Ez nem egytovább-küldős hülyeség. Ha egy kicsit elkószálnak a gondolataid nem számít, talán ez a természetes.
3.
Sokszor meg vagyunk győződve arról, hogy életünk akkor lesz boldogabb, ha férjhez megyünk, ha megszületik az első gyermekünk, vagy mikor megszületik a második. Egy idő után pedig azért vagyunk kiábrándultak, mert a gyerekek még túl kicsik ehhez vagy ahhoz és azt gondoljuk, hogy a dolgok jobban mennek majd ha felnőnek. Folytatásként kamaszkori viselkedésük miatt vagyunk elkeseredettek. Sőt azt reméljük hogy mikor majd túljutnak ezen a korszakon, boldogabbak leszünk.
4.
Néha azt gondoljuk hogy az életünk akkor lesz jobb, ha partnerünkkel együtt megoldjuk a mindennapos problémáinkat, ha végre kocsit cserélünk, házat veszünk és csodálatos nyaralásaink lesznek. Egy napon majd nem kell menni dolgozni sem. De ha most, azonnal nem kezdjük el a boldog és teljes életünket élni, akkor mikor? Mindig lesznek különböző nehézségeink. Legjobb ezt elfogadni és elhatározni, hogy ettől a pillanattól kezdve boldogok leszünk, akármi és akárhogyan is történjen.
5.
Alfred Souza mondta: „- Sokáig abban a hitben voltam hogy a valódi, vagyis az igazi életem egyszer csak el fog elkezdődni. Az ehhez vezető úton pedig mindig lesznek megoldásra váró feladatok, amit esetleg a gúnyos meg nem értettség is akadályoz. Lassan haladok a munkámmal, sok az időigényes tennivaló, a még vissza nem fizetett kölcsönök terhe. Csak aztán kezdődhet majd a valódi élet! Végül megértettem, hogy ezek az akadályok és a mindennapi teendők, a VALÓDI ÉLET,”
6.
Ha ily módonfogjuk fel a dolgokat az megerősíti hitünket abban,hogy nincs olyan módszer ami egyenesen elvezetne boldogsághoz, mert a módszer maga a boldogság. Következésképpen élvezzük ki az élet minden egyes pillanatát és még attól is jobban élvezzük, mikor megoszthatjuk az apró, boldog pillanatokat egy számunkra kedves emberrel . Közben jusson eszünkbe, hogy az idő nem vár senkire…
7.
Így biztosan nemfogjuk várni azt a pillanatot: majd ha elkezdődik az iskola, majd ha vége lesz az iskolának, majd ha lefogyok 5 kg-ot, majd ha sikerül felszedni 5 kg-ot, majd ha összeházasodunk majd ha gyerekem lesz, majd ha végre kirepülnek a gyerekek, ha végre elválok, majd ha dolgozni fogok, majd ha végre nyugdíjba megyek,,.
8.
Nem kell várjuka péntek estét, a hétfő reggelt, az autócserét, a válópert. Sem a tavaszt, a nyarat, az őszt, a telet, sem az élet végét és egy újjászületést … hanem eldöntjük magunkban, hogy nem lesz az életben legközelebb ettől alkalmasabb pillanat mint a most. Ez a pillanat megérett arra, hogy „elkezdeni” a boldogságot. Az életöröm és a boldogság nem egyfajta úti cél, hanem maga az utazás.
9.
Néhány ötlet ahétköznapokra: dolgozz úgy, mintha nem lenne szükséged pénzre szeress úgy, mintha nem fájna a csalódás táncolj úgy, mintha senki se látna Most pedig próbálj meg válaszolni néhány kérdésre: sorold fel a világ tíz jelenlegi leggazdagabb emberét! sorold fel a világ legutóbbi öt évének szépségkirálynőit! sorolj fel három Nobel-díjas tudóst! sorolj fel két Oscar díjas színészt!
10.
Na hogy ment?Rosszul? Ne aggódj, mert általában senki sem emlékszik annyira a világ legjobbjaira. Az újságok megsárgulnak, a tapsviharok elhalkulnak, a trófeák beporosodnak, a győzteseket egyszerűen elfelejtik. Most ezekre a kérdésekre próbálj válaszolni: sorolj fel két jó tanárodat, aki segített neked azzá válni, aki lettél sorolj fel három barátot, aki a nehéz időkben melletted állt sorolj fel öt embert, akikkel bármikor szívesen töltöd az idődet mondj olyan embert, aki éreztette veled, hogy belőled csak egy van
11.
Ezek után hogyérzed magad? Jobban? Nem csoda ! Azok az emberek akik az életünket különlegessé teszik, nem feltétlenül kell a leggazdagabbak, vagy a legnagyobb díjak nyertesének lenni. Viszont aggódnak értünk, törődnek velünk és mellettünk állnak minden helyzetben. Gondold át egy pillanatra, mennyi idő egy emberélet! Te mit vársz tőle? Egyáltalán ki vagy te? Ha úgy érzed segítek a kérdéseket megválaszolni………
12.
Nem valószínű, hogyTe lennél a közismert hírességek egyike, de vagy olyan ember, akinek szól ez az e-mail. Jó néhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon kilenc atléta - akik mindannyian mentálisan vagy fizikailag sérültek voltak - felálltak a 100 méteres futás rajtjához. A pisztolylövés eldördülésekor nekilendültek a távnak, ahol (bár nem mindenki a lábain futva) de a cél felé törekedett a beérkezés és a győzelem reményében.
13.
A nagy igyekezetbenegyszer csak az egyik fiúelesett az aszfalton és jó néhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... Mindegyikük. Az egyik Down-kóros lányleült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért?
14.
Mert valahol legbelültudjuk, nem a legfontosabb dolog az egymás felett aratott győzelem. Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni még akkor is,ha ez azzal jár hogy nekünk kicsit le kell lassítani. Ha tovább küldöd ezt az üzenetet, talán gondolatokat ébresztesz más emberekben is, ha pedig nem, akkor sem ér semmilyen "szerencsétlenség" mint amilyet e-mailben is kaphattál már ijesztgetésképpen .
15.
EGY GYERTYA NEMVESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT. Ez a mondat egyszerű és magától értetődik. Nincs nagy jelentősége, de néha-néha nem árt olvasni ilyeneket, ha egyébként tisztában is vagyunk értelmével. Gyakran túlságosan belemerülünk abba, amit csinálunk... És közben elfelejtjük, miért is csináljuk…