A Zsongorkő Baráti Körről

1. A Zsongorkő Baráti Körről…
Egyesületünk 28 éve – 1992-ben alakult. Mennyi is ez az idő? Mondják, kb.
ennyi év kell, hogy egy diófa igazán teremjen. Emberi léptékben – egy
emberöltőnyi. Átélve- szinte elröppenő „pár”év.
Hogy az elején kezdjük és hogy egy kicsit történelmi távlatba (miért is ne, sok
éve történt) helyezzük, 1990-es évek elején a rendszerváltozás, óriási
társadalmi változásokat hozó időszakát éltük, melyek a települések életébe is
nagy átalakulásokat hoztak. Így történt Kővágószőlősön is. A tanácsi rendszer
megszűntével létrejött önkormányzatiság megalakulása sok buktatóval járt,
úgymond bele kellett tanulni. Az ismeretek hiánya miatt sokaknak beletörött a
bicskája.
Ekkor a változást akarók alig egy tucatnyian, kihasználva az új, civil csoportok
számára is biztosított demokratikus lehetőséget, megalakították a Zsongorkő
Baráti Kör egyesületet. Ennek elsődleges célja volt a lakosság többségi
véleményének hangot adva - a közösségi élet megreformálásával, közügyek
demokratikusabb mederbe terelésével és a lakosság hiteles tájékoztatásával
alternatívát adni a közelgő választásokra.
A Baráti Kör, a polgárok korrekt tájékoztatása érdekében létrehozta saját
havilapját a Szőlősi Hírek-et, mely újság biztosította az egyesület számára a
cenzúra nélküli (akkoriban ilyen módszerrel is próbálkoztak!) szabad
véleménynyilvánítást. A lapot egy ideig a posta is terjesztette, később a
nyugdíjas klub önkéntesei által jutott a lakossághoz.

2. Az egyesületnek 1994-ben már 76 tagja volt, a tagsági díj jelképes, 20 Ft volt.
Ez nem sokra volt elég, a komolyabb, működéshez szükséges összegekhez
pályázatok útján jutottunk. Ezekből merítve az anyagiakat, a hiányzó részt nagy
lelkesedéssel pótolva - közösségi munkánkkal segítettük egy élhetőbb lakóhely
kialakítását, a hagyományok ápolását, természeti és épített környezet
megóvását. Szélesítve társadalmi bázisunkat életre hívtuk a nyugdíjas klubot.
A Zsongorkő Baráti Kört, látva a közélet rendbetételére fordított kezdeti
erőfeszítéseit, településünkön szívesen fogadták. A fenti közösségi munkáikkal
nagyban hozzájárultunk a falu fejlődéséhez és a 94-es választáson induló Baráti
Kör jelöltjei programjának is fő eleme, amivel jól szerepeltek, a településről az
uránbánya miatt, alkotott kedvezőtlen kép megváltoztatása volt. Az
önkormányzatban betöltött szerepe és a tagságunk nagy részének urános
háttere, hamar az akkor már végnapjait élő bányászat problémái felé terelte
figyelmet. Így kiemelt feladat volt a kezdetektől, az uránbányászati
tevékenységből adódó, lakókörnyezetünk környezetszennyezési problémája.
Érdekes szituáció volt ez abban az időben. Új dolog! Ugyanis az uránbánya a
rendszerváltozásig tabu volt. A lakosságnál igény volt, az eddig talán szőnyeg
alá söpört problémák megismerésére. Élni akartak és tudtak demokratikus
jogaikkal, és ebben jó partnerre leltek a tenni akaró új testületben, aminek a
Zsongorkő Baráti Kör volt a bázisa és az akkor még működő uránbánya
bányászai jól tudták képviselni a választóik érdekét, Varga Géza vezetésével.
Mint az évtizedes bányász múltjukból adódóan tudták hol szorít a cipő, és mint
a falu vezetői tudták mikor kell jó megállapodásokat kötni.

3. (megjegyzés: „hősi időszak” volt ez, minden átalakulóban volt. A 90-es évek
derekán a sugárzási szintek „beállítása” – a rekultiváció nagy feladata – az
évtized végén a bánya megszűnéséből kár minimalizálás történései. Módomban
állt ezen írás összeállítása során azoknak az éveknek eseményeit a Dunántúli
Napló számos, Zsongorkő Baráti Körről és Kővágószőlősről szóló cikkekből,
persze az akkori „független” újságírás egy sajátos szemszögéből, megismerni.
Mondhatom embert próbáló évek voltak…)
Legjelentősebb támogatás az Autonómia alapítványtól érkezett az ércszállítás
által érintett közutak – árkok sugárszennyezettségének mérésére. A kapott
pályázati pénzből lehetővé vált, a független veszprémi Radiológiai Szervezettől
megrendelni az uránbányászat utáni állapotok felmérését. A rekultivált
területek, érintett utak, árkok, lakóházak, középületek, kutak vizének radon
sugárzási szintjét vizsgálták. A mérési eredményeket a Mecsekurán
Ércbányászati Kft. elfogadta. A rekultivációs talajcserét (több mint 100
teherautónyi föld + takarás), bár üzemi területen kívül volt, elvégezve valóra
váltva ezzel lakossági kezdeményezésünket. Kérésre a veszprémi egyetem,
további radiológiai méréseket végzett a településen és a természeti
környezetünkben. A rekultivációs munkálatok után végzett mérések elfogadható
értékeket mutattak. A Baráti kör ebben a témában végzett tevékenysége
nagymértékben hozzájárult a település köznyugalmának
helyreállításához.
Első teendőink közül kézenfekvő volt a tanácsi időkben is már létező
faluszépítő mozgalom újbóli felkarolása. Csak az itt levő régi tagok a
megmondhatói, hogy mennyi órát töltöttünk pl. a virágtartók beszerzésére –

4. virágok nevelésére, kihelyezésére, majd rendszeres öntözésére. Nincs idő
mindent felsorolni, de sokat tettünk a faluért, ne feledkezzenek meg erről a
hőskorról a mai fiatalok sem, akkor amikor, sajnos, most hogy fogytán az ifjonti
hév, kevesebb a vállalás. A ZSBK az elszegényedés elleni küzdelemre is
figyelmet fordított (pl. kecske tenyészállatok kihelyezése, ruhaosztás), továbbá
faültetésre, faluszépítésre, a templom díszkivilágítására, környezetének
rendbetételére.
A „templom-temető” projekt. 1994-ben a Sándor Tibor ötletére és a
ZSBK által megszervezett közadakozásból, több mint 200 év után,
toronyórát kapott a település Árpád-kori temploma, amit ekkor csak a helyére
emeltek, de működőképessé tételéhez szükséges technika beszerelésére több
pénz kellett. Létrehoztuk a „Kővágószőlősért Alapítvány”- t, melynek
tevékenysége és pályázati alapok, területünkön működő nagyobb cégek, MÉV,
FEKORÁL stb. segítsége és a helyi iparosok munkája nyomán időt állóan
megszépült a templom –temető központi területe (lélekharang, múlt századi
sírkövek ölelésében felállított, Árpád fejedelem emlékét őrző, millenniumi
kopjafa) ÉS! Mayer Mihály megyéspüspök felszentelhette templomunk, most
már működő toronyóráját (megj. a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány
szervezésében, a 2000-es évek eleje óta, naponta kétszer, az egykori
műszakváltás időpontjában, a többi volt bányásztelepüléshez
hasonlóan, harangjáték tiszteleg a bányászok emléke előtt). A
bányászaink egészségi állapotának javítására, a helyi orvosi rendelő számára
fizikoterápiás eszközök megvásárlására is sor kerülhetett. Ezek olyan

5. kezdeményezések voltak, melyek rövid időn belül mellénk állították a
helybéliek, a vállalkozók és cégek többségét.
Szívügyünk a kővágószőlősi Uránbányászati Múzeum – az 1993-ban
megszűnő Mária u.-i (volt Déryné u.) Bányászati Múzeum, ércbányászattal
foglalkozó anyagának nagyobbik hányada, az 1997-ben a (régi szőlősi iskolánál)
az önkormányzat által létrehozott Uránbányászati Múzeumba került. A
Zsongorkő Baráti Kör már a kezdetektől nagy figyelmet fordított a létesítményre
és a gyűjteményére. Utóbbi időben a Baráti Kör egyedüliként - aki törődik az
objektummal, - gyakori vendéglátója és tárlatvezetője az értékes kiállított
eszközökre kíváncsi vendégeknek. Érdeklődve hallgatják Varga Géza (utóbbi
években ő a tárlatvezető) megtapasztalt történeteit a bányászéletről. Évente
kétszer, az udvaron álló bányászemlékmű koszorúzásakor, a régi és akár új,
utódszervezeteknél működő vezetők, körbejárják a vitrineket – fejcsóválva
megállapítják, hogy bizony jobb körülményeket érdemelne! (IGEN!!!)- Majd
egy-két, „megkéneeztoldani” – „kárérte” mondat után minden marad a régiben
– hát ennyire érdektelen dolog ez? Sajnos igen…
NyMTIT -- 1996-ban a Zsongorkő Baráti Kör kezdeményezésére, hat település
(Bakonya, Boda, Cserkút, Hetvehely, Kővágószőlős, Kővágótöttős) részvételével,
alakult meg Kővágószőlősön a NYUGAT-MECSEKI TÁRSADALMI
INFORMÁCIÓS TÁRSULÁS (későbbi NyMTIT) és nyílott meg a tájékoztatást
végző iroda is, melyet a szerződés szerint a mai napig működtetünk. A
Zsongorkő Baráti Kör, mint ötletgazdája és létrehozója az első formációnak, a
későbbiekben szerepet kapott a társulás ellenőrző bizottságában is.

6. Megalakulása óta működtetjük a tájékoztató irodát, majd’ 20 évig adtunk helyet
havilapunkban (Szőlősi Hírek) az NyMTIT híreinek. A Társulás 1996 - óta
szolgáltat-tájékoztat, a nagyaktivitású radioaktív hulladék tárolóval kapcsolatos
kutatásokról. Az RHK Nonprofit Kft., - a kutatási tevékenységével összefüggő
munkálatokról való objektív tájékoztatás részeként - és a Baráti Kör az elmúlt
években számos felnőttek és iskolások részére szervezett szakmai kirándulást
(Paks, Bátaapáti, Püspökszilágy), melyeken megismerhettük az atomhulladék
elhelyezésének módját, távolabbi feladatait. Állandó résztvevői vagyunk az idén
a több mint 15 éves bodai Tájolónapnak is.
Kulturális jellegű eseményekről szólva, már a kezdetektől kapcsoltban voltunk
különböző civil és zöld szervezetekkel (pl. Dunántúli Környezetvédelmi
Szövetségnek is tagjai voltunk). Többször szerveztünk pl. fórumot is, független
szakértők, zöld szervezetek, a MÉV vezetők között az ércbányászat környezeti
hatásairól (ami központi téma volt, akkoriban). Állandó résztvevői voltunk és
vagyunk ma is, az önkormányzat által szervezett közösségi programoknak,
ünnepélyeknek, falunapoknak, faluszépítő akcióknak.
A kultúrával kapcsolatos események sorából ki kell emelni a Zsongorkő
Baráti Kör és a Medgyessy Ferenc Művészeti Műhely együttműködését.
A kezdetekben, dr. Pandur József - napjainkban már Stirling Zsolt, vezette pécsi
amatőr festőművészek számára idén (2019-ben) 23-ik alkalommal szerveztük
meg és biztosítottuk részükre Szőlősön a nyugodt alkotómunka lehetőségét. Az
egyhetes tábor alatt 10 - 15 főt látunk vendégül. Munkájuk során szoros baráti
kapcsolat alakult ki az alkotók és a település lakói között . A Medgyessy F.
Művészeti Műhely alkotócsoportjának műveiből készült kiállítás ünnepi

7. megnyitója, már több mint két évtizede tartozik az aug. 20-i ünnepségsorozat
és egyben a Baráti Kör kiemelt eseményei közé. A festők egyéb évközi
rendezvényeinken is részt vesznek - jelenlétük, művészeti tevékenységük
beágyazódott közösségünk kulturális életébe, főleg szőlősi témájú alkotásaik
sora díszíti intézményeinket, otthonainkat…
Meg kell említenem a Zsongorkő Baráti Kör évente szervezett kirándulásokat is,
kezdetekkor még az információs társulás településeiről is jöttek és más civil
szervetek tagjai és érdeklődő szőlősiek is rendszeresen részt vehettek.
Tagságunk jól végzett munkájának jutalmaként, a korábban bővebb, ma
szűkösebb anyagi lehetőségeinket okosan beosztva sokfelé jártunk országon
belül és külföldön is. Mi mindig is fontosnak tartottuk, tartjuk a kirándulásokon
szerzett pozitív élményeken túl, a rendezvény közösséget összekovácsoló erejét
is. Vannak persze olyanok is, kik pénzpazarlásnak tartják, ők nyilván
elfelejtették azt a baráti, közösséget összekovácsoló hangulatot, ami ezeket a
programokat jellemzi.
Jó munkakapcsolatra törekszünk más szervezetekkel – úgymint Önkormányzat,
Nyugdíjas Klub (mellyel sok közös programot szervezünk /pl. piknik, ádvent/).
Pécs-Mecseki Borút, Pécs - Vidéke Hegyközség, Pécsi Bacchus Borklub és a
településünk többi civil szervezetével. Az általános iskolával nagyon jó a
kapcsolat, ahol névadója és finanszírozója vagyunk a Zsongorkő Kupának. Az
iskolánál szólni kell a tanulók ún. „Bányamanók csapatáról”. Szeretettel
támogatjuk egymást. Ott vannak rendezvényeinken, úgymond „beletanulnak” a
Baráti Körös teendőkbe. Velük valósul meg az a célkitűzésünk, hogy a gyerekek

8. a kezdetektől ismerjék meg a településünk bányászmúltját, felnőve ne idegenül
tekintsenek a hagyományainkra, vegyenek részt rajta, hogy egyszer majd ők
adhassák tovább.
A Nyugdíjas Klub a Zsongorkő Baráti Kör „gyermeke”, 1994-ben alakult. (2019
óta kivált és önállóan működik, de legtöbb tag párhuzamosan tevékenykedik
mindkét csapatnál). 1996-ban már vegyes kórust alapítottak és részt vettünk
általuk az Európai Idősek I. Nemzetközi Találkozóján és később is több más
fesztiválon, sikerrel. Minden rendezvényünkön támaszkodhattunk a lelkes
„nagyik” hathatós együttműködésére. Főleg idősebb hölgyek adják a tagságot.
Számtalan rendezvény fűződik az ő nevükhöz is, kézműves foglalkozások,
szakkörök, kirándulások – az iskolában gyakorlati foglalkozásokat (pl.
konyhakert, közös részvétel az iskolai ünnepeken), Buzás Andorról elnevezett
„szépolvasó” verseny, egészségnap stb., programjaikat a Baráti Kör támogatja
és állandó résztvevője ezen rendezvényeknek. Kiemelt vállalásukká vált, hogy 8
éve „örökbefogadtak” egy elsős osztály – akik most fognak ballagni. Szép dolog
volt …
A helyi hagyományok ápolására már a kezdetektől kiemelt feladatként
tekintettünk.
Ezen a téren, minő véletlen, már az első évben a szőlészet-borászat került
látókörünkbe és már az első évben rendeztünk borversenyt. Tulajdonképpen
az akkor még fiatalabb tagságunk belenőtt, az idősebb generáció útmutatása
alapján, a szőlő és bor szeretetébe, ami a szőlősi embert mindig is jellemezte.

9. Napjainkra úgy „belenőttünk”, hogy „csúcs” rendezvényünkké vált és túlzás
nélkül állíthatom, hogy töretlenül sikeres ez a tevékenységünk 28 év óta.
Így gondolta ezt a Pécs-Mecseki Borút is, amikor részünkre átadta Pro Vino
Regio díját, a Baráti Kör borszakmai témakörökben végzett tevékenységének
elismeréseként. Büszkén jelenthetjük ki, hogy a Jakab-hegyaljai borverseny a
térség egyik meghatározó borász eseményévé vált (pl. Balaton, Szekszárd,
Horgos /Szerbia). Ezen eseményekhez kapcsolódóan került a művelődési ház
elé, Zaragozai Szent Vince fa domborműve. A borászok védőszentjét ábrázoló
alkotást a Baráti Kör állíttatta Kővágószőlős közössége számára. A témához
kapcsolódóan itt kell megemlítenem a 2000-es év óta megtartott Márton-napi
és Vince –napi rendezvényeinket. Ezeken, a népi kulturális hagyományokat
továbbvivő, programokon régiós borbarátainkal találkozunk, megosztva az
aktuális információkat a borászati évről. A különböző szőlész-borász szakmai
programok és a metszési bemutatóink iránt is a kezdetektől nagy volt az
érdeklődés.
Már csak korunknál fogva is fordítottuk figyelmünket, egy régi falusi
hagyomány, a disznóölés felé. A magyar ember évszázadok óta, télen disznót
vágott. A falusi lét egyik kiemelt eseménye volt. Fogópálinka, sült kolbász -
hurka, toroskáposzta, orjaleves emléke élénken él még emlékeinkben. Ez nem
véletlen, hiszen összejött ilyenkor a szélesebb család apraja – nagyja, a friss hús
feldolgozáshoz, tartósításához előkerültek a féltve őrzött hagyományos családi
ízek, receptek. Egyben közösségi esemény is volt, felelevenedtek,
megerősödtek a rokoni kapcsolatok is.

10. Ennek a feledésbe menő hagyománynak megőrzését, továbbvitelét vállalta az
elmúlt években a Zsongorkő Baráti Kör, a kezdetekben „Hagyományos
disznóvágás” nevű rendezvényével, ahol a vágás minden momentumát
végigvittük, viszonylag szűkebb körben – tagságunk és családjuk részvételével.
Később, az országos irányzatokat figyelve és törekedve a szélesebb résztvevői
létszám felé, idén már harmadik alkalommal rendeztük meg, a Kővágószőlősi
Önkormányzattal közösen, a napjaink igényének jobban megfelelő
rendezvényünket, (az előzményekkel együtt) a 6. Kővágószőlősi
Kolbásztöltő Versenyt – fogópálinka versennyel kiegészítve.
Célunk volt most is, akárcsak tavaly, egy olyan közösségi esemény létrehozása,
melynek célja az NYMTIT Önkormányzati Társulás településeinek és más
civil egyesületeknek az együttműködése illetve ennek megerősítése.
Összegzésként meg kell említenünk, hogy fővédnökünk, dr. Hoppál Péter a bor-,
és kolbásztöltő versennyel kapcsolatosan a legutóbbi megnyitón
kiemelte, hogy ezek a rendezvények segítik megőrizni a helyi
gasztrokulturális hagyományokat, egyben erősítik a régió
közösségeinek indentitás tudatát is.
Kővágószőlősnek több mint egy évtizede partnertelepülése a finnországi Rautio.
Finn barátainkat itt jártukkor a Baráti Kör is mindig vendégül látja. Színes
társaság, jó baráti kapcsolatok születtek. Kiváló alkalom megismerni egymás
hagyományait-kultúráját. Legutóbbi látogatásukkor egy hagyományos
disznóölést mutattunk be számukra, a környék boraival együtt. Pikantériája a
dolognak hogy náluk nem csak hogy „nem erőszak a disznótor”, hanem tilos is!

11. A BÁNYA - és szűkebb pátriánk, valamint a Baráti Kör kapcsolatáról
szólva – a Zsongorkő Baráti Kör már a kezdetektől, ezer szállal kötődött –
kötődik az uránbányához. A 90-es évek elején sok tagunk még a föld alatt
dolgozott – a bányászlét előnyeit-ünnepeit élvezve töltötte mindennapjait –
később a megszűnő üzem bonyodalmaival, az elbocsátások napi stresszével, az
eddig nem tapasztalt létbizonytalanság fenyegetésével kellett szembesülnie.
Ezen időszakban, 1994-es választásoktól a Baráti Kör képviseltette magát a
testületben, és élükön többek között Varga Gézával, Sándor Tiborral erős
támogatottságunk volt a település és a bánya kapcsolatát érintő ügyes-bajos
dolgok menedzselésében – a megszülető, bőkezű bányászünnepek,
rendezvényektől – a település életének konszolidálásán át – később a
bányászhagyományok felkarolásáig…
De hogy is állunk ezzel, hogy „a bányász hagyományok”? Milyenek voltak azok
a „régi szép idők”? Gondoljunk csak bele, az uránbányászat beindulása
gyökeresen átalakította az itteni csendes, a Mecsek oldalába épült településünk
életét. A jobb megélhetés reményében ide siető, majd ide is települő munkaerő
új munkakultúrát honosított meg. Kővágószőlős rohamos fejlődésnek indult,
kialakult a mostani városias arculata és az akkori hegyoldal hétvégi házas,
szőlőktől díszlő területe. Az emberek mindennapjai is megváltoztak, helytálltak
a veszélyes földalatti munkahelyükön. Az akkori életről mesélő embereket
hallgatva egyszerűen hihetetlen, hogy milyen energiával teremtették meg
maguknak a mindennapi jólétet. E mellett jutott idő és erő a hagyományos
ünnepek (pl. szüreti bálok) mellett az új szokások, hagyományok megélésére is
(pl. bányásznap). A történeteik általában így végződnek – „szép idők voltak”
vagy „de jó is volt akkor”…

12. Az elmúlt közel fél évszázad során új szokások, új hagyományok alakultak ki, így
honosodott meg a bányásznapi ünnep vidámabb és a szomorúbb, az elhunyt
társak emlékét kegyelettel őrző bányásznapi koszorúzás hagyománya is. 1951-
től szeptember első vasárnapján országosan egységesen tartották (és tartják
mai nap is) a bányásznapot. A régióban is inkább a szeptemberi bányásznap
volt a fő időpontja a rendezvénynek. Jeles ünnepnek számított ez a
bányásztársadalomban, jutott idő a szórakozásra és a megemlékezésre is.
Napjainkban úgy tapasztaljuk „mi régiek”, hogy közelebbi – távolabbi
környezetünk mostanában mintha nemigen tudna mit kezdeni ezzel az
ércbányászattal kapcsolatos szellemi örökséggel, még talán szabadulni is
szeretne tőle! Pl. hogy csak egyet említsek, már nem is rendezünk
bányásznapot. Illetve van kettő is – de ezek csak, sajnos szűk körű koszorúzási
ceremóniák. Néhány öreg „harcos” van jelen és akinek „kötelező”. (Ismerős
helyzet!). December 4- én - Szent Borbála napja van , ő az a szent, kit a
bányászok is védőszentjükké választottak. A bányászatnak ősi hagyománya, a
Szent Borbála nap méltó megünneplése. Mint minden évben, ezen a napon
hagyomány, a Kővágószőlősi Önkormányzat és a Zsongorkő Baráti Kör, a
Mecseki Uránbányászok Egyesülete rendezésében is az elhunyt
bányásztársakra emlékezünk.
Sajnos már egy emberöltő is eltelt, hogy fordult a világ kereke. Bezárták a
bányát! A „régi, szép idők” elmúltak, az „uráncsaták” hőseinek egy része
eltávozott közülünk, a többiek pedig megöregedtek. Viszont ha újra találkoznak,

13. szinte visszafiatalodva, szívesen elevenítik fel a régi eseményeket. Ilyen
informális beszélgetések nyomán, az ötletgazda Varga Géza a Baráti kör
elnöke (szintén több évtizedig III-as üzemi dolgozó) felismerte, hogy az
idősebb bányász generáció tagjai közt egyre nagyobb igény van a régi
közösségi kapcsolatok ápolására, felelevenítésére. --- Kitalálta, jöjjünk
össze évente.
Meg is szerveztük és össze is jött a találkozok sora, és a Zsongorkő Baráti Kör
2019-ben, immár 10-ik alkalommal hívta találkozóra a MÉV III-as
üzemének volt dogozóit. A rendezvény sorozat célja az, hogy életben
tartsuk a régi közösség személyes kapcsolatait és emlékeik által felelevenítsük
az ércbányászat helyi hagyományait. Méltatlan lenne, ha az egykori mindennapi
élet részévé vált bányász mentalitást és a még fennmaradt emlékeket veszni
hagynánk. Szlogenünk „Ismerd meg, tartsd életben, add tovább!” által
közvetíteni kívánt mondandójára reagáltak meghívott vendégeink, Dr.Hoppál
Péter országgyűlési képviselőnk és Benkovics István a MÉV korábbi
vezérigazgatója is, amikor kiemelték a Zsongorkő Baráti Kör bányászati
hagyományok megőrzése terén tett erőfeszítéseit.
További szándékunk szerint, a most felnövő generációkkal szeretnénk
megismertetni azt, amit az idősebbek a mai napig tudnak: hogy minden
ellentmondásával együtt az uránbányászat tette „iparos községgé”
településünket. Az ércbánya működésének több mint négy évtizede alatt az
érintett régió soha nem látott kitörési lehetőséget kapott. A régi „kővágók”
késői utódai tették azt amihez értettek, bányászták a kemény

14. homokkövet, az ÉRCET! - csak most már sokszor több száz méter mélyen.
Belőle nem malomkő, vagy. szobor, vagy. templom, hanem fűtőanyag készült a
villamos áramot termelő erőműbe.
Néhány pillanatkép a 10 éves találkozóról. Igazi ünnep volt, profi módon
rendezett, alkalomhoz illő. Hogy legyen fogalmunk: a találkozás úgy zajlott
mintha pl. régi katonatársak találkoztak volna, akik jó szívvel gondolnak a
nehézségek leküzdése során összekovácsolódott egykori közösségükre. A volt
csillés, vájár, robbantómester, aknász, technikus, mérnök, üzemorvos, igazgató,
irodista, mozgalmi vezető, lakatos, szállító, villanyszerelő, márkás,
lámpakamrás, ruhacserés, közös tulajdonsága, hogy mindannyian nosztalgiával
emlékeznek a bányászatra, életük egy fontos szakaszára és büszkék az általuk
végzett munkára.
Az üdvözlés harsány és vidám volt, mint mindig – repkedtek az egymásra
aggatott régi ragadványnevek, lapogatták egymás hátát… A fehér asztal
mellett felelevenedtek az elmúlt bányászélet történetei, életre szóló barátságai.
Jó volt látni, a megjelent jóval több mint 200 régi bajtárs arcán a találkozás
örömét, hallgatni sztorizgatásukat a sokszor vaskos "bányászcsínyekről".
Összekovácsolta őket, hogy mindenhez kellett érteni, önállóan kellett dolgozni,
ilyen hogy „nem tudom” nem létezett. Megtanulták, a föld alatt csak egymásra
számíthatnak, szót kellett érteni a különböző habitusú emberekkel - sokszor volt
ez, értsd szó szerint, élet-halál kérdése.
Gondoljunk rájuk jó szívvel, őrizzük meg emléküket, szellemi
örökségüket…

15. Nem sorolnám tovább, hogy min mentünk keresztül, mit végeztünk el együtt. A
fehér asztalnál biztosan eszünkbe jut még sok minden. 28 év hosszú idő, egy
új nemzedék nőtt fel ez alatt. Örömmel látjuk, hogy unokáink is belenőnek
lassan a Baráti kör tagságba. Ennyi együtt töltött idő, a szó nemesebbik
értelmében, nyomot hagy az ember életében. Az azonban holtbiztos, hogy a
Zsongorkő Baráti Kör nyomot hagyott Kővágószőlős közösségének
életében és közéletének megkerülhetetlen tagjává volt.
Kivívott helyünket mi sem jellemzi jobban, mint pár éve, kulturális
államtitkárunk borversenyen elhangzott szavai, mely szerint :
„A Zsongorkő Baráti Kör jelentős szerepet vállal a helyi közéletben,
tagjai számos rendezvényen ott vannak és segítik azok magas szintű
lebonyolítását. A Zsongorkő Baráti Kör egy olyan civil szervezet,
amelyre a település mindig számíthat és amit a szőlészet-borászattal
kapcsolatosan itt létrehozott az kulturális érték!” -- Legyünk büszkék
erre…
(Megjegyzés, hogy is látjuk most ércbányászat témakörét itt a
Szőlősön?)
Néhány összegző gondolat (egy kis visszatekintő) – először is kiemelnénk
néhány nem különösebben emlegetett tényt, hogy ti. a hazai uránérc
kitermelése a Trianon utáni magyar bányászat legnagyobb vállalkozása
volt. Ugyanakkor az uránbányászatot a kezdetektől titkolózás övezte és a
nép(nemzet)gazdaságra kifejtett hatását nem tudhatjuk pontosan. Tény

16. azonban, hogy az itt dolgozó személyek embert próbáló fizikai és szellemi
munkát vállaltak, nem is beszélve a kezdetekben még kiszámíthatatlan
egészségügyi kockázatról.
Pécs fejlődésében meghatározó szerepet játszott a XX- ik szd. utolsó 50 évében
a Kővágószőlős környékén feltárt uránérc vagyon bányászata. A város
arculata teljesen átalakult elég, hogy ha csak Uránvárost és a sok szociális,
kulturális, infrastruktuális jellegű beruházást említjük. Az ércbánya több ezernyi
családnak jelentett kimagasló jövedelmet.
A szőlősi emberek nagy része (akik még megmaradtak) még mindig
nosztalgiával gondolnak az urános évtizedekre. Nem is csoda, biztos
egzisztenciát teremtett számukra is. A bánya megszűntével sok rendezetlen
dolog maradt. A tájon ütött sebek és az emberek egészségének rehabilitációja
lassan vált elfogadottá. A kezdeti „jóélet” után nagyrészük egészségében
megroppant, rokkant nyugdíjas lett – anyagi kárpótlásukkal szűkmarkúan
bántak. Ahogyan a település egésze is megakadt fejlődésében – a hozott
áldozatok több elismerést érdemeltek volna (lásd a Pécs mennyit profitált a
bányából). A múlt problémái ellenére, most amikor a hulladék tároló
ügye szóba kerül, a szőlősiek pozitívan állnak hozzá, bízva az új
munkalehetőségben. Sajnos negatív felhangokat is hallani, az
uránbányászat megítélésével kapcsolatos közvélekedésben. Ennek oka lehet a
bánya sok problémát maga után hagyó bezárása és a munkahelyek
megszűnése, a dolgozók helyzetének, nem minden vita nélküli „rendezése” és
az a tény hogy az uránbánya bezárása következtében az egykor prosperáló
területünk stagnáló pályára került.

17. Mit hoz a jövő?!
A gazdasági okok miatti 1997-es kurta-furcsa bányabezárást követően a
mecseki lelőhelyen még jelentős uránérc készletek maradtak a föld alatt. Az
eddig kibányászott uránérc-vagyon 1,5-2 szerese is akár. Évek óta folytak
kutatások és elemzések is készültek az uránbányászat újraindítását célozva. Ezt
az elképzelést erősítheti a megváltozott világgazdasági környezet és
nemzetgazdasági érdekek előtérbe kerülése. A bányászati és ércfeldolgozási
technológia, valamint a környezetvédelmi követelmények fejlődése miatt új
kihívásokkal néz szembe az uránbányászat. A mai korszerű bányászatban már
lehetőség nyílik a legveszélyesebb és a költségesebb munkafolyamatok
gépesítésre, az egészségügyi kockázatok csökkentésére, minimalizálására a
kitermelésben és a környezeti hatások vonatkozásában is.
Az érckitermelés újraindítása még csak a környezetvédelmi engedélyetetés
útvesztőit járja, máris erős tiltakozást kavart a hír –„újraindítják a bányát”! Még
a közmeghallgatás is többször halasztást szenvedett. A település vezetése
érthetően, szeretné ha megvalósulna. A település kitörési lehetőségét látja
benne - egy kedvező gazdasági előnyöket biztosító alku után - (nem szeretne
hasonlóan járni, mint a „cementgyár projekt” alkalmával) természetesen
hatékony és monitorozható környezetvédelemi biztosítékok betartása mellett.
A település régi bányászhátterű lakossága, az egészségkárosító hatások
kiküszöbölését biztosító prioritásként kezelő kitermelés mellett, a jobb
megélhetés reményében, támogatná az újraindítást.
Vajon lesz-e szükség vagy mód a mecseki uránbányászat egykor
világszínvonalú hagyományainak folytatására. Majd elválik…

18. A Zsongorkő Baráti Kör megbízásából az anyagot összeállította: Szurcsik József
(A múlt kutatáshoz a Hungaricana digitális adattárból a Dunántúli Napló
vonatkozó archív számai, Szőlősi Hírek, Zsongorkői Lelátó archívuma, Baráti
Körös összejövetelek és a bányásztalálkozók örökifjú résztvevőinek történetei
nyújtottak segítséget számomra, ehhez a megtisztelő feladathoz.)
A történetünk néhány pillanata képekben.
Az egykori I. bányaüzem szállítóaknájának tornya - ipari műemlék. Az akna ma is nyitott, szerepe a tortyogói és
pellérdi vízbázis védelme.

20. Zsongorkő Baráti Kör tagjai erdélyi kiránduláson (1998)

21. Föld Világnapján 2015-ben (Kovács Sándor-Szurcsik József)

22. Uránbányászat emlékei - Ércbányászati Múzeum, Kővágószőlős

23. Ércbányászati Múzeum, Kővágószőlős - Varga Géza (III-as üzem)

24. A festőink - Medgyessy F. Művészeti Műhely alkotóinak csapata az ércbányász emlékműnél (2014)

25. Festőtábor alkotói kiállításuk megnyitóján, 2019.aug.20-án - (közép. Stirling Zsolt csop.vez.)

26. A Zsongorkő Baráti Kör kirándul - Varasd (Croatia) - (2017 július)

27. Föld napján 2016 - Nyugdíjas Klubbal Kővágótöttösön

28. A Zsongorkő Baráti Kör metszési bemutatóján - Havrán István - (2018)

29. XXVII-ik Jakabhegy-aljai borverseny bírálói és a segítők csapata - (2019)

30. Vince-napi bormustra szakmai bírálói - (2020)

31. A ZSBK 24-ik Jakab-hegyalja borversenyének eredményhirdetésén (2016)

32. Vince- napi bormustra - (2020)

33. Vince-napi borszentelés - Tímár atya megáldja a bemutatásra szánt borokat (2000)

34. Szent Vince dombormű megáldása

35. "Hagyományos Disznóvágás"rendezvényén - Várnai József - Varga Géza (2016)

36. Első „Hagyományos Disznóvágás” - csak prercízen, mint vájárként! - Arató István (2015)

37. VI-ik „Kolbásztöltő Verseny” - oklevelek átadása (2020)

38. Finnországi barátaink vendégségben a Baráti Körnél - (2018 - disznóvágás)

39. Kővágószőlősi "Uránbányász" emlékmű - (2016 Borbála-napi koszorúzás után)

40. Bányász napi koszorúzáson - (2016 szeptember)

41. Bányász napi koszorúzáson Kovács Sándor-Simon Attila - (2016 szeptember)

43. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

44. Varga Géza a bal oldalon a bányásztalálkozók szervezője - a Zsongorkő Baráti Kör elnöke (2019)

45. A találkozó állandó résztvevői - " Ércbányász Koncert Fúvószenekar" (2019)

46. "Bányász szív dalcsapat" előadása a 10ik III-as üzemi találkozón (2019)

47. "Bányamanók" csapata a III-as üzemiek találkozóján (2017)

48. "Bányamanók" csapata a III-as üzemiek emlékműsorában - (2019)

49. III-as üzemi emléktábla koszorúzása - Köves László - Molnár Ferenc (2019)

50. Meghívott vendégek a III-as üzemiek találkozóján (2019)

51. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek találkozóján (2019)

52. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

53. III-as üzemi veteránok a 10-ik találkozón (2019)

54. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

55. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

56. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

57. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

58. Résztvevők csoportja a III-as üzemiek 10-ik találkozóján (2019)

59. III-as üzemiek VI-ik találkozóján - (2015)

60. Fekete István vájár díszegyenruhájának átadása a "Bányamanók"-nak, megőrzésre...

61. A leírtak összeállításához segítséget nyújtott és a szöveget ellenőrizte:
Varga Géza és Sándor Tibor
A fényképeket készítette:Perjés Krisztina, Szurcsik József, Laufer
László, Szundi György - továbbá köszönet az archív fotók ismeretlen
készítőinek is…
JÓSZERENCSÉT!
Kővágószőlős, 2020.04.08.