Az Istenszeretőkért való ima, és az ő küldetésük.

1. I ThessalonIkaI levél.i
1 Thess. 1hálaadás a szenTek hITéérT és
állhaTaTosságáérT
1 Thess. 1,1 Pál, Silvánus és Timóteus a Thessalonikabeliek kihívott
gyülekezetének, eklézsiájának írja e levelet, amely él az Atya
Istenben, az Úr Jézus Krisztusban: kegyelem1
néktek és békesség2
Istentől, a mi Atyánktól, az Úr Jézus Krisztustól.
1 Thess. 1,2 Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért,
emlékezvén rólatok a mi imádságainkban;
1 Thess. 1,3 Szüntelenül3
megszakítás, és megállás nélkül, állandóan,
emlegetve a ti hitetek munkáját, és a ti Isten szerinti szeretetetek4
fáradozását, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől való elváró
reménységeteknek5
állhatatosságát, és kitartását, az Isten előtt, a mi
Atyánk színe előtt: [Más fordítás: Állandóan gondolunk Istenünk és
Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba,
Jézus Krisztusba vetett szilárd, állhatatos reményetekre; És a mi
Urunkban, Jézus Krisztusban való hitetek gyümölcseire]6
1 Kegyelem: (kharisz) olyan tett, amely örömet vált ki, boldogságot hoz.
Szószerinti jelentése: öröm. Valaki igyekszik másoknak örömet okozni.
Jótétemény valaki iránt, aki az ellenkezőjét érdemelné. „Isten jóindulata,
kedvezése, jóindulatú gondoskodása az ember iránt” Így is megfogalmazhatjuk:
A kegyelem Isten szeretetének konkrét cselekedetekben való megnyilvánulása
az emberért, az emberen és az emberben.
2 Békesség (eiréné): vagyis: az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság,
boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában.
3 Szüntelenül (adialeiptósz): megszakítás, és megállás nélkül, állandóan, szünet
nélkül, szakadatlanul.
4 Szeretetet (agapé): (agapé): Isten szerinti szeretet. Szeret, megszeret,
önzetlenül, tárgya érdemeitől függetlenül. Isteni tulajdonság megnyilvánulása az
emberek iránt, amely azok javát, üdvösségét munkálja. Aki szeret, abban
megvan a szeretet az iránt, akit szeret, vagyis megbecsüli őt, örömét leli benne,
vágyik jelenlétére, igyekszik neki örömet szerezni, javát és jólétét elősegíteni;
függetlenül attól, hogy a szeretet tárgya ezt bármivel kiérdemelte volna.
Isten szerinti szeretet.
5 Reménység (elpisz): - várakozás, elvárás (elvontan vagy konkrétan) illetve
bizalom (számít valamire, vár, általában örömmel); elvárás („biztos várását”
jelenti valaminek, ami be is fog következni. - remény, várakozás.
6 Az apostol minden gyülekezetet – akiket ismer, és akikről csak hallott – és
minden hívőt az Úr előtt hordoz imádságban, példát mutatva nekünk:
„Mindenkor hálaadással, és szüntelen hálával tartozunk az Istennek, atyámfiai,
testvéreim, ti érettetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék,
és nőttön nő a ti hitetek, és mindnyájatokban gazdagodik, és bővölködik az

2. 1 Thess. 1,4 Tisztában vagyunk vele, és meg vagyunk győződve róla,
Istentől szeretett atyámfiai, testvéreim, hogy ti ki vagytok választva,
hogy ti választottak vagytok7
1 Thess. 1,5 Mivelhogy a mi Evangéliumunk ti nálatok nem áll csak
szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak üres beszéd
volt, hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő erőben
is. A Szent Szellemben, a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző
erejével is. És teljes bizonyossággal és sok meggyőződéssel, nagy
egymáshoz, és egymás iránt való szeretet. Mivégből imádkozunk is mindenkor ti
érettetek, hogy a mi Istenünk tegyen méltóvá titeket az elhívásra, és töltsön be
titeket a jóban való teljes gyönyörűséggel, és a hitnek minden erejével” (2 Thess.
1,3.11) „Hálát adok szüntelenül értetek Istennek mindenkor, azért a kegyelemért,
az Isten ama ajándékáért, amely nektek a Krisztus Jézusban adatott” (1Kor. 1,4)
„Először hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért,
hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van, és dicsérettel szólnak, és hirdetik.
Mert tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának
evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen. és szakadatlanul,
megszakítás, megállás nélkül említést teszek rólatok” (Róm. 1,8-9) „Hálát adunk
az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának mindenkor, valahányszor
tiértetek könyörögvén imádkozunk. Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus
Jézusban, és a szeretetet, amellyel minden szentekhez vagytok” (Kol. 1,3-4)
„Hálát adok az én Istenemnek, valahányszor megemlékezem rólatok. Mindenkor
minden én könyörgésemben, imádságomban mindenitekért nagy örömmel
könyörögvén. Mivelhogy közösséget vállaltatok velem, és részt vettetek az
evangélium szolgálatában, hirdetésében az első naptól fogva mind ez ideig” (Fil.
1,3-5) „Hálát adok mindenkor az én Istenemnek, amikor megemlékezem rólad
imádságaimban, mert hallok a te hitedről és szeretetedről, amely az Úr Jézus és
minden szent iránt van benned” (Filem. 1,4-5). „… szüntelenül imádkozunk és
könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden
szellemi bölcsesség és megértés révén” (Kol. 1,9) „Én tehát, miután hallottam az
Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló
szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok
imádságaimban; és kérem, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség
Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Szellemét, hogy
megismerjétek őt” (Eféz. 1,15-17) A hívőket is erre buzdítja az apostol: „és
adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus
Krisztus nevében” (Eféz. 5,20).
7 És: „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek
atyámfiai, testvéreim, akiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott
titeket Isten az üdvösségre a Szellem megszentelő munkája és az igazságba
vetett hit által; Amire elhívott titeket a mi evangéliumunk által, a mi Urunk
Jézus Krisztus dicsőségének elvételére, hogy így részesüljetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségében” (2 Thess. 2,13-14) „Úgyhogy, mi magunk dicsekszünk
veletek az Isten gyülekezeteiben, a ti kitartástok, állhatatosságotok, és hitetek
felől, minden ti üldöztetésetek és szorongattatásotok, minden nyomorúságotok

3. biztonsággal is, és annak a teljes bizonyosságával, hogy ez az igazság.
Amiképpen láttátok, és tudjátok, hogy milyenek voltunk, és hogyan
éltünk, hogyan léptünk fel közöttetek a ti érdeketekben, és hogy
mindent értetek tettünk8
1 Thess. 1,6 És ti a mi követőinkké lettetek és az Úréi, befogadván az
igét sokféle szorongattatás, háborúság, megpróbáltatás, zaklatás, és
üldözés ellenére, sok nehézség között Szent Szellem örömével9
1 Thess. 1,7 Úgy hogy példaképekké lettetek Macedóniában és
Akhájában minden hívő számára.
1 Thess. 1,8 Mert nemcsak Macedóniában és Akhájában zendült ki, és
terjedt tovább tőletek az Úr beszéde, hanem minden helyen is híre
terjedt, elhatolt. Mindenütt ismeretes lett a ti Istenben vetett
hiteteknek, annyira, hogy szükségtelen arról valamit szólnunk.
1 Thess. 1,9 Mert azok maguktól beszélik rólunk, és hirdetik felőlünk,
milyen volt a mi hozzátok való menetelünk, hogyan jutottunk el
hozzátok, és milyen fogadtatásban volt részünk nálatok. És miként
tértetek meg az Istenhez a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek
rabszolgáivá legyetek10
között, amelyeket szenvedtek és elviseltek” (2 Thess. 1,4) De: „Áldott legyen az
Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, aki megáldott minket minden
szellemi áldással a mennyekből, a mennyeiek között a Krisztusban. A szerint,
amint magának kiválasztott, kiválogatott minket Őbenne a világalap levetése
előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek, hibátlanok, kifogástalanok,
szeplő nélküliek, teljesen épek, fogyatékosság nélküliek Őelőtte szeretet által”
(Eféz. 1,3-4) Isten kiválasztottjai vagyunk: „Mert Ő szabadított meg minket, és ő
hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és
kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott
nekünk” (2 Tim. 1,9-10).
8 És az apostol minden gyülekezetben Isten erejével hirdeti az örömhírt: „És az
én beszédem és az én prédikálásom, az én igehirdetésem nem emberi
bölcsességnek hitető beszédeiben, és nem a bölcsesség meggyőző, rábeszélő
szavaiból állott, és nem tudományos szavakkal szólott, hanem Szellemnek és
erőnek, és hatalomnak, és csodatevő erőnek a megnyilvánulásában. Hogy
hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején, és hatalmán nyugodjék” (1
Kor. 2,4-5) „Mert ugyanis nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, az Úr Jézus
kínhalála általi győzelméről szóló jó hírt, az örömhírt mert Istennek hatalma,
szabadító, / üdvösséget hozó / ereje az minden hívőnek üdvösségére, aki hisz,
zsidónak először s aztán görögnek, pogánynak” (Róm. 1,16).
9 És így folytatja az apostol: „Mert ti, atyámfiai, testvéreim, követői lettetek az
Isten kihívott gyülekezeteinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban,
mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, a saját
népetektől, miként azok is a zsidóktól” (1 Thess. 2,14).
110
És Isten Igéje bemutatja, hogy először Tessalonikából menekülniük kellett:
„De a zsidók, kik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és magok mellé

4. 1 Thess. 1,10 És hogy várjátok az Ő Fiát a mennyből, akit
feltámasztott, életre keltett a halálból, a halottak közül, a Jézust, aki
megment, megszabadít,11
megvédelmez, megőriz, kiragad minket
amaz eljövendő12
és bekövetkező haragtól13
1 Thess. 2. aposTolI munka hamIsság győzelmének
városában.
1 Thess. 2,1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, testvéreim, hogy a mi
ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló, nem volt
haszontalan, eredménytelen, üres14
1 Thess. 2,2 Sőt inkább, noha előzőleg már háborúságot és
bosszúságot szenvedtünk volt, előbb már szenvedés és bántalmazás ért
bennünket Filippiben, amint tudjátok, volt bátorságunk a mi
Istenünkben, hogy közöttetek is nyíltan, szabadon hirdessük az Isten
evangéliumát sok tusakodással, nehéz harcok árán, a sok nehézség
ellenére is15
vévén a piaci népségből, a piaci csavargók közül némely gonosz férfiakat,
néhány hitvány embert, és csődületet támasztván, felháborítják és fellármázták a
várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé a
népgyűlés elé. Fel is izgatták a sokaságot és a város elöljáróit… Az atyafiak, a
testvérek pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben
Béreába…” (Csel. 17,5.8.10).
111
Megszabadít (rüomai): megment; megszabadít, megóv, megvédelmez,
megőriz, kiragad.
1
12
Eljövendő (erkhomai): bekövetkező.
113
„aki halálra adatott, ki lett szolgáltatva, és halált szenvedett bűneinkért,
félrecsúszásainkért, botlásainkért és elhajlásainkért, és feltámasztatott,
feltámadt felmentésünkért, igazzá nyilvánításunkért, megigazulásunkért” (Róm.
4,25). Minden gyülekezetet és minden egyes hívőt így bátorít az apostol, egyben
az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk: „mivel várjuk a mi boldog
reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus
dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13). Aki: „Amikor - tűznek lángjában - eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek, - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama
napon” (2 Thess. 1, 8.10).
114
És azért nem volt csak üres beszéd: „Mivelhogy a mi Evangéliumunk
tinálatok nem áll csak szóban, nemcsak szavakban jutott el hozzátok, nem csak
üres beszéd volt. Hanem isteni erőkben, erő-megnyilvánulásban, csodatevő
erőben is, a Szent Szellem kiáradásával, és meggyőző erejével is, és teljes
bizonyossággal és sok meggyőződéssel, és annak a teljes bizonyosságával, hogy
ez az igazság…” (1 Thess. 1,5).
1
15
Az apostol Filippibe egy jövendőmondó lányból kiűzi a tisztátalan szellemet,
és ezért a lány gazdái fellázították a tömeget: „És velük egyben feltámada a

5. 1 Thess. 2,3 Mert a mi buzdításunk, bátorításunk, és igehirdetésünk
nem hitetésből, nem tévelygésből, nem megtévesztésből ered, sem
nem tisztátalanságból vagy hamis szándékból, sem nem álnokságból16
ravaszságból, csalásból, vagy körmönfontságból17
1 Thess. 2,4 Hanem amiképpen az Isten méltatott minket arra, hogy
reánk bízza az Evangéliumot,18
akképpen szólunk; nem úgy, hogy
embereknek tessünk hanem az Istennek, aki megvizsgálja, és ismeri a
mi szívünket, a mi bensőnket19
1 Thess. 2,5 Mert sem hízelkedő beszéddel, amint tudjátok, sem
telhetetlenség színében, vagy leplezett kapzsisággal nem léptünk fel,
és nem forgolódtunk közöttetek soha. Nem próbáltuk senkitől kicsalni
a pénzét, Isten a bizonyság, a tanú rá20
sokaság is őellenük, és rájuk támadt. A bírák, és az elöljárók pedig letépetvén
ruháikat, megvesszőztették őket. És miután sok ütést mértek rájuk, tömlöcbe
veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki
ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába
szorítá” (Csel. 16,22-24).
1
16
Álnokságból (dolosz): ravaszság, csalás, vagy körmönfontság.
117
És így folytatja az apostol: „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik
meghamisítják, és megrontják az Isten igéjét, hanem tisztán, pontosan, őszintén,
sőt szinte Istenből szólunk az Isten színe előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
És az
apostol tovább folytatja a megvallását: „Mert a mi dicsekedésünk ez,
lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem
hústesti bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon,
kiváltképpen pedig ti köztetek” (2 Kor. 1,12) „...nem járunk ravaszságban, nem is
hamisítjuk meg az Isten igéjét, hanem az igazság nyílt hirdetésével ajánljuk
magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt” (2 Kor. 4,2).
1
18
Evangélium [(euangelion): jó hír, örömhír, győzelmi hír, győztes hadvezér
érkezésének híre.
119
És hogy ki az az Isten, aki az apostolt megbízta, arról a feltámadott Jézus tesz
bizonyságot, kijelentve, hogy: „… én vagyok a vesék és szívek vizsgálója…”
(Jel. 2,23).
220
És így folytatja az apostol: „… nem járunk ravaszságban, nem alkalmazunk
cselt, és nem is hamisítjuk meg az Isten igéjét. De a valóság nyílt hirdetésével,
kijelentésével, láthatóvá tételével ajánljuk magunkat minden ember szellemi
ismeretének – szellemi együttészlelésének - az Isten előtt, az Isten jelenlétében”
(2 Kor. 4,2). „Mert mi nem olyanok vagyunk, mint sokan, akik meghamisítják az
Isten igéjét, és nyerészkednek Isten igéjével; hanem tisztán - mint akik tiszta
szívből - sőt szinte Istenből szólunk az Isten előtt a Krisztusban” (2 Kor. 2,17).
„Mert a mi buzdításunk, és igehirdetésünk nem hitetésből, nem tévelygésből
ered, nem is tisztátalan szándékból, sem nem álnokságból” (1 Thess. 2,3). „Mert
nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten” (1 Thess. 4,7)
És: „… úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái; sok tűrésben,
nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban” (2 Kor. 6,4) Mert: „Ismervén
tehát az Úrnak félelmét, embereket győzünk meg és térítünk, Isten előtt pedig

6. 1 Thess. 2,6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem
tőletek, sem másoktól, és emberi elismerésre nem törekedtünk sem a
tiétekre, sem a másokéra. Holott terhetekre lehettünk volna, és
élhettünk volna tekintélyünkkel, mint Krisztus apostolai, mégis
szelíden léptünk fel közöttetek. 21
1 Thess. 2,7 De szívélyesek valánk22
és jóindulatúan, barátságosan és
szelíden, jártunk ti közöttetek, amiként a dajka dajkálgatja, gondozza,
melengeti az ő gyermekeit.
1 Thess. 2,8 Így felbuzdulva irántatok, és az utánatok való
vágyódásunkban, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten
Evangéliumát, hanem a mi magunk életét is, mivelhogy szeretteinkké
lettetek nékünk23
1 Thess. 2,9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és
vesződségünkre, kemény munkánkra: mert éjjel-nappal munkálkodva
dolgoztunk, és úgy hirdettük néktek az Isten Evangéliumát, csakhogy
senkit meg ne terheljünk közületek24
1 Thess. 2,10 Ti vagytok bizonyságok, a tanúk és az Isten, milyen
szentül, igazán25
istenfélő, szent módon, és feddhetetlenül,
kifogástalanul éltünk előttetek, akik hívőkké lettetek26
nyíltan állunk; Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan
állunk” (2 Kor. 5,11).
221
Pedig: „Ekképpen rendelte az Úr is, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az
evangéliumból éljenek” (1 Kor. 9,14).
2
22
Szívélyesek valánk (épiosz): jóindulatúan, barátságosan és szelíden jártunk.
223
Hiszen a mi Urunkat – aki maga a szeretet – is: „Arról ismertük meg, hogy Ő
az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi
atyánkfiaiért, testvéreinkért” (1 Ján. 3,16). Dávid is így prófétál: „A szentekben,
akik e földön vannak, akik e földön élnek, és a felségesekben, bennük, a
dicsőségesekben van minden gyönyörűségem, és örömöm. (Más fordítás: A
szentekhez, kik az ő földén vannak, irányozta csodálatosan minden
hajlandóságomat)” (Zsolt. 16,3).
224
Az apostol minden gyülekezetnek megismétli, hogy őt hogyan vezeti a Szent
Szellem: „Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi
nem tétlenkedtünk közöttetek, nem éltünk senkinél ingyen kenyéren, hanem
fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is
megterheljünk közületek. Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre,
hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként” (2Thessz.
3,7-9). Bizony: „Fáradozunk is, tulajdon kezünkkel munkálkodván, kezünk
munkájával keressük kenyerünket, dolgozva el is fáradunk. Ha szidalommal
illettetünk, ha gyaláznak, átkoznak, áldást mondunk. Ha háborúságot
szenvedünk, és üldöznek békességgel tűrjük, türelemmel elhordozzuk. (1 Kor.
4,12).
2
25
Igazán (hosziósz): istenfélő, szent módon, jóindulatúan.

7. 1 Thess. 2,11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit,
úgy kérleltünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
1 Thess. 2,12 És kérve kértünk, és bátorítottunk, biztattunk benneteket
és tanúságot tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat,
hogy éljetek az Istenhez méltó módon, aki az ő országába, az ő
királyságába, és dicsőségébe hív titeket27
1 Thess. 2,13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül,
megszakítás nélkül, hogy ti befogadtátok az Istennek általunk hirdetett
beszédét, Igéjét. És nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét,
hanem mint Isten beszédét, aminthogy valósággal az is, amelynek
ereje munkálkodik is tibennetek, akik hisztek28
1 Thess. 2,14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten, a Krisztus
Jézus kihívott közösségeinek, amelyek Júdeában vannak a Krisztus
Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját
226
De: „Magatok is tudjátok, mi módon, és hogyan kell minket követni; mert
nem viseltük magunkat közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek”
(2 Thess. 3,7).
227
És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az
Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívattatok” (Eféz. 4,1). És:
„Mindenki abban maradjon meg Isten előtt, testvéreim, amiben elhívatott”
(1Kor. 7,24). És ismét „Kiki amely hivatásba, társadalmi, emberi helyzetbe Ő
helyezte bele, és hívta el, abban maradjon meg” (1 Kor. 7,20). És minden hívőnek
szól az üzenet: „Járjatok, és éljetek méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden
jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és növekedvén az Isten megismerésében”
(Kol. 1,10). És: „… a Krisztus evangéliumához méltóan, a Krisztus
evangéliumának megfelelően éljetek és viseljétek magatokat. [Más fordítás:
„Csak éppen arra ügyeljetek, hogy a ti mennyei polgárságban való
forgolódásotok a Krisztus örömüzenetéhez méltó legyen]. Hogy akár
odamenvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy
megálltok erősen egy Szellemben, egy akarattal, egy szívvel, egyetértően
viaskodván, és bajtársian együtt küzdötök az evangélium hitéért” (Fil. 1,27).
„Amire elhívott titeket a mi Evangéliumunk által, a mi Urunk Jézus Krisztus
dicsőségének elvételére. [Más fordítás: hogy részesei legyetek a mi Urunk Jézus
Krisztus dicsőségének]” (2 Thess. 2,14). „Mert a mi országunk, és polgárjogunk a
mennyekben van, „nekünk a polgárjogunk” a magatartásunkat meghatározó
eredetünk és hovatartozásunk a mennyekben van. Honnét a megtartó, üdvözítő
Úr Jézus Krisztust is várjuk” (Fil. 3.20).
228
Mert: az Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony, élő
energia. És élesebb, és metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű
fegyvernél, és minden kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az
ízeknek és a velőknek megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a
szellem, az ízületek és a velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig, és
döntésre alkalmassá teszi a gondolatokat és a szívnek, - a szellemi élet
központjának - szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását)”
(Zsid. 4,12).

8. honfitársaitoktól, a saját népetektől, miként azok is a zsidóktól, a
Júdeában élő hitetlenektől.
1 Thess. 2,15 Akik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és
minket is kérlelhetetlenül / folyamatosan üldöznek29
és az Istennek
nem tetszenek. Nem kedvesek Isten előtt, és minden embernek
ellenségei, és minden emberrel szemben állnak; [Más fordítás: Ezek a
hitetlen júdeaiak ölték meg az Úr Jézust és a prófétákat, és ők
kényszerítettek minket, hogy Júdeát sietve elhagyjuk. Ezek nem
tetszenek Istennek, és minden emberrel ellenségesek].
1 Thess. 2,16 Akik megtiltják nékünk, és akadályoznak minket abban
is, hogy a pogányoknak, a nemzeteknek ne prédikáljunk, hogy
üdvözüljenek; És így teszik teljessé céltévesztésüket; de végül utolérte
őket az Isten haragja.30
2
29
Üldöznek (ekdiókó): kérlelhetetlenül / folyamatosan.
3
30
Az Úr Jézus kijelentése az üldözésről: „Örüljetek és örvendezzetek,
ujjongjatok, és vigadjatok ilyenkor, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben:
mert így háborgatták, üldözték, zaklatták, vádolták a prófétákat, az Isten
nevében szóló, isteni akaratot közvetítő személyeket is, akik előttetek voltak, akik
előttetek éltek” (Mát. 5,12). Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről:
„Ezért mondta az Isten bölcsessége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és
apostolokat. És azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket üldöznek, hogy
számot adjon ez a nemzedék minden próféta véréért, amelyet kiontottak a világ
kezdete óta, az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elpusztult az
áldozati oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e
nemzetségtől, és nemzedéktől” (Luk. 11,49-51). Jakab apostol bátorítása: „Például
vegyétek atyámfiai, testvéreim, a szenvedésben és béketűrésben a prófétákat,
akik az Úr nevében szólottak” (Jak. 5,10). „De mindazok is, akik hitben akarnak
élni Krisztus Jézusban, szintén üldöztetni fognak” (2 Tim. 3,12). István vértanú
így beszél a zsidó vezetőkhöz: „Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű
emberek, ti mindenkor a Szent Szellemnek ellene igyekeztek, ellene szegültök,
mint atyáitok, ti azonképpen. A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? És
megölték azokat, akik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most
árulóivá és gyilkosaivá lettetek” (Csel. 7,51-52). Pál apostol így bátorítja a
Krisztusban élőket: „Elmondjuk, hogy ti milyen türelmes kitartással és hittel
viselitek el az üldözést, a sokféle bajt és nehézséget, amely körülvesz
benneteket” (2 Thess. 1,4). „Tudván, hogy amiképpen társaink vagytok, és részt
vállaltatok a szenvedésben, a szorongattatásban, háborgattatásban,
megpróbáltatásban, zaklatásban, azonképpen a vigasztalásban is” (2 Kor. 1,7).
És a Szent Szellem mintegy például tárja elénk, hogy Pál apostolt minden
városban a hitetlen zsidók üldözték, és üldöztették: „De azok a zsidók, akik nem
hittek, felingerelték és megharagították a pogányokat a testvérek ellen. És a
pogányok és zsidók vezetőikkel együtt összefogtak, hogy bántalmazzák és
megkövezzék őket. Ők azonban ezt megtudva elmenekültek Likaónia városaiba,
Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba, és ott hirdették az
evangéliumot” (Csel. 14,2.5-7). „Antiókhiából és Ikóniumból azonban zsidók

9. 1 Thess. 2,17 Mi pedig atyámfiai, testvéreim, amint megfosztottak
bennünket tőletek egy kevés ideig külsőleg, nem szívre nézve, annál
buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, és annál nagyobb
vágyódással törekedtünk arra, hogy szemtől-szemben láthassunk
titeket, hogy láthassuk orcátokat ismét.
1 Thess. 2,18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképpen én Pál,
egyszer is, kétszer is, 31
de megakadályozott minket a Sátán.32
1 Thess. 2,19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és
dicsekedésünk győzelmi koronája és dicsőségünk? Avagy nem azok
lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor,
az Ő jelenlétében, az Ő megjelenésekor?
1 Thess. 2,20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1 Thess. 3. az IsTenT szereTők küldeTése
1 Thess. 3,1 Mikor nem győztük már türelemmel, és amikor már nem
bírtuk tovább a várakozást, jónak ítéltük, hogy magunk maradjunk
Athénban. [Más fordítás: Mi magunk nem tudtunk hozzátok menni, de
várni sem tudtunk tovább, mert nem viselhettük el tovább a távollétet.
Ezért elhatároztuk, és úgy láttuk helyesnek, hogy inkább egyedül
maradunk Athénben]32
érkeztek oda, akik annyira felbujtották a tömeget, hogy megkövezték Pált, és
kivonszolták a városon kívülre, mivel halottnak hitték. De amikor körülvették a
tanítványok, felkelt, és visszament a városba. Másnap pedig Barnabással együtt
elment Derbébe” (Csel. 14,19-20). És teszi ezt az Úr azért is: „Hogy senki meg ne
tántorodjék a mostani megpróbáltatásokban. Hiszen ti is tudjátok, hogy erre
vagyunk rendelve. Amikor nálatok voltunk, már előre megmondtuk nektek, hogy
üldözni fognak minket, és amint tapasztaltátok, úgy is történt” (1Thessz. 3,3-4).
331
És bár: „… jóllehet hústestben távol vagyok tőletek, mindazáltal szellemben
veletek vagyok, örülvén, és örvendezve, látván ti köztetek a jó rendet és
Krisztusba vetett hiteteknek erősségét, szilárdságát, rendíthetetlenségét,
állhatatosságát” (Kol. 2,5) De: „… éjjel és nappal buzgón könyörgünk azért,
hogy láthassunk benneteket, és kipótolhassuk hitetek hiányosságait! De maga a
mi Istenünk és Atyánk, a mi Urunk Jézus Krisztus egyengesse utunkat
hozzátok!” (1 Thess. 3,10-11).
332
Sátán (Szátánász): (ellenség, ellenfél, üldöző; vádoló). Feltartóztat;
szembenálló; rátámadó; ’szembeszegülő’: ellenkező;
332
Athénban pedig ez történt: „Athénben pedig, mikor azokat várja Pál,
szelleme háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele.
Vetekedik, és vitázik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk
csatlakozott istenfélő emberekkel, és a piacon, és a főtéren pedig mindennap
azokkal, akiket éppen ott talált. Némelyek pedig az epikureus filozófusok közül
összeakadtak ővele. És némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a csacsogó, ez a
fecsegő mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik.

10. 1 Thess. 3,2 És elküldöttük Timóteust, a mi atyánkfiát, a mi
testvérünket, és Istennek szolgáját és munkatársunkat a Krisztus
Evangéliumának hirdetésében. Hogy erősítsen, megszilárdítson, és
felbátorítson és buzdítson titeket, hogy hiteteket megtartsátok;
1 Thess. 3,3 Hogy senki meg ne tántorodjék, és meg ne inogjon, és ne
ingadozzék a mostani megpróbáltatásokban, nyomorúságokban,
ezeknek az üldöztetéseknek közepette, amik most körülvesznek
benneteket; mert ti magatok tudjátok, hogy ezeket nem kerülhetjük el,
mert ebbe bele lettünk helyezve, és ez benne van a rendeltetésünkben,
a minket érintő isteni tervben33
Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. És megragadván őt, az
Areopágusra vivék, és megkérdezték tőle ezt mondván: Vajon megtudhatjuk-e, és
megérthetjük-é mi az az új tudomány, az az új tanítás, melyet te hirdetsz? Mert
valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik
lehetnek ezek. (Más fordítás: Mert, amint halljuk, idegenszerű dolgokkal
hozakodsz elő; szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. Az Athéniek
pedig mindnyájan, és a bevándorolt idegenek semmi másban nem valának
foglalatosok, és egyébbel sem töltötték az idejüket, mint hogy valami újdonságot
mondjanak, vagy halljanak” (Csel. 17,16-21).
333
Hogy kövessétek a mi példánkat, akik: „… dicsekedünk, és ujjongunk a
háborúságokban, nyomorúságokban; szenvedésekben, megpróbáltatásokban,
külső szorongatásokban, szorult helyzetekben, nyomorgatásokban, elnyomásban
is, tudván, hogy a háborúság, és nyomorúság, békességes tűrést nemz, kitartást,
állhatatosságot munkál és eredményez” (Róm. 5,3). Isten pedig: „megvigasztal,
bátorít, és buzdít minket is minden nyomorúságunkban, szorongásunkban és
szorongattatásunkban, üldözésünkben. Hogy mi is megvigasztalhassunk és
képesek legyünk bátorítani bármely nyomorúságba esteket. Azokat, akik
szomorúak, akik bármiféle szorongattatásban, gyötrődés és üldözésben vannak.
Azzal a vigasztalással, buzdítással és bátorítással, amellyel Isten vígasztal
minket” (2 Kor. 1,4). Isten vigasztalása így hangzik a prófétán keresztül:
„Ujjongjatok egek, és föld örvendezz, ujjongva énekeljetek hegyek; mert
megvígasztalá népét az Úr, és könyörül szegényein!... Én, én vagyok
megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? Ember fiától, aki
olyan lesz, mint a fű?!... Mint férfit, akit anyja vígasztal, akként vigasztallak
titeket én, és Jeruzsálemben vesztek vigasztalást! Meglátjátok és örül szívetek,
csontjaitok, mint a zöld fű, virágoznak, és megismerik az Úr kezét az Ő szolgáin,
és haragját ellenségei fölött” (Ésa. 49,13; 51,12; 66,13-14). És Pál apostol így
folytatja: „Mert a mi mostani pillanatnyi, könnyű, és könnyen elviselhető,
jelentéktelen szenvedésünk, nyomorúságunk, szorongattatásunk, gyötrésünk,
megpróbáltatásunk, és szorongásunk igen-igen nagy, és minden mértéket
meghaladó örök dicsőséget szerez nékünk. Ugyanis a mennyei örök dicsőség
túláradó mértékét szerzi meg nekünk, és munkálja ki számunkra” (2 Kor. 4,17).
„Mert azt tartom és állítom, hogy amiket most, a jelenlegi időszakban
megtapasztalunk, szenvedünk, ami történik velünk, nem hasonlíthatók ahhoz a
dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. (Más fordítás: Úgy számítom, hogy a

11. 1 Thess. 3,4 Mert mikor közöttetek valánk is, előre figyelmeztettünk
titeket, és megmondtuk néktek, hogy szorongattatásnak, és
zaklatásnak leszünk kitéve, hogy üldözni fognak minket, és
számíthattok ilyen bajokra és nehézségekre, és hogy nyomorúság, és
megpróbáltatás vár ránk, és ez elkerülhetetlenül meg fog történni.
Amint az be is következett, és tudjátok, és amint tapasztaltátok
pontosan úgy is történt34
mostani idő, vagyis ennek az életnek szenvedései nem érdemlik meg, hogy
összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyre értünk egyszer a lepel le fog
hullani)” (Róm. 8,18). Ti vagyok azok: „Akiket Isten hatalma és ereje
védőőrizetben tart, és megvéd addig, amíg el nem jön az üdvösség beteljesülése.
Amely elő van készítve, hogy az utolsó időben, a jelenlegi létkor befejeződésekor
nyilvánvalóvá legyen, lelepleződjék.” (Más fordítás: Mindez a tiétek, mert ez a
teljes megmenekülés már el van készítve, akiket Isten hatalma védelmez a
hitetek által, ameddig Isten megmentő kegyelmét teljesen megtapasztaljátok
majd, mert csak az idők végén – az elrendelt, alkalmas időben – válik jól
láthatóvá). Amelyben örvendeztek, és túláradó örömmel ujjongtok, és ugráltok
az örömtől. Noha most jelenleg egy kis időre, ha meg kell lenni, - mert
szükségszerű, hogy meg legyen, - szomorkodtok a bonyolult, sokrétű, nehéz, és
sokféle támadó élű kísértések: bűnre csábító próbálkozások, a gonoszság
megtapasztalása, ingerlés és provokáció között” (1Pét 1:5-6). Hát: „Szeretteim, ne
rémüljetek, és idegenszerűségével, szokatlanságával ne döbbentsen meg az a
tűz, amely kísértés, támadó élű, bűnre csábító próbálkozás, amelyen át kell
jutnotok. És ne háborogjatok úgy mintha valami rémületes, szokatlan, meglepő
dolog történnék veletek” (1Pét 4:12). „Sőt, amennyiben részesedtek a Krisztus
szenvedéseiben, örüljetek, és örvendezzetek, hogy az ő dicsőségének
megjelenésekor, lelepleződésekor is vigadozva, és ujjongva örvendezhessetek.
Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak, csúfolnak, gúnyolnak titeket;
mert megnyugszik rajtatok, és nyugalmat ad nektek a dicsőségnek, és az
Istennek Szelleme, akit amazok káromolnak, becsmérelnek ugyan, de ti
dicsőítitek, és magasztaljátok Őt” (1Pét 4:13-14). „A minden kegyelemnek Istene
pedig, aki az ő örök dicsőségébe hívott el minket a Krisztus Jézusban. Titeket,
akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké,
szilárdakká, és állhatatosakká” (1Pét 5:10). Ezért: „Teljes és nagy örömnek
tartsátok atyámfiai, testvéreim, valahányszor különféle kísértésekbe estek a
gonoszság megtapasztalása, és provokáció által, mikor megpróbálnak
elcsábítani bűnre” (Jak. 1,2). Mert: „mindazok is, akik hitben akarnak élni
Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók
nevekednek a rosszaságban, tévelyegve és másokat is megtévesztve” (2 Tim. 3,12-
13).Az Úr Jézus így bátorítja a minden korban élő Övéit: „Azért beszéltem ezeket
néktek, hogy békességetek legyen énbennem. E világon nyomorúságtok lészen;
de bízzatok: a világ legyőzve áll alattam” (Ján. 16,33).
334
Az Úr Jézus kijelentette, hogy ahogy közeledik ennek a világkorszaknak a
lezárása, úgy fokozódik az üldözés. Erről így ír Márk: „Halálra fogja pedig

12. 1 Thess. 3,5 Annakokáért én is, mivelhogy tovább már nem tűrhettem
és tovább várni már nem bírtam, és nem viselhettem el tovább a
tájékozatlanságot, elküldék, hogy valami értesülést kapjak hitetek
felől, mert tudni akartam, erős-e a hitetek. És hogy nem kísértett-é
meg valami módon, nem szedett-e rá titeket a kísértő, és nem próbált-
e meg elcsábítani céltévesztésre, és nem lett-é hiábavaló, üres, és
tartalom nélküli a mi fáradságunk.35
adni testvér testvérét, atya gyermekét; és gyermekek támadnak szülők ellen, és
megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki
mindvégig megmarad, kitart, az megtartatik” (Márk. 13,12-13). János még további
részletekkel egészíti ki az elkövetkezendőket: „A gyülekezetekből, és
zsinagógákból kirekesztenek, kizárnak titeket; sőt jön idő, hogy aki öldököl
titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik, hogy Istennek tetsző
szolgálatot végez. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az
Atyát, sem engem” (Ján. 16,2-3). Lukács idézi az Úr Jézus szavait, amelyben
elmondja, hogy mire számíthatnak az Övéi: „Gondoljátok-é, hogy azért jöttem,
hogy békességet hozzak a földre? Nem, mondom néktek; sőt inkább
meghasonlást. Mert mostantól fogva öten lesznek egy házban, egy családban,
akik meghasonlanak, három kettő ellen, és kettő, három ellen. Meghasonlik az
apa a fiú ellen, és a fiú az apja ellen; és az anya a leány ellen, és a leány az
anya ellen; napa, az anyós a menye ellen, és a menye a napa, az anyósa ellen”
(Luk. 12,51-53). A prófétán keresztül pedig így figyelmeztet a Szent Szellem: „Ne
higgyetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban, sem a jó ismerősben; az
öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját, még asszonyod előtt is, akit
magadhoz ölelsz, vigyázz, hogy mit mondasz. Mert a fiú bolondnak tartja atyját,
és gyalázatosan bánik apjával, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára,
az anyósa ellen; az embernek saját háznépe az ellensége” (Mik. 7,5-6). És:
„Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és átadnak titeket kínvallatásra,
és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És
akkor sokan megbotránkoznak, és eltántorodnak, és elárulják és meggyűlölik
egymást. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban
meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, és kitart, az üdvözül” (Mát.
24,9-10.12-13). És mielőtt lezárul e világkorszak: „De mind ezeknek előtte
kezeiket reátok vetik, kezet emelnek rátok, és üldöznek titeket, adván a
gyülekezetek, a zsinagógák elé, és börtönbe vetnek, és királyok és helytartók elé
vezetnek titeket az én nevemért. De ebből néktek lesz tanúbizonyságotok, mert ez
alkalom lesz nektek a tanúságtételre. Tökéljétek, és határozzátok el azért a ti
szívetekben, hogy nem gondoskodtok előre, hogy mit feleljetek védelmetekre,
hogy nem gondoltok előre a védekezésre: Mert én adok néktek szájat és
bölcsességet, melynek ellene nem szólhatnak, sem ellene nem állhatnak mind
azok, akik magukat ellenetekbe vetik, egyetlen ellenfeletek sem. Elárulnak, és
kiszolgáltatnak pedig titeket még a szülők és testvérek is, rokonok és barátok is;
és megölnek egyeseket ti közületek. És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én
nevemért. De fejeteknek egy hajszála sem vész el. A ti béketűrésetek által, és

13. 1 Thess. 3,6 Most pedig, amikor megérkezett hozzánk Timótheus ti
tőletek, és örömhírt hozott nékünk a ti hitetek és szeretetetek felől, és
arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, mindenkor kívánván látni
minket, miképpen mi is titeket. [Más fordítás: Örömmel számolt be
arról, hogy hitben és szeretetben éltek, jó szívvel emlékeztek ránk, és
nagyon szeretnétek már találkozni velünk, mint ahogy mi is veletek];
1 Thess. 3,7 Ezáltal megvigasztalódtunk, és felbátorodtunk,
felbuzdultunk reátok nézve, atyámfiai, és megnyugodtunk felőletek,
testvéreink, minden mi szorongattatásunk, megpróbáltatásunk, és
minden bajunk és üldöztetésünk között, és minden ránk nehezedő
kényszer és szorongatás ellenére is, a ti hitetek által:
1 Thess. 3,8 Mert szinte megelevenedünk, és azonnal újjáéledünk, ha
ti erősek vagytok, és ha szilárdan megmaradtok, és kitartotok, és
állhatatosak vagytok az Úrban36
állhatatosságotokkal nyeritek meg az életet” (Luk. 21,12-19).
335
A sátán Isten szavát kérdőjelezi meg, hogy elbizonytalanítsa a hívőket,
ahogyan ezt az Úr Jézussal is tette: „És hozzámenvén a kísértő, monda néki: Ha
Isten fia vagy…” (Mát. 4,3). Bizonyítsd be. Pedig Isten már előzőleg azt mondta:
Te vagy az én szerelmes, kedvesen, drágán, nagyon szeretett, drága fiam, akiben
én gyönyörködöm, tebenned telik kedvem, akiben én megengeszteltettem”
(Márk.
1,9-11. Ezért az nyugtalanított: „hogy meg ne csaljon minket, be ne hálózzon, rá
ne szedjen, túl ne járjon az eszünkön a sátán, hogy a sátántól el ne
foglaltassunk, nehogy még nagyobb nyeresége legyen belőlünk; mert jól
ismerjük az ő szándékait, mesterkedéseit, fondorkodásait, törekvéseit” (2 Kor.
2,11). Hiszen az Úr Jézus már adott kijelentést a sátánról – aki az ördög – és az ő
természetéről: „…az ördög … emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg
az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a
sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja” (Ján. 8,44).
3
36
És az apostol újra, és újra megvallja, hogy mennyire szereti a minden korban
élő Krisztus népét: „Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom és
sóvárgok mindnyájatok után a Krisztus Jézus szeretetével” (Fil. 1,8).
„Annakokáért szerelmes atyámfiai, testvéreim, akiket szeretek, én kedveseim,
akik után úgy vágyakozom, ti én örömöm és én koronám, és győzelmi koszorúm,
ekképpen álljatok meg az Úrban, én szerelmeseim!” (Fil. 4,1) .„Mert kicsoda a mi
reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koszorúja, győzelmi koronája? Ha
nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az Ő megjelenésekor? Bizony ti
vagytok a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája” (1 Thess. 2,19-
20). „Azért szerelmes atyámfiai, testvéreim erősen álljatok, mozdíthatatlanul,
legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, állhatatosak, kitartók, buzgólkodván az
Úrnak munkájában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok, a ti fáradozásotok
nem hiábavaló az Úrban” (1 Kor. 15,58). De a figyelmeztetés nekünk is szól:
„Legyetek éberek! Virrasszatok, figyeljetek, álljatok meg szilárdan,
mozdíthatatlanul. Tartsatok ki állhatatosan a hitben. Viselkedjetek bátran, és
cselekedjetek férfiasan, és erősödjetek meg, és győzedelmeskedjetek” (1 Kor.

14. 1 Thess. 3,9 Mert milyen hálával is fizethetünk az Istennek ti
érettetek? És hogyan is adhatnánk eléggé hálát Istennek értetek?
Mindazért az örömért, amellyel örvendezünk miattatok a mi Istenünk
színe előtt?!
1 Thess. 3,10 Mikor éjjel-nappal nagy buzgón, fáradhatatlanul
esedezünk, és mindent felülmúló mértékben könyörgünk, hogy
megláthassuk a ti orcátokat, hogy végre szemtől-szembe láthassunk
benneteket személyesen, és kipótolhassuk a ti hitetek hiányait.
1 Thess. 3,11 Maga pedig az Isten, a mi Atyánk, a mi Urunk, Jézus
Krisztus egyengesse meg, és vezesse a mi utunkat ti hozzátok37
1 Thess. 3,12 Titeket pedig gyarapítson, és sokasítson az Úr, és tegyen
bőségesekké, és túláradóvá az egymás iránt és mindenki iránt való
Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok. [Más
fordítás: Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek
egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne
csak egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy
mi szeretünk benneteket];
1 Thess. 3,13 Hogy erősekké tegye és szilárdítsa meg a ti szíveteket,
és a ti bensőtök szilárd alapra találva, feddhetetlenekké,
kifogástalanná, tökéletessé, hibátlanná, és megtámadhatatlanná váljon
a szentségben. A mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor eljő, és
megjelenik a mi Urunk Jézus Krisztus összes szentjeivel együtt38
16,13). És: „Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint
ordító oroszlán szertejár, keresvén, kit elnyeljen: Akinek álljatok ellen, erősek
lévén a hitben…” (1 Pét. 5,8). „Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének
hatalma szerint minden kitartásra, a teljes állhatatosságra és hosszútűrésre
örömmel” (Kol. 1,11). Hiszen meg van írva: „Minden istentelen, aki Isten nélkül
él, fut ha senki nem üldözi is; az igazak pedig biztosnak érzik magukat, mint az
ifjú oroszlán, és bátrak” (Péld. 28,1).
337
Az apostol így vágyakozik a római gyülekezet után is: „Mert bizonyságom,
és tanúm nékem az Isten, kinek szellemben szolgálok az ő Fiának
evangéliumában, amit hirdetek, hogy imáimban szüntelen, és szakadatlanul,
megszakítás, és megállás nélkül emlékezem felőletek, és említést teszek rólatok.
Imádkozásaimban mindenkor, mindig, minden időben és szüntelenül
könyörögvén, vajha egyszer végre-valahára már jó szerencsés út adódnék
nékem, Istennek akaratából és segítségével, hogy hozzátok mehessek, hogy
hozzátok eljuthassak. Mert hiszen kívánlak, és sóvárogva, epedve vágyom titeket
látni, hogy valami szellemi ajándékot közölhessek, és megoszthassak veletek, és
adjak át nektek a ti megerősítésetekre, megszilárdításotokra, és
megalapozásotokra” (Róm. 1,9-11).
338
Ezt kéri Urunktól az apostol: „És azért imádkozom, hogy…” „A minden
kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus
Jézusban, titeket…ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és

15. Thess. 4. Az IsTennek TeTsző éleT;
1 Thess. 4,1 Továbbá pedig kérünk, bátorítunk, buzdítunk titeket,
atyámfiai, testvéreim az Úr Jézusban. Hogy a szerint, amint tőlünk
tanultátok, elfogadtátok, és átvettétek, hogy hogyan kell, hogyan
szükséges, sőt szükségszerű forgolódnotok és Istennek tetszenetek,
hogyan kell Istennek tetsző módon élnetek, és viselkednetek, és
minket követnetek. Úgy járjatok, hogy ebben még inkább
növekedjetek, amint ezt már cselekszitek is39
állhatatosakká” „Aszerint, amint magának kiválasztott minket Őbenne a világ
teremtetése előtt, hogy legyünk mi szentek és feddhetetlenek Őelőtte szeretet
által” (Fil. 1,9; 1 Pét. 5,10; Eféz. 1,4). Aki: „… a békességnek Istene - Ő -
szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind szellemetek, mind
testetek, egész valótok feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus
eljövetelére” (1 Thess. 5,23). „aki meg is erősít titeket mindvégig, hogy
feddhetetlenek, kifogástalanok legyetek a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetele
napján” (1Kor. 1,8). „Hogy legyetek feddhetetlenek, kifogástalanok és tiszták,
romlatlanok, épek, vegyítetlenek, érintetlenek Istennek szeplőtlen, ártatlan,
hibátlan, tökéletes, ócsárlástól mentes, megrovást nem érdemlő, támadhatatlan
gyermekei az elfordult, fonák, hamis, és elvetemedett, elfajult, kificamodott,
eltorzult nemzetség közepette, a gonosz és romlott nemzedékben. Kik között
fényletek, ragyogtok, világítotok, mint csillagok, mint fénypontok e világon, mint
a csillagok a sötét éjszakában, ha az élet igéjére figyeltek” (Fil. 2,15). És így
folytatódik a kijelentés: „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki
felhozza az ő napját mind a gonoszokra, haszontalanokra, mind a jókra, és esőt
ád mind a megigazultaknak, mind a hamisaknak, a nem-hívő engedetleneknek,
ige nélkülieknek. Legyetek azért ti valóban olyan tökéletesek, felnőtt, érett korú
célba érkezők, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes, célját betöltött és a
célban van” (Mát. 5,45.48). „Legyetek annakokáért követői az Istennek, mint
szeretett gyermekek” (Eféz. 5,1). És hogy te is: „Tökéletes, és feddhetetlen légy az
Úrral, a te Isteneddel” (5 Móz. 18,13). „Mert úgy van az Isten akarata, hogy jót
cselekedvén elnémítsátok a balgatag, esztelen, oktalan, értelmetlen emberek
tudatlanságát” (1 Pét. 2,15). Az apostol megvallása: „Mi őt hirdetjük, intvén
minden embert, és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden
embert tökéletessé tegyünk a Krisztus Jézusban” (Kol. 1,28).Aki: „így állítja
maga elé az egyházat dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy
bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen” (Eféz. 5,27).
339
És újra – és újra arra buzdít a Szent szellem: „… hogy méltóan kell járnotok,
viselkednetek és életmódot folytatnotok ahhoz az Istenhez, aki az ő országába,
az ő királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12). Hiszen: „… ezekben
az időkben nincs békessége, biztonsága sem az eltávozónak, sem a hazajövőnek,
mivelhogy nagy a nyomorúsága, és sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik e
földön laknak. Annyira, hogy egyik nép a másik népet megtámadja, és egyik
város a másik várost elpusztítja; mert az isten - e világ istene - gyötri őket

16. 1 Thess. 4,2 Mert tudjátok, milyen parancsolatokat40
tanításokat, és
útmutatásokat adtunk néktek az Úr Jézus nevében.
1 Thess. 4,3 Mert ez az Isten akarata,41
szándéka, elhatározása, a ti
szentté lételetek,42
a ti megszentelésetek, és Isten céljaira való
elkülönítésetek, hogy magatokat a paráznaságtól,43
a
bálványimádástól, ami a házasságtörés, és az Istennel kötött szövetség
megtörétésétől megtartóztassátok44
minden sanyarúsággal, és nyomorúsággal. Ti azért bátorságosok, erősek
legyetek, kezeiteket le ne eresszétek, és ne lankadjatok el, mert a ti munkátoknak
jutalma van” (2 Krón. 15,5-7).
4
40
Parancsolat [(paraggelia): rendelkezés, tanítás, és útmutatás.
4
41
Akarata (theléma): szándéka, elhatározása.
4
42
Szentté lételetek (hagiaszmosz): a ti megszentelésetek, és Isten céljaira való
elkülönítésetek.
4
43
Paráznaság (porneia): bálványimádás, házasságtörés, és az Istennel kötött
szövetség megtörése.
4
44
És így folytatódik a kijelentés: „Kérlek, és buzdítalak, bátorítalak azért
titeket atyámfiai, testvéreim az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda,
mutassátok be, adjátok, állítsátok oda teljes lényeteket élő, szent és Istennek
kedves, Neki tetsző, és elfogadható áldozatul. Mint a ti okos, igei tiszteleteteket.
[Más fordítás: Ez legyen a ti szellemi dicsőítésetek és hódolatotok, és ésszerű,
igeszerű istentiszteletetek, s így a ti szolgálatotok okos, igei legyen]. És ne
szabjátok magatokat, ne igazodjatok, és ne legyetek hasonlóvá, ne
alkalmazkodjatok, és ne idomuljatok e világhoz, ehhez a létkorszakhoz. Hanem
változzatok el, és alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat a ti
elméteknek, a ti értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek, vélekedésetek, a
szellemetek belső, értelmes felfogóképességének megújulása által. [Más fordítás:
És gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy, hogy
megvizsgáljátok, és felismerjétek, megítélhessétek, megválasszátok, és hogy azt
próbálgassátok mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata, mi a helyes, mi a
kedves előtte és mi a tökéletes, ami neki tetsző]” (Róm. 12,1-2). És hogy ez
konkrétan mit jelent, azt így fejti ki az apostol: „Megújuljatok pedig a ti
elméteknek szellemi értelme szerint” (Eféz. 4,23). „Intelek titeket: Szellem szerint
járjatok, és a hústestnek kívánságát véghez ne vigyétek” (Gal. 5,16). „Éppen
azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata”
(Ef. 5,17). „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi
kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek; Hanem
amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek, a világtól elkülönültek
legyetek teljes életetekben” (1 Pét. 1,14-15). „Ne szeressétek a világot, se azt, ami
a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete.
Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, a szem kívánsága, és az
élettel való kérkedés, nem az Atyától, hanem a világtól van. A világ pedig
elmúlik, és annak kívánsága is; de aki Isten akaratát cselekszi, megmarad
örökké” (1 Ján. 2,15-17). „Parázna: az Isten iránt hűtlen, és a szövetséget

17. 1 Thess. 4,4 Hogy mindenitek szentségben,45
megszentelve, és Isten
céljaira való elkülönítésben, és tisztességben,46
megbecsülésben,
méltóságban, tiszteletben, vagy másképp: értékének, árának megfelelő
állapotban tudja bírni47
a maga edényét, a saját hústestét. És uralmat
tudjon venni tulajdon hústeste fölött, és meg is tudja tartani önuralmát
felette.
1 Thess. 4,5 Nem kívánság gerjedelmével48
nem a vágy
szenvedélyével, - és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat /
benyomás / érzet, nem amit átél, amit megtapasztal, - mint a
pogányok, mint a nemzetekből származók, akik nem ismerik az
Istent49
1 Thess. 4,6 Hogy senki ne lépjen ki a kijelölt mederből. És meg ne
károsítsa,50
és ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert tenni
valamely dologban,51
valamilyen feladatban, megbízatásban, és
semmiféle ügyben az ő atyjafiánál, testvérénél. Mert igazságot
megtörő férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság,
ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt,
ellenségévé válik az Istennek” (Jak. 4,4). Mert a paráznaság – akár fizikai, akár
szellemi, bálványimádás, és a test cselekedete. Arról pedig azt mondja az Úr:
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratja
is. Mert aki vet az ő hústestének, a hústestből arat veszedelmet; aki pedig vet a
Szellemnek, a Szellemből arat örök életet” (Gal. 6,7-8). És újra arra kér az
apostol: „És bátorítottunk, buzdítottunk, biztattunk benneteket és tanúságot
tettünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az ő országába, az ő
királyságába és dicsőségébe hív titeket” (1 Thess. 2,12).
4
45
Szentségben (hagiaszmosz): megszentelve, és Isten céljaira való
elkülönítésben.
4
46
Tisztesség (timé): megbecsülésben, méltóságban, tiszteletben, vagy másképp:
értékének, árának megfelelő állapotban.
4
47
Bírni (ktaomai): tudja birtokba venni, és uralmat tudjon felette venni; vagyis
megszerezni az uralmat az önmaga / a tulajdon / teste fölött, és megtartani
önuralmát.
4
48
Kívánság gerjedelmével [(epithümia pathosz): nem a vágy szenvedélyével,
és nem a vágy által keltett élmény / tapasztalat / benyomás / érzet hatalmában,
vagyis nem amit átél, amit megtapasztal.
449
De ti: „… öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a hústestet ne tápláljátok a
kívánságokra, és ne dédelgessétek, ne úgy gondozzátok, hogy bűnös
kívánságokra gerjedjen” (Róm. 13,14). És hogy ezt meg tudjátok tenni,
merítkezzetek be Szent Szellembe: „Mert akik Krisztusba meritkeztetek be,
Krisztust öltöztétek fel” (Gal. 3,27). És: „Akik pedig Krisztus Jézuséi, a hústestet
megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt. Ha Szellem szerint élünk,
Szellem szerint is járjunk” (Gal. 5,24-25).
5
50
Meg ne károsítsa (pleonekteó): ne akarjon fölénybe kerülni, és előnyre szert
tenni.

18. szolgáltat az Úr mindezekkel kapcsolatban, amint elébb is
mondottuk,53
és előre nyomatékosan figyelmeztettünk benneteket, és
óva intettünk ettől titeket.
1 Thess. 4,7 Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre, -
megszentelődésre, vagyis elkülönítés / elkülönülésre a világ
szennyétől - hívott el minket az Isten54
1 Thess. 4,8 Aki azért megveti,55
elveti, semmibe veszi, elutasítja
ezeket, nem embert vet meg, nem embert utasít el, hanem az Istent,
aki Szent Szellemét is nekünk ajándékozta56
5
51
Valamely dologban (pragma): valamilyen feladatban, megbízatásban, és
semmiféle ügyben.
5
53
Elébb mondottuk [(proepó proeipon): előre nyomatékosan figyelmeztettünk.
554
Már a törvény így figyelmezteti Isten népét: „Mert én, az Úr, vagyok a ti
Istenetek. szenteljétek meg azért magatokat, és szentek, Isten céljaira
elválasztottak legyetek, mert én szent vagyok. és meg ne tisztástalanítsátok
magatokat, - be ne szennyezzétek magatokat bálványokkal, ami tisztátalanná
tesz. És semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön, vagy a kígyóval,
ami arra indít, és ösztönöz, hogy eltávolodjatok tőlem” (3 Móz. 11,44). Mert a
kísértőnek mondta az Úr, az ember bűnbevitele után: „És monda az Úr Isten a
kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden
mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban” (1 Móz.
3,14).
5
55
Megveti (atheteó): elveti, semmibe veszi, elutasítja.
556
Az Úr Jézus kijelentése azokról, akik valóban az Övéi: „Aki titeket hallgat,
engem hallgat, és aki titeket megvet és elutasít, engem vet meg, engem utasít el;
és aki engem vet meg, engem utasít el, azt veti meg, és azt utasítja el, aki engem
elküldött” (Luk. 10,16). És: „Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem
befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött” (Mát. 10,40). Bizony, bizony
mondom néktek: Aki befogadja, ha valakit elküldök, engem fogad be; aki pedig
engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött” (Ján. 13,20). És hogy ne
maradjunk bizonytalanságban, hogy kit küldött az Úr, arról így hangzik az Úr
Jézus szava: „… az igazságnak Szelleme… Ő tesz majd én rólam bizonyságot.
És: Ő engem dicsőít majd…” (Ján. 15,26; 16,14). Hiszen Ő az: „Aki el is pecsételt
minket, és pecsétjével megjelölt, és a tulajdonjog jelét helyezte el rajtunk, és
felruházott mennyei erővel is, és a Szellemnek zálogát eljegyzési ajándékul adta
a mi szíveinkbe. (Más fordítás: A Szellemet, mint foglalót - vagyis olyan
valóságot, amely részben „kezünkben” van, egyúttal azonban még csak része az
egésznek. Így „garanciája” is annak, hogy megkapjuk azt az egészet, amelynek
ez a valóság a része - árasztotta a szellemi lényünk középpontjába)” (2 Kor. 1,22).
Ő bizonysága a mi származásunknak, és védelme személyünknek: „Maga a
Szellem tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt arról, hogy valóban Isten
gyermekei vagyunk” (Róm. 8,16). Ő bizonysága megváltásunknak, záloga
örökségünknek: „Hogy legyünk mi magasztalására az Ő dicsőségének, akik
előre reménykedtünk a Krisztusban: Akiben ti is, minekutána hallottátok az
igazságnak igéjét, üdvösségetek evangéliumát, amelyben hittetek is,

19. 1 Thess. 4,9 Az atyafiúi, testvéri szeretetről és ragaszkodásról pedig
nem is szükség írnom néktek: mert titeket Isten maga tanított meg
arra, hogy egymást szeressétek [Görög szöveg: Isten által tanítottak
vagytok, aki megtanított arra, hogy egymást kölcsönösen szeressétek,
és teljesen odaszánjátok egymásnak magatokat]57
1 Thess. 4,10 Sőt gyakoroljátok is azt mindamaz atyafiakkal,
testvérekkel szemben, akik egész Macedóniában vannak. Kérünk és
megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Szellemével, örökségünk zálogával,
hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására” (Eféz. 1,12-14).
557
Pál apostol újra – és újra azt kívánja a hívőknek, hogy: „Titeket pedig
gyarapítson és sokasítson az Úr, és tegyen bőségesekké és túláradóvá az egymás
iránt és mindenki iránt való Isten szerinti szeretetben, amilyenek vagyunk mi is
ti irántatok. [Más fordítás: Azért imádkozunk, hogy isteni szeretettel szeressétek
egymást, és ez a szeretet egyre erősebben működjön bennetek. De ne csak
egymást szeressétek, hanem mindenki mást is ugyanúgy, ahogy mi szeretünk
benneteket]” (1 Thess. 3,12). És az apostolok újra és újra figyelmeztetik a hívőket:
„Mindenek előtt pedig legyetek hajlandók az egymás iránti elszánt, megállás
nélküli, heves, forró szeretetre, egymás odaadó szeretetére; mert a szeretet sok
vétket, sérelmet, bűnt elfedez, befed, betakar, és vétkek tömegét leplezi el” (1Pét
4,8). „Atyafiúi, testvéri szeretettel egymás iránt gyöngédek, egymást odaadóan
szeretők, a tiszteletadásban egymást megelőzők, egymással versengők legyetek”
(Róm. 12,10). „A testvéri szeretet legyen maradandó…” (Zsid. 13,1-2).
„Tisztítsátok meg egész valótokat az igazság iránti engedelmességgel
képmutatás nélküli testvérszeretetre, egymást kitartóan, tiszta szívből, tiszta
szellemből szeressétek, mint akik nem romlandó, hanem romolhatatlan magból
születtetek újjá, Isten élő és maradandó igéje által” (1 Pét. 1,22-23). Már Dávid
így prófétál erről, kijelentve az egyetértés és szeretet eredményét: „… Ó, mily
szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Olyan ez, mint
mikor a drága olaj a fejről lecsordul a szakállra, Áron szakállára, amely leér
köntöse gallérjára. Olyan, mint a Hermon harmatja, amely leszáll a Sion
hegyére. Csak oda küld az ÚR áldást és életet mindenkor” (Zsolt. 133,1-2). Ezért
hát: „… járjatok, és éljetek Isten szerinti szeretetben, miképpen a Krisztus is
szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek,
kedves jó illatul. [Más fordítás: S odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres
áldozat, jó illat legyen az Istennek]” (Eféz. 5,2). Azt is kijelenti a Szent Szellem,
hogy az Isten szerinti szeretet nem érzelem, hanem cselekedet: És ismét:
„legyetek pedig egymáshoz jóságosak, kedvesek, jóindulatúak, irgalmasok,
könyörületesek, megindulni képesek, együttérzők, megengedvén bocsássatok
meg mindig egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett,
megbocsátott néktek” (Eféz. 4,32). Hiszen az Úr Jézus ezt az egyetlen
parancsolatot adta: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek;
amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” Erről ismeri meg
mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (Ján.
13,34-35). Mert: „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást,

20. bátorítunk, buzdítunk azonban titeket atyámfiai, hogy ezt még több
igyekezettel tegyétek.
1 Thess. 4,11 És becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet
folytassatok, másrészt saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon
kezeitekkel munkálkodjatok, amiként rendeltük néktek. [Más fordítás:
és tartsátok nagyon fontosnak, sőt döntőnek, hogy nyugodt
megállapodott / kiegyensúlyozott életvitelt folytassatok, és nem
izgága, nyughatatlankodó, ne „hamis” aktivitást mutatók legyetek.
Másrészt ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezetekkel dolgozzatok,
ahogyan meghagytuk nektek]58
1 Thess. 4,12 Azért, hogy a kívülvalók, - az idegenek, akik rátok
vannak bízva, akik nem krisztusi emberek - iránt tisztességesen59
tisztelettudóan, becsületesen, őszintén, viselkedjetek, és ne szoruljatok
ahogyan én szerettelek titeket” (Ján. 15,12).
5
58
És így folytatja az apostol: „A mi Urunk Jézus Krisztus nevében pedig
rendeljük néktek, atyámfiai, testvéreim, hogy vonjátok el magatokat, és
húzódjatok el minden atyafitól. És kerüljetek minden olyan testvért, és
maradjatok távol minden olyan hívő embertől, aki rendetlenül él, és nem ama
utasítás szerint, amelyet mi tőlünk kapott. Magatok is láttátok, és tudjátok
hogyan, és mi módon kell minket utánozni, és követni, hogy milyen példát
mutattunk nektek, amikor köztetek éltünk; mert nem viseltük magunkat
közöttetek rendetlenül, és nem tétlenkedtünk közöttetek; soha nem voltunk
munkakerülők. Sem ingyen kenyeret nem ettünk senkinél, hanem munkával és
fáradsággal, éjjel-nappal dolgozva, hogy közületek senkinek se legyünk terhére.
[Más fordítás: éjjel-nappal keményen dolgoztunk, hogy ne nektek kelljen
gondoskodnotok rólunk]” (2 Thess. 3,6-8). „Mert amikor nálatok voltunk is, azt
rendeltük néktek, hogy ha valaki nem akar, ha nem hajlandó dolgozni, ne is
egyék. Mert halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, és felelőtlen életmódot
folytatnak közületek, akik semmit nem dolgoznak, hanem nyughatatlankodnak,
és kerülik a munkát, mások dolgába avatkoznak, haszontalan dolgokat
művelnek. Az ilyeneknek azonban rendeljük, kérjük és sürgetjük őket az Úr Jézus
Krisztus nevében; és rimánkodunk is az életmódjával, és viselkedésével
kapcsolatban, hogy ne másokkal foglalkozzanak, hanem maradjanak nyugton,
dolgozzanak, és a maguk keresetéből éljenek” (2 Thess. 3,10-12). „Aki lopott, többé
ne lopjon; hanem inkább munkálkodjék, dolgozzon, cselekedvén az ő kezeivel
azt, ami jó, és végezzen hasznos munkát, és saját keze munkájával szerezze meg
a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőnek” (Eféz. 4,28). Az efézusi
vénektől búcsúzva is erről beszél az apostol: „Sőt magatok tudjátok, hogy a
magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak. Minden
tekintetben megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az
erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő
mondá: Jobb adni, mint kapni” (Csel. 20,34-35).
5
59
Tisztességesen (euszkhémonósz): tisztelettudóan, becsületesen, őszintén,
tiszteletreméltóan.

21. rá senkire, és semmi szükséget ne érezzetek. [Más fordítás: azért,
hogy a kívülállók előtt tiszteletre méltó legyen az életviteletek, és hogy
semmiben se lássatok hiányt]60
1 Thess. 4,13 Nem szeretném továbbá, atyámfiai, testvéreim, hogy
tudatlanok,61
tájékozatlanok, és értetlenek legyetek azok felől, akik
elaludtak, akik álomba merültek, hogy ne bánkódjatok, és ne
szomorkodjatok, és ne úgy gyászoljatok, mint a többiek, akiknek
nincsen reménységük62
6
60
És hogy ez mit jelent, arról így beszél az apostol: „Mint nappal, ékesen,
tisztességesen, becsületesen, őszintén járjunk. Nem tobzódásokban,
tivornyázásban, zavargás és kicsapongásban, ne részegségekben. Ne evés-
ivásban, dorbézolásban, dáridózás és mulatozásban, dőzsölésben. Nem
bujálkodásokban és feslettségekben, kicsapongásban, meg nem engedett nemi
kapcsolatban és gátlástalan, féktelen viselkedésben, nem kéjsóvárgásban. Nem
versengésben és irigységben, nem civakodásban, féltékenységben;
hivalkodásban, vetélkedésben” (Róm. 13,13). Hanem: „Bölcsen viseljétek
magatokat a kívül valók, az idegenek irányában, a jó alkalmat / a megfelelő időt
áron is megváltván. kihasználva a lehetőséget, megragadva az alkalmat, és
Jézus vérével / életével kiszabadítva a bűn és a sátán rabszolgaságából őket”
(Kol. 4,5). És így folytatódik a kijelentés: „Ezt pedig cselekedjétek, felismerve az
időt, hogy jelen van már. Hogy az álomból, a szellemi kábultságból
felserkenjünk, és fölkeljünk. Mert most közelebb van hozzánk az üdvösség mint
amikor hívőkké lettünk” (Róm. 13,11). És: „Mivel az Úr tisztelete átjár bennünket,
igyekszünk meggyőzni, és megnyerni az embereket, hiszen az Isten ismer
minket…” (2 Kor. 5,11). De arra is: „jól vigyázzatok, hogyan éltek, ne esztelenül,
hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, és kihasználva az
alkalmas időt, mert a napok, és idők gonoszok” (Eféz. 5,15-16). És aki hirdeti az
Igét: „Szükséges, hogy a kívülállóknak is jó véleményük legyen róla, nehogy
gyalázatba és az ördög csapdájába essen” (1Tim. 3,7). „Ezt pedig azért mondom,
testvéreim, mert a hátralevő idő rövidre szabott” (1 Kor. 7,29).
6
61
Tudatlanság (agnoeó): tájékozatlanság, értetlenség.
662
Már csak azért sem, mert: „Mert meg vagyok győződve, és biztos vagyok
benne hogy sem halál, a természeti, - biológiai - fizikai halál, a hústest halála,
sem élet, a természeti - biológiai - a hústestben való élet. Sem angyalok,
uralkodó szellemi lények, vagy hírnökök, követek, vagy pásztorok, sem
fejedelemségek, kormányzatok, amelyek részint földi, részint mennyei angyali
hatalmasságok. Sem erősségek, erő megnyilvánulások, sem csodatévő erők. Sem
jelenvalók, jelen időben történő, és beálló, a jelenlevő dolgok, sem
következendők, az eljövendők, ami még körül fog venni, amik elkerülhetetlenül
meg fognak történni. Sem magasság, sem mélység, és sem magasságban sem
mélységben lakók, sem semmi más teremtmény, sem a kozmosz időbeli, sem a
kozmosz, a világűr térbeli jelenségei, a csillagok világában történők nem
szakaszthatnak el, nem állhatnak oda közénk, és nem képesek elválasztani
minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon és megjelent, és megbizonyított a
mi Urunk Jézus Krisztusban” (Róm. 8,38-39).

22. 1 Thess. 4,14 Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott,
azonképpen az Isten is előhozza63
elővezeti azokat, akik elaludtak, a
Jézus által Ővele együtt64
1 Thess. 4,15 Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, az Úr igéjével,
hogy mi, akik élünk, és életben maradunk, akik megmaradunk az Úr
eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak65
6
63
Előhozza (agó): elővezeti.
664
„Isten ugyanis: feltámasztotta az Urat, minket is feltámaszt az ő hatalma
által” (1 Kor. 6,14). „Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint Ő vele eggyé
lettünk, egybenőttünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk,
feltámadásával is összenőttekké leszünk” (Róm. 6,5). Mert: „ha Annak a Szelleme
lakik, és él bennetek, aki feltámasztotta, életre keltette Jézust a halálból, a
halottak közül, ugyanaz, aki feltámasztotta és életre keltette Krisztus Jézust a
halálból, a halottak közül, megeleveníti és életre kelti a ti halandó személyeteket
is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által”(Róm. 8,11).
665
Mert: „Mindenki pedig a maga rendje szerint, mikor sorra kerül. Első
zsengeként támadt fel a Krisztus; attól kezdve pedig azonnal mindnyájan, akik a
Krisztuséi, akik Krisztushoz tartoznak, az Ő eljövetelekor, az Ő megjelenésekor”
(1 Kor. 15,23). „Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el,
nem halunk meg,de mindnyájan elváltozunk, mássá leszünk. Nagy hirtelen, egy
szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a
halottak feltámadnak, életre kelnek romolhatatlanságban, és mi elváltozunk, és
mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52). És hogy ez hogyan fog megtörténni, arról így
beszél az apostol: „Néktek pedig, akik szorongattattok, akiket gyötörnek,
nyugodalommal művelünk együtt, amikor megjelenik, kijelentetik, lelepleződik
az Úr Jézus az égből az ő hatalmának angyalaival, az Ő követeivel. Tűznek
lángjában, ki igazságot szolgáltat azokon, akik nem ismerik az Istent, és akik
nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumának. Amikor eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék mindazokban,
akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama
napon” (2 Thess. 1,7-8.10). Ézsaiás prófétán keresztül már figyelmeztet a Szent
Szellem: „Mert ímé, az Úr eljő tűzben, s mint forgószél az ő szekerei, az Ő harci
kocsijai, és gyorsak, mint a forgószél, , és rájuk zúdítja lángoló haragját, és
megfeddését lángoló tűzben. Mert az Úr tűzzel ítél és kardjával minden
hústestet, kardja mindenkit elér, és sokan lesznek az Úrtól megöltek” (Ésa. 66,15-
16). A kard – amivel ítél az Úr – az Ő Igéje: Nem olyan-e az én igém, mint a tűz?
Azt mondja az Úr, vagy mint a sziklazúzó pöröly?” (Jer. 23,29). „Mert az
Istennek beszéde, igéje élő és ható, működő, tevékeny, hatékony élő energia. És
élesebb, metszőbb, áthatóbb, mélyrehatóbb minden kétélű fegyvernél, és minden
kétélű kardnál. És elhat a szívnek és a szellemnek, az ízeknek és a velőknek
megoszlásáig. (Más fordítás: és áthatol az elme és a szellem, az ízületek és a
velők szétválásáig, felosztásáig, és megosztásáig), és döntésre alkalmassá teszi
a gondolatokat és a szívnek, - a szellemi élet központjának - indulatait és

23. 1 Thess. 4,16 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával66
és
isteni harsonával leszáll az égből, és feltámadnak,67
felállnak,
fellépnek, felkelnek először akik meghaltak volt, akik holtak voltak a
Krisztusban68
1 Thess. 4,17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk,
elragadtatunk69
azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe az Úr
fogadására a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
szándékait, gondolatait, nézeteit, véleményét, és gondolkodását” (Zsid. 4,12).
Ezzel a kardal tud minden hívő is győzni, ezért: „… fölvegyétek, … a
Szellemnek kardját, amely az Isten beszéde, Igéje” (Eféz. 6,17). Isten kijelentése
Önmagáról: „Most lássátok meg, és lássátok be, hogy én vagyok, és nincs Isten
kívülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek, és én gyógyítok, és nincs, aki
kezemből megszabadítson” (5 Móz. 32,39). Aki Krisztusba bemerítkezett, arról így
tesz bizonyságot a Szent Szellem: „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van
rejtve együtt a Krisztusban, az Istenben” (Kol. 3,3). Tehát az Úr öl és elevenít:
„Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele” (Róm.
6,8). „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely
által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21). „Mert nem haragra rendelt
minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus
Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk,
együtt éljünk ő vele. Vigasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat,
amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,9-11).
6
66
Arkangyal szózatával (arkhaggelosz phóné): főangyal, vagy: legmagasabb
rangú hírnök hangjára.
6
67
Feltámadnak (anisztémi): felállnak, fellépnek, felkelnek.
668
Az Úr Jézus mennybemenetele előtt kijelentette tanítványainak az Ő
eljövetelét: „Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és felragyog, fénylik
és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele, és
megjelenése, visszajövetele is. [Más fordítás: Mert amikor eljön az Emberfia, az
olyan lesz, mint az égen, keleten felvillanó villám, amelyet még nyugaton is
lehet látni]. Ez pedig közvetlenül a nagy nyomorúság után következik be:
„Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai, szorongattatásai, megpróbáltatásai,
e gyötrelmes napok után a nap hirtelen elsötétedik. És a hold nem fénylik, nem
sugározza fényét, és a csillagok az égről lehullnak, és az egeknek erősségei –
tartóerői, a világmindséget összetartó erők – megrendülnek, és az égi hatalmak
meginognak. És akkor feltetszik, felragyog, fénylik, láthatóvá lesz, és
felvillanása után tartósan árasztja fényét az ember Fiának jele az égen. És
akkor sír és jajgatásba tör ki, jajveszékel, és mellét veri a föld minden
nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy
hatalommal és erővel és nagy dicsőséggel. És elküldi, és szétküldi az ő
angyalait, az Ő hírnökeit, és követeit nagy és hangos trombitaszóval -
kürtszóval, vagyis az Evangéliummal - az egész földre. És egybegyűjtik az ő
választottait a négy szelek - a szélrózsa minden irányából, a négy égtáj - felől,

24. 1 Thess. 4,18 Annakokáért bátorítsátok, és buzdítsátok egymást e
beszédekkel, ezekkel az igékkel70
1 Thess. 5. Üdvösségre rendelT mInkeT Az Úr;
1 Thess. 5,1 Az időkről,71
és időszakokról72
pedig, atyámfiai,
testvéreim, nem feladatom, és nem szükséges, hogy írjak néktek.73
az ég egyik végétől a másik végéig. [Más fordítás: És szétküldi az Ő követeit a
föld minden részére, hogy Őhozzá gyűjtsék kiválogatottait. Amikor ezek
elkezdődnek, nézzetek föl, és emeljétek föl a fejeteket, mert közel van a
megváltásotok]. Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség és ez a
nemzedék, mígnem mindezek meglesznek, és be nem következnek” (Mát. 24,27-
31.34). Mert: „Bizony mondom néktek: Azok között, akik itt állnak, vannak
némelyek, akik nem kóstolják, és nem tapasztalják meg a halált, amíg meg nem
látják az embernek Fiát eljőni királyként az ő országában, az ő királyságában”
(Mát. 16,28). János apostol bizonyságtétele: „Ímé eljő a felhőkön, és minden szem
meglátja őt, még azok is, akik őt által szegezték; és siratja őt e földnek minden
nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég, ezt
mondja az Úr, aki van és aki vala és aki eljövendő, a Mindenható” (Jel. 1,7-8). És
ahogy elragadtatásban látta: „És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy
fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hűnek és Igaznak, és igazságosan ítél
és hadakozik, és harcol. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején
sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. (Más
fordítás: szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy-egy név, amelyet
senki sem tud rajta kívül). És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve
Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követik vala őt fehér lovakon,
fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az ő szájából éles kard jő vala ki, hogy azzal
verje a pogányokat, a népeket; és ő fogja azokat legeltetni, pásztorolni,
kormányozni vasvesszővel, és vasból készült pásztorbottal, királyi pálcával.
(Más fordítás: királyi pálcáddal erősen, szilárdan kormányozod őket); és ő
nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az ő ruháján és
tomporán oda vala írva az ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura” (Jel.
19,11-16). Pál apostol megvallása az Úr Jézus visszajöveteléről: „Amikor eljő
majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szentjeiben, azon a napon, amikor majd
eljön, hogy dicsőségét és csodálatos hatalmát megmutassa szentjeiben, vagyis
bennetek, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi
tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok - ama napon. [Más fordítás: Mindez
akkor történik meg, amikor az Úr eljön. Akkor mindenki dicsőíteni fogja őt,
mert meg fogják látni dicsőségét azokban, akik teljesen az övéi. Igen, mindenki
csodálni fogja őt azok miatt, akik benne hisznek. Ezek közé tartoztok ti is,
hiszen hittel elfogadtátok, amit Jézusról mondtunk]” (2 Thess. 1,10). Ézsaiás is az
Úr Jézus visszajöveteléről prófétál: „Jajgassatok, mert közel van az Úrnak
napja, mint pusztító hatalom jő a Mindenhatótól. Ezért megerőtlenülnek és
lehanyatlanak minden kezek, és elolvad, és megdermed minden embernek szíve;

25. 1 Thess. 5,2 Mert igen jól,74
és pontosan tudjátok,75
és tisztában
vagytok vele ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, olyan
váratlanul fog megérkezni, mint a tolvaj éjjel76
1 Thess. 5,3 Mert amikor ezt mondják: „Békesség76/A
és biztonság,
akkor hirtelen veszedelem jön rájuk, mint a szülési fájdalom a terhes
asszonyra, és semmiképpen meg nem menekednek. [Más fordítás:
Mert mialatt ezt mondják, és hangoztatják, és azzal dicsekednek:
Békesség, akkor hirtelen, és váratlanul, rajtaütésszerűen veszedelem
És megrémülnek, kínok és fájdalmak fogják el őket, és szenvednek, gyötrődnek,
mint a szülőasszony. Riadtan néznek egymásra és egyik a másikon csodálkozik,
és arcuk lángba borul, lángban ég. Ímé az Úrnak napja jő kegyetlen búsulással
és felgerjedt, izzó haraggal, hogy a földet pusztasággá tegye, és annak bűnöseit
elveszesse, kipusztítsa arról. Mert az ég csillagai és csillagzatai nem
ragyogtatják fényüket és világosságukat, sötét lesz a fölkelő nap, és a hold
fényét nem tündökölteti, nem fénylik. És meglátogatom a földön a bűnt, és
megbüntetem a világ gonoszságát, és a gonoszokon vétküket, és megszüntetem
az istentelenek, törvénytelen, törvényen kívüliek kevélységét, és véget vetek a
kevélyek gőgjének, és az erőszakoskodóknak gőgösségét megalázom. Drágábbá
és ritkábbá teszem a halandó embert a színaranynál, és az emberiséget, az
ádámi fajt Ofir aranyánál. Ezért az egeket megrendítem, és megindul helyéről a
föld is, a seregek Urának búsulása és féktelen haragja miatt, izzó haragjának
napján” (Ésa. 13,6-13). Jóel is erről prófétál: „Tömegek, tömegek! Hatalmas
tömeg van a döntés völgyében! Mert közel van az Úrnak napja, a sorsdöntő nap
a döntés völgyében! A nap és hold elsötétednek; a csillagok bevonják és
elvesztik fényüket. Az Úr hangja pedig megharsan a Sionról, és megzendül és
mennydörög Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld. De az Úr az ő
népének oltalma, menedéke, védelme, és népét megoltalmazza és az Izráel
fiainak erőssége!” (Jóel. 3,14-16). Péter apostolon keresztül jelenti ki a Szent
Szellem, hogy az Úr napja, az Úr Jézus eljövetelének napja: „Az Úr napja pedig
úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az
elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok és alkotások
is megégnek. (Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg
értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben,
hogy sorra kerülnek). Mivelhogy azért mindezek így felbomlanak, milyeneknek
kell lennetek néktek szent életben és hitben, Akik várjátok és sóvárogjátok, és
siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva, és
lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet
várunk az ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik” (2 Pét. 3,10-13). A
megdicsőült Úr kijelentése: „Ímé eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és
őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő
szégyenét” (Jel. 16,15) Az Úr „kilopja” Övéit a Gonosz kezéből, és ez azért
történik így, mert: „… ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában,
hogy melyik őrváltáskor jő el a tolvaj: vigyázna, virrasztana, és nem engedné,
hogy házába törjön” (Mát. 24,43). Énok is prófétált erről, ahogy ez meg van írva:
„Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván:

26. jön rájuk. Váratlanul bekövetkezik a pusztulás, romlás, végveszély,
halál, megsemmisülés úgy, ahogyan a szülési fájdalom, ahogyan
vajúdáskor az éles, tűrhetetlen kín a terhes asszonyra, és fogva tartja.
És semmiképpen meg nem menekednek]. 77
1 Thess. 5,4 De ti, atyámfiai, testvéreim nem vagytok sötétségben,78
és
tudatlanságban, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket.
Ímé eljött az Úr az ő sok ezer, megszámlálhatatlan szentjével, az Ő szent
seregeivel. Hogy megkülönböztesse, megcáfolja, rábizonyítsa mindazokra akik
közöttük istentelenek, Isten nélkül élők, istentelenségüknek minden cselekedetét,
amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény, durva, nyers, rideg, szigorú,
kérlelhetetlen, kegyetlen beszédért, amelyet az istentelen bűnösök, a célt
eltévesztők szóltak Őellene” (Júd. 1,14-15). Minden gyülekezetet és minden egyes
hívőt így bátorít az apostol, egyben az is kijelentést nyer, hogy ki a mi Istenünk:
„mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk,
Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését” (Tit. 2,13). Aki: „Amikor tűznek
lángjában eljő majd, hogy megdicsőíttessék az ő szentjeiben, és csodáltassék
mindazokban, akik hisznek - mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti
nálatok - ama napon” (2 Thess. 1, 8.10).
669
ELRAGADTATÁS. Olyan szellemi állapot, amelynél az ember testi érzékei
részben vagy teljesen kikapcsolódnak, úgyhogy az illető szellemével fogja fel,
ami vele történik. Jelenti még: egyik helyről a másikra átvinni.
770
A Korinthusi hívőkhöz így beszél az apostol: „Ímé titkot mondok néktek.
Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, nem halunk meg, de mindnyájan
elváltozunk, és mássá leszünk. Nagy hirtelen, osztatlan időben, egy
szempillantás alatt, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és amikor
az megszólal, - mert meg fog szólalni - a halottak feltámadnak, életre kelnek
halhatatlanul, és mi elváltozunk, mássá leszünk” (1 Kor. 15,51-52). Az Úr Jézus
az: „Ki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő
dicsőséges testéhez, amaz Ő hatalmas munkája szerint azzal az erővel, mely
által maga alá is vethet mindeneket” (Fil. 3,21). Vigasztaljátok azért egymást, és
építse egyik a másikat, amiképpen cselekszitek is” (1 Thess. 5,11). Ezért: „Kérünk
pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi Őhozzá
leendő egybegyűlésünkre nézve. [Más fordítás: Van még egy kérésünk: Urunk,
Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el
rögtön józanságotokat]” (2 Thess. 2,1). Hiszen az Úr Jézus már kijelentette, hogy:
„Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám
is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,26). Még a kínoszlopon
függő latornak is azt mondta: „… Bizony mondom néked: Ma velem leszel a
paradicsomban” (Luk. 23,43). És mindenkinek mondja az Úr, aki az Övé: „És ha
majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek
titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (Ján. 14,3). Ezért az apostol nem
meghalásról, hanem elköltözésről ír: „Mert én nemsokára feláldoztatom, és
elérkezett az én elköltözésem ideje” (2Tim. 4,6). Azok az igék, ahol a fölkap,

27. 1 Thess. 5,5 Ti mindnyájan világosság, a fény fiai vagytok és nappal
fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!79
1 Thess. 5,6 Ne is aludjunk azért, mint a többiek, hanem virrasszunk,
és őrködjünk, és legyünk éberek és józanok,80
mérsékeltek,
megfontoltak, higgadtak, körültekintőek, az Ige szerint élők, és
vigyázók.81
megragad, hatalmába ejt, elragad, elrabol szó szerepel: Filepről: „Mikor pedig a
vízből feljöttek, az Úrnak Szelleme elragadá Filepet; és többé nem látta őt a
komornyik, az udvari főember, de tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig
találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak,
míglen Cézáreába juta” (Csel. 8,39-40). Ezékiel prófétáról: „És a Szellem
fölemele és elragada engem, és elmenék, elkeseredvén haragjában az én
szellemem, az Úrnak keze pedig rajtam erős vala, és kemény kézzel tartott
engem.És eljuték Tél-Ábibba a foglyokhoz, akik lakoznak vala a Kébár folyó
mellett, és leülék, ők is ott ülvén; és ott ülék hét nap némán őközöttük” (Ezék.
3,14-15). Pál apostolról: „Elragadtatott, és felvitetett a paradicsomba, az Édenbe,
és hallott olyan kimondhatatlan, titokzatos szavakat, és Igéket, kijelentéseket,
amelyeket nem lehet, és nem is szabad embernek elmondania. Ismerek egy
embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt - ha testben-é, nem tudom, nem
vagyok tisztába vele; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja, elragadtatott
felvitettet egy időre a harmadik égig” (2 Kor. 12,4.2). A mennyek országáról: „A
Bemerítő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek
országáért, és a mennyek országa erőszakot szenved, és erőszakkal lehet
betörni, és az erőszakoskodók és energikusak ragadják azt magukhoz” (Mát. 11,12).
7
71
Idők (khronosz): korszakok.
7
72
Időszakok (kairosz): alkalmas / megfelelő idő, kijelölt, elrendelt időpont.
773
Az Úr Jézust így faggatják a tanítványok: „Mikor pedig az olajfák hegyén ül
vala, hozzá menének a tanítványok magukban, körülfogták és kérték, mondván:
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek? És micsoda jele lesz, mi jelzi
majd a te eljöveteledet, megjelenésedet és a világkorszak bevégződését? És az
Úr Jézus válasza a minden korban élő tanítványainak: Arról a napról és óráról
pedig senki sem tud, még a mennyei angyalok sem, hanem csak az én Atyám
egyedül” (Mát. 24,3.36). És a feltámadott Úr megismétli a figyelmeztetést: „…
Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy az alkalmas / megfelelő, és elrendelt
időket, melyeket az Atya a maga hatalmába, a maga hatáskörébe helyezett. [Más
fordítás: Egyedül az Atyának van hatalma ezeket meghatározni, amelyeket az
Atya saját tetszése szerint határozott meg]” (Csel. 1,6-7).
7
74
Jól: (akribósz): pontosan.
7
75
Tudjátok: (eidó oida): tisztában vagytok vele.
776
Az Úr Jézus figyelmezteti a mindenkori tanítványait: „Vigyázzatok azért,
legyetek állandóan készen, virrasszatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok
mely órában, vagy melyik nap jő el a ti Uratok. Azt pedig jegyezzétek meg, és
emlékezzetek erre, és legyetek tudatába, hogy ha tudná a ház ura, hogy az

28. 1 Thess. 5,7 Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel
részegednek meg.82
1 Thess. 5,8 Mi azonban, akik nappaliak, a nappal fiai vagyunk,
legyünk éberek, összeszedettek, körültekintőek, felöltözvén a hitnek,83
bizalomnak, meggyőződésnek, bizonyosságnak, hűségnek,
megbízhatóságnak és az Isten szerinti szeretetnek mellvasába,84
mellvértjébe, és sisak gyanánt az üdvösségnek,85
a bűnbocsánatnak,
éjszakának melyik szakában, melyik órájában, vagy melyik őrváltáskor jő el a
tolvaj: akkor ébren maradna, virrasztana, és vigyázna, és nem engedné, hogy
házába törjön. Azért legyetek készen, álljatok mindig készenlétben, legyetek
olyanok, mint a felkészítettség állapotában lévők ti is, akiket előkészítettek erre
az eseményre; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek
Fia” (Mát. 24,42-44). És újra hangzik a figyelmeztetés: „Vigyázzatok azért, mert
sem a napot, sem az órát nem tudjátok, amelyen az embernek Fia eljő” (Mát.
25,13). „Ti is azért legyetek készek: mert amely órában nem gondolnátok, abban
jő el az embernek Fia” (Luk. 12,40). És: „… vigyázzatok magatokra, hogy
valamikor meg ne nehezedjék a ti szívetek dobzódásnak, mámornak,
részegségnek és ez élet - a megélhetés - gondjainak miatta, és váratlanul reátok
ne jöjjön, és hirtelen meg ne lepjen titeket az a nap: Vigyázzatok azért minden
időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket,
amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt. (Más fordítás:
Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek
mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt)!”
(Luk. 21,34-36). Tehát: „Figyeljetek, vigyázzatok, legyetek ébren és imádkozzatok;
mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő” (Márk. 13,33). És: „Vigyázzatok
legyetek éberek, virrasszatok, maradjatok ébren, figyeljetek, álljatok meg
szilárdan, mozdíthatatlanul, tartsatok ki állhatatosan a hitben, legyetek férfiak,
viselkedjetek bátran, és cselekedjetek férfiasan legyetek erősek, és
győzedelmeskedjetek!” (1 Kor. 16,13). Mert azt mondja a megdicsőült Úr: „Ímé
eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelenen
ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát, az ő szégyenét” (Jel. 16,15). János
apostolnak azt mondja a megdicsőült Úr: „A Sárdisbeli gyülekezet angyalának is
írd meg: Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és
térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik
órában jövök el hozzád” (Jel. 3,3). Péter apostol így ír az Úr napjáról: „Az Úr
napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak,
az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is
megégnek.” (Más fordítás: „De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a
tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak,
a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. // a föld és a rajta lévő alkotások is
megégnek: Ez a fordítás későbbi hagyományon alapul, a legrégibb szöveg
értelme: a föld és a rajta levő alkotások is megtaláltatnak, abban az értelemben,
hogy sorra kerülnek //” (2 Pét. 3,10).

29. megmenekülésnek, a szabadulásnak, megtartatásnak reménységébe,86
reményteli várakozásába87
1 Thess. 5,9 Mert nem haragra, nem a harag martalékául rendelt
minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget, szabadulást,
megmentést, gyógyulást nyerjünk, a mi Urunk Jézus Krisztus által.88
1 Thess. 5,10 Aki meghalt helyettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár
aluszunk, együtt éljünk Ővele.89
7
76/A
Békesség: (eiréné): az az állapot, amelyben minden a maga helyén van:
épség, jó egészség, jólét, a veszély érzetétől való mentesség, boldogság,
boldogulás és biztonság, rendíthetetlenség, szilárdság, megingathatatlanság,
777
Mert az Isten nélkül élők: „… meg fognak lakolni örök veszedelemmel,
pusztulással, romlással, és halállal az Úr ábrázatától az Úr színétől,
jelenlététől, és az ő hatalmának dicsőségétől, fényességétől, ragyogásától. [Más
fordítás: Örökre távol maradnak az Úrtól és dicsőséges, és fönséges hatalmától;
mellyel az Úr orcája és dicsőséges ereje fogja őket igazságos ítéletképpen
sújtani]” (2 Thess. 1,9). A próféta így szól a papok és próféták felől, akiket nem az
Úr küldött: „Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek
adták magukat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek,
mind hamisságot művel. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának
romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniük
kellene, hogy utálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek,
még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő
megfenyíttetésük idején elhullnak, elbuknak a megtorlás idején, azt mondja az
Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a
régi, az ősi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat
találjatok magatoknak! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem
föléjük, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem
figyelünk! Azért halljátok meg ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, ami
következik reájuk. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre:
az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én
törvényemet, az én tanításomat megvetették” (Jer. 6,13-19). Ezékiel próféta is
arról szól, hogy hamis próféták jósolgatnak a népnek: „Avagy nem hiábavaló
látást láttatok-é, és nem hazug jövendölgetést szóltatok-é? Midőn ezt mondjátok
vala: Monda az Úr! Holott én nem szólottam! Ennek okáért így szól az Úr Isten:
Mivelhogy hívságot szólottatok és hazugságot láttatok, azért ímé én ellenetek
leszek, ezt mondja az Úr Isten. És lészen kezem a próféták ellen, és ránehezedik
azokra a prófétákra kik hívságot, és hiábavalóságot látnak és hazugságot
jövendölgetnek; az én népem gyülekezetében nem lesznek, Izráel házának
könyvébe nem irattatnak, és Izráel földjére be nem mennek, és megtudjátok,
hogy én vagyok az Úr Isten. Azért, mert eláltatták, és félrevezették az én
népemet, mondván: béke! Holott nincsen béke; és ha a nép falat épít, ímé ők
bemázolják azt mázzal. Mondjad a mázzal mázolóknak, hogy leomlik; ömlő
záporeső lészen, és ti jégeső kövei hulljatok, szélvihar hasítsd! És ímé leomlik a
fal. Avagy nem mondják-é majd néktek: hol a mázolás, amellyel mázoltátok?