International meeting GRUNDTVIG Project ‘F.E.P.I.D’ Further Education for People with Intellectual Disabilities Összefoglaló az első munkatalálkozóról a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány részéről Idő: 2008. október 12-14. Helyszín: Der Retzhof, Leibnitz, Austria Résztvevők az Alapítvány képviseletében: Kostyál Katalin és Haller Szilveszter

1. International meeting
GRUNDTVIG Project ‘F.E.P.I.D’
Further Education for People with Intellectual Disabilities
Összefoglaló az első munkatalálkozóról
a Rogers Személyközpontú Oktatásért Alapítvány részéről
Idő: 2008. október 12-14.
Helyszín: Der Retzhof, Leibnitz, Austria
Résztvevők az Alapítvány képviseletében: Kostyál Katalin és Haller Szilveszter

2. Tartalom:
I: NAP - Délelőtt
1.) Az érkezés
2.) A koordinator bemutatkozik
3.) A “disable” fogalma
4.) A project logoja
5.) Részvételi problémák
6.)Az intézmények bemutatkoztak:
I. NAP - Délután
1.) Helyi nevezetességek:
a) A Retzhof Kastély
b) Kalandpark
II. NAP – Délelőtt
1.) Fő terveink
a) A kézikönyv
b) Hét találkozó
c) A tanulókról
2.) Eszközök, amelyekkel munkánkat segítjük
a) e-mail
b) A project honlapja
II. NAP – Délután
Buschenschank
ÖSSZEGZÉS
1. NAP – Délelőtt
1.)
Az érkezés
Ahogy a középkori Európának legfontosabb sószállító útvonala az ausztriai Leibnitzen
vezetett át, úgy találtuk magunkat kollégámmal életünk első Európai Uniós projektjének első
helyszínén ugyanott. Mai szemmel egy picike hátsó utcának látjuk az egykori főútvonalat, de
ez a tudás megmagyarázza, miért éppen oda épült később a Retzhof családról elnevezett
gyönyörű kastély.

3. 2.)
A koordinator bemutatkozik
Pénteken, az első munkanapunkon a kastély szemináriumi termében bemutatkozott a projekt
vezetője, Polonca Koshi, a felnőtt továbbképzésekkel foglalkozó osztrák Retzhof intézmény
képviseletében, akitől megtudhattuk azt, hogy a projekt folyamatának szervezését ő fogja
kézben tartani. Ő lesz a motor, a résztvevők tájékoztatásáért is ő felel, neki lehet alapvető
kérdéseket feltenni. Ő állította össze a két éves projekt időbeosztását, amit itt most
elfogadtunk.
3.)
Tisztáztuk, hogy „disable” fogalom esetünkben kifejezetten nem a mozgássérültekről szól,
mi csakis az értelmi sérültekkel foglalkozunk.
4.)

4. Néhányan készültek a projektünk számára logo-tervvel. Ezek tartalmi és formai elemzése után
kiválasztottuk a legnagyobb elfogadottságú képet. Mostantól ezt használjuk hivatalos
jelképünkként. Többek között éppen a fenti elvi kérdések miatt nem szavazhattunk másik,
nekünk kedvesebb logora.
5.)
Megtudhattuk, hogy a pályázaton nyert intézmények nem mindegyike tudott eljönni
Leibnitzbe. A román fél lemondta a teljes részvételét, az olasz és a görög csapat pedig
legközelebb, majd Limogesban fog csatlakozni hozzánk. Középtájt, halvány lila blúzban
látható koordinátorunk, Polonca Koshi, mi pedig a hátsó sor bal oldalán állunk.
6.)
Az intézmények bemutatkoztak:

5. 6./a)
A képviselt intézmények általában súlyosan és sokszor halmozottan sérült felnőttek
fejlesztésével és képzésével, avagy ápolásával foglalkoznak. Van különbség, hogy
foglalkoztató vagy bentlakásos intézményről van szó, de ezek mindegyike kifejezetten a
súlyosan sérültek szegregált képzésében, foglalkoztatásában jártas.
Hárman ettől eltérően kapcsolódunk a projekthez:
Az osztrák fél felnőtt továbbképzéseknek ad otthont, azokat szervezi.
A franciák azt az intézményt képviselik, akik az országuk kormánya megbízásából az egész
országban törődnek a szellemi sérültek problémáival . Intzémények együttműködését követik,
intézményeket látogatnak. Kapcsolatba hozzák az igényeket a szabályokkal. Francia
kollégáink, bár mindkétetten tanárok eredetileg, már néhány éve ennek az intézménynek a
szolgálatában működnek.
A mi alapítványunk működtet Carl Rogers szellemiségében egy középiskolát, amelyben
inkluzívan képzünk egy-két enyhén sérült fiatalt ,aik csak annyiban kapcsolódnak a felnőtt
képzés programjához, amennyiben sérülésükből adódódoan túlkorossá válnak a középiskolás
korosztályhoz képest. Bemutatkozó előadásunkban felvázoltuk ezt a helyzetünket.

6. Ez az a szál, amellyel a közös munkába be tudnánk kapcsolódni.
Mi azt tudjuk hozzátenni a projekt sikeréhez, a többiek szemléletének bővítéséhez, hogy az
integráció illetve az inkluzióra való törtekvés során szerzett tapasztalatainkkal mintegy hidat
tudunk felépíteni, kapcsolódási pontokat tudunk folyamatosan keresni a súlyos és speciális
fejlesztést igénylő szegregáltak és az egészen enyhén sérült, s inkluzívan nevelhetők között.
Aktív közreműködésünk eredményeképp megjenhetne az átmeneti helyzetben lévő emberek
problémája is abban a kézikönyvben, amit a project végtermékeként szeretnénk összerakni a
mindennapi és akár a szakemberek számára is.
Előadásunk során nemcsak az idegen helyzetben tartott angol nyelvű előadás kihívásának
kellett megfelelni, de kifogott rajtunk a technika ördöge is. A helyi számítógép úgy tűnt, hogy
nem tudja megnyitni a rogersi értékekről, az alapítványunkról és a középiskolánkról erre az
alkalomra készített PPP-t. Mivel járatlanok voltunk az ilyen nemzetközi munkacsoportokon
való előadásokban, még itthon előkészítettünk egy papír alapú bemutató anyagot is, amellyel
mintegy kiállításon szemléltetni tudtuk volna ugyanazokat a gondolatainkat. Abban a 10
percben, amíg Szilveszter rendbe rakta az elektronikus eszközöket, ezekkel a flipchartra
ragasztott tablókkal tartottam az előadásomat. Büszkék voltunk a hajlékonyságunkra.

7. 6./b)
Az első találkozás okán, az ismerkedés oldása céljából megvendégeltük a résztvevőket
néhány otthonról hozott specialitásunkkal. A szünetekben megkínáltuk csapattársainkat
téliszalámis szendvicsekkel, amelyek mellé a résztvevők nagy örömére magyar bor és édesség
különlegességet szervíroztunk.

8. I. NAP - Délután
1.) Helyi nevezetességek :
1./a)
Ebéd után a Retzhof Kastély – Oktatási Ház igazgatója, Joachim Gruber bemutatta
nekünk a hely eredetét, s még ma is látható történelmi emlékeit.

9. 1./b)
Kipróbálhattuk a parkban található kalandpark játékait szakavatott kísérő segítségével.
Odébb egy nagy ágyásban kialakított különböző edző-járást gyakoroltató útvonalakon
edzhettük magunkat.

10. II. NAP – Délelőtt
1.)
Fő terveink :
1./a)

11. Tisztáztuk, hogy kinek és milyen céllal fogjuk elkészíteni a végcélként megjelölt
kézikönyvet. A projekt kiírása szerint kézzelfogható segítséget szeretnénk ezzel nyújtani
mindenkinek, aki a célcsoporttal foglalkozik. Nem kifejezetten szakemberek számára készül
majd ez a munka. Fontos, hogy segítők, magánemberek is jó, felhasználható, kézzelfogható
ötleteket, metodikai javaslatokat, tapasztalat- és esetleírásokat találjanak benne.
1./b)
Hét alkalommal találkozunk a két év alatt az eredeti kiírás szerint. Ezeknek a találkozóknak
a helyszínéről és idejéről egyeztettünk itt személyesen.
2008. 10. 23 – 10. 25; Ausztria, Leibnitz
2009. 02. 12 – 02. 15; Frainciaország , Limoges
2009. 06. 04 – 06. 07; Szlovénia, Ptuj és Hrastovec
2009. 10. 01 – 10. 04; Ciprus, Limasol
2010. 01. 28 – 01. 31.; Olaszország, Nápoly
2010. 03. 18 – 03. 21; Németország (a helyszín még tárgyalás alatt)
2010. 06. 03 – 06. 06; Ausztria, Leibnitz
1./c)
Egyeztettük, hogy mely alkalommal hozhatják el az intézmények a tanulóikat. Elhatároztuk,
hogy a Hrastovecbe és az utolsó leibnitzi találkozóra szerveznek a szlovén pedagógusok
foglalkozásokat számukra.
2.)
Eszközök, amelyekkel a munkánkat segítjük:
2./a)
A hatékony munkavégzésünkhöz megegyeztünk abban, hogy folyamatosan tartjuk egymással
email-ben is a kapcsolatot, hogy kérdéseket és feladatokat is tudjunk ezen a módon
megoldani. A következő meetingek egy részét az interneten is elő tudjuk készíteni.
2./b)
Megszavaztuk, hogy létrehozunk egy honlapot amelyet egy Polonca által választott külsős
céggel csináltatunk meg. Ehhez minden résztvevőnek egyenlően elosztott Euro összeggel kell
hozzájárulnia.
II. NAP – Délután

12. Egy kedves meglepetés várt bennünket. Autóbusszal elvittek bennünket a közeli hegyekbe
egy szüreti mulatságra. A neve Buschenschank. Helyi szokás a szőllős gazdák saját borát az
útszélen, illetve a házukba tessékelve elfogyasztani. Végigvittek bennünket a helyi borúton,
majd a meredek hegyoldalakra telepített szőlők között megálltunk egy gazda házánál. Jó bort
és finom hidegtálakat szolgáltak fel számunkra.
Mivel a sofőrünk is vendégnek számított, este ugyanazzal a busszal vittek vissza a
szállásunkra bennünket.
ÖSSZEGZÉS:
Emblematikus helyen rendezték az első találkozót,, amelyet még érzékletesebbé tett a buszos
kirándulás során az út egyik oldalán az osztrák, másikon a szlovén határ látványa. A táj,

13. amelyet nem lehet határvonalakkal elválasztani, az őrségi lankákból fokozatosan szigorodott
magas hegyekkel, ahogy Szlovénián át Ausztriába érkeztünk.
Projektünk koordinátorának helyzete is erősítette ezeket az érzéseket bennünk. Ő szlovén
származása és állampolgársága mellett Ausztriában dolgozik a Retzhof Házban, s így
Ausztriát képviselte a projektben, miközben két szlovén intézmény is helyet kapott a
csapatban.
A különböző nyelvek ismerete és a résztvevők jóindulatú, energikus hozzállása nagyon jó
kedélyű hangulatot eredményezett a napok során. A segítőkészség a nyelvi nehézségeken is
átsegített mindenkit. Mi is számíthattunk ilyen támogatásra.
Számunkra komoly bizonytalanságot okozott, hogy nem találkoztunk egész idő alatt egyetlen
sérülttel sem, vagyis a szóban forgó esetek súlyosságáról nem alkothattunk képet. A
bemutatkozóban felvázolt egyedi helyzetünk miatt szükségünk lett volna a tisztánlátásra. Úgy
gondoltuk, ezt a kérdést elnapoljuk a következő alkalmakra.