Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Képeink, filmjeink már digitalizálódtak, ahogyan banki ügyintézésünk, vállalatirányítási eszközeink és legfőbb társkereső fórumaink is megszűntek pusztán az analóg térben létezni. A társas érintkezés elemi formáitól elkezdve, az elektronikus adóbevalláson keresztül egészen a nagyobb társadalmi mozgalmak szervezéséig interakcióink jelentős része áttevődött a virtuális térbe. Egymás mellett létezünk itt is és ott is. Ennek megfelelően hagyományos „analóg” identitásunk mellett kiépült a digitális identitásunk is. Előbbi mindazt tartalmazza, amit mi magunk gondolunk magunkról, arról, akik mi vagyunk, utóbbi pedig ennek digitális térbeli mása, azzal, hogy ezt a képet már korántsem csak mi konstruáljuk.
Kérdés, hogy az emberi test, pontosabban azok érzékszervei és az emberi psziché digitalizálódott, vagy pusztán csak az eszközök és azok használati szokása változott meg az on-line térben?
Egy ponton túl nem kerülhető meg az az esszenciális kérdés, miszerint az digitális kor az emberi minőség leglényegét, az ember-ember közötti kapcsolat alapjait változtatja meg, avagy pusztán egy új technológia mely a működés alapelveit nem, csak annak technikáját befolyásolja. Létrejön-e tehát valami más, valami újfajta minőség, avagy minden ugyanaz másképpen?
Ambrus Attila József: Segédlet a szociálpszichológia alapjaihozAmbrus Attila József
(Kerdesek es feleletek)
A szociálpszichológia feladata annak a meghatározása, hogyan befolyásolja az egyén gondolkodását, érzelmeit, viselkedését
mások tényleges, képzetes vagy mögöttes jelenléte. Az egyének közötti interakcióval, a társas érintkezés pszichológiájával
foglalkozik.
A klasszikus szociológia egyik kiemelkedő témája volt a magány – a nagyvárosi lét elszigetelődése, a kommunikáció zavara, kapcsolatok kiüresedése, az elembertelenedés folyamata. A filozófiát sem hagyta érintetlenül a korszellem: ide sorolható az egzisztencializmus irányzata. Ezen írások jórésze normatív alapon, sokszor ironikusan, de tiltakozás. Abban a reményben íródtak, hogy ez a folyamat valamilyen módon még visszaállítható. A magány egy rossz állapot tehát, amin változtatni kell.
Mára mindez eltűnt: a magány választható alternatívává nőtte ki magát. Lettek a magánynak apostolai és apologetái. A magány már nem valaminek a hiánya, a valami iránti vágy megfogalmazása többé. A „magány” emancipálódott és felemelkedett a „nem magány”-val egyenrangúra. Ez már egy másik magány, az újmagány.
A költséghatékony infokommunikációs technológiák használatával manapság könnyen és homlokzatunk valós involválása nélkül kommunikálhatunk. Ennek eredménye a társak nélküli társas kapcsolatok hegemónná válása. Úgy vagyunk magányosak, hogy közben több száz, több ezer kapcsolatunk és ismerősünk is lehet a világ minden részéről. Egyedüllétünk elől fokozott kommunikációs aktivitásba, gyakran kényszeres társas-túlmozgásokba menekülünk. A kényelmes és hatékony nem személyes kommunikáció uralkodóvá válása így társas kapcsolatainkat is átalakítja. A folyamatos be- és összekapcsoltság azt az illúziót keltheti bennünk, hogy nem vagyunk egyedül, pedig sokszor a valóságból csak a monitor hideg vibrálása marad.
Az élmények megélésének színhelye, a pszeudo-interakciók lebonyolítása teljesen áttevődik a cybertérbe. Mára ezek a háború, a kommunikáció, a kereskedelem, a szerelem és a mindennapi életünk terei. Gyakran ezt érezzük valódibbnak a valódi világnál. Az élet már máshol van.
Az iskola még most is ugyanazzal a szemlélettel rendelkezik, mint a 14. században, amikor a kolostorokban elkezdték a tanítást. A web1.0 egyirányú információs csatorna, amely leképezte az iskola hagyományos szemléletét, de hatalmas információs tömeget termelt. A web2.0 továbblépett, és a közösségi tudásszerzés kialakult. Nem úgy az iskolában, ahol még igen ritka az iskola2.0 működés. A web3.0 a személyreszabott tudászerzés. Az iskola3.0 viszont még sehol, pedig már a gyerek3.0 megjelent a third kids generation által is. A globalizált gyerek személyreszabott tanulást keres.
![[object Object],[object Object],[object Object]]()