ebben a szerencsétlenül szétdarabolt helyzetben az lenne, ha
Orosch érsek úr megkapná a szlovák püspökkari konferencia felhatalmazását
arra, hogy az egyes egyházmegyékben tevékenykedő segédpüspökökkel és
magyar vikáriusokkal koordinálja a 6 egyházmegyébe szétszabdalt magyar
katolikusok pasztorációját. Nem csak a bérmálásokra kell ilyenkor gondolni,
nem csak arra, hogy egyik-másik egyházi ünnepen egy püspök vagy a püspök
által megbízott helynök hibás vagy tört magyarsággal elmond egy-egy szöveget,
hanem kapjon ez a testület reális beleszólási lehetőséget minden, a magyar hívők
ügyeit érintő kérdésbe, hangsúlyosan ideértve a modern pasztoráció
követelményeinek való megfelelést, a modern világ kihívásaira való válaszadás
teljes spektrumát. S kötelezze a szlovák püspöki kar a megyéspüspökeit arra,
hogy a testület javaslatait döntéseiknél vegyék figyelembe, illetve bizonyos döntéseket
engedjenek át ennek a testületnek.
— Tudom, hogy ez egy érzékeny kérdés, ám ha a közel négyszázezres magyar
katolikusság ügyét nem oldották meg az egyházmegyei felosztás során (sőt, rontották azt),
akkor most ebbe az irányba kellene elmozdulni. Persze, az is világos, hogy a konzervatív
szlovák püspöki kar csak nagyon nehezen mozdítható el erre – s egyáltalán, számára az
egyház modernizálásának kérdése egy sötét köd, amelytől nagyon ódzkodnak. Ám, ha nem
tesznek semmit, a szlovákiai katolikus egyházat (is) a lecsúszás veszélye fenyegeti.
— Ferenc pápa, egész tevékenységével azt üzeni: merjetek szabadok lenni.
Merjetek új utakat keresni, merjetek szembefordulni a konvenciókkal, ha
szükséges, és merjetek visszatérni az Evangéliumhoz. Nem egy magát
sérthetetlennek, felsőbbrendűnek gondoló papi kaszt menti majd meg az egyre
komolyabb válságba sodródó emberiséget, hanem a Názáreti tanítása, amely
minden emberi viszonyrendszer, minden jogi és társadalomszervezési aktivitás
alapja. A világon nem létezik civilizáció, amely ne a tízparancsolat pillérein

8. alapulna.
— Igen, az egyház reformja is a pakliban van, a szlovákiai egyház reformja is.
Mindszenty tevékenysége óta nincs magyar védőernyő felettünk: most ezt a hiányosságot is
meg kellene szüntetni. A magyar püspöki karral való együttműködéssel is. S ennek
fontosságára természetesen Magyarországon is rá kellene ébredni.
Hír április 16-án:
— Hiába döntött a vatikáni szerzetesi kongregáció a komáromi bencések
javára, és nyilvánította érvénytelennek Ján Orosch nagyszombati érsek
határozatát a komáromi bencés rend megszüntetéséről, az érsekség nem vonta
vissza megszüntető határozatát, sőt újabb lépéseket tett a komáromi bencés
rendház vagyonának megszerzése érdekében, és folytatják a bencések további
ingatlanjainak az egyházmegyre való átirattatását. Ezt azért tehetik meg, mert a
világi jog szerint jelen pillanatban nem létezik a bencés rendház.
— Hogy mi lesz az ügy vége, még kérdéses. Egy egyházjogi szakértő
szerint elképzelhető, hogy a nagyszombati egyházmegye háttértárgyalásokat
folytat a Vatikánnal, melyek során el akarják érni, hogy Róma nyomást
gyakoroljon a bencésekre annak érdekében, hogy önként lemondjanak értékes
ingatlanjaikról.
— Annyi bizonyos, hogy az elmúlt hetekben sokan kiálltak a komáromi
bencések mellett, mások mellett Stubendek László, Komárom polgármestere,
de több komáromi önkormányzati képviselő is. A húsvéti ünnepek alatt
magánszemélyek kezdeményezésére aláírásgyűjtés is indult a bencések
támogatására.
— A petíció aláírói leszögezik, hogy nem értenek egyet a komáromi Szent
Benedek Rend megszüntetésével, sem pedig a rend tulajdonának kisajátításával.
„Kérjük a római legfelsőbb egyházi intézményeket, hogy ne engedjék
megszüntetni a legrégibb szerzetes rendet országunkban éppen a Szentatya által
meghirdetett megszentelt élet évében“ – áll a petíciós íven. Komáromban és Dél-
Szlovákia néhány más régiójában is gyűjtöttek aláírásokat, de például Fazekas László
református püspök is a bencések támogatására biztatott az istentiszteleten.

9. — Ugyanakkor egy elszomorító eset is történt a napokban: ismeretlenek vulgáris,
gyalázkodó feliratokkal firkálták össze, továbbá fehér festékkel öntötték le a bencés atyák
sírboltjait a komáromi temetőben.
***
Internet útján nemzetközi mozgósításra szólított fel, külön kiemelve az Argentínában élő
aggódó honfitársakat dr. Nagy László, a Magyar Királyi Szent László Lovagrend
kormányzója, a Hősök terén Erdély érdekében lezajlott 1988. június 27-i tömegtüntetés egyik
legendás szervezője, hogy írjanak őszentsége Ferenc pápának a szlovákiai egyházi és világi
erők által a Révkomáromi Bencés Rendház teljes likvidálását s annak minden vagyonának
az eltulajdonítását célzó, a nagyvilág más szerzetes rendjeit is irritáló, magyarellenes politikai
támadása tárgyában. Közli a Rend ebben a tárgyban eddig végzett diplomáciai
tevékenységét. Kiemeli, hogy a magyar diplomácia határozottabb fellépése indokolt és
szükséges lenne.
***
Országos méretű aláírásgyűjtő akciót indított több, a renddel szimpatizáló
magánszemély a Ján Orosch nagyszombati érsek által felszámolt komáromi bencés rend
támogatására.
„Most nem is elsősorban maga a rendház a lényeg, hanem az a misszió és
küldetés, amit a bencések Komáromban – különösen az oktatás területén –
véghezvittek. Komárom a bencések nélkül nem lenne az, ami” – fogalmazott
Novák Tamás, Komárom korábbi alpolgármestere, az akció egyik támogatója.
A kezdeményezők felhívásukban arra kérik „a római legfels bb egyházi intézményeket,ő
hogy ne engedjék megszüntetni a legrégebbi szerzetesrendet országunkban. ... Mi, alulírott
polgárok, akiknek szoros a köt désünk Szent Benedek lelkiségéhez, Európaő
véd szentjéhez, valamint a bencés szerzetes rendhez országunkban, kijelentjük, hogy nemő
értünk egyet a Szlovákiai Komáromi Szent Benedek Rend megszüntetés év el és annak
tulajdonának elidegenítésév el!”
***
Nehéz lenne választ adni arra a kérdésre, hogy sikerül-e megmenteni a
magyar bencések szlovákiai birtokait. Nem az első ilyen óhaj ez a trianoni szétszakítottság
óta. A Vatikán sem mint állam, sem mint lelki hatalom, nem mutatott fel olyan szándékot,

10. amivel Szent István országa katolikus népének az államhatárokat szétszabdaló nagyhatalmi
politikai döntések ellenében igyekezett volna a magyar egyházi intézmények együtt
tartásával erősíteni a híveket a pusztítás nehéz éveiben. Esztergom sem áll ki Pannonhalma
mellett. Majd megkapják az üzenetet, igazuk van, de hozzák meg áldozatukat a béke és
keresztény megbocsátás szellemében.