• Share
  • Email
  • Embed
  • Like
  • Save
  • Private Content
Hollos László  A szabadkőművesség története
 

Hollos László A szabadkőművesség története

on

  • 592 views

 

Statistics

Views

Total Views
592
Views on SlideShare
592
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
0
Comments
0

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Adobe PDF

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Hollos László  A szabadkőművesség története Hollos László A szabadkőművesség története Document Transcript

    • ASZABADKŐMŰVESSÉG TÖRTÉNETE KÜLÖNÖS TEKINTETTEL MAGYAR SZABADKŐMŰVESSÉG FEJLŐDÉSÉRE ÍRTA Hollós László BUDAPEST, S ZE R ZŐ K I A D Á S A 1873
    • ELŐSZÓ. E munkácskának, mely eddigelé a magyar irodalomban a legelsőenemü kísérlet, sajátszerű tárgya és speziális czélja köteleségemméteszi, hogy az olvasót tájékozólag annak egynéhány sort bocsássakeléje. El kellett úgyanis készülnöm arra, hogy azok mellett, kik aszabadkőművesség bő történelmi irodalmának rövid, tájékoztatócompendiumát keresik abban, lesznek oly olvasói is e munkának, kiknem minden előítélet nélkül, puszta kíváncsiságból, avagy erős bírálószándékkal nyúlnak ahhoz. Megkísérlettem tehát mindannyit ki-elégíteni, és pedig az előbbieket a történetírói hűség szorgos meg-tartása, az utóbbiakat szigorú tárgyilagosság által. Módot kívántamnyújtani arra, hogy akik jóakarattal vették kezükbe e könyvet, tar-talmának vázából kedvet nyerjenek a gazdag kőművesi irodalomtovább tanulmányozására, — az elfogultaknak pedig arra, hogy haérveket kivannak a szabadkőművesség intézménye ellen alkalmazni,ne ott keressék azokat, hova a szabadkőművesség intézményénekérdekellenségei ilyenek forrásaiul legtöbbször utalni szoktak. Nincse műnek külön átdolgozott kiadása a szövetséghez tartozók és nemtartozók számára, következéskép nincs mit tartaniok a nemkőművesek-nek attól, hogy jóhiszeműségükkel bármily tekintetben visszaéléstörténhessék. E mű az első részében foglalt beszélgetésen kívül, mely L e s s i n gmesteri alkotású „Ernst und Falck”-ját követi, jobbára L e n n i n g„Allgemeines Handbuch der Freimaurerei” (Leipzig, Brockhaus 1867.)és F i n d e l „Geschichte der Freimaurerei” (Leipzig 1870) czíműterjedelmes munkái nyomán készült, követve a történeti fejlődésfolyamát, de ezekétől sokban eltérő, meggyőződésem szerint helyesebbfölfogással. Nem ragaszkodtam ez autorok egyikéhez sem, csak
    • —4—ott, hol históriai anyagot vettem át tőlük. A szabadkőművességczéljának egységességétől mélyen áthatva, gondosan elkerülni igyekez-tem a felekezetietesség azon szirtdarabjait, melyekbe ők mély tanul-mányuk daczára is itt-ott bebotoltak. Ennyit a tárgyra nézve. Ami művem czélját illeti: az a szabadkőművesség intézményének,mint nevezetes culturhistoriai tényezőnek, alapvonalaiban megismerte-tése volt és pedig annak történelmi fejlődése nyomán. Apológiát aszabadkőművesség létjoga, mai szükségessége mellett írni nem voltszándékom, de nem bánom, ha e mű egyik vagy másik olvasójáranézve önkénytelenül a szabadkőművesség vádiratává lesz. Még egy körülményt kívánok ehelyütt megemlíteni. Azt t. i.hogy e mű egészen magánjellegű fáradozás gyümölcse. Szolgáljon eztájékozásul azoknak, kik bíráló szándékkal fognak e mű olvasásához. Budapesten, 1873. april hó. A szerző.
    • A szabadkőművesség története. I. ÁTALANOS RÉSZ. Miben áll a szabadkőművesség. Napjainkban, midőn hírlapok és röpívek oly sokat foglalkoznaka szabadkőművességgel, midőn a csak kevéssé művelt ember is olyszívesen hall és beszél ez intézményről, mely az állam és egyház támo-gatása nélkül, sőt ez utóbbinak elkeseredett küzdelme daczára olyhatalmas tényezőjévé küzdötte föl magát az emberiség átalános civi-lisatiójának, — annyi a balfogalom itt is, ott is a szabadkőművesség-ről, s annyira készpénz gyanánt vétetnek itt is, ott is a legképtelenebbföl- és ráfogások, miszerint egy oly könyvet, mely ez intézmény meg-ismerése körül tisztázza az eszméket, s a kőművesség lényének, czél-zatainak feltűntetése által leküzdje a ráfogásokat, bizonyára szívesenvesz úgy maga a kőművesi világ, mint az a művelt olvasóközönség,mely azt tudományos szempontból, avagy — engedjük meg — pusztakíváncsiságból, megismerni óhajtja. A szabadkőművesség eszméjének helyes megértése czéljábólszükséges, hogy az olvasó előtt kellő világításba helyezzük annakf o g a l m á t , c z é l j á t és e s z k ö z e i t , mert ezt a hármat ismerve,ismerni fogjuk magát az intézményt. Sokkal könnyebb dolog azonban e szándékot leírni, mint aztmegvalósítani. Ám, kíséreljük meg előbb a tárgy fölött beszélgetni scsak azután, mintegy következtetéskép vonjuk le e beszélgetésbőlazokat, amiket az olvasó a fönebbiekre feleletül jogosan vár. A. Rég szerettem volna tőled valamit kérdeni barátom. Igaz-e,hogy te s z a b a d k ő m ű v e s vagy? B. Azt hiszem, az vagyok. A. Úgy felelsz, mintha nem volnál felőle teljesen bizonyos.Pedig hát mégis csak tudnod kell, ki vett föl és hol vettek föl e tár-saság tagjai közé?
    • —6— B. Ezt persze tudom, de hát ez még önnönmagában nem mondsemmit. A. Nem értelek, légy szíves, adj szavaidnak bővebb magyarázatot. B. Azt hiszem, hogy szabadkőműves vagyok, és pedig nemazért, mivel egy törvényes páholyban ilyennek befogadtak, hanem,mert belátom és beismerem, miben áll a szabadkőművesség, mi a czélja,milyen volt az eredete és a lefolyása s milyenek az akadályai. A. És mégis minő homályosan nyilatkozol! Pedig nem tagadod,hogy a szövetség tagjai közé föl vagy véve. Tudsz tehát mindent . . . B. Azok is csak h i s z i k , hogy tudják. A. Fölvétethettél volna tehát anélkül is, hogy tudd, amit tudsz? B. Fájdalom, igen. A. Hogy-hogy? B. Úgy, hogy a fölvettek sem tudják azt mind, akik pedig tud-ják, annak kifejezést adni nem képesek. A. És tudhatnád azt, amit tudsz, anélkül is, hogy a szövetségbefölvétettél légyen? B. Miért ne? A szabadkőművességben semmi önkényes, semminélkülözhető nincs, az oly szükségesség, melyen az embernek és a pol-gári társadalomnak lénye alapszik. Következéskép gondolkozás általaz ember önnönmagától is ép úgy rájöhet, mintha arra rá vezettetik. A. Azt mondod, nincs a szabadkőművességben semmi önkényes.Hát annak szavai, jelei, érintései, szokásai? Nem lehetnének-e ezekmások is? Nem önkényesek-e következéskép? B. Igaz, a szabadkőművességnek vannak jelei, szokásai, szavai— de ezek nem a szabadkőművesség. A. Azt mondod: a szabadkőművesség nem nélkülözhető. Hátakkor mit tettek az emberek, midőn még szabadkőművesség nemlétezett? B. A szabadkőművesség mindig létezett. A. Nos hát mi ez a szükséges, ez a nélkülözhetlen kőművesség? B. Mint már előbb megjegyzem, oly valami, mit azok sem mond-hatnak meg, akik tudják. A. Tehát absurdum! B. Ne hamarkodjál az elítéléssel A. Amiről nekem fogalmam van, azt én szavakkal is ki tudomfejezni. B. Nem mindig; és sokszor legalább nem úgy, hogy e szavakmások előtt is teljesen azon fogalom alakját öltsék fel, mely a tiéd. A. De mégis kifejezhetik e fogalomnak legalább egy részét.
    • —7— B. A hézagos fogalom haszontalan is, veszedelmes is. Haszon-talan, ha nem kielégítő; veszedelmes, hacsak bármi csekélylyel túl-megy is a határon. A. Különös! Ha tehát maguk a szabadkőművesek, kik szövet-ségük titkát ismerik, nem képesek annak szavakkal kifejezést adni,hogy szereznek a szövetségnek elterjedést? B. Tettek, cselekedetek által Jó emberekkel sejtetik és közlik,amennyire ezek közzétehetők, tetteiket; ezek kedvet kapnak hozzá éshasonlón tesznek. A. Tettek, cselekedetek, a szabadkőművesek cselekedetei? . . .Nem ismerek mást, mint hogy egymás iránt barátságosak, itt ott jóttesznek, és hogy mondják, miszerint az emberiség javának előmozdítói. B. Hát ez semmi? A. Nem annyi, hogy ezek miatt joguk legyen magukat a társa-dalomban elkülöníteni. Ezt tenni minden becsületes embernek kö-telessége. B. Kötelessége!! A. Hát nincs e módjában kinek kinek hasonlót tenni a szabad-kőművességen kívül is? B. De azt csak megengeded, hogy az ember a kőművességbenés a kőművesség által egy ingerrel és össztönnel többet nyer ily mű-vek gyakorlására? A. Ezt nem tagadom. De hát maradjunk csak a szabadkőműve-sek tetteinél. Magyarországon az 1790-es években nagy számmal vol-tak szabadkőművesek. A mostani új aerában pedig számuk már többezerre megy. Dicsekesztek elemeinek választékosságával, befolyásával. tHát mit tettetek? Nem értem ez alatt azt, hogy egymást támogat-tátok, bajban, nyomorban segélyeztétek, ezt minden banda megteszi.De hát mit tettetek az államért, a társadalomért, az emberiségértolyat, aminek nyoma volna? B. Oly térre viszed a vitát, hol ajkam meg van kötve. A. Aha! megfogtalak. — Nem mersz felelni, és bizonyosannem azért, mintha őszinte is lehetnél! B. Csalódol barátom. Hallgatok, mert kérdésed több jutalom-ban kívánja részesíteni a magyar szabadkőművesség eddigi fáradozá-sait, mint amennyit a szabadkőművesnek, ki lelke nemes ösztönébőlmunkál a jón, keresnie szabad és elfogadnia megengedhető lenne. A. Szerénykedés, és ismét csak szerénykedés! Ez a bő köpeny,mely alatt igen sok elfér. Hanem hát, hogy a sarokba szorít hassalak, föl-hozok én a h í r e k u t á n egyetmást és várom rá bizonyító feleletedet.
    • —8— B. Ha a felelet lehetséges lesz, miért ne? A. Igaz-e, hogy a felnőttek oktatásával foglalkozó központi népoktatási kör a pesti szabadkőművesek által alapíttatott? Mi igazabból, hogy a felnőttek oktatása ügyének megpendítése először apáholyokban történt; hogy a pesti iskolaszékek fáradhatlan és dicsé-retesen szabadelvű intézkedései a bennük túlnyomón képviselt szabad-kőművesi elemnek köszönhetők? Csakugyan a kőművesek-e azok, akikB. Csabán és Oraviczán négy osztályú polgári leányiskolát, Szathmáronszegényházat, Győrben és Sopronban gyermekkerteket alapítanak? B. Ha mindez úgy volna is, nem állott-e módjában akármelyprofán szövetségnek ugyanezeket foganatosítania? A szabadkőműves-ségnek, mint olyannak, mindezekben nem volna semmi különösérdeme. A polgári kötelesség teljesítése — kötelesség, s ha elmulasz-tásuk átalában bűn, teljesítésük nem érdem. A. Tehát ha nem ezek a kőművesség valódi tettei, akkor me-lyek hát azok? — Te hallgatsz? B. Mondtam már; az ő valódi tetteik az ő titkuk. A. Ha, ha! Tehát e titkoknak szavakban kifejezést adni nemlehet? B. Nem. — Csupán annyit mondhatok neked e tekintetben,hogy a szabadkőművesek valódi cselekményei oly nagyok, oly messzekihatok, miszerint századok múlhatnak el, mielőtt el lehetne mon-dani: ezt ők tették! Azért ők folyton munkáltak azon, ami jó e vilá-gon van, és — ezt jegyezd meg jól — folyton munkálnak azon is, araijó ezen a világon majd lesz. A szabadkőművesség munkálkodásánakczélja oda irányul, h o g y n é l k ü l ö z h e t ő v é t e g y e n m i n d e no l y a t , a m i t k ö z ö n s é g e s e n jó c s e l e k m é n y n e k s z o k t a knevezni. A. Jó tettek, melyek czélja az, hogy nélkülözhetővé tegyék a jócselekedeteket? — Ez előttem rejtély. B. Gondolkozzál fölöttük. Holnap, ha úgy tetszik, folytathatjuk: A. Itt vagyok nálad újra, de maradni csak azon föltétellel fo-gok, ha nem beszélünk a szabadkőművességről. B. Legyen kívánságod szerint. A. Hosszasabb séta közben a polgári társadalomról gondolkoz-tarn. Mit hiszesz te? Az emberek vannak-e az államokért, avagy azállamok az emberekért? B. Amazt állítják egynémelyek, alkalmasint azonban ez utóbbilesz az igaz.
    • —9— A. Én is e nézetben vagyok. Az államok egyesítik az embereket,hogy az emberek ez egyesítésben és ez által annál magasabb és biz-tosabb fokát érhessék el a boldogságnak. A társadalom tagjai részle-tes boldogságának összege pedig az állam boldogságát képezi. Ezenkívül nincs más boldogsága az államnak. B. Én ezt nem mondanám ki oly hangosan. A. Miért nem? B. Mert az olyan igazsággal, amelyet kiki a saját helyzete utánítél meg, könnyen vissza lehet élni. A. Valót mondasz. B. Tudod-e, hogy félig már szabadkőműves vagy, mihelyt elis-mered, hogy v a n n a k igazságok, melyeket j o b b e l h a l l g a t n i ? A. De mégis el t u d n á m őket mondani, nem úgy, mint te aszabadkőművesek valódi munkájával teszesz. B. A bölcs sohasem mond el olyat, amit okosabban tenne, haelhallgatna. A. Jó jó — csak ne beszéljünk megint a szabadkőművesekről.Unom őket! — tehát mit gondolsz, az emberek polgári élete, azállamalkotmányok czél, avagy eszköz? B. Semmi más, mint eszköze az emberek boldogságának, egy-szerű emberi találmány; habár nem tagadom, a természet oly jólberendezett mindent, hogy az embernek csakhamar önkényt is rákellett volna akadnia e találmányra. A. Ez okozhatta, hogy a polgári társadalmat némelyek a ter-mészet czéljának tartották és tartják. B. Épen félúton jösz felém. Mondd meg hát nekem: Ha azállamalkotmányok eszközök, az emberi találékonyság eszközei, lehet-séges-e, hogy egyedül csak ezek legyenek kivéve az emberi eszközökátalános sorsa alul? A. Mit nevezesz az emberi eszközök közös sorsának? B. Azt, hogy nem csalhatlanok. Hogy nemcsak czéljaiknak nemfelelnek meg sokszor, de annak épen az ellenkezőjét eredményezik. A. Példát kérek! B. Ott van a hajózás, a hajók. Föladatuk, hogy mint eszközök,távollevő tartományokba vigyék az embert, és okozói mégis annak,hogy igen sok ember sohasem juthat el e tartományokba. A. Azok t. i. akik hajótörést szenvednek és a tenger hullámaiközt lelik sírjukat. Azt hiszem, megértettem példázatodat. — De háttudjuk, mi az oka annak, hogy sok egyes ember mitsem nyer azállamalkotmányból. Nagyon sokféle ez az alkotmány, az egyik
    • — 10 —tehát jobb mint a másik; egyik igen hibás és czéljával nyilván ellen-kező, úgyannyira, miszerint a legjobb alkotmányt még ezután fogkelleni fölfödözni. B. Ne várjunk erre, hanem tegyük föl, hogy ez a legtökélete-sebb államalkotmány már föl van födözve; tegyük föl, hogy ezt alegjobb alkotmányt az emberek az egész világon mindenütt elfogadták;nem hiszed-e, hogy még ez esetben is, e legtökéletesebb alkotmánybólis fejlődhetnek ki oly dolgok, melyek az emberi boldogságra nézvefölöttébb kártékonyak, és a melyekről az embernek a maga termé-szetes állapotában soha sem leendett tudomása? A. Azt hiszem, ha a legjobb alkotmány ily eredményeket szül-hetne, az már eo ipso nem fogna lenni a legjobb alkotmány. B. És talán volna egy még tökéletesebb? Jó, hát ezt, hát a leges-legtökéletesebbet veszem kiindulási pont gyanánt: és így intézemhozzád a fönebbi kérdést. A. Azon szempontból kiindulva, hogy az alkotmány eszköz éspedig emberi eszköz, s mint ilyen, nem csalhatlan, igazad lehet. B. Vegyük föl tehát, hogy ez a legtökéletesebb alkotmány márföltalálva van és átalánosan elfogadtatott; vajjon egy állammá egye-sülhetne-e az egész világ? A. Bajosan, mert egy ily roppant terjedelmű állam igazgatásalehetetlenné válnék. Fel kellene tehát több kisebb oly államra osztat-nia, melyek egyenlő törvények szerint kormányoztatnának. B. Ez annyit tesz, hogy az emberek mégis csak magyarok,németek, francziák, olaszok, spanyolok, svédek, oroszok, stb. ma-radnának. A. Úgy van. B. Tehát egyet már tudunk. Mert ugyebár, e kis államokmindegyikének megvolna a maga külön érdeke? és ez államok min-den egyes tagja osztani fogná a maga érdekét? A. Lehetne-e másként? B. E különböző érdekek gyakran összeütközésbe fognának jönniegymással; és e különböző államok közül kettő elfogulatlan kedély-lyel époly kevéssé tudna találkozni, mint nem tud pl. találkozni nap-jainkban a német és franczia. A. Igen valószínűleg. B. Azaz más szavakkal, ha most egy franczia és egy német,avagy megfordítva találkozik, ott nem csupán a p u s z t a emberérintkezik a p u s z t a emberrel, kik természetük azonosságánál fogvaegymáshoz vonzódni fognának, hanem találkozik egy o l y a n ember
    • — 11 —egy o l y an emberrel, akik különböző törekvéseiket isménk, amelytörekvés aztán őket egymás irányában hideggé, tartózkodóvá, bizalmat-lanná teszi, még mielőtt egymásai bárminemű elintézendőjük volna. A. Ez fájdalom, úgy van. B. Akkor tehát az is igaz, hogy az eszköz, mely az embereketegyesíti, hogy ez egyesítés által szerencséjük és boldogságuk biztosít-tassék, őket egyszersmind el is választja egymástól. A. Igazad van. B. Menjünk egy lépéssel tovább. E sok apró állam közül sokegészen más éghajlat alatt élne, következéskép más igényekkel,más szokásokkal és erkölcsökkel, következéskép egymástól egészeneltérő erkölcstanokkal bírna, következéskép másféle vallásokat kö-vetne. Avagy nem így van? A. Meglehet. B. Azaz: az emberek akkor is csak keresztyénekre, maho-medánokra, zsidókra stb. oszlanának föl. A. Nem merek rá nemet mondani. B. Azaz: egy állam ép oly lehetetlenség, mint egy vallás. Többállam és többféle vallás pedig elválaszthatlanul egymás kifolyásai. A. Igen, igen, úgy van. B. Úgy hát lásd a második szerencsétlenséget, melyet a polgáritársadalom akarata ellenére okoz. Nem egyesítheti az embereket anél-kül, hogy őket ugyanakkor egymástól el ne választaná; el nemválaszhatja anélkül, hogy űrt ne dobna, válaszfalakat ne emelneközéjük A. És minő rémletesek ez űrök, minő áthághatlanok e válasz-falak! B. Engedd, hogy utánabocsássam a harmadikat is. Nem elég,hogy a polgári társadalom az embereket különböző népekre és vallá-sokra osztja. E fölosztás kevés nagyobb részre, mely ék mindegyike egy-egy egész lehetne, még mindig jobb volna a semminél. Nem; a polgáritársadalom e fölosztást a részek mindegyikében is majdnem a végte-lenig viszi. A. Hogy-hogy? B. Vagy azt hiszed tán, hogy állam képzelhető az állapotok ésrendek különbözősége nélkül? Legyen az az állam tökéletes, avagytökéletlen, egyes tagozatai lehetetlen, hogy ugyanazon viszonyok köztélhessenek. Ha mindnyájan részt vesznek is pl. a törvényhozásban,lehetetlen, hogy mindnyájan egyenlő, vagy közvetlen részszel bírhassa-nak abban. Lesznek tehát a társadalomnak előkelőbb és alacsonyabb
    • — 12 ⎯tagjai. — Ha kezdetben az államvagyon az állam polgárai közt telje-sen egyenlően osztatott is föl, ez egyenlőség nem állhat fönn kétemberi életkor hosszáig. Az egyik jobban fogja a maga vagyonát föl-használni tudni, mint a másik. Az egyiknek a maga rosszul értékesí-tett vagyonát több utód közt kellend fölosztania, mint a másiknak.Lesznek tehát az államnak gazdagabb és szegényebb tagjai. A. Természetesen. B. Már most gondolj arra, mennyi szerencsétlenséget hozott evilágra a befolyásnak és vagyonnak különbözősége! A. Igaz, való igaz! az emberek csak különválasztás által egye-síthetők, csak szakadatlan elkülönítés által tarthatók együtt. Ez márígy van, nem lehet máskép. B. Én is ezt mondom. A. Tehát mi a czélod? Velem a polgári társadalmat meggyülöl-tetni? Az óhajtatnod velem, vaj ha sohse jutott volna az emberekeszébe a polgári társulás gondolata? B. Ennyire félre tudnál ismerni?! — Ha a polgári társulásnakmás eredménye nem volna is, mint hogy az emberi ész épületénekalapul szolgált, — már ezért az egyért áldanám minden gyöngeségeimellett is. A. Aki a tűznél melegedni akar ⎯ tartja a példaszó — annaktűrnie kell a füstöt is. B. Tökéletesen ügy van! De minthogy a füstöt a tűztől elvá-lasztani nem lehet, soha se gondolt volna az ember a kémény fölta-lálására? És a ki a kéményt, a kürtőt föltalálta, vájjon ellenségevolt-e azért a tűznek? . . . Lásd idáig akartalak hozni. A. Meddig? — Nem értelek. B. A hasonlat igen találó leend. — — Ha az embereket nemlehet másként államokká egyesíteni, csak válaszfalak által, vájjonjók-e ezért azok a válaszfalak? A. Bizonyára nem. B. Szentek és sérthetlenek-e azok? A. Még kevésbé. B. Hiszed-e hát, hogy tiltott dolog e válaszfalakat érinteni? A. Minő szándékkal? B. Azzal, hogy továbbra, messzebbre, szélesebbre ne terjedhes-senek, mint a mennyit a szükség okvetlenül megkíván. Azon szándék-kal, hogy e válaszfalak következményei minél ártalmatlanabbaklehessenek. A. Hogy volna ez megtiltva?
    • — 13 — B. De még sincs az megengedve, legalább nincs megengedvepolgári törvények által! — Mert a polgári törvények nem terjednektúl azon állam határain, melynek törvényei. — E munka tehát csaka külön kiválogatottak munkája lehet és óhajtandó, hogy erre min-den országban csak a legbölcsebbek és a legjobbak vállalkozzanak. A. Óhajtandó, és mennyire óhajtandó! B. Magam is azon vélekedésben vagyok. Igen óhajtandó, hogyminden államban legyenek oly emberek, kik a népek előítéletein túl-emelkedni képesek, kik pontosan meghatározni tudják, hol szűnik,meg erény lenni a hazaszeretet. Kik nem volnának rabjai a vallásnak,melyben születtek, kik nem hinnék, hogy minden okvetlenül jó és igazkell hogy legyen, mit maguk olyannak tartanak. Óhajtandó volna,hogy minden egyes államban legyenek oly emberek, kiket a polgáriállás magassága el nem szédít, s kiket annak alacsonyobb volta un-dorral nem tölt el; kiknek társaságában a magas állású szíves örömestleereszkedhetnék s kik közt az alacsony a maga fejét fölemelhetné. A. Ez bizony óhajtandó lenne. B. És ha már teljesülve volna ez óhajtás? A. Teljesülve! Meglehet agyán, hogy itt amott akad egy-egyily ember . . . . B. Nem itt amott, nem egyszer másszor . . , . hanem mindenütta föld kerekén, és állandóul, minden időben. A. Bár csak volnának! De hiú álom! B. És ha ez emberek a s z a b a d k ő m ű v e s e k v o l n á n a k ?A szabadkőművesek, kik a t ö b b i k ö z t föladatukul vallanak e vá-laszfalakat a lehetőségig szűk körre vonni? A. Ha így volna, megadom magamat nemcsak, de ... B. Láss és győződjél meg! Mi tehát a szabadkőművesség — e kérdésre programmszerűnfelelni nem tartoznék a könnyű föladatok köze; oly széles mezőt ölelaz föl, mikép annak meghatározása leginkább csak megközelítőlegeszközölhető. Legfölebb azt mondhatnók róla, hogy az ember baráti,bölcseleti és haladási intézmény, melynek föladata a részekre szaggatottemberiség közelebb hozása, az igazság kutatása, a közerkölcsiségemelése, a tudományok és művészetek tanulmányozása, a jótékonysággyakorlása. Az alap, melyből működésében kiindul: az emberiségegyetemlegessége. Jelszava, melyet most már az egész világ magáénakvall: Szabadság, egyenlőség, testvériség. Ezt az ideális szabadkőművességet kiegészíti és megvalósítja
    • — 14 —a s z a b a d k ő m ű v e s s z ö v e t s é g : azaz, azon becsületes, szabad ésértelmes emberek önkénytesen megalakult gyülekezete, kik arra vállal-koztak, hogy ez eszméknek a mindennapi életben érvényt szerezzenek.E szövetség — miként egy kiváló szabadkőműves író találón mondja,oly viszonyban áll magához a szabadkőművességhez, minőben van atartalom az alakhoz, a gyökér a fához. Az előbbeni, az emberrel vele-született, kiirthatlan szükségleten alapulván, benne az örök és vál-tozhatlan, ez utóbbi az időnek szükségleteitől, váltakozásától, a helyikörülményektől és személyi képességektől függ. A szabadkőművességa szellem, mely láthatlanul is él, mely azonban csak a szabadkőművesszövetség testében nyilatkozik. Az egyének, kik e szövetséget alkotják,kik a szellemi és erkölcsi s z a b a d s á g b a n törekesznek szépen és jólélni, kik mint emberek, tehát mint e g y e n l ő k , igyekeznek magukhozvonni és magukhoz fölemelni az egyenlőket s ekkép előmozdítania testvériséget, szabadkőműves t e s t v é r e k n e k hivatnak. Önkényt érthető, hogy a szabadkőművesség, amint az e szövet-ségben nyilvánul, nem bevégzett egész, hanem ebben amaz folytonosanfejlődik, gyarapszik és tökélyesbül. Az erkölcsi megnemesbülésre valófolytonos törekvés képezi a szabadkőműves m u n k á j á t , mely mun-kának kezdete és mintegy kiindulási pontja az önismeret. A szabadkőműves az eszmék világában élvén mindenütt az,külön egymagára is mindenütt dolgozik. E munkája megkülönböz-tetendő attól, melyet többi testvéreivel együtt, szertartásos formákmellett a p á h o l y b a n , azaz a testvérek rendes gyülekező helyiségei-ben végez, hol a szövetség tanai hirdettetnek. Aki hasonló czélokértlelkesül, itt keresi föl a testvéreket, hogy azok sorába fölvétethessék sha már fölvétetett, itt dolgozik azokkal a világegyetem nagy építő-mesterének dicsőségére. Hasonló eszmék, hasonló czélok és hasonló törekvés által min-denki közreműködhetik ugyan a szabadkőművesség munkáján, de aszövetség tagja csak úgy lehet, s a formaszerinti kőművesi munkábanrészt csak úgy vehet, ha f ö l v é t e l é t k é r e l m e z t e , a t e s t v é -rek által erkölcsileg kifogástalannak találtatott,s a p á h o l y b a n s z a b a d k ő m ű v e s s é f ö l v é t e t v é n , az e l ő -írt f o g a d a l ma t a kőművesség magasztos c z é l j a i n a kkötelességeszerű követésére ünnepélyesen letette.A szabadkőműves szövetség tehát z á r t t á r s u l a t . Zárt társulat ésnem t i t k o s , mint sokan tévesen hiszik, mert czéljai nyilvánosanismeretesek, s a fogadalom a testvéreket e nyilvános czél követésénkívül semmi másra nem kötelezi, mint arra, hogy azok a szövetség
    • — 15 —cultusformáit, s azon jeleket, szavakat és érintéseket, melyekről aszabadkőművesek egymást az egész föld kerekén fölismerik, idegenek-nek elárulni nem fogják. Mondanunk sem kell, hogy mindazon sokborzasztóság, melyet ultramontán írók a szabadkőművesi fogadalomerkölcstelen, istentelen és borzasztó voltáról oly nagy előszeretettelszoktak műveikben fölhordani, minden alapot nélkülöző koholmány. Az előrebocsátottakból kitűnik, hogy a szabadkőművesség viszo-nya az állam irányában a lehető legbarátságosabb. Hiszen a páho-lyokból a politikai tanácskozások, úgy nemkülönben a vallási kérdésekfeszegetése szigorún ki lévén zárva, épen a szabadkőművesség az, melytagjait jó polgárokká nevelni igyekszik, s azok kötelességévé teszi azegyetemért fáradni. A szabadkőművesség a politikát semleges térnektekinti a páholyon belül, habár azon kívül a legcsekélyebb nyomástsem igyekszik az egyén meggyőződésére gyakorolni. Hasonló semlegesviszonyban áll az egyházhoz is. Tanai nem érintenek semmineműdogmát, eszerint különbséget sem tesznek vallás és vallás közt, hanema türelmet és szeretetet ápolván egyesegyedül, mindenütt csak azembert látják, s az emberre igyekeznek hatni. Hogy a szabadkőművességnek a fönnebbiekben vázolt czélja el-érethessék, vagy legalább a lehetőségig megközelíttethessék, s hogya fölfogásban egység, a kivitelben pedig közös akarat érvényesülhes-sen, arról gondoskodik a szabadkőművességnek eddig semminemű em-beri hasonmű által utol nem ért kitűnő szervezete, mely annak alkot-mányában és alapszabályaiban van letéve. És épen ez alapszabályokés ez a szervezet az, mely míg egyfelül hatalommá teszi a szabad-kőművességet, addig minden másnemű profán associatio fölött ha-tározottan fölényt biztosít neki. A formák, melyek közt a kőműves-ség czélzatait érintő fontos kérdések a páholyokban tárgyaltatnak,biztosítják e tárgyalásoknak azon komoly és higgadt méltóságot, me-lyet a profán associatio hasonló összejöveteleinél a legtöbbször hasz-talan keresnénk, s a legszélesebb mérvű demokratiának mesteri össze-egyeztetése a tekintélylyel, eredményezik azt — mi a profán társulás-nál csak kivételkép fordul elő — hogy a hibás meggyőződés álszégyennélkül alárendelheti magát a jónak és a jobbnak. — Ha hozzávesszüke kitűnő eredményekhez még azt, hogy e szervezet által, mely fővona-laiban és lényegében az egész világon mindenütt úgyanaz nemcsakaz összes páholyok, hanem maguk az összes szabadkőművesek is egyegységes lánczgyűrűt képeznek, melyet a fölmerülő szükséglethez ésa kitűzött czélhoz képest a szövetségnek módjában vau a szoros össze-tartozás által együttes működésre fölhasználni, meg fogjuk érteni,
    • — 16 —miért képez a kőművesség hatalmasságot, miért volt képes a múlt-ban is oly eredményeket feltüntetni, és hogy miért merjük mi aszabadkőművességet az emberiség egyetemes haladási tényezőjénektekinteni. A szabadkőművesség szervezete tehát, miként mondók, fővona-laiban az egész világon mindenütt egyenlő; ilyenek azon symbólumokis, melyeket a kőműves eszméinek megérzékiesítésére használ. A sza-badkőművességben különbözőség csakis a munka külső cultusformáira,rendszerére vonatkozólag létezik. A Skót, a Symbolicus, a nemzeti stb.szabadkőművesség tehát úgy szervezetében, mint lényegében és czél-zatában egy és ugyanaz, bármennyire eltérjen is egymástól a köz-igazgatás milyenségére és azon fokozatok számára nézve, melyekbena közös czélú munkák megtartatnak. Ennyit előleges ismertetésül — megjegyezvén, miszerint az olvasóa munka további folyamán kiegészítve fogja találni mindazon héza-gokat, melyek e dióhéjba szorított előismertetés folyamán agyábannetalán fölmerültek volna. A szabadkőművesség története. II. Bevezető előzmények. A szabadkőművesség eredete, mint sok más, ősrégi intézményé,annyira homályba van burkolva, annyira át meg át van szőve mon-dákkal, annak tudományos művelése oly későn kezdetett, hogy nemközönséges szorgalom és nem csekély bírálati szigor kell ahhoz, mi-szerint e vegyülékből elkülöníttessék a hozzá nem tartozó, a költött,a mondái, a legendaszerű és hogy tudományos alapra legyen fektet-hető maga a szabadkőművesség története. Ami a szabadkőművesség formaszerű nyilatkozványának eredetétilleti különösen, erre annyi az eltérő vélemény, ahány úgy szólva atörténetíró. Egyik igen messze téved, a másik igen is közel keresi acsomó fejlését — pedig leghelyesebb a középúton keresni az igaz-ságot. A szabadkőművesség e s z m é j e mindenesetre ép olyan régi, mintmaga a cultura. Ez bizonyításra sem szorul, miután a szabadkőműves-ségben az emberrel veleszületett magasztosabb törekvés nyert csupánkifejezést. Más az, vájjon nyilatkozatának formái mikor domborultakki annyira, hogy e körvonalakból annak mai alakjára lehessen biztos
    • — 17 —következtetést vonni le. Bölcsője, épúgy mint az emberiségé, ésmagáé a culturáé, mindenesetre Ázsia, tehát a Kelet — onnan ter-jedt aztán Görögországba, melyek mystériumaiban, és Rómába,melynek kőműves-egyletei, vagy mondjuk, czéhjeiben, végül aztánNémet és Angolországba, melynek középkori kőműves és kőfaragó-egyleteinél már határozottan föltaláljuk nyilvánulásának mai alak-zatát. Ez összeköttetés K e l e t és N y u g a t között nem lephet megsenkit, aki a culturhistóriában csak kevéssé jártas is. Hiszen tudjukpl. hogy az építészetben és a 6 — 12 századok közt csapatosan bo-lyongó ír barátok, a franczia és németországi kolostorok tanítóiarabeskjeik sajátszerű alakjaiban, és initialéikban kétségtelenül el-árulták, hogy összeköttetésben áll művészetük a régi ázsiai remetéké-vel. Mint Preytag mondja, az antiochiai aranyművesek és ötvösökműhelyeiben é j s z a k v i d é k i e k is igyekeztek elsajátítani a csinosalakzatokat; alexandriai építészek meghívattak Olaszországba, és azathéni iskolák tudósait még a 3-ik század közepéig is olyanoknaktartották, akik egyedül bírják a tudás titkait, a kiket ép ezért tömege-sen látogattak tudni vágyó frankok, angolszászok és normannok. Findel a legelső szabadadkőművesi történetírónak A n d e r s o n ttartja, mint aki az első nagypáholy rendeléséből és megbízása foly-tán először készített alkotmány könyvet. E könyvet a szövetségnekrégi alkotmányokból kivett történetével kezdé meg, mely sajátképsemmi más, mint az építészet története és a régi kőművesek-től hagyományilag leszármazott c z é h m o n d á n a k visszaadása.Ádámnál kezdődik, ki fiait már valószínűleg bevezette a geometriánakés alkalmazásainak legelső elemeibe és innen folytatja az építészetfejlődésének történetét a 17. és 18. századig. A második a tudósO l i v e r . *) Ez a szabadkőművesség kezdetét még a világ teremtése eléteszi s azt a paradicsomi élet mézesheteig folytatja, a többi közt Mózestúgy mutatván be, mint nagymestert, Józsuát, mint nagymesteri helyet-tesét. Aholiabot és Belsaleelt pedig mint első és második főfelügyelőket. Más szabadkőműves írók az eredetet közelebb keresik, és pedigmajd a pythagoreusoknál, majd az esseneknél s átalában az első ke-resztyéneknél, mint ezt a svéd rendszer állítja, majd a Salamon temp-lomának építési idejénél, mint az angolok és amerikaiak, majd a drui-doknál. mint P a y ne Tamás tanítja, majd a keresztes háborúknál,különösen a templomosok rendszerénél, mint ezt a skót rítus megala-pítója, R a m s a y állítja. *) Antiquities of Freemasonry, p. 26. FF,
    • — 18 — Egészen más álláspontra helyezkedett a strassburgi G r a n d i-e r abbé, ki pedig n e m t a r t o z o t t a s z a b a d k ő m ű v e s e kk ö z é s ki először állította, hogy a szabadkőművesszövetség törté-nelmi kapcsolatban áll a német kőfaragók egyletével. Grandidier, kinek számos levéltár állott rendelkezésére: „Essaihistoriqne et topographique sur la Cathédrale de Strassbourg” czíműmunkájában egy nőhöz intézett levelében a szabadkőművességrőlezeket mondja: „Ön bizonyára hallott már azon híres társaságról, mely Angliá-ból származott át hozzánk és a mely a „szabadkőművesség” nevétviseli. Nem vagyok titkaikba beavatva és nem tartom magamat mél-tónak arra, hogy „nézzem a világosságot”. Eredetüket nem fogomNoé bárkájának építésénél kutatni, kit ők „nagyon tisztelendő kő-művesnek” mondanak, sem Salamon templomának építésénél, ki előt-tük mint „kitűnő kőműves” szerepel. Nem megyek vissza a kereszteshadjáratokra, hogy a keresztes lovagok közt keressem az első kőmű-veseket, kikről sokan azt hiszik, hogy közreműködtek volna „istenivagy királyi művészetek ama templom fölépítésében . . . . Madame,én hízelgek magamnak; azzal, hogy valószínűbb alakjában tárhatomön elé e társaság eredetét. Nem volt ugyan szerencsém hétfőn reggel-től szombat éjszakáig dolgozni, de vannak „profán” kezeim köztauthentikus bizonyítványok és való feljegyzések, visszanyúlva több,mint 300 esztendőre, melyek annak fölismerésére vezetnek, hogy aszabadkőművesek pompázkodó társasága semmi más nem, mint szolgaiutánzása a kőművesek régi és hasznos szövetségének, melynek főhadi-szállása valamikor Strassburg volt”. Elmondhatni azonban, hogy a szabadkőművesség történeténektudományos, kritikai művelése a jelen század elejétől kezdődik. Nemközönséges érdemeket szereztek az anyaggyűjtés körül S c h n e i d e r ,Krause, Mossdorf, L e n n i n g , H e l d m a n n , Schröder,Rebold, mindenekfölött pedig nagytudományú történetíró hazánkfiaFessler, ki működésében és fáradhatlan búvárkodásában a legszebbemlékét hagyta föl szabadkőművesi buzgóságának. Ez íróknak azonbanúgyszólván mindegyike más és más alapra helyezkedett a kiindulásipont tekintetében, de a központ, melyben a legnagyobb rész vélemé-nyének iránya találkozott, mégis azon megállapodás volt, hogy aszabadkőműves szövetség mindenesetre a középkori építőczéhekből éstársulatokból nővé ki magát. Csupán Krause véleménye tér el e föl-fogástól lényegesen, amennyiben ő a szövetség eredetét sokkal mesz-szebbre, a r ó m a i a k é p í t é s z e i n e k s z ö v e t s é g e korára viszi
    • — 19 —vissza; miután e nézetet még ma is igen sokan osztják, nem lesz érdek-telen, ha Krausenek eme hypothesisével s ennek nyomán magával arómai építészek szövetségével is közelebbről megismerkedünk. A rómaiak építész-collégiumai egészen sajátszerű alkotmánynyalbírtak, az államtól bizonyos privilégiumokat nyertek s erkölcsi személygyanánt tekintettek. E collégiumok egy szakértő állami tisztviselő, azA e d i l i s alatt állottak és a collégiumnak más nem lehetett a tagja,mint aki kellőleg ki volt az építészeti szakmában művelve. A köztár-saság bukásával a császári despotismus megszüntetett minden másehhez hasonló szövetséget és czéhrendszert, de az építészekét érintet-lenül hagyta. Ha meggondoljuk, hogy a császárság mennyire szerettea pompát — ezt a kíméletet az építészek collégiuma iránt könnyenmeg fogjuk magunknak magyarázhatni. Egy ilyen collegium alkotásához legkevesebb három tag voltszükséges, és egyszerre senki sem lehetett több collégiumnak tagja is.A tagok szabad választás útján töltötték be az egyleti hivatalokat, shasonlag szavazással vettek föl új tagokat is. Mint a középkori hasonlóirányú szövetségeknél szokásban volt, a rendes tagok mellé ők is vettekföl pártoló tagokat, úgynevezett p a t r o n u s o k a t is. Gyülekezetei-ket elkülönített helyeken, termekben, sőt saját házaikban tartották, saz inasok és még tapasztalatlanabb legények oktatása végett maguk-nak voltak saját iskoláik is. Krause még ennél is tovább megy és aztállítja, hogy saját papjuk és saját istenitiszteleti szertartásaik is voltak,saját egyleti pénztárral, saját levéltárral és pecséttel rendelkeztek és atagok egymásnak és a szűkölködőknek kölcsönös támogatására eskü-vel voltak kötelezve. A vagyontalanokat istápolták és haláluk után aczéh költségén temették el. A tagok c o l l e g á k n a k , i n c o r p o r a t u s n a k , vagy co l l e-g i a t u s n a k hívták egymást. A „testvér” elnevezés már későbbi ere-detű és a keresztyén vallás eszméinek kifolyása. Hogy a művészek és kézművesek e s o d a l i t i u m a hosszú időnát fönállott nemcsak Rómában, de a tartományokban is, erről csal-hatlan bizonyítványokat bírunk régi római írók munkáiban, sőt ma-gában a C o r p u s j u r i s b a n i s . Kétségtelen, hogy efféle sodalitiumokGalliában és Britanniában is léteztek, és így a kapocs ezek és a közép-kori kőművesczéhek közt könnyen megérthető. Ezt azonban az emi-nenter német történetírók, köztük a jelen munkácskának egyik főfor-rása, Findel is, kereken tagadják s nem engedik elvitatni, hogy aszabadkőművesség eredeti német intézvény, mely a német kőfaragókés kőművesek czéhjeiből fejlődött azzá, a minek ma ismerjük.
    • — 20 — Egy tudós franczia, L e n o i r S á n d o r még ennél is továbbment és*) a szabadkőműves szövetséget az indusok és egyptomiakmysteriumaiból igyekszik leszármaztatni. E nézetet sokan osztjákAngliában és Amerikában is, legutóbb pedig a nagytudományú zürichiS c h a u b e r g is emelett tört lándzsát, bebizonyítván, hogy a szabad-kőművesség a rómaik építész-collégiumaival, ezek által pedig a görö-gök és egyptomiak építész iskoláival és mystériumaival összeköttetés-ben van. Bebizonyította többek közt, hogy már az ókorban voltaképítészszövetségek s voltak saját iskoláik, hogy az építészet techni-kája ősrégi, s hogy az egyes szabadkőművesi symbolumokhoz hasonlótanokkal és szokásokkal már a régiek mystériumaiban, a druidáknála Walesben lakott Kymri bardoknál, úgy a germán mondákban ésmythologiában is találkozhatunk. Nekünk nem lévén czélunk az eredetiségnek minden áron valóaffectálása, — bízvást mellőzhetjük azon kérdésnek eldöntését: vájjone sokfelé elágazó vélemény között melyik az igazi; mert hiszen utol-jára is sejtelmen és philosófiai következtetéseken alapúl valamennyi,s megegyez az iránt valamennyi, hogy a szabadkőműves szövetségnyilvanulásának mai alakjában a középkori valóságos kőműves éskőfaragó czéhektől származik s ennyi b i z o n y o s a sok hypothesisközött czélunkhoz tökéletesen elegendő. Tény, melyet még a németországi szabadkőműves írók semmernek eltagadni, hogy az a n g o l o r s z á g i n a g y p á h o l y vala-mennyi páholynak anyja. E páholynak kezében vannak a legrégibbt ö r t é n e l m i becsű okmányok a szabadkőművességre nézve, ez pedigegynéhány régi kőművespáholynak egyszerű, a testvéri szeretet, se-gély és hűség hármas alapelvére fektetett rituáléja s az úgynevezettrégi góth constitutiók, melyek kora azonban a 12. századon túl aligvihető vissza, A szabadkőművesség történelmének kutatása körüli buzgalomújabban különös lendületet nyert Angliában, hol nagy szorgalommalelkezdtek búvárolni a páholyok irattáraiban s fölhasználni, mit akörülmények, vagy a véletlen a múltból számunkra megmentettek,Tagadhatatlanul igen sok érdemet szerzett magának e téren Hug-h an , M u r r a y , Francziaországban T h o r y , Clave, C h e r p i n ,Németországon pedig dr. K l o s s György. *) „La Franc-Maconnerie rendue à sa veritable origine, ou l’antiquité dela Franc Mac. prouveé par l’explication des mystères anc.” czímű munkájában.
    • — 21 — A legrégibb szabadkőművesi okmányok. Itt az ideje, hogy immár megismerkedjünk azon szabadkőművesiokmányokkal, melyeket ekkorig mint legrégiebb írott forrásokatismer a szabadkőművesi történelem,. Ezek közt a legtöbb hitelű történetírók állítása szerint ekkoriglegrégibb okmány az, melyet James Orchard H a l l i w el l, egy igennagyrabecsült londoni tudós és régiségbúvár födözött föl. Halliwell enagyfontosságú okmányt: „The early History of Freemasonry inEngland” czímmel 1840-ben bocsátotta közre legelőször, s annyiraelkapkodták azt, hogy 1844-ben már egy második kiadást kellettabból sajtó alá rendeznie. Ez okmány teljes czíme a következő: Hicincipiunt constitutiones artis Geometriae secundum Euclidem. (Eztartalmazza a Geometria művészetének constitutióit Euclid szerint) —és összesen 794 óangol nyelven írott rímes verset foglal magában,melyek közül az első 86 a régi c z é h m o n d á t , a következők 470-iga törvényeket adják elő 15 czikkelybe foglalva, a többi vers pedig471—496-ig e czím alatt: Alia ordinatio artis Geometriae (Egy másrendelése a geometria művészetének) a törvények egy régibb concep-tusát tartalmazza, az utolsó részben pedig a «négy koronás” művé-szete (Ars quatuor coronaturum) foglaltatik, nemkülönben erkölcsiútmutatások azok számára, kiknek e kézirat fölolvastatni fog. íratá-sának idejét 1356—1400 közé teszik. Régiség tekintetében a történészek egybehangzó állítása szerintez után mindjárt a S t r a s s b u r g i K ő f a r a g ó k r e n d e l e t e(„Ordenunge der Steinmetzen zu Strassburg”) következik, 1459-bőlkeletkezve. Sajátképeni fölfödözője e rendkívül érdekes okmánynak a strassburgi Grandidier abbé, ki azonban azt csak fölemlítette, de szövegétsehol nem közölte. Féltékenyen őrizték úgyannyira, hogy csak 1819-ben sikerült H e l d m a n n a k, majd vele úgyszólván egyidejűlegK r a u s e n e k is egy hiteles másolat birtokába jutni, Eredetije meg-van a strassburgi levéltárban, de kézirata nagyon rendetlen, zavart,írmodora pedig gyenge, úgy látszik, kelte után mintegy száz évvelrendezték s akkor küldték szét egy-egy példányát minden egyes tarto-mányi főpáholyhoz. Teljes bizonyossággal állíthatni ez okmány szövegéből, hogy aznem keletkezhetett a német kőfaragók virágzásának idejéből, hanemhogy akkor ültek össze e rendelet megfogalmazása végett, mint azokmány mondja: „in Kapittels wise” (capitels weise) mikor szükségét
    • — 22 —érezték a szükséges fegyelem lazultával egy új erélyes rendszabálymegalkotásának. E rendszabályok tartalma legtöbbnyire az iránybantartalmaz rendeleteket, hogy mint viseljék magukat a tagok egymásközt, idegenekkel szemben, és az egészet a testvéri szeretet, szigorúbecsületesség és erkölcsösség szelleme lengi át. Az okmány szövegéből, melyet nagy terjedelme mellett egészbenközölni nem lehet föladatunk, álljon itt mutatványul a következőbevezetés: , , 0 r d e n u n g e d e r S t e i n m e t z e n zu S t r a s s b u r g . Im Namen des Vaters, des Sons und des Heiligen Geists undder würdigen Mutter Marien und auch ir seligen Diener, der H e i l i -g e n v i e r g e k r ö n t e n * ) zu ewiger Gedechtnisse, angesehen, dassrechte Fründschaft, Einhellikeit und Gehorsamkeit ist ein fundemeutalles gutten; darumb und durch gemeynen nutz und freien Willenaller Fürsten, Grofen, Herren, Stetten, Stiften und Klöstern, die Kir-chen, Göre oder ander grosse Steynwerk und Gebäüe yetz machentoder in künftigen Zitten machen möchtend: das die destebas versorgetund versehen werdent, und auch und nutz und Nothdurfft willenaller M e i s t e r und G e s e l l e n des ganzen Hantwercks des Steyn-wercks und Steinmetzen in dütscheu Landen, und besonder zu verse-hen zwuschent denselben des Hantwerks künftige zweytrachten,myssehelle, **) Kumber, Costen und Schaden, die den ettelicher unor-dentlicher Handelunge halb under ettelichen Meistern schedelich ge-litten und schwerlich gewesen sind wider soliche gutte Gewohnheitund alt herkommen, so ir altforden und liebhaber des Hantwercks voralten Zitten In gotter meynunge gehenthabt und harbrocht habent,Aber darinne im rechten frydelich wegen zu suchen und fürbass zu *) A négy koronás szentről több alkalommal lévén szó, szükségesnek tart-juk az olvasót e fogalom iránt tájékozni. H e l d m a n n nézete szerint teljes-séggel nem vagyunk képesek apodictice megállapítani e négy szent nevét. Eze-ket még a „szentek élete” is így nevezi: quatuor coronati palma martyrum.Ünnepük September 8-ára esik. K l o s s szerint, (Freimaurerei in ihrer wahrenBedeutung 259.) ki a négy koronás legendájáról részletesen és kimerítőn érte-kezik, neveik a breviárium Romanumban következők: Claudius, Nichostratus,Symphorianus és Castorius, ezek a legenda szavai szerint „csodálatosan kép-zettek valának a kőfaragás művészetében” (in arte quadrataria) de mint titok-ban keresztyéneket a zsarnok kivégeztette, előbb azonban még a keresztyénhitre térítették egyik collégájukat, Simpliciust. A Findel G. által közzétettRochlitz-féle kéziratban Claudius, Christonus mint koronás martyrok említtet-nek föl. **) Olvasd: Mishelligkeiten.
    • — 23 —bliben; So hant Wür M e i s t e r und G e s e l l e n desselben Hant-wercks alle, die dann in Kapittels wise*) by einander gewesen sint zuSpyi, zu Strossburg und Regensburg im namen und anstatt unserund aller ander M e i s t e r und G e s e l l e n unseres gantzen gemei-nen Hantwercks obgemeldet, Solich alt Harkumen ernüwert und ge-luttert, und Uns diser Ordenunge und Brüderschaft gietlich undfreyntlich vereynt, und die einhelleklick aufgesetzet, auch gelobt undversprochen für uns und alle unsere Nochkümmen getrüwelich zuhalten, also hirnach geschriben stett:“ sat. Ugyane szabályokat revideálták 1463-ban s az akkori fogal-mazvány magában foglalja az előbbeni tételeket némely oly hozzáadá-sokkal, melyeket a megváltozott időkörülmények és a tapasztalásszükségeltek. Lényegesebb eltérés a kettő között mindössze abban van,hogy ebben hiányzik a vallásos színezetű bevezetés és a „négy koronás”már nincs megemlítve. Az éjszaknémetországi műhelyeknek T o r g a u b a n 1462-bensaját használatukra megállapított rendeleteit a Rochlitz-féle gyűjte-ményből F i n d e l másolta le. Régiségre mindjárt a fönnebb említettek után következik az,melyet Coo k e Máté közlött Londonban. Ennek megkészítése az1481—1500 év közé esik. Ebben a kőművesség, mint a „geometriatudománya” jellemeztetik. A czikkek száma 9. Hiram neve nincs bennefölemlítve. Hasonló régi a S h a w W i l l i a m által alájegyzett S k ó tokmány, keletkezik a 16. század elejéről. Ezentúl valamennyi ismertokmány eredete a 17. és 18. századra viendő vissza. Ezek közt, melyekre alkalmilag még visszatérünk e munkafolyamán, legnevezetesebb a z A n d e r s o n alkotmány könyve 1723-ból.E könyv előszavában mondja a szerző ezeket: „A szabadkőműveseknek mindenha volt kéziratban egy köny-vük, melyet ők alkotmánykönyvnek hívnak s melyből igen sok külön-böző és régi másolatjuk van. Ez nem csak kötelességeik foglalatját ésrendszabályaikat tartalmazza, hanem az építészetnek történetét is kez-dettől fogva, hogy bebizonyítsa a czéhnek, vagyis magának a m ű v é -s z e t n e k régiségét s azon módot, melylyel ez erős alapján, a geo-metriának nemes tudományán t. i. lassan-lassan kifejlődött és királyi,nemes, tudós patrónusok támogatásával minden időben és mindenegészséges érzésű népeknél föllendült. Nyomtatott alkotmány köny- *) Tehát összegyülekezetben, k á p t a l a n b a n .
    • — 24 —vük azonban mindakkorig nem v o l t , míg ő kegyelmessége Montaguherczeg, ez időszerint nagymester, nekem meg nem parancsolta, hogya régi kéziratokat átolvassam és a constitutiókat helyes időszámí-tással beosszam és ellássam”. III. A szabadkőművesség fejlődése. A szabadkőművességnek története épúgy, mint minden történe-lem, a m o n d á k b a n vész el. Írott források hiányában ez igen ter-mészetesnek kell hogy feltűnjék mindenki előtt. Ezek a mondák aztánismét különbözők azon nemzetiségi, vagy rendszerbeli megkülönböz-tetésekhez képest, melyek a szabadkőművesi világban léteznek. Másmondája van a skót, más a német, más az angol szabadkőművesség-nek s hogy mindegyik a magáét igyekszik mint legtöbb alappalbirót az előtérbe állítani, igen természetes. Nekünk a szabadkőműves-ség történetének átalánosságban való megismertetése lévén czélunk,nem pedig az, hogy egy rítus mellett kardot kössünk a többinek rová-sára — megismertetjük e mondákat mind. Legelső a czéhmonda. Megolvasható Anderson alkotmány-könyvében „régi följegyzések után.” „Jó testvérek és szövetségtársak — mondja ebben az irat — föl-adatunk elbeszélni immár nektek, mint és mi módon kezdődött a kő-művességnek tiszteletreméltó tudománya és mint ápoltatott az derékkirályoktól, fejedelmektől és más derék férfiaktól.” „Hét szabad tudomány van, — a grammatica, retorica, dialek-tika, arithmetica, geometria, musica és az astronomia — melyek mindegy tudományon, t. i. a geometrián alapulnak, mely megtanítja azembert, mint kelljen a dolgokat megmérnie és meglatolnia s melyreszüksége van minden kereskedőnek és czéhtagnak.” „Minden tudományoknak kezdetét föltalálta Lámech két fia;Jubal, az idősbik föltalálta a geometriát, Tubalkain a kovácsművésze-tet. E két fiú két kőoszlopra írta föl az általa föltalált tudományt,hogy azok Noé vízözöne után is megkerülhessenek. Hermes megta-lálta ez oszlopok egyikét és a rá írott tudományt és beleoktatott másembereket. A bábeli torony építésénél érvényesült legelőszőr a kőmű-vesség, és Nimród király maga is kőműves lévén, szerette a tudománytnagyon. És midőn arról volt szó, hogy Ninive városa és keleten mégsok más város fölépíttessék, Nimród 30 kőművest küldött oda és ilyenmódon adta értésükre kötelességüket: „Híveknek kell lennetek egymás
    • — 25 —közt és egymás irányában, szeretnetek kell egy mást kölcsönösen, hívenszolgálnotok építtető uratokat, hogy előtte becsületet valljon ügy amester, mint mind a többiek is.” „Végtére, mikor Ábrahám és felesége Egyptomba jöttek, ottmegtanították az egyptomiakat eme hét tudományra: és Ábrahámnakvolt egy derék tanítványa, ki hivaték E u c l i d e s n e k és ki mesterevolt mind a hét szabad tudománynak; ő tanította a geometriát s annakelső alaptörvényét ilyen formán: Az első kötelesség, hogy legyetekhívek azon királyhoz és azon országhoz, mely alá tartoztok. Szeressétekegymást és viseltessetek egymáshoz hűséggel. Nevezzétek egymásttársnak, vagy méginkább testvérnek, ne pedig szolgának és ne illessé-tek egymást gúnynevekkel. Válasszátok ki és állítsátok a munka éléremagatok közül a l e g b ö l c s e b b e t és ne engedjétek, hogy szeretete-tek által, vagy mivel gazdag, avagy magas születésű, más kevésbé jár-tas lehessen a munkának vezető mestere sat. És mind e kötelességekteljesítésére nagy esküvel kötelezte őket. „Sokkal később aztán Dávid megkezdette azon templom építését,rnely az úr templomának neveztetek (Jerusalemben) és ő nagyon ked-velte a kőműveseket, és azon alakban közlé velük a kötelmeket ésszokásokat, amint Euclidtól tanulta vala. És Dávid halála után Sala-mon befejezé a templomot és küldött még kőműveseket különbözőtartományokba is és 40,000 kőmunkást hozott össze, kik mindnyájankőműveseknek hivatának. „És kiválasztott ezek közül 3000-et, akik mesterekké és amunka vezetőivé lőnek meghíva. És volt ezenkívül egy más tájon egykirály, kit az emberek Iramnak (Hiram) nevezének és ki az épületfátszolgáltatá Salamonnak. Salamon pedig helyben hagyta és megerősí-tette mindazon kötelességeket és szokásokat, melyeket atyja adott volta kőműveseknek. Ekkép tehát a kőművesség tudománya megerősítvevolt a jeruzsálemi tartományban és sok inas királyságban.*) „Felfogásban gazdag tagjai a szövetségnek zarándokoltak szer- *) A Y o r k i o k m á n y b a n Euclidet illetőleg eltérés van a többi kéz-iratoktól. Ebben ugyanis ez olvasható: „A nyelvek összezavarása következté-ben kezdetben mindaddig nem volt lehetséges a torvényeket, a művészeteket ésa tudományokat tovább plántálni, míg meg nem tanulták, mint kelljen j e l e káltal érthetővé tenni, amit szavakkal ki nem magyarázhattak, ezért hozta ma-gával Mizraim, Cháni fia is azon szokást Egyptomba, hogy jelekkel értessemeg magát, midőn a Nílus völgyét benépesítette. Innen terjed aztán a művé-szet a többi országokba, de csak a kézzel adott jelek maradtak fön az építő-művészetben, mert az alakok jeleit csak kevesen ismerék.”
    • — 26 —teszét a különböző tartományokba, megismertetve magukat és tanítvaés így történt, hogy egy tapasztalt kőműves, Ninus Graecus (Channon)F r a n c z i a o r s z á g b a jött és ott tanította a kőművesség tudo-mányát”. Anglia a kőművesség kötelességeinek ismerete nélkül maradtSzt. Albán idejéig. És ezidőben köríttette Angliának pogány királyaSzt. Albán városát fallal, az épület vezetését Szt. Albán vitte, ki akőművesek részére a királytól jó fizetést és szabadalomlevelet eszközöltki a czélra, hogy közgyülekezeteket tarthassanak; segítette őket újkőművesek felvételében és kiadta nekik a kötelességeket.” „Csakhamar Szt. Albán halála után haddal támadták meg kü-lönböző nemzetek az angol királyságot úgy, hogy a kőművesség jórendszere Athelstan király napjainak idejéig szétromboltatott. Ezméltó fejedelme volt Angliának, nyugalmat és békességet szerzett azországnak, sok nagy apátságot és várost és más épületet épített és igenszerette a kőműveseket. De még őnála is jobban szerette ezeket fia,E d w i n , aki a geometriában fölötte jártas volt. Ez kőművessé lett,szabadságlevelet kapott atyjától, és azon megbízatást, hogy ott, aholnekik tetszenék, évenkint egyszer gyűlést tarthassanak, hogy ott asaját kebelükben előforduló hibákat és túllépéseket megbüntethessék.És ő maga tartott egy ily gyűlést Yorkban, ugyanott fölvett kőmű-veseket, kiszolgáltatta nekik a kötelességeket és megtanította őket aszokásokra. Mikor együtt volt a gyülekezet, fölhívást intézett ahhoz,hogy valamennyi kőműves, öregebb ifjabb egyiránt, akinek akár írás-ban, akár máskülönben tudomása volna oly kötelességekről és szo-kásokról, melyek ez országban előbb, vagy más valaki által adattakvolna ki, azokat beterjessze.” „És midőn a fölhívásnak elég tétetett, találtak egynéhányatfranczia, egynéhányat görög, egynéhányat angol és más nyelveken;és úgy találták, hogy azoknak c z é l j a egytől egyig ö s s z e v á -gott. Ezekből azonnal egy könyvet készíttetett, melyben el-mondva van, mint találtatott föl a tudomány. És maga kérteés megparancsolta, hogy e könyv fölolvastassék, vagy elbeszél-tessék mindig, valahányszor új kőműves vétetik föl és pedig még mi-előtt az a kötelességekbe beavattatott volna. És a kőművesek szokásaiazon naptól kezdve mostanig a jelenlegi alakjukban föntartattak.” Ezzel kimerítettük volna a czéhmondát, melynek hogy van tör-ténelmi alapja, eltagadni nem lehet, Három ilyen czéhmondája léte-zik a szabadkőművességnek; az angoloké a Υ ο r k-monda, melyvisszamegy a 926. évig; a német kőműves a magdeburgi dóm építésé-
    • — 27 —t ő l (876) számítja ez időt, a skót kőműves pedig a Ki l w i n n i n gépítésének idejére helyezi azt vissza. Meg kell ismerkednünk még a y o r k i , vagyis az úgynevezett„Edwi n - m o n d á v a l . ” Az Edwin-monda. York városának a szabadkőművesség történetében nevezetes sze-rep jutott. Épen pár sorral fölebb említők, hogy az angol szabadkő-műves a 926. évig megy vissza, mert állítólag ekkor tartatott megYork városában, a hajdani Eboracumban a legelső átalános szabad-kőművesi közgyülekezet. Való-e ez ily alakban, elhatározni bajos volnaTörténelmileg bebizonyított tény, hogy a legrégibb itteni templomokegyikének építője A l c u i n volt, ki York városában magasabb képző-intézetet alapított; a hagyományok szerint volt továbbá még Yorkkörnyékén a 12. és 13. században egy építészeti iskola. A münsterokmányaiból kitűnik az is, hogy Yorkban 1509-ben két műhely ál-lott fönn. A yorki constitutio szerint, amint azt Krause ismerteti, az építő-művészetet olasz és gall építőmesterek származtatták Britanniába.Már a czéhmondában megemlítve láttuk s a yorki constitutióban is-mételve és bővebben kifejetve találjuk, hogy A t h e l s t a n királylegifjabb fiának Edwin-nek szabadalomlevelet adott a kőművesekrészére. Ugyanő, mondja tovább az okmány, gall kőműveseket hozottbe, őket elöljárókká tette, s velük a görögök, rómaiak és gallok rend-szereit, m e l y e k e t ezek í r á s b a n m a g u k k a l hoztak, át-vizsgáltatta, Szt. Albán rendszerével összehasonlíttatta és ezekhez al-kalmaztatta innen kezdve az összes kőműves társaságokat. „Tekintsétek eszerint a jámbor Edwin herczegben — mondja azokmány — ótalmazótokat, ki a királyi parancsot kivinni fogja, benne-teket egymásközt fölvidámít, és gondoskodik arról, hogy a múltbanelkövetett hibák újból ne ismétlődhessenek. Ezért az építőmesterek ésfölügyelők évenkint összejöjjenek valamennyi páholyból és adjanakott jelentést az épületmunkákról és a hibák kiigazítása iránt tegyenekjavaslatokat. Ugyanő hivatott össze benneteket ide, York városába is,és az elöljárók most helyezzék elétek azon törvényeket, melyek ahagyományosan ránk szállott régi, hiteltérdemlő hírekben találtattak,és melyeket megfigyelni hasznos és jó”, sat. Edwin életének végső mozzanatairól a mondában ezeket ol-vassuk: Alfréd, a királyi háznak egyik oldalrokona, ki a királyt gyű-
    • — 28 —lölte és ki maga óhajtott volna trónra jutni, összeesküvést szított,állítólag Edwin javára, mely azonban fölfödöztetett. A vizsgálatbólkiderült úgyan, hogy Edwinnek az egész dolog körül nem volt tudo-mása, s hogy következéskép ő egészen ártatlan, de e veszedelem mégisféltékenynyé tette a királyt. Hízelgők folyton táplálták e féltékeny-séget a király lelkében, míg Edwin egészen átadva magát hivatásánaképülettől épülethez járt és jelenlétével mindenütt buzdította a mun-kásokat, otthon e munkáját, mint alávaló tervének kiviteléhez szük-séges készülődést állították a féltékeny király elé azt mondván, hogya nép kegyét igyekszik magának biztosítani, hogy annak segélyévela koronát magához ragadhassa. Aggodalmas szemekkel tekintettek aszabadkőműveseknek naponkint növekedő nagy számára, titkos össze-jöveteleikre s azon föltétlen odaadásra, melyet ezek patrónusuk irá-nyában tanúsítottak. A félelem végül erőszakos lépésekre ösztönöztea királyt, hogy veszedelmes versenytársától megszabadulhasson, és ezta lépést akként igyekezett megtenni, hogy az a közönséges szerencsét-lenség alakját öltse magára. A király barátságosan meghívta, hogy tegyen vele egy tengerisétát. Midőn már a partoktól eléggé eltávoztak, emberei megragadtákEdwint, áttették egy megroncsolt, evezőnélküli csónakra és zsákmá-nyul dobták a tenger hullámainak. Hasztalan bizonygatta Edwinártatlanságát, hasztalan kért maga ellen vizsgálatot és igazságszol-gáltatást, a csónakot tovább ragadta a hullám és jajveszékelése elhang-zott a viharban. Midőn látta, hogy a meneküléshez nem lehet reménye,kétségbeesetten a tenger hullámai közé vetette magát. Áttérve magára a yorki conkstitutióra, melyből az Edwin-mondátis merítettük, meg kell jegyeznünk, hogy annak három része van, azelső ugyanazt adja vissza, amit a czéhmonda tartalmaz, a középsőrészben foglaltatnak a fönnebb kivonatosan elmondottak, a legutolsórészben pedig megolvadhatok azon k ö t e l e s s é g e k , melyeket Edwinherczeg adott a „ k ő m ű v e s - t e s t v é r e k n e k”. Minthogy nincs okmány, mely tisztább világot vethetne azonconstitutióra, melyről szólunk, mint az okmánynak e része, kötelessé-günknek tartjuk azt ehelyütt visszaadni. „1. Az első kötelesség, hogy az istent őszintén tiszteljétek, és aNoachidák törvényeinek engedelmeskedjetek, mert azok isten törvé-nyei, melyeket mindenki követni tartozik. Ezért szükséges, hogykerüljetek mindennemű hamis tant és ne bántsátok meg ilyennel istent. „2. Legyetek hívek királyotokhoz, elöljáróitokhoz, és engedel-meskedjetek mindenütt hamisság nélkül. A felségsértés távol legyen
    • — 29 —tőletek, és ha észrevennétek ilyest, erre figyelmeztessétek akirályt. ,,3. Legyetek szolgálatkészek minden ember iránt, és amennyiretehetitek, kössetek velük barátságot és ne fordítsatok nekik hátat mégakkor sem, ha azok más valláshoz tartoznának, avagy más vélemé-nyen volnának. „4. Különösen viseltessetek egymáshoz hűséggel, tanítsátok egy-mást becsületesen, támogassátok egymást a művészetben, ne árul-kodjatok egymásra, hanem úgy tegyetek másokkal, amint ti akarjátok,hogy mások tegyenek veletek. Ha tehát egy testvér valaki, vagy vala-mely testvértársa ellen vetkeznék, valamennyien legyetek rajta, hogyhibáját jóvá tehesse és hogy megjavuljon”. „5. Híven tartsátok magatokat a tanácskozásokhoz és mindenpáholybeli munkához, és mindenkivel szemben, ki nem testvér, tart-sátok titokban a jeleket”. „6. Mindenki óvakodjék közületek a hűtlenségtől, mert a test-vériség hűség és becsületesség nélkül nem állhat fönn és a jó n é va l e g n a g y o b b b i r t o k . Arra is nézzetek, hogy uratoknak, vagymestereteknek hasznát előmozdítsátok és munkáját becsületesen telje-sítsétek”. „7. Becsületesen megfizessétek mindenkor tartozástokat és egyáta-lában ne kövessetek el semmi olyat, ami által a testvérszövetség jóhíre veszélybe jöhetne. „8. Azonfölül valamely mester ne vállaljon el valamely munkát,ha magát annak kiviteléhez elegendőkép ügyesnek nem véli, mert el-lenkező esetben csak szégyenére válnék az építőmesternek és a test-vérszövetségnek. Továbbá méltányos bért követeljen magának mindenmester, de mégis annyit, hogy ő is élhessen, meg legényeit is fizet-hesse”, „9. Kell továbbá, hogy senki a másikat munkájából ki ne szo-rítsa, hanem hagyja meg a megszerzett munka mellett még akkor is,ha ez a magára vállalt föladat teljesítésénél gyenge volna is”. „10. Egy mester se vegyen föl inast máskép, mint két eszten-dőre, és csak akkor tegye testvéreinek tanácsa és helyeslő meggyőző-dése szerint kőművessé”. „11. Semmiféle mester, vagy legény ne vegyen föl senkitől föl-avatási illetéket, hacsak ez az illető nem szabad születésű, ha nem álljó hírben, és ha nincsenek egészséges tagjai és elegendő képességei”. „12. Egy legény se ócsárolja a másikat, ha ő maga nem képesazt jobban véghezvinni, amit a másiknál ócsárol”,
    • — 30 — „13. Minden mester tartozzék meghallgatni építőmesterét ésminden legény a maga mesterét, ha ezek munkájának megjavításáraszólítják föl, és tartsa magát e figyelmeztetéshez”. „14. Minden kőműves tanúsítson engedelmességet elöljárójánakés szívesen tegye meg, amit neki ezek parancsolnak”. „15. Minden kőműves tartozzék fölvenni az idegen országokbóljövő legényeket, ha ezek megadták neki a jeleket. Gondoskodjék az-után róluk, amennyire tud. Menjen segítségére a szükséget szenvedőtestvéreknek is, ha szorongatott állapotjuk tudomására jut, s tegyemeg ezt még akkor is, ha fél mértföldnyi utat kellene is e végbőlmegtennie”. „16. Semmiféle mester és legény be ne bocsásson a páholybaolyat, aki nem tétetett kőművessé a végből, hogy az alak művészetétláthassa”. „Ezek a kötelességek, melyeket megtartani jó és hasznos. A mimég később jónak és hasznosnak fog találtatni, jegyeztessék föl ésadassék hírül az elöljárók által, hogy arra is hasonlókép kötelezhetőlegyen minden testvér”. Ez okmány hitelességét sokan kétségbevonják, noha K r a u s enem közönséges érvekkel támogatta azt. De legyen a dolog bármikép,hogy ez okmány igen régi, ha nem származik is azon időből, melyetsokan neki tulajdonítanak — elvitázhatlan s hogy abból a mai sza-badkőműves, ki a nyers anyagot az ember szívével fölcserélve dolgoznivállalkozott, fölismeri az összekötő kapcsot az anyag és a szellemmunkásai között, ezt a figyelmes olvasóval szemben mondanunk isfölösleges. Vannak még lényegesebb, lényegtelenebb, több kevesebb histó-riai alapon nyugovó mondák, hagyományok és legendák, melyekaszerint váltakoznak és lépnek előtérbe, amilyen szertartáshoz, vagynépfajhoz az illető szabadkőműves író tartozik. Mert az az egy nagy bajmegvan a szabadkőművesség irodalmában, hogy az legnagyobb részé-ben inkább bíráló, mint oktató természetű s azért alig képzelhető tér,melyen az olvasó könnyebben megzavarodhatnék, mint épen ez. Azértmi egy elfogulatlan, minden irányban méltányos, minden rítussalszemben igazságos történelmi vázlatot óhajtván összeállítani — itt emondák és legendák halmazát — melyekről a maguk helyén úgyislesz szó, mellőzve, lassankint áttérhetünk oda, ahol a combinatió kezderősebb históriai alapra helyezkedni. Eddigelé láttuk, hogy létezett egy szoros kötelékkel összefűzötttársulat, mely czéhrendszeri alapon vallotta föladatának az építészet
    • — 31 —művészetét föntartani, nemzedékről nemzedékre átszállítani s e herme-tice elzárt, de mindamellett roppant kiterjedésű körben annak folyto-nos emelésére hatni. A középkornak világraszóló műremekei, melyekelőtt, míg létezni fognak, mindenkor a bámulat és a kegyelet ma-gasztos érzetével áll meg a szemlélő, elegendő bizonyság arra nézve,hogy e szövetség nem létezett haszontalanul, czél nélkül, hanem hogylétezésének igen is maradandó becsű nyomait hagyta fönn. A dologtermészetéből önkényt foly, hogy e szövetség virágzása csak addigtarthatott, míg a keresztyény vallás emlőin megizmosult mysticismus,pártoltatva egyes bőkezű fejedelmek által, merészalkotású monumen-tális művek létesítésére alkalmas volt. E virágzás tehát Németorszá-gon M a d a r á s z H e n r i k , Angliában pedig III. E d u á r d királyidejére esik (1327—76.) És mert a mai szabadkőművességnek valódi hazája Anglia,mert innen indult ki a legelső lépés arra, hogy a körülmények vál-toztával az eddig inkább anyagi kőművesszövetség symbolice átalakít -tassék emberiségi, civilisationális, culturintézménynyé, itt egy kevéssémeg kell állapodnunk. III. Eduárd fejedelmi törekvései közt tagadhatatlanul az egyiklegszebb volt az, mely az ipar fejlesztésére és föllendítésére czélzott.Éles elmével lévén megáldva, nem kerülhette ki figyelmét azon körül-mény, hogy minden iparág közt épen az építészet fejlődött ki legha-talmasabban, hogy a kőművesek közt a legdicséretesebb közszellemuralkodott, s hogy azok minden körülmény közt, mint jóerkölcsű,engedelmes, erényes polgárok és alattvalók szerepeltek. Ő igen jól tudta,hogy a kőművesség belső szervezetének volt ez eredményben legtöbbérdeme s azért nem is szűnt meg e testület érdekeiről gondoskodni, pá-holyaikat védelmezni, gyarapításuk érdekében közreműködni, mitannál könnyebben teljesíthetett, miután maga is nagy műmecénásgyanánt szerepelt. Az ő uralkodása alatt építette John de Spoolee,Giblim mestere a szt. György kápolnát, Barnham Róbert, YeveleHenrik (ki a királyi okmányokban legelőször neveztetik „szabadkő-művesnek”) és Langham Simon pedig a vindsori palotát a Cambridgekirálycsarnokot, a winchesteri templomot sat. De már 1360-ban megjelent egy parlamenti statútum, melybenkimondatik, hogy a kőműveseknek és ácsoknak mindennemű szövetsé-gei, társulatai, gyülekezetei, káptalanjai, rendeletei és esküi azonnalmegsemisíttetnek és hatályon kívül helyeztetnek.” Ez időben pedig apáholyok száma Angliában fölötte nagy volt. E szigorú rendelet azon-
    • — 32 —ban nem igen foganatosíttatott, legalább ennek ellenkezője a fönma-radt legrégibb szabadkőművesi okmányokból nem tűnik ki. Csakannyi bizonyos, hogy a kőműveseknek roppant száma, azon nagy te-kintély, melynek örvendettek és azon nagy erkölcsi erő, melyet kép-viseltek, gyanakodóvá tette a parlamentben uralkodó pártot az iránt,hogy vajjon e nagy erőt nem jut-e valakinek eszébe oly czélra fölhasz-nálni, melynek megengedése az uralkodó pártnak nem állhatott érde-kében. S ezt a czélt elérhetőnek vélték az által is, hogy az illető gróf-ságnak sheriffjét, vagy az illető városnak majorját utasították, misze-rint „fellownak” azaz társtagnak magát a szövetségbe fölvétetvén, aztnémileg ellenőrizze és a túlkapásoktól megóvja. A tanonczczal pedig,midőn belépett a szövetségbe, megfogadtatták, hogy munkáját se-rényen fogja végezni, a király, a királyság és a páholy érdekeihezpedig hű marad. — S hogy a kőművesek még ezután is jó ideig meg-maradtak a fejedelem kegyében s a szövetség viszont támogatásárasúly volt fektetve, kitűnik azon körülményből is, hogy Eduárd utódaiközül II. Richárd alatt William a Wykeham volt a kőművesszövetségpatrónusa, aki pedig, mint Mr. Wyatt Pappworth bebizonyította,szintén n e m v o l t kőműves. IV. Henrik uralkodásának harmadik évében (1425) egy parla-menti acta jelent meg, mely megtiltotta a szabadkőműveseknek agyülekezést. Ez okmány teljes szövegében így szól: „Minthogy a kő-művesek évenkinti közgyűlései és másnemű összejövetelei által a mun-kásokat illetőleg meghozott rendeleteknek természetes menete és czéljanyilvánvaló módon megsértetik a törvény ellenére és mindenneműközérdek rovására, nagyhatalmú urunk, a király meg akarván orvo-solni e bajt, tanácsosainak ajánlatára és egyhangú beleegyezésévelelrendelte és megparancsolta, hogy efféle összejövetelek és káptalanokezentúl ne tartathassanak, és ha ilyenek mégis tartatnának, a ben-nük részt vevők, vagy azok, akikre ilyesmi bebizonyúlna, a feloniavádjában elmarasztalhassanak, azon kőművesek pedig, akik e gyüleke-zeteken részt vennének, fogsággal, vagy a király akarata szerint pénz-bírsággal sújtassanak”. E nagyon szigorú parlamenti actának valódi indoka fölött sokáignem voltak magukkal tisztában az emberek. Pedig ennek igen egy-szerű magyarázata van az angol történelemben. IV. Henrikre 8 hóna-pos fiúcska korában szállott az angol korona és a meghódított franczia-ország egy jó része. Haldokló apja régensekül a B e d f o r d ésG l o c e s t e r herczegeket nevezte ki mellé, nevelőüI pedig B e a u f o r tHenrik winchesteri püspököt. E főpap egyesítette magában mindazon
    • — 33 —tulajdonokat, melyek egy főpaphoz legkevésbé illenek, t. i. a nagyra-vágyást, boszúingert, telhetetlenséget és ravaszságot. E tulajdonaikövetkeztében Glocester herczeggel oly éles összeütközésbe jött, mely-nek csaknem polgárháború lett a vége. A püspök úr ugyanis nemkevesebbet tett föl magában, mint a nézete szerint szándékáról mitsemsejtő Londont népségével elfoglalni és a kormányzást a maga fölszen-telt kezeibe kaparítani. Titokban hadat gyűjtött tehát London s ille-tőleg a herczeg ellen, ki azonban s z a b a d k ő m ű v e s h í v e i általmár idejekorán értesülvén a fenyegető veszélyről, készen várta s atelhetetlen pöspököt annyira elpáholta, hogy csak a canterburyi érsekközvetítésével sikerült fogságából megszabadulnia. Természetes, hogye fiasco után legeslegelső gondja volt magát a szabadkőművesekenmegboszúlni és Bedford herczeg segélyével s az úgynevezett Knittel-parlament útján ki is eszközölte e fönebb idézett rendeletet, melyazonban már Glocester herczeg kormányzása alatt egyátalán nem fo-ganatosíttatott, úgyannyira, hogy ennek következtében a szabad-kőművesség nemcsak föl nem oszlott, hanem munkásságát zavartalanulfolytatta tovább, csak annyiban respectálva egyideig e kemény ren-deletet, hogy nyilvános közgyűléseket nem tartott. Ámbár fölöttébb érdekes volna, nem lehet anélkül, hogy köny-vünk terjedelmében a kellő határon túl ne menjünk, részletesen kísérnia szabadkőműves szövetség fejlődési menetét egészen azon pontig,midőn magáról az a n y a g i m e s t e r s é g jellegeit ledobva, egyszerre,mint egy s z e l l e m i t e s t v é rs z ö v e t s é g bukkan elő azon ténye-zők közt, melyek Európa civilizátióját oly hatalmasan segítették elő. Már előbb Eduárd és II. Richárd alatt láttuk, hogy az eddigmég szorosan mesteremberekből álló s egy-egy nagyobbszerű épít-kezési vállalatot természetszerűn követő szabadkőműves szövetségbeesetenkint fölvétettek oly egyének is, akik nem voltak mesterségükrenézve kőművesek. Átalában elmondhatni, hogy a szabadkőművesség virágzása ad-dig tartott, ameddig a góth-építészeté. S valamint egy-egy nagyobb-szerű góth-építészeti műremek egy-egy külön fejezetet képez a valódikőművesség történetében is, ez intézmény hanyatlása is ott kezdődik^ahol a fönséges csúcsívezet helyét másnemű ízlés foglalta el, s midőna monumentális művek alkotása iránti hajlam az uralkodók és a ha-talmasokból fogyni kezdett. Ez időszak Angliában a 16-ik század ele-jére tehető. Ekkor ültette át a ritka talentumokkal megáldott InigoJones Britanniába az augustusi stylt, leszorítván ezzel majdnem töké-
    • — 34 —letesen a gothicát. Kineveztetvén a királyi építkezések főintendánsává,ő lett egyszersmind a szabadkőműveseknek is patrónusa, mely intéz-ménynek olyforma szervezetet adott, minővel akkoriban az olaszor-szági építészeti akadémiák bírtak. Ő hozta be az u. n. oktatási páho-lyokat, ő eszközölte ki, hogy az eddig szokásos évi közgyűlések helyéreaz é v n e g y e d e s közgyűlések léptek. Ilyeneket tartatott Jones jú-nius 24-én Mihály napján, decz. 27-én és márczius 25-én. A munkákkezdődtek délben és beleértve a munka után elköltött testvéri vacso-rát is, tartottak éjfélig. Innen maradt fön a szabadkőművesek köztmind máig azon szokásos munkamegnyitási és bezárási formula, melyszerint a munka pont délben kezdődik és pontban éjfélkor végződik.Az ő törekvésének eredménye volt az is, hogy ez időtől kezdve a tanu-latlanabb, műveletlenebb kőműveseknek, a szoros értelemben vettk é z i m u n k á s o k n a k eleme lassan-lassan kiszorult a páholyokbóls oda jobbára talentumos ifjú emberek vétettek föl, kik inkább az é s zművelésére fektetvén a súlyt, a kőművességnek valódi átalakulásáteredményezték. A reformátio, s az ennek következtében megindult kutatása abölcsészetnek, szélesmérvű fölkarolása a természettudományoknak,mind hozzájárult, hogy a szabadkőművesek ősi szövetségének belsőátalakulását siettesse. Másfelől azonban természetes következményevolt e más irányú haladásnak az is, hogy a szövetség összetartó kap-csai lazultak és a 17. század elejével csak úgy volt már lehetséges aszabadkőművességet, mint ilyet föntartani, hogy a kihalt és nem pó-tolt valódi kőművesek helyei úgynevezett ,,fölfogadott” nem kőművesegyénekkel pótoltattak. Ez által a szabadkőművesség ereibe új vér csepegett s az intéz-mény fönmaradása, habár más alakban és az eddigitől elütő czélokkalis, biztosítva volt. A páholyok csakhamar gyúpontjai és mintegy tűz-helyei lettek a tudománynak, a szabad kutatásnak, és hogy az akkoriviszonyok jellemzésére találó példát hozzunk föl, s hogy ez által meg-mutassuk, minő elem igyekezett a ,,szabadkőművességben” a mester-embereket helyettesíteni, csak azt említjük meg, hogy pl. Skótialegidősb páholyában az edinburghi St. Mary lodgeben 1641-benMoray Róbert, a skót hadsereg főszállásmestere avattatott mesterré,Londonban pedig 1646-ban Ashmole Illés, Angliának akkoriban egyikleghíresebb tudósa vétette föl magát a szabadkőművesek soraiba.Cassilis és Eglinton grófokat 1670-bei) a Kilvinning-ben vették föl,1618-ban Penibrocke gróf volt a szövetség vezetője. A kőművesség tökéletes átalakulásának idejét Anna királyné
    • — 35 —uralkodásának idejére tehetni. Sir Christian Wren, kit magas kora ésfolytonos gyöngélkedése különben is fölöttébb akadályozott, visszalé-pett a szövetség éléről, ennek tagjai pedig annyira fogytak, hogyakaratlanul is tért nyertek általa az u. n. „befogadottak”, a kőműve-sek pedig mintegy kényszerítve voltak meghozni azon határozatot:,,hogy a kőművesség előjogai nincsenek többé a kőműves mesterség-beliekre szorítva, hanem kell, hogy abba m i n d e n r e n d ű egyénekbebocsáttassanak, ha kellő módon ajánlatba hozattak, ha fölvételükhelybenhagyatott és ha szabályszerű módon fölavattattak a testvér-szövetségbe. E határozattal maguk a valódi kőművesek elismerték, hogy őkmár hivatásukat beteljesítették. Föladatuk nem volt más, mint meg-őrzése és tovább képezése azon törvényes rendnek és azon régi szoká-soknak, melyek az első angolországi nagypáholynak jutottak osztály-részül. A kőművesség átalakulása innen kezdve gyorsan foganatosúlt.Az anyag helyére a szellem, a kézimunka helyére a szellemi törekvéslépett, a durva kőanyag helyét a lélek foglalatául, a formák tökélye,a styl nemessége átszállott a kebelre, melynek átalakításán, nemesí-tésén a mai szabadkőműves fáradhatlanul és kitartással dolgozik. Azeszközök megmaradtak, de jelentőségük immár csak symbolicus; aczél pedig sokkal magasztosabb, a humanismus gyakorlása, a jogérzetszilárdítása, az erkölcsösség és becsületesség vallása és a fölvilágosult-ság terjesztése. IV. A mai szabadkőművességtehát azon alakzatában, amelyben mi ismerjük, túlzás nélkül nem vi-hető vissza az 1717-évnél korábbi időre. Ez év februárius havábanegyesült ugyanis négy régi londoni páholy egy nagymester Sa y e r A.vezetése alatt egy n a g y p á h o l y l y á , elfogadván és illetőleg átve-vén a kőműves-szövetség régi szokásait, szertartásait, jelképes taní-tási modorát stb. Czéljául vallotta az emberkebelben a szépet és jótápolva, jelképes alakban tovább vinni az építés művészetét. Az embertezerféle érdekek szakítják el egymástól, — e symbolikus szabadkőmű-vesség föladata volt az í g y e l s z a k í t o t t e m b e r e k e t a s z e -r e t e t s z ö v e t s é g é b e n e g y e s í t e n i , hol ne legyen faj, vallás,rang és politikai különbség. E nagypáholy második nagymestereP a y n e (György, Esquiro) volt, egyike a legbuzgóbb és legtanultabbszabadkőműveseknek és az angolországi nagypáholy alapítóinak. 1718.
    • — 36 —jún. 24-én választatott meg nagymesternek.*) A még akkor kevésszámú, de lelkes szövetség organisatióját tökéletesen a harmadiknagymester, D e s a g u l i e r s és a negyedik, M o n t a g u herczegfejezte be. A szabadkőművesi kötelességek körvonalozására ésmiheztartásul kiadták az Anderson-féle sokszor emlegetett alkot-mány könyvet és kidolgozták a szertartáskönyvet is. Eközben aszövetség tagjainak és a felállított műhelyeknek száma folyto-nosan és örvendetesen gyarapodott, annyira, hogy 1721-ben már 16páholy tartozott a nagypáholy főhatósága alá, a páholyokban pedigtudomány, műveltség és befolyás a leggyönyörűbben volt képviselve. Az ily módon szilárd alapra fektetett és biztos vezetőkkel ellá-tott szabadkőművesség csakhamar megindult a maga hódító útjára.Francziaországba 1725-ben, Spanyolországba 1728-ban, Németal-földre 1731-ben, Németországba 1733-ban, Svédországba 1736-banbevezettetett, tehát a londoni nagypáholy megalakításától számítottoly rövid idő alatt, minőt ekkorig igen kevés institutió képes fölmu-tatni. Az Írlandi nagypáholy 1730-ban, a skótországi 1736-banalapíttatott meg. Könnyen megérthető, hogy a szabadkőművességnek eme hihe-tetlenül gyors terjedésével számos baj és hátrány is volt összekötve.Az első anyapáholy természetszerűleg minden másra hajlandóbb volt,mint beismerni azt, hogy a szabadkőművességet ő csak átvette, demeg nem teremtette, s hogy következéskép a forma, és a leszármaz-tatásnak azon módja, melyet ő megállapított, nem tekinthető mindenirányban tökéletes és tovább nem vihető műnek. Itt amott megesettaz is, hogy a terjesztés gyorsaságát vevén némelyek a főszempontnak,fölvétettek a szabadkőművesség kebelébe oda nem való, kevésbé mű-velt, mysticismusra hajló, sőt egyátalán ki nem próbált jellemű egyé- *) Payne elmúlhatlan érdemeket szerzett a szabadkőművesség ügye körülaz által, hogy az Anderson-féle alkotmánykönyv kiadása körül fölöttébb buzgól-kodott. Életéről közelebbi adatokat nem bír a kőművesség. Neve 1754-ben kerülelő legutószor, tehát az Anderson féle alkotmánymű harmadik kiadásával össze-függésben. P. kétségenkívül a legjártasabb egyén volt a szabadkőművességetillető régi okmányok értelmezésében és azok fölkutatásában. Mint nagymesternem csupán az évnegyedi közgyűlések pontos megtartását sürgette, de köteles-ségükké tette a testvéreknek azt is, hogy e közgyűlésekre magukkal hozzákmindazon régi szabadkőművesi okmányokat is, amelyek netalán birtokukbanvolnának, hogy azokból a szokások és hagyományok kivehetők és az utókorraátszolgáltathatók legyenek. Ennek következtében, mint az alkotmánykönyvmondja, csakúgyan be is érkezett a „góth constitútiónak” számos lemásolt pél-dánya, melyek aztán egymással összehasonlíttattak. 1720-ban Paynet másodszoris megválasztották a nagymesteri díszes állásra.
    • — 37 —nek is. Túlzást láthatunk itt is, amott is, de e túlzások közt nem voltegyetlenegy sem veszedelmesebb annál, amelyet maga a londoni anya-páholy tanúsított, bizonyos vélelmezett előjogaihoz oly mereven ra-gaszkodván, hogy ennek következtében a szakadásnak majdnemlehetetlen volt be nem állania. E páholy ugyanis, mint fönebb mármegérintettük, megfeledkezvén arról, hogy ő a szabadkőművességetcsak átvette s nem örökölte, továbbá azon hiedelemben, hogy az őműve a tökéletességnek netovábbja, mintegy monopóliumot vindicáltmagának s midőn (1742) Angliában megalakult a második nagypá-holy s méginkább, midőn Francziaországban Mylord Dervent-Watersés társai átalánosan elfogadott nézet szerint 1725-ben megalapítot-ták az első páholyt Parisban, honnan a kőművesség minden üldözésdaczára igen gyors elterjedést nyert, s midőn a páholy egyik kiválóképzettségű tagja, R a m s a y , kiről alább még bőven lesz szó, újmagyarázatot adott e szabadkőművesség eredetének, és megvetettea felsőbb fokozatokkal bíró szabadkőművesség alapját, az egyenetlen-ség és a szakadás a kőművesség kebelében megtörtént. Nem voltgyengeség, amit a két fél egymásnak szemére ne lobbantott volna,hogy eljárásának és szándéklatainak tisztaságát gyanúsíthassa. Növelteaz elkeseredést különösen a másik részről azon gyors elterjedés, mely-nek e magasabb fokú szabadkőművesség Európának sőt Amerikánakis legtöbb államaiban örvendett, úgyannyira, miszerint sajnálkozásnélkül e küzdelmekre visszagondolni is alig lehet. Pedig egy kis jó-akarattal, minő könnyen, minő szépen ki lehetett volna simítani eze-ket a k é p z e l t ellentéteket! Mert hiszen bárminő nevet viseljen is aszabadkőművesség, bármennyire eltérő módon legyen is beosztva több,vagy kevesebb fokozatba a kőművesi munkálkodás anyaga, bárminőkülső cultusformák közt történjék is annak gyakorlása a páholyonbelül, — a czél mindenütt egy és ugyanaz. A részleteket, melyekről a munka folyamán elég alkalmunknyílik még megemlékezni, ehelyütt mellőzvén, csupán annyit tartunkmég szükségesnek megjegyezni, hogy ez időtől, t. i. a 18. század közepé-től kezdve a szabadkőművesség gyors egymásutánnal nyert emberboldo-gító törekvéseinek tűzhelyeket Németországon, Olasz, Spanyolország-ban, Portugalliában, Svéd- és Norvégországon, Németalföldön, leg-később pedig Austriában és Oroszországban is. Lássuk most főbb vonalaiban az egyes országok szabadkőműves-ségének fejlődési processusát.
    • — 38 — V. A kőművesség részletes története. a) A n g l i a. Elmondtuk az előbbi fejezet bevezető soraiban az első angolor-szági nagypáholy megalakulásának történetét, s így itt arra egysze-rűen hivatkozunk. Négy londoni páholyból lett ez összeállítva, melyek nevei 1. aSzt. Pál-hoz czímzett páholy a „lúd” vendéglőben, 2. a Korona szál-lodabeli páholy, 3. az almafához czímzett vendéglőben és 4. a „romai-akhoz” czímzett vendéglőben levő páholy. Hogy e páholyok a ven-déglőkről neveztettek el, azon nem fog megütközni senki, ha meggon-dolja, hogy sok esetben minő kényes körülmények között történtekaz összejövetelek, s hogy egy külön önálló helyiség tartása mennyinehézségekkel volt különösen az átalakulás küszöbén összekötve. Anagypáholy keresztelő szt. János napján (jún. 24.) tartotta első ala-kuló gyűlését, akkor választatott meg P a y n e Antal személyében azelső nagymester s innen ered a „szt. János rendű szabadkőművesség”elnevezés is. Ez a szövetség, miként már több alkalommal megjegyeztük, aréginek csupán szellemét vette át és annak szertartásos szokásait éstörvényeit megtartván, a régi kőműves jelszavak, eszközök sat. mostmár csupán jelképes értelemben használtattak. A szabadkőművességnyomában gyorsan föllendült civilisatió a legfényesebb bizonyságaannak, mily szüksége volt ez intézményre az emberiségnek. A nagyczél mesterileg alkotott boltívei alatt eltűntek a particuláris, önző ér-dekek, s ótalmat talált a humanismus, az emberi közös jog, a jónakés szépnek önmagáért való szeretete, a művészet és tudományok ápo-lása, s a jogérzet fejlesztése, szilárdítása, föladata volt a szövetségtagjait megnemesítni, az embereket jobb polgárokká, buzgóbb köz-tisztviselőkké, jobb családapákká, barátokká és férjekké nevelni, főfel-tételül pedig fölállíttatott az e r k ö l c s i s z a b a d s á g , mert csak aszabadságban lehet nagy bűnöktől, szenvedélyektől és előítéletektőlmegtisztulni, magasabb műveltségre képesülni és annak haladását ésfolytonosságát biztosítani. Gyönyörűen megmondják, mi a szabadkőművesség czélja, föl-adata, a régi elvek (old charges) e szakasza: ,,A kőműves hivatásánál fogva tartozik az erkölcsi törvényeknekengedelmeskedni; és ha igazán ismeri a művészetet (t. i a szabadkő-
    • — 39 —művészetet) nem lesz sem oktalan istentagadó, sem vallástalan ké-jencz. Habár a régi kőművesek arra voltak is kötelezve, hogy azonország, vagy azon nép vallását kövessék, a melyben és a mely közöttlaktak, hasznosabbnak látszik, hogy most már azon vallás megtartá-sára köteleztessenek, a mely vallásban m i n d e n e m b e r meg-e g y e z h e t i k , arra t. i. hogy jó és hű, rendes és becsületes embereklegyenek, bármilyen is különben a magán nézetük, meggyőződésük^avagy elnevezésük. Ez által a szabadkőművesség az egyesülés közép-pontjává lesz, és eszközül szolgál arra, hogy hű barátság plántáltassékazon emberek közé, akik különben egymástól elkülönítve maradtakvolna. Megérdemli-e egy ily irányú, ily magasztos föladató szövetséghogy a „szövetségek szövetségének” neveztessék, azt az elfogulatlanolvasó ítéletére bízzuk. A nagy páholynak első teendői közé tartozott elhatározni ésvégzésileg kimondani, hogy azon kiváltság, mely szerint a szabadkő-művesek összegyülekezhessenek, s mely addig korlátlan volt, többénem lehet a szövetségnek egészben való tulajdona, hanem hogy ezutánminden új páholy, ha dolgozni akar, e czélból e n g e d é l y o k m á n y tköteles kérni a nagypáholytól, illetőleg a nagymestertől, mely ok-mány nélkül s z a b á l y o s n a k és t ö r v é n y e s n e k e z e n t ú l e g yp á h o l y sem f o g elismertetni. E határozat következtében valamennyi már létező és elismert pá-holy főmesterei és felügyelői fölhívattak, hogy a nagypáholy üléseinmegjelenve páholyuk működéséről számot adjanak és házszabályaiknak,helyi törvényeiknek (statútumaiknak) egy példányát a nagymesterrelközöljék s ez alapon hozattak meg azon átalánosan kötelező erejűtörvények is, melyekről fönebb már említést tettünk. Mikor 1721-ben M o n t a g u herczeg választatott meg nagy-mesterré, már 12 páholy tartozott a nagypáholy alá. Érdekes tudni,hogy írja le Anderson e nevezetes ünnepélyt: „Payne, a nagymester, főfelügyelői, az előbbeni főhivatalnokok,és 12 páholy mesterei és felügyelői kíséretében eljött reggel a meg-választott nagymesterrel a Kings Arms Tavernbe és miután Montagutestvér megválasztatása újból elismertetett, egynéhány új testvértavattak föl, névszerint a nemes lord Phil. Stanhopet, a későbbi Ches-terfieldi grófot. Innen kellő díszben, és a megkívántató rendben gya-log mentek át a könyvárus-csarnokba, hol mintegy 150 hű és meg-bízható, díszruhába öltözött testvértől örömteljesen fogadtattak. Azasztali ima után kőműves szokás szerint a kitűnő ebédhez ültek és
    • — 40 —derülten és jó kedvvel étkeztek. Bevégeztetvén az ebéd és elmondat-ván az asztal utáni ima, Payne az eddigi nagymester megtétette aterem körül az első körutat és midőn helyére visszaérkezett, hangosanproklamálta a nemes herczeget és testvérünket Montagu Jánost akőművesek nagymesterének, és miután ő nagyságát hivatalának tiszt-ségeivel, jeleivel és díszeivel és tekintélyével föl ruházta volna, Sala-mon székébe installálta, jobbjára ült, míg a gyülekezet a herczegauctoritását illő hódolattal és örömteljes szerencsekívánatokkal el-ismerte.” „A nagymester, Montagu erre, mintha kiszámítás nélkül tör-tént volna (miután őt előbb meg nem nevezte) John Beal orvostudorthelyettes nagymesterré nevezte, kit Payne testvér investiált és Hiramabbé székébe a nagymester balján installált. Hasonló módon előhívtaő nagysága Villenau Józsefet, az ünnepély főrendezőjét és MorviceTamást (ki kőfaragó volt) és kinevezte őket főfelügyelőkké, kik szin-tén investiáltattak és installáltattak, mire a helyettes nagymesterés a felügyelők szokás szerint üdvözöltettek”. „Mikor aztán most már Montagu nagymester megtartotta aterem körüli második utat, Desaguliers testvér jól átgondolt beszédettartott a kőművesekről és a kőművességről. A nagy egyetértésnek ésa testvéri szeretetnek ilyetén nyilvánulásai után a nagymester meg-köszönte Villenau testvérnek az ünnepély körül tett fáradozásait ésmegparancsolta neki, mint főfelügyelőnek, hogy a páholyt a kellőidőben zárja be”. Ugyanez év sept. 29-én nyerte A n d e r s on J.*) azon meg-bízást, hogy a bekért régi okmányokból, páholykönyvekből és tör-vénypéldányokból a szabadkőművesség alkotmánykönyvét elkészítse.Ő csakhamar elkészült e munkával, melyet a nagypáholy, később pe-dig a nagypáholyhoz csatlakozott 20 páholy képviselői elfogadván,az „The Constitutions of the Freemasons” czímmel kinyomatni ren-deltetett. Daczára azonban a kétszer alkalmazott censurának, melyen enevezetes munkálat keresztül ment, a szabadkőművesség egy részénélfönnmaradt irányában azon gyanú, hogy az eléje helyezett okmányo-kat nem nagy lelkiismeretességgel kezelte, hogy azokból sokat ön-kényűleg és a nagypáholy érdekében elhagyott és megváltoztatott, *) A n d e r s o n (Jakab) theologia doktor, a londoni skót presbyteriánu-sok egyházának szónoka volt. Származására nézve skót, 62 éves korában 1746.halt meg. Már előbb tudományosan foglalkozott az építészettől s alkalmasint eza körülmény vezette a szabadkőművesek közé is. Megpróbálkozott a szabadkő-művesség történetének megírásával is, ez a munkája azonban nem igen sikerült.
    • — 41 —a m i n t ezt Krause és több sz. k. történetíró kimutatta. A nagypáholyeh a hozzá csatlakozott páholyok ezt természetesen tagadják és Ander-son munkáját minden tekintetben lelkiismeretesnek és kitűnőnekmondják. Montagu herczeg a következő évben is nagymesterré választa-tott és pedig akkor már 25 páholy képviselői által, a szabadkőműves-ség pedig, miként Anderson írja, gyönyörű virágzásnak indult. Ang-lia nemességének legkiválóbb tagjai, tudósok, kereskedők oly nagyszámmal jelentkeztek a fölvételre, miszerint a nagymesternek a pá-holyok szaporításáról kellett gondoskodnia. S ő e tekintetben nagybuzgalmat fejtett ki és hetenkint maga meglátogatta e páholyokat,hogy meggyőződhessék, mekkora haladást tanúsítanak azok a kir.művészet gyakorlásában. A későbbi nagymesterek, W a r t h ο n herczeg, D a l - K e i t hgróf, L e n n ο x Károly és R i c h m o n d herczeg. Ennek kormány-zása idején alakult meg a jótékonysági bizottság (Charity.) E bizott-ság tekintélyes összegre rugó alapot hozott létre elnyomorodott, dekülönben becsületes testvérek fölsegélése végett, azóta sok jót tett ésaz intézet nem ok nélkül képezi az angol szabadkőművesnek egyikfőbüszkeségét. Nagy haladást biztosított a szabadkőművesség részére a nagy-páholynak Lord P a i s l e y nagymestersége alatt 1725. nov. 27-ikénhozott azon határozata, mely szerint egy páholynak főmestere a fel-ügyelőkkel és bizonyos számú testvérekkel képesíttetett arra, hogymestereket és legényeket avathasson föl. Eddig ugyanis a nagypáholyengedélyezte e két fokot s a páholyok maguk csak az első fokra vehet-tek föl tanonczokat. II. György uralkodása alatt a szabadkőművesség, bizonyosanazért, mert abban az angol főnemesség nagy számmal volt képviselve,tökéletes elismertetésnek örvendett. I n c h i q u i n gróf nagymester-sége alatt hozta a nagypáholy azon határozatot, mely szerint tart o -m á n y i - n a gy m e s t e r e k e minőségükben kinevezhetők és illetőlegmegerősíthetők, így kapott alkotmányt az első m a d r i d i páholy ésígy neveztetett ki P o m f r e d G. testvér Bengália (india) első tarto-mányi nagymesterévé. 1730-ban Kingston letevén a nagymesteri ka-lapácsot N o r f o l k herczeg kezeibe, átment Írlandba s ott 1731. ápr.6-án a dublini nagypáholy nagymesterévé megválasztatott. L o r d Lovel, nagymester kalapácsvezetése alatt vétette fölmagát a szabadkőművességbe F e r e n c z lotharingiai herczeg, később
    • — 42—toskánai nagyherczeg és német császár, kinek ünnepélyes fölavatásavégett külön küldöttség menesztetett Haagába. D a r n 1 e y gróf nagymesteri kalapácsa alatt (1737) avattatottföl kőművessé F r i g y e s valesi herczeg, ki azonban már 1751-benmeghalt, tehát oly időben, midőn legtöbb hasznára válhatott volna atestvérszövetségnek. 1738-ban adatott ki Anderson alkotmánykönyve (megtoldva azügyviteli rendről szóló 10. §-al) második kiadásban. Megemlítjük még, hogy 1747-ben B y r o n . W. volt a nagy-mester, ki közel öt évig távol leven, ez idő alatt sajnálatos zavarok tör-tek ki az angolországi szabadkőművesség kebelében. E zavarok oka azon nem minden tekintetben menthető önha-talmi eljárásban fekszik, melylyel az első londoni nagy páholy meg-alakult és az Anderson-féle alkotmány munkálatot, mely ellen pedigsok kiíogás tétetett, kötelező erejűnek kimondotta. Csak 20 páholyjegyezte alá e munka elfogadását, öt azonban visszavonult. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a grófságokban mára londoni nagypáholy megalakulása előtt szintén voltak régi páholyok,melyek a londoni nagypáholy megalakítását úgyszólván figyelembesem véve, a régi ösvényen tovább haladtak, s melyek eszerint a nagy-páholy praepotentiáját el nem ismerték» Ezek közt különösen kivált aY o r k i p á h o l y , melynek éltető eleme D r a k e , az ismeretes régi-ségbúvár volt. E páholy nem volt hajlandó ősiségi jogaitól a londoninagy páholy javára megválni és 1725-ben B a t h u r s t személyébenmagának n a g y m e s t e r t választott és 19 szakaszban megállapítottapergamenre írt s máig eredetiben fönnlevő alkotmányát, mely 89,tehát tekintélyes számú testvértől van alájegyezve és ezt a czímetviseli: „Old Rules of the G r a n d L o d g e at York 1725.” A yorki páholy tehát n a g y p á h o l y n a k nevezte magát és aczéhmondára támaszkodván kijelentette, hogy a yorki az első nagypá-holy Angliában. Mindamellett azonban egy lévén a czél, t. i. a test-véri szeretet, segély és hűség, megnyugodott a yorki páholy abban,hogy a londoni nagy páholy nagymestere magát ,,angolországi nagy-mesternek” hívja, de hogy magát „totius Angliae” nagymesteréneknevezze, ez ellen tiltakozott. E páholy, később majdnem egészen föl-függesztette tevékenységét s ez alkalmat megragadván a londoninagypáholy, Crawfordnak 1734-ben engedélyt adott arra, hogy York-ban páholyt alkothasson. Ez a körülmény aztán ösztönül szolgált a régipáholy még életben levő tagjainak, hogy a „nagypáholyt” újból fel-elevenítsék; mi 1761 márcz. 17-én meg is történt, nem csekély ár-
    • — 43 —talmára. az átalános szabadkőművesség ügyének. A londoni nagypá-holy tagjai ugyanis mindenre hajlandóbbak voltak, mint arra, hogy ayorki nagypáholy öröklött jogait elismerjék. Minek ellenében ismét ayorki páholy jelentette ki, hogy a londoni nagypáholy az, mely a kő-művesi intézmény szellemével ellenkező rendszabályokat hozott be,melyek által Anglia déli részeiben halomra döntetett a szabadkőmű-vesség valódi szelleme. — A szabadkőművesi föladatok ily fokúfélreismerése aztán valódi pártoskodásra vezetett a két nagy páholyközt. A yorkiak „ős szabadkőműveseknek” (ancient masons) amazok„modern”-eknek nevezték el magukat. Ward János nagymester eré-lyes és kibékítő közreműködésének sikerült ugyan a két nagyhatal-masság közt legalább a fegyverszünetnek egy nemét létesíteni, melyetazonban a londoni nagypáholy túlzó követelései nem engedtek tar-tóssá válni. Az angolországi testvérszövétség tehát kétfelé szakadt. Úgymintaz ó a n g o l (yorki) és az új a n g o l (londoni) felekezetiségre, melyketté oszlásnak nem volt több erkölcsi haszna, minthogy a jogczímkutatása körül kifejtett buzgalom innen is, amonnan is nem egy ér-tékes történelmi okmányt hozott a felszínre. Az eltérés a két felekezetáltal használt különböző rituálékban feküdt. A szakadás Carnarvon marquis nagymestersége alatt a londoninagypáholy részéről valóságos üldözéssé fajult: Elnevezték a másikrészt szakadároknak, részükről töltetlen megadást követeltek és elha-tározták, hogy gyűlhelyeiken be nem bocsátják. Ez hasonló és annálveszedelmesebb retortára vezetett, mivelhogy az „ős” szabadkőműve-sek előbb Athol, majd később Manchester herczeg vezetése alatt igentekintélyes testületté nőtték ki magukat. Ez időtájt hozatott be azó-angol szabadkőművességbe (1782.) az u. n. „Royal-Arch-fok,” minta negyedik a három első symbolicus után. Kiváló érdemeket szerzettnagytudomáuyú és közbecsülésben álló kőműveseket díszítettek fölezzel, kik aztán közigazgatási és más egyéb ügyekben mintegy felsőbbfórumát képezték a symbolicus kőművességnek. A másik fél annál na-gyobb hévvel megmaradt a három első foknál, mivel hogy ez általérvet vélt szerezhetni azon állítása mellett, hogy ő a szabadkőművesiintézmény valódi, hű örököse. Hogy azonban ez az egész perpatvarminő komolysággal folytattatott e „magas fokok” ellen, megítélhetőazon körülményből, hogy (1772—74) között maga az angol nagypá-holy is elfogadta és rehabilitálta az említett negyedik grádust, azthívén, hogy ennek elfogadása által ellensúlyozni fogja az ó-angol kő-terjedését.
    • — 44 — Ezen sajnálatos és végeredményében is kárhozatos küzdelemnekveget vetett a walesi herczeg, akkori nagymester, ki a két czivakodónagypáholy közt előbb közeledést, később pedig formális szerződésthozott létre, mely a kitiltási rendszabályokat kölcsönösen megszün-tette és a Royal-Arch-fok elismertetése alapján közös eljárási szabá-lyokat és egyesülést hozott létre. Az okmány 1813. november 25-énjegyeztetett alá és a czivakodó felek úgyanez év decz. 27-én Jánosevangélista napján nagy fénynyel meg is tartották a kibékülési ünne-pélyt, melytől kezdve „az angol szabadkőművesek egyesült nagypá-holya” állott az angol szabadkőművesség élére. A kibékülésnek és az ennek folytán beállott kölcsönös egyetér-tésnek és közreműködésnek áldásos következményei csakhamar meg-látszottak az angol szabadkőművességen, és leszámítva azon összezör-renést, mely a londoni nagypáholy és a liverpooli páholy közt 1818.végén kitört, az angol kőművesség eddig nem ismert virágzásnak in-dult. 1832-ben a Stewart-páholy 100 éves jubileumát lelkesedveünnepelték meg a kizárólag szabadkőművesi czélokra épített nagycsarnokban, és ez életképességnek és virágzásnak örvendetes bizonyít-ványa volt a d r . C r u c e f i x Tamás Róbert által 1834-ben megalapí-tott „Freemasons Quarterly Review” czímű folyóirat is, mely azótamaradandó helyt vívott ki magának az angol testvérszövetség törté-netében. Ő volt e folyóiratában lelkes megpendítője és megvalósítójaa szabadkőművesi menhelynek, mely azóta annyi szegény testvérnekadott csöndes otthont a szerencsétlenség és elhagyatottság napjaiban. Az angol szabadkőművességnek ez időbeli kitűnőségei közülfölemlítjük Sussex herczeget, ki mint nagymester 1843-ban halt meg.1798-ban vétetett föl Berlinben a szabadkőművesek soraiba és azontúléletének utolsó mozzanatáig époly lelkes, mint fáradhatlan bajnokalőn az emberi haladás ügyének. Őt a történelem is úgy ismeri, mint azangol parlamentben legbuzgóbb védőjét a reformbillnek, mint a rab-szolgaság eltörlési ügyének meleg apostolát, mint a nép érdekek és alelkiismereti szabadság buzgó ügyvédet. Utána D u n d a s Tamás Zetland grófja vette át az angol kőmű-vesség ügyeinek vezetését, ki alatt a nagypáholy londoni épületeemeltetett. Egy negyedszázadnál tovább vitte az a nagymesteri kala-pácsot, melytől nemrég vált meg „de Grey and Ripon” gróf javára. Londonban ez idő szerint két szabadkőművesi lap jelen meg, a„Freemasons Magazin” és a „Freemason.” Angolországon az 1862Freemasons Calendar szerint a következő szabadkőművesi főhatóságokés páholyok vannak: A. United Grand Lodge of England (Angolor -
    • — 45 —szág egyesült nagypáholya, feje de Grey and Ripon, 18 főhivatalnok-kal. E főpáholy alá 42 tartományi nagypáholy tartozik. E számból34 a 40 grófságra van elosztva, három van Wales külön kerületeiben,egy-egy pedig Bristolban, Guerneseyben, Jerseyben és Wight szigetén.Anglián kívül az angol nagy páholy hatásköréhez tartozik még 21 tar-tományi nagypáholy (Gibraltárban, Málta szigetén, Törökországonés más világrészekben.) Ezek közt működő páholy van 645, mely szám-ból Londonra magára 154, Liverpoolra 9, Birminghamra, Manches-terre, Bristolra 6—6 páholy esik. 77 van Ázsiában, 20 Afrikában, 143Amerikában. 83 Ausztráliában, mozgó katonai páholy 11 — úgyhogy a nagypáholy alatt működő összes műhelyek száma 993-ra rúg. Az egyesült nagypáholylyal összeköttetésben van a „SupremeGrand Chapter of Royal-Arch-Masons” (a Royal-Arch kőműveseklegmagasabb főkáptalana.) E főhatóság alatt összesen 254 Royal-Arch-Káptalan működik. Ugyancsak Londonban székel még 3) a „Supreme Council ofthe ancient and accepted Rite” (az ős és elfogadott [skót] ritus legfel-sőbb tanácsa) élén Lesson H. B. és Vernon ezredessel. Végül 4) a„Grand Conclave of high Knights templars” (a magas templomosoknagy Conclavéja) melynek élén Stuart F. W. áll. b) Í r l a n d . Írland szabadkőművességének történetéből csak gyéren feküsz-nek előttünk az adatok. 1730 át megelőzőleg nincs úgyszólva semmi,amit e tekintetben, mint kétségtelenül biztosat elfogadni lehetne.Írland bölcsője semmi tekintetben nem lehetett a kőművességnek márcsak azért sem, mivel benne az építészet nagyon sokáig a lehető leg-kezdetlegesebb faalkotványoknál megmaradt. Ami keveset Írlandravonatkozólag tudunk, azt Andersonnak köszönhetjük. Ő szerinteÍrlandban a kőművesség a skótok tömeges bevándorlásával és az angolhódításokkal egyidejűleg indult meg. 1730-ban már mégis tekintélyesszámúnak kellett lennie a szövetségnek, mert ez évben King Jakab ésLord Viscont Kingstun kalapácsa alatt megalakíttatik az angol nagy-páholytól független ír nagypáholy. Ez az ó-angol kőművesek alkot-mányát fogadta el és azok szokásainak, szertartásainak sat. hódoltmindenben. Az ír kőművesek kitartását és ügybuzgóságát sokszor igenerős próbára tették az angol kormány féltékeny rendszabályai. Lein-ster herczeg vezetése alatt avatták föl 1847-ben Dublinban a nagy-páholy csarnokát. A nagypáholy vezetése alatt igen számos jótékony
    • — 46 —intézet van, s átalában az itteni kőművesek kifogyhatlanok a huma-nismus erényeinek gyakorlásában. Az ír szabadkőművesség kitűnőségei közül fölemlíthetni SterneLőrinczet, a Tristam Shandy jeles íróját és a leniek ismeretes vezérétO’ Connel ügyvédet, ki 1799-ben lépett Dublinban a kőművesek so-rai közé. A dublini nagypáholy főhatósága alá 1861-ben 303 páholy tar-tozott. E páholyok jó részével Royal-Arch-Káptalan, vagy templáriusConclave van összeköttetésben. c) S k o t i a. Könyvünk első lapjain megjegyeztük már, hogy a szabadkőmű-vesség alapításának ideje és első működése nem a történelemé, hanema homályos mondáké és a sejtelemé. Ha valahol, úgy bizonyára Skótiaszabadkőművességének történeténél van okunk e fölött sajnálkozni. Skótia szabadkőművességének történetében a kis K i l v i n n i n g-n e k jutott ugyanazon szerep, amelyet Angliáénál York játszott, sőt,még több, mert ez a „Mutter Kilvinning” a szabadkőműves szövet-ségnek egy igen nagy és tekintélyes része által a kőművesség böl-csejének tekintetik. Ha ennek bebizonyítása nem tartozik is a köny-nyű föladatok közé, annyi elvitázhatlan, hogy Kilvinning, Edinburg,Glasgow, Melrose, Stirling már a középkor mélyén megannyi men-helyei voltak a kőművesség művészetének. — Mert igaz ugyan,hogy Skótia önálló culturával nem bírt, de a hódítás zsákmányaivalgazdagon megrakodott fejedelmei és herczegei nagyszerű épületek,templomok és apátságok emelésével a kőművészetnek annyi tápotadtak, amennyit az kevés országban kapott. 1057-ből van egy ok-mány, melyben III. Malcolm király elrendeli, hogy a kérelmező mű-ködő kőművesek testületté alakulhassanak, mint a kőművesek szövet-sége (free incorporate masons), mely székét (lodge) mindenkor Glas-gow városában tartsa és semmi más szék ne legyen alkotható, mígcsak ennek kérvénye a Szt. János páholy elé nem terjesztetik és mígez ki nem szolgáltatja a szabály ős műhely fölállíthatására vonatkozóengedélyt (patent). — Úgy látszik azonban, hogy szellemi tekintetbenazon kőműves szövetség gyakorolta a legtöbb befolyást, mely Hugó test-vérek és Moreville Richárd kezdeményezése folytán és I. Dávid királykülönös protectiója mellett 1136-ban a melrosei apátságban alakíttatottmeg. Mint első építőmester Mordo János említtetik, kinek síremléke mégma is fönn van. Kilvinning, a nagymester székhelye és a kőművesijurisdictio központja Melrose munkásai által 1140-ben épült volna
    • — 47 —csak. A nagypáholyt, melyben számtalanszor maga a király elnökölt,mindig Kilvinningben tartották. Az elsőség, illetőleg a régiség utániversenygés itt is meg van. Például az edinburgi, mely egy Máriakápolnáról (Mary Chapell) volt és van mai napig elnevezve, egy1518-iki rendeletre hivatkozva erősen követeli, hogy a sorrenden őtillesse az első és Kilvinninget csupán a második hely. A régi mű-helyek közé tartozik még a stirlingi loge Ancient, mely működésénekjogosultságát szintén Dávid király idejére viszi vissza. A királyok és számos magas rangú család tagjai kiváló ügy-szeretettel ápolták itt az intézményt és ez utóbbiak közül a külö-nösen jeles Sinclair család részesült azon kitüntetésben, hogy akirálytól az örökös nagymesteri czímet megkapta. E Sinclairekegyik utolsó, elszegényedett tagja, Sinclair of Roslin, attól tartván,hogy magvaszakadtával tisztsége visszaszállni fogna a koronára,1736. október 15-ére közgyűlésbe hívta össze az össszes Skót kő-művesség tagjait és ott egy ünnepélyes nyilatkozattal a szövetségkebelébe helyezte hivatalát azon kérelemmel, miszerint jogaiknakjövendőre való megóvása tekintetéből szabadon válasszanak ma-guknak nagymestert. A szövetségtanács választása ismét Sinclairreesett, ki azonban hivatalát agg kora miatt már csak rövid ideigviselhette. A kőművesség átalános közgyűléseit ekkorig rendszerint júniushó 24-én, keresztelő Szt. János napján tartotta meg. A skót nagy-páholy azonban különböző okokból elhatározta, hogy a közgyűlésekezentúl mindenkor november 30-án, Szt. Andrásnak, Skótia véd-szentjének névnapján tartassanak meg. Az első ily módon áttett köz-gyűlés 1737-ben ment végbe azon eredménnyel, hogy CromartyGyörgy gróf az elhalálozott Sinclair Roslin helyére nagymesterrémegválasztatott. A skót szabadkőművesség történetének lefolyása meglehetősennyugodt. Tagjai és páholyai közt egyetértés honol, melyet a fölül-tölülkerekedő emberi szenvedély hullámainak csak igen ritkán si-kerül, akkor is csak igen rövid időre megzavarnia. Kilvinning ősiség-jogán sokáig szerepelt önálló skót kőművesi hatóság gyanánt, mig-nem 1807. okt. 14-én kölcsönös egyesség következtében Kilvinningis lemondott azon jogáról, hogy páholyokat alkothasson, összesfiókpáholyaival csatlakozott a skót nagypáholyhoz s ezért a matriculá-ban megnyerte az első helyet, valamint azt is, hogy a Kilvinning fő-mestere mindenkor ipso facto Ayrshire tartományi nagymestere isegyszersmind.
    • — 48 — Ma a nagypáholy mellett a következő szabadkőművesi főható-ságok működnek: 1) a 33. fokban dolgozó ős és elfogadott skótszertartás legfelsőbb tanácsa (Supr. Grand Council of Scotland 2) aSupr. Gr. Royal. Arch-Capitel; 3) a Royal. Order of Scotland Hero-dom of Kilvinning. örökös nagymester a skót király, helyettes nagy-mester és kormányzó J. Whyte Melville. d) F r a n c z i a o r s z á g. A szabadkőművesség mely időben vert légyen biztos gyökeretFrancziaország területén, bajos dolog meghatározni, ámbár ez időpont1721-nél hátrább alig vihető vissza. Maga a franczia nagypáholy egyhistóriai körözvényében ugyan 1725-re teszi az első páholy megalakí-tásának idejét, Heguerty-t és még egynéhány angol nemest nevezvénmeg azokúl, akik Hurre vendéglős épületében, Párisban páholytalkottak, de ez írók egy része az 1721, az 1727, másrésze pedig az1732-iki évhez ragaszkodik. Első nagymesternek úgyancsak a franczia-országi nagypáholy körlevele szerint Derwentwaters lord említtetik,mint ki szabályszerű alkotmány pátenst nyert az angol nagypáholy-tól. Anderson alkotmány könyvében erről nincs szó, de van a LogedAumont-ról (au Louis dArgent) a Bussy utczában, melynek alapíttatásiokmánya 1732-ből szól, és van arról, melyet Lennox Károly Richmondherczege 1735-ben angol engedélylyel alapított Aubigny várában.Bordeauxban szintén volt egy LAnglaise czímű páholy, mely az elsőkközé számíttatik s vagy 1732-ben, vagy 1746-ban alapíttatott. Lenning encyklopediája s ennek nyomán Findel is egyértelműlegállítják, hogy a kőművesség kezdetben egész zajtalanul működöttFrancziaországban és csak 1736 körül adott magáról életjelet. Lalandetudósítása szerint úgyanis ez évben választatott meg Lord Har-nouester a Francziaországban levő négy páholy által a franczia kö-művesség nagymesterévé, ki alatt azonban a szövetség valódi föl-adatának nem igen felelt meg. A páholyokba csupán csak nemeseketvettek föl s míg ez elvhez szigorún ragaszkodtak, a kőművességnek nemis volt bántódása. Mihelyt azonban a középosztály tagjaiból kezdett aszövetség testvéreket toborzani, megkezdődtek a kőművességre nézveaz elnyomatás napjai. XV. Lajos gyóntatóatyjának és kedveséneksugalmazására eltiltatta minden alattvalóját a szabadkőművesékkeliérintkezéstől, s a nemes származású kőművesek előtt bezárultak azudvar ajtai. Beavatkozott az ügybe a rendőrség is 1737. sept. 10-énerőszakosan betörve egy páholyba, lefoglalván a szertartáskönyvet, apáholy iratait és tetemes pénzbírságra ítélvén az ott talált szövetségi
    • - 49 —tagokat. Az üldöztetésnek szomorú következménye lőn, hogy a jobbakvisszavonultak az ügytől, s akik annak folytatására vállalkoztak, semszellemileg, sem erkölcsileg nem igen voltak méltók ily vállalkozásra.A kőművesség üldözése átalában véve nem szorítkozott ez idő-ben egymagára Francziaországra. Hogy a római pápa állott azüldözők élére, könnyen megérthető. XII. Kelemen 1737 jún. 25-énOttobone, Spinola és Zondedari bíbornokokat a florenczi „szentofficium” inquisitorával egyetemben értekezletre hítta egybe, melynekeredménye lőn az „in eminenti apostolatus specula” kezdetű, 1738ápr. 28-áról kelt pápai bulla, melyben az egyházból kiközösíttetésterhe alatt parancsoltatik meg a világi és egyházi hatóságoknak,hogy a kőműves szövetségbe ne csak maguk belépni ne merjenek,azt necsak ne ótalmazzák, hanem a kőműveseket „se házaikba, palo-táikba befogadni ne merjék, se őket semmi módon ne istápolják.*) *) Ez excommunicationalis bulla szövegéből szó szerint lefordítjuk annaklényeges részét a következőkben: „Mi K e l e m e n püspök, az isten szolgáinak szolgája, minden Krisztus-hívőnek üdvöt és apostoli áldást! Tudomásunkra jutott és a közhír megerősített bennünket e tudomásunk-ban, hogy bizonyos társulatok, egyletek, gyülekezések és szövetségek LiberiMuratori (azaz kőművesek) vagy Francs Magons név alatt, vagy bármiképneveztessenek is az illető ország nyelve szerint, szélesen terjeszkednek, naprólnapra szaporodnak, mely szövetségben mindenféle vallású és rendű emberekbefoglalvák, kik a természetes tiszteletreméltóság affectált látszatától elbódítvaönnön maguk által szerzett törvények és statútumok szerint szoros, majdnemáthatlan szövetséggé egyesültek s amit titokban űznek, azt részint a szentbibliára fogadott esküvel, részint szigorú büntetések kirovásával igyekeznekszorgosan elpalástolni. „Mivelhogy minden bűnnek természetében fekszik, hogy magát elárulja,és magát föltűnése által nyilvánvalóvá teszi, e mondott társaságok vagy con-venticulomok is oly gyanút költöttek az igazhivők kebelében, hogy e szövetségmegnevezése minden okos és becsületes ember előtt annyit teszen, mint az eret-nekség makulája; mert ha semmi roszat nem tennének, nem kerülnék annyiraa világosságot. E hír annyira hangossá vált, miszerint e mondott társaságokat,mint az állam biztonságára nézve veszélyeseket, a legtöbb hatóság elkárhoztattaés működésüket elővigyázólag fölfüggesztette. „Miután tehát számba vettük azon tetemes kárt, mely az efféle társaságokés összejövetelekből nemcsupán az állam nyugalmára, de a lelkek üdvére isháramolhatik, a melyek létezése tehát sem a polgári, sem az egyházi jogokkalössze nem egyeztethető; s miután isten parancsa szerint utasíttatánk minthű szolga, és az úr háztartásának bölcs elöljárója, éjjel nappal őrködni, nehogyaz efféle fajta emberek tolvajok módjára aláássák a házat, vagy ravasz rókákgyanánt szétrombolhassák az úr szőllőjét, azaz más szóval, hogy az együgyűekszíveit meg ne ronthassák, és az ártatlanokat a sötétben mérges nyilakkal le
    • — 50 — A franczia parlament, talán nagy Frigyes porosz király és abayreuthi herczeg nyilvános protectiója folytán, sem azt, sem XIV.Benedek későbbi bulláját be nem czikkelyezte, törvényesen nem pro-clamálta s így annak egymagának súlyos következményei Franczia-országban a kőművességre nem voltak. Nagyobb baj hárult itta kőmű-vességre a jobbak visszavonulásából, minek következtében a magasztosczélú szövetség itt ott elfajult, többen önző czéljaikra fölhasználták aztés e szomorú eredmény vezethette a franczia kőművesség egy kiválótehetségű tagját azon üdvös gondolatra, hogy a széles keretű kőmű-vesi munkálkodást külön műhelyekbe, a kőművesség színét javátmagukban foglaló úgyvezett m a g a s f o k o z a t o k b a szorítsa, hogyígy a kőművesség elfajulása megakadályozható, és annak magasztoshivatása megőrizhető legyen. E szép tehetségű és mint szónok is kiváló helyt elfoglaló kőmű-ves neve R a m s a y A. M. skót származású egyén, ki mint históriaine téríthessék: elzárandók azon széles utat, melyen észrevétlenül a legnagyobbgyámoltalanságokat lehetne elkövetni, de még más előttünk ismert igazságos éshelyes okokból is jónak találtuk és elhatároztuk, hogy a nevezett társulatok,összejövetelek, szövetkezések vagy conventiculumok, melyek a szabadkőműves,vagy más ehhez hasonló értelmű és jelentőségű nevet viselik, egynéhány tisz-telendő testvérünk, a római szent egyház bíbornokai véleményének meghallgatásaután, de magunk is bizonyosokká lévén és éretten megfontolván a dolgot, sajátösztönünkből és apostoli teljhatalmunknál fogva is elkárhoztattassanak, eltiltassa-nak, aminthogy mi őket ez örök érvényű rendeletünkkel el is kárhoztatjuk, elis tiltjuk. „Ez okból meg is parancsoljuk minden rendű és rangú, méltóságú, szár-mazású krisztushivőnek, egyházi férfiaknak, laicusoknak egyiránt, világi ésszerzetes papjainknak, komolyan és a szent engedelmesség parancsával, hogysenki közőlük ne merjen és ne bátorodjék semmiféle szín, vagy ürügy alatt aszabadkőművesek fönnevezett társaságába belépni, őket növelni, támogatni,kedvezményekben részesíteni, sem őket épületeiben, avagy lakásaiban befogadni,elrejteni, magát náluk beíratni, vagy hozzájuk csatlakozni, vagy velük lenni,még kevésbé módot és alkalmat nyújtani nekik arra, hogy bárhol is összehivat-tassanak, ne nyújtson nekik segédkezet tanácscsal, segítséggel avagy kedvez-ménynyel, nyilvánosan, titokban, közvetetlenül maga, vagy közvetetten másokáltal, époly kevéssé merjen másokat buzdítani, fölszólítani, vagy félrevezetniannyira, hogy magukat efféle társaságokba beírassák sat. sat. „Akarjuk ezenfölül és parancsoljuk, hogy úgy a püspökök és magasabbállású praelatusok, mint a többi lelkipásztorok is, nemkülönben az eretnekigonoszság ellenében fölállított inquisitiók e rendeletünk áthágói ellenében, le-gyenek azok bármily rendűek, rangúak, állásúak sat. eljárjanak, inquiráljanak,s őket mint az eretnekségben súlyosan gyanúsakat, méltó büntetéssel sújtsák,féken tartsák, és ha szükség lenne rá, a világi karhatalom segélyét is igénybevegyék.”
    • — 51—író is szép nevet vívott volt ki magának akkor már a franczia olvasóközönség előtt. Ő azon helyes szempontból kiindulva, hogy a szövetségbe fölvet-tekét egyenes lehetetlenség annyira kiismerni, miszerint kezeikbeföltétlen bizalommal elhelyezni lehessen a kőműves szövetség titkait,mely titkok azonban korántsem külön jelekben, hanem épen a kőmű-vesi elvek helyes alkalmazási módjában állanak — az addig szokásos3 első, azaz symbolicus fokozatokon fölül újabb, magasabb fokozato-kat állított föl, melyekbe csak kipróbált jellemű és képességű egyénekvétettek föl, olyanok tehát, kikben minden valószínűség szerint na-gyobb mértékben meg van a biztosíték arra nézve, hogy a kőműves-ség magasztos érdekeit, különösen nehéz politikai és más egyéb con-stellátiók közt megőrizni fogják. R a m s a y e rendszerének (merthiszen ez nem újítás, hanem csak rendszeresítés volt a kőművességben)alapját a kőművesség ősrégi legendáira vezette visszás ezekből kiindulvaalapított meg néhány magasb fokozatot, melyek ugyan külön különműhelyekben s az első három fokétól egyben másban eltérő szertartásmellett dolgoztak, de mint kiegészítő részei és tagozatai az egész kő-mű vességnek, a három első symbolicus fok keretéből sem váltak ki s ahárom első symbolicus fokban épen úgy dolgoztak, mint a többiek,s magasabb értelemben, magasabb horderővel — mert tisztultabb né-zetekkel, foganatosították külön munkáikban ugyanazt, mit a mester,legény és tanoncztestvérek a maguk páholyában végeztek. Igen sok kritikai hajlam és elfogulatlanság szükséges tehátahhoz, hogy az ember abból a sok vádból, melylyel nem egy német-országi kőműves író, ezek közt kiválólag Findel G. sújtja Ramsayújítását, a valónak magvára akadjon a kőművesi dolgokban tapaszta-latlan olvasó. Odaállítják e magas fokozatokat, mint az aristokraticushajlani kinövéseit, s még csak hagyján, ha ezeket mondanák, de oda-állítják ügy is, mint perfid törekvést a kőművesség lényének fölforga-tására, — pedig miként a fönebbi vázlatból mindenki meggyőződhetik,Ramsaynak e czéloknak sem egyike, sem másika esze ágában sem volt.ő mindössze is kinövéseitől akarta megtisztítani a kőművességet, asúlypontot a nagyon is vegyes elemekből alkotott első fokú páholyok-ból átteni óhajtotta a kőművesség válogatott egyéneinek gyülekeze-teibe — s mint az eredmény megmutatta, kezdeményezése a kőműves-ségre nagyban és egészben igen jó hatású volt, újítása a kőművességmegtisztítására, s megerősítésére vezetett s az általa megalapított u. n.s k ó t k ő m ű v e s s é g a különböző viharok tűzpróbáját szerencsésen
    • — 52 —kiállotta nemcsak, hanem szervezetében a csak 3 fokkal dolgozósymbolicus kőművesség mögött magasan excellál ma is. E kis szükséges és időszerű kitérés után visszamehetünk a fran-czia kőművesség fejlődési mozzanatainak további ecsetelésére. Harnouester halálával d’Antin herczege választatott meg nagy-mesterré, kivel végződik egyszersmind a franczia kőművesség tör-ténetének első korszaka is. Negyedik nagymesterré Clermont grófválasztatott meg, kinek erélyétől igen sokat vártak, mely várakozás-ból azonban — valószínűleg az udvar befolyása következtében, meg-lehetősen kevés teljesedett be. Annyi mégis történt, hogy az Ander-son-féle alkotmány könyvnek l—19. §-ait valamennyi páholyba kö-telezőleg behozták s a fölvételek körül nagyobb eljárási szigort, akőművesi oktatásban pedig nagyobb erélyt fejtettek ki. Ramsay újí-tása ellen a nagypáholy minden tőle kitelhetőt elkövetett ugyan, deazért e hasznos szervezeti újítást nemcsak útjában és terjedésébennem volt képes megtámadni, de sőt saját lételét látva koczkán fo-rogni, kénytelennek érezte magát megalkudni a körülményekkel selismerni a s k ó t m e s t e r f o k á t . Ez elismerésnek kifejezés ada-tik az 1755. júl. 4-éről kelt új alapszabályokban, melyekben a nagy-páholy először fordul elő ez elnevezés alatt: Grande Loge de France.A nagypáholy az angol nagypáholylyal 1767-ben concordatumot kö-tött, melyben mindkét fél kötelezte magát, hogy egyik a másik álla-mának területére páholyalapítási engedélyt kiszolgáltatni nem fog. Clermont gróf 1771, jún. 15. meghalt. A nagypáholy tagjaitehát összejöttek és megállapodtak Chartres herczeg (a későbbi or-leansi herczeg) személyének megválasztásában, míg a nagy páholykebelében levő másik áramlat keresztül vitte azt, hogy a nagymesterSubstitut Generáljává a luxemburgi herczeg választassák meg. Úgyan-ekkor kísérlet tétetett a két párt közelebb hozása iránt is, mi köl-csönös engedékenység útján legalább annyira mennyire sikerült is.A kiküldött biztosok már 1772. év sept. 17-én jelentették a páho-lyoknak, hogy az egyesülés megtörtént, a fokozatok revisioja pedigelrendeltetett. A jó egyetértés azonban nem tartott sokáig, mert atörvénykönyv megállapítása fölötti vitában a szakadás a két részközt újból beállott. A grand loge national és a régi nagypáholyközt az ellenségeskedés kitört és annyira ment, hogy a nagypáholymajdnem erőhatalommal nyomatott el. Érdekes tudni, hogy a grandloge national 1773. okt. 22-étől azaz Chartres herczeg nagy pompá-val történt beigtatásától nevezi magát grand Orient de France-nak.A nagy Oriens e közben szorgalmasan folytatta a revísio munkáját
    • — 53 —és hosszasabb előtanácskozmány után magukkal a skót directoriu-mokkal is egyességre lépett, mi által egész Francziaország terén askót kőművesség jutott érvényre, Fölöttébb érdekes ugyan ismerni a franczia páholyok e kor-beli beleléti viszonyait, azok tüzetes elemezése azonban jóval túlmenne egy ily szűk körre szabott munkának természetes keretén. Ez-úttal tehát csak néhány szóval kívánunk még megemlékezni azonviszonyról, mely a franczia kőművesség és a nagy franczia forra-dalom közt létezett, mely annyi félreértésre szolgáltatott alkalmat. Tény, hogy a franczia kőművesség érvényesítette a maga be-folyását a franczia forradalomra, mindaddig, míg az az emberiségijogok proclamálásának keretén belül mozgott, de ennél tovább nemis ment, nem is mehetett már csak azért sem, mivel a páholymunkás-ság a rémuralom korszakában majdnem teljesen megszűnt. Ha előbba kőművességnek oly eminens tagjai, minőknek a történelem pl. Vol-tairt, Fenelont sat. ismeri, befolytak is a történtek irányára, mintkőművesek segédkezet az eseményeknek közvetlenül nem nyújtottak.Nagy gyávaság volt tehát Egalité Fülöptől, hogy ostentátióvalvisszalépett a kőművesség ügyétől s hogy ez által ártatlanul denun-ciálta azt. Tudjuk a történelemből, hogy Egalité Fülöp feje nov.6-án guilotin alá került, őt követték a kőművesek közül számosan,különösen a loge du contrat social, des neuf soeurs, és a bordeauxipáholyok közül. A rémuralom napjaiban csupán a Guillaume Tell, Le Centredes amis, les amis de la liberté és a Saint Louis de Martinique pá-holyok tagjai merték tovább ápolni a kőművesség szent tüzét és mi-vel hogy Oriens ekkor már tényleg nem létezett, Roettiers de Mon-taleau, hogy a franczia kőművesség végleg föl ne bomoljék, új kő-művesi központ alkotásán fáradozott még börtönéből is, honnanazonban thermidor 9-ike kiszabadította. Ő és Mercadier, egy derékorvos voltak azok, kik 1795-ben számos páholymestert és testvértegy új nagykelet alakítása végett összehívtak. Roettiers választatottmeg nagymesterré, a kitüntetést azonban nem fogadta el szerénység-ből és megelégedett a Grand venerable czímével. Az új Oriensminden rítust egyesített magában és szövetségre lépett a nagypáholy-lyal, mely szövetség emlékét jún. 28-án fényesen ünnepelte meg akőművesség. Az új Oriens gyorsan fölvirágzott. 1800-ban már 74működő páholy tartozott alája, mely szám 1802-ig felnőtt 114-re.Az új alkotmány és törvénykönyv 1801-ben küldetett szét. Megkell említenünk, hogy a nagy Oriensnek egy 1803 aug. 5-én hozott
    • — 54 —határozata fölelevenítette mindazon díszhivatalokat, melyek a forradalom ideje alatt megsemmisültek s melyek betöltése által az akkorikőművesek leginkább a consuláris kormány jó hajlamait igyekezteka maguk részére biztosítani. Az ős és elfogadott 33 fokú skót szertartású kőművességet akövetkező 1804, évben alapította meg Francziaországon de Grass —Tilly, szervezvén a Supreme Conseilt, melylyel a nagy Oriens decz.3-án, Napóleon császár megkoronáztatása utáni napon megkötötte aszabályszerű concordátumot olyformán, hogy káptalanalkotásra en-gedélyjogot ezután a Grand Chapitre generál adhasson, képeztessékpedig ezenkívül egy Grand és egy Supreme Conseil. Föl kell jegyeznünk ez időből a franczia nagy Oriensnek egyfölöttébb szerencsétlen gondolatát, melynek későbbi következményeisúlyosan boszulták meg magukat magán a szép intézményen. A nagyOriens ugyanis, azon téves hitben, hogy erejét ez által növelni fogja,a franczia császárhoz, a szintén kőműves I. Napóleonhoz fordulttámogatásért, ki aztán „hogy legyen házában tolmácsa a nagy Orienshűségének és ragaszkodásának”, öcscsét Józsefet nevezte ki nagy-mesterré. Napóleon azonban a kőművességet alig akarta másra föl-használni, mint önző czéljainak eszközéül, legalább erre mutat egynyilatkozata, melyet az államtanácsban tett, midőn a nagy Orienselismertetéséről volt szó: ,,Nem — monda, ha a kőművesség prote-gáltatik, nincs tőle mit tartani; ha autorisáltatik, megerősül éskönnyen vesszélyessé válhatnék. Azon helyzetben, melyben ma van,tőlem függ, én azonban nem akarok tőle függeni.” Ettől fogva a Supreme Conseil megszűnt közigazgatási testületlenni, és munkakörébe a rituális kérdések, egyátalán pedig a kő-művesség tudományos cultiválása osztatott be. Átalában itt is be-bizonyult, hogy ez intézmény jobban megőrizte függetlenségét s azértnem is nyerte meg a császár rokonszenvét. A Supreme Conseil ennekkövetkeztében a skót nagypáholyt ismét visszaállította s az ős éselfogadott skót rítust a nagy Orienstől függetlennek nyilvánította. Újból megszakadt a kőművesi munkálkodás Francziaországterületén az 1814-iki politikai események következtében. A na-poleonisták visszavonultak, számos páholy becsukdozta termeit, avisszamaradottak pedig jún. 24-én, mint valamely nagy eredményt,ünnepélyesen üdvözölték a Bourbonok visszajövetelét. Az Oriens ki-jelentette, hogy a nagymesteri szék üresedésben van, egyúttal pedigküldöttség menesztetett a „várva várt” Lajos királyhoz azon kérelem-mel, méltóztatnék fejedelmi házának valamelyik herczegével a kő-
    • — 55 —művességet megajándékozni. A kérelem azonban megtagadtatott.Hogy azonban az Oriens e fölsülés daczára is jelét adhassa loyalitá-sanak, Macdonald marsall, Beurnonville tábornok és Timbrunne grófszemélyéből álló triumvirátust állított a kőművesség élére mint,,Grand-Conservateurs-Administrateurs” őket. E hármas fő csak-hamar összeolvadt Beurnonvillebe, ki a király megegyezésével afranczia kőművesség dirigensének nevét vette föl. Hirtelen azonban,mint felhőtlen égből villám csapás, megjelent 1815. márcz. 15-énNapóleon Elba szigetéről és a királyi érzelmű Grand Orient újbólfordított egyet e köpönyegen és visszahelyezte hivatalába az egykorinagymestert. E politikai eseményekkel egyidejűleg a két rítus közötti ver-sengés hydrafeje is újból fölütötte magát, mely azután a „SupremeConseil de France” fölülkerekedésével végződött. Timbrunne grófhalálával Segur gróf vette át a Souv. Grand Commandeur tisztségétki alatt a skót kőművesség érezhetőn növelte befolyását. X. Károly trónraléptével a franczia kőművesség kebelében meg-ujultak azon sajnos tünemények, melyek szemtanúi már több al-kalommal voltunk. Segur gr. hanyatló kora miatt visszavonult éshelyére Choiseul herczege lépett. A franczia kőművességnek egy új fejezetét képezik azon ese-mények, melyek ez időponttól kezdve a júliusi forradalom kitöréséigvégbementek, s melyet a Supreme Conseil s a sorsában és háttérbeszorításában megnyugodni nem tudó Grand Orient közötti sajnálatosküzködés jellemez leginkább. A nagy Oriens eközben kidolgozta ésérvényesítette az új törvénykönyvet, mely hiányai daczára sem ne-vezhető szerencsétlen és fölösleges munkának, s alkalmasint azonjó hatásnak, melyet e mű a kedélyekre tőn, köszönhetni a két félközti béke helyreállítására tett kísérleteket, melyeket azonban ajúliusi forradalom ismét megszakított. E forradalomnak nem volt különben nagy befolyása a fran-czia kőművesség külsejének megváltoztatására. Macdonald, Tarentherczege továbbra is megmaradt nagymesternek és őt 1832-ben de laBorde Sándor követte hivatalában. Az ö vezetése alatt ismét meg-ujultak a kísérletek a két főhatóság kibékítésére, a gr. Orient azon-ban megmaradt előbbeni eljárásánál, szabálytalannak mondotta ki aSupreme Conseilt és fiók páholybeli tagjai előtt bezárta műhelyeinekajtait. La-Borde már 1842-ben visszalépett, helyet adva Las-Casasállamtanácsosnak, ki már székfoglaló beszédével kifejtette békítő pro-grammját. A kőművesség ily körülmények közt, daczára annak,
    • — 56 —hogy külsőleg gyarapodott, bomlásnak indult, melyen nem voltak ké-pesek segíteni a sűrűn összehívott kőművesi congressusok sem. Így álltak Francziaországban a dolgok, midőn az 1848-iki napokúj politikai eseményeket vetettek fölszínre. A nagy oriens tüntetőlegünnepelte meg a februáriusi küzdelemben elesettek emlékét, gyűjté-seket rendezett az elesettek özvegyei és árvái javára, s egyszersmindküldöttség által üdvözölte a franczia nemzet ideiglenes kormányáta városházán. Cremieux, Garnier-Pagés, Marrast és Paguierre, mind-annyian testvérek, kőművesi jelvényekkel díszítetten fogadták a kül-döttséget, melynek szónoklatára Cremieux felelt. A júliusi forradalomközvetlen eredménye lőn egy franczia nemzeti nagypáholy fölállítása,mely 1848. deczember havában angol szertartás mellett jött létre,melyhez 17 páholy csatlakozott, melyet azonban sem a Grand Orient,sem a Supreme Conseil el nem ismertek. Míg ezalatt a nagy Oriens az alapszabályok revisioját vette ίο-garatba s valamennyi franczia kőműves egyesítésére törekedett, köz-bejött 1851. decz. 2-a, mire a Grand Orient, hogy megmutassa,miszerint a politikai eseményekben részt venni nem kíván, valamennyipáholyt bezárt. Ez elővigyázat azonban nem mentette meg a kőmű-vességet a gyanúsítások árnyékától. Hogy tehát ennek elejét vegyék,egy császári herczeget hívtak meg a nagy Oriens élére, így lett nagy-mesterré egyhangú választás útján M u r a t Lucián, Napóleon Lajosunokaöcscse. Murát nagybátyja beleegyezésével elfogadta a választást s1855. jún. 8-án egy nagy átalános kőművesi congressust hivatott összeParisba, mely congressus azonban emlékezésre méltó eredményeket nemhozott létre. 1860-ban új nagymesteri választásnak kellett volna végbe-mennie, s mivel ultramontán hajlamai következtében Murattal a kőmű-vesség jó része nem volt megelégedve, Napóleon (a vörös) herczeg javárakorán megkezdődtek a toborzások. 1861. máj. 20-án gyűlt össze aválasztók testülete, ámbár azonban egy nagymesteri leirat mindenindokolás nélkül elnapolni kívánta a választást, az mégis megejtetettés eredménye lőn Napóleon herczeg kikiáltása. Murát a választásraazzal felelt, hogy mindazokat, kik Napóleon herczeg beültetésébenrészt vettek, suspendálta. A szörnyű zűrzavarból, mely ennek követ-keztében keletkezett, a császár úgy segítette ki a franczia kőművessé-get, hogy 1862. jun. 4-én M a g n a n t e g y s z e r ű e n k i n e v e z t enagymesterré. Magnan alatt, ki később szabad választás által is megerősítte-tett hivatalában, egyesült a Misraim rend a nagy Orienttel. 1865-benelhalván, helyére M e l l i n e t tábornok lépett, ki 1870-ig folyton
    • — 57 —vezettete a franczia nagy Oriens ügyeit. Utódja B a b a u d- L a r i v i e r előn, ki azonban a legutóbbi politikai események következtében nemsokág kormányozott. A franczia nagy Oriens jelenleg 300-nal többpáholy fölött rendelkezik; a Supreme Conseil, mely a népszerűCrémieux vezetése alatt áll, mintegy 60 páholyra nézve képezi afőhatóságot. e) N é m e t o r s z á g . A kőművesség Németországban már igen korán gyökeret vert.Ez eredményt leginkább azon kedvező körülménynek tulajdoníthatni,hogy a hannoveri választófejedelem meghivatván az angol trónra, akereskedelmileg különben is egymásra utalt két ország közt szorosabbkapocs jött létre. A németek nagy számmal siettek az angol páholyok-ban megpillantani a királyi művészet napját s már az 1730-asévek kezdetén számos szabad ég alatti kőműves páholyra találunkNémetország valamennyi részében. Az ekorbeli munkák azonban mégigen szűkkörre szorítkoztak, jobbadán csak apróbb kőművesi föl-olvasásokból állottak, melyek tárgyát rendszerint a kőművesi cathe-cismus képezé. Az első páholy, melynek megalakítására 1733-banLord S t r a t h m o r e nagymester „tizenegy német úrnak és jó test-vérnek” engedélyt adott, H a m b u r g b a n jött létre, működni ezazonban úgy látszik, csak 1737-ben kezdett, és pedig „Absalom”név alatt. Ugyanez évben már külön tartományi főmester neveztetettki az angol nagypáholy által Hamburg és fölső Szászország részére. Jelentőségre és szilárd alapra azonban csak a később II. Frigyesnév alatt uralkodóvá lett koronaherczeg felvétele által tett szert anémetországi szabadkőművesség. Az ő belépése nélkül aligha fejlődöttvolna a németországi szabadkőművesség azzá, amivé az idők folyamánlőn. Az ő példája vonzott és a hét éves háború végével érintkező korszak-ban nem volt Németországon úgyszólva nemes, előkelő és szellemilegkiváló ember, aki ne tartozott volna a kőművességhez. Frigyes, aligvétetett föl Braunschweigban az „Absalom” páholynak egy küldött-sége által, Rheinsberg várában titokban már páholyt alakított s mintfejedelem a charlottenburgi páholyban maga vezette az első munkána kalapácsot. Ugyanez év sept. 13-án alakíttatott meg Berlinben a„Zu den drei Weltkugeln” czímű franczia nyelven dolgozó páholy,mely 1747-ben nagy anyapáholylyá alakíttatott. A nagymesteri hiva-talt a király maga vállalta el s czímét mindvégig megtartotta, nohaaz ügyeket valósággal Holstein-Beck herczeg vezette. Az osztrák kőművességnek hasonlag buzgó apostola akadtI. F e r e n c z császár személyében. Ez 1731-ben mint még lothringeni
    • — 58 —herczeg, Chesterfield lord kalapácsa alatt avattatott Haagában kő-művessé. Ámbár neje Maria Theresia jesuitisticus befolyások követ-keztében nem volt barátja a szabadkőművesség intézményének, ezmégis hatalmasan fölvirágzott. Ferencz maga nem volt ugyan képesmagát azon korszak alchymisticus betegsége alul emancipálni, mégisbuzgó előmozdítója volt minden szépnek, türelmes volt a más val-lásúak irányában, istápolója a szegény népnek és kőművesi tulajdon-ságainak szép jeleit adta úgy a bécsi nagy tűz, mint a vízár alkal-mával, midőn élete koczkáztatásával is sietett a veszedelemben levőksegedelmére. Hasonlag kőművesi érintkezéseinek szelleme nyilvánult afiának nevelőjéhez intézett levele eme soraiban is: „Úgy akarom,hogy tanulja fiam a történelmet, miszerint a fejedelmeknek sem hi-bái, vagy gonosz tettei, sem erényei el ne hallgattassanak előtte. Hasonló rohamos gyorsasággal terjedt el a kőművesség Német-ország egyéb részeiben is. A bayreuthi őrgróf, kit a berlini nagy-páholyban avattak föl, már 1741-ben megalakította a „Zur Sonne”czímű nagy anyapáholyt, melyből még ez év folyamán keletkezett az„Eleusis zur Verschwiegenheit” czímű páholy. 46-ban követte ezt amáig működő „Friedrich” czímű páholy Hannoverben, majd adresdaiak és 1741-ben a „Minerva zu den 3 Palmen” czímű lipcsei,és 1772-ben a majnai Frankfurti „Zur Einigkeit” czíműek. Mind-e páholyok alapját az angol nagypáholy alkotmány-könyve képezte, következéskép azok kezdetben kizárólag a háromelső, azaz a symbolicus fokokban dolgoztak. De azon szervezeti újí-tások, melyeknek a francziaországi kőművesség történetében szem-tanúi voltunk, csakhamar, már kezdetben utat törtek maguknak anémet páholyok legnagyobb részébe, miből itt is, mint amott, számosbelzavar és egyenetlenség keletkezett, mely szűkebb és szűkebb körreszorítva eltartott egészen a legutolsó időkig. A kőművesség roppanthatása azonban így is érezhető volt minden téren, s azt, mint a német„Sturm und Drangperiode” egyik legbefolyásosabb tényezőjét a kő-művességnek legelfogultabb ellene is kénytelen beismerni. A vallásés a zene terén csillámlott föl legelőször az új korszak napja. Azirodalom terén L e s s i n g, a bölcsészetén pedig K a n t lépett fölujjáalakítólag, mindketten tündöklő csillagai a szabadkőművességnek.Nagy Frigyes trónraléptével aztán politikai téren is bekövetkezett azelmaradhatlan reform. A tanítás és a sajtószabadság biztosítása, a mű-vészet ösztönének és nemes ingerének fölkeltése, a nemzeti büszkeségalapjának megvetése egyiránt művei e nagy fejedelemnek, ki pedig e nagy-ságát legnagyobb részt a kőművességből merített szellemnek köszönheti.
    • — 59 ⎯ Tévedne azonban, a ki azt hinné, hogy ez eltagadhatlan befolyásdaczára, melyet társadalmi, tudományos- művészeti és politikaitéren egyiránt gyakorolt Németországon a szabadkőművesség, márazzal, mint be végzett egészszel volna e korszakban dolgunk. Koránt-sem. Sőt sokkal inkább állíthatni, miszerint annak valódi magasztosrendeltetését csak kevesen fogták föl, annak valódi értelmétől azon-ban a nagy tömeg távol elmaradt. S ez elmaradásnak szomorú kö-vetkezményei kétségen kívül azon elfajzás, melynek oly szomorú példáitlátjuk Németország kőművességének történetében, hol az alchymia,mysticus-philosophia és a Cagliostro-féle világcsalás oly buja me-zőre talált, mint tán sehol. Ezt a szomorú eredményt azonban fö-löttébb igaztalanul tulajdonítják különösen az újabb német szabad-kőműves írók azon szervezeti újításoknak, melyekre Francziaország-ban Ramsay adta volt meg az első lökést. A 18. század eseményei tehát Németországon kevés örven-deteset mutatnak föl. Elfajulás elfajulást, visszaélés visszaélést érbenne, a kőművesség divattá lesz, magasztos jelvényeit hölgyek vi-selik legyezőiken, fülönfüggőiken, azon páholyokon belül, melyek jó-akaratot mutatnak tiszta kezekkel ápolni a vesztatüzet, egyenetlen-ség, visszavonás dúl. Mire való volna mindezt részletezni? A figyel-mes, és jóakaró olvasóra ezek kétségtelenül lesújtó hatást fognánakgyakorolni. Nehézzé válnék rá nézve azon határvonal meghúzása,mely az elfajulást és az eredetit egymástól elválassza. Mert hogy anémet kőművességnek e legszomorúbb korszakában is folytató-lagos maradt a valódi szabadkőművesség nyilvánulása, emellett ta-núskodnak azon szellemileg kimagasuló egyének nevei, kik a szövet-ség tagjai sorába ép ez időszak alatt léptek, úgy nemkülönben azontények is, melyekről kétségtelen tudomással bírunk. Igaz, hogy akadt lelketlen iparlovag, ki a kőművesség magasabb,soha nem létezett titkainak közlési ürügye alatt saját zsebének érde-keit igyekezett csupán előmozdítani, de jutott azért a kőművességözvegyei és árvái számára is fillér. A braunschweigi „Carl zur gekrön-ten Säule” 1770-ben kőművesi t a n i n t é z e t e t alapít, mely ingyenesoktatásban részesít jó magaviseletű, szegény ifjakat; a prágai páho-lyok 1773-ban á r v a h á z a t létesítenek, az 1771-ki nagy drágaságidején ezreket és ezreket gyűjt össze a kőművesség az éhenhalássalküzdő szegény nép nyomorának enyhítésére; Friedrichsstadt-Dresdakőművesei megalapítják a még ma is fönálló „Freimaurer-Institu-tot” sat. sat. Szorosan megmaradva a német szabadkőművesség történeténél,
    • — 60 —meg kell említenünk a svéd rendszer szerint dolgozó „Grosse Landes-loge von Deutschland” megalakítását, Lajos György Károly Hessen-darmstadti herczeg vezetése alatt, melylyel az angol nagypáholy 1773.nov. 30-án szerződésre lépett, elismervén és jogaiban megerősítvénazt. E nagypáholynak lelke Z i n n e n d o r f , előbbi nevén EllenbergerJános Vilmos táborkari orvos volt, egy szívós kitartása, eszes, de nemminden tekintetben kifogástalan jellemű ember. A berlini „Loge de Tamitié” tagjai 1765-ben „Royal York zurFreundschaft” czímmel, melyet páholyuk egyik tagjának, a yorkiherczegnek nevéről kölcsönöztek, megalapították azon páholyt, mely-nek a német kőművesség történetében oly nagy szerep jutott, s mely-ről alább többször tétetik említés. A különböző rítusok közötti versenygés megszüntetése és apáholyok életében nyilvánuló belső zavarok elsimítása volt czélja a„wilhelmsbadi convent” név alatt ismert kőművesi congressusnak,mely mintegy 30 ülésen húzódott keresztül. Ezen kimondatott, hogya kőművességnek nem czélja a templáriusok rendjét más alakban föl-éleszteni és így a „stricta observantia” eltörlése mellett nyilatkozott atöbbség s a reformmozgalom alapja meg lőn vetve. Ausztriában igazi érvényre sohasem juthatott a kőművesség.I. Ferencz császár tagja volt ugyan a szövetségnek, de neje, MáriaTheresia ellenszenve a kőművességet mindamellett némaságra kár-hoztatá. Csak 1780, II. József türelmes uralkodása alatt nyújtatotta kőművességnek mód és alkalom új és új hajlékokat szerezni a magaszámára. A bécsi páholyok legnagyobbrészt a berlini „Grosse Landes-loge von Deutschland” alkotmánya szerint dolgoztak. Ugyanez ural-kodó alatt alakíttatott meg 1787-ben a cseh, magyar és Erdély országiprovinciális páholyok közreműködésével a „Grosse Landesloge vonOesterreich” és pedig Dietrichstein gróf kalapácsa alatt. Ha már a „wilhelmsbadi convent” tanácskozásai megindítottáka reformműveletet, még tovább vitték azt nagytudományú történész-hazánkfiának Fe s s l e r-n e k és S c h r ödernek fáradozásai. 1783-banindult ki a majna frankfurti és vetzlari páholyokból azon körlevél,mely Németország összes kőműveseit fölszóllította, hogy a ,,régi kő-művesség királyi művészetét visszaállítani” siessenek, s e czélból ala-kítsák meg a z e k l e k t i c u s s z ö v e t s é g e t . A körirat egy felül élénkrokonszenvre, másfelül úgyanoly ellenzésre talált, jeléül annak, hogya fölhívás czélja a kőművesség testén sajgó részeket érintett. Az egyez-kedés alapján új törvénykönyvre volt szükség, melynek elkészítését
    • — 61 —Bröuner, von Ditfurth, von Bernhardi és Dufay vállalták magukra smely 1788-ban a fiókpáholyoknak el is küldetett. De ennél még sokkal nagyobb horderejű lökést adtak a reformügyének a berlini „Royal York” kebelében F e s s l e r Ignácz Auréláltal foganatba vett újítások. Fessler, még mint a Carolath herczegigyermekek nevelője megalapította az evergeták (azaz jóltevők) szövet-ségét, kőművesi alapon, államtól és egyháztól szorosan elkülönítve.A szövetség azonban csak kísérletnek bizonyult s megalapíttatásaután nemsokára összement. Fessler Lembergben lépett a szövetségbe1783-ban, honnan 1796. jún. 2-án a berlini „Royal York” páholyhozaffiliáltatott, melynél a ”Conseil Sublime”-be is meghíva lőn. A páholyazon megbízást ruházta rá, mint kőművesi dolgokban szép jártasság-gal bíró férfiúra, hogy e páholy összes rituáléit revideálja és dolgozzaát. Ő nagy szorgalmával rövid időn nem csak e föladatot oldotta megsikeresen, hanem alkotmánykönyvet is készített és keresztül vitte,hogy a Royal York nagy páholylyá constituálta magát, helyettes nagy-mesterévé Fesslert híván meg. Ő azonban nem soká maradt meg eminőségében, mert félreértések következtében, melyekhez talán Fess-ler természetének szögletessége is adhatott tápot, megválni kényszerülta Royal Yorktól és freibergi páholyába vonult vissza. Fessler sajátszerű műve a scientificus-szabadkőművesszövetségmegalapítása, mely 1802-ben egy egységesülési acta alapján jött létre.A szövetség czíme megmondja sajátképi czélját is, mely a kőművességtudományos fejlesztésében állott és e czélra a kőművesség színét javátegy külön testületbe iparkodott összehozni. Ugyanily természetű reformeszméknek Fesslernél jóval szeren-csésebb pöngetője gyanánt szerepelt Hamburgban S c h r ö d e r Frigyes,az ottani „Emanuel” nevű páholy kalapácsvezető főmestere. Ő is atörvények revisiójával lévén megbízva, azt szép sikerrel megoldottaés behozta az u. n. óangol rituálét. Fessler szövetségének mintájáraúgyanő létesítette a historicus „Engbundot” mely kiválóbb szellemitehetségű mestertestvérekből alakíttatván, föladatának ismerte a kő-művességben létező különbféle rendszerek és fokok tanulmányozását,s mely szövetség az ő vezetése alatt a hamburgi páholyokra nézvecsakhamar középponttá vált. Meg kell említenünk, mint nevezetesebbeseményt, a Hamburgi nagypáholynak 1811-ben bekövetkezett meg-alapítását, (mely leginkább a continentális zár politikai eredményelön) melynél Schröder helyettes nagymester gyanánt működött. Németország többi tartományaiban a kőművesség a legkülön-bözőbb sorsnak volt kitéve. A benső reformátori átalakításhoz itt ott
    • — 62 —még a politikai viszonyok is zavarólag járultak. B a d e n b e n pl. egyl785-iki nagyherczegi decretum betiltotta a titkos társaságokat. Csakegy páholy működött titokban, t. i. a mannheimi, mely Dalberg Károlybáró vezérlete alatt badeni nagy Orienssé alakult. A carlsruhei, frei-burgi és heidelbergi páholyok 1809-ben „Grosser Landeslogen-Vereinvon Baden” czímmel külön szövetséget alkottak, melyet a nagyOriens készségesen elismert. B a j o r o r s z á g b a n 1784-ben hasonló rendelettel eltiltatott akőművesség és 1806-ig nem is működött a tartományban páholy.Kiválóbbak az ampachi „Anacharsis zum erhabenen Zwek” és abayreuthi „Zur Sonne” és az „Eleusis zur Verschwiegenheit.” A s z á s z o r s z á g i kőművesség egyesítése és különválása1811-ben következett be egy külön szász nagypáholy megalkotásával.Nagymesterré Rackvitz királyi étekfogómester választott meg. Ki-válnak a freibergi, chemuitzi és bautzeni páholyok. Isoláltan maradtmai napig a lipcsei „Minerva zu den 3 Palmen.” Az o s z t r á k kőművességre nézve II. József kormánya volt alegszerencsésebb. E felvilágosult fejedelem cabinetjének mindenunszolása daczára sem tiltotta be a kőművességet, s csupán annyitrendelt el egy sajátkezű kéziratával, hogy páholyokat csak birodalmá-nak főbb helyein alkothatni, ott sem többet háromnál, hogy továbbáa páholytagok és a főmesterek jegyzéke a kormánynak tudomásárahozassék. E rendelet következtében az akkori nyolcz bécsi páholyösszeolvadt kettőbe, melyek czímei: „Zur Wahrheit” és „Zur neu-gekrönten Hoffnung.” De II. József halálával letűnt az osztrákkőművesség szerencsecsillaga is. II. Ferencz kormányát a kőművességgyanúsítása is jellemzi, melyhez leginkább a fogadalmát hűtelenülmegszegett Hoffmann tanár adott legtöbb tápot, minek következményelön az összes páholyok bezáratásának elrendelése. Érdekes tudni, hogy 1784-ben a bécsi Landesloge hatásköre aláa következő páholyok tartoztak: a) a c s e h tartományi páholyhoz: „zu den vereinigten Freunden”és „zur aufgehenden Sonne” Brünnben, — „zur Aufrichtigkeit”Klattauban, — „zu den 3 gekrönten Säulen” „zu den 3 gekröntenSternen” „zur Union” és „Wahrheit und Einigkeit” czíműekPrágában. b) a g a l í c z i a i tartományi páholyhoz: „zur aufrichtigenFreundschaft”, „zur runden Tafel” Lembergben, — „zu den 3 rothenBändern” Tarnowban,— és „zu d e n d r e i w e i s sen L i l i e n ”Temesvárott.
    • — 63 — c) az o s z t r á k - l o m b a r d tart. páholyhoz: „St. Paul Celeste”Cremonában, — „a la Concordia” Milanóban. d) az o s z t r á k tartományi páholyhoz: „zur edlen Aussicht”Freiburgbau — „zur Freimüthigkeit” Görzben, — „zu den vereinigtenITerzen” Grátzban, — „zur wohlthätigen Marianne” Klagenfurtban,_ nzu den drei Bergen” és „zum symbolischen Cylinder” Innsbruck-ban, — „zu den drei vereinigten Wässern” Passauban, — zurHarmonie” és „zur allgemeinen Eintracht” Triestben, — „zu den3 Adlern”, „zur Beständigkeit“ „zur wahren Eintracht”, „Zu den 3Feuern” „zur gekrönten Hoffnung” „zum heil. Joseph”, „zum Palm-baum és „zur Wohlthätigkeit” Bécsben. e) Az erdélyi tartományi páholyhoz: „Andreas zu den dreiKleeblättern” és „zum geheiligten Eifer” S z e b e n b e n , — „zu dentugendhaften Weltbürgern” Szt. F ü l ö p ö n Bukovinában. f) a m a g y a r o r s z á g i t a r t o m á n y i p á h o l y h o z : „zurKlugkeit” Z á g r á b b a n ; — „zur Tapferkeit” Ká r o lyv á r o t t ;„zum goldenen Rad „ E b e r a u b a n ; „zu den tugendhaften Reisenden”(az erényes utazóhoz) E p e r j e s e n , „zur Wachsamkeit” E s z é k e n?— „zum tugendhaften Pilgrnr” (az erényes Pilgrinhez) B a l a s s aG y a r m a t hon, — „az erényes cosmopolitához” M i s k o l c z o n ,„zur Grossmuth” P e st e n, „Zur Sicherheit” és „zur Verschwiegen-heit” P o z s o n y b a n , végül „ zur Freundschaft” V a r a s d o n. Meg-jegyzendő, (mint Findel mondja) hogy az alföldi páholyok nem tar-toztak a bécsi Landesloge alá. A h a n o v e r i páholyok a németországi franczia uralom alattmegszüntették működésüket. A porosz megszállás alkalmával a „zumschwarzen Bär” czímű a berlini nagy nemzeti anyapáholyhoz csatla-kozott, mely viszony azonban már 1809-ben ismét megszakad. A német páholyok történetében fontos mozzanatot képez a lü-tzeni csata hősének, B l ü c h e r herczegnek tiszteletére az altenburgi„Archimedes” páholy által rendezett hazafias ünnepély. Egyébirántez a korszak (1814—24-ig) szintén nem tartozik a legfényeseb-bek közé. A Royal York 1840. évi máj. 18-iki értekezletén jelentette gr.Henkel von Donnersmark, a hely. nagymester, hogy Vilmos poroszherczeg, az uralkodó III. Frigyes Vilmos fia a szövetségbe lépni safölött atyja beleegyezésével a protectorátust átvenni kívánja. Be-avatása május 22-én nagy ünnepélyességgel meg is történt és pedigolyformán, hogy a főherczeg rítuskülönbségekre való tekintet nélkültagjává lőn mind a három porosz nagypáholynak.
    • — 64 — 1846-ból mint szintén jelentőség eseményt, fölemlítjük a„zur Eintracht” czímű darmstadti nagypáholynak megalakítását, mely-nél a nagymesteri tisztet legelsőben L o t h e i s e n viselte. Azon korszak, melyet az 1847 és 1850-iki évek határolnak kö-rul, ámbár minden intézkedés megtétett a végből, hogy a páholyoklehetőleg megtartassanak a semlegesség terén, nem maradt hatásnélkül a szövetségre nézve sem. Itt is hangosan nyilvánult a refor-mok utáni törekvés és azon számos kőművesi congressus és kőművesiünnepély, mely e korszak alatt Németország különböző helyein meg-tartatott, megannyi kifejezése volt e törekvésnek. E congressusok kö-zül kiemelendő a strassburgi és a stuttgarti. 1853. nov. 5-én vezette be atyja a kőművességbe Frigyes Vil-mos porosz koronaherczeget, mely példát számosan követték, ígyHenrik Reuss herczege, V. György hannoveri király és II. ErnőCoburg-góthai herczeg. Ettől fogva a német kőművesség állandóula fejlődésnek indul, új és új páholyok alakíttatnak s ámbár itt ottnem hiányoznak a kísérletek arra, hogy a különböző rituális és szer-vezeti árnyalatok között az egykori egyenetlenség és visszavonás föl-élesztessék, nagyban és egészben szép eredményeket tüntet föl az. Németországban van jelenleg 303 symbolicus páholy. (E számbanincsenek beleértve az Elsasz és Lotharingia visszakapcsolása folytánkeletkezett páholyok.) E számból a ,,zur aufgehenden Morgenrotheuczímű. M. Frankfurtban az angol nagypáholy alatt áll. A következőöt páholy független: 2 Lipcsében, egy-egy Altenburgban, Gérábanés Hildburghausenben. Nagypáholy van 8. Ezek közül a „zu den 3Weltkugeln” czímű nagy nemzeti anyapáholy alá Berlinben tartozik108; a berlini „grosse Landesloge”-hez 76, a ,,Royal York”-hozszintén Berlinben 46, a hamburgi nagypáholyhoz 25, a „zur Sonne”czímű bayreuthi nagypáholyhoz 14, a szász „grosse Landesloge”-hoz17, a frankfurti „Mutterloge des eklektischen Bundes”-hez 10, végüla darmstadti „zur Eintracht” czíműhez szintén 10. f) N é m e t a l f ö l d és Belgium. Németalföldön, (Hollandiában) már 1792 előtt számosabb pá-holyt alkottak az angolok és a francziák. Említés tétetik legalább ahaagai és amsterdami páholyokról, melyek csöndben, de sok buzgósággal és sok jót művelve dolgoztak. Mások szerint a kőművességkezdete e tartományban az 1731-ik évre viendő vissza. Az első kőművesi nagygyűlés de la Chapell Vincze vezetése alatt 1735. november havának elején ment végbe. Politikai aggodalmak, azaz oly
    • ⎯ 65 —hiedelem, mintha a kőművesség az orániai ház javára kívánna pro-selytákat szerezni, Amsterdam és több város elöljáróit a kőműves-ség elnyomására ösztönözte csakhamar. A hollandi páholyok közt ahaagai vitte a vezérszerepet, mely 1749-ben a „lunion royale” nevetvette föl és melynek kezdeményezése folytán alapíttatott meg 1756.deczember végén az „egyesült németalföldi nagy nemzeti páholy”. Elsőnagymestere Aerssen-Beyeren, második gr. Bentinek Keresztély, har-madik báró Betzelaar volt, ki e tisztséget 39 évig viselte. A hollandi kőművesség történetében csak igen csekély visz-hangját találni azon egyenetlenségnek, mely a franczia és a németkőművességnél oly nagy teret foglal el, jeléül annak, hogy az intéz-mény vezetése itt önzéstelenebb férfiak kezébe volt letéve, mint amott. Ezek közül sok érdeme van különösen Frigyes herczegnek, ki anagymesteri kalapácsot erélylyel és szakértelemmel vitte hosz-szabb időn át. A hollandi kőművesség kezdetben az angol rituálé szerint dol-gozott, később azonban a franczia skót rítust vette föl. Az 1863-ikiösszeszámítás szerint a németalföldi nagypáholy 50 páholy fölöttrendelkezett, ide értve a keletindiai, surinami, curalavi és afrikaigyarmatokat is, melyekbe külön külön tartományi nagymester vankinevezve. Sok üldözésnek volt kitéve a kőművesség B e l g i u m b a n ismindamellett azonban föntartotta magát úgy, hogy 1785-ben az egye-sült tartományi páholy alá 14 fiókpáholy csatlakozott, ezek közt egyantwerpeni, négy brüsseli, és három genti. Legrégibb volt e csatla-kozó páholyok közt a monsi „la parfaite Union” mely még 1721-benalapíttatott. II. József 1786-iki rendeletével a kőművesség működéseitt is nevezetesen meg lőn szorítva, és mivel a szabadelvű elem,mondhatni a nemzet színe java volt a páholyokban képviselve (többiközt Aremberg herczeg, La Mark gróf sat.) II. József ugyancsak egy1786-iki második rendeletével valamennyi páholyt bezáratta, kivévéna három brüsselit. 1814-ben megszűnvén Belgiumra nézve a franczia uralom, ahollandi nagypáholy fölhívása következtében önálló közös kőművesifőhatóság létesíttetett mindkét országra nézve; Belgium azonbanettől 1833 február havában külön vált Lipót király védelme alá fo-gadta a szövetséget és báró Goswig Stassart Jánost a nagymesteriméltóságban megerősítette. A belga kőművességre nézve ma Brüssel-ben két főhatóság van, t. i. a nagy Oriens és a Supreme Conseil,mely közt azonban tökéletes egyetértés uralkodik.
    • — 66 — g) D á n i a. Az első dán páholyt M u n i c h G. O. báró alapította meg1743-ban Kopenhágában és pedig egy berlini pátens erejével. Mind-amellett az első, minden irányban törvényes páholynak az Arbien ésNielsen testvérek által létrehozott „Zorobabel” czíműt tekinthetni. Ez-zel egyesült a másik „St. Martin” nevű páholy 1767-ben „Zorobabelzum Nordstern” czím alatt, mely még németül dolgozott és pedig azangol nagypáholy alkotmánya szerint. Ezen kopenhágai páholyokhozjárult később az altonai és az odenseei, mely utóbbiban Ferdinándbraunschweigi herczeg töltötte be a nagymesteri tisztséget. 1792-ben egyesültek a dániai páholyok K á r o l y hesseni őrgrófkalapácsa alatt, amidőn a kőművesség VII. Keresztély dán királycabinet parancsával hivatalos elismertetésben is részesült. Károly halála után a trónörökös VIII. Keresztély maga vetteát a dán páholyok védnöki tisztét és alatta szép napokat élt és meg-izmosult a kőművesség, mely itt átalában a magasabb fokozatokszerint dolgozik. h) S v é d o r s z á g . A góth építészet svédországi műremekei tanúskodnak arról,hogy a kőművesek ez országban igen régen léteztek. Kétségtelenokmányok bizonyítják a kőművészét emez élő tanúi mellett, hogy akőművesek Margit királyné uralkodása alatt rendszeres összejövetele-ket tartottak Stockholmban, Lundben sat. A kőművesség, mint szel-lemiesítő intézmény azonban csak a múlt század harminczas éveibentört utat magának Svédországba és pedig Francziaországon át. GrófAxel Erikson Wrede Sparre svédországi főhelytartó volt az, ki Paris-ban kőművessé fölvétetvén 1735-ben Svédországban megalapította azelső páholyt. Egy 1738-iki királyi rendelet azonban halálos büntetésalatt eltiltván a kőművesség gyakorlását, az első páholy nem so-káig működhetett. Sokáig nem volt azonban e szigorú eljárásnak ér-vénye, mert már 1746-ban III. Gusztáv születése alkalmából kőművesisymbólumokkal ékített emlékpénzek fordulnak elő, jeléül annak,hogy ekkor már a kőművesség jobb napoknak örvendhetett, az megépen erejének tanúbizonysága, hogy a svéd páholyok ugyanez évbenegy nagyszerű stockholmi árvaház alapját vethették meg, mely in-tézet azóta is folytonos kegyelet tárgya a svéd kőműves testvérekelőtt. Ezenkívül a „Salamon” czímű páholyról följegyezve találjuk ekorból azt is, hogy Gothenburgban gyermek himlőoltó intézetet létesített. 1752-ben alapíttatott meg Stockholmban a „la loge auxiliaire
    • — 67 —de St. Jean” melynek első főmestere gr. Knutson Porse Károly majorvolt. Megjegyzendő, hogy a franczia szervezeti újítás, azaz a maga-sabb fokozatok 1759-ben már utat találtak a svéd kőművességbe,fönn is maradtak abban máig, s hogy minő eredménynyel, ezt mu-tatja a svéd páholyok örvendetes virágzása s azon körülmény, hogya kőművesség ma Svédországban a legfontosabb államéleti tényezőkközt szerepel. A svéd nagypáholy 1759-ben alapíttatott meg s von Eckleffvolt az első, Saltza báró a második nagymester. Ehhez intézte 1762.Sept. 7-én Frigyes Adolf király azon levelét, melyben az iránti óha-jának ad kifejezést, hogy a svéd páholyok védnöke és egyátalán akőművesség feje lehessen, ami meg is történvén, a svéd királyi háztagjai azóta odaadással csüngenek a kőművességen. Van a kőművességben egy egészen sajátszerű rendszer, az u.n. s v é d r e n d s z e r . Ezt III. Gusztáv király közreműködésévelSwedenborg Manó, (szül. Upsalában 1688 jan. 29-én) egyike Svéd-ország akkorbeli legkiválóbb tudósainak, létesítette, összevegyítésévela franczia és skót kőművességnek olyformán, hogy a magasabb fo-kozatok kilenczig megtartattak. E rendszerben aztán nagy ünne-pélyességgel megújíttatott a svéd nagypáholy, mely alkalommal astockholmi börzeépület nagyteremében 400 kőműves jelenléte mellettmaga a király vezette a kalapácsot. III. Gusztáv halála után a nagymesteri méltóság Károly sün-dermandlandi herczegre szállott, ki később XIII. Károly név alattSvédország fejedelme lőn. Ő alapította meg a Károlyrendet, melynekjelvényeivel csak kiválóbb érdemeket szerzett kőművesek szoktakföldíszítetetni, mely intézmény azonban homlokegyenest ellenkezika kőművesség szellemével, mely az egyenlőség alapelvére van és kellhogy fektetve legyen, így tehát föltétlenül elvetendő. A svéd rend-szer szerint a kőművesség feje mindenkor maga az uralkodó és a rendtanácsát a főherczegen kívül 27 világi és a papi kőművestagok képezik. A nemrég elhalt XV. Károly szintén buzgó tagja volt a kőmű-vességnek s emberszerető, becsületes uralkodását szépen jellemzi a kő-művesi intézmény befolyása. i) L e n g y e l o r s z á g . A szerencsétlen Lengyelország egyike volt azon országoknak,melyekben a még egészen ifjú szabadkőművesség (behozatott 1736-ban)az előttünk ismeretes pápai bulla következtében eltiltatott. De máraz 1742—49-iki években több új páholyt látunk alakulni Wiesniewitz-
    • — 68 —ben, Lembergben és Varsóban, hol a „bírom testvérhez” czímű pá-holy különösen szép virágzásnak örvendett. A kőművesség állapotá-nak megszilárdítására Szaniszló Ágost fejedelem uralkodása alatttörtént az első komoly lépés. Nagymesterré gróf Moszinszky, a ko-rona főzászlótartója választatott meg, ki alatt (1769-ben) az említettpáholy nagypáholylyá, tehát önálló kőművesi főhatósággá lőn átala-kítva. E nagypáholy alakította meg többi közt Magyarországon,E p e r j e s e n „az Erényes Utazóhoz” czímzett páholyt, mely későbba bécsi nagypáholyhoz csatlakozott. Lengyelország első fölosztása után a lengyel nagypáholy meg-szűnt önálló hatóság lenni és a németországi nagypáholyhoz csatla-kozott, melynek meghatalmazottja gyanánt Brühl gróf szerepelt,Később a „Royal York” által az angol nagypáholy nevében megal-kotott „Katalin az észak csillagához” czímű páholy ismét önállónagypáholylyá alakíttatott át s alája rendeltettek az összes lengyelés litván páholyok. Potocki Ignácz egyhangúlag lőn nagymesterrémegválasztva, ki alatt elkészültek az alkotmány és szertartáskönyvekAnderson művének nyomán. A nagymesterek sorában találjuk Mocza-novszky Andrást, Potocki Bódogot és Sapieha Kázmér herczeget.1814. márcz. 11-éről feljegyezte a kőművesi krónika azon meghatógyászünnepélyt, melyet a lengyel nagypáholy a Lipcsénél elveszetthős P o n i a t o v s z k y herczeg emlékére rendezett. Sándor czárnak 1821-iki rendeletével, mely minden titkos tár-saságot szigorún megszüntetett, bezárták a lengyelországi összes pá-holyokat, melyek azóta is e szomorú állapotban maradtak, jeléülannak, hogy az absolutismus és a szabadkőművesség összeférhetlenek. j) O r o s z o r s z á g . Az absolutismusnak e „classicus földére” is eljutott a szabadkő-művesség az angolok segítségével már 1731-ben. Philipp János kapi-tány említettik az angol alkotmánykönyvben, mint ki 1738-ban atartományi nagymester czímét viselte Oroszországra nézve. Szt. Péter-várott már 1732-ben szervezett páholy volt Keith tábornok kalapács-vezetése alatt, mely azonban, mint ekkorban az összes oroszországikőművesség, szorosan elzárt körben, titkon működött s e körülmény-nek tulajdoníthatni leginkább, hogy a kőművesség csecsemőéveitilletőleg oly kevés adat áll rendelkezésünkre Oroszországból. Annyitmégis tudunk, hogy szt. Pétervárott a „hallgatagsághoz”, Rigábanpedig az ,,észak csillagához” czímmel páholyok léteztek. Csak Erzsébetkirályné uralkodása alatt (1740—62) kezdett a kőművességügye Orosz-
    • — 69 —ország területén valódi lendületet nyerni. Sőt hitelt érdemlő kőmű-ves írók tanúskodása szerint maga III. Péter czár is tagja volt a szö-vetségnek, s az „állhatatossághoz” czímű páholyt egy házzal ajándé-kozta meg. 1765-ben sajátszerű kőművesi rendszer uralkodott Oroszország-ban, t. i. a Melesino-féle, melynek alapítója a görög származásúMelesino altábornagy volt. E rendszer 7 fokot foglalt magában. 1783-ban létesült 12 különböző rítusú páholy egyesülése folytánaz orosz nemzeti nagypáholy Yelaguin kalapácsvezetése alatt. A kő-művesség magasztos czéljának ismerete azonban minden küldíszdaczára sem bírt Oroszországban soha átalánosságra vergődni. Az1780-as évek vége felé már kezdettek az orosz kőművesség ege föléösszevonulni a felhők. A francziaországi események s a kőművességellenében akkor bőségesen elszórt különböző rágalmazó iratok akőművességre vonták II. Katalin czárnő figyelmét, ki környezetévelnem késett tudatni, hogy terhére vannak a kőművesek gyakori össze-jövetelei. A páholyok erre külön rendelet nélkül bezárattak a szt.pétervári „Apolló” kivételével, mely titokban folytatta munkásságáts eszközlője volt annak, hogy a kőművesség egészen meg nem szűnt. I. Pál trónraléptéhez igen sok reményt kötöttek az oroszországikőművesek. Ő maga kezdetben kétségtelen jeleit adta ugyan a kő-művesség iránti rokonszenvének, sőt a kőművesség fejeitől megkérdezteazt is: vajjon nem tartanák e idején levőnek a páholymunkásságot isnyilván megkezdeni, e remények azonban nemcsak nem valósultakmeg, de sőt bekövetkezett azoknak homlokegyenest ellenkezője, t. i. akőművességnek minden valódi ok nélküli betiltása. I. Sándor czár megújította e rendeletet, de mindamellett eltűrte„a Pelikán” czímű páholy fölélesztését, melybe P u s k i n is fölvéte-tett, s mely rövid időn annyira megszaporodott, hogy a testvéreknekhárom külön páholyra kellett oszolniok. Az orosz páholyok közt ez időben a „Wladimir” czímű vitte avezérszerepet, melynek helyére később a kormány beleegyezésével az„Astraea” czímű lépett. 1822. augustus 12-én Sándor czárnakgr. Kotsubey miniszterelnökhöz intézett rendeletével azonban vala-mennyi páholy bezáratott és pedig mint hiszik, Lengyelország akkorimagatartása következtében. A kőművesség azóta folyton el van tiltvaOroszország területén. k) Sweicz. A kis Helvetia szabad földében már igen korán termő talajratalált a szabadkőművesség. Tudtunkkal a „Grand loge de Genéve”
    • — 70 —már 1737-ben állott s két évvel később létrejött a leginkább angol ta-gokból alakult „la parfaite union des etrangers” Lausanneben. E pá-holy constitutiot nyervén Montagu berczeg által az angol nagypáholy-tól, „Directoire helvétique roman” név allatt önálló kőművesi fő-hatósággá lőn. Míg az ifjú kőművesség a berni tartományban heves üldözések-nek volt kitéve, addig Genfben gyönyörűn fejlődésnek indult. Ezutóbbi nagypáholy kezdeményezése folytán létesültek a veveyi és azürichi páholyok. A skót kőművesi rendszer már igen korán meg-honosúlt Svájcz területén, s hogy e rendszer hívei mily erővel mű-ködtek, kitetszik onnan is, hogy Baselben ,,Schweizerisches Direc-torium der schottischen Maurerei” — Lansanneben pedig ,,Directoireecossais helvétique roman” név alatt külön igazgatótestületeketalkottak, amazt a német, emezt pedig a franczia nyelven dolgozóskót páholyok számára. A lyoni congressus vállalta magára (1778-ban)a föladatot, hogy a svájczi skót kőművességet törvénykönyvvel lássael. Föl kell jegyeznünk azon körülményt, hogy a svájczi skót németkőművesség szellemi feje gyanánt ez időben dr. D i e t h e l m L a v a t e rszerepelt. A politikai események valamint mindenütt átalában, úgy itt isbénítólag hatottak a szabadkőművességre úgy, hogy az összejövetelekegyre gyérebbekké váltak, sőt számos műhely tökéletesen elaludt,Az 1793—1803 közti viharos idő alatt úgyszólván csak Genf városterületén maradt égve a kőművesség lángja. Amint azonban aforradalmi korszak hullámai elsimultak, egymás után megnyíltakújból a királyi művészet templomainak ajtai is, de most már a meg-változott politikai körülményeknél fogva a franczia nagy Oriens fő-hatósága alatt, melytől csak 1810-ben vált el a svájczi kőművesség„Grand Orient national helvétique roman” czím alatt. A skót rend-szer is rectificáltatott és egészen a nemzeti szellemhez idomíttatott átClaire Móricz által. Ez átidomított rendszerről elég lesz megjegyezniannyit, hogy az hét fokban dolgozik s kiválón erkölcsnemesítőtendentiával bír. 1844. jún. 24-éről föl kell említenünk a még máig is vezér-szerepet játszó zürichi „Alpina” nevű nagypáholy megalakítását. Asvájczi testvérek sorából kiemeljük itt az európai névvel bíró Z s o k k é tés Bluntschlit. Schweiczban igen szép tevékenységet fejt ki a kőművesség,szorosan föntartja az érintkezési pontokat a világ kőművesei közt, shogy az ismeretes békecongressusok rendezése által az emberiség
    • — 71 —magasabb érdekeinek előmozdításához már is szép sikerrel járult shogy a szabadság megnemesített eszméjének utat tört közvetve olykörökbe is, hova ezek csak nagy nehezen juthattak volna el különben,a kőművesség legelfogultabb ellensége sem tagadhatja. l) O l a s z o r s z á g . A római szentszéknek a szabadelvű eszmék fészkeit fölforgatószándéka nem érvényesülhetett a szabadkőművességgel szemben Olasz-ország területén. —1733 körül már működő páholyt találunk Florenz-ben Sackville Károly Midlessex herczege által alapítva. A kőművességazonban a papi hatalom túlnyomósága mellett ez időben még vege-tátióra volt kárhoztatva. Nevezetesebb lökést F e r e n c z főherczegneka szövetségbe lépése adott ügyének, s ez eredményezte, hogy Milanó-ban, Veronában, Paduában, Vincenzában, Velenczében és Nápolyban1735 körül páholyok alakultak. De a Medici s házból származó utolsónagyherczeg, Gaston János már 1773-ben szigorú tiltó rendeletetbocsáttatott ki a kőművesek ellen. Korán bekövetkezett halálával meglön ugyan gátolva, hogy e rendeletnek érvény szereztessék, de ekkormeg Róma felindult meg az áramlat a kőművesség ellen. Ismerjükmásunnan a „Congregatio de Santo Officio” inquisitióját, melynekkövetkezménye lőn XII. Kelemen pápa bullájának kibocsátása. Ferenczugyan nem hirdettette ki azt a toscanai herczegségben, a flórenczipapságnak azonban különböző álutakon mégis sikerült a kőművességellen egy rendeletet kicsikarnia, melynek következtében 1739. má-jus 19-ike estéjén Grud e l i t, a flórenczi kőművesség egyik vezér-tagját lakásában megrohanták, elfogták s a „szent officium” bör-töneibe czipelték. Szerencsére a kőművesség iratait nem voltakképesek a szent rablók kézekeríteni. Kívüle ugyanekkor elfogtak mégtöbbeket és ellenük, még mielőtt a nagyherczeg a dologról tudomástvehetett volna, nagy sebtében alkalmazták a tortúrának enyhébbnemeit is, de vallomásra és a kőművesi titok megtagadására nembírhatták e derék férfiakat s így szabadon kellvén őket bocsátani anagyherczeg közbelépése folytán, a szent szék tervei meghiúsultak. A nápolyi és sicíliai királyságban volt a kőművesség sorsa alegváltozóbb. E tartományban kezdetben mindjárt szép elterjedésnekörvendett a szövetség, a legkiválóbb egyének keresték benne a kőmü-vesi világosságot, midőn III. Károly spanyol király egyszerre min-dennemű kőművesi összejövetelt eltiltott. Később azonban annyira-mennyire kibékült újból a kőművességgel, sőt fiát IV. Ferdinándot isegy a szövetséghez tartozó nevelő kezére bízta.
    • — 72 — A testvérek kezdetben a marseillei páholy főhatósága alattdolgoztak, míg 1768-ban constitutiót nyertek a hollandi nagypá-holytól. De a kedvező külpolitikai körülmények által fölbátorítva,elhatározták a nápolyi és siciliai kőművességet függetleníteni s meg-alkották a „Del zelo” czímű nemzeti nagypáholyt. Ez alá a „dellaVittoria”, dell’ Ugnaglianza”, „della pace” és „dell’ amicizia” czíműnápolyi páholyok csatlakoztak, továbbá a messinai, caltagirónai, ca-taniai és gaetai. IV. Ferdinánd trónralépte után úgy hálálta meg kőművesinevelőjének fáradozásait, hogy miniszterének, Tannuccinak vádas-kodásai következtében mindennemű szabadkőművesi összejövetelteltiltott és az államjuntát fölhatalmazta e rendeletének áthágóivalmint fölségsértőkkel és lázadókkal bánni el. A kőművesek hódoltak akényszernek, melynél azonban Tannucci nem állapodott meg. Őnekimagasabb vágya volt: terrorismus által magvában elölni e tartomány-ban a kőművességet. Ezért is nem szűnt meg a papjai által elbutítottnépet a kőműveseknek jelölt férfiak ellen uszítani, sőt ezek közültöbbeket elfogatott. Carolina királyné volt a szorongatottak angyala,ő mentette ki az elfogottakat, miért is párisi páholyok föliratbanfejezték ki a királynének köszönetüket. 1776-ban jobb időket élvén, újból fölvették az olasz, kőműveseka kalapácsot, nagymesternek megválasztván Diego Nasellit, ki nagytapintattal és sok szerencsével vitte dolgait. A különböző kormányokrendszabályai és a papság cselvetései miatt azonban a kőművesség etartományban sohasem tudott valódi érvényre jutni, kivéve aNapóleonok korszakát, mely alatt a kőművesség elé ugyan akadálynem gördíttetett, mely azonban más oldalról époly káros hatással volta kőművesség valódi czéljára, mint az üldözések. Murát Joachim pl.nemcsak helybenhagyta és megerősítette az új nápolyi nagypáholyt,de sőt maga vállalta el a nagymesteri kalapácsot is, vezetése alattazonban itt is politikai eszközzé kényszerült válni a kőművességépúgy, mint Francziaországban. Ez időtájt még egy másik igen nagy ellensége támadt a szabad-kőműveseknek a C a r b o n a r i k b a n , vagy magyarul: szénégetőkben.E szövetség veszélyes volta a szabadkőművességre nézve abban rejlett,hogy azt a szövetség alaki külsőségei után ítélve a legtöbben azono-sították a kőművességgel, vagy legalább is kifolyásának tekintettékazt. Históriai értékű okmányokkal bebizonyítható azonban, hogy azolasz Carbonarismusnak a szabadkőművességgel mi köze sem voltazon egy közös vonáson kívül, miszerint mindkettő titokban igyekezett
    • — 73 —czéljait megvalósítani. A carbonarik fölvett tagjaikkal tisztán politikaitartalmú fogadást tétettek le, programmjukban Olaszország egy-ségesítése volt fölírva, jeleik egészen eltértek a szabadkőművességéitőlsat. Tisztán a roszakarat, vagy vastag tudatlanság mondhatja teháta kőművességről, hogy az carbonárikat nevel. Murat bukása után a testvérszövetségre újabb heves üldöztetésvárakozott nemcsak Nápolyban, Sicilíában, hanem Sardíniában, ésa kisebb tartományokban is mintegy parancsszóra, ügy, hogy az1814—1860-ig terjedő korszak alatt Olaszország területén a kő-művesség úgyszólván nem is létezett. Olaszország ekkori politikaihelyzete, az idegen uralom lerázása utáni ellenállhatlan hazafias vágya kőművesség volt tagjai közül igen sokat a Carbonarismus karjaibakergett s innen magyarázhatni meg némileg a kettőnek öntudatlanfölcserélését. A „becsületes” király kormánya tette csak lehetségessé, hogya kőművesség templomának ajtai ez országban újból megnyíltak.1856-ban Genuában, 1860-ban Livornóban keletkeztek új páholyokés pedig a franczia nagy Oriens védszárnyai alatt. A turini „Ausonia”1859-ben alakult meg s nyomában a többiek a független olasz nagyOrienssel együtt, melynek első nagymesterévé Nigra lovag, enneklelépése után pedig 1863-ban C o r d o v a miniszter választatott meg.Ez az Oriens azonban ismét a politikai viszonyok következtében nemvolt tartós, mígnem G a r i b a l d i Palermóban megalkotta a 33-asíbku skót rítus szerint a palermói nagy Orienst, Nápolyban pedig anagytanácsot. Ausonio Pranchi vezetése alatt Milanóban kísérletettettek ugyan a symbolicus három fokban dolgozó rendszer híveikülön kőművesi főhatóság létesítésére, a viszálykodásnak azonbanüdvös egyesülés és az olasz nagy Oriens megteremtése lőn a végeF r a p p ο l i Lajos ezredes és parlamenti tag vezetése alatt. A nagyOriens székhelye eredetileg Turin volt, honnan aztán Flórenczbe,1870-ben pedig Rómába tétetett át. Frappoli erélyének sikerült alegszebb rendet és egytértést hozni be a kőművességbe és annak el-ismerést szerezni külföldön is. Jelenleg az olasz kőművességet G a r i -b a l d i és Mazzoni vezetik, amaz mint nagymester, emez mint vezetőhelyettese. m) S p a n y o l o r s z á g. A vérkeresztség dicsőségéhez Spanyolországban jutott a szabad-kőművesség. E szerencsétlen országban már igen korán, még az1730-as évek elején alakultak páholyok és pedig az elsők Gibraltár-ban és Madridban. Anderson alkotmánykönyvében még arról is
    • — 74 —említés tétetik, hogy 1739-ben Andalúzia tartományi nagymesterévéC u m m e r f o r d Jakab kapitány nevezetett ki az angol nagypáholyáltal. V. Fülöp azonban a pápa kiközösítő bullájának megjelenése éskihirdetése után szigorú rendeletet bocsátott ki a testvérszövetségtagjai ellen és a madridi páholy számos tagja elfogatván az inquisitiotörvényszéke elé állíttatott, vagy gályarabságra ítéltetett. A kő-művesség azonban titokban ez üldözés daczára is föntartotta magát,míg páter T o r r u b i a árulása következtében úgyszólván teljesenmeg nem semmisült. Ez ember, hogy régóta főzött czélját, t. i. a szabadkőművességhalomra döntését megvalósíthassa, külön dispensatiót nyervén előbba szentszéktől a kőművesi fogadalom letevésére, világi pap mezébenalkalmat talált a szövetségbe tolakodhatni, kitanult mindent és midőnkészen volt azzal, mit tudni kívánt, rettenetesen boszúlta meg aspanyol kőművesek azon szívességét, melylyel a kígyót kebelükrefogadták. Az inquisitio madridi legfőbb törvényszéke elé Torrubiabeterjesztett „az utálatos szabadkőművesség” ellen egy vádlevelet,kimerítő névsorával az összes páholyoknak és kőműves tagjaiknak.E följelentés következtében százával fogatták be a kőműveseket,kihallgatásokkal nyomorgatták, VI. Ferdinánd pedig a legsúlyo-sabb büntetések kilátásba helyezésével tiltott be mindennemű testvériösszejövetelt. A gyarmatokban a kormány az idegen kereskedőkre való tekin-tetből sokkal kíméletesebben járt el a szabadkőművességgel szemben,Havannában pl. a testvérek egész nyíltan működtek, anélkül, hogyezért valaha bántódások lett volna. Az anyaországban 1807-ig elnyomva maradt a kőművesség.Napóleon József fölülkerekedésével azonban nemcsak fölszabadult,de igen gyors elterjedést is nyert úgy, hogy 1809-ben már meg-alakítható volt a madridi nemzeti nagypáholy, 1811-ben a magasabbfokozatok számára szükséges nagykáptalan. A szövetség szép virág-zásnak indult VII. Ferdinánd visszatértéig, kinek természetesen nemvolt sürgősebb tennivalója, mint a szent inquisitiót ismét vissza-állítani és a kőművesség gyakorlását súlyos büntetésekkel eltiltani.Ily körülmények közt a kőművesség teljesen elnyomatott s egyesegyének, kik a szövetséghez tartozás gyanújába keveredtek, súlyosanlakoltak. Ferdinándnak egy 1824-iki rendelete újból eltilt minden-nemű titkos társaságot s parancsolja, hogy egy hét lefolyása alatt azilynemű szövetségek minden volt tagja jelentkezzék s hozza magávalpapírjait, mert enélkül, ha a szövetséghez tartozás valakire rá-
    • — 75 —bizonyulni fog, annak jaj lesz. És ez mégis történt. A „jámbor” VII.Ferdinánd a granadai páholynak hét mestertagját halálra, az egyetlen-egy inast pedig öt évi gályarabságra ítélte. E példát Granadában(az Antillákon) utánozták, midőn az emberszerető Cavrilano marquistés Alvarez de Soto Mayor Ferdinándot akasztófára ítélték csak azért,mert szabadkőművesek g y a n ú j á b a keveredtek. A negyvenes évek vége felé a külviszonyok kedvezőtlen voltas ez elrettentő példák daczára is nemcsak több új páholy, de „GrandOrient hesperique” név alatt 33. fokú skót nagy Oriens is alakult,mely hogy működését a politikai hatóságok vizsga szemei elől el-födözhesse, igen eszélyes elővigyázati rendszabályokat hozott életbe.A gijoni (asturiai) páholy szomorún meglakolt, amiért e rendszabá-lyokat nem követte. Munkássága ugyanis a kormány tudomásárajutván összes tagjai elfogattak, 12 közülök 4—4, a főmester, Eybert7 évi súlyos fogságra ítéltetett. — A Bourbonok elűzetése és a spa-nyol régensség helyreállítása óta a szabadkőművesség új életet nyert.Még nevezetesebb lendületet adott ügyének a köztársasági kormány-forma békés inaugurálása, mely körülmény valamint Francziaország-ban, úgy itt is a kőművesség tökéletes reorganisatiójára fog vezetni,úgy hogy mindkettő valódi újjászületésének mézes heteit éli. A spa-nyol nagy Oriens a politikai szerepléséből ismeretes Z o r i 11 a kala-pácsa alatt áll és a legtiszteltebb és legtekintélyesebb egyéneket szá-mítja körébe, (pl. a köztársaság jelenlegi dictatorát, Castelárt)kiknek tehetsége és eddigi érdemeik kezességet nyújtanak a spanyolszabadkőművesség fényes jövője iránt. n) P o r t u g a l l i a . A Spanyolországgal szomszédos kis Portugallia azon országokegyike, mely talán legtöbbet köszönhet, mert lételét köszönheti aa szabadkőművességnek, Portugall területén Lissabonban 1735. al-kotta meg az Angol nagypáholy az első páholyt. A kezdeményezőkreazonban kik közül Born*) Coustos és Mouton nevű egyéneket nagyelismeréssel említi föl, itt is hasonló, ha annál még nem szomorúbbsors várakozott, mint Spanyolországban. Őket, mint eretnekeket el-fogták, az inquisitio törvényszéke elé hurczolták, ott lenyírták, meg-gyalázták és teljes három hónapig a legiszonyúbb kínok közt vallat-ták. Coustos máglyára ítéltetett, mely ítélet elül mint angol alatt-való, csak az angol kormány közvetítésével menekült meg; Mouton Procedures curienses de lInquisition de Portugal contre les Francs-Maçons. Haag 1745.
    • — 76 —nál, mivel katholikus volt, a szent barátok megelégedtek négy évigályarabsággal, Az üldözések a legiszonyúbb mérvet öltötték átalában, de azidegenek, különösen a hajósok által mégis megőriztetett a kőműves-ség magva. Föl van jegyezve pl. hogy a „Phőnix” nevű fregatté,mint semleges terület, számtalanszor szolgált ilynemű kőművesiösszejövetelek helyéül s hogy a lissaboni páholy innen nyerte akkori-ban legjobb erőit. Működésük fölöttébb meg volt nehezítve Diego dePina Manique az inquisitio főintendansának ébersége által, melyarra kényszerítette a testvéreket, hogy összejövetelük helyeit igengyakorta változtassák és mindenféle kigondolható módon leplezzéküdvös munkásságukat, mert egyesek az üldöztetést és kínzást még ezelő vigyázat mellett sem kerülhették ki. 1800-ban mégis megalakult anagypáholy, élén José de Sampajoval, ki a nagymesteri tisztséget1809-ig viselte. Eközben kiütött Portugallia és Francziaország közt a háború és1807-ben a szintén testvér Jounot tábornok vezetése alatt a francziák megtartották bevonulásokat Lissabonba. A kőművesek egyküldöttsége tisztelkedett Jounotnál és kikérte a kőművesség párt-fogolását, mit tőle meg is nyert. 1810-ben azonban, alkalmasintpolitikai okokból, beállott az üldöztetés korszaka és több mint 30kiváló testvér deportáltatott lánczokban az azori szigetekre. 1812-ben mindennek daczára nem kevesebb, mint 13 páholy volt magábanLissabonban. Az anyapáholy forai szent Vincze kolostorában tartottaösszejöveteleit. Az alkotmányos monarchia védelme alatt 1820-tól az ellen-forradalomig békés napokat élt a kőművesség. Midőn azonban 1823-ban VI. János ült a királyi székbe, a legrettenetesebb mérvben foga-natba vétetett a kőművesek üldözése. Deportatio és akasztófa válta-koztak a királyi művészet gyakorlásától való elrettentés eszközei kö-zött. 1834-ben az eniancipáltak visszajövetelével a királyság főbbvárosaiban ismét szervezkedett a szövetség két nagykelet alatt, mely1870-ben Conde dy Paraty nagy m és térsége alatt szerencsésen egye-síttetett. Azóta a kőművesség zavartalanul működik, szeretetet éstürelmet lehelve mindenfelé. A jelenlegi uralkodó igen jól tudja,trónjának minő támaszait bírja a kőművesekben és velük kar-öltve halad. o) Görög- és T ö r ö k o r s z á g . Athénben 1867-ben alkottatott meg a görögországi nagypáholy,s e tény által a görögországi kőművesek barátságos úton elváltak az
    • — 77 —olasz kőművességtől, melynek védelme alatt a testvérszövetség in-tézménye polgárjogot nyert ez országban. Az athéni nagypáholy ha-táskörébe tartoztak ez időben az athéni, calcioi, pireai, corfui, pa-trassoi, syrai, lamiai és argosi páholyok. Mint hely. nagymesterDamaschins Miklós vezette ez időben a kőművesség ügyeit. Törökországban az első páholyokat 1838 bán alapította meg azangol nagypáholy. Ezeknek azonban a mohamedán papság fanatis-musa következtében meg kellett semmisülniök. Újabb időben Konstan-tinápolyban ismét több páholy alakult és pedig kettő a franczia nagyOriens alatt, két angol és egy német az angol alkotmány alapján, a„Germania am goldenen Horn” czímű a hamburgi nagypáholy által,egy olasz és egy görög. Az angol nagypáholy a tartomány többirészeiben is létesített páholyokat, melyeket tartományi nagymesteriminőségben Sir Henry Bulwer, az angol követ vezet. p) A m e m e r i k a i E g y e s ü l t Á l l a m o k . Az atlanti óceánon túl fekvő új világrészben a szabadkőművességszülőanyjául Boston városát kell tekintenünk, mert ámbár nyomaitbírjuk annak, hogy New-Yorkban, New-Jerseyben és Pennsylvaniá-ban már előbb is tétettek kísérletek az intézmény meghonosítására, abostoni páholyokban talált az legelőször biztos termő és pedig dúsantermő talajra. A bostoni páholyt 1733-ban jogosította föl az angol nagypá-holy arra, hogy az „Új-Angolországban” élő testvéreket egyesítse.1734-ben alapította meg Price a philadelfiai páholyt, melynek elsőfőmestere a nagyhírű F r a n k l i n Benjámin volt. Az ő könyvnyom-dájából került ki 1734-ben az első kőművesi könyv, t. i. Andersonalkotmány könyvének amerikai kiadása. A skót kőművesség 1752-ben(tehát ugyanazon emlékezetes évben, melyben nagy szelleműW a s h i n g t o n György a testvérszövetségbe magát fölvétette) erősö-dött meg annyira, hogy külön szervezetet adhatott magának. A test-vérek, kiket a háború messze elszórt, 1777-ben találkoztak újra Bo-stonban. Igen számosan maradtak a csatatéren, köztük a nemeslelkűW a r r e n is, a nagymester, ki mint jeles katona és kiváló derékpolgár a bunkay-hilli csatamezőn lelte halálát. Nagymesterré tehátmegválasztották Webb Józsefet, mely alkalommal a Massacushettinagypáholy is különvált a skót nagypáholytól s magát önállónaknyilatkoztatta. 1783-ban a békekötés után a szt. Jánosrendű nagypáholy is be-
    • — 78 —lefogott a szervezés munkájába, siker tekintetében azonban messzeelmaradt a skót mögött, mígnem azzal egyesült. E nagy páholy és fiókpáholyai mellett a háború tartama alatta színesek is alkottak külön páholyokat. A rabszolgaság eltörlésénekfényes sikerű munkája, melyre büszkeséggel mutat az összes világminden egyes szabadkőművese, s mely egymagában elégséges lenne akőművesség létjogát igazolni, magával hozta, hogy a szegény elnyo-mottak társadalmi téren is felöleltessenek az emberiség kebelére. Messze vinne bennünket és kitűzött czélunktól eltérítene, ha azamerikai szabadkőművesség eseményteljes történetének minden kivá-lóbb mozzanatát visszatükrözni kívánnók e rövidre szabott munkács-kában. A nagy pontoknál szabad tehát csupán mintegy pihenőlegmegállapodnunk, így megemlíthetjük, hogy a függetlenségi harcz,mely az amerikai államokat az anyaországtól elválasztotta s őket sza-badságra s önállóságra segítette, egyszersmind független nagypáho-lyok alkotását is eredményezte, így jött létre 1777-ben a massachu-setsi, 1778-ban a virginiai, 1783-ban a marylandi, 1786-ban a penn-sylvaniai, georgiai, new-jerseyi, 1787-ben a new-yorki, déli, és észak-carolinai, 1789-ben a new-hampshirei és connecticuti, 1791-ben aRhode-islandi, 1794-ben a verinonti sat. Az 1824—1827 közötti időben Északamerikában szokatlanmérvben elterjedett a kőművesség. Így alakultak újból a missisipii ésindianai, alabamai, missourii, illinoisi, michigani sat. nagypáholyok,melyek alá ismét egy-egy csomó fiókpáholy sorakozott. Az összesnagypáholyok egyesítése egy központi kőművesi főhatóság alá szám-talanszor fölmerült, igen sok congressusi tanácskozás tárgyát képezte,mindamellett azonban máig sem valósult meg. Ez egyébiránt, mint azészak-amerikai szabadkőművesség mai helyzetéből kitűnik, nem igennagy baj. Sehol a világon nincs az oly magas fokú virágzásban, mintitt, s e tenyészetnek a merev központosítás csak árthatna. Az amerikaiés a magyar szabadkőművesség közt a legszebb és legbarátságosabbviszony uralkodik és számos amerikai nagypáholy kereste már az ifjúmagyar skót kőművességnél elismertetését, ami kétségtelen jele annak,hogy a magyar kőművesség munkálkodása figyelmet gerjesztett mára tengeren túl is. q) D é l a m e r i k a . Délen szintén szép kiterjedésnek örvend úgyan a szabadkőmű-vesség, de korántsincs az éjszakihoz hasonló rendezett állapotban. Abrasiliai nagy Oriens 1864-ben mintegy 69 páholy fölött képezett
    • — 79 —kőművesi főhatóságot. Emellett van a Szt. Domingói nagy Oriens,a venezuelai „Grand National Orient” 15, az új Granadai nagy-páholy, az Uruguay köztársaság nagypáholya Montevideoban 17 pá-holylyal és 2 káptalannal, az argentini köztársaság nagykeleteBuenos-Ayresben és a haytii nagykelet Port-au-Prince-ben. E szám1864. óta magából érthetőleg tetemesen fölszaporodott. r) A f r i k a , Á z s i a , A u s t r ália. Hogy a szabadkőművesség nem szorítkozott csupán Európáraés Amerikára, azt az intézmény lényege és czélja mindenki előttkönnyen érthetővé fogja tenni. Anglia-, Skótia-, Holland- és Fran-cziaország gyarmataiban az anyaországbeliek szervezésével majdnemegyidejűleg megtétettek Afrika, Ázsia és Ausztrália partjain is a kí-sérletek a szabadkőművesség meghonosítására, és pedig leginkább atengerészek, katonák és kivándorló kereskedők által. Ezek termé-szetesen kezdetleges kísérletek voltak, melyeknek erősebb alapotadni az újabb kornak van föntartva. Az algíri páholyok, a port-louisi, a Móricz és Dénes szigeti afranczia nagy Oriens főhatósága alá tartoznak, a jóreménység-fokiak jobbára az Angol és hollandi nagypáholy alá, mely utóbbinakitt tartományi nagymestere is van. A Libéria nevű négerállambanMonroviában négy feketepáholy dolgozik egy nagypáholy vezér-lete alatt. Ázsiában leginkább angolok és hollandiak telepítették meg akőművességet. C h i n aban angol alkotmány mellett Kantonban,Hongkongban és Schangaiban vannak páholyok. Smyrnában kettővan, egy angol és egy német nyelvű. Keletindia számára tartományinagypáholy van berendezve 75 fiókpáholylyal, ezenkívül van mégegy angol páholy Sumatra szigetén Fort Malbroban, A skót nagy-keletnek van nyolcz páholya Bengaliában, Bombayban, Arábiában;a németalföldinek négy Java és Szumatra szigetén, s a franczianagy Oriensnek egy Ponticheryben. Ausztráliában 1870-ben az angol nagypáholynak volt 17 pá-holya Új-déli Walesben, 8. páholya délausztráliában, 32 Victoria-landban, 8 Újseelandban, 2 nyugotausztráliában, 7 Tasmaniában;vannak még ugyanitt páholyaik az Írlandi, californiai nagypáho-lyoknak és a franczia nagy Oriensnek is.
    • — 80 — VI. A szabadkőművesség Magyarországon. Külön fejezetet szentelünk a magyarországi szabadkőművességfejlődésének, ámbár érezzük, hogy abbeli törekvésünk, miszerint hogybárcsak megközelítőleg is kimerítő képét adjuk a magyar szabadkő-művesség működési mozzanatainak, különösen a múltat illetőleg,alkalmasint csak jámbor óhajtás marad. Ahhoz, hogy egy pragmati-cus történelmet bírhassunk e téren, úgyszólván minden kellék hiány-zik. Mai kőművességünk semmi tekintetben sem állván egyenes össze-köttetésben az 1780—94-ikivel, attól semmiféle iratot okmányt,vagy történelmi följegyzést nem volt szerencsés örökölhetni. Az erő-szakos vég, mely múlt századbeli kőművességünknek osztályrészüljutott, méginkább pedig azon körülmény, hogy a Martinovics-féleszerencsétlen összeesküvés gyászos kimenetele folytán a kőművesség-nek számot tevő tagjai terrorizálva lőnek, azt eredményezték, hogykőművességünk írott emlékei, a jegyzőkönyvek, névlajstromok stb.gondosan eltétettek láb alul, vagy pedig a páholyok szerelvényeivelegyütt rendőrileg lefoglaltattak és Bécsbe czipeltettek. A magyarszabadkőművesség történeténél tehát kizárólag azon egypár író memo-irjára kell szorítkoznunk, kik teljesen azon szándék nélkül, hogyföljegyzéseik egykor történelmi forrás gyanánt fognak szolgálni,egyetmást dotáltak s ez által magukat hálánkra érdemesítették. Azon kevés adat után, mely rendelkezésünkre áll, s melyet alábbmegismerni fogunk, bízvást állíthatjuk, hogy ha szám tekintetében amagyar kőművesség a múlt század folyamán elég jelentékeny volt is,oly szerepet, minőt pl. Angol, vagy Németországban, egyátalán nemjátszott. Territoriális viszonyaink, a rom. kath. egyház praeponderan-tiája, s ennek folytán a vallásfelekezetek meglehetősen éles pártállása,azon csüggesztő helyzet, melyben ez időtájt még közműveltségünktespedett és mit tán mindenekelőtt kellé fölemlítenünk, egy igazánéleterős és egészséges k ö z é p o s z t á l y hiányai egyiránt okai e jelen-ségnek. Inter arma silent musae—e közmondást azon hosszas, fárasztóküzdelem közepette, melyet Magyarország nemzeti létének érdekeiértvolt kénytelen folytatni épen azon időben, midőn a kőművesség másutthódító kőrútjára indult, igen könnyű a királyi művészet magyar-országi munkásaira alkalmaznunk. Tán nem csalódunk, ha a kő-művesség hazai fejlődésének akadályai közé sorozzuk még azon körül-ményt is, hogy hazánk területén, miként ezt a s z e b e n i páholytagokegyetlen reánk maradt névsorából következtetni lehet, a kőművesség-
    • — 81 —nek legelső és legbuzgóbb apostolai közt az idegen, legkivált a németelem volt a túlnyomó. Miként Kazinczy följegyzéseiből tudjuk, magyarnyelven dolgozó páholy a hazában e g y e t l e n e g y s e m v o l t , abécsi és krakói nagypáholyok képezték a kőművesi főhatóságot sígy nem csoda, ha kőművességünk nem tudta oly mértékben magáhozvonzani az irányadó magyar társadalmi elemeket, hogy ezek segélyé-vel mélyebb nyomú, önálló működést fejthetett volna ki. Miként fönebb, az osztrák szabadkőművesség történeténekvázlatos ecsetelésénél alkalmunk nyílt kimutatni, II. József császáruralkodása idején e kedvezőtlen körülmények daczára nem kevesebb,mint t i z e n h é t páholy működött a szt. István koronájához tartozóországok területén és pedig Magyarországon hét városban 8, Erdély-ben két városban 2, Horvátországban 4, Slavoniában l, Bukovinábanl, Findel följegyzései szerint 1784-ben a bécsi nagypáholy illetőleg amagyar tartományi nagypáholy főhatósága alá a következő magyar-országi páholyok tartoztak: Pesten a „nagylelkűséghez” czímű, P o z s o n y b a n : „A biztonsághoz” és „A hallgatagsághoz” E p e r j e s e n : „Az erényes utazóhoz” B a l a s s a G y a r m a t ho n : ,,A erényes zarándokhoz” M i s k o l c z o n : „Az erényes cosmopolitához” (Kazinczy Ferencz,nyelvünk nagy reformátora e páholy tagjainak jegyzékét díszesítette.) Z á g r á b b a n : „Az okossághoz” K á r o l y v á r t : egy eminenter katonai páholy: „A vitézség-hez” — czímmel. Varasdon kettő: „A jó tanácshoz” és „A barátság”-hozczímekkel. Eberauban:Az arany kerékhez” Temesvárt: „A három fehér liliomhoz” Az erdélyi tartományi nagypáholy főhatósága alatti Szebenben: „Andreas zu den drei Kleeblättern” és egymásik „zum geheiligten Eifer” czímekkel. Szt. Fülöpön (Bukovinában) „Az erényes világpolgárhoz”Több azonban, mint bizonyos, hogy e névsor korántsem teljes,és hogy hazánknak még igen számos egyéb városában is volt e kor-szakban tűzhelye a királyi művészetnek. Kassát például, mely amagyar kőművesi elemeknek az 1790-es években központul szolgált,teljes biztossággal jelölhetjük meg ily hely gyanánt, habár a páholy-nak sem nevéről, sem közelebbi körülményeiről nincs is tudomásunk.Fiúdéi a maga kőművességi történetkönyvében elsorolván a fönnebbipáholyokat, ezt a megjegyzést teszi: „Az alföldi páholyok
    • — 82 —(Die Logen in dem Niederlande) nem tartoztak az osztrák nagypáholyalá.” Csak sajnálnunk lehet hát, hogy ő, ki széles összeköttetéseinélés e téren kifejtett hosszas búvárlatainál fogva birtokában lehet amagyarországi páholynévsort kiegészítő adatoknak, azokat könyvé-ben sehol nem közölte. Egyébiránt e páholynévsor a maga hézagosságában is elegendőannak bebizonyítására, hogy a kőművesség Magyarországnak földjénis teljes erejéből igyekezett a maga emberboldogító föladatait megvalósítani s daczára annak, hogy elemei nagyban és egészben nemolyanok voltak, melyek e törekvéseknek sikert biztosíthatának, sdaczára annak, hogy a páholymunkák kizárólag csak latin és né-m e t nyelven folytak, nem hiányoztak sem a magyar fő, sem a köz-nemességben, sem végül az úgynevezett honoratior osztály soraibanoly lelkes férfiak, kik a kőművesség magasztos, társadalomnemesítőföladatától áthatva meleg szeretettel csüngtek azon s mint pl. aRadvánszkyak, Kubinyiak és Festeticsek, nemes büszkeségüknek tar-tották a kőművesek soraiban szólal, tettel, áldozatokkal vezérkedni.Mindenesetre pedig büszkén említheti föl a magyar szabadkőműves-ség azon körülményt, hogy társadalmi és irodalmi míveltségünk vezéreit,népszerű költőinket, nagy tudósainkat, jeles tanárainkat kevés kivétel-lel mind ott találjuk a kőművesség szent ügyének áldozok közt s márezen egy körülményből is teljes biztossággal utalhatunk arra, hogy amagyar szabadkőművesség már a múlt században is nagy, oly eszmékalá igyekezett elkészíteni a társadalom talaját, melyek gyümölcseitma élveznünk jól esik. Ez állításunk igazolása végett K a z i n c z y F e r e n c z és B a-c s á n y i alább közlendő levelein kívül utalunk a braunschweigi„Loge zur gekrönten Säule” e kor béli tagjainak névsorozatára,melyben a sok kevésbé ismert magyar név közt ott találjuk derék-történészünkét B u d a i É z s a i á s reform. püspökét, S á r v á r y Pálbölcsészettudor magyar tudós társasági tagét, a debreczeni főiskolaeurópai hírű tanáráét, dr. F ö l d y Jánosét, O c s o v s z k y Pálét,Z s o l d o s Istvánét, gr. B e t h l e n Imréét, gr. T e l e k y Domokosét,Benkő Ferencz nagyenyedi tanárét, G y a r m a t h y Sámuelét stb.kik mindannyian díszei a magyar tudományosságnak. Azon lelkes ifjaink, kik mint az udvari testőrség tagjai Bécs-ben a magyar nemzeti irodalom újjászületését eredményezték, egy-től egyig föltalálhatók a szabadkőművesek soraiban. B a r ó c z y r ó lpl. az öreg br. Linden a „zur Beständigkeit” czímű páholy volt fő-mestere, mint „korának egyik legkitűnőbb emberéről” emlékezik meg,
    • — 83 —kit szerencsésnek tart barátjai és kőműves testvérei közé számít-hatni. Érdekes tudni, hogy magyar kőműveseink a múlt századbólmég irodalmi működésüknek is szép nyomát hagyták hátra egy ter-jedelmés műben, melynek teljes czíme így hangzik: ,,A Frey-M au rer, a v a g y s z a b a d k ő m ű v e s r e n d n e k o l t a l m a z á s a— német nyelvből fordíttatott, a f e l s ő b b e k e n g e d e l m e k b ő lkinyomattatott (az e l ő r e f i z e t é s szerint az ára bekötve 45 kraj-czár) K a s s á n , Ellinger János betűjivel. 1792.” Kedves kötelessé-günknek ismerjük ez olyannyira ritka és kevéssé méltatott ódonkönyvet főbb vonalaiban bemutatni már csak azért is, minthogy emű megjelenésének sajátszerű körülményeiből kőművességünk akkoriviszonyait illetőleg nem egy érdekes adatnak jutunk birtokába. A műhez csatolt előszó egész kiterjedésében így hangzik: ,,Ha valahol, Magyarországon van az, a hol a Freymaurerekfelől való nevetséges és nagyobbára az emberi szeretettel igen ellen-kező vélekedések és ítéletek uralkodnak. Nem tartottam annakokáért haszontalan fáradságnak lenni, haezen könyvet, mely német és más nyelveken is már egynéhányszorkijött és magának becsületet nyert, a magyar világnak is kezébeadnám. Nem cselekedtem pedig ezzel nevetségesebb dolgot, hogy ar e n d e n k í v ü l lévén, annak classicus könyvének fordításáraadtam magamat, mint azon sok, nálam véghetetlenül tanultabbemberek, akik magok is idegenek lévén és ezen rendről semmi bizo-nyost nem tudván; mégis egyetmást szóbeszédből ellene sokat ir-tanak és annak tudományait s titkait legfeketébb színekkel festettékle. Sőt k í v á n t a m a z o n s z e r e n c s é v e l élni, h o g y ezenfordításommal, közönséges v a l l á s t tegyek a z o n igené r d e m e s t á r s a s á g t a g j a i n a k , h o g y én is e g y v a g y o ka z o k k ö z zül, k i k e t ezen k ö n y v n e k olvasása f e l ő l ü kv a l ó jobb g o n d o l a t o k r a hozott. „Fog ez, úgy reménylem, több agyvelőnek megvilágosításárais szolgálni, még azok között is, kik magokat a köznép felett bölcsel-kedni gondolják; akiknek tudniillik tetszeni fog, azt emberhez illőgondolatokkal által olvasni Akik pedig az előre való ítéletektől any-nyira elfogattattak, hogy ezen könyvnek csak homlokírásától is el-ijednek, ám ne vegyék meg és ne olvassák. Fordító.” Ez előszó tartalmából tehát mindenekelőtt azon érdekes dolgottudjuk meg, hogy aki Magyarországon első fogott tollat egy 226
    • — 84 —lapra terjedő műben a sokat rágalmazott „Frey-Maurer” szövetség-nek nemes védelmezésére, n e m v o l t s z a b a d k ő m ű v e s . Másod-szor, annyi volt a kőművesség iránt érdeklődő olvasók száma irodal-munknak e legkevésbé fényes korszakában, miszerint ily terjedelmes,sok költséget igénylő munka „előrefizetés útján” megjelenhetett; meg-tudjuk harmadszor s ez a legérdekesebb, hogy ez a szabadkőművesijeles védirat, (mert jeles az, akár tartalmát, akár ódon zamatú, tö-mör és elegáns magyar nyelvezetét tekintsük is) f e l s ő b b e k e n g e -d e l m e k b ő l látott napvilágot. Hogy e felsőbbek alatt csak a p o -l i t i k a i h a t ó s á g érthető, bizonyítja azon körülmény, hogy az írónem tartozván a „rendhez”, annak elöljárósága a mű kiadásához en-gedélyt nem adhatott, de nem is adhatott ily jogot absolute, mint-hogy az a censurának volt föntartva. Nem érthetjük tehát a „felsőb-bek engedelmekből” megjegyzést máskép, mint úgy, hogy a politikaihatóság közegei közt nagymértékben el lévén terjedve a kőművesség,ezek szívesen nyújtottak segédkezet ahhoz, hogy a kőművesség irá-nyában itt ott elterjedt balvélemény illetékes czáfolóra találhasson.Az 1792. év maga támpontot nyújt e föltevésnek; tudjuk ugyanis,hogy ez az osztrák és vele együtt a magyar szabadkőművességnek iselső virágzási kora, másfelül pedig ez azon időpont, melyben a II.József által létrehozott sajtóviszonyi rendezés áldásos következ-ményei, habár csak fölöttébb rövid időtartamra, de mégis érez-hetők voltak. Visszatérve magára az érdekes műre, megjegyezhetjük, mi-szerint az XVII. fejezetben tárgyalja a fölvetett kérdéseket és pedigmindannyit zamatos magyar nyelven s oly meggyőző erővel és olyhatalmas érveléssel, mely bámulatra készti az embert. Az egyes sza-kaszok czímei a következők: 1. „A szabadkőműves rend felől való külömb-külömbféle íté-letekről. 2. Ezen mentő-írásnak a rend mellett tett készítésének al-kalmatossága. 3. Első ellenvetés, a szabadkőművességnek titkos vol-táról. 4. Második ellenvetés, hogy a felsőség a rend titkait nem tud-hatja. 5. Harmadik ellenvetés, mely vétetett a szabadkőművesek es-küvésekből. 6. Negyedik ellenvetés, a szabadkőművességnek haszon-talan voltáról. 7. Ötödik ellenvetés, a szabadkőműves társaságnaktörvénytelen léteiéről. 8. Hatodik ellenvetés, veszedelmes volta a rend-nek, társainak kényszerítésére nézve. 9. Hetedik ellenvetés, a szabad-kőműveseknek mindenféle emberekből való összeelegyedésekről. 10. Aszabadkőművesekre való panaszok. 11. A misteriumoknak vagy titkok-nak régiségekről. 12. A régieknek a misteriumokról való ítéletek. 13. A
    • — 85 —régiek misteriumainak közelebbről való megvizsgálása, 14, A sza-badkőművesek titkainak a régiek misteriumaival való egybehason-lítása. 15. A rendnek köteleztetéseiről és titkairól. 16. A szabad-kőműveseknek megkülönböztetések. 17. Feltételek és berekesztés.” Ez érdekes irodalomtörténeti jelenségen mint láttuk, sem azeredeti szerző, sem a fordító nincs megnevezve. Utánjárásunknaksikerült azonban mindakét titokról levonni a fátyolt és így majdnemteljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy a mű magyar fordítója dr.V i c z a y volt jeles kassai orvos, eredeti írója pedig, miként eztdr. S c h l e t t e r a lipcsei egyetem pár hét előtt elhalt jeles tanára egyhozzám írt levelében bebizonyította, J. A. S t a r c k, a múlt századbelinémet szabadkőművességnek egyik kitűnősége és több más jeles sza-badkőművesi munka szerzője. A munka, melynek ekkorig mindösszeegyetlenegy magyar példányát láttuk, S z é k y P é t e r földbirtokosurnak és volt országgyűlési képviselőnek tulajdona. Szintén érdekes, habár töredékes kőműves-történelmi adatokbirtokába jutottunk nyelvünk nagy reformátorának, K a z i n c z yFerencznek A r a n k a Györgyhez intézett egypár levelében, melyet aGyulai Pál kezei közt levő, mindekkorig kiadatlan kötetbőlkiválasztva Z á v o d s z k y Károly, komoly törekvésű ifjú íróink egyiketett közzé a „Hon” idei júl. 8. és 9. számainak tárczájában. Kazinczy-ról tudtuk, hogy szoros viszonyban állott a kőművességgel, benneelőkelő helyt foglalt el, de hogy annak a múlt század utolsó éveibenvalóságos szellemi központja volt, azt csak e levelek hozták kellővilágításba. Ezekből tudtuk meg, hogy a magyar irodalomtörténetáltal annyi joggal méltányolt kassai ,,Orpheus” czímű folyóiratotsajátkép kőművesi czélok szemelőtt tartásával indította meg Kazinczy,abban a szabadság, egyenlőség és testvériség mélyen átérzett eszméinekigyekezett utat törni, sőt annak saját kőművesi nevét kölcsönözteoda, melylyel azon idők szokása szerint bírt volt. Kazinczy közlékeny természetű lévén, leveleiben kőművesiminőségéről sem feledkezett meg. A r a n k a G y ö r g y höz 1789. decz 21-ről intézett levelébenazon kérdést teszi föl neki, ha szabadkőműves-e, s midőn e kérdésreigenlő feleletet kap, 1790. jan. 25-ki válaszában egész elragad-tatással szól: Arankát szerzetes barátja O r p h e u s (Kazinczy kőművesi neve)szent csókokkal öleli. Érezd, szentül szeretett barátom; érezd,mennyire ragadott el azon támadott örvendezésem, hogy téged nemcsak barátomnak, hanem szerzetes atyámfiának is szólíthatlak. Az a
    • — 86 —szent öröm, a mely indulatosan szorítana, ha ölelhetnélek mellemre,megrémít; nem tudok egyebet mondani, hanem hogy — szeretlek! Én a m i s k o l c z i v i r t u o s u s c o s m o p o l i t á k tagjavagyok. A mindazáltal dolgozni régen megszűnt, mert elöljáróatyánkfiai elszéledtenek, és a fejedelem rendelése gátlást vetettbátorságos összegyűléseinknek. Azóta munka és nélkül vagyok. Horváth Ádám is barátunkká leve. Pesten vétetett fel 19-na9-bris (1789. november 19-én) s én őt (szokásból kimért rendtartásunk-hoz képest) Arionnak neveztem el. Ő minden tekintetben érdemesszorosabb szövetségünkre . . .” Ez a Horváth Ádám, kiről itt szó van, az akkori irodalomnakszintén egyik buzgó munkása volt. Kazinczy igen szerette s ugyancsakArankához intézett első levelében nagy előszeretettel rajzolja ezt a„szeretetreméltó kuruczot.” Bármily érdekes is azonban e rajz iro-dalomtörténeti szempontból, mint szorosan tárgyunkhoz nem tartozót,mellőznünk kell Kazinczy, mint már fönebbi nyilatkozatából alkalmunk nyíltmeggyőződni, mély szeretettel, majdnem rajongással csüngött aszabadkőművességen, és nemcsak maga érezte magát abban boldognak,de igyekezett annak minél érdemesebb tagokat is szerezni. Erősenmeg volt győződve, hogy annak magasztos hivatása van az emberiségs így a magyar nemzet történetében is; pedig a szabadkőművességhelyzete nem volt irigylendő, tűrték ugyan őket, de görcsös figyelem-mel kísérték minden egyes mozdulatukat, s az absolutismus ébrenvolt, hogy elfojthassa a világosságot. Szépen illustrálja e helyzetet aszintén szabadkőműves B a c s á n y i n a k 1793. márcz. 19-én Aranká-hoz írt levele, melyben többi közt ezeket mondja: „Veszedelmes a mi állapotunk itten. A józan észnek mindenkoriellenségei új erőre kaptak. Egész spanyol inquisitiot akarnak behozni.A mi munkánknak (a kassai magyar múzeumnak) különösen nagy ésdühös ellenségei vannak és arra vivék a dolgot, hogy a másodikkötetnek első negyedét, mely már ezelőtt 3 esztendővel került világos-ságra! — eltiltani s confiscálni készülnek. Örömest arra akarnákvinni, hogy majd azután az egész munkát s institutumot elronthassák.Azonban hatalmas védelmezői vannak a m. királyi helytartótanácsnál— Személyem ellen különösen agyarkodnak s minden módot elkövet-nek, hogy árthassanak. Ego virtute mea me involvo. Ti, tisztelt,szeretett barátom, talán boldogabbak vagytok; mert nem engedtetekannyi hatalmat a papságnak. — De csakugyan itt sem sokáig tarthathatalmaskodásuk. Tovább terjedett már a világosság, hogysem azt
    • — 87—fcobbé elnyomhassák; sőt quo major impressio, eo major repercussio.Millotnak első kötetét is megtiltották. Nem kevés bajt okoztak afordítónak, kit még életétől is meg akartak orozva fosztani. Szörnyűdolgok ezek, úgy-e édes barátom? — de nincsenek különben. — Adarázs vesztét érezve csíp legerősebben . . .” Kazinczy már jóval előbb, 1790. márcz. 25-iki levelében úgyanenehézségek ecsetelésével kezdi: „Nagy még a setétség — úgymond — kedves Barátom! és né-kem úgy látszik, hogy mivel némely helyeken napok támadnak, abarlangok setétjei még feketébbekké válnak, mint eddig voltak, mígegünket estéli homály fogta vala be. Én megmakacsítottam magamatkicsikarni a superstitio kezéből a véres tőrt és irtóztató képéről le-kapni az álorczát. Voltaire, Rousseau, Helvetius, a Sansouciba lakottphilosophus, s a kőművesség úgy adnak paist balomba, mint mikorPerseust késztették fel az istenek az Andromeda megszabadítására.Csak attól tartok, hogy lángoló felgyuladásaim által el ne rontsamigyekezetemnek boldogulhatásait. Olvassa meg, a kinek esze és szívevan az Orpheusom bevezetését, olvassa meg pag. 90. azt, a mitRousseauból fordítottam, és azt amit Kallós által fordíttattam Helve-tiusból; olvassa meg tulajdon gondolkozásomat Orpheusom II-dikkötetében a lélek halhatatlansága felől, s látni fogja ki vagyok, sáldani fog, ha én már nem leszek is. Valakinek fel kellé támadni,mert már többé szenvedni nem lehet, a mit csinálnak.” A levélnek második, teljesen a kőművességgel foglalkozó érde-kes része így hangzik: „Nem tudom mennyire hatottál a kőművesség grádicsain; tudodpedig, hogy itt a felsőbb grádicson lévő az alsóbb grádicson lévőtazon grádicsokra nézve, a melyeken ez vele nincs, profánusnak tarto-zik nézni. Én tehát vaktában nem szólok, mert a kőművesség előttemszent. Hogy egy -ban harmadik személyt viseltem, azt mondhatom,de azt is mondhatom, hogy nékem a három angliai grádusomnál,mely inas, legény, mester, több nincs és nem is lesz könnyen. Histo-rice sok grádusokat ismerek, de rajok nem vágyók. Eltévedésekneknézem azokat, vagy — ó miért kellett ezt vallhatnom! — némelykötelességekről elfelejtkezett Beutelschneiderek művelnek. (A levél-nek e része az ekkoriban Bécsben nagyon elterjedt illuminatusok,asiaticusok s több efelé eltévedt secták alchymisticus ízetlenségeirevonatkozik. Helyesen tesz Kazinczy, midőn őket elítéli, de e visszaélé-sekből hibásan következtet magára a magasabb fokozatú kőművességre,melynek az illuminatusokhoz, asiaticusokhoz alchymistákhoz sat.
    • — 88 —semmi köze.) Egy consiliarius Budán 1787-ben nékem egy skatulyátad kezembe, kinyitom, 36 kötényt találtam benne, majd fekete, majdveres, majd zöld, majd sárga, majd fehér pántlikával. Beszélgetek,úgy szól, mintha ő építette volna a Salamon templomát, és még is.— — — Halottál-e valamit az illuminatusok felől? Ezek az emberek-Bécsben is dolgoznak, még pedig nagyon. Az ő czélok, mennyire sej-díthetem (mert hogy én soha sem vétettem fel, arról esküszöm nekeda mindenható Építőmester előtt!) volt, evertere superstitionem, oppri-mere Tyrannisnium, benefacere. Nem ez-é az élet legédesebb boldog-sága? — Maradjon a szegény Báróczy a maga alchímiájával, melyneki sohasem csinál aranyat, maradjon orvosság csinálásaival, melytestét elgyengítette, vesszen Gróf Thun a Geisterbeschwörungjával,mely oly bolondság, a, mit még a gyermek is megnevet, nékem azmind nem kell. — É n n e k e m a k ő m ű v e s s é g o l y t á r s a -ság, a m e l y egy k i s k a r i k á t c s i n á l a l e g j o b b s z í v űe m b e r e k b ő l , m e l y b e n az e m b e r e l f e l e j t i a z t a n a g ye g y e n e t l e n s é g e t , a m e l y a k ü l s ő v i l á g b a n v a n , a me l y -b e n az e m b e r a k i r á l y t és a l e g a l a c s o n y a b b r e n d űe m b e r t t e s t v é r é n e k nézi, a m e l y b e n e l f e l e j t k e z i k av i l á g e s z t e l e n s é g e i felől, s a z t látván, hogy m i n d e nt a g b a n e g y lélek, t. i. j ó n a k s z e r e t e t e d o l g o z i k , ö r ö m -k ö n n y e k e t sír; a m e l y b e n sokkal b i z t o s a b b baráto-k a t lel, mint a külső v i l á g b a n ; a melyben kiki igyek-szik e m b e r t á r s a i n a k nyomorúságát, a szerint a m i n ttehetsége engedi, könn y í t e n i ; a me l y b e n k i k i o l v a s n it a n u l n i , s z e r z e t e s a t y a f i a i t m u n k á i , í r á s a i p é l d á i ál-t a l t a n í t a n i tartozik! az ilyes társaság, nékem kedvesebb,mint amely aranyat, vagy olyas élethosszabbító orvosságokat csinál,hogy a ki véle él, szemem láttára nyomorék koldussá lesz, a mely non-sensekkel mulatja magát, ördögöket kivan segítségül, s több effélehaszontalanságok, esztelenségek, bolondságok körül forgolódik. Az énÍtéletem szerint elég mindég egy -ban a három megnevezett grádu--son dolgozni, hogy először azoknak meglépések alatt a mester, szék-mester (Meister von Stuhl) az alatta valóinak elmebeli tehetségét sszíve mineműségét szintén a fenékig esmérje; másodszor, hogy az ottelőfordult czeremóniák a tagokat bizonyos feierliche Stimmungbantartsák; és így az öszvegyülések csendesen és annak rendi szeréntfolyjanak; harmadszor, hogy azokból, a Bruder Redner alkalmatos-ságokat szedjen az orácziók írására. De ez maga még nem elég. Minden -nak lehet valamely különös czélt venni materiául.
    • — 89 — Bécsben a Born -je a tudományok elővitelét vette czélul. BlumauerHatschky, Alxinger, Leon, Haska s mások ott olvasták verseiket; atöbbi szent kötelességének tartotta tartalék nélkül adni elő ítéletét.Ott vevék elő, hogy mivel cardinális Migazzi és P. Fast, ez és ez be-csületes, okosabban gondolkozó plébánost el akarja nyomni, mintkellessen rajta segíteni: ott vették elő, hogy így s így lévén, ez s ez— mit kell csinálni és ki lesz az executor. Egyre reá bízták, ez meg-ígérte, hogy hűségesen eljár a dologba s úgy ment a veszedelemnek,mint Curtius vagy Horatius Cocles. — No, Barátom? Ez tetszik-e,vagy az alchymiai és cacamagiai? Pesten lévén n o v e m b e r b e n , a z t a t a n á c s o t ad-tam, h o g y egy m a g y a r n y e l v e n f o l y ó p á h o l y állít-t a s s o n fel. G y a l á z a t j á r a v a n n y e l v ü n k n e k , h o g y c s a kn é m e t ü l és d e á k u l d o l g o z t u n k . Effectusa kezdett lenni, demegcsökkent: mert az atyafiak elvesztették minden reménységöket,hogy a kőművesség jó lábra állhasson. Szeretném tudni, mi vehetnegátlást? — Fogtok-e ti dolgozni? Ó, édes barátom, édes Arankám,de kedves gondolat tűnik szemem elibe. Ha te egynéhány egyetértőmeghitt barátot szerzenél, a ki összeesküdne, hogy nemcsak pro-fánusnak nem szól, de még kőművesnek sem, — csak hetet vagy ki-lenczet — s te nékem hírt adnál, berepülnék hozzád Erdélybe s con-stituálva volna a -tok. Hogy Szebenben volt egy, azt tudom. Azt istudom, hogy a ki felvevődött, mintegy 75 forintot fizetett taxapénzt.Egyebet nem tudok, nem is akarok, mihelyest ilyest hallok. A pénz-gyűjtés szent szándékból jöhet; nervus rerum pecunia! De a pénz azaz Éva almája, a mely minden roszat hozott be, valahol megfordult.Alacsony impostorságra vezette a legjobb szívű kőműves perceptortis. Példám van Magyarországon — a Meister von Stuhl arra, hogyeljátszotta azt, — hogy nem éppen részre hajlás nélkül fordítottköltségre. . . . Van, van igen is szükség fundusra, de hát nem kész-emindenikünk nemcsak utolsó krját, hanem még vérét is odaadniazért, a mi az előbbi esetben fundust kívánt? — Sokat is mondtam,gondolkozz erről, édes barátom, s ha esmérsz vagy hat, hét tökél-letes szívű embert, a kinek a feje vagy üres a bolondságtól, vagymegtisztulhat; szólj nekiek, mondjad, hogy valami ilyest kezdeni le-het; ha még profánusok, csinálj nekiek jó ideát a kőművesség felől,s biztasd, hogy azok lehetnek, s légy rajta, hogy egy állíttasson felnálatok. — Énnekem, tudd meg, nincs e dologban semmi interessem,csak az, hogy óhajtom a szerzet elterjedését, és megvagyok győzve,hogy ez a legtökéletesebb oskolája az emberi szívnek. Ha mindazáltal
    • — 90 —velem ez iránt correspondeálni kívánsz, előttem igen kedves lesz, éselőre fogadhatom, hogy barátságos utasításomban szándékodbanboldogíthatlak, sőt hogy kész leszek némely dolgokról historice tudó-sítani is, és orációimat, melyeket egykor-másszor mondottam, közlömvéled. A mi pedig ezeknél mind több, egyenes utat mutathatok azigaz eredeti forráshoz, a honnan némelyek eltévedtek. Hát azt tudod-e, hogy van az asszonyoknak is kőművessége?Van; én kétfélét ismerek. De ez a nem nem arra való, hogy közénk egy-veledjen: nem is oly kőművesek ők, mint mi. Az ő társaságokat isannak nevezik, de egyéb félék hyeroglifonjaik, symbolumaik. Egyiktársaságot épen másnak neveznek. — Hasznos dolog ez, atyámfia!mert sok függ attól, hogy asszonyokat formáljunk. Ennek is lehetnékeszköze.... De már ezek mind oda ragadnak, hogy hozzád ölelésedre,látásodra kívánkozzam…” Itt rövid megszakítás következik, aztán felelet hihetőlegAranka olynemű kérdésére, hogy a szabadkőműves micsoda? szer-zetes vagy vitéz? ,,Szerzetes-e vagy vitéz atyafi? Mindakettő — úgy mond a vá-lasz. Mert a kőművesi épen olyan, mint a maltheser. Félig pap,félig katona. Néha tömjén van kezébe, melyet a teremtés istenéneknyújt be, néha kard, melylyel az ártatlanságot védelmezi”. Eddig az érdekes részlet. Folytatása e levelezésben nincsen, da-czára annak, hogy Kazinczy fel is ajánlja Arankának, miszerint etárgyról szívesen correspondeál vele. De van folytatása a történelemben s ez Kazinczynak 1794-évielfogatása a Martinovics-féle összeesküvésben levő bűnrészességi gyanúalapján s a kőműveseknek, vagy mint őket a papság útmutatásaszerint nevezni szokták, a j a c o b i n u s o k n a k üldöztetése. Bacsányi 1793. február 10-ről azt írja Arankának: „Itt afranczia módon gondolkodó emberekre nagyon vigyáznak; s a j ó z a n u lo k o s k o d ó és b e s z é l ő e m b e r e k e t is h a m a r Ja k o b i n usok-n a k n e v e z i k . A papok különösen űzik régi mesterségöket; megnem gondolván a vakok, hogy annál inkább ártanak rósz ügyüknek sannál inkább siettetik, bizonyos veszedelmöket. Én mindazokból, amiket történni hallok és látok, nem hozhatok ki egyebet, hanem,hogy elmúlhatlan a mi hazánkban is a revolutio; még pedig, mivel azésznek józan világossága előre nem ment, revolution a la Hora etKloska fog lenni. — De mit gondolnak ezzel, ha szinte átlátják is, azilyen emberek? Nekem azt merte két esztendővel egy valaki mondani:Mintsem a mi religiónkban legkevesebb változás legyen (tudjuk, mit
    • — 91 —értenek ők a religio neve alatt) inkább veszszen el az egész magyarhaza) Még világosabb bizonyság Kazinczy egyik Cserey Farkashozírt levele, melyet a „Reform” közelebb közölt, melyben Kazinczyannak bebizonyítására, hogy az ő jellemében nincs rettenés, az őszótárában nem fordul elő ez az szó: félek ⎯ a következő esetetmondja el. „Már fogdostak némelyeket 1794-ben, midőn Abaúj-vármegye gyűlést tartott és publicálta azon parancsolatot, hogy egyKassán költ írás: „A kőművesek jakobinusok” confiscáltassék; egyvalaki felém fordult, a ki hallgattam s ezt mondta: quid-quid sit,Latomi sunt Jacobini. Erre, minthogy e felém fordulás provocált,felkeltem s bátor képpel és hanggal ezt feleltem: Civitatem miscereet reges sicario more tollere non Latomorum, sed Jesuitarum.” Hogyan lett Kazinczy Ferencz kőművessé — fölöttébb érdeke-sen írja le nagy előszeretettel összeállított munkájában Kazinczy mélyismerője és ifjúkori barátja T o l d y F e r e n c z (Kazinczy és kora am. akadémia kiadása Pest 1859.) Ebben is annyi érdekes és tanulsá-gos szabadkőműves-történelmi részlet van összehalmozva és pedigKazinczynak saját naplójegyzeteiből, hogy lehetetlen megtagadnommagamtól e rövid fejezet közlését különösen azért, mert Toldynak emunkája kevésbé ismeretes és közkézen nem igen forog. „Volt mégis egy kör, — mondja Toldy — itt is másutt sokfelé,melyben a jobb lelkek egyesülhettek, s előadások, eszmecsere, közöstettek és közös mulatságokban pótolékot leltek az elmálladozó társa-ság szétdaraboltsága és silányságaért, tért a fejlődésre s a jónak tevé-sére, melyet akkor az institutiók még nem nyújtottak; de ez egyesü-lés, mint egyetemes-emberi, nem a nemzeti és irodalmi mezőn, hanemaz erkölcsi-társadalmin működött. A szabad kőművesek községét ér-tem. Kazinczynak ehhez való viszonyát annál kevésbbé mellőzhettem,mert ha közvetlenül nem az íróra tartozik is, tartozik rá mint emberre,mely két oldal nála mindig a legszorosb öszhangzatban állott; s mertez hozta őt szoros összeköttetésbe azon férfiúval, ki egyik legvalódibbs legállandóbb barátja lett az életben, s neki hivatalt s egykor hitvestvolt adandó. „Egy estve — többnyire magát fogom beszéltetni, merte helyt sem többet sem egyebet én nem mondhatok — egy estve egybarátomnál gyűlénk összve, tiszta és tisztátlan lelkek mint a szentPéter lepléé, s a beszéd a kőművességre fordult. Mily bolondság,monda az egyik, oly társaságba, oly titkos társaságba lépni, melynekcélját, törvényeit, tagjait egyen kettőn kívül nem ismerjük, s csakazért, hogy ez által csilloghassunk, csak azért, hogy azt mondhassuk
    • — 92 —magunknak, hogy mi jobbak vagyunk mint mások. Én pedig, mon-dám, . . nagy tűzzel, nem ismerek nagyobb szerencsét mint azt, havalaki kőművessé lehetett. És, hogy valaki közzületek azt ne gondolja,hogy én magamat kőművesnek akarom vétetni, kimondom, hogy aznem vagyok, de hogy meg nem szűnök mindent elkövetni a mi szük-ség, mind addig, míg azzá lehetek. Nem elég-e az a biztatás, hogyott minden vallás tiszteletben van? s mindenki azt követheti ereszben,a mit lelkiismerete javall? Nem elég, hogy az uralkodás ellen munká-jokban semmi sincs? és hogy ők új tisztet s kötelességet senkire nemtesznek, de azt, a mire minden köteles, még szentebbül kívánják?Rossz és érdemetlen tagot semmi társaság nem óhajt, semmi nem tűr.A kőművesség tehát jókat keres, jókat vesz fel. (És oztán az a szépegység, mely nem születést, nem fényt, hanen érdemet tekint!Ferencz császár, a Mária Terézia férje, egy lózsiban egy consiliári-ussal, egy concipistával, egy hadnagygyal, egy franciscánussal, egykálvinista vagy egy rác pappal, s ott feltett süveggel mindenike, sott mint barát és barát, mint testvér és testvér! Képzelhettek-e iste-nibb pillantást, mint az volna, ha őket látnátok a virtus nevébenegyesítve? — Ketten hárman ellenem kiáltanak; én meghagyom,mondám, kinek-kinek a maga vélekedését, s elégnek nézem, ha a ma-gamét elmondhatom. De még egyszer: meg nem szűnök mindaddigzörgetni, mihelyt megtudhatom, hol kell, míg azzá nem leszek.Gyönyörűség annak a társaságnak lenni tagjává, melyben Kelemenpápa a XIII. és XIV., s Fridrich, Ferenc és Swieten voltak.” S ímeez volt a szerencsés perc» „Késő éjjel eloszlánk, folytatja, kiki szállá-sára. Fráter István megszólít, maga maradván velem, ha igazán szán-dékom-e kőműves lenni? De hogy kételkedhetel szavaim felől? mon-dám, s ismét előbbi tüzemmel. Tehát, barátom, én vagyok az, a kineked kimutatom az utat. S te az vagy-e? kiálték, s nyakába borul-tam; imhol már kőművesi csókkal csókollak meg. Most, monda Fráter,nem mondhatok többet; de imhol a kőművesi tilalom; soha többészándékodról senkinek nem szólasz; én elindítom dolgodat, s mikorideje lesz, neked hírt adok.” A dolog azonban húzódott. Azon évi (1783) sz. István törvény-szakára ismét Pesten jelenvén meg, Berzeviczy Gergelytől, kivel aFejér-Farkas étteremében találkozék, érté meg, hogy az itt megszál-lott gróf Török József, a debreceni kerületi tábla ülnöke, szabad kő-műves; hogy a legközelebbi lózsi b. Orczy József (a tábornok-költőfia, maga is költő s a pesti híres kert alkotója) elnöklete alatt septemb.1. tartatik meg, s buzdíttatott általa, nyerné meg Török pártfogását,
    • — 93 —s midőn célt fogott érni, emlékeznék meg őróla is. Kazinczynak többsem kellé; legott ebéd után felment a grófhoz. — De ismét magátbeszél tetem, mert e jelenetek ezen rend óvatos eljárására vetnek némivilágot mind tagjai titokban tartása, mind emberei megválasztásában.— „Mutatám, hogy vele titkosan akarok szólani; de oly sokan voltakkörűié, hogy lehetetlen volt szólanom. Haza mentem, megírám leve-lemet oly szándékkal, hogy ha Törökkel szólhatok, szólok; ha nemszólhatok, kérni fogom, hogy levelemet olvassa meg. Másnap kilesém,lehetek-e vele. Mindég tele volt szobája, így tizenkettedfélkor hozzábelépek. Méltóságos gróf, mondám, én már tegnap óhajtottam a mélt.úrral szólhatni. Nem lehetett. Most is mindég jönnek mennek a ven-dégek; vagy zárkózzék el egy két pillanatra velem, vagy vegye általe levelemet, olvassa meg s adja vissza. A legöldöklőbb lomhasággaláltalveszi, s olvassa. Nyílik az ajtó, s belép egy valaki. Török megszó-lal: ,Uram, Kazinczy úr engem arra kér, hogy tegyem kőművessé.Én nem tudom, micsoda pajkosság volt az valakiben, hogy rajtammagát mulassa, s K. urat megcsalja azt mondván, hogy én kőművesvagyok, s boldogíthatom szándékában. A levél szép, de nem nekemszól.’ Az az impertinens ember általveszi levelemet, olvassa, s éncsaknem összeroskadtam haragomban. Ezzel elmegyen. Török foly-tatja az olvasást. Jő egy második, s Török ennek is kezébe adja a le-velet. Mélt. gróf, mondám, ezt nem vártam. Levelem mutatja, hogyha a gróf személyében megcsalatkoztam is, szándékom tiszteletes, slépésem nem gondolatlan. Ezt a gróf, profánus létére is, kénytelentisztelni. Mi ad just a grófnak az én titkom közössé tételére? mi közeezeknek az uraknak az én dolgomhoz? — ’Követem az urat, mondaTörök; a váratlan megszólítás, s ez az egész előttem nem ismert dologengem egészen megzavart. Nem kellett volna nekik mutatnom, de atett meg van téve. Imhol visszaadom az úr levelét azon szent ígérettel,hogy az úr megszólításával visszaélni nem fogok. Higyjen nekem azúr, az urat megcsalták, midőn engem mondottak annak, a ki az uratszándékában boldogíthatom; azonban belé fonattatva a dologba,engedjen az úr nekem egy kérdést. Azt beszélli az egész világ, hogyGirálton és a Szirmayak közt vagyon egy lózsi. Az úr azon a tájonlakik: miért nem keresi az úr a felvételt ott, és miért itt?’ — ,Én ottkőműves soha nem leszek, mondám, soha! azok a magok vad liberti-nismusokkal, mely nem ismer semmi szentet, semmi tiszteletest, nemaz én embereim. Szánom és szeretem némelyikét, de társaságokat s avélek lételt kerülöm. — ,Úgy nem szolgálhatok az úrnak csak taná-csommal is. Uram, itt mindig jönnek mennek; nem szólhatunk szaba-
    • — 94 —don, s én nem akarom azt gondoltatni, hogy titkunk van. Minek ez?Nem tetszik enni jönni? Menjünk.’ A grádicson megfordul: ,Uram, amit az úr nekem a giráltiak felől monda, jutalmat érdemel. Gyönyör-ködve hallám azt. Hallja tehát az úr: én kőműves vagyok, s életemegyik boldogságának azt tartom, hogy az vagyok. Az úron azonbannem segíthetek, mert az nem rajtam áll. Annyit mondhatok, hogyseptemb. I. itt lózsi nem lesz; az úr tehát nyugton lehet. Be fogomjelenteni az urat ott a hol kell, s egy hét alatt venni fogja válaszomat,s talán egy más valaki által. Azonban e pillantat olta az úr candidá-tus, s az első tilalom az, hogy ezentúl sem kőművesnek, sem profánus-nak szólani a dolog felől nem szabad. Az úr szem alatt van, s mindenlépéseit lesni fogják. Az asztalnál tegyen úgy az úr, mintha velemsemmi dolga nem volna.’—” Pár nap múlva Kazinczy az elutazógróftól búcsút vett; s kevéssel utóbb a pesti hídon egy ismeretlencsatlakozék hozzá, és sokáig múlatván vele, azon jelentéssel vála eltőle, hogy ő van kiküldve tudósítani, hogy jelentése örömmel fogadta-tott, s a törvényszék végével haza mén vén, szürettájban ott veendi alevelet, mely megtanítja, mit tegyen. Megjött a hegyaljai szüret ideje, s Kazinczy Tályán volt. Delevelet nem vett. Azonban ez alkalommal s itt ismerkedék meg grófTörök Lajossal, s már itt van helyén, hogy beiktassam azon sorokat,melyekben élete e hű barátjának s egykori ipának oly szép emléketállított. „Tályán láttam ötét legelébb (1783) november 2. a szüretreösszegyűlt uraságok sokaságában, és soha rám ez a nap azóta fel nemvirradt, hogy azt meg ne ünneplettem volna. A mint őt ismerém to-vább a legtisztább, legnemesebb lelkű halandónak, úgy el nem tudéktelni első meglátásakor ott nemes módja csudálásában, mely minek-előtte lelkét a sok és nagy csapások leverek, őtet minden mások feletttündököltette. A szív jósága, melegsége, gyanúsnak tetszik másoknál,mert módjok eltanult, vagy nincs megnemesítve a szebb nevelés által:Töröknél, ki Bécsben nagy társaságokban töltötte gyermeki éveit is,még az eltanult mód sem látszék eltanult módnak; minden cselekede-tében, minden mozdulataiban, minden szavában, pillanatában festettemagát a szív, s jelenléte mágusi erővel parancsola csendes tiszteléstvalahol megjelenne, igen, még a vadak közt. Ki vala boldogabb mintén, midőn Tályán velem szóla! ki vala boldogabb mint én, midőnMiskolcon januárius 16. arcomra nyoma első csókját!” — T. i. itt,Miskolcon, vala az, hogy január 15. 1784. Kazinczynak a rendbe fel-vételéről leendvén szó, Szulyóvszky László uti társa lózsiba hivatott.Előtte való éjjel a fogadóban ez kínálásokat tett vala neki, hogy, ha
    • — 95 —akarja, a girálti lózsiba felvéteti. De Kazinczy állhatatos maradt.„Megköszöntem ugyan — így beszélli maga — az ajánlást, de ma-gamtól egészen elhárítottam. Szulyóvszky, hogy kedvet csináljon rá,nekem sok holmit beszéllt a törvények s ceremóniák felől, nagyszerencsémre, mert e nélkül én, a ki mind ezek felől semmit nemtudtam, irtóztatóan meg voltam volna, eleven képzelődésem miatt,vágva. Mostan tehát félre vivén a szomszéd szobába, megszólíta:Micsoda ember uram öcsém? Én tegnap azt ajánlom, s ezt feleli, hogynem kell: most pedig lózsiba hivattatom, hol az uram öcsém felvételefelől lesz szó. Vállat voníték, s egy hangot sem feleltem, de megszó-rítám kezét, még pedig igen melegen.” — Másnap (16.-kán) estve ahadfogadó tiszt szállására vivé Szulyóvszky, s a sötét kamarában hozzáfogának felvevéséhez. A n a g y m e s t e r g r ó f T ö r ö k L a j o sv o l t . E l m o n d á a h i t e t , s az e l s ő k ő m ű v e s i c s ó k o t n e k iez a d á , a m á s o d i k a t az első ass i s tens V a y J ó z s e f , az1790-ki o r s z á g g y ű l é s e g y i k fő s z ó n o k a s k é s ő b b i sep-t e m v i r , és sorban a többi, kik „világot teremtenek Miskolcon,mely az egész tájra, mely az egész hazára kilövellé sugarait.” E szépközösség, melybe a huszonnégy éves fiatal férfi ezennel lépett, nemtarthata sokáig. József császár, egy 1785. decemb. 20. kibocsátottrendeletében, elismervén azon jót, mit a rend a felebaráti szeretetáltal a szegénység, a nevelés, úgy a tudományosság körül gyakorlott,az állam oltalma alá vette ugyan, de azon városokra szorítván, mely-lyékben valamely kormányszék van, hazánkban is megszűntek azoka pestin kívül, melyet gróf Draskovich János ezredes állított volt.Ennek szándéka — így beszélli Kazinczy — az volt, hogy mindenvármegyének minden jobb fejei oda kapcsoltassanak a felvétel által,és hogy ezek a föld savai készítsék el, az elméket a vallásbeli toleran-tia tanításinak elfogadására s gyakorlására. . . . A lózsi derekasanboldogult feltételében, s talán nem volt vármegye az országban, melya maga jobb fejei által azzal összecsatlódásban nem állott, a hovaannak jóltevő világa nem sugárlott. Midőn József a maga tolerantialeedictumát kiadta, a Draskovics lózsia már elkészítette volt az elmékets a mit József rendele, az a kőművesek gondolkozásához képest kevésis volt.” Ismételjük, mit már fönebb megjegyeztünk, hogy a múlt század-beli magyar szabadkőművesség pragmaticus történelmének megírásá-hoz ma még hiányzanak a kellő adatok. A kevésből is, ami rendel-kezésünkre áll, különösen Kazinczy becses jegyzeteiből, bőséges al-kalmunk volt meggyőződni a felől, hogy a múlt századbeli magyar
    • — 90 —szabadkőművesség törekvése, azon számos akadály daczára, melyly elmegküzdeni kényszerült; méltó volt a szabdkőművesség universaliterfönséges czéljaihoz, s hogy nem egy, de igen sok porszernmel járultaz a koreszmék megtestesítéséhez, mutatja többi közt azon görcsös ije-delem is, melylyel működésének minden egyes mozzanatát kísérte azabsolutisticus udvari környezet, mutatja az a mesterileg kigondolt csel-szövény, melybe az udvaronczok a szabadkőművességet belekeverni jó-nak látták, s mutatják a megfélemlítésnek azon véres eszközei, melyeta kőművesség elnémítására fölhasználni nem idegenkedtek. Ha a nemzettörténetírói egy részének gyöngesége következtében máskép látta is adolgokat, ha sikerült is különböző befolyásoknak elérni azt, hogy aMartinovics-féle összeesküvés részesei, mint megannyi vérengző tigrislőnek az újabb nemzedéknek bemutatva, — nem kételjük, hogy az elfogu-latlan igazság a költő szavai szerint ,,kitör a koporsóból és eget kér.”Erősen hisszük másfelül, hogy a ,,Corvin Mátyás” páholy által javas-latba hozott és el is fogadott kőművesi okmánykutatás hazai levéltárainkban oly adatokat fog napfényre hozni, melyek kétségtelenülbeigazolni fogják, hogy a magyar kőművességnek, mint olyannak, aMartinovics-féle összeesküvésben nem volt tényleges része, egyesegyénei pedig, ha túlbuzgóságból tán átlépték is az eszélyesség ha-tárát, oly bűnökkel, minők az állami és társadalmi rend fölforgatásá-nak szándéka, igazságosan nem vádolhatók. A reactio tehát, miként a történelemből tudjuk, dúsan föl-burjánozott s első gondja volt a franczia világvárosból átszármazottés gyújtó hatású koreszmék ápoló fészkeinek, a szabadkőműves pá-holyoknak elpusztítása. Nyomban a virágzás tetőpontjára következettaz. 1792-ben, mint láttuk, még a politikai hatóság engedélyével jelenmeg egy kőművesi védirat, 1794-ben pedig már érvényesül a szigorúkabinétparancs, mely szerint úgy Ausztriában, mint Magyarországonaz összes szabadkőműves páholyok bezárandók, Az epilogot, hogykőműveseinknek a titkos munkához kedvük ne kerekedhessék, a Mar-tinovics-féle véres sceneria és a kiváló kőműveseknek politikai üldö-zése képezte. A reactio elérte czélját, mert a kőműves kalapács Magyarorszá-gon csakugyan fekve maradt mintegy fél századig. Az emlékezetes1848. év hozta meg a föltámadást, mely azonban — fájdalom — nemlehetett tartós. A mártiusi események után a magyar fővárosbanmaga a lánglelkű K o s s u t h Lajos vette kezébe a kőművesek cso-portosításának ügyét, s megalakította a ” D i c s ő b b f é n y h a j n a l á-h ο z” czímű páholyt. Csak megalakította, mert az események csak-
    • — 97 —hamar más térre sodorták a nagy férfiút. A páholy mindannak daczárafönmaradt a szabadságharcz szerencsétlen bevégeztéig, számos tagotszámlált, de mint ily viharos időkben rendesen történni szokott, anapi politika áramlatától nem maradhatott távol, s megszűnt — mintaz angol „Freemasons Magazin” mondja ,,midőn 1849-ben a nemzetilelkesedés Windischgrätz, Jellasich és Haynau csordái által golyóvalés lőporral elfojtatott”. A kőművességet megint együtt látjuk fölkelni az alkotmányossághajnalcsillagával. 1861-ben az akkori celebritások közül Károlyi Ede,Csáky Tivadar és Kálmán, Teleky és Eszterházy István, Vay Béla,id. Komáromy György, Almássy Pál stb. voltak, kik „szent István”néven megalapították az új magyar páholyt, mely azonban az ország-gyűlés szétoszlatása után a constitutionalismus vérmes reményeivelegyidőben és egyenlő gyorsasággal szétmállott. A rendőrség nem tanultés nem feledett, nem tudott abban mást látni, mint egy politikaiclubbot és szétugrasztotta tagjait. L e w i s Lajos, az angolnyelvmagántanára az egyetemen nem egyszer tett ugyan kísérletet úgy azakkori pesti rendőrfőnökségnél, mint közvetlenül a bécsi kormánynális egy „jóérzelmű” német páholy létesítése végett, fáradozásait azonbansiker nem koronázta. Szerencsésebb volt a második felelős magyarkormánynál, mely azon álláspontra helyezkedve, hogy a társulásszabadsága a magyar törvényekben biztosítva van, egy páholy alakí-tása elé semmiféle nehézséget nem gördített, föltéve, ha a páholystatútumai vele közöltetnek s részére az ellenőrzés a tagok névsoroza-tának időnkinti közlésével biztosíttatik. E kellékeknek eleget téréLewis Lajos „ Z u r E i n i g k e i t i m V a t e r l a n d e ” czímmel létesí-tett egy német nyelven dolgozó páholyt, melyre Temesvárt a „zu den3 weissen Lilien” és több más következett. Lewis azonban úgy látszik,nem bírta nagy mértékben társainak rokonszenvét, mert az „Einigkeitim Vaterlande”-ból csakhamar kiváltak a magyarok, fölelevenítvéndr. B a k o d y T i v a d a r elnöklése mellett az 1861-ben elnyomott„Szt. I s t v á n ” - t . Lewis nemsokára ott hagyta az általa megalapított„Einigkeit im Vaterlande” czíműt és így létesítette a saját lakásánhíveiből a „zur Grossmuth” czímű páholyt, mely a törvényességkellékeit sokáig nélkülözte és sok viszontagság után legutóbb 1870 .jul.26-án fogadtatott az időközben megalakult „Magyar nagy Orient”védőszárnyai alá. 1870. január 30-án e páholyok symbolicus háromfokú nagypáholylyá egyesültek, élére állítván az ügynek, mint nagy-mestert, P u l s z k y Perenczet és kötelezőül elfogadván a bayreuthinagypáholy alkotmányát.
    • — 98 — E közben létrejött (1869.) Pesten egy 33. fokban dolgozó úgy-nevezett skót szertartású páholy is, alakulását a „szt. István” páholy1861-iki megalapítói egynémelyikének s több, Olaszországból ésSvájczból hazatért emigránsnak köszönvén. Ezen páholy a „ C o r v i nM á t y á s ” czímű volt, melynek a francziaországi nagy Oriens adottalkotmányt és törvényes elismerést, fölruházván őt egyszersmindazon jogokkal is, hogy mint a skót szertartású szabadkőművességanyapáholya e kőművesség szervezése körül teljes erőt fejthessen ki.Ennek főmesterévé az alapítása körül legtöbb érdemeket szerzett éslegtöbb buzgóságot kifejtett T ü r r István olasz altábornagy, főtiszt-viselőivé pedig J o a n n o v i c s György, Nyáry Albert br., KubinyiÁgoston sat. választattak meg. A szövetség terjedése ez új aerábanmajdnem rohamos és olyan mérvű volt, minőre a külföldi nemzetektörténetében sincs példa, világos jeléül annak, hogy az intézményközszükségletet pótolt. Politikai szereplő egyéniségek, a tudomány ésművészet terén, a közélet mezején kiváló helyt foglaló férfiak díszessora sietett magát a szövetségbe fölvétetni, a kőművesség közhasznúmunkájában részt veendő s csak is így történhetett, hogy rövid kétévvel a skót szertartása anyapáholy megalapítása után a kőművesszövetség annyira megerősödött, a fővárosban és a vidéken annyifiókpáholyt létesített, miszerint lehetségessé vált a magyar-skót sza-badkőművességet a franczia nagykelet gyámkodása alul emancipálniés B u d a p e s t e n úgy a kormánynyal, mint az összes hazai skót pá-holyokkal szemben egy önálló M a g y a r N a g y O r i e n s t létesíteni,melynek közigazgatási jogkörébe ma már nem kevesebb, mint t i z e n -k i l e n c z skót szertartásu páholy tartozik, az e z e r e t jóval meghala-dó tagszámmal. A Pulszky Ferencz elnöklete alatt álló symbolicus3 fokú nagypáholy, mint a magyar nagy Orienssel parallel kőművesifőhatóság szintén t i z e n h a t páholy fölött áll k i l e n c z s z á z éstöbb symbolicus kőművessel, kiknek száma azonban mindkét részen napról napra emelkedik. Ez a magyarországi két rítusú kőművességnek maihadereje s hogy már a szervezésnek úgyszólván legelső stádiumán is ilytekintélyes, s a társadalomban és közéletben már is számot tesz, s üdvösműködésének nyomait részint mint kezdeményező, részint mint foga-natosító annyi téren éreztette már eddig is, és végül, hogy irányateljesen kőművesi, amennyiben vallástól és politikától époly szigorún,mint amily szerencsésen távol tudta magát tartani, mind e jelenségek-ből méltán következtethetni fényes jövőjére. A két rítusú szabadkőművesi főhatóság teljesen elkülönítettszervezettel működik egymás mellett azon cartellszerződés alapján,
    • — 99 —mely a kettős közgyűlés által 1871. évi deczember havában megálla-píttatott és elfogadva lőn. A viszony a kettő közt, mint ezt a czélazonossága megkívánja, a lehető legbarátságosabb. A skót szertartásakőművességnek immár másodízben, ezúttal három év tartamára meg-választott nagymestere Joannovics György országgyűlési kép-viselő, a symbolicus három fokú nagypáholy nagymestere pedigP u l s z k y Ferencz a magyar nemz. múzeum igazgatója. A s k ó t n a g y O r i e n s alá tartoznak a következő páholyok: B u d a p e s t e n : a „ C o r v i n M á t y á s , ” alapíttatott 1869.jún. 4. — a „ H u m b o l d t , ” alapíttatott 1869. decz. 5. A „ Z u rA r b e i t , ” alap. 1871. jún. 6. — „ K ö n y v e s K á l m á n ” 1872. júl.26. — „ Ö s s z e t a r t á s ” 1872. april 9. - „ G r o s s m u t h ” 1872.jul. 26. — „ H u n g á r i a ” 1872. márcz. 9. Versetzen: „Egalitas” alap. 1870. decz. 3. Oravicza: ,,Cosmos” alap. 1870. márcz. 15. Érsekújvárt: ,,Concordian alap. 1870, ápr. 10. Aradon: „Fraternitas” alap. 1870. decz. 28. Beregszászon: „Világosság” alap. 1871. aug. 5. Kassán: „Haladás” alap. 1870. márcz. 20. Szathmárt: „Remény” alap. 1872. jan. 5. Unghvárt: „Egyenlőség” alap. 1872. máj. 24. B.-Csabán: „Béke” alap. 1872. ápr. 1. T e m e s v á r t : „Hunyady” alap. 1870. febr. 2. E páholyaszövetségtanács 1873. febr. l. határozatával megszüntetve lőn. F e h é r t e m p l o m o n : „Zum Fels der Wahrheit” alap. 1873.február hóban. Szamosújvárt: „Phőnix” alap. 1872. máj. 4. A symbolicus három fokú n a g y p á h o l y alá pedig tartoznaka következők: B u d a p e s t e n : „Szt. István” — az „Alte Getreue” - „Ha-ladás” — „Einigkeit im Vaterlande“ — és a „Galilei” Budán. Aradon: „Széchenyi.” Baján: „Honszeretet.” Újaradon: „Petőfi”. Lippán: „Concordia.” Temesvárt: „Zu den drei weissen Lilien.” Szegeden: „Árpád.” Győrött: „Kisfaludy Károly.” és „Kisfaludy Sándor.” Pozsonyban: „Zur Wahrheit” és „Zur Verschwiegenheit.” Oravicz á n : „Glückauf.”
    • — 100 — B u k a r e s t b e n : „ Zur Brüderlichkeit.” S o p r o n b a n is van páholy „Zur Verbrüderung” czímmel,mely azonban a hamburgi nagypáholyt vallja főhatóságának. Végül a nagypáholy alá tartozik a L a j t a szt. M i k l ó s o n(Neudörfl) dolgozó „Humanitás”, melynek tagjait kizárólag bécsi éslinczi kőművesek képezik, kik Ausztriában el leven tiltva a kőműves-ség gyakorlása, nem csekély áldozattal Magyarországba járnak át kéthetenkint ülésezni. Az irodalmi kapcsot a magyar szabadkőművesek közt két, borí-tékban szétküldött, tehát kézirat gyanánt tekintendő közlöny képezi,a ,,S z a b a d k ő m ű v e s i F i g y e l ő ” és a ,,Kelet”, mindkettőmegjelen magyar és német kiadásban, az előbbi két hetenkint, ezutóbbi időhöz nem kötve, havi füzetekben. Emellett a magyar nagyOriensnek van még külön hivatalos lapja, a rendeletek és körözvényekkibocsátására.
    • Zárszó. Tisztelendő Bartha Tamás úrnak. Majdnem teljesen kiszedve volt már e művecske, midőn egy ter-jedelmes, érseki bőkezűséggel és pompával kiállított, 242 lapra rugómunkát juttatott kezeimbe Sartori úrnak pesti „katholikus” könyv-kereskedése. A munka teljes czíme a bekövetkező: „A s z a b a d -kőművesség. — K i m e r í t ő f e l v i l á g o s í t á s u l a magyarint e l l i g e n t i a s z á m á r a í r t a Dr. B a r t ha Ta m á s, E g e r -b e n n y o m a t o t t az é r s e k i l y c e u m i k ö n y v n y o m d á b a n . Ez lévén tudtommal az első nagyobb terjedelmű munka, melymagyar nyelven a szabadkőművesség ellen ultramontán részről in-téztetik, lehetetlen, hogy könyvecském záradékául azt már csak czí-mének arrogáns voltánál fogva is meg ne érintsem. ,,Igen jól tudjuk — mondja szerző e művének előszavában —Orleans főpapjával, hogy e tér hálátlan, mert védelem nélkül tesszükki magunkat az ellenségnek; kevesen vagyunk; gyengéknek érezzükmagunkat egy egész ellenséges hadsereg ellenében, melyek m i n d e nt a g j a f ö l k e l ellenünk, a n é l k ü l , h o g y t u d n ó k , me-l y i k n e k vá l a s z o l j unk”. Nyugodjék meg tisztelendő úr, a veszedelem nem oly nagy.Sem ön, sem theológus növendékei nem keltek még föl soha kielégítet-lenül a zirczi apátság asztalától azért, mert Magyarországon már a2000-et meghaladja a kőművesek száma. Abból nem háramlik önre baj— tisztelt egykori collegám — hogy könyvet ír a szabadkőművesekellen, de ha g y a r l ó és valótlanságokkal béllelt könyvet ír, az termé-szetesen más. Itt már aztán a nyilvánossággal szemben viselnie kellgyarlóságának ódiumát. Tisztán ez okért, és nem mintha könyvé-től a magyar intelligentiát féltené a magyar szabadkőművesség, vagymintha annak a megérdemeltnél több fontosságot tulajdonítana,nyeri ön tőlem e pár sornyi feleletet, tőlem, kit személyesen is is-mer, ki tehát nem láthatlan ellenség önre nézve. Gyarlóbb, éretlenebb, gyermekes invectivákkal és tapasztalást,történelmet egyiránt kíméletlenül megvetőbb könyvet Magyar-
    • — 102 —országon még nem írt olyan ember, a kinek a neve előtt a doctortitulus fityeg, mint ez a kérdéses mű. Esetlen compilátio az Kettelerelfogult, de okos, Ségur abbé hazug és Findel félremagyarázotthistóriai könyveiből. Hogy ez a „magyar intelligentia kimerítő fel-világosítására” czélzó mű minő logikával és tárgyismerettel vanösszeállítva, erre legyen elég egyetlen példát fölhoznunk. Szerző előszavában — Ketteler után — ezeket mondja: „Ez —·a szabadkőművesség — alapjában titkos szövetség, melynek tag-jai magukat eskü, fogadalom vagy legalább becsületszóval köteleznitartoznak a páholytörvények, a részvevők, s be-és kifelé irá-nyuló egész működésük legszigorúbb titokbantar-tására”. Továbbá: „Az egész világon egyedül a szabadkőművesség képeztényleg s igényel elvileg nevezetes kivételt. Egyedül ez az, melyrőlcsekély kivétellel a nyilvános sajtó nem beszél, s amely nem akarja,hogy róla beszéljenek. Míg a sajtó minden viszonyról beszél és ítél,mely az embereket érdekli: egyedül a szabadkőművesség képezi áta-lános európai megegyezés folytán a „nebántsd-virágot.” E jelenségközvetlen bizonyítéka azon mérhetlen hatalomnak, melyet a szabad-kőművesség e világban gyakorol. Egyedül csak neki van még uralkodóbefolyása a sajtóra, mert csak így magyarázható meg ezen állapot;egyúttal pedig az is világos, hogy ezen állapot észellenes és elvisel-hetlen. Gondolkodjék bár valaki a szabadkőművességről, amint nekitetszik, azt még sem tagadhatjuk, hogy s zerföl ö t t érdekes-nek kell l e n n i a z t minden o l d a l r ó l megismerni.” És daczára annak, hogy a Compilator úr egy általa tekintélygyanánt idézett író eme szavaival igazolja azt, hogy lehetetlenség aszabadkőművesek valódi működését egy nem szabadkőművesnekmegismerni, titkaikba behatolni, következéskép azokról, amit nemtudhat, ítéletet mondani, ugyan-e lap alján így folytatja: „Jelen füzetünkből ki fog tűnni, hogy a szabadkőművességnemcsakhogy nem „segélyző egylet”, „jótékonysági társulat” ártatlanés szeretetet lehelő testvérület” mint a világot ámítják, — hanemellenkezőleg vallásellenes és állam veszélyes társulat, oly intézmény,mely ellensége az egyednek, családnak, államnak,társadalomnak, és m i n d e n positív vallásnak; szó-v a l e m b e r t e l e n és i s t e n t e l e n szövetség, m e l y az e m-bert m él t ó s ág át ó l (!) lelkiismeretétől (!!) műve1t-ségétől(!!!) erkölcsösségétől(!!!!)szabadságától(!!!!!)
    • — 103 —h a z á j á t ó l ( ! ! ! ! ! ! ) h i t é tő l é s ö r ö k b o l d o g s á g á t ó l m e g -fosztani igyekszik.” Eltekintve azon lapidaris szellemi szegénységtől, mely Barthaúrnak e legutóbbi e r e d e t i szavaiban nyilvánul, tisztán ,,eredeti” logi-kájára való tekintetből is hogy kívánhatná még valaki komolyan,hogy Bartha úr könyvének tudományos czáfolatába bocsátkozzunk? De talán valamely hitehagyott magyar kőműves oktatta beBartha urat specialiter a magyar szabadkőművesség titkaiba, hogyily alapos bírálatból merített ítéletet mondhatott a magyar szabad-kőművesség fölött? Lássuk, mit tud a mi speciális viszonyainkról. „Köztudomású dolog, hogy t i z e n k é t magyar városban nyi-tottak eddig páholyokat. Budapesten n é g y páholyban működneka mindkét szertartású testvérek. Érsekújváron, Pozsonyban, Sopron-ban és Győrött egy-egy páholyt látunk. Aradon, Baján és Szegedenhasonlókép egyre akadunk; de Temesvárott már kettőben is alig fér-nek a vakoló hősei. A magas kormány engedélyével nem régen ala-pítottak a határőrvidéken, Fehértemplomban. A jó erdélyiek semmaradhattak mentten tőlök, Kolozsvárott és Nagy-Szebenben szinténmegnyíltak már páholyaik.” „Már nem is csinálnak létezésükből titkot. Nyilvánosan szer-kesztenek Budapesten három lapot. A „Hajnalt” Harrach szerkesztié v e k ó t a ; az idén pedig a „Szabadkőművesi figyelő” indult meg.Szerkeszti Hollós László, a magyar nagy Oriens titkára, 18. fokú skótrítusú szabadkőműves (A harmadikkal adós maradt.) Ez minden, amit Bartha úr a magyar szabadkőművesség spe-ciális viszonyairól tud. Hogy értesülése mennyire alapos, azt köny-vünknek a magyar szabadkőművességről szóló utolsó fejezetéből lát-hatja mindenki. Ő tizenkét magyar városról tud, melyben páholyvan, holott csupán a magyar nagy Oriens alatt 19. áll, az összes pá-holyok száma pedig jóval meghaladja a 30-at, Kolozsvárt és Szeben-ben ugyan történetesen nincs páholy, Harrach sem szerkeszthetiugyan többé a „Hajnal” czímű lapot, minthogy azt a közgyűlés múltdeczember hóban beszüntette, — ezek azonban csekélységek egy oly„alapos értesülésű” historicusra nézve, mint aminő Bartha úr. Őazért ítél a maga kényelmes zirczi theologiai triposzáról elevenek ésholtak fölött ad majorem abbatiae zircziensis gloriam. Ő azért nagyember és bámultatik szerzetében kétségkívül. Ha így halad, még sokraviheti, mert ekkora helyszíni ismeretekkel s ily tudományos appará-tussal jövő esztendőre megírhatja Sachalin sziget ,,kimerítő geológiaiviszonyait” is.
    • — 104 — Azt, hogy „egyházmegyék” szerint osztja föl a ,,tisztelendő”compilátor a v i l á g o t , még meglehet együgyűségének bocsátani,hiszen Zircz mezővárosa minden oldalról hegyekkel van körülvéve,honnan bizonyos szellemi látkörre van szüksége az embernek, hogyaz orra hegyénél tovább is lásson, hanem hogy elegendő vakmerő-séggel és elvetemültséggel bírt leírni könyvében ezt a passust:„ o n n a n r a g y o g n a k e l é n k k o r u n k f o r r a d a l m i i s t e n t e-l e n s é g é n e k c s a k n e m v a l a m e n n y i c o r y p h e u s a i , Mazzi-ni G a r i b a l d i , K o s s u t h L a j o s , J u a r e z ” — ezt már bűnöslelkének bocsássa meg a római pápa. Ily gyalázatos hazafiatlanságégbe kiáltó vétke alul csak ő absolválhat. Lássa Bartha Tamás úr, ez az önök szerencsétlensége, hogyeszüket, (ha van) szívüket, (ha van) tollukat bérbe adják olyan érde-keknek, melyek sem nem az önökéi, sem az emberiségéi, sem azegyházéi, sem az istenségei. És ez az „igazságszerető” „nemes fegyve-rekkel” küzdő ellenfél a sokat dédelgetett magyar alapságnak egy„tudományosan képzett” fiatal tagja! . . . Önökre nézve hát nem léte-zik a történelem, nem a mindennapi életből merített, vagy legalábbmeríthető tanulság? Pedig nyomait észlelhetnék önök a saját közvetlenkörnyezetükben, ha nem azért volnának szemeik, hogy ne lássanak,füleik, hogy ne halljanak. Vos non estis sal mundi. Azok közt, akikreaz üdvözítő e jellemző szavakat alkalmazta s az egyháznak önhezhasonló lelkiismeretű fegyverhordozói közt határtalan nagy a különb-ség. Azok nemcsak hirdették, de gyakorolták is a morálnak fönségesvallását, melyet önök kenyérkeresetté aljasítottak le, szerették fele-barátaikat, nem ítéltek, hogy ne ítéltessenek és mindenek fölött nemhazudtak. Pedig nekik is nehéz küzdelmeik voltak, nehezebbek, mintaminőket önöknek kell napjainkban a szabadkőműves szövetséggelfolytatniuk, de aljas fegyverekhez azért nem nyúltak. És csodálatos,ön ne tudná ezt, ki épen a biblia exegesisében tanúsított jártasságaértnyerte neve mellé a dr. betűket? Mit tenne ön, ha az ön által gyalázatosan rágalmazott magyarszabadkőművesek eléggé fontosnak tartanák önt arra, hogy ön ellenbecsületsértési keresetet indítsanak egyénenkint? Ha hivatkoznánakarra, hogy ők egytől egyig békés polgárai az államnak, sőt legnagyobbrészük a közügyek szolgálatában őszült meg, szerzett magának a leg-magasabb helyről elismerést. Ha bebizonyítanák, hogy mint kőművesekkerestek és találtak egy szűk kört, hol válogatott becsületes emberektársaságában levethessék magukról az anyagi élet nehéz porköpenyét,ahol emberekké válhassanak e szónak nemesen fölfogott értelmében;
    • — 105 —ha bebizonyítanák, hogy mi másért sem fáradtak és hoztak súlyosanyagi és erkölcsi áldozatokat, mint hogy a közművelődés eszközeitszaporíthassák, akadályait elháríthassák, az emberiség látkörét szélesít-hessék, hogy iskolát adhassanak az ön bűne nélkül visszamaradt butatömegnek, menhelyet a szegény kitett árvának, hajlékot a koldulninem tudó s így éhenhalásra kárhoztatott szerencsétlen aggastyánnak.Mit tenne ön, ha mindezt kétségtelen tényekkel, elvitázhatlan adatok-kal igazolnák be rágalmazó gyanúsítása ellenében? mert higyje eltisztelendő úr, ily bizonyíték az ifjú magyar szabadkőművesség életé-ből is tömérdek állana rendelkezésünkre. Megírhattam volna jelenkönyvecskémben is mindezt ékesen, szövetségünkre nézve előnyösen,de hogy ön és társai tudomásával bírjanak ilyeneknek, arra a szabad-kőműves súlyt nem fektet. Őneki szabadalma van ahhoz, hogy hívenértelmezhesse az írás tanácsát: a bal ne tudja, mit teszen a jobb. És aki így munkál éjjel és nappal, az lenne ellensége „az egyed-nek, családnak, államnak”, az a szövetség, melynek tagjai ily munká-sokból állanak, az volna oly szövetség, mely az embert „méltóságá-tól, lelkiismeretétől, műveltségétől, erkölcsösségétől, hazájától”megfosztani igyekszik? Ki hinné ezt el önnek, ifjú barátom, önnek,akinek összes eddigi érdeme abból áll, hogy fogyasztani segítette azelőszállási 48.000 holdas uradalom jövedelmeit. Egyébiránt „Die Todten reiten schnell”. Megbocsátjuk önnekez ártatlan erőlködését — csak saját lelkiismeretével tudja öneligazítani a dolgát.
    • TARTALOM-JEGYZÉK. Lap.Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3I. Átalános rész. (Miben áll a szabadkőművesség?) . . . . . . . . . . . . . . 5II. Α szabadkőművesség története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16III. A szabadkőművesség fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24IV. A mai szabadkőművesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35V. A szabadkőművesség részletes története . . . . . . . . . . . . . . . . 38 a) Anglia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 b) Írland . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 c) Skótia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 d) Francziaország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 e) Németország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 f) Németalföld és Belgium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 g) Dánia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 h) Svédország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 i) Lengyelország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 j) Oroszország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 k) Sweicz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 1) Olaszország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 m) Spanyolország . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 n) Portugallia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 o) Görög- és Törökország . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 p) Az amerikai Egyesült Államok . . . . . . . . . . . . . . . 77 q) Délamerika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 r) Afrika, Ázsia, Ausztrália . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79VI. A szabadkőművesség Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . 80Zárszó.......................................................................................................................... 101