1. A mezőgazdasági biztosítások helyzete a zöldség-gyümölcs ágazatban
A zöldség és gyümölcs ágazatban a területek igen alacsony hányada biztosított és a
biztosítással rendelkező területek is általában alulbiztosítottak. A problémát nem lehet egy vagy
két dologra visszavezetni, az okok számosak és szerteágazóak, továbbá csak az egyik vagy
másik probléma megoldása önmagában nem jelent számottevő változást sem a biztosítások
számának alakulásában, sem pedig azok minőségében. Legfőbb okokként a jogi szabályozás
átgondolatlanságát és ellentmondásosságát, az adatközlési anomáliákat, a nyilvános és érdemi
adatbázisok hiányát, a piaci árak és az áruforgalom kiszámíthatatlanságát és a földtulajdon-
viszonyok helyi sajátosságait lehet említeni, de természetesen rengeteg más, a zöldség-
gyümölcs biztosításokat negatívan befolyásoló tényezőt találhatunk – ide sorolhatjuk például a
piaci biztosítók elmúlt években tanúsított magatartását is.
A jogi szabályozás tekintetében a hazai jogszabályok közül a 2011. évi CLXVIII.
törvényt és a 19/2014 (X. 29.) FM rendeletet kell figyelembe venni, azonban ezeket nem szabad
önmagukban vizsgálni, tekintettel kell lenni az uniós szabályozásra is és érdemes
összehasonlítani a nemzeti hatáskörbe utalt szabályokat más országok megoldásaival.
A jogi szabályozás problémái
A hivatkozott törvény célja a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más
természeti események miatti kockázatok hatásának enyhítésében való kockázatközösség
kialakítása, a mezőgazdasági termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének
megerősítése, az állami segítség hatékonyabbá tétele, és az érintettek arányos
felelősségvállalásának, valamint a mező- és erdőgazdaságot sújtó időjárási és más természeti
eredetű elháríthatatlan külső ok (vis maior) miatti káresemények hatásai egységes kezelésének

2. elősegítése. Míg a vis maior esetek hatásainak egységes kezelésére alkalmas a kárenyhítési
alap, hiszen annak forrásai kormányzati szereplők döntései alapján kerülnek kifizetésre és egy
országos, illetve területi, nemzetgazdasági problémát központilag gyorsabban meg lehet
oldani, addig a mezőgazdasági termelők öngondoskodáson alapuló felelősségének
megerősítése az elmúlt években nem látszik megvalósulni az alap hatására.
Ennek elsődleges oka, hogy a jogalkotó a törvény megalkotásakor láthatóan csak a
szántóföldi növénytermesztés kockázatainak megoldására törekedett és így próbált az egész
mezőgazdaságra vonatkozóan jogszabályt alkotni. Mindezeket alátámasztandó a törvény első
fejezete olyan általános rendelkezéseket, fogalmi meghatározásokat és
fogalommagyarázatokat tartalmaz, melyek a legcsekélyebb mértékben sem veszik figyelembe
a mezőgazdasági termelés olyan fontos ágazatait, mint a kertészet és állattenyésztés – annak
ellenére, hogy az uniós és hazai tendenciák mutatják ezek növekedő gazdasági fontosságát.
Ezen hiányosságokra tekintettel fontos lenne a fogalmak újradefiniálása olyan módon, hogy
az intenzív gyümölcstermesztésben és termesztő berendezésekben felmerülő problémákat is
figyelembe vegyék.
A fogalmi meghatározások tekintetében a következő meghatározásoknál van szükség
kiegészítésre, vagy változtatásra:
Aszály, aszálykár: biztosítási szempontból nem mindegy, hogy az aszály, illetve az
aszálykár az év mely szakaszában következett be, hiszen jelentős eltérés mutatkozhat egy nyár
eleji és egy közvetlenül a betakarítás előtt történt aszálykár esetén. Fontos, hogy míg egy
szántóföldi kultúra az aszály esetén bekövetkezett kárát a kárenyhítési alap téríti, addig egy
intenzív, öntözött ültetvény esetén a kifizetendő kár érdekében az öntözés esetlegesen
támogatást kapjon – tovább ösztönözve a korszerű termesztési technológiákat.
Átlaghozam: több más hozammal és termésmennyiséggel kapcsolatos fogalom mellett
a kárenyhítési és biztosítási rendszer egyik legnagyobb problémáját okozó, valamint az EU,
KSH és AKI felé jelentett adatok használhatatlanságát is eredményező meghatározás; míg a
szántóföldi kultúrák esetében kisebb problémát okoz, addig a zöldség-gyümölcs ágazatban
katasztrofális hatással van a központilag meghatározott, valós tényeket nélkülöző
átlaghozamokkal történő munka.
Belvíz: számos területen rendelkezésre állnak a belvíz problémát megoldó műtárgyak,
azonban ezek állapota és nyilvántartása elhanyagolt, így fontos lenne ennek a problémának az
állami szinten történő rendezése.
Egységes kérelem: tekintettel a hazai tulajdoni sajátosságokra, csak a tárgyévi
egységes kérelem alapján lehet biztosítási ajánlatot adni, mely alapján nem látszanak a

3. vetésforgók adatai, így nem lehet számolni azzal, hogy előző/következő évben milyen kultúra
volt/várható az adott területen, továbbá nem láthatóak a más években termesztett kultúrák
hozamai, csak az adott évé, így ezekkel sem lehet számolni.
Elemi káresemény: számos nagyobb, illetve vegyes gazdaságnál a növénykultúrában
nem keletkezik üzemi szinten 30%-nál nagyobb hozamcsökkenés, így hiába van súlyos kár,
mégsem jogosultak kifizetésre. További problémát jelent, hogy a kertészeti ágazatban számos
olyan elemi káresemény jelentkezhet, mely hozamcsökkenést, nem viszont minőségi
csökkenést okoz, továbbá a termesztő berendezések, jéghálók kárai sem a növénykultúrában
keletkeztetik a kárt, viszont jelentős kárnak számítanak.
Felhőszakadáskár: például cseresznye és meggy esetében, illetve számos szabadföldi
zöldség esetében a felhőszakadás nem mennyiségi, hanem minőségi kárt okoz.
Hozamcsökkenés, hozamérték-csökkenés: A referenciahozam meghatározásának
módja miatt a hozamcsökkenés irreális, a valóságtól elrugaszkodott, valótlan szám az esetek
nagy részében. Hasonlóan az átlaghozamhoz, értékelhetetlen adatokat eredményez súlyos
probléma a biztosítások tekintetében is, hiszen a referenciahozam és átlaghozam alapján
történik az államilag támogatott biztosítások ajánlatadása és emiatt alulbiztosítottak a
kertészeti kultúrák. A hozamérték csökkenés nem valós adatok alapján történik, ugyanis a
hozamértéket olyan évek hozamaiból is számítják, ahol már hozamcsökkenés volt! Nem
szerepel ugyanis egyik MVH-s adatközlés során sem sehol, hogy az adott évben az adott
kultúra hozama mekkora mértékű hozamveszteség után volt a jelentett mértékű. Tehát ha egy
70%-osan károsult évben a hozam 3t/ha, akkor sehol nem jelenik meg, hogy a terület
teljesítőképessége valójában 10t/ha, hanem a 3t/ha kerül rögzítésre és lesz referenciaadat.
Ennek következtében ha egy következő évben ismét 50%-os kár éri a termelőt, akkor az 5t/ha
lejelentett adat ellenére nem részesülhet majd kárenyhítésben, hiszen a korábbi értéknél ez
jobb, hiába volt ismét 50%-os kára!!!! Továbbá az is anomáliákat okoz a hozamokban, hogy
a frissen telepített ültetvények nincsenek semmilyen formában nyilvántartva, valamint az
adatközlés során a technológia (intenzitás, öntözés, jégvédelem, fagyvédelem) sincs
figyelembe véve. Ezáltal azok szenvednek hátrányt, akik munkaerő és technológia igényes
termesztést folytatnak és azok vannak előnyben, akik többtíz éves, rosszul termő
ültetvényeket tartanak fenn. Látható, hogy a rendszer lényegében nem veszi figyelembe a több
éves, évek alatt termőre forduló növényeket, csak egyéves kultúrákra van kitalálva.
Jégesőkár: akárcsak a felhőszakadáskár, kertészeti kultúrákban a jégeső is számos
esetben okoz a hozamcsökkenésen felül minőségi kárt is, mely következtében a termés
eladhatatlan/ csak feldolgozóipar részére válik eladhatóvá.

4. Kármegállapítást támogató szerv: Sehol sincs definiálva, hogy mely szervek az
illetékesek a megfigyelésben, az adatgyűjtésben, a kármegállapításban illetve ki az
adatszolgáltató, az sem meghatározott, hogy ezek az adatok hol, milyen formában, milyen
nyilvánossággal és/vagy költségért állnak rendelkezésre.
Mezőgazdasági biztosítás: Hiányzik a szabályozásból a termesztő berendezés, a jégháló,
takarófólia, holott számos termesztéstechnológiában ezek elengedhetetlen részei a
termesztésnek. Tekintettel a haszonállatokra, így a fólia/üvegház alatti növény is bele kell
tartozzon.
Mezőgazdasági káresemény: Tekintettel a hozamcsökkenés számolás módjára, így ez
sem számítható valós adatokkal és reálisan.
Referenciahozam, referenciahozam-érték, referencia időszak: Nem valós adatok
alapján történik a meghatározásuk az esetek döntő többségében.
Szántóföldi zöldség: A termesztő berendezésben termesztett zöldség is „szántóföldi
zöldség”-nek számít, az 2658/87/EGK rendelet nem tesz különbséget!
Tárgyévi-hozamérték: Újabb nem valós, alulbiztosítást eredményező, kötelezően,
referenciaként használandó adat. A tárgyévre az adott tárgyév ipari felhasználási árakat és nem
a valós árakat szabják referenciaként.
Téli fagykár: Fontos meghatározni, hogy ültetvény esetében a kár az elhalásból adódó
hozamcsökkenése (a következő évi hozam) a kár értéke, vagy az egyed kipusztulásának
következtében a szaporítóanyag + újratelepítés költsége is beletartozik-e?
Viharkár: Kertészeti kultúrákban az egyik legfontosabb káresemény, mely nem csak
mennyiségi, hanem minőségi kárt is okoz! Hasonlóan a korábbi károkra, a minőségi károk
befolyással vannak az adott évi „referenciaárra”, a valós piaci eladási árakra is, pontosan ahogy
a mennyiségi károk is!
A törvény továbbá szabályozza a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más
természeti események miatti kockázatok - a káreseményekben érintettek kölcsönös és arányos
felelősségvállalásával történő - kezelésének egységes rendjét, valamint kimondja, hogy a
mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más természeti események által okozott károk
miatti kockázatokat meg kell osztani a mezőgazdasági termelő, a termény felvásárlására a
betakarítást megelőzően szerződött felvásárló, a mezőgazdasági termelővel kötött

5. mezőgazdasági biztosítás esetén - annak keretei között - a biztosító, a mezőgazdasági
földterület bérbe-, illetőleg haszonbérbeadója, valamint az állam között.
Bátran kijelenthetjük, hogy a természeti események által okozott károk miatti
kockázatokat érdemben senki nem viseli! Példaképpen egy almaültetvény hektáronkénti
termelési értéke (25t/ha, 80.000 Ft/t) 2.000.000 Ft, melyre a befizetendő összeg 3.000 Ft.
(0,15%), kukorica esetén (7t/ha, 47.000 Ft/t) 329.000 Ft (0,91%), üvegházi paradicsom esetén
(500t/ha, 200.000 Ft/t) 100.000.000 Ft (0,003%)! A számok alapján minden kockázat a
termelőé abban az esetben, ha nem köt mezőgazdasági biztosítást. A jelenlegi gyakorlat azt
mutatja hazánkban – a többi európai országgal ellentétben, hogy a felvásárlók a legritkább
esetben viselik bármilyen tekintetben is a kockázatokat (nem kötnek biztosítást a felvásárolt
terményre). A földterület bérbe-, illetve haszonbérbe adója sem visel kockázatot és az állam
szerepvállalása is elhanyagolható, mivel a hozzájárulása megegyezik a termelőével a
kárenyhítési rendszerhez! Mindezek alapján a jogszabály gyakorlati alkalmazásával a
jogalkotó nem éri el a kívánt célt!
A törvény azt is kimondja, hogy a mezőgazdasági termelést érintő időjárási és más
természeti okok miatti és az e törvény szerinti kockázatközösség keretein belül meg nem térült
kockázatokat a mezőgazdasági termelő viseli. Ezek közé tartozik jelenleg a termesztő
berendezések, valamint a kertészeti technológiák során használt eszközök (öntözőrendszer,
fagyvédelem, jégvédelem) természeti kára is. A törvény ezen kívül a kárenyhítési alapban
való részvétel kötelezően, illetve önkéntesen történő szabályait is tartalmazza, valamint az
évenként rendelkezésre álló pénzösszeg biztosításának módját, mely összeg a korábban leírtak
alapján alkalmatlan a tervezett cél megvalósítására.
A biztosítások szempontjából fontos azon része a törvénynek, mely meghatározza a
mezőgazdasági termelőt sújtó időjárási kockázatokra kötött mezőgazdasági biztosítás díjának
támogatására felhasználható pénzforrásokat: az állam által évenként a központi
költségvetésből nyújtott támogatás, valamint az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból,
valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az Európai Unió kötelezően
alkalmazandó jogi aktusában foglaltakkal összhangban nyújtott támogatás. Ez is jelentős
problémát okoz, hiszen a központi költségvetésből származó összegek meghatározása
általában decemberben történik, így a biztosítások támogatásával kapcsolatos szabályozás
már a termesztési időszak közben alakul csak ki az adott évre. Ez okozza azt a problémát,
hogy vannak olyan kockázatok (téli fagy, tavaszi fagy), melyekre van állami támogatás,
azonban az állami támogatott biztosítások megkötésekor (április, május) az adott kockázat
lényegében már értelmezhetetlen.

6. A törvény továbbá szabályozza a kárenyhítő juttatás igénybevételének jogosultsági
feltételeit, ahol kitétel a 30%-ot meghaladó mértékű üzemi szintű hozamérték-csökkenés,
azonban Vegyes gazdaságok, illetve koncentrált termelési értékek esetén az üzemi szintű
hozamérték csökkenés számos esetben nem elérhető, illetve a hozamérték csökkenés a
számítási mód miatt valótlan viszonyítási adatokat mutat! Emiatt sok esetben hiába van
jelentős és valós kár, a termelő mégsem jogosult az igénybevételre, illetve a megítélt összeg
a referenciaadatok miatt a valóságtól távol áll!
Változtatásra ad okot az a kikötés is, hogy a kárenyhítő juttatásra való jogosultság
megállapításakor a termőre fordult és az elemi káresemény bekövetkezésekor még termő
ültetvényterület vehető figyelembe, hiszen a hozamokba és referenciaadatokba
beleszámítanak a még nem termő, frissen telepített ültetvények is!!! Ezzel is anomáliákat
teremtve a számadatokban, hiszen nincs külön kezelve sehol a nem termő ültetvény!
A jogszabály szerint csak a megítélt juttatás felére jogosult a gazdálkodó, amennyiben
nincs az adott kultúrára jellemző kockázatra biztosítása. Ez a kitétel lényegében azzal jár, hogy
a jelenlegi támogatott biztosítások alulbiztosítása révén „megvásárolható” a kárenyhítési összeg
50%-a, valamint azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a jelenlegi rendszer kétszeresen
hátrányos helyzetbe hozza a magas beruházási költségű, kármegelőző technológiákkal
rendelkező termelőket (jégháló, fagyvédelem), ugyanis a technológiai elemek káraira nem áll
rendelkezésre kárenyhítő juttatás, viszont a technológia következtében csökkennek a károk –
mindezek mellett viszont a befizetendő összeg nem változik. Tekintettel arra, hogy a
kárenyhítési rendszer a jelen formájában alkalmatlan a kockázatviselésre, ezt a pontot is erősen
át kell gondolni és a biztosításokat ösztönzendő, biztosítás kötéséhez célszerű kötni a bármilyen
nemű kifizetést!
A törvény továbbá rendelkezik az eljárás rendjéről - mely során meglepő módon nincs
lehetőség hiánypótlásra és iratpótlásra -, valamint a kötelező adatszolgáltatásról, mely során fel
sem merül, hogy az agrárkár-enyhítési szerv vagy az MVH bekérjen valós üzemi adatokat,
külön a terület valós hozam-teljesítőképességét és a kár után megvalósult hozamcsökkent
értéket, az ültetvény korát, a friss telepítésű ültetvények várható termőre fordulási idejét stb stb.
Esetlegesen a technológiát, hogy a terület öntözött-e, jéghálóval fedett-e, milyen piaci igényre
termel, üvegház/fólia van-e a területen. A törvény végül az agrárkár-megállapító szerv, az
agrárkárenyhítési szerv, valamint a mezőgazdasági igazgatási szerv kijelölését a Kormány
hatáskörébe, számos más feladatot – amiket törvényi szinten kellene szabályozni -, köztük a
hozamérték-csökkenés kiszámításának módját, a mezőgazdasági káresemények körét, azok

7. bejelentésének, igazolásának módját,a
z egyes káreseményekre kötött mezőgazdasági biztosítás
díjához nyújtott támogatás igénybevételének részletes feltételeit, a káresemények körét, és az
igazolás módját, a természeti esemény miatt egyes mezőgazdasági terményekben keletkezett
károk enyhítése érdekében igénybe vehető támogatás igénybevételének részletes szabályait a
Miniszter hatáskörébe utalja.
A törvényhez hasonlóan az FM rendelet is számos ponton szorul változtatásra és
kiegészítésre, tekintettel arra, hogy az is elsősorban a szántóföldi kultúrák biztosításához
alkalmazkodik és nem igazán veszi figyelembe a kertészeti termesztés sajátosságait. A
legnagyobb probléma a rendelettel a többéves kultúrák időbeli kockázatainak figyelmen kívül
hagyása. A fogalmi meghatározások tekintetében a tűzkár üzemi szintű 30%-os
meghatározása – a törvényhez hasonlóan - átgondolásra szorul a vegyes- illetve koncentrált
termelési értékű gazdaságok miatt, valamint ajánlott a termesztő berendezések és technológiai
elemek kárának átgondolása is.
Az FM rendelet legjelentősebb problémája, hogy a támogatási kérelem benyújtási
határideje május 31. Ez nem lenne probléma, ha az adott évre a biztosítási támogatásokkal
kapcsolatos szabályozás már előző év őszén rendelkezésre állna, valamint a hazai tulajdoni és
földbérleti viszonyok nem naptári évvel változnának. Mindezen problémák mellé még
hozzáadódik az állami tulajdonban lévő földeken gazdálkodók bizonytalan földbérleti
helyzete. Ha ezeket figyelembe vesszük, akkor láthatjuk, hogy milyen nehézségekbe ütközik,
ha valaki az egységes kérelmet megelőző évben kezdi a termesztési évet, ami gyakorlatilag
az összes mezőgazdasági ágazatra érvényes – akár többéves ültetvényt, akár termesztő
berendezést, akár szántóföldi növényeket, akár az állattenyésztést nézzük. Az egyetlen kivétel
talán a szabadföldi zöldségtermesztés, bár érdekes kérdés, hogy a kiültetés előtt ki viseli a
kultúra kockázatát, illetve egy tavaszi fagy milyen hatással van egy korán kiültetett kultúrára.
A fő problémát tehát azok a kockázatok jelentik, amelyek a szerződés megkötése, illetve a
támogatási kérelem benyújtása előtt is esedékesek. Ezekről természetesen az adott biztosítási
szerződések rendelkeznek, hogy mikortól, milyen kockázatokra áll fedezetben a biztosító,
azonban a rendelet átgondolatlanságát mutatja, hogy olyan kockázatokra kell állami
támogatott konstrukciót biztosítania a biztosítónak, amire még nincs szabályozás.
Példaképpen egy 2016-os tavaszi fagy kockázatra úgy kéne szerződnie a biztosítónak ősszel
vagy télen, hogy még nincs vonatkozó jogszabály. A másik jelentős probléma a rendelettel,
hogy nem veszi figyelembe az adott kultúrák legjelentősebb kockázatait, vagyis az esetek
többségében olyan kockázatokra nyújt fedezetet támogatottan, amik nem okoznak jelentős

8. károkat az adott növénynél – az adott A, B, C típusok növénylistáját tekintve. Éppen ezért
fontos lenne a kategóriák és a növények besorolásának újragondolása. Míg az A típusú
biztosítás lefedi az összes fontos szántóföldi növényt, addig gyümölcsök közül csak alma és
körte szerepel a listán. Ennek ellenére az A típus tartalmazza az összes kockázatot. Emellett
azt láthatjuk, hogy a fontos csonthéjasok és számos szabadföldi zöldség esetén a legfontosabb
kockázatot jelentő tavaszi fagy csak C módozatban köthető, habár jelentős igény jelentkezik
rá.
A további probléma, akár csak a törvény esetében, az a hozamadatok kezelése. A
támogatott biztosítások kapcsán is adatszolgáltatási kötelezettség van, itt azonban már
konkrétan befolyásolják a biztosítások mértékét és komoly alulbiztosítottságot
eredményeznek a már korábban említett okok miatt. A hozamcsökkent korábbi évek valós
adatként történő kezelése, a nem termő friss ültetvények átlaghozamba történő beszámítása, a
kárenyhítő alap felé kötelezően korlátos adatok jelentése mind olyan dolog, ami értéktelenné,
okafogyottá teszi a biztosításkötést. Szintén nincsenek figyelembe véve a
termesztéstechnológiák, az esetleges termésbiztonságot növelő beruházások és a termesztő
berendezések. A jelenlegi szabályozás alapján nagyjából 50t/ha paradicsom hozam alapján
köthető támogatott biztosítás függetlenül attól, hogy az szabadföldi, fóliában vagy
üvegházban termesztett növény, ami a biztosítási fedezetet tekintve 10-15-szörös
alulbiztosítás. hasonló, bár konszolidáltabb eredményeket kapunk intenzív és korszerű
(jégháló, fagyvédelem, öntözés) gyümölcsösök esetében is. A számok még nagyobb eltérést
mutatnak, ha friss telepítésről, korszerű, piaci igényeknek megfelelő fajtaválasztásról
beszélünk. Egy valós példa több kultúra termesztése esetén (40 ha alma, 5 ha cseresznye, 4
ha kajszi, 2 ha szilva, 4 ha meggy, 12 ha kukorica, 5 ha őszi búza, 2 ha tritikálé, 1 ha őszi
árpa): a valós termelési érték, amire az adott fajták a megfelelő technológia (növényvédelem,
agrotechnika, betakarítás, post-harvest stb.) mellett képesek, abban az esetben, ha nincs
természeti kár kb. 110.000.000 Ft. Az említett ültetvényekre és szántókra az elmúlt évek
kistérségi hozamadatai alapján (tekintettel az időjárásra és a kistérség termesztési
technológiájának színvonalára) és az éves felvásárlási árakat (amik ipari felvásárlási árak, ha
ennyiért tudnák csak értékesíteni a termelők, akkor gyakorlatilag az esetek többségében az
önköltségi árat sem érnék el) figyelembe véve 19.000.000 Ft-ra lehetne támogatott biztosítást
kötni. Ez nagyjából 5-6-szoros alulbiztosítás. Mindez azt mutatja, hogy a jelenlegi
szabályozás nem ösztönzi a magas termelési értékű kertészeti termesztést, illetve a magas
értékű árutermelés biztosítását, amit mindenképpen meg kell változtatni.

9. Támogatási lehetőségek kihasználatlansága
A mezőgazdasági biztosítások esetében – ahogy sok más biztosítási területen is – a
biztosítás feladata az üzemi tevékenység biztonságának pénzügyi eszközökkel történő
megvalósítása. Mit is jelent ez? Azt, hogy egy jelentős természeti csapás esetén is biztosítva
legyen a tevékenység jövőbeni folytatása, vagyis a kieső termést, illetve a termés
minőségének csökkenése miatti bevételkiesést pótolja a biztosítás, így a következő
termesztési ciklushoz szükséges anyagi feltételek rendelkezésre álljanak. Más biztosítási
területtel ellentétben, a mezőgazdasági biztosítások esetén számos állami és uniós támogatási
lehetőség rendelkezésre áll, ám ezeket hazánkban – a többi uniós tagországgal ellentétben –
csak nagyon korlátozottan veszik igénybe a gazdálkodók. Az államilag támogatott
konstrukciókról és azok problémáiról már esett szó, azonban ezek önmagukban nem
indokolják a támogatott biztosítások alacsony számát. A zöldség-gyümölcs ágazatban jól
látszik, hogy a magas termesztési érték és a nagyobb kockázat következtében a biztosítási
díjak is magasabbak. A termesztők a legtöbb esetben likviditási problémákkal küzdenek, így
a biztosítási díjak előre történő finanszírozása az ő esetükben jóval nagyobb terhet jelent.
Jelentős könnyítést és biztosítás kötésre ösztönző erőt jelentene, ha a támogatás (akár kisebb
intenzitással) egy része nem év végén, illetve következő év tavaszán kerülne kifizetésre.
Az állami támogatott biztosításokon kívül lehetőség van TÉSZ-ek működési
programjában is támogatást igényelni uniós forrásból mezőgazdasági biztosításokra. Ezzel a
lehetőséggel jelenleg egyetlen TÉSZ sem él, annak ellenére, hogy a támogatás intenzitása
90%. A jogi szabályozás több problémát is felvet ezzel kapcsolatban, ugyanis a hazai
szabályozás azt mondja ki, hogy csak államilag támogatott biztosítások támogatásra fordítható
a működési programban a biztosításokra fordítható támogatás, ez azonban felveti a támogatás
kétszeri igénybevételének problémáját. Tehát ismét egy olyan problémába ütközünk, amit jól
láthatóan a jogalkotó nem megfelelően átgondolatlanul szabályoz. Sajnálatos módon azonban
az az általánosan látható probléma, hogy a legtöbb hazai TÉSZ valójában egy kiskereskedő
érdekeltségébe tartozó felvásárló, aki ezen tevékenységén kívül mással nem igazán
foglalkozik, annak ellenére, hogy a biztosítási támogatásokon kívül számtalan más olyan
pályázati lehetőség áll a TÉSZ-ek rendelkezésére, ami javítaná a hazai zöldség-gyümölcs
ágazat versenyképességét és a termelők kapcsolatait és szaktudását. Sok esetben személyi és
információhiányra, valamint a pályázati lehetőségek bonyolultságára is hivatkoznak a TÉSZ-

10. ek és a termelők. Ennek érdekében a szakmai szervezeteknek van számos elvégezendő
feladatuk.
Jelentős eltérések a termesztéstechnológiában
A korábban már említett anomáliák mellett a termesztéstechnológia eltérései is
visszaköszönnek a mezőgazdasági biztosításoknál. Mind a kárenyhítő rendszerben, mind pedig
a támogatott biztosításoknál problémát jelent az azonos kultúrák széles termesztéstechnológiai
skálán történő termesztése és ezek mégis egyformán történő besorolása. Sajnálatos módon az
adatbázisok semmiféle különbséget nem tesznek a technológiák, az ennek következtében
különböző hozamok, termesztési költségek, post-harvest igények és az eladási árak
tekintetében. Teljesen más az éves üzemi költsége egy intenzív, egy szuperintenzív és egy
hagyományos almaültetvénynek, mégis a jogszabályi rendelkezés következtében egyformán
kell őket kezelni, amennyiben állami támogatást kívánnak igénybe venni. Hasonló a helyzet a
termesztő berendezések és a szabadföldi zöldségek tekintetében is, itt sem tesz különbséget a
jogszabályi háttér. A különböző termesztéstechnológiák következtében továbbá jelentősen
eltérnek az éves termesztési ciklusok, az inputanyagok és szaporítóanyagok beszerzési
időpontja, a betakarítás/szedés ideje, a növényvédelmi és tápanyag utánpótlási beavatkozások
időpontjai, az esetleges hűtőtárolási időszakok. Ennek a biztosítások szempontjából azért van
jelentősége, mert fontos lenne, hogy ne csak egy időpontban lehessen támogatási kérelmet
beadni, hanem folyamatos legyen a beadási lehetőség abban az esetben, ha a technológiai
elemek biztosítására is lehetőség lenne támogatást szerezni. Továbbá fontos, hogy a
kármegelőzési technológiai elemek valamilyen módon megjelenjenek a támogatás mértékében
az elbírálásnál.

11. Hosszú távú gazdálkodási tervek hiánya, eladási árak változékonysága, nem tervezhető
ügymenet, változó tulajdonviszonyok, összefogás hiánya, magas áfa
A jelenlegi hazai termesztés jelentős részénél látszik a hosszú távú gazdálkodási tervek
hiánya. Ezt mutatja a legtöbb esetben korlátoltan rendelkezésre álló likvid tőke és a
felhalmozott tartalékok hiánya. Számos esetben azzal szembesülünk, hogy nincsenek
termelői/termeltetői szerződések, nincsenek éves gazdálkodási tervek, nincsenek hosszú távú
földbérleti szerződések. Az „egyik napról a másikra” gazdálkodási gyakorlat okait több
területen kell keresnünk. Az egyik legfontosabb oknak a hazai kiskereskedelmi piacot, a magas
áfát és a tervezhetetlenül változó felvásárlási árakat tekinthetjük. Ezzel összefüggésben vannak
az állami földbérleti lehetőségek kiszámíthatatlanságai és a termelői összefogás hiánya.
A hazai árakat jelenleg elsősorban a felvásárlók diktálják és ez termelői összefogás
nélkül rövid- és hosszú távon is változatlan marad. Az összefogás és a tervezés hiánya gátolja
az egységes, nagymennyiségű áruval történő megjelenést a piacon – azonban látunk sikeres
próbálkozásokat főleg a hajtatott zöldségtermesztésben. Az egyoldalú piaci árképzés
következtében a legtöbb esetben olyan módon alakul az ár számos zöldség-gyümölcs
tekintetében, hogy éppen nyereséges, ám a legtöbb esetben nem gazdaságos a termesztés, az
(ipari) felvásárlási árak egy-két növény kivételével éppen csak hogy elérik az önköltségi árat,
ám az elmúlt néhány év során láttuk, hogy kormányzati beavatkozás nélkül még az alatt is
maradtak volna. A jelenlegi piaci környezetben a haszon nagy része nem a termesztőknél és a
mezőgazdaságban dolgozóknál, de még nem is feldolgozóiparnál, hanem a kiskereskedelemben
csapódik le, ami egész termékpályákat lehetetlenít el. Itt kaphatnának szerepet a TÉSZ-ek
valójában, ha nem csak a kiskereskedelmi szereplők felvásárló pontjai lennének, kihasználva a
jogszabályok nyújtotta további EU-s pályázati lehetőségeket, hanem valós értékesítési,
szervezési munkát végeznének a termelők érdekében. Tevékenységük által számottevően
megnőhetne a biztosítások száma és fontossága, amennyiben akár kifejezetten ilyen célból
létrejött TÉSZ-ek közreműködésével közvetlenül jönnének létre a kereskedelmi
megállapodások a termelők és a feldolgozók között. Sajnálatos módon azonban a jelenlegi
környezetben igen nehéz megingatni a Nagybani piac „maffia-jellegű” monopóliumát. A
zöldség-gyümölcs kereskedelemben jelentős mértékben van jelen a feketekereskedelem is a
magas áfa miatt, amit semmi nem indokol, hiszen a legtöbb esetben kettő, maximum három

12. szereplőn megy keresztül a termék, amíg a vásárlóhoz kerül. Az áfa jelentős mértékű
csökkentése nagy mértékben járna együtt a feketekereskedelem csökkenésével, javítva és
pontosítva az adatbázisokban szereplő termelési számokat. A megfelelő TÉSZ-es
közreműködés számottevően csökkentené a kiskereskedelemben „hozzáadott érték” nélkül
lecsapódó pénzösszegeket, így több pénz maradna a termelőknél és a feldolgozóipar is kisebb
költségekkel tudna termelni. Hasonló eredményt érhetne el a friss piaci kereskedelemben egy
országos, akár központilag létrehozott kereskedelmi szervezet, amely figyelve a nemzetközi és
hazai árakat, mintegy zöldség-gyümölcs tőzsdeként működne – ehhez persze a korábban
említett nagybani piac monopóliumának megszüntetésére van szükség. A magasabb és több
éves szerződések által garantált árak, az alacsonyabb áfa, a tőzsde-rendszerű kiskereskedelem
mind a tervezhetőbb gazdálkodás felé mozdítaná el az ágazatot, aminek következtében az
immár teljesítési kötelezettséggel rendelkező termelők motiváltabbak (lényegében
kényszerítettek) lennének a biztosításkötésre – a nyugat-európai tendenciák alapján pedig nem
is a termelők, hanem a felvásárlók kötnének biztosításokat az „előre” megvásárolt árura.
A hazai változó tulajdonviszonyok, földbérleti szerződések, állami földeladások
karöltve a májusi egységes kérelem beadási határidejével, valamint az állami támogatott
biztosítások év végi jogszabályi megjelenésével ellentmondásos helyzetet teremtenek a
mezőgazdasági biztosítások értékesítési területén. Ezek mellé társul az az érdekesség, hogy a
földbérleti szerződések naptári évhez kötöttek, valamint a kertészeti pályázatok is az év végén/
év elején jelentek meg az elmúlt években. Számos gazdálkodó nem tudja, hogy az ősszel
elvetett kultúra következő évben még az ő területén lesz-e, sőt van olyan ültetvény is, ahol
hasonló a helyzet – nem tudni, hogy a több éve állami bérelt területen telepített gyümölcsös a
gazdálkodó kezelésében marad-e. Nem meglepő tehát, hogy az ősszel/télen/tavasszal történő
biztosításkötési hajlandóság nem túl jelentős, ugyanis a kis- és közepes gazdaságok jó része
küzd a felsorolt problémákkal, így még ha a hajlandóság fenn is áll, a szabályozások
következtében az eljárás bonyolultsága miatt inkább nemet mondanak a biztosításkötésre.

13. Kormányzati stratégia hiánya
A korábban felsorolt problémák kezelése érdekében elengedhetetlen egy olyan
kormányzati stratégia létrehozása, mely biztosítja a zöldség-gyümölcs ágazat termesztésében
megfelelő gazdálkodási tervezhetőség kialakítását – ezzel a termesztési és gazdasági anomáliák
szabályozását, valamint a kárenyhítő és biztosítás-támogatási rendszer újragondolását – így az
előre nem tervezhető kockázatok pénzügyi eszközökkel történő fedezetét. Mindezek érdekében
fontos újragondolni a TÉSZ-ek hazai szabályozását, meg kell vizsgálni, hogy az egyes TÉSZ-
ek milyen termelői/felvásárlói körrel rendelkeznek és szankcionálni azokat az eseteket,
amelyek egyértelműen elősegítik a kiskereskedelem monopolizációját és ellehetetlenítik a
termelő számára is gazdaságos árképzést. Szükség van egy olyan szervezet létrehozására, mely
kormányzati és szakmai támogatással naprakész piaci információt biztosít és lehetőséget ad a
friss fogyasztású zöldség-gyümölcs gazdaságos áron történő forgalmazására. Közösségi (ez a
TÉSZ-ek feladata) és állami központi logisztikai központok (hűtőházak) létrehozása az
egységes nemzetközi és belföldi árualap tárolásához és forgalmazásához, megfelelő minőségi
színvonal biztosítása egy zöldség-gyümölcs „közraktárjegy” rendszer elindításához. Emellett
elengedhetetlen olyan stratégia kialakítása, mely fajonként figyelembe veszi és javaslatot ad
post-harvest technológiák alkalmazására, feltárja a megfelelő fajta- és területválasztások, piacra
küldés időpontjának gazdasági hatásait (pl. hűtőtárolt hagyma és répa forgalmazása a jelenlegi
dömping-ár, majd kényszerű import helyett).
Időhiány, emberhiány
Bár a biztosítások témaköréhez közvetlenül nem kapcsolódik a probléma, de az is
látható a jelenlegi kis- és közepes vállalkozásoknál, hogy bizonyos teendőkre, így a termeléshez
nem közvetlenül kapcsolódó ismeretszerzésre, a pályázati lehetőségek megismerésére, külföldi
termesztőkkel, gyártókkal, forgalmazókkal való kapcsolatfelvételre nem jut ideje sem a
vezetőknek, sem pedig a foglalkoztatottaknak. Mindemellett a kiszámíthatatlan piaci
viszonyok, a szakképzett munkaerő hiánya, a bonyolult adózási és foglalkoztatási szabályok –

14. és a hetente, havonta változó jogi szabályozások – miatt ezen feladatokra nehéz alkalmas
személyt találni. A családi gazdaságokra továbbá jellemző az egyszemélyi vezetés és az „én
majd megcsinálok mindent” mentalitás, ami egy bizonyos üzemméretig még talán érthető
lenne, de egy határ felett már a termelés kárára megy a dolog. Ebben a tekintetben is fontos
feladat hárul a TÉSZ-ekre, a szakmai szervezetekre és a kormányzatra, hogy az
információáramlást elősegítsék és a pályázati, biztosítási és egyéb lehetőségekkel kapcsolatos
hírek naprakészen jussanak el a termelőkhöz.
Hiteles központi adatbázis hiánya
Az államilag támogatott biztosítások és a kárenyhítő rendszer problémáinak – azon belül
pedig a nem megfelelő biztosítási összegre és megfelelő kockázatra történő szerződéskötések
– egyik legjelentősebb okát a kötelező adatközlések rendszereinek, valamint a hivatalosan
közzétett adatbázisok ellentmondásainak tulajdoníthatjuk. A mezőgazdaság és kormányzat
különböző szervezeteinek kommunikációs hiányosságai, az adategyeztetések
rendszertelensége, a különböző adatsorok eltérő módon történő értelmezése és alkalmazása az
összes adatot kezelhetetlenné és hiteltelenné teszik. Az adatközlések termelői részről történő
valódiságát a magas áfa és az adóhatóság részéről történő ellenőrzésektől való félelem, a valós
adatok közlése következtében a támogatási és pályázati rendszerekben hátrányos helyzetbe
kerülés akadályozza, valamint a tulajdonviszonyok, újratelepítések, vetésforgók alkalmazása
nehezíti. Az adatbázisok és adatközlések problémáját jól mutatja, hogy jelenleg nagyon kevés
olyan kultúra van – talán egy-két gabona és ipari növény -, ahol megegyeznek a termesztési és
áradatok a különböző szervezetek közzétett adatbázisaiban (FM, KSH, AKI, FruitVeB, MVH,
FAO, eurostat). Az adatbázisok eltérései mellett további már korábban említett probléma, hogy
jelentős fontossággal bíró információk is kimaradnak belőlük, amik első pillantásra
lényegtelenek, de szakmai szempontból fontosak – jövőbeni faj/fajtaváltási stratégiák,
támogatási pályázatok stb esetén. Ilyenek a használt fajták, a friss telepítések külön területként
kezelése, az öntözöttség, a különböző kármegelőzési technológiák, megcélzott piac, termék
feldolgozottsága, terület valós időjárási kockázatai. Természetesen nem kötelezhető a legtöbb
további adat esetében a termelő az önálló fejlesztésre és adatközlésre, valamint
visszamenőlegesen az adatok az esetek többségében már nem állnak rendelkezésre, de

15. amennyiben az adatok elérhetőek (napjainkban egy friss ültetvény/termesztő berendezés
esetében ezek rendelkezésre állnak), akkor nem jelent jelentős többletköltséget ezen adatok
regisztrálása. Az adatbázisok adatainak egyeztetése és valamilyen ösztönzött módon történő
közelítése a valósághoz elengedhetetlenül fontos az érdemi adathasználat érdekében.
Drága biztosítások, „Hol éri ez meg nekem?”, „Velem még nem történt ilyen.”,
„Fizet-e a biztosító?”
Ahogy számos gyümölcsfajta esetében láthatjuk – szerencsére a hajtatott
zöldségtermesztésben ez a tendencia már nem annyira tapasztalható -, hogy sok tekintetben
még mindig a korábbi, régóta megszokott beidegződések élnek. Akár a héjasok fajtaválasztását,
akár a meggyültetvények telepítését, akár a csonthéjasok és dinnye piacra juttatását, akár a post-
harvest technológiák és az elnyújtott érésű fajtasor fontosságának megítélését vesszük
példaként. Hasonlóval szembesülünk akkor is, ha a mezőgazdasági biztosítások kerülnek szóba.
Az első kérdések általában a zöldség-gyümölcs ágazatban, hogy ez gépbiztosítás-e, mennyibe
kerül, miért ilyen drága és hol éri ez meg a termelőnek.
Érdekes, hogy míg a mezőgazdasági gépbiztosítások valóban fontosak a folyamatos
gazdálkodás szempontjából, mégis a termésbiztosítások közel nem annyira „kívánatosak” a
zöldség gyümölcs ágazatban – ellentétben a nyugat-európai gyakorlattal. Ennek oka a korábban
említett bizonytalan ügymenetben keresendő. A folyamatosan biztosított tervezhető bevételek,
a likviditás hiánya azt eredményezi, hogy hiába kötne valaki biztosítást, az esetek döntő
többségében (KKV-k esetében) nem tudja előre megfinanszírozni a viszonylag magas - a
szántóföldi kultúrákhoz viszonyítva - biztosítási díjat. A magas díjat azonban a magas termelési
érték és a jóval nagyobb kockázat generálja és a lehetőségeket az sem könnyíti meg, hogy míg
más országokban a biztosított területek nagy aránya miatt jelentősen megoszlik a kockázat a
biztosító részéről, addig a hazai viszonyok miatt – kevés biztosított területhez nagy kockázat és
biztosítási összeg társul – a biztosító számára is jóval nagyobb a kockázat, ha a károk nem
oszlanak meg és a számuk is magas. Abban a tekintetben is ellentmondásos a gondolkodás a
környező országokkal és a világban tapasztalható tendenciákkal összehasonlítva, hogy a hazai
gazdálkodók elsődleges szempontja, hogy a befizetett biztosítási díjat „visszakapják”. Ez

16. természetes elgondolás lenne, ha nem egy-két évben gondolkodnának. Ha megnézzük az
időjárási tendenciákat, látható, hogy 5-10 éves távlatban az esetek legnagyobb részében olyan
jelentős kár keletkezik, hogy a biztosítási díj többszörösét fizeti ki a biztosító. Azt azonban
mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy a mezőgazdasági biztosítások elsődleges szerepe
nagy károk esetén értékelődik fel, hiszen ilyen esetekben az egyébként is bizonytalan gazdasági
körülmények mellett biztosított a termesztő további – következő évi – fennmaradása, valamint
a termelési kötelezettsége esetleges szerződés esetén. Sokan gondolkodnak úgy, hogy nekik
még nem történt komolyabb káruk és inkább tartalékolnak, tőkét halmoznak fel egy esetleges
kárra számítva biztosításkötés helyett. A KKV-k között kevesen vannak abban a helyzetben,
hogy 2 év teljes árbevételét tartalékolják, márpedig aki ezt nem tudja megtenni, annak szüksége
van biztosításra, egyébként a vállalkozás működését és fennmaradását kockáztatja – nem
mellékes módon a tartalékolást aktív beruházásokra fordíthatja, tovább növelve a vállalkozás
hatékonyságát és bevételeit. A jelenlegi piaci biztosítók között több olyan is van, akiknek
részben tisztességtelen magatartása miatt bizalomvesztés alakul(t) ki a mezőgazdasági
biztosításokkal kapcsolatban, ennek következménye az, hogy felmerülő kérdés lehet, hogy
fizet-e a biztosító – és ha igen, akkor mire és mennyit. Ennek okai a különböző módon történő
kárfelmérés, a nem megfelelő kockázatra kötött biztosítás, az általános- és mezőgazdasági
biztosításokkal kapcsolatos ismeretek hiányosságai.
Bonyolult biztosítási termékek, hiányos biztosítási ismeretek, hiányos mezőgazdasági
ismeretek, kármegelőzési megoldások figyelembe vétele
A jogi szabályozás hiányosságainál láthattuk, hogy a termésbiztosítási termékek
bonyolultak. Számos módon kombinálhatóak a kockázatok egy adott kultúránál a támogatott
termékek esetén, emellett figyelembe kell venni a termelői- és kistérségi terméshozamokat, a
felvásárlói- és piaci árakat, a használt technológiát, tisztában kell lenni a támogatási kérelem
folyamatával, a kárenyhítési rendszerrel, az adott kultúrára jellemző kockázatokkal, az adott
kockázatokra jellemző kárküszöbökkel és önrészekkel, a befizetési határidőkkel. Az esetek
többségében a termelők és a biztosítást értékesítők külön-külön nem rendelkeznek ezzel a
tudással. Éppen ezért fontos, hogy a biztosításokkal kapcsolatos ismeretek eljussanak a
termelőkhöz, a termesztéssel kapcsolatos tudásanyag pedig a biztosítókhoz és az

17. alkuszcégekhez. Ebben a jövőben fontos szerepe van a biztosítóknak a kormányzatnak és a
szakmai szervezeteknek, ugyanis a jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy számos félreértés
történik és ennek következményeként nem megfelelő szerződés kerül aláírásra – akár a
biztosító, akár a gazdálkodó részéről.
A jelenlegi biztosítások viszonylag kevés figyelmet szentelnek a különböző
kármegelőzési megoldásoknak, esetlegesen a károkat csökkentő tényezőknek (ennek fő oka,
hogy a támogatott biztosítási és a kárenyhítő rendszer a szántóföldi kultúrákra van szabva, ahol
nem léteztek/léteznek ilyen jelentős megoldások). Ezek közé sorolhatjuk a jégvédő háló-
rendszereket, a fagyvédelmi technológiákat, a jégelhárító rendszereket, az esővédő fóliákat, a
vízügyi megoldásokat, termesztő berendezéseket, de akár egy meteorológiai állomást vagy egy
öntözőrendszert is. A jövőben az uniós pályázati lehetőségeknek köszönhetően ezek a
megoldások remélhetően nagyobb számban kezdenek elterjedni és ahogy a termelők felmérik
ezek fontosságát, úgy az ezekkel kapcsolatos biztosításokra is igény lesz – akárcsak az ebben
az irányban történő jogi szabályozás finomítására, valamint a kormányzati és szakmai szereplők
felelős közreműködésére.
Budapest, 2015. december 31.
Galambos Szabolcs