Rosta Miklós: Rendszerparadigma és az intézmény közgazdaságtan: nem egy, de n...SZTE-GTK
Rosta Miklós az előadása elején idézte Kornai professzor egyik írását: „Nem vettétek észre, hogy én már réges-rég intézményi közgazdász és viselkedési közgazdász vagyok?” Ezt követően az előadó bemutatta Kornai által a közgazdaságtudományban bevezetett Rendszerparadigma fogalmat, majd az intézményi közgazdaságtan neves képviselőit sorolta fel. Rosta Mikós szerint az új intézményi közgazdaságtan és Kornai professzor között van kapcsolat. Az új intézményi közgazdaságtan legnagyobb alakja, Williamson név szerint említi Kornai 1971-es Anti-equilibrium kötetét, mint az új intézményi közgazdaságtan egyik előzményét. Rosta Miklós szerint további közös pont a szembenállás a klasszikus egyensúlyi (walrasi) közgazdaságtannal. Az előadó idézte Gedeon Pétert, aki szerint „az új intézményi közgazdaságtan és politikai gazdaságtan, amely a gazdasági cselekvés intézményi meghatározottságát vizsgálja anélkül, hogy feladná az analitikus elméletalkotás igényét. Ez az a kutatási irány, amely Kornai János életművében is testet ölt.” Előadása végén Rosta Miklós utalt azonban arra a tényre is, hogy Kornai professzor hosszú ideig nem tekintette magát intézményi közgazdásznak. Azonban az előadó szerint a rendszerváltozás után az új intézményi közgazdaságtan képviselői és Kornai professzor hasonló „rejtvények” megoldásán fáradoznak, mint például különböző gazdasági rendszerek elemzése (kapitalizmus vs. szocializmus), a kapitalizmus különböző típusai, a kínai-modell, vagy például bizonyos ágazatok rendszerszemléletű elemzése (pl.: egészségügy).
Gedeon Péter: Az anti-equilibriumtól a szocialista rendszerig és továbbSZTE-GTK
Gedeon professzor szerint az új intézményi közgazdasági iskola képviselői – amelyek közé Kornai János munkásságának egy része is kapcsolódik - azt kérdezte, létrehozható-e az empirikus gazdaság vizsgálatának saját analitikus elmélete. Kornai Jánost nem elégítette ki az általános elmélet egzaktsága, logikai tisztasága. Az Anti-equilibriumban kísérletet tesz az általános egyensúlyelmélet megváltoztatására. Az Anti-equilibrium számos fontos és úttörő gondolatot fejtett ki, amelyek Kornai későbbi munkáiban visszatérnek, de az általános egyensúlyelmélet kritikája mögött álló elméleti program a szerző későbbi értékelése szerint sem bizonyult sikeresnek. Gedeon Péter szerint A hiány lerombolta a szocialista rendszer magasabbrendűségébe vetett hitet, a rendszer ideológiáját, és kérdésessé tette a szocialista rendszer megreformálhatóságát. A szocialista rendszer elméletének az elválasztása a reformközgazdaságtantól intellektuálisan felszabadító erejű volt. Azt üzente, hogy nem kell elméletileg jóváhagyni az egypártrendszer és az állami tulajdon politikai megkérdőjelezhetetlenségének tételeit, azokat a tételeket, amelyeket a reformközgazdász nem vonhatott kétségbe, hiszen ő nem elméleti, hanem gyakorlati sikerre törekedett. A gyakorlati reformok politikai sikerének a feltétele volt az, hogy a szocialista rendszer alapintézményeire a reformokat szorgalmazók nem kérdeztek rá. A szocializmus hiánygazdasági elmélete viszont éppen ezt tette meg, ily módon jelentős szerepet vállalt a szocialista rendszer összeomlásának szellemi előkészítésében, a rendszer identitásának szétrombolásában. A hiány még nem vezette le elméletileg azt, hogyan kapcsolódik össze a szocialista rendszer és a hiánygazdaság. Az előadó utalt arra, hogy ezt a feladatot A szocialista rendszer végzi el.
Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról, 2011SZTE-GTK
Az előadó az alábbi Terentianus Maurus-idézettel kezdte az előadását: „A könyveknek is meg van a maguk sorsa”, majd Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról című kötetét mutatta be. Ez a kötet a bevezetés mellett négy írást tartalmaz, amelyek az alábbiak: Innováció és dinamizmus; Hiánygazdaság – többletgazdaság, Liberté, Égalité Fraternité és Marx egy kelet-európai értelmiségi szemével. Felcsuti Péter szerint noha a négy tanulmány korántsem egyforma sem tartalmában, sem a kifejtés mélységében, azonban Kornai írásai itt és most különösen aktuálisak, mivel a nagy társadalmi megrázkódtatások – háborúk, gazdasági válságok, társadalmi átmenetek – idején felerősödnek a világvége-hangok, mindenki a bűnöket látja, s az elkövetőket keresi. Az előadó véleménye alapján ez a mostani gazdasági világválság idején sincs másképp, ami határozottan tetten érhető Magyarországon. Előadása végén Felcsuti Péter utalt Kornai professzor legújabb tanulmányára, amely U-kanyar Magyarországon címmel jelent meg. Előadását azzal zárta Felcsuti Péter, hogy a négy tanulmány mindegyikében tengersok az információ, rengeteg az újszerű összefüggés, érték- és ítéletalkotás, intellektuális csemegeként ajánlotta mindazoknak, akiket érdekelnek a közgazdasági és széles értelemben a társadalmi kérdések.
Hámori Balázs "A hiány" fogadtatásáról és hatásárólSZTE-GTK
Az előadó szerint Kornai János azon kevés teoretikus közgazdász közé tartozik, aki beszélő viszonyban van a gyakorlattal, s átfogó elméletét a gyakorlati tapasztalatok tömegével ácsolta alá.
Az előadás elején az alábbi kérdéseket professzor úr: Miért jelent meg a műről recenzió az ismertetendő művek között a legigényesebben válogató szaklapokban? Miért írtak róla – a magyar nyelvűeket nem számítva – körülbelül félszáz ismertetést és könyvbírálatot világszerte: Hollandiától Kínáig, Olaszországtól Oroszországig, pontosabban a Szovjetunióig? Miért állandó hivatkozási alap még 30 évvel a megjelenése után is? Miért ütközünk 2011-ben is olyan cikkbe, amely címében Kornait idézve utal a hiányra? Miért vásárolhatunk olyan tanulmánykötetet 2010-ben, amelynek a szerzői egy egészen más területen: a vallásszociológiában alkalmazzák a Kornai János könyvében foglalt eredményeket?
A kérdésekre válaszul az előadó elmondta, hogy Kornai írása alapmű, ennek alátámasztásául idézte Alec Nove professzort, aki szerint „Ez fontos könyv, amelyet bizonyosan mindenkinek be kell szereznie, el kell olvasnia, aki a szovjet típusú gazdaságok elméletével és gyakorlatával foglalkozik.”
Több recenzió is kiemeli Kornai elemzését a szocialista gazdaság szereplőinek a motivációiról magatartásáról, az expanziós kényszerről, a mennyiségi hajszáról, a hordamagatartásról, amelyek a szocialista megfelelői a kapitalista gazdaságban jellemző „animal instinct”-nek, azaz a felhalmozás „állati ösztönének”.
Előadása végén Hámori professzor kitért arra, hogy a keleti közgazdászok számára a szocialista gazdaság működési mechanizmusainak a megértése, a hiánnyal összefüggő jelenséghalmaz analízise és a belőle levont következtetések voltak megvilágító erejűek, míg a nyugati közgazdák a főáramlatú elméletekhez vagy a Keynes és Kalecki nevével fémjelezhető vonulathoz való elméleti kapcsolódási pontokat keresték és értékelték a műben. Stimuláló és fontos, mert a létező szocializmus anatómiáját megalkotva, a nyugati közgazdaságtan fejlődéséhez is jelentősen hozzájárult.
További fontos eredménye Kornai Jánosnak, annak bebizonyítása, hogy a szocialista gazdaság rendszerspecifikus vonásai és magatartási mintái nem tűnnek el a megreformált változatban sem, minthogy mélyen beágyazottak a rendszer lényegéhez tartozó intézményekben és szilárdan rögződtek a gazdasági szereplők magatartásában.
Hámori professzor az előadását azzal zárta, „A hiány” mára vonatkozó hatásait mutatta be, de előtte felhívta a hallgatóság figyelmét Kornai János iskolateremtő személyiségére. 1980-ban, a mű megjelenése óta sejthető, hogy évtizedek múltán egy egész kelet-európai közgazdász-generáció mondhatja el majd magáról: „Mindnyáján Kornai köpenyéből bújtunk ki.”
Rosta Miklós: Rendszerparadigma és az intézmény közgazdaságtan: nem egy, de n...SZTE-GTK
Rosta Miklós az előadása elején idézte Kornai professzor egyik írását: „Nem vettétek észre, hogy én már réges-rég intézményi közgazdász és viselkedési közgazdász vagyok?” Ezt követően az előadó bemutatta Kornai által a közgazdaságtudományban bevezetett Rendszerparadigma fogalmat, majd az intézményi közgazdaságtan neves képviselőit sorolta fel. Rosta Mikós szerint az új intézményi közgazdaságtan és Kornai professzor között van kapcsolat. Az új intézményi közgazdaságtan legnagyobb alakja, Williamson név szerint említi Kornai 1971-es Anti-equilibrium kötetét, mint az új intézményi közgazdaságtan egyik előzményét. Rosta Miklós szerint további közös pont a szembenállás a klasszikus egyensúlyi (walrasi) közgazdaságtannal. Az előadó idézte Gedeon Pétert, aki szerint „az új intézményi közgazdaságtan és politikai gazdaságtan, amely a gazdasági cselekvés intézményi meghatározottságát vizsgálja anélkül, hogy feladná az analitikus elméletalkotás igényét. Ez az a kutatási irány, amely Kornai János életművében is testet ölt.” Előadása végén Rosta Miklós utalt azonban arra a tényre is, hogy Kornai professzor hosszú ideig nem tekintette magát intézményi közgazdásznak. Azonban az előadó szerint a rendszerváltozás után az új intézményi közgazdaságtan képviselői és Kornai professzor hasonló „rejtvények” megoldásán fáradoznak, mint például különböző gazdasági rendszerek elemzése (kapitalizmus vs. szocializmus), a kapitalizmus különböző típusai, a kínai-modell, vagy például bizonyos ágazatok rendszerszemléletű elemzése (pl.: egészségügy).
Gedeon Péter: Az anti-equilibriumtól a szocialista rendszerig és továbbSZTE-GTK
Gedeon professzor szerint az új intézményi közgazdasági iskola képviselői – amelyek közé Kornai János munkásságának egy része is kapcsolódik - azt kérdezte, létrehozható-e az empirikus gazdaság vizsgálatának saját analitikus elmélete. Kornai Jánost nem elégítette ki az általános elmélet egzaktsága, logikai tisztasága. Az Anti-equilibriumban kísérletet tesz az általános egyensúlyelmélet megváltoztatására. Az Anti-equilibrium számos fontos és úttörő gondolatot fejtett ki, amelyek Kornai későbbi munkáiban visszatérnek, de az általános egyensúlyelmélet kritikája mögött álló elméleti program a szerző későbbi értékelése szerint sem bizonyult sikeresnek. Gedeon Péter szerint A hiány lerombolta a szocialista rendszer magasabbrendűségébe vetett hitet, a rendszer ideológiáját, és kérdésessé tette a szocialista rendszer megreformálhatóságát. A szocialista rendszer elméletének az elválasztása a reformközgazdaságtantól intellektuálisan felszabadító erejű volt. Azt üzente, hogy nem kell elméletileg jóváhagyni az egypártrendszer és az állami tulajdon politikai megkérdőjelezhetetlenségének tételeit, azokat a tételeket, amelyeket a reformközgazdász nem vonhatott kétségbe, hiszen ő nem elméleti, hanem gyakorlati sikerre törekedett. A gyakorlati reformok politikai sikerének a feltétele volt az, hogy a szocialista rendszer alapintézményeire a reformokat szorgalmazók nem kérdeztek rá. A szocializmus hiánygazdasági elmélete viszont éppen ezt tette meg, ily módon jelentős szerepet vállalt a szocialista rendszer összeomlásának szellemi előkészítésében, a rendszer identitásának szétrombolásában. A hiány még nem vezette le elméletileg azt, hogyan kapcsolódik össze a szocialista rendszer és a hiánygazdaság. Az előadó utalt arra, hogy ezt a feladatot A szocialista rendszer végzi el.
Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról, 2011SZTE-GTK
Az előadó az alábbi Terentianus Maurus-idézettel kezdte az előadását: „A könyveknek is meg van a maguk sorsa”, majd Kornai János: Gondolatok a kapitalizmusról című kötetét mutatta be. Ez a kötet a bevezetés mellett négy írást tartalmaz, amelyek az alábbiak: Innováció és dinamizmus; Hiánygazdaság – többletgazdaság, Liberté, Égalité Fraternité és Marx egy kelet-európai értelmiségi szemével. Felcsuti Péter szerint noha a négy tanulmány korántsem egyforma sem tartalmában, sem a kifejtés mélységében, azonban Kornai írásai itt és most különösen aktuálisak, mivel a nagy társadalmi megrázkódtatások – háborúk, gazdasági válságok, társadalmi átmenetek – idején felerősödnek a világvége-hangok, mindenki a bűnöket látja, s az elkövetőket keresi. Az előadó véleménye alapján ez a mostani gazdasági világválság idején sincs másképp, ami határozottan tetten érhető Magyarországon. Előadása végén Felcsuti Péter utalt Kornai professzor legújabb tanulmányára, amely U-kanyar Magyarországon címmel jelent meg. Előadását azzal zárta Felcsuti Péter, hogy a négy tanulmány mindegyikében tengersok az információ, rengeteg az újszerű összefüggés, érték- és ítéletalkotás, intellektuális csemegeként ajánlotta mindazoknak, akiket érdekelnek a közgazdasági és széles értelemben a társadalmi kérdések.
Hámori Balázs "A hiány" fogadtatásáról és hatásárólSZTE-GTK
Az előadó szerint Kornai János azon kevés teoretikus közgazdász közé tartozik, aki beszélő viszonyban van a gyakorlattal, s átfogó elméletét a gyakorlati tapasztalatok tömegével ácsolta alá.
Az előadás elején az alábbi kérdéseket professzor úr: Miért jelent meg a műről recenzió az ismertetendő művek között a legigényesebben válogató szaklapokban? Miért írtak róla – a magyar nyelvűeket nem számítva – körülbelül félszáz ismertetést és könyvbírálatot világszerte: Hollandiától Kínáig, Olaszországtól Oroszországig, pontosabban a Szovjetunióig? Miért állandó hivatkozási alap még 30 évvel a megjelenése után is? Miért ütközünk 2011-ben is olyan cikkbe, amely címében Kornait idézve utal a hiányra? Miért vásárolhatunk olyan tanulmánykötetet 2010-ben, amelynek a szerzői egy egészen más területen: a vallásszociológiában alkalmazzák a Kornai János könyvében foglalt eredményeket?
A kérdésekre válaszul az előadó elmondta, hogy Kornai írása alapmű, ennek alátámasztásául idézte Alec Nove professzort, aki szerint „Ez fontos könyv, amelyet bizonyosan mindenkinek be kell szereznie, el kell olvasnia, aki a szovjet típusú gazdaságok elméletével és gyakorlatával foglalkozik.”
Több recenzió is kiemeli Kornai elemzését a szocialista gazdaság szereplőinek a motivációiról magatartásáról, az expanziós kényszerről, a mennyiségi hajszáról, a hordamagatartásról, amelyek a szocialista megfelelői a kapitalista gazdaságban jellemző „animal instinct”-nek, azaz a felhalmozás „állati ösztönének”.
Előadása végén Hámori professzor kitért arra, hogy a keleti közgazdászok számára a szocialista gazdaság működési mechanizmusainak a megértése, a hiánnyal összefüggő jelenséghalmaz analízise és a belőle levont következtetések voltak megvilágító erejűek, míg a nyugati közgazdák a főáramlatú elméletekhez vagy a Keynes és Kalecki nevével fémjelezhető vonulathoz való elméleti kapcsolódási pontokat keresték és értékelték a műben. Stimuláló és fontos, mert a létező szocializmus anatómiáját megalkotva, a nyugati közgazdaságtan fejlődéséhez is jelentősen hozzájárult.
További fontos eredménye Kornai Jánosnak, annak bebizonyítása, hogy a szocialista gazdaság rendszerspecifikus vonásai és magatartási mintái nem tűnnek el a megreformált változatban sem, minthogy mélyen beágyazottak a rendszer lényegéhez tartozó intézményekben és szilárdan rögződtek a gazdasági szereplők magatartásában.
Hámori professzor az előadását azzal zárta, „A hiány” mára vonatkozó hatásait mutatta be, de előtte felhívta a hallgatóság figyelmét Kornai János iskolateremtő személyiségére. 1980-ban, a mű megjelenése óta sejthető, hogy évtizedek múltán egy egész kelet-európai közgazdász-generáció mondhatja el majd magáról: „Mindnyáján Kornai köpenyéből bújtunk ki.”
2. Matematika és közgazdaságtan
• 1950 óta a nemzetközi közgazdaságtan
egyre inkább matematizálódik
• Kornai 1957 és 1990 között számos
világhírű matematikai-közgazdaságtani
modellt alkotott, társszerzőkkel
• KJ−Lipták: kétszintű programozás
• KJ−Martos: készletjelzéses szabályozás
• KJ −SA: rendelésjelzéses szabályozás
3. A nyereségérdekeltségi modell,
1962
• 1956 után megjelent a magyar
gazdaságirányításban a nyereségérdekeltségi
rendszer
• Ezt modellezte a „száműzött” Kornai és a
bebörtönzés előtt álló Lipták
• A népgazdasági terven belül hogyan
optimalizálhat a vállalat, nemlineáris
programozási feladat, akkori nehézségek
• Világlapban jelent meg, úttörő,
mechanizmustervezés előfutára
5. Kétszintű programozás, 1965
• Az egész népgazdaság programozása –
nehéz (vö. Lange)
• A lineáris programozás atyja, Danzig
Wolffal együtt felbontotta a nagy feladatot
sok kicsire
• Ezt fordította meg Kornai és Lipták
• Hatalmas elméleti siker, 300 hivatkozás (A
legjobb 20 cikk egyike: Arrow, 1971)
• Kornai hamar kiábrándult a komputópiából
6. A gazdaság vegetatív működése,
1971-
• Anti-Equilibrium: szembefordulás a
neoklasszikus elmélettel
• Legjobban kidolgozott alternatíva:
(vegetatív) szabályozás árjelzések nélkül
• Készlet- és rendelésjelzéses szabályozás
matematikai modelljei:
szabályozáselmélet
• Fő eredmény: matematikailag
modellezhető a gazdaság vegetatív
decentralizált igazodása
8. Készletjelzéses szabályozás
• Arrow–Karlin–Scarf (1958): statikus,
vállalati szintű, sikeres
• Hagyományos árszabályozás: stabilitásból
következő működőképesség
• Kornai-Martos (1973): a készletjelzéses
szabályozás működőképessége stabilitás
nélkül, Econometrica
9. Hiánygazdaság-rendelésjelzés
• A készletjelzéses szabályozás –
piacgazdaság
• Rendelésjelzés (Kornai-SA, 1975)
– Piacgazdaságban: hajógyártás stb.
– Hiánygazdaság: autógyártás is (Merkúr)
• További empirikus fejlemény:
– Kapitány–Kornai–Szabó (1983): „A hiány
újratermelése a magyar autópiacon”
10. Hiánygazdaság-rendelésjelzés
• A készletjelzéses szabályozás –
piacgazdaság
• Rendelésjelzés (Kornai-SA, 1975)
– Piacgazdaságban: hajógyártás stb.
– Hiánygazdaság: autógyártás is (Merkúr)
• További empirikus fejlemény:
– Kapitány–Kornai–Szabó (1983): „A hiány
újratermelése a magyar autópiacon”