1. Itt most ugranom kell
egy kicsit, hiszen az elbe-
szélésemben új évezred és
évszázad következik, ahol
két jelentõs esemény tör-
tént a világban, ezáltal az
életünkben is. Az egyik a
magyar forradalom és sza-
badságharc ötvenedik év-
fordulója, a másik a 9/11-
ként ismert muszlim ter-
rortámadás New York és
Amerika ellen.
A 2001. szeptember 26-
án megjelent Magyarság-
ban a következõket írtam!
A World Trade Center
ikertornyai megszokott tar-
tozékai a New York-i város-
képnek, valószínûtlennek
tûnik, hogy az egyik füstö-
lög. A képernyõ jobb olda-
lán feltûnt repülõgép látvá-
nyasemadokotazizgalom-
ra, hiszen hozzátartozik a
nagyvárosi panorámához.
Azután a gép lassan eltû-
nik a szem elõl, az északi
torony mögött, majd gigan-
tikus tûzfelhõvé változik. A
látvány, a kép annyira való-
szerûtlen, hogy várom a
hirdetés szövegváltását,
amelyben egy új, holly-
woodi kolosszális filmalko-
tás bemutatását közlik a
nézõkkel.
Azonban rögtön kide-
rült, itt teljesen másról van
szó. A szemünk láttára le-
játszódott, minden képze-
letet felülmúló katasztrófa
élõ tanúi lettünk. A képen
elém tárult látvány annyira
hihetetlen és elképzelhe-
tetlen volt, hogy percekbe
telt, míg az esemény valós
történetként felszívódott
az érzelmemben és értel-
memben.
A riporterek hisztériku-
san próbálták ecsetelni a
megmagyarázhatatlan ké-
peket, majd lassan, a tör-
téntek után 10-15 perccel
közölték terrorakció lehe-
tõségét.
Az órára nézve – azt hi-
szem, 8:25 lehetett – gyor-
san elkészültem, és útra
keltem a munkahelyemre.
Az út normális körülmé-
nyek között egyórányi, az-
nap a rádió híreit hallgatva
hosszabb idõt vett igénybe.
A máskor tülekedve szágul-
dó kocsik is lelassultak,
mindenki a rádiót hallgatta,
s a hírekre figyelt.
Az Edens Expressway
közelében lehettem, ami-
kor hír érkezett Washing-
tonból, ahol a Pentagon
épületét érte a támadás.
Az Egyesült Államok kato-
nai erejének központja,
szuperhatalmának áttör-
hetetlen szimbóluma orv-
támadás, terrorakció áldo-
zatává vált.
Miközben Washington-
ból tájékoztatnak, egy
újabb repülõgép-eltérítés
tényét közlik, azután a szo-
morú hírt, hogy a gép
Pittsburghtõl nyolcvan
mérföldnyire lezuhant.
A megszokott benzintöl-
tõ állomás mellett önkénte-
lenül ránézek a táblára, 1
dollár 85 cent a legolcsóbb
87-es oktánszámú benzin
ára, de mire eszembe jutott,
hogy feltöltsem a kocsimat,
magával rántott a forgalom.
A munkahelyemre beér-
ve furcsa kép fogad: az em-
berek egy tévékészülék
elõtt némán nézik az ese-
ményeket. A levegõ puska-
porral telt, mindenki bosz-
szúról beszél, bár lassan rá-
eszméltek arra, hogy látha-
tatlan ellenséggel állnak
szemben.
A tornyok összeomlása,
az épületbõl kiugró embe-
rek, majd a rémülten mene-
külõk látványa odaszegezte
szemüket a kis készülékre.
Ezen a keddi napon jófor-
mán senki sem dolgozott. A
telefonok is elnémultak,
egy normális munkanapon
szinte állandóan szól, ren-
delések jönnek, a kuncsaf-
tok munkákról érdeklõd-
nek, mikor lesz kész, mikor
szállítjuk le már végre a be-
ígért árut.
A tévében rendkívüli in-
tézkedésekrõl hallunk, az
ország polgári légiköz-
lekedését leállították. Bezár-
tak a repterek is. Az elnök,
George W. Bush Floridából
elõbb Louisiánába repült,
majd az életéért felelõs
Secret Service Nebraskába
repítette, ahol az e célra épí-
tett bombabiztos bunkerba
tuszkolták. Legalább az el-
nök életben van.
A tévébõl hallottuk, hogy
a Pittsburgh mellett lezu-
hant gép célja az elnököt
szállítóAirForceOnefelrob-
bantása lett volna, persze le-
hetséges, hogy a támadás a
Fehér Ház vagy a Capito-
lium épülete ellen irányult.
A terroristák aljas tervét
keresztülhúzta a gép utasa-
inak hõsies, önfeláldozó
küzdelme, amely eredmé-
nyeként a hatalmas Boeing
757-es repülõgép 45 utassal
és a személyzettel együtt,
lakatlan területre zuhant.
Szeretteimet hívtam tele-
fonon. Fiam röviden közli
velem, minden rendben
van, ugyanezt hallottam
életem párjától is. Persze,
nem volt okom velük kap-
csolatban izgalomra, hi-
szen Chicagóban élünk va-
lamennyien, de jó volt a
hangjukat hallani.
K Ö Z É L E T – 9. oldal2016. január 2. – 01. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
A munkahelyen korán
zárunk, jó másfél órával a
megszokott idõ elõtt. Az
utakon már megkezdõdött
a csúcsforgalom. A rádió-
ban arról beszélnek, hogy
egyes benzintöltõ állomá-
son 4-5, sõt 6 dollárt kérnek
egy gallon benzinért.
Gyorsan megállok az elsõ
kútnál, és 1 dollár 91 centes
üzemanyaggal feltöltöm a
félig üres tartályomat. Ez
voltalegmagasabbárakriti-
kus napokban, amit benzi-
nért fizettem, mert Chicagó-
ban,mintazországtöbbiré-
szén, a benzinárak inkább
estek, mintsem emelkedtek.
Amikor ezeket a sorokat
írom, két héttel a katasztró-
fa után, a benzinárak 1 dol-
lár 70 cent körül mozogtak.
A szerencsétlenséget ki-
használni akaró üzletek el-
len pedig az államügyész
indított büntetõeljárást.
Esetenként 50 ezer dolláros
büntetést szabhat a lelket-
len kapzsi üzletemberekre,
cégekre.
Hazaérve rögtön a tévé
elé ültem, és milliónyi ame-
rikai honfitársammal együtt
babonázva néztem a képe-
ket,shallgattamariporterek
találgatásait. Mérnök bará-
tom hívott, aki arról mesélt,
hogy a vállalatánál dolgozó
fizikus és matematikus kol-
légák kiszámították, milyen
hatalmas hõenergia szaba-
dult fel a zuhanva összeom-
ló épületekben. Mint mon-
dotta, a hõmérséklet három-
négyszeresevoltannak,ami
azemberelégetéséhezszük-
séges, így várható, hogy sok
ezer ember porrá égett ma-
radványát képtelenség lesz
azonosítani.
Másnap kora reggel ba-
rátok, rokonok hívtak Ma-
gyarországról, s érdeklõd-
tek, mit szólok a megdöb-
bentõ tragédiához – az ott-
honiak választ nem várnak,
hiszmitmondhatnéknekik
arról, amit a saját szemük-
kel láttak, de jólesik, hogy
törõdnek velünk.
Az elsõ este George W.
Bush elnök beszédét közve-
títetteatévé,azordábrázatú
elnök fenyegetõ hangnem-
ben figyelmeztet: „Nem te-
szünk különbséget azok kö-
zött, akik elkövették a cse-
lekményeketésazokközött,
akik szállást, menedéket
nyújtanak számukra.”
Szerda reggel a munká-
ba vezetõ úton feltûnt a há-
zakat díszítõ sok ezer csilla-
gos-sávos, piros-fehér-kék
amerikai zászló látványa.
Félárbócra eresztett zászlók
a középületeken, zászlók a
házakon, buszokon, teher-
és személyautókon, zász-
lók mindenütt.
Délben sajtómegnyitóra
vagyok hivatalos, a chicagói
Art Múzeumba, az egye-
dülálló „Van Gogh and Gau-
guin The Studio of the
South” címû tárlatra. Az in-
duláselõttfélórávalhívnak,
a múzeum zárva van, a saj-
tófogadást késõbbi idõpont-
ra halasztották.
Este színházba mentem,
aShubertTheatre-benazúj
Broadway-musical The Full
Monty premierje volt; kicsit
szégyelltem magam, hogy a
világkatasztrófa másnapján
egy idétlen, blõd darab mar-
haságain nevetni tudtam.
Az élet megy tovább, az
óra csak azok számára állt
meg, akik az életüket veszí-
tették New Yorkban, Wa-
shingtonban és Pennsylva-
niában. Természetesen le-
mondhattam volna a pre-
miert, de éreztem, hogy kell
egy kis kikapcsolódás a fá-
rasztóanmonotonnáváltté-
vébámulástól.
Másnap dél felé gyászmi-
sét, megemlékezést sugároz
a rádió, az üvegtechniku-
sok, üvegfúvók a mûhely-
ben némán dolgoznak, csak
a lámpából kiáradó gáz és
oxigén okozta zaj hallható.
Máskor élénk beszélgetés-
sel, vidám zrikálódással fo-
lyik a munka, most egy szó
sem hangzik el.
A rádióból felváltva árad-
nak a vallásos és hazafias
dalok. Meglett emberek
könnyeznek, mindannyian
ugyanazt gondoljuk. Az író-
asztalon a telefon mintha
megnémult volna, mások is
a rádiót hallgatják.
Amerikaésazegészvilág
imádkozik. A szertartás vé-
get ért, de a nyomasztó ér-
zés velünk maradt. Miként
történhetett a szörnyû ka-
tasztrófa, miért áldozta fel
életét tizenkilenc elvakult, fi-
atal arab terrorista, miért
kellett sok ezer ártatlan em-
bernek meghalnia, miért?
Másnap reggel a falitáb-
lán Oszama bin Laden arc-
képét látom kiszegezve, raj-
ta célpont, közepébe kis já-
ték dárda – dart – van be-
szúrva, s a látvány tökélete-
senkifejeziakismûhelyben
uralkodó hangulatot. Pénte-
ki nap van, fizetést kapunk,
máskor a munkások a hét-
végi terveiket beszélik meg.
Négy közülük korábban
végez, golfozni mennek, ez-
úttal ez is elmaradt. Kora es-
te születésnapi partira va-
gyok meghívva, barátom át-
lépte a hetedik ikszet, más-
kor vidámabbak lennénk,
most visszafogott a hangu-
lat. Koccintunk ugyan az
ünnepelt egészségére,
eszünk,iszunk,majdsötéte-
déskor,jóvalhétóraelõttha-
zaindulok.
Evanstonba érve, a Main
Street és a Ridge Avenue
sarkán szokatlan forgalmi
dugóba kerülök. Ötször is
vált a lámpa, mire az útke-
resztezõdéshez érek, a
Ridge Avenue-n a járdán
mindkét oldalon százával
állnak az emberek. Kezük-
ben égõ mécses, sokan
zászlót lengetnek, némán.
Lenyûgözõ látvány.
A kétoldalt tölgyfákkal
díszített evanstoni Ridge
Avenue mindenkor a budai
Pasaréti útra emlékeztetett,
s most emberekkel telve
hátborzongató érzést kelt.
Felnõtt férfiak és nõk ve-
gyesen, tinédzserek és kis-
gyermekek egymás mellett,
kéz a kézben, némám tün-
tettek: amerikaiak vagyunk
és legyõzhetetlenek.
A forgalom lassan ment,
minden autós finoman ütö-
gette a dudát, halkan jelez-
ve, hogy együvé tartozunk.
Nem vagyok túlzottan
szentimentális, most azon-
ban megállíthatatlanul cso-
rogtak a könnyeim, büszke
voltam, hogy velük vagyok,
és büszke arra, hogy ameri-
kai vagyok!
Együvé tartozunk!
New York, 2001. szeptember 11.
Tûzoltók New York utcáin
Tájkép a katasztrófa után
Az összeomlott tornyok
Hirdessen a nyugati világ legnagyobb hetilapjában!
A jól informált magyar
a Kanadai Magyarságot olvassa!
