1. 1
Csapó Endre
Későn érkező nemzetállam
Megjelent a Magyar Élet 2014. március 13-i számában.
„1991-ben egy új független állam jelent meg a földrajzi atlaszokban: Ukrajna. A
tanulmány célja hogy bemutassa, hogyan definiálja magát, és keresi nemzeti identitását egy
új állam, amelynek mind nyelve, mind állami léte, mássága erősen vitatható legendákon
nyugszik, és amelyek az orosz nacionalisták szerint csak a nyugat által gerjesztett kifogások
az oroszbirodalmi elképzelés megvalósításának megakadályozására.” – Így vezeti be
tanulmányát Tóth Sándor, amelynek címe: Ukrajna államiságának kialakulása és népei.
Ebből emelünk ki néhány adatot, ami segít minket eligazodni ebben a váratlanul felbukkanó
veszélyes helyzetben, a szomszédos Ukrajnában. Sőt, több mint szomszédos, birtokolják illetve
bitorolják szovjet örökségként a Magyar Királyság északkeleti részét, Kárpátalját.
„Az ukrán államterület 604 ezer km2 nagyságú és 50,8 millió lakossal. A posztkoloniális
államoknak – mint amilyen Ukrajna is – elsősorban az immár másikként definiált és egykor
testvérként számon tartott Moszkvával szemben kellett kinyilvánítaniuk a szuverenitásukat és
identitásukat. A nemzetépítés ezért a korábbi metropolisszal való küzdelemben
valósul/valósult meg. A küzdelem sajátos ízét pedig az adja, hogy az ukrán nemzeti identitást
csak a nemzeti mítoszok és szimbólumok újra definiálásával és az orosz történelmi és
kulturális hagyományok elvitatásával tudja az ukrán politikai elit megteremteni, miközben a
tét az állam léte, fennmaradása. Ukrajna új önmeghatározásában ezért központi kérdés a
saját önálló múlt, pontosabban az orosz múlttól való elkülönülés. Az orosz–ukrán történeti
felfogás legalapvetőbb kérdése az, hogy bebizonyítsa a keleti szláv népek közötti kulturális
különbséget.”
Az egykori szláv egység kulturális és identitásbeli elkülönülése a tatár hódítás
eredménye. Három szláv nép a (nagy)orosz, az ukrán (kisorosz) és a belorusz (fehérorosz)
alakult ki a történelem során fellépő hatalmak egyszer egyesítő, máskor szétválasztó
uralkodása alatt. „A mai orosz nyelv a középorosz nyelvjárásból alakult ki. A belorusz és az
ukrán pedig a litván kancelláriában meghonosodott nyugatoroszból jött létre. A két nyelv
közötti mai különbségek pedig az eltérő etnikai hatásokkal magyarázható. A nyelvi
különbségek mellett a hagyománybeli eltérések kialakulásához a vallási impulzusok is
hozzájárultak. Az orosz állam 1914-ig háborítatlanul birtokolta Ukrajnát, ami együtt járt egy
új orosz-ukrán identitás kialakulásával és az oroszok tömeges betelepülésével, főleg a
nagyvárosokba és az ipari körzetekbe. A betelepülés következtében a keleti Ukrajna
eloroszosodott, a nyugati azonban megőrizte identitását. Az első világháború orosz kudarcai
a cárizmus bukásához és az Orosz Birodalom felbomlásához vezetett. A bolsevik
hatalomátvétel után kitörő polgárháború kettészakította Ukrajnát A »vörösök« győzelme
azonban hamar véget vetett az ukrán függetlenségnek, és a Szovjetunió részévé, névleg
szuverén tagköztársaságává vált, és maradt 1991-ig.
A nemzeti identitás másokhoz képest jön létre. Ukrajna erősödő nemzeti
önidentifikációja szoros összefüggésben van önmagának másoktól való
megkülönböztetésével. A történelmi és kulturális hasonlóságok miatt elsősorban
Oroszországtól kell elhatárolódnia, amit a Putyin elnök által képviselt birodalmi politika
fenyegetése még inkább előtérbe helyez. Kulturális hasonlóság miatt a nyelv döntő szerephez

2. 2
jutott. Az ukrán nyelv a hazafiasság ismérvének számított a Kravcsuk-érában; annak ellenére,
hogy az 1989-ben született és az ukrán alkotmányban is kodifikált nyelvtörvény elismerte a
nyelvi toleranciát. Sajátságos problémát jelentenek az orosz nyelvű ukránok, akiket a fent
említett hazafiassági próbán nem feleltek meg, és ezért szívesen vették Oroszország
bátorítását és többségükben az orosz-ukrán egység lelkes híveivé váltak. Ukrajna számára
állandó fenyegetést jelentenek, és ez arra készteti az államot, hogy ukránosítással
visszafordítsa a századok oroszosító hatását, és ezáltal nacionalizálódjon, ami a jelenlegi
viszonylag liberális nemzetiségpolitika visszafordítását jelentené.”
A Krím félsziget Ukrajnához tartozik, de elismert orosz érdekeltség is érvényesül. A
jelenleg folyó vita erős történelmi előzményeket követ, bárhogy alakuljon a mai helyzet,
Oroszország ragaszkodik katonai jelenlétéhez a Fekete tengeren, és ebben nincs erő, ami
megakadályozza. Nézzük a múltat. Az Orosz Birodalom az 1848–49-es forradalmak leverése
után hatalma csúcsán állt. Ausztriát lekötelezte, Németországban megakadályozta az egység
létrejöttét. Az oroszok elérkezettnek látták az időt régi álmuk, a fekete-tengeri tengerszorosok
megszerzésére. A keleti kérdés kiéleződése 1853-ban a krími háború kirobbanásához
vezetett. A francia Második császárság és Nagy-Britannia viszont időszerűnek látta az orosz
szárazföldi dominancia megtörését. Miután Szevasztopol elesett és I. Miklós orosz cár 1855-
ben meghalt, utódja, II. Sándor (1855–1881) hajlott a megegyezésre. Az 1856-ban megkötött
párizsi béke visszaszorította Oroszország európai befolyását. A cár elvesztette a Duna
torkolatvidékét, le kellett mondania a törökországi keresztények védnökségéről, s nem
tarthatott hadihajókat a Fekete-tengeren. A krími háború meghozta a szabadságot a román
fejedelemségeknek. A nagyhatalmak, hogy az orosz és török fél között ütközőállamot
hozzanak létre, támogatták a fejedelemségek függetlenségét és egyesülését. Így a két
fejedelemség lakói saját maguk választhatták meg Cuza ezredest fejedelmüknek (1859), s
rövidesen létrejött Románia, amit a nagyhatalmak 1862-ben ismertek el. Azóta is Románia a
kedvenc nyugaton, míg a magyarok a Habsburg birodalom elsüllyesztésével merültek alá.
Az orosz polgárháborúban a fehér hadsereg ellenőrizte Krím területét. A vörösök 1921-
ben foglalták el. A félsziget szovjet autonóm köztársaság (Krími ASZSZK) és az orosz
föderáció része lett. 1941-ben elfoglalták a németek. 1944. május 18-án vonult be a szovjet
hadsereg, és visszafoglalta a félszigetet. 1941-ben a németeket, 1944-ben pedig a tatárokat
deportálták a félszigetről, valamint az oroszok által is letelepített bolgárokat, örményeket és
görögöket. 1945. február 4–11. között a Krím félszigeten, Jaltában rendezték a szövetséges
nagyhatalmak vezetői találkozóját, a jaltai konferenciának nevezett tanácskozást, ahol a
győztes hatalmak képviselői megrajzolták Közép- és Kelet-Európa háború utáni térképét.
1954. február 19-én Hruscsov kezdeményezésére az 1945-től már mint Krími terület az
orosz föderációból átment az Ukrán SZSZK-ba, amikor a Perejaszlavi Rada összehívásának
300-ik évfordulóját ünnepelték, tehát az eredetileg Oroszországhoz tartozó, és a
hadiflottabázis miatt máig nagyon fontos orosz érdekeltségű Krímet Hruscsov
odaaajándékozta az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságnak – nem tudhatta akkor, hogy jó
fél évszázad múlva nemzetiségi és politikai konfliktusok származnak majd döntéséből.
1991-ben Krími területből Krími ASZSZK-vá alakult, majd 1992. február 26-án Krími
Köztársasággá vált, de Ukrajna része maradt.

3. 3
Ukrajnának Oroszországgal 2010-ben Harkivban kötött szerződése szerint az orosz
Fekete-tengeri Flotta 2042-ig tarthat fenn haditengerészeti támaszpontot Szevasztopolban
és használhatja a parti kikötői infrastruktúrát, valamint a feodoszijai kikötőt.
Teljesen elképzelhetetlen, hogy a mai Oroszország erős vezetője kihagyná a
történelemadta esélyt, visszaszerezni a birodalmi lét fontos bázisát az anarchiába hullott
Ukraj-nától, amelynek bekebelésére és igazgatására szervezi Amerikát és Európát a
nemzetközi monetáris hatalom.
Az ukrán felségterület megsértése, új határvonalak kijelölése, területek elfoglalása és
bekebelezése ma nem jár háborús kockázattal Oroszország számára. Lehet azon vitatkozni,
hogy a többségében oroszok lakta, eredetileg Oroszországhoz tartozó, 1954-ben azonban
Hruscsov által Ukrajnának ajándékozott terület az oroszok vagy az ukránok jussa-e.
Oroszország most kiigazít valamit, amit szovjet korában, a birodalmi biztonság tudatában
Moszkva az ukrán tartomány részeként fogalmazott meg. Nem gondolták, hogy az örökéletű
szovjetvilág nemzetállamokra bomlik, amelyekben a szétáramlott orosz népi elem
kisebbségiként másodrendű polgársorba kerül az úrnép nacionalista passziójában.
Nem lesz tehát orosz–ukrán háború, a vita jelen állapotában „házon belül” folyik, és
amennyiben az ukrajnai oroszok és az ukrajnai oroszbarát ukránok bánralmazást
szenvednének, akkor azok megvédelmezése Oroszország joga és kötelessége. Putyin államfő
kijelentette, amennyiben döntést hozna – a parlament felsőházának felhatalmazása alapján –
orosz katonai erő ukrajnai alkalmazásáról, akkor azt a nemzetközi egyezményekkel teljes
összhangban tenné. Ezt azzal indokolta, hogy Ukrajna törvényes elnöke, Viktor Janukovics
fordult Moszkvához ezzel a kéréssel. A kérelem másolatát az ENSZ Biztonsági Tanácsában
korábban bemutatta Vitalij Csurkin orosz ENSZ-nagykövet.
Putyin azt is közölte, hogy az Ukrajna területi egységének biztosításáról 1994-ben
Budapesten aláírt memorandum nem vonatkozhat a jelenlegi ukrán vezetésre, mivel az –
ahogy szavai szerint Ukrajnában állítják – forradalom útján került hatalomra. Az orosz
államfő azt mondta, egyet kell értenie a Kreml szakértőivel abban, hogy a forradalom révén
Ukrajna területén új állam jön létre. „Ezzel az állammal kapcsolatban semmilyen bennünket
kötelező dokumentumot nem írtunk alá” – szögezte le.
Az orosz államfő megerősítette álláspontját, miszerint Ukrajnában államcsíny, fegyveres
hatalomátvétel történt. Megismételte a Kreml által többször is hangoztatott véleményt,
miszerint továbbra is a február 22-én leváltott Viktor Janukovicsot tartja Ukrajna törvényes
elnökének, a jelenlegi ukrán vezetés pedig törvénytelen úton jutott hatalomra.
Vlagyimir Putyin elismerte, hogy az ukrán nép változásokat akar. Azt mondta,
„megértem azokat az embereket, akik a Majdanon tartózkodnak, és gyökeres változásokat
követelnek […], mert már hozzászoktak, hogy az egyik tolvaj után a másik kerül hatalomra”.
Szükség van a hatalomváltásra, de kizárólag törvényes úton – tette hozzá. Az elnök közölte,
nem tud olyan ukrajnai vezetőt megnevezni, akit most partnerének tekinthetne. „Nincs
államfő, és az országos választásokig nem is lehet” – mondta, és hozzátette, hogy Moszkva
csak azt a választások útján létrejövő hatalmat tekinti törvényesnek, amely nem az erőszak
nyomása alatt jön létre.
Miután az ukrán nyugatos és nacionalista erők felülkerekedtek Nyugat-Ukrajnában és
Kijevben; most már ellenük szervezkednek az orosz szeparatisták és velük szövetséges,

4. 4
homályos eredetű fegyveres erők a Krím-félszigeten – igaz, ezt nem nézik tétlenül az ukrán
és tatár aktivisták sem. A sok helyütt anarchisztikus állapotba került Krím félszigeten orosz
katonai erők rendezkednek be. Krím – nagyszámú orosz (ajkú) lakossága (az egyetlen orosz
többségű ukrán régió), kedvező geopolitikai elhelyezkedése, Oroszországgal való közös és
szimbolikus múltja miatt – kiérdemli az orosz vezetés folyamatos figyelmét, egyben „ideális”
nyomás-gyakorlási tényezővé teszi Ukrajnával szemben.
A félsziget hovatartozása pedig demokratikus döntés kérdése: – Moszkva nem vizsgálja
annak a lehetőségét, hogy a Krím félsziget Oroszország területéhez csatlakozzon, „csak
maguk a lakosok szabad véleménynyilvánítással és biztonságos feltételek között
határozhatják meg és kötelesek meghatározni saját jövőjüket” – jelentette ki Vlagyimir
Putyin.
*
Amerika egyáltalán nem kényes elvetni a legalitás kérdését. A nyugati hatalmaktól
támogatott ukrajnai felforduláson pillanatnyilag felülmaradt parlamenti politikusok csoportját
azonnal tárgyalóképes ukrán vezetőkként vették pártfogásukba.
Kijevbe utazott John Kerry amerikai külügyminiszter, hogy Washington
támogatásáról biztosítsa az új ukrán vezetőket. Barack Obama amerikai elnök a nemzetközi
jog megsértésének nevezte Oroszország ukrajnai akcióit. Felszólította a kongresszust,
hagyjon jóvá segélycsomagot az új ukrajnai hatalom számára.
*
Tárgyalásos megoldásra van szükség, a háború egyetlen alternatívája a tárgyalás –
jelentette ki Orbán Viktor az ukrán válsággal kapcsolatban az Országházban. A
miniszterelnök úgy fogalmazott: „békét akarunk, és nem vért”. A kormányfő kifejtette: a
csütörtöki brüsszeli uniós csúcstalálkozón azt az álláspontot képviseli majd, hogy az Európai
Uniónak azonnal válaszlépést kell tennie az orosz katonai megmozdulásokra, ez azonban
nem lehet katonai természetű, hanem Oroszországnak és az EU-nak tárgyalnia kell. Az uniós
válaszlépésnek „határozottnak, azonnalinak és integrációs természetűnek kell lennie” –
fogalmazott, hozzáfűzve, hogy az erre vonatkozó magyar javaslatot megteszik majd
Brüsszelben. „A háború egyetlen alternatívája a tárgyalás. Mi tárgyalást akarunk, és nem
fegyveres konfliktust. Békét akarunk, és nem vért”.
Magyar érdek, hogy Ukrajna demokratikus állam legyen. „Mi demokratikus Ukrajnát
akarunk (…), amelyben biztonságban és otthon érezhetik magukat Ukrajna állampolgárai,
ideértve a kisebbségekhez tartozó állampolgárokat, tehát a magyarokat is. Ezért a
nyelvtörvény eltörlését Magyarország nem fogadja el, ezt illegitim döntésnek tartjuk, és
ragaszkodunk ahhoz, hogy a magyarokat megillető jogok ne csorbuljanak az ukrán
változások eredményeképpen” – fejtette ki a miniszterelnök.
Megismételte egyúttal korábbi nyilatkozatát, amely szerint Magyarországnak az egész
ukrajnai konfliktusban a magyarországi és a kárpátaljai magyarok biztonsága a legfontosabb.
„Ez az a szempont, ahonnan vizsgáljuk az eseményeket” – mondta, hozzátéve, Martonyi
János külügyminiszter is azért látogatott Kárpátaljára, hogy világossá tegye az ott élő
magyarok előtt: „számíthatnak ránk”.

5. 5
Orbán Viktor végül arra kérte a magyar politikusokat, tartózkodjanak a felelőtlen
nyilatkozatoktól és magatartástól, mert „ez egy éles helyzet”, amikor elsősorban a magyar
érdekek előtérbe helyezésére, hidegvérre és megfontoltságra van szükség.
Martonyi értékelése szerint a közös uniós álláspontot tartalmazó szöveg megfelel
Magyarországnak. Az uniós miniszterek elítélték, hogy Oroszország agressziós
cselekménnyel megsértette Ukrajna szuverenitását és területi épségét. A magyar
külügyminiszter a V4-ek közös álláspontjának fontos elemeként kiemelte, hogy Ukrajna új
kormányát legitimnek kell tekinteni. Kárpátaljai benyomásairól szólva Martonyi elmondta,
hogy a kárpátaljai autonómia gondolata kizárólag Magyarországon merül fel, Kárpátalján
senki nem beszél róla. Megjegyezte, ha a ruszinok felvetnék ennek az autonómiának a
gondolatát, akkor el kellene majd gondolkodni azon, hogy az jó dolog lenne-e a térség
lakosságának mindössze 12 százalékát kitevő magyaroknak. A magyar érdek az –
hangsúlyozta a miniszter –, hogy ne alakuljon ki ruszin–ukrán konfliktus.