2. Eleink
asztalánál
Volt rá sok jó példa, hogy a
felszolgálók a patkó alakú asztal
közepén, lóháton jelentek meg,
kezükben az étellel.
Az asztal terítését a
főpohárnok vezetésével a
pohárnokok végezték.
Eleinte nem használtak terítőt,
csak a gótika késői szakaszában
festett képen jelenik meg
először a földig érő abrosz.
A díszebéd napján kirakták a
pohárszékre az arany és ezüst
edényeket. Ezek képezték a
vagyon alapját.
3. Eleink
asztalánál
A pohárszék kredenc néven,
később is jó szolgálatú,
komoly bútorrá növekedett.
Az etikett megszabta benne a
polcok számát – uralkodónak öt
polc járt, hercegnek négy,
grófnak három és zászlósúrnak
kettő.
Pohár sokáig nem állt az
asztalon, hanem a pohárszéken.
Ha valaki inni akart, szólt a
szolgáknak, kik megtöltötték és
odavitték a poharat, kiitták,
majd visszaadták.
Innen ered az a szokás, hogy a
vendégek mögött egy-egy lakáj
áll, aki töltögeti az italt.
4. Eleink
asztalánál
A tányér helyett kezdetben egy
falapot használtak, melynek
egyik oldalán festett dísz volt.
Amikor ettek megfordították, és
a festés alulra került.
Később ezüst, ón és mázas
agyag tányérok kerültek az
asztalra.
Az asztal közepére aranyozott
ezüst só és fűszertartót és
dísztárgyakat tettek, amelyek
általában állatot formáztak –
szarvas, griff, oroszlán, bagoly
volt a legkedveltebb.
5. Eleink
asztalánál
A király ebédel, de egyedül.
Az étkezés jó szokás szerint
szigorú rangsor szerint zajlott.
A király asztala külön állt, gyakran
magasabb baldachinnal tetőzve.
A rangban utána levő, csak akkor
ehetett, ha a király már befejezte,
és ez így ment tovább.
A nép nemcsak kíváncsiságból,
de a várható maradékok
reményében is ott tolongott a
közelben.
Keresztény parancs volt, hogy az
ételmaradékot szét kell osztani a
szegények között.
Erre a célra jó sok kosár és edények
álltak készenlétben. A vendégek
lábánál kutyák és macskák
futkároztak, csontokat ropogtatva.
6. Eleink
asztalánál
Ami az étkezést illeti, nem volt
valami változatos, hús-hússal
váltakozott, hozzá kenyeret ettek és
jó sok bort ittak.
Egy lovag 6-8 liter bort is leeresztett a
torkán. és 20-24 féle ételt is feltálaltak
egy-egy étkezés alkalmával.
Ma már elképesztő összeállítások
kerültek asztalra.
Első fogás egy német püspöki ebédből,
1303-ból: tojásleves sáfránnyal, borssal
és mézzel, majd köles főzelék, juhtúrós
hagymával sült tyúk szilvával.
Mindezt egyszerre hozták be, ki-ki
választott, amit szeretett. Ettek
hattyút, mókust, sünt, kígyót, és
erősen illatosították, fűszerezték a
húsokat nyilván a rossz szagok
füstölés, sózás ellensúlyozására.
Becsapni a szemet, ez volt a divat a
díszes lakomákon.
7. Eleink
asztalánál
Sült nyulat oroszlánra formázva
tálaltak, a szárnyast halként
ábrázolták, a halat pedig cukorból
formázták.
De a hétköznapok étele még
nagyon sokáig a kása maradt.
Ették amióta csak őrölni tudták a
gabonafélét, amit kásának főztek
meg. A szegények vízben, a
jómódúak tejben vagy hússal
együtt készítettek laktató
egytálételeket búzából, kölesből,
árpából, cirokból, hajdinából.
Az ételt közös tálból kanalazták
ki. A gazdagok persze húsos
lakomákkal üdítették fel a kása
egyhangúságát.
8. Eleink
asztalánál
A kenyérsütés általánossá
válása után már csak abból
főztek kását, ami nem volt jó
kenyérnek – kölesből,
árpából, rizsből, hajdinából.
Ez volt a középkor alapétele
és vannak országok ahol még
ma sem ment feledésbe.
Az Angoloknál hagyományos
reggeli étel a zabkása, a
Lengyel parasztok még ma is
fogyasztják a levesszerű,
tejben főt kását reggelire.
9. Eleink
asztalánál
Említést érdemel egy különös
szóhasználat, nagyjából a 17.
század végéig az asztalokat
nálunk Magyarországon nem
terítik hanem „vetik” mint az
asztalnál alacsonyabb ágyat.
Vándorló nomád őseink még a
földön ülve ette, körülülve a
szabad tűzről levett főzőedényt.
Valószínű abból a
faalkalmatosságból, amire
bográcsforma edényüket tették,
fejlődött ki az alacsony evőszék,
a közepén tálnak szolgáló
bemélyedéssel.
10. További érdekes írásainkért látogassa meg
weboldalunkat
http://www.empowernetwork.com/agneskft
www.tisztit-takarit.hu