1. Kozma Szilárd író – asztrológus
:
A Boldogság elérési lehetőségéről és megfizethetetlen következményéről
Ha valaki személyes élményhez kötött fogalmat akar alkotni magának arról,
hogy milyen a tényleges és tartós boldogság, illetve, hogy milyen az örökké való,
megváltott állapoti boldogság, azt tehát, hogy milyen lehet az abszolút létben
való állapot érzékelése, keressen egy minél csendesebb helyet magának, ahol
nem csak a külső hang-hatásoktól van megvédve. De mindenféle más, természeti,
vagy természetellenes külső ingerektől, információ-behatásoktól való helyet
tanácsos keresnie, és olyat ahol a lehető legkényelmesebben tud, akár ülve, akár
fekve elhelyezkedni, és főként huzamosan csendben és nyugodtan lenni.
Amennyiben sikerül ilyen fizikai helyet és helyzetet találnia, akkor még csak
olyan lelki állapotra van szüksége, amelyben ebben az idealisztikus helyen
huzamosan képes nyugton és csöndben maradni olyannyira, hogy még a szemeit
is lehunyja, vagy valamilyen más módon hoz létre generál sötétet, arról nem is
beszélve, hogy még a fent leírt helyiségbe jutást biztosító ajtón keresztül sem
ajánlott még csak távoli hangok és fények beszüremlése sem. Amennyiben
mindez együtt van és lelkileg is elég erős ahhoz, hogy képessé tudja tenni magát
a külvilágtól, a hétköznapi gondoktól, bajoktól és aggodalmaktól való teljes
elkülönülésre és elzárkózásra, illetve, ha sikerül a különféle veszteségektől, vagy
lemaradásról való félelmeitől, és persze: a siker- és győzelem-aratási
lehetőségekről, az élvezet-szerzési lehetőségek gondolatáról vagy bosszúállási
ösztönök által keltett ellenség - képzeteiről is megszabadulnia, akkor….
Akkor mindezek helyébe, próbálja elgondolni és elképzelni, majd lehetőleg
egyre intenzívebben átélni és átérezni azt, hogy minden külső előfeltétel nélkül -
amelyeket úgy-e, a csend-szobája falain és ajtóján kívül hagyott a mobil-
telefonjával együtt -, egyedül, önmagában, „csak úgy”, minden előfeltétel nélkül,
boldog lenni.
Hogy csak ül és ül, vagy fekszik ebben a boldog és nyugodt csendvilágban és
élvezi ezt a gondolatok és külső feltételek nélküli boldogság-állapotot, amivel
önmagát meg tudta egy fél órára, negyvenöt percre, vagy egy egész órára
ajándékozni. Ha sikerül ezt begyakorolni és egyre könnyebben és minél tovább
átélni, azt fogja érzékelni egy idő után, hogy az olyan felszíni betegségei, mint a
gyakori hűlések, orr- és füldugulások, a már – már megszokottá vált minden napi
fejfájások, kezdenek elmúlni, könnyebbé válik a lélegzete, emésztési problémái
enyhülnek és így tovább.
Persze, ez nem fog egyből menni, de egészen biztos, hogy a harmadik –
negyedik nekifutásból fog sikerülni! Ha másként nem megy, akkor egész nap,

2. vagy egész héten, ami előtt, készül erre a mesterségesen keltendő, lehetőleg
minél huzamosabb ideig átélendő boldogsági állapotnak az elérésére, gyűjtse
össze az élete történéseiből, a számára legnevettetősebbnek bizonyuló, esetleg
egyenesen abszurd helyzeteket, állapotokat, jeleneteket, amelyekre tudatosan
emlékezve, akarva – akaratlanul mosoly jelenik meg az arcán és derű a lelkében
és így bemelegíti és beviszi magát ebbe a végül is, minden külső ok és indok
nélkül is létrejövő és huzamosan fenntartható, bolondos boldogsági állapotba.
Miután többször is sikerült ezt a boldogsági és nyugalmi állapotot éberen elérnie,
egyre többet jut majd eszébe, egyre gyakrabban lesz képes nap közben is, akár a
munkahelyén ülve és néhány pillanatig, esetleg percig a szemét lehunyva, vagy
az autóbuszon, villamoson, metrón ülve és munkába, vagy munkából haza
utazva, vagy éppen ezekre a közlekedési eszközökre várva, saját autójában a
piros lámpánál, sőt, még a liftben is, ez a meditáció közben átélt nyugalmi és
derűs boldogsági állapot, amelynek az egyszerű emléke is képes feltölteni őt
pozitív energiával, létbizalommal, még ha csak néhány pillanatra, vagy percre is.
Amennyiben viszont tovább megy a meditáció-gyakorlásban, azt fogja észlelni,
hogy azokat a napi cselekvéseit, munkáját és kommunikációját, közlekedő
állapotait is egyre gyakrabban keríti majd hatalmába ez a belső nyugalommal és
biztonság-érzettel járó, indokolatlan és feltételek nélküli boldogság-érzet.
Nos, ez az, a fenséges – isteni... – állapot az, amelynek a hiányától, vagyis a
boldogtalanság az, amitől nem csak, hogy folyamatosan szenved az emberiség 85
százaléka, hanem amely hiánytól egészen biztos, hogy például a 4O – 45 éven
felüli nők petefészek-gyulladásba, a 45 – 5O év feletti férfiak meg prosztata-
gyulladásba kerülnek. Igen is kérem: minden gyakorlati realitást nélkülöző orvosi
mese habbal az, hogy a petefészek-gyulladás és a prosztata-gyulladás, valamiféle
felfázásból, vagy, mit lehet tudni milyen más, csavarosan tudományos okból, és
nem belülről, lelki okból, vagyis huzamosan sokáig és némileg intenzíven átélt
boldogtalanságból, szomorúságból, tehetetlenségi érzetből keletkezne! És persze
az is, hogy a különböző rákos sejtburjánzásoknak elsősorban a különféle fajta
rákkeltő anyagoknak a szervezetbe való kerülése miatt és nem a huzamosan átélt
boldogtalanság miatt, illetve a boldogság-hiányból eredő Sors- és Istenellenes,
illetve közvetlen személyellenes (férj-ellenes, feleség-ellenes, főnök-ellenes,
anyós, vagy apósellenes, stb.) önámítás és rejtett agresszivitás miatt jönne létre!
Nem mintha tagadnánk a rákkeltő anyagoknak a káros hatását és a hozzájárulását
a rákos sejtburjánzások elindításában és fenntartásában, de ezek csak un.
segédeszközök és ráadás szerű külső impulzusok a szervezet számára abban,
hogy az intenzív és huzamosan átélt boldogság-hiány következtében, illetve az
annak a helyét elfoglaló és kb. 3O éves korunk után permanenssé váló finom
irritáció és rejtett neheztelés (belső: gondolati, képzeleti) vagyis szellemi
agresszió hatására, a sejtek rákos burjánzása elinduljon, de legalább (minimum!)

3. a férfiak dülmirigye, vagy a nők petefészke krónikusan – vagyis permanensen -
begyulladjon.
Nem, nem az éberség-vesztési késztetésemnek, és még inkább nem a
„mindenben csak a rosszat” meglátni képes, negatív Skorpiói szellemiségemnek
engedve (Hiszen kapnak az én Skorpióban álló bolygóim pozitív fényszögeket
is!), tértem át a külső előfeltétel nélküli (belső...) boldogságnak, mind a földi
életünkben is létrehozható abszolútum-érzékelési lehetőségnek a jótékony hatásai
és következményei leírásától mindjárt, az igazi boldogságnak a hétköznapi -
permanens hiánya következményeire (és azok közül is a vészesebb
betegségekre), még mielőtt elmondtam volna, hogy miért lehet azonos bennünk,
a külső benyomásokat és a lényegre való figyelésben minket megzavarni képes,
külső ingerkeltő impulzusokat kizáró állapotban elérhető, tudatosan beidézett
boldogság-élmény, az abszolút létezés élményével. Igen is, azért tértem át a
boldogság-hiánynak a következményeire, mert amennyiben csak ennek a valós
gyógyító és energizáló erejű, és ráadásul bennünk logikusan és természetesen
létező boldogsági élménynek az elérési lehetőségét mutattam volna be, aminek az
elérése minden normális meditációnak a célja kellene hogy legyen, én is csak egy
misztikus maradtam volna a többi között és nem lenhetnék a legmagasabb
beavatási szint elérésére törekvő, illetve titeket ennek az elérésére oktató, ehhez
a lehetőségeim szerint hozzá segítő regényhősömhöz hasonló Bolond.
Mert az abszolút-létállapot érzékelési lehetőségét is jelentő, igazi, tehát belső -
és semmiképpen nem külső feltételek (sok pénz, világi, vagy szakmai siker,
nagyszerű szerető, vagy megértő és azonosulni képes élettárs, maguktól és nem a
figyelmes nevelésünk következtében jó gyermekek, stb.) létrejövésétől függő! -,
időszakos boldogság-elérési, spirituális (meditációs) módszer létezik éppen elég.
Ilyet ismerünk eleget, a leg misztikusabb és legvallásosabb elmélyülési
módszertől a legpragmatikusabb boldogsági állapothoz jutási lehetőségig.
(Természetesen a drogokkal és más, utólagos káros, sőt: végzetes
visszahatásokkal járó, tehát kábulatot okozó, mesterséges boldogságszerzési
lehetőségek, a mi esetünkben szóba nem jöhetnek.) Az elsőket, amelyekre sajnos
könnyű pénzcsináló intézményeket (un. egyházakat) is alapítanak egyesek még
mindig, nagyjából ismerjük, az utóbbiak közül, hadd említsem az un. Hahota -
Klubokat, ahova a tagok azért járnak, hogy egymást segítsék a külső ok és indok
nélküli kacagás – hahota – által biztosított intenzív boldogság-(abszolút) állapot
elérésében, ennek, a fent leírt a gyógyító hatású spirituális élménynek a
létrehozásában. Szóval, az éberen történő abszolútum - érzékelésből nyerhető
gyógyító és boldogsága-adó életenergiákhoz jutási különböző módszereket már
ezer évekkel korábban is ismerték az un. beavatottak és tanították is azokat, hol
misztikummal körül lengetett titkos beavatási módszerek, hol tömegesen átélhető
vallásos élmények előidézése formájában, el egészen a napjainkig, amikor egyes

4. nyitottabb szellemű orvosok úgy (is...) gyógyítanak, hogy kabarét nézetnek, vagy
hallgattatnak a pácienseikkel.
De nem ez a kunszt. Vagyis, nem az időnkénti boldogsági (az abszolútumból
finom energiákat merítő) élmények felidézési és elérési lehetősége a nehéz,
hanem az ugyancsak külső feltételektől mentes, természeti boldogsági állapotnak
a megtartása, akkor is, amikor az ifjúság esetleg felhőtlen évei kezdenek eltelni,
és a megélhetésért, illetve a család megélhetésért, fenntartásáért, keményen
dolgozni és nem egyszer küzdeni is kell, illetve, amikor a szociális és
interperszonális dolgainkat intézzük egymással (családtagjainkkal,
munkatársainkkal, a főnökeinkkel, az alantasainkkal, igazgatóinkkal és
munkásainkkal, lakótársainkkal, a busz- és villamosvezetőkkel, jegyellenőrökkel,
és a különféle intézmények képviselőivel) a hétköznapi életünkben. És nem csak
azért, mert rettenetesen nehéz, sőt: egyenesen megvalósíthatatlannak, sőt: néha
elképzelhetetlennek tűnik boldognak lennünk, amikor a sok, a Karmája (Lilitje és
Sárkányfarka) által vezérelt felelőtlennel, hanyaggal, huncuttal, ravasszal, sőt:
bevallottan tolvajjal, kegyetlennel, nagyképűvel, arrogánssal, ingerülttel,
közönyössel, rátarti szakemberrel, dilletánssal, stb., kell intézni a gyakorlati
bajainkat, hanem itt jön a csattanó és a vészjelzés: nem is lehet a konkrét
személyi karma-feloldáshoz vezető, gyakorlati és személyes életfeladatok
felvállalása és elvégzése nélkül, igazán és ténylegesen és valamikor-
folyamatosan egészséges és boldog lenni. – Hiszen az életünk legfőbb célja és
rendeltetése, amelyre a sorsunk be van programozva, nem az olcsó, külső
feltételekhez kötött boldogsághoz jutás, ahogy a nagy többség képzeli, hanem az
általános emberi életfeladatoknak a beváltása és az egyéni karmának a
felismerése árán történő karma-feloldás és meghaladás, vagyis: a megváltódás.
De amúgy is, miként is lehessek én akkor boldog, ha azt kell látnom, nap mint
nap, hogy az élettársam – férjem, feleségem mellettem nem az? És ha ez így van,
felmerül a kérdés, hogy tényleg boldog lehetek (vissza húzó, belső boldogság
előidézésére és átélésére képtelen) élettárs nélkül? – Dehogy lehetek! Minden
ilyen intézményes elmélet, vagy egyéni elképzelés, előbb utóbb botrányosan
bukik, jelezve, hogy egyéni, vagy csoportos önámítás vagyis végül: szemforgató
ámítás, illúzió. Hiszen még Jézus is azt mondja, hogy „Amikor a kettőt eggyé
teszitek, akkor juttok be a mennyek országába!” És nem csak azért, mert belső
erőfeszítések és a másikra való oda figyelés nélkül vállalhatatlan párkapcsolat és
élettársi viszony nélkül, mindössze alkalmai, tehát személytelen szexuális
kiegyenlítődések lehetségesek, hanem azért, mert egy számomra igen fontos,
ellentétes nemű személlyel való lelki és spirituális együttlét nélkül, tehát csak
férfiként, vagy csak nőként, lelve fél ember vagyok. Hát persze, hogy nem
lehetek tehát, sem élettárs nélkül boldog, de nem lehetek külső feltételek és okok
nélkül a boldogságot elérni képtelen személy, tehát az immanens és abszolút

5. belső boldogságát képtelen személy élettársaként sem boldog! És hogyan legyek
mindenben a rosszat meglátó – sőt: néha direkt azt kereső, magát ezzel a
keserűséggel doppingoló édesanya, apa, vagy testvér mellett boldog? – Igaz, őket
nélkülözhetem, hogyha tudom és merem... (- Itt ne menjünk bele a labirintusi
részletekbe...) De hogyan legyek boldog, hogyha látom, hogy a gyermekem,
akinek a legboldogabb gyermekkort igyekeztem biztosítani (és ezzel
elkényeztettem és a külső feltételek szerinti boldogság-koncepciójához hozzá
szoktattam) boldogtalan? – Nagy önzés kellene hozzá, nemde?
Szóval, hiába is teszem magam képessé a csend-szobám és a fegyelmezetten
beváltott csendprogramom által magam időnként, ha utána megint csak az
életnek az a sűrűje vár rám, amelyben eleve adottan nem lehetek boldog a többi,
magát boldogsággá tenni képtelen, de valamilyen módon, úgy hozzám tartozó
személy miatt, akikkel nap mint nap, nem csak, hogy találkoznom kell, szemtől
szemben, de akik még ráadásul, mintha arra is törekednének, hogy a félelmük, a
nyugtalanságuk, az izgágaságuk, a felelőtlenkedéseik, az irritáltságuk, vagy a
közömbösségük, a felületeskedéseik, a butaságuk, a két balkezességük, a
csillapíthatatlan élvezet-vágyuk, a kényelem-és a biztonságvágyuk és más lelki,
testi, vagy szellemi nyavalyájuk miatt, engem zaklassanak, de legalább is
megzavarjanak és akadályozzanak és képtelenné tegyenek a fegyelmezett és
következetes erőfeszítéseim árán megszerzett boldogság-állapotom
megtartásában.
Az, hogy ezen az áldatlan helyzeten a technika és a tudomány (Bele értve az
orvostudományt is, sőt: még a pszichológia tudományát is) képtelen akárcsak egy
körömfeketényít is segíteni, teljesen világos. Hiszen ezek semmit sem tudnak,
vagy, ha tudnának sem tehetnek semmit a személyi karmánk feloldása és a
személyes életfeladataink beteljesítése érdekében! Persze, mondják a különféle
misztikus irányzatok és a vallások képviselői, gurui, un. mesterei és papjai. Mi
tudjuk az egyedül üdvözítő utat, gyere hozzánk mi meg mutatjuk, hogy hogyan
kell élned, ahhoz, hogy a karmádat feloldd és az üdvösségedet – földi, vagy égi –
mennyei boldogságodat elnyerd. – Kezdő, vagyis már önállóságra törő
asztrológus koromban, amikor az Eltától - ahol nem csak gyakorlati asztrológiát
tanultam, hanem mindenféle, metafizikainak mondott misztikus elméletet is –
elváltam, mert annak nagyon sok elméletével és gyakorlatával nem tudtam
egyetérteni, én is a székelyföldön akkoriban valósággal dúló, Gregorián Bivolárú
„GURU” által irányított, sajátosan román Tantra-joga mozgalomhoz akartam
csatlakozni. Mikor azonban azt láttam, hogy éppen ide, ahol „valamiért”..., nem
divatos a több gyermekes családalapítás, éppen az olyan személyek állnak be
többségben, akik vagy család- és otthonalapítási és szülői, illetve szülővé válási,
Rák karmával és ide vonatkozó, más negatív vonatkozású természeti
meghatározódással rendelkeznek, akárcsak én, felkaptam a fejemet arra, hogy

6. bizony az istenített Gurunak sincs egyáltalán családja és soha nem is volt tartós
párkapcsolata, hanem az egész joga-ideológiája amit tanított, és ami szerint egy
az egyben élt, egyfajta indiai-román, tehát hindú-ortodox Casanovai misztikus
elméletrendszerre van felépítve. Arról nem is beszélve, hogy miközben a Nagy
Grig egyetlen évvel idősebb mint én, annyira öreges, hogy ne mondjam
vénségesen csúnya fizikai állapotról árulkodott minden fényképe, majd a
különböző TV-csatormák adásaiból is megismerhető személyisége, hogy attól
fogva, még a Csíkszeredai, heti joga-gyakorlatoknak helyet adó termet is messze
elkerültem. Már csak azon csodálkoztam, hogy azoknak akik oda járnak, hogy a
csudába nem jut az eszébe, hogy amennyiben a guru, vagyis a sajátosan román
joga-ideológiát kieszelő misztikus vezető a pozitív példa, amit követni kell, és
amely realizációs szintre el kellene érni, akkor, egyetlen dolog csak a biztos, és
pedig az, hogy ettől az irányzattól távol kell maradni.
Ez viszont a csak a kezdete volt a további, ide vonatkozó felfedezéseimnek,
amelyeknek a végkövetkeztetése az lett, hogy az asztrológia tudománya,
hálistennek, semmiféle misztikus, vagy vallásos irányzathoz nem köthető,
amiként nem köthető a materializmus nevű, legbádoggallérosabb modern
ideológiához, tehát az anyag mindenhatóságának a valláshoz sem, és ez éppen
azért van, mert, amint Hamvas Béla fogalmazza meg azt frappánsan több helyen
is, a vallások és a misztikák, nem mások, mind túlmisztifikált és személyi
erőfeszítés és felelősség nélküli boldogságot ígérő, elrontott asztrológiák
(aritmológiák). Nem tartom most fontosnak leírni azt, hogy milyen akadályokkal
és buktatókkal és csalódásokkal teli kacskaringós út vezetett el addig a
felismerésig, hogy egyedül az asztrológia az a minden misztikától és vallástól
független szellemtudomány, amely - Az emberiségnek az első empirikus, tehát
materiális, és un. objektív megfigyeléseket a primer szellemi valóság-
ismeretekekkel és mitikus – teológiai elképzelésekkel ötvöző tudományaként! - a
hermészi axióma, egyetemes analogikus megfelelési elvekre alapozó, szellemi és
anyag elemek között létező összefüggési megfigyeléseivel és e megfigyelésekre
alapozó, tudományos igényességgel rendezett összefüggésrendszerével, olyan
sors-meghatározodási térképet képes adni az egyes ember kezébe, amelyből az,
egy az egyben ráismerhet a személyi és általános hibáinak és un. negatív
(„karmikus”) tulajdonságainak, nem csak a jellegére, hanem azoknak a
kapcsolatára is azzal a teremtési mozzanattal, amit a vallások sokat sejtető, de
lényegileg semmit-mondó formulával, bűnbeesésének neveznek.
De hagyjuk még az asztrológiát, mert még azt képzelheti valaki, hogy annak a
reklámozása érdekében írunk csak arról az igazi Boldogságról, amit a
meggyőződésünk szerint, a ma dívó tudományos és némileg vallásos, hogy ne
mondjuk: ezoterikus alapú liberális-humanista életszemlélet szerint, egyelőre
még „furcsának”, sőt, egyenesen Bolond magatartásnak ítélhető életvezetéssel

7. lehet elérni. Természetesen, nem reklámból hanem a szenvedő embertársainknak
a tényleges boldogsághoz és egészséghez juttatási lehetőséget jelentő információ
terjesztési szándékból írom e sorokat, amit viszont megint csak azért tudhatok és
merhetek megtenni, mert „hivatásos sorsmegfigyelői” vagyis gyakorló
asztrológusi minőségemben, tényleg megfigyelhettem azt, és nem csak magamon
– magunkon, hanem a barátaink és egyes, úgymond ambíciósabb rendelőim
sorstörtén és élet-alakulásán is, lemérhettem azt, hogy valójában kik is tudhatnak
eljutni a boldogsághoz? Mert az, hogy azok a materialista szemléletű, un.
szkeptikus többséghez tartozó személyek, akik minden, a lineáris – racionális
logikával meg nem magyarázható sorseseményt és személyes találkozást a
„véletlen”-nek tulajdonítható, és egyszer csak (Kb. úgy a 4O-e életkoruk táján)
nagyon elegük lesz a sok, sőt: halmozottan is, mindig csak negatív véletlenből, és
attól kezdve, ha nem lettek öngyilkosok, akkor azok akik közülük ezt a
sorstraumát átvészelték, lassan – lassan, ideg- vagy agybetegek, és a leg jobb
esetben is közömbösek, de mindenképpen, valamilyen krónikus betegség(ek)
által gyötörtek maradnak egy életre, nem boldogak, az egészen biztos. És ez így
van akkor is, ha ezek az alapgondolkozásukban mindenképpen materialista
szemléletű személyek valamilyen egyház által hirdetett vallásos nézeteket a
magukénak vallják. Vagyis, a gyakorló asztrológusi (sorsfigyelői) tapasztalataim
szerint, a boldogsághoz jutási lehetőségből a többség kizárható, sőt: úgy néz ki,
hogy azon „véletlen” események létrejöttének a lehetőségét kizáró, és az
egyetemes létezést is irányító sorstörvényeknek a működése által, amelyekben ők
amúgy sem hisznek, egyenesen: kizárandó az, hogy ők, boldogak lehessenek,
hiszen egyenesen abban nem hisznek, ami a folytonos és egyszerre kívül – belül
is érzékelhető boldogság-állapotnak az ősforrása.
A szomorú viszont az, hogy igazából – legalább is az én hivatásos sors-
figyelői megfigyeléseim szerint... – az un. hitű vallásos személyek, az Isten
létezésében hívők sem nevezhetők boldogoknak, vagyis, ha jól megfigyeljük
őket, vagyis a velük történő sorseseményeket, sőt: egyenesen a tagadhatatlan
betegségeiket, ők mégsem viselkednek mindig úgy, mint ahogy egy olyan
embertől elvárnánk, aki igen is, nagyon tudja a magáét, vagyis azt, hogy amellett,
hogy minden általános jellegű és személyes életfeladata, ha nincs is beteljesítve,
de folyamatban van a teljesülés, mégis egészséges és olyan élettársa van, akivel
tényleg megérti magát, olyan gyermekei, akikkel mindig szívesen áll szóba, és
akik szintén szívesen beszélgetnek vele mindig és mindenről és ezért és még sok
apró másokért jól érzi magát a bőrében, a sorsában és az életében. És nem csak
azért, mert ezek a személyek is éppen olyan letagadhatatlanul betegesek lesznek,
szintén úgy 4O – 45 éves koruk után. Hanem azért is, mert jól meglátszik rajtuk,
hogy nekik is elegük lett és lesz abból, ha nem is már 4O – 45 évesen, de 5O – és
55 évesen mindenképpen abból, hogy az a külső és objektív Isten, akiben ők

8. hisznek olyan sok alkalommal nem hallgatta meg, a legcsekélyebb óhajukat sem,
illetve, hogy annyi ezer féle bajt és nem egy estben, nyomorúságot hozott az
életükbe. Hogy miközben szolgálták őt húséggel és betartották mind a 1O
parancsolatát, (persze, az olyanokat, hogy ne hazudj, vagy hogy ne tégy hamis
tanúságot a felebarátod ellen csak valamennyire... És arról nem is beszélve, hogy
azt majdnem egyáltalán nem, hogy ne kívánd meg a mások vagyonát, férjét, vagy
feleségét.) és miközben nagy odaadással gondozták az egy – két gyermeküket és
igyekeztek mindent megadni nekik és tényleg jó szándékkal nevelték, és nagy
humanista megértéssel és keresztény toleranciával a gyermekeiket, azok bizony
nem mutatnak velük szemben semmiféle hálát, nem, hogy tiszteletet... – Szóval,
utána lehet annak járni, hogy hivők és hitetlenek számarányához viszonyítva, a
45 és 55 életkort megért személyek között, itt, a valamikori kereszténység
táptalaján kiérett civilizációban, éppen annyian panaszkodnak az élettársaikra és
azok szüleire (főként férjeikre és anyósaikra...), valamint a kamasz, ifjú és felnőtt
gyermekeikre a papoknak, mind a pszichológusoknak, vagy a szomszédoknak,
esetleg az erre szerződött, vagy ingyenesen felesküdt telefonos segélyszolgálatok
szakembereinek. Következésképpen, a vallásos személyek is inkább csak
magukat és – vagy a környezetüket ámítják azzal, hogy boldogak, mert ha
tényleg azok lennének, akkor sem a papoknak sem egymásnak, sem másoknak
nem panaszkodnának az élet nehézségeiről, de főleg a politikusok és az
önkormányzati képviselőik erkölcstelenségéről az őszintébb pillanataikban, arról
nem is beszélve, hogy ilyen csodálatos, már magzati korban elkezdődő egészség-
védelem és orvostudomány mellett, és a tökéletesebbnél tökéletesebb
gyógyszerek és tudományos gyógyítási technikák mellett, ekkora hittel, mint
amekkoráról tanúságot tesznek minden templomi ceremónia alkalmával,
egyáltalán nem szabadna még csak betegek sem legyenek, nem hogy betegesek!
– Amennyiben tényleg boldogok lennének. Amennyiben tehát a folytonos
harmóniát biztosító boldogsági állapotukban az isteni gyógyító energiával
telítődnének.
És akkor itt maradtak még, ha csak eléggé kevés százalék-arányban is, igazi
boldogság-esélyesnek, az un. ezoterikus tanok követői és gyakorlói, a különféle
misztikus mozgalmak és iskolák hívei és képviselői, vezetői! Azok tehát, akik
nem csak az egészséges (elsősorban: hús mentes...) táplálkozás tudományát és
más féle egészség-megőrző és energia-szerző életvezetési tant ismernek, de
ismernek még különböző misztikus meditációs technikákat is, amelyekkel ideig –
óráig be lehet idézni a, többek között gyógyító hatású boldogság- állapotot. - Az,
hogy a boldogság-állapot miért gyógyít, nagyon egyszerű! Nem azért, mert az un.
boldogság-hormon, amit a szervezet ilyenkor kiválaszt, gyógyító és lazító hatású
(Ez csak logikus következmény!), hanem éppen azért, amiért boldog-állapotaink
ezt a hormonális hatást (is) kiváltják a szervezetünkből. Amikor tényleges

9. boldogság állapotba kerülünk ugyanis, a megváltotti állapottal, vagyis az abszolút
ősforrásnak az eredetileg is osztatlan spirituális – egység állapotával kerülünk
közvetlen szubtilis kapcsolatba, tehát azzal az ősforrással, amelyből minden, ami
létezik és így az élet és az életerő is ered! Normális tehát, hogy ez a kapcsolat az
életadó – életlétrehozó ősforrással, feltölt olyan, a tudomány által követhetetlen
szubtilis energiákkal, amelyek regeneráló, gyógyító, erősítő hatásúak.
Az egyes joga gyakorlók, a buddhisták, és az egyes keresztények, tehát
mindenki, aki meditálni tud valamelyest, valamint a derűs és vidám kedélyű,
vicces – bolondkodó személyek, megidézik, illetve lehetővé teszik a maguk
számára ezt, az ős-kauzális állapottal való közvetlen kapcsolatot, ha tudatosan, ha
tudatlanul és abból képesek ideig – óráig szellemileg és lelkileg is táplálkozniuk
(magukat szubtilis energiákkal feltölteniük). Igen ám, csakhogy az általunk Lilith
néven ismert Jelenség miatt, itt – ott megbomlott egységű abszolútumnak a
helyenkénti és időnkénti káosszá alakulása, illetve ennek a káosznak az
egyetemes meghaladási kényszer-szüksége, azt eredményezi, hogy mi - Akikben
mind az abszolút léttudat, mind a káosz determinációk megjelennek (Lásd az
egyéni sorsképletekben a Lilith jelentéseit). - sem henyélhetünk és
vikkendezhetünk ártatlanul egész életünk során, időnként, vagy akár
folyamatosan az élet ősforrásából (tudatosan, vagy önkéntelenül beidézett
boldogság-állapotainkkal) táplálkozva, hanem mindannyiunknak fel kell vállalni
és be kell teljesíteni azokat az egyénenként változó, gyakorlati életfeladatokat,
amelyeknek a teljesítése közben, kialakulhatnak azok a képességeink, amelyek
segítségével a karmikus maghatározottságainkat meghaladhatjuk.
„Munkálkodjatok, mert a ti Atyátok is munkálkodik.” – Persze, hogy nem öncélú
Bábel torony építésre gondol Jézus, hanem elsősorban belső munkálkodásra, a
külső munkálkodás segítségével.
Ezeknek karma-feloldáshoz és a megfelelő kiegyenlítődési – harmonizálódási
képességek kialakulásához vezető, sajátos, általános – emberi életfeladatoknak és
a személyi sorsképletekből kiolvasható, jellegzetesen egyéni életfeladatoknak az
elkerülése, kicselezése, elhárítása ugyanis, éppen azt jelenti, hogy az ember nem
vállalja a legfontosabb – központi! - rendeltetését: a megváltás egyetemes
trendjében való részvételt.
Nos, ezért van az, amiért nem lehet kizárólag a misztikuskodás és a vallásosság
segítségével boldog lenni, ez az oka annak, hogy ez a fajta boldogság-állapot nem
idézhető fel a végtelenségig, ez az oka annak, hogy az ilyen fajta, steril boldogság
nem tartható fenn az emberiség többségének, hosszú távon negatív visszahatások
nélkül. „Aki az égi mannát zabolátlanul fogyasztja, egyenesen a pokol felé tart.”
Mert rendeltetésünk szerint, nem az a dolgunk a földön, hogy itt, lustálkodva,
ingyen élve, boldogak legyünk, mind az örök vikkendezők, hanem az, hogy a

10. velünk hozott (velünk született) un. Lilith- tulajdonságainkat (karmánk jellegét),
egyénenként, külön - külön felismerve, feloldjuk és meghaladjuk, illetve annak a
közvetlenül megfelelő pozitív egyéni tulajdonságokat és képességeket kialakítva,
minél nagyobb mértékben képessé tegyük magunkat az un. harmóniára, a belső
tulajdonságainkkal és külső környezetünkkel való kiegyenlítődésre. – És ennek a
minél nagyobb mértékű megvalósítása hozza magával az igazi, un. immanens
(belülről, önmagától eredő, önmagából jövő) boldogságot. – Egészen pontosan:
ez tudná elhozni, ez kellene, hogy elhozza az igazi – belső és biztos (Való,
hazugság nélküli, biztos és igaz” – Tabula Smaragdina) – boldogságot. Merthogy
a valóságban igen kevesen képesek erre, hiszen egyetlen vallásos, vagy akár
szekta szerű misztikus tanítás sem mondja ezt ki világosan, mivel ezek a
tanítások is mind korrumpálódtak idővel. Legutóbb a kereszténység, amelynek a
tanító-főszereplője (És aki nem vallást alapított, hanem a fent leírt megváltás
rendeltetéséről szóló beavatási tanokat tanította!) a lehető leg messzebbre el ment
az emberi rendeltetésre vonatkozó igazság felfedezésében és nem csak szóbeli, de
tettbeli szimbolikus kinyilatkoztatásában (Lásd a sorsfeladatokat jelképező
kereszt-vállalásának az utolsó, de őrökre szóló tanítását – leckéjét.), de amelyiket
a legjobban korrumpálták a vallás-gyártók az által, hogy az ő rendkívüli, Isten-
mivoltának a bizonyítására használták fel az egész spirituális tanítását. Ti., az
által hogy az ő kivételes képességeiről és Isten-fiúságáról szóló legendákat égivé
és megismételhetetlenül egyedien-rendkívülivé magasztalták az Evangélium-
kanonizálók, azonnal meg is fosztották a lényegi fontosságú tartalmától és
funkciójától: az anyagi lét és az emberi élet értelmének a legtisztább metafizikai
magyarázatától.
Szóval: így is, úgy is oda jutunk, hogy az igazi boldogság nem az, amit
misztikus és vallásos tevékenységgel és azokon belül főként a meditációk
segítségével beidézhetünk, hanem az, amit az asztrológiai sorsképletből egészen
pontosan és határozottan kiolvasható egyéni karmának a megismerését követő
feloldása által, illetve a feloldáshoz vezető általános és egyéni életfeladatok
felvállalása és beteljesítése következményeként érhetünk el. Csakis az általános-
emberi és a egyéni életfeladataink felvállalása és nagy mértékben való
beteljesítése után, illetve a feloldott és meghaladt karmánknak a múltból jövő
negatív következményeinek és visszahatásainak az elmaradása után juthatunk el
ahhoz a belső-derűvel párosuló biztonság-érzetet adó nyugalom-érzéssel, amivel
ténylegesen lés huzamosan jól érezzük magunkat a bőrünkben és a sorsunkban.
Arról a biztonság-tudatot adó, belső boldogság érzésről beszélek, amely által
tudva-tudjuk, hogy tejesen biztos immár, hogy jó úton járunk, és ez az abszolút
kiegyenlítődési – egyesülési utunk, ami nem más, mind a harmónia –
képességünk tökéletesedése, és amely harmónia-képességbe az igazságért való
harc vállalásának a bátorsága is bele tartozik, nem szakad meg a halálunkkal sem,

11. hanem tovább folytatódik az abszolút léttel való teljes egyesülésig, a teljes
megváltódásunkig, amiben is nem semmisülünk meg (Az egójukat féltő tűz-
karmások, mind megszeppennek és efelől érdeklődnek, amikor erről a végső
kiegyenlített egybeolvadásról beszélek nekik.), hanem azzá válunk – változunk!
Ez a magyarázat arra, hogy miért nem kielégíthető a boldogság-vágyunk a világi
élet értékeivel: az anyagi gazdagsággal, anyagi – testi élvezetek halmozásával, a
hatalmi és siker-vágyaink és más külső ambícióink kielégítésével, de nem
kielégíthető és nem elérhető teljesen még a művészetek különböző műfajának
gyakorlása és élvezete által sem. És ugyanakkor ezért nem helyettesíthető a
karmánk egyéni jellegét is feltáró sorsprogramunk asztrológiai megismerése,
semmiféle misztikus módszer segítségével történő, fantáziadús „feltárásokkal” és
nem helyettesíthető semmiféle un. misztikus, vagy vallásos hitrendszer
elsajátításával, illetve ilyen jellegű, egzotikus és szertartásos életformák
gyakorlásával, ezen rendszerek előírásainak a követésével, azok dogmatikus
tanainak a szajkózásával. - És ez ellen, a karmánk egzakt megismerésére és
feloldására – meghaladására vonatkozó „égi elvárás” ellen, nem lehet semmit
tenni, bármennyire is ambíciósak, illetve bármekkora misztikus - mágikus
képességekkel rendelkező, kivételes személyek is lennénk. Mivel erre, az
egyetlen karma-feloldási, karma-meghaladási szükségre, erre a mindenkire és
mindenkor érvényes, egyetemes, de ugyanakkor személyes (tehát nem átadható
és nem átvállalható!) megváltódási - boldogulási szükség-program beváltásának a
szükségére – hogy ne mondjam: kényszerére! - vagyunk már jóval a foganásunk
előtt "ráállítva".
Aki a karmája sugallatainak a hatására (Pl. főként a Levegő- és a Tűz-
karmával született személyek!), akikben erősebb a külvilággal szembeni ambíció
és a nehézségekkel szembeni haragvási – neheztelési késztetés, ezzel a benne is
ott levő (mivel, hogy mindenben ott levő) kiegyenlítődési és egységesülési
programmal, vagyis az egyetemes megváltódási – boldogulási programmal
szembe szegül, a maga kárára és boldogtalanságára, betegségére és szélsőséges
helyzetben: korai halálára, végül: megváltatlanságára teszi. És sajnos ezt teszi ma
az emberiség kilencvenöt százaléka. Azért van boldogtalanság és szenvedés,
azért van egyre nagyobb mértékben szennyeződő és pusztuló természeti világ.
- Pedig csak egyszerű megismerés, illetve a megismerés érdekében hozott
áldozat kérdése az, hogy melyik úton indulunk el. Én, a szerencsémre meghoztam
az áldozatot ezelőtt húsz évvel. Önöknek is ezt ajánlom.

12. Csíkszereda, 2O11, április 1 – 13.
Lásd a részletes kifejtéseket és a vitákat á értekezéseket az:
www.aldottelet.com
www.kozmaszilarad.com
www.asztrologosz.com
www.kozmaszilard.hu - honlapjainkon, honlapjaimon.