2. Mikor -j , mikor –ly?
• A szó elején minidig -j írandó (jel, jutalom, jegy) kivéve a lyuk
szó és származékai (lyukat, lyuggat, lyukasztó)
• A szó belsejében:
–r után mindig -j írandó: férj, fürj, varjú…
a szótőhöz tartozó –t előtt is mindig -j-t írunk: sajt, felejt,
sújt…
a toldalék előtt a következő szavakban -ly írandó:
helytelen, folyik, folytonosan, súlytalanság…
a tulajdonviszonyt jelölő -ja, -je toldalék mindig pontos
-j-vel írandó: kapuja, ceruzája, medvéje…
gyakori a szótőhöz tartozó -lya, -lye végződés: gálya,
pálya, furulya, gereblye, máglya…
3. Mikor -j , mikor –ly?
• A szó végén:
egy szótagból álló szavak végén legtöbbször -j van: baj,
haj, báj, tej, fej….
ritkán ly: hely, moly, mély, boly….
egy vagy több szótagból álló szó végén: legtöbbször –
aj: (kacaj), ritkán –aly (tavaly); legtöbbször: -ály
(akadály), ritkán –áj (muszáj); legtöbbször –ely
(pehely), ritkán –ej (zörej); legtöbbször: -ély (esély),
ritkán –éj (taréj), legtöbbször –oly, -öly (fogoly,
bögöly); -lya, -lye a végződés (datolya, gereblye), ritkán
–ja, -je ( kopja, cserje)
4. Mikor -j , mikor –ly?
• A toldalékokban:
igékben: a felszólító mód jele mindig -j (várj); igei
személyragok mindig -j-vel íródnak (látja, írják), de!
az -olyog, -elyeg, -ölyög igeképző mindig -ly (gomolyog,
émelyeg, hömpölyög)
névszókban: a birtokos személyjel mindig -j (daruja); több
birtok jele is mindig -j (vejei), az –(j)ú, -(j)ű
melléknévképző mindig -j (erejű); a főnévképző
legtöbbször -j (dörej); de! az -ály, -ély főnévképző
többnyire -ly (rejtély, szabály)
névmások írásakor a mindig -ly-t írunk (ilyen, valamilyen),
kivétel a vajon
indulatszókban mindig -j van: jaj, ej, hej
a hiátus jelensége esetében, amikor két magánhangzó közé
j hangot ejtünk, nem írunk semmilyen j-t: fiú, dió