2. Erdély határán
Gyulai Pál verse
Elzavart falucskák
Kéklő hegyek alján,
Madárfütty az erdőn,
Vízomlás a sziklán!
Érzem levegődet,
Megállok a bércen
Erdély, szegény Erdély
Édes szülőföldem!
S leborulok sírva,
Mint a vándor gyermek,
Ki édes anyjának
Sírhalmán pihen meg.
Lóhavasi vízesés-Radnai havasok
28. Bözödújfalu elárasztott temploma
mostanra már összed lt.ő
Atlantisz harangoz
Reményik Sándor verse
Mint Atlantisz a rég elsüllyedt ország
Halljátok? Erdély harangoz a mélyben.
Elmerült székely falu harangja szól
Halkan, halkan a tengerfenéken.
Magyar hajósok, hallgatózzatok,
Ha jártok ott fenn,
Förgeteges éjben.
Erdély harangoz, harangoz a mélyben.
44. ERDÉLY- Horváth István verse
A mi anyánk, Erdély
nehéz szívűnek szült meg.
Három itt élő nép kincsét,
fájdalmát, büszkeségét,
fenyők nem alkuvó gerincét,
folyók szilajságát,
gyönyörű dalok csillogását
adta számunkra.
Úgy, amint megfogant
a Történelem útvesztőiben.
Így bízta rám magát
másnyelvű testvéreim közt.
A Maros, az Olt, a két Küküllő
keresztvízébe magyarul mártott;
románul a román, németül a szász
gyermekeiként egy keresztvízbe,
egyformán oltotta magát szívünkbe
a mi anyánk, ERDÉLY
Magyarózd (Maros megye) 1973
