SlideShare a Scribd company logo

Robert lawson az anya

•
•
B
beatrixmolnr

Akit érdekel a spirituális regény, annak ajánlom

Spiritual
1 of 277
Download to read offline
Éjszakánként egy fiatal szépség mutatja meg bájait egy Kaliforniai Night Club kiéhezett férfiközönségének. Lisa élete már élete hajnalán darabokra törött. A 22 éves lány sosem kapott szeretetet a szüleitől. Egyik éjjel, produkciója után, a kilátástalan anyagi helyzetbe került Lisa vonakodva, de elfogadja egy férfi ajánlatát, s ezzel az egész élete megváltozik. A férfi kegyetlenül megerőszakolja őt. A lány első gondolata az abortusz, azonban egyetlen barátja, Karen meggyőzi őt arról, hogy minden okkal történik és ez egy ajándék és lehetőség a boldogságra az élettől. Megindító, szívfájdító és felemelő út veszi kezdetét, mely során egy lelkileg összetört lányból egy olyan nő válik, aki bármire képes gyermeke boldogságáért. Robert Lawson szívbemarkoló regénye azoknak az édesanyáknak szól, akik a világ legerősebb emberei.
Robert Lawson Az Anya
A mű címe: Az Anya Szerző: Robert Latson ISBN 978-615-500-83-2 © Kováts Róbert, 2017 © Trivium Kiadó, 2017 Tel./fax: (1) 248-1263 konyvekt@triviumkiado.hu www.triviumkiado.hu A kiadó tagja az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének Felelős kiadó: Zádor Zsolt Főszerkesztő: Szaniszló Julianna Nyomdai előkészítés: Princz Kriszta Fedélterv: Kováts Róbert Nyomta és kötötte: Szekszárdi Nyomda Kft Felelős vezető: Vadász Katalin igazgató
Hálával tartozom édesanyámnak és édesapámnak, akiknek a gyermekkoromat végigkísérő szeretete, törődése és erőfeszítései jelképezik számomra az ideális szülői mintát. Nélkülük ez a regény is csak szavak halmaza lenne. Robert Lawson
ELŐSZÓ Olvastam egyszer egy érdekes történetet Leonidasz spártai királyról és a thermopülai csatáról. Amikor a hős király kiválasztotta háromszáz harcosát, akikkel a biztos halálba menetelt, olyan elv szerint válogatott, mely elsőre meghökkentő, ám mégis mély bölcsességről és tiszteletről árulkodik. Mivel minden spártai katona egyenrangú harcos volt, ugyanolyan kiképzésben részesültek, így nem lehetett különbséget tenni köztük. Leonidasz király ezért az anyákhoz fordult segítségért. Saját családjaként ismerte és szerette harcosainak hozzátartozóit, s így képes volt meghozni a nehéz döntést. Háromszáz édesanyát választott ki, akikről feltételezte, hogy képesek elviselni és elfogadni a tényt, hogy a gyermekük soha nem tér haza. Háromszáz édesanyára helyezte az elképzelhető legnagyobb terhet, mert jól tudta, csak ők képesek azzal megbirkózni. Leonidasz király tisztában volt vele, hogy országa annyira erős, amennyire erősek azok az anyák, akik spártai harcosokat szülnek. Számára evidencia volt az, ami mai világunkban mintha kissé megkopott volna: a nők és édesanyák iránti tisztelet. Ők azok, akiket Isten megajándékozott azzal, hogy a testükben fejlődhet egy apró élet. Ez olyan koronát helyez minden szerető édesanyára, amit csak egy őket tisztelő férfi vesz észre! Ám miként minden korona esetében, az áldás súlyos terhekkel is jár együtt. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert ezzel a történettel kívánom a nők és édesanyák iránti tiszteletemet kifejezni. Az erejükért, a bölcsességükért és önfeláldozásukért, a kitartásukért és végtelen türelmükért. Ezzel a munkámmal szeretnék erőt adni mindazoknak, akik éppen a szülés csodája előtt állnak, vagy éppen a gyermeknevelés fáradságos, ám mégis örömteli időszakát élik át. Bízom benne, hogy ez a könyv képes motiváló erőként hatni az olvasókra, Lisa története és gondolatai ösztönzőleg hatnak, hogy merj hinni az álmaidban! Merj hallgatni a szívedre és találd meg azt, aki valójában vagy. Hiszek abban, hogy minden szerető anya egy olyan angyal, akinek hivatása szebbé varázsolni ezt a világot. Köszönet azoknak az anyáknak, akik minden nap egy szebb holnapot építenek! Robert Lawson
1. fejezet A sors útjai „A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.” Paulo Coelho 1. Santa Ana, Kalifornia – 1990 Hajnali négyre elhalkult a vég nélküli kéjes erotikával burjánzó hangözön a Ruby Flamingó Night Club nagytermében. A lila, vörös, égszínkék, valamint aranyizzással ragyogó fények kihunytak, helyüket a bágyadt, melankolikus félhomály vette át. A hosszan elnyúló bárpult, az italok tömkelege, az aprócska, kör alakit asztalok és rendetlenül hagyott székek tucatjai egy felhevült éjszaka rekvizitumai voltak csupán. A kiéhezett férfiakból álló horda, mely feltartóztathatatlan vággyal zúdult be órákkal korábban, mostanra kirajzott, mintha csak egy bizarr álom szereplői lettek volna, akik felszívódnak, mihelyt megérzik a hamarosan felkelő nap eljövetelét. Ám az utánuk maradt mocsok azt bizonyítja, hogy valóban létezik a férfiaknak egy jelentős tömege, akik abban lelik örömüket, hogy éjszakánként fiatal, meztelen lányokat bámulnak mohón, élő-mozgó húsdarabnak tekintve őket, akiknek pusztán az a szerepük, hogy az ő perverz fantáziájukat kielégítsék. Kiöntött italokból összeálló tócsák, helyenként undort keltő testnedvek vártak a kora reggeli órákban érkező takarítókra. A három, kör alakú egységből álló ezüstösen csillogó színpadon még láthatóak voltak a táncosok meztelen talpainak apró lenyomatai, mint egy bűntett áldozatainak maradványai, egy olyan bűntetté, mely során férfiak
a fantáziájukkal megerőszakolták a kiszolgáltatott lányokat. A világ eme mámorosan vadító, és mégis végtelenül szomorú, magányos szeglete csicsás romhalmazként várta, hogy a következő éjjelen ismét életre keljen. A színpad hátteréül egy méretes püspöklila függöny szolgált, melyen rikító rubin színnel egy flamingó kecses teste ragyogott. A madár kíváncsi tekintete annyi titkos bájt és igéző idomot látott már, melyet bármelyik, a pultoknál és asztaloknál iszogató férfi halálosan irigyelt volna. A függöny éppen a flamingó testének közepénél vált ketté, itt léptek ki a lányok a színpadra, mintha csak a madár oltalmat adó szárnyai alól röppentek volna elő az éjszaka tündéreiként. A függöny mögött rejtőzködött az a rejtett világ, melybe minden férfi be akart hatolni. Egy folyosó húzódott a függöny teljes szélességében, bal kéz felől egy ütött-kopott öreg faajtó mögött volt a raktár, míg jobbra egy lefelé vezető lépcsősort ölelt a félhomály. A lépcső az alagsorba vezetett, ahol a lányok öltözője volt. Ez a helyiség minden kéjenc férfi fantáziájában előkelő helyen szerepelt, mint a világ legáhítottabb apró csücske. Az öltöző masszív ajtaja előtt általában egy jól megtermett, közel két méter magas, bikanyakú néger férfi szokott őrt állni. Ő volt Leroy, akit még a legközelebbi barátai is Mr. Crawfordnak szólítottak. A negyven éves kidobót különösen szerették az éjszaka tündérei, mert jól tudták, talán Mr. Crawford az egyetlen férfi, aki igazi nőnek tartja őket. Nem csupán fizikai, de lelki biztonságot is nyújtott nekik ebben a sivár és felszínes világban. Azonban hajnali négyre már, mikorra a Flamingó behunyta szemét, a néger férfi már nem állt őrt az ajtó előtt. Az öltözőhelyiség tágas tér volt, melyben akár egy tucat lány is könnyedén elfért a fellépés előtti készülődés perceiben. Ezúttal azonban csak egy éjszakai tündér ült elhagyatottan, szomorúan a szoba közepén végighúzódó kopott ülőpadon. Lisa Warden volt az, a Flamingó legnépszerűbb táncosa. Amikor a huszonkét éves sugárzó szépség színpadra lépett, nem ujjongás, füttyögés és trágár beszólások hangzottak a nézők soraiból, mint általában. Lisa hetente négy éjjelen babonázta meg a férfiakat, s a szórakozóhely bevételei közel húsz százalékkal nőttek, amióta a lány színpadra állt. A többi táncos lány – egy kivétellel – irigykedve figyelte őt, ám irigységük leginkább megvetésként és utálatként nyilvánult meg, ami csak tovább mélyítette azt a sebet, mely a lelkében hosszú évek során keletkezett. Lisa általában a szemközti falra szerelt széles tükörben nézte magát. Tekintete fásultságot, mély szomorúságot tükrözött, de nem reményvesztettséget. Valahol mélyen,
maga sem tudta, hol, de volt valami erő, egy elszántan pislákoló kis láng, mely nem hagyta, hogy teljesen összeomoljon. Minden színpadra lépése előtt olyan hányinger és remegés fogta el, hogy percekig a mosdóba zárkózott, ne lássa senki, hogyan küzd saját önutálata ellen. Ahogy azonban lehiggadt annyira, hogy legyen ereje fellépni – vagy ahogy a Flamingóban mondani szokták, szárnyaljon –, még arra is képes volt, hogy az öltöző ajtaja előtt álló Mr. Crawford kedves, bátorító megjegyzését egy szomorkás mosollyal nyugtázza. Amint aztán a püspöklila függöny mögött megállt, mély levegőt vett, s elsuttogta magának egyszerű kis imáját: csak kimegyek és visszajövök… az egész csak álom… csak álom Amikor felfogta, hogy ő következik, behunyta szemét, a függöny keskeny hasadékán átbújt, s amint a flamingó szárnyát kitárta, előröppent mögüle a legszebb tündérként. Pilláit mindig pár másodperccel később nyitotta ki, mint ahogy megjelent az éhező férfiak előtt, ettől akaratlanul is olyan hatást keltett, mellyel megőrjítette a nézőket. Csak imájának köszönhetően volt képes végigcsinálni a műsort. Elképzelte, hogy mindaz, amit lát, csupán álom. Egy misztikus békével hintett világ különös része. A mohó, vágyakozó és perverzen izzó tekintetek puha fényévé alakultak, a hangos és kéjes zene angyalok és távoli lények különös énekévé zsugorodott, a villódzó lila, vörös, égszínkék, valamint arany fények pedig az univerzum különös játékává változtak. Néha egyedül állt ki a férfiak elé, s ilyenkor könnyebb volt fantáziájának birodalmába süllyedni. De gyakran más lányokkal kellett osztoznia a színpadon, s ezek az alkalmak próbára tették imájának erejét, ugyanis a tőle jobbra és balra tekergőző meztelen testek látványa folyton azt üzenték: egy színpadon áll felajzott férfiak tömege előtt, akik minden pillanatban arról ábrándoznak, hogyan tennék őt magukévá. A csillagok fantáziafénye ilyenkor elhamvadt, és ettől Lisa szíve összeszorult. De akárhogy is, mindig sikerült túlélnie ezeket a lassan órákká növő perceket, s ahogy a függönyön átlépett, olyan érzése támadt, mintha a valóságot határoló mezsgyén hatolt volna át. A folyosó rideg világa mintha életre keltette volna, a plafonon aprókat villanó neonfények hellóval köszöntötték. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn az öltöző felé, úgy süppedt vissza életének hideg, közönnyel teli és szürke világába. Lisa a tükörre meredve felidézte az elmúlt éjszaka minden percét, s azt kívánta, bárcsak meg se történt volna. A fantáziálás nem segített rajta, csak engedte elviselni a színpadon töltött időt. A tükörben látszott az öltöző okkersárga,
repedezett és mocskos fala, mely elé öltözőszekrények ormótlan sokaságát helyezték. A lány lassan végignézett magán. Alig volt több mint 160 centi magas, de lélegzetelállító arányokkal rendelkezett, olyan nőiesen finom idomokkal, bársonyosan ragyogó bőrrel, amelyek megbabonázták a férfiakat, ahogy a színpad fényei erotikusán végigcirógatták testének minden porcikáját. De még most, az öltöző szemet bántó neonizzásában is gyönyörűen nézett ki. Mellette a kopottas ülőpad és a szekrények is ócskaságnak tűntek. Vérnarancs színű, finoman áttetsző fehérneműt viselt, mely kiemelte bőrének enyhe karamell árnyalatát, melyet a szikrázó kaliforniai napsütésnek köszönhetett. Hosszú, gesztenyebarna haja dúsan omlott kecses vállaira és telt melleire, a tincsek finom hullámokban végződve érintették bársonyos bőrét. Arca nem az a tipikus női arc volt, melyet vadítóan dögösnek lehetne nevezni, sokkal inkább a kellemes és bájos jelzők illettek rá. Ragyogó azúrkék szeméből egyszerre életigenlés és szomorúság, a szeretetre éhezés gyötrődése áradt. Mindezen tulajdonságainak köszönhetően nem csupán rendkívül vonzó, de sokkal inkább érdekes és figyelemre méltó nő benyomását keltette, s éppen ez volt az, mely megkülönböztette őt az éjszaka más tündéreitől. A férfiak nem győzték – a maguk primitív módján – elismerésüket kifejezni, s amint közelebb került hozzájuk Lisa igéző alakja, dollárokat gyűrögettek bugyijának vékony pántjába, miközben folyton meg- megsimogatták a lány combját, popsiját és kívánatos ágyékát. Lisának hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne látszódjon rajta ilyenkor az undor és elborzadás. Viszolygott a férfiak érintésétől, hiszen sosem szeretetből és kedvességből nyúltak hozzá, hanem hogy perverz fantáziájuk kiegészülhessen az ő megérintésének mámorító valóságával. Korábban Lisa nem volt hajlandó megválni a melltartójától, de amikor a Flamingó tulajdonosa, Roy Chapman, finoman felhívta a figyelmét arra, hogy a magukból többet mutató lányok anyagilag jobban járnak, Lisa vonakodva, de ráállt. Nagy szüksége volt a pénzre. Amikor első ízben vette le magáról a melltartót, a nézőtér szinte felrobbant. Lisa nagyon ideges és szégyenlős volt, ez meg is látszott rajta, s akaratlanul is olyan bájjal vette körül, hogy azon az estén majdnem kétszer annyi pénzzel jutalmazták a férfiak, mint máskor. Amikor produkciója után eltűnt a lila függöny mögött, bugyijának pántjából annyi dollár lógott ki, hogy szinte teljesen beborították a fehérneműjét. A többi lány természetesen rideg pillantásokkal és irigységgel méregette, ahogy megjelent az öltözőben. Még néhány alkalommal ledobta
magáról a melltartót, de mindig olyan ideges és feszült volt, a mozgása annyira merev, hogy a fantáziaképek, melyek segítettek túlélni egy-egy estét, elsuhantak tőle, s ő olyan csupasznak érezte magát, mintha az egész világ őt nézné, s a lelke mélyére látna. Biztos volt benne, hogy ezentúl közel se fog annyi pénzt kapni, de ahogy Royt, őt is meglepte a férfiak reakciója, ugyanannyi, ha nem több pénzt ajánlottak a lánynak, szinte könyörögve, hogy mutasson meg nekik újra többet magából. De Lisa makacsul ellenállt, s ez felszította a kedélyeket. Rajongva imádták a férfiak. A Flamingó legjobban fizetett és legnépszerűbb táncos lánya azonban minden egyes nappal szomorúbbá vált. A lelkét marcangoló érzések szétforgácsolták. Lisa szülei a hatvanas évek végén csak az alkohol és a könnyűdrogok mámorának éltek, s amikor az anyja a húszas éveinek elején teherbe esett, a szülei ráparancsoltak, hogy szülje meg a gyermeket. Lisa úgy nőtt fel, hogy az anyja mindig úgy nézett rá, mint egy haszontalan tárgyra, melynek jelenléte az égető bizonyítéka annak, hogy elrontotta az egész életét. A lányát hibáztatta minden problémájáért. Mindig is megvetéssel és ridegen bánt vele. Az apja más volt. Ő teljes közönnyel viseltetett iránta, egyáltalán nem érdekelte, mi van vele. Érzelmeknek még a szikrája sem mutatkozott meg a tekintetében, amikor nagyritkán a lányára nézett. Lisa biztos volt benne, fel se tűnne az apjának, ha többé nem menne haza. Annak, hogy Lisa épp egy night club buja és magányos világát választotta, egyértelműen nem csupán anyagi okai voltak. Mivel a középiskola befejezése után nem tudott továbbtanulni, így a munkalehetőségek meglehetősen leszűkültek. A Flamingóban viszont heti négy fellépéssel is jobban keresett, mint az átlag amerikaiak. Mivel tudta, hogy ezt a fajta életvitelt nem lehet sokáig csinálni, minden megkeresett dollárját otthon gyűjtögette egy kis fadobozban. A cél motiválta. Egy álomkép, melynek részleteit csupán egyetlen emberrel volt hajlandó megosztani. Komoly lelki okai is voltak annak, hogy Lisa színpadra állt Szívszaggató magányában sóvárogva vágyott a szeretetre, figyelemre és elismerésre. Jól tudta, hogy a szexuális fantáziavilágukban perverzül tobzódó férfinézőktől csupán hamis, felszínes rajongást és figyelmet kap, de az éhező lélek éppolyan, mint az éhező test, a legkisebb falatért is képes bármire. Arra is, hogy leküzdje minden viszolygását és mély undorát, amikor hetente négy éjjelen csábító tündérré változott át. A lelkét csak még jobban emésztette, hogy mennyire szánalmasnak és ostobának érezte magát. A gondolataiba merült Lisát egy hang zökkentette ki. Az öltözőből nyíló mosdó ajtaja hangos nyikorgással kinyílt, s egy meztelen szőke lány lépett az
öltözőbe. – Bocsi, Lizy – szólt gügyögve a szőkeség, és papucsában az ülőpadhoz tipegett. – Nem akartalak megijeszteni. – Ugyan, Karen… – legyintett Lisa és elmosolyodott, nem csupán reagálva a figyelmességre, hanem főleg azért, hogy így nyugtassa meg a lányt: nincs semmi baja, egyáltalán nem olyan szomorú, mint amilyennek látszik. A huszonhat éves Karen Wells volt Lisa egyetlen barátnője, sőt az egyetlen olyan személy a lány életében, aki kedvességgel és őszinte figyelemmel fordult felé. A magány különös dolgokat művel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja. Lisa, aki egész életében ki volt éhezve a szeretette, mégis idegenkedve és zavartan fogadta Karen őszinte nyitottságát és érdeklődését. Eleinte úgy gondolta, hogy a szőke szépség leszbikus, s érdeklődése pusztán szexuális jellegű. Kezdetben feszengve öltözködött előtte, de amikor egyik éjjel látta, hogy Karen egy fiú karjaiba omlik és aléltan csókolózik vele, megnyugodott, majd lassan, de egyre biztosabban kinyílt a lány előtt, aki ezt a legőszintébb örömmel és tisztelettel fogadta. Lisa számára Karen jelentette az egyetlen biztos pontot az élet viharos tengerén. Olyan volt számára, mintha a nővére lett volna. A lány négy évvel ezelőtt érkezett Kaliforniába az arizonai Tucsonból, miután egy forró tavaszi napon ráébredt, semmi kedve folytatni az egyetemet, hanem kalandra, izgalmakra, utazásra és pezsgésre vágyik. Elsőévesként hagyta abba tanulmányait, s a szülei ezt a döntését enyhén szólva sem nézték jó szemmel. Azóta alaposan meg is romlott velük a kapcsolata, havonta pár telefont megeresztett feléjük, de ilyenkor is folyton görcsben volt a gyomra, hiszen ezek a beszélgetések a szokásos felelősség kontra szabadelvűség csatával fejeződtek be. A szülei aggódtak érte, hiszen csak egy elveszett szőke kislánynak tartották őt, aki felelőtlenül elpocsékolja a lehetőségeit, a tehetségét és nem hallgat a jó szóra. Mivel Lisa és Karen hasonló viszonyban álltak a szüleikkel, így a lányok mélyen meg tudták érteni egymást. Karen csekély családi támogatással és stoppal érkezett a napfény államába, s nyomban felkereste Los Angelesben élő barátját, akivel egy ideig jól megvoltak kettesben. Ám a felhőtlen kaliforniai álmok nem igazán akartak valóra válni, így a lány lassan a Flamingó szárnyai alá kényszerült. Ez a fajta munka nem volt ínyére, de nem is utálta annyira, mint Lisa, mivel legalább jó pénzt keresett és a vetkőzés nem igazán zavarta Tudta, hogy egy napon majd száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete, amikor már elérkezettnek látja erre az időt. Ez volt az ő túlélési technikája. Karen éppen hosszú szőke haját szárítgatta, amikor meglátta
Lisa mellett a pénzhalmot. Egyáltalán nem zavarta, hogy több pénzt keres, mint ő, sőt teljes szívéből örült a lány sikerének, ismerve annak családi hátterét, vágyait és álmait. A kitűzött célt. – Mennyi jött össze? – kérdezte, miközben felvette a bugyiját. – Hát… – sóhajtott Lisa és átpörgette kezében a pénzt –, 75 dollár a végösszeg. – Ez kicsit kevesebb, mint lenni szokott, ugye? – Karen már a melltartóját vette magára. Nem voltak olyan telt mellei, mint Lisának, de őt is imádta a közönség, főleg, amikor ketten együtt voltak a színpadon. Ilyenkor Lisa el tudta engedni magát és a körülményekhez képest élvezte a helyzetet, mert egyetlen barátnője közelsége nyugtatóan hatott rá. – Ez most néhány dollárral kevesebb… de nem számít, így is szépen gyűlik – mondta Lisa és ő is hozzálátott, hogy felöltözzön. – Úgy kábé mennyinél tartasz, Lizy? – Ezzel a maival együtt 14 700 dollár. – Ilyen jól fejben tartod? – Az életem függ tőle, Karen – Lisa szomorkásan, de határozottan pillantott rá, miközben magára vette türkizkék tunikáját, mely csak még jobban kiemelte bajának ragyogó barna fürtjeit, finom karamell bőrét és nagy kék szemét. Szerette a gyengéd női eleganciát, amivel tökéletes ellentéte volt barátnőjének. Karen egy izgatóan rövid farmernadrágot vett fel, hozzá fekete pólót, amin egy nagy csókos száj piroslott, szőke haját kissé rendetlenül hordta, a vagány, dögös szépség megtestesítője volt. De bármennyire is különböztek külsőre – ráadásul Karen vagy tíz centivel magasabb is volt Lisánál –, az egy év során a legjobb barátok lettek, igazi lelki társak. Amikor Lisa első ízben járt a Flamingóban, Karen már a színpadon volt több mint másfél éve. Lisa biztos volt benne, hogy ha a barátnője nem lenne mellette, nem bírna ki egy hetet sem ezen a helyen. Talán még egy éjszakát sem. Miután felöltöztek, s magukhoz vették kistáskájukat, leoltották a villanyt, és elhagyták az öltözőt. A Flamingó nagytermébe érve igyekeztek nem körülnézni a mocskos kuplerájon, ami a férfiak után maradt, fáradtak is voltak, siettek az emeletre, Roy Chapman irodájába. Roy Chapman egy ízig-vérig texasi férfi volt. A Vietnamot is megjárt negyven éves Roy majdnem akkora darab volt, mint Mr. Crawford. Ők ketten úgy hatottak, mint a Flamingó két bástyája. Vaskos, medveszerű külseje mellett Roy elég közvetlen és sziklaszilárd jellem volt, olyan erőt sugározva magából, hogy az ember könnyen elképzelte róla, játszi
könnyedséggel megemel egy több mázsás sziklát és könyörtelenül arra az emberre hajítja, aki az útjában áll. És legfőképp arra, aki molesztálja, és nem a megfelelő módon bánik a tündéreivel. Roy leginkább azért védte a lányokat, mert ők jelentették megélhetésének forrását, a női nem értékeit egyébként ő sem tartotta sokra, ahogy a férfiközönséget sem, akik szánalmas nyálcsorgatás közben élvezkedtek. Amikor Lisa és Karen a főnökük irodájának ajtaja elé értek, bekopogtak. Egy fáradt, elásított – Bújj be! – volt a válasz. Roy méretes íróasztala mögött ült, alakja szinte eltűnt a félhomályban, mely uralta a szobát, bár kopaszra borotvált feje úgy fénylett most is, mint egy tojás. A barna és lila falak, valamint a bárpult és bőr ülőgarnitúrák egyvelege különleges, mégis harmonikus látványt nyújtott. Az utcára néző ablakokon a spaletták be voltak húzva, csak némi halvány derengés szüremlett át rajtuk, melytől álmosító és kísérteties hangulat rekedt meg a falak közt. Csupán egy olvasólámpa égett az íróasztalon. A helyiség levegőjét átjárta a füves cigaretta és a koktélok émelyítő aromája, melytől a lányok mindig rosszul lettek, így igyekeztek mihamarabb elhagyni az irodát. Amint Roy meglátta a lányokat, akik utolsóként érkeztek hozzá azon a hajnalon. egyből szélesen elmosolyodott. Élő-mozgó, kívánatos és szexuálisan vonzó aranybányáknak nézte őket, akikre csak azért nem szállt rá jobban, mert nem tartotta tisztességesnek és üzletileg bölcs húzásnak, ha az árut a nem megfelelő módon használja fel. – Ma is nagyok voltatok, csajok! – egy kissé letolta a napszemüvegét és rájuk kacsintott. Roynak megvoltak a maga hóbortjai, így például az, hogy legyen az időjárás vagy a napszak akármilyen, ő mindig napszemüveget hordott. Egy legalább harminc darabból álló készlete volt. Igazi perverzió – gondolta magában I ísa A férfi szinte teljesen kigombolt, rikító színekből álló hawaii inget viselt, kilátszott nagy, szőrös mellkasa és az ujjnyi vastag aranylánc a nyakában. – Igyekeztünk – vigyorodott el Karen, és mint egy hercegnő az uralkodója előtt, játékosan meghajolt. Roy ettől elnevette magát és dörzsölni kezdte körszakállát, ahogy mindig zavarában. – Ami téged illet, kislány – szólt a férfi Lisához –, mikor dobod le újra a melltartód? Így is szépen keresel, te vagy a legjobb kis tündérem, de kereshetnél többet is… – Nem igazán szeretném – válaszolt zavartan Lisa. – Nem szeretnél Roy bácsinak örömet okozni? Hát miféle dolog ez? – a férfi hangosan elnevette magát. Lisa máris egyre kisebbnek érezte magát a
szobában, türelmetlenül és zavartan pislogott. – Na, jól van, csajok, tudom én, miért jöttetek – Roy ismét kacsintott, de most levette napszemüvegét, melyet szertartásos alapossággal az asztalra helyezett. Kihúzta az íróasztal felső fiókját, és elővett egy nagy köteg pénzt. Legalább 3000 dollár volt a kezében. Leszámolt Lisának és Karennek fejenként 250 dollárt, majd a maradék pénzt zsebre vágta. – Aztán nem nyalókára költeni – vigyorgott a férfi. – Mehettek, szépségeim! – Kösz, Roy! – mondták egyszerre a lányok és táskájukba süllyesztették a pénzt, majd igyekeztek minél gyorsabban elhagyni a kábító levegőjű szobát. Roy az ajkát megnyalva, körszakállát lassan végigsimítva nézte a távozó lányok formás fenekét és ringó csípőjét, és akaratlanul is az ágyékához nyúlt. Néha úgy érezte, megőrül, amiért nem nyúlhat hozzájuk, de a szabály az szabály. A seregben kőkemény fegyelmet tanult, de a tündérei minden éjjel keményebb próbának vetették alá, mint évekkel korábban a viet-kongok. Lisa és Karen olyan gyorsan zárták be maguk mögött az ajtót, ahogy csak az illendőség határain belül lehetséges volt. Amikor egymásra néztek ugyanaz volt a tekintetükben, majd halkan kuncogtak. – Néha kiráz tőle a hideg – mondta Karen a lépcsőn lefelé menet. – Engem is. Nyers és idegesítő, nem hiszem, hogy van olyan nő, aki el tudná viselni. – Szerintem egy ilyen hely csak egy olyan főnököt tűr meg, mint Roy. Ő szerelmes a Flamingóba, ez a lebuj az élete – mondta Karen, ahogy leértek a lépcső aljára és a kijárat felé tartottak. – Nem a napszemüvegeibe szerelmes? – jegyezte meg Lisa, mire mindketten hangosan nevettek. Az épületből kilépve mintha egy másik világba érkeztek volna. Június közepe volt, az egyik legforróbb hónap Kaliforniában, már hajnali négykor kellemes meleg lepte el az utcákat, pedig az izzó napkorong még fel sem bukkant a távoli Silverado csúcsai mögött. A levegő friss, üde és illatos volt a Flamingo áporodott, buja szagorgiájához képest, a két sávos utcát mindkét oldalról szabályos rendbe ültetett datolyapálmák szegélyezték, melyek a lassan éledő napvilágban fekete, vékony törzsükkel és dús, sötét lombjukkal különös óriásoknak hatottak. Az épület homlokzatára szerelt nagy, rikító neonreklám rubinvörös, pink és türkizkék színei a járda sötét aszfaltjára vetültek, s amikor a lányok felnéztek a reklámra, úgy tűnt, a flamingó buján kacsintott vissza rájuk. Maga az épület egy spanyol stílust idéző, gipszstukkókkal és kovácsoltvas
elemekkel díszített rusztikus kétszintes tömb volt, melynek földszintjén több reklámtábla hirdette, micsoda örömök és mámoros percek várnak azokra, akik itt belépnek. Egy legalább három méter széles poszter feszült az üvegtábla mögött, melyen a Flamingó mind a huszonkét táncos lánya ott domborított, köztük Lisa, aki középen állt, kicsit magasabban, mint a többiek, jelezve, ő a fő attrakció. Lisa mindig megborzongott, amikor ezt a képet látta, szégyenérzet és szomorúság lepte el. A lányok jobbra indultak, az épület közelebbi sarka felé, melyen túl egy tágas parkoló nyújtózkodott a sötétben. A parkolóban mindössze két autó állt, az egyik Roy Chapman hófehér 76’-os Cadillac Eldoradója volt, melyet olyan becsben tartott, hogy senki nem tudta, ha választásra kerülne a sor, vajon a napszemüvegeitől vagy az autójától válna-e meg. A másik autó Karen régi, kis piros Volkswagen Golfja volt, mely tisztes távolságban parkolt a főnök hivalkodó büszkeségétől. – Tudod, mi a fura? – kérdezte Karen, miközben az autóhoz mentek. – Péntek 13-a van, most már néhány órája. Ez önmagában is izgi, mert én kicsit babonás vagyok… de ami ennél is furcsább, hogy Roy most fizetett. Mindig csak a pénteki műsor után szokta odaadni a heti bérünket… – Talán kezd szenilis lenni, öregszik – válaszolt Lisa és a Golf utas oldali ajtajához lépett. – Ez? Soha! – mondta Karen és kulcsával kinyitotta a vezető-oldali ajtót. – Ha száz év múlva erre jár valaki és bemegy a rég elhagyatott Flamingóba, Royt még mindig ott fogja találni, ahogy a csilivili kigombolt ingében az asztalánál ül, füvet szív és a napszemüvegeit rendezgeti! Lisa elmosolyodott. Nagyon szerette a barátnőjét, mert mindig megnevettette, s jól tudta, ez nem csak azért van így, mert Karen ennyire humoros jellem, hanem főleg az az oka, mert a lány igyekszik minél több jókedvet és derűt csempészni Lisa mindennapjaiba. Ahogy Karen beült, rögtön kinyitotta az ajtót Lisának. Bekötötték magukat, a Golf kis motorja felbőgött, majd Karen egy tolatás után rákanyarodott az úttestre, s elindultak keresztül Santa Ana belvárosán. A város lassan kezdett életre kelni, egyre több autót láttak az utakon, a kora hajnal ismeretlen vándorait, akik találomra kiválasztott úti céljaik felé tartottak álmosan, szürkén és fásultan. A lányok csöndben voltak, mindkettőjüket ólmos fáradtság tompította el, gondolattalanul nézték a mellettük elsuhanó épületeket, először a West Florial Park derengésbe bújó lakóházait, majd az El Camino Real tekervényes sztrádáján túljutva megérkeztek a békés Anaheimbe. – Nem kell mindig a küszöbig kísérned, Karen – szólalt meg
– Nem kell mindig a küszöbig kísérned, Karen – szólalt meg mosolyogva Lisa. – Ugyan – legyintett a szőkeség –, ez nekem nem fáradság! Néhány utcányira lakunk egymástól, belefér. Karen Anaheim belvárosi részén egy háromszintes háztömbben lévő szerény albérletben lakott, csupán négy kilométerre Lisától. Lisa még mindig a szüleivel élt együtt, s ez jobban nyomasztotta, mint bármi a világon. Kitűzött céljának egyik eleme éppen ez volt, hogy végre teljesen önállóan, mindenkitől függetlenül élhessen, minél messzebb a szüleitől, akik – és ebben biztos volt – egyáltalán nem fogják hiányolni, ha végre eltűnik a képből. Ez a cél minden egyes nappal, minden Flamingóban végigszenvedett órával egyre közelebb és közelebb araszolt hozzá, minden bugyijába tömött dollárral egyre inkább valósággá vált az álomkép. Mert az álmok olyanok, hogy ha hajlandóak vagyunk mindent megtenni értük, szinte napról napra egyre szilárdabb, kézzelfoghatóbb valóság lesz a gondolatok s vágyak izzó tömegéből, mint amikor egy kohóban fáradságos munkával az olvadt fémet formába öntik. Lisa még szorosabban magához ölelte a táskáját, melyben újabb pár száz dollár lapult, s ez nyugalommal, némi biztonságérzettel töltötte el. Gondolataiból az autó hirtelen fékezése rántotta ki. Úgy elsuhant az a néhány perc, amíg Anaheimből Fullertonba értek, hogy észre sem vette. – Köszi, hogy elhoztál. Mint mindig – mosolygott Lisa a barátnőjére hálásan. – Jaj, nem kell ezt ilyen hangsúllyal mondani, Lizy! Mondtam, hogy nem teher nekem. A lányok búcsúzásként összeölelkeztek, majd Lisa kiszállt és a járda mellől mosolyogva integetett barátnőjének, aki megnevettette őt azzal, hogy egy szerelmes fiút utánozva csókot dobott felé. Tisztában voltak vele, hogy Lisa azért reagál így, hogy megnyugtassa ezzel barátnőjét: nincs semmi vész, itt az otthon, a végállomás. Karen viszont azért nevettette őt meg még utoljára, hogy ennek a baráti szeretetnek a melege kísérje az otthon közönyös, szürke ridegségébe. Ez a gyengéd, őszinte szertartás minden végigdolgozott éjszaka után pontosan így zajlott. Ez a pár pillanat olyan apró és biztonságot adó momentum volt, melytől mindig fájó szívvel búcsúzott el. Karen gyorsan elhajtott, hogy minél hamarabb hazaérjen, s egy perc múlva már el is tűnt a kis piros Golf az utcasarkon. Lisa még egy percig ácsorgott a járda szélén. Utoljára megnézte magának a piszkos, szomorú kis utcát. Szüleivel Fullerton déli részén laktak,
ott, ahol a szegényebb sorsú emberek gyűltek össze, hogy kis, rendezetlen házaikban valahogy mindig túléljék a következő napot. A környéken főleg kétkezi munkából élők laktak, akik korán keltek, s későn, izzadtan, mocskosan értek haza, hogy lerogyva a televízió elé annak hamis világában elzsibbadva felejtsék el az aznapi problémákat. Majd szerény, egyszerű vacsorájuk elköltése után az ágyba zuhanjanak, ahol zaklatott álmukat alusszák a kora reggeli újabb mókuskerékbe lépésig. Sokan az ital és könnyűdrogok csábításába menekültek, hogy a világ keménysége és igazságtalannak vélt ridegsége eltompuljon, s ők feloldhassák magukat a homályban. Elenyésző számban, de voltak tisztességes, jóravaló emberek, családok is, akik minden erejükkel azon voltak, hogy kitörjenek ebből a posványból, s értékes, teljes életet teremtsenek maguknak, messze a hátuk mögött hagyva ezt a helyet, s Palos Verdes vagy Laguna Beach nyugalmában végre megpihenjenek. De az ötven kilométerre lévő gazdag, színpompás városok mérhetetlen távolinak tűntek, s ha százezer lépést kellett hozzájuk megtenni, minden lépésért rengeteg verítékkel és könnyel fizettek. De megérte, átkozottul megérte. Lisa egyike volt azon keveseknek, akik valamilyen mély lelki erőben, egy pislákoló lángban bízva képesnek érezték magukat arra, hogy egy jobb életet teremtsenek maguknak. Mindenkinek találnia kell az életben egy célt, mely csak az övé, csak ő képes elérni, és mindent megtenni érte. Minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte, s ha találunk az életben valakit, akivel nem csak az örömben, de a küzdelemben is osztozunk, akkor azt nevezhetjük boldogságnak. Lisa az órájára nézett, hajnali fél öt múlt. Hirtelen a fáradtság olyan súllyal zuhant rá, hogy azt se bánta volna, ha az utcán elnyomja az álom. Titkos vágyat érzett erre, mert akkor legalább nem kell a szüleivel egy légtérben lennie. Bár elég jól keresett ahhoz, hogy egy olcsó albérletet kifizethessen magának, mégsem költözött el, pedig gyakran eljátszott ezzel a gondolattal egy-egy lelkét szaggató nap után. Azonban tudta, hogy ha egyedül élne, akkor keresetének túl nagy hányadát kéne a megélhetésre és lakhatásra költeni, így inkább igyekezett elviselni a szüleit, csak hogy gyorsabban gyűljön össze a kellő pénz-mennyiség, és végre elhagyhassa ezt az átkozott környéket. Bárcsak szerethetném őket – áhította ezerszer is magában az évek során, de képtelen volt erre. Korábban bűntudata volt emiatt, mert úgy gondolta, egy gyermeknek szeretnie és támogatnia kell a szüleit. Ám ha azok megvetik és közönnyel viseltetnek iránta, az a méreg lassan szétmarja egy sérülékeny fiatal lelkét. Remélte, hogy egyszer majd lesz ereje megbocsátani a szüleinek azt a mérhetetlen fájdalmat, de tudta,
hogy ehhez távol kell lennie tőlük. A távolság mindent megváltoztat, vagy még közelebb hoz, vagy végleg elválaszt. Lisáék otthona egy alacsony, egyszintes ház volt, két hálószobával, egy fürdőszobával, valamint egy szerény méretű amerikai konyhás nappalival. A ház oldalához tapasztottak egy garázst is, de ebbe sosem parkoltak, mert tele volt mindenféle ócskasággal, munkagépekkel és eszközökkel, melyek az apja munkájához kellettek. Kopott, kiszáradt füves térség borította a ház és a járda közti részt, melyet egyetlen növény, vagy virág sem díszített – mint a többi ház előkertjét általában –, csupán egy hatalmas lombkoronájú kenderpálma ácsorgott szomorú magányában. Ez a jobb sorsra érdemes fa éppen Lisa hálószobájának ablaka előtt magasodott, mintha csendestársa lett volna a reménykedésben. Igazi elhanyagolt porfészeknek hatott a házuk, szomszédjuk, az idős hölgy, Nina Harlow kertjéhez képest, melyben a petúniák, azáleák és rózsabokrok tömege mellett a magasra kúszó pálmák és a dús cikászok szinte elvesztek. Ahogy egyre világosodott, úgy ragyogtak fel élénk, szívderítő vidámságukkal a növények, melyek mindig kedvesen üdvözölték Lisát. Természetesen a lány anyja értelmetlen időtöltésnek tartotta a kertészkedést és lenézte a kedves idős hölgyet, mondván, csak a halott férje miatt érzett fájdalma enyhítésére bogarászik folyton a kertben. Ahogy Lisa a házuk felé haladt a repedezett betonlapokból kirakott úton, hirtelen megállt, majd a garázs előtti parkoló irányába pillantott. Egy ismeretlen autó állt ott. Sosem látta még azelőtt, így jobban szemügyre vette. Egy néhány éves, piros-fehér robosztus Ford F-150-es Pickup volt. A hatalmas platót sötét műanyag huzat borította, de alatta valami nagy kupac valami lehetett, mert az anyag több helyen kipúposodott. Lisa egy ponton fel tudta fejteni a kifeszített műanyagot, hogy alálásson. Bár már felsejlő napvilág volt, a platót még sötétség borította, de annyit ki tudott venni és tapogatni, hogy számtalan eszköz, gépek, kötelek és zsákok voltak felhalmozva, melyek valahogy ismerősek voltak számára. Nem tudta, miért, de rossz érzés fogta el, s gyorsan visszahajtotta a fóliát a gyanús kupacra, majd a ház bejárati ajtajához sietett. Pillanatok alatt előkereste a kulcsát, kinyitotta az ajtót és belépett az előszobába. Próbált csendben maradni, nehogy felébressze a szüleit, de fokozódó idegessége az ismeretlen autó miatt egyre nőtt. Minél hamarabb a szobájába akart jutni és meggyőződni arról, hogy minden rendben, csak fáradt és eltompult elméje zaklatja fel ennyire. Sok mindent el tudott képzelni a szüleiről, de van, amit nem nézett ki belőlük. A kulcsot az előszoba erre kialakított kis polcára helyezte,
gyorsan levette a cipőjét, de ügyetlen volt, s leverte a kulcscsomót a helyéről, mely nagy zajt csapott a kőpadlón. Lisa lélegzetvisszafojtva figyelt. Szülei hálószobájának ajtaja alig öt méterre volt, a nappaliból nyílt. Hirtelen a franciaágy rugói megnyekkentek, hangos, dühös sóhajtás hallatszott a háló felől, s egy pillanat múlva kinyílt a szobaajtó. Egy középmagas, szinte csontsovány, hálóinges nő jelent meg az ajtóban, Linda, a lány anyja. Lisa pulzusa az egekbe szökött mindig, amikor meglátta. Egymástól alig pár méterre álltak, a nappalit borító félhomályban éppen csak látszott Linda szikár alakja, mely olyan volt, mint egy penge. Gyötrő lassúsággal teltek a másodpercek, majd Linda a villanykapcsolóhoz nyúlt. A nappalit hirtelen elárasztó fényözön bántotta Lisa szemét, aki hunyorogva meredt az anyja felé. Linda negyvenöt éves, hosszú sötétszőke hajú nő volt, a korához képest egészen szép lehetett volna, ha nem teszi magát tönkre az itallal. Emiatt aztán arca folyton szürke, élettelen és beesett volt, szemei karikásak, s még elcsúfult külsejéért is a lányát hibáztatta, mondván, miatta kell innia, hogy elviselje Lisa idegesítő jelenlétét. Fehér, csipkés, virágmintás hálóinget viselt, mely akár egy angyalnak is mutathatta volna, de a belőle áradó mély megvetés, gyűlölet és rosszakarat megfagyasztotta körülötte még a forró júniusi levegőt is. Lisa nem bírt tovább az anyja sötétszürke szemébe nézni, s tekintete a nappali kopottas, elhanyagolt és nyúzott bútoraira tévedt. A piszkos, barna tapétás falakon képek nem lógtak, a fotelok és a kanapé úgy voltak elrendezve, hogy a televízió hódolatának adózzanak. Mindig meglepte a lányt, mennyire undorodik ettől a helytől. – Csak ő az… – szólalt meg egy percnyi metsző némaság után az anyja a hálóban fekvő férjének, miközben le sem vette izzó tekintetét a lányáról. Nemcsak azért érzett haragot és megvetést Lisa iránt, mert őt okolta a saját hibáiért, hanem azért is, mert a lány olyan szeretetreméltó szépséggel rendelkezett, mellyel ő sosem. Megőrült az irigységtől. De ami igazán kínozta, az a lányban élő apró, reménnyel és tenni akarással izzó kis láng, mely képessé teheti őt arra, amire neki sosem volt ereje: hogy változtasson az életén. A hálóból Lisa apjának elnyújtott, fáradt nyögése hangzott válaszként, melynek egyértelmű üzenete volt, magasról tesz rá, ki jött meg, csak aludhasson tovább. Linda arcán halvány, kegyetlen mosoly jelent meg egy pillanatra, mert észrevette lányának zavarát és fájdalmát. Az utóbbi időben egyre undokabb volt vele, mintha így akarná elüldözni. Most is hátat fordított Lisának, visszament a hálóba és becsukta maga mögött az ajtót. A lány nem mert megmozdulni, szíve vadul kalapált, összeszorult és majdnem
kiszakadt. Hallotta, ahogy anyja visszafekszik az ágyba, s eléggé hallhatóan eljutottak hozzá a szavak, melyeket – ebben biztos volt – azért mond direkt hangosan, hogy Lisa hallja őket. – A kis kurva. Nem elég, hogy hajnalig kimarad, még van képe felébreszteni. – Ahh – nyögött fel az apja –, fogd már be a szád, szeretnék aludni! Ezután még pár mondat elhangzott, de ezeket Lisa már nem értette tisztán. Bár ezerszer fültanúja volt, miként beszélnek róla a szülei és mondják egyenesen a szemébe a véleményüket, mégis ennyi idő és szenvedés után is mélyen belevájtak a szavak. Igyekezett nem elmerülni a szomorúságban, így gyorsan magához vette a táskáját és a szobájába ment. Anyja hirtelen felbukkanása egy percre el is feledtette vele az idegen, gyanús autó látványát, de ahogy szobájának biztonságában volt, ismét feltört benne az idegesség és kétségbeesés. Ugye nem? Erre csak nem lehetnek képesek! – szaggatták a gondolatok. Gyorsan az ágyára hajította a táskáját, felkapcsolta az éjjeliszekrényen álló olvasólámpáját, s a kis hálószobát aranyló fények járták át. Lisa igyekezett a béke és biztonság apró szigetévé varázsolni a szobáját, növényeket, virágokat helyezett el, melyek a régi, lelakott bútorokat valamelyest feldobták. Ruhásszekrénye éppen az ággyal szemközti falon volt, gyorsan kinyitotta, szinte kitépte az ajtókat, s a szekrény alján kezdett kotorászni. Hamar meg is találta, amit keresett, a fadobozt. Lisa szíve majd kiugrott a helyéről, ahogy a földre kuporodva a szőnyegre helyezte a ládikát. Kétségek, kérdések és aggodalmak közt hányódva nézte egy pillanatig a tetejét, majd hirtelen felnyitotta. Üres volt. Teljesen üres. Az egy év alatt összegyűjtött, több mint 14 ezer dollárja köddé vált. Lisa nem akart hinni a szemének. Olyan szívfájdalmat érzett, olyan hatalmas nyomást a lelkében, hogy még a könnyei sem tudtak eleredni. Kutakodta az üres dobozt, majd elkerekedett szemmel, mintha sokkot kapott volna, visszakúszott a szekrényhez, és gépies mozdulatokkal minden ruháját kicibálta és az ágyra hajította, mindent végignézett, ujjaival minden kis rést átfésült, de már tudta, feleslegesen kutat a pénze után. A világa, minden reménye és vágya egy pillanat alatt hullott darabokra és tűnt el a semmibe. Az egyetlen vékony fűszál, melybe a szakadék szélén kínlódva kapaszkodott, most semmivé vált, s ő tehetetlenül a mélybe zuhant. Összetörve ült a szőnyegen maga elé meredve, és semmire nem tudott gondolni. Mintha megfagyott volna körülötte minden. Ami eddig életben tartotta, abba a fadobozba volt bezárva, s most végleg eltűnt. Csak nézte az üres dobozt, s kénytelen volt elfogadni a valóságot. Ekkor ébredt
rá, hogy kulcs nélkül tudta felnyitni a doboz fedelét, holott mindig egy, az ágya alatti titkos rejtekhelyre eldugott apró kulccsal nyitotta ki a remény ládikáját. Ismételten a kezébe vette a dobozt. Nem feszítették fel, nem rongálták és törték meg sehol, egyszerűen kinyitották a kulccsal. Sokkolt agyában lassan összeállt a kép. A szülei valahogy felfedezték, hogy ide gyűjti minden félretett pénzét. Elég volt egyetlen apró hiba, mellyel a ládikára felhívta a figyelmet, bár nem emlékezett ilyen esetre. Amikor nem volt itthon, a szülei – aljasul kitervelve minden lépésüket – bejöttek a szobájába, s módszeresen átkutatták az egész hálószobát. Hogy miért nem törték egyszerűen fel a ládikát, azt Lisa nem értette, de nem is érdekelte. Meglopták őt. A szívét tépték ki, amikor elvették a pénzét. Milyen ember képes erre a saját gyerekével szemben? – forrongott agyában a kérdés, mert sok aljas húzást kinézett a szüleiből, de ezt azért nem. Hirtelen olyan vad, elkeseredett düh szállta meg, hogy ujjai ökölbe szorultak, majdnem szétroppantak, fogait satu módjára összepréselte. Légzése vad lihegéssé változott, majd kezében a fadobozzal felpattant a földről és kirontott a szobájából. Russel Warden pillanatok alatt újra álomba zuhant, miután a felesége, Linda visszafeküdt mellé az ágyba. Hangos szuszogása és röfögésszerű horkolása megtöltötte a hálószoba izzadtságtól bűzlő levegőjét. Linda nem tudott elaludni, ezért hol a szemközti falat birtokló televízió sötét képernyője felé meredt, hol a férjére nézett, aki szinte lefolyt az ágyról, ahogy a sörhasa engedelmeskedett a gravitációnak. Russel már egyáltalán nem az a férfi volt, akibe kamaszként fülig szerelmes volt, az egykor menő, az életre és minden szabályra fittyet hányó jóképű srácból mára egy elhízott, lusta és tohonya alak lett, akinek legnagyobb öröme, ha nézhette az idióta futballmérkőzéseket, és alkohollal vagy néha napján könnyűdrogokkal kényeztetheti beteg testét. Linda éppen a férjét nézte lesajnálóan és kielégítetlenül, amikor a hálószoba ajtaja úgy kivágódott, hogy a falnak csapódott. A nő rémülten felpattant az ágyban, Russel pedig a földre zuhant és ijedten meredt az ajtó felé. A halvány hajnali fényben mielőtt megláthatták és felismerhették volna Lisa alakját, egy fadoboz repült át a szobán, és majdnem az ablakot kizúzva vágódott a falnak, ahol apró darabokra hullott. A törmelékek éppen Russelre zuhantak, aki zavartan söprögette le magáról a darabkákat. – Hogy voltatok erre képesek? – sikította Lisa haragtól őrjöngve. Linda megdermedt egy percre, mert eddig még nem volt rá példa, hogy a
lánya így kikelt volna magából. Nyelt egyet, gyorsan megnyugtatta magát, s a szülői tekintélyt megőrizendő, kioktató hangon szólalt meg. – Leszel szíves visszafogni magad, amikor hozzánk beszélsz, édes lányom – mondta, az utolsó szavakat marón keserű gúnnyal kiejtve. – Hogy voltatok erre képesek… ? – ismételte meg a lány, de már kevésbé volt érezhető hangjában a düh, inkább a könnyeit nyeldeklő elkeseredés remegett benne. – És még neki áll feljebb! – mondta Linda a férjének, de le sem vette sötét tekintetét a lányáról. – Mert mire költötted volna?! Újabb szexi fehérneműkre, amikben rázhatod magad a pasik előtt? Nem vagy te más, csak egy olcsó ribanc, egy ostoba kis lotyó, áld csak arra jó, hogy egy mocskos lebujban mutogassa magát! Mire kellett volna neked ez a pénz?! Apád egész nap keményen dolgozik, hogy legyen hol laknod, legyen mit zabálnod, te hálátlan kis kurva, és titokban gyűjtögeted a mocskos pénzed, nem hogy segítenél a szüleidnek! Russel, amíg a felesége porig alázta a lányt, visszamászott az ágyba és tehetetlenül, érdektelenül szemlélte az eseményeket, melyek semmi hatással nem voltak rá. Az egyetlen érzelem, mely megjelent benne, az a csalódottság, hogy így el lett rontva a reggele, nem tudta kialudni magát, és fáradtan, nyúzottan kell dolgoznia egész nap. – Terveim… nekem ezzel a pénzzel terveim voltak… – zihálta Lisa reményvesztetten. – Terveid?! – csattant fel Linda. – Miféle terveid? Na ne nevettess már! Amíg te mutogatod a csöcseidet, addig az apád építkezéseken gürizik és izzad érted! Linda egy pillanatra szünetet tartott, mert majdnem elnevette magát azon, amit mondott, még hogy Russel bármit is tegyen a lányáért… ugyan már! – Szüksége volt már egy új autóra a régi ócskavas helyett, mert az már majdnem szétrohadt – folytatta Linda. – Neked van… vagyis volt pénzed, így elvettük! Igazam van, Russel? Russel! – Oő… igen… khm – kereste a férfi a szavakat, mert fogalma sem volt, miről van szó. – Kellett egy új autó, Lisa. A lány undorodva nézett a szüleire. Ahogy beszéltek róla, abban semmi gyengédség nem vibrált. Olyan fullasztó ellenszenvet és haragot érzett irántuk, mint még soha. Hányni tudott volna ettől a két embertől. Sok szenvedésen és fájdalmon volt már túl élete során, de ez mindenen túltett. Soha nem érezte még magát ennyire egyedül és ennyire reménytelennek.
Kirántották a lába alól azt a kis biztonságot is, melyen eddig próbált üggyel- bajjal megállapodni. Szemei megteltek könnyel, nem tudta tovább visszatartani őket. Az anyja reakciója volt az a döfés a szívébe, mellyel végleg elvágta magát a lányánál. – Gyűlöllek titeket… – mondta Lisa csöndesen, könnyeitől fuldokolva és kirohant a szobából. Még hallotta anyja keserű szavait, de megérteni, felfogni nem tudta, és nem is akarta őket. A szobájába visszaérve Lisa becsapta maga mögött az ajtót, és rázuhant az ágyra, melyet elborítottak a szekrényből kihaj igáit ruhái. Keservesen zokogott. Igyekezett minél inkább a ruhák tömegébe fúrni az arcát, el akart menekülni az élet kegyetlen és igazságtalan csapásai elől, melyek nem hagyják, hogy leszakítsa magáról a láncokat, amik ehhez a két elvetemült emberhez, s ehhez a nyomorúságos helyhez kötik. Soha nem tapasztalt szomorúságot és magányt érzett. A cél, melyért annyit küzdött, elviselve hosszú éjszakákon át a Flamingó perverz közönségét, immáron végérvényesen a semmibe veszett. Lisa szorgalmasan gyűjtögette kis vagyonát, hogy el tudjon utazni minél messzebb Kaliforniától. New Yorkba, Atlantába, esetleg Chicagóba akart utazni, egyszerűen eltűnni. Úgy tervezte, hogy egyik esti fellépésére készülődve minden holmiját a táskájába pakolja, amit magával szeretne vinni. A szüleinek úgy sem tűnne fel, hogy a szokottnál tömöttebb a csomagja. Egy szó nélkül egyszerűen csak kisétált volna az életükből, s biztos volt benne, ők ennek örülnének a legjobban. Tudta, hogy egy idegen városban nem könnyű boldogulni, ezért igyekezett minél több pénzt összegyűjteni, hogy új életének alapjait a lehető legbiztosabb lábakra helyezze. Egy szerény kis albérlet valahol a városban, olcsón, hogy a pénze minél tovább tartson, és amíg munkát nem talál magának, legyen miből megélnie. Számításai szerint nagyjából húszezer dollárra volt szüksége, hogy elkezdje új, reményekkel és vágyakkal teli életét. Már csak négy hónapig kellett volna kibírnia az estéket a Flamingóban és a szülői házban. De ez a jövőkép már a múlté… Egy ember lelki erejét, kitartását és az önmagába vetett hitét azok a pillanatok mutatják meg legjobban, amikor minden összeomlik körülötte. De a lány most úgy érezte, még ahhoz sincs ereje, hogy a fejét felemelje a ruhák tengeréből. Bárhogy is erőlködött volna, nem tudta volna szavakba önteni érzéseit és gondolatait, melyek egy gyorsvonat sebességével és egy tank erejével zúdultak végig benne. Pedig Lisa jól értett a szavakhoz, sőt ösztönös tehetsége volt ahhoz, hogy ezek révén mély érzelmeket közvetítsen. Egészen kiskorától egy naplót vezetett, melybe minden érzését,
gondolatát, a vele történt események kapcsán megélt tapasztalatait írta le. Mivel nem volt testvére és szülei lelki terrorjának köszönhetően zárkózott jellemmé vált, az írásban lelte meg a kiteljesedést. Lisa kislányként úgy gondolta, hogy a lapok mágikus erővel bírnak, titokzatos, misztikus lényekkel kommunikálhat általuk, olyan lényekkel, akik talán angyalok lehetnek. Bízott abban, hogy ha minden gondolatát és érzését őszintén kiírja magából, ezek a különös lények értékelni fogják és vigyáznak rá. Később Lisa rájött, hogy csak ennek a fantáziaképnek köszönhetően sikerült komolyabb lelki problémák nélkül túlélnie a gyermekkorát. Egy fantáziavilágba menekült a valóság borzalmai elől, ez volt az ő védelmi mechanizmusa. Lisának sikerült megőriznie azt a kincset, melyet az élet vaskarmai igyekeztek tőle elragadni, gyermeki énjének azt a színes és fantáziadús világát, melyet egy megkeményített páncél mögé rejtett. Minden álma az volt, hogy egyszer képes legyen az emberek elé tárni azt, ami benne van – könyvek formájában. Már kislányként tudta, mire vágyik a legjobban, az írás számára maga volt a csoda. Ahogy a betűkből szavak lesznek, azokból mondatok, melyek olyan szöveggé állnak össze, ami hat az olvasó lelkére. Mindezt igazi varázslatnak tartotta. Az, hogy varázslónak érezte magát, felvillanyozta, s ez volt hosszú éveken át az egyetlen dolog, mely boldogságot hozott szürke és fájdalmas életébe. Amikor Karennel találkozott, s elkezdett nyitni felé, elárulta neki a legtitkosabb vágyát. Karen kérte, hadd olvashasson tőle valamit. Mivel Lisa hébe-hóba írogatott novellákat és meséket, így bőven tudott válogatni ezekből, miközben nagyon félt megmutatni, mi rejlik a szívében. Amikor aztán rászánta magát, odaadta az egyik első novelláját, melyet még 15 évesen írt, Az örök tó partján című alkotását, mely egy elszigetelt tündérvilág megmentéséről szólt. Karent lenyűgözte Lisa tehetsége, s főleg az, hogy fiatalon, ilyen családi háttérrel mennyire mélyen és tisztán képes megérteni a dolgokat. Ettől kezdve folyton dicsérte, építgette az önbizalmát és támogatta azon t ágyát, hogy egyszer író legyen. Ahogy Karen fogalmazott, erre született, és az életében tapasztalható nehézségek, a szülei ridegsége valamilyen megmagyarázhatatlan módon segítenek neki azzá válnia, aki lenni akar – igen, a fájdalom az egyik legmotiválóbb tanító. Lisa érezte, hogy a barátnője valóságos lelki húrokat pendített meg ezzel a kijelentésével, és hogy szíve mélyén tudta és remélte, hogy az elszenvedett bántalmak nem hiába történtek. Fantáziavilága mellett ez a remény segítette őt az évek során. Most azonban, az ágyán fekve soha nem érezte magát ilyen távol önmagától, s ez megrémítette. Amikor már úgy
érezte, nincs több könnye, melyet élete romjainak áldozhatna, arra gondolt, vajon mi értelme van ennek az egésznek? Mire akarja megtanítani az élet? Próbatételről van szó, hogy mit képes kiállni az álmaiért? Válaszok nem érkeztek, csak a remény maradt. Amikor évekkel korábban megírta a néhány oldalas Az örök tó partján című novelláját, abban egy titokzatos tündérről írt, aki elhagyatottan, magányosan éli életét egy hatalmas tó partján. A tündérnek az Enis nevet adta. Enis a tó túlpartján élő embereknek próbált segíteni, gyönyörű énekébe mindig belecsempészte a válaszokat az élet titkaira és a megoldásokat a problémákra, melyek az emberek életét gúzsba kötötték, ám azok haragja, félelmei és összezavarodott gondolatai mindig viharokat keltettek a tavon, így nem hallhatták meg a jó szándékú tündér énekét. Lisa gyakran gondolt arra, egy-egy nehéz helyzetben, vagy miután a szülei újfent megalázták, vajon mit tenne Enis ebben a helyzetben? Az ágyán fekve ismét eszébe jutott titkos tündére, feltette magának a már ezerszer elismételt kérdést. Kitörölte szeméből a könnyeket, s próbált józanul, higgadtan gondolkodni, s meghallani a jóságos segítő hangját a tó túlpartjáról. Felkelt az ágyról és szétnézett a szobájában. Szekrénye teljesen kirámolva, ruhái szanaszét, a táskája, melyben erotikus fehérneműi voltak, az ágyról szemezett vele. Lisa döntött. Örökre elhagyja ezt a nyomorult helyet, s kegyetlen szüleit. Nincs semmi, ami itt marasztalhatná őt. Gyorsan a táskájáért nyúlt, és az összes ruháját begyömöszölte. Majd fogott egy másik táskát, és minden olyan személyes tárgyat belerakott, melyre szüksége volt a lelkének, így például: régi, kedvenc könyveit, egykét apró csecsebecsét, és természetesen az összes írását és szívének kedves naplóját. Ez a régi, bőrkötésű kis füzetecske volt a legna gyobb kincse. Amikor mindennel elkészült, búcsúzóul körülnézett a szobájában, még utoljára. Sajnálta, hogy kedvenc virágait és növényeit nem viheti magával. Különös szomorúságot érzett, hogy elhagyja ezt a helyet, és kievez az élet ismeretlen tengerére. De tudta, hogy ezt kell tennie. Hálószobájának ajtaját nyitva hagyta, hogy amikor szülei felébrednek, lássák, hogy elhagyta őket. Biztos volt benne, hogy örömmámorban fognak úszni. Az előszobába érve visszapillantott szülei hálószobájának irányába. Kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Bántotta, hogy az utolsó szavai éppen azok voltak, amik. Próbált megnyugodni, valami szívből jövőt, mélyet súgni még utoljára nekik, de nem jött ki hang a torkán, melyet a sírás görcse szorongatott. Kilépett a házból és halkan betette maga mögött az ajtót. Már egészen világos volt odakint, egyre melegebb volt a levegő, de Lisa didergett. A
garázs előtti parkolóban a Ford Pickup pöffeszkedve meredt rá, de a lány igyekezett nem odanézni. Egy pillanatra átfutott a-z agyán, mi lenne, ha megrongálná valahol, így állva bosszút a szülein, de ezt hamar elvetette. Nem akart olyan ember lenni, mint azok, akiktől most elmenekül. Lassan, szomorúan elsétált a háza, otthona elől, s meglepte, hogy sírva fakadt. Ahogy egyre távolodott a háztól, ahol annyi éven át élt, tudta, hogy a könnyek egyszerre áztatják a fájdalmas múlt romjait, és a bizonytalan jövő homályát. Minél távolabb került szüleitől, annál jobban feltörtek benne az elmúlt évek lelki gyötrelmei, mintha az őt fogva tartó láncok még próbálnák visszatartani. Halkan szipogva és könnyeit törölgetve indult a lassan emelkedő napkorong felé.
2. Reggel hétkor Karen olyan mélyen aludt ágyában, mint akit leütöttek. Miután elbúcsúzott Lisától, egész úton hazafelé rá gondolt. Sosem beszélt erről a barátnőjének, de olykor megsiratta őt. És azt a haragos vágyát sem verte nagydobra előtte, hogy a szüleit legszívesebben Pálos Verdes egyik magas, éceán fölé nyúló sziklájáról lökné a mélybe. De amikor épp nem volt dühös rájuk és képes volt józanul gondolkodni, elkönyvelte, hogy ez a fajta szülői ridegtartás szükséges ahhoz, hogy Lisából az váljon, aki lehet. Bár Lisa gyakran gyengének és életképtelennek érezte magát, Karen mégis tudta, jóval erősebb, mint amilyennek hiszi magát. Lisa tipikusan az a fajta ember volt, aki képes a felé hajított kövekből tornyot építeni, amiről elérheti azokat a csillagokat is, melyek mások számára csupán örök álmok maradnak. Ez jellemzi a túlélő típust. Mielőtt Karent elnyomta volna az álom, még utoljára barátnőjére gondolt, legyen elég ereje túlélni a mindennapok nehézségeit, hogy egyszer majd boldog lehessen. Karen nem hitt Istenben, nem volt vallásos, de azt tudta, hogy valami mégiscsak van odakint, odafent, ami hatással van az emberek életére. Mindemellett leginkább az ember saját erejében, tettvágyában és merészségében hitt. Úgy gondolta, az emberek azért imádkoznak és könyörögnek Istenhez, mert nem érzik magukat elég erősnek a céljaik eléréséhez, és könnyebb lesz utólag valaki mást hibáztatni ezért. A felelősség elhárítást visszataszító gyengeségnek vélte. Álmából egy ijesztő, harsány hang riasztotta fel. A hang újból és újból megszólalt, egyre erőszakosabban. Egy idő után felismerte, honnan jön. A lakás csengője ordításként visszhangzott. Karennek fogalma sem volt, ki lehet az ilyen korán. Magára kapta köntösét, és papucsában lassan kicsoszogott a nappaliba, onnan pedig az előszobába. – Jövök már…! – mondta hangosan, nyúzottan, de a csengő nem némult el. Amikor a bejárati ajtóhoz ért, kikémlelt a kukucskáló lyukon. Megdöbbenve látta, hogy Lisa áll az ajtó előtt kisírt szemekkel. – Uramisten, Lizy! – kiáltotta Karen, és nyomban kinyitotta az ajtót. Ekkor látta meg barátnője kezében a két telipakolt táskát, és már tudta is, hogy mi történt. Nyomban betessékelte Lisát a nappaliba, majd gyorsan kiszaladt a konyhába. Egy pohár vízzel tért vissza, melybe egy kis citromkarikát dobott.
– Ezt most idd meg, hogy megnyugodjál – Karen aggódva nézett rá, a tekintete ezernyi kérdést tükrözött. – Köszi… – mondta halkan Lisa, miután pár kortyot ivott a frissítőből, majd a poharat a dohányzóasztalra tette. Karen melléült a kanapéra és kezét a kezébe fogva próbálta rábírni, hogy beszéljen. Lisa hosszan hallgatott, némán maga elé meredt. – Lizy, mi történt? – kérdezte Karén. Lisa nagyot sóhajtott és megtörölte kisírt szemét. – Mindenemet elvették. – Ugye nem…? – döbbent meg Karén, és egy pillanat alatt elöntötte a harag. – De igen… mind a 14 ezer dolláromat, amit egy év kemény munkájával gyűjtöttem, ellopták… – Lisa nem nézett a barátnőjére, egész végig a pohárra szegezte szomorú, fáradt tekintetét, s pró bált nem összeomlani. Egész úton, amíg elgyalogolt Karen lakásáig, igyekezett meggyőzni magát arról, hogy van ereje talpra állni egy ekkora pofon után is, és képes újra összegyűjteni ezt a rengeteg pénzt. Egyszer már megcsináltam, megcsinálom hát újra – gondolta magában, de érezte, hogy a Flamingó közege lassan teljesen felőrli a lelkét és idegeit. Valamit ki kell találnia. Egy derengő álomkép tartotta életben, csak ezért volt képes egyik lábát a másik után rakni, de tudta, hogy sosem volt még ekkora szüksége Karen támogatására. Ha ő nem lenne, szinte biztos, hogy nem bírná el a terhet. – Hogy rohadnának meg! – csattant fel Karen és nem bírt tovább a kanapén ülni. – Menjenek a… majdnem valami durvát mondtam! Szemétládák! Hogy lehetnek ilyen aljasok, ilyen… – Karen, kérlek – szakította félbe Lisa. – A gyűlölködés és a megvetés miatt hagytam el őket. Mi jobbak vagyunk ennél. – De ezt akkor sem lehet hagyni., Lizy! Ilyet nem úszhatnak meg szárazon! Milyen ember az, aki képes egy rakatnyi szemétség után még meg is lopni a saját gyerekét?! Én ezt már nem nézem el nekik! Valamit tenni kell velük! Lisa felállt a kanapéról és megfogta barátnője vállát. – A fölös energiáid inkább arra használd, hogy engem támogatsz, rendben? Nagy szükségem van rád, Karen. Őket már elhagytam… örökre. Megbocsátani nem tudok még nekik, remélem, egyszer majd sikerül. De azt tudom, hogy jobb ember akarok lenni, mint amilyenek ők. Valóra akarom váltani az álmaimat, és ehhez szükségem van a segítségedre, mert a te bátorításod nélkül nem érzem magam elég erősnek.
A mondandója végére érve Lisa szeme megtelt könnyel, de gyorsan le is törölte, nem akart gyengének mutatkozni. Karenen látszott, hogy a harag gyorsan elszállt belőle, s mintha elszégyellte volna magát attól, hogy így kiakadt. Magához ölelte Lisát. – Ne haragudj, tudod, milyen őrült tudok lenni néha. – Örülök, hogy ilyen idegbeteg is tudsz lenni – mosolyodott el Lisa, miután kibontakoztak az ölelésből. – Ebből érzem, hogy fontos vagyok neked. Még szép, hogy az vagy, barátnőm! – Karen is mosolygott, immár végleg lehiggadt, egy pillanat alatt átváltva a gyengéd énjére. – De kímélje meg őket az élet attól, hogy a szemem elé kerüljenek… – És nem bánnád, ha ide költöznék hozzád? Ha nem férünk el, vagy valami, akkor… – Természetesen itt maradsz! Örülök neked. – Köszönöm. – A lakbért majd később megbeszéljük – nevetett Karen, megpróbálva jobb kedvre deríteni a barátnőjét, ahogy mindig is szokta. A lányok gyorsan elrendezték a nappaliban lévő bútorokat úgy, hogy a kihúzható kanapét ággyá alakítsák, amin Lisa alhat. Karen lakása egy szerény kis albérlet volt Anaheim belvárosi részén. A harmadik emeleti lakás egy spanyol stílust idéző épületben helyezkedett el, a berendezés árulkodott Karen összetett jelleméről, egyszerre volt színes és vidám, de ugyanakkor praktikus és rendezett. A lány szerette a rendet maga körül, ez abban is megmutatkozott, hogy kétnaponta az egész lakást kitakarította, kényesen ügyelve a legapróbb részletekre is. Amondó volt, hogy becsüljön meg az ember mindent, amit az élet adott neki, használja fel, fordítsa a javára, és akkor esélye lesz egy szebb és jobb jövőre. Lisa kényelmesen érezte magát mindig, amikor meglátogatta a barátnőjét, mert úgy érezte, ez a kis lakás a szülei házában lévő hálószobájának felnagyított és kissé meg-bolondított változata. A növények és virágok itt is szép számmal zöldelltek mindenütt, de saját kis növendékeire gondolva elszomorodott. Tudta, mi lesz a sorsuk, amikor anyja rájuk teszi a kezét. Kevesebb, mint húsz perc alatt mindent elrendeztek, és mivel mar odakint világosodott, minden függönyt behúztak. Hatalmas kimerültség ömlött szét bennük. Így egy gyors ölelés után Karen visszacsoszogott a hálószobájába, Lisa pedig lefeküdt a kihúzható kanapé megágyazott, puha vackába. Amint minden elcsendesült körülötte, a lányra ráomlott szomorú sorsának tonnás terhe. Amikor az ember egyedül van a csöndben, minden pillanatban olyan érzések és gondolatok lepik el, melyek néha hihetetlen
mélyről törnek a felszínre. Ha az ember ilyenkor hagyja szabadon áramlani ezt az emlék és vágy kavalkádot, olyan dolgok világosodnak meg előtte, melyekre addig gondolni sem mert. Lisa az általa megalkotott tündérre, Enisre gondolt. Érezte, hogy ez nem a szokásos menekülési reflex, hanem valami egészen más, mintha valóban egy tó partján ülne a csöndben, melynek túloldaláról a titokzatos segítője próbál üzenni. Ahogy a lány lassan álomba szenderült és a nappali sötét sziluettjei feloldódtak az éledő álomképekben, egy halovány gondolatot sodort felé a szél a tó túloldaláról, engedd! Lisának fogalma sem volt róla, mit jelenthet ez a különös üzenet, de nem is tudott rajta sokáig töprengeni, mert elnyomta az álom. Van olyan, mikor az ember úgy érzi, semmit nem aludt, semmit nem álmodott, mégis órák teltek el. Lisának pontosan ilyen érzése volt, amikor egy hangos csörömpölésre riadt fel. Biztos volt benne, hogy alig fél órája aludhatott el, de ahogy a nappali faliórájára pillantott, döbbenten vette tudomásul, hogy már délután kettő is elmúlt. A falióra egy vicces, fekete macskát ábrázolt, amint guvadt szemeivel ide-oda nézelődik minden másodpercben, mintha előre sejtené, valami érdekes fog hamarosan történni. Lisa nyúzottan, leverten és álmosan mászott ki az ágyként szolgáló kihúzható kanapéról. A csörömpölés újra hallatszott, ezúttal már be is tudta azonosítani, hogy a konyha felől jön a hang. A lány belebújt a papucsába, magára kapta köntösét, és elindult a zaj irányába. A szűkös konyhában bravúros mutatvány volt egy egyszerű reggeli elkészítése is. Az öreg és kifakult fabútorok folyton nyikorogtak, a türkiz színű csempékkel kirakott fal az idő mocskát viselte magán, bármilyen igyekezettel is súrolta őket Karen. A szőke lány egy szál bugyiban és egy macskát ábrázoló fekete topban sürgölődött, igyekezett a lehető legkevesebb rumlival és hangzavarral elkészíteni egy tartalmas „reggelit” magának és Lisának. – Mi a séf ajánlata? – kérdezte Lisa és jót derült barátnője ügyetlenkedésén. Karen ijedten fordult felé, mert idegei pattanásig feszültek, amiért összeesküdtek ellene az elemek. – Áh… ne is kérdezd! Próbálok valamit összehozni, de ez a… konyha, vagy minek nevezzem ezt a lukat, még arra sem alkalmas, hogy egy pirítóst megcsináljak különösebb felfordulás nélkül. Lisa mosolyogva megcsóválta a fejét, és igyekezett minél távolabb maradni az eseményektől. – Jaj, a fenébe! – szólalt meg Karen. – Biztos felébresztettelek az előbb, amikor bénáztam a serpenyővel. Ne haragudj! – Mindegy – mosolygott Lisa, de úgy érezte, bármelyik pillanatban össze tudna esni a fáradtságtól, hogy aztán ott helyben elaludjon.
– Kipihented magad? – érdeklődött Karen, miközben tovább tüsténkedett. – Úgy érzem, mintha alig aludtam volna valamit. Nem sokkal később a nappaliban álló kis, kör alakú asztalnál ülve fogyasztották el egyszerű „reggelijüket”, ami éppen csak megmentett és alig odakozmált omlettből, csak kissé elszenesedett pirítósból, valamint egy-egy kis narancsból állt. Lisa valamelyest magához tért a falatoktól, de még mindig elég kótyagosnak érezte magát, nem beszélve arról, milyen rideg és gyötrő érzés kerítette hatalmába, amikor eszébe jutott, mit tettek vele a szülei. – Köszi, Karen, finom volt. – Ehető, éppen csak. Én inkább így fogalmaznék – nevetett Karen és összeszedte a tányérokat, poharakat. – De szívből jött! Lisa segített barátnőjének kivinni a konyhába a mosogatni valót, és felajánlotta, szívesen rendet rak helyette. Végül is kerten mosogattak el. Lisa most aludt első alkalommal Karennél, de érezte, hogy már jóval korábban meg kellett volna hoznia azt a döntést, hogy ideköltözik. Néhány hónappal ezelőtt Karen felajánlotta, hogy lakjanak együtt, de Lisa visszautasította, nem akart barátnője terhére lenni. Ebből aztán lett egy kis vita, de hamar kibékültek, ahogy a barátnőknél lenni szokott. Lisát most gyötörte az a gondolat is, hogy ha akkor beleegyezik a költözésbe, még mindig meglenne a pénze és sokkal közelebb lenne az álmai megvalósításához. A lány az egész mosogatás alatt nem szólt egy szót sem, a piszkos evőeszközökre és tányérokra meredve monotonon törölgetett, mintha így próbálná lemosni magáról a bűntudat, félelem és aggodalom minden piszkát. Amikor végeztek, Karen mintha megérezte volna, mi jár a fejében. – A dolgok okkal történnek, Lizy. Tudod jól. – Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy így megszívat az élet… – sóhajtott fel szomorúan Lisa a hűtőnek támaszkodva. – Én sem tudom. De két dologban biztos vagyok: az egyik, hogy gyakran csak később derül ki, miért történt valami. A másik az, hogy csak az erős és céltudatos emberek váltják valóra az álmaikat. És te, Lisa ilyen ember vagy! – Mégis miből gondolod, hogy olyan erős vagyok? – Lisa összefonta a karjait melle alatt, és bágyadtan nézett maga elé. – Onnan – emelte fel Lisa állát Karén, hogy mélyen a szemébe nézhessen –, hogy más a te helyzetedben már rég drogozna és inna. Az emberek jó része gyenge és nem tudják feldolgozni a fájdalmat, nem tudják,
hogyan reagáljanak rá. Inkább elmenekülnek előle és szétcsapják magukat drogokkal és piával, csak hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk az életük megváltoztatásáért. De nézz magadra! Megsebeztek, durván és mélyen. De te még mindig nem adod fel, és bár fáradt vagy és gyötrődsz, de nem tudod elengedni az álmaid, mert tudod, arra születtél, hogy valóra váltsd őket! Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek! – Köszönöm – mondta Lisa és a szeme megtelt könnyekkel, mert életében nem kapott senkitől annyi szeretetet és odafigyelést ezen a szőke, kedves és aranyosan hibbant lányon kívül, aki a legnehezebb percekben sem tágít mellőle, hanem elszántan lökdösi őt a célja felé. Lisa megölelte barátnőjét és most érezte, mit jelent a biztonság. Majd amikor kibontakoztak az ölelésből, Lisa észrevette, hogy Karen is meghatódott. – Én is fellépek veled ma. – Na, azt már nem! – tiltakozott Karen. – Itthon maradsz és pihensz egyet. Majd azt mondom Roynak, hogy elkaptál valami nyavalyát, és a látványoddal csak elkergetnéd a pasikat. Tudod, milyen Roy. Ha bedobod neki, hogy pénzt veszíthet, akkor… – Karen – szakította félbe Lisa –, szükségem van a pénzre, jobban, mint bármikor! Elmegyek ma éjjel a Flamingóba. Senki nem tarthat vissza! Karen elmosolyodott és rá kacsintott. – Igen, ez az a Lisa, akit én ismerek! Leroy Crawford éjfélkor már vagy egy órája állt őrt a lányok öltözőajtaja előtt. A mindig jó kedélyű és kedves óriás – szokásához híven – igyekezett a mellette eltipegő lányoknak egy-egy figyelmes megjegyzéssel szépíteni az estéjét. Amikor azonban meglátta a felé közeledő Lisát és Karent, amint a lépcsőről jöttek lefelé, egy pillanatra megállította Lisát, vállára téve a kezét. – Hé, minden rendben, Lisa? – Igen. Jól vagyok, Leroy, köszi – mondta a lány. Lisa volt az egyetlen, aki a termetes néger férfit a keresztnevén szólította, s neki ezt Mr. Crawford el is nézte. Egyértelmű volt a többi lány számára, hogy a férfi nagyobb figyelmet fordít Lisára, s emiatt csak még jobban irigykedtek rá. Néha elhangzott egy-egy epés megjegyzés, miszerint biztos van köztük valami, de az ilyen helyzeteket a többgyerekes családapa Mr. Crawford jól kezelte és megvédte Lisát. – Nekem nem úgy tűnik. Valami baj van? – Tényleg nincs – Lisa mosolyt erőltetett magára. – Csak nem aludtam jól, ennyi az egész. Köszönöm.
– Hát, jól van – mondta Mr. Crawford, de a szemében látni lehetett, hogy csak azért nem faggatja tovább a lányt, mert látja, nem akar a problémájáról beszélni itt és most. Az öltözőbe belépve a szokásos parfümorgia és színkavalkád fogadta őket. A lázas készülődés tapintható feszültségként hullámzott végig az okkersárga falú, hatalmas tükrökkel ellátott helyiségben, mely minden, a színpad előtt italozó és erotikus izgalmat kereső férfi számára maga volt a mennyország. Lisa és Karen éppen csak át tudtak vágni a meztelen, vagy éppen fehérneműjüket próbálgató táncos lányok sokaságán, hogy az öltözőszekrényükhöz férjenek. Mindenki hangosan trécselt, pletykálkodott, nevetgélt és a szokásos bugyuta és felszínes párbeszédek hangzottak el. Lisa még sosem érzett ekkora undort a Flamingó iránt. Csöndre és nyugalomra vágyott, de tudta, hogy az jelenleg megfutamodás lenne a kihívás elől. Meg kell küzdenie a remélt boldogság minden egyes pillanatáért. A lányok vetkőzni kezdtek, Lisa éppen a melltartóját kapcsolta ki, amikor fél füllel meghallotta Janice és Amanda Rodriguez gúnyolódó megjegyzéseit. A buja, latin-amerikai ikerpár volt a leginkább ellenséges vele szemben, mert úgy érezték, le lettek taszítva a trónról, amikor Lisa első ízben lépett színpadra. Addig az ikrek voltak a legizgalmasabb szenzációk, akikről mindenki tudta, hogy a pornóiparban is tevékenykednek. Szúrós, megvető pillantásokat vetettek Lisára, aki próbált nem tudomást venni az állandó áskálódásról. – Ne is figyelj rájuk, Lizy – mondta Karen. – Csak két ostoba, irigy ribanc… Lisa és Karen olyan gyorsan öltöztek át, ahogy csak tudtak, mert hamarosan ők következtek. Karen egy fekete csipkés fehérneműt vett fel, hozzá füstszínű combfixet, míg Lisa türkizkék és smaragd színekbe bújtatta lélegzetelállító idomait. Az öltöző hamar kiürült, kettesben maradtak. A parfümfelhő és a lányok zsongása egy ideig megrekedt a falak közt. Lisa idegesen ücsörgött egyik lábáról a másikra, sosem érezte még ennyire kényelmetlennek az egyik kedvenc fehérneműjét, mintha semmit nem viselt volna magán, és lelkének minden szomorú és fáradt rezdülése a pórusain át szivárgott volna ki. – Hé – simogatta meg a vállát Karen és bíztatóan rámosolygott –, minden rendben lesz. Tudom, mit szeretnél most, Lizy. Fent találkozunk! Azzal Karen kilépett az öltözőajtón, de még visszanézett Lisára és még egyszer rámosolygott. Lisa nem tudta szavakba önteni, menynyire szereti a barátnőjét. Egy áldás volt az életében. Amikor egyedül maradt a csöndes öltözőben, leült a középen húzódó padra és próbált megnyugodni. Nem
csupán a szokásos, fellépés előtti szomorúság, szégyen és izgatottság járta át, hanem a gondolat is kínozta: még legalább egy évig kell ezt csinálnia, hetente négy éjszakán keresztül… Forrónak érezte a fejét, mintha lázas lenne. Gyorsan a mosdóba sietett és megmosta az arcát hideg vízzel. Mivel szinte alig szokott magára tenni sminket, nem kellett vigyáznia, hogy elkenődik bármi is. A mosdó lüktető neonfénye rideg volt, akár a kegyetlen igazság, mely a tükörből tekint vissza az emberre. Lisa megdöbbent, milyen mély fájdalom és fásultság vibrál a szemében, mélyebb és ijesztőbb, mint máskor Undorodott ettől a tükörképtől. Szedd össze magad, Lisa! Ne hagyd, hogy megtörjön az élet! – sulykolta magának. Kezét a hideg víz alá mártotta, egy utolsót fröcskölt az arcára, majd határozottan a tükörre meredt, s kilépett az ajtón. Amikor a püspöklila függöny mögé ért, akkor jutott eszébe, hogy fogalma sincs, hogyan került oda. Mintha az elmúlt egy percben leblokkolt volna az agya. Szedd össze magad! A szíve vadul reszketett, s ahogy egy újabb erotikusan burjánzó és tekergőző szám töltötte meg a Flamingó nagytermének perverz légkörét, elismételte magában a számtalanszor elmormolt kis imáját, majd behunyt szemmel kilépett a függöny hasadékán. A színpad ezüstös felülete a szokottnál is hidegebb volt, mintha jégmezőre lépett volna, beleborzongott. Lassan kinyitotta a pilláit, ám mindaz, amit látott, minden eddiginél nagyobb undorral töltötte el. A kéjenc és sóvárgó tekintetek szinte leszaggatták róla a melltartót és a bugyit, a nevető és vicsorgó fogsorok szinte lerágták róla a bőrt és a húst, a mámoros agyakban kavargó buja gondolatok minden pillanatban megerőszakolták őt. Mialatt lassan a színpad közepére lépett és igyekezett minél jobban a zenével együtt mozogni, érezte, most lesz a legnehezebb a belső világa biztonságába jutni. Tőle balra egy egzotikus néger lány, Solana bűvölte anyaszült meztelen testével a begerjedt férfiakat, de ők is minduntalan Lisára pillantottak, jobbra Karen táncolt. A lány hamar ledobta magáról a melltartót, nem zavartatta magát, s csábos mosolyával ingerelte a kiéhezett közönséget. Amikor meglátta Lisát, boldogan elmosolyodott, és rámutatott, megtapsolta őt, hogy a közönség vegye a lapot, megérkezett az est fénypontja. Lisának ez hihetetlen jól esett, mert biztos volt benne, nem bírná végigcsinálni ezt az éjszakát a barátnője nélkül. Lisa valamivel bátrabban és oldottabban közelített a férfiakhoz, akik ájuldozva nézték gyönyörű testének minden porcikáját, s számolatlanul gyűrögették a dollárokat a bugyijának pántjába, meg-megsimogatva őt, ahol csak érték. Mindez csak álom, nem valóság – gondolta magában a lány és minden idegszálát megfeszítve
koncentrált, hogy a két világ peremén egyensúlyozzon. Ahogy végigpillantott a férfiak tömegén, hirtelen kiszúrt egy arcot, mely más volt, mint a többi. Az idegen férfi tekintete egyből megragadta a figyelmét, s egy pillanatra ledermedt. Ahogy hátrébb lépett a színpadon és megmutatta formás fenekét a közönségnek, magán érezte egyetlen ember szúrós, átható pillantását. Megfordult, s újra megnézte magának az arcot. A férfi nagyjából harmincöt éves lehetett, elegáns öltönyt viselt, de nem volt rajta nyakkendő. Egyedül ült az asztalánál. Nem mosolygott, nem éljenzett, és nem tombolt úgy, mint begerjedt férfitársai. Karent és Solanát egy pillantásra sem méltatta, csakis Lisát nézte meredten, s közben lassan kortyolta az italát. Jóképű, megnyerő külsejű férfi volt, sötétszőke haja miatt is kirítt a tömegből. Lisa azon kapta magát, hogy nem tudja róla levenni a szemét, mintha az egész Flamingó összeomlott volna körülöttük, s ő csak neki táncolna, csak őt csábítaná – ez a gondolat libabőrössé tette minden porcikáját. Ahogy a zene kezdett elhalkulni, Lisa tudta, hogy ideje visszabújni a függönyre pingált flamingó szárnyai mögé. Amint a folyosóra értek, egyből letámadta Karent. – Te is láttad azt a pasit ott az asztaloknál? – Milyen pasit? – nézett rá furcsállva Karen. – Volt egy pár. – Öltöny volt rajta. Szőke hajú és csak rám figyelt. Kissé… ijesztő volt. – Egy titkos hódoló? – kacsintott rá Karén. – Nem veszel engem komolyan! – Te veszed túl komolyan ezt az egészet – simogatta meg a karját Karen. – Csak valami fazon, mit számít? Hamarosan úgy is lelép. Lisa és barátnője visszamentek az öltözőbe, ahol ismét néhány lány éppen ruhát próbált és még fullasztóbbá parfümözték a levegőt. A következő fellépéséig Lisának még volt egy kis ideje pihenni, de nem akart az öltözőben maradni. Magára vette egyik kedvenc fekete tunikáját és odaszólt Karennek. – Figyelj csak, én felmegyek a bárhoz. Muszáj innom valamit. Jössz te is? – Most nem lehet, mosdóba kell mennem. De csak óvatosan kortyolgass, Lizy! – mondta Karen tudván, hogy barátnője nem bírja jól az italt. – Ne aggódj, vigyázok magamra! – mosolygott Lisa. A Flamingó bárja kifejezetten elegáns és hivalkodó volt a maga nemében. Roy Chapman különösen nagy gondot fordított ennek kialakítására, ugyanis a színpad után ez volt a második legfontosabb hely a night clubban. A hosszan elnyúló,
ragyogóra polírozott diófa pult mögött két egyetemista fiú, Randy és Jim szolgálta ki a vendégeket olyan sebességgel, hogy azt szemmel is alig lehetett követni. Randy kezdetben sokat udvarolt Lisának, de amikor látta, hogy a lány fél nyitni felé, felhagyott a próbálkozással, bár azóta is folyton a kedvében akart járni, amikor Lisa megközelítette a bárt. A tucatnyi bárszék közül csak néhány volt üres, és amikor Lisa helyet foglalt az egyiken, a körülötte lévő férfiak rögtön összesúgtak, mire a lány zavarba jött. Amint Randy meglátta őt, nyomban odasietett hozzá. Szokásához híven a fiú beletúrt dús fekete hajába, és mélyen Lisa szemébe nézett. – Mit adhatok a hölgynek? – kérdezte, és igyekezett a legellenállhatatlanabb mosolyát elővenni. Lisának szimpatikus volt a fiúban, hogy nem adta fel egykönnyen. – Szia, Randy – Lisa visszamosolygott rá, de az ő gesztusában nem volt semmi csábítás és kacérság. – Mindegy, bármi jöhet, de ne legyen túl erős. – Kívánságod számomra parancs! – mondta Randy és máris nekilátott, hogy élete legfinomabb koktélját elkészítse. Amikor elkészült, úgy adta a lány elé, mintha egy jegygyűrű lenne és mohó tekintettel várta a reakciót. – Köszönöm – mondta Lisa és belekortyolt az egzotikusán aranyló Tequila Sunrise koktélba. – Nagyon finom! – Örülök, ha a kedvedben járhatok – kacsintott rá Randy, de bánatára már el is kellett rohannia, mert egy türelmetlen vendég rákiáltott. Lisát valamelyest ellazította a koktél, lassan kortyolgatta, s már egyáltalán nem zavarta úgy a férfiak vágyakozó pillantása, mint az imént. Váratlanul egy férfi lépett mellé. Sötétszürke öltönyt viselt, a haja szőkén ragyogott és átható, szürke szemével meredt rá. Az a férfi volt, aki annyira kitartóan figyelte produkciója közben. Lisa, amint meglátta, félrenyelte a koktélt és köhögnie kellett. Az idegen férfi kedvesen elmosolyodott és megsimogatta a hátát. – Ne haragudj, ha rád ijesztettem. – Nem… nem, semmi gond – köhécselt Lisa, ahogy rendbe jött. – Csak… nem iszom túl gyakran. A férfi pár pillanatig mélyen a szemébe nézett, nem mérte őt végig, mint ahogy mások általában. Lisa megint libabőrös lett tőle. – Samuel vagyok nyújtotta a kezét a férfi. – Lisa – viszonozta a kézfogást a lány, és tetszett neki Samuel erős, de mégis gyengéd érintése. – Igen, tudom – mosolygott rá a férfi. – Miattad vagyok itt ma este. A lány kissé megborzongott ettől a kijelentéstől. – Ezt hogy érted?
– Egy barátom mesélt rólad. – Ismerem őt? – Nem hinném – mosolygott rá Samuel. – Látott már téged itt és ájuldozva mesélt rólad. Azt mondta, nekem biztosan tetszenél. – Értem – Lisa ennél okosabbat nem tudott mondani erre, mert kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát. – És igaza volt a barátomnak. Életemben nem láttam még ilyen szép nőt! Lisa lesütötte a pilláit, majd ahogy ismét felemelte, egy pillanatra meglátta Randyt, aki vöröslött a méregtől, hogy egy másik férfi tévedt a vadászmezejére. – Köszönöm – mondta Lisa. – Ahogy néztelek, olyan voltál… mint egy álom. Mintha egy fantáziaképet látnék és próbálnám eldönteni, igaz vagy-e vagy sem. Azt hiszem, a legjobb kifejezés rád a rabul ejtő. – Nagyon kedves vagy – Lisa megengedett magának egy félmosolyt. Halványan valami hátborzongatót érzett Sámuelben, ám sokkal inkább kellemes kisugárzása volt. Megnyerő és sármos külseje csak még érdekesebbé tette. – Az igazság az, hogy lenne számodra egy ajánlatom, Lisa. – Hallgatlak. Samuel néhány pillanatig mélyen a lány szemébe nézett, majd gyengéden megsimogatta selymes barna fürtjeit, és a haját elfésülte a füle mellől úgy, hogy a tincsek végigcirógassák Lisa nyakát. A lány beleborsózott ebbe az érintésbe. Sámuel közel hajolt hozzá és a fülébe súgta az ajánlatát. – Nincs semmi, amire úgy vágynék, mint a meztelen tested látványa. Minden ízletes porcikádra vágyom az első pillanattól kezdve, ahogy megláttalak. Feküdj le velem! Lisa először nem akart hinni a fülének Kapott már sok ajánlatot, a többsége gusztustalan és arrogáns volt. Ahogy Samuel elengedte a haját és visszahúzódott, Lisa egy percig csak meredt rá, majd a koktélos poharát a pultra tette, és felállt a bárszékről. – Kérlek, Lisa. Ne menj még – Samuel gyengéden megfogta a lány kezét. – Ha nem hagysz békén, sikítok! – Mennyit keresel itt egy hónap alatt? – kérdezte Sámuel. – Tessék?! – Úgy tippelem, mivel te vagy a legnépszerűbb itt… 3000 dollárt?
Lisa meredten nézett rá. Nem értette, mit akar a férfi ezzel. – Fizetek neked 3000 dollárt, ha lefekszel velem. – Menj a francba! – mondta Lisa és kirántotta a kezét a férfi kezei közül. – Lisa. Ez itt mind a tiéd lehet, ha akarod – mondta Sámuel és benyúlt az öltönye belső zsebébe. Óvatosan, hogy más ne lássa meg, egy köteg pénzt vett elő. Lisa ránézésre megbecsülte, hogy valóban annyi pénz lehet nála, mint amennyit említett. A lány első reakciója a sértettség volt és minél gyorsabban el akart menni ettől az eszelőstől, de ahogy látta, mennyi pénz lehet az övé, a lábai földbe gyökereztek. Ez lehetetlen! Még egy napja sincs, hogy a szüleim mindent elloptak tőlem, erre itt ez a férfi egy ilyen ajánlattal – gondolta magában. Lisa az ajkába harapott. Soha nem gondolt arra, hogy pénzért árulja a testét, de borzalmas helyzetbe került és minden fillérre szüksége volt. Olyan gyorsan el akarta hagyni ezt a mocskos Flamingót, amennyire csak lehetséges volt, és talán pont ez a férfi fog neki segíteni ebben. Lisa igyekezett hinni az élet apró jeleiben, ahogy Karen is mindig tanácsolta neki. Undorodott még a gondolattól is, hogy pénzért szexeljen, de úgy érezte legbelül, ez az ember jó okkal van itt éppen ma este. Mit tenne Enis? – tette fel magának a kérdést, de talán a koktél hatása miatt nem hallotta meg a belső hangot. Tépelődéséből Sámuel szakította ki. – Ne haragudj. Nem akartalak megbántani ezzel az ajánlattal. Jobb, ha megyek. A férfi távozni készült, de Lisa megragadta a karját. – Rendben van – mondta nagyot sóhajtva és úgy érezte, menten elsüllyed szégyenében. – Biztos? Nem akarom, hogy… – Igen, biztos! – szólt közbe a lány. – Megteszem. – Nem fogod megbánni megígérem – mosolygott rá Sámuel. – De van egy feltételem. – Éspedig? – Most akarom. – Tessék? Itt?! – hökkent meg Lisa. – De én itt dolgozom, és még órákig fellépésem lesz… – Elmegyünk egy békés helyre, ahol tudok rád figyelni. Valahogy intézd el, hogy eljöhess. Az épület előtt várlak. Ha nem jössz tíz perc múlva, én elmegyek, és nem látsz többé. – Ah… – sóhajtott fel Lisa. – Jó, megpróbálom! – Tíz perc – kacsintott rá Samuel és ezzel távozott. Lisa olyan gyorsan
– Tíz perc – kacsintott rá Samuel és ezzel távozott. Lisa olyan gyorsan rohant el a pulttól, hogy majdnem feldöntötte a bárszéket. Visszasietett az öltözőbe, berontott az ajtón, olyan ideges volt, hogy még az áporodott szagok és illatok, és a lányok rideg pillantásai sem zavarták. Ahogy meglátta őt Karén, nyomban odasietett hozzá. – Hé, te meg merre jártál? Egy perc és kezdünk, gyorsan öltözz át! Remélem, nem ittad le magad! – nevetett a szőke szépség. – Figyelj, Karen, én most nem fogok fellépni – mondta sietve Lisa. – Micsoda? Roy elevenen megnyúz, ha nem állsz színpadra! – Kérlek, segíts! – Lisa lehalkította a hangját és félrevonta barátnőjét. – Az a férfi, tudod, az öltönyös ajánlatot tett nekem. – Miféle ajánlatot? – Karennek rossz érzése támadt. – 3000 dollárt fizet nekem, ha lefekszem vele. Most. Az épület előtt vár, alig van pár percem! Kérlek, Karén, beszélj Royjal, mondd neki, hogy rosszul lettem és haza kellett mennem, vagy valami, kérlek…! – Lizy! – ragadta meg a vállát Karén. – Ugye most csak viccelsz? Megértem, hogy kell a pénz, de ilyet nem csinálhatsz! Ne kurválkodj! Felejtsd el ezt az egészet, és gyere a színpadra! – Erre most nincs időm, Karen! Meghoztam egy döntést és vállalom érte a felelősséget. Kell ez a pénz! Könyörgöm, segíts! Karent szörnyű érzés kezdte gyötörni, és majd szétrobbant az idegességtől. Egyáltalán nem tetszett neki, amit Lisa művel, de valahol megértette őt. Szegény lány mindenbe kapaszkodik, ami egy kis esélyt is ad arra, hogy közelebb kerüljön az álmaihoz. Karen mérgesen fújt egyet, megcsóválta a fejét és kinyitotta az öltözőszekrényét. Elővette gyorsan a lakáskulcsát és Lisa kezébe nyomta. – Falazok neked, mert szeretlek. Örült nagy baromságot csinálsz, és erről még beszélünk, de ezt most elnézem neked. Most az egyszer! – Köszi, Karen, örök hálám! – gyorsan megölelte a barátnőjét. – Nagyon szeretlek! Azzal Lisa már rohant is el kezében a kulccsal. Amikor az ajtóhoz ért, Karen utána szólt. – Legyél nagyon óvatos, Lizym! Belehalok, ha bajod esik… – Ne aggódj – erőltetett egy mosolyt magára idegesen Lisa tudok vigyázni magamra. Ahogy Lisa kiért az épület elé, semerre nem látta Samuelt. Egy pillanatra pánikba esett, hogy a pénz már el is úszott előle, ugyanakkor örült is, hogy mégsem kell megszégyenülnie. A night clubból kiszűrődött az
erotikus izzás és forró bujaság minden hangja, a késő esti sötétségben szikrázva vibrált az épület homlokát díszítő neon reklámtábla. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Lisa a parkoló felé indult. Ahogy az épület sarkához ért, meglátta Samuelt, amint épp beszáll egy vadonatúj, piros Chevrolet Corvette-be. Utána kiáltott, mire a férfi megfordult és szélesen elmosolyodott. Játékosan a fejét csóválta és az órájára mutatott. Ahogy Lisa odaért hozzá, a férfi ránevetett. – Ej, Lisa drága, majdnem lekéstél. Ezért elfenekellek… – Elnézést, feltartottak – mondta Lisa. – Mondtam, a büntetés nem marad el – kacsintott Sámuel a lányra, majd kinyitotta neki a sportautó utas oldali ajtaját. Lisa még sosem ült ilyen drága és menő autóban, egyszerre tetszett neki és valahol mélyen idegenkedett tőle. Amint beült mellé Samuel, felmutatta neki a kulcsot. – Hozzám megyünk, rendben? Ott nyugodtan lehetünk. Nem fog zavarni senki. – Egyedül laksz? – A barátnőmmel lakunk közösen. – Ő is itt dolgozik a Flamingóban? Lisát hirtelen elöntötte egy érzés, hogy ne mondja meg az igazságot. Nem tudta, miért, de valahogy érezte, nem szabad tudnia Samuelnek, hogy Karen is táncos lány. – Nem, nem, ő egészen mással foglalkozik. – És hogy lehet, hogy a barátnőd nincs otthon ilyenkor? – Ö… a fiújánál alszik mostanában. – Értem – mosolyodott el szélesen Sámuel. – Akkor menjünk hozzád! Lisa megadta a lakcímet, amit Sámuel csak nagyjából tudott beazonosítani, így a lány pontosan útbaigazította őt. Egész úton odafelé nem szóltak egymáshoz pár szónál többet. Samuel kérdezett róla néhány dolgot, de Lisa nem akart beszélgetni. Szörnyen ideges volt és szégyellte magát, de csak a kitűzött cél lebegett a szeme előtt. Remélte, hogy minél hamarabb túlesik a dolgon, és örökre eltűnik az életéből Samuel, mintha sosem létezett volna, mint egy látomás, egy lidérc, a megivott koktél utóhatása. De bármennyire is igyekezett valami fantáziaképet társítani ehhez az egészhez, nem sikerült. Túl valóságos, túl félelmetes volt. Karenre gondolt. Barátnője szemében látott valami olyan villanást, amit eddig még soha, és ez megrémítette. Igyekezett elhessegetni magától a gondolatot, hogy nincs biztonságban, és csak arra gondolni, Karen mennyire jó hozzá, ő az egyetlen ember, aki szereti. Ahogy átsuhantak az éjszakába burko1 Szó
Santa Ana és Anaheim városrészein, csak Karen szeretetteljes arcképe volt az, mely egy kicsit meg tudta nyugtatni. Samuel alaposan végigmérte a lány minden domborulatát, fenekének izgató tájékán hosszan elidőzött a tekintete, amíg Lisa a bejárati ajtót kinyitotta. Ahogy beléptek a lakásba, Lisa a nappaliba sietett és felkapcsolt két asztali lámpát, melyek gyengéd, puha aranyló fénnyel omlottak szét a szerény kis térben. – Biztos, hogy ennél szebb helyekhez vagy szokva – szólalt meg mentegetőzve és sajnálkozva Lisa –, de remélem, azért megfelel. – Miattad vagyok itt, nem a lakást jöttem megvenni – Samuel hangja kissé érdesebbé vált a lakás csöndjében, vagy csak Lisa érezte így idegességében? – És… megkínálhatlak valamivel? Innál valamit, esetleg… – Vedd le a ruhád – mondta ellentmondást nem tűrő hangon a férfi. – Rendben – Lisa a lámpák fényében reszketett, de lassan kibújt a fekete tunikájából, feltárva azt a türkiz és smaragd színekben ragyogó fehérneműt, melyben nem sokkal korábban a színpadon táncolt. – A melltartót – szólalt meg Sámuel, és Lisát kezdte idegesíteni, hogy a férfi nem moccant meg, csak állt tőle alig két méterre, mereven és áthatóan nézve őt. Lisa kikapcsolta a melltartóját, és ahogy levette magáról, kezével eltakarta telt melleit. Arcába lógó haja hosszú fürtjein át nézett a férfira és várt. – A bugyidat – mondta a férfi ridegen. Lisa kénytelen volt felfedni melleit, hogy levehesse a bugyiját, s egy pillantást vetett Samuelre, aki nagyot nyelt, amikor meglátta az előbukkanó kívánatos idomokat. Amikor Lisa kibújt a bugyijából és teljesen meztelenül állt a férfi előtt, olyan ideges volt, hogy remegett a lába. Biztos volt benne, hogy Samuel látja rajta ezt, és ez csak még jobban begerjesztheti. Kérlek, legyen gyorsan vége – könyörgött Lisa magában. Samuel egy perc alatt uralma alá hajtotta a lányt. Míg ő mereven és teljesen felöltözve állt, addig a vele szemben álló lány szorongva ácsorgott igyekeznie elfedni a bájait, melyek elkerülhetetlenül is a férfi birtokába jutnak. – Fordulj meg – hangzott az újabb parancs. Lisa lassan megfordult, de nem mert válla mögül a férfira pillantani. Így még idegesebb volt, mert nem látta, mit tesz Samuel. Szörnyen megalázva érezte magát. Eltelt egy gyötrően hosszú perc, majd azt hallotta, hogy Samuel megszabadul a ruháitól. Hátrafordult, hogy lássa, mi történik, de a férfi rászólt.
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya
Robert lawson az anya

Recommended

Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateresLee carroll hazateres
Lee carroll hazateresTimea1
 
Abby green la llamada del desierto
Abby green la llamada del desiertoAbby green la llamada del desierto
Abby green la llamada del desierto
Maritza Fernanda Meza Mejia
 
el-arte-de-amar.pdf
el-arte-de-amar.pdfel-arte-de-amar.pdf
el-arte-de-amar.pdf
RosaRojas921270
 
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunasGates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Albani
 
Christina lauren-expertul seducător
Christina lauren-expertul seducătorChristina lauren-expertul seducător
Christina lauren-expertul seducător
Ade MA
 
In cele mai nebunesti visuri - christina dodd
In cele mai nebunesti visuri - christina doddIn cele mai nebunesti visuri - christina dodd
In cele mai nebunesti visuri - christina dodd
Gia Stan
 
Concediu prelungit
Concediu prelungitConcediu prelungit
Concediu prelungit
Ionescu Alexandra
 
El olvido que seremos pequeño resumen en construccion
El olvido que seremos pequeño resumen en construccionEl olvido que seremos pequeño resumen en construccion
El olvido que seremos pequeño resumen en construccion
Jasson Esteban
 

Recommended

Lee carroll hazateres
Lee carroll hazateresLee carroll hazateres
Lee carroll hazateresTimea1
 
Abby green la llamada del desierto
Abby green la llamada del desiertoAbby green la llamada del desierto
Abby green la llamada del desierto
Maritza Fernanda Meza Mejia
 
el-arte-de-amar.pdf
el-arte-de-amar.pdfel-arte-de-amar.pdf
el-arte-de-amar.pdf
RosaRojas921270
 
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunasGates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Gates, olivia domar a un jeque - 01 pasión entre dunas
Albani
 
Christina lauren-expertul seducător
Christina lauren-expertul seducătorChristina lauren-expertul seducător
Christina lauren-expertul seducător
Ade MA
 
In cele mai nebunesti visuri - christina dodd
In cele mai nebunesti visuri - christina doddIn cele mai nebunesti visuri - christina dodd
In cele mai nebunesti visuri - christina dodd
Gia Stan
 
Concediu prelungit
Concediu prelungitConcediu prelungit
Concediu prelungit
Ionescu Alexandra
 
El olvido que seremos pequeño resumen en construccion
El olvido que seremos pequeño resumen en construccionEl olvido que seremos pequeño resumen en construccion
El olvido que seremos pequeño resumen en construccion
Jasson Esteban
 
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
Dijana Veglia
 
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatoriePenny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
Monica A
 
Sol de medianoche
Sol de medianocheSol de medianoche
Sol de medianoche
Vampiire1211
 
Elizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradezElizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradezSimona Sasu
 
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Ionescu Georgiana
 
Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furat Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furatSimona Sasu
 
Judy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabileJudy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabile
Alina Ioana
 
Penny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubirePenny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubire
Monica A
 
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comandaSandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
Ade MA
 
Sandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeascaSandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeasca
Oltița Gâză
 
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Ade MA
 
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Monica A
 
Melissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatieMelissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatie
Ade MA
 
Genevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadareGenevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadareSimona Sasu
 
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
dsofia72
 
Anal sex
Anal sexAnal sex
Anal sex
Glen Shaffer
 
Mejor imposible
Mejor imposibleMejor imposible
Mejor imposible
Silvana15
 
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
Ade MA
 
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdfLa vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
Nins0524
 
The Devils Pact
The Devils PactThe Devils Pact
The Devils Pact
relattic
 
paulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-percpaulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-percMeshi77
 
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp016997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01Nemethne Brigitta Gigita
 

More Related Content

What's hot

R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
Dijana Veglia
 
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatoriePenny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
Monica A
 
Sol de medianoche
Sol de medianocheSol de medianoche
Sol de medianoche
Vampiire1211
 
Elizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradezElizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradezSimona Sasu
 
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Ionescu Georgiana
 
Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furat Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furatSimona Sasu
 
Judy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabileJudy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabile
Alina Ioana
 
Penny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubirePenny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubire
Monica A
 
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comandaSandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
Ade MA
 
Sandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeascaSandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeasca
Oltița Gâză
 
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Ade MA
 
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Monica A
 
Melissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatieMelissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatie
Ade MA
 
Genevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadareGenevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadareSimona Sasu
 
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
dsofia72
 
Anal sex
Anal sexAnal sex
Anal sex
Glen Shaffer
 
Mejor imposible
Mejor imposibleMejor imposible
Mejor imposible
Silvana15
 
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
Ade MA
 
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdfLa vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
Nins0524
 
The Devils Pact
The Devils PactThe Devils Pact
The Devils Pact
relattic
 

What's hot (20)

R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
R.K.Lilley - Up in air trilogy ( 3rd book "Grounded )
 
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatoriePenny jordan-un-motiv-de-casatorie
Penny jordan-un-motiv-de-casatorie
 
Sol de medianoche
Sol de medianocheSol de medianoche
Sol de medianoche
 
Elizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradezElizabeth reinier daca e sa tradez
Elizabeth reinier daca e sa tradez
 
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
Nora roberts Visuri împlinite.v.1.0
 
Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furat Debra dixon un sarut furat
Debra dixon un sarut furat
 
Judy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabileJudy Astley- Vicii agreabile
Judy Astley- Vicii agreabile
 
Penny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubirePenny jordan-dorinta-si-iubire
Penny jordan-dorinta-si-iubire
 
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comandaSandra chastain-casatorie-la-comanda
Sandra chastain-casatorie-la-comanda
 
Sandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeascaSandra brown matase frantuzeasca
Sandra brown matase frantuzeasca
 
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
Julie garwood foc si gheata-buchannan renard7
 
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
Penny jordan-cand-timpul-se-opreste-n-loc-
 
Melissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatieMelissa marr fascinatie
Melissa marr fascinatie
 
Genevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadareGenevieve lyons marea evadare
Genevieve lyons marea evadare
 
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
Lisa Kleypas Roscata cu ochii negri pag.96-366
 
Anal sex
Anal sexAnal sex
Anal sex
 
Mejor imposible
Mejor imposibleMejor imposible
Mejor imposible
 
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
E l-james-cincizeci-de-umbre-intunecate-vol-2-ctrl1
 
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdfLa vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
La vida invisible de addie larue-ve schwab .pdf
 
The Devils Pact
The Devils PactThe Devils Pact
The Devils Pact
 

Similar to Robert lawson az anya

paulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-percpaulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-percMeshi77
 
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp016997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01Nemethne Brigitta Gigita
 
Goethe Az ifjú werther szenvedései
Goethe Az ifjú werther szenvedéseiGoethe Az ifjú werther szenvedései
Goethe Az ifjú werther szenvedéseiDóra Pákozdi
 
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolniBIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
National Archives of Hungary
 
Ken Folett - A katedrális
Ken Folett - A katedrálisKen Folett - A katedrális
Ken Folett - A katedráliskywy
 
Barbara wood megszentelt föld
Barbara wood megszentelt földBarbara wood megszentelt föld
Barbara wood megszentelt földKertész Tibor
 
A kígyó bennünk lakik?
A kígyó bennünk lakik?A kígyó bennünk lakik?
A kígyó bennünk lakik?
guest92337e
 

Similar to Robert lawson az anya (8)

paulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-percpaulo-coelho-tizenegy-perc
paulo-coelho-tizenegy-perc
 
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp016997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
6997149 paulo-coelho-tizenegy-perc-100810233419-phpapp01
 
Goethe Az ifjú werther szenvedései
Goethe Az ifjú werther szenvedéseiGoethe Az ifjú werther szenvedései
Goethe Az ifjú werther szenvedései
 
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolniBIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni
 
Ken Folett - A katedrális
Ken Folett - A katedrálisKen Folett - A katedrális
Ken Folett - A katedrális
 
Rómeó és Júlia
Rómeó és JúliaRómeó és Júlia
Rómeó és Júlia
 
Barbara wood megszentelt föld
Barbara wood megszentelt földBarbara wood megszentelt föld
Barbara wood megszentelt föld
 
A kígyó bennünk lakik?
A kígyó bennünk lakik?A kígyó bennünk lakik?
A kígyó bennünk lakik?
 

Robert lawson az anya

  • 1.
  • 2.
  • 3. Éjszakánként egy fiatal szépség mutatja meg bájait egy Kaliforniai Night Club kiéhezett férfiközönségének. Lisa élete már élete hajnalán darabokra törött. A 22 éves lány sosem kapott szeretetet a szüleitől. Egyik éjjel, produkciója után, a kilátástalan anyagi helyzetbe került Lisa vonakodva, de elfogadja egy férfi ajánlatát, s ezzel az egész élete megváltozik. A férfi kegyetlenül megerőszakolja őt. A lány első gondolata az abortusz, azonban egyetlen barátja, Karen meggyőzi őt arról, hogy minden okkal történik és ez egy ajándék és lehetőség a boldogságra az élettől. Megindító, szívfájdító és felemelő út veszi kezdetét, mely során egy lelkileg összetört lányból egy olyan nő válik, aki bármire képes gyermeke boldogságáért. Robert Lawson szívbemarkoló regénye azoknak az édesanyáknak szól, akik a világ legerősebb emberei.
  • 5. A mű címe: Az Anya Szerző: Robert Latson ISBN 978-615-500-83-2 © Kováts Róbert, 2017 © Trivium Kiadó, 2017 Tel./fax: (1) 248-1263 konyvekt@triviumkiado.hu www.triviumkiado.hu A kiadó tagja az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének Felelős kiadó: Zádor Zsolt Főszerkesztő: Szaniszló Julianna Nyomdai előkészítés: Princz Kriszta Fedélterv: Kováts Róbert Nyomta és kötötte: Szekszárdi Nyomda Kft Felelős vezető: Vadász Katalin igazgató
  • 6. Hálával tartozom édesanyámnak és édesapámnak, akiknek a gyermekkoromat végigkísérő szeretete, törődése és erőfeszítései jelképezik számomra az ideális szülői mintát. Nélkülük ez a regény is csak szavak halmaza lenne. Robert Lawson
  • 7. ELŐSZÓ Olvastam egyszer egy érdekes történetet Leonidasz spártai királyról és a thermopülai csatáról. Amikor a hős király kiválasztotta háromszáz harcosát, akikkel a biztos halálba menetelt, olyan elv szerint válogatott, mely elsőre meghökkentő, ám mégis mély bölcsességről és tiszteletről árulkodik. Mivel minden spártai katona egyenrangú harcos volt, ugyanolyan kiképzésben részesültek, így nem lehetett különbséget tenni köztük. Leonidasz király ezért az anyákhoz fordult segítségért. Saját családjaként ismerte és szerette harcosainak hozzátartozóit, s így képes volt meghozni a nehéz döntést. Háromszáz édesanyát választott ki, akikről feltételezte, hogy képesek elviselni és elfogadni a tényt, hogy a gyermekük soha nem tér haza. Háromszáz édesanyára helyezte az elképzelhető legnagyobb terhet, mert jól tudta, csak ők képesek azzal megbirkózni. Leonidasz király tisztában volt vele, hogy országa annyira erős, amennyire erősek azok az anyák, akik spártai harcosokat szülnek. Számára evidencia volt az, ami mai világunkban mintha kissé megkopott volna: a nők és édesanyák iránti tisztelet. Ők azok, akiket Isten megajándékozott azzal, hogy a testükben fejlődhet egy apró élet. Ez olyan koronát helyez minden szerető édesanyára, amit csak egy őket tisztelő férfi vesz észre! Ám miként minden korona esetében, az áldás súlyos terhekkel is jár együtt. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert ezzel a történettel kívánom a nők és édesanyák iránti tiszteletemet kifejezni. Az erejükért, a bölcsességükért és önfeláldozásukért, a kitartásukért és végtelen türelmükért. Ezzel a munkámmal szeretnék erőt adni mindazoknak, akik éppen a szülés csodája előtt állnak, vagy éppen a gyermeknevelés fáradságos, ám mégis örömteli időszakát élik át. Bízom benne, hogy ez a könyv képes motiváló erőként hatni az olvasókra, Lisa története és gondolatai ösztönzőleg hatnak, hogy merj hinni az álmaidban! Merj hallgatni a szívedre és találd meg azt, aki valójában vagy. Hiszek abban, hogy minden szerető anya egy olyan angyal, akinek hivatása szebbé varázsolni ezt a világot. Köszönet azoknak az anyáknak, akik minden nap egy szebb holnapot építenek! Robert Lawson
  • 8. 1. fejezet A sors útjai „A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket.” Paulo Coelho 1. Santa Ana, Kalifornia – 1990 Hajnali négyre elhalkult a vég nélküli kéjes erotikával burjánzó hangözön a Ruby Flamingó Night Club nagytermében. A lila, vörös, égszínkék, valamint aranyizzással ragyogó fények kihunytak, helyüket a bágyadt, melankolikus félhomály vette át. A hosszan elnyúló bárpult, az italok tömkelege, az aprócska, kör alakit asztalok és rendetlenül hagyott székek tucatjai egy felhevült éjszaka rekvizitumai voltak csupán. A kiéhezett férfiakból álló horda, mely feltartóztathatatlan vággyal zúdult be órákkal korábban, mostanra kirajzott, mintha csak egy bizarr álom szereplői lettek volna, akik felszívódnak, mihelyt megérzik a hamarosan felkelő nap eljövetelét. Ám az utánuk maradt mocsok azt bizonyítja, hogy valóban létezik a férfiaknak egy jelentős tömege, akik abban lelik örömüket, hogy éjszakánként fiatal, meztelen lányokat bámulnak mohón, élő-mozgó húsdarabnak tekintve őket, akiknek pusztán az a szerepük, hogy az ő perverz fantáziájukat kielégítsék. Kiöntött italokból összeálló tócsák, helyenként undort keltő testnedvek vártak a kora reggeli órákban érkező takarítókra. A három, kör alakú egységből álló ezüstösen csillogó színpadon még láthatóak voltak a táncosok meztelen talpainak apró lenyomatai, mint egy bűntett áldozatainak maradványai, egy olyan bűntetté, mely során férfiak
  • 9. a fantáziájukkal megerőszakolták a kiszolgáltatott lányokat. A világ eme mámorosan vadító, és mégis végtelenül szomorú, magányos szeglete csicsás romhalmazként várta, hogy a következő éjjelen ismét életre keljen. A színpad hátteréül egy méretes püspöklila függöny szolgált, melyen rikító rubin színnel egy flamingó kecses teste ragyogott. A madár kíváncsi tekintete annyi titkos bájt és igéző idomot látott már, melyet bármelyik, a pultoknál és asztaloknál iszogató férfi halálosan irigyelt volna. A függöny éppen a flamingó testének közepénél vált ketté, itt léptek ki a lányok a színpadra, mintha csak a madár oltalmat adó szárnyai alól röppentek volna elő az éjszaka tündéreiként. A függöny mögött rejtőzködött az a rejtett világ, melybe minden férfi be akart hatolni. Egy folyosó húzódott a függöny teljes szélességében, bal kéz felől egy ütött-kopott öreg faajtó mögött volt a raktár, míg jobbra egy lefelé vezető lépcsősort ölelt a félhomály. A lépcső az alagsorba vezetett, ahol a lányok öltözője volt. Ez a helyiség minden kéjenc férfi fantáziájában előkelő helyen szerepelt, mint a világ legáhítottabb apró csücske. Az öltöző masszív ajtaja előtt általában egy jól megtermett, közel két méter magas, bikanyakú néger férfi szokott őrt állni. Ő volt Leroy, akit még a legközelebbi barátai is Mr. Crawfordnak szólítottak. A negyven éves kidobót különösen szerették az éjszaka tündérei, mert jól tudták, talán Mr. Crawford az egyetlen férfi, aki igazi nőnek tartja őket. Nem csupán fizikai, de lelki biztonságot is nyújtott nekik ebben a sivár és felszínes világban. Azonban hajnali négyre már, mikorra a Flamingó behunyta szemét, a néger férfi már nem állt őrt az ajtó előtt. Az öltözőhelyiség tágas tér volt, melyben akár egy tucat lány is könnyedén elfért a fellépés előtti készülődés perceiben. Ezúttal azonban csak egy éjszakai tündér ült elhagyatottan, szomorúan a szoba közepén végighúzódó kopott ülőpadon. Lisa Warden volt az, a Flamingó legnépszerűbb táncosa. Amikor a huszonkét éves sugárzó szépség színpadra lépett, nem ujjongás, füttyögés és trágár beszólások hangzottak a nézők soraiból, mint általában. Lisa hetente négy éjjelen babonázta meg a férfiakat, s a szórakozóhely bevételei közel húsz százalékkal nőttek, amióta a lány színpadra állt. A többi táncos lány – egy kivétellel – irigykedve figyelte őt, ám irigységük leginkább megvetésként és utálatként nyilvánult meg, ami csak tovább mélyítette azt a sebet, mely a lelkében hosszú évek során keletkezett. Lisa általában a szemközti falra szerelt széles tükörben nézte magát. Tekintete fásultságot, mély szomorúságot tükrözött, de nem reményvesztettséget. Valahol mélyen,
  • 10. maga sem tudta, hol, de volt valami erő, egy elszántan pislákoló kis láng, mely nem hagyta, hogy teljesen összeomoljon. Minden színpadra lépése előtt olyan hányinger és remegés fogta el, hogy percekig a mosdóba zárkózott, ne lássa senki, hogyan küzd saját önutálata ellen. Ahogy azonban lehiggadt annyira, hogy legyen ereje fellépni – vagy ahogy a Flamingóban mondani szokták, szárnyaljon –, még arra is képes volt, hogy az öltöző ajtaja előtt álló Mr. Crawford kedves, bátorító megjegyzését egy szomorkás mosollyal nyugtázza. Amint aztán a püspöklila függöny mögött megállt, mély levegőt vett, s elsuttogta magának egyszerű kis imáját: csak kimegyek és visszajövök… az egész csak álom… csak álom Amikor felfogta, hogy ő következik, behunyta szemét, a függöny keskeny hasadékán átbújt, s amint a flamingó szárnyát kitárta, előröppent mögüle a legszebb tündérként. Pilláit mindig pár másodperccel később nyitotta ki, mint ahogy megjelent az éhező férfiak előtt, ettől akaratlanul is olyan hatást keltett, mellyel megőrjítette a nézőket. Csak imájának köszönhetően volt képes végigcsinálni a műsort. Elképzelte, hogy mindaz, amit lát, csupán álom. Egy misztikus békével hintett világ különös része. A mohó, vágyakozó és perverzen izzó tekintetek puha fényévé alakultak, a hangos és kéjes zene angyalok és távoli lények különös énekévé zsugorodott, a villódzó lila, vörös, égszínkék, valamint arany fények pedig az univerzum különös játékává változtak. Néha egyedül állt ki a férfiak elé, s ilyenkor könnyebb volt fantáziájának birodalmába süllyedni. De gyakran más lányokkal kellett osztoznia a színpadon, s ezek az alkalmak próbára tették imájának erejét, ugyanis a tőle jobbra és balra tekergőző meztelen testek látványa folyton azt üzenték: egy színpadon áll felajzott férfiak tömege előtt, akik minden pillanatban arról ábrándoznak, hogyan tennék őt magukévá. A csillagok fantáziafénye ilyenkor elhamvadt, és ettől Lisa szíve összeszorult. De akárhogy is, mindig sikerült túlélnie ezeket a lassan órákká növő perceket, s ahogy a függönyön átlépett, olyan érzése támadt, mintha a valóságot határoló mezsgyén hatolt volna át. A folyosó rideg világa mintha életre keltette volna, a plafonon aprókat villanó neonfények hellóval köszöntötték. Ahogy haladt lefelé a lépcsőn az öltöző felé, úgy süppedt vissza életének hideg, közönnyel teli és szürke világába. Lisa a tükörre meredve felidézte az elmúlt éjszaka minden percét, s azt kívánta, bárcsak meg se történt volna. A fantáziálás nem segített rajta, csak engedte elviselni a színpadon töltött időt. A tükörben látszott az öltöző okkersárga,
  • 11. repedezett és mocskos fala, mely elé öltözőszekrények ormótlan sokaságát helyezték. A lány lassan végignézett magán. Alig volt több mint 160 centi magas, de lélegzetelállító arányokkal rendelkezett, olyan nőiesen finom idomokkal, bársonyosan ragyogó bőrrel, amelyek megbabonázták a férfiakat, ahogy a színpad fényei erotikusán végigcirógatták testének minden porcikáját. De még most, az öltöző szemet bántó neonizzásában is gyönyörűen nézett ki. Mellette a kopottas ülőpad és a szekrények is ócskaságnak tűntek. Vérnarancs színű, finoman áttetsző fehérneműt viselt, mely kiemelte bőrének enyhe karamell árnyalatát, melyet a szikrázó kaliforniai napsütésnek köszönhetett. Hosszú, gesztenyebarna haja dúsan omlott kecses vállaira és telt melleire, a tincsek finom hullámokban végződve érintették bársonyos bőrét. Arca nem az a tipikus női arc volt, melyet vadítóan dögösnek lehetne nevezni, sokkal inkább a kellemes és bájos jelzők illettek rá. Ragyogó azúrkék szeméből egyszerre életigenlés és szomorúság, a szeretetre éhezés gyötrődése áradt. Mindezen tulajdonságainak köszönhetően nem csupán rendkívül vonzó, de sokkal inkább érdekes és figyelemre méltó nő benyomását keltette, s éppen ez volt az, mely megkülönböztette őt az éjszaka más tündéreitől. A férfiak nem győzték – a maguk primitív módján – elismerésüket kifejezni, s amint közelebb került hozzájuk Lisa igéző alakja, dollárokat gyűrögettek bugyijának vékony pántjába, miközben folyton meg- megsimogatták a lány combját, popsiját és kívánatos ágyékát. Lisának hatalmas önuralomra volt szüksége, hogy ne látszódjon rajta ilyenkor az undor és elborzadás. Viszolygott a férfiak érintésétől, hiszen sosem szeretetből és kedvességből nyúltak hozzá, hanem hogy perverz fantáziájuk kiegészülhessen az ő megérintésének mámorító valóságával. Korábban Lisa nem volt hajlandó megválni a melltartójától, de amikor a Flamingó tulajdonosa, Roy Chapman, finoman felhívta a figyelmét arra, hogy a magukból többet mutató lányok anyagilag jobban járnak, Lisa vonakodva, de ráállt. Nagy szüksége volt a pénzre. Amikor első ízben vette le magáról a melltartót, a nézőtér szinte felrobbant. Lisa nagyon ideges és szégyenlős volt, ez meg is látszott rajta, s akaratlanul is olyan bájjal vette körül, hogy azon az estén majdnem kétszer annyi pénzzel jutalmazták a férfiak, mint máskor. Amikor produkciója után eltűnt a lila függöny mögött, bugyijának pántjából annyi dollár lógott ki, hogy szinte teljesen beborították a fehérneműjét. A többi lány természetesen rideg pillantásokkal és irigységgel méregette, ahogy megjelent az öltözőben. Még néhány alkalommal ledobta
  • 12. magáról a melltartót, de mindig olyan ideges és feszült volt, a mozgása annyira merev, hogy a fantáziaképek, melyek segítettek túlélni egy-egy estét, elsuhantak tőle, s ő olyan csupasznak érezte magát, mintha az egész világ őt nézné, s a lelke mélyére látna. Biztos volt benne, hogy ezentúl közel se fog annyi pénzt kapni, de ahogy Royt, őt is meglepte a férfiak reakciója, ugyanannyi, ha nem több pénzt ajánlottak a lánynak, szinte könyörögve, hogy mutasson meg nekik újra többet magából. De Lisa makacsul ellenállt, s ez felszította a kedélyeket. Rajongva imádták a férfiak. A Flamingó legjobban fizetett és legnépszerűbb táncos lánya azonban minden egyes nappal szomorúbbá vált. A lelkét marcangoló érzések szétforgácsolták. Lisa szülei a hatvanas évek végén csak az alkohol és a könnyűdrogok mámorának éltek, s amikor az anyja a húszas éveinek elején teherbe esett, a szülei ráparancsoltak, hogy szülje meg a gyermeket. Lisa úgy nőtt fel, hogy az anyja mindig úgy nézett rá, mint egy haszontalan tárgyra, melynek jelenléte az égető bizonyítéka annak, hogy elrontotta az egész életét. A lányát hibáztatta minden problémájáért. Mindig is megvetéssel és ridegen bánt vele. Az apja más volt. Ő teljes közönnyel viseltetett iránta, egyáltalán nem érdekelte, mi van vele. Érzelmeknek még a szikrája sem mutatkozott meg a tekintetében, amikor nagyritkán a lányára nézett. Lisa biztos volt benne, fel se tűnne az apjának, ha többé nem menne haza. Annak, hogy Lisa épp egy night club buja és magányos világát választotta, egyértelműen nem csupán anyagi okai voltak. Mivel a középiskola befejezése után nem tudott továbbtanulni, így a munkalehetőségek meglehetősen leszűkültek. A Flamingóban viszont heti négy fellépéssel is jobban keresett, mint az átlag amerikaiak. Mivel tudta, hogy ezt a fajta életvitelt nem lehet sokáig csinálni, minden megkeresett dollárját otthon gyűjtögette egy kis fadobozban. A cél motiválta. Egy álomkép, melynek részleteit csupán egyetlen emberrel volt hajlandó megosztani. Komoly lelki okai is voltak annak, hogy Lisa színpadra állt Szívszaggató magányában sóvárogva vágyott a szeretetre, figyelemre és elismerésre. Jól tudta, hogy a szexuális fantáziavilágukban perverzül tobzódó férfinézőktől csupán hamis, felszínes rajongást és figyelmet kap, de az éhező lélek éppolyan, mint az éhező test, a legkisebb falatért is képes bármire. Arra is, hogy leküzdje minden viszolygását és mély undorát, amikor hetente négy éjjelen csábító tündérré változott át. A lelkét csak még jobban emésztette, hogy mennyire szánalmasnak és ostobának érezte magát. A gondolataiba merült Lisát egy hang zökkentette ki. Az öltözőből nyíló mosdó ajtaja hangos nyikorgással kinyílt, s egy meztelen szőke lány lépett az
  • 13. öltözőbe. – Bocsi, Lizy – szólt gügyögve a szőkeség, és papucsában az ülőpadhoz tipegett. – Nem akartalak megijeszteni. – Ugyan, Karen… – legyintett Lisa és elmosolyodott, nem csupán reagálva a figyelmességre, hanem főleg azért, hogy így nyugtassa meg a lányt: nincs semmi baja, egyáltalán nem olyan szomorú, mint amilyennek látszik. A huszonhat éves Karen Wells volt Lisa egyetlen barátnője, sőt az egyetlen olyan személy a lány életében, aki kedvességgel és őszinte figyelemmel fordult felé. A magány különös dolgokat művel az ember lelkével. Nem csupán megsebzi, de fel is kavarja. Lisa, aki egész életében ki volt éhezve a szeretette, mégis idegenkedve és zavartan fogadta Karen őszinte nyitottságát és érdeklődését. Eleinte úgy gondolta, hogy a szőke szépség leszbikus, s érdeklődése pusztán szexuális jellegű. Kezdetben feszengve öltözködött előtte, de amikor egyik éjjel látta, hogy Karen egy fiú karjaiba omlik és aléltan csókolózik vele, megnyugodott, majd lassan, de egyre biztosabban kinyílt a lány előtt, aki ezt a legőszintébb örömmel és tisztelettel fogadta. Lisa számára Karen jelentette az egyetlen biztos pontot az élet viharos tengerén. Olyan volt számára, mintha a nővére lett volna. A lány négy évvel ezelőtt érkezett Kaliforniába az arizonai Tucsonból, miután egy forró tavaszi napon ráébredt, semmi kedve folytatni az egyetemet, hanem kalandra, izgalmakra, utazásra és pezsgésre vágyik. Elsőévesként hagyta abba tanulmányait, s a szülei ezt a döntését enyhén szólva sem nézték jó szemmel. Azóta alaposan meg is romlott velük a kapcsolata, havonta pár telefont megeresztett feléjük, de ilyenkor is folyton görcsben volt a gyomra, hiszen ezek a beszélgetések a szokásos felelősség kontra szabadelvűség csatával fejeződtek be. A szülei aggódtak érte, hiszen csak egy elveszett szőke kislánynak tartották őt, aki felelőtlenül elpocsékolja a lehetőségeit, a tehetségét és nem hallgat a jó szóra. Mivel Lisa és Karen hasonló viszonyban álltak a szüleikkel, így a lányok mélyen meg tudták érteni egymást. Karen csekély családi támogatással és stoppal érkezett a napfény államába, s nyomban felkereste Los Angelesben élő barátját, akivel egy ideig jól megvoltak kettesben. Ám a felhőtlen kaliforniai álmok nem igazán akartak valóra válni, így a lány lassan a Flamingó szárnyai alá kényszerült. Ez a fajta munka nem volt ínyére, de nem is utálta annyira, mint Lisa, mivel legalább jó pénzt keresett és a vetkőzés nem igazán zavarta Tudta, hogy egy napon majd száznyolcvan fokos fordulatot vesz az élete, amikor már elérkezettnek látja erre az időt. Ez volt az ő túlélési technikája. Karen éppen hosszú szőke haját szárítgatta, amikor meglátta
  • 14. Lisa mellett a pénzhalmot. Egyáltalán nem zavarta, hogy több pénzt keres, mint ő, sőt teljes szívéből örült a lány sikerének, ismerve annak családi hátterét, vágyait és álmait. A kitűzött célt. – Mennyi jött össze? – kérdezte, miközben felvette a bugyiját. – Hát… – sóhajtott Lisa és átpörgette kezében a pénzt –, 75 dollár a végösszeg. – Ez kicsit kevesebb, mint lenni szokott, ugye? – Karen már a melltartóját vette magára. Nem voltak olyan telt mellei, mint Lisának, de őt is imádta a közönség, főleg, amikor ketten együtt voltak a színpadon. Ilyenkor Lisa el tudta engedni magát és a körülményekhez képest élvezte a helyzetet, mert egyetlen barátnője közelsége nyugtatóan hatott rá. – Ez most néhány dollárral kevesebb… de nem számít, így is szépen gyűlik – mondta Lisa és ő is hozzálátott, hogy felöltözzön. – Úgy kábé mennyinél tartasz, Lizy? – Ezzel a maival együtt 14 700 dollár. – Ilyen jól fejben tartod? – Az életem függ tőle, Karen – Lisa szomorkásan, de határozottan pillantott rá, miközben magára vette türkizkék tunikáját, mely csak még jobban kiemelte bajának ragyogó barna fürtjeit, finom karamell bőrét és nagy kék szemét. Szerette a gyengéd női eleganciát, amivel tökéletes ellentéte volt barátnőjének. Karen egy izgatóan rövid farmernadrágot vett fel, hozzá fekete pólót, amin egy nagy csókos száj piroslott, szőke haját kissé rendetlenül hordta, a vagány, dögös szépség megtestesítője volt. De bármennyire is különböztek külsőre – ráadásul Karen vagy tíz centivel magasabb is volt Lisánál –, az egy év során a legjobb barátok lettek, igazi lelki társak. Amikor Lisa első ízben járt a Flamingóban, Karen már a színpadon volt több mint másfél éve. Lisa biztos volt benne, hogy ha a barátnője nem lenne mellette, nem bírna ki egy hetet sem ezen a helyen. Talán még egy éjszakát sem. Miután felöltöztek, s magukhoz vették kistáskájukat, leoltották a villanyt, és elhagyták az öltözőt. A Flamingó nagytermébe érve igyekeztek nem körülnézni a mocskos kuplerájon, ami a férfiak után maradt, fáradtak is voltak, siettek az emeletre, Roy Chapman irodájába. Roy Chapman egy ízig-vérig texasi férfi volt. A Vietnamot is megjárt negyven éves Roy majdnem akkora darab volt, mint Mr. Crawford. Ők ketten úgy hatottak, mint a Flamingó két bástyája. Vaskos, medveszerű külseje mellett Roy elég közvetlen és sziklaszilárd jellem volt, olyan erőt sugározva magából, hogy az ember könnyen elképzelte róla, játszi
  • 15. könnyedséggel megemel egy több mázsás sziklát és könyörtelenül arra az emberre hajítja, aki az útjában áll. És legfőképp arra, aki molesztálja, és nem a megfelelő módon bánik a tündéreivel. Roy leginkább azért védte a lányokat, mert ők jelentették megélhetésének forrását, a női nem értékeit egyébként ő sem tartotta sokra, ahogy a férfiközönséget sem, akik szánalmas nyálcsorgatás közben élvezkedtek. Amikor Lisa és Karen a főnökük irodájának ajtaja elé értek, bekopogtak. Egy fáradt, elásított – Bújj be! – volt a válasz. Roy méretes íróasztala mögött ült, alakja szinte eltűnt a félhomályban, mely uralta a szobát, bár kopaszra borotvált feje úgy fénylett most is, mint egy tojás. A barna és lila falak, valamint a bárpult és bőr ülőgarnitúrák egyvelege különleges, mégis harmonikus látványt nyújtott. Az utcára néző ablakokon a spaletták be voltak húzva, csak némi halvány derengés szüremlett át rajtuk, melytől álmosító és kísérteties hangulat rekedt meg a falak közt. Csupán egy olvasólámpa égett az íróasztalon. A helyiség levegőjét átjárta a füves cigaretta és a koktélok émelyítő aromája, melytől a lányok mindig rosszul lettek, így igyekeztek mihamarabb elhagyni az irodát. Amint Roy meglátta a lányokat, akik utolsóként érkeztek hozzá azon a hajnalon. egyből szélesen elmosolyodott. Élő-mozgó, kívánatos és szexuálisan vonzó aranybányáknak nézte őket, akikre csak azért nem szállt rá jobban, mert nem tartotta tisztességesnek és üzletileg bölcs húzásnak, ha az árut a nem megfelelő módon használja fel. – Ma is nagyok voltatok, csajok! – egy kissé letolta a napszemüvegét és rájuk kacsintott. Roynak megvoltak a maga hóbortjai, így például az, hogy legyen az időjárás vagy a napszak akármilyen, ő mindig napszemüveget hordott. Egy legalább harminc darabból álló készlete volt. Igazi perverzió – gondolta magában I ísa A férfi szinte teljesen kigombolt, rikító színekből álló hawaii inget viselt, kilátszott nagy, szőrös mellkasa és az ujjnyi vastag aranylánc a nyakában. – Igyekeztünk – vigyorodott el Karen, és mint egy hercegnő az uralkodója előtt, játékosan meghajolt. Roy ettől elnevette magát és dörzsölni kezdte körszakállát, ahogy mindig zavarában. – Ami téged illet, kislány – szólt a férfi Lisához –, mikor dobod le újra a melltartód? Így is szépen keresel, te vagy a legjobb kis tündérem, de kereshetnél többet is… – Nem igazán szeretném – válaszolt zavartan Lisa. – Nem szeretnél Roy bácsinak örömet okozni? Hát miféle dolog ez? – a férfi hangosan elnevette magát. Lisa máris egyre kisebbnek érezte magát a
  • 16. szobában, türelmetlenül és zavartan pislogott. – Na, jól van, csajok, tudom én, miért jöttetek – Roy ismét kacsintott, de most levette napszemüvegét, melyet szertartásos alapossággal az asztalra helyezett. Kihúzta az íróasztal felső fiókját, és elővett egy nagy köteg pénzt. Legalább 3000 dollár volt a kezében. Leszámolt Lisának és Karennek fejenként 250 dollárt, majd a maradék pénzt zsebre vágta. – Aztán nem nyalókára költeni – vigyorgott a férfi. – Mehettek, szépségeim! – Kösz, Roy! – mondták egyszerre a lányok és táskájukba süllyesztették a pénzt, majd igyekeztek minél gyorsabban elhagyni a kábító levegőjű szobát. Roy az ajkát megnyalva, körszakállát lassan végigsimítva nézte a távozó lányok formás fenekét és ringó csípőjét, és akaratlanul is az ágyékához nyúlt. Néha úgy érezte, megőrül, amiért nem nyúlhat hozzájuk, de a szabály az szabály. A seregben kőkemény fegyelmet tanult, de a tündérei minden éjjel keményebb próbának vetették alá, mint évekkel korábban a viet-kongok. Lisa és Karen olyan gyorsan zárták be maguk mögött az ajtót, ahogy csak az illendőség határain belül lehetséges volt. Amikor egymásra néztek ugyanaz volt a tekintetükben, majd halkan kuncogtak. – Néha kiráz tőle a hideg – mondta Karen a lépcsőn lefelé menet. – Engem is. Nyers és idegesítő, nem hiszem, hogy van olyan nő, aki el tudná viselni. – Szerintem egy ilyen hely csak egy olyan főnököt tűr meg, mint Roy. Ő szerelmes a Flamingóba, ez a lebuj az élete – mondta Karen, ahogy leértek a lépcső aljára és a kijárat felé tartottak. – Nem a napszemüvegeibe szerelmes? – jegyezte meg Lisa, mire mindketten hangosan nevettek. Az épületből kilépve mintha egy másik világba érkeztek volna. Június közepe volt, az egyik legforróbb hónap Kaliforniában, már hajnali négykor kellemes meleg lepte el az utcákat, pedig az izzó napkorong még fel sem bukkant a távoli Silverado csúcsai mögött. A levegő friss, üde és illatos volt a Flamingo áporodott, buja szagorgiájához képest, a két sávos utcát mindkét oldalról szabályos rendbe ültetett datolyapálmák szegélyezték, melyek a lassan éledő napvilágban fekete, vékony törzsükkel és dús, sötét lombjukkal különös óriásoknak hatottak. Az épület homlokzatára szerelt nagy, rikító neonreklám rubinvörös, pink és türkizkék színei a járda sötét aszfaltjára vetültek, s amikor a lányok felnéztek a reklámra, úgy tűnt, a flamingó buján kacsintott vissza rájuk. Maga az épület egy spanyol stílust idéző, gipszstukkókkal és kovácsoltvas
  • 17. elemekkel díszített rusztikus kétszintes tömb volt, melynek földszintjén több reklámtábla hirdette, micsoda örömök és mámoros percek várnak azokra, akik itt belépnek. Egy legalább három méter széles poszter feszült az üvegtábla mögött, melyen a Flamingó mind a huszonkét táncos lánya ott domborított, köztük Lisa, aki középen állt, kicsit magasabban, mint a többiek, jelezve, ő a fő attrakció. Lisa mindig megborzongott, amikor ezt a képet látta, szégyenérzet és szomorúság lepte el. A lányok jobbra indultak, az épület közelebbi sarka felé, melyen túl egy tágas parkoló nyújtózkodott a sötétben. A parkolóban mindössze két autó állt, az egyik Roy Chapman hófehér 76’-os Cadillac Eldoradója volt, melyet olyan becsben tartott, hogy senki nem tudta, ha választásra kerülne a sor, vajon a napszemüvegeitől vagy az autójától válna-e meg. A másik autó Karen régi, kis piros Volkswagen Golfja volt, mely tisztes távolságban parkolt a főnök hivalkodó büszkeségétől. – Tudod, mi a fura? – kérdezte Karen, miközben az autóhoz mentek. – Péntek 13-a van, most már néhány órája. Ez önmagában is izgi, mert én kicsit babonás vagyok… de ami ennél is furcsább, hogy Roy most fizetett. Mindig csak a pénteki műsor után szokta odaadni a heti bérünket… – Talán kezd szenilis lenni, öregszik – válaszolt Lisa és a Golf utas oldali ajtajához lépett. – Ez? Soha! – mondta Karen és kulcsával kinyitotta a vezető-oldali ajtót. – Ha száz év múlva erre jár valaki és bemegy a rég elhagyatott Flamingóba, Royt még mindig ott fogja találni, ahogy a csilivili kigombolt ingében az asztalánál ül, füvet szív és a napszemüvegeit rendezgeti! Lisa elmosolyodott. Nagyon szerette a barátnőjét, mert mindig megnevettette, s jól tudta, ez nem csak azért van így, mert Karen ennyire humoros jellem, hanem főleg az az oka, mert a lány igyekszik minél több jókedvet és derűt csempészni Lisa mindennapjaiba. Ahogy Karen beült, rögtön kinyitotta az ajtót Lisának. Bekötötték magukat, a Golf kis motorja felbőgött, majd Karen egy tolatás után rákanyarodott az úttestre, s elindultak keresztül Santa Ana belvárosán. A város lassan kezdett életre kelni, egyre több autót láttak az utakon, a kora hajnal ismeretlen vándorait, akik találomra kiválasztott úti céljaik felé tartottak álmosan, szürkén és fásultan. A lányok csöndben voltak, mindkettőjüket ólmos fáradtság tompította el, gondolattalanul nézték a mellettük elsuhanó épületeket, először a West Florial Park derengésbe bújó lakóházait, majd az El Camino Real tekervényes sztrádáján túljutva megérkeztek a békés Anaheimbe. – Nem kell mindig a küszöbig kísérned, Karen – szólalt meg
  • 18. – Nem kell mindig a küszöbig kísérned, Karen – szólalt meg mosolyogva Lisa. – Ugyan – legyintett a szőkeség –, ez nekem nem fáradság! Néhány utcányira lakunk egymástól, belefér. Karen Anaheim belvárosi részén egy háromszintes háztömbben lévő szerény albérletben lakott, csupán négy kilométerre Lisától. Lisa még mindig a szüleivel élt együtt, s ez jobban nyomasztotta, mint bármi a világon. Kitűzött céljának egyik eleme éppen ez volt, hogy végre teljesen önállóan, mindenkitől függetlenül élhessen, minél messzebb a szüleitől, akik – és ebben biztos volt – egyáltalán nem fogják hiányolni, ha végre eltűnik a képből. Ez a cél minden egyes nappal, minden Flamingóban végigszenvedett órával egyre közelebb és közelebb araszolt hozzá, minden bugyijába tömött dollárral egyre inkább valósággá vált az álomkép. Mert az álmok olyanok, hogy ha hajlandóak vagyunk mindent megtenni értük, szinte napról napra egyre szilárdabb, kézzelfoghatóbb valóság lesz a gondolatok s vágyak izzó tömegéből, mint amikor egy kohóban fáradságos munkával az olvadt fémet formába öntik. Lisa még szorosabban magához ölelte a táskáját, melyben újabb pár száz dollár lapult, s ez nyugalommal, némi biztonságérzettel töltötte el. Gondolataiból az autó hirtelen fékezése rántotta ki. Úgy elsuhant az a néhány perc, amíg Anaheimből Fullertonba értek, hogy észre sem vette. – Köszi, hogy elhoztál. Mint mindig – mosolygott Lisa a barátnőjére hálásan. – Jaj, nem kell ezt ilyen hangsúllyal mondani, Lizy! Mondtam, hogy nem teher nekem. A lányok búcsúzásként összeölelkeztek, majd Lisa kiszállt és a járda mellől mosolyogva integetett barátnőjének, aki megnevettette őt azzal, hogy egy szerelmes fiút utánozva csókot dobott felé. Tisztában voltak vele, hogy Lisa azért reagál így, hogy megnyugtassa ezzel barátnőjét: nincs semmi vész, itt az otthon, a végállomás. Karen viszont azért nevettette őt meg még utoljára, hogy ennek a baráti szeretetnek a melege kísérje az otthon közönyös, szürke ridegségébe. Ez a gyengéd, őszinte szertartás minden végigdolgozott éjszaka után pontosan így zajlott. Ez a pár pillanat olyan apró és biztonságot adó momentum volt, melytől mindig fájó szívvel búcsúzott el. Karen gyorsan elhajtott, hogy minél hamarabb hazaérjen, s egy perc múlva már el is tűnt a kis piros Golf az utcasarkon. Lisa még egy percig ácsorgott a járda szélén. Utoljára megnézte magának a piszkos, szomorú kis utcát. Szüleivel Fullerton déli részén laktak,
  • 19. ott, ahol a szegényebb sorsú emberek gyűltek össze, hogy kis, rendezetlen házaikban valahogy mindig túléljék a következő napot. A környéken főleg kétkezi munkából élők laktak, akik korán keltek, s későn, izzadtan, mocskosan értek haza, hogy lerogyva a televízió elé annak hamis világában elzsibbadva felejtsék el az aznapi problémákat. Majd szerény, egyszerű vacsorájuk elköltése után az ágyba zuhanjanak, ahol zaklatott álmukat alusszák a kora reggeli újabb mókuskerékbe lépésig. Sokan az ital és könnyűdrogok csábításába menekültek, hogy a világ keménysége és igazságtalannak vélt ridegsége eltompuljon, s ők feloldhassák magukat a homályban. Elenyésző számban, de voltak tisztességes, jóravaló emberek, családok is, akik minden erejükkel azon voltak, hogy kitörjenek ebből a posványból, s értékes, teljes életet teremtsenek maguknak, messze a hátuk mögött hagyva ezt a helyet, s Palos Verdes vagy Laguna Beach nyugalmában végre megpihenjenek. De az ötven kilométerre lévő gazdag, színpompás városok mérhetetlen távolinak tűntek, s ha százezer lépést kellett hozzájuk megtenni, minden lépésért rengeteg verítékkel és könnyel fizettek. De megérte, átkozottul megérte. Lisa egyike volt azon keveseknek, akik valamilyen mély lelki erőben, egy pislákoló lángban bízva képesnek érezték magukat arra, hogy egy jobb életet teremtsenek maguknak. Mindenkinek találnia kell az életben egy célt, mely csak az övé, csak ő képes elérni, és mindent megtenni érte. Minden álom annyit ér, amennyit hajlandóak vagyunk áldozni érte, s ha találunk az életben valakit, akivel nem csak az örömben, de a küzdelemben is osztozunk, akkor azt nevezhetjük boldogságnak. Lisa az órájára nézett, hajnali fél öt múlt. Hirtelen a fáradtság olyan súllyal zuhant rá, hogy azt se bánta volna, ha az utcán elnyomja az álom. Titkos vágyat érzett erre, mert akkor legalább nem kell a szüleivel egy légtérben lennie. Bár elég jól keresett ahhoz, hogy egy olcsó albérletet kifizethessen magának, mégsem költözött el, pedig gyakran eljátszott ezzel a gondolattal egy-egy lelkét szaggató nap után. Azonban tudta, hogy ha egyedül élne, akkor keresetének túl nagy hányadát kéne a megélhetésre és lakhatásra költeni, így inkább igyekezett elviselni a szüleit, csak hogy gyorsabban gyűljön össze a kellő pénz-mennyiség, és végre elhagyhassa ezt az átkozott környéket. Bárcsak szerethetném őket – áhította ezerszer is magában az évek során, de képtelen volt erre. Korábban bűntudata volt emiatt, mert úgy gondolta, egy gyermeknek szeretnie és támogatnia kell a szüleit. Ám ha azok megvetik és közönnyel viseltetnek iránta, az a méreg lassan szétmarja egy sérülékeny fiatal lelkét. Remélte, hogy egyszer majd lesz ereje megbocsátani a szüleinek azt a mérhetetlen fájdalmat, de tudta,
  • 20. hogy ehhez távol kell lennie tőlük. A távolság mindent megváltoztat, vagy még közelebb hoz, vagy végleg elválaszt. Lisáék otthona egy alacsony, egyszintes ház volt, két hálószobával, egy fürdőszobával, valamint egy szerény méretű amerikai konyhás nappalival. A ház oldalához tapasztottak egy garázst is, de ebbe sosem parkoltak, mert tele volt mindenféle ócskasággal, munkagépekkel és eszközökkel, melyek az apja munkájához kellettek. Kopott, kiszáradt füves térség borította a ház és a járda közti részt, melyet egyetlen növény, vagy virág sem díszített – mint a többi ház előkertjét általában –, csupán egy hatalmas lombkoronájú kenderpálma ácsorgott szomorú magányában. Ez a jobb sorsra érdemes fa éppen Lisa hálószobájának ablaka előtt magasodott, mintha csendestársa lett volna a reménykedésben. Igazi elhanyagolt porfészeknek hatott a házuk, szomszédjuk, az idős hölgy, Nina Harlow kertjéhez képest, melyben a petúniák, azáleák és rózsabokrok tömege mellett a magasra kúszó pálmák és a dús cikászok szinte elvesztek. Ahogy egyre világosodott, úgy ragyogtak fel élénk, szívderítő vidámságukkal a növények, melyek mindig kedvesen üdvözölték Lisát. Természetesen a lány anyja értelmetlen időtöltésnek tartotta a kertészkedést és lenézte a kedves idős hölgyet, mondván, csak a halott férje miatt érzett fájdalma enyhítésére bogarászik folyton a kertben. Ahogy Lisa a házuk felé haladt a repedezett betonlapokból kirakott úton, hirtelen megállt, majd a garázs előtti parkoló irányába pillantott. Egy ismeretlen autó állt ott. Sosem látta még azelőtt, így jobban szemügyre vette. Egy néhány éves, piros-fehér robosztus Ford F-150-es Pickup volt. A hatalmas platót sötét műanyag huzat borította, de alatta valami nagy kupac valami lehetett, mert az anyag több helyen kipúposodott. Lisa egy ponton fel tudta fejteni a kifeszített műanyagot, hogy alálásson. Bár már felsejlő napvilág volt, a platót még sötétség borította, de annyit ki tudott venni és tapogatni, hogy számtalan eszköz, gépek, kötelek és zsákok voltak felhalmozva, melyek valahogy ismerősek voltak számára. Nem tudta, miért, de rossz érzés fogta el, s gyorsan visszahajtotta a fóliát a gyanús kupacra, majd a ház bejárati ajtajához sietett. Pillanatok alatt előkereste a kulcsát, kinyitotta az ajtót és belépett az előszobába. Próbált csendben maradni, nehogy felébressze a szüleit, de fokozódó idegessége az ismeretlen autó miatt egyre nőtt. Minél hamarabb a szobájába akart jutni és meggyőződni arról, hogy minden rendben, csak fáradt és eltompult elméje zaklatja fel ennyire. Sok mindent el tudott képzelni a szüleiről, de van, amit nem nézett ki belőlük. A kulcsot az előszoba erre kialakított kis polcára helyezte,
  • 21. gyorsan levette a cipőjét, de ügyetlen volt, s leverte a kulcscsomót a helyéről, mely nagy zajt csapott a kőpadlón. Lisa lélegzetvisszafojtva figyelt. Szülei hálószobájának ajtaja alig öt méterre volt, a nappaliból nyílt. Hirtelen a franciaágy rugói megnyekkentek, hangos, dühös sóhajtás hallatszott a háló felől, s egy pillanat múlva kinyílt a szobaajtó. Egy középmagas, szinte csontsovány, hálóinges nő jelent meg az ajtóban, Linda, a lány anyja. Lisa pulzusa az egekbe szökött mindig, amikor meglátta. Egymástól alig pár méterre álltak, a nappalit borító félhomályban éppen csak látszott Linda szikár alakja, mely olyan volt, mint egy penge. Gyötrő lassúsággal teltek a másodpercek, majd Linda a villanykapcsolóhoz nyúlt. A nappalit hirtelen elárasztó fényözön bántotta Lisa szemét, aki hunyorogva meredt az anyja felé. Linda negyvenöt éves, hosszú sötétszőke hajú nő volt, a korához képest egészen szép lehetett volna, ha nem teszi magát tönkre az itallal. Emiatt aztán arca folyton szürke, élettelen és beesett volt, szemei karikásak, s még elcsúfult külsejéért is a lányát hibáztatta, mondván, miatta kell innia, hogy elviselje Lisa idegesítő jelenlétét. Fehér, csipkés, virágmintás hálóinget viselt, mely akár egy angyalnak is mutathatta volna, de a belőle áradó mély megvetés, gyűlölet és rosszakarat megfagyasztotta körülötte még a forró júniusi levegőt is. Lisa nem bírt tovább az anyja sötétszürke szemébe nézni, s tekintete a nappali kopottas, elhanyagolt és nyúzott bútoraira tévedt. A piszkos, barna tapétás falakon képek nem lógtak, a fotelok és a kanapé úgy voltak elrendezve, hogy a televízió hódolatának adózzanak. Mindig meglepte a lányt, mennyire undorodik ettől a helytől. – Csak ő az… – szólalt meg egy percnyi metsző némaság után az anyja a hálóban fekvő férjének, miközben le sem vette izzó tekintetét a lányáról. Nemcsak azért érzett haragot és megvetést Lisa iránt, mert őt okolta a saját hibáiért, hanem azért is, mert a lány olyan szeretetreméltó szépséggel rendelkezett, mellyel ő sosem. Megőrült az irigységtől. De ami igazán kínozta, az a lányban élő apró, reménnyel és tenni akarással izzó kis láng, mely képessé teheti őt arra, amire neki sosem volt ereje: hogy változtasson az életén. A hálóból Lisa apjának elnyújtott, fáradt nyögése hangzott válaszként, melynek egyértelmű üzenete volt, magasról tesz rá, ki jött meg, csak aludhasson tovább. Linda arcán halvány, kegyetlen mosoly jelent meg egy pillanatra, mert észrevette lányának zavarát és fájdalmát. Az utóbbi időben egyre undokabb volt vele, mintha így akarná elüldözni. Most is hátat fordított Lisának, visszament a hálóba és becsukta maga mögött az ajtót. A lány nem mert megmozdulni, szíve vadul kalapált, összeszorult és majdnem
  • 22. kiszakadt. Hallotta, ahogy anyja visszafekszik az ágyba, s eléggé hallhatóan eljutottak hozzá a szavak, melyeket – ebben biztos volt – azért mond direkt hangosan, hogy Lisa hallja őket. – A kis kurva. Nem elég, hogy hajnalig kimarad, még van képe felébreszteni. – Ahh – nyögött fel az apja –, fogd már be a szád, szeretnék aludni! Ezután még pár mondat elhangzott, de ezeket Lisa már nem értette tisztán. Bár ezerszer fültanúja volt, miként beszélnek róla a szülei és mondják egyenesen a szemébe a véleményüket, mégis ennyi idő és szenvedés után is mélyen belevájtak a szavak. Igyekezett nem elmerülni a szomorúságban, így gyorsan magához vette a táskáját és a szobájába ment. Anyja hirtelen felbukkanása egy percre el is feledtette vele az idegen, gyanús autó látványát, de ahogy szobájának biztonságában volt, ismét feltört benne az idegesség és kétségbeesés. Ugye nem? Erre csak nem lehetnek képesek! – szaggatták a gondolatok. Gyorsan az ágyára hajította a táskáját, felkapcsolta az éjjeliszekrényen álló olvasólámpáját, s a kis hálószobát aranyló fények járták át. Lisa igyekezett a béke és biztonság apró szigetévé varázsolni a szobáját, növényeket, virágokat helyezett el, melyek a régi, lelakott bútorokat valamelyest feldobták. Ruhásszekrénye éppen az ággyal szemközti falon volt, gyorsan kinyitotta, szinte kitépte az ajtókat, s a szekrény alján kezdett kotorászni. Hamar meg is találta, amit keresett, a fadobozt. Lisa szíve majd kiugrott a helyéről, ahogy a földre kuporodva a szőnyegre helyezte a ládikát. Kétségek, kérdések és aggodalmak közt hányódva nézte egy pillanatig a tetejét, majd hirtelen felnyitotta. Üres volt. Teljesen üres. Az egy év alatt összegyűjtött, több mint 14 ezer dollárja köddé vált. Lisa nem akart hinni a szemének. Olyan szívfájdalmat érzett, olyan hatalmas nyomást a lelkében, hogy még a könnyei sem tudtak eleredni. Kutakodta az üres dobozt, majd elkerekedett szemmel, mintha sokkot kapott volna, visszakúszott a szekrényhez, és gépies mozdulatokkal minden ruháját kicibálta és az ágyra hajította, mindent végignézett, ujjaival minden kis rést átfésült, de már tudta, feleslegesen kutat a pénze után. A világa, minden reménye és vágya egy pillanat alatt hullott darabokra és tűnt el a semmibe. Az egyetlen vékony fűszál, melybe a szakadék szélén kínlódva kapaszkodott, most semmivé vált, s ő tehetetlenül a mélybe zuhant. Összetörve ült a szőnyegen maga elé meredve, és semmire nem tudott gondolni. Mintha megfagyott volna körülötte minden. Ami eddig életben tartotta, abba a fadobozba volt bezárva, s most végleg eltűnt. Csak nézte az üres dobozt, s kénytelen volt elfogadni a valóságot. Ekkor ébredt
  • 23. rá, hogy kulcs nélkül tudta felnyitni a doboz fedelét, holott mindig egy, az ágya alatti titkos rejtekhelyre eldugott apró kulccsal nyitotta ki a remény ládikáját. Ismételten a kezébe vette a dobozt. Nem feszítették fel, nem rongálták és törték meg sehol, egyszerűen kinyitották a kulccsal. Sokkolt agyában lassan összeállt a kép. A szülei valahogy felfedezték, hogy ide gyűjti minden félretett pénzét. Elég volt egyetlen apró hiba, mellyel a ládikára felhívta a figyelmet, bár nem emlékezett ilyen esetre. Amikor nem volt itthon, a szülei – aljasul kitervelve minden lépésüket – bejöttek a szobájába, s módszeresen átkutatták az egész hálószobát. Hogy miért nem törték egyszerűen fel a ládikát, azt Lisa nem értette, de nem is érdekelte. Meglopták őt. A szívét tépték ki, amikor elvették a pénzét. Milyen ember képes erre a saját gyerekével szemben? – forrongott agyában a kérdés, mert sok aljas húzást kinézett a szüleiből, de ezt azért nem. Hirtelen olyan vad, elkeseredett düh szállta meg, hogy ujjai ökölbe szorultak, majdnem szétroppantak, fogait satu módjára összepréselte. Légzése vad lihegéssé változott, majd kezében a fadobozzal felpattant a földről és kirontott a szobájából. Russel Warden pillanatok alatt újra álomba zuhant, miután a felesége, Linda visszafeküdt mellé az ágyba. Hangos szuszogása és röfögésszerű horkolása megtöltötte a hálószoba izzadtságtól bűzlő levegőjét. Linda nem tudott elaludni, ezért hol a szemközti falat birtokló televízió sötét képernyője felé meredt, hol a férjére nézett, aki szinte lefolyt az ágyról, ahogy a sörhasa engedelmeskedett a gravitációnak. Russel már egyáltalán nem az a férfi volt, akibe kamaszként fülig szerelmes volt, az egykor menő, az életre és minden szabályra fittyet hányó jóképű srácból mára egy elhízott, lusta és tohonya alak lett, akinek legnagyobb öröme, ha nézhette az idióta futballmérkőzéseket, és alkohollal vagy néha napján könnyűdrogokkal kényeztetheti beteg testét. Linda éppen a férjét nézte lesajnálóan és kielégítetlenül, amikor a hálószoba ajtaja úgy kivágódott, hogy a falnak csapódott. A nő rémülten felpattant az ágyban, Russel pedig a földre zuhant és ijedten meredt az ajtó felé. A halvány hajnali fényben mielőtt megláthatták és felismerhették volna Lisa alakját, egy fadoboz repült át a szobán, és majdnem az ablakot kizúzva vágódott a falnak, ahol apró darabokra hullott. A törmelékek éppen Russelre zuhantak, aki zavartan söprögette le magáról a darabkákat. – Hogy voltatok erre képesek? – sikította Lisa haragtól őrjöngve. Linda megdermedt egy percre, mert eddig még nem volt rá példa, hogy a
  • 24. lánya így kikelt volna magából. Nyelt egyet, gyorsan megnyugtatta magát, s a szülői tekintélyt megőrizendő, kioktató hangon szólalt meg. – Leszel szíves visszafogni magad, amikor hozzánk beszélsz, édes lányom – mondta, az utolsó szavakat marón keserű gúnnyal kiejtve. – Hogy voltatok erre képesek… ? – ismételte meg a lány, de már kevésbé volt érezhető hangjában a düh, inkább a könnyeit nyeldeklő elkeseredés remegett benne. – És még neki áll feljebb! – mondta Linda a férjének, de le sem vette sötét tekintetét a lányáról. – Mert mire költötted volna?! Újabb szexi fehérneműkre, amikben rázhatod magad a pasik előtt? Nem vagy te más, csak egy olcsó ribanc, egy ostoba kis lotyó, áld csak arra jó, hogy egy mocskos lebujban mutogassa magát! Mire kellett volna neked ez a pénz?! Apád egész nap keményen dolgozik, hogy legyen hol laknod, legyen mit zabálnod, te hálátlan kis kurva, és titokban gyűjtögeted a mocskos pénzed, nem hogy segítenél a szüleidnek! Russel, amíg a felesége porig alázta a lányt, visszamászott az ágyba és tehetetlenül, érdektelenül szemlélte az eseményeket, melyek semmi hatással nem voltak rá. Az egyetlen érzelem, mely megjelent benne, az a csalódottság, hogy így el lett rontva a reggele, nem tudta kialudni magát, és fáradtan, nyúzottan kell dolgoznia egész nap. – Terveim… nekem ezzel a pénzzel terveim voltak… – zihálta Lisa reményvesztetten. – Terveid?! – csattant fel Linda. – Miféle terveid? Na ne nevettess már! Amíg te mutogatod a csöcseidet, addig az apád építkezéseken gürizik és izzad érted! Linda egy pillanatra szünetet tartott, mert majdnem elnevette magát azon, amit mondott, még hogy Russel bármit is tegyen a lányáért… ugyan már! – Szüksége volt már egy új autóra a régi ócskavas helyett, mert az már majdnem szétrohadt – folytatta Linda. – Neked van… vagyis volt pénzed, így elvettük! Igazam van, Russel? Russel! – Oő… igen… khm – kereste a férfi a szavakat, mert fogalma sem volt, miről van szó. – Kellett egy új autó, Lisa. A lány undorodva nézett a szüleire. Ahogy beszéltek róla, abban semmi gyengédség nem vibrált. Olyan fullasztó ellenszenvet és haragot érzett irántuk, mint még soha. Hányni tudott volna ettől a két embertől. Sok szenvedésen és fájdalmon volt már túl élete során, de ez mindenen túltett. Soha nem érezte még magát ennyire egyedül és ennyire reménytelennek.
  • 25. Kirántották a lába alól azt a kis biztonságot is, melyen eddig próbált üggyel- bajjal megállapodni. Szemei megteltek könnyel, nem tudta tovább visszatartani őket. Az anyja reakciója volt az a döfés a szívébe, mellyel végleg elvágta magát a lányánál. – Gyűlöllek titeket… – mondta Lisa csöndesen, könnyeitől fuldokolva és kirohant a szobából. Még hallotta anyja keserű szavait, de megérteni, felfogni nem tudta, és nem is akarta őket. A szobájába visszaérve Lisa becsapta maga mögött az ajtót, és rázuhant az ágyra, melyet elborítottak a szekrényből kihaj igáit ruhái. Keservesen zokogott. Igyekezett minél inkább a ruhák tömegébe fúrni az arcát, el akart menekülni az élet kegyetlen és igazságtalan csapásai elől, melyek nem hagyják, hogy leszakítsa magáról a láncokat, amik ehhez a két elvetemült emberhez, s ehhez a nyomorúságos helyhez kötik. Soha nem tapasztalt szomorúságot és magányt érzett. A cél, melyért annyit küzdött, elviselve hosszú éjszakákon át a Flamingó perverz közönségét, immáron végérvényesen a semmibe veszett. Lisa szorgalmasan gyűjtögette kis vagyonát, hogy el tudjon utazni minél messzebb Kaliforniától. New Yorkba, Atlantába, esetleg Chicagóba akart utazni, egyszerűen eltűnni. Úgy tervezte, hogy egyik esti fellépésére készülődve minden holmiját a táskájába pakolja, amit magával szeretne vinni. A szüleinek úgy sem tűnne fel, hogy a szokottnál tömöttebb a csomagja. Egy szó nélkül egyszerűen csak kisétált volna az életükből, s biztos volt benne, ők ennek örülnének a legjobban. Tudta, hogy egy idegen városban nem könnyű boldogulni, ezért igyekezett minél több pénzt összegyűjteni, hogy új életének alapjait a lehető legbiztosabb lábakra helyezze. Egy szerény kis albérlet valahol a városban, olcsón, hogy a pénze minél tovább tartson, és amíg munkát nem talál magának, legyen miből megélnie. Számításai szerint nagyjából húszezer dollárra volt szüksége, hogy elkezdje új, reményekkel és vágyakkal teli életét. Már csak négy hónapig kellett volna kibírnia az estéket a Flamingóban és a szülői házban. De ez a jövőkép már a múlté… Egy ember lelki erejét, kitartását és az önmagába vetett hitét azok a pillanatok mutatják meg legjobban, amikor minden összeomlik körülötte. De a lány most úgy érezte, még ahhoz sincs ereje, hogy a fejét felemelje a ruhák tengeréből. Bárhogy is erőlködött volna, nem tudta volna szavakba önteni érzéseit és gondolatait, melyek egy gyorsvonat sebességével és egy tank erejével zúdultak végig benne. Pedig Lisa jól értett a szavakhoz, sőt ösztönös tehetsége volt ahhoz, hogy ezek révén mély érzelmeket közvetítsen. Egészen kiskorától egy naplót vezetett, melybe minden érzését,
  • 26. gondolatát, a vele történt események kapcsán megélt tapasztalatait írta le. Mivel nem volt testvére és szülei lelki terrorjának köszönhetően zárkózott jellemmé vált, az írásban lelte meg a kiteljesedést. Lisa kislányként úgy gondolta, hogy a lapok mágikus erővel bírnak, titokzatos, misztikus lényekkel kommunikálhat általuk, olyan lényekkel, akik talán angyalok lehetnek. Bízott abban, hogy ha minden gondolatát és érzését őszintén kiírja magából, ezek a különös lények értékelni fogják és vigyáznak rá. Később Lisa rájött, hogy csak ennek a fantáziaképnek köszönhetően sikerült komolyabb lelki problémák nélkül túlélnie a gyermekkorát. Egy fantáziavilágba menekült a valóság borzalmai elől, ez volt az ő védelmi mechanizmusa. Lisának sikerült megőriznie azt a kincset, melyet az élet vaskarmai igyekeztek tőle elragadni, gyermeki énjének azt a színes és fantáziadús világát, melyet egy megkeményített páncél mögé rejtett. Minden álma az volt, hogy egyszer képes legyen az emberek elé tárni azt, ami benne van – könyvek formájában. Már kislányként tudta, mire vágyik a legjobban, az írás számára maga volt a csoda. Ahogy a betűkből szavak lesznek, azokból mondatok, melyek olyan szöveggé állnak össze, ami hat az olvasó lelkére. Mindezt igazi varázslatnak tartotta. Az, hogy varázslónak érezte magát, felvillanyozta, s ez volt hosszú éveken át az egyetlen dolog, mely boldogságot hozott szürke és fájdalmas életébe. Amikor Karennel találkozott, s elkezdett nyitni felé, elárulta neki a legtitkosabb vágyát. Karen kérte, hadd olvashasson tőle valamit. Mivel Lisa hébe-hóba írogatott novellákat és meséket, így bőven tudott válogatni ezekből, miközben nagyon félt megmutatni, mi rejlik a szívében. Amikor aztán rászánta magát, odaadta az egyik első novelláját, melyet még 15 évesen írt, Az örök tó partján című alkotását, mely egy elszigetelt tündérvilág megmentéséről szólt. Karent lenyűgözte Lisa tehetsége, s főleg az, hogy fiatalon, ilyen családi háttérrel mennyire mélyen és tisztán képes megérteni a dolgokat. Ettől kezdve folyton dicsérte, építgette az önbizalmát és támogatta azon t ágyát, hogy egyszer író legyen. Ahogy Karen fogalmazott, erre született, és az életében tapasztalható nehézségek, a szülei ridegsége valamilyen megmagyarázhatatlan módon segítenek neki azzá válnia, aki lenni akar – igen, a fájdalom az egyik legmotiválóbb tanító. Lisa érezte, hogy a barátnője valóságos lelki húrokat pendített meg ezzel a kijelentésével, és hogy szíve mélyén tudta és remélte, hogy az elszenvedett bántalmak nem hiába történtek. Fantáziavilága mellett ez a remény segítette őt az évek során. Most azonban, az ágyán fekve soha nem érezte magát ilyen távol önmagától, s ez megrémítette. Amikor már úgy
  • 27. érezte, nincs több könnye, melyet élete romjainak áldozhatna, arra gondolt, vajon mi értelme van ennek az egésznek? Mire akarja megtanítani az élet? Próbatételről van szó, hogy mit képes kiállni az álmaiért? Válaszok nem érkeztek, csak a remény maradt. Amikor évekkel korábban megírta a néhány oldalas Az örök tó partján című novelláját, abban egy titokzatos tündérről írt, aki elhagyatottan, magányosan éli életét egy hatalmas tó partján. A tündérnek az Enis nevet adta. Enis a tó túlpartján élő embereknek próbált segíteni, gyönyörű énekébe mindig belecsempészte a válaszokat az élet titkaira és a megoldásokat a problémákra, melyek az emberek életét gúzsba kötötték, ám azok haragja, félelmei és összezavarodott gondolatai mindig viharokat keltettek a tavon, így nem hallhatták meg a jó szándékú tündér énekét. Lisa gyakran gondolt arra, egy-egy nehéz helyzetben, vagy miután a szülei újfent megalázták, vajon mit tenne Enis ebben a helyzetben? Az ágyán fekve ismét eszébe jutott titkos tündére, feltette magának a már ezerszer elismételt kérdést. Kitörölte szeméből a könnyeket, s próbált józanul, higgadtan gondolkodni, s meghallani a jóságos segítő hangját a tó túlpartjáról. Felkelt az ágyról és szétnézett a szobájában. Szekrénye teljesen kirámolva, ruhái szanaszét, a táskája, melyben erotikus fehérneműi voltak, az ágyról szemezett vele. Lisa döntött. Örökre elhagyja ezt a nyomorult helyet, s kegyetlen szüleit. Nincs semmi, ami itt marasztalhatná őt. Gyorsan a táskájáért nyúlt, és az összes ruháját begyömöszölte. Majd fogott egy másik táskát, és minden olyan személyes tárgyat belerakott, melyre szüksége volt a lelkének, így például: régi, kedvenc könyveit, egykét apró csecsebecsét, és természetesen az összes írását és szívének kedves naplóját. Ez a régi, bőrkötésű kis füzetecske volt a legna gyobb kincse. Amikor mindennel elkészült, búcsúzóul körülnézett a szobájában, még utoljára. Sajnálta, hogy kedvenc virágait és növényeit nem viheti magával. Különös szomorúságot érzett, hogy elhagyja ezt a helyet, és kievez az élet ismeretlen tengerére. De tudta, hogy ezt kell tennie. Hálószobájának ajtaját nyitva hagyta, hogy amikor szülei felébrednek, lássák, hogy elhagyta őket. Biztos volt benne, hogy örömmámorban fognak úszni. Az előszobába érve visszapillantott szülei hálószobájának irányába. Kellemetlen érzés kerítette hatalmába. Bántotta, hogy az utolsó szavai éppen azok voltak, amik. Próbált megnyugodni, valami szívből jövőt, mélyet súgni még utoljára nekik, de nem jött ki hang a torkán, melyet a sírás görcse szorongatott. Kilépett a házból és halkan betette maga mögött az ajtót. Már egészen világos volt odakint, egyre melegebb volt a levegő, de Lisa didergett. A
  • 28. garázs előtti parkolóban a Ford Pickup pöffeszkedve meredt rá, de a lány igyekezett nem odanézni. Egy pillanatra átfutott a-z agyán, mi lenne, ha megrongálná valahol, így állva bosszút a szülein, de ezt hamar elvetette. Nem akart olyan ember lenni, mint azok, akiktől most elmenekül. Lassan, szomorúan elsétált a háza, otthona elől, s meglepte, hogy sírva fakadt. Ahogy egyre távolodott a háztól, ahol annyi éven át élt, tudta, hogy a könnyek egyszerre áztatják a fájdalmas múlt romjait, és a bizonytalan jövő homályát. Minél távolabb került szüleitől, annál jobban feltörtek benne az elmúlt évek lelki gyötrelmei, mintha az őt fogva tartó láncok még próbálnák visszatartani. Halkan szipogva és könnyeit törölgetve indult a lassan emelkedő napkorong felé.
  • 29. 2. Reggel hétkor Karen olyan mélyen aludt ágyában, mint akit leütöttek. Miután elbúcsúzott Lisától, egész úton hazafelé rá gondolt. Sosem beszélt erről a barátnőjének, de olykor megsiratta őt. És azt a haragos vágyát sem verte nagydobra előtte, hogy a szüleit legszívesebben Pálos Verdes egyik magas, éceán fölé nyúló sziklájáról lökné a mélybe. De amikor épp nem volt dühös rájuk és képes volt józanul gondolkodni, elkönyvelte, hogy ez a fajta szülői ridegtartás szükséges ahhoz, hogy Lisából az váljon, aki lehet. Bár Lisa gyakran gyengének és életképtelennek érezte magát, Karen mégis tudta, jóval erősebb, mint amilyennek hiszi magát. Lisa tipikusan az a fajta ember volt, aki képes a felé hajított kövekből tornyot építeni, amiről elérheti azokat a csillagokat is, melyek mások számára csupán örök álmok maradnak. Ez jellemzi a túlélő típust. Mielőtt Karent elnyomta volna az álom, még utoljára barátnőjére gondolt, legyen elég ereje túlélni a mindennapok nehézségeit, hogy egyszer majd boldog lehessen. Karen nem hitt Istenben, nem volt vallásos, de azt tudta, hogy valami mégiscsak van odakint, odafent, ami hatással van az emberek életére. Mindemellett leginkább az ember saját erejében, tettvágyában és merészségében hitt. Úgy gondolta, az emberek azért imádkoznak és könyörögnek Istenhez, mert nem érzik magukat elég erősnek a céljaik eléréséhez, és könnyebb lesz utólag valaki mást hibáztatni ezért. A felelősség elhárítást visszataszító gyengeségnek vélte. Álmából egy ijesztő, harsány hang riasztotta fel. A hang újból és újból megszólalt, egyre erőszakosabban. Egy idő után felismerte, honnan jön. A lakás csengője ordításként visszhangzott. Karennek fogalma sem volt, ki lehet az ilyen korán. Magára kapta köntösét, és papucsában lassan kicsoszogott a nappaliba, onnan pedig az előszobába. – Jövök már…! – mondta hangosan, nyúzottan, de a csengő nem némult el. Amikor a bejárati ajtóhoz ért, kikémlelt a kukucskáló lyukon. Megdöbbenve látta, hogy Lisa áll az ajtó előtt kisírt szemekkel. – Uramisten, Lizy! – kiáltotta Karen, és nyomban kinyitotta az ajtót. Ekkor látta meg barátnője kezében a két telipakolt táskát, és már tudta is, hogy mi történt. Nyomban betessékelte Lisát a nappaliba, majd gyorsan kiszaladt a konyhába. Egy pohár vízzel tért vissza, melybe egy kis citromkarikát dobott.
  • 30. – Ezt most idd meg, hogy megnyugodjál – Karen aggódva nézett rá, a tekintete ezernyi kérdést tükrözött. – Köszi… – mondta halkan Lisa, miután pár kortyot ivott a frissítőből, majd a poharat a dohányzóasztalra tette. Karen melléült a kanapéra és kezét a kezébe fogva próbálta rábírni, hogy beszéljen. Lisa hosszan hallgatott, némán maga elé meredt. – Lizy, mi történt? – kérdezte Karén. Lisa nagyot sóhajtott és megtörölte kisírt szemét. – Mindenemet elvették. – Ugye nem…? – döbbent meg Karén, és egy pillanat alatt elöntötte a harag. – De igen… mind a 14 ezer dolláromat, amit egy év kemény munkájával gyűjtöttem, ellopták… – Lisa nem nézett a barátnőjére, egész végig a pohárra szegezte szomorú, fáradt tekintetét, s pró bált nem összeomlani. Egész úton, amíg elgyalogolt Karen lakásáig, igyekezett meggyőzni magát arról, hogy van ereje talpra állni egy ekkora pofon után is, és képes újra összegyűjteni ezt a rengeteg pénzt. Egyszer már megcsináltam, megcsinálom hát újra – gondolta magában, de érezte, hogy a Flamingó közege lassan teljesen felőrli a lelkét és idegeit. Valamit ki kell találnia. Egy derengő álomkép tartotta életben, csak ezért volt képes egyik lábát a másik után rakni, de tudta, hogy sosem volt még ekkora szüksége Karen támogatására. Ha ő nem lenne, szinte biztos, hogy nem bírná el a terhet. – Hogy rohadnának meg! – csattant fel Karen és nem bírt tovább a kanapén ülni. – Menjenek a… majdnem valami durvát mondtam! Szemétládák! Hogy lehetnek ilyen aljasok, ilyen… – Karen, kérlek – szakította félbe Lisa. – A gyűlölködés és a megvetés miatt hagytam el őket. Mi jobbak vagyunk ennél. – De ezt akkor sem lehet hagyni., Lizy! Ilyet nem úszhatnak meg szárazon! Milyen ember az, aki képes egy rakatnyi szemétség után még meg is lopni a saját gyerekét?! Én ezt már nem nézem el nekik! Valamit tenni kell velük! Lisa felállt a kanapéról és megfogta barátnője vállát. – A fölös energiáid inkább arra használd, hogy engem támogatsz, rendben? Nagy szükségem van rád, Karen. Őket már elhagytam… örökre. Megbocsátani nem tudok még nekik, remélem, egyszer majd sikerül. De azt tudom, hogy jobb ember akarok lenni, mint amilyenek ők. Valóra akarom váltani az álmaimat, és ehhez szükségem van a segítségedre, mert a te bátorításod nélkül nem érzem magam elég erősnek.
  • 31. A mondandója végére érve Lisa szeme megtelt könnyel, de gyorsan le is törölte, nem akart gyengének mutatkozni. Karenen látszott, hogy a harag gyorsan elszállt belőle, s mintha elszégyellte volna magát attól, hogy így kiakadt. Magához ölelte Lisát. – Ne haragudj, tudod, milyen őrült tudok lenni néha. – Örülök, hogy ilyen idegbeteg is tudsz lenni – mosolyodott el Lisa, miután kibontakoztak az ölelésből. – Ebből érzem, hogy fontos vagyok neked. Még szép, hogy az vagy, barátnőm! – Karen is mosolygott, immár végleg lehiggadt, egy pillanat alatt átváltva a gyengéd énjére. – De kímélje meg őket az élet attól, hogy a szemem elé kerüljenek… – És nem bánnád, ha ide költöznék hozzád? Ha nem férünk el, vagy valami, akkor… – Természetesen itt maradsz! Örülök neked. – Köszönöm. – A lakbért majd később megbeszéljük – nevetett Karen, megpróbálva jobb kedvre deríteni a barátnőjét, ahogy mindig is szokta. A lányok gyorsan elrendezték a nappaliban lévő bútorokat úgy, hogy a kihúzható kanapét ággyá alakítsák, amin Lisa alhat. Karen lakása egy szerény kis albérlet volt Anaheim belvárosi részén. A harmadik emeleti lakás egy spanyol stílust idéző épületben helyezkedett el, a berendezés árulkodott Karen összetett jelleméről, egyszerre volt színes és vidám, de ugyanakkor praktikus és rendezett. A lány szerette a rendet maga körül, ez abban is megmutatkozott, hogy kétnaponta az egész lakást kitakarította, kényesen ügyelve a legapróbb részletekre is. Amondó volt, hogy becsüljön meg az ember mindent, amit az élet adott neki, használja fel, fordítsa a javára, és akkor esélye lesz egy szebb és jobb jövőre. Lisa kényelmesen érezte magát mindig, amikor meglátogatta a barátnőjét, mert úgy érezte, ez a kis lakás a szülei házában lévő hálószobájának felnagyított és kissé meg-bolondított változata. A növények és virágok itt is szép számmal zöldelltek mindenütt, de saját kis növendékeire gondolva elszomorodott. Tudta, mi lesz a sorsuk, amikor anyja rájuk teszi a kezét. Kevesebb, mint húsz perc alatt mindent elrendeztek, és mivel mar odakint világosodott, minden függönyt behúztak. Hatalmas kimerültség ömlött szét bennük. Így egy gyors ölelés után Karen visszacsoszogott a hálószobájába, Lisa pedig lefeküdt a kihúzható kanapé megágyazott, puha vackába. Amint minden elcsendesült körülötte, a lányra ráomlott szomorú sorsának tonnás terhe. Amikor az ember egyedül van a csöndben, minden pillanatban olyan érzések és gondolatok lepik el, melyek néha hihetetlen
  • 32. mélyről törnek a felszínre. Ha az ember ilyenkor hagyja szabadon áramlani ezt az emlék és vágy kavalkádot, olyan dolgok világosodnak meg előtte, melyekre addig gondolni sem mert. Lisa az általa megalkotott tündérre, Enisre gondolt. Érezte, hogy ez nem a szokásos menekülési reflex, hanem valami egészen más, mintha valóban egy tó partján ülne a csöndben, melynek túloldaláról a titokzatos segítője próbál üzenni. Ahogy a lány lassan álomba szenderült és a nappali sötét sziluettjei feloldódtak az éledő álomképekben, egy halovány gondolatot sodort felé a szél a tó túloldaláról, engedd! Lisának fogalma sem volt róla, mit jelenthet ez a különös üzenet, de nem is tudott rajta sokáig töprengeni, mert elnyomta az álom. Van olyan, mikor az ember úgy érzi, semmit nem aludt, semmit nem álmodott, mégis órák teltek el. Lisának pontosan ilyen érzése volt, amikor egy hangos csörömpölésre riadt fel. Biztos volt benne, hogy alig fél órája aludhatott el, de ahogy a nappali faliórájára pillantott, döbbenten vette tudomásul, hogy már délután kettő is elmúlt. A falióra egy vicces, fekete macskát ábrázolt, amint guvadt szemeivel ide-oda nézelődik minden másodpercben, mintha előre sejtené, valami érdekes fog hamarosan történni. Lisa nyúzottan, leverten és álmosan mászott ki az ágyként szolgáló kihúzható kanapéról. A csörömpölés újra hallatszott, ezúttal már be is tudta azonosítani, hogy a konyha felől jön a hang. A lány belebújt a papucsába, magára kapta köntösét, és elindult a zaj irányába. A szűkös konyhában bravúros mutatvány volt egy egyszerű reggeli elkészítése is. Az öreg és kifakult fabútorok folyton nyikorogtak, a türkiz színű csempékkel kirakott fal az idő mocskát viselte magán, bármilyen igyekezettel is súrolta őket Karen. A szőke lány egy szál bugyiban és egy macskát ábrázoló fekete topban sürgölődött, igyekezett a lehető legkevesebb rumlival és hangzavarral elkészíteni egy tartalmas „reggelit” magának és Lisának. – Mi a séf ajánlata? – kérdezte Lisa és jót derült barátnője ügyetlenkedésén. Karen ijedten fordult felé, mert idegei pattanásig feszültek, amiért összeesküdtek ellene az elemek. – Áh… ne is kérdezd! Próbálok valamit összehozni, de ez a… konyha, vagy minek nevezzem ezt a lukat, még arra sem alkalmas, hogy egy pirítóst megcsináljak különösebb felfordulás nélkül. Lisa mosolyogva megcsóválta a fejét, és igyekezett minél távolabb maradni az eseményektől. – Jaj, a fenébe! – szólalt meg Karen. – Biztos felébresztettelek az előbb, amikor bénáztam a serpenyővel. Ne haragudj! – Mindegy – mosolygott Lisa, de úgy érezte, bármelyik pillanatban össze tudna esni a fáradtságtól, hogy aztán ott helyben elaludjon.
  • 33. – Kipihented magad? – érdeklődött Karen, miközben tovább tüsténkedett. – Úgy érzem, mintha alig aludtam volna valamit. Nem sokkal később a nappaliban álló kis, kör alakú asztalnál ülve fogyasztották el egyszerű „reggelijüket”, ami éppen csak megmentett és alig odakozmált omlettből, csak kissé elszenesedett pirítósból, valamint egy-egy kis narancsból állt. Lisa valamelyest magához tért a falatoktól, de még mindig elég kótyagosnak érezte magát, nem beszélve arról, milyen rideg és gyötrő érzés kerítette hatalmába, amikor eszébe jutott, mit tettek vele a szülei. – Köszi, Karen, finom volt. – Ehető, éppen csak. Én inkább így fogalmaznék – nevetett Karen és összeszedte a tányérokat, poharakat. – De szívből jött! Lisa segített barátnőjének kivinni a konyhába a mosogatni valót, és felajánlotta, szívesen rendet rak helyette. Végül is kerten mosogattak el. Lisa most aludt első alkalommal Karennél, de érezte, hogy már jóval korábban meg kellett volna hoznia azt a döntést, hogy ideköltözik. Néhány hónappal ezelőtt Karen felajánlotta, hogy lakjanak együtt, de Lisa visszautasította, nem akart barátnője terhére lenni. Ebből aztán lett egy kis vita, de hamar kibékültek, ahogy a barátnőknél lenni szokott. Lisát most gyötörte az a gondolat is, hogy ha akkor beleegyezik a költözésbe, még mindig meglenne a pénze és sokkal közelebb lenne az álmai megvalósításához. A lány az egész mosogatás alatt nem szólt egy szót sem, a piszkos evőeszközökre és tányérokra meredve monotonon törölgetett, mintha így próbálná lemosni magáról a bűntudat, félelem és aggodalom minden piszkát. Amikor végeztek, Karen mintha megérezte volna, mi jár a fejében. – A dolgok okkal történnek, Lizy. Tudod jól. – Nem tudom, mi lehet az oka annak, hogy így megszívat az élet… – sóhajtott fel szomorúan Lisa a hűtőnek támaszkodva. – Én sem tudom. De két dologban biztos vagyok: az egyik, hogy gyakran csak később derül ki, miért történt valami. A másik az, hogy csak az erős és céltudatos emberek váltják valóra az álmaikat. És te, Lisa ilyen ember vagy! – Mégis miből gondolod, hogy olyan erős vagyok? – Lisa összefonta a karjait melle alatt, és bágyadtan nézett maga elé. – Onnan – emelte fel Lisa állát Karén, hogy mélyen a szemébe nézhessen –, hogy más a te helyzetedben már rég drogozna és inna. Az emberek jó része gyenge és nem tudják feldolgozni a fájdalmat, nem tudják,
  • 34. hogyan reagáljanak rá. Inkább elmenekülnek előle és szétcsapják magukat drogokkal és piával, csak hogy ne kelljen felelősséget vállalniuk az életük megváltoztatásáért. De nézz magadra! Megsebeztek, durván és mélyen. De te még mindig nem adod fel, és bár fáradt vagy és gyötrődsz, de nem tudod elengedni az álmaid, mert tudod, arra születtél, hogy valóra váltsd őket! Te vagy a legerősebb ember, akit ismerek! – Köszönöm – mondta Lisa és a szeme megtelt könnyekkel, mert életében nem kapott senkitől annyi szeretetet és odafigyelést ezen a szőke, kedves és aranyosan hibbant lányon kívül, aki a legnehezebb percekben sem tágít mellőle, hanem elszántan lökdösi őt a célja felé. Lisa megölelte barátnőjét és most érezte, mit jelent a biztonság. Majd amikor kibontakoztak az ölelésből, Lisa észrevette, hogy Karen is meghatódott. – Én is fellépek veled ma. – Na, azt már nem! – tiltakozott Karen. – Itthon maradsz és pihensz egyet. Majd azt mondom Roynak, hogy elkaptál valami nyavalyát, és a látványoddal csak elkergetnéd a pasikat. Tudod, milyen Roy. Ha bedobod neki, hogy pénzt veszíthet, akkor… – Karen – szakította félbe Lisa –, szükségem van a pénzre, jobban, mint bármikor! Elmegyek ma éjjel a Flamingóba. Senki nem tarthat vissza! Karen elmosolyodott és rá kacsintott. – Igen, ez az a Lisa, akit én ismerek! Leroy Crawford éjfélkor már vagy egy órája állt őrt a lányok öltözőajtaja előtt. A mindig jó kedélyű és kedves óriás – szokásához híven – igyekezett a mellette eltipegő lányoknak egy-egy figyelmes megjegyzéssel szépíteni az estéjét. Amikor azonban meglátta a felé közeledő Lisát és Karent, amint a lépcsőről jöttek lefelé, egy pillanatra megállította Lisát, vállára téve a kezét. – Hé, minden rendben, Lisa? – Igen. Jól vagyok, Leroy, köszi – mondta a lány. Lisa volt az egyetlen, aki a termetes néger férfit a keresztnevén szólította, s neki ezt Mr. Crawford el is nézte. Egyértelmű volt a többi lány számára, hogy a férfi nagyobb figyelmet fordít Lisára, s emiatt csak még jobban irigykedtek rá. Néha elhangzott egy-egy epés megjegyzés, miszerint biztos van köztük valami, de az ilyen helyzeteket a többgyerekes családapa Mr. Crawford jól kezelte és megvédte Lisát. – Nekem nem úgy tűnik. Valami baj van? – Tényleg nincs – Lisa mosolyt erőltetett magára. – Csak nem aludtam jól, ennyi az egész. Köszönöm.
  • 35. – Hát, jól van – mondta Mr. Crawford, de a szemében látni lehetett, hogy csak azért nem faggatja tovább a lányt, mert látja, nem akar a problémájáról beszélni itt és most. Az öltözőbe belépve a szokásos parfümorgia és színkavalkád fogadta őket. A lázas készülődés tapintható feszültségként hullámzott végig az okkersárga falú, hatalmas tükrökkel ellátott helyiségben, mely minden, a színpad előtt italozó és erotikus izgalmat kereső férfi számára maga volt a mennyország. Lisa és Karen éppen csak át tudtak vágni a meztelen, vagy éppen fehérneműjüket próbálgató táncos lányok sokaságán, hogy az öltözőszekrényükhöz férjenek. Mindenki hangosan trécselt, pletykálkodott, nevetgélt és a szokásos bugyuta és felszínes párbeszédek hangzottak el. Lisa még sosem érzett ekkora undort a Flamingó iránt. Csöndre és nyugalomra vágyott, de tudta, hogy az jelenleg megfutamodás lenne a kihívás elől. Meg kell küzdenie a remélt boldogság minden egyes pillanatáért. A lányok vetkőzni kezdtek, Lisa éppen a melltartóját kapcsolta ki, amikor fél füllel meghallotta Janice és Amanda Rodriguez gúnyolódó megjegyzéseit. A buja, latin-amerikai ikerpár volt a leginkább ellenséges vele szemben, mert úgy érezték, le lettek taszítva a trónról, amikor Lisa első ízben lépett színpadra. Addig az ikrek voltak a legizgalmasabb szenzációk, akikről mindenki tudta, hogy a pornóiparban is tevékenykednek. Szúrós, megvető pillantásokat vetettek Lisára, aki próbált nem tudomást venni az állandó áskálódásról. – Ne is figyelj rájuk, Lizy – mondta Karen. – Csak két ostoba, irigy ribanc… Lisa és Karen olyan gyorsan öltöztek át, ahogy csak tudtak, mert hamarosan ők következtek. Karen egy fekete csipkés fehérneműt vett fel, hozzá füstszínű combfixet, míg Lisa türkizkék és smaragd színekbe bújtatta lélegzetelállító idomait. Az öltöző hamar kiürült, kettesben maradtak. A parfümfelhő és a lányok zsongása egy ideig megrekedt a falak közt. Lisa idegesen ücsörgött egyik lábáról a másikra, sosem érezte még ennyire kényelmetlennek az egyik kedvenc fehérneműjét, mintha semmit nem viselt volna magán, és lelkének minden szomorú és fáradt rezdülése a pórusain át szivárgott volna ki. – Hé – simogatta meg a vállát Karen és bíztatóan rámosolygott –, minden rendben lesz. Tudom, mit szeretnél most, Lizy. Fent találkozunk! Azzal Karen kilépett az öltözőajtón, de még visszanézett Lisára és még egyszer rámosolygott. Lisa nem tudta szavakba önteni, menynyire szereti a barátnőjét. Egy áldás volt az életében. Amikor egyedül maradt a csöndes öltözőben, leült a középen húzódó padra és próbált megnyugodni. Nem
  • 36. csupán a szokásos, fellépés előtti szomorúság, szégyen és izgatottság járta át, hanem a gondolat is kínozta: még legalább egy évig kell ezt csinálnia, hetente négy éjszakán keresztül… Forrónak érezte a fejét, mintha lázas lenne. Gyorsan a mosdóba sietett és megmosta az arcát hideg vízzel. Mivel szinte alig szokott magára tenni sminket, nem kellett vigyáznia, hogy elkenődik bármi is. A mosdó lüktető neonfénye rideg volt, akár a kegyetlen igazság, mely a tükörből tekint vissza az emberre. Lisa megdöbbent, milyen mély fájdalom és fásultság vibrál a szemében, mélyebb és ijesztőbb, mint máskor Undorodott ettől a tükörképtől. Szedd össze magad, Lisa! Ne hagyd, hogy megtörjön az élet! – sulykolta magának. Kezét a hideg víz alá mártotta, egy utolsót fröcskölt az arcára, majd határozottan a tükörre meredt, s kilépett az ajtón. Amikor a püspöklila függöny mögé ért, akkor jutott eszébe, hogy fogalma sincs, hogyan került oda. Mintha az elmúlt egy percben leblokkolt volna az agya. Szedd össze magad! A szíve vadul reszketett, s ahogy egy újabb erotikusan burjánzó és tekergőző szám töltötte meg a Flamingó nagytermének perverz légkörét, elismételte magában a számtalanszor elmormolt kis imáját, majd behunyt szemmel kilépett a függöny hasadékán. A színpad ezüstös felülete a szokottnál is hidegebb volt, mintha jégmezőre lépett volna, beleborzongott. Lassan kinyitotta a pilláit, ám mindaz, amit látott, minden eddiginél nagyobb undorral töltötte el. A kéjenc és sóvárgó tekintetek szinte leszaggatták róla a melltartót és a bugyit, a nevető és vicsorgó fogsorok szinte lerágták róla a bőrt és a húst, a mámoros agyakban kavargó buja gondolatok minden pillanatban megerőszakolták őt. Mialatt lassan a színpad közepére lépett és igyekezett minél jobban a zenével együtt mozogni, érezte, most lesz a legnehezebb a belső világa biztonságába jutni. Tőle balra egy egzotikus néger lány, Solana bűvölte anyaszült meztelen testével a begerjedt férfiakat, de ők is minduntalan Lisára pillantottak, jobbra Karen táncolt. A lány hamar ledobta magáról a melltartót, nem zavartatta magát, s csábos mosolyával ingerelte a kiéhezett közönséget. Amikor meglátta Lisát, boldogan elmosolyodott, és rámutatott, megtapsolta őt, hogy a közönség vegye a lapot, megérkezett az est fénypontja. Lisának ez hihetetlen jól esett, mert biztos volt benne, nem bírná végigcsinálni ezt az éjszakát a barátnője nélkül. Lisa valamivel bátrabban és oldottabban közelített a férfiakhoz, akik ájuldozva nézték gyönyörű testének minden porcikáját, s számolatlanul gyűrögették a dollárokat a bugyijának pántjába, meg-megsimogatva őt, ahol csak érték. Mindez csak álom, nem valóság – gondolta magában a lány és minden idegszálát megfeszítve
  • 37. koncentrált, hogy a két világ peremén egyensúlyozzon. Ahogy végigpillantott a férfiak tömegén, hirtelen kiszúrt egy arcot, mely más volt, mint a többi. Az idegen férfi tekintete egyből megragadta a figyelmét, s egy pillanatra ledermedt. Ahogy hátrébb lépett a színpadon és megmutatta formás fenekét a közönségnek, magán érezte egyetlen ember szúrós, átható pillantását. Megfordult, s újra megnézte magának az arcot. A férfi nagyjából harmincöt éves lehetett, elegáns öltönyt viselt, de nem volt rajta nyakkendő. Egyedül ült az asztalánál. Nem mosolygott, nem éljenzett, és nem tombolt úgy, mint begerjedt férfitársai. Karent és Solanát egy pillantásra sem méltatta, csakis Lisát nézte meredten, s közben lassan kortyolta az italát. Jóképű, megnyerő külsejű férfi volt, sötétszőke haja miatt is kirítt a tömegből. Lisa azon kapta magát, hogy nem tudja róla levenni a szemét, mintha az egész Flamingó összeomlott volna körülöttük, s ő csak neki táncolna, csak őt csábítaná – ez a gondolat libabőrössé tette minden porcikáját. Ahogy a zene kezdett elhalkulni, Lisa tudta, hogy ideje visszabújni a függönyre pingált flamingó szárnyai mögé. Amint a folyosóra értek, egyből letámadta Karent. – Te is láttad azt a pasit ott az asztaloknál? – Milyen pasit? – nézett rá furcsállva Karen. – Volt egy pár. – Öltöny volt rajta. Szőke hajú és csak rám figyelt. Kissé… ijesztő volt. – Egy titkos hódoló? – kacsintott rá Karén. – Nem veszel engem komolyan! – Te veszed túl komolyan ezt az egészet – simogatta meg a karját Karen. – Csak valami fazon, mit számít? Hamarosan úgy is lelép. Lisa és barátnője visszamentek az öltözőbe, ahol ismét néhány lány éppen ruhát próbált és még fullasztóbbá parfümözték a levegőt. A következő fellépéséig Lisának még volt egy kis ideje pihenni, de nem akart az öltözőben maradni. Magára vette egyik kedvenc fekete tunikáját és odaszólt Karennek. – Figyelj csak, én felmegyek a bárhoz. Muszáj innom valamit. Jössz te is? – Most nem lehet, mosdóba kell mennem. De csak óvatosan kortyolgass, Lizy! – mondta Karen tudván, hogy barátnője nem bírja jól az italt. – Ne aggódj, vigyázok magamra! – mosolygott Lisa. A Flamingó bárja kifejezetten elegáns és hivalkodó volt a maga nemében. Roy Chapman különösen nagy gondot fordított ennek kialakítására, ugyanis a színpad után ez volt a második legfontosabb hely a night clubban. A hosszan elnyúló,
  • 38. ragyogóra polírozott diófa pult mögött két egyetemista fiú, Randy és Jim szolgálta ki a vendégeket olyan sebességgel, hogy azt szemmel is alig lehetett követni. Randy kezdetben sokat udvarolt Lisának, de amikor látta, hogy a lány fél nyitni felé, felhagyott a próbálkozással, bár azóta is folyton a kedvében akart járni, amikor Lisa megközelítette a bárt. A tucatnyi bárszék közül csak néhány volt üres, és amikor Lisa helyet foglalt az egyiken, a körülötte lévő férfiak rögtön összesúgtak, mire a lány zavarba jött. Amint Randy meglátta őt, nyomban odasietett hozzá. Szokásához híven a fiú beletúrt dús fekete hajába, és mélyen Lisa szemébe nézett. – Mit adhatok a hölgynek? – kérdezte, és igyekezett a legellenállhatatlanabb mosolyát elővenni. Lisának szimpatikus volt a fiúban, hogy nem adta fel egykönnyen. – Szia, Randy – Lisa visszamosolygott rá, de az ő gesztusában nem volt semmi csábítás és kacérság. – Mindegy, bármi jöhet, de ne legyen túl erős. – Kívánságod számomra parancs! – mondta Randy és máris nekilátott, hogy élete legfinomabb koktélját elkészítse. Amikor elkészült, úgy adta a lány elé, mintha egy jegygyűrű lenne és mohó tekintettel várta a reakciót. – Köszönöm – mondta Lisa és belekortyolt az egzotikusán aranyló Tequila Sunrise koktélba. – Nagyon finom! – Örülök, ha a kedvedben járhatok – kacsintott rá Randy, de bánatára már el is kellett rohannia, mert egy türelmetlen vendég rákiáltott. Lisát valamelyest ellazította a koktél, lassan kortyolgatta, s már egyáltalán nem zavarta úgy a férfiak vágyakozó pillantása, mint az imént. Váratlanul egy férfi lépett mellé. Sötétszürke öltönyt viselt, a haja szőkén ragyogott és átható, szürke szemével meredt rá. Az a férfi volt, aki annyira kitartóan figyelte produkciója közben. Lisa, amint meglátta, félrenyelte a koktélt és köhögnie kellett. Az idegen férfi kedvesen elmosolyodott és megsimogatta a hátát. – Ne haragudj, ha rád ijesztettem. – Nem… nem, semmi gond – köhécselt Lisa, ahogy rendbe jött. – Csak… nem iszom túl gyakran. A férfi pár pillanatig mélyen a szemébe nézett, nem mérte őt végig, mint ahogy mások általában. Lisa megint libabőrös lett tőle. – Samuel vagyok nyújtotta a kezét a férfi. – Lisa – viszonozta a kézfogást a lány, és tetszett neki Samuel erős, de mégis gyengéd érintése. – Igen, tudom – mosolygott rá a férfi. – Miattad vagyok itt ma este. A lány kissé megborzongott ettől a kijelentéstől. – Ezt hogy érted?
  • 39. – Egy barátom mesélt rólad. – Ismerem őt? – Nem hinném – mosolygott rá Samuel. – Látott már téged itt és ájuldozva mesélt rólad. Azt mondta, nekem biztosan tetszenél. – Értem – Lisa ennél okosabbat nem tudott mondani erre, mert kezdte kissé kényelmetlenül érezni magát. – És igaza volt a barátomnak. Életemben nem láttam még ilyen szép nőt! Lisa lesütötte a pilláit, majd ahogy ismét felemelte, egy pillanatra meglátta Randyt, aki vöröslött a méregtől, hogy egy másik férfi tévedt a vadászmezejére. – Köszönöm – mondta Lisa. – Ahogy néztelek, olyan voltál… mint egy álom. Mintha egy fantáziaképet látnék és próbálnám eldönteni, igaz vagy-e vagy sem. Azt hiszem, a legjobb kifejezés rád a rabul ejtő. – Nagyon kedves vagy – Lisa megengedett magának egy félmosolyt. Halványan valami hátborzongatót érzett Sámuelben, ám sokkal inkább kellemes kisugárzása volt. Megnyerő és sármos külseje csak még érdekesebbé tette. – Az igazság az, hogy lenne számodra egy ajánlatom, Lisa. – Hallgatlak. Samuel néhány pillanatig mélyen a lány szemébe nézett, majd gyengéden megsimogatta selymes barna fürtjeit, és a haját elfésülte a füle mellől úgy, hogy a tincsek végigcirógassák Lisa nyakát. A lány beleborsózott ebbe az érintésbe. Sámuel közel hajolt hozzá és a fülébe súgta az ajánlatát. – Nincs semmi, amire úgy vágynék, mint a meztelen tested látványa. Minden ízletes porcikádra vágyom az első pillanattól kezdve, ahogy megláttalak. Feküdj le velem! Lisa először nem akart hinni a fülének Kapott már sok ajánlatot, a többsége gusztustalan és arrogáns volt. Ahogy Samuel elengedte a haját és visszahúzódott, Lisa egy percig csak meredt rá, majd a koktélos poharát a pultra tette, és felállt a bárszékről. – Kérlek, Lisa. Ne menj még – Samuel gyengéden megfogta a lány kezét. – Ha nem hagysz békén, sikítok! – Mennyit keresel itt egy hónap alatt? – kérdezte Sámuel. – Tessék?! – Úgy tippelem, mivel te vagy a legnépszerűbb itt… 3000 dollárt?
  • 40. Lisa meredten nézett rá. Nem értette, mit akar a férfi ezzel. – Fizetek neked 3000 dollárt, ha lefekszel velem. – Menj a francba! – mondta Lisa és kirántotta a kezét a férfi kezei közül. – Lisa. Ez itt mind a tiéd lehet, ha akarod – mondta Sámuel és benyúlt az öltönye belső zsebébe. Óvatosan, hogy más ne lássa meg, egy köteg pénzt vett elő. Lisa ránézésre megbecsülte, hogy valóban annyi pénz lehet nála, mint amennyit említett. A lány első reakciója a sértettség volt és minél gyorsabban el akart menni ettől az eszelőstől, de ahogy látta, mennyi pénz lehet az övé, a lábai földbe gyökereztek. Ez lehetetlen! Még egy napja sincs, hogy a szüleim mindent elloptak tőlem, erre itt ez a férfi egy ilyen ajánlattal – gondolta magában. Lisa az ajkába harapott. Soha nem gondolt arra, hogy pénzért árulja a testét, de borzalmas helyzetbe került és minden fillérre szüksége volt. Olyan gyorsan el akarta hagyni ezt a mocskos Flamingót, amennyire csak lehetséges volt, és talán pont ez a férfi fog neki segíteni ebben. Lisa igyekezett hinni az élet apró jeleiben, ahogy Karen is mindig tanácsolta neki. Undorodott még a gondolattól is, hogy pénzért szexeljen, de úgy érezte legbelül, ez az ember jó okkal van itt éppen ma este. Mit tenne Enis? – tette fel magának a kérdést, de talán a koktél hatása miatt nem hallotta meg a belső hangot. Tépelődéséből Sámuel szakította ki. – Ne haragudj. Nem akartalak megbántani ezzel az ajánlattal. Jobb, ha megyek. A férfi távozni készült, de Lisa megragadta a karját. – Rendben van – mondta nagyot sóhajtva és úgy érezte, menten elsüllyed szégyenében. – Biztos? Nem akarom, hogy… – Igen, biztos! – szólt közbe a lány. – Megteszem. – Nem fogod megbánni megígérem – mosolygott rá Sámuel. – De van egy feltételem. – Éspedig? – Most akarom. – Tessék? Itt?! – hökkent meg Lisa. – De én itt dolgozom, és még órákig fellépésem lesz… – Elmegyünk egy békés helyre, ahol tudok rád figyelni. Valahogy intézd el, hogy eljöhess. Az épület előtt várlak. Ha nem jössz tíz perc múlva, én elmegyek, és nem látsz többé. – Ah… – sóhajtott fel Lisa. – Jó, megpróbálom! – Tíz perc – kacsintott rá Samuel és ezzel távozott. Lisa olyan gyorsan
  • 41. – Tíz perc – kacsintott rá Samuel és ezzel távozott. Lisa olyan gyorsan rohant el a pulttól, hogy majdnem feldöntötte a bárszéket. Visszasietett az öltözőbe, berontott az ajtón, olyan ideges volt, hogy még az áporodott szagok és illatok, és a lányok rideg pillantásai sem zavarták. Ahogy meglátta őt Karén, nyomban odasietett hozzá. – Hé, te meg merre jártál? Egy perc és kezdünk, gyorsan öltözz át! Remélem, nem ittad le magad! – nevetett a szőke szépség. – Figyelj, Karen, én most nem fogok fellépni – mondta sietve Lisa. – Micsoda? Roy elevenen megnyúz, ha nem állsz színpadra! – Kérlek, segíts! – Lisa lehalkította a hangját és félrevonta barátnőjét. – Az a férfi, tudod, az öltönyös ajánlatot tett nekem. – Miféle ajánlatot? – Karennek rossz érzése támadt. – 3000 dollárt fizet nekem, ha lefekszem vele. Most. Az épület előtt vár, alig van pár percem! Kérlek, Karén, beszélj Royjal, mondd neki, hogy rosszul lettem és haza kellett mennem, vagy valami, kérlek…! – Lizy! – ragadta meg a vállát Karén. – Ugye most csak viccelsz? Megértem, hogy kell a pénz, de ilyet nem csinálhatsz! Ne kurválkodj! Felejtsd el ezt az egészet, és gyere a színpadra! – Erre most nincs időm, Karen! Meghoztam egy döntést és vállalom érte a felelősséget. Kell ez a pénz! Könyörgöm, segíts! Karent szörnyű érzés kezdte gyötörni, és majd szétrobbant az idegességtől. Egyáltalán nem tetszett neki, amit Lisa művel, de valahol megértette őt. Szegény lány mindenbe kapaszkodik, ami egy kis esélyt is ad arra, hogy közelebb kerüljön az álmaihoz. Karen mérgesen fújt egyet, megcsóválta a fejét és kinyitotta az öltözőszekrényét. Elővette gyorsan a lakáskulcsát és Lisa kezébe nyomta. – Falazok neked, mert szeretlek. Örült nagy baromságot csinálsz, és erről még beszélünk, de ezt most elnézem neked. Most az egyszer! – Köszi, Karen, örök hálám! – gyorsan megölelte a barátnőjét. – Nagyon szeretlek! Azzal Lisa már rohant is el kezében a kulccsal. Amikor az ajtóhoz ért, Karen utána szólt. – Legyél nagyon óvatos, Lizym! Belehalok, ha bajod esik… – Ne aggódj – erőltetett egy mosolyt magára idegesen Lisa tudok vigyázni magamra. Ahogy Lisa kiért az épület elé, semerre nem látta Samuelt. Egy pillanatra pánikba esett, hogy a pénz már el is úszott előle, ugyanakkor örült is, hogy mégsem kell megszégyenülnie. A night clubból kiszűrődött az
  • 42. erotikus izzás és forró bujaság minden hangja, a késő esti sötétségben szikrázva vibrált az épület homlokát díszítő neon reklámtábla. Egy hirtelen ötlettől vezérelve Lisa a parkoló felé indult. Ahogy az épület sarkához ért, meglátta Samuelt, amint épp beszáll egy vadonatúj, piros Chevrolet Corvette-be. Utána kiáltott, mire a férfi megfordult és szélesen elmosolyodott. Játékosan a fejét csóválta és az órájára mutatott. Ahogy Lisa odaért hozzá, a férfi ránevetett. – Ej, Lisa drága, majdnem lekéstél. Ezért elfenekellek… – Elnézést, feltartottak – mondta Lisa. – Mondtam, a büntetés nem marad el – kacsintott Sámuel a lányra, majd kinyitotta neki a sportautó utas oldali ajtaját. Lisa még sosem ült ilyen drága és menő autóban, egyszerre tetszett neki és valahol mélyen idegenkedett tőle. Amint beült mellé Samuel, felmutatta neki a kulcsot. – Hozzám megyünk, rendben? Ott nyugodtan lehetünk. Nem fog zavarni senki. – Egyedül laksz? – A barátnőmmel lakunk közösen. – Ő is itt dolgozik a Flamingóban? Lisát hirtelen elöntötte egy érzés, hogy ne mondja meg az igazságot. Nem tudta, miért, de valahogy érezte, nem szabad tudnia Samuelnek, hogy Karen is táncos lány. – Nem, nem, ő egészen mással foglalkozik. – És hogy lehet, hogy a barátnőd nincs otthon ilyenkor? – Ö… a fiújánál alszik mostanában. – Értem – mosolyodott el szélesen Sámuel. – Akkor menjünk hozzád! Lisa megadta a lakcímet, amit Sámuel csak nagyjából tudott beazonosítani, így a lány pontosan útbaigazította őt. Egész úton odafelé nem szóltak egymáshoz pár szónál többet. Samuel kérdezett róla néhány dolgot, de Lisa nem akart beszélgetni. Szörnyen ideges volt és szégyellte magát, de csak a kitűzött cél lebegett a szeme előtt. Remélte, hogy minél hamarabb túlesik a dolgon, és örökre eltűnik az életéből Samuel, mintha sosem létezett volna, mint egy látomás, egy lidérc, a megivott koktél utóhatása. De bármennyire is igyekezett valami fantáziaképet társítani ehhez az egészhez, nem sikerült. Túl valóságos, túl félelmetes volt. Karenre gondolt. Barátnője szemében látott valami olyan villanást, amit eddig még soha, és ez megrémítette. Igyekezett elhessegetni magától a gondolatot, hogy nincs biztonságban, és csak arra gondolni, Karen mennyire jó hozzá, ő az egyetlen ember, aki szereti. Ahogy átsuhantak az éjszakába burko1 Szó
  • 43. Santa Ana és Anaheim városrészein, csak Karen szeretetteljes arcképe volt az, mely egy kicsit meg tudta nyugtatni. Samuel alaposan végigmérte a lány minden domborulatát, fenekének izgató tájékán hosszan elidőzött a tekintete, amíg Lisa a bejárati ajtót kinyitotta. Ahogy beléptek a lakásba, Lisa a nappaliba sietett és felkapcsolt két asztali lámpát, melyek gyengéd, puha aranyló fénnyel omlottak szét a szerény kis térben. – Biztos, hogy ennél szebb helyekhez vagy szokva – szólalt meg mentegetőzve és sajnálkozva Lisa –, de remélem, azért megfelel. – Miattad vagyok itt, nem a lakást jöttem megvenni – Samuel hangja kissé érdesebbé vált a lakás csöndjében, vagy csak Lisa érezte így idegességében? – És… megkínálhatlak valamivel? Innál valamit, esetleg… – Vedd le a ruhád – mondta ellentmondást nem tűrő hangon a férfi. – Rendben – Lisa a lámpák fényében reszketett, de lassan kibújt a fekete tunikájából, feltárva azt a türkiz és smaragd színekben ragyogó fehérneműt, melyben nem sokkal korábban a színpadon táncolt. – A melltartót – szólalt meg Sámuel, és Lisát kezdte idegesíteni, hogy a férfi nem moccant meg, csak állt tőle alig két méterre, mereven és áthatóan nézve őt. Lisa kikapcsolta a melltartóját, és ahogy levette magáról, kezével eltakarta telt melleit. Arcába lógó haja hosszú fürtjein át nézett a férfira és várt. – A bugyidat – mondta a férfi ridegen. Lisa kénytelen volt felfedni melleit, hogy levehesse a bugyiját, s egy pillantást vetett Samuelre, aki nagyot nyelt, amikor meglátta az előbukkanó kívánatos idomokat. Amikor Lisa kibújt a bugyijából és teljesen meztelenül állt a férfi előtt, olyan ideges volt, hogy remegett a lába. Biztos volt benne, hogy Samuel látja rajta ezt, és ez csak még jobban begerjesztheti. Kérlek, legyen gyorsan vége – könyörgött Lisa magában. Samuel egy perc alatt uralma alá hajtotta a lányt. Míg ő mereven és teljesen felöltözve állt, addig a vele szemben álló lány szorongva ácsorgott igyekeznie elfedni a bájait, melyek elkerülhetetlenül is a férfi birtokába jutnak. – Fordulj meg – hangzott az újabb parancs. Lisa lassan megfordult, de nem mert válla mögül a férfira pillantani. Így még idegesebb volt, mert nem látta, mit tesz Samuel. Szörnyen megalázva érezte magát. Eltelt egy gyötrően hosszú perc, majd azt hallotta, hogy Samuel megszabadul a ruháitól. Hátrafordult, hogy lássa, mi történik, de a férfi rászólt.