3. Az élet(mód)reform-fogalom
komplexitása
„Életreform” - a századforduló korszakának
modernizációs-innovációs törekvéseit jellemző fogalom
(Wolbert, 2001)
Belső karakterisztikus vonásai:
A jövő érdekeit szolgáló változtatásra való törekvés,
Visszatérés a természethez, az egészséges életformához,
Az individuális életvezetés reformja – beleértve a táplálkozás,
az öltözködés, az egészségvédelem, a lakókörnyezet reformjai
is. (V. ö.: Németh, 2006)
4.
Az életmódreform, az új mentalitás és a
reformpedagógia összefüggéseit Ehrenhard Skiera a
következőkben ragadta meg:
1. A technikai civilizáció radikális kritikája.
2. Figyelemfelhívó gesztusok, amelyek olyan
krízisjelenségekre irányulnak, mint pl. a környezettől, a
természettől, a saját fizikai testtől való elidegenedés.
(Nem új jelenség, már a német romantika képviselőinél
is találkozunk ilyen gondolatokkal.)
3. A beteg civilizáció gyógyításának szükségességéről
szóló diskurzusok megjelenése.
Pl. Edward Carpenter szerint a társadalom mind jobban
növekvő nyomást gyakorol az egyénre, ami neurotizáló
tényezőként hat. (Civilisation, Its Cause and Cure, 1889 )
5.
A „modernitás” külső kényszeréve szemben
megjelentek a modernitással tudatosan
szembehelyezkedő törekvések
(„Entmodernisierungsbewegungen” /Florentine
Fritzen: Gesünder Leben 2006./)
Törekvések fogalmazódtak meg a gyermeknek a
„korszak kaotikus szellemi jelenségeitől való
megmentésére”. (Peter Petersen).
Az új nevelés tehát voltaképpen felfogható úgy is, mint
a gyermek megmentése az elidegenedett világtól,
felszabadítás annak hatalma alól.
6. Menekülés az urbanizált világból
A természet „újrafelfedezése” (Rousseau, német
romantika hatása)
Törekvések egy új embertípus kialakítására.
Eszközök: természetgyógyászat, homeopátia,
vegetarianizmus, természetjárás, „szabadlevegős” pedagógiai
kísérletek stb.
Új karizmatikus próféták, művészek és filozófusok
színrelépése: Karl Wilhelm Diefenbach, Hugo Höppener, alias
Fidus.
8. Az új életérzést kifejező „emblematikus” kép:
Fidus: Lichtgebet, 1922
9. Kolóniák alakulása messze a
civilizációtól
Henri Oedenkoven és felesége Ida Hoffmann. Schweiz,
Tessin, Monte Verità, 1900
A Monte Verità 1905-ben
Az Oedenkoven által épített
központi épület
10. Reformpedagógia = a gyermek
megmentésének pedagógiája?
Tentatív hipotézis: a századfordulón
kibontakozó és később megerősödő életreformpedagógiai irányzatok voltaképpen a gyermek
megmentésére irányultak. (Ez tehát a
„gyermekvédelem” egy sajátos irányzata.)
A gyermek védelme, kimenekítése a „régi” iskola
megkövült világából, elsősorban a túlhaladott,
lelket bilincsbe verő módszerek fogságából.
A megmentett gyermek a reformpedagógusok
piedesztálra emelik, „trónra ültetik”. (Skiera)
11. Gyermekmentés a
művészetpedagógia segítségével
1.Új testkultúra-irányzatok: felszabadítás a
passzivitásra kárhoztató iskola hatalma alól.
Ritmikus gimnasztika:
Émile Jaques-Dalcroze
(1865-1950)
Dalcroze-iskolák születnek.
12. Természetes, szabad önkifejezés a
mozgásművészet segítségével.
Isadora Duncan (1877-1927)
Követők (mások között) pl.:
Grete Wiesenthal, Elsa von Carlberg
13.
Duncan magyar recepciója:
Dienes Valéria (1879-1978), az „orkesztika”
megalkotója.
Orkesztikai Iskola, 1912.
Misztériumjátékok:
„Szent Imre misztérium” 1930,
„A rózsák szentje” 1932,
„Az gyermek útja” 1935.
14. Az 1000 szereplős A gyermek útja bemutatója 1935
szeptember 30.
Forrás:
http://www.mozdulatmuveszet.hu/tartalom/mozdmuv/s
zemely/orkisk.htm
15. (Őfelsége) a gyermek és az új
művészetpedagógia
A gyermekből kiinduló művészetpedagógia = a
gyermek kimenekítése a régi akadémiai
szabályokat követő rajzoktatás kötöttségei alól.
Pl.: Franz Cizek (1865-1964) osztrák
művészetpedagógus:
„A gyermekművészet az alakító és teremtő
ösztön és olyan kifejezése, amely mentes
az előre megtanult képességektől és a
merev tudományoskodástól.”
16. „A gyermekművészet az emberiség legtisztább,
legközvetlenebb, fenntartás nélküli megnyilvánulási
formája.
A gyermek- és ifjúsági művészet produktumai az ember
önismeretének dokumentumai.
Ezekben kifejeződik az megkövült akadémikus jelleggel
szembeni ellenérzés, és testet ölt a népművészethez
kötődő rokonság.
A gyermek- és ifjúsági művészet nem fogható föl úgy,
mint a szokásos klasszikus művészet előiskolája, hanem
önmagában is egy zárt és lekerekített kifejezésmódot és
fomravilágot képez.” (Cizek, 1911)
18. Az új zenepedagógia
Lélekmentés a kanonizált akadémikus énekórák
rabságából.
A mechanikus reprodukció helyett alkotótevékenység.
Fritz Jöde (1887-1970) „Das Schaffende Kind in der
Musik” (1928) A gyermek eleve alkotásra képes
teremtmény, ez a képesség veleszületett.
Jöde: Musik und Erziehung (1932) „A művészet
legbenső lényegünk legnemesebb formába öntött
megtestesülése…” „Nyitott énekórák”
19. Egy új utakat kereső magyar
művész:
Kodály Zoltán (1882-1967)
20. Fiatal komponistaként a francia
impresszionizmus hatása alatt állt.
Mindenekelőtt Claude Debussy
volt rá nagy hatással.
Emellett jól képzett nyelvész volt, aki
élénken érdeklődött korának
legfrissebb filozófiai irányzati iránt is.
21. • Természetjárás az Alpokban és az erdélyi hegyek között.
• Vágyakozás egy új életmód iránt: a természet és ember ősi
harmóniájának kutatása.
22.
Kevéssé köztudott, hogy a fiatal zeneszerző maga is
szívesen vállalkozott embert próbáló hegyi túrákra: az
első világháborúig sokat barangolt nyaranta a svájci
Alpokban.
Az impulzusok, amelyek ezeken a túrákon érték,
különböző műveket inspiráltak, például a Hegyi
éjszakák című, női karra írt kórusművet.
A hegyi a hegyi túrák egyszersmind fizikai felkészülést is
jelentettek a népdalgyűjtő körutak megterhelő
erőpróbáira. 1905 és1950 között mintegy 50
népdalgyűjtő körúton vett részt.
23.
Kodály zenetudósi-népzenekutatói missziójának egyik
legfontosabb eredménye, hogy – Vikár Béla
nyomdokain járva, barátjával és kollégájával, Bartók
Bélával közösen – lejegyezte a még fellelhető
népdalkincs-népdalkorpusz jelentős részét, megmentve
ezzel a magyar „ősi lelki alapréteg” egyik legjellemzőbb
megnyilvánulási formáját a végleges pusztulástól.
Ilyen irányú munkásságának eredményeit tudományos
publikációkban tette közzé (például az „Ethnographia”
című szaklapban).
A bölcsészkaron folytatott tanulmányainak lezárásaként
megvédett doktori értekezésének (1906) témája a magyar
népdalok strófikus szerkezete volt.
24.
Kodály nemcsak etnográfusként,
népzenekutatóként és nyelvészként közeledett a
magyar népdalhoz.
Zeneszerzőként felébresztette a magyar népdalt
„Csipkerózsika-álmából”, és mintegy „kézen
fogva” bevezette a koncerttermekbe, ahol addig
a „magyaros ízt” csak a cigány-, illetve a
verbunkos zene motívumai jelentették.
25.
A terv 1906-ban még csak óhajként fogalmazódott meg
első énekhangra és zongorára feldolgozott húsz magyar
népdalt felölelő gyűjteményének előszavában:
„A magyar társadalom túlnyomó része még nem elég magyar, még
nem elég naiv és nem elég művelt arra, hogy ezek a dalok
közelebb férkőzzenek a szívéhez. A magyar népdal a
hangversenyteremben! – különösen hangzik ma még. Hogy egy
sorba kerüljön a világirodalom remekeivel és a – külföldi
népdallal. Mikor majd lesz magyar házi muzsika és a magyar
család zenélése nem éri be a legalacsonyabbrendű külföldi
kupléval, belföldi népdalgyári portékával.” (Kodály Zoltán:
Magyar népdalok. Előszó, 1906)
27.
Kodály komponistaként jelentős mértékben hozzájárult
a sajátosan magyar nemzeti zenei nyelv
megteremtéséhez.
Bartók Bélával közösen olyan zenei stílust alkotott,
amelynek a magyar népdal nemcsak központi eleme,
hanem inspiráló közege is.
Más szóval: az autentikus népzenei források
felhasználása mellett műveikbe népi ihletésű dallamok
egész sorát szövik bele.
Ezen az új zenei nyelven megszólalva zeneszerzőként
mindketten egyre gyarapodó hírnévre tettek szert
Magyarországon és külföldön egyaránt.
30. A népzenére alapozott új nevelési
program
Kodály Zoltánt a húszas években már
komolyan aggasztotta az urbanizált
életforma, az elsivárosodott városi lét, a
felgyorsult élettempó.
Egy 1927-ben írt cikkében a modern ember
önsors-rontó életformáját érzékelteti, és az
ősi magyar kultúrát, abból is a népzenét
kínálja fel a gondokat elűző „csodakút”
vizeként:
31.
„Mélyszántás, rigol-eke kell most a magyar léleknek,
hogy újra teremjen. Ez a rigoleke a székely dal, mely
ha beleszánt a magyar lélekbe: ősi gyökeréig feltárja,
kihozza a napvilágra a kártékony férget, megújítja a
talajt.”
(Kodály: Mit akarok a régi székely dalokkal? 1927. In:
Kodály Zoltán:Visszatekintés. Összegyűjtött írások,
beszédek, nyilatkozatok. Sajtó alá rendezte Bónis Ferenc.
Zeneműkiadó Vállalat, Budapest, 1964.
32.
Mélységesen hitt a rendszerré emelt katarzis
léleknemesítő hatalmában, az esztétikum
erkölcsöt fejlesztő, karakter formáló erejében.
A régi görög filozófusokra emlékeztető módon
hirdette a zene embert jobbító, társadalmi
bajokat csökkentő erejét.
Véleménye szerint a társadalmi bajok elhárítására
és a továbbiak megelőzésére sürgősen
végrehajtandó „belmisszióra” volt szükség: ezért
írja 1934-ben a következő sorokat:
33.
„Minden teendőnk egyetlen szóban foglalható össze: nevelés. De
kölcsönös. A magyar tömegeket közelebb kell hozni a magasabb
művészi zenéhez. Ennek kizárólagos hívei pedig nem élhetnek
elefántcsonttoronyban: tudomásul kell venniök, hogy van külön
magyar zenei hagyomány, annak termékei éppoly tökéletesek a
maguk nemében, éppoly tiszta és magas művészetet jelentenek,
mint a nyugati nagy zeneirodalmak. Tudniuk kell, hogy további
magyar zenei élet csak e hagyomány alapján, annak levegőjében
fejlődhetik.”
(Kodály: Zenei belmisszió. Nyilatkozat. 1934. In: Kodály, 1964,
49.)
34.
Életmódot reformáló mozgalom vette kezdetét
Kodály irányításával, amelynek magva az új
szellemű zenei nevelés volt.
A magyar népzenén alapuló pedagógia nála nem
korlátozódott az óvodás- és iskoláskorú
korosztályokra.
Énekkari művek sokaságát alkotta, cikkeiben
rendszeresen nyújtott zenepedagógiaimódszertani tanácsokat a kórusok élén álló
karvezetők számára.
Kezdetét vette az „Éneklő Ifjúság” mozgalom.
35. 1929. április 14. „Kodály Zoltán
Gyermekkar-est” a Zeneakadémián
Énekóra a szabadban Békéstarhos
