2. Az állatcsaládok közt vannak
egészen kicsik, ilyen a nőstény
delfinből és egyetlen borjából álló
kéttagú család, és az egészen
nagyok is, mint az öreg nőstény
elefántoké, amelybe lányai és
azok utódai is beletartoznak.
Az emlősök családjai alapját az
anyaállat és kicsinyei alkotják s
ez még az olyan háremalkotó
állatokra is igaz, mint a
medvefókák.
A medvefóka-bika ugyan
féltékenyen őrzi a háremébe
tartozó nőstényeket, ám azok
kölykeire ügyet sem vet, így nem
tekinthető igazán a család
tagjának.
3. A legtöbb emlősfajnál a hím és a nőstény
csak a szaporodási időszakban kerül
közelebbi kapcsolatba. A tartósabb
kapcsolatot kialakító fajok közé tartozik
többek közözött a farkas, a gibbon, a hód
és a csincsilla, amelyek több párzási
szakaszon át is együtt maradnak.
A vörös róka a két szélsőség közé esik. A
hím tél közepén választ magának párt. A
két állat a következő hét-nyolc hétben
sülve, főve együtt van, együtt vadásznak,
együtt készítik el vackukat. Ahogyan
aztán közeledik az ellés ideje, a nőstény
visszahúzódik a vackába, s nem engedi be
a hímet, az viszont továbbra is
rendszeresen szállítja az ennivalót a
bejárathoz. A kölykök megszületése után
néhány héttel, ismét csatlakozik ma
családhoz. Amikor a kölykök már elég
nagyok ahhoz, hogy gondoskodjanak
magukról, a rókacsalád felbomlik. A hím a
következő évben esetleg más párt választ
4. Az elefántok, az orrszarvúak,
a jávorszarvasok és más olyan
fajok, amelyek folyton
vándorolnak, nyílt területen
nevelik fel kicsinyeiket. A
többség azonban valamiféle
menedéket keres, utódai
számára.
A mókusok és a mosómedvék
levelekből készítenek
kényelmes fészke, vagy
növényekkel bélelt faodvakat
használnak búvóhelyül.
5. Mások, közöttük a mormoták vagy a
pockok, földbe vált üregekben nevelik
fel kicsinyeiket. A medvebarlangok
általában lejtős talajba vájt lyukak, a
jegesmedvék azonban hóba ássák
menedéküket.
Az Afrikai varacskos disznók földbe
vájt üregekbe laknak, akárcsak a
hiénák, amelyek olykor a varacskos
disznók elhagyott helyére költöznek.
A húsevők gyakran a legkényelmesebb
megoldást választják, beköltöznek
áldozatuk, vagy más állat üregeibe,
szükség esetén méretre igazítva azt.
A farkasok néha régi rókalyukakba
költöznek.
6. Afrikában a fiatal GNU nyitott szemmel, jól
fejlett szőrzettel jön a világra. Néhány perc
múlva már megáll a saját lábán, s egy nap
elteltével már olyan jól fut, hogy lépést tud
tartani a csordával.
Az ugyanazon a vidéken élő vadkutya csukott
szemmel születik. a medvekölykök születésükkor
még fejletlenebbek, nemcsak vakok, de szinte
teljesen csupaszok is és a súlyuk alig fél
kilogramm.
Általában igaz az, hogy a növényevő emlősök
születésükkor fejlettebbek, mint a ragadozók.
Olyan állatok esetében, mint a szarvas vagy a
GNU, nagyon fontos túlélési tényező a
rejtőzködés és a menekülés képessége, minél
hamarabb sajátítják el ezt, annál jobbak az
esélyeik.
A fiatal húsevőknek viszont nagyon sok mindent
kell megtanulniuk a vadászatról, s ügyességük
kellő szintre fejlesztése is sok időt vesz igénybe.
7. A dajkát sem az ember találta ki.
Amikor egy vadkutyafalka elindul,
zsákmányt keresni a fiatalabb
kölyköket néhány nőstény
felügyelete mellett hátrahagyják a
barlangban.
A farkasok gyakran egy „nagynéni”
gondjaira bízzák kölykeiket.
Az oroszlánoknál is hasonló
viselkedés figyelhető meg, bár a
„gyermekfelügyelő”nem annyira,
egy erre kijelölt egyed, hanem
inkább egy lusta nőstény, amely
élelmét kevesebb erőfeszítéssel
akarja megszerezni.
8. További érdekes írásainkért látogassa
meg weboldalunkat
http://www.empowernetwork.com/agneskft
www.tisztit-takarit.hu
