1. LAM 2009;19(11):724–727. Nagy: Függôség, önsegítés, felépülés724
S Z E L L E M É S K U L T Ú R A | G Y Ó G Y Í T Á S -J O G -E T I KA -G A Z DA S Á G -KU LT Ú RA -I R O DA L O M -KO M M U N I K Á C I Ó -T Ö RASZKLEPION
Magyarországon az utóbbi két évtized során kiala-
kultak a felépülô szenvedélybetegek önsegítô kö-
zösségei. Ma már több ezer olyan józan, elsôsorban al-
kohol- és drogfüggôrôl beszélhetünk, akik hosszú távú
bentlakásos terápiákat végeztek el sikeresen, és önsegí-
tô közösségekben józanodnak. Ezek a felépülô függôk
a józan kultúra apró „sejtjeit” mûködtetik egy, a spiritu-
ális tájékozódást és lelki életet egyre látványosabban
feladó, saját érzéseit és emberi kapcsola-
tait mind sivárabban megélô, a (túl)fo-
gyasztásba és a tudatmódosító szerek és
viselkedésmódok egyre intenzívebb
használatába menekülô fogyasztói társa-
dalomban.
Addiktológiai konzultánsként közel
hét éve foglalkozom a szenvedélybeteg-
ség elméletével és gyakorlatával. Saját
szerepemet úgy szoktam megfogalmaz-
ni, hogy „bába” vagyok abban a folya-
matban, amelynek során valaki alapvetô-
en megváltoztatja életét, lelkileg újjászü-
li önmagát, felébred az álomvilágból,
amit a kényszeres szerhasználat jelent.
Máskor a kísérô, néha a tükör vagy az
útjelzô tábla szerepe jut nekem egy na-
gyon nehéz, rögös, akadályokkal és
zsákutcákkal teli úton. Függô klienseim-
nek sokszor ajánlom az önsegítô közösségeket, mivel
magam is vallom a felépülôk egyik gyakran használt
szlogenjét, amely szerint „egyedül te tudod végbevinni,
de csak egyedül, egymagad nem tudod végbevinni”. Írá-
som célja a terápiás keretekben zajló, általam „józanság-
munkának” nevezett folyamat bemutatása, illetve an-
nak felvázolása, mit jelent a szenvedélybetegségbôl va-
ló felépülés a fogyasztói társadalom kontextusában.
Betegségelv
Kiindulópontom az a – Nyugat-Európában és az Egye-
sült Államokban az ötvenes-hatvanas évek óta orvosi
körökben is bevett és elfogadott – felfogás, amely sze-
rint az alkoholizmus krónikus, progresszív, primer,
gyógyíthatatlan és halálos betegség. A hatékony kezelé-
si formák nem a betegség gyógyítását célozzák (mivel
az mai tudásunk szerint gyógyíthatatlan), hanem a szü-
neteltetését, a tünetmentességet, amit viszont a tapasz-
talatok szerint csakis teljes szermentességgel lehet elér-
ni. Az alkoholbetegségbôl nem lehet „kigyógyulni”, és
ha valaki például alkoholista, akkor számára mindörök-
re elveszett a „szociális ivás” lehetôsége, élete végéig
(szerencsés esetben józanodó) alkoholista marad. Tü-
netmentesen tarthatja betegségét, de ennek érdekében
folyamatosan dolgoznia kell a felépülésén és személyi-
ségfejlôdésén, át kell alakítania szenvedélybeteg életvi-
telét, gondolkodásmódját, szokásrendszerét, társas
kapcsolatait. A számomra igen fontos útmutatásokat
adó Hamvas Béla is úgy gondolja, hogy „az ember nor-
málállapota a betegség. A feladat nem meggyógyulni,
hanem a betegséggel együtt élni”1
.
Ezt a felfogást képviseli az alkoholizmusból sikere-
sen talpra álló szenvedélybetegek millióinak új erôt, re-
ményt és józan életet kínáló Anonim Alkoholisták kö-
zössége is. A többi 12 lépéses felépülési program (pél-
dául Névtelen Anyagosok, Névtelen Szerencsejátékos-
ok, Al-Anon, CODA stb.) prototípusát jelentô AA ál-
tal vallott betegségkoncepció a hazai addiktológia gya-
korlatában azonban mindeddig kevéssé elterjedt és el-
fogadott, az alkoholterápiás intézmények nagy része
nem használja az önsegítô csoportok nyújtotta lehetô-
ségeket.
Anonim Alkoholisták
Az Anonim Alkoholisták (AA) önsegítô mozgalma
1935-ben az Egyesült Államokban indult útjára, Ma-
gyarországon pedig közel két évtizede, nagyjából a
rendszerváltás óta mûködik. Önmeghatározása szerint:
„Olyan férfiak és nôk közössége, akik megosztják egy-
mással tapasztalataikat, erejüket és azon reményüket,
hogy megoldhatják közös problémájukat, valamint se-
gíthetnek másoknak az alkoholizmusból a józanság út-
jára lépni. A közösséghez való tartozás egyetlen feltéte-
le az ivással való felhagyás vágya. Az AA-tagság nem jár
illetékkel vagy díjjal, az AA önellátó a tagok hozzájáru-
lásaiból. Az AA nem szövetkezik semmiféle szektával,
felekezettel, szervezettel vagy intézménnyel, nem kíván
semmiféle vitába bonyolódni, nem támogat és nem el-
lenez semmilyen külsô állásfoglalást. A tagok elsôdle-
ges célja józannak maradni, és más alkoholistákat a jó-
zanság útjára segíteni.” Az AA nem vezet nyilvántartást
tagjairól (gyûlésein mindenki „névtelen”), nem nyújt
orvosi vagy anyagi segítséget, kizárólag a tagok önere-
jére és tapasztalatára támaszkodva segíti azokat, akik a
józan életet akarják választani. Az AA tagjai beismer-
ték, hogy tehetetlenek az alkohollal szemben, és életük
irányíthatatlanná vált. Ezért úgy döntöttek, hogy egy
12 lépésbôl álló, a spirituális értékeket szem elôtt tartó
program keretében, tapasztalataikat egymással meg-
osztva próbálnak „csak a mai nap” nem inni. Ennek
egyetlen módja az, hogy az elsô poharat nem isszák
meg. Igen fontos jellemzôje a közösségnek, hogy nem
prohibicionista, vagyis nem az alkohol ellen, hanem a
felépülés mellett van. Az Anonim Alkoholisták közös-
Függôség, önsegítés, felépülés
Nagy Zsolt
„Bába” vagyok
abban a
folyamatban,
amelynek során
valaki alapvetôen
megváltoztatja
életét, lelkileg
újjászüli önmagát,
felébred az
álomvilágból, amit
a kényszeres
szerhasználat
jelent.
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

2. Nagy: Függôség, önsegítés, felépülés LAM 2009;19(11):724–727. 725
I Ó -T Ö RT É N E L E M -K É P Z Õ M Û V É S Z E T-T Á R S A DA L O M -F I L O Z Ó F I A -Z E N E -S Z O C I O L Ó G I A -P S Z I C H O L Ó G I A -E G É S Z S É G -P O L I T I KA ...
ASZKLEPION
sége – a nyolcvanas évek civil mozgalmait kutató szoci-
ológiájának terminológiája szerint – tipikus „single
issue movement”, azaz egyetlen problémára koncentrá-
ló, önszervezô, önsegítô közösség. Maga az „issue” a
józanság megszerzése és megtartása, a megvalósítás
egyik legfontosabb eszköze pedig a tapasztalatok rend-
szeres és folyamatos megosztása egymással, elsôsorban
az AA gyûlésein (meetingeken).
Stanislav Grof így ír az önsegítésrôl: „Ezzel kapcso-
latban a szakemberek elutasító magatartása érthetet-
len és indokolhatatlan. A 12 lépéses programok gya-
korlata és elmélete ugyanis figyelemre méltó módon
kiállta a különféle modern kritériumok próbáját. Az
Anonim Alkoholisták közössége és a hasonló progra-
mok, amelyek világszerte a tagok millióinak nyújtot-
tak ingyenes és roppant eredményes terápiás segítsé-
get, hatékonyság dolgában semmivel sem maradnak el
a képzett szakemberek igen bonyolult és szerfölött
drága szolgáltatásaitól2
.
Másodfokú változás
A sikerrel felépülni vágyónak távolról sem csupán az a
feladata, hogy elhagyja a szerhasználatot (például az al-
koholt) vagy a kóros viselkedésformát. Ez a lépés ön-
magában nem több mint amit Paul Watzlawik és mun-
katársai a változásról szóló könyvükben elsôfokú válto-
zásnak neveznek3
. Ez az alkoholizmus esetében például
szárazság és józanság különbségeként fogalmazható
meg: a száraz alkoholista kétségbeesett erôfeszítéseket
tesz arra, hogy ne igyon, de ebben az állapotban semmi
örömét nem leli. Nem szabad neki inni. Megváltoztatta
a rendszer egyik elemét, de maga a rendszer változatlan
maradt. Nagyjából ugyanúgy él, gondolkodik, viselke-
dik, mint annak elôtte, de helyzete most azzal súlyos-
bodott, hogy egy önként vállalt (vagy az esetek túlnyo-
mó többségében sokkal inkább a környezete által rá-
erôszakolt) tilalmat vett a nyakába. Ez a watzlawiki ér-
telemben vett tipikus elsôfokú változás: a rendszer nega-
tív visszacsatolásai nyomán megváltozott egy elem, de
a rendszer egésze gyakorlatilag változatlan maradt. Az
elsôfokú változás ugyanis felszíni, az „ugyanabból töb-
bet” elvét követi, nem érinti az alapokat. A betegnek
most is az alkoholról szól az élete, csak most annak a
hiányáról. A józanság ugyanis a watzlawicki értelemben
vett másodfokú változást kíván és feltételez, vagyis nem
elég a rendszerbôl kivonni az alkoholt (drogot, kóros
viselkedést), mert ha minden más változatlan marad a
függô személyiségben és életvitelében, akkor a szenve-
délybeteg gondolkodásmód, beidegzôdések és megrög-
Jan Steen: „Mit használ a bagolynak a gyertya és a szemüveg, ha úgysem akar látni” (Bordélyjelenet) Rijksmuseum, Amszterdam
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

3. LAM 2009;19(11):724–727. Nagy: Függôség, önsegítés, felépülés726
S Z E L L E M É S K U L T Ú R A | G Y Ó G Y Í T Á S - J O G - E T I K A - G A Z D A S Á G - K U L T Ú R A - I R O D A L O M - K O M M U N I K Á C I Ó - T Ö R T É N E L E M - KASZKLEPION
zöttségek elôbb-utóbb visszaeséshez vezetnek. Ilyen
változás nem indulhat ki a rendszeren belülrôl, de ma-
gának a rendszernek belülrôl késznek kell lennie a vál-
tozásra, mivel ezt külsô hatás nélkül nem képes megva-
lósítani. Ilyen külsô hatás, a változás facilitálója lehet
például az addiktológiai konzultáns és az önsegítô nor-
matív és narratív közösség.
A „szárazsággal”, vagyis a választott szer puszta elha-
gyásával szemben a „józanság” jelentése a teljes abszti-
nencia, vagyis lehetôség szerinti a teljes szermentesség
(ami vonatkozik a választott szeren kívül minden más,
függôséget okozó kémiai szerre vagy vi-
selkedésformára), az örömteli, boldog és
derûs állapot, amelyben a szenvedélybe-
tegnek már van jövôképe, és amelyben
megkezdôdhet a pótlólagos személyi-
ségfejlôdés.
Mindez láthatóan messze túlmutat a –
nagy elhatározások nyomán olykor ide-
ig-óráig sikeres – görcsös „nem iváson”,
vagy az „egyelôre tartom magam” bal-
jóslatú kijelentésén. A „józanság” szó
nem csupán az egyén adott állapotára
utal, hanem egy tartós attitûdre, és a ta-
pasztalati tanuláson alapuló személyes
életfilozófiára. Sok más esethez hasonló-
an a józanságban sem a megérkezés, a
„végeredmény” a fontos, hanem maga az „utazás”4
. A
józanság életcél, a józanodás életforma. A józanodó
szenvedélybeteg az élet legnagyobb kalandjának része-
se lehet, és ez a kaland az önismeretrôl, önmaga és a vi-
lág felfedezésérôl, hitrôl és spiritualitásról, közösségrôl,
a külsô és belsô harmónia, a derû és a lelki béke megta-
lálásáról szólhat.
A le- és felépülés egy-egy modellje
Az addikció hármas meghatározottságú: a szer, a sze-
mélyiség és a szociokulturális környezet együttesen
alakít(hat)ja ki. Ma Magyarországon gyakorlatilag bár-
milyen legális és illegális szer könnyedén beszerezhetô,
a fogyasztói társadalom által felkínált szociokulturális
környezet pedig egyre látványosabban és mind gátlásta-
lanabbul kínálja és reklámozza a különféle kémiai és vi-
selkedési függôségeket.
Az addikció elsôsorban tünet: diszharmonikus sze-
mélyiségfejlôdésrôl, belsô feszültségrôl, önértékelési
zavarokról, megoldatlan életfeladatokról tanúskodik.
Hajlamosító tényezôi: az érzelmi depriváció, az ego-
centrikus, infantilis személyiség, az „acting out”-ba át-
csapó szorongás, az elégtelen, tendenciájában inkább
problémaközpontú copingstratégia, illetve a bevonódás
a (proto)deviáns kortárscsoportba, ellenkulturális szo-
cializáció, pozitív ideológia társítása a szerfogyasztás-
hoz, illetve a sérült, bizonytalan identitás, az önértéke-
lés zavarai, az érzések és indulatok, az agresszió kezelé-
sének zavara, az asszertivitás hiánya, a kötôdések és a
tárgykapcsolatok problémái, az öngondoskodás hiá-
nyosságai.
Könnyen mûködésbe léphet tehát a Hemfelt által le-
írt „addikciós spirál”5
:
1. Fájdalom, szeretetéhség, alacsony önértékelés. →
2. Addikcióba menekülés. → 3. Ismétlôdés, növekvô
fájdalom vagy feladás, érzéketlenség. → 4. A kapcsola-
tok meglazulása, más fájdalmas következmények. → 5.
Bûntudat, szégyen, lelkifurdalás. → 1.
Két finn szerzô, Vilma Hyanninen és Anja Koski-
Jyannes az alábbi modellben ábrázolja az alkoholbeteg-
ség utolsó szakaszának lefolyását, és a felépülés
kezdetét6
:
Kóros ivás. → Elszigetelôdés. → Mélypont. → Kí-
sérletezés (a megoldás keresése). → Csatlakozás az
AA-hoz. → Felépülés és „józan élet”. → Hála.
Elméletük szerint a folyamat kulturális történetmo-
dellje a „tékozló fiú hazatérésével” írható le7
, magyará-
zatául a betegségkoncepció szolgál, a kezelést a növek-
vô alázat és az azonosulás más alkoholistákkal, illetve a
közösségbe történô beilleszkedés jelenti, erkölcsi íté-
letként az fogalmazódik meg, hogy az alkoholista „nem
bûnös, hanem beteg”, a „Gonoszt” az egyén kevélysége
(Hübrisz), a „Jót” a közösség testesíti meg.
Tagadás
Az alkoholizmust a kétségbeesett tagadás légköre veszi
körül. Tagadja az érintett, de tagadásban van a környe-
zete, a családja, sôt, gyakran a munkahelye is. Mi több,
az utóbbi idôszakban mostoha sorsra jutott alkoholpo-
litikai koncepció példája azt látszik bizonyítani, hogy a
teljes magyar társadalom tagadásban van az immár nép-
betegség méretét öltô alkoholizmussal kapcsolatban.
A felépülés megkezdéséhez a legtöbb esetben elen-
gedhetetlen a személyes mélypont megélése, a teljes ve-
reség beismerése, mert csak a szerrel és a szerért folyta-
tott kilátástalan küzdelem feladása teremtheti meg a Jó-
zsef Attila által megfogalmazott paradox léthelyzetet:
„gyenge létemre így vagyok erôs”. Robert Lefever így ír
errôl a folyamatról: „Ha valaki felépülôben akar marad-
ni a függôségébôl, annak dolgoznia kell a 12 lépéses
programon. Csak ez a terápiás megközelítés mûködik
olyan életminôség- és kedélyjavító folyamatként, ami
»csak a mai nap« megfelelôen betölti a belsô ûrt, így az
egyén soha nem tér vissza a romboló hangulatjavító
anyagok, folyamatok vagy kapcsolatok használatához,
illetve nem ragad meg a nyomorúságos »száraz« álla-
potban, vagy marad életben csupán a gyógyszeripar
szívességébôl.8
”
A 12 lépéses felépülési program a „neked nem szabad
innod” – ezerszer hallott, és teljesen hatástalan – utasí-
tást (parancsot, kérést) megfordítja, és azt mondja:
„szabad nem innod!”9
A függô választhatja a józansá-
got, a tiszta, értelmes, emberhez méltó életet, a rombo-
lás helyett az építkezést, a halál kultúrája helyett az élet-
igenlés kultúráját. Kapcsolatba kerülhet valódi önmagá-
Az alkoholbeteg-
ségbôl nem lehet
„kigyógyulni”,
és ha valaki
például alkoholista,
akkor számára
mindörökre
elveszett a
„szociális ivás”
lehetôsége.
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.

4. E L E M - K É P Z Õ M Û V É S Z E T- T Á R S A D A L O M - F I L O Z Ó F I A - Z E N E - S Z O C I O L Ó G I A - P S Z I C H O L Ó G I A - E G É S Z S É G - P O L I T I K A . . .
Nagy: Függôség, önsegítés, felépülés LAM 2009;19(11):724–727. 727
ASZKLEPION
val, saját valódi érzéseivel és igényeivel, reflexív viszo-
nya lehet saját életéhez, párbeszédet kezdhet saját
„megfigyelô Én-jével”, felvállalhatja a korábban oly-
annyira áhított „másságot”, vagyis a felépülô szenve-
délybeteg identitást. „Amikor egyáltalán lehetséges ef-
féle kiigazítás, az eredmény gyakran nem a teljes értékû
normális státus visszanyerése, hanem az Én-nek az át-
alakulása egy olyan valakibôl, aki sajátos szégyenfolttal
bír, egy olyan valakivé, akinek számláján az szerepel,
hogy egy sajátos szégyenfoltot sikerrel letörölt”10
– írja
a destigmatizáció folyamatáról Erving Goffman.
Ellenszélben építkezni
A felépülési folyamat kitartó, szívós építkezést igényel.
Lassúságot, ami kulcsfontosságú egy várni nem tudó,
vágyvezérelt, az instant kielégülést hirdetô kultúrában.
Az „itt és most”-ban élést, a személyes jelenlétet a mú-
ló pillanatban. Az Ego leépítését, a kontrollálási vágy el-
engedését, a hamis tökéletesség maszkjának levételét.
Mindezt olyan függôktôl, akik egész aktív drogos vagy
alkoholista karrierjük során nagyjából ennek éppen az
ellenkezôjét valósították meg saját életükben. Mindezt
egy olyan, a felépülést látszólag támogató, de lényegét
tekintve azzal homlokegyenest ellenkezô értékeket hir-
detô, minden pillanatban a függôségek tömegét kínáló
fogyasztói társadalomban.
Ma Magyarországon a szenvedélybetegségbôl való
felépülés folyamata szükségszerûen ennek a fogyasztói
társadalomnak a keretei között zajlik. Meggyôzôdésem
és tapasztalatom, hogy ez a társadalmi környezet jelle-
génél és alaptermészeténél fogva kedvezôtlen, olykor
kifejezetten ellenséges a józanodni kívánó szenvedély-
betegek számra. A fogyasztói (függést követelô) társa-
dalomban élô egyének mûködésmódjának legjellem-
zôbb vonásai egyre inkább a pszichoszociális felgyorsu-
lás, a diszkontinuitás11
, a felszínesség, a szimultaneitás,
a „megemésztetlenség” fogalmaival írhatók le. Vagyis
olyan jellemzôkkel, amelyek a felépülés lelassulást, fo-
lyamatosságot, alaposságot, türelmet, elmélyülést, ki-
tartást, rendszerességet, összpontosítást igénylô mun-
kájával éppen ellentétesek. A belsô nyugtalanság szülte
folyamatos élmény- és ingerkeresést gazdag kínálattal
kielégíteni kész világba kellene „reintegrálódnia” a fel-
épülô szenvedélybetegnek. Itt kellene képviselni és
megélni az új, a kívülrôl irányítottság helyett a belülrôl
vezéreltséget jelzô, Abraham Maslow által spirituális-
nak nevezett értékeket: a szeretetet, a részvétet, az em-
pátiát, a nagylelkûséget, a tiszteletet, a hálát, a
(rá)csodálkozást, illetve a bizalmat, az elfogadást, a
megbocsátást, az ôszinteséget, az alázatot.
A szerfüggôk azzal kezdik felépülésüket, hogy beis-
merik tehetetlenségüket, feladják a kontroll hamis illú-
zióját. A „normálisoknak”, vagyis a nem függôknek ta-
lán ezt a legnehezebb megérteni, mivel az uralkodó kul-
túra egyik legfontosabb elvárását kérdôjelezi meg: azt
az igényt, hogy az ember életének lehetôleg minél több
területét tartsa ellenôrzése alatt. A spirituális értékek
vállalása és gyakorlása nem könnyû feladat, mivel, az
uralkodó ideológia és kultúra szemében egyfajta „élhe-
tetlenségrôl” és anakronizmusról
árulkodik. A talpra álláshoz vezetô út
egyik feladata viszont éppen az, hogy
a felépülô megszüntesse a teljes azo-
nosságvállalást az adott kultúra siker-
céljaival, a birtoklás világából átlépjen
a létezés egzisztenciális módjába12
.
Erre utalnak Kelemen Gábor megfon-
tolásra ugyancsak érdemes szavai, aki
szerint „a spirituális létmód lehetôsé-
get ad arra, hogy az ember transz-
cendálja önmagát az adott kultúra –
esetleg neurotikus szükségleteket kel-
tô – korlátain, határain túlra, s egész-
ségesebb legyen, mint a világ, amely-
ben felnevelkedett és él”13
.
Addiktológiai konzultációs mun-
kám során a kliens józanság felé tett
elsô tétova lépéseinek segítésén túl
ennek az episztemiológiai váltásnak
az elôkészítését is feladatomnak te-
kintem.
A szerzô addiktológiai kunzultáns, a FEGOSZ
Szenvedélybetegségek Nappali Intézménye intézetvezetôje
E-mail: nagyzsolt60@gmail.com; www.adiktologus.hu
JEGYZETEK
1. Hamvas B. Silentium. Titkos jegyzôkönyv. Budapest: Unikor-
nis;Vigilia 1987. p. 271.
2. Grof S. Spiritualitás, addikció és a nyugati tudomány. Addiktológia
2003;2(3-4):462.
3. Watzlawick P, et al. Változás. A problémák keletkezésének és
megoldásának elvei. Budapest: Gondolat; 1990.
4. Kelemen G, B. Erdôs M. Craving for Sobriety. A Unique Therapic
Community in Hungary. Pécs: The Faculty of Humanities,
Univerity of Pécs, Leo Amici Foundation; 2004. p. 97. és 102.
5. Hemfelt R, et al. A szeretet választható. Budapest: Múzsák; 1997.
p. 83.
6. HyanninenV, Koski-Jannes A. A függô viselkedésmódokból való
felépülés narratívái. In: Rácz J. Drog és társadalom. Az addikció
mintázatai Budapest: Uj Mandátum; 2002.
7. Ezt a kulturális toposzt több – értelemszerûen fôként vallásos indít-
tatású – felépüléssel kapcsolatos elmélet használja.
8. Lefever G. Kick the Habit. Overcoming addiction using the
Twelve-step programme. London: Carlton Books; 2000. p. 165.
9. Mindez nagyon emlékeztet arra, amit Eric Berne, a
tranzakcióanalízis atyja állít. Szerinte az „Öld meg magad!” vesz-
tes sorskönyvi parancsát követô függô magatartást csak úgy lehet
megváltoztatni, ha a szenvedélybeteg erre megkapja az engedélyt.
In: Berne E. Sorskönyv. Budapest: Háttér; 1997. p. 210-211.
10. Goffman E. A stigma. In: A hétköznapi élet szociálpszichológiája.
Budapest: Gondolat; 1981. p. 191.
11. Ezt a két fogalmat – paradox módon – egy kiváló párterapeutánál
találtam, aki az interperszonális párbeszéd már-már patológiás hi-
ányát részben ezekre vezeti vissza. Moeller ML. Az igazság kettes-
ben kezdôdik. Párkapcsolat és pár-beszéd. Budapest: Pont; 2004.
p. 29. és 72.
12. Fromm E. Birtokolni vagy létezni. Egy új társadalom alapvetése.
Budapest: Akadémiai; 1994.
13. Kelemen G. Addikciók széles spektruma. Budapest: O.A.I.; 1994.
p. 202.
Az AA nem vezet
nyilvántartást
tagjairól (gyûlésein
mindenki
„névtelen”), nem
nyújt orvosi vagy
anyagi segítséget,
kizárólag a tagok
önerejére és
tapasztalatára
támaszkodva segíti
azokat, akik a
józan életet akarják
választani.
Ezt a dokumentumot magáncélra töltötték le az eLitMed.hu webportálról. A dokumentum felhasználása a szerzôi jog szabályozása alá esik.