Good book

1. The Continuum-Concept
In Search of Happiness Lost (Alfred A. Knopf, Inc., New York, 1977)
Fordította Barta Judit
Tartalom
Néhány gondolat az új kiadáshoz 2
Hogyan változott meg gyökeresen a gondolkodásom? 8
A kontinuum-elv 18
Az élet kezdete 22
A felnövés 47
Létfontosságú tapasztalatoktól megfosztva 65
A társadalom 80
A kontinuum-elvek visszaültetése a gyakorlatba 87
1

2. Néhány gondolat az új kiadáshoz
A szülőkről
1975-ben, három hónappal e könyv kiadása előtt, egy barátom megkért, hogy adjam kölcsön a
kéziratot egy párnak, akik épp első gyermeküket várták. Mindketten azonnal elolvasták.
Millicenttel, a feleséggel később találkoztam, beültünk egy étterembe, ahova magával hozta
akkor már három hónapos kisfiát, Sethet is. Orvos férjével, Markkal mindketten erősen hittek
abban, hogy van igazság az általam leírtakban, mert egybecsengtek a saját érzéseikkel.
Millicent nagyon bízott benne, hogy sok szülőhöz eljut a könyv, viszont tartott tőle, hogy
sokakat elrémít a gondolat, hogy több hónapon át magukon hordozzák kisbabájukat.
- Elolvastam, és értettem, hogy miért jó ez - mondta -, de kizártnak tartottam, hogy egy
öt- vagy hétkilós krumpliszsáknak megfelelő súllyal közlekedjem egész álló nap. Attól tartok,
ez sokaknak elveszi a kedvét az egésztől. Miért nem elég az, amit az egyik rádióműsorban is
mondott: „A bevásárlást tegyük a babakocsiba, a babát meg vegyük magunkra." Erre biztosan
sokan hajlandók, és ha hazaérnek, úgysem akarják majd letenni. Én legalábbis sosem tettem le
Sethet, egyszerűen nem vitt rá a lélek.
- Erről van szó - feleltem. - Az egész csak akkor működik, ha ott van velünk a baba, és
hallgatunk az érzéseinkre; de nem azért, mert valaki azt mondta, hogy így vagy úgy kell
tennünk. „Egy kisbaba" kiszolgálása nem vonzó feladat, amíg meg nem érkezik az az egy, és
bele nem szerettünk.
- A fürdést úgy oldom meg, hogy Sethet is beteszem magam mellé a kádba, és közben
őt is megfürdetem - folytatta.
- Ha Mark időben hazaér, sosem tudja megállni, hogy be ne ugorjon mellénk ő is. És neki is
ugyanolyan öröm Sethtel aludni, mint nekem. Szerencsére az állásomat sem kellett feladnom.
Van egy kis nyomdai vállalkozásom, egy barátommal közösen. Állva dolgozom, és már
megszoktam, hogy munka közben Seth egy kendőben van a hátamon vagy a csípőmön. Ha
enni akar, csak előrelendítem. Nem kell sírnia, csak morog egyet, és nyújtogatja a nyakát.
Éjjel, ha hozzám dörgölődzik, tudom, hogy éhes. Szinte fel sem kell ébrednem, hogy
megszoptassam. Megtaláltam a módját, hogy a házi és a kerti munkát is elvégezzem anélkül,
hogy le kéne tennem. Csak ágyazásnál teszem le, de akkor is csak azért, hogy a lepedőben és
a takaróban gurítsam ide-oda, amit imád. A pincéből a szenet viszont Mark szokta felhozni.
Csak akkor válok el Sethtől, ha lovagolok. Közben az egyik barátom vigyáz rá, de a végén
mindig alig várom, hogy újra visszavegyem. Egyszerűen így érzem természetesnek.
Az ebéd alatt Seth végig nyugodt és ellazult volt, könnyű volt tartani, akárcsak a jecána
babákat, akikről a könyvben szó lesz.
Érthető, hogy a civilizált országokban miért nem fogadják tárt karokkal a babákat az
irodákban, boltokban, műhelyekben és díszvacsorákon. Legtöbbször kiabálnak, rúgkapálnak,
kalimpálnak és megfeszítik a testüket, úgyhogy két kézre és sok figyelemre van szükség
ahhoz, hogy féken tartsák őket. Szerintem attól olyan feszültek, hogy túl keveset
részesülhetnek valamely aktív személyből természetesen kiáradó energiamezőből, s így
rengeteg le nem vezetett energia halmozódik fel bennük. Mikor felveszik őket, még akkor is
merevek a bennük lévő feszültségtől, amitől úgy próbálnak meg megszabadulni, hogy
behajlítgatják a végtagjaikat, vagy jelzik az őket tartó személynek, hogy lovacskázni
szeretnének, vagy azt, hogy dobálják őket a levegőbe. Millicentet meglepte, hogy Seth
izomtónusa mennyire eltér más babákétól. Ő laza volt, a többiek meg mind olyan merevek
voltak, mint a piszkavas.
Jó lenne, ha az emberek elhinnék, hogy ha úgy bánnának a babákkal, ahogy elődeik tették
több százezer éven át, akkor garantáltan nyugodt, ellazult és kiegyensúlyozott kis teremtések
válnának belőlük. Ez az egyetlen módja, hogy a dolgozó anyák, akik nem szívesen
unatkoznak egész nap otthon, a felnőtt társaságtól elszigetelve, megszabaduljanak végre
2

3. szorult helyzetükből. Azok a babák, akiket anyjuk magával visz dolgozni, ott vannak, ahol a
helyük van - az anyjukkal; és az anyák is ott vannak, ahol a helyük van - a kortársaikkal, ahol
nem gyermekgondozással, hanem intelligens felnőttekhez illő elfoglaltsággal töltik az
idejüket. A munkáltatóktól azonban addig nem lehet nagyobb rugalmasságot elvárni, amíg a
babák presztízse nem javul.
Az Ms magazin hősies erőfeszítést tett, amikor az ott dolgozó anyukáknak megengedte, hogy
kisbabáikat bevigyék magukkal az irodába; de nem lett volna szükség a hősiességre, ha a
babák fizikai kontaktusban lettek volna valakivel, ahelyett, hogy hordozókba rakják őket.
Nem mindenkinek volt rá módja, hogy olyan korán és sikeresen ültesse át a gyakorlatba a
kontinuum-elvet, mint Millicent és Mark, akik azóta több gyereket is Sethhez hasonlóan
neveltek fel. Az egyik édesanya, Anthea azt írta nekem, hogy a könyv elolvasása után jött rá,
hogy az ösztöneire és nem a gyermekgondozási „szakemberekre" kellett volna hallgatnia.
Kisfiával, Trevorral, aki már négyéves volt, „mindent rosszul csinált". Épp a második
kisbabáját várta, akit már a kezdetektől fogva „kontinuum-babaként" akart felnevelni. De mit
tehetnék Trevorral? - tette fel a kérdést.
Kemény dolog lenne egy négyéves gyereket állandóan cipelni, csak azért, hogy pótoljuk
számára az elmaradt „karon ülős" időszakot. Mindamellett az is fontos, hogy saját korának
megfelelő játékokat játsszon, fedezze fel a világot, okosodjon. Ezért azt javasoltam
Antheának és a férjének, Brian- nek, hogy éjjel aludjanak együtt Trevorral, napközben viszont
maradjon minden a régi kerékvágásban, azzal kiegészítve, hogy bátorítsák a kisfiút, üljön az
ölükbe, és amikor csak igényli, legyenek festi kontaktusban vele. Arra is megkértem őket,
hogy jegyezzék fel napról napra a fejleményeket. Mindez röviddel a könyv megjelenése után
történt, és azt gondoltam, hogy tapasztalataik másoknak is hasznára válhatnak.
Anthea lelkiismeretesen készítette a feljegyzéseket. Az első néhány éjszakán egyikük sem
tudott rendesen aludni. Trevor fészkelődött és nyöszörgött. Keresztbe-kasul feküdtek
egymáson, lábujjak akadtak orrokba, könyökök böködtek füleket. A gyerek rendszeresen vizet
kért az éjszaka kellős közepén. Egy ízben sikerült teljesen keresztbetornásznia magát az
ágyon, úgyhogy Anthea és Brian a matrac két szélén találták magukat, és ott kuporogtak
egész éjjel. Brian reggelente karikás szemmel, idegesen szédelgett be az irodába. De
folytatták a küzdelmet, ellentétben azokkal, akik három vagy négy nap után feladták, azzal,
hogy „Nem működik, nem tudtunk aludni!".
Három hónap elteltével Anthea azt írta, hogy elmúltak a nehézségek, és mindhárman vidáman
átalusszák az éjszakát. Ráadásul nemcsak Trevorral javult jelentősen a kapcsolatuk, hanem
egymással is. És - tette hozzá a feljegyzéshez, holott korábban ezt nem is említette - Trevor
leszokott az agresszív viselkedésről az óvodában.
Néhány hónap múlva Trevor önszántából visszaköltözött a saját ágyába. Utólag tehát ő is
megkapta a maga jussát abból, amiből csecsemőkorában kellett volna részesülnie. A húga
továbbra is a szülei ágyában aludt, ő pedig, miután kiköltözött, tudta, hogy bármikor
visszamehet, ha szükségét érzi.
Miért ne legyen bűntudatunk amiatt, hogy nyugati civilizációnkban
nem tartoztunk azok közé a kivételek közé, akik helyesen bántak gyermekeikkel?
Egy másik anya, Rachel, akinek két gyermeke már félig felnőtt, így írt: „Azt hiszem, az Ön
könyve az egyik legkegyetlenebb mű, amit valaha is olvastam. Ezzel nem azt akarom
mondani, hogy jobb lett volna, ha meg sem írja. Még csak azt sem, hogy sajnálom, hogy
elolvastam. Azt viszont igen, hogy rendkívüli hatással volt rám, mélyen felkavart, de fel is
csigázott. Nem szeretnék szembesülni annak az eshetőségével, hogy az Ön elve netán
helytálló lehet, és egyelőre mindent megteszek annak érdekében, hogy elkerüljem a
szembesítést. (Egyébként Isten bocsássa meg Önnek, amit arról írt, hogy mi mindenen
mennek a babák keresztül, mert - Noel Coward halhatatlan szavaival szólva - én soha nem
fogom!...) Igazából nem is értem, hogy nem kövezték még meg. Minden anyának, akinek ez a
3

4. könyv a kezébe kerül, minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy ne vegye magára a
következtetéseit. Vajon tudja-e Ön, hogy a sok megpróbáltatás, amelyen átmentünk, csupán
addig volt elviselhető, amíg azt gondoltam, hogy ez így normális és elkerülhetetlen, avagy
„természetes" - hogy a gyermekpszichológusok és a hasonló cipőben járó anyák által oly
gyakran használt szóval éljek? Miután elültette bennem a gyanút, hogy mindez másképp is
lehetett volna, hát nem szégyellem bevallani: a könyv elolvasása után egy teljes napig mély
depresszióba estem, nem beszélve arról, amin olvasás közben mentem át. Mikor letettem, a
legszívesebben agyonlőttem volna magam."
Hála istennek, nem tette, mára szoros barátság alakult ki köztünk. Rachel lelkes hirdetője a
kontinuum-elvnek, én pedig tisztelem a szókimondásáért és őszinteségéért. Ugyanakkor az
érzelmek, amelyeket kifejezett - a depresszió, bűntudat és megbánás -, túlzottan is gyakoriak
azoknál az olvasóknál, akiknek már felnőtt gyerekeik vannak.
Nyilván szörnyű belegondolni, hogy mit tettünk épp azokkal, akiket a legjobban szeretünk,
ráadásul a legjobb szándékaink ellenére. De ne feledjük, hogy szerető szüleink hozzánk
hasonlóan ártatlanul, tudatlanságtól vezérelve bántak ugyanígy velünk, ahogy nyilvánvalóan
az ő szüleik is ezt tették velük. Az írástudó világ nagy része áldozatot csinál minden
bizalommal teli újszülöttből, és ez az, ami társadalmunkban normává vált (hogy miért, abba
most nem megyek bele).
Ezek után milyen alapon kellene bárkinek is magára venni a bűntudatot, vagy úgy érezni,
hogy becsapták, mintha egyedül ő lehetett volna birtokában a bölcsek kövének? Másfelől, ha
a hiábavaló személyes bűntudat érzésétől tartva nem vagyunk hajlandók elismerni, hogy mit
teszünk egymással, akkor hogyan reménykedhetünk a változásban?
Nézzük például egy gyönyörű, ősz hajú hölgy, Nancy esetét, aki eljött, hogy meghallgassa az
egyik előadásomat Londonban. Elmondta, hogy miután ő és harmincöt éves lánya elolvasták a
könyvemet, közelebb kerültek egymáshoz, mivel jobban megértették az egymáshoz való
viszonyukat. Egy másik anya, Rosalind, a könyvem elolvasása után napokig csak sírni tudott
az elkeseredéstől. Míg Rosalind szenvedett, mivel úgy érezte, képtelen folytatni az életét
ebben az új megvilágításban, a férje megértő volt, és türelmesen gondozta két kislányukat.
„Egy ponton rá kellett jönnöm, hogy ha tovább akarok lépni, kénytelen leszek újra elolvasni a
könyvet, de most azért, hogy erőt merítsek belőle."
Furcsa természetű vakságunkról
Egy nap az egyik ismerősöm izgatottan hívott fel azzal, hogy milyen érdekes élményben volt
része a buszon. Egy nyugat-indiai nő ült előtte a gyermekével, és olyan könnyed és
tiszteletteljes társalgást folytattak egymással, amely a brit társadalomban ritka, mint a fehér
holló. „Annyira szép volt az egész!", mondta. „Nemrég fejeztem be a könyvedet, és erre ott
voltak ők, élő példaként. Korábban persze számtalanszor mentem el hasonló emberek mellett
anélkül, hogy felfogtam volna, mit látok. Legalábbis sosem jutott eszembe, hogy mennyit
tanulhatnánk abból, ha megértenénk, hogyan jutottak el idáig ők... és miért nem jutunk el oda
mi."
Vakságunkat bizonyítja, hogy Angliában létezik egy szervezet, amelynek a neve
Alvászavaros Gyermekek Szüleinek Országos Szövetsége (National Association for the
Parents of Sleepless Children). Ez a szervezet a Névtelen Alkoholisták mintájára kíván
megerősítést nyújtani a visító babák áldozatainak. A sorstársak különféle vigasztaló
tanácsokkal látják el egymást, úgymint: „Majd csak kinövi a gyerek", vagy: „A házastársak
váltsák egymást éjszaka, hogy legalább az egyikük tudjon aludni!" Vagy: „A babának nem
árt, ha sírni hagyják, feltéve, hogy elhiszik, hogy ezzel nem tesznek semmi rosszat." De ez a
legjobb: „Ha már semmi sem működik, akkor végső esetben nem árthatunk a babának, ha
megengedjük, hogy velünk aludjon." Egy árva szóval sem említik, hogy az állóháborút le is
4

5. lehetne zárni azzal, hogy hallgatunk a babákra, akik - egyöntetűen és világosan - mindenkinek
tudtára adják, hol lenne a helyük.
A „gyermekközpontúságról", avagy az engedékenységről
Az a szülő, akinek a napjai kizárólag a gyermekgondozás körül forognak, egyfelől
valószínűleg unatkozni fog és mások is unalmasnak fogják találni őt, másfelől nagy eséllyel
nem is lesz képes kielégítő gondoskodást nyújtani. A baba azt igényli, hogy egy aktív személy
életében vegyen részt, akivel állandó fizikai kontaktusban van, és megfigyelheti, hogy milyen
élmények várnak rá később. Az anyja karjában passzív, de az érzékszervei ki vannak
hegyezve. Szereti, ha alkalmanként ráirányul a figyelem, puszilgatják, csiklandozzák,
levegőbe dobálják stb. Ám fő elfoglaltsága az, hogy magába szívja a látott cselekedeteket,
interakciókat és gondozója környezetét, akár felnőttről, akár gyermekről legyen szó. Ezek az
információk teszik lehetővé, hogy megértse a körülötte élők cselekedeteit, és ezzel felkészítik
arra, hogy később megtalálja a saját helyét közöttük. Ha elfojtjuk ezt az erőteljes belső
késztetését - s mintegy fürkészve nézegetjük, amire ő fürkészve néz vissza ránk csak mély
frusztrációt keltünk benne, és megbéklyózzuk szellemi fejlődését. A babának egy erős,
tevékeny, központi személyre van szüksége, aki mellett háttérben maradhat. Ehelyett kap egy
érzelmileg kiéhezett, alárendelődő személyt, aki az ő elfogadását és helyeslését keresi. A baba
egyre többet fog jelezni, de nem azért, hogy figyeljenek rá. Hanem azért, hogy számára
kielégítő élményekben legyen része. Frusztrációjának nagy része abból fakad, hogy a
jelzéseivel („Valami nincs rendben!") képtelen helyrehozni a dolgokat.
A legingerültebb és „legdacosabb" gyerekek azok, akiknek antiszociális viselkedése valójában
segélykérés, hogy mutassák meg nekik, miképpen kell együttműködőén viselkedniük. A
folyamatos engedékenység megfosztja a gyereket a felnőttcentrikus világ megtapasztalásának
lehetőségétől, aminek alapján megtalálhatná a helyét a több, illetve kevesebb tapasztalattal
rendelkező személyek természetes hierarchiájában - ahol kívánatos cselekedetei elfogadásra,
nemkívánatos cselekedetei pedig elutasításra találnak, de ahol őt magát mindig elfogadják.
A gyerekeknek fontos, hogy alapvetően jó szándékú, ösztönösen szociális lényként bánjanak
velük, akik próbálnak helyesen viselkedni, és akik megbízható reakciókat várnak el a
felnőttektől, hogy legyen mi alapján tájékozódniuk. A gyerek folyamatos tájékoztatást igényel
arról, hogy mit szokás és mit nem szokás tenni. Ha mondjuk eltör egy tányért, akkor fontos,
hogy a felnőtt arcán lásson némi dühöt vagy szomorúságot a veszteség láttán, de
semmiképpen sem azt, hogy őt kevéssé becsülik azért, amit tett - mintha ő nem lenne
ugyanolyan mérges vagy szomorú, hogy a tányér kicsúszott a kezéből, és nem fogadta volna
meg azon nyomban, hogy legközelebb jobban fog vigyázni.
Ha az engedékeny szülők nem különböztetik meg a kívánatos és nemkívánatos
cselekedeteket, akkor a gyerek gyakran egyre zavaróbban és helytelenebbül fog viselkedni,
hogy rákényszerítse szüleit a visszajelzésre. Aztán, mikor a szülőknek elegük lesz abból, hogy
a gyerek próbára teszi a türelmüket, minden visszafojtott mérgüket egyszerre öntik rá a
gyerekre, sőt talán azt is mondják neki, hogy „elegük van belőle", és elküldik a szemük elől.
Ezzel azt közvetítik felé, hogy minden, amit korábban csinált, ők pedig toleráltak, az
valójában rossz volt; hogy addig elkendőzték valódi érzéseiket; és hogy a gyerek
jóvátehetetlen rosszasága miatt többé már nem színlelik azt, hogy elfogadják őt. Sok
családban folyik ez a játék, és a gyerekek arra a következtetésre jutnak, hogy azt várják tőlük,
mindaddig rosszalkodjanak, amíg már nem ússzák meg és végre megkapják a büntetésüket -
akkor kiderül, hogy milyenek is ők: elfogadhatatlanok. Néhány szélsőséges esetben - főleg
késői gyerekeknél - a szülők annyira ajnározzák a gyereküket, hogy soha nem adnak
semmilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy mit csinálhat és mit nem, amivel éppenséggel
szörnyű frusztrációba kergetik. A gyerek már reflexből lázad, mikor örökösen a kedvében
5

6. próbálnak járni. „Ezt szeretnéd?" „Azt szeretnéd?" „Mit szeretnél enni? ...csinálni
...felvenni?" „Mit csináljon a mama? " És így tovább.
Ismertem egy gyönyörű két és fél éves gyereket, akit így kényeztettek. Egy idő után már nem
is mosolygott. A szüleinek minden hízelgő javaslatára, amivel örömet akartak neki szerezni,
elégedetlen fintorral válaszolt, és dacosan hajtogatta: „Nem!" A visszautasítására még
behódolóbban reagáltak, és az elkeseredett játszma így folytatódott. A kislány képtelen volt
rávenni a szüleit, hogy mutassanak példát, amiből tanulhat, ehelyett mindig tőle várták az
irányítást. Bármit odaadtak volna neki, amit akart, de nem értették meg, hogy ő csak azt
akarja, éljék a maguk felnőtt életét az ő jelenlétében.
Mikor a gyerekek minden erejükkel a figyelem felkeltéséért küzdenek, akkor nem magára a
figyelemre van szükségük. Azt jelzik vele, hogy nem elfogadható élményben van részük, és
fel akarják hívni a róluk gondoskodó személy figyelmét, hogy javítsa ki a hibát. Mikor valaki
még felnőtt fej- Jel is állandó késztetést érez arra, hogy kicsikarja magának a figyelmet, az
pontosan abból a gyermekkori frusztrációból ered, hogy akkor nem sikerült, s ezért a figyelem
hajhászása önmagáért való céllá alakult, egyfajta kényszeres akaratversengéssé. így az olyan
szülői figyelem, ami csak még több jelzést vált ki a gyerekből, nyilvánvalóan helytelen. A
természetes logika nem engedi meg, hogy egy olyan faj evolúciójában higgyünk, amelyiknek
az a jellegzetessége, hogy kiskorú egyedei millió szám mennek a szüleik agyára. Ha egy
pillantást vetünk a harmadik világban élő másik néhány millió szülőre - akiknek nem volt
olyan „szerencséjük", hogy azt tanítsák nekik, hogy a gyerekük érthetetlen és megbízhatatlan
-, akkor egymással békében élő családokat láthatunk, ahol minden négyévesnél idősebb
gyerek örömmel és hasznosan vesz részt a családi munkamegosztásban.
Új gondolatok a pszichoterápiáról
Kezeléseim során eleinte úgy igyekeztem gyógyítani a gyermekkori deprivációk hatásait,
hogy megpróbáltam reprodukálni magukat a hiányzó élményeket, később azonban az
elmaradt élmények hatására a pszichében rögzült tudatos vagy tudattalan, de mindenképpen
káros üzenetek felülírására helyeztem át a hangsúlyt. Pszichoterápiás gyakorlatomban azt
tapasztaltam, hogy az ember képes megváltoztatni saját alacsony vagy negatív elvárásait
önmagával és a világgal szemben, ha megérti, hogy mik ezek az elvárások, hogy kerültek oda,
és miért hamisak. Az önnön értéktelenségünkről kialakított legmakacsabb meggyőződés
gyökerénél is megtalálható értékességünk velünk született tudata. Ezt a tudást árulják el és
rombolják le azok az élmények, amelyek nyomán hibás, de csecsemő- és gyermekkorunkban
megkérdőjelezhetetlen vélekedések alakulnak ki bennünk. A félelmek - névtelen, alaktalan
fenyegetések a következményektől, amelyekre még gondolni is szörnyű - lehetetlenné tesznek
bármiféle szabad cselekedetet vagy akár gondolatot, ami segít, hogy felismerjük őket. Ezek a
félelmek néha annyira korlátozóak tudnak lenni, hogy van, aki a teljes életét egy magára
erőszakolt börtönben éli le.
Ha felnőtt fejjel visszaásunk ezeknek a félelmeknek a gyökeréhez, akkor kiderül, hogy olyan
élményekről van szó, amelyek csak egy gyermek számára félelmetesek. A szüntelen, kimerítő
erőfeszítés, hogy ne kelljen szembenézni ezzel a félelemmel, végre megszűnik, és az ember
életének az a része, amely emiatt béklyóba volt kötve, végre felszabadulhat. Ekkor
megengedheti magának, hogy azt tegye, ami eddig tilos volt: hogy sikeres legyen vagy
kudarcot valljon; rendes legyen, avagy most már ne legyen annyira rendes; hogy szeressen,
avagy elfogadja, hogy szeretik; hogy merjen kockáztatni, vagy ne vállaljon több kockázatot -
azaz megszűnik az a helytelen kényszer, amely megakadályozza, hogy hasznát vegye saját
ösztönös vagy éppen racionális ítélőképességének.
Az 1970-es évek vége felé alkalmam volt részt venni dr. Frank Laké munkájában, aki a
születésterápiában végzett úttörő kutatásokat az angliai Nottinghamben. Ez volt harmincéves
kutatásának utolsó éve. Dr. Laké olvasta a könyvemet, és meg akarta mutatni, hogy az
6

7. emberek észlelésére gyakorolt káros hatások nem a születéssel kezdődnek, hanem már az
anyaméhben. Látván, hogy páciensei - majd az enyémek közül is néhányan - milyen drámai
módon élik át újra ezeket az élményeket, beláttam, hogy igaza van, főleg hogy bennem is
felidézte a magzati reakciókat még azelőtt, hogy másokat láttam volna kiszolgáltatottan
kuporogni a sajátos magzati pózban, a magzati korra sajátosan jellemző hangokat hallatva és
érzelmeket kifejezve.
Még ma is használom ezt a módszert, mikor a pácienseim elérkeznek arra a pontra, hogy
szükségessé válik felidézni, tudatosítani magukban születésüket, kora csecsemőkori vagy
méhen belüli élményeiket. Ugyanakkor úgy tapasztaltam, a születésterápia, bármennyire
drámai is, önmagában meg nem bír gyógyító erővel. Az élmény értéke az információban
rejlik, amelynek fényében az alany képes átértékelni, hogy miképp is állnak a dolgok az
életében (ellentétben azzal, ahogy hitte, hogy állnak). Előfordul, hogy a magzati reakció épp a
kirakós játék utolsó darabja, amikor az ember képes a megértésből előrelépni a felismerésig, s
a spontán viselkedés a felismert igazság tükrözése lesz. De kizárólag az igazság képes
előidézni az átalakulást, függetlenül attól, hogy került felszínre: akár kitartó, logikai
következtetéseken és időnként általánosításon alapuló detektívmunkával; akár azoknak a
vélekedéseknek az újraértékelésével, amelyek gyermekkori kialakításuk óta nem kerültek
felülvizsgálatra (általában a „jó" és a „rossz" fogalmakkal kapcsolatban); akár a magzati
reakción keresztül; akár olyanoktól szerzett adatok alapján, akiknek nem állt érdekében
elfelejteni egy olyan eseményt, amely az alany számára pusztító erejűnek tűnhetett. E
folyamat felszabadító hatása általában elég hamar érvényesül, s a jelentős átalakulások inkább
hónapokba, mint évekbe telnek.
A kontinuum-elv fényében a segítséget kereső személy ösztönösen „jó" teremtmény, akinek
fajspecifikus igényeit nem elégítették ki annak idején, és akinek evolúciós szempontból
tökéletes várakozásai valószínűleg önelégült visszautasításra vagy elítélésre találtak épp azok
részéről, akiknek az lett volna a szerepük, hogy azokat tiszteletben tartsák vagy kielégítsék.
Azok a szülők, akik nem reagálnak a gyermekeikre, sajnos azt éreztetik velük, hogy nem
szerethetőek, vagy nem érdemlik ki a szeretetüket, vagy valamiért nem elég „jók". A gyermek
koránál fogva nem képes azt hinni, hogy ők tévednek; azt gondolja, hogy vele van a baj. így
aztán amint valaki felismeri, hogy egykori sírása, duzzogása, önmarcangolása, lehangoltsága
vagy lázadása normális emberi reakció volt arra, hogy helytelenül bántak vele, többé nem érzi
magát rossznak. Saját személyes történetének átértékelése önmagában jótékony hatással bír,
és megteremti a gyógyulás lehetőségét annak, aki hozzászokott, hogy értéktelennek, nem
szívesen látottnak vagy bűntudatosnak érezze magát. Örömmel hallottam, hogy sok más
pszichoterapeuta is hasznosnak találta a kontinuum-elvet, akár a maga, akár a tanítványai,
akár egyes páciensei számára.
A megjelenés óta eltelt évtizedben számos területen - a szülészetben, a gyermekgondozásban,
a szociális intézményekben, a pszichológiában és a széles közvéleményben - jóval
fogékonyabb lett a közhangulat a könyvben kifejtett gondolatokra, miközben egyre erősebb az
igény megbízható elvekre, amelyeknek mentén élni lehet. Nemrégiben a Time magazin egyik
filmkritikájában olvastam egy reménykeltő jellemzést az egyik szereplőről: „Társadalmi
felelősségérzete kikezdhetetlen ösztönből és nem valami gyanús ideológiából fakad."
Bízom benne, hogy ez az új kiadás és különböző nyelvekre lefordított változatai
hozzájárulnak ahhoz, hogy „kikezdhetetlen ösztöneink" egyre jobban átvegyék az irányítást
erősen „gyanús ideológiánktól".
London,1985
7

8. Adam Yarmolinskynak, Jonathan Millernek, John Hardernek, Jonas Salknak, Tarzie
Vittachinak és Dávid Hearnnek, akik, miután megértették a kontinuum-elvet, segítettek a
terjesztésében. Ajánlom továbbá Mouse-nak és Janetnek, sok szeretettel.
Hogyan változott meg gyökeresen a gondolkodásom?
Ez a könyv egy elvet igyekszik bemutatni, nem pedig egy történetet elmesélni, mégis hasznos
lehet, ha röviden elmesélem a saját történetem, s ezen keresztül azt, hogy mi készítette elő a
talajt, amelyben az elv megfogant. Talán segít megmagyarázni, hogyan és miért távolodtak el
a nézeteim olyan messzire azokétól a huszadik századi amerikaiakétól, akik közt felnőttem.
A dél-amerikai dzsungelbe nem úgy mentem, hogy már a fejemben volt a kész elv, amelynek
bizonyítása célom volt. Kizárólag az indiánok iránti kíváncsiság hajtott, illetve egyfajta
homályos megérzés, hogy valami fontos tudásra lelhetek ott. Első európai utamon, Firenzében
két olasz meghívott, hogy menjek velük gyémántot bányászni Venezuelába, az Orinoco
mellékágának, a Caroni-folyónak a környékére. A meghívás az utolsó pillanatban jött, így
mindössze húsz percem volt arra, hogy eldöntsem: visszasprintelek a szállodámba,
összecsomagolok és kiszáguldok az állomásra, majd felugróm a peronról épp kizötyögő
vonatra.
Az egész nagyon izgalmas volt, aztán inkább ijesztő, amikor kissé lehiggadtam, és
körülnéztem bőröndökkel zsúfolt vonatfülkénkben, ahová bevilágított a poros ablakon
beszűrődő fény, én pedig ráébredtem, hogy tényleg egy igazi dzsungel felé tartok.
Időm sem volt, hogy sorba vegyem az indokokat, amelyek az utazás mellett szóltak, de a
döntésem azonnali volt és biztos. Nem a gyémánt gondolata volt ellenállhatatlan, bár tény,
hogy akkoriban ezerszer vonzóbb perspektíva volt egy trópusi folyóágyban keresni a
szerencsémet, mint bármely egyéb munka, ami eszembe jutott. Valójában a dzsungel szó
babonázott meg, talán egy gyermekkori emlékem miatt.
Nyolcéves lehettem, és akkor nagyon jelentőségteljesnek tűnt az élmény. Ma is értékes
tapasztalatként gondolok rá, de mint a legtöbb ilyen megvilágosodást nyújtó pillanat, ez is épp
csak felvillantotta egyfajta rend létét, anélkül, hogy feltárta volna a rend logikáját vagy azt,
hogy miképpen lehetne megőrizni e rend képét a mindennapi élet kuszaságában. A
legkiábrándítóbb azonban az volt, hogy hiába tudtam, hogy megpillantottam a tünékeny
igazságot, mindez semmit vagy szinte semmit sem ért a tekintetben, hogy kivezessen a
kuszaságból. A rövid látomás túl törékeny volt ahhoz, hogy túlélje a kirándulást, és
átültethessem a gyakorlatba. S bár akkor alulmaradt összes hétköznapi motivációmmal, még
inkább pedig a szokás hatalmával szemben, talán mégis említésre érdemes, mivel felsejlett
benne annak a (jobb szó híján) helyességnek az érzete, amelynek kereséséről ez a könyv szól.
Az eset egy maine-i természetjáró túrán történt, egy nyári tábor alkalmával. Egy erdőben
jártunk, én voltam az utolsó a sorban. Lemaradtam egy kicsit, ezért siettem, hogy utolérjem a
csapatot, amikor a fák között megláttam egy tisztást. A túlsó oldalán volt egy hatalmas
fenyőfa, a közepén meg egy bucka, amelyet fényes, szinte világító zöld moha borított. A
délutáni nap sugarai csíkokat rajzoltak az erdő kékesfekete és zöld hátterére. Az ég boltíve
tökéletes kék volt. Az egész képből egyfajta varázslatos teljesség áradt, valahogy minden a
helyén volt. Éreztem, hogy meg kell állnom.
Elindultam a tisztás felé, és puhán, mintha egy mágikus vagy szent helyre lépnék,
belépdeltem a közepére. Leültem, majd lefeküdtem, arccal a friss mohára dőlve. „Ez az!"-
gondoltam, és éreztem, hogy a szorongás, ami állandóan jelen volt az életemben, egyszeriben
lepereg rólam. Itt végre minden úgy van, ahogy lennie kell. Minden a helyén - a fa, a talaj, a
szikla, a moha. Ősszel is olyan lenne, amilyennek lennie kell, és télen, a hó alatt is tökéletes
lenne téliességében. Aztán eljönne újra a tavasz, és egyik csodából bontakozna ki a másik,
8

9. minden újabb csoda a maga ütemében, egyes dolgok elhalnának, míg mások első tavaszukkal
sarjadnának, de mind egyenlő és tökéletes helyénvalóságban.
Úgy éreztem, hogy végre felfedeznem a dolgok hiányzó centrumát, a helyesség kulcsát, hogy
bele kell kapaszkodnom ebbe a tudásba, ami oly tisztán mutatkozott meg itt. Kísértésbe
estem, hogy magammal vigyek egy kis mohadarabot emlékül, de egy, az akkori koromhoz
képest felnőtt gondolat megakadályozott ebben. Belém nyilallt, hogy ha egy moha-amulettet
dédelgetek, akkor lehet, hogy elvesztem az igazi kincset: hogy ha csak addig érzem
biztonságban a látomást, amíg megvan a moha, akkor egy nap arra ébredhetek, hogy nincs
egyebem, mint egy maroknyi elszáradt növény.
így aztán nem vittem el semmit, de megígértem magamnak, hogy minden este elalvás előtt
felidézem magamban a Tisztást, s így soha nem távolodom el kiegyensúlyozó erejétől. Már
nyolcévesen tudtam, hogy az az értékzavar, amelyet a szüleim, a tanáraim, a többi gyerek, az
óvónők, a táborvezetők és mások keltettek bennem, később csak egyre rosszabb lesz. Az évek
múlásával csak még bonyolultabbá válik minden, és még inkább elbizonytalanodom azzal
kapcsolatban, hogy mi helyes és mi helytelen, mi kívánatos, és mi nemkívánatos. Eleget
tapasztaltam ahhoz, hogy ezt tudjam. Ám ha képes vagyok megőrizni a Tisztást, akkor
sohasem bizonytalanodom el, gondoltam.
Aznap este a tábori ágyban felidéztem a Tisztást, és elöntött a hála. Újra megfogadtam, hogy
megőrzöm ezt a látomást. Aztán éveken át minden este ugyanolyan erősen láttam magam előtt
a dombot, a fenyőt, a fényt, a teljességet.
Később azonban, ahogy teltek-múltak az évek, gyakran kaptam magam azon, hogy napokig
vagy akár hetekig is elfeledkeztem a Tisztásról. Próbáltam újra átélni az üdvözülés érzését,
ami korábban a látomásommal együtt járt. De a világom egyre tágult. Az óvodás jókislány-
rosszkislány értékharc helyét fokozatosan átvette egy új értékrendszer-ütközés: a kultúra
általam vallott értékei szemben a családom értékrendjével. Ebből aztán egyfajta keverék lett:
viktoriánus erények és udvariaskodások, erős individualista beidegződések, illetve a liberális
nézetek és művészi képességek iránti fogékonyság. Mindenekfelett pedig a ragyogó és eredeti
elme iránti nagy megbecsülés, amit egyébként anyám is magáénak mondhatott.
15 éves lehettem, amikor rájöttem tompult szomorúsággal (mivel már nem emlékeztem, hogy
mit is gyászolok), hogy a Tisztás jelentése elveszett számomra. Tökéletesen fel tudtam még
idézni az erdei jelenetet, ám a jelentősége, mint ahogy tartottam is ettől annak idején, amikor
lemondtam arról, hogy elvigyek magammal egy kis mohadarabot emlék gyanánt,
elhalványult. A Tisztásról alkotott mentális képemből csak egy üres amulett lett.
Sokáig a nagymamámmal laktam, és amikor meghalt, úgy döntöttem, elmegyek Európába, bár
még nem fejeztem be az egyetemet. Gondolataimat elhomályosította a gyász, de mivel
anyámhoz nem akartam fordulni, a ugyanis mindig az én megbántódásommal végződött, úgy
éreztem, meg kell tennem azt az óriási lépést, hogy a saját lábamra állok. Hidegen hagyott
minden olyan cél, ami addig a szemem előtt lebegett - továbbtanulás, modellkarrier vagy
újságírás divatlapokba.
Útban Franciaország felé sírva fakadtam a hajókabinomban attól való félelmemben, hogy
mindent, ami ismerős volt számomra, feladtam valami ismeretlen reményében. De vissza
fordulni nem akartam.
Párizsban bóklásztam, ahol skicceket rajzoltam és verseket írtam. Felajánlottak egy modell-
állást a Diornál, de nem fogadtam el. A francia Vogue-nál voltak kapcsolataim, de nem
használtam ki őket, eltekintve egy-két alkalmi modellmunkától, ami nem járt
elköteleződéssel. Ám ebben az idegen országban jobban otthon éreztem magam, mint a
szülővárosomban, New Yorkban valaha is. Éreztem, hogy jó úton vagyok, de még mindig
nem tudtam volna megmondani, mit is keresek. Nyáron elutaztam Olaszországba, először
Velencébe, majd egy lombardiai látogatás után Firenzébe. Ott találkoztam a két fiatal olasszal,
akik meghívtak Dél-Amerikába gyémántot bányászni. Mint amikor Amerikából eljöttem,
9

10. most is megrémített saját lépésem merészsége, de egy pillanatig sem mérlegeltem a
visszavonulást.
Mikor az expedíció, sok készülődés és késlekedés után végre elkezdődött, elindultunk felfelé
a Carcupi-folyón, amely a Caroni-folyónak egy kis, felfedezetlen mellékága. Az akadályok
ellenére egy hónapon belül komoly utat tettünk meg felfelé a folyón. Utunkat elsősorban fák
keresztezték, amelyeken baltákkal és késekkel kellett utat vágnunk magunknak, vagy
vízeséseken és zuhatagokon át kellett cipelnünk a mázsányi holmit, két indián segítségével.
Amikor a kis folyó már csak fele olyan széles volt, mint a torkolatánál, letáboroztunk, hogy a
kisebb mellékágakat is felkutassuk.
Ez volt az első pihenőnap, mióta elindultunk a Carcupin. Reggeli után az olasz vezető a két
indiánnal elment, hogy megvizsgálja a geológiai helyzetet, míg a másik olasz boldogan
ringatózott a függőágyában.
Jómagam elővettem az egyik könyvet a kettő közül, melyeket Ciudad Bolívarban, a repülőtéri
könyvesboltban vásároltam, és elhelyezkedtem egy hatalmas fa gyökereinek tövében,
melynek lombja a folyó fölé hajlott. Már jócskán előrehaladtam az első fejezetben, és
figyelmesen követtem a történetet, mikor egyszer csak belém hasított a felismerés: „Ez az! A
Tisztás!" A kislánykori megvilágosodás minden izgalma azon nyomban visszatért. Egyszer
elvesztettem, de most egy felnőtt Tisztáson, a Föld legnagyobb dzsungelében visszatért. A
dzsungel életének rejtelmei, sajátos állatai és növényei, lenyűgöző viharai és naplementéi,
kígyói, orchideái, csodálatos szűziessége, áthatolhatatlansága és leírhatatlan szépsége
tükrében csak még szembetűnőbben és valóságosabban helyesnek tűnt. Intenzív
helyénvalóság. Mikor elrepültünk fölötte, úgy nézett ki, mint egy óriási, zöld óceán, minden
irányban szétterülve a horizonton, vízfolyásokkal szabdaltan, méltóságteljes hegyeken kúszva,
felkínálva magát az égnek a fennsíkok nyitott tenyerén. Minden sejtjéből lüktetett az életerő
és a helyénvalóság - ami örökké változó, örökké érintetlen és mindörökre tökéletes.
Aznap örömömben azt hittem, hogy megtaláltam, ami kerestem, hogy elértem a célom: végre
tisztán látom a dolgokat, legjobb és legmélyebb valójukban. Ez volt az a „helyén valóság",
amit gyermekkori kusza elmélkedéseim s a kamasz évek gyakran hajnalig tartó beszélgetései,
eszmecseréi, viták során próbáltam tetten érni. Ez volt a Tisztás, az elveszett majd megtalált
és most újra felismert Tisztás, ami már örökké velem marad. Körülöttem, felettem, a lábam
alatt mindé úgy volt jó, ahogy volt - született, élt, elmúlt és fennakadás nélkül kicserélődött,
minden annak rendje és módja szerint.
Szeretettel futtattam végig a kezem a hatalmas gyökereken, amelyek úgy tartottak, mint egy
karosszék, és játszani kezdtem a gondolattal, hogy örökre a dzsungelben maradok.
Mikor a Carcupi-expedíció véget ért (találtunk néhány gyémántot), és visszamentünk
utánpótlásért Los Caribesbe, a tükörbe pillantva örömmel vettem észre, hogy felszedtem
néhány kilót, s életemben először karcsúnak és nem gebének éreztem magam. Ráadásul
erősebbnek, ügyesebbnek és kevésbé félénknek, mint valaha. Imádott dzsungelemben
elkezdtem kivirágozni. Fél évem volt arra, hogy kigondoljam, miképp maradhatnék még ott
az expedíció után; a gyakorlati problémákkal egyelőre nem kellett szembesülnöm.
Ám ahogy teltek-múltak a hónapok, egyre inkább késznek éreztem magam az indulásra.
Viruló egészségemet ledöntötte a malária, a hangulatomat meg elrontotta a hús és a zöldségek
iránti éhség. Akár az egyik nehezen megszerzett gyémántunkat is elcseréltem volna egyetlen
pohár narancsléért. És soványabb voltam, mint valaha.
De hét és fél hónap után sokkal pontosabb képet kaptam a dzsungel helyénvalóságáról.
Megismertem a tauripi indiánokat, nemcsak azt a kettőt, akit felvettünk segédnek, hanem
egész klánokat és családokat. Láttam őket az otthonaikban, a kunyhóikban, csoportosan
utazva, vadászva. Élték az emberi faj életét a maguk lakóhelyén, mindenféle külső segítség
nélkül, eltekintve attól, hogy az eredeti kőbalta helyett bozótvágó kést és acélbaltát
használtak. Náluk boldogabb embereket még sehol sem láttam, ám akkor ezt alig vettem
10

11. észre; annyira különböztek tőlünk, alacsonyabbak voltak, kevésbé izmosak, de nehezebb
terheket is sokkal messzebbre bírtak cipelni, mint közülünk a legerősebbek. Eszembe se jutott
elgondolkodni rajta, hogyan csinálják. Más sémák szerint gondolkodtak. (Ha, tegyük fel,
valamelyikünk megkérdezte: „Hogy érdemes Padacapahba menni? Felfelé a folyón kenuval
vagy gyalog szárazföldön?" - akkor az volt a válasz: „Igen.") Ritkán volt az az érzésem, hogy
egyazon fajhoz tartozunk, bár ha megkérdeztek volna erről, akkor habozás nélkül azt
mondom: persze. A gyerekek kivétel nélkül jól viselkedtek: sosem verekedtek, sosem
büntették őket, mindig boldogan és késlekedés nélkül engedelmeskedtek. A megrovó mondás,
miszerint „a fiúk már csak ilyenek", nem illett rájuk; ám sosem tettem fel magamnak a
kérdést, hogy miért van ez így. Nem kételkedtem benne, hogy a dzsungel úgy jó, ahogy van,
mint ahogy afelől sem, hogy akármit keresek is, ott megtalálom. Ám a dzsungel
ökoszisztémájának, növényeinek, állatainak, az indiánoknak és az egésznek a helyénvalósága
és életképessége nem adta meg automatikusan a választ, a személyre szóló megoldást, hiába
reméltem eleinte.
Mindez akkor még nem volt világos előttem. Kicsit szégyenkeztem, hogy egyre inkább
kívánom a spenótot, a narancslevet és a pihenést. Vad, romantikus vágy lobbant bennem a
hatalmas, közömbös erdő iránt, és míg készülődtem az indulásra, már azon tanakodtam,
miképp térhetek majd vissza. Az igazság az volt, hogy magamnak még egyáltalán nem
találtam meg a jóságot. Csak kívülről láttam és ismertem fel, és azt is csak nagyon
felszínesen. Valahogy nem láttam a fától az erdőt: azt, hogy épp az indiánok - ezek a hozzam
tökéletesen hasonló emberi lények és a dzsungel helyénvalóságának részei - lesznek a közös
nevező, akiken keresztül összekapcsolódik a körülöttem lévő harmónia és az én
harmóniahiányom.
Néhány apróbb megvilágosodás azért beszűrődött a civilizáció által elvakított elmémbe:
például a munkával kapcsolatban. Kissé szűkös alumíniumkenunkat elcseréltük egy messze
túl nagy, fatörzsből vájt csónakra. Ebben a csónakban, amit egyetlen fából vájtak ki, egyszer
tizenhét indiánnal utaztunk együtt. Ennyi emberrel és mindannyiunk csomagjaival
megrakodva a hatalmas kenu még mindig üresnek tűnt. Rémisztő volt belegondolni, hogy ezt
kell majd átvonszolnunk mindössze négy vagy öt indián segítségével egy nyolcszáz méteres
sziklahegyen egy óriási vízesés mentén. Arról volt szó, hogy a kenu útjába fahasábokat kell
elhelyeznünk a földön, majd centiről centire vonszolnunk a kenut a könyörtelenül tűző napon,
miközben, ha megbillen, lábunk óhatatlanul belecsúszik a hasadékokba, felhorzsolva a
sípcsontunkat, bokánkat vagy ami épp a gránittal ütközik. A kisebbik kenuval volt már ilyen
tapasztalatunk, így a két olasszal napok óta rettegtünk a ránk váró kemény munkától s a
szörnyű fájdalomtól. Aznap, amikor elértünk az Arepuchi- vízeséshez, már előre fel voltunk
készülve a szenvedésre, és búskomor ábrázattal, minden pillanatot előre gyűlölve álltunk neki,
hogy átrángassuk a csónakot a sziklákon. Ha a kenu kilendült oldalra, olyan dögnehéz volt,
hogy többször is odapréselte egyikünket-másikunkat a tűzforró sziklához, mielőtt a többiek el
tudták volna mozdítani. Az út negyedénél már mindenkinek vérzett a bokája. Részben azért,
hogy szusszanjak egyet, felugrottam egy magasabb sziklára, hogy lefényképezzem a jelenetet.
Amint egy pillanatra kiléptem a helyzetből, meglepő felfedezést tettem. Láttam magam előtt
egy csapat embert, akik mind egy feladattal birkóztak. Ketten, a két olasz, láthatóan feszültek
voltak, ráncolták a homlokukat, minden percben kiborultak, és ahogy azt az olaszok szokták,
megállás nélkül káromkodtak. Eközben a többiek, az indiánok, remekül érezték magukat.
Csak nevettek a kenu ormótlanságán, és mókát csináltak a küzdelemből, két neki- feszülés
közt lazítottak egyet, nevettek a horzsolásaikon, és azt találták a legviccesebbnek, amikor az
imbolygó kenu maga alá szorította hol az egyiküket, hol a másikukat. Mindig az a fickó
nevetett a leghangosabban a megkönnyebbüléstől, amelyik csupasz háttal dörzsölődött neki a
perzselő gránitnak, már persze amint újra levegőhöz jutott.
11

12. Mindannyian ugyanazt a munkát végezték, megfeszültek az erőkifejtéstől, és érezték a
fájdalmat. Tehát azonos helyzetben voltunk, kivéve, hogy minket a kultúránk arra
kondicionált, hogy a körülmények ilyen állása mellett megkérdőjelezhetetlenül rosszul kell
éreznünk magunkat, és egyáltalán nem voltunk annak tudatában, hogy másképp is tehetnénk.
Az indiánok sem voltak tudatában választási lehetőségüknek, ám ők igen derűs hangulatban
voltak, élvezték a bajtársi hangulatot, és persze nem szorongtak már napok óta, hogy milyen
nehéz dolguk lesz.
Minden lépést egy apró győzelemnek éltek meg. Mikor befejeztem a fényképezést és
visszatértem a csapathoz, sutba dobtam a civilizált választást, és őszintén élveztem a
cipekedés hátralévő részét. Még az újonnan szerzett horzsolásokat és sebeket is meglepő
könnyedséggel tudtam annak tekinteni, amik valójában voltak: apró sérüléseknek, amelyek
hamarosan begyógyulnak, és amelyek nem igényelnek olyan kellemetlen érzelmi reakciókat,
mint a düh, önsajnálat vagy neheztelés, sem szorongást, hogy még mennyi lesz belőlük,
mielőtt véget ér a cipekedés. Ellenkezőleg, azon vettem észre magam, hogy csodálattal
figyelem, milyen remekül van felépítve a testem, és hogyan képes összefoltozni magát
anélkül, hogy erre fel kéne szólítanom, vagy elhatároznom, hogy úgy tegyen.
A felszabadultság érzésének helyét azonban hamarosan újra átvette a szokás hatalma, a
kulturális kondicionálás ólmos súlya,
amitől csupán kitartó és tudatos erőfeszítéssel lehetett volna megszabadulni. Nem tettem meg
a szükséges erőfeszítést, így a megvilágosodás ellenére vajmi keveset profitáltam
az expedícióból.
Később történt, hogy egy újabb felfedezést tettem az emberi természettel és munkával
kapcsolatban.
Két indián család élt egy kunyhóban, amely egy csodálatos fehér vízpartra nézett, egy
lagúnára a sziklaszirtek között, illetve a Caroni- és az Arepuchi-vízesésekre. Az egyik
családapát Pepének hívták, a másikat Cesarnak. Történetüket Pepe mesélte el.
Cesart kiskorában venezuelaiak „fogadták örökbe", s velük élt egy kisvárosban. Iskolába
Íratták, ahol megtanult írni-olvasni, és venezuelaiként nevelték. Mikor felnőtt, sok más
guineai városból származó férfihoz hasonlóan ő is eljött a felső Caroni-folyóhoz, hogy
szerencsét próbáljon a gyémántbányászatban. Épp Guayparuban dolgozott egy csoport
venezuelaival, amikor Mundo, a tauripiak főnöke felismerte.
- Nem téged vittek el Jósé Grandé házába? - kérdezte Mundo.
- Jósé Grandé nevelt - felelte Cesar.
- Akkor most visszatértél a saját népedhez. Te is tauripi vagy - mondta neki Mundo.
Ezek után Cesar hosszas tanakodás után úgy döntött, hogy inkább indiánként, mint
venezuelaiként él tovább, és eljött Arepuchiba, Pepe falujába.
Cesar öt évig élt Pepe családjával, elvett egy szép tauripi nőt, és született egy kislánya. Cesar
nem szeretett dolgozni, úgyhogy feleségével és kislányával a Pepe földjén termesztett
élelmiszereket ették. Cesar megkönnyebbülve látta, hogy Pepe nem várja el tőle, hogy legyen
saját kertje, vagy hogy az övén segédkezzen. Pepe szeretett dolgozni, Cesar meg nem,
úgyhogy ez a felállás mindenkinek megfelelt.
Cesar felesége szívesen segített a többi nőnek és lánynak a főzésben, például felszeletelte és
előkészítette a maniókát, ám Cesar semmi egyebet nem csinált, mint hogy tapírra vagy hébe-
hóba más állatra vadászott. Néhány év múlva rákapott a halászatra, s a zsákmányt hozzáadta
Pepééhez és két fiáéhoz, akik szintén szerettek halászni, és akik ugyanolyan nagylelkűen
látták el az ő családját, mint a magukét.
Épp az érkezésünk előtt történt, hogy Cesar úgy döntött, megtisztít egy területet, hogy kertet
csináljon magának, és pepe minden apró részletben a segítségére volt, a terület kiválasztásától
kezdve a fák kivágásáig és elégetéséig. Pepe is élvezte, főleg, hogy közben végig diskuráltak
és élcelődtek egymással.
12

13. Cesar ötévnyi megerősítés után biztos lehetett benne, hogy senki sem sürgeti a munkában,
amit így ugyanolyan szabadon tudott élvezni, mint Pepe vagy bármelyik másik indián.
Ekkor Arepuchiban mindenki megkönnyebbült, mert korábban Cesar egyre elégedetlenebb és
ingerültebb lett. „Szeretett volna saját kertet - nevetett Pepe -, csak még maga sem tudta!"
Pepe roppant viccesnek találta, hogy valaki nem tudja magáról, hogy dolgozni akar.
Ám hiába láttam ezeket az elszórt bizonyítékokat arra, hogy mi, civilizált emberek mennyire
félreismerjük az emberi természetet, akkor még semmilyen általános elv nem fogalmazódott
meg bennem erről. Ám ha nem tudtam is pontosan, hogy mit akarok megtudni, sőt igazából
azzal sem voltam tisztában, hogy egyáltalán keresek valamit, annyit azért éreztem, hogy olyan
útra leltem, amelyen érdemes továbbmenni. Ahhoz azonban ez is elegendő volt, hogy az
elkövetkező néhány évben sínen tartson.
A második expedíciót, melynek célja hathétnyi útra feküdt a spanyol ajkú Venezuela
legtávolabbi határvidékétől is, szinten egy olasz vezette, egy professzor, aki szentül hitte,
hogy egy nőnek semmi keresnivalója a dzsungelben. Az egyik volt expedíciós társamnak
sikerült kieszközölnie, hogy bevegyen a csapatba, így folytathattam utamat a brazil határ
közelébe, a Caura-folyó felső vízgyűjtőjébe, a jekána és szanema törzsek kőkorszaki világába,
amit az úgynevezett „áthatolhatatlan" esőerdő védett meg a külvilágtól.
Itt még inkább kiütközött a férfiak, nők és gyerekek erősen egyéni személyisége, mivel nem
volt rá szükségük, hogy a taiuripiakhoz hasonlóan védekező faarcot mutassanak az idegenek
felé. Ugyanakkor ezen a vadidegen vidéken elkerülte a figyelmemet, hogy az emberek azért
tűntek olyan valószerűtlennek, mert itt egyszerűen hiányzott a boldogtalanság, ami az összes
általam ismert társadalomban mindig is hangsúlyos szerepet kapott. Valószínűleg tudat alatt
azt képzeltem, hogy a fák mögött valahol ott lapul Cecil B. de Mille, a híres hollywoodi
rendező szelleme, és ő rendezi ezt az egészet, a klasszikus amerikai „bennszülöttes filmek"
sztereotip stílusában! Az emberi természet „szabályai" rájuk egyszerűen nem voltak
alkalmazhatók.
Három héten át, amíg társaimat saját hasonlatuk szerint háziállatként tartotta fogságban egy
csapat pigmeus, egyedül éltem a jekána indiánok között. E rövid idő alatt több, a neveltetésem
során belém idegződött hiedelmet vetkőztem le, mint a teljes első expedíció során. Kezdtem
meglátni, milyen értékes ez a felejtési folyamat. A munkával kapcsolatos alternatív
nézőpontom sok újabb adalékkal gazdagodott, melyek áthatoltak az előítéleteimből épült
falakon.
Az egyik ilyen meglátás az volt, hogy a jekána indiánok szókincsében nem létezik kifejezés a
„munká"-ra. Egyedül a tarabaho kifejezést használják a nem indiánokkal való ügyletek
megnevezésére, akiket - rajtunk kívül - gyakorlatilag csak hallomásból ismertek. Ez a spanyol
trabajo szó pontatlan kiejtése volt, de elég pontosan arra utalt, amit a konkvisztádorok és
utódaik értettek rajta. Érdekes módon ez volt az egyetlen spanyol eredetű szó, amit tanultam
tőlük. A jekánáknak nem volt a mienkhez hasonló munka-fogalmuk. Voltak szavaik minden
olyan tevékenységre, amely beletartozhat a munka fogalmába, de nem volt rá egy általános
összefoglaló kifejezésük.
Ha nem különböztették meg a munkát az időtöltés egyéb formáitól, kár csodálkozni azon,
hogy miért viselkedtek olyan irracionálisán (legalábbis az én szememben) a vízhordással
kapcsolatban. A nők naponta többször is otthagyták a tűzhelyet, két vagy három kis
lopótökkel felszerelkezve, s elindultak lefelé. Egy iszonyúan meredek lejtőn ereszkedtek le
ami ha nedves volt, szörnyen csúszós tudott lenni. Lent megtöltötték a lopótököket vízzel,
majd visszakaptattak a faluba. Az egész művelet mintegy húsz percet vett igénybe. Sokan
közülük a lopótök mellett a kisbabájukat is magukkal vitték.
Mikor először mentem velük, megütköztem azon, milyen nehézkes dolog ilyen messzire
menni valamiért, amire folyamatosan szükség van. Érthetetlennek találtam, hogy miért nem
egy olyan faluhelyet választanak, ahol elérhetőbb közelségben van víz. A gyaloglás utolsó
13

14. szakaszában, a patak partján rám tört a szorongás, mivel minden lépésnél koncentrálnom
kellett, hogy ne essem a vízbe. Igaz, hogy a jekánáknak jobb az egyensúlyérzékük, és az
északamerikai indiánokhoz hasonlóan nincs tériszonyuk, de sem ők, sem én nem estünk a
vízbe egyszer sem. Másfelől egyedül én bosszankodtam azon, hogy figyelnem kell a lábam
elé. Ők ugyanolyan figyelmesen lépkedtek, mint én, de nem ráncolták a homlokukat amiatt,
hogy óvatosnak kell lenniük. A sík terepen ugyanúgy pletykáltak és élcelődtek, mint a
meredélyen, mivel általában kettes, hármas vagy még nagyobb csoportokban mentek, és
ahogy az lenni szokott, parti-hangulat uralkodott itt is.
Naponta egyszer a nők letették a partra a lopótököket, a ruhájukat (egy kis kötényszerű
ágyékkötőt) és boka-, térd-, csukló-, felkar- és nyakláncaikat meg fülbevalóikat, hogy
megmosakodjanak, és megfürdessék a csecsemőiket. Függetlenül attól, hogy hány nő és
gyerek volt ott, volt a fürdésnek egyfajta rómaias bujasága. Minden mozdulat érzéki örömről
árulkodott. A kisbabákkal úgy bántak, mint a legdrágább kincsekkel, amelyekre rátekintve
tulajdonosaiknak szinte erőlködniük kell, hogy szerény arckifejezéssel leplezzék örömüket és
büszkeségüket. A hegyen lefelé szintén ebben a legjobbhoz szokott, mondhatni önelégült
stílusban meneteltek, s ahogy bátran beléptek a patakba, az olyan volt, mint amikor a Miss
World lép elő, hogy a fejére tegyék a koronát. Ez az összes jekána nőre és lányra igaz volt,
akiket lát- tani' bár egyedi személyiségükből fakadóan mindnyájuknál különbözőképpen
nyilvánult meg ez a keresetlen fesztelenség.
Visszagondolva, nehezen tudtam volna „jobb" módszert elképzelni a vízhordásra, legalábbis a
kellemes időtöltés szempontjából. No persze, ha a haladást, vagy annak szolgálóit, a
sebességet, a hatékonyságot és az újítást tekintjük kritériumnak, akkor nyilvánvalóan bugyuta
eljárásnak tűnik'] De tapasztalatom szerint ezek az emberek voltak annyira találékonyak, hogy
ha megkértem volna őket, oldják meg, hogy ne kelljen lemennem a patakhoz vízért, akkor
biztosan összetákolnak valami csövet bambuszból, vagy egy csigát, hogy segítsenek
megbirkózni a csúszós résszel, vagy építenek egy kunyhót közel a patakhoz. Nekik azonban
nem volt késztetésük a fejlődésre, mivel nem éreztek semmiféle szükséget vagy kényszert rá,
hogy változtassanak az életvitelükön, j
Az, hogy nekem megerőltetést jelentett kihasználni egyébként tökéletesen működő
koordinációmat, vagy valamely meg nem kérdőjelezett elvnél fogva bosszantott, hogy időt
pazaroljak egy szükséglet kielégítésére, egy olyan önkényesen felállított értékrendszerből
fakadt, ami az ő kultúrájuktól teljesen idegen volt.
Egy a munkával kapcsolatos másik meglátásom inkább tapasztalatból, mint megfigyelésből
származott. Anchu, a jekána falu főnöke minden alkalmat megragadott, hogy egy olyan
viselkedésforma felé tereljen, amellyel szerinte a magam életét könnyíteni meg. Épp
elcseréltem egy üvegdíszt hét cukornádra, és leckét készültem venni valamiből, amiről j a
későbbiekben majd részletesen beszámolok. Legyen itt elég annyi, hogy a barter módszeréről
volt szó olyan emberek ] között, akiknek a jó viszony fenntartása fontosabb, mint a jó üzlet.
Anchu felesége visszament közeli, bár elég eldugott ; helyen lévő kunyhójukba, én pedig
Anchuval, és egy szanemával, aki talán Anchu szolgája lehetett, elindultam vissza a faluba,
ahová két hegyen át vezetett az út, maga a falu pedig a harmadik hegy tetején volt. A hét szál
cukornád a földön feküdt, ahol a feleség hagyta őket. Anchu felszólította a szanéma harcost,
hogy vegyen fel hármat, aztán ő maga is felvett még három szálat a vállára, egyet pedig
otthagyott a földön Én azt gondoltam, hogy a férfiak viszik majd mindet, ám Anchu az utolsó
nádra mutatott és azt mondta, hogy Amaadeh" - „Te!" Egy pillanatra feldühített, hogy
visszafelé a meredek úton cipekednem kell, mikor ott volt két erős férfi erre a feladatra, de
még épp időben észbe kaptam, ugyanis Anchu esetében előbb vagy utóbb szinte mindig
kiderült, hogy igaza van. így hát, mit volt mit tenni, a vállamra kaptam a nádat, s miután
Anchu megvárta, hogy előremenjek, nekivágtam az első kaptatónak. Már az úton odafelé félni
kezdtem a hosszú visszaúttól, és ez csak tovább erősödött Anchuéknál ebéd közben, majd a
14

15. cukornádültetvényen, de mindehhez most még az is hozzájött, hogy egy nehéz nádat is
hurcolnom kellett a vállamon. Az első néhány lépést már az erőlködés gondolata is
nehezítette, amit dzsungeltúrákon mindig is átéltem, főleg felfelé, vagy ha valamit vinnem
kellett, ami nem hagyta szabadon a két kezemet.
Ám ez a rám rakódott súly egyszerre mintha elpárolgott volna. Anchu a legapróbb jelét sem
mutatta annak, hogy gyorsabban kéne mennem, vagy hogy netán esnék a szemében, ha ennél
a kényelmes tempónál maradok, vagy hogy a teljesítményem alapján bárki meg fog ítélni,
vagy hogy az úton töltött idő bármivel is kellemetlenebb, mint ami utána jönne.
Ha fehér társaimmal került sor hasonló feladatra, a sietség mindig előkerült, ahogy a
szorongás is, nehogy lemaradjak a férfiaktól, és megőrizzem a gyengébbik nem becsületét,
illetve az a meg sem kérdőjelezett feltételezés, hogy kellemetlen élményben van részem, mert
fizikai erőbírásom és erkölcsi szántságom van próbára téve. Anchu és a szanema azonban
annyira másképpen viselkedett, hogy ezek a tényezők hirtelen megszűntek, és azon vettem
észre magam, hogy egyterűén csak baktatok a dzsungelben egy cukornáddal a vállamon
Miután a versenyszellem eltűnt, a fizikai erőfeszítés immár nem kényszerként hatott a
testemre, hanem erőmet mutatta, s így fölöslegessé vált, hogy mártírként, összeszorított foggal
bizonyítsam az akaraterőmet.
Még egy öröm társult a szabadságomhoz: tudatosult bennem, hogy nem pusztán egy nádbotot
cipelek, hanem egy olyan teher részét, amelyen hárman osztozunk. Az iskolában és a nyári
táborokban úgy sulykolták belém a „csapatszellemet", hogy az egy idő után már nem jelentett
egyebet, mint alakoskodást. Mindig az ember pozíciója volt a tét. Állandóan azt éreztem,
hogy fenyegetve vagyok, figyelnek és megítélnek. Az azzal járó öröm, hogy embertársainkkal
együtt végzünk egy feladatot és fejtünk ki erőt, a versenyszellem összevisszaságában
elveszett; egyszerűen nem volt rá mód, hogy előtörjön.
Az úton megdöbbenve vettem észre, hogy milyen szaporán és könnyedén lépkedek. Normális
esetben verejtékben úszva, minden erőmet beleadva sem mentem volna gyorsabban. Talán
megértettem valamit az indiánok titkából, hogy mitől képesek lekörözni a mi jól táplált, erős
embereinket annak ellenére, hogy általában gyengébb az izomzatuk. Takarékosabban bántak
az erejükkel azáltal, hogy csak a munkát végezték, és nem fecséreltek energiát a hozzátársított
feszültségekre.
Mindez eszembe juttatta egy meglepő élményemet a tauripi indiánokkal, még az első
expedícióról. Óvatosan keltek át a patakon egy „hídon", ami egyetlen vékony fagerendából
állt, és egyenként harminckilós súlyokat cipeltek a hátukon, mikor az egyiküknek eszébe
jutott egy vicc. Az illető megfordult a gerenda közepén, elmondta a történetet a mögötte
állóknak, majd ment tovább, s a társaival együtt jóízűt kacagtak a maguk sajátosan csilingelő
nevetésével. Sosem jutott eszembe, hogy a körülmények ellenére ők egyáltalán nem
szenvedtek, mint mi, s ezért tűnt olyan bizarrnak, szinte agyalágyultnak a jókedvük. (Hasonló
volt az a szokásuk is, hogy ha az éjszaka közepén egyiküknek eszébe jutott egy vicc,
elmesélte, bár mindenki mélyen aludt. Volt, aki hangosan horkolt, de mindenki azonnal
felébredt, nevetett egyet, és pár másodperc múlva aludt tovább, jóízű horkolással. Nem
érezték azt, hogy az ébrenlét bármivel is kellemetlenebb lenne, mint az alvás, és teljesen
éberek voltak, akárcsak akkor, amikor egy távoli vaddisznófalkát minden indián egyszerre
meghallott, bár előtte mindnyájan aludtak, míg én, aki éberen feküdtem és hallgattam a
dzsungel hangjait, semmit sem hallottam.) A legtöbb utazóhoz hasonlóan anélkül figyeltem
szokatlan viselkedésüket, hogy megértettem volna, és egyszer sem próbáltam meg áthidalni a
távolságot aközött, ahogy bennük, illetve ahogy bennünk nyilvánult meg közös emberi
természetünk.
Ám ezen a második expedíción már ráéreztem az új gondolatok ízére, amelyek azáltal
támadtak bennem, hogy felnyitottam bizonyos érinthetetlennek hitt tételeket, mint például azt,
hogy „a fejlődés pozitív dolog", vagy hogy „az embernek törvényeket kell alkotnia, hogy
15

16. azok szerint élhessen", vagy: „a gyermek a szüleihez tartozik", vagy hogy a „pihenés
kellemesebb, mint a munka".
A harmadik és a negyedik, már általam vezetett expedíció - az egyik négy, a másik kilenc
hónapig tartott, ugyanabban a régióban - kiteljesítette ezt a folyamatot. A naplómból lcide-
rül, hogy a felejtési módszer szinte második természetemmé vált, ám azokat a tágabb,
megkérdőjelezetlen alapfeltevéseket, amelyeken keresztül a saját kultúrám az emberi létre
tekintett - mint hogy „a boldogtalanság éppoly legitim része a tapasztalatoknak, mint a
boldogság, és szükséges ahhoz, hogy a boldogságot értékelni tudjuk", vagy hogy „fiatalnak
lenni előnyösebb, mint idősnek" - nos, ezeket sok időbe telt megbolygatnom és
felülvizsgálnom.
A negyedik expedíció végén élményektől hemzsegő fejjel tértem vissza New Yorkba, s a
látásmódomat sikerült annyira megtisztítanom az előfeltételezésektől, hogy úgy éreztem,
mintha egy hosszú utazás után elérkeztem volna a nulla Pontig. Megfigyeléseimet külön
tartottam, akár egy kirakós játék darabkáit. Féltem bármit is összeilleszteni, annyira
hozzászoktam, hogy ízekre szedjek mindent, ami gyaníthatóan valamilyen viselkedési minta
volt, bár az emberi természet lényegi elemének tetszett.
Csak mikor egy szerkesztő megkért, hogy fejtsem ki bővebben a New York Timesban idézett
egyik állításomat,* akkor álltam neki, hogy visszájára fordítsam a lebontási folyamatot, és
darabról darabra felfedezzem a rendet, ami nemcsak délamerikai megfigyeléseim mögött
rejlett, hanem azokban a csupasz töredékekben is, amelyekre a civilizált életről szerzett
tapasztalataimat bontottam le.
Ekkor azonban még nem építettem fel egy elvet. Ám ahogy friss szemmel körültekintettem,
először vettem észre a környezetemben élő emberek személyiségében beállt torzulásokat és
kezdtem megérteni egynémely torzító tényezőt.; Nagyjából egy évre rá az emberi elvárások és
hajlamok evolúciós eredetét is felismertem, ami kezdte megmagyarázni, hogy „barbár"
barátaim miért érzik sokkal jobban magukat a bőrükben, mint a civilizált emberek.
Mielőtt nekiálltam volna, hogy a gondolataimat könyvbe foglaljam, azt gondoltam, érdemes
lesz visszamenni egy ötödik expedícióra oda, ahonnan nemrég tértem haza. Még egyszer meg
akartam nézni a jekánákat, de ezúttal már újonnan formálódott nézeteimmel, hogy lássam,
megfigyeléseimet, amelyeket csak utólag formáltam bizonyítékká, tudatos vizsgálódással
vajon tovább tudom-e bővíteni.
A kifutópálya területén, amelyet a második expedíció során tisztítottunk meg, és a
harmadiknál és a negyediknél is használtunk, egy missziós ház, majd egy meteorológiai
állomás épült, de addigra már mind a kettő üresen állt. A jekánák kaptak ugyan néhány inget
és nadrágot, de hála istennek nem változtak. S bár a szomszédos szanemákat majdnem
kiirtotta egy járvány, ők is szilárdan tartották magukat ősi és bevált életmódjukhoz.
Mindkét törzs hajlandó volt dolgozni vagy kereskedni bizonyos ajándékokért, de a hitüket, a
hagyományaikat és az életmódjukat a világért sem adták volna fel. Azok, akik szereztek
puskát és zseblámpát, örültek volna, ha hozzájutnak lőszerhez, gyutacshoz és elemekhez is, de
annyira nem volt bennük erős a késztetés, hogy olyan munkát végezzenek értük, amit nem
élveznek, vagy olyan tevékenységet folytassanak, amit unalmasnak találnak.
Néhány részletre, amelyeket nem állt módomban megfigyelni, például hogy a gyerekek jelen
vannak-e szüleik szeretkezésénél vagy sem, kérdezés útján kaptam választ. Ahogy arra is,
hogy mit gondolnak a világegyetemről, hogyan épül fel a mitológiájuk, a sámánkodásuk, és
minden egyébre, aminek köze volt a természetükhöz olyannyira illő kultúrájukhoz.
* „Szégyellném beismerni az indiánoknak, hogy ahonnan én jövök, ott a nők úgy érzik, nem
tudnak anélkül felnevelni egy gyereket,; hogy egy könyvből el ne olvassák egy idegen ember
utasításait."
16

17. Az ötödik expedícióval arról kívántam megbizonyosodni, hogy a viselkedésükre vonatkozó
utólagos, emlékeimre alapuló értelmezésem kiállja-e a valóság próbáját. S lám, a kontinuum-
elv tükrében a két törzs indiánjainak cselekedetei, melyeket egykor teljes értetlenséggel
szemléltem, nemhogy érthetővé, de gyakran megjósolhatóvá is váltak.
Hiába kerestem a kivételeket, hogy azok alapján rálelhessek okfejtésem esetleges hibáira, azt
kellett látnom, hogy azok is csak „a szabályt erősítik". Mint az annak a babának az esetében is
történt, aki úgy szopta az ujját, feszítette a testet és bömbölt, ahogy a civilizált babák szoktak,
de aztán kiderült róla, hogy születése után nem sokkal az egyik misszionárius elvitte a
caracasi kórházba, ahol nyolc hónapig feküdt, amíg meg nem gyógyult, és csak akkor került
vissza a családjához.
Dr. Róbert Coles gyermekpszichiátert és írót arra kérte fel egy amerikai alapítvány, hogy
mondjon véleményt az elvemről. Ő elmondta, hogy bár „a terület szakértőjeként" keresték
meg, a kérdéses terület még nem létezik", és sem ő, sem más nem tekinthető szaktekintélynek
a kérdésben. A kontinuum-elvet ezért kizárólag saját érdemei alapján lehet megítélni, hiszen
azokat a minden emberben meglévő, félig eltemetett érzületeket és képességeket érinti (vagy
nem érinti) amelyeket leírni és helyreállítani próbál.
17

18. A kontinuum-elv
Az emberiség története mintegy kétmillió éven át sikertörténetnek számított, annak ellenére,
hogy elődünk ugyanahhoz az állatfajhoz tartozott, mint amelyikhez mi magunk.
Emberszabású majomból emberré fejlődött, és ha megmaradt volna hatékony vadászó-
gyűjtögető életmódjánál, akkor még sokmilliomodik évfordulóját ünnepelhetné a jövőben. Az
ökológusok azonban egyetértenek abban, hogy a jelenlegi viszonyok mellett már annak is
napról napra csökken az esélye, hogy akár még száz évig fennmarad.
Az alatt a röpke néhány ezer év alatt, amióta felhagyott azzal az életmóddal, amelyhez az
evolúció során adaptálódott, nemcsak az egész bolygó természetes rendjét forgatta fel
fenekestül, de még azt is elérte, hogy kétségek ébredtek magasan fejlett érzékei iránt, melyek
időtlen idők óta irányították a viselkedését. A folyamat nagy része a közelmúltban zajlott le
azáltal, hogy ösztönös kompetenciánk utolsó hadállásait is megtörték, és kiszolgáltatták a
tudomány értetlen tekintetének. Ösztönös tudásunkat arra vonatkozóan, hogy mi szolgálja az
érdekünket, egyre gyakrabban elnyomja a gyanakvás, miközben a valódi szükségleteink iránt
mindig is vaknak bizonyult értelmünk dönti el, hogy mit tegyünk.
Az például, hogy miképpen bánunk a kisbabákkal, nem észbeli döntéseken kéne hogy
alapuljon. Mindig is rendkívül kifinomult ösztöneink voltak, melyek a gyermekgondozás
minden részletében nagy hozzáértésről tettek tanúbizonyságot, már jóval azelőtt, hogy csak
egy kicsit is hasonlítottunk volna a homo sapienshez. Ám mi mindent megtettünk annak
érdekében, hogy sikeresen szétzúzzuk ezt a nagyon is megalapozott tudásunkat. Olyannyira,
hogy ma már tudósokat alkalmazunk teljes állásban, akik kigondolják, hogyan viselkedjünk a
gyermekünkkel, egymással és magunkkal. Nem titok, hogy a szakértőknek még nem sikerült
„feltalálni", hogyan éljünk kielégítő életet, ám minél többet tévednek, annál inkább
igyekeznek a problémákat kizárólag az ész befolyása alá hozni, és elutasítanak mindent, amit
ésszel nem lehet megérteni vagy irányítani.
Mára túlságosan is az értelem uralma alá kerültünk; velünk született tudásunkat arra
vonatkozóan, hogy mi a jó nekünk, annyira elnyomták már, hogy alig észleljük a működését,
és nem tudjuk megkülönböztetni valódi késztetéseinket az eltorzítottaktól.
Én azonban hiszek abban, hogy jelenlegi, elveszett és fogyatékos állapotunkból is újra lehet
kezdeni, meg lehet találni a visszautat. De legalábbis megtalálhatjuk az irányt amerre saját jól
felfogott érdekeink vannak, és nem teszünk továbbra is olyan erőfeszítéseket, amelyek nagy
eséllyel térítenek le a helyes ösvényről. Az elme tudatos részének úgy kéne viselkednie, mint
egy jó „stratégiai tanácsadónak" valaki más háborújában. Amint észreveszi, hogy hibás
stratégiát követett, háttérbe kellene vonulnia, ahelyett hogy még mélyebbre hatolna az idegen
területen. Természetesen rengeteg területen kamatoztathatjuk észbeli képességeinket anélkül,
hogy olyan feladatokra használnánk őket, amelyeket több millió éven keresztül elménknek
egy jóval kifinomultabb és bölcsebb része végzett sikeresen, nevezetesen az ösztönök Ha
ösztöneink is tudatosak lennének, akkor rögtön leblokkolna az elménk, ha másért nem, azért,
mert a tudatos elme, természeténél fogva, egyszerre csak egy dologgal tud foglalkozni, míg a
tudattalan számos megfigyelést, számítást, szintézist és műveletet tud helyesen elvégezni
egyszerre.
A „helyesen" szó ebben a szövegkörnyezetben becsapós lehet. Azt sugallja, hogy
mindannyian egyetértünk abban, hogy milyen eredményt kívánunk elérni cselekedeteinkkel,
holott mindenkinek különböző elgondolásai vannak arról, hogy mit akar. A „helyes" itt azt
jelenti, ami megfelel fajunk ősi kontinuumának, tehát ami illeszkedik az evolúciónk során
kialakult hajlamainkhoz és elvárásainkhoz. Ebben az értelemben az elvárás olyan mélyen
gyökerezik az emberben, mint az emberi test felépítése. A tüdeje nem más, mint a levegő
elvárása, a szeme olyan speciális hullámhosszú fénysugarak elvárása, amelyek segítségével
fajának ébrenléti idejében megláthatja azt amit hasznos látnia. A füle olyan események által
18

19. keltett vibrációk elvárása, amelyek a legnagyobb valószínűséggel lehetnek fontosak számára,
beleértve más emberek hangjait; a saját hangja pedig más, a sajátjához hasonlóan működő
fülek elvárása. A listát a végtelenségig lehetne folytatni: vízálló bőr és haj: az eső elvárása;
orrszőr: a por elvárása; bőrpigmentáció: a nap elvárása; verejtékező mechanizmus: a meleg
elvárása; alvadási mechanizmus: a testfelszín sérüléseinek elvárása; nemi szerv: a másik nem
elvárása; reflexmechanizmus: a vészhelyzetekben szükséges gyors reakció elvárása.
Vajon azok az erők, amelyekből összetevődik, honnan tudják előre, hogy mire lesz az
embernek szüksége? A válasz a tapasztalat. A tapasztalatok lánca, amely az emberi lényt
felkészíti a földi létre, az első élő egysejtű kalandjaival kezdődik. Amit ez megtapasztalt a
hőmérsékletről, környezete összetételéről, a tevékenységéhez erőt adó, elérhető táplálékról, az
időjárási változásokról, vagy arról, ahogy nekiütődött más tárgyaknak vagy fajának más
példányainak, nos, ezeket mind átörökítette leszármazottainak. Ezen adatok alapján, amelyek
a tudomány számára egyelőre rejtélyes módon örökítődtek át, indultak el azok a rendkívül
lassú változások, amelyek felfoghatatlanul hosszú idő után eltérő formákat eredményeztek. E
formák pedig, azáltal, hogy különbözőképpen birkóztak meg a környezetükkel, fenn tudtak
maradni és reprodukálódni.
Amikor egy rendszer diverzifikálódik és komplexebbé válik, azaz körülmények szélesebb
skálájához alkalmazkodik, ez törvényszerűen nagyobb stabilitást eredményez. Az életet
kevésbé fenyegette a kihalás veszélye természetes katasztrófák miatt. Így ha egy-egy
életforma eltűnt is, még mindig maradt egy ami fennmaradt, és még bonyolultabbá,
alkalmazkodóbbá és stabilabbá vált. (Feltehető, hogy igen sok „első" forma eltűnt, mielőtt egy
fennmaradt, talán több millió évvel az első után, és még időben diverzifikálódott, hogy ne
törölje el valamilyen végzetes esemény.)
Ugyanakkor a stabilizáló elv minden formában, és azon belül is minden részecskében
működött. A felgyülemlett tapasztalatok tárházából és a legkülönfélébb érintkezésekből
származó adatokkal készítette fel az egymást követő generációkat, hogy azok még
ügyesebben tudjanak megbirkózni saját tapasztalataikkal. Ebből következően, minden egyén
felépítés azt a tapasztalatot tükrözi, amelyben elvárhatóan része lesz. Az általa tolerálható
tapasztalatokat pedig azon körülmények határozzák meg, amelyekhez elődei adaptálódtak.
Ha az evolúció során létrejövő teremtmények olyan klímához voltak szokva, amelyben a
hőmérséklet néhány óránál hosszabb időre nem haladta meg a 49 fokot vagy süllyedt fok alá,
akkor a fennmaradó forma egyedei ugyanúgy képesek voltak elviselni azt, mint elődeik,
illetve éppúgy kibillentek egyensúlyukból, ha toleranciájuk határait túl sokszor és sokáig
tették próbára. Idővel a vésztartalékaik is kimerülték volna, és ha nem jön a
megkönnyebbülés, akkor bekövetkezett volna a pusztulás, úgy az egyénnél, mint a fajnál. Ha
valaki tudni akarja, hogy mi a helyes valamely faj számára, akkor ismernie kell annak a fajnak
a veleszületett elvárásait.
De mennyire ismerjük az ember veleszületett elvárásait? Azt elég jól tudjuk, hogy mit kap, és
arról is gyakran hallhatunk, hogy mit akar vagy kéne akarnia, az éppen aktuális értékrendnek
megfelelően. De hogy az öröklődési sor utolsó tagjaként vajon mire kondicionálta őt
evolúciós előtörténete azt paradox módon mély homály fedi. Az értelem egyedül dönti el, mi
a jó neki, és ragaszkodik ahhoz, hogy divatjai és ötletei diktáljanak. Következésképpen az
ember, aki egykor megbízhatóan tudta, hogy milyen bánásmódra és környezetre számítson,
mára annyira frusztrálttá vált, hogy gyakran azt hiszi, már akkor szerencsésnek mondhatja
magát, ha nem; hajléktalan vagy nincsenek fájdalmai. De még akkor is, amikor azt mondja:
„jól vagyok", van benne egyfajta veszteség tudat egyfajta vágyódás valami után, amit meg
sem tud nevezni' egy érzés, hogy nincs igazán a helyén, hogy valami hiányzik. És ha kerek
perec rákérdeznek, ritkán tagadja.
Ha tehát pontosan meg akarjuk ismerni az emberi evolúció eredményezte elvárások jellegét,
akkor ne a legújabb, civilizált példákat tekintsük útmutatónak.
19

20. Más fajok megfigyelése hasznos lehet, de akár félrevezető is. Ahol a fejlődési szint
megegyezik, ott más állatokkal is érvényes lehet az összehasonlítás, mint például az olyan
régi, mély és alapvető szükségletek esetében, amelyek megelőzték antropomorf formánkat.
Példának okáért az, hogy levegőre van szükségünk a lélegzéshez, több százmillió évvel
ezelőtt merült fel először, és ebben közösek vagyunk sok mai állattal. De nyilvánvalóan
hasznosabb olyan embercsoportokat vizsgálni, akik nem hagyták el a megfelelő viselkedés és
környezet kontinuumát. Még ha sikerül is azonosítani néhány, a levegő szükségességénél
kevésbé evidens elvárásunkat, akkor is rengeteg olyan finomabb elvárás marad, amelyet meg
kell határoznunk, mielőtt segítségül hívhatnánk a számítógépet, hogy lajstromba vegye
legalább a töredékét annak, amiről ösztönös tudásunk van. Ezért alapvető fontosságú, hogy
megragadjunk minden olyan alkalmat, amikor lehetőségünk nyílik visszaállítani azt a velünk
született képességünket, hogy azt válasszuk, ami számunkra megfelelő. Ha lomha értelmünket
nem erre használnánk, akkor maradna ideje azokra a feladatokra, amelyek inkább neki valók.
Azok az elvárások, amelyekkel nekivágunk az életnek, kibogozhatatlanul összefonódnak
belső késztetéseinkkel (ilyenek például a szopás, a fizikai sérelmek elkerülése, a kúszás-
mászás vagy az utánzás). Ha a megfelelő bánásmódra és körülményeinkre vonatkozó
elvárásaink teljesülnek, akkor az őseink tapasztalatai nyomán bennünk meglévő belső
késztetések kölcsönhatásba lépnek egymással. Ha az elvárt dolog nem következik be, akkor
korrekciós vagy kompenzációs mechanizmusok fognak működésbe lendülni, hogy
helyreállítsák az egyensúlyt.
Az emberi kontinuumot úgy is lehet definiálni, mint azon tapasztalatok láncolatát, amelyek
megfelelnek az emberi faj elvárásainak és késztetéseinek egy olyan környezetben, amely
konzisztens azzal a környezettel, ahol ezek az elvárások és késztetések kialakultak.
Ebbe beletartozik más emberek megfelelő viselkedése és a felőlük tapasztalt bánásmód,
hiszen az is a környezet része.
Egy ember kontinuuma teljes egészt alkot, ám egyúttal a családja kontinuumának is része, ami
pedig a klánja, közössége és faja kontinuumainak a része, ugyanúgy, ahogy az emberi faj
kontinuuma minden élet kontinuumának a része. Minden kontinuumnak megvannak a saját,
előzmények hosszú sora által megformált elvárásai és késztetései. Még az a kontinuum is,
amelybe az összes élőlény beletartozik, tapasztalatai alapján egy sor számára megfelelő
tényezőt vár el élettelen környezetétől.
Az evolúcióra való hajlam semelyik élőlényben sem véletlenszerű, hanem mindig a saját javát
szolgálja. A nagyobb fokú stabilitás felé irányul - azaz a nagyobb fokú változatosság,
komplexitás, következésképp az alkalmazkodóképesség irányába.
Ennek azonban semmi köze ahhoz, amit mi „haladásnak" hívunk. Valójában épp a
változásnak való ellenállás - ami mellesleg nem zárja ki a továbbfejlődést - nélkülözhetetlen
ugyancsak bármely rendszer stabilitásának fenntartásához.
Csak találgatni lehet, miért szakadt meg az embernek a változással szemben való veleszületett
ellenállása néhány ezer évvel ezelőtt. Ugyanakkor fontos megértenünk az evolúció
jelentőségét a (nem evolúció eredményezte) változással szemben. E kettő - céljait illetően -
szöges ellentétben áll, mivel amit az igényeinkhez egyre finomabban alkalmazkodó evolúció
a diverzifikáció irányába létrehoz, azt a változás összerombolja, mivel az általa bevezetett
viselkedésformák vagy körülmények nem veszik tekintetbe mindazokat a tényezőket,
amelyek valódi érdekeinkre hatással vannak. A változás végeredményben nem más, mint egy
integrált viselkedés lecserélése egy olyanra, ami nem az. Egy komplex és adaptálódott
viselkedést egy egyszerű és kevésbé adaptálódott viselkedéssel helyettesít. így a változás
megterheli a rendszeren belüli és kívüli tényezők finoman összehangolt egyensúlyát.
Az evolúció stabilitást hoz létre, a változás sérülékenységet.
A társadalmi szerveződés is ilyen szabályokat követ. Egy kifejlődött kultúra, egy csoportnak a
társadalmi elvárásokat kielégítő életmódja végtelen számú struktúrából bármilyen lehet. E
20

21. struktúráknak a felszíni jegyei a leginkább változékonyak, alapelvei a legkevésbé azok, sőt
bizonyos alapjegyeikben teljesen azonosak. Ellenállnak a változásnak, mivel olyan hosszú
időszak alatt fejlődtek ki, mint bármelyik stabil rendszer a természetben. Ebből az is
következik, hogy minél kevésbé kontárkodna bele az értelem az ösztönnek azon feladatába,
hogy viselkedésmintáinkat kialakítsa, annál kevésbé kéne a struktúrának merevnek lennie a
felszínen (a viselkedés részleteiben, a rítusokban vagy a konformitásra vonatkozó elvárásban).
Másfelől, annál rugalmatlanabb lehetne a magjában (az énhez való hozzáállásban, a mások
jogaihoz való hozzáállásban vagy az érzékenységben az ösztön jelzéseire, melyek a túlélést,
az egészséget, örömöt, a különféle tevékenységek közti egyensúlyt, a fajfenntartásra való
késztetést, a környezet növényeinek és állatainak gazdaságos kihasználását célozzák).
Egyszóval, minél inkább az értelemre támaszkodik egy kultúra, annál több korlátot jelent
fenntartása az egyénre nézve.
Nincs tehát lényegi különbség az elvárásokra és hajlamokra épülő, tisztán ösztönös
viselkedés, és azon, éppen annyira ösztönös elvárásunk között, hogy egy megfelelő
kultúrában élhessünk, amely lehetővé teszi képességeink kifejlődését és elvárásaink
beteljesülését, kezdve a megfelelő bánásmóddal csecsemőkorban, majd folytatva egy
(rugalmasabb) bánásmóddal és olyan körülményekkel, illetve elvárásokkal, amelyekhez az
egyén szívesen, lelkesen és sikeresen tud adaptálódni.
Az ember életében a kultúrának ugyanolyan legitim szerepe van, mint a nyelvnek. Mindkettő
azon az elváráson és képességen alapul, hogy konkrét tartalmát a környezetből sajátítsuk el.
Egy gyermek társas viselkedése az elvárt befolyások és a társadalom által nyújtott példák
közepette fejlődik ki. A veleszületett késztetések is arra sarkallják, hogy azt tegye, amit
belátása szerint embertársai elvárnak tőle; embertársai pedig kultúrájukkal összhangban
tudatják vele, hogy mit várnak el tőle. A tanulás olyan folyamat, amelynek során
bizonyosfajta információkra vonatkozó elvárásokat elégítünk ki. Az információ típusai egyre
komplexebbekké válnak, ahogy a beszédminták is.
Egy kultúra csakis akkor életképes, ha a helyesről és helytelenről alkotott nézetrendszere
alapvetően megfelel az ember evolúciója során kialakult elvárásainak, amelyeket az egyén
kontinuum-érzete támaszt alá (megerősíti az öröm; és a helyes úton tartja a természetes
ellenérzés, mely akkor támad fel, ha a megfelelés határaihoz közeledünk). A rendszer
sajátosságai megint csak végtelen módon variálódhatnak, feltéve, hogy belül maradnak az
alapvető paramétereken. Különbségek akár egyéni, akár törzsi szinten korlátlan számban
előfordulhatnak, amennyiben e határokat nem lépik túl.
21

22. Az élet kezdete
A kis emberi lény az anyaméhben egyenes vonalban követi azokat a fejlődési szakaszokat,
amelyeken elődei mentek keresztül - egyetlen sejtből, a kétéltűn át a megszületni kész homo
sapiensig - s eközben nem sok olyasmi történik vele, amire ősei tapasztalatai ne készítették
volna fel. Táplálják, melegen tartják, ide-oda lökdösik, nagyjából ugyanúgy, ahogy a vadász-
halász, gyűjtögető embriókat. A hangok, amiket hall, szintén közel ugyanolyanok, kivéve, ha
mondjuk az anyja háza fölött szuperszonikus repülőgépek jönnek-mennek, vagy szereti a
magas decibeles diszkókat, vagy netán teherautósofőr. Hallja az anyja szívverését, a hangját,
illetve más emberek és állatok hangját. Hallja, ahogy az anyja emészt, horkol, nevet, énekel,
köhög és így tovább, s mindez nem zavarja, mivel több millió év óta elődei is hasonlóan
hangos és hirtelen hangokat hallottak, s ő is ehhez adaptálódott. Elődei tapasztalatai folytán ő
is elvárja a hangokat, a lökdösést és a hirtelen mozdulatokat. Ahhoz, hogy rendesen
kifejlődjön az anyaméhben, szüksége van ezekre a tapasztalatokra.
Születéskor a baba a maga bombabiztos kis fészkében már tökéletesen kifejlődött ahhoz, hogy
kibújjon, s a jóval kevésbé védett kinti világban folytassa az életét. Az ezzel járó sokkot olyan
mechanizmusok tompítják, mint a magas gamma- globulinszint, ami védelmet nyújt a
fertőzések ellen, és elég lassan csökken ahhoz, hogy a babának legyen ideje immunitását
kifejleszteni; a korlátozott látóképesség, ami a születési sokk elmúltával fokozatosan adja át
helyét a teljes látásnak; és a fejlődés általános programja Ez a program táplálja be
felépítésének bizonyos aspektusait, mint a reflexeket, a keringési rendszert vagy a hallást még
a születés előtt, illetve másokat napokkal, hetekkel vagy akár hónapokkal a születés után,
egyebek közt az agy részeinek fokról fokra történő aktivizálódását.
A születés pillanatában radikális változás áll be az újszülött közvetlen környezetében. A
környezet nedvesből száraz lesz, alacsonyabb lesz a hőmérséklet, élesebbekké válnak a
hangok, a baba átáll a légzésre, azaz saját oxigénellátó rendszerének használatára, és a
pozíciója is megváltozik: korábban fejjel lefelé volt, most a feje egy szintbe kerül a testével
vagy feljebb. Az újszülött azonban mindezt elképesztő nyugalommal tűri, ahogy a természetes
szüléssel járó egyéb érzeteket is.
A saját hangja sem lepi meg - pedig a fején belülről szól, nagyon hangos, és még sosem
hallotta —, mert testének informátorai már hallották: azok, akik képessé tették a félelemre és
arra, hogy meg tudja különböztetni a félelmetest a normálistól. Mikor ősei kifejlesztették a
hangjukat, azzal együtt stabilizáló képességeket is kifejlesztettek, hogy zökkenőmentesen
tudják bevezetni fajuk akkori kontinuumába. Ahogy a hang a fajjal együtt továbbfejlődött és
különféle variációkat vett fel, hogy megfeleljen az egyre komplexebb szervezet elvárásainak,
azzal párhuzamosan egyre több eszköz fejlődött ki, hogy egyensúlyban tartsa az énnel és a
társadalommal, amelyben használatára sor került. Hozzáhangolódott a fül, a reflexek, és a
hangja egyike lett azoknak az „elvárt meglepetéseknek", amelyekre az újszülött méhen kívüli
élete elején számít.
Születés után az újszülött eleinte olyan tudatállapotban van, amely kizárólag érzékelésből áll;
még nem tud gondolkodni abban az értelemben, hogy okozati összefüggések felállítására,
tudatos emlékezésre, reflexiókra vagy ítéletek levonására képes legyen. Talán azt sem
mondhatjuk, hogy tudatánál van, inkább érzékelő lény még ekkor. Mikor alszik, tudatában
van annak, hogy jól van, körülbelül úgy, mint az a felnőtt, aki alvás közben tudatában van
partnere jelenlétének vagy hiányának. Mikor a baba ébren van, sokkal inkább tudatában van
az állapotának, de egy felnőttnél ez még mindig legfeljebb tudatküszöb alattinak lenne
mondható. Ám mindkét állapotban jobban ki van szolgáltatva a tapasztalatainak, mint egy
felnőtt, hiszen nincsenek előzetes tapasztalatai, amelyeknek fényében benyomásait
minősíthetné.
22

23. Hiába nincs időérzéke, ha egy csecsemő az anyaméhben vagy az anyja karjában van, akkor
ebből semmi hátránya nem származik. Egyszerűen csak jól érzi magát, ám annak a
csecsemőnek, aki nincs az anyja karjában, talán az a legszörnyűbb, hogy még reménykedni
sem tud abban, hogy majd enyhül a szenvedése (hiszen a remény az időérzéken alapszik).
Sírásából így még a remény szikrája is hiányzik, bár azt kívánja jelezni vele, hogy segítsenek
rajta. Később, ahogy múlnak a hetek és hónapok, és a csecsemőben egyre inkább tudatosul a
környezete, halványan érezhető a remény, s a sírás egy eredményhez kötődő cselekedetté
válik, legyen az negatív vagy pozitív. De az órákig tartó várakozások fájdalmát nem igazán
enyhíti a homályosan felbukkanó időérzék. Annak a babának, aki hiányt szenved valamiben,
az idő elviselhetetlenül hosszúra tud nyúlni azáltal, hogy nincsenek előzetes tapasztalatai.
Még évekkel később is így van ez. Ha egy ötéves gyereknek augusztusban biciklit ígérnek
„jövő karácsonyra", neki az nagyjából annyira megnyugtató, mintha semmit sem ígérnének.
Tízéves korukra a gyerekek időérzéke nagyjából annyira fejlett, hogy vannak dolgok, amikért
egy vagy két napot viszonylag kényelmesen ki tudnak várni, másokért talán egy hetet is, sőt
az igazán különleges dolgokért akár egy hónapot is; de egy év még mindig szinte
értelmezhetetlen, ha valamilyen hiány csillapításáról van szó. A jelen valósága olyan abszolút
érvényű, hogy ahhoz még rengeteg további tapasztalatra van szükségük, hogy belássák az
események relatív természetét, a maga idő- vagy értékrendszere tükrében. Az emberek csupán
negyven- vagy ötvenéves korukra jutnak el odáig, hogy egy napot vagy hónapot egy egész
élettartam kontextusában szemléljenek, és csak néhány guru és nyolcvanas éveiben járó
ember képes felbecsülni a pillanat vagy akár egy egész élet viszonyát az örökkévalósághoz
(minthogy abszolút tisztában vannak azzal, hogy az idő önkényes fogalma irreleváns).
A csecsemő (a guruhoz hasonlóan) az örökkévaló mostban él; az anyja karjában lévő gyermek
(és a guru) a boldogság állapotában leledzik; míg az a gyermek, amelyik nincs karban, az a
vágyódás állapotában, egy kilátástalan és üres univerzumban. Elvárásai keverednek a
jelenvalósággal, és veleszületett, ősi elvárásaira rárakódnak a tapasztalatain alapuló elvárások
(anélkül, hogy azokat megváltoztatnák vagy kicserélnék). A két elvárásrendszer eltérésének
mértéke fogja meghatározni azt a távolságot, ami elválasztja a veleszületett komfortérzeti
képességétől.
A két elvárásrendszer egyáltalán nem hasonlít egymásra. Azokat az elvárásokat, amelyek
természetesen fejlődtek ki, a teljes bizonyosság jellemzi mindaddig, amíg figyelmen kívül
nem hagyják őket. A tanultak ellenben a kiábrándulás negatív jegyeit hordozzák, és kételyben,
gyanakvásban, az újabb tapasztalatok által okozott sérülésektől való félelemben nyilvánulnak
meg, vagy - és ez a legnehezebben visszafordítható - beletörődésben.
Ezek a reakciók a kontinuum védelmét szolgálják, de a teljes reménytelenség következtében
kialakuló rezignáltság arra szolgál, hogy elfojtsa azt az eredendő elvárást, hogy előbb- utóbb
sikerül megtalálni azokat a feltételeket, amelyek mellett továbbhaladhat az elvárások és
beteljesülések folyamata.
A fejlődés vonalai ott akadnak meg, ahol az azokhoz szükséges tapasztalatokra nem kerül sor.
Egyes vonalakat csecsemőkorban szakítanak meg, míg másokat később, gyermekkorban,
vagy fejlődnek szépen tovább a felnőttkorba, az evolúciónak megfelelően. A valamiben
hiányt szenvedő egyéneknél egymás mellett létezhetnek az érzelmi, intellektuális és fizikai
képességek teljesen eltérő érettségi szintű aspektusai. Mindegyik fejlődési vonal, akár
visszamaradt a fejlődésben, akár előrehaladott, működik tovább úgy, ahogy van, s várja azt a
tapasztalatot, amelyik ki tudja elégíteni a szükségletét, különben nem tud továbbfejlődni. A jó
közérzet nagymértékben függ attól, hogy a működés hogyan és mely aspektusaiban van
korlátozva.
Születéskor hiába érik különféle megrázkódtatások a csecsemőt, mégsem borítják fel, vagy
azért, mert számított rájuk (és különben hiányoznának), vagy mert nem egyszerre történnek.
A születés korántsem azt jelzi, hogy elkészült a baba, akár egy gyártószalag végén, mert míg
23

24. bizonyos kiegészítések már a méhben megszülettek, mások csak később fognak működésbe
lépni.
Az újszülött, aki éppen hogy túl van egy sor elváráson és azok beteljesülésén az anyaméhben,
a méhen kívül kerülve is elvárja, helyesebben biztos benne, hogy következő igényeit is ki
fogják elégíteni.
Mi történik ezután? Több milliónyi generáció óta ugyanaz: az anya testéből, ahol teljesen élő
környezet veszi körül, egyszer s mindenkorra kikerül az anya testén kívülre, ahol csak egy
részben élő környezetben találja magát. Hiába van ott az anyja óvó és tápláló teste (majd
miután lábra áll, az ölelő karja), még mindig rengeteg élettelen, idegen tárgy éri a csecsemő
testét. De erre is fel van készülve; a karban ott van, ahol lennie kell, legbelsőbb ösztöne is azt
súgja, hogy ott a helye. Amit az anyja karján tapasztal, az elfogadható a kontinuumának,
kielégíti aktuális igényeit, és hozzájárul a fejlődéséhez.
Tudatosságának minősége még ekkor is gyökeresen eltér attól, amilyen lesz. Nem képes
minősíteni benyomásait arról, hogy miképp állnak a dolgok. Vagy jól, vagy nem jól. Az
igények még szigorúak ebben a korai időpontban. Mint láttuk, még nem tud reménykedni
abban, hogy ha most kényelmetlenül érzi is magát, később majd jól lesz. Nem tudja azt érezni,
hogy a „mama mindjárt visszajön". Ha otthagyja, a világ hirtelen elsötétül, elviselhetetlenné
válnak a körülmények. Hallja és elfogadja a saját sírását, s bár az anyja ismeri a hangot és
tudja a jelentését, mióta világ a világ - mint ahogy bármely más felnőtt vagy gyerek is, aki
hallja -, ő nem. Ő csak annyit érez, hogy ezzel a cselekedettel talán helyére zökkentheti a
dolgokat. Ám ha túl sokáig hagyják sírni, ha a válasz, amit ki szeretne vele váltani, nem jön,
akkor már ez az érzés is eltűnik, s helyet ad a teljes kilátástalanságnak és időtlen
reménytelenségnek. Mikor az anyja odamegy hozzá, egyszerűen csak azt érzi, hogy most jó,
nincs tudatában annak, hogy az imént nem volt vele, s arra sem emlékszik, hogy sírt. Újra
visszakapcsolódik élet-vonalához, a környezete megfelel az elvárásainak. Mikor elhagyják, és
kívül helyezik a megfelelő tapasztalatok kontinuumán, semmi sem elfogadható, és ő semmit
sem fogad el. Csakis a hiány van, és nincs semmi, amit hasznosítani lehet, amiből növekedni
lehet, vagy kielégíteni igényét a tapasztalatszerzésre, hiszen neki azokra a tapasztalatokra van
szüksége, amelyeket elvár. És saját evolúciós lánca tapasztalatában sincs semmi, ami
felkészítette volna arra, hogy egyedül hagyják, akár alvás közben, akár ébren, még kevésbé,
hogy egyedül hagyják sírni.
A karban lévő csecsemő érzései azt mondják neki, hogy jól van és hogy eredendően jó. Az
egyetlen pozitív identitás, amit ismerhet, azon a feltételezésen alapszik, hogy jól van, hogy ő
jó és örömmel fogadják. E meggyőződés nélkül az emberi lényt megnyomorítja az önbizalom,
a teljes éntudat, a spontaneitás és tartás hiánya, függetlenül a korától. Minden baba jó, de ők
ezt csak a visszajelzésekből tudhatják meg, abból, ahogy bánnak velük. Egy emberi lény
számára nincs egyéb életképes módja annak, hogy önmagát érzékelje; minden egyéb érzet
használhatatlan a jó közérzet megalapozásához. A jóság az az énre irányuló alapvető érzés,
amely fajunk egyedeinek megfelel. Amennyiben a viselkedést nem az én saját lényegi
jóságába vetett hite kondicionálja, akkor az a viselkedés nem az lesz, amiért az evolúció
végbement. Ennélfogva nemcsak hogy több millió évnyi tökéletesedés vész kárba, de még
csak nem is illeszkedhet jól semmilyen kapcsolatunkhoz, akár az énen belül, akár azon kívül.
Ha az ember nincs meggyőződve a saját jóságáról, akkor azt sem tudhatja, hogy mennyit
igényelhet kényelemből, biztonságból, segítségből, társakból, szeretetből, barátságból,
javakból, örömből és jókedvből. Az, akiben nincs meg ez a tudat, gyakran érzi azt, hogy űr
van ott, ahol neki kellene lennie.
Sok élet megy rá arra, hogy az emberek lényegében saját létezésük bizonyítékát keresik. Az
autóversenyzők, a hegymászók, a háborús hősök és más vakmerő egyének, akik rögeszmésen
kacérkodnak a halállal, tulajdonképp csak érezni akarják, hogy élnek, azáltal, hogy minél
közelebbről szembesítik magukat az ellenkezőjével. Ám az önfenntartás ösztönének ilyetén
24