Isten magasztalása a Krisztus Jézusban való szellemi áldásért. Nézz Jézusra, hogy megértsed Isten tettét. Isten titka: Isten megjelent hústestben. A Test egysége A szellemi fegyverekről

1. Efézusi lEvél
Görögből fordította: dr Gyenis Jánosné
Eféz. 1. istEn magasztalása a Krisztus Jézusban való
szEllEmi áldásért.M
Eféz. 1,1 Pál, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Efézusban1
lévő,
ott élő és Krisztus Jézusban hívő, a bizonyságtételt elfogadó, hűséges,
kitartó, megbízható szenteknek.2
1 Efézusban: Az „Efézusban” szó a legrégibb kéziratokban nem található. A név
egyik jelentése egyébként: vég, határ.
2 Azoknak ír az apostol, akikhez Korintusból ment először, és szolgált két évig:
„Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, elérkezett
Efézusba. Mikor ott néhány tanítványra talált, így szólt hozzájuk: „Kaptatok-e Szent
Szellemet, amikor hívőkké lettetek?” Ők így feleltek:„Hiszen még azt sem hallottuk,
hogy eljött a Szent Szellem.” Ezután megkérdezte tőlük:„Akkor mibe meritkeztetek
be?”„A János bemerítésébe” - válaszolták ezek. Pál ekkor így szólt: „János, amikor
bemerített, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki
utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, bemeritkeztek az Úr Jézus
nevébe. És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szent Szellem, úgyhogy
különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. Ezek a férfiak pedig összesen mintegy
tizenketten voltak. Azután eljárt a zsinagógába, ahol három hónapon át bátran szólt,
vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól. Amikor pedig
egyesek ellenálltak és nem hittek, sőt gyalázták az Úr útját az egész nép előtt,
otthagyta őket, a tanítványokat is távol tartotta tőlük, és mindennap egy Tirannosz
nevű ember iskolájában tanított. Ez két éven át tartott, úgyhogy mindazok, akik
Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók, mind a görögök. Isten
pedig nem mindennapi csodákat tett Pál keze által; úgyhogy még a testén levő, és
általa használt kendőket vagy kötényeket is elvitték a betegekhez, és a betegségek
eltávoztak tőlük, a gonosz szellemek pedig kimentek belőlük” (ApCsel. 19,1-12) Majd a
Jeruzsálemi útja – és a római fogsága – előtt ismét tett egy futó látogatást: „Efézusba
érve elvált tőlük, maga pedig bement a zsinagógába, és vitázott a zsidókkal. Amikor
arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk, nem volt rá hajlandó, hanem
búcsút vett tőlük, és ezt mondta: „Ismét visszatérek hozzátok, ha az Isten úgy akarja”
Aztán elhajózott Efézusból” (Csel. 18,18-21).

2. Eféz. 1,2 Kegyelem3
néktek és békesség4
Istentől, a mi Atyánktól, az Úr
Jézus Krisztustól.
Eféz. 1,3 Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak
Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldással a mennyekből5
a
mennyeiek között, a Krisztusban.6
Eféz. 1,4 Aszerint, amint magának kiválasztott, kiválogatott minket
Őbenne a világ teremtetése, és a világalap levetése7
előtt, hogy legyünk mi
szentek és feddhetetlenek,8
hibátlanok, kifogástalanok, szeplő és
fogyatékosság nélküliek, támadhatatlanok, teljesen épek Őelőtte, Isten
szerinti szeretetben.9
3 Kegyelem (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz. Szószerinti
jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni. Jótétemény valaki iránt,
aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú gondoskodása
az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk: A kegyelem Isten szeretetének konkrét
cselekedetekben való megnyilvánulása az emberért, az emberen és az emberben.
4 Békesség (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó
egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig
mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában. A fogalom egzisztenciális
jellegéből következik, hogy kifejezetten csak szellemi értelemben vett békéről a
Biblia úgyszólván sehol nem beszél.
5 Mennyekből (epuranoi): a mennyekben /egekben lévő dolgok, létezők, lények
között; de jelentheti azt is, hogy Isten valamennyi, a mennyei lények körében elérhető
áldással megáldotta népét, az egyházat.
6 Erről az áldásról szól a Szent Szellem Péter apostolon keresztül is: „Áldott az Isten
és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan
szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által,
Romolhatatlan, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyekben van
fenntartva számunkra” (1 Pét. 1,3-4) És már az áldás mindazoké, akik Krisztussal
feltámadtak, mert Isten Ővele: „... együtt feltámasztott és együtt ültetett a
mennyekben, Krisztus Jézusban” (Eféz. 2,6).
7 Levetése: (katabolé): ledobás; levetés; / elvetés Isten színe elől /.
8 Feddhetetlenek (amomósz): teljesen épek, fogyatékosság nélküliek, akárcsak az
áldozati állat a Törvény előírásai szerint.
9 Isten kiválasztottjai vagyunk: "Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent
hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint,
amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk. Ez most
nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a
halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet.” „és
aki ezt öröktől fogva tudja” (2 Tim. 1,9-10; Csel. 15,18) Ezért: „… legyetek azért szentek,
mert én szent vagyok” (3 Móz. 11,43-45). A megszentelés gyakorlati megvalósításáról így
szól az Úr: „Szenteljétek oda magatokat, és legyetek szentek, mert én az Úr, Jahve az
Örökkévaló vagyok a ti Istenetek. Tartsátok meg rendelkezéseimet, és teljesítsétek
azokat! Én, az Úr, Jahve az Örökkévaló szentellek meg titeket” (3 Móz. 20,7-8) Az
apostol pedig még egyértelmübbé teszi a megszentelődés gyakorlati megvalósítását:
„Kérlek, buzdítalak, bátorítalak azért titeket atyámfiai, testvéreim, az Istennek

3. Eféz. 1,5 Szeretetéből indítva eleve elhatározta,10
és eldöntötte, kiszemelt,
és különválasztott minket a maga számára, hogy minket a maga fiaivá
fogad,11
és egy fiú helyére helyez Jézus Krisztusban, az Ő akaratának jó
kedve szerint,12
ahogyan ezt akarata, és jóságos tetszése is helyeselte.13
Eféz. 1,6 Kegyelme, / amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott /
minket dicsőségének magasztalására,14
amellyel megajándékozott,15
és
irgalmasságára, hogy szánjátok, adjátok, és állítsátok oda a ti testeiteket, teljes
lényeteket, személyeteket élő, szent és Istennek kedves, Neki tetsző, és elfogadható
áldozatul. Mint a ti okos tiszteleteteket. Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek,
hódolatotok, ésszerű, igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos legyen.
És ne szabjátok magatokat, ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá, ne
alkalmazkodjatok, ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem
változzatok el, alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti
elméteknek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a szellemetek belső,
értelmes felfogóképességének megújulása által. A gondolkodásmódotok
megújításával alakuljatok át úgy, hogy megvizsgáljátok, felismerjétek,
megítélhessétek, megválasszátok, és azt próbálgassátok, mi az Istennek jó, kedves és
tökéletes akarata mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző”
(Róm. 12,1-2) És hogy ki az az Úr, aki megszentel, és hogyan teszi ezt meg, arról így tesz
bizonyságot a Szent Szellem: „...Krisztus... szerette az egyházat, és Önmagát adta
azért, hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által. Hogy
majd Önmaga elébe állítsa dicsőségben az egyházat, úgy hogy azon ne legyen szeplő,
vagy sömörgözés, vagy valami afféle. Hanem hogy legyen szent és feddhetetlen” (Eféz.
5,25-27)
110
Eleve elhatározván (prooridzó): előre kiszemel, előre elhatároz, eldönt.
111
Fiaivá fogad (hüiotheszia): - fiúként való elhelyezés, vagyis örökbefogadás.
Itt pontosabban fordítva: egy fiú helyére helyezte. A fiúvá fogadásnak négy alapvető
törvénye volt a görög jog szerint, amelyen keresztül magyarázza el a Szent Szellem,
hogy ez gyakorlatilag mit jelent: 1. Megváltozott a családi helyzete, egy másik család
tagja lett. (Az Ádám (jelentése: földből való ember) családjából Isten családjának
tagja, azaz: mennyei /szellemi/ emberré lett). 2. Ez névváltozással is járt (Ádámról
Krisztusra változott a neve). 3. Új otthona lett, az új család szokásait, törvényeit
kellett követnie. (Otthona az Atya háza, vagyis a menny. A mennyország szokásait
kell követnie, és annak törvénye vonatkozik rá). 4. Új felelősségek és kiváltságok
birtokosa lett (Felelőssége az isteni természet /a feltétel nélküli – mentő – szeretet/
megjelenítése itt a földön, kiváltsága: minden helyzetben és helyzet feletti:
győzelem).
112
Akaratának jó kedve szerint (theléma eudokia): jóakarat, jó szándék, jókedv,
jóindulat, jótetszés. Itt: akaratának elhatározása, jó kedvében hozott döntése szerint.
113
Isten úgy határozott, hogy Fiában – az Úr Jézusban – tesz megigazulttá mindenkit:
„Mert akiket eleve ismert, öröktől fogva tudott, kiválasztott. felismert, eleve el is
rendelte, és a többiektől eleve különválasztotta, hogy azok az ő Fia ábrázatához
hasonlatosak legyenek. Vagyis, hogy Fiának képmását öltsék magukra, hogy
ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő Fia, hogy Ő legyen az elsőszülött sok atyafi,

4. elfogadottá tett, és felkarolt minket ama Szerelmesben, az ő szerelmes
Fiában.16
Eféz. 1,7 Ugyanis ebben a szerelmesben lett mienk a váltság, és történt a
megváltásunk az Ő vére árán, és a bűnöknek,17
félre-csúszásoknak,
elhajlásoknak bocsánata, és eltörlése, és az elesések elengedése, az Ő
kegyelmének gazdagsága szerint.18
Eféz. 1,8 Melyet nagy bőséggel, és túláradóan közlött, és bőven
ajándékozott nekünk, minden bölcsességgel és értelemmel, Isten
ismerettel, és okossággal.19
sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, előre elválasztott, különválasztott,
azokat el is hívta; és akiket elhívott, azokat meg is igazította, azaz megigazulttá
nyilvánította. Akiket pedig megigazított, vagyis megigazulttá tett, azokat meg is
dicsőítette” (Róm. 8,29-30).
114
Dicsőségének magasztalására (epainosz): dicséret, dicsőítés; elismerés,
nagyrabecsülés kifejezése, énekkel, beszéddel (elbeszélés, közhírré tevés).
115
Megajándékozott (khariotó): jóságával boldoggá tesz, boldogit; kegyelmébe
fogad, megáld; - megtisztel, azaz különleges tiszteletet mutat. elfogadottá tesz,
rendkívül megkegyelmezett, nagyon pártfogolt, megtisztelt, kegyelembe fogadott. Itt:
„kegyelme, amelybe befogadott, vagy amellyel megáldott minket”.
116
Az Úr Jézusnak akkor mondta először Isten – példát adva nekünk is – hogy
„szerelmes Fiam”: „Amikor ... Jézus bemerítkezett, azonnal kijött a vízből, és íme,
megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Szelleme galamb formájában aláereszkedik, és
őreá száll. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben
én gyönyörködöm” (Mát. 3,16-17) Akkor leszünk mi is Isten fiává, amikor a Szent
Szellem leszáll ránk, és megnyugszik rajtunk, ezért szólít fel Isten Igéje, hogy: „…
Vegyetek Szent Szellemet” (Ján. 20,22). Mert akkor: „… vesztek erőt, miután a Szent
Szellem eljő reátok” (Csel. 1,8) És ezután már: „Sem magasság, sem mélység, sem
semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely
vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,39).
117
Bűnöknek (páráptómá): - egy félre-csúszás, botlás, elhajlás, tévedés, hibás lépés,
baklövés, mulasztás, törvényszegés, áthágás, vétek.
118
És tette ezt a minden kegyelem Istene azért, mert: „mindenki vétkezett,
eltévesztette a célpontot ezért nélkülözi, szűkölködik és híjával van, az Isten
dicsőségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg őket, miután megváltotta őket a
Krisztus Jézus által. Mert az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő, véres
áldozatul / fedélnek, a Láda fedele a Templomban, mint előkép: az irgalom helye, a
kiengesztelés /. Azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa
nekünk nyilvánvaló jelül, bizonyítékként. Isten ugyanis a korábban elkövetett bűnöket
végtelen türelmében elnézte, és elengedte, megbocsátotta türelme idején, az előbb
történt vétkezések büntetlenül hagyása, elengedése, megbocsátása által. Melyeket
Isten elszenvedett, eltűrt, béketűrésével hogy e mostani időben mutassa, és jelentse
meg igazságát, és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is. Mert ahogyan ő
igaz, igazzá teszi azt is, és megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből
való” (Róm. 3,23-26).
119
És így: „… a vele való közösségben, Őbenne mindenben meggazdagodtatok,
minden beszédben, Igében, és minden ismeretben, Istenismeretben, tudományban,

5. Eféz. 1,9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő
akaratának titkát az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve
elhatározott, és elrendelt magában, és amelyet kijelentett Őbenne.20
Eféz. 1,10 Az idők, a korszakok teljességének rendjére,21
a befejezettség,
és tökéletesség megvalósítására vonatkozóan.Hogy ismét egybeszerkeszt,
egységbe foglal, összefog, és megújít magának mindeneket, hogy újra
egyesíti a mindenséget22
a Krisztusban, mint Főben, mind amelyek a
mennyekben vannak, mind amelyek e földön vannak / élnek.23
abban a mértékben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel, tanúságtétel
megerősödött, és megszilárdult bennetek” (1 Kor. 1,5-6).
220
Az apostol is kijelentés útján ismerte meg Isten titkát: a Krisztust és a Róla szóló
örömhírt: „Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus
Krisztus kijelentése által” (Gal. 1,12) Istennek a pogányokkal, a nemzetekkel
kapcsolatos tervét: „...kijelentéssel ismertette meg velem a titkot, ahogy előbb
röviden megírtam. Ha elolvassátok, megtudhatjátok belőle, hogyan értem én a
Krisztus titkát, amely más nemzedékek idején nem vált ismertté az emberek fiai előtt
úgy, ahogyan most kijelentette szent apostolainak és prófétáinak a Szellem által:
Hogy tudniillik a pogányok, a nemzetekből valók örökös társak, és egyugyanazon test
tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Eféz. 3,3-
6) A Krisztusban való hit titkát: „Akinek van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket
az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint - ama titok
kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most
nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul
adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére. Az egyedül bölcs
Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen” (Róm. 16,25-27) Hogy
Krisztus a pogányok, a nemzetek között van: „mégpedig azt a titkot, amely örök idők
és nemzedékek óta rejtve volt, de amely most kijelentetett az ő szentjeinek, akiknek
Isten tudtul akarta adni, hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány
népek, a nemzetekből valók között. Ez a titok az, hogy Krisztus közöttetek van:
reménysége az eljövendő dicsőségnek. Mi őt hirdetjük, miközben minden embert
teljes bölcsességgel tanítunk, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztusban.
Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint,
hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus
Jézusban örök időknek előtte. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus
Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az
életet és halhatatlanságot az evangélium által” (Kol. 1,26-28; 2 Tim. 1,9-10). Ezt a testté
lett Ige így jelenti ki: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék; és
semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson” (Márk. 4,22).
221
Az idők teljességének rendjére nézve: (Más fordításban: elérkezik az idők
teljessége) (oikonomia kairosz pléróma) a görög szavak jelentései: elérkezik
(oikonomia): rend; be, -vagy elrendezés, terv; Idők (kairosz): időszak; az idő egy
meghatározott szakasza, amely különleges jellemzőkkel rendelkezik. Jelenti még: a
meghatározott, vagy kijelölt időt (időpontot), vagy az alkalmas időt. A végső idő;
Teljessége (pléróma): beteljesítés; tökéletes beteljesedés; a beteljesedés állapota.

6. Eféz. 1,11 Őbenne egyesüljön, akiben vettük és nyertük el az örökséget,
előre elrendelve, az Ő elhatározásának, szándékának, és végzésének
megfelelően. És ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott
minket az, aki mindent az ő akaratának tanácsából cselekszik, aki mindent
az ő szabad elhatározása szerint tesz, és aki a tőle akart terv szerint
munkásságával a mindenséget áthatja, és működésben tartja.24
Eféz. 1,12 S azon munkálkodik, hogy legyünk mi magasztalására az Ő
dicsőségének, szolgáljunk hát felsége dicsőségére, akik előre
reménykedtünk a Krisztusban.25
2
22
Újra egyesíti a mindenséget: Újra egyesít (anakephalaiómai): összefoglal, átfog;
összegez; egységbe foglal, egységesít. Mindeneket (panta): minden, mindenség;
223
Isten cselekedetéről így számol be a Szent Szellem: „De amikor eljött az idő
teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a
törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk”„És hogy Ő általa
békéltessen meg mindent Magával, békességet szerezvén az Ő keresztjének,
kínoszlopának vére által. Őáltala mindent, ami csak van, akár a földön, akár a
mennyekben” (Gal. 4,4-5; Kol. 1,20) A testté lett Ige meghirdeti, hogy eljött az idők
teljessége: „Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába,
prédikálván az Isten országának evangéliumát, És mondván: Beteljesedett az idő, és
elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Márk.
1,14-15) A zsidókról – és az ő eleséseikről, és azok következményeiről – beszélve
pedig kijelenti Isten Igéje, hogy mi már az idők végén élünk a golgotai események
óta: „Mindezek pedig példaképen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra,
akikhez az időknek vége elérkezett” (1 Kor. 10,11).
224
Beteljesült tehát a prófécia, és Isten akarata megvalósult, mert létrejött Isten népe,
aki a Krisztus népe: „Hiszen te Istenednek, az Úrnak szent népe vagy. Téged
választott ki Istened, az Úr, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a
föld színén vannak” És a Szent Szellem erről így tesz bizonyságot: „Azt pedig tudjuk,
hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket
elhatározása szerint elhívott. Mert akiket eleve kiválasztott, azokról eleve el is
rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött sok
testvér között. Akikről pedig ezt eleve elrendelte, azokat el is hívta, és akiket elhívott,
azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette” (5Móz.
7,6; Róm. 8,28-30) Azokat: „Akik ki vannak választva az Atya Isten eleve rendelése,
előre látása, ismerete, és tudása szerint, a Szellem megszentelésében, és Jézus
Krisztus vérével való meghintésre…” (1Pét 1:2). És tette ezt: „Azért, hogy
megismertettessék most a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal az
egyház által az Istennek sokféle bölcsessége. Ez felel meg örök végzésének, amelyet
megvalósított Krisztus Jézusban, a mi Urunkban. Akiben van a mi bátorságunk és
bizodalommal való menetelünk Istenhez az Ő benne való hit által” (Eféz. 3,10-12)
225
Péter apostol így prédikál Jeruzsálemben a Szent Szellem kitöltésekor: „Ti
vagytok a prófétáknak és a szövetségnek fiai, melyet Isten szerzett a mi atyáinkkal,
mondván Ábrahámnak: És a te magodban megáldatnak a földnek nemzetségei
mindnyájan” (Csel. 3,25) Pál apostolon keresztül pedig kijelenti a Szent Szellem, hogy
az Ábrahámnak tett ígéret kinek szól: „Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő
magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te

7. Eféz. 1,13 Akiben ti is, minekutána hallottátok, és megértettétek az
igazságnak,26
a VALÓSÁG-nak Igéjét, üdvösségetek27
Evangéliumát,
örömhírét, jó hírét, amelyben hittetek is, megpecsételtettetek28
a tulajdon
vagy az eredetiség jeleként az ígéretnek ama Szent Szellemével, isteni
garanciaként.29
Eféz. 1,14 Aki záloga,30
foglalója, biztosítéka a mi örökségünknek,31
s
feladata az Istennek megtartott nép megváltása és ezzel az Isten
magodnak, aki a Krisztus” (Gal. 3,16) És a Krisztus testének, mert: „Nincs zsidó, sem
görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek
vagytok a Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva
vagytok, és ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29) Így kell dicsőíteni, és hívni az
embereket Hozzá: „Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Mondjátok
Istennek: Mily csodálatosak a te műveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek
néked ellenségeid. Az egész föld leborul előtted, és énekel neked, énekli neved
dicséretét. Jöjjetek és lássátok az Isten dolgait; csodálatosak az ő cselekedetei az
emberek fiain” (Zsolt. 66,2-5).
226
Igazság (alétheia): Az, ami megegyezik, megfelel a tényeknek, maga a
VALÓSÁG. A valóság a hamisság, hazugság ellentéte; az, ami nincs elrejtve,
elkendőzve (Isten Igéje. Ján. 17,17; és a testben megjelent Ige, KRISZTUS JÉZUS:
Ján. 18,37.38. és a Szent Szellem: 1 Ján. 5,4).
227
Üdv, üdvösség: a görög szótéria szavak tartalmazzák a bűnbocsánatot,
megmenekülést (rossztól, veszélytől, ártalomtól, betegségtől, balesetből, bűnökből.
Mindenfajta problémából, bajból); megszabadítás (mindenfajta veszedelemből,
gonosz szellemi lényektől /démonoktól/; oltalmazás; biztonság; állandóság; jólét
(bővölködés anyagi és szellemi javakban); jóllét (egészség); boldogság, megtartatás;
228
Megpecsételtettetek (szphragidzó): - lebélyegez (egy pecséttel vagy egy egyéni
jellel, mint védelem vagy megóvás, biztonság vagy megőrzés, hitelesítés, megerősítés
céljából. Bélyeget nyom rá a tulajdon vagy az eredetiség jeleként.
229
Mert Isten az: „Aki el is pecsételt, aki pecsétjével megjelölt, és eljegyzett minket; a
tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek
zálogát eljegyzési ajándékul adta a mi szíveinkbe” (2 Kor. 1,22) Ő bizonysága a mi
származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a Szellem tesz bizonyságot a
mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16) Ő
bizonysága megváltásunknak, záloga örökségünknek, az örökségünk pedig mindaz,
amit atyánk – Ábrahám – után örököltünk: 1.Isten védelme: „Ne félj Ábrám: én
pajzsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges” 2. Istennek minden
áldása: hosszú élet, erőben és egészségben; anyagi javakban; utódban; az ígéret
megvalósulásában: „Ábrahám pedig vén élemedett ember vala, és az Úr mindenben
megáldotta vala Ábrahámot” (1 Móz. 15,1; 24,1) Erről tesz bizonyságot Ábrahám
szolgája is. „Az Úr pedig igen megáldotta az én uramat, úgy hogy naggyá lett: mert
adott néki juhokat, barmokat, ezüstöt, aranyat, szolgákat, szolgálóleányokat, tevéket,
szamarakat. És Sára az én uramnak felesége fiat szült az én uramnak, az ő
vénségében, és annak adá mindenét, amije van” (1 Móz. 24,35-36) Előképként
bemutatja Isten Igéje, hogy minden baj, csapás ellen ez a pecsét nyújt védelmet: „És

8. dicsőségének magasztalása; míg a teljes szabadságba behelyeztetünk az Ő
dicsőségének dicséretére.32
Eféz. 1,15 Annakokáért én is, hallván a ti hiteteket, meggyőződéseteket,
bizalmatokat és hűségeteket az Úr Jézusban, és minden szentekhez való
Isten szerinti szerelmeteket.33
Eféz. 1,16 Nem szűnöm meg, és nem hagyom abba a hálaadást tiérettetek,
emlékezvén reátok, és említést téve rólatok az én könyörgéseimben; az én
imádságaimban.34
monda az Úr néki - az angyalnak-: Menj át a város közepén, Jeruzsálem közepén, és
jegyezz egy jegyet a férfiak homlokára, akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az
utálatosságokért, amelyeket cselekedtek annak közepében”. És amazoknak - a
pusztító angyaloknak - mondá az én hallásomra: Menjetek át a városon ő utána, és
vágjátok, ne kedvezzen a ti szemetek, és ne szánakozzatok: Vénet, ifjat, szüzet,
gyermeket és asszonyokat öljetek meg, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne
közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el. Elkezdik azért a vén férfiakon, akik
a ház előtt valának” (Ezék. 9,4-6) János apostol látomásában ugyanezt a védelmet
látja: „És láték más angyalt feljőni napkelet felől, akinek kezében vala az élő Istennek
pecséte. És nagy szóval kiálta a négy angyalnak, akinek adatott, hogy ártson a
földnek és a tengernek. Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a
fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon... A
füstből pedig sáskák jövének ki a földre; és adaték azoknak hatalom, mint hatalmuk
van a föld skorpióinak. És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se
semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek
homlokukon nincsen az Istennek pecséte” (Jel. 7,2-3; 9,3-4) Ezért hangzik a
figyelmeztetés: A védelemre vigyázzatok és:: „… meg ne szomorítsátok az Istennek
ama Szent Szellemét, aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz.
4,30).
330
Záloga (arrabón): foglaló, előleg; Az Újszövetségben csak átvitt értelemben van,
vagyis általában olyan valóságot jelöl, amely részben „kezünkben” van, egyúttal
azonban még csak része az egésznek; így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt
az egészet, amelynek ez a valóság a része. (Egy eljegyzési ajándék) - zálog, azaz a
vásárláshoz szükséges pénz vagy vagyon egy része, amelyet előlegbe adnak, mint a
hátralévő összeg biztosítékát.
331
Örökségünknek (kléronomia): apai örökség, vagyis: Istennek minden ígérete a
mi örökségünk.
332
Az apostolon keresztül a Korintusbelieknek mondja az Úr, hogy Isten azt ígérte,
hogy: „...ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet,
akkor ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül, bár enyém az egész föld”
„Az ÚR pedig azt kívánja ma tőled, hogy légy az ő tulajdon népe, ahogyan
megmondotta neked, megtartván minden parancsolatát. Akkor az általa teremtett
összes nép fölé emel, hogy dicséretes, hírneves és tisztelt légy. Istenednek, az Úrnak a
szent népe leszel, ahogyan megígérte” (2 Móz. 19,5; 5 Móz. 26,18-19) És az Úrnak
gondja van arra, hogy szavát beteljesítse, ezért kijelenti, hogy: „Hiszen te Istenednek,
az Úrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy megszerzett,
tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak. Nem azért

9. Eféz. 1,17 És kérem, hogy Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus, a dicsőségnek
Atyja adjon néktek bölcsességnek,35
kijelentésnek,36
kinyilatkoztatásnak,
leleplezésnek Szellemét az Ő maga megismerésében,37
felismerésében, és
megértésében. Hogy annak a bölcsességnek és leleplezésnek Szellemét
adja néktek, melyet az Ő megismerése nyújt.38
Eféz. 1,18 És világosítsa meg értelmetek szemeit,39
szellemi szemeteket, és
gyújtson szellemetekben világosságot, hogy fénnyel teljenek meg szívetek
szemei azért, hogy tudhassátok, és megérthessétek, hogy mi az Ő
szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket az ÚR, mintha valamennyi nép
közt a legnagyobbak volnátok, hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép közt,
hanem azért, mert szeret benneteket az ÚR, és megtartja azt az esküt, amelyet
atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket az ÚR erős kézzel, és ezért váltott ki a
szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből. Tudd meg tehát, hogy a
te Istened, az ÚR az Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét
ezer nemzedéken át is, azok iránt, akik szeretik őt és megtartják parancsolatait” (5
Móz. 7,6-9) És hogy ez tudatosuljon bennünk, megismétli a kijelentést: „Mert szent
népe vagy te az Úrnak, a te Istenednek, és az Úr választott téged, hogy légy néki
tulajdon népe minden nép közül, amelyek a föld színén vannak” (5 Móz. 14,2) Az
apostolon keresztül jelenti az Úr, hogy kikről szóltak a próféciák: „Tisztesség azért
néktek, akik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, amelyet az építők megvetettek,
az lett a szegletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává; Akik
engedetlenek lévén, megütköznek az igében, amire rendeltettek is. Ti azonban
választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett
népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos
világosságára hívott el titeket; Akik hajdan nem nép voltatok, most pedig Isten népe
vagytok; akik nem kegyelmezettek voltatok, most pedig kegyelmezettek vagytok” (1
Pét. 2,7-10) És azt is, hogy kinek és kiknek szólt a próféciákban elhangzott ígéret: Az
ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a
magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, aki a Krisztus. Mi
pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk. (Gal. 3,16; 4,28) Akik:
„Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által”
(Róm. 3,24) Ezért így buzdít Dávid: „Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr; zengjétek
nevét, mert gyönyörűséges! Mert kiválasztá magának az Úr Jákóbot, Izráelt - Isten
harcosát - a saját örökségéül” (Zsolt. 135,3-4) Pál apostolon keresztül hangzik a
kijelentés arrról, hogy ki Isten harcosa: „Egy harcos sem elegyedik bele a
mindennapi élet dolgaiba, és gondjaiba; hogy megnyerje annak a tetszését, aki őt
harcossá avatta” (2 Tim. 2,4).
333
Az Ige bizonyságtétele arról, hogy mi a jele a Szent Szellemben való
elpecsételésünknek, vagyis a Szent Szellembe való bemeríttetésünknek: „mivel
hallottunk a Krisztus Jézusba vetett hitetekről és arról a szeretetről, amely
valamennyi szent iránt él bennetek. Így tanultátok ezt Epafrástól, szeretett
szolgatársunktól, aki a Krisztus hű szolgája értetek. Ő hozta nekünk a jó hírt a
Szellemtől kapott Isten szerinti szeretetetekről” (Kol. 1,4.7-8) Ez így jelentkezik
személyenként, és gyülekezetenként egyaránt: „mert hallok a te hitedről és
szeretetedről, amely az Úr Jézus és minden szent iránt van benned, A te szeretetedben

10. elhívásának elváró reménysége,40
mi az Ő öröksége, az Ő dicsőségének a
gazdagsága a szentekben.41
Eféz. 1,19 És mi az Ő hatalmának felséges42
nagysága irántunk és
mibennünk, akik hiszünk, az Ő hatalma erejének43
ama munkája, az Ő
megtartó erősségének bennünk munkálkodása szerint.44
Eféz. 1,20 Amelyet megmutatott, és aktívan, hatékonyan munkált a
Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette Őt a maga
jobbjára a mennyekben.45
sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem”
„Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a
körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit” (Filem. 1,5.7; Gal. 5,6).
334
Az apostol minden szentért hálát ad Istennek, példát adva nékünk. Hálát ad azért,
hogy a hitüknek híre van: „Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus
által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van” (Róm. 1,8) Hálát
ad a kegyelemért, és annak jeleiért: „Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti
felőletek az Isten ama kegyelméért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott,
Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden
ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek” (1 Kor.
1,4-6) Hálát ad azért, hogy a szentek kiválasztottak, és azért ami ennek
következménye: „Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor
megemlékezünk rólatok imádságainkban. Mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk
és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a
mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk,
Istentől szeretett testvéreink, hogy ti ki vagytok választva” (1 Thess. 1,2-4).
335
Bölcsesség (szophia): a tudás, ismeret és tapasztalat legmagasabb szintű, érett,
megfontolt alkalmazásának képessége. Bölcsesség, mint tudomány, mely bölcsesség
az isteni titkok megfejtéséhez, melyet Isten ajándékoz az övéinek.
336
Kijelentés (apokalüpszisz): - leleplezés; kinyilatkoztatás, kijelentés; a lepel
lerántása tényről, igazságról.
337
Megismerés (epignószisz): - felismerés, azaz (közvetve) teljes tisztánlátás,
elismerés. tudás, ismeret, megértés, megismerés, Istenismeret.
338
Pál apostol azért imádkozik, hogy a hívők kapjanak kijelentést arról, hogy ki Jézus
Krisztus: Ő Isten dicsősége: „...Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A
dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában
vala, minekelőtte Háránban lakott” (Csel. 7,2) Ő Isten képe, aki által teremtetett
minden, tehát Ő a Teremtő: „Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek
előtte született; Mert Őbenne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön,
láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek,
akár hatalmasságok. Mindenek Őáltala és Őreá nézve teremttettek; És Ő előbb volt
mindennél, és minden Őbenne áll fenn” (Kol. 1,15-17) Ő az egy igaz Isten: „Az én
Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az
Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk” (Ján. 10,29-30). Erről tesz bizonyságot a
szeretett tanítvány is: „De tudjuk, hogy eljött az Isten Fia, és értelmet adott nekünk
arra, hogy felismerjük az Igazat; és ezért vagyunk az Igazban, az ő Fiában, a Jézus
Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet” (1 Ján. 5,20) Pál apostol erről így ír:

11. Eféz. 1,21 Felül minden fejedelemségen46
és hatalmasságon47
és
hatóerőn48
és uraságon49
és minden néven50
mely neveztetik, amelyet
segítségül hívnak nemcsak e világon, nemcsak ebben a világkorszakban,
hanem a következendőben, az eljövendő világkorszakban is, ami még
KÖRÜL fog venni.51
„Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Szellem által; mert a bennünk élő Szellem
mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is. (1 Kor. 2,10) Mert: „Akin az Úrnak
Szelleme megnyugszik: a bölcsességnek, szakételemnek, és ügyességnek, értelemnek
Szelleme. Ítélőképességnek, megkülönböztető képességnek, felismerésnek,
megértésnek Szelleme. Tanácsnak, előrejelzésnek és hatalomnak Szelleme. Erőnek,
vitézségnek, bátorságnak Szelleme. Az Úr ismeretének, és tiszteletének Szelleme, a
szentség Szelleme” (Ésa. 11,2). Csak az értheti Istenünk önkijelentését: „Ti vagytok a
tanúim - így szól az Úr, Jahve az örökkévaló - és szolgáim, akiket kiválasztottam,
hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok.
Előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam
kívül nincsen szabadító! Mostantól fogva is én az leszek, és nincs, aki az én kezemből
kimentsen; cselekszem, és ki változtatja azt meg? Így szól az Úr, a ti megváltótok,
Izráel Szentje… Én az Úr vagyok, szent Istenetek, Izráelnek teremtője, királyotok. Így
szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én
az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Hát nem
mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül
Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (Ésa. 43,10-15. 44,6.8) Pál apostolon keresztül pedig
még egyértelmübbé teszi a Szent Szellem a kijelentést: „… Krisztus, aki
mindeneknek felette örökké áldandó, és imádni való Isten, aki Isten mindenek felett.
Ámen” (Róm. 9,5).
339
És világosítsa meg értelmetek szemeit: (phótidzó) szó szerint: világossá téve /
megvilágosítva szívetek / bensőtök szemeit, de jelentése az, hogy a szívetek /
bensőtök / szemei nyíljanak meg, váljanak képessé a látásra, váljanak látóvá.
440
Reménysége (elpisz), elvárás, illetve bizalom (számít valamire, vár, általában
örömmel); elvárás („biztos várását” jelenti valaminek, ami be is fog következni.
441
Saulnak, - aki Pál is - amikor a damaszkuszi úton megszólítja az Úr Jézus, ezt
parancsolja: „Azért küldelek el, hogy megnyissad szemeiket, hogy sötétségből
világosságra és a sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek
bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit
által” (Csel. 26,18) És Ő így prédikál: „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből
világosság ragyogjon fel, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon
előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán” (2Kor. 4,6) Hiszen: „...a mi
országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk. Aki által
van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben megállunk; és
dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében, akiknek Isten tudtul akarta adni,
hogy milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között. Ez a titok az,
hogy Krisztus közöttetek van: reménysége az eljövendő dicsőségnek” (Fil. 3,20; Róm.

12. Eféz. 1,22 És mindeneket vetett az Ő lábai alá, és Őt tette mindeneknek
fölötte az anyaszentegyháznak, az eklézsiának, a kihívottak közösségének
fejévé.52
Eféz. 1,23 Mely az Ő teste,53
az Ő személye, teljessége54
Őnéki, amely
telítve van azzal, aki mindeneket betölt mindenekkel. Aki mindenben
mindent teljessé55
tesz.
Eféz. 2. nézz Jézusra, hogy mEgértsEd istEn tEttét.
5,2; Kol. 1,27) Ezért hálát kell adni: „...az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a
szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a
sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi
váltságunk az Ő vére által, bűneinknek, céltévesztésünknek bocsánata” (Kol. 1,12-14).
442
Felséges (hüperballó): - a szokásos célponton túl dob, vagyis (átvitt értelemben)
felülmúl (kizárólag cselekvő melléknévi igenévként: kimagasló). Rendkívüli
(túlhaladó), kitűnik (kiemelkedik), meghalad; mindent felülmúló; mérhetetlenül nagy,
kiemelkedő, kimagasló, túláradó, szertelen.
443
Az Ő hatalma erejének ama munkája (vagy győzedelmes uralkodásának műve;
görögül: energeia tu kratusz tész iszkhüosz autu): a görögben az erő különböző
árnyalataira nagyon sok szó van. Itt nem a gyakran használt exuszia /hatalomból
fakadó erő, tekintély, valamire való szabadság/ és nem is a dünamisz /erő-
megnyilvánulás, erő/ szerepel, ezért nem lenne pontos úgy fordítani: hatalma
erejének műve. Az iszkhüsz szó vitézséget, harcias, kiemelkedő, férfias erőt,
küzdőképességet jelent; a kratosz másokat leuralni képes erőfeszítést, az energeia
pedig működést, munkát (munkavégző erőt). A teljes kifejezés értelme tehát: „Isten
háborúban győzelmet aratni képes, vitéz harcos. Ellenségeit leuralni képes erejének a
működése, munkája által lettünk hívőkké, és ugyanez az erő támasztotta fel Krisztust, és
ültette Isten jobbjára.
444
Az apostol ezért így dicsőíti az Urat: „Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel
mindeneket megcselekedhetik, feljebb, és bőségesebben hogysem mint kérjük, vagy
elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség az
egyházban, a Krisztus Jézusban nemzedékről nemzedékre, örökkön örökké. Ámen!”
(Eféz. 3,20-21).
445
És az apostol újra-és újra arról a Jézusról prédikál a zsidóknak: „aki az Isten
elhatározott döntése és terve szerint adatott oda, és ti a pogányok keze által
felszegeztétek és megöltétek. De őt az Isten, miután feloldotta a halál fájdalmait,
feltámasztotta, mivel lehetetlen volt, hogy a halál fogva tartsa őt” (Csel. 2,23-24) Az
Evangéliumok bizonyságtétele szerint az apostolokkal való beszéde után: „Az Úr
azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek
jobbjára” (Márk. 16,19) Őróla prófétált már Dávid is így szólva: „Monda az Úr az én
uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá”
(Zsolt. 110,1) Így látta Őt István vértanú, és tett bizonyságot az őt megkövező
zsidóknak: „Mivel pedig teljes vala Szent Szellemmel, a mennybe függesztvén
szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől. És monda:
Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani” (Csel.
7,55-56).

13. Eféz. 2,1 Vele együtt titeket is megelevenített, életre keltett, feltámasztott,
akik megölötten holtak valátok a ti vétkeitek, hibás lépéseitek, botlásaitok,
eleséseitek és bűneitek, céltévesztésetek következtében.56
Eféz. 2,2 Melyekben jártatok, és éltetek egykor evilág folyása, életmódja
szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint. Igazodva a levegő
birodalmának fejedelméhez, ama szellem szerint, mely most az
engedetlenség, és hitetlenség fiaiban munkálkodik, működik, és
tevékenykedik.57
446
Fejedelemségen (arkhé): EREDET, a bevégződés ellentéte. További jelentése: egy
ország első embere, legfőbb méltósága: uralkodó; az uralkodás, uralom, hatalom
jelentésében részint földi, részint mennyei, „angyali” hatalmasságok jelölésére
szolgál a szó.
447
Hatalmasságon (exúszia): a kifelé megmutatkozó, látható teljhatalom;
hatalmasságok, a hatalom képviselői és kifejtői, viselői és gyakorlói; hatalmon lévők,
hatalmasok;
448
Erőn (dünamisz): képesség; erő, ami képessé tesz bármi megtételére. Hatalom;
erő-megnyilvánulás; hatás; (a mennyei hatalmak a csillagokat irányító erők, a
csillagok mintegy látható kifejezői ezeknek /szellemi és személyes értelemben/;
449
Uraságon (küriótész): szó szerint: SZENTESÍT; rabszolgatartói minőségben
uralkodik; Angyali hatalmak jelölése: hatalmasok, uralkodók; uralom, kormányzat.
550
Néven (onomadzó): nevez, valamilyen néven hívja; Itt: minden név, amelyet csak
kimondanak (ismernek, és segítségül hívnak). >hatalom, tekintély, jellemvonás<.
551
Mert engedelmes volt mindhalálig: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek
fölé, és ajándékoza néki oly nevet, amely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére
minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv
vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére”„aki miután felment a
mennybe, az Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és
erők” (Fil. 2,9-11; 1 Pét. 3,22) „Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is
teremtette. Aki az Ő (Isten) dicsőségének visszatükröződése, kisugárzása, és az ő
valóságának, az Ő lényének képmása, aki hatalma szavával fenntartja, és hordozza a
mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a mennyei Felségnek jobbjára
a magasságban, Annyival kiválóbb, és feljebbvalóbb lévén az angyaloknál,
amennyivel különb nevet örökölt azoknál” (Zsid. 1,2-4) És: „akiről nevét kapja minden
nemzetség mennyen és földön” (Eféz. 3,10-11.15) / nemzetség: Az eredeti szó: patria, egy
közös őstől, mint atyától származó törzsi, népi vagy nemzeti közösséget jelent; vagyis: az
egyház, bármilyen nemzetségből valók vannak is benne /.
552
Újra és újra megismétli a Szent szellem, Aki csak az Úr Jézust dicsőíti: „Mert
mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve,
nyilvánvaló, hogy azon kívül, aki neki mindent alávetett. Mikor pedig minden alája
vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, aki neki mindent alávetett, hogy az
Isten legyen minden mindenben” (1 Kor. 15,27-28) És hogy ez a hatalom a Krisztusé, és
az Ő testéé, vagyis az Eklézsiáé, arról így beszél az Ige: „Sőt bizonyságot tett valahol
valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel őróla, avagy az embernek
fia, hogy gondod van reá? Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál, dicsőséggel
és méltósággal koronáztad meg, mindent lába alá vetettél.” Ha ugyanis mindent

14. Eféz. 2,3 Akik között forgolódtunk egykor, - hisz közéjük tartoztunk mi is
mindnyájan - amíg hústesti vágyainkban éltünk, cselekedvén a hústestnek
és a gondolatoknak akaratát, hajlamait, és születésünknél fogva, emberi
természetünk szerint a természetes ösztönök, és indulatok fiai valánk, mint
a többi ember is.58
Eféz. 2,4 De a végtelenül irgalmas Isten abban mutatta meg isteni
természetét, nagy szeretetét irántunk.61
Eféz. 2,5 Minket, kik meg voltunk halva a vétkek, hibás lépések, botlások,
elesések, baklövések, melléfogások miatt, megelevenített, életre keltett
alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne lenne neki alávetve. Most ugyan
még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll, azt azonban látjuk, hogy az a Jézus,
aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és
tisztességgel koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a
halált” (Zsid. 2,6-9) Erről tesz bizonyságot a Szent Szellem Dávidon keresztül is:
„micsoda a halandó - mondom -, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van
rá? Kevéssel tetted őt kisebbé Istennél, dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg.
Úrrá tetted kezed alkotásain, mindent a lába alá vetettél: Juhokat és mindenféle
barmot, és még a mezőnek vadait is; Az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami
a tenger ösvényein jár. Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész
földön!” (Zsolt. 8,5-10) Hiszen Krisztus a fej, és az eklézsia – a kihívottak közössége –
az Ő teste: „És Ő a feje a testnek, az Eklézsiának: aki a kezdet, elsőszülött a halottak
közül; hogy mindenekben Ő legyen az első. Mert tetszett az egész Teljességnek, hogy
benne lakjék” „Mert Őbenne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, az Ő
személyében, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden
fejedelemségnek és hatalmasságnak” (Kol. 1,18-19; 2,9-10).
553
Az Ő teste: test (szóma): személy; egyén; az ember lényege, ereje.
554
Az apostol bizonyságtétele az Egyházról, az Eklézsiáról, és annak tagjairól: „Ti
pedig Krisztus teste, személye vagytok, és egyenként annak tagjai”. „Mert miképpen
egy testben, egy személynek sok tagja van, és ahogyan az ember személyének többféle
szerepe, helyzete, működése van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete,
tennivalója, feladata, szerepe, működése, rendeltetése van. Azonképpen sokan egy
test, egy személy vagyunk, egy személyt képezünk a Krisztusban, egyenként pedig
egymásnak tagjai, és egy-egy funkciót végző tagja vagyunk” (1Kor. 12,27; Róm. 12,4-5).
555
Teljessége (pléróma): ami telve van valamivel; teljesség, tökéletes beteljesedés. /
vagyis: az egyház, az Eklézsia az a „hely” amelyet teljesen betölt Isten valósága /.
556
És az Úr Jézusra kell tekinteni ahhoz, hogy megértsük, amit tett velünk az Úr:
„Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a halálból, és ültette
Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20) „És titeket, kik holtak valátok a
bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ővele,
megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14) „Hogy miképpen
uralomra jutott, és uralkodott a bűn, acéltévesztés a halálra, és halált hozva,
azonképpen a kegyelem is uralkodjék megigazulás által az örök életre, a
természetfeletti életre; az életnek egy más létezési formájára, a mi Urunk Jézus
Krisztusban” (Róm. 5,21) „Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig

15. együtt a Krisztussal, - kegyelemből tartattatok meg, és kaptátok a
megváltást. Mert Isten kegyelme által szabadultatok meg, és
üdvözültetek.62
Eféz. 2,6 És vele együtt feltámasztott, életre keltett, és vele együtt ültetett
maga mellé a mennyekben minket, Krisztus Jézusban.63
Eféz. 2,7 Hogy megmutassa, kinyilvánítsa rajtunk a következendő
időkben, az eljövendő világkorszakokban az Ő kegyelmének felséges,
örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban” (Róm. 6,23). Mert mikor a hústestben
voltunk, a bűnök indulatai a törvény által dolgoztak a mi tagjainkban, a törvény által
fölébresztett bűnös szenvedélyek működtek, hatottak tagjainkban, hogy
gyümölcsözzenek a halálnak. Most pedig felszabadultunk, és megszabadultunk a
törvénytől, a törvény hatálya alól, minekutána meghaltunk arra nézve, amely által
lekötve tartattunk, ami fogva tartott bennünket, hogy szolgáljunk a Szellemnek
újságában és nem a betű óságában. S ezért új Szellemben szolgálunk, nem az Írás
elavult régi betűvilágában” (Róm. 7,5-6) Dávid így imádkozik és prófétál az Úr
Jézusról, aki elhozta az üdvösséget, és az örök életet: „Legyen kezed azzal a férfival,
és jobbod azzal az emberrel, akit magadnak neveltél, és mi nem pártolunk el tőled.
Többé nem hagyunk el téged. Tarts életben bennünket, és áldjuk, és segítségül hívjuk
a te nevedet. Seregek Ura, Istene! Újíts meg bennünket ragyogtasd ránk jelenlétedet
és megmenekülünk, üdvösséget nyerünk! (Zsolt. 80,18-20) Hiszen: „Oh Isten,
gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a Te csudadolgaidat,
a Te csodáidat. Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy
hirdessem a te karodat, és hatalmadat e nemzetségnek, és nemzedéknek, és minden
következendőnek a te nagy tetteidet. Hisz a te igazságod, oh Isten, fölér, és felhat a
magas égig, mert nagyságos, hatalmas dolgokat vittél véghez; kicsoda hasonló te
hozzád? ki olyan, mint te, oh Isten?! Aki sok bajt, rosszat, szerencsétlenségeket,
viszontagságokat, és nyomorúságot, nyomást, szorítást, szorongattatást,
megpróbáltatást, gyötrődést, szorongást értettél meg velünk, de ismét megelevenítesz,
újra virágzó, sikeres életet adsz; és a feneketlen mélységből ismét felhozol, felemelsz
minket” (Zsolt. 71,17-20).
557
Amikor az Úr Jézus itt járt a földön, és Szent Szellem erejével kiűzte a
démonokat: „A farizeusok, …amikor ezt meghallották, kijelentették: Ez nem űzheti ki
az ördögöket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének a segítségével.”
(Mát. 12,24) Mert: „Ezeknek a gondolkozását e világ istene megvakította, mert
hitetlenek, és így nem látják meg a Krisztus dicsőségéről szóló evangélium
világosságát, aki az Isten képmása” (2Kor. 4,4) De nemcsak az övékét: „Mert
valamikor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők voltunk, különféle kívánságok és
élvezetek rabjai, gonoszságban és irigységben élők, egymástól gyűlöltek és egymást
gyűlölők” (Tit. 3,3) És: „Ti is ezeket tettétek egykor, amikor ezekben éltetek; most
azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az
istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert
levetkőztétek az ó embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki
Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt” (Kol.
3,7-10). „Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, se a rosszaság és gonoszság

16. mérhetetlen gazdagságát, túláradó bőségét, hozzánk való jóságából a
Krisztus Jézusban.64
Eféz. 2,8 Mert kegyelemből - Isten jóindulata, kedvezése, jóindulatú
gondoskodásából - tartattatok meg, részesültetek a megváltásban, és
üdvözültetek, hit által; és ez nem tőletek van, nem a magatok érdeme: Isten
ajándéka, adománya ez.65
Eféz. 2,9 Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék, és ne
dicsekedhessék.66
kovászával, hanem a tisztaság és igazság kovásztalanságával” (1Kor. 5,8) „Vagy nem
tudjátok, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Isten országát? Ne tévelyegjetek: sem
paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem bujálkodók, sem fajtalanok,
sem tolvajok, sem nyerészkedők, sem részegesek, sem rágalmazók, sem harácsolók
nem fogják örökölni Isten országát. Pedig ilyenek voltak közületek némelyek: de
megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus
nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,9-11) „Senki meg ne tévesszen
titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség
fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben. Mert egykor sötétség voltatok, most azonban
világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei” (Eféz. 5,6-8)
„Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint
kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban,
tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek” (1 Pét. 4,3)
558
Ezért: „Öljétek meg tehát tagjaitokban azt, ami csak erre a földre irányul: a
paráznaságot, a tisztátalanságot, a szenvedélyt, a gonosz kívánságot és a
kapzsiságot, ami bálványimádás, mert ezek miatt haragszik Isten” (Kol. 3,5-6) „Mert
nyilván van, és kijelentetik, megnyilvánul, és lelepleződik az Istennek haragja
mennyből, az embereknek minden hitetlensége istentelensége, Isten nélkülisége,
gonoszsága és hamissága, igazságtalansága, ige nélkülisége ellen. Kik az isteni
igazságot, a valóságot, Isten Igéjét hamissággal, igazságtalansággal, gonoszsággal,
az IGE hiányával feltartóztatják, elnyomják, lefogva tartják, elfojtják, és nem engedik
érvényesülni, sőt gátolják, és akadályozzák” (Róm. 1,18) Ezért: „Intelek titeket: a
Szellem szerint éljetek, és a hústest kívánságát ne teljesítsétek. Mert a hústest
kívánsága a Szellem ellen tör, a Szellem pedig a hústest ellen, ezek viaskodnak
egymással, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. Ha pedig a Szellem vezet titeket,
nem vagytok a törvény uralma alatt” (Gal. 5,16-18). A gyümölcsök mutatják meg,
hogy hústesti, vagy szellemi emberek vagytok, hiszen: A hústest cselekedetei
nyilvánvalók, mégpedig ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás.
Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag,
patvarkodások, visszavonások, pártütések, viszálykodás, féltékenység, önzés,
széthúzás, pártoskodás; irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez
hasonlók. Ezekről előre megmondom nektek, amint már korábban is mondtam, akik
ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát. A Szellem gyümölcse pedig:
szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség,
önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig Krisztus Jézuséi, a
hústestet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt” (Gal. 5,18-24) És ezt
meg is tudjátok tenni Krisztusban, hiszen: „Benne vagytok körülmetélve is, de nem

17. Eféz. 2,10 Mert az Ő alkotása, az Ő remekművei vagyunk, teremtetvén
Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az
Isten, hogy azokban járjunk, és azok szerint éljünk.67
Eféz. 2,11 Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a
hústestben, születéseteknél fogva pogányok, nemzetekbeliek, kiket
körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a hústesten kézzel
megcsinált körülmetélkedés.68
kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti körülmetéléssel a hústest
céltévesztett énjének levetése által. A bemerítésben vele együtt eltemettek benneteket,
és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta őt a
halottak közül” (Kol. 2,11-12).
661
Isten az Ő szeretetét tettekkel bizonyította: „Az Isten pedig a mi hozzánk való
szerelmét, isteni természetét abban mutatta meg, azzal bizonyítja, hogy abban az
időben, mikor még bűnösök, céltévesztők voltunk, Krisztus már akkor érettünk
meghalt” (Róm. 5,8) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta,
hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján. 3,16)
„Akiben van a mi váltságunk az Ő vére által az Ő vére árán, a bűnöknek bocsánata,
eltörlése az Ő kegyelmének gazdagsága szerint’ (Eféz. 1,7) Így teljesedett be a
prófécia: „Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége
maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az
irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony
a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak,
irgalmasságot Ábrahámnak, amint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben” (Mik.
7,18-20).
662
Az örökélet feltételéről így hangzik az ígéret: „Mert ha Istent Fia halála
kiengesztelte, akkor mikor ellenségei voltunk, és megbékéltünk Istennel az ő Fiának
halála által, sokkal inkább megtartatunk, és üdvözíteni fog az ő élete által, a Belőle
belénk ömlő élet révén, minekutána megbékéltünk vele” (Róm. 5,10) Az ÉLET így
ömölhet belénk: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak,
nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Ján. 3,36) Az Úr Jézus
kijelentése: „Bizony, bizony mondom néktek: Aki én bennem hisz, örök élete van
annak” (Ján. 6,47) Hogy életünk legyen, Isten: „Titeket, kik holtak valátok a
bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele,
megbocsátván minden bűnötöket, az által, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra” (Kol. 2,13-14) „Mert amilyen magas az
ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt. Amilyen távol van a napkelet
a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket. Amilyen könyörülő az
atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt” (Zsolt. 103,11-13).
663
Ugyanis: „Tudván, hogy aki feltámasztotta az Úr Jézust, Jézus által, és Jézussal
együtt minket is feltámaszt, és veletek együtt maga elé állít” (2 Kor. 4,14) Isten
hatalmas erejű: „Amelyet megmutatott a Krisztusban, mikor feltámasztotta Őt a
halálból, és ültette Őt a maga jobbjára a mennyekben” (Eféz. 1,20) „Igaz beszéd ez.
Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is” (2 Tim. 2,11) „Mert ha az ő

18. Eféz. 2,12 Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók
voltatok, Izráel társaságától,69
közösségétől idegenek, tőlük elkülönítve, és
az ígéret szövetségeitől távolvaló jövevények. Reménységetek nem vala,
és Isten nélkül valók voltatok e világon.
Eféz. 2,13 Most pedig hogy a Krisztus Jézusban éltek, ti, kik egykor távol
valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által, az Ő vére árán.70
Eféz. 2,14 Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette, eggyé forrasztotta
mind a két nemzetséget, mind a két népet, és lerontotta, eltörölte,
halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé lettünk, egyesültünk, bizonyára
feltámadásáé szerint is azok leszünk, feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm.
6,5) Mert minket is: „Eltemettetvén Ővele együtt a bemerítésben, akiben egyetemben
fel is támasztattatok az Isten erejébe Isten beavatkozásába, működő erejébe vetett hit
által, aki feltámasztá Őt a halálból, a halottak közül. És titeket, kik holtak valátok a
bűnökben, a hibás lépésekben, botlásokban, melléfogásokban, és a ti hústesteteknek
körülmetéletlenségében, megelevenített, életre keltett együtt Ővele, megbocsátván
minden bűnötöket, félrecsúszásotokat, botlás vagy elhajlásotokat. „Avagy nem
tudjátok-é, hát nem értitek, hogy mi akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő
halálába merítkeztünk be? Eltemettettünk, így szellemben hasonlóvá váltunk azért
Ővele együtt a bemerítés által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott, életre kelt
Krisztus a halálból, a halottak közül az Atyának dicsősége, fényessége, ragyogása
által, azonképpen mi is új életben, új állapotban járjunk. Tudván azt, hogy a mi ó
emberünk Ővele megfeszíttetett, oszlopra feszíttetett, hogy megerőtlenüljön, és
teljesen működésképtelenné, erejét vesztetté legyen a bűnnek teste, a céltévesztett én.
Hogy tétlenné, tehetetlenné váljon a bűn hatalmában álló test, a céltévesztett én,
hogy ezután ne legyünk rabszolgája a bűnnek, a céltévesztésnek ” (Róm. 6,3-4.6).
664
Tette ezt azért: „Hogy megismertesse,és megláttassa az ő dicsőségének
gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve a dicsőségre alkotott mit szólhatsz
ellene? (Róm. 9,23) Az apostol így buzdít: „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet
tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.
Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt” (1Jn. 3,1) Ez pedig akkor
történt: „… amikor megjelent a mi üdvözítő Istenünk jósága és emberszeretete, nem
az általunk véghezvitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket
újjászülő és megújító fürdője a Szent Szellem által, akit kitöltött ránk gazdagon
Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy az ő kegyelméből megigazulva
reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek” (Tit. 3,4-7) Ezt pedig az
Evangélium hirdetése tette lehetővé: „Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen
Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek,
pogánynak is. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen
meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él” (Róm. 1,16-17) Amelyben kijelentést
nyer, hogy: „Mert azt, aki nem ismert bűnt, céltévesztést, bűnné céltévesztetté tette
értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” (2Kor. 5,21) Erről prófétál Dávid: „Őt
szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. Eljőnek s hirdetik az ő igazságát -
az Úr Jézus Krisztust - az ő utánuk való népnek, hogy ezt cselekedte!” (Zsolt. 22,31-32).
665
Ugyanis: Mindenki vétkezett, eltévesztette a célpontot, és híjával van, és nélkülözi,
szűkölködik, az Isten dicsőségének. Megigazulásukat azonban ingyen, az ő

19. érvénytelenítette, ledöntötte, lebontotta saját húsában a közbevetett és
közéjük emelt választófalat.71
Eféz. 2,15 Az ellenségeskedést kiküszöbölte az Ő saját hústestében, a
parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén megszüntette,
érvénytelenné tette, hatályon kívül helyezte azért, hogy ama kettőt egy új
emberré teremtse Őmagában, békességet szerezvén, és békességszerzővé
tegye.72
kegyelméből kapják a Krisztus Jézus kifizette váltság általi szabadítás révén, amelyet
a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Mert az Isten őt eleve elrendelte,
és oda adta engesztelő véres áldozatul, fedélnek, mint előkép. Ő a frigyláda fedele a
Templomban, az irgalom helye, a kiengesztelés. Azoknak, akik az ő vérében hisznek,
hogy igazságát, az Ő igazzá tételét megmutassa nekünk, nyilvánvaló jelül,
bizonyítékként. Isten ugyanis az előbb, a korábban elkövetett bűnöket végtelen
türelmében elnézte, elengedte, és megbocsátotta az előbb történt vétkezések
büntetlenül hagyása, elengedése, és megbocsátása által, melyeket Isten elszenvedett,
eltűrt, béketűrésével, hogy a mostani időszakban mutassa meg, és jelentse ki
igazságát. És kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is: mert ahogyan ő igaz,
igazzá teszi azt is, és megigazít mindenkit, aki Jézusban hisz, aki a Jézus hitéből való.
Hogyan lehetséges akkor, és hol marad az ember számára a dicsekvés lehetősége,
amivel büszkélkedhetik? Lehetetlenné vált, szétfoszlott, kirekesztetett, semmivé lett,
kizáratott. Milyen törvény által? A cselekedeteké, a tettek törvénye által? Nem,
hanem a hit „törvénye” által. Hiszen azt tartjuk, és állítjuk, hogy hit által igazul meg
az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül. Vagy Isten kizárólag a zsidóké, a
júdeaiaké? Nem a pogányoké, a nemzeteké is? Bizony, a pogányoké, a nemzeteké is.
mert egy az Isten, aki megigazítja, megigazulttá nyilvánítja a körülmetéltet hitből,
éppúgy, mint aki a körülmetéletlent pedig a hiten keresztül” (Róm. 3,23-30). Mi pedig:
„tudjuk, hogy a törvény cselekedetei alapján egy hústest sem igazul meg, hanem a
Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy
megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a
törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem” (Gal. 2,16).
666
És így folytatja az apostol: „Hiszen azt tartjuk és valljuk, hogy hit által igazul meg
az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül” (Róm. 3,28) „Mert amikor a pogányok,
a nemzetekből valók, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint
természetszerűleg cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény
nélküliek önmaguknak szabnak törvényt” (Róm. 2,14) „Hogyan lehetséges akkor a
dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem,
hanem a hit „törvénye” által” „hogy egyetlen ember, egyetlen hústest se dicsekedjék
az Isten színe előtt” (Róm. 3,27;1Kor. 1,29) „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott
el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme
szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk” (2Tim. 1,9).
667
Már Dávid így prófétál: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és
nem magunk; az ő népe és az ő legelőinek juhai vagyunk” (Zsolt. 100,3) Az Úr Jézus
kijelentése: „Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (Ján. 10,11)
És az apostol megvallása: „aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden

20. Eféz. 2,16 És hogy megbékéltesse, kiengesztelje az Istennel mind a kettőt,
egy testben, egy személyben a keresztfa, a kínoszlop által, megölvén,
elpusztítva ezen az ellenségeskedést.73
Eféz. 2,17 És eljövén békességet hirdetett - örömhírként - néktek, a távol
valóknak és a közel valóknak.74
Eféz. 2,18 Mert Őáltala van szabad utunk, és menetelünk mindkettőnknek
egy Szellemben az Atyához.75
gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre
törekszik” (Tit. 2,14) „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek
elmúltak, ímé, újjá lett minden” (2 Kor. 5,17) „Mert Krisztus Jézusban sem a
körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség; hanem csak az új teremtés”
(Gal. 6,15) „Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz
kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg szellemetekben és elmétekben, öltsétek
fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben
teremtetett” (Eféz. 4,22-24) És ha már levetkőztétek az óembert: „és felöltöztétek az új
embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban
megismerje őt. Itt már nincs többé görög: pogány, és zsidó, körülmetéltség és
körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és
mindenekben Krisztus. Öltözzetek föl azért, mint az Istennek választottai, szentek és
szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget,
hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha
valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek,
akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a
tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre
el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék
ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást
zsoltárokkal, dicséretekkel, szellemi énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben
az Úrnak. És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr
Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kol.
3,10-17) Így valósult meg a prófécia, amely az új teremtésnek figyelmeztetés is: „Ne a
régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most
kezd kibontakozni, majd megtudjátok…” (Ésa. 43,18-19).
668
Az apostol így emlékezteti a Krisztus népét: „Tudjátok, és emlékeztek, hogy
amikor pogányok voltatok, még a nemzetekhez tartoztatok, kényszernek engedve
mentetek, - mert ellenállhatatlanul vitt és sodort valami benneteket – mert úgy
hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett” (1 Kor. 12,2)
Hogy bálványimádók legyetek, bizony: „Ilyenek voltatok pedig némelyek régen, de
megmosattatok, Isten megmosott, így megtisztultatok, de megszenteltettetek és szentek
lettetek, de megigazíttattatok, mert Isten megigazított benneteket, így megigazultatok
az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Szelleme által” (1 Kor. 6,11). Mert: „…
Krisztus Jézusban sem a körülmetélkedés nem számít, sem a körülmetéletlenség;
hanem csak az új teremtés” (Gal. 6,15) „Mert nem az a zsidó, aki külsőképpen,
szemmel láthatóan az, sem nem az a körülmetélés, ami a hústesten külsőképpen
látható. Hanem az számít zsidónak, aki belsőképpen, titkos belsejében az; és a

21. Eféz. 2,19 Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, nem
vagytok idegenek, hanem polgártársai a szenteknek és családtagjai az
Istennek.76
Eféz. 2,20 Kik fölépíttettetek Isten házává az apostoloknak és prófétáknak
alapkövén, lévén a szegletkő, vagyis a sarokkő maga Jézus Krisztus.77
Eféz. 2,21 Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, és szorosan
összeillesztve, egybeszerkesztve növekedik, és emelkedik szent
templommá az Úrban.78
szívnek Szellemben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés,
amelynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől jön” (Róm. 2,28, 29) „Mert mi
vagyunk a körülmetélkedés, akik Szellemben szolgálunk az Istennek, és a Krisztus
Jézusban dicsekedünk, és nem a hústestben bizakodunk” (Fil. 3,3) „Benne vagytok
körülmetélve is, de nem kézzel végzett körülmetéléssel, hanem a Krisztus szerinti
körülmetéléssel, a bűn testének, a testi természetnek levetése által” (Kol. 2,11).
669
Társasága (politeia): 1) polgárjog. 2) polgárság, állam, polgárok közössége. Itt:
Izráel társadalmi közössége, vagy együttese (dr Varga Zsigmond: Újszövetségi
gögög-magyar szótár).
770
Hogy megértsük, és higgyünk, a Szent szellem újra és újra megismétli a
kijelentést: „Titeket is, kik hajdan elidegenültek, idegenek és ellenséges
gondolkozásúak, érzületűek voltatok gonosz cselekedetekben gyönyörködő értelmetek
miatt, most mégis megbékéltetett. Most nektek is megszerezte a kiengesztelődést, az Ő
emberi, halandó hústestében az Ő halála árán, hogy mint szenteket, tisztákat,
hibátlanokat, kifogástalanokat, szeplőteleneket, és feddhetetleneket, vádtól
menteseket állasson titeket Önmaga, az Ő színe elé” (Kol. 1,21-22) „Minthogy az Isten
volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, az egész világegyetemet,
nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, félre-csúszásaikat, botlás és elhajlásaikat,
hibás lépéseiket, mulasztásaikat, és reánk bízta a békéltetésnek igéjét. Krisztusért
járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk,
béküljetek meg az Istennel. Mert azt, aki bűnt, céltévesztést nem ismert, bűnné,
céltévesztetté tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2 Kor. 5,19-21)
Beteljesült tehát az ígéret: „Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is
kérdeztek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestek. Ezt mondám:
Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett” (Ésa. 65,1)
És: „Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a távol és
közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!” (Ésa. 57,19).
771
Választófal (phragmosz): - kerítés, vagy záró sorompó, sövény; válaszfal, korlát,
akadályozó válaszfal; bekerítés, erődítés; elzárás, elsáncolás; sánc, kerítés, fal. Itt (Ef
2,14): a törvényről, amely válaszfal Izráel és a népek között, és ellenséges kapcsolatot
létesít közöttük. A Szent Szellem kitöltése után így prédikál Péter apostol a Kornélius
házában: „… Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten,
hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ezt az igét
küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség
Ura!” (Csel. 10,34-36) Így teljesült be a prófécia: „És most így szól az Úr, aki engem
anyám méhétől szolgájává alkotott, hogy Jákóbot Ő hozzá megtérítsem, és hogy
Izráel hozzá gyűjtessék; hiszen tisztelt vagyok az Úr szemeiben és erősségem az én

22. Eféz. 2,22 Akiben ti is együtt és eggyé építtettek Isten hajlékává,
lakóhelyévé a Szellem által, a Szellemben.79
Eféz. 3. IstEn tItka: IstEn mEgjElEnt hústEstbEn.
Eféz. 3,1 Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak foglya ti érettetek, a
pogányokért, a nemzetekért.80
Istenem! Így szól: Kevés az, hogy nékem szolgám légy, a Jákób nemzetséginek
megépítésére és Izráel megszabadultjainak visszahozására: sőt a népeknek is
világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen!” (Ésa. 49,5-6) És minden
Krisztusban lévő hívőnek szól a próféta által az Úr, ahogy erről bizonyságot tesz Pál
apostol Antiókiában, így szólva az ellenálló zsidókhoz: „Akkor Pál és Barnabás nagy
bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az
Isten igéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az
örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. Mert így parancsolta nékünk az Úr:
Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek
széléig” (Csel. 13,46-47) Az Úr Jézusról – aki a mi békességünk – így hangzik a
prófécia: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk. Az uralom az ő
vállán lesz, és így fogják nevezni: Csodálatos, Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló
Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézs. 9,5) „És Ő a mi békességünk. Ha az Assirus eljő a
mi földünkre és megtapodja palotáinkat: állatunk ellene hét pásztort és nyolc
fejedelmi férfiút. Ezek fegyverrel verik le Asszíriát, kivont karddal Nimród országát.
Megment, ha Asszíria országunkra támad, és behatol területünkre” (Mik. 5,5-6) Már
Ezékiel prófétán keresztül kijelentette az Úr, hogy hogyan lesz egy néppé az Ő népe:
„Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül,
akik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjükre.
És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz
mindnyájuk királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé
két királyságra. És többé meg nem fertőztetik magukat bálványaikkal és
utálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyüktől,
amelyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem, és én leszek
nékik Istenük. És az én szolgám, Dávid lesz a király Őrajtuk, s egy pásztora lesz
mindnyájuknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és
cselekszik. És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak,
amelyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és
az én szolgám, Dávid az ő fejedelmük örökké. És szerzek velük békességnek frigyét,
örökkévaló frigy lesz ez velük; és elültetem őket és megsokasítom, és helyeztetem az
én szenthelyemet közéjük örökké. És lesz az én lakhelyem felettük, és leszek nékik
Istenük és ők nékem népem. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, Jahve
az örökkévaló, aki megszentelem Izráelt, amikor szentélyem köztük lesz örökre” (Ez.
37,21-28) Az Úr Jézus így beszél a zsidókhoz, kijelentve a prófécia megvalósulását:
„Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is
vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy
pásztor” (Ján. 10,16). Pál apostol pedig ezt a próféciát a Krisztus népére vonatkoztatja,

23. Eféz. 3,2 Ha ugyan hallottátok, és ha tényleg megértettétek, és felfogtátok
Isten kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben,
amelyben a ti javatokra részesültem.81
Eféz. 3,3 Hogy tudniillik kijelentés, kinyilatkoztatás, a lepel lerántása útján
ismertette meg velem a titkot, a szerint, amint azt korábban megírám
röviden,
a Korintusbelieknek mondva: „Annakokáért menjetek, ki távozzatok közülük, és
szakadjatok el, és váljatok külön, vagyis különüljetek el tőlük, azt mondja az Úr, és
tisztátalant ne illessetek, ne érintsetek, tisztátalanhoz, szennyeshez ne nyúljatok; és én
magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, édesapátok, és ti lesztek
fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a Mindenható Úr, a Teljhatalmú, mindent-uraló,
mindeneken uralkodó” (2 Kor. 6,17-18).
772
És a Szent Szellem így folytatja: „Azáltal, hogy eltörölte a parancsolatokban
ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból,
odaszegezvén azt a keresztfára, a kínoszlopra” (Kol. 2,14) „Hogy a törvénynek
igazsága, igazságos követelése beteljesüljön bennünk, és rajtunk, kik nem hústest
szerint járunk, és élünk, hanem Szellem szerint. Akiknek járását-kelését nem a hús
vezérli, hanem a Szellem” (Róm. 8,4) Igen: „Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a
körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit”
(Gal. 5,6).
773
Ezt az örömhírt hirdetik az apostolok: „Mert ha, mikor ellenségei voltunk,
megbékéltünk Istennel, aki megbékéltetett minket önmagával az ő Fiának halála
által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által, minekutána megbékéltünk vele. És
mennyivel inkább üdvözíteni fog a Belőle belénk ömlő élet révén” (Róm. 5,10)
„Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által,
és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette
a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a
békéltetés igéjét” (2 Kor. 5,18-19) Mert tetszett Istennek: „… hogy Őáltala békéltessen
meg, engeszteljen ki mindent, és Őáltala békéltesse meg a mindenséget Magával,
békességet szerezvén az Ő keresztjének, - a kínoszlopon kiontott - vére által; Őáltala
mindent, ami csak van, akár a földön, akár a mennyekben” (Kol. 1,20) „Ezért Isten
ingyen igazítja meg őket, megigazulásukat ingyen, az ő kegyelméből kapják, miután
megváltotta őket a Krisztus Jézus által, a Krisztus Jézus kifizette váltság általi
szabadítás révén, amelyet a Krisztus Jézus megváltó munkája fordított felénk. Mert
az Isten őt eleve elrendelte, és oda adta engesztelő véres áldozatul - fedélnek -
azoknak, akik az ő vérében hisznek, hogy igazságát megmutassa nekünk. Isten
ugyanis a korábban elkövetett bűnöket végtelen türelmében elnézte, és elengedte,
megbocsátotta” (Róm. 3,24-25) „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent,
hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért,
céltévesztésünkért” (1 Ján. 4,10).
774
Az Úr Jézus ígérete: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok” (Ján. 14,18)
. És szavát beteljesítette, erről így tesz bizonyságot az apostol: „Így is van megírva:
Lőn az első ember, Ádám, élőlénnyé; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé” (1 Kor.

24. Eféz. 3,4 Melynek olvasásából megérthetitek, hogy hogyan értem én, és
milyen az én ismeretem a Krisztus titka felől. Hogy milyen betekintést
nyertem Krisztus titkába.82
Eféz. 3,5 Amely a korábbi időkben, más nemzedékek idejében meg nem
ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett,
kinyilatkoztatott, felfedetett, lelepleztetett, az Istennek, az Ő szolgálatának
fenntartott, és a világtól elválasztott apostolainak, - az evangélium
nagyköveteinek, csodatevő erőkkel meghatalmazottainak - és prófétáinak,
15,45) Mert: „Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság” (2
Kor. 3,17) Péter apostol bizonyságtétele: „Mert Krisztus… miután halálra adatott
hústest szerint, de megeleveníttetett Szellem szerint. Így ment el a börtönben levő
szellemekhez is, és prédikált azoknak” (1 Pét. 3,18-19) És akik vették a Szent
Szellemet, befogadták az Urat, azokhoz így szól az apostol: „De ti nem vagytok
hústestben, hanem Szellemben, ha ugyan az Isten Szelleme lakik bennetek. Akiben
pedig nincs a Krisztus Szelleme, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár
a test, az én a bűn, a céltévesztés miatt halandó, de a Szellem örökéletet ad
megigazultság által” (Róm. 8,9-10).
775
Az Úr Jézus kijelentése: „... Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem
mehet az Atyához, csakis énáltalam” (Ján. 14,6). Az apostolon keresztül
megerősíttetik a kijelentés: „Aki által van a menetelünk is, mert megnyílt számunkra
az út, és szabadon járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk, élünk,
és vagyunk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk”
(Róm. 5,2) „Őbenne van bátorságunk és szabad utunk, bizodalommal való menetelünk
Istenhez a Benne való hit által” (Ef. 3,12) Hát: „Járuljunk azért bizodalommal a
kegyelem királyi székéhez, trónusához, hogy irgalmasságot nyerjünk, és kegyelmet
találjunk, alkalmas időben való segítségül, amikor segítségre van szükségünk” (Zsid.
4,16).
776
És tovább folytatja az apostol: „Mert a mi országunk mennyekben van, honnét az
üdvözítő Úr Jézus Krisztust is várjuk; aki az ő dicsőséges testéhez, az Ő személyéhez
hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket, a mi személyünket, azzal az erővel,
amellyel maga alá vethet mindeneket” (Fil. 3,20-21) Hiszen: „…titeket, kik holtak
valátok a bűnökben és a ti hústesteteknek körülmetéletlenségében, megelevenített
együtt Ővele, megbocsátván minden bűnötöket, A bemerítésben vele együtt eltemettek
benneteket, és vele együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki
feltámasztotta őt a halottak közül” (Kol. 2,13.12) „Ha tehát feltámadtatok a
Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten
jobbján ül. Az odafenn valókkal törődjetek, ne a földiekkel” (Kol. 3,1-2).
777
Az apostolok bizonyságtétele: „Az Istentől nekem adott kegyelem szerint, mint
bölcs és gondos építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban
mindenki, nézzen utána, és folyton ügyeljen arra, hogyan, és mi módon épít rá. Mert
más alapot senki sem vethet a meglevőn, a lerakott alapon kívül, amely egyszer
vettetett, mint ami már megvan, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,10-11) „Ez lett a
sarokkő, amelyet ti, az építők, megvetettetek, és nincsen üdvösség senki másban, mert
nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Csel.
4,11-12) János apostol látja a mennyei Jeruzsálem alapkövét: „A város falának

25. az Isten nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeknek, a Szellem
által:
Eféz. 3,6 Hogy tudniillik a pogányok, a nemzetekbeliek örököstársak és
egyugyanazon test tagjai, mert egy testbe vannak szerkesztve, és részesei
az ő ígéretének a Krisztus Jézusban az evangélium, a jó hír, az örömüzenet
által.83
tizenkét alapköve volt, és azokon a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve” (Jel.
21,14) Ez a prófécia is az Úr Jézus Krisztusban teljesedett be: „Ezért így szól az én
Uram, az ÚR: A Sionra egy követ teszek le, szilárd követ, drága sarokkövet alapul.
Aki hisz, az nem menekül el!” (Ézs. 28,16), Az apostol pedig folytatja kijelentést: „És
nincsen senkiben másban üdvösség . Mert nem is adatott emberek között az ég alatt
más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk, üdvözülnünk” (Csel. 4,12). Mert:
„Az a kő, amelyet az építők megvetettek, szegletkővé lett!” (Zsolt. 118,22) A vallásos
zsidókhoz így szól az Úr Jézus: „… Sohasem olvastátok-é az írásokban: Amely követ
az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi
szemeink előtt. Ezért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és olyan
népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét” (Mát. 21,42-43).
778
És: „Akiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő
segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való
munkássággal teljesíti a testnek növekedését a maga fölépítésére szeretetben” (Eféz. 4,16).
779
És megismétli a Szent Szellem által az apostol: „… Mert ti az élő Istennek
temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennük, és közöttük járok; és
leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2 Kor. 6,16) Az Úr Jézus szenvedése
előtti kérése így teljesült be: „Hogy mindnyájan egyek legyenek, úgy ahogyan te
énbennem Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy
elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Ján. 17,21).
880
Az apostol bizonyságtétele elhívásáról, feladatáról, és rabságáról: „Nekem,
minden szent között a legkisebbnek adatott az a kegyelem, hogy a pogányoknak
hirdessem a Krisztus mérhetetlen gazdagságát. Ezért vagyok én, Pál, a Krisztusnak
foglya ti érettetek, a pogányokért, a nemzetbeliekért; Ha ugyan hallottátok Isten
kegyelmének rendelkezését, melyet nékem adott a ti érdeketekben; Ennek az
Evangéliumnak lettem szolgájává az Isten kegyelmének ajándékából, amelyben
hatalmának ereje által részesített engem. „… A szerint a megbízatás szerint, amelyet
Isten nekem a ti javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Eféz.
3,8.1-2.7;Kol. 1,25).
881
És így folytatja az apostol: „Az örök korokban előzetesen tett elhatározása szerint,
amelyet megcselekedett, és megvalósított a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Eféz.
3,11) „Hogy kijelentse, kinyilatkoztassa, leleplezze az ő Fiát énbennem, hogy jó
hírként, örömhírként hirdessem őt a pogányok, a nemzetek között…” (Gal. 1,16).
882
Az apostol megvallása: „Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam
is kaptam…” (1Kor. 15,3) „Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam néktek…” (1Kor.
11,23) Mert: „Nekünk pedig kinyilatkoztatta, kijelentette, feltárta, megjelentette,
leleplezte, és nyilvánvalóvá tette Isten az Ő Szelleme által, mert a bennünk élő
Szellem mindent kutat, vizsgál, tanulmányoz, még Isten igazi lényegét is” (1 Kor. 2,10)

26. Eféz. 3,7 Amelynek szolgájává lettem az Isten kegyelmének ama
ajándékából, mely adatott nékem az Ő hatalmának és erejének munkája, és
működése szerint.
Eféz. 3,8 Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott és
jutott osztályrészül ez a kegyelem, ez az ajándék, hogy a pogányoknak, a
nemzetbelieknek örömüzenetül hirdessem a Krisztus végére mehetetlen,
felfoghatatlan, kinyomozhatatlan, kifürkészhetetlen gazdagságát.84
És a Galatáknak szintén megírja, hogy: „Tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az
az evangélium, azaz örömhír, jó hír, melyet én hirdettem, nem ember szerint való,
nem embertől származik. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra,
hanem a Jézus Krisztus kijelentése, kinyilatkoztatása által, a Krisztus Jézus
leleplezésén át jutottam hozzá” (Gal. 1,11-12).
883
Így szólt Isten szava a prófétán keresztül: „És eljegyezlek téged magamnak
örökre, és pedig igazsággal, a megigazítással, és könyörülettel, kegyelemmel és
irgalommal jegyezlek el. Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az
Urat. Mert bevetem veled a földet, és akit „Nincs irgalom”- nak hívnak, ahhoz
irgalmas leszek, a „Nem népem”- nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja:
Én Istenem!” (Hós. 2,18-19.22). Pál apostol a Rómabelieknek írott levelében idézi a
próféciát, ezzel azt is kijelentve, hogy ez a Krisztus népének szól: „Amint Hóseásnál
is mondja: Népemnek nevezem, amely nem volt az én népem, és szeretettnek azt, ami
nem volt szeretett, és aki irgalmat nem talált, irgalmasságot találónak. És lészen,
hogy azon a helyen, ahol ez mondatott nékik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő
Isten fiainak fognak hívatni.” (Róm. 9,25-26) Péter apostolon keresztül pedig
kijelentést nyer a prófécia beteljesülése: „Ti azonban választott nemzetség, királyi
papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy
tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. Akik
egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt
irgalom, most pedig irgalomra találtatok” (1 Pét. 2,9-10) És így valósult meg Isten
szava, amely kijelenti, hogy: „De lesz még annyi Izráel fiainak a száma, mint a
homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor
ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! - ezt mondják: Az élő Isten
fiai vagytok!” (Hós. 1,10) Ezért: „Nincs többé zsidó, sem görög: pogány; nincs
rabszolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a
Krisztus Jézusban. Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és
ígéret szerint örökösök” (Gal. 3,28-29) Azért: „Mert hiszen egy Szellemben mi
mindnyájan egy testté, egy személlyé meríttettünk be, akár zsidók, akár görögök:
pogányok, akár rabszolgák akár szabadok, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk
meg, Mert valamennyiünket egy Szellem itatott át. Ezért: „… nincs különbség és
nincs megkülönböztetés zsidó meg görög: pogány között; mert ugyanaz az Ura
mindnyájunknak, aki kegyelemben gazdag mindenekhez, és bőkezű mindazokhoz, akik
Őt segítségül hívják” (1 Kor. 12,13; Róm. 10,12) A Korintusbeliekhez pedig így szól az
Úr: „Ti… Krisztusé vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor. 3,23) És Pál apostol így
folytatja: „Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret
szerint örökösök” (Gal. 3,29).

27. Eféz. 3,9 És felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a
titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség
Teremtőjében.
Eféz. 3,10 Azért, hogy kijelentse, ismertté tegye, értésére adja, tudomására
hozza, és megismertettessék, most a mennybeli fejedelemségekkel, és az
égi helyeken lévő fennhatóságokkal, és hatalmasságokkal a kihívottak
közösségei az eklézsia által az Istennek sokféle, és szerfölött sokrétű
bölcsessége.85
884
És így folytatja az apostol: „Mert én ugyanis a legkisebb, legjelentéktelenebb
vagyok az apostolok között, aki nem vagyok méltó, és nem vagyok érdemes arra, hogy
apostolnak neveztessem, hogy apostolnak hívjanak, mert háborgattam, üldöztem az
Isten kihívott gyülekezetét, az eklézsiát. De Isten kegyelme által vagyok az, ami
vagyok. És az ő hozzám való, és nekem juttatott, belém árasztott kegyelme nem lőn
hiábavaló, nem volt sikertelen, nem maradt bennem hatástalan, nem lett
eredménytelen, tartalom nélküli, üres, semmit érő, vagy céltalan. Sőt többet
munkálkodtam, és keményebben dolgoztam, és fáradoztam, mint azok mindnyájan.
De nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme” (1 Kor. 15,9-10) „Ki előbb
istenkáromló, rágalmazó, gyalázkodó, becsmérlő, szitkozódó, az övéit üldöző és
erőszakoskodó ember valék: de könyörült rajtam, és mégis irgalmat nyertem, mert
tudatlanul cselekedtem hitetlenségben. Szerfelett megsokasodott pedig és bőségesen
kiáradt rám a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel.
Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra,
hogy megtartsa, üdvözítse a bűnösöket, akik közül első vagyok én. De azért könyörült
rajtam, hogy Jézus Krisztus bennem, és rajtam mutassa meg legelőbb a teljes
hosszútűrését, végtelen türelmét példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek Őbenne,
és így az örök életre jutnak” (1 Tim. 1,13-16). Mert az Úr Jézus az: „Aki által nyertük,
kaptuk, és vettük a kegyelmet és az apostolságot, az apostoli küldetést, megbízást a
hitben való engedelmességnek okáért. Hogy a hitnek minden nemzet meghódoljon,
hogy minden pogányok, minden nép, és nemzet között munkálkodjunk az ő neve
dicsőségére” (Róm. 1,5) „… A szerint a megbízatás szerint, amelyet Isten nekem a ti
javatokra adott, hogy teljesen feltárjam előttetek az Isten igéjét” (Kol. 1,25).
885
És így folytatódik a kijelentés: „Tudniillik ama titkot, mely el vala rejtve ősidők,
és világkorszakok, és nemzedékek óta az emberek elől, most pedig megjelentetett,
kijelentetett, kinyilatkoztatott, nyilvánvalóvá tétetett, és láthatóvá vált az Ő
szentjeinek. Akikkel az Isten meg akarta ismertetni, akiknek tudtára akarta adni azt,
hogy milyen nagy a pogányok, a nemzetek között eme titok dicsőségének gazdagsága.
Az tudniillik, hogy a Krisztus tibennetek van, a dicsőségnek ama reménysége” (Kol.
1,26-27) . És azért jelentetett ki: „hogy szívük felbátorodjék, összeforrva szeretetben,
és eljussanak a teljes bizonyossághoz vezető ismeret egész gazdagságára: az Isten
titkának, Krisztusnak ismeretére. Benne van a bölcsesség és ismeret minden kincse
elrejtve” (Kol. 2,2-3) Hatalmas titok ez, hogy: „... Isten megjelent hústestben...” (1
Tim. 3,16). És most már: „...a Krisztus ti bennetek van...” (Kol. 1,27) Erről a titokról
már Dávid is prófétált „...a Király ellenségeinek szívében” (Zsolt. 45,6) És folytatódik
a kijelentés: „Mert úgy tetszett neki, hogy megismertetvén velünk az Ő akaratának
titkát az Ő jó kedve, az Ő jóságos tetszése szerint, melyet eleve elhatározott, és