SlideShare a Scribd company logo

Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -

•
•
Balazs Pankasz
Balazs Pankasz

Ergonómia irodai ergonómia kognitív ergonómia termék ergonómia speciális csoportok

Education
1 of 125
Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program “Munka és Egészség Projekt” Pankász Balázs Ergonómia szerkesztett tanulmánykötet 1
BEVEZETŐ Az ergonómia olyan fogalom, amit Nyugat-Európában már régóta ismernek. Lassan nálunk is elterjed a köztudatban, megjelenik a médiában, a reklámszövegek és termékismertetők részévé vált. Ha azt mondjuk valamire, hogy ergonomikus, az pozitív jelentést hordoz, gyakran azonban úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mit is jelent maga a kifejezés. A legkülönbözőbb termékeken látható az ergonomikus címke, és ez egyértelműen versenyelőnyt is jelent. Ugyanakkor az emberek fejében az olyan fogalmak, mint a dizájn, a használhatóság, a felhasználó-barátság és az ergonómia összekeverednek. Ezért is hiánypótló vállalkozás e tanulmánykötet, ami öt fejezetben próbálja bemutatni, hogy mivel is foglalkozik az ergonómia, hogy mit jelent az ergonómiai tervezés, és hogy mi a sikeres termék ergonómiai szempontból. A különböző fejezetek az ergonómia jelenlegi trendjeihez, illetve meghatározó időszakaihoz kapcsolódnak, mint például a számítógépek hardverjének és szoftverjének tervezése, vagy éppen a speciális rétegek –például a mozgáskorlátozottak, a várandós nők, a gyerekek- igényeinek kielégítése. Az irodai ergonómiáról szóló rész a komplex ergonómiai megoldásokra példa, hiszen egyszerre nagyon sok szempontot vesz figyelembe a tervezés során (olyasmiket például, mint a munkaállomások kialakítása, a téri elrendezés fontossága, a zaj, a rossz klíma, vagy éppen a rossz megvilágítás). Hiánypótlónak mondható a vállalkozás, de nem előzmények nélkülinek! A Klein Sándor által szerkesztett, 2004-ben megjelent Munkapszichológia című könyvben külön fejezetet kap az ergonómia, amelyet Antalovits Miklós írt. A fejezet bemutatja az ergonómia alapfogalmait, legfontosabb időszakait, valamint egy példát is mutat a termék-tervezés során felmerülő ergonómiai szempontokra. Ebben a kötetben tehát a Klein Sándor által elkezdett munkát szeretnénk folytatni, új megközelítéseket és a legújabb külföldi szakirodalmakat bemutatva, felhasználva. A tanulmánykötet szerkezetileg öt nagyobb részre osztható. Az elméleti bevezetőben bemutatásra kerülnek az ergonómia nagy időszakai, valamint az egyes időszakokhoz kapcsolódó domináns problémák. Az ergonómia első időszakában, a kutatókat elsősorban az ember-gép találkozás érzékszervi-motoros szintje foglalkoztatta: hogyan kell úgy megtervezni a gépek kijelzőjét, illetve kezelő felületét, hogy az megfeleljen az emberi mozgásról és érzékelésről való tudásunknak? A következő időszakot a tudományok széles területét inspiráló rendszerelmélet határozta meg: az ember-gép kapcsolaton túllépve, az ergonómiai szakemberek az ember-gép-környezet rendszer egészét kezdték el vizsgálni. A harmadik 2
időszakban az ergonómia, mint versenyelőny jelenik meg, a fogyasztói termékek piacán. Ami ergonomikus, az könnyebben eladható is, így az ergonómiai tervezés a vállalatok egyik prioritásává válik az 1970-es években. Az 1980-as években a kognitív ergonómia újrafogalmazza a klasszikus ergonómiai kérdést. Még mindig az ember és a gép találkozásáról van szó, de a bonyolultabbá váló gépek felvetik a következő problémát: miként illeszthető egymáshoz az emberi és a mesterséges intelligencia? Az 1990-es évektől az látható, hogy a termékergonómia vezető ága marad az ergonómiai kutatásoknak, a biztonság szempontjai hangsúlyosabbá válnak, új módszerek jelennek meg (például a későbbi felhasználók bevonása a tervezési fázisba), és egyre nagyobb tere van a speciális rétegek igényeit kielégítő tervezésnek. Az ergonómiai időbeli kibontakozását végigkövetve, jól látható, hogy az ergonómia fiatal tudomány, melynek fókusza, céljai, módszerei folyamatosan változnak, alakulnak. Az ergonómia elismertsége az elmúlt években sokat változott, bár az igaz, hogy a fogalom elterjedése nem feltétlenül járt együtt a fogalom pontos értelmezésével. A módszerekről és a jó termékek kritériumairól szóló rész jól mutatja meg az ember, gép és rendszer illeszkedés kérdésének komplexitását, amelyben nemcsak az emberi tényezők játszanak jelentős szerepet, hanem más, például mérnöki, gazdasági szempontok is. A tanulmánykötet második fejezetében az ember-gép interfész problémával fogunk részletesebben foglalkozni. Ez jelenti egyrészt a klasszikus ergonómia, a „fogantyúk és skálák” ergonómiájának kérdéseit. Hogyan kell kialakítani az ember által használt gépek és eszközök kezelő felületét? Ebben a fejezetben tárgyalunk ugyanakkor egy másik témát is, az interfész probléma egy új szintjét: az emberi és a mesterséges intelligencia találkozását. A kognitív (és szoftver-) ergonómiának nevezett terület fő kérdése, hogy a magasabb szintű emberi gondolkodás (például a döntéshozatal, ítélethozatal, kreativitás) és a mesterséges intelligencia közötti illeszkedés hogyan valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek elsősorban a számítógépes szoftverekkel kapcsolatban vizsgálják, az emberi és a gépi kommunikáció közötti kapcsolatot. A személyi számítógépek elterjedésével az ergonómia módszertanilag is egy új szakaszába lépett, hiszen egyre gyakoribbá válnak a felhasználókat már a tervezés kezdeti szakaszában bevonó, a részvételre építő, ún. alulról felfelé módszerrel dolgozó projektek. A harmadik fejezetben azt a terület tárgyaljuk, amellyel kapcsolatban az átlagember a legtöbbször találkozik az ergonómia kifejezéssel: a mindennapi, akár munkahelyi, akár munkán kívüli felhasználású tárgyak, termékek ember-központú tervezéséről van szó. Napjainkban, ha egy termék ergonomikusnak nevezhető, az közvetlenül növeli az értékét, miközben azonban nem teljesen világos, hogy mit is tekintünk valójában jó ergonómiai 3
tervezésnek. A felhasználó barát jelleget, vagy a használhatóságot? A „jó” formát vagy a funkciót? A harmadik fejezetben először bemutatjuk a termék tervezés ciklusait, majd azokat a szempontokat tárgyaljuk, amelyek egy terméket jóvá tesznek az ember-termék illeszkedés szempontjából. Itt két egymáshoz szorosan kapcsolódó, de független megközelítés kerül tárgyalásra: egyrészt a Schakel (1981) által kidolgozott használhatóság fogalma, amit a LEAF mozaikszóval is szoktak jelölni (tanulhatóság, hatékonyság, szubjektív jó érzés és rugalmasság). A másik megközelítés Antalovits (1998) nevéhez kötődik, aki az ergonómiailag jó terméket három kritérium mentén határozza meg: hatékonyság, biztonság, komfort. A fejezet következő részében arra keressük a választ, hogy mely tervezői stratégiák vezetnek el használható, a jó illeszkedést megvalósító termékekhez. Fontos kiemelni, hogy a tervezői stratégiák sorba rendezhetők abból a szempontból, hogy mennyire valószínűen vezetnek el az ergonómiai szempontból jó kimenetekhez, de egy adott stratégia kiválasztását, vagy elvetését több faktor határozza meg egyszerre. Az ergonómiailag jó tervezői stratégia nem mindig megfelelő például gazdasági szempontból, és a fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek folyamatosan kompromisszumokat kell keresniük a faktorok között. A fejezet záró részében a szoftverergonómia problémájáról lesz szó: mi az, ami egy felhasználó számára könnyűvé teszi egy szoftver használatát? A negyedik fejezetben egy gyakorlati példán keresztül mutatjuk be az emberi tényezőket figyelembe vevő megközelítés előnyeit. Az irodai ergonómia több ergonómiai kutatás eredményeit használja fel. Az irodai környezet kialakítása közben figyelni kell például a környezeti ártalmakra (ilyen például a zaj, a világítás, a klíma, a hőmérséklet), valamint a munkavégzés jellegéből adódó kérdésekre (a hosszan tartó ülés miatt például fontos a székek és asztalok megfelelő kialakítása, a számítógép használat pedig egész sor problémát vet fel, mint például a szem elfáradása, a csukló és a kezek sérülése). Az irodai környezet kialakítása szorosan kapcsolódik a munkavállaló egészségének megőrzéséhez: a szellemi munkát végző emberek sérülései, betegségei nagy százalékban kapcsolódnak a statikus munkavégzéshez, a folyamatos billentyűzet és egér használathoz, a monitor hosszan tartó bámulásához, azaz olyan dolgokhoz, amelyeket az ergonómiai tervezés nagy mértékben csökkenthet, kiiktathat. A tanulmánykötet ötödik, egyben záró fejezetében arra keressük a választ, hogy miként próbálja meg az ergonómia kielégíteni a „speciális” felhasználók igényeit. A „speciális” kifejezés az ergonómiával kapcsolatban sok mindent jelölhet: lehetséges, hogy egyszerűen olyan felhasználókról van szó, akik túl alacsonyak, túl magasak, túl vékonyak vagy túl kövérek, esetleg a bal a domináns kezük. Speciális igényű felhasználóknak számítanak még például a várandós nők, az idősebbek és a valamilyen fogyatékkal élő 4
személyek. A tervezéshez az emberi alapadatokat felhasználó ergonómia kihívása az ő esetükben az, hogy az ő alapadataik eltérnek a legtöbb felhasználóétól. A termékeket, eszközöket és munkakörnyezetet úgy kell kialakítani, hogy ezeknél a speciális igényű felhasználóknál is megvalósuljon az ember-gép-környezet illeszkedés, miközben a hatékonyság szempontjainak továbbra is előtérben kell maradniuk. Már egy olyan hétköznapi termék, mint a fürdőkád esetében jól látható, hogy az idősebbeknek teljesen más problémákkal kell megküzdeniük, mint az átlagos felhasználóknak a kád használatával kapcsolatban: például a beszállás, kiszállás és a víz hőmérsékletének szabályozása nekik egészen más kihívást jelent, mint a fiatalabbaknak (Nayak, 1995). Reméljük, áttekintésünk eléri célját: az ergonómia fogalma és a tanulmányozott terület érintett kérdései alapos bevezetést adnak a témával barátkozó olvasó számára. 5
ELSŐ FEJEZET: Az ergonómia fogalmai, időszakai, módszertana. Milyen a jó tervezés? Előfordult már Önnel, hogy nem tudta megmelegíteni a kávéját egy mikrohullámú sütőben? Norman (1988) szemléletes anekdotájában Kenneth Olsen, a Digital Equipment Corporation (DEC) mérnök végzettségű elnöke, így járt a saját vállalata által gyártott sütővel. Vagy hogy rossz főzőlapot indított el, mert nem volt egyértelmű az Ön számára, hogy melyik laphoz melyik kapcsoló tartozik? Esetleg, hogy több órai gépelés után fájt a csuklója az egér használattól, a háta pedig a kényelmetlen széktől, miközben a szemét mozgató izmok fáradtsága miatt szédült és rosszul érezte magát? Ismeri a kellemetlen érzést, amikor egy tárgy, eszköz túl nagy, túl kicsi, túl sok vagy túl kevés programmal rendelkezik, vagy amikor egy szoftverről azt sem lehet eldönteni, hogy milyen célt is szolgál? Túlságosan sokszor tapasztalható, hogy a tárgyak, amik körbevesznek minket olyanok, mint Prokrusztész1 ágya, amelybe sehogyan sem illünk bele. Az ergonómia tudománya arra keresi a választ, hogy miként lehet az ember, az ember által használt tárgyak, eszközök és a (munka)-környezet jobb illeszkedését elérni? A hangsúly az ember és a technikai környezet közötti harmónia megteremtésén, biztosításán van (Antalovits, 1998). Az ergonómia kifejezés két görög szó összetételéből ered: az ergos azt jelenti, hogy munka, a nomos pedig, hogy törvények. A kifejezést hagyományosan Professzor K.F.H. Murrell (1965) nevéhez kötik, aki egyike volt azon tudósoknak, akik 1949. július 8.-án a Londonban lévő Queen Anne szálloda 1101-es szobájában összegyűltek, azzal a céllal, hogy egy emberi teljesítménnyel foglalkozó csoportot hozzanak létre („Human Performance Group”) (Pheasant, 2003)2. Ezek a kutatók nagyon különböző területekről érkeztek: volt köztük mérnök, pszichológus, élettanász, orvos vagy éppen munkavédelemmel foglalkozó szakember is. A kevéssel korábban véget érő második világháború során mindannyian részt vettek olyan kutatásokban, amelyek a harcoló ember hatékonyságára vonatkoztak és mindannyian felismerték az ember és a gép közötti kapcsolat komplex természetét. Még 1949 vége előtt létrehozták az Ergonómiai Kutatási Társaságot („Ergonomics Research Society”), ami később Ergonómiai Társaságra módosította a nevét. Az ergonómia történetéről szóló részben látható lesz majd, hogy az ergonómia által tárgyalt problémák hosszú előzményekre 1 Prokrusztész a görög mitológia alakja, a híres rabló, aki az áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: ha áldozata nagy termetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. A „Prokrusztész ágya” kedvelt szófordult az ergonómiában és olyan megoldási formára utal, amelybe a valóságos felhasználók széles köre csak erőszakosan kényszeríthető bele. 2 Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kifejezés először 1857-ben egy lengyel újságban jelent meg. Úgy tűnik azonban, hogy a szó első használatáról Murrell nem tudott és ettől függetlenül javasolta az ergonómia kifejezést az új tudományág megnevezésére (Harvey, 2004). 6
nyúlnak vissza, mégis kijelenthető, hogy az ergonómia a második világháborúban született meg. A háború során csak az amerikai légierő több mint 400 repülőgépet veszített el olyan hibák eredményeként, amelyek az ember és a gép „találkozásának” helytelen megtervezéséből származtak (Antalovits, 1998). A hadi vezetés és a gépek tervezői kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy bár a gépek műszakilag tökéletesebbek lettek, többet tudtak, a rendszer egésze mégis megbízhatatlanabbá vált. A problémát az okozta, hogy a tervezés során nem vették figyelembe a gépet működtető embereket, és azokat az alapvető törvényeket, amelyek az emberi érzékelésre, észlelésre, cselekvésre, információ feldolgozásra vonatkoznak. A háborús veszteségek drámaian mutattak rá, egy korábban csak sejtésszerűen megfogalmazott igazságra: a gépeknek és a munkakörnyezetnek illeszkednie kell az emberi felhasználóhoz. Az optimális illeszkedés elmaradásának számos következménye van: csökken a teljesítmény, nő a felhasználói elégedetlenség, nő a balesetek valószínűsége illetve különböző fizikai és pszichés egészségkárosodások várhatók (Pulat, 1992). Ez az ergonómia első vizsgált problémája: az ember és a gép találkozása az érzékeléses-mozgásos szinten. Milyen legyen a gépek kijelzője, kezelő felülete, melyek azok a műveletek, amelyek természetesek és melyek azok, amelyek természetellenesek az ember számára? Hogyan lehet az emberi igényeket kielégíteni és egyidejűleg a gépek hatékonyságát növelni? Ezekből a kérdésekből is jól látszik, hogy az ergonómia gyakorlati tudomány, amelynek célja „az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása” (Murrell, 1965). A tudomány feladata, hogy begyűjtse a tervezéshez szükséges emberi alapadatokat, valamint hogy önálló metodológiát, módszertant kínáljon ehhez az adatgyűjtéshez. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, a köztes folyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak, amelyekre vagy reagálunk vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz, cselekvés van. Mint minden modell, ez is természetesen jelentős leegyszerűsítés3, de segít megvilágítani azt, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek 3 Nem vesz figyelembe olyan fontos, az interakciót módosító emberi tényezőket például, mint az érzelmek. 7
való tervezés során4 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. Az ergonómiai kutatásokban részt vevő orvosok, élettanászok, pszichológusok tehát ennek a rendszernek a különböző elemeit akarják megérteni. Az ergonómiát aztán a gyakorlatban alkalmazó szakemberek –elsősorban mérnökök- pedig ezekből az alapadatokból kiindulva, próbálnak meg olyan gépeket, rendszereket tervezni, amelyek alkalmazkodnak az ember sajátosságaihoz5. Említettük már, hogy az ergonómia első problémája, az ember és a gép találkozásának, az ember-gép interfésznek a megfelelő megtervezése volt az érzékszervi-motoros szinten. A fiatal tudomány gyakorlati alkalmazása során azonban kiderült, hogy számos más probléma van, amelyhez az ergonómiát művelők érdemben hozzá tudnak szólni. Emellett jó pár „ergonómiai” probléma a tudományág születését követően jött létre. A bevezető fejezet első részében az ergonómia időbeli kibontakozását követjük nyomon, kezdve az ergonómia előzményeivel, végül eljutva a napjainkban megfigyelhető trendekig. A korszakolás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy egy adott probléma csak az adott időszakban volt érdekes a kutatók számára, pusztán arról van szó, hogy ezek a problémák ilyen sorrendben merültek fel. A mai napig érvényes például, hogy az ergonómia művelői megoldásokat keresnek az ember- gép interfész klasszikus problémáira a szenzomotoros szinten. Ezt jól jelzik azok a kutatások is, amelyek a különböző ergonomikus billentyűzetekkel és egerekkel kapcsolatosak. A következő időrendet mutató ábrán jól látható, hogy az ergonómia milyen szakaszokon ment keresztül (1.ábra). 1.ábra: Az ergonómia időszakai (Antalovits, 1998 nyomán) 4 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 5 Érdemes megjegyezni, hogy Antalovits (1998) szerint csak azokat a megoldásokat tekinthetjük ergonómiainak, ahol a részt vevő szakemberek egy része az emberrel foglalkozó tudományterületekről érkezik (pl. pszichológia, biológiai, orvostudományok), a másik része pedig mérnöki végzettséggel rendelkezik. 8
Az ergonómia előzményei: iparosodás, taylori munkaszervezés. Az ergonómiai gyökerei a század elejére, az iparosodás korszakára, a nagyüzemi technológiák időszakára nyúlnak vissza (Antalovits, 1998). Elsősorban a Frederick Taylor nevével fémjelzett tudományos irányítás mozgalom érdemel említést, melynek fő célja a munka racionalizálása volt6 (Taylor, 1911). Ehhez olyan módszereket hívott segítségül, mint a mozdulat- és időelemzés. Bár volt néhány előremutató felfedezés (pl. Frank és Lilian Gilbreth sebészekre vonatkozó kutatásai, ld. Antalovits, 1998), mégis az ergonómiai szemlélet nagyon távol állt a kor felfogásától. Taylor gondolkodásában például a gépek, eszközök és az ember közötti kapcsolat jelentős szerepet játszik, de itt még alapvetően azon van a hangsúly, hogy megfelelő embert kell választani egy adott munkára, illetve hogy az embereket kell a gépekhez igazítani. Dekker (2004) jól mutat rá a különbségre az ergonómia előtti időszak és az ergonómiai gondolkodás között az emberi hibák értelmezésében. Az emberi hibákat az ergonómia megjelenése előtt a rendszerek bukásainak okaként látták. Az emberre a mérnökök úgy tekintettek, mint a rendszer egyetlen labilis pontjára: a valójában biztonságosan működő eszközök, gépek és rendszerek csupán az emberi gondolkodás kiszámíthatatlansága miatt hordoznak kockázatot magukban. Az ergonómiai szemlélet máshogyan értékeli az emberi hibázást: nem okként, hanem tünetként, ami a rendszerben rejlő mélyebb problémára mutat rá. A hiba itt tervezési hiba: egyszerűen arról van szó, hogy a tervezés során rosszul kerültek felmérésre –vagy egyáltalán nem kerültek felmérésre- a gépeket működtető emberek sajátosságai. 2.ábra: Az emberi hiba klasszikus és ergonómiai megközelítése. 6 Ez a mozgalom a taylorizmus néven vált ismertté. 9
A személetbeli váltás egyik fontos okára mutat rá Noyes (2004). A 19. századi és a 20. század eleji gyárak többségében, az ember volt a rendszer „feláldozható” eleme. Az emberi erőforrás nem volt különösebben értékes, hiszen a munkák többsége nem igényelt speciális képzettséget. Ha valaki kiesett a munkából –akár azért, mert megsérült, akár azért, mert meghalt-, könnyen pótolható volt. A helyére felvett munkás gyorsan megtanulta a jórészt manuálisan végzett munkát. Látható tehát, hogy a második világháború előtt, pár elszórt példát leszámítva, nem nagyon beszélhetünk ergonómiai szemléletről, de nem is nagyon indokolt az ergonómiai szemlélet megjelenése 7. A helyzet a második világháborúban változott meg, amikor kiderült, hogy a fejlett technológiák (pl. radar képernyő, repülőgép műszerfal kezelők és kijelzők) kezelése, problematikus volt az operátorok számára. Sok operátor nehezen tanulta meg az új technológiák alkalmazását, és különösen a tanulás kezdeti időszakában rengeteg, többnyire súlyos következményekkel járó hibát vétett. Lehetséges, hogy békeidőben ez kevésbé számított volna, de a háború alatt a képzett munkaerő felértékelődött: miközben a hosszadalmas tréningekre nem volt lehetőség, a tréningek hiánya anyagi és emberi áldozatokkal járt. A második világháború alatt gyűjtött tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy az új technológiák tervezése során nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi kezelők (például pilóták, navigátorok) szükségleteit és képességeit Ez a felismerés hozta létre az ergonómia első, „klasszikus” szakaszát, amelyet szokás „fogantyúk és skálák” ergonómiájának is nevezni (Antalovits, 1998). A következő részben ezt az időszakot mutatjuk be. Az ergonómia születése (1945-1960): ember-gép kapcsolat a szenzomotoros szinten. Ahogy arról már korábban szó esett, a második világháború drámaian mutatott rá az ember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész megtervezésével kapcsolatos kihívásokra (Grudin, 2008). Az alkalmazás során rengeteg megoldásról derült ki, hogy távol áll az optimálistól. Grether (1949) vizsgálatában bemutatta például, hogy a hagyományos három mutatóból álló magasságmérő, amelyet a harci repülőgépek is használtak, nemcsak hosszú ideig elvonja a pilóta figyelmét –több mint 7 másodpercet vett igénybe a leolvasása-, hanem a leolvasások majdnem 12%-ban a pilóta 300 méternél többet tévedett a magasság meghatározásában. Grether (1949) bebizonyította, hogy az ettől eltérő kialakítás úgy 7 Az első világháború során már történt elmozdulás a korai iparosodás emberi tényezőket figyelembe nem vevő szemléletéből az ergonómiai szemlélet felé. Oborne (1982) hívja fel a figyelmet arra, hogy a töltény gyárakban a hagyományosan férfiaknak tervezett gépeket a nők nem tudták hatékonyan használni. A mérnökök rájöttek azonban, hogy a probléma nem a nőkben volt, hanem a gépek tervezésében. 10
csökkentette a leolvasási időt, hogy közben a leolvasási pontosság nőtt. A hagyományos és az eltérő kialakítás közötti különbséget az „emberi tényezők” figyelmen kívül hagyása illetve figyelembevétele jelentette. 3. ábra: Három mutatóval rendelkező magasságmérő. Grether (1949) kimutatta, hogy mind a leolvasási idő, mind a leolvasási pontosság gondot okozott a pilótáknak. Az „emberi tényezők” kifejezéssel kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennünk: az „emberi tényezők” („human factors”) elnevezés a második világháborút követően az Egyesült Államokban terjedt el. Kutatói és gyakorlati szakemberi hasonló problémákkal foglalkoztak, mint Európában az ergonómia szakemberei, bár a két megközelítés között árnyalatnyi különbségek azért voltak. Az Egyesült Államokban sokkal kevésbé volt szerteágazó az emberi tényezőkkel foglalkozó szakemberek tudományos háttere. Az emberi tényezőkkel foglalkozó csoport 1957-ben az Amerikai Pszichológiai Társaságon belül alakult meg és csak később lett önálló társaság Emberi Tényezők Társasága („Human Factors Society”) néven. Az európai iskolára, mint azt korábban láttuk, sokkal inkább jellemző volt a sokszínűség, hiszen a pszichológiával foglalkozók mellett, már az első 1949-es találkozón is biológusok, élettanászok, orvosok és mérnökök is képviseltették magukat. A továbbiakban azonban az ergonómia és az emberi tényezők kifejezéseket szinonimaként fogjuk kezelni, ami megfelel az utóbbi évtizedekben megjelent szakkönyvek gyakorlatának (Antalovits, 1998). Erre a változásra jól reflektál az is, hogy az Egyesült Államokban megalapított Emberi Tényezők Társasága nemrég Emberi Tényezők és Ergonómia Társaságra módosított a nevét (Stanton, 2003). Az időrendből jól látható, hogy a második világháború tapasztalatai mind az Egyesült Államokban, mind Európában elindították azokat a kutatásokat, kutatói laboratóriumokat, amelyek az ember-gép interfész probléma megoldásával foglalkoztak. Az első ergonómiai laboratóriumoknak értelemszerűen a hadsereg adott otthont: az Egyesült Államokban a 11
Védelmi Minisztérium elindította a MANPRINT8 nevű programot, ami az ember-gép integráció kérdését próbálta megoldani. Nem sokkal később az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma hasonló programot hirdetett (Harvey, 2004). Eközben 1949-ben Angliában megalakult az Ergonómiai Kutatási Társaság, majd 1957-ben útjára indult az első ergonómiai szaklap az Ergonomics folyóirat is. 1959-ben létrejött a Nemzetközi Ergonómiai Társaság („International Ergonomics Association”), amely 1961-ben megtartotta első konferenciáját Stockholmban (Antalovits, 1998). A lényeges tehát az volt, hogy felismerésre került, hogy a harci eszközök nem optimális –szuboptimális- működésének egy része az ember és a gép nem megfelelő illeszkedéséből adódott. Az össze nem illés következményei lényegesek voltak a hadsereg számára: vagy hosszú és drága tréningre volt szükség az eszközök használatához vagy az történt, hogy ezek hiányában a fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az ember és a gép szenzomotoros szinten való találkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt a felhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az ezen a téren feltárt ergonómiai összefüggéseket részletesebben bemutatjuk majd a második fejezetben, amelynek témája egyrészről az ember-gép közötti szenzomotoros, másrészről kognitív illeszkedés lesz. A rendszerergonómia (1960-as évektől): ember-gép-környezet, mint rendszer tanulmányozása. Az 1950-es években a hidegháborús fegyverkezés és az űrkutatási verseny hatására az ergonómia fejlődése töretlenül zajlott. Ebben az időszakban jelent meg az általános rendszerelmélet (ld. pl. Bertalanffy, 1950), mely számos tudományterületre, így az ergonómiára is, megtermékenyítő hatással volt. Az ember és a gép érzékszervi-motoros interfész problémájából kiszabadult az ergonómia és elkezdett rendszerszinten gondolkozni az ember, gép és a környezet közötti kapcsolatokról. Ekkor ismerik fel a nagyvállalatok is az ergonómiában rejlő – főleg gazdasági - lehetőségeket, így megindul az ergonómia haditechnikától és űrkutatástól független fejlődése9. Az 1960-as években az emberi tényezőket már nem csupán a gépek, technikai eszközök tervezésében hasznosítják, hanem meghatározó szerephez jutnak a környezet kialakításában és a termelési rendszerek optimalizálásban is (Antalovits, 1998). 8 MANpower and PeRsonnel INTegration. 9 Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy az ergonómia felfedezései először szinte mindig a csúcstechnológiában (pl. haditechnika, űrkutatás) jelenek meg (Antalovits, 1998). 12
Termékergonómia (1970-es évektől): a termékek megtervezésének ergonómiája. A termékergonómia az ipari formatervezés (design) és az ergonómia „közös metszeteként” jött létre (Antalovits, 1998). Az 1960-as években a nagyvállalatok felismerték az ergonómiában rejlő közvetlen gazdasági előnyöket, miután kiderült, hogy nemcsak a gépek és eszközök, hanem az egész munkakörnyezet optimális megtervezése is hatással van az emberi teljesítményre, ezáltal a vállalat teljesítőképességére. A 1970-es években a vállalatok számára még inkább nyilvánvalóvá vált az ergonómia hasznossága, közvetlen profitot teremtő képessége. Az autóipar, a szórakoztató elektronika és a fogyasztói termékeket gyártó vállalkozások fokozódó versengésében hamar kiderült, hogy ugyanazért az árért a legtöbb piaci szereplő ugyanazt a színvonalat tudja nyújtani. A vásárlók a sok hasonló termékből azokat választották ki, amelyek jobban megfeleltek az egyéni igényeiknek. Az ergonómiai szempontoknak a termék egész életciklusán keresztül való érvényesítése (kezdve az ötlet felvetődésétől, a megvalósításon és a piaci bevezetésen keresztül, az újrahasznosíthatóságig), jelentősen növelte a termék eladhatóságát. Noyes (2004) szerint a tervezésekor minél hamarabb kerülnek figyelembe vételre az emberi tényezők, annál „jobb” lesz a termék az ergonómiai szempontok alapján (a fejezet záró részében még visszatérünk arra, hogy mik a „jó” termék, tervezés kritériumai). A termékergonómia különböző aspektusai a tanulmánykötet harmadik fejezetében részletesen is bemutatásra kerülnek majd. Kognitív és szoftverergonómia (1980-as évektől): a komputerizáció elterjedése, a személyi számítógép megjelenése. Ember-gép kapcsolat a kognitív szinten. Az 1980-as években az ergonómiai kutatásoknak két jelentősebb hajtóereje volt: az egyik az információs technológiák - különös tekintettel a személyi számítógépek – elterjedése volt. A másik azokhoz a nagyobb katasztrófákhoz kapcsolódik, amelyek időben viszonylag egymáshoz közel történtek a 1970-es évek végén, 1980-as években (1979: a Three Mile Islandi atomerőműben bekövetkezett baleset, 1984: a Bhopali vegyi üzem katasztrófája Indiában, 1986: a Csernobili atomerőmű katasztrófája, 1986: a Challenger űrhajó lezuhanása és 1987: a Zeebrugge komphajó balesete). 13
4.ábra: A csernobili atomerőmű. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitotta meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). Ez az új szempont általában véve is felértékelte az ergonómia fontosságát, hiszen Hendrick (2002) becslése szerint az ergonómiai pozíciók száma 25%-al megnőtt az 1980-as években, a piaci szektorban. A személyi számítógépek elterjedése napi szinten irányította rá a figyelmet mind a hardver, mind a szoftver emberi tényezőket figyelembe vevő megtervezésének fontosságára. Az emberi felhasználó és a számítógépek találkozása valójában nem más volt, mint az első, klasszikus ergonómiai problémának –az ember és a gép interfész szenzomotoros illeszkedése-, újrafogalmazása egy magasabb szinten: az ember és a gép interfész kognitív illeszkedésének szintjén. Ez az a szint, amit korábban Noyes és munkatársai (2004) alapján „gondolkodásként” definiáltunk: a mentális munkabírás, a döntéshozatal, az ember-számítógép kommunikáció, a kreativitás és más hasonló jelenségek tartoznak ide. A balesetek, katasztrófák hatása kettős volt: Antalovits (1998) mutatott rá, hogy a katasztrófák okainak elemzése során egyértelműen kiderült, hogy egy közös okot valamennyi hátterében fel lehetett fedezni. Ez az emberi tényezők szerepének alulértékelése –sőt egyes esetekben figyelmen kívül hagyása- volt, a rendszerek tervezése és működtetése során. A számítógépek elterjedéséhez hasonlóan a balesetek is erősítették az ergonómia tudományának helyzetét, hiszen az ergonómiai szempontok betartását egyre több országban törvényileg is szabályozni kezdték, vagy szigorították a már meglévő törvényeket. Hendrick (2002) szerint az Egyesült Államok bíróságainak gyakorlata egyértelmű és következetes volt ezen a téren: a vezetők felelőssége, hogy elegendő figyelmet fordítsanak az ergonómiai szempontokra mind a 14
termékeik, mind a saját vállalataik munkakörnyezetének kialakítása során. Ennek hiányában, súlyos büntetésekre számíthatnak. A balesetekhez kapcsolódóan a kutatók drámai felismerésre jutottak, amely az ergonómia egy alrendszerének, a makroergonómiának a fontosabbá válásához vezetett: teljes mértékben elképzelhető, hogy a mérnökök –ergonómiai szempontból- kiváló munkát végeznek egy adott rendszer részeinek, moduljainak, alrendszereinek megtervezése során, mégsem érik el a kívánt hatékonyságot és biztonságot. Ennek oka az, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a teljes munka rendszer makroergonómiai megtervezésére10 (Hendrick, 1984, 1986a, 1986b). A katasztrófák elemzése (elsősorban a Three Mile Islandi és a Csernobili atomerőművekben bekövetkezett balesetekről van szó, valamint a Bhopáli vegyi üzemről), egymástól függetlenül több kutatót is hasonló következtetéshez vezetett (Meshkati, 1986, 1991, Meshkati és Robertson, 1986, Munipov, 1990). Trendek az ergonómiai kutatásban. Az ergonómia fiatal tudomány, ami folyamatosan alakul, változik, ahogyan újabb és újabb problémák jelennek meg, az ember és a gépek, az ember és a munkakörnyezet találkozásával kapcsolatban. A változások sebességére mutat rá az a tény, hogy ma a szoftver ergonómia talán az egyik legfontosabb része az emberi tényezők kutatásának, miközben az első személyi számítógépeket csak 1978 februárjában kezdték el árulni, a személyi számítógépek tömeges elterjedésére a munkahelyen pedig az 1980-as évek elején került sor (Noyes, 2004). 10 Ez látszólag a rendszerergonómia fontosabbá válása, de Hendrick (2002) szerint nem pusztán erről van szó, hanem egyfajta szemléletváltásról is: míg a rendszerergonómia elsősorban az individuum és a munkakörnyezet illeszkedését vizsgálja, és egyfajta környezeti ergonómiaként működik, addig a makroergonómia az ember és a teljes szervezet, munka rendszer illeszkedésére helyezi a hangsúlyt. 15
5. ábra: Az egyik első személyi számítógép, a Xerox Alto 1973-ból. A jövőben várhatóan az előző részekben bemutatott trendek erősödnek majd meg: a kognitív és szoftver ergonómia, illetve a minél biztonságosabb tervezés mind a munkahely kialakítása, mind a termékek tervezése során. A szoftver ergonómia megváltoztatja, átalakítja az ergonómiai kutatások módszertanát, hiszen jellegéből adódóan eltér a korábbi emberi tényezőkkel kapcsolatos problémáktól. A szoftverek esetében ugyanis nincsenek átlagos felhasználók, hiszen a személyi számítógépek szinte mindannyiunk életében jelen vannak. A programozás során olyan szoftvereket kell létrehozni, amelyek a kezdőtől egészen a haladó felhasználóig, mindenki esetében megvalósítják az optimális illeszkedését. Egy másik fontos szempont a szoftverek tervezése során, hogy a mérnököknek, informatikusoknak engedniük kell a hagyományos „felülről lefelé” stílusú tervezésből, hiszen az egyes szoftverek sikerességét éppen a felhasználók minél korábbi bevonása, a participáció lehetősége teremti meg (Antalovits, 1998). Ahogy egyre többet tudunk meg az emberről –az emberre jellemző alapadatokból-, valamint a gépek és eszközök működéséről, úgy várható, hogy a „termékek” 11 kialakítása egyre differenciáltabb lesz, és a speciális-, vagy rétegigények egyre fokozottabban kerülnek majd figyelembe vételre. Már sok szót ejtettünk arról, hogy az ergonómia önálló módszertannal rendelkező tudomány, ahol a kutatók feladata az, hogy minél több alapadatot begyűjtve, hozzájáruljanak 11 A termék szót ebben az esetben tág értelemben használva. 16
az ember és a gép közötti harmónia létrejöttéhez. A következő részben az ergonómia módszertana kerül bemutatásra. Az ergonómia módszertana. Az ergonómia módszertanának egy része megegyezik más, emberekkel foglalkozó tudományok módszereivel, miközben létezik néhány speciális, az ergonómiai kutatók által kidolgozott eljárás is (ilyennek tekinthető például a heurisztikus értékelés). A következő részben a különböző módszereket, azok csoportosíthatóságát mutatjuk be, nagy hangsúlyt helyezve arra, hogy az egyes módszereknek mik az előnyei illetve a hátrányai. Az első nagy dimenzió, amelynek mentén Noyes (2004) szerint feloszthatjuk az ergonómiai módszereket, a különbségtétel a formatív és a szummatív módszerek között. Itt az eltérés abban van, hogy a termék életciklusának mely szakaszában használhatók az egyes módszerek. A formatív eljárásokat a termék tervezése során használják, miközben a kész termék elemzésére, értékelésére alkalmasabbak a szummatív eljárások. Ezt a különbséget gyakran a következő, szemléletes példával mutatják be: „amikor a szakács kóstolja meg a levest a főzés közben, az formatív értékelés, amikor a vendég, az szummatív értékelés”. Fontos ugyanakkor, hogy az ergonómia módszertanában megtalálható 25-30 módszer 12 többsége mind a termék életciklusának tervezési, mind a piaci bevezetését követő szakaszában használható. Egy következő szempont az egyes módszerek objektivitása. Szubjektív módszereken azokat az eljárásokat értjük, amelyek során a mérés közvetett. A felhasználót kérjük meg, hogy számoljon be valamilyen formában a termékkel kapcsolatos benyomásairól, tapasztalatairól. Miközben a szubjektív eljárások elsősorban a felhasználók attitűdjeinek mérésére alkalmasak, az objektív eljárások közvetlen mérésekkel dolgoznak és mérhetőbb, objektívebb eredményekhez vezetnek. Mielőtt részletesebben kifejtenénk ezeket az eljárásokat13, az 1. számú táblázatban bemutatjuk a jelentősebb szubjektív és objektív módszereket14. 12 Noyes (2004) szerint a módszerek száma attól függ, hogy mennyire differenciálunk az egyes eljárások között. A feladat-elemzésnek („task analysis”) nevezett módszer „csoport” például valójában 100 különböző kisebb- nagyobb mértékben eltérő eljárást jelöl. 13 A módszertani bemutatás során az olyan általánosan, a legtöbb társadalomtudomány által használt megoldásokat, mint a kérdőívezés, interjúzás és laboratóriumi kísérlet nem fejtjük ki, hiszen ezekről számtalan módszertani összefoglaló érhető el (ld. például Howitt és Cramer, 2000 módszertani könyve). 14 Az 1. számú táblázatban az egyszerűség kedvéért az empirikus módszereket (laboratóriumi kísérletek) az objektív módszerek között tüntetjük fel, bár ezeket gyakran megkülönböztetik egymástól a kontroll dimenzió mentén (Noyes, 2004). 17
Szubjektív módszerek Objektív módszerek Heurisztikus értékelés Megfigyelés Ellenőrző lista („check list”) Feladat elemzés Fókusz csoportok Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek Kérdőívek Laboratóriumi vizsgálatok Interjúk 1.táblázat: Szubjektív és objektív módszerek az ergonómiai kutatásokban. A szubjektív módszerek. A szubjektív módszerek közvetett, a felhasználók „beszámolóin” alapuló adatokkal dolgoznak. Ide tartoznak a heurisztikus értékelés, az ellenőrző listák, a kérdőívek, a fókusz csoportok és az interjúk is. A szubjektív módszerek többsége „gyors és piszkos” eljárásként kategorizálható (Noyes, 2004). A kifejezés arra utal, hogy bár gyorsan lehet velük adatokat begyűjteni, de a „miért?” típusú, oksági kérdésekre kevésbé reflektálnak és többnyire az adatok érvényessége és megbízhatósága is megkérdőjelezhető. Objektív módszerek. Az objektív módszerek a felhasználók attitűdjei helyett közvetlenül mérhető adatokkal dolgoznak. Olyan módszerek tartoznak ide, mint a megfigyelés, a feladat-elemzés, az emberi megbízhatóság mérésével kapcsolatos módszerek és a kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. Objektív módszerek1.: a megfigyelés. A felhasználók megfigyelésének kétségtelen előnye, hogy rengeteg olyan információhoz jutatja az ergonómiai szakembereket, amelyek bejóslása amúgy nagyon nehéz –vagy akár lehetetlen- lett volna a megfigyelés hiányában. Ennek a módszernek nagyon erős az arculati érvényessége, ami azt jelenti, hogy megbízható információkat szolgáltat arról, hogy mit csinálnak ténylegesen a felhasználók egy eszközzel, termékkel. Noyes (2004) egy kollégája, Chris Baber megfigyeléses vizsgálatát idézi: Baber és munkatársai a londoni metróban nézték meg, hogy az emberek hogyan használják a vonaljegy árusító automatákat. 18
A kutatók legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az utasok közül sokan a pénzérme bedobó nyílásba próbáltak bankjegyeket tuszkolni. Az ilyen jellegű felhasználással nehéz a tervezői irodából számolni és mégis komoly nehézséget jelenthet az eszköz működtetése során. A módszer előnye ebben rejlik: legyen bármilyen meglepő az eszköz felhasználása, a megfigyelés során ez láthatóvá fog válni. A módszerhez kapcsolódó hátrányok a következők: • nem derül ki a viselkedés oka • alacsony a megfigyelő kontrollja • etikai kérdések merülnek fel • időigényes és • kérdéses a megfigyelés tényének hatása a megfigyeltre. Az egyik legkomolyabb gondot az okozza, hogy bár a megfigyelés megmutatja, hogy a felhasználó mit csinál, arra már nem ad választ, hogy miért csinálja ezt. Ez főleg az újratervezés során jelent problémát. A Baber-féle példánál maradva: bár a megfigyelésből kiderült, hogy az emberek az érme bedobó nyílásba bankjegyeket próbáltak elhelyezni, az már nem, hogy az automata mely vonása zavarta össze őket. Lehetséges, hogy nincs egyértelműen jelezve, hogy az adott nyílás csak érme bedobására alkalmas? Ha ez áll a viselkedés hátterében, hogyan kellene a gépen módosítani? Az ilyen kérdésekre a megfigyeléses technika nem képes választ adni. Megoldásként felmerült, hogy a megfigyelést követően meg lehetne kérdezni a felhasználókat, hogy miért éppen azt csinálták, amit csináltak, ez azonban a legtöbb természetes megfigyelési helyzetben nehezen kivitelezhető. A megfigyeléssel kapcsolatos következő probléma két részből áll: mivel a valós idejű eseményeket nehéz korrekten nyomon követni és értékelni, a megfigyelést rögzíteni kell (ez többnyire képi-, vagy hangfelvételt jelent). A rögzítés azonban már etikai kérdéseket is felvet: ha nem tájékoztatom a résztvevőket a megfigyelésről, jogomban áll-e felvételeket készíteni róluk? Ha viszont tájékoztatom őket, az módosíthatja a megfigyelési helyzet természetét, mint ahogy arra az 1924 és 1932 között elvégzett Hawthrone kutatások mutattak rá. A Hawthrone kutatások során a megfigyelt dolgozók még akkor is jobban teljesítettek a nem megfigyelt társaikkal szemben, ha a munkakörülményeik rosszabbak lettek (Noyes, 2004)15. Az etikai problémákat leszámítva, a rögzített megfigyelésekkel kapcsolatban az is gond, hogy a módszer egésze rendkívül időigényes: egyes becslések szerint egy órányi képi megfigyelésből tízórányi feldolgozással lehet az elemzésre felhasználható jegyzőkönyvet készíteni (Noyes, 2004). 15 Ez egyébként a laboratóriumi kísérleti módszerekkel kapcsolatban is gondot okoz. 19
Objektív módszerek 2.: a feladat elemzés. A feladat elemzés valójában számos egymásra többé-kevésbé hasonlító technika leírására használatos gyűjtőfogalom (Noyes, 2004). Pheasant (2003) szerint a jó tervezési projektek szinte mindig feladat elemzéssel kezdődnek, ebben az értelemben tehát a feladat elemzés formatív módszernek tekinthető. A feladat elemzés szerinte egy formális vagy nagyjából formális kísérlet arra, hogy meghatározzuk, hogy mit fog a felhasználó, kezelő valójában csinálni a termékkel, rendszerrel. A feladat elemzés meghatározza az eszköz-, rendszerhasználat kívánt eredményét, a fizikai műveleteket, amelyeket a felhasználónak végre kell hajtania ahhoz, hogy elérje ezt a kimenetet, valamint a feladat szempontjából releváns információ feldolgozási követelményeket és környezeti kényszereket. Az egyik leggyakrabban használt feladat elemzési technika, a hierarchikus feladat elemzés során a feladatot részekre bontják, célok és alcélok megfogalmazásának segítségével. A feladat elemzés végeredménye leggyakrabban valamilyen vizuális szemléltetés, például folyamatábra (Noyes, 2004). A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a feladat szisztematikus lebontásával, jól láthatóvá válik az, hogy hol adódnak a felhasználóknak nehézségei az eszközzel, rendszerrel kapcsolatban. A gondok között említhető, hogy nehéz meghatározni a részekre bontás ideális szintjét, valamint hogy a tapasztalatlan kutatók, gyakorlati szakemberek számára nehezen elsajátítható a technika16 Objektív módszerek 3.: az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (HRA)17. Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (továbbiakban: HRA) a feladat elemzés speciális eseteinek tekinthetők. Céljuk az, hogy a különböző felhasználás során bekövetkező hibákat azonosítsák. Általánosan az mondható el, hogy a HRA technika arra fókuszál, hogy lemérje a különböző hibák következményeit, ezzel hozzájárulva a hibák megelőzéséhez, a negatív következmények csökkentéséhez és a hibák kezeléséhez. A HRA- elemzés során egy eseményfa, vagy hibafa készül. Mindkét módszerben közös, hogy 16 A gondot az okozza, hogy a sok egymástól különböző feladatelemzési technológia közül, el kell tudni dönteni, hogy melyik a legalkalmasabb az adott elemzés elvégzéséhez. 17 Human Reliability Assessment. 20
megmutatják a hibákat és a hibákból való felépülés útjait, valamint az egyes hibák megjelenésének valószínűségét is (Kirwan és Ainsworth, 1992). Objektív módszerek 4.: kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. A laboratóriumi vizsgálatokat, kísérleteket gyakran külön kategóriába sorolják és megkülönböztetik mind a szubjektív, mind az objektív módszerektől. Az eddig bemutatott objektív módszerektől a kontroll mértékében térnek el: a laboratóriumi kísérletek során a kutatók képesek a változók egész sorát kizárni, kontrollálni azért, hogy minél tisztább, oksági összefüggéseket tudjanak feltárni. Említettük már, hogy Pheasant (2003) szerint egy ergonómiai szempontokat figyelembe vevő tervezői projekt a feladat elemzéssel kezdődik. Ami lényeges, hogy a folyamat vége szerinte a felhasználói próba, ami kísérleti módszernek tekinthető. Nem másról van szó, mint egy elkészült prototípus kipróbálásáról kontrollált körülmények között. Szerinte fontos, hogy a kísérletben résztvevőket alaposan válogassuk meg és lehetőleg olyanok kerüljenek be a vizsgálati csoportokba, akik megfelelően reprezentálják a felhasználóknak azt a populációját, akiknek a terméket szánjuk 18. Noyes (2004) szerint a kontrollált kísérletek fókuszában a használhatóság áll. Ez olyan szempont, amelyet részletesen fogunk tárgyalni a bevezető utolsó szakaszában, így most csak röviden térnénk ki rá: Shackel (1981) definíciója szerint az olyan terméket tartjuk használhatónak, amely könnyen megtanulható, hatékony, rugalmasan használható és tetszik a felhasználónak (ez a használhatóság szubjektív komponense) 19. Ezeket a használhatósági szempontokat sok esetben laboratóriumi vizsgálatokkal lehet a legjobban tesztelni. A kísérleti technikák használatának hátránya, hogy előképzettséget feltételez, jelentős előkészületeket igényel és viszonylag költséges. Sok esetben a mindennapi érvényessége is megkérdőjelezhető, hiszen a laboratóriumi és valóságos helyzetek között viszonylag nagy eltérések lehetnek. Az eddigiekben tehát az ergonómiai módszereket felosztottuk szummatív és formatív típusokra, valamint szubjektív és objektív módszerekre. Stanton és Young (2003) további szempontokat sorol fel a módszerek csoportosítására. Ezek a következők: • Az elemzés a termék életciklusának mely részében használható20 18 Néha azonban ettől eltérően, releváns lehet olyanokon tesztelni a terméket, akikről eleve tudjuk, hogy gondot fog okozni nekik a termék használata. Ha ők képesek a hatékony működtetésére, akkor feltételezhető, hogy ez az ideálisabbnak tekintett felhasználókra is azok lesznek (Pheasant, 2003). 19 Az angolban nagyon gyakran a Shackel (1981) által megállapított használhatósági szempontokat a LEAF mozaikszóval írták le. LEAF= learnability, effectiveness, attitude of the user, flexibility. 20 Ez a szempont megfelel a formatív és szummatív módszerek közötti különbségtételnek, de Stanton és Young (1999) részletesebben kifejti az egyes módszerek használhatóságát a különböző ciklusokra vonatkozóan. 21
o Koncepció elemzésére használható (ez a termék tervezés első szakasza). Például: ellenőrző listák, interjúk, heurisztikus értékelés. o Design elemzésére használható (amikor a termékről már létezik valamiféle írásos bemutató, anyag). Például: hierarchikus feladat elemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, prediktív emberi hibaelemzés, valamint általában véve a megelőző szakasz elemzései is. o Prototípus elemzésére használható (a termék piaci bevezetése előtti szakasz, amikor a termék már létezik akár számítógépes szimuláció, akár valamiféle felépített prototípus formájában). Például: megfigyelés, kontrollált laboratóriumi vizsgálat, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. o Műveletek elemzésére használható (a termék piaci bevezetését követően a használat és a karbantartás szakasza). Például: terepen való megfigyelés, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. • Az elemzés időigényessége21: o „Kevés” idő: ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőív, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. o „Valamennyi” idő: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőívek, súlyozott hálók módszere, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. o „Nagyon sok idő”: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, prediktív emberi hibaelemzés, megfigyelés, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, súlyozott hálók módszere, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. • Az elemzés során mérni kívánt kimenet: o Hibát akarom mérni: a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, megfigyelés, prediktív emberi hibaelemzés. o Időt akarom mérni: billentyű-leütés szintű modellezés, megfigyelés. 21 A konkrétan szükséges idő mindig az elemezés tárgyától függ, ugyanakkor a módszerek relatív időigényességét jól szemléleti ez a beosztás. Lehet tehát bármilyen hosszú, de mindenképpen tervezhető olyan ellenőrző lista, ami gyorsabb, mint az interjú technika, vagy olyan interjú technika, ami gyorsabb mint a hierarchikus feladat elemzés. 22
o Használhatóságot akarom mérni: ellenőrző listák, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, interjúk, heurisztikák. o A termék kialakításának megfelelőségét akarom mérni: link elemzés, ellenőrző listák, prediktív emberi hibaelemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. A módszerek bemutatását, csoportosítását követően, nyilvánvalóan felmerül az olvasóban az a kérdés, hogy melyik módszer a jobb. A fejezet következő részében erre keressük a választ! Melyik módszer a jobb? Erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen az egyes módszerek hasznossága nagyban függ attól, hogy • Milyen célból végezzük el a mérést, értékelést? • Milyen jellemzőkkel bír az adott termék vagy rendszer? • Milyen külső, korlátozó tényezők vannak? Nagyon sok esetben főleg a harmadik szempont az, ami eldönti, hogy végül melyik módszert választjuk a 25-30 rendelkezésre álló technikából. A külső tényezők alatt a következőket értjük: a rendelkezésre álló idő mennyisége b. a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége c. a szakemberek megléte, illetve felkészültsége (egyes elemzési módszereket nem tudunk elvégezni az ergonómiához értő szakemberek nélkül, ilyen például a heurisztikus értékelés) és d. az etikai megfontolások. A saját céljaink befolyásolhatják, hogy mennyire fontos a számunkra, hogy az adott méréssel kapcsolatban szigorú kontrollal bírjunk, és hogy a mérés megbízható és érvényes legyen. Sokszor, főleg egy projekt kezdeti szakaszában, megfelelhetnek a durvább, de éppen ezért kevésbé erőforrás igényes eljárások is, egyfajta kezdeti tájékozódásképpen (Noyes, 2004). Milyen egy „jó” termék? A bevezető fejezet első részében láthattuk, hogy az ergonómia fő törekvése az ember és a gép, az ember és a munkakörnyezet közötti harmónia megteremtése. Fontos kérdés, hogy mivel lehet mérni a jó illeszkedést, azaz milyen szubjektív, objektív vagy éppen empirikus módszerek állnak a kutatók és gyakorló szakemberek rendelkezésére és hogy az egyes 23
módszerek közül milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. Egyetlen és nem könnyű kérdés maradt hátra a fejezet zárásaképpen: egyáltalán mit tekintünk ergonómiai szempontból jó terméknek? Bizonyára a legtöbb olvasó számára, ismerősek az olyan kifejezések, mint például a „felhasználóbarát”, vagy éppen a „használhatóság”, mégis sok esetben a kutatók azzal szembesülnek, hogy ezeket a fogalmakat nehéz operacionalizálni, mérhetővé tenni22. Az ergonómiai szakemberek jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy definiálják a használhatóság fogalmát. Mielőtt bemutatnánk ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit, Noyes (2004) alapján áttekintjük, hogy miért annyira nehéz az emberek számára tervezni. Noyes több tényezőt nevez meg: • az emberi adaptáció • az emberi kreativitás • az emberi változatosság és végül • az emberi elvárások és a valódi használat közötti különbség. Az első tényező az emberi adaptáció: az emberek többsége meglehetősen jól képes alkalmazkodni a rossz vagy inadekvát tervezéshez is, így sok esetben nehezen derül ki, hogy létezik a probléma. Ez ergonómiai szempontból nem jó megoldás, hiszen nem az ember- központú tervezést valósítja meg: ahelyett, hogy a gépeket, eszközöket, rendszereket igazítanánk az emberhez, az ember igazodik azokhoz. Erre jó példa napjaink számítógép billentyűzeteinek kialakítása: a QWERTY23 billentyűzetre jellemző betűkiosztást az 1960-as években alakították ki, és annak ellenére máig a legelterjedtebb elrendezés, hogy számos kutató bemutatta, hogy nem ez a betűkiosztás optimális formája (Lehto és Buck, 2008). Egy másik az adaptációhoz szorosan kapcsolódó tényező, az emberi kreativitás. Az emberek nemcsak abban jók, hogy a rossz kialakításhoz alkalmazkodjanak, hanem abban is, hogy kreatív módon növeljék a kialakítás adekvátságát. Az olyan kezelő felületeken például, amelyeken a teljesen azonos kapcsolókat nem lehet megkülönböztetni egymástól, gyakran előfordul, hogy a kezelők különböző matricákat helyeznek el (például sörös címkéket, mágneseket és így tovább). Ez kreatív megoldás, de nem fedi el a tervezői-kivitelezői mulasztást. A tervezés során komoly nehézséget okoz az emberi teljesítményben tapasztalható változatosság: mind az emberek egymáshoz képest, mind az egyes emberek saját magukhoz képest, meglehetősen változatos teljesítményt nyújtanak. Az egy adott ember esetében 22 Ez főleg a „felhasználóbarát” kifejezés esetében igaz (Noyes, 2004). 23 A QWERTY mozaikszó a billentyűzet betűinek felső sorára utal. 24
megfigyelhető teljesítményingadozás, komoly tervezői kihívás. Előfordulhat, hogy az ergonómiai szempontok szerint jobban kialakított termékkel az adott felhasználó a tesztelés során rosszabb teljesítményt ér el, mint egy másik időpontban egy rosszabbul kialakított termékkel. Az adatelemzés során a konkrét teljesítmény helyett éppen ezért van elterjedőben az ún. megbízhatósági intervallumok használata, amelyek arra tesznek becsléseket, hogy a megfigyelhető teljesítmény alapján vajon az adott illető 100-ból 95 esetben milyen teljesítményt érne el. Egy negyedik kérdés a felhasználók elvárásaival kapcsolatos: ha egy felhasználótól megkérdezzük, hogy melyik mosógépet választaná, valószínűleg előnyként nevezné meg, hogy a mosógép sok programmal rendelkezik. Erre reflektálva a tervezők olyan mosógépeket hoztak létre, amelyek akár 20 különböző programmal is rendelkeznek. A valóságban azonban a legtöbb felhasználó mindössze két programot használ –egy gyors és egy lassú mosást. Amit a felhasználók mondanak arról, hogy mit szeretnének használni, számos esetben eltér attól, amit valójában csinálnak. Pheasant (2003) az Ergonómiai Társaság egyik pamfletjét idézve, így fogalmazza meg az ergonómiailag jól tervezett termék leírását: Próbáld meg használni! Gondold át az összes lehetséges módot és körülményt, amikor használni akarod majd. Megfelel-e a testméreteidnek, vagy lehetne ezen a téren jobb is a helyzet? Mindent látsz és hallasz, amit látnod és hallanod kell? Nehéz hibázni a használata közben vagy nagyon könnyű? Kényelmes használni? Kényelmes elkezdeni a használatát? Vagy lehetne rajta javítani? Könnyű megtanulni a használatát? Egyértelműek-e a használatra vonatkozó instrukciók? Könnyű-e tisztítani és karbantartani? Ha mindegyik kérdésre, „igen” választ adtál, akkor a termék tervezése során valószínűleg figyelembe vettek, Téged, a felhasználót is. A pamflet szövege jól rávilágít arra, hogy mely szempontoknak kell megfelelnie egy terméknek ahhoz, hogy megvalósuljon az ember és a technológia közötti harmonikus illeszkedés. Az ergonómiával foglalkozó kutatók ezeket a kérdéseket igyekeznek vizsgálható kritériumokként megfogalmazni. Ezeket a kritériumokat gyakran a használhatóság kifejezéssel foglalják össze. Ezt a kifejezést általában Professzor Brian Shackel (1981) nevéhez kötik, aki közvetlenül a személyi számítógépek megjelenését és tömeges elterjedését követően, próbálta operacionalizálni a használhatóságot. Így született meg a LEAF mozaikszó: a termék legyen könnyen tanulható („learnability”), hatékonyan használható („effectiveness”), feleljen meg a felhasználó szubjektív értékelésének („attitude of the user”), valamint legyen rugalmas az alkalmazása során („flexibility”). Az elmúlt évtizedekben ezek 25
az eredeti kritériumok számos másikkal egészültek ki. Lehto és Buck 2008-ban megjelent könyvükben így foglalják össze a jó tervezés szempontjait: • a felhasználás legyen gyors • a felhasználás legyen pontos • a felhasználás legyen biztonságos, a felhasználó egészségét nem veszélyeztető • a felhasználás legyen könnyű, gördülékeny • a felhasználás legyen könnyen megtanulható • a felhasználó legyen elégedett a felhasználás során (Lehto és Buck, 2008). Ezekben a kritériumokban jól láthatóan jelenek meg az eredeti LEAF kritériumok is. Fontos hangsúlyozni, hogy már a kritériumok természetéből is jól látható, hogy bár a tervezés során az a cél, hogy az elkészült termék mindenben feleljen meg a felhasználónak –legyen teljes mértékben ember-központú a tervezés-, ez az ideális állapot azonban valójában sohasem állhat elő. Ennek több oka van, ezek közül kettőt mutatunk be: • a kritériumok közötti ellentmondások • az ergonómiai szemponton túli más tényezők, például gazdasági, mérnöki, gyakorlati megfontolások. A kritériumok közötti lehetséges ellentmondásokra mutat rá, a jól ismert „sebesség- pontosság” váltás –tradeoff- jelensége. A cél eléréséhez szükséges idő –a sebesség- sokszor fontos szempont, de azokban az esetekben nem, amikor más kritériumok nem teljesülnek. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy teljesen lényegtelen, hogy milyen gyorsan érünk oda valahová ha közben rossz helyre megyünk. Ha több időt adunk a feladat végrehajtására, az gyakran pontosabb kimenetekhez vezet (kevesebb például a hibázás aránya). Bonyolítja a helyzetet, hogy a „sebesség-pontosság” tradeoff nem minden esetben és nem mindenkire igaz. Gigerenzer (2007) mutat rá arra a jelenségre, hogy a szakértők esetében (például professzionális sportolók) a több idő éppen a pontosság rovására megy: a legtöbb esetben a szakértőknek, a tapasztalataiknak köszönhetően, elsőként a legjobb megoldás jut eszükbe. Ekkor a többi idő valójában rosszabb megoldásokhoz vezet (ezt lehet látni például akkor, amikor egy sportoló hezitál, és végül rossz döntést hoz). Gigerenzer (2007) szerint a kezdők esetében viszont a több idő valóban együtt jár a pontosabb feladatmegoldással. A lényeg az, hogy sok esetben a sebesség és a pontosság kritériumai egymás kárára dolgoznak: minél gyorsabb a megoldás, annál pontatlanabb lesz. Lehto és Buck (2008) szerint ugyanakkor az is 26
igaz, hogy a sebesség és a pontosság kapcsolatában van egy optimális tartomány: igaz, hogy a túl gyors sebesség pontatlansághoz vezet, de ugyanúgy igaz az is, hogy a túl lassú sebesség is (ennek nagyon jó demonstrációja az, ha valaki megpróbál a normál gyaloglási sebességénél lassabban közlekedni). Egy másik fontos dolog, hogy az ergonómiát művelő vállalatok és szakemberek folyamatosan kompromisszumokat kénytelenek kötni az ergonómiai, a közgazdasági, a mérnöki-gyakorlati szempontok között. Rose és munkatársai (1992) ezt így fogalmazták meg: „ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni egy új ergonómiailag jobb módszer, termék bevezetése során, fontos az is, hogy az új módszer, termék gazdasági előnyökkel is rendelkezzen”. Lehto és Buck (2008) szerint minimum az elvárható, hogy az új projekt során létrehozott módszer, termék gazdasági értéke visszahozza a projektbe fektetett pénzt. Felhasznált irodalom jegyzéke Antalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk) Munkapszichológia. 2. átdolgozott kiadás, SHL Kiadó, 699-744. o. Bertalanffy, L.V. (1950) An Outline of General System Theory. British Journal for the Philosophy of Science, 1 (2): 134-165. Dekker, S. (2004) To engineer is to err. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Gigerenzer, G. (2007) Gut feelings: the intelligence of the unconscious. London: Penguin Books. Grether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy of quantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372. Grudin, J. (2008) A moving target: the evolution of human-computer interaction. In Sears, A.,& Jacko, J. (eds) Handbook of Human-Computer Interaction. Boca Raton, Florida: CRC Press. Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. 27
Hendrick, H.W. (1984) Wagging the tail with the dog: Organizational design considerations in ergonomics. In Proceedings of the Human Factors Society 28th Annual Meeting (pp.899- 903). Santa Monica, CA: Human Factors Society. Hendrick, H.W. (1986a) Macroergonomics: a conceptual model for integrating human factors with organizational design. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human factors in organizational design and Management, 467-478. Amsterdam: North-Holland. Hendrick, H.W. (1986b) Macroergonomics: A concept whose time has come. In Human Factors Society Bulletin, 30 (2): 1-3. Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner, B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London: Lawrence Erlbaum Associates. Howitt, D.,& Cramer, D. (2000) First step in research and statistics: a practical workbook for psychology students. London: Routledge. Kirwan, B.,& Ainsworth, L.K. (eds) (1992) A guide to task analysis. London: Taylor&Francis. Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics for Engineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates. Meshkati, N. (1986) Major human factors consideration in technology transfer to industrially developing countries: an analysis and proposed model. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in Organizational Design and Management II. 351-363. Amsterdam: North- Holland. Meshkati, N. (1991) Human factors in large-scale technological system’s accidents: Three Mile Island, Bhopan and Chernobyl. Industrial Crisis Quarterly, 5: 133-154. 28
Meshkati, N.,& Robertson, M.M. (1986) The effects of human factors on the success of technology transfer projects to industrially developing countries: a review of representative case studies. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in Organizational Design and Management II. 343-350. Amsterdam: North-Holland. Munipov, V. (1990) Human engineering analysis of the Chernobyl accident. In Kumashiro, M.,& Megaw, E.D. (eds) Toward human work: solutions and problems in occupational health and safety, 380-386. London: Taylor&Francis. Murrell, K.M. (1965) Ergonomics. London: Chapman and Hall. Nayak, U.S.L. (1995) Elders-led design. Ergonomics in Design, 1: 8-13. Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books. Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Oborne, D.J. (1982) Ergonomics at Work. Chichester: Wiley. Pheasant, S. (2003) Bodyspace. Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work. London: Taylor&Francis, 2nd edition. Pulat, B.M. (1992) Fundamentals of Industrial Ergonomics. Prentice-Hall, Inc. Rose, L., Ericson, M., Glimskär, B., Nordgren,B.,& Örtengren, R. (1992) Ergo-Index. A model to determine pause needs after fatigue and pain reactions during work. In Kumar, S. (ed) Advances in Industrial Ergonomics and Safety 4 (Proceedings of Annual Industrial Ergonomics and Safety Conference, 1992, Denver, Colorado, USA, June 10-14, 1992). London: Taylor&Francis. 29
Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and Information Usability Symposium, September 15-18: 1-30. Poughkeepsie, New York: IBM Corporation. Stanton, N.A. (2003) Product design with people in mind. In Stanton, N.A. (ed) Human Factors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis. Stanton, N.A.,& Young, M.S. (2003) A Guide to Methodology in Ergonomics. Designing for Human Use. New York, London: Taylor&Francis. Taylor, F.W. (1911) Principles of scientific management. New York: Harper. 30
MÁSODIK FEJEZET: Az ember és a gép találkozása. Az ember és a gép interfész problémája a szenzomotoros és a kognitív szinten. Két autó –„A” és „B”- közlekedik a megengedett sebességnél gyorsabban egymás mögött. Kicsivel előbbre a rendőrök a sebességet mérik. „A” autó fékezés nélkül megy el a rendőrök mellett, „B” autó a megengedett sebességre lassít. Mi történhetett „A” autóval és mi történhetett „B” autóval? „B” autóval könnyebb dolgunk van: a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy „B” autó vezetője észrevette a rendőröket, a kilométerórára nézett és a fékpedál segítségével korrigálta a sebességét. „B” autó vezetője tehát információt kapott az autó –gép- egy kijelzőjéről, majd ennek megfelelően az egyik vezérlővel –a fékpedállal- a kívánatos és a valós állapot közötti különbséget megszüntette. A műveletet követően a kilométeróra most már az új, megváltozott állapotot mutatja: visszajelzést küld a művelet sikerességéről. Ha a visszajelzés azt mutatja, hogy a művelet nem sikerült (például még mindig gyorsabban halad az autó a megengedettnél), akkor a ciklus újraindul: az információra a felhasználó reagál, majd a reakciót követő állapotot összehasonlítja az eredeti céljával. Mi történhetett az „A” autóval? Itt több lehetőség is felmerülhet, vizsgáljunk meg közülük néhányat: • Helytelen vagy nem elégséges információ a géptől : a kijelző helytelen információt küldött az autó vezetőjének. Például a kilométeróra mindig ugyanazt mutatja, így a vezető nem tudja, hogy az autó mennyivel megy. • A kijelző nem vagy nehezen látható: a kijelző úgy van elhelyezve, hogy a vezető nem, vagy csak nagy erőfeszítés árán tudja leolvasni azt. Az átlagos felhasználó inkább az elkerülést választja. • Helytelen visszacsatolás: egy másik lehetőség, amikor a kilométerórán változik a sebesség, de az újonnan mutatott sebesség pontatlan. A vezető nem korrigál tovább, hiszen úgy látja, hogy megfelelő sebességgel halad. A végeredmény ugyanaz, mint az első két esetben: a vezető nem tudja meghatározni, hogy az autó mennyivel megy. • Rosszul működő vezérlő(k): ez súlyos működési hibának számít. A gép megfelelő információt küld az autó vezetőjének, az autó vezetője korrigálni próbál, de vagy a fékpedál vagy a gázpedál nem reagál. A gázpedál beragad, vagy a fékpedál lenyomására az autó nem lassít. Az autó vezetője megfelelő információt kap, de az autó nem lassítható. 31
• Az autó vezetője nem foglalkozik a géptől kapott információval : a kijelző helyes információt küld, a vezérlők működnek, de az autó vezetője nem hajt végre korrekciót. Figyelmen kívül hagyja a kapott információt. • Az autó vezetője nem rendelkezik elégséges háttér információval, tudással : az „A” autó vezetője nem tudja, hogy mennyi a sebességkorlátozás vagy –ebben a példában ez ugyam nem túl valószínű forgatókönyv-, nem tudja, hogy mik a korrekció lépései. Ez a példa jól rávilágít azokra a kérdésekre, amelyek az ergonómia szakembereit foglalkoztatják az ember-gép interfész megtervezése során. Az 1. ábrán az interfész lényeges elemei jelennek meg: a kijelző, a vezérlő és a visszajelzés, amelyek a rendszer, környezet, feladat, gép és felhasználó kontextusában helyezhetők el. 1.ábra: Az ember és a gép találkozása: interfész. A fejezet első részében bemutatjuk az ember-gép interfész probléma időbeli fejlődését, kezdve a szenzomotoros illeszkedéstől, az emberi és a mesterséges intelligencia találkozásáig. 32
Ember-gép interfész a szenzomotoros és a kognitív szinten. A második világháború volt az első időszak, amely drámaian mutatott rá az ember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész tervezésével kapcsolatos kihívásokra (Grudin, 2008). Az optimálistól távol álló megoldások növelték a hibázás lehetőségét, ami anyagi és emberi veszteségekkel járt vagy ahhoz vezetett, hogy a műszakilag egyre tökéletesebbé váló fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az emberi tényezők figyelmen kívül hagyásának negatív következményeit jól mutatják azok az összehasonlítások, amelyeket Grether (1949) végzett el olyan magasságmérőket vizsgálva, amelyek vagy figyelembe vették a felhasználót vagy nem: az embert figyelmbe vevő eszközökkel gyorsabb és pontosabb volt a leolvasás. Az első ergonómiai laboratóriumok ennek megfelelően a hadsereg keretein belül jöttek létre (például a MANPRINT az Egyesült Államokban). Az ember és a gép szenzomotoros szinten való találkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt a felhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az interfész problémát a számítógépek tömeges elterjedése, a személyi számítógépek változtatták meg az 1980-as évek elején. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitották meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). A személyi számítógépek elterjedésével az átlagos emberek is egyre több helyzetben találkoztak a mesterséges intelligenciával, és a kutatások az érzékszervi-motoros szintről egyre többször kerültek át a kognitív szintre. Hogyan valósítható meg a hatékony illeszkedés az emberi és a mesterséges intelligencia között? Ehhez elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen is az emberi információ feldolgozás, gondolkodás: milyen az emberi figyelem, memória, mi jellemző az emberi döntéshozatalra, milyen mentális terhelést bír el, illetve milyen mentális terhelés optimális az ember számára, hogyan tudják a gépek kezelni és hasznossá tenni az emberi kreativitást? (Noyes és munkatársai, 2004). Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a problémák –a szenzomotoros és a kognitív illeszkedés- egymás mellett léteznek: a mai napig nagyon sok kutatás folyik azzal kapcsolatban, hogy miként nézzen ki az ember-gép interfész ahhoz, hogy az ember hatékonyan tudja a környezetében lévő gépeket működtetni az érzékszervi-motoros szinten. 33
Az emberi tényezőket figyelembe vevő kijelző: Lehto és Buck (2008) szerint a kijelző –és persze a kezelők- megtervezésekor azt kell elsősorban figyelembe vennünk, hogy az ember-gép kapcsolat egy kommunikációs helyzet. Az emberek megmondják a gépeknek, hogy mit csináljanak, a gépek pedig megmondják az embereknek, hogy mit tegyenek, illetve mit ne tegyenek, valamint visszajelzést adnak az emberi döntések –parancsok- következményeiről. Ez a kommunikációs helyzet azért nagyon fontos, mert a kommunikáció során fellépő hibák gyakori okai a baleseteknek, sérüléseknek. A kommunikáció több dologgal jellemezhető, amelyek közül az egyik legfontosabb talán az, hogy mennyi információ érkezik meg a géptől az ember felé, azaz mennyire hatékony a gép kijelzője az információ közvetítésében24. Ebben a részben azt tekintjük át, hogy mely szempontokra érdemes kiemelten odafigyelni a tervezés során. Ezek természetesen általános útmutatók: mivel a kijelző rendkívül sokféle lehet és rendkívül sokféle helyzetben kerülhet használatra, így nehéz konkrét tanácsokat és javaslatokat megfogalmazni (ld. pl. Diaper és Schithi, 1995; Ivergard és Hunt, 2009). 2. ábra: A sikeres ember-gép interfész jellemzői. Az általános szempontok és útmutatók viszont akkor jók, ha figyelembe veszik, használják az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről összegyűjtött tudást. Az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről való tudás. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, köztes folyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak, amelyekre vagy reagálunk, vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan 24 Valójában persze arról van szó, hogy mennyire hatékony a gép tervezője abban, hogy a felhasználót figyelembe vevő kijelzőt tervezzen. 34
folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz, cselekvés van. Ez a modell segít rávilágítani arra, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek való tervezés során25 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és a motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. A következő részben a teljesség igénye nélkül néhány szempont bemutatására kerül sor. A kijelző tervezése során egy nagyon fontos szempont az emberi figyelem komplex működésének megértése. Az emberi figyelem egyik fontos jellemzője, hogy szelektív: az emberek képesek arra, hogy bizonyos információkat figyelmen kívül hagyjanak, másokat pedig felvegyenek (ld. például Broadbent, 1958). Ez a normál működés feltétele, hiszen ha minden információt felvennénk, az túlterheléshez vezetne, így muszáj a releváns és az irreleváns információkat elkülöníteni. Ez nem „minden vagy semmi” alapú feldolgozás, hiszen azoknak az információknak egy része is detektálásra kerül, amelyekre az ember tudatosan nem figyel oda. Közismert jelenség a koktél-parti hatás. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az emberek képesek több egymással párhuzamosan futó beszélgetés mellett is egy beszélgetésre figyelni és azt követni –azaz képesek szűrni-, másrészt viszont azt is, hogy ha egy általuk nem figyelt beszélgetésben elhangzik a nevük, arra felfigyelnek. Az irrelevánsnak minősített beszélgetés tehát nem kerül teljes kizárásra (Moray, 1959). Jelentős egyéni változatosságot mutat azonban ez a jelenség: Moray (1959) eredeti kísérletében a vizsgálati személyek 33%-a hallotta meg a nevét, amikor az egy irreleváns üzenetben került elhelyezésre, Wood és Cowan (1995) szofisztikáltabb vizsgálatában hasonló 34.6%-os arányról számolnak be. A figyelem szelektivitásának, ahogy arra már utaltunk, az egyik legfontosabb oka az, hogy a figyelmi kapacitás korlátozott: Kahneman (1973) a figyelemről úgy írt, mint egy egységes, differenciálatlan, korlátozott erőforrásról, amelyet el kell osztanunk az adott feladatok függvényében. A többszörös erőforrás elméletek (például Navon és Gopher, 1979) szerint a figyelem nem egységes, hanem az egyes csatornákon differenciálható, de abban egyetértenek Kahnemannal, hogy a kapacitása korlátozott. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több kutató (például Schneider és Shiffrin, 1977) különbséget tesznek az inger felvétel/feldolgozás automatikus és tudatos formái között, amelyek eltérő kapcsolatot mutatnak a figyelmi kapacitással. Az automatikus feldolgozás a személy 25 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 35
kontrollján kívül helyezkedik el és a figyelemtől független. Nem használ fel erőforrásokat, szemben a tudatos feldolgozással, amely kontrollált és erőforrás igényes. A képzés, tanulás során a tudatos feldolgozásból automatikus feldolgozás lehet (erre példa a kezdő autóvezető és a tapasztalt autóvezető közötti különbség). Ebből a rövid összefoglalásból is kiolvasható pár, a tervező és a felhasználó szempontjából kritikus jelenség, ami mutatja, hogy az emberi figyelem természetét miért kell figyelembe venni az ember-gép interfész megtervezése során: • A felhasználónak segíteni kell abban, hogy különbséget tudjon tenni a releváns és az irreleváns ingerek között, hiszen a figyelmi kapacitás korlátozott és ebből következően szeletív. Az irreleváns ingerek felvétele csökkenti a releváns ingerek felvételének valószínűségét, miközben a releváns ingerek felvételének elmulasztása növeli a hibázás, a baleset, az emberi és anyagi veszteség kockázatát. • A figyelem működésében jelentős egyéni különbségek vannak. Ez egyrészt vonatkozik a kapacitás területén található különbségekre (ld. például Just&Carpenter, 1992; Cowan, 2001; Halford, Wilson,&Phillips, 1998), de például olyan jelenségekre is, hogy az irrelevánsnak minősített csatornát mennyiben képes az egyén követni (Moray, 1959; Wood&Cowan, 1995). • Az egyes folyamatok eltérő kapacitás igénnyel rendelkeznek: az automatikus feldolgozási folyamatok nem használják el a figyelmi erőforrásokat, míg a tudatos feldolgozási folyamatok igen (Schneider és Shiffrin, 1977). A különböző képzések és tréningek segíthetnek a tudatos folyamatok automatikussá válásában. • A figyelem korlátozott kapacitásából jól jósolható be, hogy a környezet és a feladat bizonyos vonásai, hibákhoz fognak vezetni: például, amikor a felhasználót arra kérjük, hogy két erőforrás igényes művelet között ossza meg a figyelmét (például két kijelzőt egyszerre kell figyelnie), vagy amikor a releváns ingerek mellett nagyon sok irreleváns inger van jelen (például egy kijelzőt kell figyelnie, de nagyon sokan beszélgetnek mellette). Ha az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek, akkor a tervezés során csökkenteni kell a hibázás valószínűségét vagy rosszabb esetben legalább a hibázás következményeit. Az első esetben, amikor a felhasználót két erőforrás igényes műveletre kérjük, kihasználhatjuk, ha valamelyik szenzoros csatorna nincs telítve (például a feladat vizuális jellegű, és hangjelzéssel figyelmeztetjük a felhasználót, ha gond van). 36
A figyelmi kapacitás problémájához szorosan kapcsolódik az ember terhelhetőségének a kérdése. Yerkes és Dodson (1908) mutattak rá, hogy a terhelés/aktivitás és a teljesítmény/ hatékonyság között egy fordított U-alakú kapcsolat van (ez az úgynevezett Yerkes-Dodson törvény). Alacsony aktivitás mellett (alulterhelés), a hatékonyság is alacsony. Az aktivitás növelése a hatékonyság javulásához vezet egy bizonyos szintig (a hipotézis szerint ez azért van, mert az aktivitás növelése energizál). Ezt követően az aktivitás növelése, a hatékonyság csökkenéséhez vezet (feltehetően olyan tényezők, mint például az emelkedett stressz miatt). A Yerkes és Dodson (1908) által javasolt kapcsolatot több kutatásban is megerősítették (például Broadhurst, 1959; Duffy, 1962; Anderson, 1988), bár a kapcsolat okával kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények (Anderson, Revelle és Lynch, 1989). Ami tervezési szempontból lényeges az a terhelés optimális szintje: az a szint, ahol a 3.ábra: a Yerkes-Dodson törvény grafikus ábrázolása. hatékonyság a legmagasabb. Érdekes módon éppen a komputerizáció elterjedése az, ami a legkevésbé veszi figyelembe ezt a több mint 100 éve megfigyelt kapcsolatot. Ivergard és Hunt (2009) szerint a számítógépek megjelenése sokszor azzal jár, hogy eltűnik a felhasználó 1. ábrán látható aktív szerepe. Helyette a 4. ábrán látható módon, a számítógép belép a kommunikációs és kezelési körbe az ember és a gép közé. 4. ábra: A felhasználó és a gép közé belépő számítógép (Ivergard és Hunt, 2009). Ez Ivergard és Hunt (2009) szerint azért problémás, mert a felhasználó aktív szerepének csökkenésével éppen a legjobb képességeit vesszük el (például rugalmasság, tapasztalat, hosszú távú memória és így tovább), miközben a gyengeségeire irányítjuk a 37
figyelmet (például, hogy az emberek többsége nem igazán jó a figyelem fenntartásában az ún. vigilancia helyzetekben, ahol az éberség a fontos). Az ember a 4.ábrán látható rendszerben olyan pozíciót és szerepet tölt be, amelyre a képességei nem teszik alkalmassá 26. A számítógépeket használó rendszerben is építeni kell az emberi részvételre, amit az alulterhelés negatív következményei indokolnak. Wood (2004) szerint az okozza a legnagyobb gondot, hogy a legtöbb mai rendszer az idő 95%-ban szinte semmilyen vagy csak nagyon kevés bemenetet igényel a kezelőtől, miközben azonban ha valami rosszul alakul, hirtelen nagyon megnöveli a kezelővel szemben támasztott igényeket. A cél, hogy minimálisra csökkenjen annak az esélye, hogy a kezelő kiesik a vezérlési körből, vagy mert elbambul, lanyhul a figyelme, vagy mert összeomlik a túlterheléstől. Wood (2004) erre több lehetőséget említ: személyes faktorok (pl. csökkenteni az alváshiány lehetőségét, a rosszul szervezett műszakok újraszervezésével); rendszer tervezés (pl. olyan másodlagos feladatok bevezetése, amelyek növelik, szinten tartják az aktivitást, elkerülve ezzel, hogy a rendszer túlságosan automatizálttá váljon); eszköz tervezés (pl. a hipnotizáló hatások elkerülése azáltal, hogy kikerüljük az ismétlődő, monoton auditív jelzések használatát); környezet tervezés (pl. kerüljük el, hogy a környezet túl csendes, túl meleg, túl nyugodt, túl semleges legyen); eszköz kialakítás (pl. olyan felületet tervezzünk, ami igényli a mozgást, a közvetlen verbális kapcsolatot és a csapatmunkát). Három további a tervezés során jelentős szempont: • az emberi információ feldolgozó rendszer alapvetően a várakozásokra rendezkedik be. Az emberek kevésbé valószínű, hogy felfigyelnek olyan ingerekre, amiket nem várnak, sőt valószínű, hogy sok esetben azt látják és hallják, amit látni és hallani szeretnének. • a rövid távú ingerek felvételéért és kezeléséért felelős munkamemória működéséből az következik, hogy okos tervezői stratégiának számít, ha az információ mindig akkor jelenik meg a kijelzőn, ha éppen szükség van rá (tehát például nem előbb, a folyamat egy másik szakasza során). Ez csökkenti az olyan hibák lehetőségét, amik az emlékezethez, a felidézés nehézségeihez kötődnek. • az emberek többsége számára fontos szempont, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie egy adott információ elérése érdekében: ami elsőre úgy tűnik, hogy jelentős 26 A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 4. ábrán látható helyzetre nincs valódi példa, hiszen ilyen, az információszerzési és irányítási funkciókat teljesen átvevő számítógépek egyelőre nincsenek. 38
befektetést igényel, azt sokan elkerülik. Ez főleg akkor igaz, ha egymással versengő igények vannak a figyelemre. A tervezőnek ezért olyan interfészt kell terveznie, ahol az információ könnyen, kevés erőfeszítéssel elérhető. Ezeknek és más emberi alapadatoknak megfelelően, több általános alapelvet lehet leírni a kijelzők tervezésével kapcsolatban. A lényeg, hogy a kijelzőn megjelenő információk relevánsak, könnyen láthatók, könnyen diszkrimálhatók legyenek. Fontos, hogy érvényes mutatói legyenek a feladattal kapcsolatos feltételeknek, funkcióknak, veszélyeknek vagy helytelen használatnak. Mielőtt a tervezési alapelvek részletesen bemutatásra kerülnének, egy fontos határvonalat kell húznunk, a design és az ergonómia között: Norman (1988) szerint különbség van a művészi érték és az ergonómiai használhatóság között. Röviden ki kell térnünk még egy dologra: a kijelzők típusaira. A kijelzők többnyire vagy vizuálisak, vagy auditívek (vagy ezek kombinációi). Ritkábbak a más modalitást használó kijelzők (például szaglás, tapintás). A vizuális kijelzők lehetnek statikusak, ami azt jelenti, hogy a kijelző tartalma nem változik. Ilyenek például a jelek, a címkék, a közlekedési táblák, a könyvek. A másik típus a dinamikus kijelző, változó információt jelenít meg. Ilyenek például a kilométeróra, az üzemanyag jelző, az olajnyomás jelző vagy éppen a hűtővíz hőmérsékletét mutató kijelző. A dinamikus kijelzők lehetnek analógok vagy digitálisak, attól függően, hogy milyen formában mutatják be az információt. Az autók többségében a kilométeróra például analóg, de léteznek digitális verziók is. A kijelzők funkcióik szerint is csoportosíthatóak: 1. helyzetet mutató kijelzők: ilyen például a kilométeróra, ami egy aktuális helyzetet mutat 2. figyelmeztetést megjelenítő kijelzők: ezek a szokatlan helyzetre, veszélyre mutatnak rá, ilyenek például a különböző szirénák 3. prediktív kijelzők: ezek a rendszerről tudott adatok, trendek alapján jóslásokat tesznek a jövőre vonatkozóan. Ilyen például az a megoldás, ami az autó átlagos üzemanyag fogyasztása és a jelenleg rendelkezésre álló üzemanyag mennyiség alapján, becslést tesz arra, hogy hány kilométerre elég még az üzemanyag. 4. instrukciót, ajánlást, parancsot megjelenítő kijelzők. Fontos kérdés, hogy hogyan kódolja az információt a kijelző? Több megoldás lehetséges: térbeli (például diagramok, táblázatok, ábrák, amelyek a térben és időben kapcsolódó elemeket mutatják); szimbolikus (például betűk, számok vagy más nem verbális szimbólumok) és képi (például tűz, láng képi megjelenítése egy veszélyre figyelmeztető táblán). 39
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -
Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -

Recommended

Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozásokAlkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Balazs Pankasz
 
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknek
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknekErgonómia megváltozott munkaképességűeknek
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknek
Balazs Pankasz
 
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdésekMunkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Balazs Pankasz
 
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdésekVezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Balazs Pankasz
 
Mi folyik a csapatban?
Mi folyik a csapatban?Mi folyik a csapatban?
Mi folyik a csapatban?
Emese Katona
 
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósításaIntelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Kristóf Gruber
 
360 fokos kompetencia teszt minta profil
360 fokos kompetencia teszt minta profil360 fokos kompetencia teszt minta profil
360 fokos kompetencia teszt minta profil
Imre Környei, PCC, MBA
 
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
Paelife Consortium
 

Recommended

Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozásokAlkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Alkalmazott ergonómia munkatudományi vonatkozások
Balazs Pankasz
 
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknek
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknekErgonómia megváltozott munkaképességűeknek
Ergonómia megváltozott munkaképességűeknek
Balazs Pankasz
 
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdésekMunkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Munkapszichológia kidolgozott ellenőrző kérdések
Balazs Pankasz
 
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdésekVezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Vezetés és szervezetpszichológia ellenőrző vizsgakérdések
Balazs Pankasz
 
Mi folyik a csapatban?
Mi folyik a csapatban?Mi folyik a csapatban?
Mi folyik a csapatban?
Emese Katona
 
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósításaIntelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Intelligens környezet, intelligens iroda – virtuális üzenőfal megvalósítása
Kristóf Gruber
 
360 fokos kompetencia teszt minta profil
360 fokos kompetencia teszt minta profil360 fokos kompetencia teszt minta profil
360 fokos kompetencia teszt minta profil
Imre Környei, PCC, MBA
 
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
5th PaeLife Newsletter (Hungarian)
Paelife Consortium
 
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdfPályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Balazs Pankasz
 
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdfGINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
Balazs Pankasz
 
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
Balazs Pankasz
 
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
Balazs Pankasz
 
Ergoscope
Ergoscope Ergoscope
Ergoscope
Balazs Pankasz
 
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
Balazs Pankasz
 
Cpi riport minta
Cpi riport mintaCpi riport minta
Cpi riport minta
Balazs Pankasz
 
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
Balazs Pankasz
 
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI... Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
Balazs Pankasz
 
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
Balazs Pankasz
 
Online educational environments and ICT tools in higher education
Online educational environments and ICT tools in higher educationOnline educational environments and ICT tools in higher education
Online educational environments and ICT tools in higher education
Balazs Pankasz
 
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Balazs Pankasz
 
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Balazs Pankasz
 
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
Balazs Pankasz
 
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkrőlKérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
Balazs Pankasz
 
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
Balazs Pankasz
 
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjairaRegionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
Balazs Pankasz
 
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
Balazs Pankasz
 
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
Balazs Pankasz
 
Ergonomics - edited study book -
Ergonomics - edited study book -Ergonomics - edited study book -
Ergonomics - edited study book -
Balazs Pankasz
 

More Related Content

More from Balazs Pankasz

Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdfPályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Balazs Pankasz
 
Ergoscope
Ergoscope Ergoscope
Ergoscope
Balazs Pankasz
 

More from Balazs Pankasz (20)

Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdfPályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
Pályaorientációs módszertani kiadvány.pdf
 
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdfGINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
GINOP-KISOSZ-modszertani-ajanlas.pdf
 
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
Dr.-Peceli-Endrene-Fizikai-es-szellemi-kompetenciak-merese-az-Ormansagban-elo...
 
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
Az ErgoScope rendszer gyakorlati felhasználása
 
Ergoscope
Ergoscope Ergoscope
Ergoscope
 
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
Munkaügyi szemle : Fogyatékossággal élő hallgatók a felsőoktatásban és a társ...
 
Cpi riport minta
Cpi riport mintaCpi riport minta
Cpi riport minta
 
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
Digitális kompetenciák és a pályaorientáció munkaerő-piaci összefüggései a 21...
 
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI... Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban SZAKPOLITI...
 
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
Foglalkozási rehabilitációt ösztönző rendszerek kilenc országban (nemzetközi ...
 
Online educational environments and ICT tools in higher education
Online educational environments and ICT tools in higher educationOnline educational environments and ICT tools in higher education
Online educational environments and ICT tools in higher education
 
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
 
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
Online oktatási környezet és ikt tényezők összehasonlító vizsgálata a felsőok...
 
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
Online educational environments and ICT tools in higher education: teachers s...
 
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkrőlKérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
Kérdőíves felmérés az e-learning tanfolyamokról és online oktatási tényezőkről
 
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
IKT tényezők vizsgálata a felsőoktatásban. Kérdőíves felmérés a Pécsi Tudomán...
 
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjairaRegionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
Regionális keresleti felmérés a PTE KPVK innovatív oktatási programjaira
 
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
Zsolt Nemeskéri – Balázs Pankász: METODOLOGIJSKI PRIRUČNIK Prepoznavanje i tr...
 
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
Pankász Balázs - Nemeskéri Zsolt: MÓDSZERTANI KÉZIKÖNYV Pszichés zavarok feli...
 
Ergonomics - edited study book -
Ergonomics - edited study book -Ergonomics - edited study book -
Ergonomics - edited study book -
 

Ergonómia - szerkesztett tanulmánykötet -

  • 1. Magyarország-Horvátország IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program “Munka és Egészség Projekt” Pankász Balázs Ergonómia szerkesztett tanulmánykötet 1
  • 2. BEVEZETŐ Az ergonómia olyan fogalom, amit Nyugat-Európában már régóta ismernek. Lassan nálunk is elterjed a köztudatban, megjelenik a médiában, a reklámszövegek és termékismertetők részévé vált. Ha azt mondjuk valamire, hogy ergonomikus, az pozitív jelentést hordoz, gyakran azonban úgy, hogy nem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy mit is jelent maga a kifejezés. A legkülönbözőbb termékeken látható az ergonomikus címke, és ez egyértelműen versenyelőnyt is jelent. Ugyanakkor az emberek fejében az olyan fogalmak, mint a dizájn, a használhatóság, a felhasználó-barátság és az ergonómia összekeverednek. Ezért is hiánypótló vállalkozás e tanulmánykötet, ami öt fejezetben próbálja bemutatni, hogy mivel is foglalkozik az ergonómia, hogy mit jelent az ergonómiai tervezés, és hogy mi a sikeres termék ergonómiai szempontból. A különböző fejezetek az ergonómia jelenlegi trendjeihez, illetve meghatározó időszakaihoz kapcsolódnak, mint például a számítógépek hardverjének és szoftverjének tervezése, vagy éppen a speciális rétegek –például a mozgáskorlátozottak, a várandós nők, a gyerekek- igényeinek kielégítése. Az irodai ergonómiáról szóló rész a komplex ergonómiai megoldásokra példa, hiszen egyszerre nagyon sok szempontot vesz figyelembe a tervezés során (olyasmiket például, mint a munkaállomások kialakítása, a téri elrendezés fontossága, a zaj, a rossz klíma, vagy éppen a rossz megvilágítás). Hiánypótlónak mondható a vállalkozás, de nem előzmények nélkülinek! A Klein Sándor által szerkesztett, 2004-ben megjelent Munkapszichológia című könyvben külön fejezetet kap az ergonómia, amelyet Antalovits Miklós írt. A fejezet bemutatja az ergonómia alapfogalmait, legfontosabb időszakait, valamint egy példát is mutat a termék-tervezés során felmerülő ergonómiai szempontokra. Ebben a kötetben tehát a Klein Sándor által elkezdett munkát szeretnénk folytatni, új megközelítéseket és a legújabb külföldi szakirodalmakat bemutatva, felhasználva. A tanulmánykötet szerkezetileg öt nagyobb részre osztható. Az elméleti bevezetőben bemutatásra kerülnek az ergonómia nagy időszakai, valamint az egyes időszakokhoz kapcsolódó domináns problémák. Az ergonómia első időszakában, a kutatókat elsősorban az ember-gép találkozás érzékszervi-motoros szintje foglalkoztatta: hogyan kell úgy megtervezni a gépek kijelzőjét, illetve kezelő felületét, hogy az megfeleljen az emberi mozgásról és érzékelésről való tudásunknak? A következő időszakot a tudományok széles területét inspiráló rendszerelmélet határozta meg: az ember-gép kapcsolaton túllépve, az ergonómiai szakemberek az ember-gép-környezet rendszer egészét kezdték el vizsgálni. A harmadik 2
  • 3. időszakban az ergonómia, mint versenyelőny jelenik meg, a fogyasztói termékek piacán. Ami ergonomikus, az könnyebben eladható is, így az ergonómiai tervezés a vállalatok egyik prioritásává válik az 1970-es években. Az 1980-as években a kognitív ergonómia újrafogalmazza a klasszikus ergonómiai kérdést. Még mindig az ember és a gép találkozásáról van szó, de a bonyolultabbá váló gépek felvetik a következő problémát: miként illeszthető egymáshoz az emberi és a mesterséges intelligencia? Az 1990-es évektől az látható, hogy a termékergonómia vezető ága marad az ergonómiai kutatásoknak, a biztonság szempontjai hangsúlyosabbá válnak, új módszerek jelennek meg (például a későbbi felhasználók bevonása a tervezési fázisba), és egyre nagyobb tere van a speciális rétegek igényeit kielégítő tervezésnek. Az ergonómiai időbeli kibontakozását végigkövetve, jól látható, hogy az ergonómia fiatal tudomány, melynek fókusza, céljai, módszerei folyamatosan változnak, alakulnak. Az ergonómia elismertsége az elmúlt években sokat változott, bár az igaz, hogy a fogalom elterjedése nem feltétlenül járt együtt a fogalom pontos értelmezésével. A módszerekről és a jó termékek kritériumairól szóló rész jól mutatja meg az ember, gép és rendszer illeszkedés kérdésének komplexitását, amelyben nemcsak az emberi tényezők játszanak jelentős szerepet, hanem más, például mérnöki, gazdasági szempontok is. A tanulmánykötet második fejezetében az ember-gép interfész problémával fogunk részletesebben foglalkozni. Ez jelenti egyrészt a klasszikus ergonómia, a „fogantyúk és skálák” ergonómiájának kérdéseit. Hogyan kell kialakítani az ember által használt gépek és eszközök kezelő felületét? Ebben a fejezetben tárgyalunk ugyanakkor egy másik témát is, az interfész probléma egy új szintjét: az emberi és a mesterséges intelligencia találkozását. A kognitív (és szoftver-) ergonómiának nevezett terület fő kérdése, hogy a magasabb szintű emberi gondolkodás (például a döntéshozatal, ítélethozatal, kreativitás) és a mesterséges intelligencia közötti illeszkedés hogyan valósítható meg. Nyilvánvaló, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek elsősorban a számítógépes szoftverekkel kapcsolatban vizsgálják, az emberi és a gépi kommunikáció közötti kapcsolatot. A személyi számítógépek elterjedésével az ergonómia módszertanilag is egy új szakaszába lépett, hiszen egyre gyakoribbá válnak a felhasználókat már a tervezés kezdeti szakaszában bevonó, a részvételre építő, ún. alulról felfelé módszerrel dolgozó projektek. A harmadik fejezetben azt a terület tárgyaljuk, amellyel kapcsolatban az átlagember a legtöbbször találkozik az ergonómia kifejezéssel: a mindennapi, akár munkahelyi, akár munkán kívüli felhasználású tárgyak, termékek ember-központú tervezéséről van szó. Napjainkban, ha egy termék ergonomikusnak nevezhető, az közvetlenül növeli az értékét, miközben azonban nem teljesen világos, hogy mit is tekintünk valójában jó ergonómiai 3
  • 4. tervezésnek. A felhasználó barát jelleget, vagy a használhatóságot? A „jó” formát vagy a funkciót? A harmadik fejezetben először bemutatjuk a termék tervezés ciklusait, majd azokat a szempontokat tárgyaljuk, amelyek egy terméket jóvá tesznek az ember-termék illeszkedés szempontjából. Itt két egymáshoz szorosan kapcsolódó, de független megközelítés kerül tárgyalásra: egyrészt a Schakel (1981) által kidolgozott használhatóság fogalma, amit a LEAF mozaikszóval is szoktak jelölni (tanulhatóság, hatékonyság, szubjektív jó érzés és rugalmasság). A másik megközelítés Antalovits (1998) nevéhez kötődik, aki az ergonómiailag jó terméket három kritérium mentén határozza meg: hatékonyság, biztonság, komfort. A fejezet következő részében arra keressük a választ, hogy mely tervezői stratégiák vezetnek el használható, a jó illeszkedést megvalósító termékekhez. Fontos kiemelni, hogy a tervezői stratégiák sorba rendezhetők abból a szempontból, hogy mennyire valószínűen vezetnek el az ergonómiai szempontból jó kimenetekhez, de egy adott stratégia kiválasztását, vagy elvetését több faktor határozza meg egyszerre. Az ergonómiailag jó tervezői stratégia nem mindig megfelelő például gazdasági szempontból, és a fejlesztéssel foglalkozó szakembereknek folyamatosan kompromisszumokat kell keresniük a faktorok között. A fejezet záró részében a szoftverergonómia problémájáról lesz szó: mi az, ami egy felhasználó számára könnyűvé teszi egy szoftver használatát? A negyedik fejezetben egy gyakorlati példán keresztül mutatjuk be az emberi tényezőket figyelembe vevő megközelítés előnyeit. Az irodai ergonómia több ergonómiai kutatás eredményeit használja fel. Az irodai környezet kialakítása közben figyelni kell például a környezeti ártalmakra (ilyen például a zaj, a világítás, a klíma, a hőmérséklet), valamint a munkavégzés jellegéből adódó kérdésekre (a hosszan tartó ülés miatt például fontos a székek és asztalok megfelelő kialakítása, a számítógép használat pedig egész sor problémát vet fel, mint például a szem elfáradása, a csukló és a kezek sérülése). Az irodai környezet kialakítása szorosan kapcsolódik a munkavállaló egészségének megőrzéséhez: a szellemi munkát végző emberek sérülései, betegségei nagy százalékban kapcsolódnak a statikus munkavégzéshez, a folyamatos billentyűzet és egér használathoz, a monitor hosszan tartó bámulásához, azaz olyan dolgokhoz, amelyeket az ergonómiai tervezés nagy mértékben csökkenthet, kiiktathat. A tanulmánykötet ötödik, egyben záró fejezetében arra keressük a választ, hogy miként próbálja meg az ergonómia kielégíteni a „speciális” felhasználók igényeit. A „speciális” kifejezés az ergonómiával kapcsolatban sok mindent jelölhet: lehetséges, hogy egyszerűen olyan felhasználókról van szó, akik túl alacsonyak, túl magasak, túl vékonyak vagy túl kövérek, esetleg a bal a domináns kezük. Speciális igényű felhasználóknak számítanak még például a várandós nők, az idősebbek és a valamilyen fogyatékkal élő 4
  • 5. személyek. A tervezéshez az emberi alapadatokat felhasználó ergonómia kihívása az ő esetükben az, hogy az ő alapadataik eltérnek a legtöbb felhasználóétól. A termékeket, eszközöket és munkakörnyezetet úgy kell kialakítani, hogy ezeknél a speciális igényű felhasználóknál is megvalósuljon az ember-gép-környezet illeszkedés, miközben a hatékonyság szempontjainak továbbra is előtérben kell maradniuk. Már egy olyan hétköznapi termék, mint a fürdőkád esetében jól látható, hogy az idősebbeknek teljesen más problémákkal kell megküzdeniük, mint az átlagos felhasználóknak a kád használatával kapcsolatban: például a beszállás, kiszállás és a víz hőmérsékletének szabályozása nekik egészen más kihívást jelent, mint a fiatalabbaknak (Nayak, 1995). Reméljük, áttekintésünk eléri célját: az ergonómia fogalma és a tanulmányozott terület érintett kérdései alapos bevezetést adnak a témával barátkozó olvasó számára. 5
  • 6. ELSŐ FEJEZET: Az ergonómia fogalmai, időszakai, módszertana. Milyen a jó tervezés? Előfordult már Önnel, hogy nem tudta megmelegíteni a kávéját egy mikrohullámú sütőben? Norman (1988) szemléletes anekdotájában Kenneth Olsen, a Digital Equipment Corporation (DEC) mérnök végzettségű elnöke, így járt a saját vállalata által gyártott sütővel. Vagy hogy rossz főzőlapot indított el, mert nem volt egyértelmű az Ön számára, hogy melyik laphoz melyik kapcsoló tartozik? Esetleg, hogy több órai gépelés után fájt a csuklója az egér használattól, a háta pedig a kényelmetlen széktől, miközben a szemét mozgató izmok fáradtsága miatt szédült és rosszul érezte magát? Ismeri a kellemetlen érzést, amikor egy tárgy, eszköz túl nagy, túl kicsi, túl sok vagy túl kevés programmal rendelkezik, vagy amikor egy szoftverről azt sem lehet eldönteni, hogy milyen célt is szolgál? Túlságosan sokszor tapasztalható, hogy a tárgyak, amik körbevesznek minket olyanok, mint Prokrusztész1 ágya, amelybe sehogyan sem illünk bele. Az ergonómia tudománya arra keresi a választ, hogy miként lehet az ember, az ember által használt tárgyak, eszközök és a (munka)-környezet jobb illeszkedését elérni? A hangsúly az ember és a technikai környezet közötti harmónia megteremtésén, biztosításán van (Antalovits, 1998). Az ergonómia kifejezés két görög szó összetételéből ered: az ergos azt jelenti, hogy munka, a nomos pedig, hogy törvények. A kifejezést hagyományosan Professzor K.F.H. Murrell (1965) nevéhez kötik, aki egyike volt azon tudósoknak, akik 1949. július 8.-án a Londonban lévő Queen Anne szálloda 1101-es szobájában összegyűltek, azzal a céllal, hogy egy emberi teljesítménnyel foglalkozó csoportot hozzanak létre („Human Performance Group”) (Pheasant, 2003)2. Ezek a kutatók nagyon különböző területekről érkeztek: volt köztük mérnök, pszichológus, élettanász, orvos vagy éppen munkavédelemmel foglalkozó szakember is. A kevéssel korábban véget érő második világháború során mindannyian részt vettek olyan kutatásokban, amelyek a harcoló ember hatékonyságára vonatkoztak és mindannyian felismerték az ember és a gép közötti kapcsolat komplex természetét. Még 1949 vége előtt létrehozták az Ergonómiai Kutatási Társaságot („Ergonomics Research Society”), ami később Ergonómiai Társaságra módosította a nevét. Az ergonómia történetéről szóló részben látható lesz majd, hogy az ergonómia által tárgyalt problémák hosszú előzményekre 1 Prokrusztész a görög mitológia alakja, a híres rabló, aki az áldozatait az ágyába fektette, és megkínozta: ha áldozata nagy termetű volt és kilógott az ágyból, akkor levágott belőle, ha alacsony volt, akkor addig nyújtotta, míg az ággyal azonos hosszúságú nem lett. A „Prokrusztész ágya” kedvelt szófordult az ergonómiában és olyan megoldási formára utal, amelybe a valóságos felhasználók széles köre csak erőszakosan kényszeríthető bele. 2 Érdemes azonban megjegyezni, hogy a kifejezés először 1857-ben egy lengyel újságban jelent meg. Úgy tűnik azonban, hogy a szó első használatáról Murrell nem tudott és ettől függetlenül javasolta az ergonómia kifejezést az új tudományág megnevezésére (Harvey, 2004). 6
  • 7. nyúlnak vissza, mégis kijelenthető, hogy az ergonómia a második világháborúban született meg. A háború során csak az amerikai légierő több mint 400 repülőgépet veszített el olyan hibák eredményeként, amelyek az ember és a gép „találkozásának” helytelen megtervezéséből származtak (Antalovits, 1998). A hadi vezetés és a gépek tervezői kénytelenek voltak szembesülni azzal, hogy bár a gépek műszakilag tökéletesebbek lettek, többet tudtak, a rendszer egésze mégis megbízhatatlanabbá vált. A problémát az okozta, hogy a tervezés során nem vették figyelembe a gépet működtető embereket, és azokat az alapvető törvényeket, amelyek az emberi érzékelésre, észlelésre, cselekvésre, információ feldolgozásra vonatkoznak. A háborús veszteségek drámaian mutattak rá, egy korábban csak sejtésszerűen megfogalmazott igazságra: a gépeknek és a munkakörnyezetnek illeszkednie kell az emberi felhasználóhoz. Az optimális illeszkedés elmaradásának számos következménye van: csökken a teljesítmény, nő a felhasználói elégedetlenség, nő a balesetek valószínűsége illetve különböző fizikai és pszichés egészségkárosodások várhatók (Pulat, 1992). Ez az ergonómia első vizsgált problémája: az ember és a gép találkozása az érzékeléses-mozgásos szinten. Milyen legyen a gépek kijelzője, kezelő felülete, melyek azok a műveletek, amelyek természetesek és melyek azok, amelyek természetellenesek az ember számára? Hogyan lehet az emberi igényeket kielégíteni és egyidejűleg a gépek hatékonyságát növelni? Ezekből a kérdésekből is jól látszik, hogy az ergonómia gyakorlati tudomány, amelynek célja „az ember és munkakörnyezete kölcsönhatásának tudományos tanulmányozása” (Murrell, 1965). A tudomány feladata, hogy begyűjtse a tervezéshez szükséges emberi alapadatokat, valamint hogy önálló metodológiát, módszertant kínáljon ehhez az adatgyűjtéshez. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, a köztes folyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak, amelyekre vagy reagálunk vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz, cselekvés van. Mint minden modell, ez is természetesen jelentős leegyszerűsítés3, de segít megvilágítani azt, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek 3 Nem vesz figyelembe olyan fontos, az interakciót módosító emberi tényezőket például, mint az érzelmek. 7
  • 8. való tervezés során4 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. Az ergonómiai kutatásokban részt vevő orvosok, élettanászok, pszichológusok tehát ennek a rendszernek a különböző elemeit akarják megérteni. Az ergonómiát aztán a gyakorlatban alkalmazó szakemberek –elsősorban mérnökök- pedig ezekből az alapadatokból kiindulva, próbálnak meg olyan gépeket, rendszereket tervezni, amelyek alkalmazkodnak az ember sajátosságaihoz5. Említettük már, hogy az ergonómia első problémája, az ember és a gép találkozásának, az ember-gép interfésznek a megfelelő megtervezése volt az érzékszervi-motoros szinten. A fiatal tudomány gyakorlati alkalmazása során azonban kiderült, hogy számos más probléma van, amelyhez az ergonómiát művelők érdemben hozzá tudnak szólni. Emellett jó pár „ergonómiai” probléma a tudományág születését követően jött létre. A bevezető fejezet első részében az ergonómia időbeli kibontakozását követjük nyomon, kezdve az ergonómia előzményeivel, végül eljutva a napjainkban megfigyelhető trendekig. A korszakolás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy egy adott probléma csak az adott időszakban volt érdekes a kutatók számára, pusztán arról van szó, hogy ezek a problémák ilyen sorrendben merültek fel. A mai napig érvényes például, hogy az ergonómia művelői megoldásokat keresnek az ember- gép interfész klasszikus problémáira a szenzomotoros szinten. Ezt jól jelzik azok a kutatások is, amelyek a különböző ergonomikus billentyűzetekkel és egerekkel kapcsolatosak. A következő időrendet mutató ábrán jól látható, hogy az ergonómia milyen szakaszokon ment keresztül (1.ábra). 1.ábra: Az ergonómia időszakai (Antalovits, 1998 nyomán) 4 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 5 Érdemes megjegyezni, hogy Antalovits (1998) szerint csak azokat a megoldásokat tekinthetjük ergonómiainak, ahol a részt vevő szakemberek egy része az emberrel foglalkozó tudományterületekről érkezik (pl. pszichológia, biológiai, orvostudományok), a másik része pedig mérnöki végzettséggel rendelkezik. 8
  • 9. Az ergonómia előzményei: iparosodás, taylori munkaszervezés. Az ergonómiai gyökerei a század elejére, az iparosodás korszakára, a nagyüzemi technológiák időszakára nyúlnak vissza (Antalovits, 1998). Elsősorban a Frederick Taylor nevével fémjelzett tudományos irányítás mozgalom érdemel említést, melynek fő célja a munka racionalizálása volt6 (Taylor, 1911). Ehhez olyan módszereket hívott segítségül, mint a mozdulat- és időelemzés. Bár volt néhány előremutató felfedezés (pl. Frank és Lilian Gilbreth sebészekre vonatkozó kutatásai, ld. Antalovits, 1998), mégis az ergonómiai szemlélet nagyon távol állt a kor felfogásától. Taylor gondolkodásában például a gépek, eszközök és az ember közötti kapcsolat jelentős szerepet játszik, de itt még alapvetően azon van a hangsúly, hogy megfelelő embert kell választani egy adott munkára, illetve hogy az embereket kell a gépekhez igazítani. Dekker (2004) jól mutat rá a különbségre az ergonómia előtti időszak és az ergonómiai gondolkodás között az emberi hibák értelmezésében. Az emberi hibákat az ergonómia megjelenése előtt a rendszerek bukásainak okaként látták. Az emberre a mérnökök úgy tekintettek, mint a rendszer egyetlen labilis pontjára: a valójában biztonságosan működő eszközök, gépek és rendszerek csupán az emberi gondolkodás kiszámíthatatlansága miatt hordoznak kockázatot magukban. Az ergonómiai szemlélet máshogyan értékeli az emberi hibázást: nem okként, hanem tünetként, ami a rendszerben rejlő mélyebb problémára mutat rá. A hiba itt tervezési hiba: egyszerűen arról van szó, hogy a tervezés során rosszul kerültek felmérésre –vagy egyáltalán nem kerültek felmérésre- a gépeket működtető emberek sajátosságai. 2.ábra: Az emberi hiba klasszikus és ergonómiai megközelítése. 6 Ez a mozgalom a taylorizmus néven vált ismertté. 9
  • 10. A személetbeli váltás egyik fontos okára mutat rá Noyes (2004). A 19. századi és a 20. század eleji gyárak többségében, az ember volt a rendszer „feláldozható” eleme. Az emberi erőforrás nem volt különösebben értékes, hiszen a munkák többsége nem igényelt speciális képzettséget. Ha valaki kiesett a munkából –akár azért, mert megsérült, akár azért, mert meghalt-, könnyen pótolható volt. A helyére felvett munkás gyorsan megtanulta a jórészt manuálisan végzett munkát. Látható tehát, hogy a második világháború előtt, pár elszórt példát leszámítva, nem nagyon beszélhetünk ergonómiai szemléletről, de nem is nagyon indokolt az ergonómiai szemlélet megjelenése 7. A helyzet a második világháborúban változott meg, amikor kiderült, hogy a fejlett technológiák (pl. radar képernyő, repülőgép műszerfal kezelők és kijelzők) kezelése, problematikus volt az operátorok számára. Sok operátor nehezen tanulta meg az új technológiák alkalmazását, és különösen a tanulás kezdeti időszakában rengeteg, többnyire súlyos következményekkel járó hibát vétett. Lehetséges, hogy békeidőben ez kevésbé számított volna, de a háború alatt a képzett munkaerő felértékelődött: miközben a hosszadalmas tréningekre nem volt lehetőség, a tréningek hiánya anyagi és emberi áldozatokkal járt. A második világháború alatt gyűjtött tapasztalatok nyilvánvalóvá tették, hogy az új technológiák tervezése során nem lehet figyelmen kívül hagyni az emberi kezelők (például pilóták, navigátorok) szükségleteit és képességeit Ez a felismerés hozta létre az ergonómia első, „klasszikus” szakaszát, amelyet szokás „fogantyúk és skálák” ergonómiájának is nevezni (Antalovits, 1998). A következő részben ezt az időszakot mutatjuk be. Az ergonómia születése (1945-1960): ember-gép kapcsolat a szenzomotoros szinten. Ahogy arról már korábban szó esett, a második világháború drámaian mutatott rá az ember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész megtervezésével kapcsolatos kihívásokra (Grudin, 2008). Az alkalmazás során rengeteg megoldásról derült ki, hogy távol áll az optimálistól. Grether (1949) vizsgálatában bemutatta például, hogy a hagyományos három mutatóból álló magasságmérő, amelyet a harci repülőgépek is használtak, nemcsak hosszú ideig elvonja a pilóta figyelmét –több mint 7 másodpercet vett igénybe a leolvasása-, hanem a leolvasások majdnem 12%-ban a pilóta 300 méternél többet tévedett a magasság meghatározásában. Grether (1949) bebizonyította, hogy az ettől eltérő kialakítás úgy 7 Az első világháború során már történt elmozdulás a korai iparosodás emberi tényezőket figyelembe nem vevő szemléletéből az ergonómiai szemlélet felé. Oborne (1982) hívja fel a figyelmet arra, hogy a töltény gyárakban a hagyományosan férfiaknak tervezett gépeket a nők nem tudták hatékonyan használni. A mérnökök rájöttek azonban, hogy a probléma nem a nőkben volt, hanem a gépek tervezésében. 10
  • 11. csökkentette a leolvasási időt, hogy közben a leolvasási pontosság nőtt. A hagyományos és az eltérő kialakítás közötti különbséget az „emberi tényezők” figyelmen kívül hagyása illetve figyelembevétele jelentette. 3. ábra: Három mutatóval rendelkező magasságmérő. Grether (1949) kimutatta, hogy mind a leolvasási idő, mind a leolvasási pontosság gondot okozott a pilótáknak. Az „emberi tényezők” kifejezéssel kapcsolatban egy kis kitérőt kell tennünk: az „emberi tényezők” („human factors”) elnevezés a második világháborút követően az Egyesült Államokban terjedt el. Kutatói és gyakorlati szakemberi hasonló problémákkal foglalkoztak, mint Európában az ergonómia szakemberei, bár a két megközelítés között árnyalatnyi különbségek azért voltak. Az Egyesült Államokban sokkal kevésbé volt szerteágazó az emberi tényezőkkel foglalkozó szakemberek tudományos háttere. Az emberi tényezőkkel foglalkozó csoport 1957-ben az Amerikai Pszichológiai Társaságon belül alakult meg és csak később lett önálló társaság Emberi Tényezők Társasága („Human Factors Society”) néven. Az európai iskolára, mint azt korábban láttuk, sokkal inkább jellemző volt a sokszínűség, hiszen a pszichológiával foglalkozók mellett, már az első 1949-es találkozón is biológusok, élettanászok, orvosok és mérnökök is képviseltették magukat. A továbbiakban azonban az ergonómia és az emberi tényezők kifejezéseket szinonimaként fogjuk kezelni, ami megfelel az utóbbi évtizedekben megjelent szakkönyvek gyakorlatának (Antalovits, 1998). Erre a változásra jól reflektál az is, hogy az Egyesült Államokban megalapított Emberi Tényezők Társasága nemrég Emberi Tényezők és Ergonómia Társaságra módosított a nevét (Stanton, 2003). Az időrendből jól látható, hogy a második világháború tapasztalatai mind az Egyesült Államokban, mind Európában elindították azokat a kutatásokat, kutatói laboratóriumokat, amelyek az ember-gép interfész probléma megoldásával foglalkoztak. Az első ergonómiai laboratóriumoknak értelemszerűen a hadsereg adott otthont: az Egyesült Államokban a 11
  • 12. Védelmi Minisztérium elindította a MANPRINT8 nevű programot, ami az ember-gép integráció kérdését próbálta megoldani. Nem sokkal később az Egyesült Királyság Védelmi Minisztériuma hasonló programot hirdetett (Harvey, 2004). Eközben 1949-ben Angliában megalakult az Ergonómiai Kutatási Társaság, majd 1957-ben útjára indult az első ergonómiai szaklap az Ergonomics folyóirat is. 1959-ben létrejött a Nemzetközi Ergonómiai Társaság („International Ergonomics Association”), amely 1961-ben megtartotta első konferenciáját Stockholmban (Antalovits, 1998). A lényeges tehát az volt, hogy felismerésre került, hogy a harci eszközök nem optimális –szuboptimális- működésének egy része az ember és a gép nem megfelelő illeszkedéséből adódott. Az össze nem illés következményei lényegesek voltak a hadsereg számára: vagy hosszú és drága tréningre volt szükség az eszközök használatához vagy az történt, hogy ezek hiányában a fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az ember és a gép szenzomotoros szinten való találkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt a felhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az ezen a téren feltárt ergonómiai összefüggéseket részletesebben bemutatjuk majd a második fejezetben, amelynek témája egyrészről az ember-gép közötti szenzomotoros, másrészről kognitív illeszkedés lesz. A rendszerergonómia (1960-as évektől): ember-gép-környezet, mint rendszer tanulmányozása. Az 1950-es években a hidegháborús fegyverkezés és az űrkutatási verseny hatására az ergonómia fejlődése töretlenül zajlott. Ebben az időszakban jelent meg az általános rendszerelmélet (ld. pl. Bertalanffy, 1950), mely számos tudományterületre, így az ergonómiára is, megtermékenyítő hatással volt. Az ember és a gép érzékszervi-motoros interfész problémájából kiszabadult az ergonómia és elkezdett rendszerszinten gondolkozni az ember, gép és a környezet közötti kapcsolatokról. Ekkor ismerik fel a nagyvállalatok is az ergonómiában rejlő – főleg gazdasági - lehetőségeket, így megindul az ergonómia haditechnikától és űrkutatástól független fejlődése9. Az 1960-as években az emberi tényezőket már nem csupán a gépek, technikai eszközök tervezésében hasznosítják, hanem meghatározó szerephez jutnak a környezet kialakításában és a termelési rendszerek optimalizálásban is (Antalovits, 1998). 8 MANpower and PeRsonnel INTegration. 9 Ugyanakkor továbbra is igaz, hogy az ergonómia felfedezései először szinte mindig a csúcstechnológiában (pl. haditechnika, űrkutatás) jelenek meg (Antalovits, 1998). 12
  • 13. Termékergonómia (1970-es évektől): a termékek megtervezésének ergonómiája. A termékergonómia az ipari formatervezés (design) és az ergonómia „közös metszeteként” jött létre (Antalovits, 1998). Az 1960-as években a nagyvállalatok felismerték az ergonómiában rejlő közvetlen gazdasági előnyöket, miután kiderült, hogy nemcsak a gépek és eszközök, hanem az egész munkakörnyezet optimális megtervezése is hatással van az emberi teljesítményre, ezáltal a vállalat teljesítőképességére. A 1970-es években a vállalatok számára még inkább nyilvánvalóvá vált az ergonómia hasznossága, közvetlen profitot teremtő képessége. Az autóipar, a szórakoztató elektronika és a fogyasztói termékeket gyártó vállalkozások fokozódó versengésében hamar kiderült, hogy ugyanazért az árért a legtöbb piaci szereplő ugyanazt a színvonalat tudja nyújtani. A vásárlók a sok hasonló termékből azokat választották ki, amelyek jobban megfeleltek az egyéni igényeiknek. Az ergonómiai szempontoknak a termék egész életciklusán keresztül való érvényesítése (kezdve az ötlet felvetődésétől, a megvalósításon és a piaci bevezetésen keresztül, az újrahasznosíthatóságig), jelentősen növelte a termék eladhatóságát. Noyes (2004) szerint a tervezésekor minél hamarabb kerülnek figyelembe vételre az emberi tényezők, annál „jobb” lesz a termék az ergonómiai szempontok alapján (a fejezet záró részében még visszatérünk arra, hogy mik a „jó” termék, tervezés kritériumai). A termékergonómia különböző aspektusai a tanulmánykötet harmadik fejezetében részletesen is bemutatásra kerülnek majd. Kognitív és szoftverergonómia (1980-as évektől): a komputerizáció elterjedése, a személyi számítógép megjelenése. Ember-gép kapcsolat a kognitív szinten. Az 1980-as években az ergonómiai kutatásoknak két jelentősebb hajtóereje volt: az egyik az információs technológiák - különös tekintettel a személyi számítógépek – elterjedése volt. A másik azokhoz a nagyobb katasztrófákhoz kapcsolódik, amelyek időben viszonylag egymáshoz közel történtek a 1970-es évek végén, 1980-as években (1979: a Three Mile Islandi atomerőműben bekövetkezett baleset, 1984: a Bhopali vegyi üzem katasztrófája Indiában, 1986: a Csernobili atomerőmű katasztrófája, 1986: a Challenger űrhajó lezuhanása és 1987: a Zeebrugge komphajó balesete). 13
  • 14. 4.ábra: A csernobili atomerőmű. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitotta meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). Ez az új szempont általában véve is felértékelte az ergonómia fontosságát, hiszen Hendrick (2002) becslése szerint az ergonómiai pozíciók száma 25%-al megnőtt az 1980-as években, a piaci szektorban. A személyi számítógépek elterjedése napi szinten irányította rá a figyelmet mind a hardver, mind a szoftver emberi tényezőket figyelembe vevő megtervezésének fontosságára. Az emberi felhasználó és a számítógépek találkozása valójában nem más volt, mint az első, klasszikus ergonómiai problémának –az ember és a gép interfész szenzomotoros illeszkedése-, újrafogalmazása egy magasabb szinten: az ember és a gép interfész kognitív illeszkedésének szintjén. Ez az a szint, amit korábban Noyes és munkatársai (2004) alapján „gondolkodásként” definiáltunk: a mentális munkabírás, a döntéshozatal, az ember-számítógép kommunikáció, a kreativitás és más hasonló jelenségek tartoznak ide. A balesetek, katasztrófák hatása kettős volt: Antalovits (1998) mutatott rá, hogy a katasztrófák okainak elemzése során egyértelműen kiderült, hogy egy közös okot valamennyi hátterében fel lehetett fedezni. Ez az emberi tényezők szerepének alulértékelése –sőt egyes esetekben figyelmen kívül hagyása- volt, a rendszerek tervezése és működtetése során. A számítógépek elterjedéséhez hasonlóan a balesetek is erősítették az ergonómia tudományának helyzetét, hiszen az ergonómiai szempontok betartását egyre több országban törvényileg is szabályozni kezdték, vagy szigorították a már meglévő törvényeket. Hendrick (2002) szerint az Egyesült Államok bíróságainak gyakorlata egyértelmű és következetes volt ezen a téren: a vezetők felelőssége, hogy elegendő figyelmet fordítsanak az ergonómiai szempontokra mind a 14
  • 15. termékeik, mind a saját vállalataik munkakörnyezetének kialakítása során. Ennek hiányában, súlyos büntetésekre számíthatnak. A balesetekhez kapcsolódóan a kutatók drámai felismerésre jutottak, amely az ergonómia egy alrendszerének, a makroergonómiának a fontosabbá válásához vezetett: teljes mértékben elképzelhető, hogy a mérnökök –ergonómiai szempontból- kiváló munkát végeznek egy adott rendszer részeinek, moduljainak, alrendszereinek megtervezése során, mégsem érik el a kívánt hatékonyságot és biztonságot. Ennek oka az, hogy nem fordítanak elegendő figyelmet a teljes munka rendszer makroergonómiai megtervezésére10 (Hendrick, 1984, 1986a, 1986b). A katasztrófák elemzése (elsősorban a Three Mile Islandi és a Csernobili atomerőművekben bekövetkezett balesetekről van szó, valamint a Bhopáli vegyi üzemről), egymástól függetlenül több kutatót is hasonló következtetéshez vezetett (Meshkati, 1986, 1991, Meshkati és Robertson, 1986, Munipov, 1990). Trendek az ergonómiai kutatásban. Az ergonómia fiatal tudomány, ami folyamatosan alakul, változik, ahogyan újabb és újabb problémák jelennek meg, az ember és a gépek, az ember és a munkakörnyezet találkozásával kapcsolatban. A változások sebességére mutat rá az a tény, hogy ma a szoftver ergonómia talán az egyik legfontosabb része az emberi tényezők kutatásának, miközben az első személyi számítógépeket csak 1978 februárjában kezdték el árulni, a személyi számítógépek tömeges elterjedésére a munkahelyen pedig az 1980-as évek elején került sor (Noyes, 2004). 10 Ez látszólag a rendszerergonómia fontosabbá válása, de Hendrick (2002) szerint nem pusztán erről van szó, hanem egyfajta szemléletváltásról is: míg a rendszerergonómia elsősorban az individuum és a munkakörnyezet illeszkedését vizsgálja, és egyfajta környezeti ergonómiaként működik, addig a makroergonómia az ember és a teljes szervezet, munka rendszer illeszkedésére helyezi a hangsúlyt. 15
  • 16. 5. ábra: Az egyik első személyi számítógép, a Xerox Alto 1973-ból. A jövőben várhatóan az előző részekben bemutatott trendek erősödnek majd meg: a kognitív és szoftver ergonómia, illetve a minél biztonságosabb tervezés mind a munkahely kialakítása, mind a termékek tervezése során. A szoftver ergonómia megváltoztatja, átalakítja az ergonómiai kutatások módszertanát, hiszen jellegéből adódóan eltér a korábbi emberi tényezőkkel kapcsolatos problémáktól. A szoftverek esetében ugyanis nincsenek átlagos felhasználók, hiszen a személyi számítógépek szinte mindannyiunk életében jelen vannak. A programozás során olyan szoftvereket kell létrehozni, amelyek a kezdőtől egészen a haladó felhasználóig, mindenki esetében megvalósítják az optimális illeszkedését. Egy másik fontos szempont a szoftverek tervezése során, hogy a mérnököknek, informatikusoknak engedniük kell a hagyományos „felülről lefelé” stílusú tervezésből, hiszen az egyes szoftverek sikerességét éppen a felhasználók minél korábbi bevonása, a participáció lehetősége teremti meg (Antalovits, 1998). Ahogy egyre többet tudunk meg az emberről –az emberre jellemző alapadatokból-, valamint a gépek és eszközök működéséről, úgy várható, hogy a „termékek” 11 kialakítása egyre differenciáltabb lesz, és a speciális-, vagy rétegigények egyre fokozottabban kerülnek majd figyelembe vételre. Már sok szót ejtettünk arról, hogy az ergonómia önálló módszertannal rendelkező tudomány, ahol a kutatók feladata az, hogy minél több alapadatot begyűjtve, hozzájáruljanak 11 A termék szót ebben az esetben tág értelemben használva. 16
  • 17. az ember és a gép közötti harmónia létrejöttéhez. A következő részben az ergonómia módszertana kerül bemutatásra. Az ergonómia módszertana. Az ergonómia módszertanának egy része megegyezik más, emberekkel foglalkozó tudományok módszereivel, miközben létezik néhány speciális, az ergonómiai kutatók által kidolgozott eljárás is (ilyennek tekinthető például a heurisztikus értékelés). A következő részben a különböző módszereket, azok csoportosíthatóságát mutatjuk be, nagy hangsúlyt helyezve arra, hogy az egyes módszereknek mik az előnyei illetve a hátrányai. Az első nagy dimenzió, amelynek mentén Noyes (2004) szerint feloszthatjuk az ergonómiai módszereket, a különbségtétel a formatív és a szummatív módszerek között. Itt az eltérés abban van, hogy a termék életciklusának mely szakaszában használhatók az egyes módszerek. A formatív eljárásokat a termék tervezése során használják, miközben a kész termék elemzésére, értékelésére alkalmasabbak a szummatív eljárások. Ezt a különbséget gyakran a következő, szemléletes példával mutatják be: „amikor a szakács kóstolja meg a levest a főzés közben, az formatív értékelés, amikor a vendég, az szummatív értékelés”. Fontos ugyanakkor, hogy az ergonómia módszertanában megtalálható 25-30 módszer 12 többsége mind a termék életciklusának tervezési, mind a piaci bevezetését követő szakaszában használható. Egy következő szempont az egyes módszerek objektivitása. Szubjektív módszereken azokat az eljárásokat értjük, amelyek során a mérés közvetett. A felhasználót kérjük meg, hogy számoljon be valamilyen formában a termékkel kapcsolatos benyomásairól, tapasztalatairól. Miközben a szubjektív eljárások elsősorban a felhasználók attitűdjeinek mérésére alkalmasak, az objektív eljárások közvetlen mérésekkel dolgoznak és mérhetőbb, objektívebb eredményekhez vezetnek. Mielőtt részletesebben kifejtenénk ezeket az eljárásokat13, az 1. számú táblázatban bemutatjuk a jelentősebb szubjektív és objektív módszereket14. 12 Noyes (2004) szerint a módszerek száma attól függ, hogy mennyire differenciálunk az egyes eljárások között. A feladat-elemzésnek („task analysis”) nevezett módszer „csoport” például valójában 100 különböző kisebb- nagyobb mértékben eltérő eljárást jelöl. 13 A módszertani bemutatás során az olyan általánosan, a legtöbb társadalomtudomány által használt megoldásokat, mint a kérdőívezés, interjúzás és laboratóriumi kísérlet nem fejtjük ki, hiszen ezekről számtalan módszertani összefoglaló érhető el (ld. például Howitt és Cramer, 2000 módszertani könyve). 14 Az 1. számú táblázatban az egyszerűség kedvéért az empirikus módszereket (laboratóriumi kísérletek) az objektív módszerek között tüntetjük fel, bár ezeket gyakran megkülönböztetik egymástól a kontroll dimenzió mentén (Noyes, 2004). 17
  • 18. Szubjektív módszerek Objektív módszerek Heurisztikus értékelés Megfigyelés Ellenőrző lista („check list”) Feladat elemzés Fókusz csoportok Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek Kérdőívek Laboratóriumi vizsgálatok Interjúk 1.táblázat: Szubjektív és objektív módszerek az ergonómiai kutatásokban. A szubjektív módszerek. A szubjektív módszerek közvetett, a felhasználók „beszámolóin” alapuló adatokkal dolgoznak. Ide tartoznak a heurisztikus értékelés, az ellenőrző listák, a kérdőívek, a fókusz csoportok és az interjúk is. A szubjektív módszerek többsége „gyors és piszkos” eljárásként kategorizálható (Noyes, 2004). A kifejezés arra utal, hogy bár gyorsan lehet velük adatokat begyűjteni, de a „miért?” típusú, oksági kérdésekre kevésbé reflektálnak és többnyire az adatok érvényessége és megbízhatósága is megkérdőjelezhető. Objektív módszerek. Az objektív módszerek a felhasználók attitűdjei helyett közvetlenül mérhető adatokkal dolgoznak. Olyan módszerek tartoznak ide, mint a megfigyelés, a feladat-elemzés, az emberi megbízhatóság mérésével kapcsolatos módszerek és a kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. Objektív módszerek1.: a megfigyelés. A felhasználók megfigyelésének kétségtelen előnye, hogy rengeteg olyan információhoz jutatja az ergonómiai szakembereket, amelyek bejóslása amúgy nagyon nehéz –vagy akár lehetetlen- lett volna a megfigyelés hiányában. Ennek a módszernek nagyon erős az arculati érvényessége, ami azt jelenti, hogy megbízható információkat szolgáltat arról, hogy mit csinálnak ténylegesen a felhasználók egy eszközzel, termékkel. Noyes (2004) egy kollégája, Chris Baber megfigyeléses vizsgálatát idézi: Baber és munkatársai a londoni metróban nézték meg, hogy az emberek hogyan használják a vonaljegy árusító automatákat. 18
  • 19. A kutatók legnagyobb megdöbbenésére kiderült, hogy az utasok közül sokan a pénzérme bedobó nyílásba próbáltak bankjegyeket tuszkolni. Az ilyen jellegű felhasználással nehéz a tervezői irodából számolni és mégis komoly nehézséget jelenthet az eszköz működtetése során. A módszer előnye ebben rejlik: legyen bármilyen meglepő az eszköz felhasználása, a megfigyelés során ez láthatóvá fog válni. A módszerhez kapcsolódó hátrányok a következők: • nem derül ki a viselkedés oka • alacsony a megfigyelő kontrollja • etikai kérdések merülnek fel • időigényes és • kérdéses a megfigyelés tényének hatása a megfigyeltre. Az egyik legkomolyabb gondot az okozza, hogy bár a megfigyelés megmutatja, hogy a felhasználó mit csinál, arra már nem ad választ, hogy miért csinálja ezt. Ez főleg az újratervezés során jelent problémát. A Baber-féle példánál maradva: bár a megfigyelésből kiderült, hogy az emberek az érme bedobó nyílásba bankjegyeket próbáltak elhelyezni, az már nem, hogy az automata mely vonása zavarta össze őket. Lehetséges, hogy nincs egyértelműen jelezve, hogy az adott nyílás csak érme bedobására alkalmas? Ha ez áll a viselkedés hátterében, hogyan kellene a gépen módosítani? Az ilyen kérdésekre a megfigyeléses technika nem képes választ adni. Megoldásként felmerült, hogy a megfigyelést követően meg lehetne kérdezni a felhasználókat, hogy miért éppen azt csinálták, amit csináltak, ez azonban a legtöbb természetes megfigyelési helyzetben nehezen kivitelezhető. A megfigyeléssel kapcsolatos következő probléma két részből áll: mivel a valós idejű eseményeket nehéz korrekten nyomon követni és értékelni, a megfigyelést rögzíteni kell (ez többnyire képi-, vagy hangfelvételt jelent). A rögzítés azonban már etikai kérdéseket is felvet: ha nem tájékoztatom a résztvevőket a megfigyelésről, jogomban áll-e felvételeket készíteni róluk? Ha viszont tájékoztatom őket, az módosíthatja a megfigyelési helyzet természetét, mint ahogy arra az 1924 és 1932 között elvégzett Hawthrone kutatások mutattak rá. A Hawthrone kutatások során a megfigyelt dolgozók még akkor is jobban teljesítettek a nem megfigyelt társaikkal szemben, ha a munkakörülményeik rosszabbak lettek (Noyes, 2004)15. Az etikai problémákat leszámítva, a rögzített megfigyelésekkel kapcsolatban az is gond, hogy a módszer egésze rendkívül időigényes: egyes becslések szerint egy órányi képi megfigyelésből tízórányi feldolgozással lehet az elemzésre felhasználható jegyzőkönyvet készíteni (Noyes, 2004). 15 Ez egyébként a laboratóriumi kísérleti módszerekkel kapcsolatban is gondot okoz. 19
  • 20. Objektív módszerek 2.: a feladat elemzés. A feladat elemzés valójában számos egymásra többé-kevésbé hasonlító technika leírására használatos gyűjtőfogalom (Noyes, 2004). Pheasant (2003) szerint a jó tervezési projektek szinte mindig feladat elemzéssel kezdődnek, ebben az értelemben tehát a feladat elemzés formatív módszernek tekinthető. A feladat elemzés szerinte egy formális vagy nagyjából formális kísérlet arra, hogy meghatározzuk, hogy mit fog a felhasználó, kezelő valójában csinálni a termékkel, rendszerrel. A feladat elemzés meghatározza az eszköz-, rendszerhasználat kívánt eredményét, a fizikai műveleteket, amelyeket a felhasználónak végre kell hajtania ahhoz, hogy elérje ezt a kimenetet, valamint a feladat szempontjából releváns információ feldolgozási követelményeket és környezeti kényszereket. Az egyik leggyakrabban használt feladat elemzési technika, a hierarchikus feladat elemzés során a feladatot részekre bontják, célok és alcélok megfogalmazásának segítségével. A feladat elemzés végeredménye leggyakrabban valamilyen vizuális szemléltetés, például folyamatábra (Noyes, 2004). A módszer egyik legnagyobb előnye, hogy a feladat szisztematikus lebontásával, jól láthatóvá válik az, hogy hol adódnak a felhasználóknak nehézségei az eszközzel, rendszerrel kapcsolatban. A gondok között említhető, hogy nehéz meghatározni a részekre bontás ideális szintjét, valamint hogy a tapasztalatlan kutatók, gyakorlati szakemberek számára nehezen elsajátítható a technika16 Objektív módszerek 3.: az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (HRA)17. Az emberi megbízhatóság becslésére alkalmas módszerek (továbbiakban: HRA) a feladat elemzés speciális eseteinek tekinthetők. Céljuk az, hogy a különböző felhasználás során bekövetkező hibákat azonosítsák. Általánosan az mondható el, hogy a HRA technika arra fókuszál, hogy lemérje a különböző hibák következményeit, ezzel hozzájárulva a hibák megelőzéséhez, a negatív következmények csökkentéséhez és a hibák kezeléséhez. A HRA- elemzés során egy eseményfa, vagy hibafa készül. Mindkét módszerben közös, hogy 16 A gondot az okozza, hogy a sok egymástól különböző feladatelemzési technológia közül, el kell tudni dönteni, hogy melyik a legalkalmasabb az adott elemzés elvégzéséhez. 17 Human Reliability Assessment. 20
  • 21. megmutatják a hibákat és a hibákból való felépülés útjait, valamint az egyes hibák megjelenésének valószínűségét is (Kirwan és Ainsworth, 1992). Objektív módszerek 4.: kontrollált laboratóriumi vizsgálatok. A laboratóriumi vizsgálatokat, kísérleteket gyakran külön kategóriába sorolják és megkülönböztetik mind a szubjektív, mind az objektív módszerektől. Az eddig bemutatott objektív módszerektől a kontroll mértékében térnek el: a laboratóriumi kísérletek során a kutatók képesek a változók egész sorát kizárni, kontrollálni azért, hogy minél tisztább, oksági összefüggéseket tudjanak feltárni. Említettük már, hogy Pheasant (2003) szerint egy ergonómiai szempontokat figyelembe vevő tervezői projekt a feladat elemzéssel kezdődik. Ami lényeges, hogy a folyamat vége szerinte a felhasználói próba, ami kísérleti módszernek tekinthető. Nem másról van szó, mint egy elkészült prototípus kipróbálásáról kontrollált körülmények között. Szerinte fontos, hogy a kísérletben résztvevőket alaposan válogassuk meg és lehetőleg olyanok kerüljenek be a vizsgálati csoportokba, akik megfelelően reprezentálják a felhasználóknak azt a populációját, akiknek a terméket szánjuk 18. Noyes (2004) szerint a kontrollált kísérletek fókuszában a használhatóság áll. Ez olyan szempont, amelyet részletesen fogunk tárgyalni a bevezető utolsó szakaszában, így most csak röviden térnénk ki rá: Shackel (1981) definíciója szerint az olyan terméket tartjuk használhatónak, amely könnyen megtanulható, hatékony, rugalmasan használható és tetszik a felhasználónak (ez a használhatóság szubjektív komponense) 19. Ezeket a használhatósági szempontokat sok esetben laboratóriumi vizsgálatokkal lehet a legjobban tesztelni. A kísérleti technikák használatának hátránya, hogy előképzettséget feltételez, jelentős előkészületeket igényel és viszonylag költséges. Sok esetben a mindennapi érvényessége is megkérdőjelezhető, hiszen a laboratóriumi és valóságos helyzetek között viszonylag nagy eltérések lehetnek. Az eddigiekben tehát az ergonómiai módszereket felosztottuk szummatív és formatív típusokra, valamint szubjektív és objektív módszerekre. Stanton és Young (2003) további szempontokat sorol fel a módszerek csoportosítására. Ezek a következők: • Az elemzés a termék életciklusának mely részében használható20 18 Néha azonban ettől eltérően, releváns lehet olyanokon tesztelni a terméket, akikről eleve tudjuk, hogy gondot fog okozni nekik a termék használata. Ha ők képesek a hatékony működtetésére, akkor feltételezhető, hogy ez az ideálisabbnak tekintett felhasználókra is azok lesznek (Pheasant, 2003). 19 Az angolban nagyon gyakran a Shackel (1981) által megállapított használhatósági szempontokat a LEAF mozaikszóval írták le. LEAF= learnability, effectiveness, attitude of the user, flexibility. 20 Ez a szempont megfelel a formatív és szummatív módszerek közötti különbségtételnek, de Stanton és Young (1999) részletesebben kifejti az egyes módszerek használhatóságát a különböző ciklusokra vonatkozóan. 21
  • 22. o Koncepció elemzésére használható (ez a termék tervezés első szakasza). Például: ellenőrző listák, interjúk, heurisztikus értékelés. o Design elemzésére használható (amikor a termékről már létezik valamiféle írásos bemutató, anyag). Például: hierarchikus feladat elemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, prediktív emberi hibaelemzés, valamint általában véve a megelőző szakasz elemzései is. o Prototípus elemzésére használható (a termék piaci bevezetése előtti szakasz, amikor a termék már létezik akár számítógépes szimuláció, akár valamiféle felépített prototípus formájában). Például: megfigyelés, kontrollált laboratóriumi vizsgálat, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. o Műveletek elemzésére használható (a termék piaci bevezetését követően a használat és a karbantartás szakasza). Például: terepen való megfigyelés, valamint általában véve a megelőző szakaszok során használható elemzési formák is. • Az elemzés időigényessége21: o „Kevés” idő: ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőív, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. o „Valamennyi” idő: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, megfigyelés, kérdőívek, súlyozott hálók módszere, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. o „Nagyon sok idő”: billentyű-leütés szintű modellezés, link elemzés, ellenőrző lista, prediktív emberi hibaelemzés, megfigyelés, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, súlyozott hálók módszere, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, interjúk, heurisztikus értékelés. • Az elemzés során mérni kívánt kimenet: o Hibát akarom mérni: a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, megfigyelés, prediktív emberi hibaelemzés. o Időt akarom mérni: billentyű-leütés szintű modellezés, megfigyelés. 21 A konkrétan szükséges idő mindig az elemezés tárgyától függ, ugyanakkor a módszerek relatív időigényességét jól szemléleti ez a beosztás. Lehet tehát bármilyen hosszú, de mindenképpen tervezhető olyan ellenőrző lista, ami gyorsabb, mint az interjú technika, vagy olyan interjú technika, ami gyorsabb mint a hierarchikus feladat elemzés. 22
  • 23. o Használhatóságot akarom mérni: ellenőrző listák, kérdőívek, hierarchikus feladat elemzés, interjúk, heurisztikák. o A termék kialakításának megfelelőségét akarom mérni: link elemzés, ellenőrző listák, prediktív emberi hibaelemzés, a hiba azonosítását lehetővé tevő feladat elemzés, kialakítás elemzés, heurisztikus értékelés. A módszerek bemutatását, csoportosítását követően, nyilvánvalóan felmerül az olvasóban az a kérdés, hogy melyik módszer a jobb. A fejezet következő részében erre keressük a választ! Melyik módszer a jobb? Erre a kérdésre nem lehet igennel vagy nemmel válaszolni, hiszen az egyes módszerek hasznossága nagyban függ attól, hogy • Milyen célból végezzük el a mérést, értékelést? • Milyen jellemzőkkel bír az adott termék vagy rendszer? • Milyen külső, korlátozó tényezők vannak? Nagyon sok esetben főleg a harmadik szempont az, ami eldönti, hogy végül melyik módszert választjuk a 25-30 rendelkezésre álló technikából. A külső tényezők alatt a következőket értjük: a rendelkezésre álló idő mennyisége b. a rendelkezésre álló erőforrások mennyisége c. a szakemberek megléte, illetve felkészültsége (egyes elemzési módszereket nem tudunk elvégezni az ergonómiához értő szakemberek nélkül, ilyen például a heurisztikus értékelés) és d. az etikai megfontolások. A saját céljaink befolyásolhatják, hogy mennyire fontos a számunkra, hogy az adott méréssel kapcsolatban szigorú kontrollal bírjunk, és hogy a mérés megbízható és érvényes legyen. Sokszor, főleg egy projekt kezdeti szakaszában, megfelelhetnek a durvább, de éppen ezért kevésbé erőforrás igényes eljárások is, egyfajta kezdeti tájékozódásképpen (Noyes, 2004). Milyen egy „jó” termék? A bevezető fejezet első részében láthattuk, hogy az ergonómia fő törekvése az ember és a gép, az ember és a munkakörnyezet közötti harmónia megteremtése. Fontos kérdés, hogy mivel lehet mérni a jó illeszkedést, azaz milyen szubjektív, objektív vagy éppen empirikus módszerek állnak a kutatók és gyakorló szakemberek rendelkezésére és hogy az egyes 23
  • 24. módszerek közül milyen szempontok alapján választhatjuk ki a számunkra megfelelőt. Egyetlen és nem könnyű kérdés maradt hátra a fejezet zárásaképpen: egyáltalán mit tekintünk ergonómiai szempontból jó terméknek? Bizonyára a legtöbb olvasó számára, ismerősek az olyan kifejezések, mint például a „felhasználóbarát”, vagy éppen a „használhatóság”, mégis sok esetben a kutatók azzal szembesülnek, hogy ezeket a fogalmakat nehéz operacionalizálni, mérhetővé tenni22. Az ergonómiai szakemberek jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy definiálják a használhatóság fogalmát. Mielőtt bemutatnánk ezeknek az erőfeszítéseknek az eredményeit, Noyes (2004) alapján áttekintjük, hogy miért annyira nehéz az emberek számára tervezni. Noyes több tényezőt nevez meg: • az emberi adaptáció • az emberi kreativitás • az emberi változatosság és végül • az emberi elvárások és a valódi használat közötti különbség. Az első tényező az emberi adaptáció: az emberek többsége meglehetősen jól képes alkalmazkodni a rossz vagy inadekvát tervezéshez is, így sok esetben nehezen derül ki, hogy létezik a probléma. Ez ergonómiai szempontból nem jó megoldás, hiszen nem az ember- központú tervezést valósítja meg: ahelyett, hogy a gépeket, eszközöket, rendszereket igazítanánk az emberhez, az ember igazodik azokhoz. Erre jó példa napjaink számítógép billentyűzeteinek kialakítása: a QWERTY23 billentyűzetre jellemző betűkiosztást az 1960-as években alakították ki, és annak ellenére máig a legelterjedtebb elrendezés, hogy számos kutató bemutatta, hogy nem ez a betűkiosztás optimális formája (Lehto és Buck, 2008). Egy másik az adaptációhoz szorosan kapcsolódó tényező, az emberi kreativitás. Az emberek nemcsak abban jók, hogy a rossz kialakításhoz alkalmazkodjanak, hanem abban is, hogy kreatív módon növeljék a kialakítás adekvátságát. Az olyan kezelő felületeken például, amelyeken a teljesen azonos kapcsolókat nem lehet megkülönböztetni egymástól, gyakran előfordul, hogy a kezelők különböző matricákat helyeznek el (például sörös címkéket, mágneseket és így tovább). Ez kreatív megoldás, de nem fedi el a tervezői-kivitelezői mulasztást. A tervezés során komoly nehézséget okoz az emberi teljesítményben tapasztalható változatosság: mind az emberek egymáshoz képest, mind az egyes emberek saját magukhoz képest, meglehetősen változatos teljesítményt nyújtanak. Az egy adott ember esetében 22 Ez főleg a „felhasználóbarát” kifejezés esetében igaz (Noyes, 2004). 23 A QWERTY mozaikszó a billentyűzet betűinek felső sorára utal. 24
  • 25. megfigyelhető teljesítményingadozás, komoly tervezői kihívás. Előfordulhat, hogy az ergonómiai szempontok szerint jobban kialakított termékkel az adott felhasználó a tesztelés során rosszabb teljesítményt ér el, mint egy másik időpontban egy rosszabbul kialakított termékkel. Az adatelemzés során a konkrét teljesítmény helyett éppen ezért van elterjedőben az ún. megbízhatósági intervallumok használata, amelyek arra tesznek becsléseket, hogy a megfigyelhető teljesítmény alapján vajon az adott illető 100-ból 95 esetben milyen teljesítményt érne el. Egy negyedik kérdés a felhasználók elvárásaival kapcsolatos: ha egy felhasználótól megkérdezzük, hogy melyik mosógépet választaná, valószínűleg előnyként nevezné meg, hogy a mosógép sok programmal rendelkezik. Erre reflektálva a tervezők olyan mosógépeket hoztak létre, amelyek akár 20 különböző programmal is rendelkeznek. A valóságban azonban a legtöbb felhasználó mindössze két programot használ –egy gyors és egy lassú mosást. Amit a felhasználók mondanak arról, hogy mit szeretnének használni, számos esetben eltér attól, amit valójában csinálnak. Pheasant (2003) az Ergonómiai Társaság egyik pamfletjét idézve, így fogalmazza meg az ergonómiailag jól tervezett termék leírását: Próbáld meg használni! Gondold át az összes lehetséges módot és körülményt, amikor használni akarod majd. Megfelel-e a testméreteidnek, vagy lehetne ezen a téren jobb is a helyzet? Mindent látsz és hallasz, amit látnod és hallanod kell? Nehéz hibázni a használata közben vagy nagyon könnyű? Kényelmes használni? Kényelmes elkezdeni a használatát? Vagy lehetne rajta javítani? Könnyű megtanulni a használatát? Egyértelműek-e a használatra vonatkozó instrukciók? Könnyű-e tisztítani és karbantartani? Ha mindegyik kérdésre, „igen” választ adtál, akkor a termék tervezése során valószínűleg figyelembe vettek, Téged, a felhasználót is. A pamflet szövege jól rávilágít arra, hogy mely szempontoknak kell megfelelnie egy terméknek ahhoz, hogy megvalósuljon az ember és a technológia közötti harmonikus illeszkedés. Az ergonómiával foglalkozó kutatók ezeket a kérdéseket igyekeznek vizsgálható kritériumokként megfogalmazni. Ezeket a kritériumokat gyakran a használhatóság kifejezéssel foglalják össze. Ezt a kifejezést általában Professzor Brian Shackel (1981) nevéhez kötik, aki közvetlenül a személyi számítógépek megjelenését és tömeges elterjedését követően, próbálta operacionalizálni a használhatóságot. Így született meg a LEAF mozaikszó: a termék legyen könnyen tanulható („learnability”), hatékonyan használható („effectiveness”), feleljen meg a felhasználó szubjektív értékelésének („attitude of the user”), valamint legyen rugalmas az alkalmazása során („flexibility”). Az elmúlt évtizedekben ezek 25
  • 26. az eredeti kritériumok számos másikkal egészültek ki. Lehto és Buck 2008-ban megjelent könyvükben így foglalják össze a jó tervezés szempontjait: • a felhasználás legyen gyors • a felhasználás legyen pontos • a felhasználás legyen biztonságos, a felhasználó egészségét nem veszélyeztető • a felhasználás legyen könnyű, gördülékeny • a felhasználás legyen könnyen megtanulható • a felhasználó legyen elégedett a felhasználás során (Lehto és Buck, 2008). Ezekben a kritériumokban jól láthatóan jelenek meg az eredeti LEAF kritériumok is. Fontos hangsúlyozni, hogy már a kritériumok természetéből is jól látható, hogy bár a tervezés során az a cél, hogy az elkészült termék mindenben feleljen meg a felhasználónak –legyen teljes mértékben ember-központú a tervezés-, ez az ideális állapot azonban valójában sohasem állhat elő. Ennek több oka van, ezek közül kettőt mutatunk be: • a kritériumok közötti ellentmondások • az ergonómiai szemponton túli más tényezők, például gazdasági, mérnöki, gyakorlati megfontolások. A kritériumok közötti lehetséges ellentmondásokra mutat rá, a jól ismert „sebesség- pontosság” váltás –tradeoff- jelensége. A cél eléréséhez szükséges idő –a sebesség- sokszor fontos szempont, de azokban az esetekben nem, amikor más kritériumok nem teljesülnek. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy teljesen lényegtelen, hogy milyen gyorsan érünk oda valahová ha közben rossz helyre megyünk. Ha több időt adunk a feladat végrehajtására, az gyakran pontosabb kimenetekhez vezet (kevesebb például a hibázás aránya). Bonyolítja a helyzetet, hogy a „sebesség-pontosság” tradeoff nem minden esetben és nem mindenkire igaz. Gigerenzer (2007) mutat rá arra a jelenségre, hogy a szakértők esetében (például professzionális sportolók) a több idő éppen a pontosság rovására megy: a legtöbb esetben a szakértőknek, a tapasztalataiknak köszönhetően, elsőként a legjobb megoldás jut eszükbe. Ekkor a többi idő valójában rosszabb megoldásokhoz vezet (ezt lehet látni például akkor, amikor egy sportoló hezitál, és végül rossz döntést hoz). Gigerenzer (2007) szerint a kezdők esetében viszont a több idő valóban együtt jár a pontosabb feladatmegoldással. A lényeg az, hogy sok esetben a sebesség és a pontosság kritériumai egymás kárára dolgoznak: minél gyorsabb a megoldás, annál pontatlanabb lesz. Lehto és Buck (2008) szerint ugyanakkor az is 26
  • 27. igaz, hogy a sebesség és a pontosság kapcsolatában van egy optimális tartomány: igaz, hogy a túl gyors sebesség pontatlansághoz vezet, de ugyanúgy igaz az is, hogy a túl lassú sebesség is (ennek nagyon jó demonstrációja az, ha valaki megpróbál a normál gyaloglási sebességénél lassabban közlekedni). Egy másik fontos dolog, hogy az ergonómiát művelő vállalatok és szakemberek folyamatosan kompromisszumokat kénytelenek kötni az ergonómiai, a közgazdasági, a mérnöki-gyakorlati szempontok között. Rose és munkatársai (1992) ezt így fogalmazták meg: „ahhoz, hogy sikereket lehessen elérni egy új ergonómiailag jobb módszer, termék bevezetése során, fontos az is, hogy az új módszer, termék gazdasági előnyökkel is rendelkezzen”. Lehto és Buck (2008) szerint minimum az elvárható, hogy az új projekt során létrehozott módszer, termék gazdasági értéke visszahozza a projektbe fektetett pénzt. Felhasznált irodalom jegyzéke Antalovits Miklós (1998) Bevezetés az ergonómiába. In Klein Sándor (szerk) Munkapszichológia. 2. átdolgozott kiadás, SHL Kiadó, 699-744. o. Bertalanffy, L.V. (1950) An Outline of General System Theory. British Journal for the Philosophy of Science, 1 (2): 134-165. Dekker, S. (2004) To engineer is to err. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Gigerenzer, G. (2007) Gut feelings: the intelligence of the unconscious. London: Penguin Books. Grether, W.F. (1949) The design of long-scale indicators for speed and accuracy of quantitative reading. Journal of Applied Psychology, 33: 363-372. Grudin, J. (2008) A moving target: the evolution of human-computer interaction. In Sears, A.,& Jacko, J. (eds) Handbook of Human-Computer Interaction. Boca Raton, Florida: CRC Press. Harvey, R.S. (2004) Human factors and cost benefits. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. 27
  • 28. Hendrick, H.W. (1984) Wagging the tail with the dog: Organizational design considerations in ergonomics. In Proceedings of the Human Factors Society 28th Annual Meeting (pp.899- 903). Santa Monica, CA: Human Factors Society. Hendrick, H.W. (1986a) Macroergonomics: a conceptual model for integrating human factors with organizational design. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human factors in organizational design and Management, 467-478. Amsterdam: North-Holland. Hendrick, H.W. (1986b) Macroergonomics: A concept whose time has come. In Human Factors Society Bulletin, 30 (2): 1-3. Hendrick, H.W. (2002) An Overview of Macroergonomics. In Hendrick, H.W.,& Kleiner, B.M. (eds) Macroergonomics. Theory, Methods, and Applications. New Jersey, London: Lawrence Erlbaum Associates. Howitt, D.,& Cramer, D. (2000) First step in research and statistics: a practical workbook for psychology students. London: Routledge. Kirwan, B.,& Ainsworth, L.K. (eds) (1992) A guide to task analysis. London: Taylor&Francis. Lehto, M.R.,& Buck, J.R. (2008) Introduction to Human Factors and Ergonomics for Engineers. New York, London: Lawrence Erlbaum Associates. Meshkati, N. (1986) Major human factors consideration in technology transfer to industrially developing countries: an analysis and proposed model. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in Organizational Design and Management II. 351-363. Amsterdam: North- Holland. Meshkati, N. (1991) Human factors in large-scale technological system’s accidents: Three Mile Island, Bhopan and Chernobyl. Industrial Crisis Quarterly, 5: 133-154. 28
  • 29. Meshkati, N.,& Robertson, M.M. (1986) The effects of human factors on the success of technology transfer projects to industrially developing countries: a review of representative case studies. In Brown, O.,& Hendrick, H.W. (eds) Human Factors in Organizational Design and Management II. 343-350. Amsterdam: North-Holland. Munipov, V. (1990) Human engineering analysis of the Chernobyl accident. In Kumashiro, M.,& Megaw, E.D. (eds) Toward human work: solutions and problems in occupational health and safety, 380-386. London: Taylor&Francis. Murrell, K.M. (1965) Ergonomics. London: Chapman and Hall. Nayak, U.S.L. (1995) Elders-led design. Ergonomics in Design, 1: 8-13. Norman, D.A. (1988) The psychology of everyday things. New York: Basic Books. Noyes, J., Garland, K.,& Bruneau, D. (2004) Humans: skills, capabilities, and limitations. In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Noyes, J. (2004) The human factors toolkit. In In Sandom, C.,& Harvey, R.S. (eds) Human Factors for Engineers. London: The Institution of Engineering and Technology. Oborne, D.J. (1982) Ergonomics at Work. Chichester: Wiley. Pheasant, S. (2003) Bodyspace. Anthropometry, Ergonomics and the Design of Work. London: Taylor&Francis, 2nd edition. Pulat, B.M. (1992) Fundamentals of Industrial Ergonomics. Prentice-Hall, Inc. Rose, L., Ericson, M., Glimskär, B., Nordgren,B.,& Örtengren, R. (1992) Ergo-Index. A model to determine pause needs after fatigue and pain reactions during work. In Kumar, S. (ed) Advances in Industrial Ergonomics and Safety 4 (Proceedings of Annual Industrial Ergonomics and Safety Conference, 1992, Denver, Colorado, USA, June 10-14, 1992). London: Taylor&Francis. 29
  • 30. Shackel, B. (1981) The concept of usability. Proceedings of IBM Software and Information Usability Symposium, September 15-18: 1-30. Poughkeepsie, New York: IBM Corporation. Stanton, N.A. (2003) Product design with people in mind. In Stanton, N.A. (ed) Human Factors in Consumer Products. New York, London: Taylor&Francis. Stanton, N.A.,& Young, M.S. (2003) A Guide to Methodology in Ergonomics. Designing for Human Use. New York, London: Taylor&Francis. Taylor, F.W. (1911) Principles of scientific management. New York: Harper. 30
  • 31. MÁSODIK FEJEZET: Az ember és a gép találkozása. Az ember és a gép interfész problémája a szenzomotoros és a kognitív szinten. Két autó –„A” és „B”- közlekedik a megengedett sebességnél gyorsabban egymás mögött. Kicsivel előbbre a rendőrök a sebességet mérik. „A” autó fékezés nélkül megy el a rendőrök mellett, „B” autó a megengedett sebességre lassít. Mi történhetett „A” autóval és mi történhetett „B” autóval? „B” autóval könnyebb dolgunk van: a legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy „B” autó vezetője észrevette a rendőröket, a kilométerórára nézett és a fékpedál segítségével korrigálta a sebességét. „B” autó vezetője tehát információt kapott az autó –gép- egy kijelzőjéről, majd ennek megfelelően az egyik vezérlővel –a fékpedállal- a kívánatos és a valós állapot közötti különbséget megszüntette. A műveletet követően a kilométeróra most már az új, megváltozott állapotot mutatja: visszajelzést küld a művelet sikerességéről. Ha a visszajelzés azt mutatja, hogy a művelet nem sikerült (például még mindig gyorsabban halad az autó a megengedettnél), akkor a ciklus újraindul: az információra a felhasználó reagál, majd a reakciót követő állapotot összehasonlítja az eredeti céljával. Mi történhetett az „A” autóval? Itt több lehetőség is felmerülhet, vizsgáljunk meg közülük néhányat: • Helytelen vagy nem elégséges információ a géptől : a kijelző helytelen információt küldött az autó vezetőjének. Például a kilométeróra mindig ugyanazt mutatja, így a vezető nem tudja, hogy az autó mennyivel megy. • A kijelző nem vagy nehezen látható: a kijelző úgy van elhelyezve, hogy a vezető nem, vagy csak nagy erőfeszítés árán tudja leolvasni azt. Az átlagos felhasználó inkább az elkerülést választja. • Helytelen visszacsatolás: egy másik lehetőség, amikor a kilométerórán változik a sebesség, de az újonnan mutatott sebesség pontatlan. A vezető nem korrigál tovább, hiszen úgy látja, hogy megfelelő sebességgel halad. A végeredmény ugyanaz, mint az első két esetben: a vezető nem tudja meghatározni, hogy az autó mennyivel megy. • Rosszul működő vezérlő(k): ez súlyos működési hibának számít. A gép megfelelő információt küld az autó vezetőjének, az autó vezetője korrigálni próbál, de vagy a fékpedál vagy a gázpedál nem reagál. A gázpedál beragad, vagy a fékpedál lenyomására az autó nem lassít. Az autó vezetője megfelelő információt kap, de az autó nem lassítható. 31
  • 32. • Az autó vezetője nem foglalkozik a géptől kapott információval : a kijelző helyes információt küld, a vezérlők működnek, de az autó vezetője nem hajt végre korrekciót. Figyelmen kívül hagyja a kapott információt. • Az autó vezetője nem rendelkezik elégséges háttér információval, tudással : az „A” autó vezetője nem tudja, hogy mennyi a sebességkorlátozás vagy –ebben a példában ez ugyam nem túl valószínű forgatókönyv-, nem tudja, hogy mik a korrekció lépései. Ez a példa jól rávilágít azokra a kérdésekre, amelyek az ergonómia szakembereit foglalkoztatják az ember-gép interfész megtervezése során. Az 1. ábrán az interfész lényeges elemei jelennek meg: a kijelző, a vezérlő és a visszajelzés, amelyek a rendszer, környezet, feladat, gép és felhasználó kontextusában helyezhetők el. 1.ábra: Az ember és a gép találkozása: interfész. A fejezet első részében bemutatjuk az ember-gép interfész probléma időbeli fejlődését, kezdve a szenzomotoros illeszkedéstől, az emberi és a mesterséges intelligencia találkozásáig. 32
  • 33. Ember-gép interfész a szenzomotoros és a kognitív szinten. A második világháború volt az első időszak, amely drámaian mutatott rá az ember és a gép közötti érintkezési felület, az ember-gép interfész tervezésével kapcsolatos kihívásokra (Grudin, 2008). Az optimálistól távol álló megoldások növelték a hibázás lehetőségét, ami anyagi és emberi veszteségekkel járt vagy ahhoz vezetett, hogy a műszakilag egyre tökéletesebbé váló fegyver-rendszerek nem voltak képesek elérni a tervezett paramétereiket (Harvey, 2004). Az emberi tényezők figyelmen kívül hagyásának negatív következményeit jól mutatják azok az összehasonlítások, amelyeket Grether (1949) végzett el olyan magasságmérőket vizsgálva, amelyek vagy figyelembe vették a felhasználót vagy nem: az embert figyelmbe vevő eszközökkel gyorsabb és pontosabb volt a leolvasás. Az első ergonómiai laboratóriumok ennek megfelelően a hadsereg keretein belül jöttek létre (például a MANPRINT az Egyesült Államokban). Az ember és a gép szenzomotoros szinten való találkozásánál két fontos problémát kell mérlegelniük a kutatóknak és gyakorlati szakembereknek: milyen formában adjon jelzéseket a gép, osszon meg információt a felhasználóval (kijelző), valamint milyen kezelő felülettel rendelkezzen (kontroll). Az interfész problémát a számítógépek tömeges elterjedése, a személyi számítógépek változtatták meg az 1980-as évek elején. A szilikon chip felfedezése és a számítógépek tömeges elterjedése az ergonómia egy új fejezetét nyitották meg: a kognitív és szoftverergonómiájú témájú kutatásokat (Hendrick, 2002). A személyi számítógépek elterjedésével az átlagos emberek is egyre több helyzetben találkoztak a mesterséges intelligenciával, és a kutatások az érzékszervi-motoros szintről egyre többször kerültek át a kognitív szintre. Hogyan valósítható meg a hatékony illeszkedés az emberi és a mesterséges intelligencia között? Ehhez elsősorban azt kell tudnunk, hogy milyen is az emberi információ feldolgozás, gondolkodás: milyen az emberi figyelem, memória, mi jellemző az emberi döntéshozatalra, milyen mentális terhelést bír el, illetve milyen mentális terhelés optimális az ember számára, hogyan tudják a gépek kezelni és hasznossá tenni az emberi kreativitást? (Noyes és munkatársai, 2004). Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek a problémák –a szenzomotoros és a kognitív illeszkedés- egymás mellett léteznek: a mai napig nagyon sok kutatás folyik azzal kapcsolatban, hogy miként nézzen ki az ember-gép interfész ahhoz, hogy az ember hatékonyan tudja a környezetében lévő gépeket működtetni az érzékszervi-motoros szinten. 33
  • 34. Az emberi tényezőket figyelembe vevő kijelző: Lehto és Buck (2008) szerint a kijelző –és persze a kezelők- megtervezésekor azt kell elsősorban figyelembe vennünk, hogy az ember-gép kapcsolat egy kommunikációs helyzet. Az emberek megmondják a gépeknek, hogy mit csináljanak, a gépek pedig megmondják az embereknek, hogy mit tegyenek, illetve mit ne tegyenek, valamint visszajelzést adnak az emberi döntések –parancsok- következményeiről. Ez a kommunikációs helyzet azért nagyon fontos, mert a kommunikáció során fellépő hibák gyakori okai a baleseteknek, sérüléseknek. A kommunikáció több dologgal jellemezhető, amelyek közül az egyik legfontosabb talán az, hogy mennyi információ érkezik meg a géptől az ember felé, azaz mennyire hatékony a gép kijelzője az információ közvetítésében24. Ebben a részben azt tekintjük át, hogy mely szempontokra érdemes kiemelten odafigyelni a tervezés során. Ezek természetesen általános útmutatók: mivel a kijelző rendkívül sokféle lehet és rendkívül sokféle helyzetben kerülhet használatra, így nehéz konkrét tanácsokat és javaslatokat megfogalmazni (ld. pl. Diaper és Schithi, 1995; Ivergard és Hunt, 2009). 2. ábra: A sikeres ember-gép interfész jellemzői. Az általános szempontok és útmutatók viszont akkor jók, ha figyelembe veszik, használják az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről összegyűjtött tudást. Az emberi funkcionálásról, szükségletekről és természetről való tudás. Ahhoz, hogy az embert tanulmányozni tudjuk, gyakran nyúlunk az információ feldolgozó rendszer analógiához, ami az ember esetében beszél bemeneti oldalról, köztes folyamatokról, valamint kimeneti oldalról. A bemeneti oldalon a minket körülvevő ingerek vannak, amelyekre vagy reagálunk, vagy figyelmen kívül hagyjuk őket. Az érzékelés és a magasabb szintű feldolgozás között az észlelés és a figyelem áll. Ami magasabb szinten történik, azt gyakran egyszerűen „gondolkodásnak” nevezzük. Ez magában foglalja az olyan 24 Valójában persze arról van szó, hogy mennyire hatékony a gép tervezője abban, hogy a felhasználót figyelembe vevő kijelzőt tervezzen. 34
  • 35. folyamatokat, mint például a döntéshozatal, a problémamegoldás és a kreativitás. Mindezeket az emberi kognitív folyamatokat áthatja az emlékezet, legyen szó akár a rövid távú munkamemóriáról, vagy a hosszú távú memóriáról. A folyamat végén többnyire valamilyen motoros válasz, cselekvés van. Ez a modell segít rávilágítani arra, hogy milyen típusú információkat kell figyelembe vennünk, az embereknek való tervezés során25 (Noyes, Garland és Bruneau, 2004). A modellből jól látható, hogy az érzékelés, észlelés, figyelem, „gondolkodás”, memória és a motoros válasz jellegzetességei érdekesek elsősorban az ergonómia kutatói számára. A következő részben a teljesség igénye nélkül néhány szempont bemutatására kerül sor. A kijelző tervezése során egy nagyon fontos szempont az emberi figyelem komplex működésének megértése. Az emberi figyelem egyik fontos jellemzője, hogy szelektív: az emberek képesek arra, hogy bizonyos információkat figyelmen kívül hagyjanak, másokat pedig felvegyenek (ld. például Broadbent, 1958). Ez a normál működés feltétele, hiszen ha minden információt felvennénk, az túlterheléshez vezetne, így muszáj a releváns és az irreleváns információkat elkülöníteni. Ez nem „minden vagy semmi” alapú feldolgozás, hiszen azoknak az információknak egy része is detektálásra kerül, amelyekre az ember tudatosan nem figyel oda. Közismert jelenség a koktél-parti hatás. Ez egyrészt azt mutatja, hogy az emberek képesek több egymással párhuzamosan futó beszélgetés mellett is egy beszélgetésre figyelni és azt követni –azaz képesek szűrni-, másrészt viszont azt is, hogy ha egy általuk nem figyelt beszélgetésben elhangzik a nevük, arra felfigyelnek. Az irrelevánsnak minősített beszélgetés tehát nem kerül teljes kizárásra (Moray, 1959). Jelentős egyéni változatosságot mutat azonban ez a jelenség: Moray (1959) eredeti kísérletében a vizsgálati személyek 33%-a hallotta meg a nevét, amikor az egy irreleváns üzenetben került elhelyezésre, Wood és Cowan (1995) szofisztikáltabb vizsgálatában hasonló 34.6%-os arányról számolnak be. A figyelem szelektivitásának, ahogy arra már utaltunk, az egyik legfontosabb oka az, hogy a figyelmi kapacitás korlátozott: Kahneman (1973) a figyelemről úgy írt, mint egy egységes, differenciálatlan, korlátozott erőforrásról, amelyet el kell osztanunk az adott feladatok függvényében. A többszörös erőforrás elméletek (például Navon és Gopher, 1979) szerint a figyelem nem egységes, hanem az egyes csatornákon differenciálható, de abban egyetértenek Kahnemannal, hogy a kapacitása korlátozott. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy több kutató (például Schneider és Shiffrin, 1977) különbséget tesznek az inger felvétel/feldolgozás automatikus és tudatos formái között, amelyek eltérő kapcsolatot mutatnak a figyelmi kapacitással. Az automatikus feldolgozás a személy 25 Ezt szokták ember-központú tervezésnek is nevezni („human-centered design”) (Harvey, 2004). 35
  • 36. kontrollján kívül helyezkedik el és a figyelemtől független. Nem használ fel erőforrásokat, szemben a tudatos feldolgozással, amely kontrollált és erőforrás igényes. A képzés, tanulás során a tudatos feldolgozásból automatikus feldolgozás lehet (erre példa a kezdő autóvezető és a tapasztalt autóvezető közötti különbség). Ebből a rövid összefoglalásból is kiolvasható pár, a tervező és a felhasználó szempontjából kritikus jelenség, ami mutatja, hogy az emberi figyelem természetét miért kell figyelembe venni az ember-gép interfész megtervezése során: • A felhasználónak segíteni kell abban, hogy különbséget tudjon tenni a releváns és az irreleváns ingerek között, hiszen a figyelmi kapacitás korlátozott és ebből következően szeletív. Az irreleváns ingerek felvétele csökkenti a releváns ingerek felvételének valószínűségét, miközben a releváns ingerek felvételének elmulasztása növeli a hibázás, a baleset, az emberi és anyagi veszteség kockázatát. • A figyelem működésében jelentős egyéni különbségek vannak. Ez egyrészt vonatkozik a kapacitás területén található különbségekre (ld. például Just&Carpenter, 1992; Cowan, 2001; Halford, Wilson,&Phillips, 1998), de például olyan jelenségekre is, hogy az irrelevánsnak minősített csatornát mennyiben képes az egyén követni (Moray, 1959; Wood&Cowan, 1995). • Az egyes folyamatok eltérő kapacitás igénnyel rendelkeznek: az automatikus feldolgozási folyamatok nem használják el a figyelmi erőforrásokat, míg a tudatos feldolgozási folyamatok igen (Schneider és Shiffrin, 1977). A különböző képzések és tréningek segíthetnek a tudatos folyamatok automatikussá válásában. • A figyelem korlátozott kapacitásából jól jósolható be, hogy a környezet és a feladat bizonyos vonásai, hibákhoz fognak vezetni: például, amikor a felhasználót arra kérjük, hogy két erőforrás igényes művelet között ossza meg a figyelmét (például két kijelzőt egyszerre kell figyelnie), vagy amikor a releváns ingerek mellett nagyon sok irreleváns inger van jelen (például egy kijelzőt kell figyelnie, de nagyon sokan beszélgetnek mellette). Ha az ilyen helyzetek elkerülhetetlenek, akkor a tervezés során csökkenteni kell a hibázás valószínűségét vagy rosszabb esetben legalább a hibázás következményeit. Az első esetben, amikor a felhasználót két erőforrás igényes műveletre kérjük, kihasználhatjuk, ha valamelyik szenzoros csatorna nincs telítve (például a feladat vizuális jellegű, és hangjelzéssel figyelmeztetjük a felhasználót, ha gond van). 36
  • 37. A figyelmi kapacitás problémájához szorosan kapcsolódik az ember terhelhetőségének a kérdése. Yerkes és Dodson (1908) mutattak rá, hogy a terhelés/aktivitás és a teljesítmény/ hatékonyság között egy fordított U-alakú kapcsolat van (ez az úgynevezett Yerkes-Dodson törvény). Alacsony aktivitás mellett (alulterhelés), a hatékonyság is alacsony. Az aktivitás növelése a hatékonyság javulásához vezet egy bizonyos szintig (a hipotézis szerint ez azért van, mert az aktivitás növelése energizál). Ezt követően az aktivitás növelése, a hatékonyság csökkenéséhez vezet (feltehetően olyan tényezők, mint például az emelkedett stressz miatt). A Yerkes és Dodson (1908) által javasolt kapcsolatot több kutatásban is megerősítették (például Broadhurst, 1959; Duffy, 1962; Anderson, 1988), bár a kapcsolat okával kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények (Anderson, Revelle és Lynch, 1989). Ami tervezési szempontból lényeges az a terhelés optimális szintje: az a szint, ahol a 3.ábra: a Yerkes-Dodson törvény grafikus ábrázolása. hatékonyság a legmagasabb. Érdekes módon éppen a komputerizáció elterjedése az, ami a legkevésbé veszi figyelembe ezt a több mint 100 éve megfigyelt kapcsolatot. Ivergard és Hunt (2009) szerint a számítógépek megjelenése sokszor azzal jár, hogy eltűnik a felhasználó 1. ábrán látható aktív szerepe. Helyette a 4. ábrán látható módon, a számítógép belép a kommunikációs és kezelési körbe az ember és a gép közé. 4. ábra: A felhasználó és a gép közé belépő számítógép (Ivergard és Hunt, 2009). Ez Ivergard és Hunt (2009) szerint azért problémás, mert a felhasználó aktív szerepének csökkenésével éppen a legjobb képességeit vesszük el (például rugalmasság, tapasztalat, hosszú távú memória és így tovább), miközben a gyengeségeire irányítjuk a 37
  • 38. figyelmet (például, hogy az emberek többsége nem igazán jó a figyelem fenntartásában az ún. vigilancia helyzetekben, ahol az éberség a fontos). Az ember a 4.ábrán látható rendszerben olyan pozíciót és szerepet tölt be, amelyre a képességei nem teszik alkalmassá 26. A számítógépeket használó rendszerben is építeni kell az emberi részvételre, amit az alulterhelés negatív következményei indokolnak. Wood (2004) szerint az okozza a legnagyobb gondot, hogy a legtöbb mai rendszer az idő 95%-ban szinte semmilyen vagy csak nagyon kevés bemenetet igényel a kezelőtől, miközben azonban ha valami rosszul alakul, hirtelen nagyon megnöveli a kezelővel szemben támasztott igényeket. A cél, hogy minimálisra csökkenjen annak az esélye, hogy a kezelő kiesik a vezérlési körből, vagy mert elbambul, lanyhul a figyelme, vagy mert összeomlik a túlterheléstől. Wood (2004) erre több lehetőséget említ: személyes faktorok (pl. csökkenteni az alváshiány lehetőségét, a rosszul szervezett műszakok újraszervezésével); rendszer tervezés (pl. olyan másodlagos feladatok bevezetése, amelyek növelik, szinten tartják az aktivitást, elkerülve ezzel, hogy a rendszer túlságosan automatizálttá váljon); eszköz tervezés (pl. a hipnotizáló hatások elkerülése azáltal, hogy kikerüljük az ismétlődő, monoton auditív jelzések használatát); környezet tervezés (pl. kerüljük el, hogy a környezet túl csendes, túl meleg, túl nyugodt, túl semleges legyen); eszköz kialakítás (pl. olyan felületet tervezzünk, ami igényli a mozgást, a közvetlen verbális kapcsolatot és a csapatmunkát). Három további a tervezés során jelentős szempont: • az emberi információ feldolgozó rendszer alapvetően a várakozásokra rendezkedik be. Az emberek kevésbé valószínű, hogy felfigyelnek olyan ingerekre, amiket nem várnak, sőt valószínű, hogy sok esetben azt látják és hallják, amit látni és hallani szeretnének. • a rövid távú ingerek felvételéért és kezeléséért felelős munkamemória működéséből az következik, hogy okos tervezői stratégiának számít, ha az információ mindig akkor jelenik meg a kijelzőn, ha éppen szükség van rá (tehát például nem előbb, a folyamat egy másik szakasza során). Ez csökkenti az olyan hibák lehetőségét, amik az emlékezethez, a felidézés nehézségeihez kötődnek. • az emberek többsége számára fontos szempont, hogy mennyi erőfeszítést kell tennie egy adott információ elérése érdekében: ami elsőre úgy tűnik, hogy jelentős 26 A teljes képhez hozzátartozik, hogy a 4. ábrán látható helyzetre nincs valódi példa, hiszen ilyen, az információszerzési és irányítási funkciókat teljesen átvevő számítógépek egyelőre nincsenek. 38
  • 39. befektetést igényel, azt sokan elkerülik. Ez főleg akkor igaz, ha egymással versengő igények vannak a figyelemre. A tervezőnek ezért olyan interfészt kell terveznie, ahol az információ könnyen, kevés erőfeszítéssel elérhető. Ezeknek és más emberi alapadatoknak megfelelően, több általános alapelvet lehet leírni a kijelzők tervezésével kapcsolatban. A lényeg, hogy a kijelzőn megjelenő információk relevánsak, könnyen láthatók, könnyen diszkrimálhatók legyenek. Fontos, hogy érvényes mutatói legyenek a feladattal kapcsolatos feltételeknek, funkcióknak, veszélyeknek vagy helytelen használatnak. Mielőtt a tervezési alapelvek részletesen bemutatásra kerülnének, egy fontos határvonalat kell húznunk, a design és az ergonómia között: Norman (1988) szerint különbség van a művészi érték és az ergonómiai használhatóság között. Röviden ki kell térnünk még egy dologra: a kijelzők típusaira. A kijelzők többnyire vagy vizuálisak, vagy auditívek (vagy ezek kombinációi). Ritkábbak a más modalitást használó kijelzők (például szaglás, tapintás). A vizuális kijelzők lehetnek statikusak, ami azt jelenti, hogy a kijelző tartalma nem változik. Ilyenek például a jelek, a címkék, a közlekedési táblák, a könyvek. A másik típus a dinamikus kijelző, változó információt jelenít meg. Ilyenek például a kilométeróra, az üzemanyag jelző, az olajnyomás jelző vagy éppen a hűtővíz hőmérsékletét mutató kijelző. A dinamikus kijelzők lehetnek analógok vagy digitálisak, attól függően, hogy milyen formában mutatják be az információt. Az autók többségében a kilométeróra például analóg, de léteznek digitális verziók is. A kijelzők funkcióik szerint is csoportosíthatóak: 1. helyzetet mutató kijelzők: ilyen például a kilométeróra, ami egy aktuális helyzetet mutat 2. figyelmeztetést megjelenítő kijelzők: ezek a szokatlan helyzetre, veszélyre mutatnak rá, ilyenek például a különböző szirénák 3. prediktív kijelzők: ezek a rendszerről tudott adatok, trendek alapján jóslásokat tesznek a jövőre vonatkozóan. Ilyen például az a megoldás, ami az autó átlagos üzemanyag fogyasztása és a jelenleg rendelkezésre álló üzemanyag mennyiség alapján, becslést tesz arra, hogy hány kilométerre elég még az üzemanyag. 4. instrukciót, ajánlást, parancsot megjelenítő kijelzők. Fontos kérdés, hogy hogyan kódolja az információt a kijelző? Több megoldás lehetséges: térbeli (például diagramok, táblázatok, ábrák, amelyek a térben és időben kapcsolódó elemeket mutatják); szimbolikus (például betűk, számok vagy más nem verbális szimbólumok) és képi (például tűz, láng képi megjelenítése egy veszélyre figyelmeztető táblán). 39