1. Gerle Éva: én vagyok a bántalmazó — rohantam,
azért hiányos, már nem
Közzétéve november 29, 2012
Tegyük fel, hogy régóta olvasod a blogot. Olvasol a
hatalmi technikákról, belenéztél a Hétköznapi
hímsovinizmusba, és viszonyítasz: nálatok ez hogy van,
nem, nem, a te férjed nem, igazán ne lehet mondani,
hogy őneki több jutna. Ő annyira rendes!
És rémülten ismered fel, hogy nálatok inkább te.
Ezt most sokan lesik. Na, mit mondok én ezeknek a
nőknek? Ugyanazt? Egyenlően mérek?
Nem, nem mondom ugyanazt. Nem mérek egyenlően,
sőt, nem is mérek egyáltalán, amíg nincs összemérhető
két minőség: amíg az össztársadalmi helyzet ennyire
nem egyenlő.
Én nem láttam még bántalmazó nőt, megmondom
őszintén.
Szerkesztő: - Merthogy ő maga is, a női
bántalmazásnak (a nőstény sovinizmusnak) egy igen
jeles képviselője, akinek viszont, a minimális
hibabelátási készsége is hiányzik. Képes volt 5
hónapon át bántalmazni egy 6 tagú családot, amiért
a családanyának egy az interneten talált cikkével
nem értett egyet és lehülyézte, de a családanya ezt
nem volt hajlandó neki lenyelni. Erre fel a szerző
nem is a családanya ellen indított, két feminista

2. harcostársa társaságában hadjáratot, hanem az
egész családja ellen, tehát nem csak a családapa,
hanem a gyermekek ellen is, azt hirdetve azokról,
hogy alultápláltak és értelmileg fogyatékosak (Holott
a valóságban Erdély egyik leg elitebbnek számító
iskolájába járnak és mind un. Jó-tanulók.)
Persze ki tudja, mi zajlik a házasságok legmélyén, de
bántalmazó férfit már sokat láttam. Olyan nőt is
láttam, aki nagyon kellemetlen: aki nagyon
terméketlenül, önpusztító módon reagál arra, hogy neki
sokkal nehezebb. Nagyon nehéz ilyen nővel élni, de
nem bántalmazó. Olyat is láttam, aki kiabálós, ennek
okairól itt írtam részletesen. Aztán, sok olyat láttam,
aki a gyerekét bántalmazza. És még olyat is, ahol
mindkét fél iszonyúan szenved, és nagyon rosszul
reagálnak. De olyan nőt még nem láttam, aki a
másik rovására nyert volna erőt, aki a férjét akár
csak szavakkal, módszeresen, egyirányúan,
folytatólagosan, a jellemző hatásokkal bántalmazta
volna.
Szerkesztő: Mert nem akart ilyet látni. Holott ez ma
sajnos egyre gyakoribb jelenség! Az ti., hogy nagyon
sok nő, nem csak a szájával, de a kezeivel is
rendszeresen veri a férjét, sőt: meg is rúgódja, miközben
a férfi csak védekezik, és próbálja csitítani…
„Viszont hallottam ezeregy történetet a szemét,
hatalmaskodó, férjüket tönkretevő nőkről, leginkább

3. válás körül vagy után — mindegyiket az ellenérdekelt
felek, férfiak és irántuk részvéttel viseltető nők, például
az új partnereik mesélték. A segge ki volt nyalva, csak
meresztette otthon a p.csáját, semmi sem volt jó neki,
más kellett neki, még a gyerekeket is elvette, viszi a
lakást… értjük, ez megint ugyanaz az egyenlőtlen
viszonyokat normának tekintő, bosszúért lihegő hang,
amelyik soha nem fogja megérteni, mennyire nehéz volt
annak a nőnek, és az egyenlőtlenség elleni bármilyen
tiltakozást is agressziónak veszi. Azt a nőt sajnálják, aki
nem állt ellen, de azért őt se nagyon, leginkább
szavakban, sosem annyira, hogy a sérelmeit
valamennyire orvosolni kelljen, illjen. Az övé a
megszokott történet, elhagyták egy új nőért, esetleg nem
bírta tovább, egyedül neveli a gyerekét, alig kap
tartásdíjat. Aki azt mondja egy váláskor: apukám, te ezt
velem nem fogod csinálni, az rögtön megkapja, micsoda
agresszív hárpia.
Na, de vegyünk téged, kedves olvasóm.
Te uralod a kanapét, te kommunikálsz
manipulatívan, te kezdesz kiabálni, te bünteted őt
némasággal, te szabod meg, mi a normális, te
választod a hálásabb feladatokat, te ígérgetsz
változást — te vagy a bántalmazó!
Igen, lehet, hogy bántalmazó vagy.
Csak ezt annyian mondják magukról, hogy nekem
feltűnt: ennyien nem lehetnek.

4. Szerkesztúő: Ez aztán a vaslogika! Hát nem? Minél
többen beismerik maguktól, senki által nem
kényszerítve, annál hihetetlenebb! – Mint a
Karneválban a Tobiás nevű nyomozó valószínűtlenségi
elmélete, amely alapján valami annál valószínűtlenebb,
minél több érv szól mellette.
Olyan önmarcangolással, önhibáztatással,
bűntudattal, a férj iránti megértéssel teszik, éppen
ugyanazokkal a szavakkal is, mint amelyekkel a
bántalmazott nők gyötrik magukat: az ő hibájuk.
Mintha a rossz húzásaikat, egyenlőtlen
megnyilvánulásaikat akarnák ellensúlyozni a mea
culpával.
Érdekes, hogy a bántalmazó férfiak ilyet nem szoktak
csinálni. Nem nagyon érdekli őket, nem tartják magukat
bántalmazónak, nem olvasnak a témában, tökéletes
nyugalommal veszik el a kapcsolatból a másik rovására,
ami nekik jár.
- Szerkesztő: Ejnye - bejnye, ezek a gátlástalan, minden
magát megvédeni és akaratát érvényesíteni képtelen nőt,
veleszületett természetességgel letipró, sötét lelkű, sőt:
lelkiismeret nélküli férfiak….
„Megint ott az üzenet: neked nem jár a kanapé, a balhé
joga, a könnyebb munka — te akkor már bántalmazó

5. vagy. Pedig van, hogy az egyenlőtlenség nem steril
patikamérleg, például azért a férfi jár vásárolni, mert a
nő nem szeret, a nő pedig, mégis, addig otthon a
gyerekekkel eléggé kiborul…,
- Érdekes, hogy a minket gyermekbántalmazással
vádoló Gerle Éva, mindig ide: a gyermekeknek az
anyák által elviselhetetlen „természetéhez” jut el, mint
ugyancsak a férfiak (apák) által a nőkre (anyákra) lelki-ismeretlenül
átruházott teherhez., miközben az élete
legnagyobb célkitűzésének írja le a férfiaknak (az
apáknak) a gyermekek fegyelmezéséről (szerinte:
bántalmazásáról) való leszoktatását. Volt férjét, Gerle
Jánost, sikerült erről a férfiakra jellemző, gonosz állati
ösztönnek a szabad gyakorlásáról annyira leszoktatnia,
hogy ki kellett mennie a lakásból, amikor a gyermekek
veszekedtek, vagy verekedtek. Bele is halt szegény ebbe
a természet- és istenellenes „átváltoztatásba”: az
elfojtott agresszivitás tipikus betegsége: a leukémia vitte
el időnap előtt.
„… és erre nem az a megoldás, hogy akkor menjél te!,
hanem az, hogy apa elvisz egy-kettőt.”
Szerkesztő: - Persze, ha gerle János szerűen a
gyermekek fegyelmezéséről – elváró és következetes
neveléséről leszoktatott apák, vonakodnak a karma-verkliző,
tehát szeszélyes és hisztériás és követelőző és
szemtelen gyermekekkel még az utcára is kimenni, nem,
hogy be egy üzletbe…

6. „Azt hiszem, a férjeket kellene megkérdezni, hogyan
érzik magukat. Átélik-e a bántalmazás hatásait. És
meglepően sokszor az derülne ki, hogy dehogy, ők épp
segíteni akarnak, semmi bajuk ezzel, és végső soron
tudják, hogy a nőnek, ha otthon van a gyerekeivel, így is
nehezebb, és aggódnak érte. És bizonyára méltányolják,
hogy a nőben egyáltalán felmerült, hogy nekik rossz. Én
azt mondom, ne hizlald magadban az alkalmatlanság
érzését, annak amúgy is speciális tápot gyárt az egész
környezeted, hanem fogadd el: nálatok így van,
szerencsére, és élvezd nyugodtan. Végre egy sziget a
háborgó tengeren, a ti szigetetek, ahol megengedheted
magadnak, hogy te is fáradt, nyugtalan, tökéletlen légy!
Ezek a férjek persze “papucsok”. Kárörömmel lesi őket
a világ. Bizony, sokkal nehezebb nekik, mint az örökké
csajozóknak, focizni járóknak, “sajnos, későn jövök”
férjeknek.”
- De még a nem csajozó, otthonülő, de a saját
gyermekeikhez normálisan és természetesen, tehát, ha
kell akár szigorún és feddőn, és leckéztetőn viszonyulni
merő, „édesapáknál” is sokkal nehezebb dolguk van a
szegény papucshősöknek és erre a nehéz sorsra a
legjobb példa Gerle Évának az időnap előtt eltávozott,
halott férje.
„Aztán van olyan férfi is, aki tényleg szenved. El tudom
képzelni, hogy manipulatív vagy. A vitatechnikában, az
érzelmek kifejezésében, a közös döntésekben, a

7. számítógép, távirányító, utolsó adag desszert körüli
harcban. Itt az idő, hogy dolgozz rajta, tudatosíts.
Nagyon jó kezdet, hogy felismerted, zavar, érzed: nincs
ez jól. Ne bántsd, akit szeretsz.
Ami a kiabálást illeti, rengeteg olyan, tipikusan női
frusztráció van, amitől a meddően panaszkodók (ez a
HH könyvből van), kiabálók ilyenné váltak. Hamar
kiderül, hogy a férj minden szeretete, belátása ellenére a
nő igencsak leromlott testi, lelki állapotban van, mert
például a gyerek folytat vele rablógazdálkodást,
(Szerkesztő: - És ezért is, persze, az apai funkciójáról
isten- és természetellenesen leszerelt, kiherélt apa - férj
a hibás!) vagy, az anyósa keseríti meg az életét (és talán,
ismét típustörténet, épp ezt ellensúlyozandó olyan
megértő a férj, aki viszont élesben nem áll ki a felesége
mellett).
Vagy ott a férj korábbi gyereke, és vele igen nehéz,
akkor is, ha vállaltad. (Szerkesztő: - Igen, amennyiben
már a korábbi feleség is, ilyen Gerle Éva féle,
„leszerelő, kiherélő” típusú „erős” volt!) Ezekkel az
okokkal kellene valamit kezdeni. (Na, mit, vajon mi a
csodabogarat is lehetne ezzel a sok – sok ezer éven
keresztül jól bevált megnevelés helyett, kezdeni?)
Talán ahogy nő a gyerek, könnyebb lesz, vagy addig is
találtok valami megoldást. Ha a könnyebb helyzetben,
amikor elégedett vagy, ugyanolyan technikákat
használsz, ha semmi se jó, akkor kezdd marcangolni
magad.

8. És az is lehet, hogy a készséges, kedves férjeddel
azért veszekszel ennyit, mert a nagy készségesség,
napi tíz óra munka, bevásárlás, hétvégi
gyerekprogramok alatt ugyanazok a dinamikák
rejtőznek, mint a többieknél. Ugyanúgy el kell
fogadni az ő hivatkozásait, amikor neki valami
halaszthatatlan, amikor nem ér oda, amikor ő viszi el
a kocsit, amikor nem tud segíteni a gyereken.
(Szerkesztő: hogy a túróban segítsen, ha nem
engeded?) Figyeld meg ezeket a helyzeteket: sem te,
sem ő nem gondoljátok, hogy ez egyenlőtlenség, de
akkor is az. A férfiak ma már elég ritkán használják
az egyenlőtlen manőverek látványos, könnyen
azonosítható formáit: egyre inkább a rejtett
manővereket alkalmazzák, és nem szándékosan
teszik, nem azért, mert nem érdekli őket a család
vagy nem szeretik a feleségüket, hanem mert nem
tudatosak, nem találnak más eszközöket, nincs
miből választani (Szerkesztő: bizony, nagyon is lenne
amiből választani, csak, mivel az téged a fóbiádra: a
bántalmazásra emlékeztet, hallani sem akarsz róla!)
illetve mert a világ így van berendezve: egyik
aszimmetrikus jelenség hozza magával a másikat
(például, ő dolgozik, mert csak így lehet, ezért nála
van a kocsi, aminek meghibásodásakor ő megy a
szervizbe, a gyerekek pedig egységes hangerővel
sírnak továbbra is. Szerkesztő: Na tessék: megint
csak az önműködő, természetszerűséggel mindig
csak síró, és másra, egy ilyen feminista eszmék
szerint irányított családban nem is képesek!). Amit

9. tesznek, beléjük írta a neveltetésük. (Szerkesztő:
bizony, az édesanyák, keresztanyák és nagyanyák –
nagynénik általi neveltetésük!) Azt, amit te teszel, a
tiéd írta beléd, az összes tipródással, kétellyel (És
férfi-hibáztatási reflexszel) együtt, annak az állandó
érzésével együtt, hogy nem vagy elég jó (Hogy a férfi
nem elég jó hozzád, nem elég méltó), bántod azt a
szegény embert.
Ez a szokásos, naiv megközelítés, hogy az elnyomók
azért csinálják, mert rossz emberek, szándékosan
bántani akarnak, illetve ők egy törpe csoport.
Nem: mindannyiunkban a rendszer bántalmaz,-…
és így vagy úgy, ez a kakofónia megszólal a mi
otthonunkban is. Csak ennek a férfiak ijesztően
gyakran a haszonélvezői, és ezért ellenérdekeltek a
változásban.
Ha valóban bántalmazod, nem könnyű a helyzeted, mert
mindenki, aki egy kicsit elcsíp ebből, az anyád, a
szomszéd, a gyereked őt fogja sajnálni. Mögötted nem
áll társadalmi támogatás, nagyon erősen
szankcionálja nemhogy a bántalmazó nőket, de a
kicsit is kiegyenlítettebb kapcsolatban élőket is.
Lehet, hogy a mércénk mindenestül el van tolódva.
Lehet, hogy nálatok egyenlőségféle az, ami a
munkamegosztásban érvényesül, a férjed
szolgálatkészsége, békés reakciói volnának a
normálisak. Az, hogy te asztalra csapósabb férjet
szeretnél, nem olyat, aki hagy téged dühöngeni,

10. megint a szokásos egyenlőtlen beidegződések miatt
lehet.
- Szerkesztő: - Lehet… - és ezzel már be is van
bizonyítva, hogy a nő nem lehet semmiképpen sem
soha , egyetlen nő sem bántalmazó, hanem csakis a
„FÉRFI rendszer” van úgy, olyan ördögi
tudatossággal megalkotva, hogy a szegény, ártatlan
nőre rá keni a bántalmazás bűnét!
De nyilván lehet, sőt, ez igen gyakori, hogy nagyon
rosszul kommunikálsz, sokat bántod a szavaiddal,
igazságtalanul minősíted. Hagyd abba, jobb lesz.
Beszélgess vele őszintén, mondd el neki, hogy ez téged
is bánt, állítsd le a játszmákat, tudatosíts, olvass, kérj
segítséget. Írj párkapcsolati naplót, írd össze egy héten
át egyrészt a munkamegosztást: mit csinálsz te, mit ő,
mennyi idő jut hobbira, pihenésre, gyerekekre,
együttlétre, másrészt az érzelmeidről: hányszor élsz át
negatív érzelmet, viselkedsz agresszívan,
manipulatívan, mikor hallgatsz büntető jelleggel, mikor
csattansz fel, mennyi időtök van harmonikusan együtt,
mit érzel ilyenkor, mikor ébrednek benned pozitív
érzések. Az érzésekkel nem lehet vitatkozni, kár miattuk
bűntudatot érezned, inkább értsd meg, mit üzennek.
Szerencsére jönnek-mennek. Rendszeresen kérdezd meg
a partneredet, felidézve a konkrét eseteket, ő hogy élte
meg mindezt. Ő is írhat naplót, az ,még tanulságosabb,
ha összevetitek időnként. A napló nagyszerű eszköz a
tudatosításra, szembenézésre.

11. Nézd meg nagyon kritikusan a helyzeted, mitől érzed
rosszul magad, mi lehet a gond. Ne az mozgasson, hogy
megfelelj a férjednek, a Jó Feleség eszményének vagy a
többi túlzó elvárásnak. Ne gyűlöld magad, az nem visz
előre. Igazságos magaddal akkor lehetsz, ha van elég
erőd hozzá. Kérdezz, beszélgessünk.”
A Csakazolvassa c. blog alaphangját és hangulatát
megadó ideológiája, határozottan és egyértelműen az
emberiség nagyjából 50 százalékát képviselő férfi tagjai
elleni, alig rejtett uszításra, de a férfiak elleni nyílt
gyűlöleti, utálati érzések kiváltására épül. Ebben a
deklaráltan gyűlölködő feminista hangnemben íródnak
meg a blog-tulajdonos napi naplóbejegyzései és az
azokra érkező lelkes helyeslések, és amennyiben
néhanapján akad egy – két olyan kommentár, amely
ezzel az alapirányzattal egy kicsit is szembe mer
fordulni, a blog tulajdonosa a lehető leg igazságtalanabb
módon „helyreigazítja”. És azt, hogy mindez így van,
mi sem bizonyítja jobban, mint azok a passzusok,
amelyeket a honlapnak a fent említett alapideológiáját
meghatározó, a férfiak veleszületett bántalmazó
mivoltát „bebizonyító” esszének a szövegéből emelünk
ki és fordítunk le az önök számára angol nyelvre. De
nem csak a férfiak eleve bántalmazónak születet, alap-agresszív
mivoltát bizonyítja be logikusan a szerző,
hanem azt a mélyen szántó filozófiai – szociológiai
tételét is „cáfolhatatlanul” bebizonyítja, hogy a
globalista világ társadalmi rendszereit férfiak építették

12. ki, és ez a férfiak által kiépítet globális világrendszer,
emiatt szükségszerűen a férfiak előnyhöz juttatására és a
nők elnyomására épül, bármi is lenne annak a neve és
bármely nyugati ország, magát demokratikusnak és
liberálisnak valló társadalmi rendszerét is vizsgálnánk
meg. Ennek következtében, írja a blog tulajdonosa
Gerle Éva, még azok a nők is ártatlanok, akikről
egyértelműen és határozottan, bírósági vizsgálat deríti
kim hogy ytesti sértések okozásáig, vagy gyilkosságig
elmenően bántalmazták a férjüket, vagy más férfiakat,
még ezek a nők is tehát, ártatlanok tulajdonképpen,
mivel ők mindössze, ennek a nő-elnyomó és férfiakat -
férfiságot favorizáló világrendszernek az ártatlan
áldozatai.
De a Cskazolvassa c. blog első sorban nem ilyen
irracionális és igazságtalan, férfi-ellenes esszéket
tartalmaz, hanem ennek az alapideológiának megfelelő
férfi-ellenes úszító naplóbejegyzéseket és arra pozitív
válaszként érkező helyesléseket.
Angolra fordított szövegek.