3. Első fejezet
Erica erősen markolta a kormánykereket. A terepjáró jókora kövek közt, kátyúkba zökkenve
száguldott a földúton. Erica mellett Luké, az asszisztense ült falfehéren, aggódva. Luké az
UCSB-n továbbképzős diákként a doktori disszertációján dolgozott. A húszas éveiben járt,
hosszú, szőke haját lófarokba fogta, és A régészek buknak az idősebb nőkre feliratú pólót
viselt.
— Úgy tűnik, komoly zűr van — magyarázta a fiú. — Az úszómedencét egyik pillanatról a
másikra csak úgy elnyelte a föld. — Elismerően csettintett, de dr. Erica Tyler nem törődött
vele, csak száguldott felfelé a kanyargós, keskeny szolgálati úton. - A hírekben az állt, hogy
az üreg az egész fennsík alatt végignyúlik. Filmcsillagok házai alatt, sőt lakik ott egy
rockénekes is, aki szerepelt a hírekben, meg egy baseball játé kos, ő tavaly az év játékosa volt,
aztán még valami híres plasztikai sebész is. Ott az a nagy üreg a házuk alatt. Tudod, mit jelent
ez?
Erica nem tudta, hogy mit jelent ez, nem is igen érdekelte. Mindössze egy dolog
foglalkoztatta: az a fantasztikus felfedezés, ami a katasztrófával járt.
A földrengés idején Erica északon volt, egy állami kutatási projekten dolgozott. A föld két
napja mozdult meg, és a rengés 7,4-es erősségű volt. Északon egészen San Luis Obispóig,
délen San Diegóig, keleten egészen Phoenixig érezték. Dél-Kaliforniában lakosok milliói
riadtak fel álmukból. Emberemlékezet óta ez volt a legnagyobb földmozgás errefelé, és
mindenki úgy vélte, ez okozta azt is, hogy a rá következő nap egy harminchárom méteres
úszómedencét trambulinostul, csúszdástul elnyelt a föld.
A következő csodálatos esemény rögtön ezután történt: amikor a medence megsüllyedt, és a
lecsúszó föld foglalta el a helyét, emberi csontok és egy eddig ismeretlen barlang bejárata
került napvilágra.
— Az évszázad felfedezése lehet!
Luké egy pillanatra levette szemét az útról, és a főnökére pillantott. Még sötét volt, és a hegyi
utat nem világították meg lámpák, ezért Erica felkapcsolta a kocsiban a belső világítást. Jól
látszott vállig érő, enyhén göndörödő, fényes, gesztenyeszín haja és az ásatásoktól
napbarnított bőre. Dr. Erica Tyler, akivel Luké immár hat hónapja dolgozott együtt, a
harmincas éveiben járt, és bár nem volt feltűnő szépség, Luké vonzónak tartotta, olyan nőnek,
aki után ha nem fordulnak is meg az utcán, azért keresik a társaságát.
— Jó kis skalp lesz valami mázlis régész számára — tette hozzá. A nő oldalvást ránézett.
— Mit gondolsz, miért szegtünk meg minden létező közlekedési szabályt idefelé?
Erica elmosolyodott, aztán épp időben fordította figyelmét ismét az útra, hogy kikerüljön egy
rémült nyuszit.
Felértek a fennsík tetejére. Innen már látni lehetett Malibu távoli fényeit. A kilátást — keletre
Los Angeles, míg nyugatra a Csendes-óceán látszott - eltakarták a fák, a magasabb csúcsok és
a milliomosok kastélyai. Erica tűzoltókocsik, rendőrautók, a megyei katasztrófavédelem
teherautói, közvetítőkocsik és a helyszínt elkerítő sárga rendőrségi szalag mentén parkoló
autók sora között manőverezett tovább. Bámészkodók söröztek autóik tetején vagy
motorházán üldögélve, és elmélkedtek a katasztrófák természetrajzán, vagy csak jól érezték
magukat, bár a hangszórók éppen azt harsogták, hogy a terület veszélyes.
— Úgy hallottam, hogy a húszas években ez a fennsík a flúgos szellemidézők kedvenc
helye volt — mondta Luké, mikor a kocsi végre megállt. - Ide jártak beszélgetni a
szellemekkel.
Ericának eszébe jutott néhány régi némafilmfelvétel Sarah nővérről. Sarah LA egyik
legszínesebb figurája volt egykor, és Hollywood olyan kiválóságainak tartott szeánszokat,
mint Rudolph Valentino és Charlie Chaplin. Színházakban, előadótermekben rendezett
4. tömeges szeánszokat, és végül, amikor már több ezer híve volt, felment a hegyekbe, és
felépítette a Szellemek temploma nevű szentélyét.
— Tudod, hogy hívták eredetileg ezt a helyet? — folytatta Luké, kicsatolva a biztonsági
övét. - Mármint a szellemidézők előtt? Akkor, régen — tette hozzá, és viaszpecséttel lezárt
pergamenek, hajnali párbajok korát idézte a hangja. - Canon de Fantasmasnak — ízlelgette a
szavakat. — Vagyis Kísértetkanyonnak. Elég hátborzongató, nem? — És megborzongott.
Erica felnevetett.
— Luké, ha csakugyan régész akarsz lenni, amikor nagy leszel, nem ijedhetsz meg a
kísértetektől.
O is együtt élt a kísértetekkel, jelenésekkel, szellemekkel és koboldokkal. Jelen voltak az
álmaiban és az ásatásain, megzavarták, kicsúfolták, bosszantották időnként, de soha nem
voltak ijesztők a számára.
Erica kiszállt a kocsiból, arcán végigsimított a hűvös éjszakai szél. Lenyűgözve nézett végig a
szeme elé táruló hihetetlen látványon. Az újságban látott róla fényképet, és hallotta szemtanúk
beszámolóját is, tudta, mint vált a talaj egyszeriben bizonytalanná az Emerald Hills lakópark
kerítéssel óvott luxustelepén, amitől egy úszómedence alatt beszakadt a föld, és ez fenyegeti a
többi házat is. De mindez nem készítette fel a rá váró látványra.
Keleten már pirkadt, de amúgy sötét volt még az éjszaka, makacs fedélként borult Los
Angelesre. Fényszórók, azaz ember készítette napok sorakoztak a helyszín határán, s
világították meg élesen ennek a szuperelőkelő környéknek egy kis darabját, ahol a házak
márványtemplomokként rajzolódtak ki a hold tejfehér fényében. A szürreális jelenet
középpontjában egy kráter feketéllett - az ördög szája maga, amely elnyelte Hármon
Zimmerman filmproducer házának úszómedencéjét. Helikopterek zúgtak a fejük fölött, s
vakító fényköröket vetettek a műszereiket felállító földmérőkre, a fúróikkal és térképeikkel
vonuló geológusokra, kezüket kávéspohárral melegítő, a nappalt váró, kobakot viselő
férfiakra és a rendőrökre, akik a lakókat menekítették volna, ha azok hajlandók távozni.
Erica felmutatta igazolványát, és mint a Kalifornia Állami Archeológiai Hivatal munkatársa,
asszisztensével együtt átléphetett a tömeget kívül tartó sárga rendőrségi szalagon. Rögtön a
kráterhez siettek, ahol éppen a Los Angeles megyei tűzoltóság emberei tanulmányozták az
omlást. Erica a barlang bejáratát kereste.
- Az volna? - mutatott Luké hosszú karjával a kráter másik oldala felé. Erica csak
nehezen vette ki a kis nyílás körvonalait a sziklapart oldalában, vagy huszonöt méterrel a
felszín alatt.
- Csak nem akarsz bemenni? Elég veszélyesnek tűnik, dr. Tyler.
- Jártam már barlangban.
- Hát te mi a csudát keresel itt?!
Erica megperdült. Nagydarab, őszes oroszlánsörényű férfi viharzott felé haragos arccal. Sam
Carter volt az, a Műemlék¬felügyelet kaliforniai irodájának vezető régésze. Egy sztentori
hangú férfi, aki kedvelte a színes nadrágtartót, viszont egyáltalán nem volt boldog, hogy
Ericát itt látja.
- Nagyon jól tudod, miért vagyok itt, Sam.
Erica félresöpört egy hajtincset arcából, és körülnézett a káoszban. A veszélyeztetett házak
lakói dühösen vitatkoztak a rendőrökkel, nem akarták elhagyni otthonukat.
- Mesélj nekem a barlangról. Voltál már bent?
Samnek két dolog is feltűnt: az egyik, hogy Erica szeme úgy csillog, mintha valami belső tűz
hajtaná a lányt, a másik, hogy a kardigánját rosszul gombolta be. Nem nehéz kitalálni, hogy
otthagyott csapot-papot, és úgy hajtott ide Santa Barbarából, mintha kergetnék.
- Még nem - felelte. — Épp egy geológus és néhány barlangász van odabenn, hogy
meghatározzák, mennyire stabil. Mihelyt engedélyezik, én is megnézem.
5. Elgondolkodva dörzsölte meg az állát. Most, hogy Erica itt van, nem lesz könnyű
megszabadulni tőle. Ha ez a nő egyszer valamit a fejébe vesz, nemigen lehet kiverni onnan.
- Na és mi a helyzet a Gaviota-projekttel? Feltételezem, hogy jó kezekben hagytad.
De Erica meg sem hallotta. Le nem vette szemét a hegyoldalban tátongó nyílásról, és lelki
szemeivel a barlang finom ökológiáját összetaposó nehéz csizmákat látott. Ki tudja, milyen
felbecsülhetetlen értékű történelmi leleteket tettek máris tönkre! Itt, a hegyekben elég kevés
régészeti munka folyt, pedig több mint tízezer éve él itt ember. Abban a néhány barlangban,
amelyet feltártak, nem sokat találtak, mert a huszadik század elején buldózerekkel és
dinamittal támadtak ezekre a vad hegyekre, hogy utakkal, hidakkal szelídítsék meg a tájat az
emberi fejlődés számára. Az egykori temetkezési helyeknek nyoma sem maradt, elsimították a
régi falusi temetkezési dombokat, mintha korábban nem is élt volna itt ember.
- Erica - riasztotta fel Sam a gondolataiból.
- Be kell mennem - mondta a lány.
Sam tudta, hogy a fiatal nő a barlangra gondol.
- Erica, már az is szabálytalan, hogy itt vagy.
- Add ki nekem ezt a munkát, Sam! Itt ásatni kell. És a hírekben az állt, hogy csontokat
találtak.
- Erica...!
- Kérlelj.
Sam mérgesen sarkon fordult, és Zimmerman összetaposott kertjén át az utca vége felé tartott,
ahol az ideiglenes parancsnoki központot állították fel. Mobiltelefonon beszélő, kezükben
csiptetős írótömböt szorongató emberek nyüzsögtek az összecsukható fémasztalok és -székek
között. Itt volt a rádió adó-vevő, a megfigyelőmonitorok és egy hirdetőtábla az üzeneteknek.
A közelben mozgóbüfé parkolt, s körötte szinte minden egyenruha és jelvény megtalálható
volt: a Dél-kaliforniai Gázművek, a Víz- és Energiaügyi Hivatal, a Los Angeles-i rendőrség, a
katasztrófavédelem megyei irodája. Még az állatvédőktől is jött valaki, aki az evakuálandó
körzetben levő állatokat próbálta begyűjteni.
Erica utolérte a főnökét.
- Mégis, mi történt, Sam? Mitől süllyedt el a medence?
- A megyei mérnökök és az állami geológusok éjjel-nappal dolgoznak, hogy kiderítsék,
Erica. Azok a srácok pedig megvizsgálják a talajt, hogy pontosan tudhassuk, minek a tetején
is állnak ezek a házak - mutatott az utca egy távolibb pontja felé, ahol néhány férfi éppen egy
fúróberendezést állított fel a fényszórók sugárkévéjében.
Sam húsos kezével az asztalokon kiterített térképek és geológiai jelentések felé intett. A
sarkokra kisebb köveket tettek nehezéknek, hogy le ne fújja őket a szél.
- Ezeket néhány órája hozták a városházáról. 1908-ban volt itt egy geológiai vizsgálat.
Aztán egy másik 1956-ban - erre a területre fejlesztési tervet készítettek, amely azonban soha
nem valósult meg.
Erica szeme a két térkép között cikázott.
- A kettő nem egyforma.
- Úgy tűnik, hogy aki felépítette ezt a lakóövezetet, nem vizsgálta meg minden ház alatt
a talajt. Nem is volt kötelező. Vizsgálataik alapján stabil alap és felszín alatti kőzet van itt. De
ez a fennsík északi és déli határára jellemző, amely voltaképp a kanyon két pereme.
Emlékszel Sarah nővérre a húszas években? Ide vonult a követőivel, és a városháza engedélye
nélkül töltötték fel a kanyont. A hivatalokat sem tájékoztatták. A munkát nem is szabályosan
végezték, és sok szerves anyagot használtak — fát, növényt, szemetet —, amely végül
elrohadt. — Sam álmos pillantása végigsiklott az utcán, a szökőkutakon, a szépen nyírt
gyepeken, importált fákon. - Ezek az emberek időzített bombára építkeztek. Azon sem
csodálkoznék, ha ez az egész környék a mélybe csúszna.
6. Beszéd közben a lányt figyelte. Erica csípőre tett kézzel állt, és úgy helyezte egyik lábáról a
másikra a testsúlyát, mint a futó, aki alig várja, hogy elkezdődjön a verseny. Nem először látta
már ilyennek, amikor valami magával ragadta. Soha életében nem látott még egy ilyen
szenvedélyes tudóst, mint Erica Tyler, s féltette, hogy egyszer pont a lelkesedése lesz a
veszte.
- Tudom, miért jöttél ide, Erica, de nem bízhatom rád a munkát — mondta fáradtan.
A lány gyorsan felé fordult. Két vörös folt világított az arcán.
- Sam, az ég szerelmére, kagylóhéjakat számoltatsz velem! Sam maga is tisztában volt
vele, hogy pazarlás egy ekkora tehetséggel, egy ilyen kiváló koponyával puhatestű állatok
teteméből álló halmot vizsgáltatni. De a múlt évi hajóroncsos eset után úgy gondolta, nem árt,
ha valami unalmasabb munkán egy kicsit lehiggad Erica. így aztán az utóbbi hat hónapban
egy nemrég felfedezett halomnál ásatott, amelyről kiderült, hogy a négyszáz évvel ezelőtt a
Santa Barbarától északra élő indiánok szemétlerakó helye, Ericának pedig az itt talált
kagylóhéjak ezreit kellett kiválogatni, osztályozni, valamint radiokarbonos eljárással a korát
megállapítani.
Erica megmarkolta a férfi karját, a hangjából kétségbeesés érződött.
- Sam, szükségem van rá! Meg kell mentenem a karrierem. El kell felejtetnem az
emberekkel Chadwicket...
- Erica, pontosan a Chadwick-ügy miatt nem bízhatom rád ezt a munkát. Nem vagy elég
fegyelmezett hozzá. Túl hirtelen vagy, és hiányzik belőled a szükséges tudományos
távolságtartás és objektivitás.
- Tanultam az esetből, Sam - védekezett a nő. Legszívesebben sikított volna. Tudta jól,
hogy hívják a bennfentesek a chadwicki kudarcot: „Erica Tyler roncsai". Hát egész életében
lakolnia kell miatta? — Nagyon körültekintő leszek — ígérte.
- Erica, mindenki rajtunk röhögött - korholta a főnöke.
- Már vagy ezerszer bocsánatot kértem miatta! Sam, gondolkozz logikusan! Tudod,
hogy a sziklaművészet minden egyes példáját tanulmányoztam a Rio Grandé innenső oldalán.
Senki nem lehet nálam alkalmasabb erre a munkára. Amikor megláttam a híradóban azt a
barlangfestményt, rögtön tudtam, hogy ez a feladat nekem való.
Sam vastag ujjaival a sörényébe túrt. Mennyire jellemző Ericára, hogy mindent otthagyott.
Egyáltalán vette a fáradságot, hogy valaki másra bízza a Gaviota-projektet?
- Ugyan, Sam! Engedd, hogy azt csináljam, amire születtem!
Sam a nő borostyánszín szemébe nézett, és látta benne a kétségbeesést. A férfi nem tudhatta,
milyen érzés, amikor az ember hitelét veszti a hivatásában, és a kollégái kinevetik. Csak
sejthette, milyen lehetett az elmúlt tizenkét hónap Erica számára.
- Van egy javaslatom - sóhajtott. — Egy mentőcsapat bement a barlangba fényképeket
készíteni. Bármelyik percben itt lehetnek. Megnézzük a képeket, és meglátjuk, mit veszel ki
belőlük.
- Mentőcsapat?
- Miután a medence elsüllyedt, kiderült, hogy Zimmerman lánya eltűnt. A megyei seriff
megszervezte a keresését. Így fedezték fel a barlangfestményt is.
- És a lány?
- Később előkerült. Kiderült, hogy Vegasban volt a barátjával. Nézd, Erica, semmi
értelme, hogy itt töltsd az időd. Nem bízhatom rád a munkát. Menj vissza Gaviotába!
Sam még ki sem adta az utasítást, máris tisztában volt vele, hogy beosztottja nem fog
engedelmeskedni. Ha egyszer Erica Tyler a fejébe vesz valamit, lehetetlen kiverni onnan. Ez
történt tavaly is, amikor Irving Chadwick felfedezett egy elsüllyedt hajóroncsot a kaliforniai
partok közelében. Régi kínai hajónak tartotta, és úgy gondolta, ez is bizonyítja elméletét,
miszerint Ázsiából nemcsak a Bering- szoroson át jöttek emberek, hanem hajókon is. Erica
7. már korábban beleszeretett Chadwick elméletébe, és amikor felkérték, hogy mondjon
véleményt a roncson talált cserepek valódiságáról, magában már rég eldöntötte a kérdést.
Pedig Sam figyelmeztette, hogy ne hamarkodja el, próbálta meggyőzni, hogy gondolja meg
jobban, legyen óvatos. De Erica maga volt a lelkesedés. Nyilvánosan bejelentette, hogy a
cserepek eredetiek, és Irving Chadwick meg ő egy ideig fürödtek a népszerűségben. Amikor
később kiderült, hogy a hajóroncscsalás, és Chadwick bevallotta, hogy ő eszelte ki, Erica
Tyler számára már késő volt. A hírneve romokban hevert.
- A hírekben az is szerepelt, hogy csontokat is találtak — mondta most. - Mit tudtál meg
róluk?
Sam tisztában volt vele, hogy a nő időt akar nyerni. Felvette az egyik csiptetős táblát.
- Mindössze apró darabkák vannak, de találtak mellettük nyílhegyeket is, ami elég volt
ahhoz, hogy értesítsék az irodámat. Tessék, itt a halottkém jelentése.
Amíg Erica átnézte az iratot, Sam folytatta.
— Mint látod, a Kjeldahl-teszt szerint a csont nitrogéntartalma nem éri el a négy
grammot. És a benzidin-ecet teszt nem mutatja ki fehérjetartalmú anyag jelenlétét.
— Vagyis a csontok százévesnél idősebbek. A halottkém nem tudta megmondani,
mennyivel?
— Sajnos nem. És a talajanalízissel sem megyünk semmire, mert nem tudjuk pontosan
meghatározni, melyik földben pihentek a csontok. Hetven évvel ezelőtt feltöltötték ezt a
kanyont, és tavaly is megbolygatták a földet, amikor kiásták a medencét. Amikor a talaj a
földrengés miatt meglazult és engedett, majd a medence besüllyedt, kétoldalt beomlott a föld.
Minden összekeveredett. Viszont találtunk nyílhegyeket és kezdetleges kovaszer¬számokat.
— Ami indián temetkezési helyre utal. - Erica visszaadta főnökének a csiptetős táblát a
jelentéssel. - Gondolom, értesítették a NAHC-t? — kérdezte, és körül is nézett, nem lát-e
valakit, aki úgy néz ki, mint aki a Kalifornia állam Bennszülött Amerikai Örökség
Bizottságától érkezett.
— De mennyire, hogy értesítették — felelte Sam savanyú képpel. — Már itt is vannak.
Pontosabban itt van.
A lány pontosan tudta, kire gondol.
— Jared Black?
— Régi ellenséged, személyesen.
Erica és Black már többször is összeakasztotta a bajszát bennszülöttügyi jogi kérdésekben, és
a végkifejlet határozottan kellemetlen volt Erica számára.
Koszos arcú, barlangászsisakos fiatalember érkezett sietve. Átadta a barlangban készített
polaroidképeket, és közben mentegetőzött a minőségük miatt. Sam megköszönte, aztán
ketté¬osztotta a képeket, és a felét Ericának adta.
— Uramisten! — suttogta a lány. - Egyenként megnézte a fotókat, s alig tudta levenni a
szemét róluk. — Ezek... ezek gyönyörűek. És ezek a jelképek... - A szava is elakadt.
— Nos, mi a véleményed? Tudod azonosítani a törzset? — Sam összehúzott szemmel
nézegette a képeket.
Am amikor nem kapott választ, a lányra pillantott. Erica tátott szájjal meredt a kezében levő
fényképekre. Sam egy pillanatra olyan sápadtnak látta, hogy már azt hitte, baja esett, aztán
rájött, hogy a helyszínen felszerelt fénycső teszi.
- Erica?!
Erica pislogott, mint aki transzból ébred. Felnézett, és Samnek határozottan olyan érzése volt,
hogy a lány néhány másodpercig azt sem tudta, ki szól hozzá. Aztán a szín visszatért Erica
arcába.
- Ez itt az évszázad lelete, Sam. A festmény hatalmas, és még nem találkoztam ilyen jó
állapotban fennmaradt lelettel. Gondolj csak bele, mekkora rést tömhetünk be a bennszülött-
8. történelemben, miután megfejtették ezeket a rajzokat. Sam, kérlek, ne küldj vissza a
kagylóhéjakhoz!
A férfi sóhajtott.
- Rendben, néhány napig itt maradhatsz. Kapok tőled egy előzetes analízist, de — a
kezét felemelve hárította el a tiltakozást - utána irány vissza Gaviotába. Nem bízhatom rád ezt
a projektet, Erica. Sajnálom. És ez már nem csak szakmai ügy.
- De hát te vagy a főnök... - Erica hirtelen elhallgatott, szótlanul meredt maga elé.
Sam követte a pillantását, és rögtön rájött, mi vonta el a lány figyelmét. Ezen a hűvös éjszakai
órán, nem sokkal hajnal előtt, a borostás, táskás szemű, kávé, alvás és váltás ruha után
sóvárgó emberek között Jared Black, a Bennszülött Örökség Bizottságának biztosa
jólfésülten, mellényes öltönyben, hófehér kézelővel, selyem nyakkendővel és fényes
mokaszinban vonult feléjük, mintha egy divatlapból lépett volna ki, vagy legalábbis a
tárgyalóteremből jönne. A homlokát ráncolta, szeme sötéten csillogott.
- Dr. Tyler. Dr. Carter.
- Főbiztos úr.
Jared Blackben, az indiánügyek harcos szószólójában angol vér folyt, pontosabban ír, s mint
mondta, emiatt érti meg az elnyomott népek szenvedését. Most Sam Carterhez fordult.
- Mikorra tudják azonosítani a törzset, amely a barlangfestményt készítette?
A hangjából érződött, hogy minél hamarább kívánja a választ.
— Majd megmondják az embereim, akiket megbízok a munkával.
Jared rá sem nézett Ericára.
— Természetesen meg akarom nézetni a saját szakértőimmel is.
— Miután mi elvégeztük az előzetes elemzést — közölte Carter. — Gondolom, nem kell
emlékeztetnem rá, hogy ez a szabályos eljárás.
Jared sötét szeme parázslott. Az állam vezető régésze és ő nemigen szívlelték egymást. Carter
nyíltan ellenezte Black kinevezését, azzal érvelt, hogy Jared előítéletekkel teli, ellenségesen
viszonyul a tudományos világhoz.
Erica négy évvel azelőtt tűzött össze Jared Blackkel, amikor egy Reddman nevű milliomos
meghalt, és mivel örököse nem volt, házát és csodálatos indián műgyűjteményét az államra
hagyta azzal, hogy alakítsák múzeummá. Ericát bízták meg, hogy mérje fel és katalogizálja a
felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt, és sikerült is egy kis helyi törzshöz kötnie őket. A törzs
megbízta Jared Blacket, aki föld- és birtokjoggal foglalkozott, hogy indítson pert a
műtárgyakért. Erica azt javasolta, hogy vállalják a pert, tekintettel arra, hogy a törzs történész-
szakértői vizsgálat nélkül újra el akarja temetni a tárgyakat. — Ezek a csontok és műtárgyak
nemcsak az indiánok öröksége immár, hanem minden amerikaié — érvelt. Szenvedélyeket
ébresztő ügy volt, amelynél tömeg várakozott a bíróság előtt. Bennszülött amerikaiak
tüntettek azért, hogy visszakapják földjeiket és emlékeiket; tanárok, történészek, régészek
meg azért harcoltak, hogy létrejöhessen a Reddman Múzeum. Jared Black felesége maga is
maidu törzsbeli indián volt, és szenvedélyes indián jogvédő, aki egyszer a buldózer elé vetette
magát, hogy megakadályozza egy új autópálya építését indián területen. O volt a
leghangosabb szószólója annak, hogy „a gyűjtemény ne kerüljön a fehér ember kezébe".
Az ügy hónapokig húzódott. Aztán Jared előállt egy korábban nem ismert ténnyel: Reddman a
saját birtokán, egy öthektáros földterületen ásta ki a tárgyakat, és engedély nélkül tartotta meg
őket. Jared Black azzal érvelt, hogy a tárgyak temetkezési helyre utalnak, és Erica, bár a
másik oldalon állt, kénytelen volt beismerni, hogy a birtok feltehetőleg egy ősi falu helyén
fekszik. Black ebből azt a következtetést vonta le, hogy a birtok jogtalanul volt Mr. Reddman
tulajdonában, és a falu egykori lakosainak leszármazottait illeti. A bíróság igazat adott neki,
és az öt hektárt, akárcsak az ezernyi indián emléket - ritka edényeket, íjakat, nyílvesszőket,
cserepeket — visszaszármaztatták a törzsnek, amely pontosan tizenhat tagot számlált.
Reddman múzeuma nem nyílhatott meg, és a tárgyakat soha többé nem látták.
9. Ericának eszébe jutott, hogyan tálalta a média a Jareddel való bírósági csatáját. Egy immár
híres fénykép, amelyen éppen a bíróság lépcsőjén vitatkoznak, „Titkos szeretők?" cím alatt
jelent meg a bulvársajtóban, mert a világítás miatt, és mert a fényképezőgép pont egy
szerencsétlen pillanatban kattant, a kép abban a tizedmásodpercben ábrázolta őket, amely épp
az ellenkezőjét sugallta annak, ami csakugyan történt. Erica tágra nyílt szemmel néz fel a
férfira, nyelve az ajkát érinti, teste ingerlőn hajol előre, Black pedig egy lépcsőfokkal feljebb,
fölé tornyosulva áll, karját kinyújtva, mintha magához akarná ölelni. Mindketten
felháborítónak találták a képet, és azt a hamis látszatot is, amelyet sugall, ám úgy döntöttek,
nem öntenek olajat a tűzre, inkább nem vesznek róla tudomást.
- Feltételezem, hogy nem kell emlékeztetnem magukat: árgus szemmel figyelek, és nem
engedem, hogy megszentségtelenítsék ezt a helyet. Amint megtalálják a legvalószínűbb
leszármazottat, személyesen vezetem el magukat, sírrablókat erről a helyről, és higgyék el,
örömömre fog szolgálni — mondta Black.
S ezzel otthagyta őket. Sam kezét zsebre vágva nézett utána.
- Határozottan nem kedvelem ezt az alakot - morogta.
- Hát legalább ennyi előnye van annak, hogy nem bízod rám ezt a munkát - mondta
Erica. - Nem kell Jared Blackkel kínlódnom.
Sam ránézett, és a mosoly árnyéka futott végig az arcán.
- Nagyon akarod ezt a munkát, ugye?
- Lehet, hogy nem voltam elég világos?
- Hát... - A férfi a tarkóját dörzsölgette. - Lehet, hogy nagy ostobaságot csinálok, de azt
hiszem, mást is elküldhetek Gaviotába.
- Sam! - A lány örömében megölelte. - ígérem, nem fogod megbánni!
- Luké - fordult oda az asszisztenséhez. Megragadta a fiú karját, hogy Luké kezéből
kirepült a félig megevett szendvicse.
- Gyere, cuccoljunk fel.
- Nagyon meglep, hogy Sam Carter magára bízta ezt a feladatot, dr. Tyler - jegyezte
meg Jared Black hűvösen, amikor a szikla tetején találkoztak.
- Tudok egyet-mást a sziklarajzokról.
- Ha jól emlékszem, a kínai hajóroncsokról is tud egyet-mást. Mielőtt. Erica bármit is
mondhatott volna, folytatta.
- Remélem, tisztában van a bennszülött amerikai sírok megőrzésének és feltárásának
legújabb szabályozásával. Eszerint amennyiben a történelmi emlékek eltávolítása és elemzése
tudományosan indokolt, a munka során akkor sem rongálhatják meg a...
Erica látványosan ügyet sem vetett rá. Jól ismerte ezt a hangszínt, tudta, hogy a férfi vitát akar
provokálni. Utálta az ilyen célzásokat. Jared Black pontosan tudja, hogy ő a legóvatosabb
régészek egyike, nagyon vigyáz a történelmi emlékekre, és soha nem rongálja meg őket.
Igyekezett fékezni magát. Nincs más választása, meg kell engednie, hogy Jared Black a
munka minden lépését ellenőrizze. Az ő feladata az, hogy meghatározza, melyik törzshöz
tartoznak ezek a csontok és a barlangi festmények, Jaredé pedig, hogy megtalálja a törvényes
leszármazottat - aki feltehetőleg szintén elhunyt -, és átadja neki azt, amit Erica kiásott.
Magán érezte a férfi tekintetét. Kíváncsi volt, vajon Jared is emlékszik-e az első
találkozásukra. A megyei bíróság épületében történt, és mindketten a Reddman-ügy első
meghallgatásán jelentek meg. Akkor még nem ismerték egymást, idegenként álltak egymás
mellett a liftben. Az egyik emeleten kinyílt az ajtó, és egy kismamaruhás nő szállt be. A
következő alkalommal egy nő egy öt év körüli kisfiúval, aki elkerekedett szemmel bámulta a
terhes nő hasát. Az elnézően mosolygott rá. - Tudod, gyereket várok. Lesz egy szép
kislányom, vagy egy ilyen kisfiam, mint te.
- A gyerek a homlokát ráncolva gondolkodott, aztán megszólalt.
10. - És becserélheted egy szamárra? - A terhes nő továbbra is csak mosolygott, a gyerek
anyja vérvörös lett. A következő emeleten mindhárman kiszálltak, és az ajtó becsukódott.
Erica és az idegen a liftben egy pillanatig csöndben állt, aztán mindkettejükből kitört a
nevetés. Erica még most is emlékezett, milyen vonzónak találta a férfit a gödröcskés arcával.
A férfi is elismerően mérte végig, úgy tűnt, tetszik neki a látvány. Aztán kinyílt az ajtó, és az
emeleten már várták őket. Erica lába majd' földbe gyökerezett, amikor hallotta, hogy útitársát
Mr. Blacknek szólítják. És amikor a Reddman-örökség ügyvédje őt Ericaként szólította, Jared
is megtorpant. Összenéztek, ebben a pillanatban döbbentek rá, hogy kit is találtak
szimpatikusnak. Az ellenségüket, a másik tábor egyik vezéralakját. Vele osztoztak egy kis
tré¬fán, nevettek egy jót, sőt flörtöltek egy picit.
Erica most már alig tudta elhinni, hogy még ha csak három percig is, de vonzódott ehhez a
férfihoz. Sőt zavarba jött a gondolatára is.
A barlang nyílása huszonöt méterrel a fennsík széle alatt volt a Zimmerman-birtok mögött.
Erica megigazította sisakja szíját. Hajnalodott már, a Los Angeles-i medence friss,
szmogmentes fényben fürdött. Mellette, szintén beöltözve, Luké állt. Izgatottnak látszott, a
szeme ragyogott. Ez lesz az első komoly ásatása! Egy csatába induló ősi harcos
eltökéltségével igazította meg barlangászhevederét és a hozzá tartozó karabinert.
Jared Black is felvette a hevedert, és Erica látta, hogy át is öltözött egy kölcsönzött
Elektromos Művek feliratos overallba. De az arcán nem látszott izgalom. Sőt inkább
mogorvának tűnt. Mérges volna? - tűnődött a lány. Ugyan miért? Nem kívánta ezt a munkát?
Úgy erőltették rá? Az ember azt hinné, hogy Jared
Black boldog egy ilyen lehetőségtől, hogy a NAHC* munkájára ismét ráirányul a figyelem, és
folytathatja személyes keresztes hadjáratát a bennszülött amerikaiak jogaiért.
Vagy valami személyes okból haragszik? Még mindig nem felejtette el, mit mondott ő a
bíróságon aznap, amikor csapatával elvesztette a Reddman-ügyet: „Mr. Black szavai
egyszerűen képmutatók, amikor azt állítja, hogy a kulturális emlékek megőrzése a célja,
miközben fontos leleteket, történelmünk tárgyi bizonyítékait képes eltemetni, és ezzel a
feledésre ítélni."
— Elkészült, dr. Tyler? — kérdezte barlangász-hegymászó kísérőjük. Ellenőrizte, hogy
Erica rákattintotta-e magát a kötélre, még egyszer megnézte a rögzítéseket és a hevedert.
— Ennél készebb már nem is lehetnék — felelte a lány ideges nevetéssel. Még soha nem
ereszkedett le sziklás hegyoldalon.
— Oké. Csak tegyék, amit mondok, és nem lesz baj.
A hegymászó megállt a szikla peremén, elfordult a mélységtől, és megmutatta nekik, hogyan
kell hátradőlni, majd megkezdeni az ellenőrzött zuhanást. Elmagyarázta, hogyan futtassák a
kötelet a nyolcason át a jobb kézen átfutó kötelek lazításával, miközben a másik kart
kinyújtják a hátuk mögött. Lassan, óvatosan ereszkedett. Amikor végül valamennyien leértek,
sorra besegítette őket a barlangba. Először Ericát, majd az őt követő Luke-ot és Jaredet.
Mind a négyen megszabadultak köteleiktől, és a sötét mélység felé fordultak. A barlang, ha
kicsi volt is, a sötétségben fenyegetően nagynak tűnt. A nyomasztó sötétséget csak
sisaklámpáik gyenge fénye oldotta. Lábuk csoszogása halkan visszhangzott a homokkő
falakon, majd elhalt a fénytelen távolban.
* Bennszülött Amerikai Örökség Bizottsága.
Ericát hajtotta a vágy, legszívesebben rohant volna, hogy lássa már a festményt. De a
bejáratnál maradt, és módszeresen végigsöpört zseblámpája fényével a padlón, a falakon, a
plafonon. Csak amikor már biztos volt benne, hogy nincs semmilyen felszíni régészeti anyag,
amelyet akaratuk ellenére tönkretehetnének, szólalt meg. - Rendben, uraim, bemehetünk. De
jól nézzék meg, hová lépnek. - A kőfalakra és boltíves mennyezetre világított. — Menet
közben pedig mindössze annyit kell tennünk, hogy gondolatban visszamegyünk az időben, és
11. megpróbáljuk elképzelni, mit is csinálhattak itt az emberek, és vajon tevékenységük milyen
nyomokat hagyott.
Lassan lépkedtek előre, óvatosan mozogtak csizmás lábaikkal. Sisaklámpájuk és zseblámpáik
nyolc fényköre fehér molylepkeként táncolt a homokkő alakzatokon.
- Szerencse, hogy ez a barlang a hegység északi lejtőjén van, ami szárazabb, mint a déli.
A déli kapja a csendes-óceáni viharokat - jegyezte meg Erica. - Nem érte az eső, így
menekülhetett meg a festmény. És ki tudja, milyen műemlékek még.
Csöndben haladtak tovább. A fénysugarak sziklák sima körvonalait világították meg,
zuzmófoltok villantak a szemük elé. A négy behatoló feszülten, kihegyezett érzékekkel
nyomult előre, míg végül el nem értek a barlang túlsó végébe.
- Itt van — mutatott a hegymászó a festményre.
Erica várakozásteljesen lépett közelebb, ám amikor a sisakján levő karbidlámpa fényében
előtűntek a piktogramok, elállt a lélegzete. A körök ragyogó színei, az élénkvörösek és
-sárgák, akár a naplemente. Gyönyörűek, fantasztikusak, élettel telik. Azonkívül...
- Tudja, mit jelentenek ezek a szimbólumok, dr. Tyler? -kérdezte a hegymászó. Fejét
oldalra biccentve nézett fel a képre, és próbált valami értelmet találni a vonalak, körök,
formák és színek látszólag összefüggéstelen kavalkádjában.
Erica nem válaszolt. Mint akit elvarázsoltak, mozdulatlanul állt a festmény előtt, még csak
nem is pislogott. Mintha a falon ragyogó holdak és napok hipnotizálták volna.
- Dr. Tyler? — ismételte a férfi. Jared és Luké összenéztek.
- Dr. Tyler, jól vagy? - szólalt meg Luke. Óvatosan megérintette főnöknője vállát, és
Erica összerezzent.
- Tessék? - Erica egy pillanatig értetlenül nézett asszisztensére, aztán összeszedte
magát. - Csak... nem vártam, hogy ilyen érintetlen festményt találunk. Semmi falfirka... - Alig
vett levegőt. - És, hogy válaszoljak a kérdésre - némileg erőre kapott a hangja, ám egy kicsit
mesterkélt volt, mintha akarattal kéne emlékeztetnie magát, hol is van -, ezen a vidéken a
vallási hiedelmek alapja a sámánizmus volt. Ennek lényege a sámán és a természetfölötti
személyes kapcsolata. A sámán csattanó maszlagot evett, vagy más módon került transzba, és
így lépett a szellemvilágba. Ezt nevezték látomáskeresésnek. Amikor kijött a transzból,
látomásait sziklákon örökítette meg. Ezt nevezik transzból származó művészetnek. Legalábbis
ez a délnyugati sziklaművészet egyik magyarázata. A hegymászó közelebb hajolt hozzá.
- De miből gondolja, hogy ez egy sámán műve? - kérdezte. - Nem lehet, hogy csak
firkált valaki, és az égvilágon semmit nem jelent?
Erica a legnagyobb kört nézte. Vérvörös volt, és különös pontok léptek ki belőle. De
mennyire, hogy jelent valamit.
- Laborkísérletekkel vizsgálták ezt a jelenséget. A megváltozott tudatállapot
neuropszichológiájának hívják. És a kutatások szerint a különböző kultúrákban ugyanazokat
az egyetemes képeket írják le. Ugyanazt látják a bennszülött amerikaiak, az ausztrál őslakók,
a különböző afrikai kultúrák szülöttei. Ragyogó, geometriai formákat, amelyeket spontán
teremt az optikai rendszer. Maga is kipróbálhatja. Egy kis időre nézzen fénybe, aztán gyorsan
hunyja le a szemét. Ezeket a mintákat fogja látni maga is - pontokat, párhuzamos vonalakat,
cikcakkokat és spirálokat. Ezeket nevezzük a transz metaforáinak.
- De nem hasonlítanak semmire - ráncolta a férfi a homlokát.
- Nem is az a dolguk. Ezek a szimbólumok egy érzés képei, vagy a szellemi síké,
amelynek ebben a valóságban nincs anyagi struktúrája, vagyis igazán formája sem.
Azonban... — Zseblámpája fénye egy azonosíthatatlan alak képére esett. Elnyújtott volt, és
karok vagy tán csápok nyúltak ki belőle. — Más dolgok is zavarnak.
Luke feléje fordult, s egy pillanatra elvakította a nő sisaklámpájának fénye.
- Zavar valami? Mi az?
12. — Figyeljék meg, hogy egyes formák nem illenek az eddig ismert transzképek közé. Ott
van az a jel. Még soha nem láttam, egyetlen általam tanulmányozott sziklaművészetben sem.
Ezeknek a szimbólumoknak a többsége megtalálható a délnyugaton elterjedt más
barlangrajzokon és sziklavéseteken is. Például itt vannak ezek a kézlenyomatok. A
kézlenyomat egyetemes a sziklaművészetben, az egész világon megtalálható. Azt a hiedelmet
tükrözi, hogy a szikla felülete átjárható határ a természetes és a természetfeletti világ között.
Ez az ajtó, amelyen át a sámán beléphet a szellemekhez. De ezek a szimbólumok — mutatott
rájuk, vigyázva, nehogy a falhoz érjen —, ezek teljesen újak a számomra. — Elhallgatott egy
pillanatra, lélegzete enyhe szellőként hallatszott a barlangban. - Még valami zavar ezen a
festményen.
Társai feszülten várták a folytatást.
— A festmény piktogramjainak egy része ennek a tájnak a népi kultúrájára jellemző. De
vannak olyan motívumok is, amelyek a pueblo sziklaművészetre jellemzők. Hogy még
pontosabb legyek, ez a műalkotás kultúrák keveredését tükrözi. Déli paiute, sóson.
Valahonnan Dél-Nevadából.
— Meg tudod határozni a festmény korát, dr. Tyler? — kérdezte Luké mély tisztelettel a
hangjában.
— Nagyjából annyit mondhatunk, hogy az időszámításunk utáni 500-nál korábban
készült. Az atlatlokból állapítható meg. Ezeket a lándzsavetőket használták egészen addig az
íjak és nyilak helyett. A pontosabb kormeghatározáshoz elektromikroszkópos elemzés és
radiokarbonos vizsgálat kell. Egyelőre annyit mondanék, hogy ez a festmény úgy kétezer éves
lehet.
Jared Black most szólalt meg először.
— Ha a művész Dél-Nevadából jött, komoly utat kellett megtennie. Át kellett kelnie a
Death Valleyn, a Halál völgyén.
— Még nagyobb kérdés, hogy miért tette? A sosonok és a paiuték soha nem
merészkedtek túl törzsi területeiken. Elég sokat mozogtak ahhoz, hogy élelmet szerezzenek,
de alapvetően ragaszkodtak a saját területükhöz, és mindig ősi földjük határain belül
maradtak. Mi késztethette ezt az embert arra, hogy elszakadjon a klántól, és egészen idáig
jöjjön? Miért vállalt egy ilyen kemény és veszélyes utat?
A sisak beárnyékolta Jared szemét, de Erica így is érezte átható pillantását.
— Tehát a kép feltehetően sóson? — kérdezte.
— Ez még csak találgatás. Az aszály ciklusait tanulmányozva látjuk, hogy úgy ezerötszáz
évvel ezelőtt komoly éghajlati változások álltak be a kelet-kaliforniai sivatagban. Ezek hozták
a gabrielino indiánokat, egy sóson nyelven beszélő csoportot a mai Los Angeles vidékére. Az
idők során feledésbe merült, milyen törzsi nevet használtak ezek az emberek.
Jared tovább erősködött.
— De ezt a képet az ő egyik ősük készítette?
Erica igyekezett féken tartani magát. Jared Black olyan ember, aki azonnal választ akar kapni
a kérdéseire.
— Nem vagyok biztos benne, mert úgy gondolom, hogy ez a kép ezerötszáz évesnél
régebbi. És azt se felejtsük el, hogy a gabrielino mindössze egy gyűjtőnév, amelyet a
ferencesek adtak az ezen a vidéken élő törzseknek. — Jelentőségteljes pillantást vetett a
férfira. — Úgyhogy elég óvatosan kell bánnunk a szavakkal.
— Tehát biztos, hogy nem tudja?
Erica bosszankodása kezdett haraggá nőni. Nagyon jól tudta, mire céloz Jared. A Reddman-
ügyben is ezzel vádolta, amikor azt mondta, több időre van szüksége, hogy azonosítsa a
csontok és műtárgyak törzsi kötődéseit. És akkor nem is tévedett: Erica az időt húzta. De most
igazat mondott. Fogalma sincs, melyik törzs műve lehet ez a festmény.
13. Hátralépett, kicsit távolabb a festménytől. Feltűnt neki, hogy a kép alatt a barlang földje más,
mint távolabb. Kissé megemelkedett, de valahogy nem természetes emelkedőnek tűnt. A lány
felnézett a mennyezetre. Nyoma sem látszott, hogy beszakadt volna. Erica leguggolt, és ujjai
közt morzsolgatni kezdte a talajt. Ugyanaz volt mindenütt, a barlangba befúvó szél terítette
szét.
— Mivel a festmény egyetlen törzsre sem utal határozottan, azt javaslom, hogy máshol
keressünk bizonyítékot. Itt van például ez a különös halom — mondta.
Luké szőke szemöldöke kíváncsian megemelkedett, szeme reménykedőén csillogott.
- Gondolod, hogy valakit ide temettek, dr. Tyler?
- Elképzelhető. A falon a koromnyomok jelzik, hogy tüzek vagy fáklyák égtek itt, ami
azt jelentheti, hogy több száz évig lakták a barlangot. Fel akarom ásni ezt a magaslatot.
- És jön a siserahad — morogta Jared.
- Nincs siserahad, Mr. Black. Csak én. Egyedül fogok dolgozni, hogy a lehető legkisebb
kárt okozzam.
- Minden ásás rombol, dr. Tyler.
- Akár hiszi, akár nem, Mr. Black, vannak olyan régészek, akik nem azért akarnak
kiásni egy helyszínt, mert ott van. Azért nyúlnak hozzá, mert veszélyben van. Vagy, mint ez
esetben, meg kell határozni, melyik törzshöz tartozott a barlangi művész. Lehet, hogy valódi
kincsre bukkantunk, amely megváltoztatja mindazt, amit a múltunkról tudunk.
- Vagy sírokra, amelyeket nem volna szabad háborgatni. Erica végigmérte a férfit. Jared
arcát éles vonásokkal rajzolta ki a fény és árnyék játéka. Aztán Luke-hoz fordult.
- Először a talaj geokémiai analízisét végezzük el, és megmérjük a foszfáttartalmát. Ez
elárulja, hogy csakugyan lakott volt-e a barlang. Addig is megtisztíthatnád a falakat. Lehet,
hogy további festmények vannak a korom alatt.
Visszafordult, hogy mondjon valamit Jared Blacknek, de a férfi közben visszament a barlang
bejáratához. A reggeli napfényben kirajzolódott magas, széles vállú alakja. Egyik kezével a
falnak támaszkodott, másik kezében levetett kobakját tartotta. Úgy állt a sziklafal szélén,
mintha repülni készülne.
Volt valami valószínűtlen az egészben. A barlang sötétje, a föléjük magasodó hegy súlyának
tudata, a homokkő falak közelsége, a békét árasztó csend, és mindezen túl a nyílás, a ragyogó
napsütés, a Csendes-óceán és a munkások, rendőrök hangja, a fejük fölött keringő tévés
helikopterek zúgása. Miért áll ott Jared Black? Mit néz?
És egyáltalán: miért viselkedett ilyen ellenségesen? Jared Black körülbelül annyira hallgat az
érvekre, mint egy, a kicsinyét védő grizzly medve. Hogyan lehetne meggyőzni arról, hogy
nem kell ellenségeknek lenniük? Együttműködhetnének. De valami érthetetlen okból a férfi
eldöntötte magában, hogy ők ketten ellenségek. Pedig a Reddman-ügy négy éve volt, és
mégis, mintha még mindig annak a csatának a tüze, a felszökő adrenalin és az ott szerzett
győzelem táplálná szenvedélyét. Jared Black olyan embernek tűnt, aki harcra készül, és
Ericának fogalma sem volt róla, miért.
Továbbpásztázta zseblámpájával a barlangot, aztán a fénysugár megvilágított valamit a
padlón.
— Luké, ez mi lehet?
A fiú lenézett. A talaj egy helyen elmozdult, és valami szürkésfehér látszott a barlang földjén.
— Friss - mondta. — Valószínűleg a földrengés mozgatta meg itt is a talajt.
Erica letérdelt, és egy finom ecsettel óvatosan elsöpörgette a laza földet.
— Uramisten! - Luké szeme elkerekedett.
Jared visszament melléjük, és szótlanul állt. Erica tovább dolgozott az ecsettel. Az a tárgy,
ami előbukkant a föld alól, mintha egy kő lett volna, rajta egy lyuk. Majd még egy lyuk. És
aztán... fogak.
Egy emberi koponya.
14. — Ez itt egy sír — suttogta Luké lenyűgözve.
— Kié? - kérdezte a hegymászó idegesen.
Erica egész testét elárasztotta az adrenalin és az izgalom hulláma. Nem válaszolt. Pedig tudta
a választ. Még meg sem kezdték a munkát, még nem talált semmi bizonyítékot, ám ő biztos
volt benne, hogy a napfestmény művészének maradványait találták meg.
15. Második fejezet
Marimi Kétezer évvel ezelőtt
Marimi elnézte a kör közepén táncolókat. A ma este a varázslat estéje lesz.
Már most érezte a varázslatot az ujjaiban, amelyekkel ügyesen szőtte az ovális bölcsőt,
egymásba fonta a zsenge fűzfavesszőket, amelyekre a gyermekét teszi; később majd
szarvasbőrrel borítják, és fonott napellenzőt is tesznek a kicsi feje fölé. A méhében érezte a
varázslatot, amelyben új élet mocorgott, első gyermeke, aki tavasszal születik. Látta a
varázslatot ifjú férje hajlékony testében, aki most az éves fenyőmagaratást ünnepli táncával.
Elnézte ezt a jóképű, erős vadászt, aki megismertette a férfi és nő közti testi szerelem
gyönyörével. Marimi varázslatot hallott a férfiak nevetésében, amint táncoltak vagy
játszottak, vagy agyagpipáikat szíva történeteket meséltek, hallotta a kilyukasztott
madárcsontokon sípoló vagy fekete bodzafurulyákon játszó zenészek dallamaiban; varázslat
volt a nők boldog pletykálkodásában, akik a tábortüzek fényénél szőtték kosaraikat; a bottal
és karikával játszó vagy a nyirkos, erdei talajon birkózó gyerekek sikongatásában; és igen,
varázslat volt az egymásba szerető fiatalok arcában, a kezük mögé rejtett mosolyukban, amely
már tudta párválasztásukat. A „szellemek éjszakája". Anyja azt mondta, ilyenkor a fák és a
kövek és a folyók szellemei előhívják az ősök kísértetek, hogy együtt ünnepeljék Minden
Dolgok Egységét. Jó éjszaka ez, különleges, az öröm ideje, gondolta Marimi.
Bár Marimi örömét ezen az ünnepi esten váratlan félelem árnyékolta be.
A táncosokat néző családok nagy kört alkottak, s a túlsó oldalról egy fekete szempár meredt
rá. Az öreg Opakának, a klán sámánasszonyának a tekintete. Opaka fenséges volt szarvasbőr
ruhájában, fején gyöngysorral és értékes sastollakkal. Marimi megborzongott a sámán átható
tekintetétől, és a félelemtől libabőrös lett. Opakától mindenki rettegett, még a vadászok és a
törzsfőnökök is. Mélységes és rejtélyes tudással rendelkezett, varázsolt és az istenekkel
társalgott, és az egész klánból csak ő tudta a titkot, miként kell a nappal és holddal meg a föld
szellemeivel beszélgetni, hogyan lehet segítségükért fohászkodni.
Átlagos ember nem tud istenekkel beszélni. Ha a klán bármelyik tagja valami kegyet kíván az
istenektől, a sámán közbenjárására van szüksége: ha egy meddő asszony gyereket akar, a
magányos szűz férjre áhítozik, egy öregedő vadász, akinek ügyessége kezd megkopni,
nagyanyó, akinek ujja már nem engedelmeskedik, és nem képes kosarat fonni, terhes nő, aki a
gonosz pillantásától félti gyermekét, apa, aki tudni szeretné, folyik-e még víz valaha is a
család menedékhelye mellett a kiszáradt patakban... - illő tisztelettel mind a sámánt keresi fel,
és alázatosan elé tárja a baját. Minden kérelmet fizetség kísér, s ez a magyarázata a sámán
gazdagságának, annak, hogy kunyhója olyan díszes, és hogy a legpuhább, legfinomabb
szarvasbőrből készült. A legszegényebb családok mindössze magvakat ajánlhatnak fel, a
gazdagok juhszarvat és antilopbőrt. De mindnek jogában áll felkeresni a sámánt, és
valamennyien választ kapnak az istenektől a sámán száján keresztül. Marimi klánjában Opaka
volt a sámán, és nagy volt az ő hatalma. Marimi egyszer látta, hogy egy ember megbetegedett
és meghalt, pusztán azért, mert a vénasszony rámutatott. Ilyen hatalma volt Opakának.
De vajon miért nézi így most őt, pont őt, miért csillog fekete tűzként a szeme?
Az ifjú feleség próbálta leplezni a félelmét és a fonásra figyelni, és örülni annak, hogy a mai
éjszaka különleges lesz.
Ez a nagy összejövetel ideje. Ilyenkor, egyszer egy évben a Nép összes családja összegyűlik -
a Népé, akik topáknak nevezik magukat -, eljönnek a világ négy sarkából, olyan messziről,
ahol az égbolt a földre támaszkodik, elhagyják nyári otthonukat, hogy a fenyőmagaratásra a
hegyekben találkozzanak - vagy ötszáz család gyűlik össze, mind a maga kerek fűkunyhójával
és tábortüzével. Hosszú rudakkal piszkálják le a tobozokat a fákról, megpirítják a magvakat,
úgy eszik őket, vagy összemorzsolják, és szarvashúsba vagy zsírba keverik, és úgy teszik el a
16. téli hónapokra. Amíg a nők a magvakat gyűjtik, a férfiak együtt nyúlra vadásznak: hálóba
hajtják őket, és agyonütnek annyit, amennyi tartalékra szükségük lesz a télre.
Ilyenkor rendezik el a házasságokat. Ez sem könnyű dolog, hiszen bonyolult szabályok
irányítják, hogy ki kit vehet el, gondosan meg kell vizsgálni és számba venni a leszármazást,
meg kell hallgatni az isteneket, és olvasni az előjelekben. Bár a topák mind ugyanahhoz a
törzshöz tartoznak, különböző klánok tagjai, amelyek első és második családokra oszlanak. A
klánoknak totemállatuk van: Puma, Sólyom, Teknős. A második család a nagyszülőkből,
nagynénikből, nagybácsikból és unokatestvérekből áll, és az eredete szerint nevezi magát: A
Hideg folyó mellől valók. A Sós sivatagból valók. Az első család az anyából, apából és
gyermekeikből áll, és a család nevének alapja a helyi élelemforrás vagy az elfoglaltság,
esetleg a földrajzi helyzet. „Bölénybogyóevők", „Völgylakók" vagy „Fehér kések", mert a
helyi fehér kőfejtő kövéből készítettek vágóeszközöket. Marimi a Vörösfarkú sólyom klánból
való volt, második családja a Fekete mesából való emberek, míg az első családja az
Üreginyúl-vadász. A fiatal férfi, aki asszonyának választotta, a Teknős klánból való,
Porvölgye emberek és Pipakészítők. Az elmúlt aratáskor végig udvarolt Mariminak, ott
páváskodott, táncolt az ő hálóhelye előtt, fuvolán játszott, előadta, milyen jól dobja a lándzsát,
de egy szót sem szólt hozzá, mert az tabu volt. Aztán, miután a lány kirakott egy édes
gyökérrel teli kosarat, jelezve érdeklődését, a férfi apja beszélt az övével, ők ketten
tanácskoztak klánjaik főnökével, és megkezdődtek a bonyolult tárgyalások az ajándékokról,
arról, hogy az új asszony menjen-e a férje családjához, vagy fordítva. Ha a férj olyan
családból való, ahol kevés a nő, asszonya költözik oda. Ha a feleség jött olyan családból, ahol
özvegyek, hajadon lánytestvérek vannak, akkor a férj költözött oda. Marimi esetében apja volt
az egyetlen férfi a családban nyolc nő között, és boldogan fogadta fiaként Marimi férjét.
Aratáskor vésték ismét az emberek agyába a törzsi föld határait, és a gyerekek ilyenkor
tanulták meg a folyókat, erdőket és hegyeket, amelyek elválasztják a topák földjét a
szomszédos törzsekétől - északon sosonok, délen paiuték, akikkel a topák nem kereskedtek,
nem házasodtak és nem háborúztak. A gyerekeknek meg kellett tanulni, hogy más törzs
földjén szigorúan tabu vadászni, magvakat gyűjteni vagy vizet venni.
A családok minden fenyőmagaratáskor menedékeket állítottak fel az ősi helyeken, ahol
elődeik az idők kezdete óta találkoznak és aratnak. Az a hely, ahol Marimi leterítette
szőnyegét, és ahol most jövendő gyermeke kosarát fonta, ugyanaz volt, ahol az anyja, a
nagyanyja, a dédanyja és őseik sora az idők kezdetétől leterítette szőnyegét, és megfonta
babakosarát. És egy nap majd itt ül elsőszülött lánya is, és megfonja kosarát, nézi
ugyanazokat a táncokat és ugyanazokat a játékokat. E szempontból az éves fenyőmagaratás
nemcsak azt a célt szolgálta, hogy összegyűjtsék a téli ennivalót. Az emberek itt tanulhatták
meg őseik történeteit, mert a topák életmódja a múlthoz kötődött, és gondoskodtak arról, hogy
ami régen volt, az legyen ma is, és holnap, és az idők végeztéig. Az ember az éves
összejövetelen tanulhatta meg, hol a helye a Teremtésben. Megmutatta neki, hogy része a
Nagy Tervnek, hogy ők, a topák, a föld, az állatok, a növények, a szél és a víz mind
összefügg, és úgy fonódik egymásba, akár a nők által szőtt bonyolult kosarak vesszői.
A fenyőmagaratás után a klánok a hegyekben töltik a telet, és amikor az első zöld magvak
kibújnak a földből, a hatalmas település felbomlik, a családok a következő aratásig
szétszóródnak ősi otthonukba. Marimi, a férje, anyja, apja és hat nővére is visszatérnek a
földjükre, ahol nyúlra vadásznak, és ahol a családjuk a Teremtés kezdete óta él. Ott szüli meg
majd első gyermekét, ott lesz anya, s növeli majd ezzel klánja tekintélyét, hogy az eljövendő
évben, amikor visszatérnek a fenyőerdőbe, az emberek új tisztelettel nézzenek rá.
Marimi erre a boldog jövőre próbálta visszaterelni gondolatait, miközben libabőrös volt a háta
a félelemtől, amiért Opaka ilyen megfejthetetlen pillantással nézi. Miért mered rá így a
sámánasszony?
17. A klánok sámánjainak útja titokzatos és kiszámíthatatlan, és tabu még csak megpróbálni
kitalálni is, nemhogy beszélni róla, mert egyedül a sámánok képesek mozogni a való világ és
a természetfölötti között. Még az aratás kezdete előtt, mielőtt az első család felállítaná
szálláshelyét, felépítik a sámánok istenkunyhóit. Mindenki részt vesz a munkában, még a
gyerekek és az idősek is. A legjobb ágakat és gallyakat vágják le, a legfinomabb bőröket és
szőrméket viszik oda, hogy az istenkunyhó illően fogadja az isteneket, és azok a sámánok
látomásai révén áldást hozzanak az aratásra és a népre. A világ rémisztő, és teli van
bizonytalansággal. Nagyon fontos hát, hogy még mielőtt az első tobozt levernék a fáról, a
sámánok bevonuljanak az istenkunyhókba, és transzállapotukba révedve elutazzanak,
tárgyaljanak a természetfölötti erőkkel, utasításokat, jóslatokat s néha új törvényeket kapjanak
tőlük.
Ezért öntötte el a félelem Marimit az ünnep éjszakáján. Opaka az istenek erejével rendelkezik,
és Marimi immár bizonyos volt benne, hogy rosszindulat csillog a szemében. De miért?
Marimi nem emlékezett semmi olyanra, amivel magára vonhatta volna az idősebb nő haragját.
Ha a harag forrása egy másik törzsből eredne, Marimi egyenesen az ő klánja sámánjához
menne, és neki könyörögne, kérje az istenek oltalmát. De ez esetben maga a sámán vet
gyűlölködő pillantásokat őrá!
Aztán hirtelen eszébe jutott Tika, és a fiatalasszony majd' megdermedt a rémülettől.
Tika Marimi anyja testvérének volt az elsőszülött lánya, és Marimi meg ő már kiskoruk óta
olyanok voltak, akár a testvérek. Együtt estek át a serdülőkori szent szertartásokon, és amikor
a beavatáson a tizenkét lány versenyt futott, és Marimi nyert, ő ért elsőként a sámán
kunyhójához, egyedül Tika tapsolta meg. A legutóbbi aratáskor pedig Tika hozta-vitte a titkos
üzeneteket közte és az ifjú vadász között, hiszen amíg a házassági tárgyalások folytak, tilos
volt beszélniük egymással. És az is Tika volt, aki egy olyan csodálatos kosarat ajándékozott
neki és férjének, hogy egy ideig az egész klán a csodájára járt.
Aztán Tikát üldözőbe vette a balsors. Beleszeretett egy fiúba, akit Opaka a testvére
unokájának szánt. Ha bármelyik másik fiúval fekszik össze, Tikát nem vetették volna ki
maguk közül, Marimi biztos volt benne. De amikor rajtakapták őket az egyik nagybácsi
fűkunyhójában, a gyógyító férfiak és asszonyok összeültek megtárgyalni az esetet, elszívták
bölcsességpipáikat, és úgy döntöttek, hogy a lányt ki kell vetni a klánból, de a fiút nem. Úgy
okoskodtak, hogy a lány csábította el a fiút és vette rá, hogy megszegje a törzs törvényét.
Mivel a törzs soha, egyik tagját sem végezte ki, még a legnagyobb bűnökért sem, mert féltek a
kísértetek büntetésétől, a bűnöst élőhalálra ítélték. Elvették nevét, tulajdonát és ételét, és
kivetették védő körükből. Ha egyszer valakit kitaszítottnak nyilvánítottak, többé nem térhetett
vissza. Senki nem szólhatott hozzá, nem nézhetett rá, nem adhatott neki ételt, vizet vagy
menedéket. A családtagok levágták hajukat, és úgy gyászolták, mintha csakugyan meghalt
volna. Amikor Tika is névtelen lett, Marimi szíve majd' megszakadt. Iszonyú volt látni
barátnőjét az erdő szélén, elveszett lélekként bolyongva. Iszonyú volt, hogy nem mehet oda
hozzá, nem lépheti át a védő kört, nem vihet neki ételt és meleg takarót. De ezzel ő is
kitaszítottá vált volna.
A számkivetettek, mivel már amúgy is „halottak" voltak, nem éltek soká. Nemcsak azért, mert
nehezen jutottak ételhez, ki voltak téve az elemek haragjának, hanem mert meghalt bennük a
szellem, amikor kitaszították őket. Amikor az élet vágya elszáll, már közel a halál. S néhány
nap múlva már csakugyan nem látták Tikát a tábor közelében.
- Anya - szólt oda Marimi halkan az asszonynak, aki törökülésben ült mellette, és énekelve
bonyolult mintájú kosarat font. Az éneklés életet, vagyis szellemet adott a kosárnak. A dal azt
is lehetővé tette, hogy az ujjak egy mítoszt, varázslatos történetet szőjenek a mintába. Marimi
anyja gyémántmintát használt, ugyanakkor kosarát átitatta annak történetével, hogyan
születtek réges-rég a csillagok.
— Anya — szólalt meg Marimi ismét, kicsit hangosabban. — Opaka figyel.
18. — Tudom, lányom. Vigyázz. Kerüld a tekintetét.
Marimi pillantása idegesen cikázott a zajos táborban, ahol ötszáz tábortűz füstje szállt az ég
felé. Nyári otthona a sivatagban volt, ahol leginkább zsályacserje nőtt, de itt, a hegyekben
fenyő és boróka nő, és a fák közt mindenütt szellemek lakoznak, s ez halálra rémisztette volna
Marimit, ha családjával együtt nem a kör védelmében vannak. Éjszakánként
szőrmetakaróikon fekve hallgatták a fák közt nyögő szellemek hangját, és remélték, hogy a
sámánok talizmánjai, amelyeket a kör szélén helyeztek el, elég erősek lesznek ahhoz, hogy
távol tartsák a szellemeket. Ezért sem akart senki szűkmarkú lenni a sámánnal. Egy erős
sámán azt jelentette, hogy a klán biztonságban van, és az istenek vigyáznak rá. Mindenki jól
emlékezett a Bagoly klán rettenetes sorsára. A Baglyok sámánja lezuhant egy mély
szakadékba és szörnyethalt. Harminchat család maradt védtelen, nem volt senki, aki
képviselte volna őket a szellemvilágban, beszélt volna az érdekükben az istenekkel. Még a
holdciklus vége előtt valamennyien megbetegedtek, a férfiak, nők, gyerekek mind meghaltak,
és a Bagoly klán immár nem létezik.
Marimi, bár egyre jobban rettegett, kényszerítette magát, hogy a baba kosarára koncentráljon.
De ujjai immár mereven és fásultan dolgoztak, mert az asszony ráébredt, hogy a varázslat,
amelyet egész este érzett, nem okvetlenül jó varázslat volt...
Opaka nézte a táncolók körén túl ülő Marimit, és arra az időre emlékezett, amikor még ő
maga is ilyen kellemes látványt nyújtott. Most vastag bölénybőrön ül, ajándékok veszik körül,
bőviben van ételnek, gyöngynek, tollaknak, amelyeket mind azért hoztak neki, hogy
megszerezze az istenek kegyét és áldását. Mégis keserűen nézte Marimi kerek arcát, nevető
szemét, érzéki ajkát és fénylő, fekete vízesésként lezúduló haját, amelyre sokan felfigyeltek,
nemcsak az ifjú vadász, aki végül elvette feleségül. Valamikor ilyen volt ő is, mielőtt a kor és
a sok lélek-utazás a testén kívülre el nem koptatták. Immár hajlott hátú, a haja ősz, s csaknem
teljesen fogatlan. De nem emiatt gyűlölte ezt a lányt.
Az Opaka koros ereiben áramló méreg hat téllel ezelőtt termett, a Nincs Fenyőtoboz
Évszakában. A családok hiába érkeztek az erdőbe, hogy learassák a tobozokat. Azok már
lehullottak, és a földön megrohadtak. Amikor rádöbbentek, hogy az istenek túl hamar hozták
meg az évszakot, és így az embereknek éhezniük kell, nagy jajveszékelés lett, és a sámánok
visszavonultak istenkunyhóikba, hogy szent meszkitófát égessenek, csattanó maszlagot
egyenek, énekeljenek, varázsszavakat mondjanak, és imádkozzanak az istenek látogatásáért,
amely megmutatná, hol vannak még fenyőtobozok. Ám az istenek nem válaszoltak a sámánok
imáira, és úgy tűnt, hogy iszonyú éhínség vár a topákra.
Aztán Marimi anyja hihetetlen mesével kereste fel Opakát.
Lánya, aki még csak kilenc nyarat élt meg, megbetegedett. A fejét olyan fájdalom töltötte be,
hogy megvakította, megsüketítette. Anyja hideg vízzel mosta a gyerek fejét, és a fák
árnyékába tette, s amikor a betegség végre elmúlt, Marimi azt mondta, van egy másik
fenyőerdő a folyó túlpartján. Csak álmodsz, felelte az anyja, éhes vagy, és ez a különös
fejfájás megzavart. És figyelmeztette a lányt, hogy hallgasson erről a látomásról, mert
Opakának kell elmondania a klánnak, hol talál élelmet. De Marimi makacskodott, állította,
hogy látta a dús fenyőerdőt, túl a topák földjén, ahol nem lakik senki, és nem éltek senki ősei,
tehát nem tabu odamenni és learatni a dús fenyőmagvakat.
Így aztán, amikor a sámánok azzal bújtak elő kunyhóikból, hogy ebben az évszakban nem
lesz fenyőmagtermés, és nem lesz nyúlvadászat sem, mert senki nem látott nyulat az erdőben,
és hogy puszta lett az erdőség, mert az istenek hátat fordítottak nekik, Marimi anyja úgy
gondolta, hogy Opaka tanácsát kéri a lánya látomásáról. A gyerek azt mondta, hogy az
erdőség a felkelő nap irányában van, egy folyón túl, termékeny hegyoldal fölött.
De Opaka azt felelte, hogy a föld, amelyről beszél, a törzsi határokon túl van, tehát tabu
odamenniük. A gyerek viszont makacskodott, hogy nem tabu. Almában a szellem
19. megmondta. Opaka megtiltotta az asszonynak, hogy bárkinek is beszéljen erről, ő maga pedig
titokban megtette az utat, és megbizonyosodott arról, hogy ott az erdő, teli fenyőmagvakkal.
Miután visszatért a táborba, bevonult istenkunyhójába egy szellemutazásra, majd előbukkant,
és bejelentette, hogy az istenek látomással ajándékozták meg. Egy helyet látott, ahol bőven
van fenyőmag, egy helyet, ahol nem éltek az őseik.
Négy bátor fiatal férfit választottak ki, és lándzsákat adtak nekik. Azt a parancsot kapták,
hogy induljanak a nap felé, de ha tabu földre lépnek, térjenek vissza.
Amíg ők távol voltak, az emberek táncoltak, és méhlárván meg mézen éltek, és olyan
fenyőmagvakon, amelyek valahogy megmaradtak. S amikor a vadászok visszatértek, dús
erdőségről meséltek a folyó túlpartján, ahol nem élnek emberek, sem senki ősei.
Végül is jó évszak lett a Nincs Fenyőmag Évszak, amiről minden összejövetelen és minden
tábortűznél meséltek. A törzs nem éhezett, és magvakkal teli kosarakkal tért vissza nyári
otthonába. A gyerek szerepéről senki nem beszélt. Mindenki úgy tudta, hogy a sámán
látomása vezette őket, azé, aki képes beszélni az istenekkel, s a dolog megerősítette a
sámánok hatalmát, Opaka erejét.
Opaka azóta is szemmel tartotta a lányt, és feljegyezte az alkalmakat, amikor Marimit fejfájás
gyötörte, és látomásokról beszélt. Midőn a lány asszonysorba lépett, és a nőavatási
szertartáson megnyerte a versenyt két nyárral korábban, az egész törzs előtt kellett őt
megdicsérnie. Pedig Opaka azt remélte, hogy a nővére unokája lesz a győztes. Neki nem volt
saját unokája. Opaka ettől kezdve még jobban figyelte a lányt. Amikor végül a lányoknak egy
szertartási kunyhóba kellett elvonulniuk, ahol látomásaik támadtak, valamennyien azt
mondták, hogy egy csörgőkígyó volt szellemkalauzuk. A kígyó erős férfiasságszimbólum, és
jó szerencsét jelent a szüzek számára, akik termékeny anyák szeretnének lenni. Csak Marimi
közölte, a hagyománnyal dacolva, hogy szellemkalauza egy holló volt.
Opakát az rémisztette meg leginkább, hogy a lány képes volt csattanó maszlag nélkül is
látomásokra. Mivé lesz a törzs hierarchiája, hová a tekintély, ha bárki képes társalogni az
istenekkel? Káosz, durvaság, törvénytelenség lesz az eredménye. Csak azok társaloghatnak a
Másik Világgal, akiket erre kiválasztanak, és beavatnak a titkos sámánrítusokba. így marad
meg a Világegyetem egyensúlya, így őrzik meg a rendet. Opaka úgy látta, hogy ez a lány a
törzs jövőjét fenyegeti. Főleg most, hogy terhes, és anyaként hamarosan megnő a tekintélye.
Márpedig Opaka soha nem ismerhette meg ezt a kiváltságot.
Már kisgyerekként kiválasztották, elvették anyjától, és a klán sámánjával kellett élnie. A
vénasszony nevelte, és bevezette a rejtélyek és titkok, gyógynövények és gyógyítás világába,
s megtanította, hogyan beszéljen az istenekkel. Fárasztó, gyötrő élet volt, kínzó
magányossággal teli hónapok során szigorral, szeretet nélkül nevelték. Fel kellett áldoznia
magát a törzs érdekében, vállalva, hogy férj, gyerek nélkül éljen, s még most, vénségére is
szűz legyen. Opaka nem ismerte fel magában az irigységet, hiszen arra nevelték, hogy az
egész klánban ő legyen a leggazdagabb és leghatalmasabb, tehát nincs kire irigykednie. A
féltékenység puszta gondolata is idegen volt tőle, és most, hogy érezte, nem volt képes
felismerni. S ha valaki azt mondja neki, hogy fél egy egyszerű lánytól, nem hitte volna el.
Olyanok, akik az istenekkel társalognak, híján vannak a szánalmas kis emberi gyengéknek.
Elvakította hát haragja és keserűsége, a bensejében lakozó félelem attól, hogy Marimi egyszer
még képes lesz az ő hatalmával versengeni. így aztán Opaka azzal áltatta magát, hogy mikor
titokban a lány ellen mesterkedik, csak a törzs javát szolgálja.
***
Néhány fiatalasszony gyűlt Marimi köré, a lány hajadon barátnői. Huncutul csúfolódtak vele,
hogy ő bezzeg nem fázik, ha a téli hideg befú a szállásukra. Bezzeg őket csak a szőrök tartják
melegen! Marimit viszont egy férfi melegíti.
- Ha halljuk a kiáltásaidat, siessünk a segítségedre? - kérdezte az egyik lány, aki
nemsokára hozzámegy egy vadászhoz a Sólyom klánból.
20. — De mi van, ha a férje kiáltásait halljuk? — csúfolódott egy másik. — Menjünk és
szaladjunk el a férjeddel?
Marimi elpirult, de együtt nevetett velük. Korholta őket, amiért ilyen ostoba kis szüzek, de
azért élvezte a figyelmüket, és csakugyan alig várta férje vággyal teli ölelését.
Épp egy kosár frissen szedett gyümölccsel akarta kínálni őket, amikor váratlanul egy sikító nő
rohant a körbe, félrelökte a táncosokat. Egy eszméletlen gyerek volt a kezében. Opaka elé
vetette magát, és könyörgött a gyógyító asszonynak, hogy mentse meg a fiát.
Az egész tábor elcsendesedett, csak a tűz ropogott, és kisbabák sírtak fel a távolabbi
kunyhókban.
Marimi felismerte a fiút. Payat volt, a Hegyi oroszlán klánból, a második családja a Vörös
kanyonból valók, az első családja pedig a Sós síkság mentén élők. A rémület csöndje
telepedett a táborra. Opaka feltápászkodott, a fájdalomtól nyögő fiúhoz ment, és fölé hajolt.
Megérintett néhány pontot a testén, a homlokára tette a kezét, lehunyta a szemét, lefelé
fordított tenyérrel kinyújtotta karját, és a vonagló test fölött tartotta. S közben mindvégig
valami rejtélyes mondókát dúdolt, amit senki sem értett.
Végül kinyitotta a szemét, amennyire tudott, kiegyenesedett, és közölte, hogy a fiú
megszegett egy tabut, és ezért gonosz szellem költözött belé.
A tömeg egy emberként nyögött fel. Az egybegyűltek idegesen mocorogtak, néhányan
hátrálni kezdtek. A havibajos nők meg a szoptató anyák kunyhóik menedékébe rohantak, a
férfiak idegesen markolászták lándzsáikat. Egy gonosz szellem által megszállt személy igen
veszélyes lehet, mert a szellem bármelyik pillanatban átszállhat valaki más testébe.
Opaka érinthetetlennek nyilvánította a fiút, ami azt jelentette, hogy már az istenek sem
segíthetnek rajta, akár halott is lehetne. Utána a főnökökkel és alfőnökökkel tanácskozott, mit
tegyenek vele, elvégre nem maradhat az emberek között. Marimi lassan közelebb óvakodott.
Payat anyja a gyerek fölé hajolt, és zokogva könyörgött a rossz szellemhez, hogy hagyja el a
testet. Két vadászt utasítottak, hogy vigyék arrébb, mert Opaka tabunak nyilvánította, hogy
Payathoz érjen bárki is. Miközben mindenki a hisztérikusan zokogó nőre figyelt, Marimi még
közelebb húzódott. Kíváncsi volt, mi történik. Tudta, hogy távol kéne tartania magát, elvégre
terhes, és nem kéne egy tabu személy közelében lennie, de még soha nem látott megszálltat
azelőtt. Am amikor közelebb ért, mindössze egy fájdalomtól eltorzult arcú, ijesztően sápadt
kisfiút látott. Miféle szörnyű bűnt követhetett el egy ilyen fiatal gyerek, hogy rászolgált vele
egy gonosz szellem látogatására, tűnődött.
Aztán észrevett valamit, amit a többiek nem. Összetört, sárga virágokat a gyerek kezében. És
hirtelen világos lett előtte: a fiú boglárkát evett. Hát így költözött belé a gonosz szellem!
Mindenki tudja, hogy a boglárkában gonosz szellem lakozik, és ha megeszik, betegséget és
halált hoz. És most eszébe jutott az is, hogy ha a levelek még mindig a gyerek gyomrában
vannak, esetleg ki lehetne űzni a szellemet.
Gondolkodás nélkül odaugrott, és mielőtt bárki bármit tehetett volna, felemelte a gyereket,
fejjel lefelé fordította, és lenyomta a torkán az ujját. Payat azonnal hányi kezdett.
A bámészkodókból hangos kiáltás tört elő, amikor látták, hogy zöld folyadék lövell ki Payat
gyomrából, és a földön összegyűlve egy fenevad képét rajzolja ki. A gonosz szellem elhagyta
a gyereket!
Azonnal férfiak rohantak oda, és hamuval szórták le a zöld ördögöt, változzon füstté, mielőtt
új lakhelyet találna.
Marimi gyengéden lefektette a fiút a földre, az pedig felnyögött, és az anyját hívta. A nő
villámgyorsan a karjába kapta, nevetett és sírt egyszerre, a keblére szorította fiát. A nézelődők
pedig a csodán elmélkedtek. Egyikük sem hallott még ilyesmiről.
Egészen új szemmel néztek Marimira. Egyesek csodálattal, mások kíváncsian, némelyek
gyanakodva.
21. Amikor Payat köhögött, majd kinyitotta szemét, mindenki látta, hogy a szín visszatért arcába,
és egyszeriben Marimi nevétől lett hangos az este.
— Csöndet! - kiáltott föl hirtelen Opaka, és felkapta tollakkal és gyöngyökkel díszített
gyógyító botját.
A tömeg elhallgatott. Minden tekintet az ősz hajú gyógyító asszonyra meredt, aki bár kicsi és
törékeny volt, mégis hatalmat sugárzott. A hirtelen beálló halálos csöndben a törzs minden
tagja tudta, hogy a legsúlyosabb bűnt látták, amit topa elkövethet: ez a lány dacolt a sámán
ítéletével.
* **
Összegyűltek a klánok sámánjai. Bevonultak az istenkunyhóba, s kisvártatva rejtélyes füst
gomolygott felfelé a tetőn levő nyíláson át. A tábor elkomorodott. Marimi ijedten sírt anyja
ölében, ifjú férje haragosan járt fel-alá kunyhójuk előtt. Mindenki az ítéletre várt.
Aztán előbukkantak a sámánok. Opaka ünnepélyesen számkivetettnek nyilvánította Marimit
és a fiút. Meghaltak a törzs számára.
- Nem. Nem csináltunk semmi rosszat! — kiáltott fel Marimi. A férje leköpte, és
elfordult tőle.
Marimi anyja lába elé vetette magát, és könyörgött, hogy tegyen valamit. De az anyja is hátat
fordított neki. Megkezdte az öt nap, öt éjjel tartó siratást.
A törzs, hátat fordítva Mariminak és a fiúnak, körbeállta őket, Opaka pedig megfosztotta
mindkettejüket nevüktől, ruháiktól, minden tulajdonuktól. Nem volt lándzsájuk, hogy vadat
ejtsenek, kosaruk, hogy magvakat hordjanak, szőrméjük, hogy ne fázzanak. A táboron túl
élhetnek csak, túl az övéik körén, kísértetekként saját testükben úgy, hogy senki nem néz
rájuk, senki nem szól hozzájuk, s földi sorsuk az istenek kezében van.
* *
Haldokoltak.
Marimi és a fiú szótlanul ültek a tábor szélén, túl a határon, amelyet Opaka talizmánjai és a
fák törzsébe faragott misztikus jelek mutattak, lélektelenül figyelték a táncosokat a tisztáson,
a kosaraikat fonó nőket, a szerencsejátékot játszó férfiakat. Marimi és Payat első és második
családja egyaránt gyászolt. Levágták a hajukat, és sárral kenték be a mellüket meg az arcukat,
s egy egész holdcikluson át nem esznek majd húst. A nagynéniknek és nő unokatestvéreknek
tilos fonni, a nagybácsik és férfi unokatestvérek nem vehetnek részt a táncban, s Payat fivérei
és Marimi özvegy férje egy holdfordulón át nem vadászhat. Továbbá a család egyetlen tagja
sem élhet nemi életet, nem étkezhet olyannal, aki nem a család tagja, és nem lépheti át sem
Opaka, sem más sámán árnyékát.
A két számkivetett hét éjszakán át küzdött az életben maradásért. Gyomrukat mardosta az
éhség. Éjszakára egy mélyedésben húzták meg magukat, amelyet Marimi levelekkel bélelt ki.
Magához húzta Payatot, hogy melegítsék egymást, de a fiú egész éjjel didergett és sírt
álmában. Marimi az első hosszú éjszakán a csillagokat nézte, és valami különös zsibbadtság
kúszott fel a végtagjain. Nem saját életének elvesztése töltötte el kétségbeeséssel, hanem még
meg sem született gyermekéé. A hasára tette a kezét, és érezte odabenn az egészséges életet.
Hogyan táplálja magát, hogyan etesse a gyereket? Ha ő didereg a hidegtől, a baba talán nem?
És amikor tavasszal eljön az idő, vajon nem holtan fog megszületni a kicsi Opaka átka miatt?
Marimi soha életében nem tudta elképzelni, hogy ilyen vad hideg vegye körül, mint most,
szarvasbőr szoknyája és nyúlszőr sapkája, a tábortűz melege és a kunyhó szőrmetakarói
nélkül. Az ujjai kezén-lábán elzsibbadtak, mintha megfagyott volna a vére. Soha nem
borzongott még így sem ő, sem a kis Payat, akinek az arcára fagyott a könny, úgy bújt hozzá,
és sírt a mamája után.
Marimi nem tudta volna megmondani, melyik volt rosszabb, a hideg vagy a félelem.
22. Minden reggel, amikor a nap felkelt, a klánok sámánjai elmondták a megfelelő imákat, és
szent füst szállt az ég felé, négy irányba magvakat szórtak szét, hogy lecsillapítsák az
isteneket, kimutassák tiszteletüket és hálájukat. A családok kunyhóinak ajtajában a sámánok
által megáldott bűverejű talizmánok lógtak, hogy távol tartsák a gonoszt és a betegséget.
Maguk a kunyhók kör alakúak, ami a legszentebb jelkép, és kört formálnak a nagy tánckörön
túl is. A több száz családból álló telep is kört alkot, és biztonságban vannak azon belül.
De Marimit és a gyereket kiűzték a körből, veszélyes és ellenséges földön kellett
megküzdeniük az életben maradásért, a sámánok oltalma nélkül.
Kísértetek voltak mindenütt ebben a különös, ijesztő vadonban — a termékeny földben éltek,
a fenyegető árnyékokban, ott lapultak a szeder és vadrózsa tüskéiben, a fej fölé nyúló ágakon
rejtőzködtek, lestek a védtelen embereket, készen rá, hogy leereszkedjenek, és birtokba
vegyék testüket. Marimi még soha nem járt az erdőben egyedül, mindig a családja kíséretében
csak, amikor a sámán ment elöl szent füstjével és csörgőivel, hogy biztosítsa az utat. De most
mezítelen volt, egyedül a körön túl, egy sötét helyen, ahol hallotta a szellemek és kísértetek
suttogását és mocorgását, amelyek csúfolódva, gúnyosan fenyegetőzve körbetáncolták.
De talán még ennél is rosszabb volt, hogy a fiút és őt megfosztották a történetektől. A
tábortüzek mellett elmondott mesék kötötték egyik topát a másikhoz; az esténként felidézett
legendák és mítoszok fűzték egyik generációt a másikba, egészen az idők kezdetéig. Marimi
apja, mint minden topa apa, továbbadta a történeteket, amelyeket ő hallott apja tábortüzénél,
ahogyan az apjának az apja is ezeket hallgatta gyerekkorában, és így tovább egészen az első
történetig, az első apáig, aki elmesélte a fiának. De Marimit és Payatot elvágták a
történetektől, és ezzel a klánjuktól és a családjuktól; soha nem öleli ismét magához őket a
törzs. Kísértetekként bolyonganak a tábor szélén túl, borókabogyókon és olyan
fenyőmagvakon élnek, amelyek elkerülték az aratók figyelmét. De ez elég soványka étek volt,
így hát Marimi és a fiú egyre gyengült az éhségtől. Teltek a napok és az éjszakák, míg végül
már ahhoz sem maradt erejük, hogy bogyókat gyűjtsenek. Marimi tudta, hogy rá és Payatra
immár a halál vár, és nem volt sámán, akit arra kérhettek volna, hogy közbenjárjon értük az
isteneknél.
A holdat nézte a fák ágain keresztül. Tabu volt a holdat nézni, a sámánok kiváltsága. A klán
még mindig mesélt arról az unokatestvérről, aki olyan hosszan meredt a holdra, hogy végül
rohamai lettek, habzott a szája, és a földhöz csapdosta magát. Ez volt a büntetése. De a hold
nagyvonalú is tudott lenni. Amikor Tika nővére nem esett teherbe, ritka vörösvércse-tollakat
vitt ajándékba Opakának, aki bevonult istenkunyhójába, és a holdhoz esedezett, hogy
segítsen. Tika nővére pedig a rá következő tavasszal fiúnak adott életet.
Marimi tudta, hogy le kéne sütnie tekintetét az égitest előtt, de nem volt képes rá. Legyengült
az éhségtől, lelke, akár az utolsó kihunyó parázs a hideg hamu közt, túl volt azon, hogy
bármitől is féljen, vagy törődjön valamivel. Feküdt a kis mélyedésben, az alvó gyerek csontos
kis teste hozzásimult, és Marimi farkasszemet nézett az égből rávilágító körrel. Lélegzete
lelassult, a szíve meg-megremegett. Gondolatai maguktól születtek, akarata ellenére, s halkan
szólt a holdhoz:
- Az én bűnöm volt. A fiú ártatlan, akárcsak a gyerek a méhemben. Csak engem büntess, őket
hagyd élni. Csupán ennyit kérek, és mindent megteszek, amit csak akarsz.
A hold fénye mintha felerősödött volna, de Marimi nem pislogott. Az ágak között nézett fel, s
a ragyogás egyre fehérebb, egyre erőteljesebb lett, míg végül betöltötte az egész égboltot.
Hirtelen éles fájdalom hasított a nő fejébe, és Marimi ijedten döbbent rá, hogy még ebben a
kísértetállapotában is rátörhet az a kín, amely gyerekkora óta üldözi. A hold ezzel bünteti.
Olyan szemtelen volt, hogy szólni merészelt az istenekhez, és emiatt haláláig fájdalom az
osztályrésze. Hát legyen, gondolta Marimi, s átadta magát a fájdalom erejének. Alomba
zuhant, és még soha ilyen mélyen nem aludt, mint most. A fájdalom hullámain tovasuhanó
utolsó tudatos gondolata az volt: most meghalok.
23. De nem halt meg, s míg aludt, szellemkalauza, a holló tűnt fel álmában. Előrerepült, és intett,
hogy kövesse. Marimi utánament, és egy kis patakhoz jutott a fák között, ahol egy dús
tejelőcserje nőtt.
Amikor hajnalban felébredt, már csakugyan alig volt benne élet, mégis különös, új erő töltötte
el. Kikúszott levélágyából, és elindult arra, amerre álmában járt. Aztán megtalálta a patakot,
ahol a bokor nőtt, farkasétvággyal evett a keményen ropogó gyökérből, amely keserű volt, de
tápláló. Vitt Payatnak is, és rávette a gyereket, hogy egyen belőle.
Azután ezeken a gyökereken éltek, és mikor megerősödtek, kis csapdákat készítettek, és
mókus- meg nyúlhússal egészítették ki táplálékukat. Marimi gallyat gyűjtött, hogy tüzet
rakjon, és hamarosan kerek kunyhót készített ágakból és levelekből. Az aratótábortól távol
éltek, szellemek és kísértetek között a barátságtalan erdőben, de Marimi már nem félt annyira,
mert a legreménytelenebb pillanatban, amikor a népe elhagyta, amikor a kisfiút és őt már csak
egy lépés választotta el a haláltól, látomása volt: közvetlenül a holdhoz imádkozott sámán
közbenjárása nélkül, és a hold válaszolt.
***
Egy éjszaka, miután Marimi elaludt, ismét rátört a fejfájás, olyan gyötrő kín vájt a
koponyájába, mintha a kísértetek lándzsákkal támadtak volna rá. És míg gyötrődött, ismét
hallotta kalauzát, a hollót. Arra utasította, hogy kövesse Opakát. Marimi előbb megrémült, de
kénytelen volt megtenni, amit szellemkalauza tanácsolt neki. És hirtelen rádöbbent, hogy
nincs mitől tartania. Elvégre kísértet, és a kísértetek szabadon mennek bárhová, ahová kedvük
tartja. így aztán nyugodtan kémkedhet Opaka után, amikor az a dolgait intézi.
Marimi a levelektől pettyes napfényben állt, és nézte Opakát, aki málnát gyűjtött. Nem bujkált
előle. Az egész törzs tudta különben, hogy a gyógyító emberek felhasználják a málnát és a
levelét is vérzéscsillapításra, élénkítésre, tea vagy szirup formájában hasmenésre,
üszkösödésre és torokfájásra is. Bárki gyűjthetett volna málnát, de senki nem tudta, mi a
növény leszedésének helyes módja, melyik a legjobb időpont, melyek a megfelelő imák,
amelyek nélkül a növénynek nincs ereje.
Marimi pimaszul nézte Opakát, aki odalépett egy növényhez, tisztelettel megszólította,
gyöngyeivel és tollaival a levegőbe rajzolta a szent jeleket. És mikor Opaka kihúzott egy
növényt a földből, majd eldobta, Marimi azt is látta, hogy a gyökere törött, ami azt jelenti,
hogy elveszítette varázserejét. Opaka különben többnyire éjszakánként gyűjtött növényeket.
Marimi ezért megjegyezte a hold állását, a csillagok helyzetét, és azt, milyen vastagon áll a
harmat a leveleken.
Marimi azt is figyelte, hogyan tanítja Opaka a nővére unokáját a növényekre és a gyógyításra.
Látta, amikor a sámán megmutatta a lánynak, hogyan kell az égerfa kérgét érlelni, mielőtt
kiforrázzák, mert a zöld kéreg gyomorfájást és hányást okoz, és látta azt is, hogyan kell a
párlatot három napig állni hagyni, mire visszatér sárgás színe. Opaka elmondta a nővére
unokájának, hogy ha teliholdkor isszák, az égertea erősíti a gyomrot, serkenti az étvágyat. A
bogyók jó féregűzők gyerekeknek.
Opaka néha elindult kunyhójából, amely amúgy is odébb állt, mint a többieké, és visszavonult
a táborból. Marimi ilyenkor belopózott, megnézte, mivel foglalkozik a gyógyító, mit csinál az
összegyűjtött növényekkel. így tudta meg a sikamlós szil belső kérgének titkát. Marimi látta
korábban, amikor Opaka begyűjtötte és kirakta száradni. A kéreg mellett egy szarvasbőrön
mozsár volt és kő, a kéreg egy részét már finom porrá őrölték. Egy zsinóron síkosszil-
golyócskák sorakoztak. Marimi tudta, hogy ezt a hüvelyben női panaszokra használják, a
végbélben pedig bélpanaszokra.
A hosszú tél során, miközben a baba szépen nőtt a szíve alatt, Marimi mindent megfigyelt és
elraktározott az agyába. A vadon mindvégig fenyegetőn vette körül, szinte ránehezedett,
állandóan résen volt a rosszindulatú kísértetek ellen, védve magát és Payatot, nehogy
24. megszállja őket a rossz szellem. De érezte, mint nő benne a belső erő, a tudás és a
magabiztosság. A hold nem ok nélkül kímélte meg, és ő állta az alku ráeső részét. Ahányszor
tavacskára bukkant, amelyet beleptek a levelek, és a hold tükörképe nem látszott benne,
Marimi kimerte a leveleket, hogy a hold büszkén és teljes szépségében ragyoghasson a víz
felszínén. És amikor olyan, éjszaka nyíló virágokra bukkant az erdőben, mint az esti kankalin,
megritkította a fölötte levő ágakat, hogy a hold akadálytalanul gyönyörködhessen a számára
nyíló csodás virágokban.
Így élték túl a telet ők ketten, az erős lány és a bizalommal teli kisfiú. A tábor szélén túl úgy,
hogy egyszer sem merészkedtek a többiek közé. Marimi soha nem tépelődött azon, mit hoz
majd a jövő. A topákat nem érdekli a jövő. Van a ma, és voltak a tegnapok, de a holnap csak
amolyan homályos, zavaros gondolat, mivel mindig ma lesz belőle. Bárcsak tanácsot kérhetne
egy sámántól, mihez kezdjen, ha itt a tavasz, gondolta. Payat és ő maradjanak az erdőben,
vagy keressenek nyári otthont maguknak a családjuk közelében? Mit tehet egy élőhalott? És
hogyan tanul meg kísértetnek lenni? Amikor száműzték őket, senki nem várta őket a másik
oldalon, hogy megtanítsa arra, amit tudniuk kell. Meg kellett volna halniuk, de imádkozott a
holdhoz, és a hold megmutatta, hogyan maradjanak életben. Lehet, hogy újabb törzsi tabut
szegett meg azzal, hogy nem halt meg?
Marimi túl fiatal volt ahhoz, hogy sokáig tépelődjön ilyen bonyolult kérdéseken. Inkább
félretolta őket, s minden hajnalban inkább arra koncentrált, hogy túléljék ezt a napot is. Az
élet és halál rejtélyét a sámánokra hagyta.
Aztán eljött a nap, amikor megtudta, mekkora erő lakozik benne. Hetek óta követte már
Opakát, és a sámán egyre idegesebb lett. Már óvatosan bújt elő kunyhójából, vonakodva
hatolt be a fák közé, egyre hátranézett, a lányt figyelte. Öreg keze remegni kezdett, mind
türelmetlenebb lett, s napról napra rosszabbul érezte magát. Nem vehetett tudomást erről a
lényről, de az árnyékként járt a nyomában, és a sámán korosodó idegei egyre feszültebbek
lettek. Végül nem bírta tovább. Egy nap hirtelen megfordult, és Marimit meghökkentve
kiabálni kezdett. Szent botját rázta, és olyan nyelven kántált, amit Marimi nem ismert.
Marimi nem hátrált meg. Kihúzta magát, büszkén állt, domborodó pocakja mindennél jobban
árulkodott életerejéről és erős akaratáról, amely nem hagyta meghalni. A vénasszony
elhallgatott, és találkozott a tekintetük. Még az erdő is elcsendesedett, mintha a szellemek, a
kísértetek, a madarak és kis állatok is mind tudatában volnának, micsoda fordulópont tanúi
lehetnek. Végül Opaka lesütötte a szemét, elfordult a kísértetlánytól, aki nem volt hajlandó
meghalni, és eltűnt a fák között.
***
Végül eljött a hajnal, amikor a napfény, akár egy kés, élesen, vakítón szúrta Marimi szemét. A
lány mozdulatlan feküdt, gyötörte a fájdalom. De a kínon keresztül látomása volt -
szellemkalauza, a holló ült egy ágon, és okos, fekete szemével lepislogott rá. És ez
alkalommal Marimi hallotta suttogását.
- Kövess!
A lány összeszedte a növényeket, amelyeket a holtak földjén élve gyűjtött, fogta a nyúlszőr
tarisznyákat, amelyeket ő készített, és megtöltötte magvakkal, levekkel, gyökerekkel. Aztán
kézen fogta Payatot.
- Itt hagyjuk ezt a helyet. - Különös, új eltökéltség töltötte el, s immár nem félt a törzs
törvényeitől és tabuitól. A család kunyhójához ment, ahol még mindenki aludt, magához vette
minden holmiját, amit anyja még nem temetett el. Leguggolt alvó anyja mellé.
Megrémisztette, milyen öreg és elgyötört lett a hosszú gyász során. Közel hajolt hozzá, úgy
suttogta.
- Többé ne gyászolj. Elmegyek, követem a hollóm. Már nem köt ehhez a családhoz a
sorsom. Talán soha nem jövök vissza, anyám, de a szívemben magammal viszlek. És
25. ahányszor csak hollót látsz, állj meg, és figyeld, mit mond, mert lehet, hogy tőlem hoz
üzenetet. És így szól majd: Biztonságban vagyok. Elégedett vagyok. Megtaláltam a sorsom.
A legjobb ruhájában távozott. Hosszú szarvasbőr szoknyában és nyúlszőr köpenyben, lábán
fűszandállal. A hátára vetette alvómatracát, amelyet ő maga font gyékényből, egy nyúlbőr
takarót, és a bölcsőt, amelyet a tavasszal születendő kicsinek font. Vitt egy kosarat, hogy
legyen mibe magvakat gyűjteni, egy lándzsát és lándzsavetőt, tűzcsiholó eszközöket, meg egy
gyógynövényekkel teli kis tarisznyát. Most már világos volt számára, miért utasította a holló
arra, hogy kövesse Opakát, és figyelje meg, mit csinál. Fel kellett készülnie a nagy útra.
A topák nagy utat bejártak, hiszen állandóan ennivalót kerestek, de voltak határok. Már kora
gyermekkorban arra tanították őket, hogy a „föld, ami azon túl fekszik", már egy más törzs
őseihez tartozik, tehát a topáknak tilos belépniük. De Marimi érezte, hogy most, mikor
Payattal együtt a hollót követik, népe történetében először, tiltott területre fog lépni.
Egész nap mentek, és amikor elérték a topák földjének déli határát, Marimi félelemmel,
óvatosan közelített a meredélyhez, mert ez új föld volt, ahol topa még soha nem járt, teli
ismeretlen kövekkel és növényekkel, vagyis idegen szellemekkel. Elnézte a láthatár felé
elnyúló sivatagos völgyet. Itt nem ismeri a szabályokat, nem tudja, mi tabu. Minden lépésnél
vigyáznia kell, nehogy véletlenül megsértse valamelyik szellemet. Mielőtt megtette volna az
első lépést lefelé, a meredeken, megszólalt. — E hely szellemei, nem rossz szándékkal
jöttünk, nem tiszteletlenül. Béke van a szívünkben. - Megfogta a fiú kezét, felemelte jobb
lábát, és eltökélten rálépett a tiltott földre.
Payat sírva fakadt. Marimi kezét rángatta, és közben a másikkal hátramutatott, ahonnan jöttek,
az anyja után sírt.
De Marimi megmarkolta a vállát, a szemébe nézett, és így szólt:
— Nem mehetünk vissza, kicsim. Soha nem mehetünk vissza. Immár én vagyok az
anyád. Én vagyok az anyád.
Payat szipogva fogta meg újra Marimi kezét.
— Hová megyünk? — kérdezte.
A lány pedig a nap felé mutatott. Az óriási, vörös korong előtt világosan kirajzolódott
kalauzuk, a holló alakja.
***
Payat vette észre előbb a fejük fölött keringő keselyűket. — A holló miért nem vízhez vezet?
— kérdezte. Kiszáradt, cserepes volt a szája.
— Nem tudom - felelte Marimi. Zihált az erőlködéstől, hiszen a hátán cipelte a fiút, mert
az túl gyenge volt már ahhoz, hogy járjon. — Talán vizet keres.
— Azok a madarak meg akarnak enni minket. - Payat a keselyűkre gondolt.
— Csak kíváncsiak. Idegenek vagyunk a földjükön. De nem akarnak bántani. — Kis
hazugság volt, de elég ahhoz, hogy megnyugtassa vele a gyereket.
Marimi és Payat nagy utat tettek meg, sok nap és sok éjjel mentek, éles sziklák mellett, mély
kanyonokon át, igazi sziklamezőkön és sós homokon, amelyen a kaktuszok magasabbak
voltak, mint egy ember, s mindig a hollót követték, amely nyugatnak repült, mindig
nyugatnak.
Amikor leszállt az este, a holló megpihent — egy sziklán vagy egy kaktuszon, vagy egy fán
—, és Marimi és a fiú is tábort vert. Másnap reggel pedig ismét a holló röptét követték nyugat
felé. Hová vezeti őket a holló? Más emberekkel fognak találkozni? Marimi aggódott, mert
hamarosan megszüli gyermekét, és elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne legyen jelen a
szülésnél sámán, aki az istenek áldását kérné. Hogyan kapna a gyermek védelmet, és miként
néznének az istenek jóindulattal le rá, ha egy sámán nem szól az érdekében?
26. A hosszú út során Marimi és Payat a meszkitócserje babját ették, vad szilvát, datolyát és
kaktuszbimbókat. Néha vadásztak, nyulat ettek vadhagymával és pisztáciamagvakkal. Amikor
nem akadt forrás vagy patak, szúrós körte vastag szárát szívták ki, amely tele volt vízzel.
Bármerre mentek is, illendően viselkedtek a földdel. Mindennel tisztelettel, szertartásosan
bántak. Még ha egyszerű is, de szertartás előzte meg, ha leszakítottak valamit a fáról,
megöltek egy állatot, ittak egy forrás vizéből, vagy beléptek egy barlangba. Kérelemmel
fordultak hozzá, vagy megköszönték az ajándékát. — Ennek a forrásnak a szelleme —
fohászkodott Marimi. — Bocsánatodat kérem, amiért veszünk vizedből. Alkossuk együtt az
élet körét, amelyet Mindenek Teremtője adományozott nekünk. Hurokcsapdát csinált, és a
fiúval együtt elbújt a sziklák mögé.
Aztán megcsókolta a kézfejét, és a hang odavonzotta a madarakat. Amikor pedig elkapta a
vergődő kis jószágot, bocsánatot kért az állattól, és arra kérte kísértetét, ne álljon bosszút
rajtuk.
Egyszer a föld morajlani kezdett alattuk, és úgy remegett, hogy ledöntötte őket a lábukról.
Marimit elöntötte a félelem, de aztán visszaóvakodott, és rájött, mi okozta a földrengést.
Véletlenül betaposta egy teknős odúját. Azonnal Teknőc nagyapó bocsánatát kérte, és
megtisztította az otthonát.
Soha nem feledkezett meg arról, mivel tartozik a holdnak. Amikor Payat és ő étkeztek, soha
nem evett meg mindent, mindig hagyott hátra valamit, az istennőnek ajánlva, aki megmentette
őket.
Néha látták annak nyomait, hogy emberek jártak arra nemrég — megfeketedett köveket, állati
csontokat, dióhéjat találtak. De a nyomok olykor nagyon régiek voltak, s láttak olyan
sziklarajzokat is, amelyeket mintha az idők kezdetén véstek volna. Marimi ezen az idegen
földön mindvégig érezte ezeknek az ősi embereknek a szellemét maguk körül. A forró
homokon és a vastag datolyapálmák árnyékában egyaránt. Kíváncsi volt, vajon mit
gondolhatnak ezek a szellemek az ősi földjükön átvonuló furcsa idegenekről, és mindig
bocsánatot kért tőlük, amiért megzavarja őket, és biztosította a szellemeket, hogy Payat és ő
illő tisztelettel közeledik.
A hold ötször halt meg és született újjá az óta az éjszaka óta, hogy Marimi hozzá imádkozott,
és a lány azóta is figyelte, és ámult hatalmán. Csak a hold képes meghalni és újjászületni a
halál és születés végtelen ciklusában, és csak a hold képes fényt adni éjszaka, amikor szükség
van rá, míg a nap olyankor világít, fényes nappal, amikor nem kellene. És amikor éjjel
gyalogolt, holdfénynél, bár nagy terhet cipelt a hátán és a hasában is, érezte, hogy hosszabbak
a léptei, a hold ereje lüktetett az ereiben. Minden egyes lépéssel erősebb lett.
S míg a végtelen mezőkön gyalogolt nyugatnak, gondolatai a csillagok felé szálltak, ott
időztek, majd új tudással tértek vissza. Marimi megtudott valamit, amit előtte még soha senki:
azt, hogy az ember közvetlenül, a sámánok közreműködése nélkül is imádkozhat az
istenekhez. Azt is megtudta, hogy a világ nem okvetlenül az a rosszindulatú hely, aminek a
topák hiszik. Az igaz, hogy mindenütt vannak szellemek, de nem mind gonosz. Vannak
köztük olyanok is, amelyek barátságosak, akikhez segítségért vagy tanácsért lehet fordulni,
így a madarakhoz is, amelyek napnyugtakor az égen körözve jelzik, hol talál vizet. A
sámánok arra tanították a topákat, hogy a túlélés alapja a félelem. Marimi viszont a hosszú út
során megtanulta a néma sziklák és kaktuszok között, a lopakodó coyote-ok és döcögő
teknősök között, hogy a kölcsönös tisztelet és bizalom is elég lehet.
Látva, hogy a hold milyen gyönyörű, mikor megvilágítja a sivatagi tájat és ezzel az útjukat,
Marimi egyszerűen nem értette, hogyan is hihetik a topák haragos és ijesztő istennőnek.
Nemcsak tabu volt a holdra nézni, de az emberek féltek is tőle, mert hatalma volt a havibaj, a
születés ciklusa és a nők sötét titkai fölött. A topák ugyanígy féltek a naptól is, mert égeti a
bőrt, tüzeket és szárazságot csinál, mindig haragos, s csak a sámán imái tudják lecsillapítani.
De Marimi és Payat megtanulták szeretni a nap melegét végtagjaikon reggelente, látták, hogy
