Értékeljük át ősi Isteni múltunkat és méltóságteljes jövőt formálhatunk magunknak - ismerjük meg néhány híres külföldi nagyság nemes gondolatát rólunk, Magyarokról, és talán mi magunk is vélekedhetnénk kicsit másként saját magunkról!

1. KÜLFÖLDIEK VÉLEMÉNYE A MAGYAROKRÓL
Összegyőjtötte: Kerkayné Maczky Emese
Amit a magyarság szellemi értékekben a világnak adott, messze kimagaslik
sok nagy nemzet teljesítményei közül is. Elég, ha csak a tudományban és
sportban elért eredményekre utalunk. Itt olvasható néhány idézet, hogyan vé-
lekedtek rólunk az elmúlt századokban a világ kiemelkedı szellemiségei.
THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró:
„A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegıt
tisztelik, a földet dicsıítik, de csupán azt imádják és nevezik Istennek, aki a
világmindenséget teremtette (ez a Teremtı). Neki lovat, ökröket és juhokat
áldoznak, és vannak papjaik, akikrıl azt tartják, hogy megvan bennük a jö-
vendımondás képessége”.
FRUILI BERENGAR (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római
császár (915-924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben:
„Zsolt fejedelmet az Ungrik Isten leszármazottjaként követik és tisztelik.
Gazdagságuk pazar és szembetőnı. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürt-
szóra indul fordul egész serege. Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha meg-
indulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk egyedül-
álló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyızhetetlenek.”
BÖLCS LEO bizánci császár (866-912):
„A magyarok a munkát, a fáradtságot, az égetı meleget, fagyot, a hideget,
minden nélkülözést tőrnek. Szabadságkedvelık és pompakedvelık.”
LOTHARINGIAI REGINO prümi apát ( - 915) Világkrónikájában (908) írta
a magyarokról: „A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhe-
tetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek meg nyilakkal, amelye-
ket olyan ügyesen lınek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet vé-
dekezni... Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgata-
gok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre.”
AHMED IBN RUSZTA perzsa lexikografus és földrajzíró 930 táján írja:
„A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A
magyarok országa bıvelkedik fákban és vizekben. Sok szántóföldjük van...
Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejő emberek, nagy testőek, vagyo-
1

2. nosak és szembetőnıen gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek.
Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak ki-
verve és gyönggyel berakottak.”
EKKEHARD írja a Sankt Gallen-i Évkönyvekben (895-1060): „Nem emlék-
szem, hogy valaha is vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban,
mint a magyarok. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bıséggel adtak...”
Régi bajor krónikából, a Lech-parti vereség után (955) az ebersburgi erıs-
ségbe hurcolt ékességeiktıl megfosztott foglyoktól elvett dolgokról (Szalay
László- Mg. Tört.): „Eberhard gróf kiválogatván magának illetıségét, az
arany nyakláncokból, melyekkel nyakukat ékesítik s az arany csengettyőkbıl,
melyek ruházatjuk alját beszegzik, három font aranyat templomi ékességek
készítésére ajándékozott.”
GARDEZI perzsa író, 1050. körül:
„A magyarok bátrak, jó kinézésőek, és tekintélyesek. Ruházatuk színes se-
lyemszövetbıl készült, fegyverzetük ezüsttel bevont, fényt kedvelık.”
HARTVIK német bencés szerzetes, gyıri püspök, 1088-tól él Magyarorszá-
gon. 1100 körül megírja két elızıleg írt szöveg alapján Szent István király
életrajzát. A Hartvik legenda szerint II. Szilvester pápa „…keresztet küldetett
a királynak, mintegy az apostolság jeleként, így szólván: Én apostoli vagyok,
ı viszont méltán Krisztus apostola, ha Krisztus ennyi népet térített meg álta-
la. Ezért rendelkezésére bízzuk, miként az isteni kegyelem ıt oktatja, az egy-
házaknak s népeiknek mindkét törvény alapján történı igazgatását.”
PRÁGAI KOZMA cseh püspök Könyves Kálmán idején Magyarországon
tartózkodott. 1110-ben írja krónikájában:
„A magyar király/nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmasko-
dó, s a föld bármely királyával képes szembeszállni.”
Lengyel krónikás:
„Kálmán saját korának valamennyi uralkodóját felülmúlta tudományával.”
MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA (1196): „A magyarok becsületesek, ıszin-
ték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet.”
FREISINGI OTTÓ cisztercita szerzetes (1112-1158) osztrák születéső német
2

3. püspök és krónikás 1147-ben mint a második keresztes hadjárat egyik vezetı-
je: „Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy kö-
röskörül erdıségek, hegyek... környékezik... Erdıkben fölötte gazdag, telve
mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús
földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy
pompás Egyiptomnak, - boldog Arábiának lehetne nevezni azt.
Mindenkinek magatartását egyedül a király határozza meg. Mindnyájan úgy
engedelmeskednek a fejedelemnek, hogy nem csak nyílt ellentmondásokkal
fölizgatni, hanem még titkolt suttogással sérteni is bőnnek tartanák... ebben a
nagykiterjedéső országban senki sem mer a királyon kívül pénzt verni, vagy
vámot szedni... Amikor pedig a király akarja vezetni a sereget, akkor mind-
nyájan ellentmondás nélkül egy testben egyesülnek.”
ABU HAMID AL-GARNATI andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó,
földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király udvarában.
Feljegyzései elsısorban a Magyarországon élı, vallásukat szabadon gyakor-
ló, kétféle muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelki vezetıje volt.
A magyar királyságról a következıket írja: „Bátor emberek, megszámolhatat-
lanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s
mindegyikben számtalan erıd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, he-
gyekkel, erdıkkel, kertekkel....
Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike
azoknak az országoknak, ahol a legkönnyebb az élet... A básgird király gyak-
ran pusztítja a bizánci területeket... megverték a bizánci király tizenkét sere-
gét... királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága –
megszámlálhatatlanul sok katonája van, s országának területe húsznapi járó-
földdel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe. Valamennyi nép fél a
támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége... Amikor visszatértem a
szlávok országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy
becsben tartotta a Básgird király levelét, félve tıle.” II. Géza király, aki alig
20 éves ekkor, bölcsességére vall Abu Hamid al-Garnati következı feljegy-
zése: „Amikor (a király) meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a
borivást és megengedtem nekik, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és
négy szabad nıt (feleségnek), akkor azt mondta nekem: Nem ésszerő ez, mert
a bor erısíti a testet, a sok nı viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám
vallás elıírásai nincsenek összhangban a józan ésszel.”
PIERE VIDAL provencei trubadur a XII. században járt Imre királyunk
(1196-1204) udvarában és így írt hazánkról:
3

4. „Hogy felvidítsam életemet, elmentem Magyarországra, a jó Imre királyhoz.
Ott jó hajlékot találtam, becsületes, jólelkő barátokat és szolgákat.”
BERNARDUS I AYGLIER (1216-1282) francia születéső Monte Cassino-I
apát (1263-1282) 1269-ben írja: „A magyar király hatalmas, amikor megin-
dítja seregeit, északon, keleten mozdulni senki nem mer.”
DANTE ALIGHIERI (1265-1321) a legnagyobb olasz költı, az irodalmi
olasz nyelv megalkotója, az Árpád-házi királyok utáni trónöröklési harcoktól
sújtott Magyarországra küldött üzenete: „Ó, boldog Magyarország, ne engedd
tovább gyötreni magad!”
Dante mondta hazánkról: „Magyarország a Szentek Paradicsoma”.
CARDAILHAC JÁNOS alexandriai pátriárka így jellemezte Nagy Lajos ma-
gyar királyt (1342-1382), akit személyesen ismert: „Isten a tanúm, hogy nem
ismerek oly nagy és hatalmas uralkodót, aki oly alázatosan és szerényen vi-
selkednék, és becsülete megsértése nélkül annyira óhajtaná a közbékét és
nyugalmat.”
II. MURAD szultán (1404-1451) kijelentette:
„Aki elfoglalja Magyarországot, az ura az egész világnak.”
A Német-Római császár kancellárja írja 1444-ben:
„Nagy hatalma van Magyarországnak és nagy az ereje, de ahhoz, hogy a tö-
rököt Európából kiőzhessék, sokkal nagyobbra lenne szükség.”
ENEA SILVIO PICCOLOMINI (1405-1464) a késıbbi II. Pius pápa 1444-
ben levélben írja Széchy Dénes esztergomi érsek primásnak (1440-1465):
„Minden joguk megvan a magyaroknak visszakövetelni a koronát, mert a
magyar királyság archiregnum.”
(Archiregnum fıkirályságot, ıskirályságot jelent)
V. MIKLÓS pápa 1449-ben, III. CALLIXTUS pápa 1455-ben
„A Kereszténység védı pajzsa” címmel tüntette ki Magyarországot.
II. PIUS pápa (1458-1464) Hunyadi János seregének világjelentıségő nán-
dorfehérvári diadala után (1456) írja III. Frigyes császárhoz küldött levelé-
ben: „Magyarország a kereszténység pajzsa és a nyugati civilizáció védıje.”
4

5. ANTONIO BONFINI (1425-1502) olasz humanista: „Az írók a kegyetlenség
minden nemét ráfogják a magyarokra, kivéve mindkét nem szemérmének
megfertıztetését, melyet otthon úgy, mint a táborban kerülték.”
MARZIO GALEOTTO (1427-1497) olasz humanista és történetíró Mátyás
király udvarának étkezési szokásairól írja: „A királyi asztalra kerülı étkek
sora bı és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mond-
ják Magyarországot égaljuk minden állat és növényfajtájában, és valóságos
Kánaánnak festik, melybıl minden bıségesen tellett az udvari konyhára. A
kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még
Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz
zsemlekenyérre.” Galeotto szerint más országokban teljesen ismeretlen hal-
fajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyet-
len folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. (A menny hal és a csu-
ka voltak a legkedveltebbek.) Külföldrıl idekerült írók a magyar borokat ál-
talában, Mátyás borait pedig különösen kitőnınek találják, s mint külföldön
szokatlan dolgot említik meg, hogy a király és a fıurak egyaránt sokféle bort
fogyasztanak evés közben.
MARZIO GALEOTTO (1427-1497) és ANTONIO BONFINI (1425-1502)
olasz humanisták mindketten azt írják Magyarországról, hogy Európa népei
mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévı gazdag-
ságot, ezért győlölet veszi ıket körbe. Magyarországon a leggazdagabb a
föld, bı a hal-áldás, nagymennyiségő a kenyérgabona, a bor pedig kiváló.
JEAN LEMAIRE DE BELGES (1473-1525) francia /vallon/ író 1511-ben
írja: „Magyarország a kereszténység védıbástyája.”
ROBERT JOHNSON (angol) 1616-ban: „Ez az egy királyság többet tett az
ottomán ambíciók csökkentésére és az ottomán szerencse megakasztására,
mint a többi összes keresztény államok együttvéve.”
SAVOYAI JENİ (Eugene de Savoie-Carignan) herceg (1663-1736) francia
születéső osztrák hadvezér és államférfi, a magyarokról: „Ha gyıznek, az a
mi gyızelmünk – Európáé – ha vesztenek, az az ı szerencsétlenségük.”
MILTON JOHN (1608-1674), az Elveszett Paradicsom szerzıje: „Büszke
vagyok arra, hogy Magyarország és Anglia között kulturális kapcsolat van.”
MONTAGU MÁRIA, (Wortley angol követ felesége) írta 1717-ben:
5

6. „A magyar hölgyek sokkal szebbek, mint az ausztriaiak, s az összes bécsi
szépségek Magyarországból kerültek ki”.
CHARLES-LOUIS MONTESQIEU (1689-1755), francia filozófus:
„A magyar híres szabadságszeretetérıl, nemes és nagylelkő jellemérıl, hısi
bátorságáról. Vendégszeretetének legendás híre van.”
CHARLES MAURICE TALLEYRAND-PÉRIGORD gróf (1754-1838)
francia államférfi, diplomata mondta Napóleonnak:
„Felség! Régi szokásuk a magyaroknak, hogy felnéznek nagyjaikra és büsz-
kék múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz.”
NAPOLÉON BONAPARTE (1769-1821) hadvezér, politikus, francia császár
olasz nemesi családból származó, korzikai születéső francia 1809-ben írta
hozzánk magyarokhoz intézett kiáltványában a gyıri csata elıtt: „Dicsı
származástok régiségével méltán büszkélkedhettek...”
JULES MICHELET (1798-1874) francia történész: „A magyar nemzet a hı-
siesség, a lelki nagyság és a méltóság arisztokráciája. Mikor fogjuk adóssá-
gunkat ez áldott nemzet iránt leróni, mely a Nyugatot megmentette? Vajha a
francia történetírás leróhatná már egyszer hálájának adóját a magyarsággal, a
nemzetek hısével szemben. E nemzet hısi példájával felemel és megnemesít
minket. A magyar hısiesség magas erkölcs megnyilatkozása.”
VICTOR HUGO (1802-1885) francia költı, író:
„Magyarország a hısök nemzete, Németország az erényt, Franciaország a
szabadságot, Olaszország a dicsıséget képviseli a nemzetek sorában. Ma-
gyarország a hısiesség megtestesülése.”
„Magyarország nem halt meg és nem halhat meg. Ez a kiváló nemzet majd
kitör sírjából ahová az önkény fektette.”
G. HERRING angol utazó 1838-ban kiadott útirajzában írja:
„Magyarország gátja volt a török terjeszkedésnek, bölcsıje az alkotmányos
szabadságnak és a vallási türelemnek.”
EDUARD SAYOUS (1842-1898) francia történész: „A nyugati nemzeteknek
hálával kell elismerniük azokat a szolgáltatásokat, amelyeket Magyarország
tett a civilizációnak, elıször, amikor testével vetett gátat a barbarizmusnak,
majd midın tántoríthatatlan bátorsággal ragaszkodott szabadságához.”
6

7. SAINT RENÉ TAILLANDIER (1817-1879) francia író, kritikus: „A magyar
nemzet nem pusztulhat el, s ha sírba tennék is, elıbb-utóbb fel fog támadni.”
R. BACKWILL angol politikai író írja 1841-ben:
„Magyarország foglalja vissza helyét a nemzetek között, és legyen az, ami
régente volt: Európa legbüszkébb védıbástyája.”
OTTO VON BISMARCK német kancellár (1815-1898):
„Különös nép a magyar, de nekem nagyon tetszik.”
HENRIK JOHANN IBSEN (1828-1906) norvég költı, drámaíró, színházi
rendezı és igazgató 1849-ben, a bukott szabadságharc után, írja „Magyaror-
szághoz” címő versében:
„…De a rabság éje múltán hajnalpír fut égre újból,
s szabadságért holt hıseid fölkelnek halottaikból,
csatlakoznak hozzájuk, kik a Visztula mentén vesztek,
s hozzájuk, kik vérpadokon német földön elvéreztek.
És midın a trónok ellen fölkel a fiak haragja
ıszi orkánként, s leomlik a zsarnokság ısalapja, -
büszke harci jelszavaként, magyar, neved dörgi akkor
hıseidnek tisztelegve a gyızelmes ifjú hadsor.”
THEODORE ROOSEVELT (1858-1919), az Egyesült Államok elnöke,
1910-ben Magyarországon tett látogatásakor kijelentette:
„Az egész civilizált világ adósa Magyarországnak az ı múltjáért.”
ELISÉE RECLUS (1830-1905) francia földrajztudós:
„Magyarország rendkívüli elınye, hogy szoros értelemben vett földrajzi egy-
ség. A magyar királyság földrajzi szempontból Európa egyik legösszefüg-
gıbb területe. Bármint alakuljon is a közép-európai államok sorsa, bizonyos,
hogy a magyarság mindig a legjelentékenyebb szerepet fogja játszani a Kár-
pátok által körülvett óriási arénában.”
PAUL TOPINARD (1830-1911) francia antropológus, 1881-ben kiadott elsı
antropológiai kézikönyvében írja: „Mai napság a mőveltebb magyar családok
arcvonásai a legszebbek közé tartoznak egész Európában. A közepesnél va-
lamivel nagyobb termető, szabályos arcvonásúak, barnás vagy fehéres bır-
színőek, barna hajúak és szemőek,... antropológiai szempontból az eddigi
adatok a finnekkel való rokonság ellen tanúskodnak...”
7

8. HANS NORMAN 1883: „Magyarország összes népei közül kitőnnek az igazi
magyarok... jó alkatú, kemény izomzatú emberek, nemesek, mintegy már-
ványból faragottak... szemeik tüzesek”.
RENÉ GROUSSET (1885-1952) francia történész, szakterülete Ázsia és a
Kelet: „Magyarország Európa elıırse volt Ázsia felé. Árpád országának a
kereszténység felvétele óta az volt a szerepe, hogy megállítsa a Kárpátoknál,
vagy a Dunánál a mongol hódítókat. S az ı hısies ellenállása kényszerítette
megállásra a törököt.”
Szent PIO született FRENCESCO FORGIONE (1887-1968) olasz kapucinus
szerzetes jövendölése: „Magyarország egy olyan kalitka, amelybıl egyszer
még egy gyönyörő madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de
egész Európában páratlan dicsıségben lesz részük. Irigylem a magyarokat,
mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van
olyan nagyhatalmú ırangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne
erısebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
LEON TAPIER: „Európa nem ismerte fel idejében a szolidaritás fontosságát
Magyarországgal szemben, melyre a török ellen folytatott háborúk teljes sú-
lya nehezedett. A magyar nemesség a kereszténység lovagja szerepét töltötte
be. A 12-15. századokban Magyarország bebizonyította, hogy azonos szinten
áll Európa nagy államaival.”
VAUTIER francia politikus a 20. század elején írja: „Magyarország múltja
fényes, de a jövı még dicsıbb sorsot tart fenn számára. E jobb sorsra érde-
mes nemzetet Ausztria úgyszólván elfalazta Európától, hogy egyrészt annál
szabadabban kizsákmányolhassa, másrészt, hogy a külföld a függetlenség
után sóvárgó magyarság panaszait meg nem hallhassa.”
VENANCE PAYOT (1826-1902) francia természettudós: „Magyarország
csodálatra méltó földrajzi egység, amelynek egyes részei összhangzatosan
egymásra vannak utalva, és nem szakíthatók el az egész sérelme nélkül.”
GABRIELE D'ANNUNZIO (1863-1938) olasz költı 1926-ban:
„Mindaddig, amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Duna-
medence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború igazi megcson-
kítottja Magyarország.”
8

9. ARCHIBALD CARY COOLIDGE professzor (1866-1928), aki politikailag
és történelmileg jól ismerte Közép-Európát, 1919, január 19-én Woodrow
Wilson amerikai elnöknek jelentve javasolta – a Trianoni békeparanccsal
kapcsolatban – Magyarország gazdasági egységének megtartását, ellenezve
Erdély elszakítását: „Egy ezer éves egységes országra erıszakolni, elfogad-
tatni ilyen elrendezést, mint véglegest, a jövıt győlöletre, harcra és viszályra
kárhoztatná, valószínősítené egy katonai jellegő konfrontáció létrejöttét be-
látható idın belül.” (Javaslatát a konferencia nem fogadta el.)
GUGLIELMO FERRERO (1871-1942) olasz történetíró: „Magyarország
ezeréves állam, történelmi és földrajzi egység, évszázadok által összefor-
rasztva, és belsı vonzóerık által összetartva, amit sem fegyver, sem toll má-
ról holnapra föl nem bonthat.”
JAMES LOUIS GARVIN (1868-1947) angol újságíró a trianoni békepa-
ranccsal kapcsolatban írta 1925-ben: „Valamennyi legyızött nép közül a te-
hetséges, felsıbbséges magyar népnek jutott a leggonoszabb sors.”
LORD SYDENHAM, az angol felsıház tagja 1927-ben kiadott könyvében
írja: „A legélénkebb részvéttel nézem ezt a dicsıséges múltú büszke népet,
amely most a kisantant jól felfegyverzett népeinek győrőjébe van bezárva.”
LORD ROTHERMERE (1868-1940) 1927. június 27-én a Daily Mailben ír-
ja: „Az új európai határok igazságtalansága állandó veszedelme Európa béké-
jének, és azok a kezek, amelyek a mai politikai helyzetet létrehozták, a jövı
háború magvait hintették el.”
JEAN COCTEAU (1882-1963) francia költı, festı, akrobata, zenekritikus,
színész írta: „Hommage dés počtes français aux počtes hongrois” címő köny-
vében (1957?): „Drága Magyarok ti csillagok az égitestek között – s mind-
annyian költık a tett tragikus lírája által.”
ALBERT CAMUS (1913-1960) francia Nobel díjas író 1957. október 23-án
tartott beszédébıl részlet: „A magyarok vére. Nem tartozom azok közé, akik
azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon, bevesse magát egy el-
tiprásra ítélt felkelésbe – a nyugati világ szemeláttára, amely nem takarékos-
kodnék sem tapssal sem keresztényi könnyel, hanem hazamenne, felvenné
házi papucsát, mint a futball szurkolók a vasárnapi kupamérkızés után.
Túl sok a halott már a stadionban, s az ember csak saját vérével
9

10. gavalléroskodhat. A magyar vér oly nagy értéke Európának és a szabadság-
nak, hogy óvnunk kell minden cseppjét…
A szabadság mai évfordulóján szívembıl kívánom, hogy a magyar nép néma
ellenállása megmaradjon, erısödjön és a mindenünnen támadó kiáltásnak
visszhangjával elérje a nemzetközi közvélemény egyhangú bojkottját az el-
nyomókkal szemben.
És ha ez a közvélemény nagyon is erıtlen és önzı ahhoz, hogy igazságot
szolgáltasson egy vértanú népnek, ha a mi hangunk túlságosan gyenge, kívá-
nom, hogy a magyar ellenállás megmaradjon addig a pillanatig, amíg keleten
az ellenforradalmi állam mindenütt összeomlik ellentmondásainak és hazug-
ságainak súlya alatt.
A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazsá-
gért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendıben. Ahhoz, hogy
ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömı, szemét eltakaró nyugati tár-
sadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már al-
vad az emlékezetben.
A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz,
ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és
soha, sehol, - még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.
Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. De meg kell kísérelnünk,
feledve vitáinkat, revideálva tévedéseinket, megsokszorozva erıfeszítésein-
ket, szolidaritásunkat egy végre egyesülı Európában…
A magyar munkások és értelmiségiek, akik mellett annyi tehetetlen bánattal
állunk ma, tudják mindezt, s ık azok, akik mindennek mélyebb értelmét ve-
lünk megértették. Ezért, ha szerencsétlenségükben osztoztunk, - miénk a re-
ményük is. Nyomorúságuk, láncaik és számőzottségük ellenére királyi örök-
séget hagytak ránk, melyet ki kell érdemelnünk: a szabadságot, amelyet ık
nem nyertek el, de egyetlen nap alatt visszaadták nekünk!”
RAMON CUÉ ROMANO (1914-2001) spanyol jezsuita pap 1957-ben ki-
adott egy verses kötetet „Sangre de Hungaria” (Magyarország vére) címmel.
Itt olvasható egyik megrázó verse:
Magadra hagytunk Tégedet
Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívérıl letéptek rıt kezek.
10

11. Keresztútján a mővelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet.
Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat – mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki elıre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.
Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli ıserdık megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk ıre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.
Bővölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végsı pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyő lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bőnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hıs fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták “enyém”,
Hogy anyjukat is úgy hívták “enyém”,
Hogy lányukat is úgy karták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
11

12. „enyém”-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet!
Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemő hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon…
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
– „Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!” -
És üldözni fog majd e bőnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bőneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében elıttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet.
(A magyarság, a bukott forradalmak és szabadságharcok népe ezer esztendın
át egyedül s magára hagyottan nemcsak hazáját védte testével és életével, ha-
nem Európát is. 1956 után a világ lelkiismeretének hangján a fegyvertelen
költık hajtottak fejet az elnyomottak, a bebörtönözöttek, a halottak elıtt s
12

13. mondták: Gloria Victis, dicsıség a legyızötteknek, kik gyızhetetlenek.)
ISMAIL GALAAL (1914-1980) szomál (Afrika) költı 1962-ben arról szá-
mol be, hogy Kelet-Afrika pusztáin tevekaravánok tábortüzeinél a magyar
szabadságharcról énekelnek olyan törzsek, melyek Európáról sem hallottak.
HANS KUITERT holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-
én jelent meg a „De Telegraaf”-ban: „A nacionalizmus gyakran ellenérzést
vált ki a világban: másokkal szembeni felsıbbrendőség érzését sejteti s olyan
kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és - néhány
palesztin számára - Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más termé-
szető, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön.
A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató
szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni
Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars s a magyarok olyanok,
mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns
tudósok, akik Nobel díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha
igaz a mese – az emberiség krémje.
Isaac Asimov egy óvatlan pillanatban ezt mondta róluk: „Az a szóbeszéd jár-
ja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magya-
rok.” Voltak, akik még ennél is messzebbre mentek, s azt állították, hogy a
földöntúliak már valóban köztünk élnek, csak magyaroknak mondják magu-
kat... Az Európai Unió elıre látása tehát, úgy tőnik, messze túlszárnyalta akár
az ifjabb Bush, akár Putyin legmerészebb álmait. Az EU ugyanis Magyaror-
szággal nem egy más államokkal körbevett sztyeppés országocskát hívott az
európai népek nyikorgó szövetségének sorába, hanem egyenest a földöntúliak
országát. Mert mi más is lehetne a magyar lelemény magyarázata, mint hogy
a magyarok olyan briliáns elmék leszármazottai, akik a Marsról érkeztek?
Csak így eshetett meg, hogy ık adták az emberiségnek az internetet, a com-
puter nyelvet, a modern repülıket, az atomfegyvereket és egyéb találmányo-
kat. Én személy szerint nagy rokonszenvvel figyelem ezt a fajta ártatlan naci-
onalizmust, hisz nem akar más országokat meghódítani, nem vezet tömegsír-
okhoz és az ENSZ Büntetı Törvényszéke elé kerülı vádakhoz. Csak arról
szól, hogy hinnünk kell magunkban – még ha olykor azt gondolják is rólunk,
s olykor mi magunk is akképp vélekedünk, hogy talán a Marsról jövünk.”
ENRICO FERMI olasz atomfizikus (1901-1954)
Amikor Fermit megkérdezték, hogy hisz-e az őrlakókban, azt válaszolta:
„Már itt vannak… magyaroknak nevezik ıket!”
13

14. ISAAC ASIMOV (1920-1992) orosz születéső amerikai biokémia professzor,
író (Science Fiction), történész, humorista: „Az a szóbeszéd járja Ameriká-
ban, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.”
HELMUT KOHL (1930-) német konzervatív politikus, kancellár 1982-1998-
ig: „A legnagyobb csapást a nemzetközi kommunizmusra a magyarok mérték
és a berlini falból az elsı követ a magyar hısiesség ütötte ki.”
ZBIGNIEW KAZIMIERZ BRZEZINSZKI (1928- ) amerikai nemzetbizton-
sági tanácsadó a 70-es években leírta: „Aki a világ fölötti uralmat meg akarja
szerezni, annak el kell foglalnia a Föld szívét. Aki elfoglalta a Föld szívét, az
birtokba vette Európát. Aki birtokba vette Európát, az ura az egész világnak.”
(A Nasa kiadásában megjelent Gaia elmélet címő munka azt írja, hogy Föl-
dünk élılény, melynek a szív csakrája a Kárpát-medencében található. A
Föld 7 energetikai központja közül a Pilisben található a Föld szívcsakrája.)
XIV. DALAI LÁMA TENZIN GYATSO született LHAMO DÖNDRUB
(1935- ) az 1980-as évek második felében kinyilatkozta, hogy
„a Földön a magyaroknak energiaközpontot védı szerepük van.”
2006. október 11-én Prágában a Dalai Láma üzente a magyaroknak:
„Magyarok! Bár népük nagy múltra tekint vissza, a szabadság és a demokrá-
cia terén még fiatalnak számítanak. A lehetıség mindazon által eljött az
Önök számára, hogy kibontakoztassák képességeiket és megmutassák a vi-
lágnak szellemüket, kezdeményezı képességüket. Ehhez azonban az önbiza-
lom elengedhetetlen. Éppen ezért akármilyen nehéz is, bármilyen akadállyal,
nehézséggel néznek szembe, nem szabad, hogy elveszítsék a reményt és az
elhivatottságukat. Bizakodónak kell maradniuk! Egy tibeti mondás úgy tartja:
9 kudarc 9 próbálkozást jelent. Biztos vagyok abban, hogy egy ilyen nagy
múltú nemzet fényes jövı elıtt áll. Kérem dolgozzanak továbbra is kemé-
nyen és távlatokban gondolkodjanak! Tartsák szem elıtt azokat a nemes cé-
lokat, amelyek a közös érdekeket szolgálják. Az emberek sokszor – és ez a
politikusokra különösen igaz – elvesznek az apró részletekben. Ez nem he-
lyes. Gondolkodjanak távlatokban! Ez az én tanácsom. Köszönöm.”
Nepáli papok 2005-ben kijelentették, hogy mindennap imádkoztak a Földért.
„Most vajúdik a Föld és a Kárpát-medencében szüli a jövıt.”
TANPAI RINPOCE a nepáli Fehér Király kolostor vezetı lámája magyaror-
szági tartózkodása idején (2007) így szólt a magyarokhoz: „Önök, magyarok
14

15. elképzelni sem tudják, milyen büszkék lehetnek nemzetükre, magyarságukra.
Mi biztosan tudjuk, hogy a világ szellemi, lelki és spirituális megújhodása az
Önök országából fog elindulni. A világ szívcsakrája az Önök országában, a
Pilisben található. Ez a spirituális megújhodás már megindult Önöknél!”
JOACHIM MEISNER (1933- ) bíboros, 1989-tıl kölni érsek, Budapesten,
2009. augusztus 20-án mondta szentbeszédében: „Európának szüksége van
Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerısö-
dött népre, amely soha nem hagyta magát legyızni… Szent István államfel-
fogásában soha nem tudott az a nyugat európai abszolutizmus kialakulni,
ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. İ országát Mária oltalmába
ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy ı csak gondozója és nem tulajdono-
sa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézıre bíztak. Ha ez a fajta ál-
lamfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai
Kontinens sok szenvedéstıl és nélkülözéstıl menekült volna . Szent István
királyi házába vette Máriát. İ és honfitársai pedig Mária testvérei és Jézus
tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely
nem veszett el soha.”
És végül két nagy magyar véleménye:
ZRÍNYI MIKLÓS (1620-1664):
„Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.”
PETİFI SÁNDOR (1823-1849):
„Európa színpadán mi is játszottunk, s nem volt a miénk a legkisebb szerep.”
15