Levelek Cseres Tibornak (1980–1985) Vissza a gyökerekhez. A termés begyűjtése. Archívnet 2013/3

1. 1984
a.
Balogh Mihály Cseres Tibornak
Hajdúszoboszló, 1984. január 10.
Kedves Cseres Tibor!
Negyven éve lesz, hogy találkoztunk. Én voltam a Mikó Zoltán-féle, írókat mentő akció
kitalálója és megszervezője.1
Pilvax, Ősbudavár, Mikóvár, Bimbó-utca. Az ötletet a nyilas-
őrület közepén egy Veres Péterrel való utcai találkozás adta. Papír nélkül bujkált. Ezután
beszéltem meg Szabó Pali bácsival, hogy lehetne összehozni az írókat. Kérésemre Mikó
Zoltán megígérte, hogy aki magyar érték azon segítünk. Halála előtt Pali bácsi felvetette,
hogy sok olyan helyzetben voltam, amit érdemes volna megírni. Téged ajánlott Tibor. De én
vártam. Tavaly a Tudós-klubbeli szereplésed2
nagyon megfogott. Sok mindennek talán
egyetlen élő tanúja vagyok. Ha van időd gyere le Hajdúszoboszlóra fürödni. Tűrhető
vendégszobánk van, ketten-hárman is elfértek. Ha Te valamilyen ok alapján nem vállalnád,
add át3
egy szerinted alkalmas írónak, és azt küldd le.
Boldog új évet kíván Balogh Mihály
Hajdúszoboszló, 1984. január 10.
Kézirat.
1
Mikó Zoltán (Balassagyarmat, 1910.december 14. – Ogyessza, 1945. augusztus 19.), katonatiszt. 1943
májusától a HM 37. osztályán dolgozott. 1944 nyarától kapcsolatban állt az ifjú Horthy Miklós által vezetett ún.
kiugrási irodával. A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága tevékenységében Nagy Jenő ezredes
összekötő tisztje. Döntő szerepet játszott a Görgey-zászlóalj szervezésében. Hamis igazolványok kiállításával
sok ember életét mentette meg. A szovjet belügyi szervek a Szovjetunióba hurcolták, és kivégezték.
2
A televízió 1983. április 20-án sugározta.
3
Az ajánlat sorsáról nincs tudomásunk. Legutóbb Bondor Vilmos a Mikó-rejtélyről írt könyvet. Püski Kiadó,
Bp., 1995. 192 p.

2. b.
Bertha Bulcsu Cseres Tibornak
d. n.
Kedves Tibor,
Nagyon köszönöm rég elküldött könyvedet a nagy sorozatból.4
Csak nemrég szereztem vissza
feleségemtől, s én is beleástam magamat néhány estén át. Főleg az írói módszeredet
tanulmányozgattam, közelítgettem, hiszen az anyag többségét már ismertem. De nem a
Bezdáni embert. Ez külön elbűvölt, különösen, amikor utólag a könyv fülét is hozzáolvastam.
Nagyon jó építkezés, engem lenyűgözött. Igyekszem megtanulni. A Bezdáni embered
felmerülését külön élveztem, ez bravúr.
Szeretettel gratulálok, és köszönöm. Hogy családomat is megajándékoztad ezzel a nehéz
olvasmánnyal.
Ölel: B.Bulcsu
Kézirat.
4
A szerző az életmű-sorozatra utal. Az 1973-ban megjelent írás, gyüjteményes kötetben először 1978-ban jelent
meg. Lásd Elveszített és megőrzött képek c. mű 78–94.

3. c.
Csoma Sándor Cseres Tibornak
Budapest, 1984. május 28.
Kedves Cseres Elvtárs!
Köszönöm a könyvet,5
el is olvastam, természetesen. Nagyon érdekes olvasmány volt,
különösképp azért, mert olyan történelmi eseményeket ismertem meg, amelyekről – bevallom
– roppant csekély ismerettel rendelkeztem. Mint kiderült, ebben a témában jóformán
semmivel! A könyv számomra olyan adalék, amely képet nyújt Magyarország kínkeserves
multjáról 48 után, s amely melegágya volt – a csodás szép békeidők! – a két világháború
következményeinek. A nép pedig mindig áldozat volt és marad. Íme, így játszanak vele a
nagyobb erők, vagyis a hatalmak, beleértve a magyar uralkodó osztályt is. A kis nép a nagyok
között örüljön, hogy élhet. Noha, manapság nem kis felismerés: marionett-figura mindenki,
minden nép, minden kis és nagy ország, hatalmaival együtt, ha abból az aspektusból nézzük,
hogy olyan gazdasági és társadalmi objektív törvényszerűségek uralkodnak el, talán ősi,
többezer éves okokból is – lásd, osztálytársadalmak! – amelyek felett racionális felmérést
eszközölni, és a törvényszerűségek felett az embernek, illetve az emberiségnek úrrá lenni a
felismeréssel – nem is tudom valaha megoldható feladat lesz-e.
Más megoldás úgy látom, egyelőre nincs, mint hinnünk abban, hogy az ember egyszer,
valamikor ezt is megoldja a Földön. Nos, ilyen gondolatokat ébresztett bennem a könyved,
melyet mégegyszer nagyon szépen köszönök.
Darabod6
egyébként a jövő évben minden bizonnyal bemutatásra kerülhet, ha azt előbb
befejezed. Esetleg kiköthetnéd, hogy a Gyulai Várszínház a Nemzeti Színház
előbemutatójaként mutassa be. Ez a Várszínházban, a Minisztérium által támogatott szokássá
kezd válni. Volt és van rá példa. Azért említem. Idén júliusban kell a jövő évi műsortervet
megtárgyalni.
Szívélyesen üdvözöl Csoma Sándor7
Budapest, 1984. május 28.
Kézirat.
5
A Foksányi szoros című műről van szó, amely ebben az évben jelent meg a Magvető Kiadónál, 320 oldalon.
6
A Két ütközet között munkacímű drámáról van szó. A mű nem nyerte el végső, az érintett színházak művészeti
vezetése szerint, bemutatásra kész formáját.
7
Csoma Sándor életrajzi adatait nem ismerjük.

4. d.
Solymos Ida Cseres Tibornak
Budapest, 1984. szeptember 22.
Kedves Tibor,
Zöld Péter-ügyben8
keresem. Domokos Péter Pál9
azt mondta egy barátnémnak: nem akar
addig meghalni, míg Zöld Péter élete nem kerül színpadra, vagy legalábbis megbizonyosodhat
arról, hogy írják-írják. Gondolt-e maga színrevitelre? Ha igen, az remek: ha nem, akkor
hozzájárulna-e, műve fölhasználásához? Szabó Petra anyja Szabó Árpád10
felesége volt
valameddig. Petra egy darabját a szolnoki színház mutatta be, jövő héten Pesten is
vendégeskedik vele. Őt elementárisan vonzza a téma. Természetesen hozzájárulása esetén, a
Maga elsődleges jogait is tiszteletben tartaná anyagilag és erkölcsileg, amint azt Maga
meghatározza (színlapon11
kiírva stb.).
Petra kiváló stiliszta, ún. minőségi fordító, szakrális és parapszichológiai vonzódása elég
mély. Negyvenvalahány éves, elég karizmatikus személyiség, ha jelen van, figyelni kell rá.
Lelkesedésének örülök, mert íráskészsége, intelligenciája nyilvánvalóvá teszi alkalmasságát a
föladatra. Majd jelezze, hogy miként vélekszik.
Szívből üdvözli Ida
Budapest, 1984. szeptember 22.
Kézirat.
8
Zöld Péter levelei a pápához (11–21. p.) In.: Itt a földön is. Bp., 1973. Szépirodalmi Kiadó, 385 p.
9
Domokos Péter Pál (Csivárdotfalva, 1901. július 28. − Bp., 1992. február 18.), néprajzkutató, zenetörténész,
író.
10
Szabó Árpád (Bp., 1919. február 15. –), operatőr.
11
A színpadi változatot − nem tudni miért − sem ő, sem más nem készítette el.

5. e.
Gombár Endre Cseres Tibornak
Helsinki, 1984. szeptember 24.
Kedves Tibor!
Elnézésedet kérem hosszú, ímmár két éves hallgatásomért. Szégyenlem is nagyon, hisz talán
megígértem, hogy tartjuk a kapcsolatot... Ezt a Te részedről be is tartottad − a lexikonokat
nagyon köszönöm! − csak én voltam a tékozló fiú. Elnézést még egyszer! Éppen a helsinki
pályaudvar étterméből írok: Galambos Lászlót12
és Kende Sándort13
− na, meg természetesen
Pirkkót14
− várom, búcsúebédre. A fiúk most indulnak haza. Úgy érzem, hogy jól eltelt ez a
két hét velük, és hogy ők is jól érezték magukat. Megérezték és ráéreztek Finnországra. De
mondd, hát van olyan magyar, akinek ne lenne élmény életében legalább egyszer
„elzarándokolni” Finnországba?! Tamperében találkoztunk Kullervo Jarvinennel,15
aki így
levél útján is üdvözöl, és megköszöni a szent-györgy-pusztai találkozásokat − meg a kisüstit
is! Az írószövetség elnöke is melegen üdvözöl Téged. Láttam egy kitűnő fényképet rólad −
Szent-György pusztán készült.
Látom, hogy jó erőben vagy, aminek nagyon örülök! A Kortársban izgulva követem és
olvasom a Foksányi szorost. Hisz nem egy eleméről itt Finnorszában meséltél − a jyvaskylai
gyorson volt, ugy-e? Az új regényedhez ezidáig is gratulálok! Egyúttal megragadom az
alkalmat, hogy Laci és Sanyi útján egy olyan lemezzel emlékezzem meg két évvel ezelőtti
közös hetünkre, amely ha nem is az én kedvenc háttéri zeném, de gondolom, hogy neked
kedvesen szól! Hallgasd szeretettel, mert ezek a dallamok a történelem során élő dallamok
voltak. Bár történelem maradna is...!
Szép őszt és jó egészséget kívánok Neked (A lexikont melegen köszönöm.) Szeretettel ölellek
[Gombár Endre]16
P.s. A Nagy-fináncokra gondolva a lemezt nem csomagoltam be − élvezzék a borítóját!
Helsinki, 1984. szeptember 24.
Kézirat.
12
Galambos László (Kótaj, 1929. október 14. − Nyíregyháza, 1986. szeptember 15.), író.
13
Kende Sándor (Bp., 1918. április 27. – Bp., 1992. november 16.), író, 1974-től szabadfoglalkozású.
14
Pirkko Pesola (Finnország, közéleti személyiség, a finn−magyar kulturális kapcsolat támogatója).
15
Kullervo Järvinenn (Tampere/Finnország 1936−2009), író.
16
Gombár Endre (Balassagyarmat, 1938. május 12. −), író, műfordító. 1979-től az ELTE finnugor −
tanszékének munkatársa. 1982−1983-ban a helsinki egyetem vendég professzora.

6. f.
Keresztury Dezső Cseres Tibornak
Budapest, 1984. szeptember 25.
Kedves Barátom!
A Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Szentágothai János akadémikus egy nekem címzett
levélben fejezte ki az Akadémia köszönetét a Helyesírási Bizottság minden tagjának azért a
sokéves, rendkívül lelkiismeretes, tudomnányos és gyakorlati munkáért, amellyel a bizottság
A magyar helyesírás szabályai 11. kiadását kidolgozta. Amikor elnökünk elismerését − az ő
kérésére − Neked tolmácsolom, élek a lehetőséggel, hogy a magam személyes köszönetét is
kifejezzem a bizottságban vállalt önzetlen munkáért. Hadd fűzzem hozzá:egyetlen bizottság
munkájában nem vettem olyan szívesen részt mint ezében, mert egyet sem fűtött át soha ilyen
baráti, lelkes, szenvedélyesen tárgyilagos szellem!
Köszönettel és szives barátsággal Keresztury Dezső17
Budapest, 1984. szeptember 25.
Gépirat, az ELTE Bölcsészettudományi Kar céges levélpapírján.
17
Keresztury Dezső (Zalaegerszeg, 1904. szeptember 6. − Bp., 1996. április 30.), író, költő, irodalomtörténész,
műfordító, kritikus. A MISZ megalapítója, 1945-ben. A MTA rendes tagja 1982-ben.

7. g.
Méhes György Cseres Tibornak
Kolozsvár, 1984. szeptember 25.
Kedves Nóra és Tibor!
Megkaptuk a levelet, s most várjuk az újabb értesitést Nóra érkezéséről, mivel mi
javíthatatlanul derűlátóak vagyunk. Ennek nyilván megvan a jól megalapozott oka. A lap
előfizetést előre is köszönjük, de nem szeretünk adósok maradni. Az idén tavasztól igen
rendesen jönnek a lapok, legalábbis ezek, úgy hogy tisztelettel kérjük a megújítást, sőt,
kíséreljük meg az ÉS-t is. Azt, ahol a Tibor regénye jön, nem érdemes, pedig az érdekelne
leginkább. Innen nézve nagyon jónak tűnik a lap. No persze, szűk a perspektívánk. Az első és
a negyedik folytatást olvastuk, most ígérik a második és harmadikat. Rendkívül tetszik
mindkettőnknek a „Szoros”.18
Nagyszerű dolog, hogy Nóra segíthet és segít. Ennél a
regénynél is tolsztoji dokumentációra lehetett szükség. Hiába, mi Tiborral igen szerencsés
emberek vagyunk. Hányan mondhatják el, hogy ilyen jól sikerült a házasságuk??
Van egynémely problémánk, amit igen szeretnénk veletek megbeszélni, úgy csendesen,
nyugodtan. Nekem is van egy-két olyan kérdésem, mint kezdő regényírónak (az ifjúsági
irodalom és a dráma egészen más ügy), amiben igen szeretném Tibort „megkonzultálni”. Nem
kell kéziratot olvasni, elvi kérdésekről, meg regényszerkezeti töprengésről van szó. Itt nálunk
csak Óriások vannak, nem tudok velük mit kezdeni, nem is bíznék a tanácsukban. Másként
ver a szivük, más a ritmusuk, s általában úgy el vannak ragadtatva önmaguktól, hogy az
ember már aggódik értük. Hát szóval csak Tibor sokévtizedes tapasztalatára van szükségem.
A lányomék végleg hazaköltöztek, már a bútoraik is megérkeztek, s a jövő héttől kezdődik a
nagy átépítési, átszervezési, festési stb. munka, hogy ne egymáson keresztül lakjunk (ami
semmiképpen sem egészséges), hanem egymás mellett. S ha nem akarjuk, akkor ne kelljen
közösködni. Lányunknak egyelőre nincs még állása, bár már felterjesztette a női lap, dehát a
malmok igen-igen lassan őrölnek, pláne most, mikor az egész ország lázasan készülődik a
nagy eseményre, a pártkongresszusra, egyhangú lelkesedéssel fejezve ki azt az óhajt, hogy
Ceaușescu elvtársat újra válasszák, mivel valóban ő a döntő, meghatározó tényezője
korunknak.
Most aztán várjuk Nórát, mert ha nem, akkor Mohamed megy a hegyhez. Kislégi haláláról19
nem tudtam.
Baráti szeretettel, a közeli viszontlátás reményében: Várunk, csókol Erzsébet és Lexi
Kolozsvár, 1984. szeptember 25.
Gépirat.
18
A Foksányi szorosról van szó.
19
Kislégi Nagy Dénes, a kolozsvári egyetem közgazdász professzora. 1984. augusztus 28-án halt meg Pécsett.

8. h.
Esterházy Péter Cseres Tibornak
Budapest, 1984. október 12.
Kedves Tibor,
ne haragudj ezért az aránytalanságért, de ezek azok a lapok, melyeket sosem írunk meg – már
a Magyar Nemzet (?)-béli megjelenésekor akartam mondani, hogy milyen egyedülállóan szép
és finom a Justh-os novellád,20
és hogy mennyire szeretem.
Szeretettel üdvözöl: Esterházy Péter21
Budapest, 1984. október 12.
Kézirat, levelezőlapon.
-20
Magyar Nemzet, 1983. március 12.
21
Esterházy Péter (Bp., 1950. április 14. –), író publicista. 1978 óta szabadfoglalkozású. Munkásságát, 2012-ig
25 díjjal ismerték el, itthon és külföldön.

9. i.
Cseres Tibor a Soros Alapítvány Titkárságának
Budapest, 1984. november 28.
Vélemény Várady Szabolcs pályázatáról
Napjaink versáradatában rokonszenvesen ritkán jelentkező költő Várady. Ám szimpátiánk a
[...] valóságlátó költőnek szól, ki szuverenitását a tapasztalt tényekkel szemben mindig
keményen megőrzi. Nem támadó költészet ez mégsem, hanem mindennapok lehiggadt
bölcsességének pozitív maradéka az alkotás szűrletében. Komoly költészet ez, mely a vers
létrejöttéért strófáról-strófára megküzd, könnyedén viselt kedélye a megmunkált versvégekre
mindig magnetikus góccá sűrűsödve csattan. A hétköznapok tárgyain matatva a derűt csak
iróniával közelíti meg. Szövegmondása sallangtalanul mai legbonyolultabbnak látszó
megközelítéseiben is nagyon természetes, jótékonyan teszi próbára a befogadó érdeklődését
/...lehetőségeit. Finom elemzései a megfigyelés mélységeit mutatják. Intellektuális
elragadtatásai a vers sodrásában még az élménynél is erősebben mutatják az égető
mundanivalót. Innen van az, hogy Várady Szabolcs minden verse ásványlélektani
oknyomozás. Hűlt láván a nemlétező vulkánok képe-hiánya. A modern költészet tárgya
gyakran a hiány. A Várady vers is gyakran a metafizikai princípiumok hiányát bástyázza
körül. Talán emiatt van, hogy valóságlátása hibátlan.
Nekem külön tetszik, hogy nem száll szembe ez a költészet sem a használható poétikai
hagyománnyal, sem az élő grammatikával ismeri és elismeri az írásjelek továbbélésének
jogosultságát is. – Kérését teljesíthetőnek ítélem. Cseres Tibor
Budapest, 1984. november 28.
Kéziratos fogalmazvány.

10. j.
Hubay Miklós Cseres Tibornak
Budapest, 1984. december 20.
Keves Barátom,
a választmányi ülésen úgy tettünk, mintha nem vennénk észre ezt az „atra curá”-t,22
amely ott
ül szövetségünk mögött. Talán jobb volt így. A szembenézést azonban nem odázhatjuk el
sokáig. Ezért javasolom, üljön össze az elnökség az új év elején. Első elnökségi ülésünk
harmadik évfordulóján [...] Nagyon bízom benne, hogy Te is, együtt az elnökség többi
tagjával, bölcs és leleményes gondolatokkal segítesz túljutni a jelen válságon, hogy a maradék
két esztendőben.23
eredményesebben tudjunk megbirkózni feladatainkkal.
Addig is boldog karácsonyí ünnepeket kívánok. Barátsággal üdvözöl Hubay Miklós24
Budapest, 1984. december 20.
Gépirat, a MISZ céges levélpapírján, körpecséttel hitelesítve.
22
Sötét árnyék (latin)
23
A MISZ elnöki megbizatása ekkor még 5 évre szólt, ami – Hubay esetében – 1986-ban járt le.
24
Hubay Miklós (Nagyvárad, 1918. április 3. – Bp., 2011. május 7.), író. 1982–1986 között a Magyar
Írószövetség elnöke. A Széchenyi Művészeti Akadémia alapító tagja. Munkásságát 1994-ben Kossuth-díjjal
ismerték el.

11. k..
Örsi Ferenc Cseres Tibornak
Budapest, 1984. december 26.
Kedves Tibor Bátyám!
Hálásan köszönöm megtisztelő küldeményedet, a Különféle szerelmek című kötetet.25
Közel
fél évszázadról, közel félszáz novellában, ilyen középeurópai „emberi színjátékot” ábrázolni,
ennyire sajátosan csak itt születhető történeteket bemutatni, nemcsak ünnepi olvasmány volt
számomra hanem gondolkodásra serkentő ingerlés is.
Őszintén remélem, hogy alkalmat adsz valamelyik szerdán a személyes beszélgetésre is, hisz
– mint ifjabb kortárs – írásaid okán kérdezni szeretnék néhány számomra fontos dolgot.
Mégegyszer köszönöm a kötetet és az olvasásával töltött napok örömét:kérlek engedd meg,
egyúttal boldog új évet is kívánjak erőben, egészségben és jószerencsével!
Tisztelettel üdvözöl Örsi Ferenc.26
Budapest, 1984. december 26.
Kézirat.
25
Az életmű sorozat 1984-ben a „novellista” Cseres Tiborról valló kötet.
26
Örsi Ferenc (Barcs, 1927. április 17. – Bp., 1994. augusztus 13.), író, újságíró. Főként a tévédráma műfajban
alkotott újat. Munkásságát 1984-ben József Attila-díjjal ismerték el.