2. - Úgy tartják, hogy az anyák az elsődleges tényezők a gyerek szocializálódásában, amikor
még nagyon fiatalok.
ezzel beskatulyázzák őket a „jó anya” szerepébe és így szocializálódnak ők is
ez kritikus a dolgozó anyák számára
'Ryousai Kenbo' nyomása még mindig nagy (literálisan lefordítva: jó feleség és bölcs
anya)
sok anya még mindig emiatt lesz sengyou shufu (otthon élő, gyerekét nevelő anya)
ezrét Dolgozó anyáknak be kell bizonyítani, hogy annak ellenére, hogy ők dolgoznak,
igenis jó anyák (azaz Ryousai kenbo-k)
Mindebben segítségükre lehetnek:
elsősorban a férj, aki mindenben támogatja
családtagok, főleg az anya saját édesanyja esetleg anyósa
szomszédok, főleg sengyou shufu-k
és az óvónők (day-care centerekben/bölcsödékben)
A dolgozó anyáknak meg kell találniuk a megfelelő egyensúlyt a karrierük és a
gyereknevelés között, és ennek érdekében megfelelő helyet kell keresniük a gyermekeiknek
amég ők dolgoznak – ugyanakkor be kell bizonyítaniuk, hogy ők igenis jó anyák annak
ellenére, hogy idejük nay részét nem a gyerekeikkel töltik.
Az előbb felsoroltak közül, akik ebben az anyák segítségére lehetnek, bármelyik lehet
„szövetségese” az anyának – de a konfliktusok kiváltói is lehetnek egyben
(mert nagy részük az otthont választaná/választotta a munka helyett)
A dolgozó anyák szocializációja egy hosszú folyamat mely folyamatos, a kulturális
szimbólumok értelmezéséből és újraértelmezéséből áll + a környező emberek meggyőzéséből
Téma példán keresztül való bemutatása egy japán antropológus anyuka saját tapasztalatai
alapján:
- Fujita Mariko az Államokban élt férjével 10 évig.
- Mikor gyerekük született, 1,5 évvel később visszaköltöztek Japánba.
1.) Össze tudta hasonlítani az amerika is a japán ’bölcsödéket’, hogy hogyan bánnak a
gyerekekkel és a dolgozó anyákkal.
o 1,5 éves fiát, Hosakit beiratta a Sakura Day Care centerbe, Narában (1987
áprilisában)
o az óvónőkben a tudat, hogy F. M-ék Amerikában éltek 10 évig, nagyban befolyásolta
a Hosakival való viselkedésüket.
Hosaki keveset beszélt (mivel elég fiatal volt) -> ovónők úgy vélték, ez azért
van, mert nem tud japánul
angolul kezdtek vele kommunikálni (Mr. Hosaki stb.)
3. nem volt sikeres, Hosaki nem értette az angolt + a többi gyerek is cikizni
kezdte emiatt – ovónők abbahagyták az angol használatát
ezzel nem segítettek neki egyáltalán, és F. M. is megjegyezte, hogy az
ovónőknek eszükbe se jutott, hogy Hosaki szülei japánok, és esetleg otthon
ugyanúgy japánul beszélnek egymással is és a gyerekkel is. Csak az volt
előttük, hogy ŐK az államokból/külföldről jöttek.
Úgy vélték, hogy ők fél gaijinek már.
olyan problémákat is felhoztak, ami a többi gyereknél fel sem tűnt nekik pl: ha
Hosaki nem szeretett valamiféle tipikus japán ételt, vagy nehezen vette le-föl a
cipőjét mert hozzá volt szokva, hogy mindig cipőben mászkálhatott, vagy
sokszor megbetegedett.
2.) Információkat tudott gyűjteni a sengyou shufu-k életéről lakóparkban ahol élt.
o Nagyjából 70 család élt ott (többnyire kisgyerekes családok + férjek akik munkahelyi
áthelyezésük miatt külön éltek a családtól ideiglenesen)
o anyukák életkora: 25-45 év
o mivel a lakások bérlése olcsó, nem kell az anyáknak is pluszban dolgozni a család
eltartása miatt -> otthon maradhatnak a gyerekekkel, idősebb gyerekes családoknál
az anya part-time jobokat vállal
o a teljes állásban dolgozó nőknek nincs családjuk
Antropológiailag F. M. mint dolgozó anya és mert amerikában élt, kulturális anomáliának
számít a közösségben. ez mások számára zavaró, ugyanakkor az ilyen emberek olyan
információkkal is rendelkezhetnek a külvilágról melyek amúgy elérhetetlenek lennének
számukra (Emiko Ohnuki Tierney- Bunka to bunrui c. cikke szerint).
Az „anya” fogalmának kulturális ideológiája
Japánban a mindennapi életben az „ideális anyát” sokféleképp jellemzik.
Ezeket a jellemzőket 3 csoprotba lehetne sorolni:
1. a gyermek legjobb tanára az anya
o ez azt jelenti, hogy egy anyát senki sem helyettesíthet, ha a családjáról van szó, mert
nála jobban senki sem szereti a családját.
1970-ben megalakult a Katei Seikatsu Mondai Kondankai (családi élet problémáival
foglalkozó bizottság) mely létrehozta a katei kenshou-t (családi „szabályzat” ) mely
kimondja:
A nőknek el kell ismerniük, hogy ők a lejobb tanáraik a gyermekeiknek.
Csak a nők képesek a szülésre, ezért az anyáknak büszkéknek kell
lenniük és magabiztosnak a gyereknevelésben. Ugyanakkor a gyerekek
alapvető joga hogy a saját édesanyjuk által legyenek felnevelve.
4. Mindezzel azt is kimondják, hogy az anyáknak abba kell hagyniuk a munkát, ha
gyermekük születik, különben nem nevezhetőek „megfelelő” anyáknak.
Kimondja azt is, hogy:
azoknak az anyáknak akik felnevelték a gyermekeiket, lehetőségük lesz
visszamenni dolgozni.
Ezzel a kijelentéssel természetesnek veszik azt, hogy az anyák majd abba AKARJÁK hagyni
a munkát, amint a gyermek megszületik. Mivel ezek az anyák sokáig nem tudnak dolgozni a
gyereknevelés miatt, nem lesznek versenyképesek a munkaerőpiacon, ha újból oda kerül a sor,
hogy dolgozhatnak. Emiatt majd csak mellékállásban dolgozhatnak majd, illetve alulfizetett
munkákat tudnak majd elvállalni, szintén nem főállásban.
2. az anya-gyerek kötődése a legtermészetesebb és legalapvetőbb kapcsolat a különféle
emberi kapcsolatok között
az efféle kapcsolatokat gyakran a pszichológusok (is) hangoztatják.
ez a kapcsolat az un. amae = természetes és kölcsönös raaszkodás anya és
gyerek között ha kevés az amae gyerekkorban akkor az később pszichológiai
problémákhoz vezet a gyermek életében
a fiatalok és az idősebbek körében elterjedt az a felfogás, hogy a gyerekeket
leglább 3 éves korukig az anyjuknak kell nevelnie otthon mert később ez fogja
meghatározni, hogy a gyerek mennyire képes szocializálódni.
ez által a gyermek személyiségének fejlődése teljes mértékben az anya
felelőssége lesz
sokan ezért kritizálják a dolozó anyákat, és sokan úgy vélik, hogy az anya nem
rakhatja a saját érdekeit (mentális egészség, hobbyk stb) a gyerek érdekei elé,
csak is a gyerekkel szabad foglalkoznia.
3. nincs is az anyaságnál megfelelőbb munka egy nő számára
Ezt az állítást főként maguk a nők „eröltetik”, ujságokban, cikkekben,
szóban stb.
Volt egy cikk 1988 februárjában az Asahi shinbun-ben, ahol egy 26 éves
anyuka arról ír, hogy mennyire sajnálja azokat a fiatal házasokat, akik
gyerek nélkül szeretnék élvezni az életüket. Noha leírja, hogy milyen
fárasztó munka a gyereknevelés, hangsúlyozza hogy milyen fontos és
kielégítő felnevelni egy gyereket. (ellentmondásos)
az anyasággot úgy emlegetik mint a „legnehezebb munka a legnagyobb
jutalommal”
Ezek az ideálok felmagasztalják a sengyou shufu-ket és egyáltalán nem támogatják a
dolgozó anyákat, főleg ha a gyermekük kicsi.
5. Ráadásul ha az emberek ezeket az ideológiákat tartják normálisnak, a dolgozó anyák
egyre jobban bűnösnek érzik magukat.
Ez az idealizáció megmagyarázza, hogy japánban a dolgozó anyák száma mért olyan
kevés:
1979-ben 27,8%-a dolgozott azon anyáknak akiknek a gyereke maximum 6
éves lehetett szemben az amerikai nőkkel, akiknek 43, 2%-a dolgozott
ezt az alacsony százalékot az is meghatározta, hogy Japánban nagyon kevés
bölcsöde/day-care center volt.
ugyancsak 1979-ben a nem dolgozó anyáktól megkérdezték, hogy ha az előző
arány magasabb lenne, és több bölcsöde lenne elérhető, mit választanának a
megkérdezett nők 73,6%-a akkor is azt választotta volna, hogy nem folytatja a
munkát
Mindez azt mutatja, hogy az ok nem az, hogy kevés bölcsöde van Japánban, hanem az
anyakép kulturális ideológiája miatt hagyják abba a munkát a japán nők.
Érdekesség: egyetemi diákokat is kikérdezték, hogy mi a véleményük a témáról hogy a nők
dolgozzanak e gyerekvállalás után avagy sem:
27,6%-a válaszolt igennel
38,5%-a gondolta úgy, hogy nem folytatná a munkát
21,1%-a gondolta úgy, hogy már a házasság után be kéne felyezni a
munkát
4,1% gondolta úgy, hogy a nőknek egyáltalán nem is kéne dolgozni
(ami furcsa, mivel itt egyetemista lányokról volt szó, akkor minek
tanulnak? )
Youchien vs. Hoikuen
Youchien= óvoda
Hoikuen=bölcsöde
kulturális szempontból ez a kettő teljesen eltér főleg státusz szempontjából.
1982-ben az első osztályos iskolások 64%-a járt óvodába (youchienbe) és csak 29,7%-uk járt
bölcsödébe (hoikuen)
A legtöbb anya úgy véli, hogy a youchienek a gyerekek korai szocializációját segíti. Ezt a
hoikuenek is segíthetik DE ezek kevésbé rangosak. (lenézik őket) Ez azért is lehet mert a
hoikuenekbe 3 év alatti gyermekeket is visznek akiknek az édesanyjuk dolgozó anya.
6. Viszont a youchienek nem működnek egész nap. Foglalkozásokat tartanak a nap bizonyos
időszakaiban pl: 9:00-11:30-ig ezeknek a gyerekeknek az anyukái vagy sengyou shufuk,
vagy csak részmunkaidőben dolgozók.
Ami még probléma a day-care centerekben/hoikuenekben, hogy az ott dolgozók
maguk is sok esetben dolgozó anyák, és ennek ellenére, nemhogy megértőek a többi dolgozó
anyával szemben, sok esetben inkább kritizálják őket.
3 fő ok miatt kritizálják őket:
a gyerekek anyukái önzőek: állításuk szerint nem azért dolgoznak, mert az apa
keveset keres és nehezen élnek meg, hanem a saját kényelmük miatt dolgoznak
(megvehetnek ruhákat, jobb házban élhetnek stb) tulajdonképp feláldozzák a
gyermekük jólétét a sajátjuk érdekében
sok esetben túlságosan is az ovónőkre támaszkodnak, erre pl: késve mennek a
gyerekért, ezért az ovónőknek tovább kell bentmaradniuk. Mindez nem csak amiatt
van mert dolgoznak, hanem olyan esetekben is „kihasználják” az ovónőket amikor
csak házimunkát akarnak elvégezni/bevásárolnak stb
az anyák túl fiatalon vállalnak gyereket és nem tudják, hogyan kell bánni velük,
hogyan kell felnevelni őket. pl: ha egy gyerek nem tud rendesen rágni, azt az anyára
fogják, hogy nem kezdte el idejében szilárd étellel etetni stb.
Noha az ovónők maguk is dolgozó anyák, egyáltalán nem éreznek együtt a többi dolgozó
anyával szinte elvárják tőlük, hogy viselkedjenek úgy mint a sengyou shufuk
Más szóval ugyanazt a kulturális ideológiát (jó feleség bölcs anya) akarnák ráerőltetni a
dolgozó anyákra, mint maga a társadalom, annak ellenére, hogy ők maguk is dolgozó anyák.
Plusz megvan bennük a rivalizálás is (ovónők és dolgozó anyák között). Mivel a bölcsödék
elengedhetetlenek a dolgozó anyák karrierének vezetésében ez konfliktusokat szül. A dolgozó
anyák, ahogy egyre jobban számítanak a bölcsödékre/day-care centerekre az ovónőknek
úgy kell egyre többet dolgozniuk ez konfliktusokat szül ahelyett, hogy összehozná őket,
mint hasonló cipőben járó embereket.
Az ideológiát erősíti az is, hogy a gyerekeknek készülő könyvekben, melyeket az iskolákban
használnak, a szereplők kétharmada férfi, és az anyák mindig sengyou shufu-k. Ezeknek a
könyveknek az írói 99%-ban ugyancsak férfiak.
Ezek a könyvek idealizálják a családmodellt, hogy az anya otthon van, neveli a gyereket,
végzi a házimunkát, még az apa dolgozik, kemény munkával keresi a kenyeret és hiányzik
neki a családja, mikor sokáig kell dolgoznia, de mindezt a családjáért teszi.
7. Az idealizált anyakép tulajdonképpen kétélű. Egyrészt az anyák státusza felmagasztalt, hogy
ők a legjobbak a gyereknevelésben és a gyerekek felvigyázásában, ugyanakkor felelőssé teszi
őket, ha a gyerek valamiben hiányt szenved a nevelés folyamán.
-Ez egy dillemma a dolgozó anyák számára is.
Mivel nem mindig ők vigyáznak a gyerekeikre, nagyon kevés morális támogatást és megértést
kapnak. Ezenfelül, mindig kritika éri őket, még a bölcsödékből is, ahelyett, hogy az ott
dolgozók a szövetségeseik lennének.
Két választásuk van:
1. Vagy kiépítenek egy úgymond „hálózatot” és egyeztetik a munkát a gyerekneveléssel
és a bölcsödével, (ez akkor működik amikor az apa/férj, és a családtagok (nagymamák
stb) segítőkészek)
2. Vagy othagyják a munkát és sengyou shufuk lesznek.
A kulturális ideológiája az „anyának” éles ellentétet vált ki a dolgozó és a nem dolgozó anyák
között. Az ideológiakijelenti, hogy a nem dolgozó anyák a „jó anyák”, de a dolgozó anyák
soha nem lehetnek igazán azok.
A nem dolgozó anyák szemszögéből a dolgozók önzőek, felelőtlenek, még a dolgozók
szemszögéből a nem dolgozók: lusták és függők (vkitől).
A japán kultúra még mindig idealizálja az anyákat, hogy ők tesznek a legjobbat a gyereknek,
azonban amikor az anyára hárul, hogy a gyermek jóléte, egészsége meglegyen, felelőssé teszi
mindenért ami történhet a gyermekkel.
