2. Az elefántcsorda együtt
vándorol ezért aztán náluk
nincs szükség „gyermek
gondozóra”, de a felnőttek
és a nagyobb borjak nem
csak saját borjuknak viselik
gondját, hanem minden
rászoruló elefántkölyköt
megnyugtatnak, vagy
felsegítenek.
Előfordul, hogy a nőstény
más anya borját is
megszoptatja.
3. A farkasok családjában is működik a
„bébiszitterkedés”.
A családok élete abban a pillanatban megváltozik,
amint a kicsik, már olyan fejlettségre jutnak, hogy
el tudják hagyni a barlangvédő burkát, hiszen ettől
a perctől kezdve a picik élete veszélyekkel
terhelté válik, és így folyamatos felügyeletet
igényelnek.
Élelmet kell szerezni a folyton éhes kölyköknek, és
így a falka a nőstényekkel együtt minden este
indulnak vadászni, ekkor lép életbe a „bébiszitter”
aki az anyafarkas távolléte alatt vigyáz a
kölykökre.
Ha a kölykös sírni kezdenek az őrködők rögtön ott
teremnek, és míg egyik-másik játszanak a
kicsikkel, addig a többiek éberen őrködnek a
terület felett, távol tartva a veszélyt.
Ha mégis veszély közeledtét érzik egy
figyelmeztető hangot hallatnak, mire a kicsik
eszeveszett tempóban bújnak a barlang mélyének
védelmébe, mivel ez egy veleszületett ösztönként
működik.
4. Az őzgidáknak, a kisnyulaknak és más
fiatal növényevő emlősöknek a
rejtőzködésen és a menekülésen kívül
nincs sok tudnivalójuk, de néha még
ezeket a készségeket is el kell
sajátítaniuk.
Vészhelyzetben az őzsuta a sűrű bozótba
tereli gidáját, s az több ilyen eset után
megtanulja, hogy hol rejtőzhet el.
A fiatal állatok a fajukra jellemző
jelzéseket szüleik és a többi felnőtt
megfigyelésével tanulják meg. Azt is a
felnőtt utánzásával sajátítják el, hogy
mit ehetnek meg és mit nem. A fiatal
ragadozóknak sokkal többet kell
tanulniuk, mint például a zsákmányt
becserkészni, megtámadni és megölni
nem gyerekjáték.
5. Az etológusok szerint ezek az állatok játékaikkal
tulajdonképpen a felnőttkorra készülnek fel.
A leckék javát azonban akkor kapják, amikor
elkísérik és utánozzák szüleiket.
Az Amerikai nyérc és a mosómedve kicsinyei például
megfigyelik, hogy hogyan fordítja fel anyjuk a
folyómeder köveit, rákokat keresve alattuk.
A fiatal oroszlánok és farkasok elkísérik szüleiket a
vadászatra.
Egyes fajoknál a szülő még aktívabb szerepet vállal
kicsinyeinek tanításában.
A házi macska sérült egeret visz haza kicsinyeinek,
hogy gyakoroljanak.
Az anyagepárd ugyanezt teszi, csak nem egérrel,
hanem fiatal gazellával.
Emberi szemmel nézve mindez kegyetlenség, az
állatok életben maradásához azonban
nélkülözhetetlen, hisz csakis gyakorlás útján
tanulhatja meg, hogyan kell ölni.
6. Természetben az apák szerepe
gyakran nem terjed túl az
utódnemzésen, de sok olyan faj is
van, ahol a hím részt vesz a nőstény
és kicsinyek gondozásában.
A zebráknál és a lófélék családjába
tartozó más fajoknál a csődör éberen
őrködik, megvédi a háremét, illetve
utódait a támadástól.
A hím oroszlán védelmezi saját
falkájának egész területét, elűzve
onnan a többi ragadozót.
A hím farkasok, még emberi mércével
is példás szülők, mivel nem csupán
védelmezik családjukat, hanem húst
is visznek a szoptató anyának és
kölykeiknek
7. Ahogy a fiatal emlősök fejlődnek, egyre kevésbé
vannak anyjukra utalva. Felderítik környezetüket,
játszadoznak rokonaikkal vagy más fiatal
fajtársaikkal, s rákapnak a szilárd táplálékra.
Az anyaállat harapásokkal, rúgásokkal, lökésekkel
vagy öklelésekkel előbb vagy utóbb elválasztja
utódait.
Gyakran előfordul, hogy a felnövekvő fiatal hímeket
elűzik a csoporttól. Ezek ilyenkor
agglegénycsapatokat alkotnak, amíg nem sikerül
befogadtatni magukat egy másik csoportba.
A quanakó vezérbak – a láma szintén Dél
Amerikában élő rokona – viszont a hímeket is és a
nőstényeket is elkergeti a csordából, amikor azok
elérik az egy éves kort.
A magányosan élő állatoknál a család vagy magától
felbomlik, amikor a fiatalok már önellátók /rókák/,
vagy az anyaállat űzi el kölykeit/medvék/
8. További érdekes írásainkért látogassa meg
weboldalunkat
http://www.empowernetwork.com/agneskft
www.tisztit-takarit.hu