A fizikus és a füvesember - Az újkori orvoslás és a népi gyógyászat összefüggései Gyógyászattörténet

1. Az újkori orvoslás és népi gyógyászat összefüggései
Szima Viktória

3.  A XVI. század közepéig az európai orvosképzés két pilléren
nyugodott:
 a görög-hellenisztikus és egyéb, kelet- és közép-ázsiai
hagyományokat is asszimiláló moszlim orvoslás
eredményein és
 az antik szövegek közvetlen tanulmányozásán nyugvó
medicinális ismereteken.
 (Hippokratész, Galénosz, Avicenna=Ibn Szína művei)
 XVI században Európa orvostudománya olyan időszakot élt,
amikor Vesalius (anatómia forradalmasítója),
Paracelsus (iatrokémia- gyógyítás kémiai hatóanyagokkal)
hatására medicina alapjaiban remegett meg és változott át.

4.  Már a 13. századtól sok száz magyar diák tanult Európa híres
egyetemein, akik sok könyvet, köztük orvosi munkákat is
hoztak haza.
 Noha egyes vélemények szerint mély szakadék tátongott a
tudós medicusok és az egyetemi tanulmányokból kizárt,
céhekbe tömörülő chirurgusok és borbélysebészek között
az orvostörténet tényei inkább azt mutatják, hogy
kibogozhatatlan szálakkal fonódik egybe a köznépi tudás
és a nyomtatott művek ismeretanyaga.
 Például: a Calepinus-szótár egyik baseli kiadásának (1558)
magyar glosszaírója egy kis zempléni falu prédikátora volt.
Megjegyzései széles körű orvosi ismeretekről tesznek
tanúságot, ill. gyógynövényismeretről tesznek tanúságot.

5.  Medicus (másként fizikus)
 Egyetemet végzett tudós orvos. Nagy műtéteket csak ő
végezhetett.
 Chirurgus
 Seborvos, alacsonyabb képzettségű, sebek ellátására és
kezdetleges műtétekre illetékes orvos
 Borbélysebész (tonsor)
 A borotválás, hajnyírás mellett sebészi teendőket is
ellátott. Fogat húzott, eret vágott, sebet kezelt, amputált
 Fürdős (balneárius)
 Betegápolásban gyúrással, masszírozással, víz alatti
tornával gyógyított. Elkészítette a liliommos, rózsás,
rozmaringos illetve egyéb gyógynövényes fürdőket,
tyúkszemet kezelt, körmöt vágott

6.  Zsámboki János (1531-1584) a bécsi császári udvarban.
 A tizennégy nyelvet ismerő magyar polihisztort a
"műveltség csodájának" (monstrum eruditionis) nevezték.
 Henisch György (1549-1618) a bázeli egyetem dékánja
 Jordán Tamást (1539-1585), aki elsőként írta le a "morbus
Hungaricus"-t (kiütéses tífusz), a bécsi orvosok
féltékenysége Brünnbe (Brno) kényszerítette.
 Egyike volt azoknak, akik a magyarországi ásványvizek
analízisével is ismertté tették nevüket. Megállapította,
hogy a szifilisz nemi érintkezésen kívül is fertőzhet.
 Bánfihunyadi János (1576-1664) pedig a londoni Gresham
Kollégiumban tanított.

7.  A nagy tudósok mellett a népi orvoslásnak is voltak képviselői.
Azokban a térségekben, ahol nem volt orvos,
ill. nem volt megfizethető különböző gyógyítók működtek.
 Léteztek vándor fogorvosok, vándor sérvmetszők is, akik
országról országra jártak, ellátták a betegeket és árusítottak
gyógynövényeket is.
 A bábák között szintén előfordultak olyanok, akik egyéb
egészségügyi tanácsokkal is ellátták a hozzájuk fordulókat.
 E nem iskolázott gyógyítók között persze kuruzslók is
előfordultak.
 A hozzá nem értő tanácsok, babonás gyógyítások miatt
boszorkányperekben is találkozhatunk ilyen alakokkal.
 A gyógyításban, akár képzett szakemberekről, akár népi
orvosokról van szó, fontos szerepet játszottak a növények,
emellett ásványi és állati eredetű anyagokat is alkalmaztak.

8.  Gyógyító/javasember:
 A testet és a lelket egyaránt kezelte. Fohásszal éppen úgy
gyógyított, mint főzetekkel vagy masszírozással.
 Füvesember
 Gyógynövényszakértő gyógyító
 Táltos
 A „táltos”-nak tekintett gyógyító embereket természetfeletti
hatalom és erő birtokosának tartották.
 Bába:
 A hagyományos közösségek egyik legfontosabb alakja volt, aki
annak idején a szüléseknél segédkezett.
 Javasasszony:
 Ráolvasással ill. gyógynövényekkel dolgoztak, a gyógyító
praktikák mellett gyakran vezettek le szüléseket is, mikor a
bába nem tudott menni.

10.  Az első magyar nyelvű nyomtatott orvos-gyógyszerészeti mű Melius
( Juhász) Péter (1532?-1572) füves-könyve, a Herbarium 1578-ban
jelent meg, amely a gyógynövények házi alkalmazását
népszerűsítette.
 Számos kivonata, átdolgozása készült, így például Beythe
András Fiveskönyve (1595-ben jelent meg), ill. Kájoni János-féle
Hasznos orvoskönyv az fáknak és füveknek erejekről.
 Erdődy grófok monyorókeréki (Vas m.) nyomdájában pedig 1588-ban
jelent meg Frankovith Gergely Hasznos és fölötte szükséges könyv c.
munkája.
 A magát orvosdoktornak kiadó szerzőről kiderült, hogy nem végzett
orvosi iskolát. Az ő művében is keverednek a külföldi szerzőktől átvett
idézetek, a hazai gyógynövényismeret és a néphit elemei.

11.  A korszak gyér adataiból elég nehéz megállapítani, hol válik el
egymástól a tanult, a nemesi rétegek által használt gyógymód a
népitől.
 A hajdani főurak levelezéséből kitűnik, hogy gyakran ugyanazt a
javasembert hívták segítségül, mint a jobbágyuk.
 Nádasdy Ferenc nádor betegségét például házi szerekkel
gyógyították 1555-ben
 A recepteket tartalmazó könyvek kéziratban terjedtek, és külföldi
meg hazai orvosi művekből összeállított gyűjtemények voltak
(pl: a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár példánya)
 Jellemző az összeállítók és a kor szemléletére, hogy keverednek
benne a hasznos gyógynövények javallatai a babonás néphittel,
mint például:
 „Az mely Nyawalyat magyarul Bozorkannak hynak, semmy
nem egyeb, hanem az embery testnek megh nyomasa es Eyely
fuladasa”.

13.  Helytelen táplálkozásból adódó betegségek
 Köszvény, alultápláltság, vitaminhiány – pl.: skorbut,
ínysorvadás)
 Rossz higiénéből származó bajok
 Tetvesség, férgek, bűzös lehelet, gyulladások, aknék és
furunkulusok
 Járványok (pestis, vérhas, himlő)
 Szexuális élethez köthető nyavalyák
 Bujakór, tetvek
 Továbbá megfázás, hideglelés, láz

15.  Fejfájás: rossz gyomortól, rossz fogtól, napszúrás után,
vérszegénységtől.
 Piócával, köpölyözéssel, kenés (masszírozás) dianával,
dörzsölés ecettel. „Fejeteteje, akinek nyilallik, megreszelt
fekete nadályt kötni a fejetetejére.”
 Gőzölés, párolás. „Sós víz gőzével; szíkfűvel gőzölni;
mirhafű gőzölés; zellergyökérrel gőzölni.”
 Főszédelgés ill . magas vérnyomás.
 Kezelése: érvágás, köpölyözés, nadályozás, gyógynövények
alkalmazása
 „Az uccán elvágódott egy magasvérnyomásos. Borbélyért
szaladtak. Az megtapogatta a hátát, ahol nyomás után nem
ugrott ki a bőr, az kívánta a köpűt.”
 „Gyógynövényei a fokhagyma, fodormenta és
tályoggyökértea.”

16.  Égési sérülésekre, gyulladásokra, hámosítónak
 körömvirágkrém (Ungentum Calendula Officinalis):
 Gyulladáscsökkentőnek és fertőtlenítőnek
 levendulaolaj vagy borogatás
 Gyulladáscsökkentőnek és szárítónak
 kamillás („szíkfüves”)borogatás
 Bőrbetegségek ellen
 rozmaring tinktúra
 Furunkulusokra, kelevényekre
 gyermekláncfüves, sült vöröshagymás vagy ecetes borogatás
 Kicserepesedett kézre:
 saját vizelet vagy juhfaggyú

17.  Szájillatosító:
 Bétel levél (Areca Caechu) és szegfűszeg (Fructus
Caryophyllorum), esetleg fodormenta (Mentha crispa)
 Fogfájás és szájgyulladás csillapítására:
 Kamillateával vagy nyírfakéreg forrázattal való öblögetést
ajánlottak
 Az íny gyulladására rozmaring olaját is szívesen használtak
 A fájdalom elűzésére, zsibbasztónak
 Szegfűszeg elrágását javasolták
 Terpentinfa és Mastix együtt fogerősítőnek („ingó fogat
megerősít”)
 Mastix (Mastiche) „büdös, rohadt szájat gyógyít”
 Ha már nem lehetett menteni a fogat, akkor csak a kihúzás
maradt hátra (általában érzéstelenítés nélkül)
A műveletet többnyire borbélysebész végezte.

18.  A haj és a fejbőr tisztítása igen nehézkes
volt, a hajmosás megfázással kecsegtetett
volna, ezért igyekezték kerülni, inkább az
élősdieket és betegségek űzésére használták
 Koszos fő tisztítására:
 Kőrisfa nedvével kenni a hajat és a bőrt
 Hajat erős lúgban napi kétszer mosni
 A középkorban hajtisztítószerek közé
tartozott az agyag is szárító hatása miatt

19.  Mádra, szünádra, csömör, gyomorbaj, giliszta, hasmenés,
vérhas, májbaj, sárgaság, epebaj.
 Mádra, szünádra. (gyomorgörcs)
 Gyomorcsúszás (emeléstől vagy zökkenéstől) . A gyomor
felemelkedik, nem a rendes helyén van akkor.
 „Vízzel, szappannal, lefelé a gyomortájat kente és deréktól
előrefelé a gyomor felé.” „Mádra: megáll, előrehajlik, három-
négyszer a lábujját megfogja, akkor is helyremegy.”
 Gyomorbaj:
 „Apróbojtorján tea, csípőscsalán tea. Fodormenta tea, citromfű
tea, ill. citromfű pálinkában fogyasztva.”
 Gyomorfekély: örménygyökeres pálinka a legkedveltebb népi
gyógymód
 Hasmenésre/vérhasra:
 „Birsalmafalevél tea megfogja a belit”, „kökénybefőtt, vagy aszalt
kökény.”

20.  Reuma, köszvény, csúz, kihűlés: „Ez ellen igen jó a
masszírozás szappannal, kenőcscsel, ecetes vízzel való
borogatás
 Isiász (farzsába)
 Iszapfürdő, gyógyfürdő „Isiás ellen kútásásból való kék
iszap.”
 Reuma:
 „Reoma ellen diófalevél-fürdő. Az is egy hatalmas erős
fürdő reoma ellen.”
Félmaréknyi ficfakéreg (fűzfa) megfőzve, ezt napjában
kétszer inni.
Reumagyógymód volt méga méhszúráskúra, a
nadályragasztás és a köpölyözés is.
 Ficam:
 „A ficamot – miután a bába helyrerakta – ecetes
korpával borogatták. A törött végtagot deszkák közé
rakták, majd orvoshoz fordultak.”

21.  A népi gyógyászat általánosan elterjedt betegség elnevezése.
 Hidegrázással járó lázas betegségeket jelent, köztük minden
bizonnyal a váltóláz (malária) különböző formáit is.
 A bécsi kódexben a 15. sz.-ban följegyzett változata
(hideglelet) óta napjainkig folyamatosan ismert.
 Számos hideglelést ismernek:
 Nehéz hideglelés, nehéz forrázó hideglelés, hideglölögetés, hidegrázás,
hideglövés, forró hideg, gyújtó(k)vány hideg, mindennapos hideg,
másodnapos hideg, harmadnapos hideg, tolvajhideg, disznóhideg,
 Nemcsak orvosló hiedelmekben és cselekményekben, hanem
népmesében, gyermekjátékban („Adj király katonát ...,
adj katonát erőset, vagy egy hideglelőset!) is említik
 Megfázástól, csömörléstől, gyomorrontástól, „zabálástól” s hideg
(döglött) békára lépéstől vagy boszorkányok rontásából eredeztetik.
 Népigyógymód: az okozó lényt megtévesztik (a beteget letagadják,
elbújtatják), elijesztik, elküldik
 Az orvos lázcsillapító, megfázásra javalott teákat ajánlott (pl.: hárs,
bodza), ill. malária esetén a kínakéreg

23.  Megelőző módszerként az imát és tehéntrágya
szagoltatást javasolták
 További megelőző gyakorlatok: karantén elrendelése,
illetve az ún. „Fuga pestis”, avagy elfutás a pestis elől
 Ezen felül más gyógymódokkal is próbálkoztak:
 4 féle kezelés létezett: gyógyszeres, fizikális,
dietetikus (életmódbeli) és sebészeti

24.  Fizikális
 Érvágás, köpölyözés, nedvcsapolás
 Dietetikus
 Betartandó étrend (savanyú gyümölcsök, ecet, gránátalmalé
fogyasztása)
 Mozgásra, ill.
 Pihenés mennyiségére és annak módjára vonatkozó ajánlások
 Teljes szexuális önmegtartóztatás

25.  A döghalál ellen alkalmazott szerek közt éppúgy lehet egyszarvú
szarvat találni, mint drágaköveket, ellenmérgeket, de adtak mirhát,
pirító gyökeret, aloét, pápa füvet, de fehér liliom porzóját is
 Keléseket, bubókat előszeretettel vágták fel, égették ki vagy kötözték
le gyógynövényes borogatással
 Mindezt mágikus eljárásokkal egészítették ki:
 drágakő nyakba akasztása,
 bezoár kő szájban tartása,
 talizmán/varázsgyűrű viselése,
 ráolvasások, imák alkalmazása

26.  Más néven: rot rur, vagy dizentéria
 A vastagbél fertőzéses megbetegedése, amely gyakori véres-
nyákos hasmenéssel, gyakran görcsös hasi fájdalommal és
lázzal jár.
 Előfordulás
 Hérodotosz szerint már Xerxész hadseregének
szétzülléséért is egy dizentéria járvány volt felelős, de a 19.
századig gyakran megtörtént, hogy ez a megbetegedés
döntötte el a háborúk sorsát.
 Gyógyszere: áfonya, borbolya, lósóska, libapimpő, tölgyfa
kéreg, de „a bika vére hasznos orvosság a vérhasban és
vérköpésben.”

27.  A fene egy bőrelváltozással is járó betegség.
 Több fajtája ismeretes:
 hidegfene (a csontban van),
 melegfene (a végtagokat bántja),
 a rákfene (az ember arcát), ill.
 lépfene (sertésbetegség).
 Szitkokban is szerepel: „Vigyen el a fene” – „egye meg a fene”
 A leírások szerint a furunkulusok egyik fajtáját jelölték
többnyire ezzel a névvel – erre utalnak azok az adatok, amelyek
a pokolvarral, pokolszökéssel azonosítják.
 Ezt a fekélyes, gennyes sebet cickafark, hunyor-fű, torma,
hagymáz-fű, vénusz-köldöke fű levével, főzetével kenegették.
 A ráksebet, rákfenét helyenként farkasalmalevél főzetével
gyógyították, ill.nyers húst, fehér kutyaürüléket is használtak rá.

28.  Az emberi orbánc népi elnevezése (erysipelas)
 Írott emlékeinkben a Szent Antal tüze névvel először Melius
Herbariumában találkozunk
 A nem kellően tisztított gabonaliszt miatt történő
aranyrozs (gabonaparazita) okozta mérgezés
 Tünetei: bőrnek kivörösödése és kicserepesedése,
gennyes sebet is képezhet
 Gyógyítása
 Rácsiholással, mivel „tűznek tűz a legjobb orvossága”
 Avval a vízzel is gyógyítják, amelyben a kovács a tüzes vasat
hűti, ill. amivel a parazsat locsolja.
 Leköpni,
 Borogatni ill. mosogatni különféle gyógyfüvek főzetével,
 Füstölni stb
 Egy recept: „Gálickövet, Aloest, Camfort, törj porrá, erős
lúgban elegyítsd… rakd rá gyakorta”

29.  Szifilisz , vérbaj, luesz, franc, francia betegség
(Morbus Gallicus), süly…
 Elnevezése attól is függött, hogy az adott nép kivel volt a
legrosszabb viszonyban (olaszoknál francia /spanyol,franciáknál
német /olasz betegség )
 A szifilisz eredetét a mai napig nem ismerjük pontosan.
 Tünetei: gyulladásos, kifekélyesedett, majd behegesedett terület,
ill. a nyirokcsomók duzzanata
 Megelőzés Európában:
 Óvszer (16. század). Anyaga lehetett vászon v. juhbél. Nevezték
„Vénusz kesztyűjének”, „francia levélnek” és „angol csuklyának” is.
 Gyógyítás:
 Kezdetben tüneti kezelés, mivel bőrgyógyászati problémának
gondolták. Gyógynövények kenőcsök és fürdőkúrák mellett
higanyt használták majd Amerikából behozott guajakgyantát.
 Egy recept: görögszéna „magvát ecetben főzed, egy kis salétromot
vetsz belé… ennek lisztjét kénkővel, salétrommal
összevecsinálod”

31.  Az ókori (görög, arab) tudás, a gyógynövények
hatóanyagaival való gyógyítás mellett szívesen
alkalmaztak más beavatkozásokat is.
 Így a gyógyítás eszköze volt még a speciális
étrend előírása, fürdők látogatása, vagy az
érvágás is.
 A diagnosztizálás egyik eljárása volt ekkoriban a
vizelet megtekintése is - ahogy az a következő
képen is látható:

34.  Már a 15. században rájöttek, hogy fontos a megelőzés is, erről egy budai
jogkönyv tanúskodik:
 Tisztában voltak a víz szennyezettsége és a betegségek közti összefüggéssel .
 Sőt a fenti rendelkezés szerint még a város szemetét is külön erre a célra
alkalmazott személyek szállították el.
 A nagy mennyiségű felhalmozódott lótrágyát pedig Budán például a város
peremére szállították.
 Ennek ellenére a városi higiénia nem volt kifogástalan.
Nem ritka, hogy a kutak közelében szennyvízcsatorna, fekáliagödör volt, így
a kút vize beszennyeződött.

35.  A mészárosoknak az állatot erre külön kijelölt helyen, a Duna
mellett kellett vágniuk, az árusított hús minőségére figyelniük
kellett. A halászok csak friss, eleven halat árusíthattak.
 Ellenőrizték a molnárokat, pékeket és a serfőzőket is.
 A szakácsmesterségnek is megvoltak a maga szabályai.
Az erdélyi fejedelmi udvar szakácskönyve, a
16. századi Szakács Tudomány tanúsítja:
 „Mikor reggel felkész, elsőben Istenedet dicsérjed, azután szépen
megmosdjál, tiszta fazekadat megöblítsed.
Ha tehénhúst akarsz főzni, azt három vízben szépen felmossad,
mindjártást sót vess rá, de sokat ne vedd, jobb, hogy kétszer
avagy háromszor vess, hogy nem mint egyszer sokat találnál
vetni; mert ha egyszer sokat vetsz bele, abból jól tudod, hogy
semmit vissza ki nem vehetsz. „

36.  A városi fürdők is jelentős szerepet játszottak a
megelőzésben.
 Sokszor a fürdőkben történt az érvágás, köpölyözés is.
 Néhány tehetősebb ember nagyobb összeget hagyott
a fürdőkre végrendeletében, hogy a város szegényei is
megfürödhessenek külön erre kijelölt napokon.
 Elsősorban a természetes gyógyforrásokat,
gyógyvizeket kedvelték, de voltak mesterséges fürdők
is.
 Itt díj ellenében különböző kádakban vagy
medencékben melegített vízben fürödhettek az
emberek

38.  Fohászok
 Amulettek
 Szent helyek látogatása
 Gyógyítás pálinkával (ez nem is volt olyan rossz)
 Érvágás és gyógyítás piócával
 Köpölyözés
 Purgálás és hánytatás
 Ellenmérgek használata (pl. terjék)
 Drágakő és féldrágakő tartalmú gyógyszerek
 Pulvis Pannonicus (igazgyöngytől a rubinon és
aranyon át a gyógyhatású földig minden volt benne)
 Ametiszt részegségre, jáde veseproblémákra, hegyi
kristály vérhasra

39.  Ún. „szennypatika” szkatoterápia vagy uroterápia
(széklet ill. vizelet terápia)
 Nyílt sebre emberi széklet
 Pestis megelőzésre tehéntrágya szagoltatás
 A tehénnek a vizelete „régtől fogva nevezetes
orvosság a patikákban, de minthogy ez alatt a név
alatt kevés
kelne- el belőle, ezerjó fő vizének neveztetik, s úgy
árultatik”
 Állati alapanyagok
 bikaepe féreg ellen, castoreum (hódony) idegbajra
 Emberi alapanyagok
 Cranium humanum epilepsziára, szélütésre

40.  Az 1508-as Nádor kódex az az óbudai klarisszák számára készült.
Elmélkedéseket, énekeket, legendákat, Mária-siralmat és
Philibertus látomását olvashatjuk benne.
 Számunkra inkább az alábbi ima érdekes belőle:
Farkasseb elleni ima
Bínösöknek kegyös segédség,
És mindön nyomorultaknak
Vigasztalója, megújítója,
Légy énneköm, Asszonyom,
Jó segédségöm,
És jó urvosom.
Mert én testöm nagyon kénzatik,
Fene farkasnak sebével
Sebesültetik és gyötretik.
Nincsen kitől gyógyíttassék,
Sem segéltessék,
És vigasztassék!
Kérlek tégöd, szízeknek rózsája,
Ki mondatol mindönöknek
Malasztos anyjának siralmasoknak:
Esedözjél kórságomért
Jézus fiadnál,
Gyógyíhon meg engöm!
Farkasseb/lupus:
A test külsején elterjedő
rákfene. Számos apró
gömbből álló tuberkulotikus
bőrjelenség, régebben: az alsó
végtagok rákos daganata.
Gyors terjedése utal — állítólag
— a farkas falánkságára.

41.  A 16. század elején keletkezett Peer kódexben is
találunk erre példákat. (Ez a könyv az imákon kívül
elmélkedéseket, legendákat, énekeket tartalmaz.)
 A kódex Csepeli Simon számára készült, így az
imákban is az ő neve szerepel.
Döghalál ellen
Örök mendenható
Istennek hatalma,
Az megfeszölt Krisztusnak
Hatalmának érdeme,
Jézusnak békessége,
Hütnek erőssége,
Nemes asszonyonk
Szíz Máriának tisztasága:
Oltalmazzon, védelmezzen
Engemet, Simont,
Mindennemő döghaláltúl,
És az hertelen haláltúl!
Hideglelés ellen
Atya, Fiú, Szentlélek,
Dicsőséges Szentháromság.
Krisztus országol,
Krisztus parancsol,
Krisztus győz, Oroszlán
Júda nemzetéből,
Szabadojtsad meg Simont
Mendennemő gonosztúl,
És az hidegleléstől!
Atyának és Fiúnak
És Szentléleknek nevébe.

42.  Hippokratész elvei alapján testünk egészsége a benne található
4 nedv (vér, nyál, fekete- és sárgaepe) arányától függ.
 Több évszázadon át alkalmazták az ókori tudós – téves- elveit,
megnehezítve szegény betegek életét.
 Csak Paracelsus 16. századi kutatásai hoztak enyhülést, addig
elsősorban a hippokrátészi elvek alapján kezeltek.
 (Hazánkba csak később jut el a paracelsus-i iatrokémia)
 Ennek eszközei az érvágás, hánytatás, izzasztás, víz- és
hashajtás volt.
 A következőkben erről kívánok szólni:

43.  Érvágás: sebészeti operáció, mellyel egy
vivőeret megnyitnak, hogy a testből gyorsan
nagyobb vérmennyiséget lebocsássanak
 Az érvágást az orvosi méltósággal nem mindig tartották
összeegyeztethetőnek
 Érvágás szabályai:
 17 éves kor után,
 Szent György, Pünkösd és Szent Mihály havában,
 A seb ne legyen mély
 Érvágás után 6 órán át nem szabad sem enni, sem aludni
 Tiltott: hosszú betegség után, bőséges étkezés vagy diéta után
 Vágás helyei:
 „Tavasszal és nyárban vágass jobb kezeden, ősszel és télidőn bal kezeden.
Ezt penig négy részen máj, láb, fő, szű-részen, nyárban májén, szüven
tavasszal, ily renden”
 Az érvágás „a szomorúakat vígakká csinálja,
az haragudtakat csendességre vonsza,
bolond szerelműeket jobb eszekre hozza”

45.  Köpölyözés: üvegeket (köpöly) tapasztottak –
vákuummal- a beteg testére, majd hevítették őket,
ezzel fokozva a szívóhatást.
 A köpöllyel a bőrből vért vontak el, hogy
a mélyebben fekvő, gyulladt területeken a vérbőséget csökkentsék.
 A fájdalmas módszer a kezelt területeken a vérellátás javulását, friss vér
és oxigén áramlását tette lehetővé.
 Asztmát, bélbetegségeket, gerincsérvet, vesegyulladást, vesekövet és
magas vérnyomást gyógyítottak így.
 A köpölyözés alkalmazásai:
Bugyi Sándor nagykamarási borbélymester öt-tíz percig hagyta a
betegén a poharakat, majd karcolás után két-három percig szivatott a
poharakba vért. Többnyire a „nyakcsigára” helyezte, „mert ott megfordul
az összes vér”. De az alkarra, felkarra, combra és alszárra, derékra is, ha
megmeredt a beteg keze lába vagy a cipekedéstől a dereka.

47.  A nadályozással, a vérszívó orvosi pióca betegre
rakásával a magas vérnyomást, továbbá a véralvadás
megelőzését, sőt a tüdőgyulladást igyekeztek
gyógyítani.
 A gyűrűs férgek osztályába tartozó piócákkal vért vontak
el a testből
 „Reomárul olyan jó nincsen mint ez a tályoggyökér meg
a pióca. Az a vér meg van csípve a hidegtül, nem tud
újulni. A pióca kihúzza.”
 „Szúrt a háta, nadályt ragasztott: Jó vért nem szív. Olyan
sokáig kotorászott a hátamon, míg megtalálta ahun tört
vér van.”

49.  A szervezetben felgyülemlett nedvek
„lecsapolásához” más eljárásokat is
alkalmaztak, ilyen volt hánytatás és
hashajtás (purgálás) és az izzasztás
 A purgálással (hashajtókkal és beöntésekkel )
alulról, míg a hánytatószerekkel felülről igyekeztek
tisztulást előidézni.
 A vizelethajtó és izzasztókúrák a szervezetben már
lerakódott mérgek eltávolítására voltak hivatottak.
 Kedvelt hashajtó volt a ricinus, csukamájolaj, árvácska
szirup, bojtorján, erdei mályva

51.  Ijedésre, megverődésre szenes vízzel öntötték meg a
gyermeket. Egy bádog hidegvízbe kilenc darab, izzó
faszenet dobáltak bele, miközben mindegyikre
keresztet vetettek, rámondták: se nem egy, se nem
kettő, se nem három … egész kilencig. Ezután a
kispulya elhallgatott, nem sírt, nem hánykolódott
tovább.
 „Megfüstöljük a hajával, aki megveri szemmel.”
Annak a kutyának a szőrivel kellett megfüstölni a
gyermeket, amelyiktől megijedt. Ez eloszlatta az ijedtséget.
 A terápia célja a beteg biztonságérzetének növelése,
védettségtudatának kialakítása.

52.  Alkalmazás reuma, inak, izmok
betegségeinél
 Izomcsomósodásra
 A gyógyító elébb meleg borogatást rendelt, „míg
a keménység olyan puha, hogy így be lehet
nyomni”, azután étlenül magához rendelte.
Három óra hosszat „masszérozta”, fel egészen
nyakig.
 Izomlazítónak a masszázs mellett –
gyakorta azt megelőzően- meleg fürdő
javallott

54.  Műtétekkel, amputációkkal, sőt
transzplantációval is foglalkoztak a korszak
gyógyítói
 A fájdalomérzet csökkentésére is törekedtek
(nagy műtéteknél)
 Közkedvelt fájdaloműző volt a mandragóra,
belladonna és a mák, de a csattanó maszlag,
indiai kender és a beléndek is szerepet a
gyógyszerkönyvekben

56.  A mák fejből előszeretettel készítettek nyugtató ill.
altató hatású teát.
 Szárított tejnedve, az ópium (mákony) is előkelelő
helyet foglalt el a bódítók között
 Javallata: álmatlanságra, fájdalom ellen, kínzó
köhögésnél, hányásnál, hurutos hasmenésnél a
bélmozgás lelassítására, váltóláz ellen
 Használat: a mákot főzetként, az ópiumot por alakban,
jellemzően ecettel keverve adják, mint
fájdalomcsillapító

57.  Boszorkányfű, bolondfű, Kirké füve
 Emberi testre emlékeztető gyökere miatt sok
babona fűződik hozzá
 Használata: fájdalomcsillapító és bódítószer
 Leginkább főzetként és forrázatként alkalmazzák,
bor alakban fájdalomcsillapító
 „Mákony és mandragóra s
a világ minden altatója
sem bűvöli már szemedre
édes álmodat”
/Shakespeare: Othello/

59.  Az összes mentafajtát egy növénynek tekintették 1696-ig, amíg egy brit
botanikus különbséget nem tett köztük.
 Teája alkalmas máj és gyomorgyulladás kezelésére
 Enyhíti a görcsöket, erősíti az idegrendszert
 Kiváló légút tisztító
 Hatékony étvágygerjesztő
 A főzetéből készült borogatás csillapítja a fejfájást

60.  A virágaiból készült tea gyulladáscsökkentő, köhögést enyhítő,
antibakteriális, immunerősítő és görcsoldó hatású
 Főzetével való gargarizálással fertőtleníthető a száj és torok
 Enyhíti a gyomorpanaszokat, hányingert, menstruációs
fájdalmakat
 Enyhén altató és nyugtató hatású

61.  Nagy mennyiségben használja fel a kozmetikai és illatszeripar.
 Ideges nyugtalanság és szorongás enyhítésére ajánlott
 Gyomor- és bélpanaszok ellen használják.
 Fokozza az epeműködést
 Alkalmas a depresszió kezelésére

62.  Elsősorban a növény valerénsavat tartalmazó gyökerét
használják
 Belsőleg fejfájás, szívidegesség, álmatlanság, izomgörcs,
bélirritáció kezelésére használják
 Külsőleg ekcéma, sebek, fekélyek gyógyszere

63.  A mirha külső használatra, kis sebek ápolására ajánlott.
 Igen hatékony a torokfájás enyhítésére és a szájbetegségek
('fogíny-, száj-nyálkahártya-gyulladás, fogprotézis okozta
gyulladás'),
 Valamint a garatbetegségek kezelésére.
 Az ókorban a halottak balzsamozására használták.

64.  A tömjén csíraölő, fertőtlenítő, sebgyógyító, antireumatikus,
feszültség- és görcsoldó hatású,
 Csillapítja az ízületi fájdalmakat
 Borban oldva altatónak használták műtéteknél
 Olaja bőrápoló hatású

65.  Barna Gábor szerk. (2002): Test, lélek, természet, Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből
 Benedek István (1978): A gyógyítás gyógyítása. Orvosi és orvostörténeti tanulmányok
 Bogos Zsuzsanna: Orvoslás a középkorban, a hit erejével
 Deák Mária és Mtsai: A népi gyógyászatban használt gyógynövények
 Fajusz Katalin és Mtsai: Népi gyógyászat Magyarországon a természeti gyógymódok tükrében
 Giovanni Rudolf-Szathmáry Géza (1961): Gyógynövényeink
 Horányi Ildikó-Magyar László András (2007): Démoni ragály: a pestis
 Igari Erzsébet (2008): Nadragulyától a sevofluranig, Az aneszteziológia története
 Járainé Komódi Magda (1987): Legendás növények
 Kazay Endre (1900): Gyógyszerészi lexikon –I-IV.
 Magyar Néprajz VII.
 Melius Juhász Péter (1578): Herbárium
 „Minden doktorságot csak ebből késértek”, Szemelvények orvosi kézikönyvekből (1983)
 Montagnana, Bartolomeus: A fejfájás gyógymódjai
 Nekám Lajosné (1971): Régi magyar patikák
 Oláh Andor: „Fűbe – fába az orvosság!”
 Péter H. Mária (2002): Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai
 Dr. Szarvasházy Judit (2006): Képek a Kazay lexikonhoz
 Szima Viktória (2013): Királyi gyógyszerek, avagy hogyan gyógyultak koronás főink c. előadás
anyaga
 Szima Viktória (2013): Török gyerek megvágta, magyar gyerek gyógyítja, Avagy hazai orvoslás a
Török Hódoltság korának kezdetén c. előadás anyaga
 Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái