Uploaded bySZTE-GTK
PPTX, PDF326 views

Gedeon Péter: Az anti-equilibriumtól a szocialista rendszerig és tovább

Gedeon professzor szerint az új intézményi közgazdasági iskola képviselői – amelyek közé Kornai János munkásságának egy része is kapcsolódik - azt kérdezte, létrehozható-e az empirikus gazdaság vizsgálatának saját analitikus elmélete. Kornai Jánost nem elégítette ki az általános elmélet egzaktsága, logikai tisztasága. Az Anti-equilibriumban kísérletet tesz az általános egyensúlyelmélet megváltoztatására. Az Anti-equilibrium számos fontos és úttörő gondolatot fejtett ki, amelyek Kornai későbbi munkáiban visszatérnek, de az általános egyensúlyelmélet kritikája mögött álló elméleti program a szerző későbbi értékelése szerint sem bizonyult sikeresnek. Gedeon Péter szerint A hiány lerombolta a szocialista rendszer magasabbrendűségébe vetett hitet, a rendszer ideológiáját, és kérdésessé tette a szocialista rendszer megreformálhatóságát. A szocialista rendszer elméletének az elválasztása a reformközgazdaságtantól intellektuálisan felszabadító erejű volt. Azt üzente, hogy nem kell elméletileg jóváhagyni az egypártrendszer és az állami tulajdon politikai megkérdőjelezhetetlenségének tételeit, azokat a tételeket, amelyeket a reformközgazdász nem vonhatott kétségbe, hiszen ő nem elméleti, hanem gyakorlati sikerre törekedett. A gyakorlati reformok politikai sikerének a feltétele volt az, hogy a szocialista rendszer alapintézményeire a reformokat szorgalmazók nem kérdeztek rá. A szocializmus hiánygazdasági elmélete viszont éppen ezt tette meg, ily módon jelentős szerepet vállalt a szocialista rendszer összeomlásának szellemi előkészítésében, a rendszer identitásának szétrombolásában. A hiány még nem vezette le elméletileg azt, hogyan kapcsolódik össze a szocialista rendszer és a hiánygazdaság. Az előadó utalt arra, hogy ezt a feladatot A szocialista rendszer végzi el.

Embed presentation

Download to read offline
AZ ANTI-EQUILIBRIUMTÓL A SZOCIALISTA RENDSZERIG ÉS TOVÁBB Gedeon Péter 2015. Május 14.
„Az igazán releváns elmélet úgy születik, hogy körülnézünk a valóságban, és annak a fontos vonásait általánosítjuk.” Kornai János (2014: 86.)
Menger a közgazdaságtanról • Elméleti közgazdaságtan – “A gazdaság típusai és tipikus viszonyai lehetnek többé vagy kevésbé szigorúak, vagy általában bármilyen természetűek – az elméleti közgazdaságtan minden körülmények között semmi mást nem foglalhat magában mint e típusok és tipikus viszonyok feltárását. Más szóval, az elméleti közgazdaságtan csupán a gazdasági jelenségek törvényeinek általános természetét és általános kapcsolatát tárhatja fel, és semmiképpen sem vállalkozhat, például, az egyedi gazdasági jelenségek természetének vagy vonatkozásainak megragadására, azaz történelmi prezentációkra vagy éppen az emberek gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó gyakorlati szabályok bemutatására. A gazdaság elméletét semmi esetre sem szabad összekeverni a gazdaság történeti vagy gyakorlati tudományával.” (Menger [1985] 51. o. – “...az egzakt kutatás eredményei, a jelenségvilág összes tartományában csak bizonyos előfeltevések mellett igazak, olyan előfeltevések mellett, amelyek a valóságban nem mindig érvényesek. Az egzakt elmélet teljes empirikus eszköztár révén történő tesztelése csupán módszertani abszurditás, az egzakt kutatás alapjának és előfeltevéseinek félreismerése.“ (Menger 1985: 69.) • Empirikus közgazdaságtan – “...az egzakt közgazdaságtannak természete szerint egy analitikusan vagy absztrakt módon felfogott gazdasági világ törvényeit, míg az empirikus-realista közgazdaságtannak az emberi gazdaság valóságos jelenségeinek (amelyek ‘teljes empirikus valóságukban’ számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek nem egy absztrakt gazdasági világból származnak!) egymásra következésében és együttlétében rejlő szabályszerűségeit kell tudatosítania bennünk.” (Menger 1985: 72-73.) • Gyakorlati közgazdaságtan – A gyakorlati közgazdaságtan a gazdaságpolitikai cselekvés elveit vizsgálja és írja le. A gyakorlati közgazdaságtan normatív tudomány (Menger 1985: 39.).
A klasszikus politikai gazdaságtan • A filozófiával szemben önállósuló klasszikus politikai gazdaságtan a munkaértékelmélet paradigmáján épült fel – A munkaértékelmélet egyszerre szolgált • analitikus közgazdasági teóriaként, azaz egyensúlyelméletként (érték és árak viszonyának tárgyalásával) • empirikus, a reálgazdaság szerkezetét leíró elméletként (az új érték megtermeléséből és elosztásából vezetve le a társadalmi konfliktusokat megvívó ellentétes érdekű osztályok létét) és • gyakorlati, gazdaságpolitikai ajánlásokat megfogalmazó elméletként (a fő gazdaságpolitikai ajánlás az állam gazdasági beavatkozásának korlátozása volt a láthatatlan kéz metaforájának megfelelően) – A klasszikus politikai gazdaságtan tehát egyesítette az elméleti gondolkodás analitikus, empirikus, történeti mozzanatait, és ezek alapján tett normatív ajánlásokat – A marxi politikai gazdaságtan tovább radikalizálta az elmélet egységét valló felfogást. Marx számára a munkaértékelméletre épülő politikai gazdaságtan egyszerre lett a kapitalizmus társadalomelmélete és a kapitalizmus meghaladásának gyakorlati programja • Marx úgy vélte, hogy a politikai gazdaságtan, azaz a munkaértékelmélet kategóriáival ragadható meg a kapitalizmus gazdasági és társadalmi rendszere és történeti átalakulásának logikai struktúrája.
A klasszikus politikai gazdságtan mengeri kritikája • Menger szerint elméleti hiba a háromféle közgazdaságtan elemzési szintjének és fogalmainak összekeverése, és szükséges e három szint, e három tudomány világos elkülönítése • Az empirikus közgazdaságtan vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a történeti-empirikus elemzés az egyes történeti-empirikus gazdaságokat magyarázhatja az elméleti közgazdaságtan eszközeit felhasználva, de ez a magyarázat nem analitikus elmélet, hanem az az elméleti fogalmak nem- univerzális történeti alkalmazása lesz – Olyan alkalmazás, amely a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai meghatározottságát vizsgálhatja mint empirikus, egyedi összefüggést, de nem rendelhet ehhez olyan általános közgazdasági elméletet, amely az analitikus elmélet szintjén tematizálná a gazdasági és politikai vonatkozások viszonyát, mivel az általános elmélet azon az áron lehet általános elmélet, hogy elvonatkoztat a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai összefüggéseitől • A modern közgazdaságtan csak úgy lehet egzakt tudomány, ha kiűzi az elméletből az empirikus valóság társadalmi és politikai vonatkozásait: a közgazdaságtan nem lehet politikai gazdaságtan többé.
A modern közgazdaságtan intézményi fordulata • A 20. században olyan új szellemi áramlatok jelentek meg a közgazdaságtanon belül, amelyek visszakövetelték a gazdaságtani gondolkodás számára a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai meghatározottságának vizsgálatát • Ennek az új kutatási iránynak a képviselőit nem elégítette ki az a program, amely a reálgazdasági folyamatok analízisét elválasztotta az általános elmélettől • Az új kutatási irány azt kérdezte, létrehozható-e az empirikus gazdaság vizsgálatának saját analitikus elmélete? Olyan elmélet, amely analitikus fogalmakkal operál, de más, mint az általános egyensúlyelmélet?
Osztrák iskola • Hayek megállapította, hogy az általános egyensúlyelmélet álláspontjáról nem hasonlítható össze a piacgazdaság és a tervgazdaság, mert az általános egyensúlyelmélet nem tud különbséget tenni a két intézményi forma között – “...amennyiben elfogadjuk azt a ténylegesen hamis hipotézist, hogy a központi tervező szerv meg tud szerezni minden szükséges információt, úgy ebből logikusan következik, hogy a probléma elvben megoldható. E megjegyzésből annak ‘elismerését’ eredeztetni, hogy a valóságos probléma elvileg megoldható, botrányos félremagyarázás. Természetesen senki nem képes másnak átadni mindazt az ismeretet, amivel rendelkezik, és persze azt az információt sem, amivel csak akkor rendelkezhetne, ha a piaci árak megmondanák neki, mire is kell odafigyelnie.” (Hayek 1995: 207.) – Hayek érvelése szerint tehát csak akkor hasonlítható össze a központi tervezésű és a piaci gazdaság, ha feladjuk az általános egyensúlyelméletnek azt az előfeltevését, amely a gazdasági szereplők tökéletes informáltságát tartalmazza • Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a szereplők nem tökéletesen informáltak, akkor vizsgálhatóvá válik az információ hasznosításának a kérdése, és tárgyalhatóvá válik az a probléma, hogy különböző módon intézményesülő gazdaságok másképpen hasznosítják, fedezik fel a gazdasági döntésekhez szükséges információt • Ez az új kérdés most már összehasonlíthatóvá teszi a tervgazdaságot és a piacgazdaságot (Hayek 1995: 241-252.)
Új intézményi közgazdaságtan • Az új intézményi közgazdaságtan és politikai gazdaságtan a gazdasági cselekvés intézményi meghatározottságát vizsgálja anélkül, hogy feladná az analitikus elméletalkotás igényét – "...a zéró tranzakciós költségek világában a tudás mennyiségének és a tudás alkalmazásának a növekedése (mind a fizikai, mind az emberi tőke vonatkozásában) a kulcs a társadalomban élő emberek potenciális jólétéhez. Ebből az elemzésből azonban kimarad az, miért nem realizálták ezt a potenciált, és miért van olyan hatalmas szakadék a gazdag és szegény országok között, ha egyszer a technológiák többnyire mindenki számára elérhetőek.” (North 1990: 133.) – "...individuals in the absence of any constraints maximize at any and all margins; it is, then, constraints that make possible human organization by limiting certain types of behavior. In the absence of constraints we exist in a Hobbesian jungle and civilization is impossible.” (North 1981: 202-3.) – "The major role of institutions in a society is to reduce uncertainty by establishing a stable (but not necessarily efficient) structure to human interaction.” (North 1990: 6) • Ez az a kutatási irány, amelyhez Kornai János munkássága is kapcsolódik.
A gazdasági vezetés túlzott központosítása • Kornai János kandidátusi értekezésében tette meg az új elmélet irányában az első lépéseket azzal, hogy a tervezés normatív és ideologikus elméletének ragozása helyett a központi tervezés valóságos működését vizsgálta. Már ebben a könyvben megjelennek a szerzőnek az empirikus vizsgálatokban gyökerező fejtegetései a tervezés belső érdekellentéteiről, alkufolyamatairól. A későbbi munkákban ez a korai elemzés a vertikális tervalku kategóriájában és vizsgálatában hasznosul.
Anti-equilibrium: kísérlet az elméleti és az empirikus kutatás szintézisére • “Az Anti-Equilibrium nem egy tétel a publikációs listámon. Ez volt kutatói pályafutásom legambiciózusabb vállalkozása.” (Kornai 2005: 208.) • „annak, aki a szocializmus működését mélyebben meg akarná érteni, annak az általános egyensúlyelmélet nem ad elég fogódzót. És hogy miért nem ad választ? Azért, mert nagyon absztrakt feltevésekkel indul, nagyon életidegenek a feltevések. Életidegen feltevésekből nem lehet realisztikus következtetést kapni.” (Kornai 2014: 92.)
ÁE-iskola módszertani kritikája • „A modern matematikai egyensúlyelméletnek (s a matematikai közgazdaságtan néhány más területének is) itt van az egyik fő betegséggóca. Egyfelől: azzal az igénnyel lép fel, hogy a valóságot magyarázza. Másfelől: nem követeli meg önmagától a verifikálást. Megelégszik azzal, ha gondolatrendszerei a 2.1. definíció szerint elméletnek minősülnek, holott — reáltudományról lévén szó — kötelező a 2.2. definíció követelményeinek teljesítése.” (Kornai 1971: 31.) – „2.2. definíció. A reáltudományokban az elmélet: a valóság változói közötti lényeges összefüggések rendszeres leírása; kizárólag olyan tételek, megállapítások, amelyeket a valóságnak nem ellentmondó feltevésekből vezettek le, s maguk is a valóságot közvetlenül vagy közvetve, többé-kevésbé pontos közelítéssel tükrözik.” (Kornai 1971: 29.) • „A baj az, hogy a matematikai közgazdaságtan számos irányzata — köztük az egyensúlyelmélet — művelői nem a fejlett, formalizált reáltudományokat követik, annak verifikálási igényeivel együtt, hanem úgy tesznek, mintha tudományuk a matematika, a logika egyik sajátos ága.” (Kornai 1971: 31.) • Valóban reáltudomány az ÁE?
ÁE-iskola módszertani kritikája • „A tudománynak nem az a feladata, hogy keresse egy irreális Walras-világ „optimális" egyszerű regulátorát, hanem az, hogy leírja, magyarázza és javítani segitse a valóságos gazdaság összetett szabályozórendszerét.” (Kornai 1971: 365.) • „Az ÁE-iskola, ha normatív elméletnek tekintjük, egy „optimális rendszer" kiválasztását ajánlja — de ezt valahol a megvalósítható alternatívák halmazán kívül keresgéli.” (Kornai 1971: 366.) • „Összefoglalva: az egyensúlyelméletet nem azért kell elvetni, mert „burzsoá" elmélet; hiszen valójában nem az, hanem politikailag indifferens. Azért kell elvetni, mert nem munkaképes: mert alapfeltevéseinek, fogalmainak és kérdésfeltevéseinek gyengéi miatt nem használható reáltudományi elméletként.” (Kornai 1971: 381.) • „Könyvemben sok száz oldalon át igyekeztem kimutatni, hogy az ÁE-iskola elméletei vagy egyáltalán nem fogadhatók el verifikált reáltudományi elméletként, vagy ha van reáltudományi tartalmuk, az igen szűk körre terjed ki. Feltevései külön- külön is nagyon speciálisak, s együttes alkalmazásuk még sokkal szűkebbre szorítja a jelenségeknek azt az osztályát, amelynek megmagyarázására képes.” (Kornai 1971: 387.)
Példa: előfeltevés a közlési struktúrákról • „Egyszerű közlési struktúrával még egyetlen rendszerré szerveződött gazdaság sem működött. A közlési struktúra mindig összetett volt, s az összetettség — amint azt hangsúlyoztam — történelmileg egyre nő. Fel lehetne tételezni, hogy az ÁE-iskola ebben a tekintetben szándékosan egyszerűsítve írja le a valóságot, annak érdekében, hogy leglényegesebb jellemzőit kiemelje. Csakhogy a valóság élesen, lényegbevágóan különbözik az ÁE-iskola által adott sémától. A közlési struktúra túlságosan, egyoldalúan leegyszerűsített formája, s a valóság számos lényeges vonásának mellőzése miatt az ÁE-elmélet nem alkalmas arra, hogy a valóság megismerésének megbízható eszköze legyen. Az ÁE-iskola szerinti egyszerű közlési struktúra állítólagos érdeme, hogy maximálisan takarékoskodik az információval. A rendszer stabilitásával foglalkozó vizsgálatok azt igyekeznek kimutatni, hogy egy- egy döntéshozónak csupán egyetlen árvektort kell megkapnia: saját reálinputjainak és reálout-putjainak árait. Ennek ismeretében — megfelelő döntési szabályok betartása esetén — a rendszer egyensúlyi, sőt Pareto-optimális állapotban képes maradni, ha már korábban eljutott ebbe az állapotba. Az igazság az, hogy az ÁE- iskola egyszerű közlési struktúrája nem egyszerűen takarékos, hanem fösvény az információval: elhallgatja egy valóságos gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen információk jelentős részét.” (Kornai 1971: 96.) • Az ÁE-iskola, s a későbbiekben sorra kerülő, vele rokon néhány más elmélet egyebek között arra kíván felelni: milyen az optimálisan egyszerű közlési struktúra. Ez azonban jogosulatlan kérdésfeltevés: nem kereshetünk optimális alternatívát az egyáltalán lehetséges, megvalósítható közlési struktúrák alternatíváinak halmazán kívül. (Kornai 1971: 97.)
ÁE-iskola kritikája • Módszertani kritika célja: alkalmassá tenni ÁE- iskolát arra, hogy a gazdasági rendszerek reálelmélete legyen – Megoldás iránya: kiegészíteni és módosítani ÁE-iskola előfeltevéseit oly módon, hogy azok tükrözzék a valóságot • ÁE-iskola kritkájának tartalmi konkretizálása – A valóságban nem egyensúlyi, hanem hiány- vagy többletgazdaság létezik, az elméletnek ezt kell tematizálnia
Hiány versus többlet: szívás versus nyomás • 19.3. megállapítás. Nyomás esetén az eladó, szívás esetén a vevő törekszik a feszültség csökkentésére: szeretné, ha aspirációja teljesülhetne. Ennyiben érvényesülnek az egyensúly irányába ható erők. A feszültség azonban folytonosan újratermelődik. (Kornai 1971: 282.) • 19.4. megállapítás. A legtöbb szocialista országban, köztük Magyarországon is, hosszú időszakokon át többé-kevésbé általánosan, azaz a rendszer egészére kiterjedően szívás érvényesült. • 19.5. megállapítás. A legtöbb fejlett kapitalista országban hosszú időszakokon át (főként a háborús évek kivételével), többé-kevésbé általánosan, azaz a rendszer egészére kiterjedően nyomás érvényesül. (Kornai 1971: 287.)
Piaci rezsimek • „19.4. definíció. A j-edik termék piacán nyomás uralkodik, ha az eladó áll sorban a vevőért, az eladónál pozitív aspirációs feszültség mutatkozik, s aspirációja nem elégül ki teljesen. A j-edik termék piacán szívás uralkodik, ha a vevő áll sorban az eladóért, a vevőnél pozitív aspirációs feszültség mutatkozik, s aspirációja nem elégül ki teljesen. A nyomás és szívás közös megnevezése: disequilibrium a piacon. A piacon egyensúly van, ha az eladó és a vevő aspirációs szintje egyenlő.” (Kornai 1971: 279.) • „A 19.4. definíció szerint értelmezett egyensúly esetén nincsen és nem is lehet verseny. Amennyiben a vevő vételi szándéka, tényleges vétele, valamint az eladó eladási szándéka és tényleges eladása pontosan egybeesik, akkor nincs miért versenyezni. Az eladók ilyen körülmények között békésen osztozkodhatnak a vevők vásárlóerején, a vevők pedig hasonló nyugalommal osztozkodnak az eladók termékein. Olyan ez, mint egy futóverseny, amelyben mindenkinek előre odaígérték az első díjat — s meg is kapja. A „competitive equilibrium", a „versenyző egyensúly" fogalma — bármily megszokottá vált is közgazdász körökben — valójában teljes paradox, „fából vaskarika". Kétféle igazi verseny lehetséges. Az egyikben az eladók versenyeznek a vevő kegyeiért, a másikban a vevők az eladók jóindulatáért. Mindkettő azért valóságos verseny, mert van aki célhoz ér, s van, aki lemarad. Az irodalom igen sokat foglalkozik a monopólium, az oligopólium, a korlátozott és a „tökéletes" verseny különböző formáival. Semmiképpen sem szeretném a kérdésnek ezt az oldalát lebecsülni. Úgy gondolom azonban, hogy ennek másodlagos jelentősége van. A fő kérdés: nyomás van-e vagy szívás.” (Kornai 1971: 316.)
Hayek a versenyről • „a verseny racionális igazolása mindig azon alapszik, hogy előre nem ismerik a verseny szereplőinek cselekedeteit meghatározó tényeket. A sportban, a különböző vizsgákon vagy állami megrendelések odaítélésekor vagy költők vetélkedésében értelmetlen lenne versenyt szervezni, ha előre tudnánk, ki lesz a legjobb. …tekintsük a versenyt olyan tények feltárására irányuló folyamatnak, amelyek a verseny alkalmazása híján ismeretlenek vagy legalábbis felhasználatlanok maradnának.” (Hayek 1995: 302-3.) • „competition is by its nature a dynamic process whose essential characteristics are assumed away by the assumptions underlying static analysis.” (Hayek 1948: 94.) • „’perfect’ competition means indeed the absence of all competitive activities.” (Hayek 1948: 96.) • „The argument in favor of competition does not rest on the conditions that would exist if it were perfect.” (Hayek 1948: 104.) • „we should worry much less about whether competition in a given case is perfect and worry much more whether there is competition at all. What our theoretical models of separate industries conceal is that in practice a much bigger gulf divides competition from no competition than perfect from imperfect competition.” (Hayek 1948: 105.) • A közös elem Hayek és Kornai érvelésében: az ÁE-iskola egyensúly fogalmának bírálata • A különbség a konkretizálás módjában áll: • Hayek - piac és nem piac (kapitalizmus és szocializmus) dichotómiája • Kornai – piaci rezsimek dichotómiája – Kornai ekkor még nem tekinti a piaci rezsimek dichotómiáját azonosnak a kapitalizmus és szocializmus dichotómiájával
Rendszer és piaci rezsim kapcsolata • „Mi az oka a jelenségeknek? Vajon szükségszerűen együttjár-e a szocializmussal a szívás, a kapitalizmussal a nyomás? A második kérdésre szeretném már elöljáróban jelezni a válaszomat: nem. Nem a szocializmus vagy kapitalizmus puszta tényéből következik a szívás vagy nyomás, hanem egész sor történelmi körülmény együttes hatásából.” (Kornai 1971: 287.) • „A szocializmussal szemben politikailag elfogult, vagy a tárgyilagos, de nagyon felületes szemlélő számára könnyen adódik a következő válasz: a szívás szükségszerű következménye vagy legalábbis kísérőjelensége a szocializmusnak, a nyomás pedig a kapitalizmusnak. Nem könnyű ezzel az állásponttal vitatkozni, mert — amint azt a 19.4.-19.5. megállapítások kiemelték —a legtöbb szocialista országban többnyire szívás volt és van, a legtöbb kapitalista országban pedig nyomás. Mégis, amint azt már a 19.10. alfejezetben elöljáróban hangsúlyoztam: a magam részéről ezt a „magyarázatot" határozottan elvetem. Meggyőződésem, hogy a szocialista gazdasági rendszer is lehet a nyomás állapotában, s a kapitalista rendszer piacán is érvényesülhet általános szívás.” (Kornai 1971: 335.) • „Szeretném kimutatni, melyek — nézetem szerint — a szívást, illetve nyomást közvetlenül kiváltó fő okok, fő tényezők. Ha ezeket áttekintettük, akkor tovább vizsgálhatjuk az oksági láncolatot, kereshetjük az okok okát. Megpróbálom kimutatni, hogy ezek a közvetlen kiváltó okok, tényezők nem szükségszerűen jelennek meg a szocializmus, illetve a kapitalizmus körülményei között, hanem maguk is csak meghatározott gazdaságpolitika következményei, s az adott tulajdonviszonyok fenntartása mellett megváltoztathatók.” (Kornai 1971: 336.)
Reformközgazdaságtan kritikája • „a rendszer adaptív tulajdonságai nem annyira az institucionális rendszertől függnek, mint inkább a disequilibrium típusától és fokától, a piaci erőviszonyoktól.” (Kornai 1971: 350.) • „Mindaz az eredmény, amelyet a modern tőkés gazdaság technikai fejlődésben, a minőség javításában, adaptációban elért, csak részben magyarázható a döntés decentralizálásával es a nyereségösztönzéssel. Ezzel legalábbis egyenrangú, vagy talán még fontosabb magyarázat: a nyomás állapota. Ha tehát az előbbi institucionális változtatásokat végrehajtjuk, de megmaradunk a szívás állapotában, a remélt kedvező eredmények nem jelennek meg, vagy csak kevésbé érvényesülnek.” (Kornai 1971: 350.) • „Kialakultak olyan illúziók, hogy a döntési jogkör részleges decentralizálása, a nyereségérdekeltség, a szabadabb ármozgás — összekapcsolva a szocialista tervezéssel és központi állami szabályozással — elégséges a gazdasági hatékonyság biztosításához. Nézetem szerint valóban szükséges — de nem elégséges. A hatékonyság, technikai fejlődés, minőségi javulás, rugalmasabb adaptáció egyik nélkülözhetetlen feltétele a kívánatos mértékű, nem túl erős, de azért érezhető nyomás is. Az ÁE-iskola erről hallgat, s e hallgatás „áldozatai" mindazok, akik az iskola egyoldalú tanításait túlságosan komolyan vették.” (Kornai 1971: 351.)
Értékelés az Anti-equilibriumról • Kornai Jánost nem elégítette ki az általános elmélet egzaktsága, logikai tisztasága. Az Anti-equilibriumban kísérletet tesz az általános egyensúlyelmélet megváltoztatására. – A cél az, hogy az általános egyensúlyelmélet alkalmassá váljék a reálgazdaságok leírására, elemzésére. – Az Anti-equilibrium tehát kísérlet az analitikus elméletet és a reálgazdasági elmélet összeházasítására, arra, hogy az általános elmélet gazdagítható legyen a társadalmi-intézményi vonatkozások elméletével. Az elméleti program szerint az utóbbi révén kell korrigálni az előbbit. • Az Anti-equilibrium számos fontos és úttörő gondolatot fejtett ki, amelyek Kornai későbbi munkáiban visszatérnek, de az általános egyensúlyelmélet kritikája mögött álló elméleti program a szerző későbbi értékelése szerint sem bizonyult sikeresnek. • Az általános egyensúlyelmélet paradigmája ellenállt a kritikának, hiszen, mint Menger mondta, az általános elmélet kötődik azokhoz az elméleti előfeltevésekhez, amelyek azt éppen általánossá, mindig igazzá teszik. Ehhez pedig el kell vonatkoztatni a reálgazdaságok intézményi konfigurációitól, vagyis éppen attól, ami a reálgazdaság működését meghatározza, ami tehát a reálgazdaság elméletének sarkköve kell hogy legyen. • Az Anti-equilibrium ezért nem a válaszai miatt, hanem a feltett kérdés okán volt problematikus.
Önértékelés az Anti-equilibriumról • Kornai János levonta a következtetést: a hiba nem az általános egyensúlyelméletben, hanem az általános elmélet alkalmazásában van. – “...az ÁE lényeges tudományelméleti hibát alkalmazott. Nem az elmélet tisztaságát (azaz feltételezéseinek absztrakt, a valóságtól elvonatkoztató jellegét) kellett volna bírálni. A neoklasszikus iskolát kellett volna kritizálni. A kritika helyes címzettje: a főáramlat oktatási gyakorlata és kutatási programja.” (Kornai 2005: 195.) – „Egy modellnek joga van eltávolodni a valóságtól, csak nem szabad több következtetést levonni belőle, mint amire a modell följogosít. Jogosult egy walrasi rendszert modellezni, és az elmélet alkotójának vagy interpretálójának nem kell amiatt restelkednie, hogy a modell erősen eltér a valóságtól. Joga van eltérni a valóságtól! Csak nem szabad ebből olyasféle következtetéseket levonni, hogy ehhez a modellhez erősen hasonlít a valóságos kapitalizmus. Ha a valóságos kapitalizmus tulajdonságairól reális képet akarunk adni, akkor legyünk tudatában annak, hogy a walrasi modell feltevései számos ponton életidegenek.” (Kornai 2014: 97.)
Értékelés az Anti-equilibriumról • Elméleti újdonság a szívásos és nyomásos piaci rezsimek megkülönböztetése – Ez előkészíti A hiány egyik fő témájának az elemzését • A hiánygazdaság tárgyalása az Anti-equilibriumban a reformközgazdaságtan álláspontjával még összeegyeztethető – A könyv még nem kapcsolja össze a hiánygazdaságot és a többletgazdaságot a gazdasági rendszerekkel • a gazdasági teljesítmény piaci rezsim függő, a piaci rezsim pedig nem gazdasági rendszerfüggő • a hiánynak gazdaságpolitikai, nem rendszerszintű oka van, ezért felszámolása elképzelhető reformok útján a szocializmusban
A hiány: a reálgazdaság új elmélete • Az Anti-equilibrium megírásához kötődő elméleti kísérletezés kellett ahhoz, hogy a könyv szerzője új módon fogalmazza meg a reálgazdaság elméletének kutatási programját. Az új kérdés pedig most már nem az, hogyan lehet integrálni a reálgazdasági elemzést az általános egyensúlyelméletbe, hanem az, hogyan teremthető meg a reálgazdaság saját elmélete. – Az új kérdéshez Kornai János támaszkodhatott az Anti-equilibrium egyik jelentős kritikai tételére, arra nevezetesen, hogy az általános egyensúlyelmélet nem tudja megmagyarázni a létező gazdasági rendszerek különbségeit, eltérő működését: az egyensúlyelmélet perspektívájából szemlélve mind a piacgazdaságban, mind a központi tervgazdaságban létrejöhet az egyensúly. – “Mindkét rendszerben, bizonyos szabályok betartása esetén, létrejön az egyensúly. Sőt, bizonyos feltételek mellett mindkét rendszer optimális állapotba kerülhet.... Engem ez a hasonlóság zavarba ejtett. Eszerint mindegy lenne, hogy centralizált vagy decentralizált gazdaságban élünk? Egyre megy, hogy kapitalizmus van-e vagy szocializmus? Vagy azért jutottunk el ehhez a meghökkentő párhuzamossághoz, mert mindkét modell eltekint a valóságos, élő gazdasági rendszereknek éppen azoktól a tulajdonságaitól, amelyek a valóságos kapitalizmus és a valóságos szocializmus, az élő piacgazdaság és az élő parancsgazdaság közötti különbségeket megmagyaráznák?” (Kornai 2005: 192.) • Ez a felismerés Kornait az osztrák iskola gondolkodóival, mindenekelőtt, mint láttuk, Hayekkel rokonítja. Ugyanakkor Kornai nemcsak kapcsolódik az osztrák iskolához, hanem tovább is lép - a konkrétabb intézményi analízis irányában
A hiány • A hiány hasznosította az Anti-equilibrium által kidolgozott szembeállítást a többletgazdaság (nyomás) és a hiánygazdaság (szívás), a vevők és az eladók piaci rezsimjei között. • A hiány túl is lép az Anti-equilibrium elméletén azzal, hogy összekapcsolja a hiánygazdaság és a szocialista rendszer, a többletgazdaság és a kapitalista rendszer kategóriáit • Az új fogalom, amely megteremti a kapcsolatot a gazdasági rendszerek és a piaci rezsimek között: a puha költségvetési korlát
A hiány • „Igazság szerint a kulcskérdés nem az, hogy milyen motívum gerjeszti fel a mennyiségi hajszát, a kielégíthetetlen vállalati keresletet, az expanzió belső kényszerét. A fő probléma: van-e olyan erő, amely ellentétes irányban hat, amely ahhoz vezetne, hogy a termelés vezetői önként visszafogják az input iránti keresletüket, s expanziós törekvéseiket?” (Kornai 1980: 79.) • Kemény költségvetési korlát esetén a vállalat gazdasági függőségben van a piactól. Ezzel szemben a puha költségvetési korlát és a vállalati pénzjövedelmek nagymérvű újraelosztása erősíti a vállalat adminisztratív függőségét az újraelosztó hatóságoktól. A hagyományos gazdaságirányítási rendszerben — amint arra a 3. fejezetben rámutattunk — tervalku folyt a központi szervek és a vállalat között. Most újraelosztási alku lépett a helyébe: a vállalat alkudozik a hatóságokkal, hogy kevesebb pénzt vegyenek el tőle, s többet adjanak neki. (Kornai 1980: 333.)
A hiány • „Az a tény, hogy egy vállalat tulajdonosai, vezetői és dolgozói érdekeltek a nyereség növelésében, egymagában nem dönti viselkedésüket. Nyereségérdekeltség plusz kemény költségvetési korlát ez alapjában véve a reálakciók vonalára tereli a cselekvést. Nyereségérdekeltség plusz puha költségvetési korlát — ez legalábbis egyenrangú szerepet ad a pénzügyi változók manipulálásának, az áremelésnek, az állami adományokért való kilincselésnek és így tovább.” (Kornai 1980: 335.) • „Kemény költségvetési korlát esetén akkor sem lenne az igazgató közömbös a nyereség iránt, ha személyes részesedése nulla volna — mert azonosult a vállalat életben maradásával es expanziójával. Azt, amit a reform irodalma „nyereségérdekeltségnek" szokott nevezni, szerepel gondolatmenetünkben, de az utolsó helyen, a „puhulás" ellentendenciáinak egyikeként. Egyébként pedig nem terminológiát akartunk változtatni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy mind elméletileg, mind pedig a gyakorlati gazdaságpolitikában a fő kérdés nem a konkrét ösztönzési forma, hanem a vállalat túlélésének és növekedésének szabályozódása, s ezzel összefüggésben a vállalat és az állam viszonya.” (Kornai 1980: 336.)
A hiány • „A modern matematikai mikroökonómia és általános egyensúlyelmélet alapjait ingatja meg, ha nem posztuláljuk a költségvetési korlát létezését. Jóformán nincsen olyan lényeges tétele ennek az elméletnek — a keresleti és kínálati függvények tulajdonságaira vonatkozó megállapításoktól kezdve a Walras-törvényig és az egyensúlyi árrendszer jellegzetességeinek meghatározásáig —, amely ne használná fel a költségvetési korlátra vonatkozó feltevést. Nézetünk szerint a költségvetési korlát léte és szerepe nem axiomatikus kiindulópontja a gazdasági rendszerek általános elméletének, hanem tapasztalati kérdés. A tapasztalat igazolhatja, hogy meghatározott gazdaságban, meghatározott történelmi időszakban, meghatározott gazdasági aktorokat effektív módon korlátoz a kemény költségvetési korlát. És ugyancsak a tapasztalat igazolhatja, hogy más aktorok döntéseit és cselekedeteit, ugyanabban vagy más gazdaságban, ugyanabban vagy más történelmi időszakban a költségvetési korlát nem határolja be effektív módon. Ez utóbbi megállapítás nem zárja ki azt, hogy ugyanezen aktorok viselkedésében ne találjunk fontos szabályosságokat. Számos mű tesz kísérletet ilyesféle szabályosságok felismerésére — egyebek között a jelen könyv is. Elemzésünkből nyilvánvalóan következik, hogy a szocialista gazdaságban — éppen a költségvetési korlát puha (vagy elég puha) jellege következtében — nem érvényesül a túlkeresleteket és túlkínálatokat összegező Walras-törvény. Ettől azonban léteznek más törvényszerűségek, amelyek a gazdasági tevékenységeket szabályozzák.” (Kornai 1980: 337.)
Rendszer versus gazdaságpolitika • „Sokan hajlamosak azt hinni, hogy éppen itt, a bürokratikus függési viszonyokban kell keresni a mennyiségi hajsza, az alkalmazkodásban mutatkozó merevség, s ezzel együtt a hiány motivációs hátterét. Eszerint mindezek a jelenségek azért keletkeznek, mert a központi gazdaságpolitika erőlteti a növekedést, mindent ennek kíván alárendelni, s a tervutasítások révén erre szorítja a vállalatokat is. Nézetem szerint nem itt kell keresnünk a könyvben vizsgált jelenségcsoport fő magyarázatát, bár ezek a tényezők is hozzáadódhatnak a többi hatáshoz. Az imént felsorolt motívumok speciálisak, s csak meghatározott történelmi körülmények között érvényesülnek. A magam részéről azért tolom előtérbe a „munkakörrel való azonosulás" motívumát, mert ez általános, s minden körülmények között jelentkezik. Márpedig a figyelemre méltó az, hogy ez az általános motivációs háttér egymagában is elégséges ahhoz, hogy létrehozza az inputok iránti majdnem kielégíthetetlen vállalati keresletet és — mint később látni fogjuk — a csillapíthatatlan expanziós törekvéseket. Így tulajdonképpen erősebb állításhoz jutunk, mint amikor ezeket a jelenségeket a hagyományos szocialista gazdaságirányítási rendszer speciális motivációs hatásaival magyarázzuk.” (Kornai 1980: 79.)
Paternalizmus
Paternalizmus • „hogyan függnek össze a paternalisztikus jelenségek könyvünk fő témájával, a hiánnyal? A legfontosabb láncszem, amely ezt a két jelenségkört összeköti a költségvetési korlát puhasága…Ha a paternalisztikus beavatkozás száz eset közül egyszer történik meg, akkor a vállalat nem számíthat rá. Ha azonban eléggé gyakori, akkor a vállalat ennek anticipálására építi viselkedési normáit. Éppen ez az, amit a 13.5.-13.6. alfejezetekben a költségvetési korlát puhaságának neveztünk. A paternalizmus a költségvetési korlát felpuhulásának közvetlen magyarázata. S ha ez a felpuhulás bekövetkezett, akkor ez magával hozza a hiánnyal kapcsolatos jelenségcsoport egész sor összetevőjét : a majdnem-kielégíthetetlen anyagkeresletet és az anyaghalmozási tendenciát, a majdnem-kielégíthetetlen munkaerőkeresletet és a munkaerő-„tartalékolási” tendenciát, a majdnem- kielégíthetetlen beruházási éhséget és így tovább.” (Kornai 1980: 582.) • „Az elmondottakból érzékelhető: a szűkebben vett közgazdasági jelenségcsoport (puha költségvetési korlát, majdnem-kielégíthetetlen kereslet, horizontális és vertikális „szivattyúzás") és az intézményi jelenségcsoport (paternalizmus magasabb fokozatai) között szoros összefüggés van: az utóbbi jelentős részben megmagyarázza az előbbit.” (Kornai 1980: 583.) • „A könyv mindvégig a következő szemléletet tükrözte: meghatározott társadalmi viszonyok, intézményi adottságok meghatározott magatartási formákat, gazdasági szabályosságokat, normákat szülnek. Ezeket nem lehet állami elhatározással hatályon kívül helyezni. Nem kormánydöntés vagy állami terv írta elő, hogy legyen beruházási feszültség, krónikus munkaerőhiány, árfelhajtó tendencia és így tovább — és semmilyen kormánydöntés vagy állami terv nem tudja ezeket megszüntetni, amíg azok a körülmények fennállnak, amelyek állandóan újratermelik e jelenségeket.” Kornai (1980: 583.)
A hiánygazdaság magyarázó sémája
Kornai A hiányról • „A hiány megvilágosító erejű írás volt. Azt a gondolatot sugalmazta, hogy az élet keserves élményeit nem esetleges okok idézik elő, nem egyik vagy másik politikus vagy bürokrata hibája következtében keletkeznek, hanem a bajok végső oka maga a rendszer.” (Kornai 2014: 100.) • „A hiánygazdaság a szocialista rendszer immanens, rendszerspecifikus tulajdonsága. A reformok enyhíthetnek a problémákon, de nem szüntetik meg azokat. Ez volt A hiány című könyv üzenete.” (Kornai 2005: 251.) • „A könyv fontos igazságokat mondott ki. Minden szavát abban a meggyőződésben vetettem papírra, hogy igazat, csak az igazat írom. De annak is világosan a tudatában voltam, hogy a könyv nem tartalmazza a teljes igazságot.” (Kornai 2005: 251.) • „Három kérdést meg akartam kerülni. Először: nem akartam, explicit formában, beszélni a Szovjetunióról, a szovjet blokk országainak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyáról és egymás között fennálló külkereskedelmi s egyéb gazdasági kapcsolatairól. Másodszor: nem akartam kifejteni, hogy mi a kommunista párt szerepe a szocialista gazdaságban. Harmadszor: nem akartam elmondani, mennyiben változna a helyzet, ha az állami tulajdon helyébe magántulajdon lépne. Ezek nyilvánvalóan nem másodrendű kérdések, hanem alapvető szerepük van a szocialista rendszer megértésében. Nem akartam ezekről a témákról féligazságokat mondani, azt pedig megengedhetetlennek éreztem, hogy mást mondjak, mint amit gondolok. A leginkább célravezetőnek azt tartottam, ha ezekről a kérdésekről hallgatok.” (Kornai 2005: 252-3.) • „A könyvben nem olvasható, hogy az általános, intenzív es krónikus hiánygazdaság oka a kommunista rendszer és ezért végérvényes megszüntetésének feltétele a rendszerváltás. A könyv nem írta le, hogy a rendszer, az alapvonásait tekintve, igazából nem reformálható meg. Mégis számos olvasó egyértelműen ezt olvasta ki belőle.” (Kornai 2005: 253.)
Kornai az öncenzúráról: átváltás a tudomány és a politika között • „Meddig lehet elmenni egy olyan kéziratban, amelyet először odahaza szeretnék publikálni, mégpedig egy legálisan kinyomtatott es legálisan terjesztett könyvben?” (Kornai 2005: 251- 2.) – „legfeljebb azt mondhattam: van bizonyos mozgásterem, de azt nem, hogy mindent leírhatok a legális publikációra szánt könyvben, amit a témáról gondolok.” (Kornai: 2005: 252.) • „már 1955-1956 körül megérlelődött es 1957-ben újra megerősödött bennem az elhatározás: nem próbálok illegális publikációkkal hatni az események menetére. Már akkor kijelöltem magamnak azt az utat, amelyen járni akarok: hozzáértő közgazdásszá szeretnék válni, a nyugati szakma tagjává, aki legálisan kinyomtatott publikációival akar majd befolyást gyakorolni. Ez kezdettől fogva engedményeket követelt. Kész voltam engedményeket tenni, amíg azok nem ütköztek bele lelkiismeretem tiltásaiba. Ezt az életstratégiát próbáltam következetesen megvalósítani, es ebbe konzisztens módon illeszkedett bele az is, hogy megírtam A hiányt, és az is, hogy nem írtam cikket a Bibó- emlékkönyvbe.” (Kornai 2005: 263.) • „Nem akartam ide-oda ugrálni kétféle életstratégia között. Nem csak a különböző „szilenciumokat", publikációs tilalmakat akartam elkerülni. Meg akartam őrizni az akkor még kiváltságnak minősülő jogot, a Nyugatra utazás lehetőségét is. Nyugodtan mondhatom, hogy nem a turisztikai élmények miatt, hanem mert minden újabb külföldi utam megerősítette azt a korai felismerésemet, hogy csak akkor lehetek a közgazdászszakma egyenrangú, hozzáértő tagja, ha rendszeresen találkozom nyugati kollégákkal, ha hosszabb időszakokat töltök a nyugati világ akadémiai fellegváraiban és elsődleges forrásokból szerzem meg a korszerű ismereteket. Ha valaki sohasem lép ki a ke- let-európai szellemi élet beltenyészetéből, az inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy provinciális marad a gondolkodása.” (Kornai 2005: 263.)
Értékelés • A hiány lerombolta a szocialista rendszer magasabbrendűségébe vetett hitet, a rendszer ideológiáját, és kérdésessé tette a szocialista rendszer megreformálhatóságát – A szocialista rendszer elméletének az elválasztása a reformközgazdaságtantól intellektuálisan felszabadító erejű volt. Azt üzente, hogy nem kell elméletileg jóváhagyni az egypártrendszer és az állami tulajdon politikai megkérdőjelezhetetlenségének tételeit, azokat a tételeket, amelyeket a reformközgazdász nem vonhatott kétségbe, hiszen ő nem elméleti, hanem gyakorlati sikerre törekedett. – A gyakorlati reformok politikai sikerének a feltétele volt az, hogy a szocialista rendszer alapintézményeire a reformokat szorgalmazók nem kérdeztek rá. A szocializmus hiánygazdasági elmélete viszont éppen ezt tette meg, ily módon jelentős szerepet vállalt a szocialista rendszer összeomlásának szellemi előkészítésében, a rendszer identitásának szétrombolásában • A hiány még nem vezette le elméletileg azt, hogyan kapcsolódik össze a szocialista rendszer és a hiánygazdaság. Ezt a feladatot A szocialista rendszer végzi el
A szocialista rendszer a rendszer koherenciájáról
Kornai A szocialista rendszerről • „A szocialista rendszerben a párt szerepének megvilágításával, a politikai hatalom és az ideológia elemzésével kezdődik az érdemleges tárgyalás. A könyv kimondja azt, amit 12 évvel korábban nem tudtam kifejteni: a szocialista rendszer keletkezését és működését csak akkor érthetjük igazán, ha a politikai hatalom és hivatalos ideológia szerepéből indulunk ki.” (Kornai 2012: 427-428.)
Puha költségvetési korlát és a szocialista rendszer • A puha költségvetési korlát kategóriája Kornai elméletében közvetít az analitikus-deduktív és a történeti-institucionális elemzés között, hiszen egyszerre hordoz analitikus-deduktív és történeti-empirikus tartalmakat, amelyek együttesen magyarázzák a szocialista vállalat magatartását. A puha költségvetési korlát fogalma tehát konkrét történeti- intézményi összefüggésekre utal, s ezzel túlmutat a standard mikroökonómia világán. A vállalati költségvetési korlát puhasága ugyanis az állami tulajdon és a tervgazdasági bürokratikus koordináció intézményeiből levezetett tulajdonság. Ily módon a szocialista rendszernek mint reálgazdasági entitásnak a hiánygazdasági magyarázata sikeresen kapcsol össze analitikus és empirikus, általános és történeti vonatkozásokat.
Értékelés • Az elmélet a hiánygazdasági szindrómát, a gazdasági szereplők viselkedésének hiánygazdasági szabályszerűségeit a szocialista rendszer intézményi szerkezetéből vezeti le. Ez jelentős elméleti újdonság, és éppen ez az, amiben Kornai elmélete túlmutat az osztrák iskola teljesítményén. – Az osztrák iskola elméletével összhangban a szocializmus hiánygazdasági elmélete is hangsúlyozza azt, hogy a szocialista és kapitalista rendszer megértéséhez túl kell lépni az általános egyensúlyelméleten, épít arra az elméleti tételre, amely szerint magántulajdon és piac (Kornai kategóriájával piaci koordináció), állami tulajdon és központi tervezés (Kornai kategóriájával bürokratikus koordináció) összetartozó intézmények • A szocializmus hiánygazdasági elmélete egyrészt - elsősorban a tulajdonjogi iskola eredményeinek felhasználásával - gazdagítja e kapcsolat elemzését, másrészt megmutatja azt, hogy az állami tulajdon és a bürokratikus koordináció által kiváltott gazdasági magatartás szabályszerűségeinek megértéséhez ezeket az intézményeket össze kell kötni a puha költségvetési korlát fogalmával és a hiánygazdaság problematikájával
A reformközgazdaságtan kritikája: a szocialista piacgazdaság utópia • „A klasszikus szocializmus koherens rendszer, egyebek között azért, mert a köztulajdon es a bürokratikus koordináció között affinitás van; ezek a rendszerelemek szervesen összetartoznak, és kölcsönösen erősítik egymást. A kapitalizmus ugyancsak koherens rendszer, mert a magántulajdon és a piaci koordináció között affinitás van; ezek is szervesen összetartoznak, és kölcsönösen erősítik egymást. Ezzel szemben a piaci szocializmus megvalósítására irányuló próbálkozás inkoherens rendszert hoz létre, benne egymást taszító elemekkel: a köztulajdon dominanciája és a piac működése nem fér össze.” (Kornai 1993: 522.)
A szocialista rendszer politikai gazdaságtana • Kornai János hozta létre a szocialista rendszer új politikai gazdaságtanát. Kornai elmélete a szocialista rendszerről nem az általános egyensúlyelmélet alkalmazása empirikus problémákra, hanem új elméleti paradigma megfogalmazása – Kornai János új tárgyon dolgozva hozott létre új paradigmát. A szocialista rendszerről kidolgozott elmélet új módon integrálja a szocialista gazdaságról szóló diskurzust a közgazdaságtanba, egyszerre újítja meg ennek a diskurzusnak az elméletét és empirikus vizsgálati eredményeit • Ezért lett Kornai János a legnagyobb nemzetközi ismertséggel és elismertséggel rendelkező magyar közgazdász.
A szocialista rendszer után • A szocialista rendszer összeomlása nem helyezte hatályon kívül azt az elméletet, amely a hiány- és többletgazdaság egymásban tükröztetett fogalmaival írta le a szocialista rendszert. Ez a fogalmi apparátus ugyanis a kapitalizmus elméletében is hasznosítható: a kapitalista rendszer megértéséhez szükséges az, hogy többletgazdaságként tekintsünk rá. Ezzel a kutatási programmal és munkával Kornai János hozzájárul egy új politikai gazdaságtani paradigma kidolgozásához (Vö.: Kornai 2011).
Új politikai gazdaságtan • „…a politikai intézmények határozzák meg annak a de jure politikai hatalomnak az elosztását, amely ugyanakkor hat a gazdasági intézmények megválasztására. Ez az elméleti keret ezért az intézmények hierarchiájának a természetes koncepcióját vezeti be, eszerint a politikai intézmények befolyásolják azokat az egyensúlyi gazdasági intézményeket, amelyek azután meghatározzák a gazdasági kimeneteket.” (Acemoglu, Johnson és Robinson 2004: 5.)
Új politikai gazdaságtan • „A gazdasági és politikai rendszereknek a felszínen megfigyelhető függetlensége látszólagos, nem valóságos. A valóságban ezek a rendszerek belsőleg fonódnak össze.” (North, Wallis és Weingast 2009: 269.) • A szerzők könyvüket megelőző tanulmányukban még erősebben fogalmaztak: „A társadalmi rend fenntartása olyan állami szervezet létrejöttét teszi szükségessé, amely képes az erőszak korlátozására, ez pedig a politikai és a gazdasági rendszer összehangolását követeli meg. Elméleti megközelítésünk lényegi teljesítménye a gazdasági és politikai viselkedés elméleteinek integrálása oly módon, hogy bemutatjuk, hogyan manipulálják a politikai rendszerek a gazdaságot annak érdekében, hogy fenntartsák a politikai stabilitást, korlátozzák az erőszakot és biztosítsák a társadalmi rendet.” (North, Wallis és Weingast 2006: 4.)
A politika mint változó endogenizálása • North és szerzőtársai is hangsúlyozzák a politikai és a gazdasági rendszer belső szerkezete közötti kapcsolat fontosságát, ezt nevezik a kettős egyensúly elméletének. – A kettős egyensúly „az erőszak potenciál és a politikai hatalom elosztása és megszervezése és a gazdasági hatalom elosztása és megszervezése közötti megfelelés. A kettős egyensúly gondolata nem csupán azt sugallja, hogy a társadalomban valamennyi társadalmi rendszernek fent kell tartania az érdekek belső egyensúlyát, hanem azt is, hogy a politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és katonai rendszereknek a társadalmi stabilitás biztosításához olyan kompatibilis ösztönzési rendszereket kell tartalmazniuk, amelyek túllépnek az egyes rendszereken.” (North, Wallis és Weingast 2009: 20.) – Acemoglu és Robinson is kiemelik, hogy belső összefüggés van a politika és a gazdaság intézményesülése között: extraktív (elvonó, kizsákmányoló) politikai intézmények extraktív gazdasági intézményekkel, inkluzív politikai intézmények inkluzív gazdasági intézményekkel alkotnak koherens egészet (Acemoglu és Robinson 2012: 76-77.).
A politika mint változó endogenizálása
Új politikai gazdaságtan
Hivatkozások Acemoglu, Daron, Simon Johnson és James Robinson (2004): Institutions as the Fundamental Cause of Long-Run Growth. Working Paper 10481 National Bureau of Economic Research, Cambridge, MA, May Acemoglu, Daron és James A. Robinson (2012): Why Nations Fail: The Origins of Power, Prosperity and Poverty. New York: Crown Publishers Hayek, Friedrich A. (1948): Individualism and economic order. Chicago: University of Chicago Press Hayek, Friedrich. A. (1995): Piac és szabadság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1971): Anti-equilibrium. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1980): A hiány. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1993): A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest: HVG Kiadó Kornai János (2000): What the Change of the System from Socialism to Capitalism Does and Does Not Mean. Journal of Economic Perspectives, Vol. 14, No. 1, Winter , 27- 42. o. Kornai János (2005): A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz. Budapest: Osiris Kiadó Kornai János (2014): „A TÖRTÉNELEM KEREKE GYORSABBAN FORGOTT, MINT AHOGY AZ ÉN TOLLAM HALADT” (I), Kornai Jánossal Tardos Károly beszélget. Holmi XXVII. évf. 1. sz., Január, pp. 84-106 North Douglass C. (1981): Structure and change in economic history. New York: Norton, 1981 North Douglass C. (1984): Transaction Costs, Institutions, and Economic History. Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft /Journal of Institutional and Theoretical Economics, Bd. 140, H. 1., März, pp. 7-17 North, Douglass C. (1990): Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambridge: Cambridge University Press North, Douglass C., John Joseph Wallis és Barry R. Weingast (2009): Violence and Social Orders: A Conceptual Framework for Interpreting Recorded Human History. Cambridge; New York: Cambridge University Press

More Related Content

PPT
Adam Smith
byBarbi11
 
PPT
Adam smith bakosfalvi_barbara
byIstvan Kardkovacs
 
PPTX
Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról, 2011
bySZTE-GTK
 
PDF
Rosta Miklós: Rendszerparadigma és az intézmény közgazdaságtan: nem egy, de n...
bySZTE-GTK
 
PPTX
Ae szeged
bySZTE-GTK
 
PPTX
A rendszerparadigma nyomában
bySZTE-GTK
 
PPTX
Hámori Balázs "A hiány" fogadtatásáról és hatásáról
bySZTE-GTK
 
PPTX
Baráth lajos kornai kurzus előadás 15.ii.12
bySZTE-GTK
 
Adam Smith
byBarbi11
 
Adam smith bakosfalvi_barbara
byIstvan Kardkovacs
 
Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról, 2011
bySZTE-GTK
 
Rosta Miklós: Rendszerparadigma és az intézmény közgazdaságtan: nem egy, de n...
bySZTE-GTK
 
Ae szeged
bySZTE-GTK
 
A rendszerparadigma nyomában
bySZTE-GTK
 
Hámori Balázs "A hiány" fogadtatásáról és hatásáról
bySZTE-GTK
 
Baráth lajos kornai kurzus előadás 15.ii.12
bySZTE-GTK
 

Similar to Gedeon Péter: Az anti-equilibriumtól a szocialista rendszerig és tovább

PPT
A szociálpolitika fogalma,03
byPretendimNothere Adriennee
 
PPTX
Makorökönómia gyakorlat 1_jav.pptxxxx
byNiki505198
 
PPTX
A hiány kornai szeged_2014_márc_6
bySZTE-GTK
 
PPTX
1 kornai jános kapitalizmusképe
bySZTE-GTK
 
PPTX
Gazdasag es szervezet szociologia
byVidics Dalma
 
PPT
Gazdasági fejlődés, gazdasági elemzések és prognózisok
byDaniel Takacs
 
PPT
A gazdasági világválság és a New Deal
byKate M.
 
PPTX
Ellenálló egyenlőtlenségek
bySamu Flora
 
DOCX
B10.tétel
byGyula Paksi-Tamás
 
PPT
Tudományos technológiai piac - 2009 - Varga Csaba
byVarga Csaba
 
PPTX
PTE_BPTB_maj8
byBorbély-Pecze Bors
 
PDF
Szocio M9
byGabriella Szirbik
 
PPT
Szkeptikusok a káosz peremén (Marosán György)
byszkbl
 
PPT
Röpirattól a számláig
bySZTE-GTK
 
DOC
Csapó Endre hitelmogulok világuralma
byArany Tibor
 
PPT
Jelzőőrök nélkül a pálya beláthatatlan
byZsolt Gombos
 
PPTX
Okozati dinamika és rendszerszintű kockázat hálózatelméleti vizsgálata az IT ...
byAlexandra Simon
 
PPT
Dr. Parragh László: Függő játszmák
byZsolt Gombos
 
PPT
Az adó-, illeték-, járulék- és árrendszer közötti kapcsolatok
byMVH
 
PPTX
Puha költségvetési korlát
bySZTE-GTK
 
A szociálpolitika fogalma,03
byPretendimNothere Adriennee
 
Makorökönómia gyakorlat 1_jav.pptxxxx
byNiki505198
 
A hiány kornai szeged_2014_márc_6
bySZTE-GTK
 
1 kornai jános kapitalizmusképe
bySZTE-GTK
 
Gazdasag es szervezet szociologia
byVidics Dalma
 
Gazdasági fejlődés, gazdasági elemzések és prognózisok
byDaniel Takacs
 
A gazdasági világválság és a New Deal
byKate M.
 
Ellenálló egyenlőtlenségek
bySamu Flora
 
B10.tétel
byGyula Paksi-Tamás
 
Tudományos technológiai piac - 2009 - Varga Csaba
byVarga Csaba
 
PTE_BPTB_maj8
byBorbély-Pecze Bors
 
Szocio M9
byGabriella Szirbik
 
Szkeptikusok a káosz peremén (Marosán György)
byszkbl
 
Röpirattól a számláig
bySZTE-GTK
 
Csapó Endre hitelmogulok világuralma
byArany Tibor
 
Jelzőőrök nélkül a pálya beláthatatlan
byZsolt Gombos
 
Okozati dinamika és rendszerszintű kockázat hálózatelméleti vizsgálata az IT ...
byAlexandra Simon
 
Dr. Parragh László: Függő játszmák
byZsolt Gombos
 
Az adó-, illeték-, járulék- és árrendszer közötti kapcsolatok
byMVH
 
Puha költségvetési korlát
bySZTE-GTK
 

More from SZTE-GTK

PPTX
Makrogazdasági kérdések és potenciálok
bySZTE-GTK
 
PPTX
Rainer M. János előadása
bySZTE-GTK
 
PPT
áTtételes jelenlét
bySZTE-GTK
 
PPT
Bojár gábor mibol lesz az innováció szeged 2014 márc 20 2
bySZTE-GTK
 
PPTX
Költségvetési korlát elmélete
bySZTE-GTK
 
PPT
Kornai jános modelljei5
bySZTE-GTK
 
Makrogazdasági kérdések és potenciálok
bySZTE-GTK
 
Rainer M. János előadása
bySZTE-GTK
 
áTtételes jelenlét
bySZTE-GTK
 
Bojár gábor mibol lesz az innováció szeged 2014 márc 20 2
bySZTE-GTK
 
Költségvetési korlát elmélete
bySZTE-GTK
 
Kornai jános modelljei5
bySZTE-GTK
 

Gedeon Péter: Az anti-equilibriumtól a szocialista rendszerig és tovább

  • 1.
    AZ ANTI-EQUILIBRIUMTÓL A SZOCIALISTARENDSZERIG ÉS TOVÁBB Gedeon Péter 2015. Május 14.
  • 2.
    „Az igazán relevánselmélet úgy születik, hogy körülnézünk a valóságban, és annak a fontos vonásait általánosítjuk.” Kornai János (2014: 86.)
  • 3.
    Menger a közgazdaságtanról •Elméleti közgazdaságtan – “A gazdaság típusai és tipikus viszonyai lehetnek többé vagy kevésbé szigorúak, vagy általában bármilyen természetűek – az elméleti közgazdaságtan minden körülmények között semmi mást nem foglalhat magában mint e típusok és tipikus viszonyok feltárását. Más szóval, az elméleti közgazdaságtan csupán a gazdasági jelenségek törvényeinek általános természetét és általános kapcsolatát tárhatja fel, és semmiképpen sem vállalkozhat, például, az egyedi gazdasági jelenségek természetének vagy vonatkozásainak megragadására, azaz történelmi prezentációkra vagy éppen az emberek gazdasági tevékenységéhez kapcsolódó gyakorlati szabályok bemutatására. A gazdaság elméletét semmi esetre sem szabad összekeverni a gazdaság történeti vagy gyakorlati tudományával.” (Menger [1985] 51. o. – “...az egzakt kutatás eredményei, a jelenségvilág összes tartományában csak bizonyos előfeltevések mellett igazak, olyan előfeltevések mellett, amelyek a valóságban nem mindig érvényesek. Az egzakt elmélet teljes empirikus eszköztár révén történő tesztelése csupán módszertani abszurditás, az egzakt kutatás alapjának és előfeltevéseinek félreismerése.“ (Menger 1985: 69.) • Empirikus közgazdaságtan – “...az egzakt közgazdaságtannak természete szerint egy analitikusan vagy absztrakt módon felfogott gazdasági világ törvényeit, míg az empirikus-realista közgazdaságtannak az emberi gazdaság valóságos jelenségeinek (amelyek ‘teljes empirikus valóságukban’ számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek nem egy absztrakt gazdasági világból származnak!) egymásra következésében és együttlétében rejlő szabályszerűségeit kell tudatosítania bennünk.” (Menger 1985: 72-73.) • Gyakorlati közgazdaságtan – A gyakorlati közgazdaságtan a gazdaságpolitikai cselekvés elveit vizsgálja és írja le. A gyakorlati közgazdaságtan normatív tudomány (Menger 1985: 39.).
  • 4.
    A klasszikus politikaigazdaságtan • A filozófiával szemben önállósuló klasszikus politikai gazdaságtan a munkaértékelmélet paradigmáján épült fel – A munkaértékelmélet egyszerre szolgált • analitikus közgazdasági teóriaként, azaz egyensúlyelméletként (érték és árak viszonyának tárgyalásával) • empirikus, a reálgazdaság szerkezetét leíró elméletként (az új érték megtermeléséből és elosztásából vezetve le a társadalmi konfliktusokat megvívó ellentétes érdekű osztályok létét) és • gyakorlati, gazdaságpolitikai ajánlásokat megfogalmazó elméletként (a fő gazdaságpolitikai ajánlás az állam gazdasági beavatkozásának korlátozása volt a láthatatlan kéz metaforájának megfelelően) – A klasszikus politikai gazdaságtan tehát egyesítette az elméleti gondolkodás analitikus, empirikus, történeti mozzanatait, és ezek alapján tett normatív ajánlásokat – A marxi politikai gazdaságtan tovább radikalizálta az elmélet egységét valló felfogást. Marx számára a munkaértékelméletre épülő politikai gazdaságtan egyszerre lett a kapitalizmus társadalomelmélete és a kapitalizmus meghaladásának gyakorlati programja • Marx úgy vélte, hogy a politikai gazdaságtan, azaz a munkaértékelmélet kategóriáival ragadható meg a kapitalizmus gazdasági és társadalmi rendszere és történeti átalakulásának logikai struktúrája.
  • 5.
    A klasszikus politikaigazdságtan mengeri kritikája • Menger szerint elméleti hiba a háromféle közgazdaságtan elemzési szintjének és fogalmainak összekeverése, és szükséges e három szint, e három tudomány világos elkülönítése • Az empirikus közgazdaságtan vonatkozásában ez azt jelenti, hogy a történeti-empirikus elemzés az egyes történeti-empirikus gazdaságokat magyarázhatja az elméleti közgazdaságtan eszközeit felhasználva, de ez a magyarázat nem analitikus elmélet, hanem az az elméleti fogalmak nem- univerzális történeti alkalmazása lesz – Olyan alkalmazás, amely a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai meghatározottságát vizsgálhatja mint empirikus, egyedi összefüggést, de nem rendelhet ehhez olyan általános közgazdasági elméletet, amely az analitikus elmélet szintjén tematizálná a gazdasági és politikai vonatkozások viszonyát, mivel az általános elmélet azon az áron lehet általános elmélet, hogy elvonatkoztat a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai összefüggéseitől • A modern közgazdaságtan csak úgy lehet egzakt tudomány, ha kiűzi az elméletből az empirikus valóság társadalmi és politikai vonatkozásait: a közgazdaságtan nem lehet politikai gazdaságtan többé.
  • 6.
    A modern közgazdaságtanintézményi fordulata • A 20. században olyan új szellemi áramlatok jelentek meg a közgazdaságtanon belül, amelyek visszakövetelték a gazdaságtani gondolkodás számára a gazdasági cselekvés társadalmi és politikai meghatározottságának vizsgálatát • Ennek az új kutatási iránynak a képviselőit nem elégítette ki az a program, amely a reálgazdasági folyamatok analízisét elválasztotta az általános elmélettől • Az új kutatási irány azt kérdezte, létrehozható-e az empirikus gazdaság vizsgálatának saját analitikus elmélete? Olyan elmélet, amely analitikus fogalmakkal operál, de más, mint az általános egyensúlyelmélet?
  • 7.
    Osztrák iskola • Hayekmegállapította, hogy az általános egyensúlyelmélet álláspontjáról nem hasonlítható össze a piacgazdaság és a tervgazdaság, mert az általános egyensúlyelmélet nem tud különbséget tenni a két intézményi forma között – “...amennyiben elfogadjuk azt a ténylegesen hamis hipotézist, hogy a központi tervező szerv meg tud szerezni minden szükséges információt, úgy ebből logikusan következik, hogy a probléma elvben megoldható. E megjegyzésből annak ‘elismerését’ eredeztetni, hogy a valóságos probléma elvileg megoldható, botrányos félremagyarázás. Természetesen senki nem képes másnak átadni mindazt az ismeretet, amivel rendelkezik, és persze azt az információt sem, amivel csak akkor rendelkezhetne, ha a piaci árak megmondanák neki, mire is kell odafigyelnie.” (Hayek 1995: 207.) – Hayek érvelése szerint tehát csak akkor hasonlítható össze a központi tervezésű és a piaci gazdaság, ha feladjuk az általános egyensúlyelméletnek azt az előfeltevését, amely a gazdasági szereplők tökéletes informáltságát tartalmazza • Ha azzal a feltételezéssel élünk, hogy a szereplők nem tökéletesen informáltak, akkor vizsgálhatóvá válik az információ hasznosításának a kérdése, és tárgyalhatóvá válik az a probléma, hogy különböző módon intézményesülő gazdaságok másképpen hasznosítják, fedezik fel a gazdasági döntésekhez szükséges információt • Ez az új kérdés most már összehasonlíthatóvá teszi a tervgazdaságot és a piacgazdaságot (Hayek 1995: 241-252.)
  • 8.
    Új intézményi közgazdaságtan •Az új intézményi közgazdaságtan és politikai gazdaságtan a gazdasági cselekvés intézményi meghatározottságát vizsgálja anélkül, hogy feladná az analitikus elméletalkotás igényét – "...a zéró tranzakciós költségek világában a tudás mennyiségének és a tudás alkalmazásának a növekedése (mind a fizikai, mind az emberi tőke vonatkozásában) a kulcs a társadalomban élő emberek potenciális jólétéhez. Ebből az elemzésből azonban kimarad az, miért nem realizálták ezt a potenciált, és miért van olyan hatalmas szakadék a gazdag és szegény országok között, ha egyszer a technológiák többnyire mindenki számára elérhetőek.” (North 1990: 133.) – "...individuals in the absence of any constraints maximize at any and all margins; it is, then, constraints that make possible human organization by limiting certain types of behavior. In the absence of constraints we exist in a Hobbesian jungle and civilization is impossible.” (North 1981: 202-3.) – "The major role of institutions in a society is to reduce uncertainty by establishing a stable (but not necessarily efficient) structure to human interaction.” (North 1990: 6) • Ez az a kutatási irány, amelyhez Kornai János munkássága is kapcsolódik.
  • 9.
    A gazdasági vezetéstúlzott központosítása • Kornai János kandidátusi értekezésében tette meg az új elmélet irányában az első lépéseket azzal, hogy a tervezés normatív és ideologikus elméletének ragozása helyett a központi tervezés valóságos működését vizsgálta. Már ebben a könyvben megjelennek a szerzőnek az empirikus vizsgálatokban gyökerező fejtegetései a tervezés belső érdekellentéteiről, alkufolyamatairól. A későbbi munkákban ez a korai elemzés a vertikális tervalku kategóriájában és vizsgálatában hasznosul.
  • 10.
    Anti-equilibrium: kísérlet azelméleti és az empirikus kutatás szintézisére • “Az Anti-Equilibrium nem egy tétel a publikációs listámon. Ez volt kutatói pályafutásom legambiciózusabb vállalkozása.” (Kornai 2005: 208.) • „annak, aki a szocializmus működését mélyebben meg akarná érteni, annak az általános egyensúlyelmélet nem ad elég fogódzót. És hogy miért nem ad választ? Azért, mert nagyon absztrakt feltevésekkel indul, nagyon életidegenek a feltevések. Életidegen feltevésekből nem lehet realisztikus következtetést kapni.” (Kornai 2014: 92.)
  • 11.
    ÁE-iskola módszertani kritikája •„A modern matematikai egyensúlyelméletnek (s a matematikai közgazdaságtan néhány más területének is) itt van az egyik fő betegséggóca. Egyfelől: azzal az igénnyel lép fel, hogy a valóságot magyarázza. Másfelől: nem követeli meg önmagától a verifikálást. Megelégszik azzal, ha gondolatrendszerei a 2.1. definíció szerint elméletnek minősülnek, holott — reáltudományról lévén szó — kötelező a 2.2. definíció követelményeinek teljesítése.” (Kornai 1971: 31.) – „2.2. definíció. A reáltudományokban az elmélet: a valóság változói közötti lényeges összefüggések rendszeres leírása; kizárólag olyan tételek, megállapítások, amelyeket a valóságnak nem ellentmondó feltevésekből vezettek le, s maguk is a valóságot közvetlenül vagy közvetve, többé-kevésbé pontos közelítéssel tükrözik.” (Kornai 1971: 29.) • „A baj az, hogy a matematikai közgazdaságtan számos irányzata — köztük az egyensúlyelmélet — művelői nem a fejlett, formalizált reáltudományokat követik, annak verifikálási igényeivel együtt, hanem úgy tesznek, mintha tudományuk a matematika, a logika egyik sajátos ága.” (Kornai 1971: 31.) • Valóban reáltudomány az ÁE?
  • 12.
    ÁE-iskola módszertani kritikája •„A tudománynak nem az a feladata, hogy keresse egy irreális Walras-világ „optimális" egyszerű regulátorát, hanem az, hogy leírja, magyarázza és javítani segitse a valóságos gazdaság összetett szabályozórendszerét.” (Kornai 1971: 365.) • „Az ÁE-iskola, ha normatív elméletnek tekintjük, egy „optimális rendszer" kiválasztását ajánlja — de ezt valahol a megvalósítható alternatívák halmazán kívül keresgéli.” (Kornai 1971: 366.) • „Összefoglalva: az egyensúlyelméletet nem azért kell elvetni, mert „burzsoá" elmélet; hiszen valójában nem az, hanem politikailag indifferens. Azért kell elvetni, mert nem munkaképes: mert alapfeltevéseinek, fogalmainak és kérdésfeltevéseinek gyengéi miatt nem használható reáltudományi elméletként.” (Kornai 1971: 381.) • „Könyvemben sok száz oldalon át igyekeztem kimutatni, hogy az ÁE-iskola elméletei vagy egyáltalán nem fogadhatók el verifikált reáltudományi elméletként, vagy ha van reáltudományi tartalmuk, az igen szűk körre terjed ki. Feltevései külön- külön is nagyon speciálisak, s együttes alkalmazásuk még sokkal szűkebbre szorítja a jelenségeknek azt az osztályát, amelynek megmagyarázására képes.” (Kornai 1971: 387.)
  • 13.
    Példa: előfeltevés aközlési struktúrákról • „Egyszerű közlési struktúrával még egyetlen rendszerré szerveződött gazdaság sem működött. A közlési struktúra mindig összetett volt, s az összetettség — amint azt hangsúlyoztam — történelmileg egyre nő. Fel lehetne tételezni, hogy az ÁE-iskola ebben a tekintetben szándékosan egyszerűsítve írja le a valóságot, annak érdekében, hogy leglényegesebb jellemzőit kiemelje. Csakhogy a valóság élesen, lényegbevágóan különbözik az ÁE-iskola által adott sémától. A közlési struktúra túlságosan, egyoldalúan leegyszerűsített formája, s a valóság számos lényeges vonásának mellőzése miatt az ÁE-elmélet nem alkalmas arra, hogy a valóság megismerésének megbízható eszköze legyen. Az ÁE-iskola szerinti egyszerű közlési struktúra állítólagos érdeme, hogy maximálisan takarékoskodik az információval. A rendszer stabilitásával foglalkozó vizsgálatok azt igyekeznek kimutatni, hogy egy- egy döntéshozónak csupán egyetlen árvektort kell megkapnia: saját reálinputjainak és reálout-putjainak árait. Ennek ismeretében — megfelelő döntési szabályok betartása esetén — a rendszer egyensúlyi, sőt Pareto-optimális állapotban képes maradni, ha már korábban eljutott ebbe az állapotba. Az igazság az, hogy az ÁE- iskola egyszerű közlési struktúrája nem egyszerűen takarékos, hanem fösvény az információval: elhallgatja egy valóságos gazdaság működéséhez nélkülözhetetlen információk jelentős részét.” (Kornai 1971: 96.) • Az ÁE-iskola, s a későbbiekben sorra kerülő, vele rokon néhány más elmélet egyebek között arra kíván felelni: milyen az optimálisan egyszerű közlési struktúra. Ez azonban jogosulatlan kérdésfeltevés: nem kereshetünk optimális alternatívát az egyáltalán lehetséges, megvalósítható közlési struktúrák alternatíváinak halmazán kívül. (Kornai 1971: 97.)
  • 14.
    ÁE-iskola kritikája • Módszertanikritika célja: alkalmassá tenni ÁE- iskolát arra, hogy a gazdasági rendszerek reálelmélete legyen – Megoldás iránya: kiegészíteni és módosítani ÁE-iskola előfeltevéseit oly módon, hogy azok tükrözzék a valóságot • ÁE-iskola kritkájának tartalmi konkretizálása – A valóságban nem egyensúlyi, hanem hiány- vagy többletgazdaság létezik, az elméletnek ezt kell tematizálnia
  • 15.
    Hiány versus többlet:szívás versus nyomás • 19.3. megállapítás. Nyomás esetén az eladó, szívás esetén a vevő törekszik a feszültség csökkentésére: szeretné, ha aspirációja teljesülhetne. Ennyiben érvényesülnek az egyensúly irányába ható erők. A feszültség azonban folytonosan újratermelődik. (Kornai 1971: 282.) • 19.4. megállapítás. A legtöbb szocialista országban, köztük Magyarországon is, hosszú időszakokon át többé-kevésbé általánosan, azaz a rendszer egészére kiterjedően szívás érvényesült. • 19.5. megállapítás. A legtöbb fejlett kapitalista országban hosszú időszakokon át (főként a háborús évek kivételével), többé-kevésbé általánosan, azaz a rendszer egészére kiterjedően nyomás érvényesül. (Kornai 1971: 287.)
  • 16.
    Piaci rezsimek • „19.4.definíció. A j-edik termék piacán nyomás uralkodik, ha az eladó áll sorban a vevőért, az eladónál pozitív aspirációs feszültség mutatkozik, s aspirációja nem elégül ki teljesen. A j-edik termék piacán szívás uralkodik, ha a vevő áll sorban az eladóért, a vevőnél pozitív aspirációs feszültség mutatkozik, s aspirációja nem elégül ki teljesen. A nyomás és szívás közös megnevezése: disequilibrium a piacon. A piacon egyensúly van, ha az eladó és a vevő aspirációs szintje egyenlő.” (Kornai 1971: 279.) • „A 19.4. definíció szerint értelmezett egyensúly esetén nincsen és nem is lehet verseny. Amennyiben a vevő vételi szándéka, tényleges vétele, valamint az eladó eladási szándéka és tényleges eladása pontosan egybeesik, akkor nincs miért versenyezni. Az eladók ilyen körülmények között békésen osztozkodhatnak a vevők vásárlóerején, a vevők pedig hasonló nyugalommal osztozkodnak az eladók termékein. Olyan ez, mint egy futóverseny, amelyben mindenkinek előre odaígérték az első díjat — s meg is kapja. A „competitive equilibrium", a „versenyző egyensúly" fogalma — bármily megszokottá vált is közgazdász körökben — valójában teljes paradox, „fából vaskarika". Kétféle igazi verseny lehetséges. Az egyikben az eladók versenyeznek a vevő kegyeiért, a másikban a vevők az eladók jóindulatáért. Mindkettő azért valóságos verseny, mert van aki célhoz ér, s van, aki lemarad. Az irodalom igen sokat foglalkozik a monopólium, az oligopólium, a korlátozott és a „tökéletes" verseny különböző formáival. Semmiképpen sem szeretném a kérdésnek ezt az oldalát lebecsülni. Úgy gondolom azonban, hogy ennek másodlagos jelentősége van. A fő kérdés: nyomás van-e vagy szívás.” (Kornai 1971: 316.)
  • 17.
    Hayek a versenyről •„a verseny racionális igazolása mindig azon alapszik, hogy előre nem ismerik a verseny szereplőinek cselekedeteit meghatározó tényeket. A sportban, a különböző vizsgákon vagy állami megrendelések odaítélésekor vagy költők vetélkedésében értelmetlen lenne versenyt szervezni, ha előre tudnánk, ki lesz a legjobb. …tekintsük a versenyt olyan tények feltárására irányuló folyamatnak, amelyek a verseny alkalmazása híján ismeretlenek vagy legalábbis felhasználatlanok maradnának.” (Hayek 1995: 302-3.) • „competition is by its nature a dynamic process whose essential characteristics are assumed away by the assumptions underlying static analysis.” (Hayek 1948: 94.) • „’perfect’ competition means indeed the absence of all competitive activities.” (Hayek 1948: 96.) • „The argument in favor of competition does not rest on the conditions that would exist if it were perfect.” (Hayek 1948: 104.) • „we should worry much less about whether competition in a given case is perfect and worry much more whether there is competition at all. What our theoretical models of separate industries conceal is that in practice a much bigger gulf divides competition from no competition than perfect from imperfect competition.” (Hayek 1948: 105.) • A közös elem Hayek és Kornai érvelésében: az ÁE-iskola egyensúly fogalmának bírálata • A különbség a konkretizálás módjában áll: • Hayek - piac és nem piac (kapitalizmus és szocializmus) dichotómiája • Kornai – piaci rezsimek dichotómiája – Kornai ekkor még nem tekinti a piaci rezsimek dichotómiáját azonosnak a kapitalizmus és szocializmus dichotómiájával
  • 18.
    Rendszer és piacirezsim kapcsolata • „Mi az oka a jelenségeknek? Vajon szükségszerűen együttjár-e a szocializmussal a szívás, a kapitalizmussal a nyomás? A második kérdésre szeretném már elöljáróban jelezni a válaszomat: nem. Nem a szocializmus vagy kapitalizmus puszta tényéből következik a szívás vagy nyomás, hanem egész sor történelmi körülmény együttes hatásából.” (Kornai 1971: 287.) • „A szocializmussal szemben politikailag elfogult, vagy a tárgyilagos, de nagyon felületes szemlélő számára könnyen adódik a következő válasz: a szívás szükségszerű következménye vagy legalábbis kísérőjelensége a szocializmusnak, a nyomás pedig a kapitalizmusnak. Nem könnyű ezzel az állásponttal vitatkozni, mert — amint azt a 19.4.-19.5. megállapítások kiemelték —a legtöbb szocialista országban többnyire szívás volt és van, a legtöbb kapitalista országban pedig nyomás. Mégis, amint azt már a 19.10. alfejezetben elöljáróban hangsúlyoztam: a magam részéről ezt a „magyarázatot" határozottan elvetem. Meggyőződésem, hogy a szocialista gazdasági rendszer is lehet a nyomás állapotában, s a kapitalista rendszer piacán is érvényesülhet általános szívás.” (Kornai 1971: 335.) • „Szeretném kimutatni, melyek — nézetem szerint — a szívást, illetve nyomást közvetlenül kiváltó fő okok, fő tényezők. Ha ezeket áttekintettük, akkor tovább vizsgálhatjuk az oksági láncolatot, kereshetjük az okok okát. Megpróbálom kimutatni, hogy ezek a közvetlen kiváltó okok, tényezők nem szükségszerűen jelennek meg a szocializmus, illetve a kapitalizmus körülményei között, hanem maguk is csak meghatározott gazdaságpolitika következményei, s az adott tulajdonviszonyok fenntartása mellett megváltoztathatók.” (Kornai 1971: 336.)
  • 19.
    Reformközgazdaságtan kritikája • „arendszer adaptív tulajdonságai nem annyira az institucionális rendszertől függnek, mint inkább a disequilibrium típusától és fokától, a piaci erőviszonyoktól.” (Kornai 1971: 350.) • „Mindaz az eredmény, amelyet a modern tőkés gazdaság technikai fejlődésben, a minőség javításában, adaptációban elért, csak részben magyarázható a döntés decentralizálásával es a nyereségösztönzéssel. Ezzel legalábbis egyenrangú, vagy talán még fontosabb magyarázat: a nyomás állapota. Ha tehát az előbbi institucionális változtatásokat végrehajtjuk, de megmaradunk a szívás állapotában, a remélt kedvező eredmények nem jelennek meg, vagy csak kevésbé érvényesülnek.” (Kornai 1971: 350.) • „Kialakultak olyan illúziók, hogy a döntési jogkör részleges decentralizálása, a nyereségérdekeltség, a szabadabb ármozgás — összekapcsolva a szocialista tervezéssel és központi állami szabályozással — elégséges a gazdasági hatékonyság biztosításához. Nézetem szerint valóban szükséges — de nem elégséges. A hatékonyság, technikai fejlődés, minőségi javulás, rugalmasabb adaptáció egyik nélkülözhetetlen feltétele a kívánatos mértékű, nem túl erős, de azért érezhető nyomás is. Az ÁE-iskola erről hallgat, s e hallgatás „áldozatai" mindazok, akik az iskola egyoldalú tanításait túlságosan komolyan vették.” (Kornai 1971: 351.)
  • 20.
    Értékelés az Anti-equilibriumról •Kornai Jánost nem elégítette ki az általános elmélet egzaktsága, logikai tisztasága. Az Anti-equilibriumban kísérletet tesz az általános egyensúlyelmélet megváltoztatására. – A cél az, hogy az általános egyensúlyelmélet alkalmassá váljék a reálgazdaságok leírására, elemzésére. – Az Anti-equilibrium tehát kísérlet az analitikus elméletet és a reálgazdasági elmélet összeházasítására, arra, hogy az általános elmélet gazdagítható legyen a társadalmi-intézményi vonatkozások elméletével. Az elméleti program szerint az utóbbi révén kell korrigálni az előbbit. • Az Anti-equilibrium számos fontos és úttörő gondolatot fejtett ki, amelyek Kornai későbbi munkáiban visszatérnek, de az általános egyensúlyelmélet kritikája mögött álló elméleti program a szerző későbbi értékelése szerint sem bizonyult sikeresnek. • Az általános egyensúlyelmélet paradigmája ellenállt a kritikának, hiszen, mint Menger mondta, az általános elmélet kötődik azokhoz az elméleti előfeltevésekhez, amelyek azt éppen általánossá, mindig igazzá teszik. Ehhez pedig el kell vonatkoztatni a reálgazdaságok intézményi konfigurációitól, vagyis éppen attól, ami a reálgazdaság működését meghatározza, ami tehát a reálgazdaság elméletének sarkköve kell hogy legyen. • Az Anti-equilibrium ezért nem a válaszai miatt, hanem a feltett kérdés okán volt problematikus.
  • 21.
    Önértékelés az Anti-equilibriumról •Kornai János levonta a következtetést: a hiba nem az általános egyensúlyelméletben, hanem az általános elmélet alkalmazásában van. – “...az ÁE lényeges tudományelméleti hibát alkalmazott. Nem az elmélet tisztaságát (azaz feltételezéseinek absztrakt, a valóságtól elvonatkoztató jellegét) kellett volna bírálni. A neoklasszikus iskolát kellett volna kritizálni. A kritika helyes címzettje: a főáramlat oktatási gyakorlata és kutatási programja.” (Kornai 2005: 195.) – „Egy modellnek joga van eltávolodni a valóságtól, csak nem szabad több következtetést levonni belőle, mint amire a modell följogosít. Jogosult egy walrasi rendszert modellezni, és az elmélet alkotójának vagy interpretálójának nem kell amiatt restelkednie, hogy a modell erősen eltér a valóságtól. Joga van eltérni a valóságtól! Csak nem szabad ebből olyasféle következtetéseket levonni, hogy ehhez a modellhez erősen hasonlít a valóságos kapitalizmus. Ha a valóságos kapitalizmus tulajdonságairól reális képet akarunk adni, akkor legyünk tudatában annak, hogy a walrasi modell feltevései számos ponton életidegenek.” (Kornai 2014: 97.)
  • 22.
    Értékelés az Anti-equilibriumról •Elméleti újdonság a szívásos és nyomásos piaci rezsimek megkülönböztetése – Ez előkészíti A hiány egyik fő témájának az elemzését • A hiánygazdaság tárgyalása az Anti-equilibriumban a reformközgazdaságtan álláspontjával még összeegyeztethető – A könyv még nem kapcsolja össze a hiánygazdaságot és a többletgazdaságot a gazdasági rendszerekkel • a gazdasági teljesítmény piaci rezsim függő, a piaci rezsim pedig nem gazdasági rendszerfüggő • a hiánynak gazdaságpolitikai, nem rendszerszintű oka van, ezért felszámolása elképzelhető reformok útján a szocializmusban
  • 23.
    A hiány: areálgazdaság új elmélete • Az Anti-equilibrium megírásához kötődő elméleti kísérletezés kellett ahhoz, hogy a könyv szerzője új módon fogalmazza meg a reálgazdaság elméletének kutatási programját. Az új kérdés pedig most már nem az, hogyan lehet integrálni a reálgazdasági elemzést az általános egyensúlyelméletbe, hanem az, hogyan teremthető meg a reálgazdaság saját elmélete. – Az új kérdéshez Kornai János támaszkodhatott az Anti-equilibrium egyik jelentős kritikai tételére, arra nevezetesen, hogy az általános egyensúlyelmélet nem tudja megmagyarázni a létező gazdasági rendszerek különbségeit, eltérő működését: az egyensúlyelmélet perspektívájából szemlélve mind a piacgazdaságban, mind a központi tervgazdaságban létrejöhet az egyensúly. – “Mindkét rendszerben, bizonyos szabályok betartása esetén, létrejön az egyensúly. Sőt, bizonyos feltételek mellett mindkét rendszer optimális állapotba kerülhet.... Engem ez a hasonlóság zavarba ejtett. Eszerint mindegy lenne, hogy centralizált vagy decentralizált gazdaságban élünk? Egyre megy, hogy kapitalizmus van-e vagy szocializmus? Vagy azért jutottunk el ehhez a meghökkentő párhuzamossághoz, mert mindkét modell eltekint a valóságos, élő gazdasági rendszereknek éppen azoktól a tulajdonságaitól, amelyek a valóságos kapitalizmus és a valóságos szocializmus, az élő piacgazdaság és az élő parancsgazdaság közötti különbségeket megmagyaráznák?” (Kornai 2005: 192.) • Ez a felismerés Kornait az osztrák iskola gondolkodóival, mindenekelőtt, mint láttuk, Hayekkel rokonítja. Ugyanakkor Kornai nemcsak kapcsolódik az osztrák iskolához, hanem tovább is lép - a konkrétabb intézményi analízis irányában
  • 24.
    A hiány • Ahiány hasznosította az Anti-equilibrium által kidolgozott szembeállítást a többletgazdaság (nyomás) és a hiánygazdaság (szívás), a vevők és az eladók piaci rezsimjei között. • A hiány túl is lép az Anti-equilibrium elméletén azzal, hogy összekapcsolja a hiánygazdaság és a szocialista rendszer, a többletgazdaság és a kapitalista rendszer kategóriáit • Az új fogalom, amely megteremti a kapcsolatot a gazdasági rendszerek és a piaci rezsimek között: a puha költségvetési korlát
  • 25.
    A hiány • „Igazságszerint a kulcskérdés nem az, hogy milyen motívum gerjeszti fel a mennyiségi hajszát, a kielégíthetetlen vállalati keresletet, az expanzió belső kényszerét. A fő probléma: van-e olyan erő, amely ellentétes irányban hat, amely ahhoz vezetne, hogy a termelés vezetői önként visszafogják az input iránti keresletüket, s expanziós törekvéseiket?” (Kornai 1980: 79.) • Kemény költségvetési korlát esetén a vállalat gazdasági függőségben van a piactól. Ezzel szemben a puha költségvetési korlát és a vállalati pénzjövedelmek nagymérvű újraelosztása erősíti a vállalat adminisztratív függőségét az újraelosztó hatóságoktól. A hagyományos gazdaságirányítási rendszerben — amint arra a 3. fejezetben rámutattunk — tervalku folyt a központi szervek és a vállalat között. Most újraelosztási alku lépett a helyébe: a vállalat alkudozik a hatóságokkal, hogy kevesebb pénzt vegyenek el tőle, s többet adjanak neki. (Kornai 1980: 333.)
  • 26.
    A hiány • „Aza tény, hogy egy vállalat tulajdonosai, vezetői és dolgozói érdekeltek a nyereség növelésében, egymagában nem dönti viselkedésüket. Nyereségérdekeltség plusz kemény költségvetési korlát ez alapjában véve a reálakciók vonalára tereli a cselekvést. Nyereségérdekeltség plusz puha költségvetési korlát — ez legalábbis egyenrangú szerepet ad a pénzügyi változók manipulálásának, az áremelésnek, az állami adományokért való kilincselésnek és így tovább.” (Kornai 1980: 335.) • „Kemény költségvetési korlát esetén akkor sem lenne az igazgató közömbös a nyereség iránt, ha személyes részesedése nulla volna — mert azonosult a vállalat életben maradásával es expanziójával. Azt, amit a reform irodalma „nyereségérdekeltségnek" szokott nevezni, szerepel gondolatmenetünkben, de az utolsó helyen, a „puhulás" ellentendenciáinak egyikeként. Egyébként pedig nem terminológiát akartunk változtatni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy mind elméletileg, mind pedig a gyakorlati gazdaságpolitikában a fő kérdés nem a konkrét ösztönzési forma, hanem a vállalat túlélésének és növekedésének szabályozódása, s ezzel összefüggésben a vállalat és az állam viszonya.” (Kornai 1980: 336.)
  • 27.
    A hiány • „Amodern matematikai mikroökonómia és általános egyensúlyelmélet alapjait ingatja meg, ha nem posztuláljuk a költségvetési korlát létezését. Jóformán nincsen olyan lényeges tétele ennek az elméletnek — a keresleti és kínálati függvények tulajdonságaira vonatkozó megállapításoktól kezdve a Walras-törvényig és az egyensúlyi árrendszer jellegzetességeinek meghatározásáig —, amely ne használná fel a költségvetési korlátra vonatkozó feltevést. Nézetünk szerint a költségvetési korlát léte és szerepe nem axiomatikus kiindulópontja a gazdasági rendszerek általános elméletének, hanem tapasztalati kérdés. A tapasztalat igazolhatja, hogy meghatározott gazdaságban, meghatározott történelmi időszakban, meghatározott gazdasági aktorokat effektív módon korlátoz a kemény költségvetési korlát. És ugyancsak a tapasztalat igazolhatja, hogy más aktorok döntéseit és cselekedeteit, ugyanabban vagy más gazdaságban, ugyanabban vagy más történelmi időszakban a költségvetési korlát nem határolja be effektív módon. Ez utóbbi megállapítás nem zárja ki azt, hogy ugyanezen aktorok viselkedésében ne találjunk fontos szabályosságokat. Számos mű tesz kísérletet ilyesféle szabályosságok felismerésére — egyebek között a jelen könyv is. Elemzésünkből nyilvánvalóan következik, hogy a szocialista gazdaságban — éppen a költségvetési korlát puha (vagy elég puha) jellege következtében — nem érvényesül a túlkeresleteket és túlkínálatokat összegező Walras-törvény. Ettől azonban léteznek más törvényszerűségek, amelyek a gazdasági tevékenységeket szabályozzák.” (Kornai 1980: 337.)
  • 28.
    Rendszer versus gazdaságpolitika •„Sokan hajlamosak azt hinni, hogy éppen itt, a bürokratikus függési viszonyokban kell keresni a mennyiségi hajsza, az alkalmazkodásban mutatkozó merevség, s ezzel együtt a hiány motivációs hátterét. Eszerint mindezek a jelenségek azért keletkeznek, mert a központi gazdaságpolitika erőlteti a növekedést, mindent ennek kíván alárendelni, s a tervutasítások révén erre szorítja a vállalatokat is. Nézetem szerint nem itt kell keresnünk a könyvben vizsgált jelenségcsoport fő magyarázatát, bár ezek a tényezők is hozzáadódhatnak a többi hatáshoz. Az imént felsorolt motívumok speciálisak, s csak meghatározott történelmi körülmények között érvényesülnek. A magam részéről azért tolom előtérbe a „munkakörrel való azonosulás" motívumát, mert ez általános, s minden körülmények között jelentkezik. Márpedig a figyelemre méltó az, hogy ez az általános motivációs háttér egymagában is elégséges ahhoz, hogy létrehozza az inputok iránti majdnem kielégíthetetlen vállalati keresletet és — mint később látni fogjuk — a csillapíthatatlan expanziós törekvéseket. Így tulajdonképpen erősebb állításhoz jutunk, mint amikor ezeket a jelenségeket a hagyományos szocialista gazdaságirányítási rendszer speciális motivációs hatásaival magyarázzuk.” (Kornai 1980: 79.)
  • 29.
  • 30.
    Paternalizmus • „hogyan függnekössze a paternalisztikus jelenségek könyvünk fő témájával, a hiánnyal? A legfontosabb láncszem, amely ezt a két jelenségkört összeköti a költségvetési korlát puhasága…Ha a paternalisztikus beavatkozás száz eset közül egyszer történik meg, akkor a vállalat nem számíthat rá. Ha azonban eléggé gyakori, akkor a vállalat ennek anticipálására építi viselkedési normáit. Éppen ez az, amit a 13.5.-13.6. alfejezetekben a költségvetési korlát puhaságának neveztünk. A paternalizmus a költségvetési korlát felpuhulásának közvetlen magyarázata. S ha ez a felpuhulás bekövetkezett, akkor ez magával hozza a hiánnyal kapcsolatos jelenségcsoport egész sor összetevőjét : a majdnem-kielégíthetetlen anyagkeresletet és az anyaghalmozási tendenciát, a majdnem-kielégíthetetlen munkaerőkeresletet és a munkaerő-„tartalékolási” tendenciát, a majdnem- kielégíthetetlen beruházási éhséget és így tovább.” (Kornai 1980: 582.) • „Az elmondottakból érzékelhető: a szűkebben vett közgazdasági jelenségcsoport (puha költségvetési korlát, majdnem-kielégíthetetlen kereslet, horizontális és vertikális „szivattyúzás") és az intézményi jelenségcsoport (paternalizmus magasabb fokozatai) között szoros összefüggés van: az utóbbi jelentős részben megmagyarázza az előbbit.” (Kornai 1980: 583.) • „A könyv mindvégig a következő szemléletet tükrözte: meghatározott társadalmi viszonyok, intézményi adottságok meghatározott magatartási formákat, gazdasági szabályosságokat, normákat szülnek. Ezeket nem lehet állami elhatározással hatályon kívül helyezni. Nem kormánydöntés vagy állami terv írta elő, hogy legyen beruházási feszültség, krónikus munkaerőhiány, árfelhajtó tendencia és így tovább — és semmilyen kormánydöntés vagy állami terv nem tudja ezeket megszüntetni, amíg azok a körülmények fennállnak, amelyek állandóan újratermelik e jelenségeket.” Kornai (1980: 583.)
  • 31.
  • 32.
    Kornai A hiányról •„A hiány megvilágosító erejű írás volt. Azt a gondolatot sugalmazta, hogy az élet keserves élményeit nem esetleges okok idézik elő, nem egyik vagy másik politikus vagy bürokrata hibája következtében keletkeznek, hanem a bajok végső oka maga a rendszer.” (Kornai 2014: 100.) • „A hiánygazdaság a szocialista rendszer immanens, rendszerspecifikus tulajdonsága. A reformok enyhíthetnek a problémákon, de nem szüntetik meg azokat. Ez volt A hiány című könyv üzenete.” (Kornai 2005: 251.) • „A könyv fontos igazságokat mondott ki. Minden szavát abban a meggyőződésben vetettem papírra, hogy igazat, csak az igazat írom. De annak is világosan a tudatában voltam, hogy a könyv nem tartalmazza a teljes igazságot.” (Kornai 2005: 251.) • „Három kérdést meg akartam kerülni. Először: nem akartam, explicit formában, beszélni a Szovjetunióról, a szovjet blokk országainak a Szovjetunióhoz fűződő viszonyáról és egymás között fennálló külkereskedelmi s egyéb gazdasági kapcsolatairól. Másodszor: nem akartam kifejteni, hogy mi a kommunista párt szerepe a szocialista gazdaságban. Harmadszor: nem akartam elmondani, mennyiben változna a helyzet, ha az állami tulajdon helyébe magántulajdon lépne. Ezek nyilvánvalóan nem másodrendű kérdések, hanem alapvető szerepük van a szocialista rendszer megértésében. Nem akartam ezekről a témákról féligazságokat mondani, azt pedig megengedhetetlennek éreztem, hogy mást mondjak, mint amit gondolok. A leginkább célravezetőnek azt tartottam, ha ezekről a kérdésekről hallgatok.” (Kornai 2005: 252-3.) • „A könyvben nem olvasható, hogy az általános, intenzív es krónikus hiánygazdaság oka a kommunista rendszer és ezért végérvényes megszüntetésének feltétele a rendszerváltás. A könyv nem írta le, hogy a rendszer, az alapvonásait tekintve, igazából nem reformálható meg. Mégis számos olvasó egyértelműen ezt olvasta ki belőle.” (Kornai 2005: 253.)
  • 33.
    Kornai az öncenzúráról:átváltás a tudomány és a politika között • „Meddig lehet elmenni egy olyan kéziratban, amelyet először odahaza szeretnék publikálni, mégpedig egy legálisan kinyomtatott es legálisan terjesztett könyvben?” (Kornai 2005: 251- 2.) – „legfeljebb azt mondhattam: van bizonyos mozgásterem, de azt nem, hogy mindent leírhatok a legális publikációra szánt könyvben, amit a témáról gondolok.” (Kornai: 2005: 252.) • „már 1955-1956 körül megérlelődött es 1957-ben újra megerősödött bennem az elhatározás: nem próbálok illegális publikációkkal hatni az események menetére. Már akkor kijelöltem magamnak azt az utat, amelyen járni akarok: hozzáértő közgazdásszá szeretnék válni, a nyugati szakma tagjává, aki legálisan kinyomtatott publikációival akar majd befolyást gyakorolni. Ez kezdettől fogva engedményeket követelt. Kész voltam engedményeket tenni, amíg azok nem ütköztek bele lelkiismeretem tiltásaiba. Ezt az életstratégiát próbáltam következetesen megvalósítani, es ebbe konzisztens módon illeszkedett bele az is, hogy megírtam A hiányt, és az is, hogy nem írtam cikket a Bibó- emlékkönyvbe.” (Kornai 2005: 263.) • „Nem akartam ide-oda ugrálni kétféle életstratégia között. Nem csak a különböző „szilenciumokat", publikációs tilalmakat akartam elkerülni. Meg akartam őrizni az akkor még kiváltságnak minősülő jogot, a Nyugatra utazás lehetőségét is. Nyugodtan mondhatom, hogy nem a turisztikai élmények miatt, hanem mert minden újabb külföldi utam megerősítette azt a korai felismerésemet, hogy csak akkor lehetek a közgazdászszakma egyenrangú, hozzáértő tagja, ha rendszeresen találkozom nyugati kollégákkal, ha hosszabb időszakokat töltök a nyugati világ akadémiai fellegváraiban és elsődleges forrásokból szerzem meg a korszerű ismereteket. Ha valaki sohasem lép ki a ke- let-európai szellemi élet beltenyészetéből, az inkább ki van téve annak a veszélynek, hogy provinciális marad a gondolkodása.” (Kornai 2005: 263.)
  • 34.
    Értékelés • A hiánylerombolta a szocialista rendszer magasabbrendűségébe vetett hitet, a rendszer ideológiáját, és kérdésessé tette a szocialista rendszer megreformálhatóságát – A szocialista rendszer elméletének az elválasztása a reformközgazdaságtantól intellektuálisan felszabadító erejű volt. Azt üzente, hogy nem kell elméletileg jóváhagyni az egypártrendszer és az állami tulajdon politikai megkérdőjelezhetetlenségének tételeit, azokat a tételeket, amelyeket a reformközgazdász nem vonhatott kétségbe, hiszen ő nem elméleti, hanem gyakorlati sikerre törekedett. – A gyakorlati reformok politikai sikerének a feltétele volt az, hogy a szocialista rendszer alapintézményeire a reformokat szorgalmazók nem kérdeztek rá. A szocializmus hiánygazdasági elmélete viszont éppen ezt tette meg, ily módon jelentős szerepet vállalt a szocialista rendszer összeomlásának szellemi előkészítésében, a rendszer identitásának szétrombolásában • A hiány még nem vezette le elméletileg azt, hogyan kapcsolódik össze a szocialista rendszer és a hiánygazdaság. Ezt a feladatot A szocialista rendszer végzi el
  • 35.
    A szocialista rendszera rendszer koherenciájáról
  • 36.
    Kornai A szocialistarendszerről • „A szocialista rendszerben a párt szerepének megvilágításával, a politikai hatalom és az ideológia elemzésével kezdődik az érdemleges tárgyalás. A könyv kimondja azt, amit 12 évvel korábban nem tudtam kifejteni: a szocialista rendszer keletkezését és működését csak akkor érthetjük igazán, ha a politikai hatalom és hivatalos ideológia szerepéből indulunk ki.” (Kornai 2012: 427-428.)
  • 37.
    Puha költségvetési korlátés a szocialista rendszer • A puha költségvetési korlát kategóriája Kornai elméletében közvetít az analitikus-deduktív és a történeti-institucionális elemzés között, hiszen egyszerre hordoz analitikus-deduktív és történeti-empirikus tartalmakat, amelyek együttesen magyarázzák a szocialista vállalat magatartását. A puha költségvetési korlát fogalma tehát konkrét történeti- intézményi összefüggésekre utal, s ezzel túlmutat a standard mikroökonómia világán. A vállalati költségvetési korlát puhasága ugyanis az állami tulajdon és a tervgazdasági bürokratikus koordináció intézményeiből levezetett tulajdonság. Ily módon a szocialista rendszernek mint reálgazdasági entitásnak a hiánygazdasági magyarázata sikeresen kapcsol össze analitikus és empirikus, általános és történeti vonatkozásokat.
  • 38.
    Értékelés • Az elméleta hiánygazdasági szindrómát, a gazdasági szereplők viselkedésének hiánygazdasági szabályszerűségeit a szocialista rendszer intézményi szerkezetéből vezeti le. Ez jelentős elméleti újdonság, és éppen ez az, amiben Kornai elmélete túlmutat az osztrák iskola teljesítményén. – Az osztrák iskola elméletével összhangban a szocializmus hiánygazdasági elmélete is hangsúlyozza azt, hogy a szocialista és kapitalista rendszer megértéséhez túl kell lépni az általános egyensúlyelméleten, épít arra az elméleti tételre, amely szerint magántulajdon és piac (Kornai kategóriájával piaci koordináció), állami tulajdon és központi tervezés (Kornai kategóriájával bürokratikus koordináció) összetartozó intézmények • A szocializmus hiánygazdasági elmélete egyrészt - elsősorban a tulajdonjogi iskola eredményeinek felhasználásával - gazdagítja e kapcsolat elemzését, másrészt megmutatja azt, hogy az állami tulajdon és a bürokratikus koordináció által kiváltott gazdasági magatartás szabályszerűségeinek megértéséhez ezeket az intézményeket össze kell kötni a puha költségvetési korlát fogalmával és a hiánygazdaság problematikájával
  • 39.
    A reformközgazdaságtan kritikája:a szocialista piacgazdaság utópia • „A klasszikus szocializmus koherens rendszer, egyebek között azért, mert a köztulajdon es a bürokratikus koordináció között affinitás van; ezek a rendszerelemek szervesen összetartoznak, és kölcsönösen erősítik egymást. A kapitalizmus ugyancsak koherens rendszer, mert a magántulajdon és a piaci koordináció között affinitás van; ezek is szervesen összetartoznak, és kölcsönösen erősítik egymást. Ezzel szemben a piaci szocializmus megvalósítására irányuló próbálkozás inkoherens rendszert hoz létre, benne egymást taszító elemekkel: a köztulajdon dominanciája és a piac működése nem fér össze.” (Kornai 1993: 522.)
  • 40.
    A szocialista rendszerpolitikai gazdaságtana • Kornai János hozta létre a szocialista rendszer új politikai gazdaságtanát. Kornai elmélete a szocialista rendszerről nem az általános egyensúlyelmélet alkalmazása empirikus problémákra, hanem új elméleti paradigma megfogalmazása – Kornai János új tárgyon dolgozva hozott létre új paradigmát. A szocialista rendszerről kidolgozott elmélet új módon integrálja a szocialista gazdaságról szóló diskurzust a közgazdaságtanba, egyszerre újítja meg ennek a diskurzusnak az elméletét és empirikus vizsgálati eredményeit • Ezért lett Kornai János a legnagyobb nemzetközi ismertséggel és elismertséggel rendelkező magyar közgazdász.
  • 41.
    A szocialista rendszerután • A szocialista rendszer összeomlása nem helyezte hatályon kívül azt az elméletet, amely a hiány- és többletgazdaság egymásban tükröztetett fogalmaival írta le a szocialista rendszert. Ez a fogalmi apparátus ugyanis a kapitalizmus elméletében is hasznosítható: a kapitalista rendszer megértéséhez szükséges az, hogy többletgazdaságként tekintsünk rá. Ezzel a kutatási programmal és munkával Kornai János hozzájárul egy új politikai gazdaságtani paradigma kidolgozásához (Vö.: Kornai 2011).
  • 42.
    Új politikai gazdaságtan •„…a politikai intézmények határozzák meg annak a de jure politikai hatalomnak az elosztását, amely ugyanakkor hat a gazdasági intézmények megválasztására. Ez az elméleti keret ezért az intézmények hierarchiájának a természetes koncepcióját vezeti be, eszerint a politikai intézmények befolyásolják azokat az egyensúlyi gazdasági intézményeket, amelyek azután meghatározzák a gazdasági kimeneteket.” (Acemoglu, Johnson és Robinson 2004: 5.)
  • 43.
    Új politikai gazdaságtan •„A gazdasági és politikai rendszereknek a felszínen megfigyelhető függetlensége látszólagos, nem valóságos. A valóságban ezek a rendszerek belsőleg fonódnak össze.” (North, Wallis és Weingast 2009: 269.) • A szerzők könyvüket megelőző tanulmányukban még erősebben fogalmaztak: „A társadalmi rend fenntartása olyan állami szervezet létrejöttét teszi szükségessé, amely képes az erőszak korlátozására, ez pedig a politikai és a gazdasági rendszer összehangolását követeli meg. Elméleti megközelítésünk lényegi teljesítménye a gazdasági és politikai viselkedés elméleteinek integrálása oly módon, hogy bemutatjuk, hogyan manipulálják a politikai rendszerek a gazdaságot annak érdekében, hogy fenntartsák a politikai stabilitást, korlátozzák az erőszakot és biztosítsák a társadalmi rendet.” (North, Wallis és Weingast 2006: 4.)
  • 44.
    A politika mintváltozó endogenizálása • North és szerzőtársai is hangsúlyozzák a politikai és a gazdasági rendszer belső szerkezete közötti kapcsolat fontosságát, ezt nevezik a kettős egyensúly elméletének. – A kettős egyensúly „az erőszak potenciál és a politikai hatalom elosztása és megszervezése és a gazdasági hatalom elosztása és megszervezése közötti megfelelés. A kettős egyensúly gondolata nem csupán azt sugallja, hogy a társadalomban valamennyi társadalmi rendszernek fent kell tartania az érdekek belső egyensúlyát, hanem azt is, hogy a politikai, gazdasági, kulturális, társadalmi és katonai rendszereknek a társadalmi stabilitás biztosításához olyan kompatibilis ösztönzési rendszereket kell tartalmazniuk, amelyek túllépnek az egyes rendszereken.” (North, Wallis és Weingast 2009: 20.) – Acemoglu és Robinson is kiemelik, hogy belső összefüggés van a politika és a gazdaság intézményesülése között: extraktív (elvonó, kizsákmányoló) politikai intézmények extraktív gazdasági intézményekkel, inkluzív politikai intézmények inkluzív gazdasági intézményekkel alkotnak koherens egészet (Acemoglu és Robinson 2012: 76-77.).
  • 45.
    A politika mintváltozó endogenizálása
  • 46.
  • 47.
    Hivatkozások Acemoglu, Daron, SimonJohnson és James Robinson (2004): Institutions as the Fundamental Cause of Long-Run Growth. Working Paper 10481 National Bureau of Economic Research, Cambridge, MA, May Acemoglu, Daron és James A. Robinson (2012): Why Nations Fail: The Origins of Power, Prosperity and Poverty. New York: Crown Publishers Hayek, Friedrich A. (1948): Individualism and economic order. Chicago: University of Chicago Press Hayek, Friedrich. A. (1995): Piac és szabadság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1971): Anti-equilibrium. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1980): A hiány. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Kornai János (1993): A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. Budapest: HVG Kiadó Kornai János (2000): What the Change of the System from Socialism to Capitalism Does and Does Not Mean. Journal of Economic Perspectives, Vol. 14, No. 1, Winter , 27- 42. o. Kornai János (2005): A gondolat erejével. Rendhagyó önéletrajz. Budapest: Osiris Kiadó Kornai János (2014): „A TÖRTÉNELEM KEREKE GYORSABBAN FORGOTT, MINT AHOGY AZ ÉN TOLLAM HALADT” (I), Kornai Jánossal Tardos Károly beszélget. Holmi XXVII. évf. 1. sz., Január, pp. 84-106 North Douglass C. (1981): Structure and change in economic history. New York: Norton, 1981 North Douglass C. (1984): Transaction Costs, Institutions, and Economic History. Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaft /Journal of Institutional and Theoretical Economics, Bd. 140, H. 1., März, pp. 7-17 North, Douglass C. (1990): Institutions, Institutional Change and Economic Performance. Cambridge: Cambridge University Press North, Douglass C., John Joseph Wallis és Barry R. Weingast (2009): Violence and Social Orders: A Conceptual Framework for Interpreting Recorded Human History. Cambridge; New York: Cambridge University Press