3. Phylacteria, Mosel-vidék, 12. század közepe. Szentpétervár, Ermitázs
A hátoldal felirata:
NEC DEVS EST NEC HOMO QV(a)M PRESENS CERNIS IMAGO,
SED DEVS EST ET HOMO QVEM SACRA FIGVRA(t) IMAGO
4. Opus Caroli Regi contra synodum (Libri Carolini), IV,16
Offeruntur cuilibet eorum, qui imagines adorant, verbi gratia Valamely képimádónak példának okáért mutatnak két
duarum feminarum pulcrarum imagines superscriptione felirat nélküli képet, amelyek szép nőket ábrázolnak; ő
carentes, quas ille parvipendens abicit abiectasque quolibet in ezeket semmire sem értékelve elveti, és mint elvetetteket
loco iacere permittit. Dicit illi quis: 'Una illarum sanctae Mariae bárhová ki is dobhatja. De ha valaki azt mondja neki: az
imago est, abici non debet; altera Veneris, quae omnino egyik kép Szűz Mária képe, azt nem lehet kidobni, a másik
obicienda est', vertit se ad pictorem quaerens ab eo, quia in Venusé, amit persze ki lehet dobni; akkor a festőhöz fordul,
omnibus simillimae sunt, quae illarum sanctae Mariae imago kérve, hogy mondja meg neki: melyik kép Máriáé, melyik
sit vel quae Veneris? Ille huic dat superscriptionem sanctae Venusé, mert mindenben hasonlítanak egymáshoz. A festő
Mariae, illi vero superscriptionem Veneris: ista, quia az egyiknek Szűz Mária feliratot adja, a másiknak Venust.
superscriptionem Dei genetricis habet, erigitur, honoratur, Mármost az Isten Anyja című képet felmagasztalják,
osculatur; illa, quia inscriptionem Veneris, Aeneae cuiusdam tisztelik, csókolgatják; a Venus feliratút, amely a menekülő
profugi genetricis, habet, deicitur, exprobatur, exsecratur. Pari Aeneas anyját ábrázolja, kivetik, gyalázzák, kiátkozzák;
utraeque sunt figura, paribus coloribus, paribusque factae holott mindkettő azonos alakot ábrázol, hasonló színekkel
materiis, superscriptione tantum distant. | Dicat mihi, quaeso, és anyagokkal készült, csak éppen feliratukban
Epiphanius diaconus, qui per nominis inscriptionem imagines különböznek. | Mondja meg hát, könyörgök, az az
'ad honorem primae formae deduci' posse dixit, ubi haec Epiphanius diakonus, aki azt állítja, hogy a képeket
sanctitas huius, antequam superscriberetur, fuit? vel ubi illius feliratuk szerint kell tiszteletben részesíteni: hol volt annak
exprobratio, priusquem superscriberetur, extitit? Superscriptio a szentsége, mielőtt a címét megkapta, avagy emennek a
itaque, quae imaginibus indi solet, secundum morem bűnössége, mielőtt nevet adtak neki? Tehát a képeknek a
litterarum, quibus tanta vis est, ut tacite loquantur et szokás szerint adott felirat megjelölheti a képeket, de nem
nonnumquam dicta absentium, nonnumquam vero adhat neki megszentelődést; mert az írás ereje abban van,
praesentium sine voce edisserant, notitiam inferre valet, illis hogy némán is beszél, egyszer távollévők szavait, máskor
vero imaginibus, quibus inditur, sanctificationem exhibere non a jelenlévőkét szó nélkül is közvetíti. Hiszen a
potest. Sanctificatio enim rationalibus creaturis bonorum megszentelődés az értelmes lényeknek jó cselekedeteik és
operum exhibitione et meritorum praerogativis conceditur; érdemeik alapján adatik meg, a lélektelen és értelem
rebus vero inrationalibus et sensu carentibus, utpote sunt nélküli dolgoknak pedig, amilyenek például az
vasa divinis cultibus mancipata et his similia, non istentiszteleti edények és ezekhez hasonlók, nem
superscriptione qualibet, sed sacerdotali consecratione et valamiféle felirat, hanem papi áldás és az Isten nevének
divini nominis invocatione accedit. segítségül hívása által jut osztályrészül.
Opus Caroli Regis contra synodum (Libri Carolini), kiad. Freeman, Ann Az égi és a földi szépről. Források a későantik és a középkori esztétika
(Monumaneta Germaniae Historica, Concilia, 2, Suppl. 1), Hannover 1998, történetéhez, szerk. Redl Károly, Budapest 1988, 228.
528–529.
