Itt publikáljuk Sally Goddard Blythe válaszának magyar nyelvű fordítását Víg Julianna 2020. március 12-én, a Budapest Science Meetup-on tartott előadására. A meetup nem felelős a jelen prezentációban foglalt tartalomért, de reméljük hogy a megosztása segíthet konstruktív párbeszéd kialakításában.
We are publishing the translated response given by Sally Goddard Blythe to a lecture that was held by Julianna Víg at our March 12, 2020 Budapest Science Meetup event. Please note that Budapest Science Meetup is not responsible for the content of this presentation, but we hope that by publishing it, we can help facilitate further constructive discussion.
Este documento describe los requisitos y destrezas necesarias tanto para el paciente como para el psicoanalista en el proceso psicoanalítico. Para el paciente, se requiere motivación, ciertas aptitudes como flexibilidad mental y capacidad de introspección, así como rasgos de personalidad que permitan la regresión y el análisis de transferencia. Para el psicoanalista, es necesario haber pasado por un propio análisis, entender lo inconsciente tanto en sí mismo como en el paciente, y comunicarse de manera empática que facilite el
Carl Rogers (1902-1987) fue un psicólogo estadounidense que desarrolló la terapia centrada en el cliente. Sus principios clave incluyen la congruencia, la empatía y el respeto incondicional hacia el cliente. Rogers creía que el terapeuta no debe guiar al cliente, sino escucharlo sin juzgarlo para que el cliente pueda resolver sus propios problemas. La terapia centrada en el cliente ha tenido éxito en el tratamiento de ansiedad, alcoholismo y otros trastornos.
Teoría del comportamiento del Alfred AdlerOscar Barrios
Este documento resume la teoría del comportamiento de Alfred Adler. Adler propuso que la conducta humana es socio-teológica y siempre tiene un propósito u objetivo. También estableció que las personas tienen inferioridades físicas y psicológicas que conducen al desarrollo de complejos de inferioridad. El complejo de superioridad surge como consecuencia de un complejo de inferioridad mal resuelto. La teoría también describe las etapas del desarrollo del pensamiento de los individuos y el concepto de estilo de vida.
El documento describe un sueño manifestando el deseo reprimido de dar una comida. El contenido latente revela que la persona no quiere invitar a una amiga para que no engorden y gusten más a su marido. Explica conceptos como la condensación, el desplazamiento y la censura onírica. Finalmente, menciona algunos ejemplos de actos fallidos y la naturaleza del inconsciente estructurado como lenguaje según Freud y Lacan.
Itt publikáljuk Sally Goddard Blythe válaszának magyar nyelvű fordítását Víg Julianna 2020. március 12-én, a Budapest Science Meetup-on tartott előadására. A meetup nem felelős a jelen prezentációban foglalt tartalomért, de reméljük hogy a megosztása segíthet konstruktív párbeszéd kialakításában.
We are publishing the translated response given by Sally Goddard Blythe to a lecture that was held by Julianna Víg at our March 12, 2020 Budapest Science Meetup event. Please note that Budapest Science Meetup is not responsible for the content of this presentation, but we hope that by publishing it, we can help facilitate further constructive discussion.
Este documento describe los requisitos y destrezas necesarias tanto para el paciente como para el psicoanalista en el proceso psicoanalítico. Para el paciente, se requiere motivación, ciertas aptitudes como flexibilidad mental y capacidad de introspección, así como rasgos de personalidad que permitan la regresión y el análisis de transferencia. Para el psicoanalista, es necesario haber pasado por un propio análisis, entender lo inconsciente tanto en sí mismo como en el paciente, y comunicarse de manera empática que facilite el
Carl Rogers (1902-1987) fue un psicólogo estadounidense que desarrolló la terapia centrada en el cliente. Sus principios clave incluyen la congruencia, la empatía y el respeto incondicional hacia el cliente. Rogers creía que el terapeuta no debe guiar al cliente, sino escucharlo sin juzgarlo para que el cliente pueda resolver sus propios problemas. La terapia centrada en el cliente ha tenido éxito en el tratamiento de ansiedad, alcoholismo y otros trastornos.
Teoría del comportamiento del Alfred AdlerOscar Barrios
Este documento resume la teoría del comportamiento de Alfred Adler. Adler propuso que la conducta humana es socio-teológica y siempre tiene un propósito u objetivo. También estableció que las personas tienen inferioridades físicas y psicológicas que conducen al desarrollo de complejos de inferioridad. El complejo de superioridad surge como consecuencia de un complejo de inferioridad mal resuelto. La teoría también describe las etapas del desarrollo del pensamiento de los individuos y el concepto de estilo de vida.
El documento describe un sueño manifestando el deseo reprimido de dar una comida. El contenido latente revela que la persona no quiere invitar a una amiga para que no engorden y gusten más a su marido. Explica conceptos como la condensación, el desplazamiento y la censura onírica. Finalmente, menciona algunos ejemplos de actos fallidos y la naturaleza del inconsciente estructurado como lenguaje según Freud y Lacan.
El documento compara las perspectivas de Freud y Lacan sobre el Complejo de Edipo. Según Freud, el Complejo de Edipo describe las diferencias en la organización sexual infantil según el sexo y la amenaza de castración. Lacan describe el Complejo de Edipo como tres momentos: 1) la fase imaginaria donde el niño se identifica con el objeto del deseo de la madre, 2) la entrada de la función paterna como amenaza, y 3) la declinación del complejo a través de la ley simbólica del padre y la represión originaria.
En esta presentación se incluyen algunos tipos de comunicaciones que se dan en el proceso psocoterapeútico donde el profesional debe saber producirlas, identificarlas y utilizarlas de manera óptima.
El documento presenta un mapa clínico de patogénesis para Dibs, un niño. El mapa describe variables antecedentes como una concepción no deseada y complicaciones durante el embarazo, variables organismicas como el rechazo físico y emocional de los padres, y variables de respuesta como la agresividad, aislamiento social y comunicación deficiente. El mapa también presenta estrategias de intervención como la terapia de juego no directiva, con objetivos de tratamiento como mejorar la expresión de emociones, comunicación y habilidades sociales
Carl Rogers describió conceptos clave para entender la experiencia humana como la esfera de experiencia, el self mutable y el ideal del self. La tendencia a la autorrealización impulsa el desarrollo personal y el bienestar. La terapia centrada en la persona busca potenciar la capacidad interna del cliente de manera no manipulativa a través de la empatía, congruencia y aceptación positiva incondicional del terapeuta.
Poder das Crenças com Miriam Izabel - Ebook Curso OnlineEspaço da Mente
O documento discute três modelos de atuação diante de situações de perigo ou dificuldade: ataque, encolher ou paralisar. Estes modelos são adotados por animais na selva para sobreviver e também por humanos, influenciados por medos inconscientes e experiências traumáticas. Cada modelo está relacionado a aspectos da natureza humana como vontade, emoção e intelecto.
Sintoma freud, post freudianos & lacanHector Gomez
Este documento presenta un resumen de las perspectivas de Freud, post-freudianos como Winnicott y Klein, y Lacan sobre el síntoma. Freud ve el síntoma como un sustituto de una satisfacción frustrada que repite una antigua modalidad de satisfacción infantil. Los post-freudianos enfatizan el rol del desarrollo emocional y las relaciones objetales. Lacan buscó retornar a las enseñanzas originales de Freud.
Neuropsicosis o psiconeurosis de defensaAlvaro Alvite
1) Freud desarrolla su primera nosología psicoanalítica entre 1894-1896, denominada "neuropsicosis de defensa", donde clasifica diferentes cuadros psiconeuróticos como la histeria, fobias y obsesiones.
2) Propone que en estas afecciones subyace un mecanismo defensivo común donde los síntomas surgen para defenderse de representaciones traumáticas de naturaleza sexual en la infancia.
3) Más adelante refina su teoría, señalando que la defensa se vuelve patológica
Dora tuvo un segundo sueño en el que deambula sola por una ciudad extraña y encuentra una carta de su madre diciendo que su padre ha muerto. Intenta llegar a la estación ferroviaria para regresar a casa pero no puede alcanzarla. Más tarde descubre que las imágenes de la ciudad en el sueño provenían de un álbum de postales que había visto recientemente. El análisis del sueño sugiere que representa fantasías de venganza contra su padre por su muerte.
El documento presenta la biografía de Fritz Perls, fundador de la terapia Gestalt. Se describe que nació en Alemania en 1893 en una familia judía de clase media baja. Estudió medicina y psicoanálisis, influenciado por Freud y Wilhelm Reich. En 1933 emigró a Sudáfrica para escapar del nazismo. Allí desarrolló la terapia Gestalt. En 1964 se estableció en California, donde difundió ampliamente esta terapia enfocada en la experiencia del aquí y ahora hasta su muerte en 1970.
Este documento describe la "novela familiar del neurótico" en 3 oraciones:
1) Los niños neuróticos desarrollan una dependencia excesiva de sus padres que no superan adecuadamente al crecer, lo que trunca su desarrollo.
2) Los impulsos hostiles y de rivalidad sexual hacia los padres, especialmente el padre, juegan un papel importante en esta dinámica familiar disfuncional.
3) Las fantasías y sueños diurnos de los niños neuróticos sirven para satisfacer deseos reprimidos y cor
Guia breve para manejo de trastornos adaptativos. m. psicoeducativoAlberto Pedro Salazar
Este documento proporciona una guía breve para el manejo de la ansiedad y la depresión en trastornos adaptativos en atención primaria. Explica que la ansiedad es un fenómeno normal pero que se vuelve problemático cuando sobrepasa ciertos límites. Describe las manifestaciones físicas, psicológicas, conductuales e intelectuales de la ansiedad y ofrece estrategias psicológicas y conductuales para combatir los síntomas, como flexibilizar los modos de afrontamiento, potenciar la autoest
La persona plenamente funcional de Carl RogersGreece Kiryuu
Carl Rogers nació en 1902 en Oak Park, Illinois. Era de una familia con fuertes convicciones protestantes.
Rogers asistió al Union Theological Seminary, pero se cambió a Columbia para estudiar psicología clínica. Recibió su licenciatura y doctorado en psicología en 1928, aparte de recibir un doctorado en filosofía en 1931.
Los primeros 10 años de su carrera profesional trabajó en una clínica de asesoramiento para niños.
En 1945, Rogers se cambió a la Universidad de Chicago, donde encabezó un centro de asesoramiento y enseñó psicología.
Rogers ha aplicado sus conceptos centrados en el cliente y sus prácticas en una amplia variedad de situaciones.
CONSTRUCTOS BÁSICOS Y POSTULADOS
Tendencia a la actualización, la propia actualización y proceso de tipo orgánico de valoración:
La tendencia a la actualización impulsa al organismo a convertirse en lo que se ha diseñado genéticamente para ser. Rogers describe esta tendencia como: “Tendencia inherente del organismo para desarrollar todas sus capacidades en formas que sirven para mantener o hacer atractivo al organismo”.
Se expresa en una variedad de motivos que tienen el propósito común de mantener e impulsar al organismo.
La tendencia de crecimiento y desarrollo también se manifiesta psicológicamente cuando el “yo” comienza a emerger.
Rogers usa el término propia actualización, dependiente de la tendencia de actualización, para referirse al potencial del desarrollo del yo.
La operación de la propia actualización puede observarse en el deseo de establecer nuestra identidad o de conservar nuestro amor propio.
La gente saludable está motivada para satisfacer sus potenciales. Un punto clave es que una fuente principal de motivación es el yo, además de los impulsos de tipo orgánico y de las condiciones del ambiente.
Satisfacer los requerimientos del yo contribuye al bienestar de la persona, tanto como satisfacer los requerimientos del organismo.
Otra dependencia de la tendencia de actualización es lo que Rogers denomina el proceso de valoración de tipo orgánico. Este proceso de valoración de las cosas depende de las experiencias armonizadas afectivamente que se sienten agradables o desagradables, placenteras o no placenteras, satisfactorias o no satisfactorias.
Por ejemplo; un animal como el gato, que olisquea la comida que se le ofrece. El gato las explora y prueba antes de elegir. Su supervivencia depende de hacer las elecciones correctas.
Hay semejanza entre el proceso de valoración orgánica de Rogers y el principio del placer de Freud:
La personalidad saludable hace y debe hacer elecciones según el tono del sentimiento positivo o negativo.
Si durante una acción se siente bien, debería seguirse; y si se siente mal, debería evitarse. Hay veces en que debiéramos poder confiar en nuestras intuiciones y presentimientos al tomar decisiones.
Rogers llama a esto confianza de tipo orgánico; ejemplo, “puedo sentirlo
La terapia de pareja sistémica se basa en la teoría de sistemas, que estudia cómo grupos de objetos interactúan para producir resultados. Esta terapia ayuda a las parejas a entender mejor cómo funciona su relación, mejorar sus fortalezas y resolver problemas mediante la evaluación de temas como divorcios, enfermedades y problemas laborales. La terapia busca que la pareja mejore la comunicación, establezca metas y estrategias para fortalecer su unidad.
Este documento discute la formación de síntomas en pacientes. Explica que los síntomas son actos perjudiciales que surgen de conflictos no resueltos y representan una regresión a etapas infantiles de desarrollo. Los síntomas reemplazan la satisfacción frustrada por medio de fantasías. Estas fantasías tienen su origen en pulsiones filogenéticas y pueden mezclar elementos reales con elementos falsos. La retirada de la libido a las fantasías es un estadio intermedio antes de la formación de síntomas y la
Rollo May fue un psicólogo y psicoterapeuta estadounidense pionero de la psicología y psicoterapia existencial. Desarrolló una teoría sobre el "dilema del hombre" que implica que los seres humanos se sienten como sujetos y objetos al mismo tiempo. Propuso que la ansiedad es inherente a la existencia humana y que la terapia existencial busca aumentar la conciencia sobre la propia existencia para que se experimente como real. La técnica debe ser flexible y centrarse en la significación particular de las diná
Terapia multifamiliar Caracteristicas de la Familia del Adicto.pptxAlisonNicoleSaldaaHu
1) Las familias de adictos suelen mostrar sobreprotección, ausencia de límites claros y roles diferenciados entre sus miembros respecto al adicto. 2) También se caracterizan por secretos familiares, uno de sus miembros asume el rol codependiente y suelen etiquetar negativamente al adicto. 3) Los sentimientos comunes en estas familias son la culpa, vergüenza, tristeza, enfado, miedo, desconfianza e impotencia.
Para que se forme un síntoma, deben darse ciertas condiciones: 1) una predisposición a las fijaciones libidinales, generalmente producto de experiencias sexuales infantiles, y 2) un trauma externo que amenace la satisfacción actual del yo. Cuando estas dos "series complementarias" se unen, se crea la predisposición a las fijaciones. Luego, la regresión a un punto de fijación debido a un nuevo obstáculo para la satisfacción, junto con la sobreinversión de fantasías reprimidas, generan un sínt
Técnica terapéutica aplicada a niño con trastorno de aprendizajeVictor Parra M.
Este documento describe las dificultades de aprendizaje que pueden experimentar los niños y propone técnicas terapéuticas para abordarlos. Explica que los problemas de aprendizaje pueden deberse a factores cognitivos o de estrategias de aprendizaje deficientes. Luego describe la evaluación y diagnóstico de un niño con dificultades, incluidas pruebas psicométricas y de comportamiento. Finalmente, recomienda técnicas como el entrenamiento de padres, modelado de conductas asertivas y
El documento compara las perspectivas de Freud y Lacan sobre el Complejo de Edipo. Según Freud, el Complejo de Edipo describe las diferencias en la organización sexual infantil según el sexo y la amenaza de castración. Lacan describe el Complejo de Edipo como tres momentos: 1) la fase imaginaria donde el niño se identifica con el objeto del deseo de la madre, 2) la entrada de la función paterna como amenaza, y 3) la declinación del complejo a través de la ley simbólica del padre y la represión originaria.
En esta presentación se incluyen algunos tipos de comunicaciones que se dan en el proceso psocoterapeútico donde el profesional debe saber producirlas, identificarlas y utilizarlas de manera óptima.
El documento presenta un mapa clínico de patogénesis para Dibs, un niño. El mapa describe variables antecedentes como una concepción no deseada y complicaciones durante el embarazo, variables organismicas como el rechazo físico y emocional de los padres, y variables de respuesta como la agresividad, aislamiento social y comunicación deficiente. El mapa también presenta estrategias de intervención como la terapia de juego no directiva, con objetivos de tratamiento como mejorar la expresión de emociones, comunicación y habilidades sociales
Carl Rogers describió conceptos clave para entender la experiencia humana como la esfera de experiencia, el self mutable y el ideal del self. La tendencia a la autorrealización impulsa el desarrollo personal y el bienestar. La terapia centrada en la persona busca potenciar la capacidad interna del cliente de manera no manipulativa a través de la empatía, congruencia y aceptación positiva incondicional del terapeuta.
Poder das Crenças com Miriam Izabel - Ebook Curso OnlineEspaço da Mente
O documento discute três modelos de atuação diante de situações de perigo ou dificuldade: ataque, encolher ou paralisar. Estes modelos são adotados por animais na selva para sobreviver e também por humanos, influenciados por medos inconscientes e experiências traumáticas. Cada modelo está relacionado a aspectos da natureza humana como vontade, emoção e intelecto.
Sintoma freud, post freudianos & lacanHector Gomez
Este documento presenta un resumen de las perspectivas de Freud, post-freudianos como Winnicott y Klein, y Lacan sobre el síntoma. Freud ve el síntoma como un sustituto de una satisfacción frustrada que repite una antigua modalidad de satisfacción infantil. Los post-freudianos enfatizan el rol del desarrollo emocional y las relaciones objetales. Lacan buscó retornar a las enseñanzas originales de Freud.
Neuropsicosis o psiconeurosis de defensaAlvaro Alvite
1) Freud desarrolla su primera nosología psicoanalítica entre 1894-1896, denominada "neuropsicosis de defensa", donde clasifica diferentes cuadros psiconeuróticos como la histeria, fobias y obsesiones.
2) Propone que en estas afecciones subyace un mecanismo defensivo común donde los síntomas surgen para defenderse de representaciones traumáticas de naturaleza sexual en la infancia.
3) Más adelante refina su teoría, señalando que la defensa se vuelve patológica
Dora tuvo un segundo sueño en el que deambula sola por una ciudad extraña y encuentra una carta de su madre diciendo que su padre ha muerto. Intenta llegar a la estación ferroviaria para regresar a casa pero no puede alcanzarla. Más tarde descubre que las imágenes de la ciudad en el sueño provenían de un álbum de postales que había visto recientemente. El análisis del sueño sugiere que representa fantasías de venganza contra su padre por su muerte.
El documento presenta la biografía de Fritz Perls, fundador de la terapia Gestalt. Se describe que nació en Alemania en 1893 en una familia judía de clase media baja. Estudió medicina y psicoanálisis, influenciado por Freud y Wilhelm Reich. En 1933 emigró a Sudáfrica para escapar del nazismo. Allí desarrolló la terapia Gestalt. En 1964 se estableció en California, donde difundió ampliamente esta terapia enfocada en la experiencia del aquí y ahora hasta su muerte en 1970.
Este documento describe la "novela familiar del neurótico" en 3 oraciones:
1) Los niños neuróticos desarrollan una dependencia excesiva de sus padres que no superan adecuadamente al crecer, lo que trunca su desarrollo.
2) Los impulsos hostiles y de rivalidad sexual hacia los padres, especialmente el padre, juegan un papel importante en esta dinámica familiar disfuncional.
3) Las fantasías y sueños diurnos de los niños neuróticos sirven para satisfacer deseos reprimidos y cor
Guia breve para manejo de trastornos adaptativos. m. psicoeducativoAlberto Pedro Salazar
Este documento proporciona una guía breve para el manejo de la ansiedad y la depresión en trastornos adaptativos en atención primaria. Explica que la ansiedad es un fenómeno normal pero que se vuelve problemático cuando sobrepasa ciertos límites. Describe las manifestaciones físicas, psicológicas, conductuales e intelectuales de la ansiedad y ofrece estrategias psicológicas y conductuales para combatir los síntomas, como flexibilizar los modos de afrontamiento, potenciar la autoest
La persona plenamente funcional de Carl RogersGreece Kiryuu
Carl Rogers nació en 1902 en Oak Park, Illinois. Era de una familia con fuertes convicciones protestantes.
Rogers asistió al Union Theological Seminary, pero se cambió a Columbia para estudiar psicología clínica. Recibió su licenciatura y doctorado en psicología en 1928, aparte de recibir un doctorado en filosofía en 1931.
Los primeros 10 años de su carrera profesional trabajó en una clínica de asesoramiento para niños.
En 1945, Rogers se cambió a la Universidad de Chicago, donde encabezó un centro de asesoramiento y enseñó psicología.
Rogers ha aplicado sus conceptos centrados en el cliente y sus prácticas en una amplia variedad de situaciones.
CONSTRUCTOS BÁSICOS Y POSTULADOS
Tendencia a la actualización, la propia actualización y proceso de tipo orgánico de valoración:
La tendencia a la actualización impulsa al organismo a convertirse en lo que se ha diseñado genéticamente para ser. Rogers describe esta tendencia como: “Tendencia inherente del organismo para desarrollar todas sus capacidades en formas que sirven para mantener o hacer atractivo al organismo”.
Se expresa en una variedad de motivos que tienen el propósito común de mantener e impulsar al organismo.
La tendencia de crecimiento y desarrollo también se manifiesta psicológicamente cuando el “yo” comienza a emerger.
Rogers usa el término propia actualización, dependiente de la tendencia de actualización, para referirse al potencial del desarrollo del yo.
La operación de la propia actualización puede observarse en el deseo de establecer nuestra identidad o de conservar nuestro amor propio.
La gente saludable está motivada para satisfacer sus potenciales. Un punto clave es que una fuente principal de motivación es el yo, además de los impulsos de tipo orgánico y de las condiciones del ambiente.
Satisfacer los requerimientos del yo contribuye al bienestar de la persona, tanto como satisfacer los requerimientos del organismo.
Otra dependencia de la tendencia de actualización es lo que Rogers denomina el proceso de valoración de tipo orgánico. Este proceso de valoración de las cosas depende de las experiencias armonizadas afectivamente que se sienten agradables o desagradables, placenteras o no placenteras, satisfactorias o no satisfactorias.
Por ejemplo; un animal como el gato, que olisquea la comida que se le ofrece. El gato las explora y prueba antes de elegir. Su supervivencia depende de hacer las elecciones correctas.
Hay semejanza entre el proceso de valoración orgánica de Rogers y el principio del placer de Freud:
La personalidad saludable hace y debe hacer elecciones según el tono del sentimiento positivo o negativo.
Si durante una acción se siente bien, debería seguirse; y si se siente mal, debería evitarse. Hay veces en que debiéramos poder confiar en nuestras intuiciones y presentimientos al tomar decisiones.
Rogers llama a esto confianza de tipo orgánico; ejemplo, “puedo sentirlo
La terapia de pareja sistémica se basa en la teoría de sistemas, que estudia cómo grupos de objetos interactúan para producir resultados. Esta terapia ayuda a las parejas a entender mejor cómo funciona su relación, mejorar sus fortalezas y resolver problemas mediante la evaluación de temas como divorcios, enfermedades y problemas laborales. La terapia busca que la pareja mejore la comunicación, establezca metas y estrategias para fortalecer su unidad.
Este documento discute la formación de síntomas en pacientes. Explica que los síntomas son actos perjudiciales que surgen de conflictos no resueltos y representan una regresión a etapas infantiles de desarrollo. Los síntomas reemplazan la satisfacción frustrada por medio de fantasías. Estas fantasías tienen su origen en pulsiones filogenéticas y pueden mezclar elementos reales con elementos falsos. La retirada de la libido a las fantasías es un estadio intermedio antes de la formación de síntomas y la
Rollo May fue un psicólogo y psicoterapeuta estadounidense pionero de la psicología y psicoterapia existencial. Desarrolló una teoría sobre el "dilema del hombre" que implica que los seres humanos se sienten como sujetos y objetos al mismo tiempo. Propuso que la ansiedad es inherente a la existencia humana y que la terapia existencial busca aumentar la conciencia sobre la propia existencia para que se experimente como real. La técnica debe ser flexible y centrarse en la significación particular de las diná
Terapia multifamiliar Caracteristicas de la Familia del Adicto.pptxAlisonNicoleSaldaaHu
1) Las familias de adictos suelen mostrar sobreprotección, ausencia de límites claros y roles diferenciados entre sus miembros respecto al adicto. 2) También se caracterizan por secretos familiares, uno de sus miembros asume el rol codependiente y suelen etiquetar negativamente al adicto. 3) Los sentimientos comunes en estas familias son la culpa, vergüenza, tristeza, enfado, miedo, desconfianza e impotencia.
Para que se forme un síntoma, deben darse ciertas condiciones: 1) una predisposición a las fijaciones libidinales, generalmente producto de experiencias sexuales infantiles, y 2) un trauma externo que amenace la satisfacción actual del yo. Cuando estas dos "series complementarias" se unen, se crea la predisposición a las fijaciones. Luego, la regresión a un punto de fijación debido a un nuevo obstáculo para la satisfacción, junto con la sobreinversión de fantasías reprimidas, generan un sínt
Técnica terapéutica aplicada a niño con trastorno de aprendizajeVictor Parra M.
Este documento describe las dificultades de aprendizaje que pueden experimentar los niños y propone técnicas terapéuticas para abordarlos. Explica que los problemas de aprendizaje pueden deberse a factores cognitivos o de estrategias de aprendizaje deficientes. Luego describe la evaluación y diagnóstico de un niño con dificultades, incluidas pruebas psicométricas y de comportamiento. Finalmente, recomienda técnicas como el entrenamiento de padres, modelado de conductas asertivas y
Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar Magatartástudományi Intézete által szervezett, "A pszichoszomatikus-Integratív medicina elmélete és gyakorlata" című (IV-V. évfolyamos orvostanhallgatók számára kiírt) graduális kurzus keretében 2014. május 7-én elhangzott előadás diasora.
Kell egy weblap! Mit tegyek?
Milyen a jó cél?
Kiket célzok meg?
Milyen funkciókkal?
Hogyan jelenítsem meg?
részletek: http://www.tanarurkerem.hu/kewlap01
Stressz: az élet fűszere, avagy a láthatatlan gyilkos.Zoltán Szűcs
„Nem a stressz, ami elpusztít. A stresszre adott válaszod öl meg.” (Selye János)
Békéscsabán, a Közös Pont Teaházban elhangzott előadás a stressz betegítő erejéről, és a kezelés lehetőségeiről.
Empátiával a "különleges gyermekek" együttnevelése érdekébenErzsébet Katona
Az óbudai Ágoston Művészeti Óvoda, a Vackor Óvoda, a Százszorszép Óvoda meghívására tartottam előadást a különleges gyermekek szüleik és a óvoda harmonikusabb kapcsolata érdekében az együttnevelésről, és az óvónők kiégésének megelőzési lehetőségeiről.
A misztikus gyógyítás nem a magas spiritulitás jelei, hanem csak szuggesztiós...
Daubner Béla - Ego State Therapy
1. EGO STATE THERAPY.
Összeállította : Daubner Béla
John és Helen Watkins írta el ször le ezt a figyelemreméltó feltáró technikát.
Leírásuk nagymértékben hasonlít a Gestalt és a TA módszereihez, de
teoretikusan Federn írásaira alapozódik, aki el ször írta le az én állapotokat.
(ego-state). Federn ismerte fel, hogy a személyiség nemcsak egyszer en az
érzékelés,, a kogniciók és érzelmek, indulatok összessége, hanem ezek
egységekbe szervez dnek, amelyeket „ego-state”-eknek nevezett el. Federn
felülbírálta Freud libidó koncepcióját és az „object kathexis” és „ego kathexis”
kett s energiájával helyettesítette azt. Watkinsék szerint az ego-állapot
mindazon viselkedések, érzékelések és élmények összességéb l áll, amelyeket
néhány általános elv összeköt és elhatárolódik más ego-állapotoktól. A kognitíve
eltér ego-állapotok és azok, amelyek ellentétes célokkal bírnak konfliktusba
kerülhetnek egymással. A legtöbb emberben ezek a konfliktusok rejtve
maradnak, de szorongásban, depresszióban, vagy akár evészavarban
manifesztálódhatnak.
Amikor az egyik ego állapot „ego kathexis” természet energiával telít dik fel
és más ego állapotok „object kathexis” természet energiával telít dnek,
gyakran létrejönnek a disszociatív betegségek, vagy akár az MPD /többszörös
személyiség/ is, abban az esetben, ha a határok a különböz ego-állapotok
között relatíve rigidek, vagy átjárhatatlanok. Watkinsék szerint az ego-állapotok
három f formában fejl dhetnek ki, szokványos differenciálódás, fontos
referencia személyek introjekciója és traumára adott válaszként. A szokványos
differenciálódás során a gyermek adaptív ego-állapotokat fejleszt ki, hogy
sikeresen megfeleljen a szül i, iskolai, kortárscsoporti elvárásoknak. Ezen ego-
állapotok határai flexibilisek és átereszt k. Amikor a gyermek introjektálja a
fontos referencia személyeket és azok ego-kathex energiával telít dnek, akkor
azok szerepekké válnak; míg azok, amelyek object- kathex energiával telít dnek
bels tárgyakká válnak, amelyekkel kapcsolódnia és reagálnia kell. Például ha a
gyermek egy büntet szül t introjektál ez az ego-állapot /internalizált tárgy/ úgy
büntetheti a gyermeket, mint azt az eredeti szül tette és ett l depresszióssá
válhat, vagy más szimptómát fejleszt ki. Ha egy ilyen introjektál ego-állapot
ego-kathex energiával telít dik fel, az egyén bels leg nem szenved, csak saját
gyermekeivel bánik hasonlóan, mert szereppé vált benne az introjektált szül .
Természetesen, ha ez a büntet ego-állapot nyíltan megnyilvánul, önbüntet
viselkedéseket hozhat létre. Amikor a gyermek egy megsemmisít traumával,
elutasítással, semmibevevéssel, vagy súlyos bántalmazással találkozik.
Disszociál és selfjének bizonyos részeit l visszavonja az ego-kathex energiákat
az életben maradás érdekében. Ezeket a self részeket újra energetizálhatja
1
2. object-kathex energiákkal és létrehozhat egy imaginált bels barátot, hogy az
segítse a traumával való küzdelmét. Ez az ego állapot elfojtódhat, amikor a
veszély megsz nik, de újra aktiválódhat a következ konfliktus, vagy stress
által, talán még súlyosabb formában. Watkinsék természetesnek tartják, hogy
hipnózisban, vagy más tradicionálisabb terápiában a regresszió újra aktivizálja a
páciens által regresszióval elért életkor ego-állapotait és így az ego-állapoton
belüli információk és érzések hozzáférhet vé válnak a tanulmányozás és a
következményes változás számára. Annak ellenére, hogy az ego-állapot a
páciens személyiségének csak egy kis szeletét reprezentálja, mégis úgy t nhet,
mintha egy elkülönült személyiség lenne, amely a páciensen belül lakik.
Valójában úgy t nhet, mintha mindannyian többszörös személyiség ek lennénk
egy nagyon fontos különbséggel. Egy igazi többszörös személyiségnél a határok
annyira átjárhatatlanok, hogy egy ego-állapot cselekedhet olyan módon, hogy a
másik ego-állapot nem képes azt tudatosítani. Legtöbbünk azonban, ha
cselekszik is olyat, aminek értelmét nem érti, tudatában van ennek a
cselekvésnek teljes személyiségéve. Ennek illusztrálására szolgáljon a
páciensnek adott általános magyarázat: „az egyik részem akarja ezt tenni, de a
másik részem nem engedi.”
Hipnózist használva a terapeuta közvetlenül képes a részletekkel beszélni és
azok is visszaszólhatnak. Feltárhatják, hogy mikor keletkeztek, mi hozta létre
ket, és mit próbálnak megvalósítani. Amit megpróbálnak megvalósítani az
rendszerint egy dicséretre méltó dolog, de módszereik sok kívánnivalót
hordozhatnak. A terapeutának egy pozitívabb összefüggésben újra kell alkotni
ezen célkit zéseket. Például ha a rész bünteti a pácienst azért, mert rossz, ezt
újra lehet formulázni, mint egy kísérletet arra, hogy a pácienst a rész jobbá
szeretné tenni. Ha a rész ismétl d félelmeket okoz, ezt úgy lehet meghatározni,
mint elképzelt, vagy reális veszélyek elleni védelmet. Az átfogalmazás csak
akkor lehet sikeres, ha egyezik a rész által megadott adatokkal. A rész céljának
pozitív átfogalmazása a technika fontos lépése és annak hatékonyságát
nagymértékben fokozza.
Id nként a részek klasszikus példái az idnek, az egonak és a szuperegonak,
habár felmerülhetnek olyan személyiség fejl dési fázisokban is, amelyek nem
fedik a Freudi elképzeléseket. A részek klasszikus példái lehetnek a szül ,
gyermek és feln tt én állapotoknak a TA szerint, de felt nhetnek minden elvárás
ellenére, mint egyszer védekez mechanizmusok. Képtelenség el re tudni,
hogy hány rész fog megjelenni, de általában ki lehet jelenteni, hogy minden
szimptomatikus viselkedés legalább egy ego-állapotot hordoz; továbbá a rész,
amelyik magában foglal egy adott viselkedést, er s konfliktusban lehet egy
másik résszel, amelyik egy ellentétes viselkedést próbál megvalósítani.
Tapasztalatom szerint a terápia akadozik, vagy sikertelen lesz, ha öt vagy hat
2
3. résznél több próbál megmutatkozni, de úgy hallani, hogy ez egy relatíve ritka
jelenség.
Az el csalt ego-állapotok száma részben attól függ, hogy mennyi a gyógyítás
alatt álló különböz , egymással kapcsolatban nem álló szimptóma, részben
pedig a gyógyító pszichoterápiás képzettségét l. Elképzelhet . hogy a terapeuta
el hív egy részt, amely kontrollálatlan ivást okoz; egy másik részt, amely
balesetveszélyes vezetést okoz, egy harmadik részt amely szexuális
promiszkuitást okoz; és el hívhat egy negyedik részt is, amely az önpusztító
viselkedésért felel s. Amikor lehetséges, jobb ha csak egy részt keresünk meg,
mintha hármat egy id ben.
Gyakran a részekkel egyénileg foglalkozunk, egyikkel a másik után, a páciens
által hozott problémáknak megfelel en. Más alkalommal a részek olyan
konfliktusos viszonyban vannak egymással, vagy annyira bizalmatlanok
egymással, hogy csoport terápia válik szükségessé a páciensen belül. Például a
„Büntet ” -egy szuperego alkotóelem - nem szünteti meg a pánikrohamok
létrehozását, mert nem bízik a „Kalandorban”, hogy az abbahagyja aktivitását,
amelyet a „Büntet ” amorálisnak tart. A „Kalandor”, amely az idnek egy
gyönyör példánya, nem csökkenti tevékenységét, mert attól fél, hogy a
„Büntet ” soha nem fogja megengedni a páciensnek, hogy újra örüljön. Az
óvatos tárgyalásos kompromisszumok eredményeként és a „Stabilitás” ego rész,
mint bíró használata következtében a pánikrohamok alábbhagynak.
A páciens a szociálisan elfogadható viselkedéseket újra élvezni kezdi, és újra
alkalmassá válik egy boldog, produktív életre. Az átfogó változások alaposak,
nemcsak a pánikrohamokat, mint céltüneteket csökkentik; A páciens nem tartja
már fontosnak az élet különböz területén az extrém versenyzést, a kényszeres
munkavégzést. A szociális aktivitás fokozódása egy lazább életstílus
megvalósítását biztosította, s így több id t tudott fordítani feleségére és
családjára.
Majdnem minden résznek neve van, és ha megkérdezzük, meg is nevezik
magukat. Néha ez a név meglepetés a páciens számára. Általában a részek
megszokott neveket hordoznak, mint Samu, vagy Mária. A páciensnek gyakran
elképzelése sincs, honnan jön a név, más alkalmakkor a páciens hirtelen
felismeri „most már emlékszem, amikor én voltam.../az életkor, amikor az ego
állapot megjelent/ volt egy barátom, akit Samunak hívtak.”
A nevén kívül a résznek rendszerint kor és neme is van. A kor rendszerint
egybevág azzal a korral, amikor a rész született, és amikor a rész beszél, a
beszéd mintázata sokszor, de nem mindig, megfelel a páciens korának, amikor a
rész született. A rész neme gyakran az elfogadott elvárásoknak megfelel en férfi
3
4. vagy n i. N i páciensek gyakran bírnak férfi résszel, míg ugyanez férfi
pácienseknél sokkal ritkább. Amikor az ego-állapot terápiát végezzük, nem kell
mereven alkalmaznunk, illesszük gyakorlatunkba rugalmasan. Az alant
közölteset egy els terápiás ülés szó szerinti leírása.
Jennifer esete
Jennifer 28 éves, egyedül él , nagyon mutatós, intelligens és jó humorérzék n .
Részmunkaid ben dolgozott és esti f iskolai képzésre járt, hogy segít
képzettséget szerezzen az egészségügyben. Azért kereste a terápiát, mert szerette
volna megérteni önpusztító viselkedéseit.
Az els találkozás alkalmával elmondta, hogy dipszomán ivó, id nként drog
fogyasztó és 16 autó balesete volt. Két éve homoszexuális partnere sikeres
öngyilkosságot követett el és jelenlegi homoszexuális partnere három nappal
ezel tt öngyilkosságot kísérelt meg. Beszámolt brutális öncsonkító álmairól és
fantáziáiról.
Mindkét szül alkoholista volt. F leg apja nevelte fiúként lánysága ellenére.
Férfi szerep szerint viselkedett egészen f iskolára kerüléséig, ahol is hirtelen n i
viselkedéseket vet fel és nagyon élvezte, ezt az új izgalmas szerepet.
Humorérzéke jó értelemben az osztály bohócává tette és sok barátot biztosított
számára. Jó tanulmányi eredményeit magas intellektusa szavatolta. Családjában
biztos pont volt és egyre inkább a „család segít je” szerepbe került. Amikor
elkezdte a f iskolát, túl volt egy hippi létformán és otthagyta egy
fundamentalista szekta kötöttségét leszbikus párjával.
A második találkozás jelen homoszexuális kapcsolatának kielemzésével telt,
majd partnere öngyilkossággal fenyeget zsarolásának elemzésével folytatódott
és egy rövid hipnózis átélésével fejez dött be. A páciens szívesen vállalta a
hipnózist, mint egy veszélyes kalandot, hasonlóan el z veszélyes létformáihoz
A terápia szószerinti leírása:
T: Úgy t nik, hogy személyiségének van egy önpusztító része, míg
személyiségeinek más részei fejl dni akarnak és jól m ködni. Egyik része tudja,
hogy veszélyes dolog inni és nem szabadna ezt az önpusztító viselkedést
folytatni, mégis egy másik része ebbe a veszélyes irányba kényszeríti. A
pszichológiai teszt ugyanúgy részekb l áll, mint a fizikai test. A legtöbb ember
azonnal megérti „egyik részem szeretné ezt tenni, de a másik részem nem
engedi.
Hipnózisban tudunk beszélni ezekkel a részekkel. Ez érdekes jelenség. Ezeknek
a részeknek rendszerint nevük van. Lehetnek megszokott keresztnevek, vagy
általános tulajdonságokat leíró nevek, mint pl.: félelem, düh, vagy bármi más
4
5. Lehet nemük. Szinte minden n páciens, akivel eddig dolgoztam, legalább egy
férfi résszel is bírt. Nem találtam ezt ilyen gyakran férfi pácienseimnél.
Minden egyes résznek meghatározott kora van, ami megegyezik a páciens
életének traumatikus epizódjaival. Minden rész próbál Önnek segíteni
valamilyen módon, még akkor is, ha ez néha önpusztító forma. Büntethetik Önt
a múlt b neiért, hogy jobb ember váljon Önb l. Úgy t nik ezek a részek
megtanultak születésükkor valamit, ezután lezárultak és nem tudnak befogadni
új viselkedéseket. Hipnózisban fel tudjuk nyitni ezeket a kapszulákat, és új
információkat tudunk bevinni belsejükbe, ami születésük óta lezárt. Így meg
tudják valósítani céljukat egy sokkal adaptívabb módon annál, ahogy eddig
tették. Nem próbálunk megszabadulni ezekt l a részekt l. Nagyon fontosak,
er teljesek és részei Önnek. Azáltal, hogy tárgyalni tudunk ezekkel a részekkel,
képesek vagyunk olyan új viselkedéseket találni számukra, amelyek lehet vé
teszik a célok megvalósítását egy sokkal sikeresebb módon.
Szeretnék ma beszélni az önpusztító viselkedésért felel s résszel, hogy
megtudjam miért jelent meg az Ön életében, mit próbál megvalósítani és
szeretném megnézni megtudná-e valósítani ugyanezt egy sokkal hasznosabb
módon. Van esetleg kérdése?
P: Igen. Van egy kérdésem. Hogy tudna az én önpusztító részem egyáltalán
hasznos lenni a számomra? Említette, hogy nem akar ett l a részt l
megszabadítani?
T: Nos, mondhatjuk a rész azért viselkedik így, hogy büntesse Önt és így
megpróbálja Önt jobbá tenni. Szeretnék abban segíteni, hogy az a cél, hogy Ön
jobb legyen, egy más módon valósuljon meg, nem úgy, mint eddig és a
lelkiismerete továbbra is óvhassa Önt, „ne tegyed azt, az rossz”, vagy enyhén
megbüntesse Önt, ha valami rosszat tesz, hogy ne ismételje meg a jöv ben.
Képes legyen megveregetni a hátát, ha valami jót csinált, azért, hogy jó dolgokat
csináljon a rosszak helyett, ellentétben azzal, ahogy azt a múltban tette. Ezen a
módon ezek a részek nagyon er teljesen és hasznosan fognak m ködni a
jöv ben. Egyéb kérdés?
P: Nincs.
T: Nos kezdjünk neki, valahogy úgy, mint a múltkor. Egy.....nézzen felfelé a feje
teteje irányába; érezze a feszülést. Kett ......lassan becsukódnak a szemhéjak és
vegyen egy mély lélegzetet. Jól van. Három......csak hagyja a kilégzést
megtörténni. Engedje meg a szemizmoknak, hogy ellazuljanak. Lassan ússzon
tovább egy kellemes hipnotikus állapotba.. Engedje meg, hogy szétáramoljon
egész testében .... mind jobban és jobban ellazul a teste ....ellazul az
idegrendszer.... mind mélyebben és mélyebben ellazul... egyre jobban érzi magát
5
6. ebben a kellemes mély nyugalmi állapotban, ami segíteni fog, hogy megértsünk
dolgokat, amelyek az Ön életében történtek és történnek. Tízt l lassan
visszaszámolok, és minden szám segíti Önt abban, hogy egyre mélyebb
hipnózisba kerüljön. Amikor kimondom a nullát, már olyan mélyre merült, hogy
személyiségének különböz részei közvetlenül lesznek képesek beszélgetni
velünk Tíz, kilenc, nyolc.........mélyebben és mélyebben.... hét, hat, öt,
négy..........csak hagyja, hogy merüljön.... mélyebbre és mélyebbre.......... három,
kett , egy, nulla.... mélyebbre és mélyebbre....egyre mélyebbre. Van egy olyan
része, amelyik az önpusztítás felé irányítja Önt, a drog és az alkohol
segítségével, vagy az autóbalesetekkel, vagy a rossz, veszélyes emberi
kapcsolatokkal. Azt gondolom ez a rész olyan szándékkal teszi ezt Önnel,
amir l azt hiszi, hogy el nyös az Ön számára. Szeretném megismerni és
megérteni ezt a részt. Amikor a rész megvan, szeretnék szólni hozzá. Szeretném,
ha ez a rész jelentkezne és tudnék beszélni vele. Amikor itt van, mondja „itt
vagyok.”
P: Itt vagyok..
T: Köszönöm, hogy el jött rész. Van neve, amin szólítani tudom?
P: Rossz..
T: Rossz? Rendben van. N vagy inkább férfi ÖN?
P: N .
T: Rendben van, köszönöm. Hány éves volt Jennifer, amikor Ön megjelent?
P: Három.
T: Akkor Ön már hosszú ideje vele van, ugye? Mi történt, ami létrehozta Önt
Jennifer életében?
P: /hosszú szünet/ Versengés.
T: Versengés? Versengés kivel?
P: Az id sebb n véremmel (Figyeljük a választ: az id sebb n véremmel, nem az
„ id sebb n vérével”, ez azt jelzi, hogy a deperszonalizáció még nem érte el a
kívánt mértéket, ami szükséges ahhoz, hogy a Rossz rész és Jennifer különválva
kommunikáljon a terapeutával. A T. kérdései megkell hogy er sítsék a
különválást a rész és a P. között, ami a rész válaszaiban követhet ).
6
7. T: Jennifer versengett az id sebb n vérével abban az id ben? Hogyan
versengett?
P: Megpróbált figyelmet kapni a szüleit l. (A rész itt harmadik személyben
beszél Jenniferr l a megfelel disszociáció jeleként).
T: Milyen módon próbált figyelmet kapni szüleit l?
P: Bármit képes volt megtenni, hogy figyelmet kapjon.
T: Sajnálta Jennifert, mikor nem kapott elég figyelmet?
P: Igen.
T: Igy Ön ott volt, hogy segítsen Jennifernek figyelmet kapni. (Elkezd dik a
„Rossz” részviselkedés pozitív aspektusainak elkülönítése).
P: ah hum.
T: Azóta Ön állandóan azon dolgozik, hogy megfelel figyelmet kapjon
Jennifer?
P: Ah hum.
T: Akkor Ön az jó barátja és így próbál segíteni Jennifernek, hogy elég
figyelmet kapjon, így van?
P: Ah hum.
T: Természetesen, amikor Jennifer autóbalesetet szenved, az rengeteg
figyelemmel jár, ugye? Úgy vélem, mikor túl sokat iszik, vagy valamilyen
drogot használ ez rengeteg figyelemmel jár, igaz?
P: Ah. Hum.
T: Ön valójában megpróbál mindig segíteni neki azáltal, hogy létrehozza a fent
említett viselkedéseket. Volt Önnek olyan tapasztalata, hogyha jó dolgokat
m vel, nem kap elég figyelmet?
P: (szünet, sóhajt) Néha, ha jó dolgokat teszek, még sem kap Jennifer elég
figyelmet.
T: Igy van. Néha m ködik, néha nem, ugye?
7
8. P: Ah hum.
T: Mondja csak, ha rossz dolgokat tesz, ez mindig jól m ködik?
P: Nem. Bizonyos elégedettséget érzek, ha rossz dolgokat cselekszem., azonban
nem m ködik minden esetben tökéletesen. Rossz dolgokat tenni - ez néha
sérülést is okozhat.
T: Hogy érzi magát, amikor Jennifer megsérül?
P: Szomorúan.
T: Gondolja, hogy Jennifer képes lenne elegend figyelmet kapni azáltal, hogy
megfelel en viselkedik, használja az intelligenciáját, érettségét, ítél képességét
és erejét? Lehetséges, hogy csak úgy kapjon figyelmet, ha megfelel en
viselkedik?
P: Valahogy most erre nem szívesen válaszolok..
T: Bizonyára. Ön már egy jó ideje egyféleképpen teszi ezeket a dolgokat és
nehéz lehet másképpen cselekedni, ugye?
(Vegyük észre a változástól való hezitálást, amit gyakran láthatunk
pácienseinknél a terápia folyamán).
P: Ah. Hum.
Mivel Ön Jennifer barátja és azt akarja, hogy figyelmet kapjon és Ön nem érzi
jól magát, amikor Jennifer megsérül, mi a véleménye arról, lehetséges a
dolgokat más módon csinálni,
P: Ah hum.
T: Úgy gondolom, Ön is úgy találja, hogy Jennifer nagyon rendes ember, sok
energiával. Képes jó döntéseket hozni és jó dolgok végzésével is sok figyelmet
kapni. Az iskolában, vagy a munkahelyén sokkal több figyelmet kaphatna
egészséges, megbízható emberekt l, akikkel kapcsolatba fog kerülni, mint a
vesztesekt l, akikkel most kapcsolatban van. Természetesen nagyon sok
figyelmet kap ezekt l a veszt kt l, de ez lehúzza t, fájdalmas számára és úgy
érzi, hogy csapdába került ezekben a kapcsolataiban. /Ezeket az adatokat a p. az
els beszélgetésnél mondta el és így ezen adatok elfogadhatóak voltak számára./
P: Igen.
8
9. T: És ha Jennifer inkább gy z lenne, mint veszt , néhány esetben lehet, hogy
nem kapna annyi figyelmet; de a neki szóló figyelem min sége sokkal jobb
lehetne Érti ezt?
P:Ah hm. Azt akarom mondani, hogy kés bb én meghalok.
T: Mi öli meg Önt?
P: Jennifer szegényes és színvonaltalan kapcsolataiban korlátozva volt általam
és már nem lesz fontos, hogy ez ilyen rossz legyen. Bele vagyok ebbe ragadva,
és úgy érzem elpusztítanak.
T: Nos nézze. Nem akarom, hogy Ön meghaljon. Ön Jennifer barátja. Együtt
van vele hosszú ideje, er t, energiát adott neki. Rávette, hogy megtegyen
bizonyos dolgokat még akkor is, ha nem akarta azokat megtenni. Ha Jennifer
egyik része ilyen sok er vel és energiával bír, úgy gondolom, hogy ez egy
nagyon fontos rész számára. Szeretném, ha elkezdené ezt az er t új módon
használni. Azt gondolom kit n dolog, hogy Ön azt akarta, Jennifer figyelmet
kapjon, de ennek a figyelemnek a min sége szükséges, hogy változzon. Úgy
gondolom, hogy a versengés nagyon egészséges, ha ésszer ek a határai.
Segítheti Jennifert, mikor ezt fontosnak érzi, de nagyon fontos, hogy a versengés
egy egészséges módon történjen, egy egészséges viselkedéssel érje el a
figyelmet. Változtassa meg az irányt, hogy segítse t ebben, egy kit n barátja
lesz és Jennifer életének egy nagyon fontos részévé válik. Kit n szövetséges
lesz Jennifer számára a jöv ben. Nem gondolnám, hogy Jennifer meg akarná
ölni Önt, vagy kívánná az Ön halálát, ha Ön megváltoztatja viselkedésének
irányát. Rokonszenvesen viselkedik.
P: Csodálatosan hangzik.
T: Rendben van. Nézzük csak. Hosszú ideje már egyformán viselkedik. Nem
gondolnám, hogy mindezt egyszerre meg tudná változtatni; Ha csak egy kicsit is
módosít viselkedésén, azt fogja találni, hogy a dolgok újra jó irányba mozognak.
Jennifer és természetesen Én is türelmesek leszünk, amíg fáradozik ezen a
tanulási perióduson. Csinálhat néhány hibát, de csak a fejl dést várjuk el, nem a
tökéletességet..
P: Nos tudja Jennifer mindig félt az unalomtól. Jennifer sokszor attól félt, hogy
nem kap elég izgalmat, nem lesz erre elég ideje, nem kap elég figyelmet, nem
fog elég jól cselekedni és ilyenkor történtek a sérülések.
T: Ismer Ön olyan részt, amely ugyanilyen érzéseket okozhat Jennifernek?
9
10. P: (Hosszú szünet)
T: Talán nem ismer ilyet. Talán még nem találkozott egy ilyen résszel. Nézze
úgy t nik Ön nagyon kreatív. Létrehozott rengeteg veszélyes szituációt, amelyek
bajokat okoztak, szeretném, ha kreatívan jó helyzeteket teremtene a figyelem
elnyerésére. Ez a változás eltarthat egy ideig, amíg Ön megtanulja ezt, de azt
gondolom sokkal gyorsabban elsajátítja majd, mint ahogy Ön gondolná. Az
eredményeket nagyon kellemesnek fogja találni. Tapasztalni fogja, hogy igenis
vannak egészséges megnyilvánulások, amelyek sokkal érdekesebbek, mint az
egészségtelen és veszélyes viselkedések. És ezek sokkal biztonságosabbak, mint
az el z k. Nos azt szeretném, ha elkezdené használni erejét és találékonyságát
az új irányba.
P: Rendben van.
T: Nem szívesen hívom Önt Rossznak, mert úgy gondolom, hogy mindig
segít kész próbált lenni, csak rossz irányba. Addig fogom Rossznak hívni, amíg
nem jelenik meg egy másik név, a Rossz helyett.
P: Uh, én sem kedvelem a nevemet.
T: Úgy vélem nagyon együttm köd és nagyra értékelem az információkat,
amiket adott. Nagyra értékelem a szándékát, hogy megpróbál a dolgokon
változtatni. Szeretne valamit megkérdezni, vagy kommentálni talán?
P: Uh. Jennifer elméjébe betápláltam, hogy lopjon el dolgokat. Jennifer
b nösnek érzi magát, mert többet vett el, mint ami megilleti, a szülei pénzéb l.
Dolgokat elvenni, önz dolog.
T: Mostanában is vett el dolgokat?
P: Igen.
T: Ön vette rá Jennifert, hogy elvegye azokat a dolgokat, azért, mert
depriváltnak
érezte magát?
P: Uh hum.
T: Milyen módon depriválódott?
P: Óh, lelkileg bántották és így megérdemelte, hogy pénzt kérjen kölcsön
anélkül, hogy szándékában lett volna azt visszaadni. Elment szórakozni, drogot
10
11. vett bel le és megvacsorázott. Azt mondtam Jennifernek, hogy már megfizetett
és lépjen át b ntudatán. Miután már elkérte a pénzt, ez jár neki, csináljon
bolondot a lelkiismeretéb l, szerezze meg a drogot és varázsolja el magát. Aztán
minden a már jól ismert módon történik.
T: Nos ez igaznak t nhetett számtalan alkalommal, amikor Jennifert lelkileg
bántották. Láthatja, hogy, amikor rávette ezekre a megoldásokra, ez b ntudatot
okozott és Jennifer még mélyebbre került. Nem úgy végz dött, hogy jobban
érezte magát, hanem még inkább rosszabbul.
P: Uh hum.
T: Ismét mondanám, megpróbálhatna a barátja lenni. Önnek az volt az
elképzelése, ha Jennifer ellopja ezeket a dolgokat, ez kiegyenlít számára
sérelmeket, és ett l jobban érzi magát.. Mondhatnám, hogy az elképzelése
kit n , de a módszere nem m ködik jól, más módszereket kell találnunk,
amelyek jobb állapotba hozzák Jennifert, nem rosszabba.
P: Ez olyan ismer sen hangzik. Már olyan régóta együtt vagyunk. Ez olyan
meghitt, Könny számára, hogy hallgasson rám és engedelmeskedjen. /Ismét az
ellenállás a változással szemben./
T: Ön Rossz nev rész az, akire Jennifer figyel, és Ön kezdheti el a változást. Ön
az barátja, Ön próbál segíteni neki, hogy jobban érezze magát, de azt is tudja,
hogy ezzel az eddig végzett segítésekkel sokszor ártott Jennifernek. Elkezdhetne
más elképzeléseket ültetni a fejébe, sokkal konstruktívabb megoldásokat.
Mondja csak, hogy viselkednének Jennifer szülei, ha elkezdene jó kislányként
viselkedni, örülnének ennek?
P: Nagyon boldogok lennének.
T: És ezért talán nagy figyelmet is kapna, ugye? Elképzelem, hogy nagyon
boldogan adnának pénzt számára kölcsön, vagy egyszer en csak pénzt adnának,
mert tudják, hogy Jennifer sokkal szociábilisabban és sokkal hatékonyabban
viselkedik. Úgy véli, szándékukban lenne ezt megtenni?
P: Uh hum. Amikor gyerekként gondozták, a rossz viselkedés fokozott
tör déssel járt, ma már ez csak egy reakció, amikor ilyen módon viselkedik és
nem segíti a kapcsolatát szüleivel.
T: Ha elkezdene elfogadhatóan viselkedni, gondolja, hogy ismét figyelmet
kapna, de egy sokkal jobb min ség t, így van ez?
11
12. P: Uh hum.
T: Úgy vélem érti mi az Ön feladata és megértette, hogy semmi szükség nincs az
Ön halálára. Remélem ez nem történik meg, mert Ön nagyon er s és ha egy új
irányba indul, jó min ségü figyelmet fog kapni. Van még valamilyen kérdése,
vagy hozzáf zni valója?
P: Sokkal jobban érzem magam, hogy Jennifer része maradhatok.
T: Bizonyára nagyon értékes része lesz Jennifernek és sokkal jobban fogja
érezni magát. Inkább, mint egy másik részként állandóan küzdeni Ön ellen.
Jennifer elfogadja Önt, mint egy h szövetségest, Ön és a többi rész ugyanabba
a jó irányba fognak tevékenykedni. Ahelyett, hogy ez az egymás elleni
küzdelem energiákat fogyasztana, úgy fogja találni, hogy az energiákat
ugyanazért a célért hasznosítják és így együtt a többi résszel sokkal er sebbek és
egészségesebbek lesznek.
P: Tudja, úgy érzem, bocsánatot kellene kérnem.
T: Nem gondolnám, hogy szükség lenne erre, mindig segíteni próbált és ezért
nem szükséges bocsánatot kérnie. Megragadt egy nagyon korai id szakban és
ezért gondolta, hogy ugyanazon a módon tud segíteni kés bb is. Ha még mindig
ugyanazon a módon akarna segíteni, bocsánatot kellene kérnie, de most már érti
a különbséget. Jennifer tartozik Önnek hálával azért, hogy olyan keményen
dolgozott érte, az érdekében. Nagy megkönnyebbülés lesz, hogy egy másik
módon folytatja Ön ezt a munkát, de továbbra is h séges és jó barátja marad
Jennifernek. Jennifer megtanulja szeretni és elfogadni Önt, amikor megérti,
hogy egy új módon dolgozik érte.
P: Nagyszer lesz.
T: Köszönet az információkért és az együttm ködésért. Szeretnék Önnel a
következ héten újra beszélni, hogy lássam, hogy haladnak a dolgok, az általunk
vágyott változások hogyan m ködnek és milyen más részekkel kell beszélnünk
még.. Most megkérném, hogy menjen vissza, ahonnan jött. Nagyon köszönjük
együttm ködését. Semmi szükség arra, hogy meghaljon Jenniferért, azért, hogy
jobbá tegye életét. Meggy z désem, hogy jelenléte mindig nagy segítség lesz
számára.
Most visszafelé számolok háromtól és lassan éber lesz.
Érdekes volt ugye?
P: Ohh, az volt. Úgy éreztem, mintha mélyen belülr l jött volna, izolálva volt és
mintha csak mellette léteztem volna, mintha a részt Ön m ködtette volna.
12
13. T: Nos úgy gondolom, megértette, amit gondoltam, hogy ezek a részek
hasznosak lehetnének az Ön számára.
P: Igen. Bármi jött, én csak vettem, ami jött, meglepett. Olyan volt, mintha nem
itt lettem volna, amint reagálok. Jó érzéseim vannak err l a kezelésr l. Úgy
érzem, valami fontos történt.
T: Természetesen bizonyos megértés megtörtént ez nagyon fontos els lépés A
viselkedésben bekövetkez változások fogják bebizonyítani, mennyire volt ez
hasznos. Gyakran a változások gyorsan megtörténnek. Lehetnek visszaesések a
régi viselkedéshez, mert a régóta fennálló rossz szokások nehezen változnak.
Talán néhány valódi változás megtörténik ezen a héten.
P: Talán egy valódi megkönnyebbülés, hogy a részemnek nem kell meghalnia.
Mindaddig, amíg úgy érzi, részem lehet, értem dolgozik, nem ellenem. Pokolnyi
energia van benne, kedvelem t, mókás..
Negyedik kezelésre (második ego-state) Jennifer boldogan és jó érzésekkel
érkezett. Elhatározta, hogy megszakítja szerelmi kapcsolatát és annak ellenére,
hogy döntése után rosszul érezte magát, nem ment inni, mint ahogy ezt máskor
tette volna. Beszámolt arról is, hogy sokkal nyíltabban viselkedik másokkal.
Elmondta, hogy hirtelen elsírja magát, minden ok nélkül és ez aggodalommal
tölti el. Hipnózisban megszólítottam a sírást okozó részt: Melankólia válaszolt.
Jennifer 5 éves korában jelent meg ez a rész, amikor szülei részeges
veszekedései sok problémát jelentettek és a rész segített a rossz érzések
kioldásában. El lett fojtva és csak ritka esetben tudta ezt a tiltást áttörni. Ilyenkor
az érzés nem illeszkedett az éppen történ eseményekhez. Meger sítettem
Melankóliát, hogy m ködése nagyon értékes, de értékének fontos részét elveszti,
amikor az érzés nem megfelel id pontban jelenik meg. Melankólia megígérte,
hogy nem jön alkalmatlan id pontban el , ha Jennifer megígéri, hogy hagyja
megjelenni az érzelmet a megfelel helyzetekben. (Az alkalmatlan id pontban
megjelen sírás többször nem jelentkezett).
Ötödik kezelés: Jennifer egy rossz hétr l számolt be. Visszaesés történt, kokaint
és alkoholt fogyasztott. Hipnózisban a megszólított rész, mint Keménység
nevezte meg magát. A Keménység Jennifer életében el ször négyéves korában
jelentkezett, hogy a családi problémákat segítse kezelni. A rész, úgy gondolta,
hogy Jennifer nem képes megküzdeni a családi problémákkal, csak akkor, ha
kemény lesz. Gratuláltam a résznek, hogy segített Jennifernek a koraibb
életszakasz sok nehézségével, de rámutattam a keménység és er közti
különbségre és megkértem, hogy a jöv ben inkább az er re lesz szükség és ezen
13
14. a módon segítse Jennifert. A rész megértette és megígérte a változást a segítés
módjában.
Hatodik kezelés: Jennifer pozitív változásról számolt be. Hipnózisban a
„Kölyök” jelentkezett és elmondta, attól fél nem lesz hely számára Jennifer
életében. Kifejeztem megbecsülésemet a vidámságért és örömért, amit a Kölyök
hozott Jennifer életébe és biztosítottam, hogy mindig lesz számára hely, ha a
megfelel id ben jelentkezik.
Kilencedik kezelés: Hipnózisban felvettem azzal a résszel a kapcsolatot, amelyik
homoszexuális akart maradni. A rész „Leszbikusnak” nevezte magát és Jennifer
ötéves korában jelent meg, jelezve a súlyos pszichopatológiai történéseket. Apja
fiúgyermeket szeretett volna, de kiderült, hogy soha nem lehet fiú gyermeke
örökl d betegsége miatt, így kisebb lányát kezdte fiúként nevelni
Leszbikus segített Jennifernek, hogy apja elvárásának eleget tegyen.
Jennifer anyja, mind testileg, mind érzelmileg fejletlen volt és Jennifer
vágyódott a n i szeretetre és érzelmekre. A homoszexualitás segítette ezt a
vágyódást megvalósulni. Szüksége volt táplálásra és támogatásra és úgy
gondolta, ezt egy férfit l soha nem kapja meg. Jennifer gy löletet alakított ki
apja iránt és úgy gondolta, ha leszbikus marad, akkor bosszút áll apján.
Hipnózisban megkíséreltem kapcsolatba kerülni, azzal a résszel, amelyik
heteroszexuális akart lenni. Ez a rész „Jenni” volt. Jenni Jennifer f iskolás
életében jelent meg és segített neki, hogy egyre több n i tulajdonságot és
viselkedést próbáljon ki. Jennifer rövidesen szerelmes lett egyik professzorába,
aki n ként kezelte és nagyon élvezte ezt az állapotot.. Néhány kezelés után
közös megegyezéssel befejeztük a terápiát, azzal a megállapítással, hogy
Jennifer jelentkezik, ha szüksége van pszichoterápiás segítségre.
Megbeszélés:
Felmerül az a kérdés, hogy a hipnoterápia alatt vajon nem a szuggesztió a
legfontosabb jelenség, ami gyógyít és más tradicionális terápiánál nem
ugyanerr l van-e szó, csak egy lassabb folyamatban történik a változás. Sokak
által megfigyelt jelenség, hogyha a terapeuta szuggerál egy emléket, a páciens
kés bb úgy emlékszik, hogy az az saját emléke. Lehetséges az is, hogyha a
terapeuta ismétl d en hasonló értelmezéseket ad: „szexuális intim helyzetekben
feleségével átéli azt a gyerekkori vágyát, hogy szexuálisan együtt legyen
anyjával” a páciens hajlamos arra, hogy azt egyre jobban elhiggye, holott nem is
volt igaz. (emlékezzünk az imprinting jelenségre: a terapeuta létre tud hasonlót
hozni/. Ha a terapeuta így folytatja: „Egyszer, amikor már eléggé átdolgozta ezt,
megszabadul a tünett l. A páciens követheti a szuggesztiót és meggyógyulhat. A
gyógyulás csak tapasztalati bizonyíték és nem bizonyítja egyértelm en a
14
15. teoretikus feltételezéseket. Úgy találjuk számtalan esetben, hogyha a traumát
feltárjuk és a kísér érzelmi állapotot visszaidézzük és csökkenteni, vagy
feldolgozni tudjuk, a páciens javul. Maga Freud is így hitte, amíg használta a
hipnózist. Az a tény, hogy a technika kevésbé m ködött Freudnál, lehet annak
következménye, hogy Freud páciensei nem a reális traumához regrediáltak,
hanem a Freud által feltételezett, de nem reális traumák átélése
sikertelenségekhez vezetett.
Az ego-state terápia átélheti a traumát, de új megoldások kialakulását is segíti és
itt különböz viselkedés változtatás is történhet már terápiás technikák
kombinálásával. A pozitív változásokat pedig a reális élethelyzetekben való
gyakorlás és mérhet pozitív változások visszaigazolhatják.
A Rész eltávolítása az ego-state terápiának az alapvet célja, hogy integrálja a
különböz részeket a személyiségbe, mégis el állhat az a helyzet, hogy egy
veszélyes részt eliminálnunk kell. Ezt a lépést csak akkor tudjuk megtenni, ha a
terápiás kapcsolat ezt elbírja, és a páciens szándékolja ezt a változást. A páciens
szándéka ellenére semmilyen hipnózis technika nem tud tartós eredményt elérni.
Amint azt fentebb bemutattuk az ego állapot terápia egy dinamikus
megközelítés, amely során egyéni, család és csoport módszereket használunk,
hogy az egyénen belüli self családot alkotó ego állapotok közötti konfliktusokat
megoldjuk. Habár ezek az ego állapotok megszokott körülmények között
rejtettek, kivéve a többszörös személyiség eket, hipnózissal aktivizálhatók és
hozzáférhet vé válnak a terapeuta számára. A terápiás munkához módosult
tudatállapotban felhasználhatók a viselkedésterápia, a kognitív terápia, a
dinamikus terápiák és a humanisztikus módszerek is.
A többszörös személyiség ek leghatékonyabb gyógyítása az integráció, nem a
fúzió. Ha a fúziót er ltetjük, az valószín leg instabilitást és újra disszociációt
okozhat. Sokkal hasznosabb megközelítés, ha pácienseinket visszavisszük a
differenciációs, és disszociációs folyamatok mentén, olyan módon, hogy a rigid
határokat csökkentjük, kisebbítjük a konfliktusokat az ego állapotok között,
bels leg megismerjük az ego állapotok szükségleteit, támogatjuk az érett
megértést a részek közötti bels kommunikációban. Hasonlóan, ahogy azt
családterápiában tesszük. Nincs szükség arra, hogy küzdjünk az ellenállásokkal,
amelyeket a különböz ego állapotok felmutatnak, hogy fenntartsák
azonosságukat és létüket, egy elkülönültséget, amely normális, adaptív
differenciálódáson megy keresztül a terápia során. Felismerjük az eredeti
szükségszer séget, de átfordítjuk egy konstruktív irányba, azáltal, hogy eredeti
identitásukat nem kérd jelezzük meg, de fokozzuk az ego részek közötti
kommunikációt. Nem a fúzióra törekszünk, hanem az integrációra, mint ahogy
az az egészséges személyeknél történik a szocializáció során. Azok az ego
állapotok, amelyek kognitíve eltérnek egymástól, és ellentétes célokkal bírnak,
15
16. gyakran konfliktusokhoz vezetnek. Amikor ezek a részek nagyon energetizáltak,
és rigid, átjárhatatlan határokkal bírnak, létrejöhet a többszörös személyiség.
(MPD). Az ego állapotok közötti konfliktusok rendszerint rejtettek.
Manifesztálódhatnak szorongásban, depresszióban, vagy számtalan neurotikus
és szomatikus tünetben és kóros viselkedésben. Az egymással verseng ego
állapotok spontán módon nem jelentkeznek, hipnózissal kell megjeleníteni ket.
A terápia egy bels egyezkedés, amelyet alkalmazhatunk közvetlenül,
viselkedésterápia, lereagáltatás, vagy analitikus gyógyítás formájában,
rendszerint módosult tudatállapotban.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta ne hozzon létre m termékeket, mert a kell en
hipnábilis betegek sok mindent létrehozhatnak a terapeuta kedvéért.. Nem fontos
minden ego állapotot kikutatni a terápia során. Az ilyen keresgélések csak
m termékekhez vezetnek. Az a fontos, hogy feltárjuk azokat az ego állapotokat,
amelyek a terápiás problémát hozzák létre és feltárjuk ezen ego állapotok
szükségleteit és konstruktív módon kielégítsük azokat.
Ezen szükségletek kielégülését sokszor éppen egy ellentétes viselkedés
akadályozza meg. Például gyakran egy büntet rész éppen egy támogató
szükségességgel bír. Pl.: „Bántanom kell, vagy a világ még jobban bünteti.” Az
ilyen konkrét, gyerekes gondolkodás nagyon tipikus A gyermek, amelyik
súlyosan traumatizált volt disszociált és egy rész megmarad, mint egy ego
állapot a feln ttön belül is és most is úgy gondolkozik, mint a trauma idején. Az
id megállt az ego állapotban. Az ilyen ego állapotnak szükséges, hogy
megtanuljon egy konstruktívabb viselkedést, hogy az egész személyiséget védje.
A dependens ego állapotokat gyakran táplálni kell bels folyamatok
segítségével, amelyeket a terapeuta tudatosan kielégít. A szül ego állapotoknak
gyakran adaptívabb viselkedést kell elsajátítaniuk, hogy szül i céljaikat
megvalósítsák. Pl.: „Szeretném, ha ezt megvalósítanád” nem a szidás a
legmegfelel bb forma ennek elérésére. Rendszerint ezek a szül i ego állapotok
nem kell en érettek. Rendszerint gyerek ego állapotok és megpróbálnak úgy
cselekedni, mint az eredeti szül k, amelyek introjektálódtak, amikor a páciens
gyerek volt és ennél fogva gyerekként gondolkoznak a feln ttön belül
Maradványai annak a kislánynak, aki anyja ruhájában járt és utánozta annak
mimikáját.
Számtalan módja van az ego-state terápia elkezdésének. Egyszer módja a
terápiának, ha létrehozzuk a módosult tudatállapotot a páciensnél. Akár egy
megszokott indukcióval, akár a progresszív relaxációval, vagy az AT alapfoka
segítségével, vagy bármilyen más módon.. (Végül is a hipnózis egy módosult
tudatállapotban végzett terápiás beavatkozás, hogy elérjük a bels er forrásokat
és ez többféle módon megvalósulhat). Ha létrejött a módosult tudatállapot,
mondhatjuk: „Szeretnék azzal a résszel beszélni, amely létrehozza ezt a
viselkedést, vagy állapotot, de ha nincs ilyen rész, az sem baj.” A kés bbiekben
16
17. vigyázzunk, hogy ne hozzunk létre m termékeket, a felhasznált anyag mindig az
éber állapotban gy jtött explorációs anyagra épüljön. A m termékek nagyon
törékenyek és átmenetiek, mert nem igaz, nem valódi múltbeli vagy jelenbeli
élményekre épülnek, hanem a terapeuta m termékei. A terápia során
kigyomlálásra kerülnek a beteg által és segítségével.
Gyakran egy szobát hallucináltatok, ahol a páciens egy kényelmes székben ül és
én is ott ülök egy másik székben és figyeltetem a pácienssel az ajtót, hogy lássa,
ha bárki belép. Másik kevésbé szuggesztív módszerem, hogy megkérdezem a
hipnózisban lév pácienst: „Kíváncsi lennék, vajon miért fáj mostanában annyit
a feje?” Vagy tovább próbálkozom: „Tudna-e valaki valamit mondani err l a
fejfájásról?” (vagy bármilyen más tünetr l). Ilyenkor egy ego állapot gyakran
tud err l valamit mondani.
Bárhová merészkedünk hipnózisban, elkísérem a pácienst, hogy ne érezze magát
egyedül és elhagyottnak. Gyakran használok asztal immaginációját, ahol a
páciens és én együtt ülünk és kommunikálunk azzal, aki belépett a képzeletbeli
szobába és elkezd dik egy bels dialógus. Gyakran az ego állapot egy testi
tüneten keresztül fejezi ki magát, ami lehet pl. fejfájás. Az emberi elme úgy
t nik határtalan sokszín ségben képes magát kifejezni és megvédeni.
Ha szükséges, a személyiség olyan részével is kapcsolatba tudunk kerülni,
amely nem „egoizált”, amely, mint egy megfigyel m ködik és nem mint egy
érzelmileg bevonódott rész. Ez a rész információkat adhat a bels viszonyokról,
kulcsokat adhat a folyamatokhoz, képes visszavinni a pácienst a fontos
lereagálásra és feldolgozásra váró traumákhoz. Lehetséges, hogy ezzel a résszel
csak az új jelzéseken keresztül tudjuk felvenni a kapcsolatot, ugyanis nem
minden ego állapot hozzáférhet verbálisan. Lehetnek néma ego részek,
amelyekkel, az ujj jelzésekkel kommunikálhatunk, más részek pedig a
szomatizáción keresztül jeleznek, alakot is ölthetnek, mint ideál, én, stb, Pl. az
egyik páciens része megjelent, mint egy tavacska istenn je, aki segítette a
kicsiket és gyengéket. Az ilyen vizualizációk gyakran mellékterméknek
t nhetnek a terápia folyamán, de ha a terapeuta nem szuggerált ilyen fantáziákat,
akkor ezek az alakok valódiak a páciens számára. Az olyan személyek, akik
elhanyagoltak voltak gyermekkorukban a gondoskodó terapeutát
introjektálhatják és létrehozhatnak egy idealizált ego részt.
Nagyon fontos, hogy a terapeuta elfogadó és felnöveszt legyen és tudjon
gyerek nyelven kommunikálni a részekkel, ha azok a gyerekkorban fixálódott
ego részek. Fontos, hogy a gyógyulás a páciens mély struktúráiból jöjjön és ha
ez jól m ködik, a részek integrálódnak és a self család részei jól érzik magukat,
akkor a terápia nagyon hatásos lesz.
17
18. EGO STATE THERAPY
l./ Magyarázd el a páciensnek a koncepciót, miel tt elkezded a hipnózist.
2./ A hipnotikus indukció után a speciális viselkedést, vagy érzést okozó részt
kérd meg „Szeretnék beszélni azzal a résszel, amelyik okozza Önnek a
.....Amikor a rész megvan, kérem, hogy mondja, itt vagyok”.
3./ Amikor a rész jelzi a jelenlétét, köszönjük meg és kérdezzük? „Mi a neved
rész?” (Megkérdezhetjük a nemét is, ha ez nem t nik ki a nevéb l).
4./ Kérdezd meg mennyi id s volt a páciens, amikor a rész megjelent,
megszületett. A személyes névmások megfelel használata segíti a disszociációt.
Mennyi id s volt a p. (mondjuk a nevét), amikor ÖN, (Te) megszületett?
Megjegyzés: az ego állapot rendszerint fiatal és így egyszer nyelvet
használjunk.
5./ Kérdezzük meg, mi történt a személlyel, amikor a rész megjelent és esetleg
segítette a p. a problémás helyzet megoldásában.
6./ Ha lehetséges, próbáljuk meghatározni mi volt a rész célja:” Igy Ön ott volt,
hogy segítsen neki /büntetni, vigasztalni magát/, így van?
7./ Adjunk jelzést a cél fontosságára, értékére, határozzuk meg pozitív értékeit
újra.
8./ Javasoljunk a szándék fenntartására jobb viselkedéseket és kérjük fel a részt
az új viselkedés kipróbálására, kérjük meg az együttm ködésre.
Ha a rész vonakodik, javasoljuk, hogy az új viselkedést csak egy hétig próbálja
ki, hogy megtudja, hogy m ködik.
9./ Köszönjük meg a résznek az információkat és az együttm ködést és
biztosítsuk, hogy a következ találkozáskor leellen rzzük, hogy sikerültek az
el z terápiás óra változásai. Aztán mondjuk neki: ”Most talán visszamehetne
oda, ahonnan jött”.
1O./ Hívjuk vissza a p. „Amikor visszaszámolok háromtól, az egész személy
éber lesz és mindenre emlékszik, és nagyon kellemesen érzi magát”.
18