Buhera_részlet a Profi coach c. könyvből

1,267 views

Published on

Published in: Business
0 Comments
0 Likes
Statistics
Notes
  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

No Downloads
Views
Total views
1,267
On SlideShare
0
From Embeds
0
Number of Embeds
1
Actions
Shares
0
Downloads
7
Comments
0
Likes
0
Embeds 0
No embeds

No notes for slide

Buhera_részlet a Profi coach c. könyvből

  1. 1. Buheráló STOPA múlt század 20-as és 30-as éveiben épült pályán, ahova annak idején néha a nagyok is jöttek, desemmit sem láttak, és mindig győztek, a hatvanas években labdaszedő voltam az edzéseken.Megtudtam, hogy 1900 tájékán egy Zoltán nevű fiatalember a budapesti Műegyetemen tanult, és őhozta a városba a „fussball”-t. Megpróbálták utánozni, játszadoztak. Nyolc-tízévesen labdaszedőkéntmegtapasztaltam a labdarúgás varázsát és a csirkeszar undorítóságát. Tudniillik a pályagondnokfelesége a kertvárosi pálya mögött, a deszkalelátó alatt legeltette csirkéit. A pályagondnokmotorbicikliket javítgatott, és csak akkor hagyta abba, mikor edzés után meg kellett engedni a vizet azuhanyzásra. Ahova csak néztem, mást sem láttam, mint buherálást. A pálya első játékosait csakfényképről, és pocsék eredményeikről ismertem. A hatvanas évek negyedosztályú játékosait, apályagondnokot, a feleségét és a többieket személyesen is megismertem. Mindent szívvel és rosszulcsináltak. Nagyon én sem különböztem tőlük. A labdaszedés után hazamentünk, feketére festettük ahaverokkal a fürdőszobát, és pocsék fényképeket hívtunk elő. Az elmúlt évtizedekben a balkánifolklór részévé vált a buhera. Nem nevezném barkácsolásnak, mert barkácsolással előállítható aboltinál olcsóbb, egyszerű, de használható termék. A buherálás az én olvasatomban az, amikor egy-két bonyolult termékből egy használhatatlan másik bonyolult terméket (vagy játékot) állítanak elő.Nem múlnak ezek az idők. A buherálók ősei ott születtek, ahol hiány volt. Már nem ott élnek, de abuhera rájuk ragadt. Ha megjött a Trabant kipufogó, akkor vettek néhányat, lehet, hogy egyszerTrabantjuk is lesz. De ha éppen Skodájuk lesz, és az romlik el, akkor majd arra adaptáljuk. Akimegtapasztalta a 78/79-es telet, az kétszer annyi szenet vásárolt a következő években, ha volt. Maígy vásárolnak be a „keresőmotor”-ból („Search engine”-t egy noname-tól, és olyanok akarnak lenni,mint a Google) is, és a „teljesítményértékelés”-ből is. Semmiben sem különbözött a 90-es években azamerikai egyetemi könyvtárakban fénymásoló közép-európai D-stől. Látott egy egyszerű ábrát,lemásolta. Majd csak jó lesz valamire. Jó nem lett, de ennek ellenére használta gátlástalanul. Majdarra fogjuk edzeni a felhasználót, amit a raktárban felgyűjtöttekből buherálunk.Tendert készültek kiírni egy vállalatnál. Abban kellett segítenem, hogy milyen kritériumok alapjándöntsenek a jelentkezőkről. Testhezálló munka. Kiderült, mégsem! A csapat tagjai, mert acsapatmunka volt a menő, azzal kezdték, hogy ők tisztességesek. Mondtam, hogy nem úgy jöttem,hogy föltételezzem az ellenkezőjét. Mikor már egy tucatszor hangsúlyozták, rákérdeztem. Mi atisztesség? Nincs előre lezsírozva? Szoftverről szólt a kiírás, de mégis az autózásból vettem apéldabeszédet. Tehát mindegy, hogy Volvót vagy Wartburgot kapsz? Nem! – vágták rá kórusban. Haa Wartburg nyer, nagy az esély, hogy Wartburgot fogsz vezetni. – kötözködtem tovább. Néma csend,azt hittem, megvilágosodtak. Tévedtem! Hamarosan kibökték, amire legkevésbé számítottam: Minem autót, hanem szoftvert keresünk. – Miből gondolod, hogy a sarki maszek Plumtree-t fog kínálni?– A válaszukkal ismét megleptek: Mi az a Plumtree? Hűha, azt sem tudjá, hogy a műfajban ki a Volvo?Elindult a munkának nem nevezhető kínlódás. Alig ismert és ismeretlen cégek honlapjain nézegettéka meghirdetett szoftverek tulajdonságait, és válogattak. Összeállt több tucat kritérium. Nekik nemvolt nyűg, kielégültek a fárasztás élményétől. Én belefáradtam ezekbe a hétfőkbe. Visszatértem azautóról kitalált példabeszédemre: – Ti olyan autót akartok, amiben Mercedes motor van, Boingülésekkel és Trabant karosszériával. Megsértődtek! Én is. Még hozzátettem: Erre a tenderre csak a„hályogkovácsnak” van bátorsága jelentkezni. Végül nyert a buhera, egy másik, de olvashatod, a II.kerületből. A hályogkovács összerakott nekik egy kentaurt. Nem működött! Rossz tippet adtam? Úgy
  2. 2. gondoltam, hogy egy több-szempontú modellt futtatunk majd a Doctus keretrendszeren, hogykapjunk egy javaslatot. Lehet, hogy Plumtree-t, de lehet, hogy mást. Egy biztos, a buhera nem leszköztük. Akkor még nem ismertem kollégám gyönyörű megfogalmazását: „lehet, hogy néhaokosabban tévedünk, mint ahogy nekik igazuk van.” Kisebb baj lett volna, ha én tévedek, és atöbbszempontú modell javaslata a Plumtree helyett a BEA lett volna, mint ahogy ők tévedtek abuhera választásával. A pénzt megkaptam, hiszen odajártam. Arányos volt az eredménnyel? Lehet,hogy nem is volt tudáshiány, amire rá kellett volna húzni a módit. Megjegyzem, a vállalatnak nemmegy rosszul most sem, hogy nincs mű-ködő portálja. No, nem folytatom, mert kiderül, hogy ez is aNem új az öcskös cipője c. fejezetbe tartozik.Cudar tavasz volt. Párhuzamosan két munkánk volt. Megcsináltuk az első intelligens portált egyvállalatnak Magyarországon. Sok a tanulsága ennek az egyéves munkának, de most azzal nemfoglalkozom. Inkább arról mesélek, hogy miért nem lett belőle több. Hamarosan „intelligens portál”néven mást kínált a konkurencia. Az OLAP -ot kínálta. Ismét a nyelv. Ha tudnák, hogy a „businessintelligence” hírszerzést jelent, lehet, hogy másként sóznák el, de az is lehet, hogy nem. No, még egykis kukacoskodás. Ha hírszerzést jelentene, még akkor sem szabadna adatgyűjtésre és feldolgozásraszűkíteni. Több vitám volt erről, és ezeket tanulságosabbnak tartom. A körzőt, szögmérőt, színesceruzát OLAP-pal helyettesíteni nagyon hasznos, csak attól még nem lesz intelligens. 11 évesen nema körző, szögmérő, színes ceruza okosított meg, hanem az, hogy rájöttem, mire használható. – AzOLAP-ot külföldről vásárolták. – mondogatták az IT-kereskedőből lett amatőr instruktorok. –Tudjátok, a világ nem úgy néz ki, hogy vannak okos külföldiek és buta hazaiak, hanem úgy, hogyvannak okos és buta külföldiek, valamint okos és buta hazaiak. – mondogattam. Bevallom, nem soksikerrel. Az OLAP ráépítése az adatbázisokra két dolgot feltételez. Először azt, hogy a portálnak csakadatbázisa van. Másodszor azt, hogy a döntéshozó csak adatokat dolgoz fel. Nem nehéz rájönni,mindkettő tévedés.Az intelligencia félremagyarázásának briliáns példája a következő. Mikor első lakásomat akartambérelni Budapesten, az irodában a következőt mondták: – Az I. és II. kerületben 35.000 forint atelefonos lakás, és 30.000 forint a nemtelefonos lakás. Akkor nem értettem a „telefonos” szót. Most,írás közben látom, hogy a szövegszerkesztő elfogadja, tehát ő érti. Nekem is megma-gyarázták, hogymit jelent. Nincs a lakásban vezetékes telefon. – Sebaj, mondtam, majd veszek. – Ilyen jókapcsolataid vannak? – csodálkoztak. Ezt sem értettem. Néhány évre rá minden kölyöknek volttelefonja, apjuknak meg kettő is. Mondják sokan: bejött több cég. Hm? Gyanús. Még gyanúsabblenne analógiát gyártani (katonaorvosi gyógyszert), és azt mondani: ha bejönne néhány külföldiegyetem, akkor nem kellene páncélszekrényekben őrizni az érettségi tételeket! Az egyszerűmegoldások mindig a katonaorvos anekdotára emlékeztetnek. Ne menjünk át az Atlanti-óceánon, haIndiába akarunk jutni, és főleg ne, ha a Vénuszon szeretnénk kikötni. Ha személyes tudásunkbannincs benne, hogy mi van az Atlanti-óceán másik partján, nézzük meg a térképet (meglévő tudást).Amerika ne legyen se probléma, se megoldás minden nyavalyára.Leggyakrabban azok boncolgatják módszerünket , akik el akarják takarni gyér tudásukat, akikneknincs rendezni való tudásuk. A boncolás mindig azzal kezdődik, hogy miért nem súlyozunk. Tüdőnketkiköptük, tapasztalatlan korunkban, hogy megmagyarázzuk, miért káros az így működő termékben asúlyozás. Most már tudjuk, hogy nem magyarázatot kérnek, csupán elutasításuk nyilvánul megabban, hogy a súlyozásba esetleg a fuzzy-ba kapaszkodnak. A vevőorientált buheráló ilyenkor
  3. 3. előrángat a naftalinból egy súlyozás vagy fuzzy algoritmust, és azzal elrontja működő termékét. Dekielégíti a vevő kérését, ami valójában nem is volt kérés.Egy coaching-munkámban bátran javasoltam a menedzsereknek egy szoftver-vezérelt ter-melésütemezés szigorú betartását. Nem elhanyagolandó, de nem is a legfontosabb kérdés, melyikszoftverét. Ennek kiválasztása sok olyan tényezőtől függ, amelyeknek megváltoztatása több energiátvinne el, mint amennyi a marginális haszon lenne. Így maradjunk annál, hogy a szoftvert nembuheráló csinálta. Fölösleges mondanom, hogy a gyártó hazai lokális ügynökei gyakran megkínálták abuherálást. A kézi vezérlés akkor cserélhető le gépi vezérlésre, ha jól vagy nagy részben tipizálhatóműveletekből áll a gyártási folyamat. Ott, ahol a jól- és nagy részben tipizálható a gyártásnak kb. 70-80 százaléka, érdemes szigorú, szoftver-vezérelt folyamatot működtetni. Arra is hajlamos vagyok,hogy a kiválasztott szoftver határozza meg a folyamatot. Tapasztalatom azt mondja, hogy azütemezésben dolgozók könnyebben elsajátítják az új folyamatot, mint ahogy a buheráló képestestreszabni.No, azért a nagy szoftvergyártók fejlesztőit (ezek nem buherák) se mutassam úgy be, mint a maszületett balek bárányokat! A szoftverfejlesztést nem előzi meg a tudomány, a működő szoftverekmögött nincsenek igazolt összefüggések. A szoftvergyártók a konstruktőr észjárásával dolgoznak. Ígya munka természeténél fogva figyelmen kívül hagyják azt, hogy milyen feltételek mellett nemműködik a termék. Ebből a konstruktőri okoskodásból még az is következik, hogy a publikálás soránaz előnyöket hangsúlyozzák. No, és a ROI-számítás az igazolás. Persze vannak, akik ex-postösszehasonlítják a publikált és/vagy működő szoftvereket. Csakhogy az értékelés szempontjai nemtudnak elszakadni a szoftverek tulajdonságaitól. A szoftverek tulajdonságai a felhasználók elvárásaitis meghatározzák. Nem kell prófétának lenni ahhoz, hogy rájöjjünk: használható szoftvereket csak anagyok tudnak előállítani. Hajlamos vagyok analógiát keresni az autógyártással. Lesz néhányhatalmas SW gyártó cég. Ezek hatalmas mennyiségű tipizált terméket gyártanak majd olcsón. Néhányspeciális igényt is ki tudnak elégíteni – méregdrágán. A nagyoknak lesz tömérdek apró beszállítója. Akicsik tipizált alkatrészeket fognak gyártani standard minőségben. A fejlesztők és a kereskedőkköltségeit csak a nagyok bírják ki. „Ha az ökröknek, a lovaknak vagy az oroszlánoknak kezük lenne, éskezükkel művészi alkotásokat tudnának készíteni, mint ahogy azt az emberek teszik, akkor az ökrök azistenüket valamilyen ökör, a lovak ló, az oroszlánok pedig oroszlán formájában festenék le.” . Ma azüzleti folyamatok olyanok, amilyeneket a szoftverek megengednek. De mit enged meg a felhasználó?Csak azt, ami megerősíti bizalmát?Kétszer csináltunk valamit először, és soha többet. Mindkét esetben a portálgyártó konkurenciaegyszerű, kész megoldásokat adott. Álproblémák mindazok a helyzetek, amikor a vállalatokhiányosnak éreznek egy jól működő szoftvert a folyamat vezérlésére. Kétségtelen, hogy a meglévőfolyamatok működését egyik működő szoftver sem támogatja. Hasznos, ha a tudásfrissítő megérti,hogy semmi lényeges sem változik, ha a folyamatot még egyszer átgondoljuk, de nagyon sok mindenváltozhat kárunkra, ha a buherától megrendelünk egy nem működő szoftvert. Azon sem érdemesvajúdni, melyik buherától rendeljük meg. Mind egyformák, főleg abból a fontos szempontból, hogyműködnek-e. Erről jut eszembe, hogy a napokban megkérdeztem egy fővárosi egyetemen egygyereket, miért nem a falujához néhány km-re lévő kisvárosi egyetemet választotta. Vártam a választ,és főleg azt, hogy miben látja rosszabbnak a kisvárosi felsőoktatást. – Nem vagyok hülye otthonmaradni, hogy a fater befogjon a munkába, így havonta egyszer hazamegyek, hozok kolbászt,pálinkát, és nyugisan élhetek. – vágta rá kérdésemre a választ. Hűha, erre nem számítottam.
  4. 4. Bizonyosan a gyerek sem arra, hogy én különbséget tudok tenni a két oktatás között. Hm, mibőlgondolom, hogy az embereknek fontos, hogy az egyik egyetem lehetne egy nem létező ranglistán az5021-dik, a másik meg a 7007-dik. A húszas létező ranglistáról is csak öt-hat nevet ismernek aszakmabeliek is, és ők sem a sorrendjüket, hanem a neveiket. Valahogy úgy, ahogy mi, nemteniszezők, ismer-jük az ATP-listát. A világnak olyan mindegy, hogy a buherálók, Kovács III. János az5021-dik, Kovács VI. János meg a 7007-dik. Senki se tud róluk, tehát senkit sem hoz izgalomba, havéletlenül egy szezonban összeszedik magukat, és 44 helyet ugranak előre. Rájöttem, csinálom azt,amivel ismert listákon lehetek.Buherálóknak nevezem azokat, akik össze nem illő dolgokat raknak össze. Ez első látszatra al-kotásnak tűnik, hiszen úgy még senki sem rakta össze. A buhera általában nagyon rövid ideig, degyakran semeddig sem működik. Lényeges még tudni, hogy olyan dolgokra akarják használni,amelyekre már vannak egyszerűbb, jól működő és gyakran olcsóbb dolgok is. A buhera a sajátszakmájukban sikertelenek mutatványa.

×