Kkővágószőlős mérnökgeológia

1. MÉRNÖKGEOLÓGIAI SZAKVÉLEMÉNY
KÕVÁGÓSZÕLÕS KÖZSÉG
A TELEPÜLÉSRENDEZÉSI TERVÉNEK MÓDOSÍTÁSÁHOZ
Összeállította: Kraft János
Pécs, 2012. szeptember

2. 2
1. Elõzmények, bevezetés
Baranya megye területrendezési terve az általános érvényû elõírásoknak és a szakági
jogszabályoknak megfelelve az övezeti térképmellékleteken Kõvágószõlõs település
igazgatási területére vonatkozóan kiemeli a „csúszásveszély” és a „vízerózió” jelenlétét,
avagy idõszakos érvényesülésének lehetõségét. A földtani felépítéshez és a morfológiai
viszonyokhoz elválaszthatatlanul, míg az aktuális területhasználatokhoz esetenként igen
szorosan kapcsolódó helyi adottságok és folyamatok újabban (az elmúlt években) a földtani
veszélyforrások csoportjába tartozón nyertek besorolást.
A megyei területrendezési tervben – Csúszásveszélyes terület övezete (3/11. sz.
melléklet) és Vízeróziónak kitett terület övezete (3/12. sz. melléklet) c. térképlapokon a
területrendezési terv elvárásának megfelelve – azonban nem kerültek pontosításra vagy
lehatárolásra azon helyszínek, amelyek az övezeti besorolásokat és azok szakági
megfelelõségét is igazolnák. Az iránymutató és a helyi adottságokat övezeti mellékleteken
kiemelõ megyei területrendezési terv tartalma alapján valójában a település önálló rendezési
tervének elkészítésekor vagy esetleges módosítása keretében szükséges szakági értékeléssel
lehatárolni (aktualizálni) az említett övezetbe tartozó egységeket (területrészeket).
A pontosítást és aktualizálást annak ismeretében kell megvalósítani, hogy a megyei
területrendezési terv övezeti térképlapjainak (csúszásveszélyesség, vízerózió) tartalma szerint
a település teljes igazgatási területe (minden földrészlete) egységes besorolást kapott. A
területhasználatot erõsen korlátozó adottságok azonban nem lehetnek érvényesek az
igazgatási terülte egészére. Így a településrendezési terv felülvizsgálata, vagy módosítása
során kell mérnökgeológiai szempontok alapján értékelni és pontosítani a változtatási
szándékkal kijelölt területrészek övezetbe való tartozását, avagy megalapozottan kizárni a
változtatásokra kijelölt egységekre vonatkozóan a megyei területrendezési tervben jelzett
veszélyforrások jelenlétét, azoknak késõbbi érvényesülését.
Kõvágószõlõs érvényes településrendezési tervének módosítása keretében döntés
született arról, hogy olyan új övezetek kialakítását készítik elõ a változtatás keretében,
amelyek a lakóterület bõvülése mellett lehetõséget biztosítanak a jövõbeni gazdasági
elképzelések megvalósulására. Az új területhasználati célokhoz a település nyugati és déli
részletében a meglévõ belterülettel közvetlenül érintkezõ területrészeken új lakóövezetek
kialakítását, míg a meglévõ gazdasági területekhez csatlakozóan, azok bõvüléseként új
kereskedelmi-szolgáltató és ipari gazdasági övezetek kialakítását tervezik. Az
elképzelésekhez igazodóan azonban szükségessé vált a megyei területrendezési tervben jelzett
korlátozó övezetek határvonalainak tisztázása valamint a területfejlesztésre kijelölt egységek
aktuális állapotai alapján azok minõsítése. Elõbbiekben jelzettek alapján a településrendezési

3. 3
terv változtatásaihoz olyan mérnökgeológiai értékelés összeállítása vált szükségessé, amely az
általános értékelésen túlmenõen a tervezett övezetek szabályozási elemeinek megalkotásához
szükséges információk megadása mellett a helyi építési szabályzat szükség szerinti
kiegészítését is biztosíthatja.
2. Általános morfológiai, földtani, hegységszerkezeti és hidrogeológia jellemzõk
Kõvágószõlõs település igazgatási területe Magyarország tájai között teljesen önálló
nagytájként elkülönített Dél-dunántúli dombsághoz tartozik. A nagytájon belül elkülönítenek
olyan kisebb egységeket jelentõ középtájakat, amelyeknek önállóbbnak tekintett részleteit a
tájkataszterben kistájként határozzák meg. Kõvágószõlõs teljes igazgatási területe az elõbbiek
alapján a dombsági nagytájnak Mecsek és Tolna-Baranyai dombvidék középtáján belül
található, és a helyi sajátosságok alapján a középtájnak önállónak tekintett kisebb egységét
jelentõ Mecsek-hegység nevezetû kistájához tartozik.
A tájkataszternek teljes mértékben megfelelve azonos irányú erõs tagoltság jellemzi az
igazgatási területet. A morfológiai képet alapvetõen meghatározza a hegység vízválasztójának
településen belüli jelenléte, amely az igazgatási terület északi részletében a + 600 m-es
tengerszintfeletti magasságot is meghaladja. Ennek déli elõterében rövid távolságon belül igen
meredek lejtõvel hirtelenül alacsonyodik a terepszint oly módon, hogy a belterület már a +
220-290 m-es abszolút magasságok között és azok környékén alakult ki. A továbbiakban a
lejtõ már csak kisebb mértékû eséssel alacsonyodik, majd végül a mélyvonalat jelentõ Pécsi-
víz környezetét a + 120 m-es tengerszint feletti magasság alatti helyzettel található az
igazgatási terület déli határvonala. Az igazgatási területre jellemzõ közel 500 m-es
szintkülönbség olyan morfológiai képpel mutatkozik, hogy annak magyarázatát és
kialakulásának okait a sajátos rétegtani felépítés mellett a hegységszerkezeti jellemzõk
magyarázzák, igazolják.
Az épített környezet alatti teherviselõ kõzettérrõl a fúrásos feltárások valamint a nyílt
feltárások biztosítanak információkat. A fúrások és a feltárások alapján igazolható, hogy a
településen egyaránt teherviselõ helyzetûek a nagy szilárdságú szilárd kõzetek és természetes
állapotukban a jó valamint közepes teherbírású laza üledékek.
A jó alapozási lehetõségeket biztosító szilárd kõzettér a település jelentõs hányadán a
terepszinten is összefüggõ területi elterjedéssel található. A belterületen található felszíni
elõfordulásai a takarózóna fedései miatt inkább csak foltszerûek, míg az északi külterületen
már folyamatos felszíni elterjedésben is megmutatkoznak azon szilárd kõzetek, amelyek a
földtörténeti ókor (paleozoikum) és a középkor (mezozoikum) jellemzõ képzõdményei. A
paleozoikum perm idõszakának agyagkõ és homokkõ változatai a belterületen és annak déli
elõterében ismeretesek, továbbá szürke és vörös alapszínekkel jól elkülöníthetõk az igazgatási
területen általánosan jelen lévõ világosabb színû negyedidõszaki fedõsávot alkotó
képzõdményektõl. A belterülettõl északra – egyúttal a Mecsek gerincét is alkotva – a Babás
Szerkövek sávjától indulóan a mezozoikum triász idõszakának képzõdményei mutatkoznak
összefüggõ területi elterjedéssel és a morfológiai viszonyokkal is jól párhuzamosítható

4. 4
fokozatos kivastagodással. A tájértéket hatásosan fokozó szerkövek anyagát jelentõ triász
idõszaki vörös alapszínû konglomerátum, kavicsos és durva homokkõ elterjedése valójában
még a felszíni vízválasztón túl is (északabbra) folytatódik. A belterülettõl délre a szálkõzetek
felszínhez közeli elfordulása a kivastagodó pleisztocén korú fedõsáv miatt valójában inkább
csak a völgytalpakon követhetõ. A kõzettömeg valós déli határvonalát a 6. sz. fõút
nyomvonalához közeledve azon rejtett helyzetû feltolódási vonal jelenti, amelyen túl már a
laza üledékek hirtelen kivastagodása ismert. Így a település déli részletében a szilárd kõzettér
már olyan helyzetben található, hogy jelenléte építésföldtani szempontok alapján valójában
nem értékelhetõ, tehát az épített környezet alatti teherviselõ közeget a település déli
részletében kizárólag a negyedidõszaki rétegek alkotják.
A településen sok helyen elõforduló és déli irányba túlsúlyra jutó laza üledékek
összetétele és vastagsága szintén jelentõs eltéréseket mutat. Északon a mecseki lejtõ területén
a meredek részleteken valójában nincs számottevõ jelenléte a takarósávnak. Inkább a
kõzettörmelékek dominálnak köztes anyagként homokkal és agyagokkal. A belterületen és
környezetében a szilárd kõzettér felett még változó vastagsággal található meg azon
kõzettörmelék, amely a perm és triász idõszaki szálkõzetek málladéka és a fellazulást
követõen elsõsorban gravitációs mozgásokkal történt áttelepülése. Elõbbieknek megfelelve a
pleisztocén és holocén korú kõzettörmelékes sáv alapszíne vörös, megõrizve az anyakõzetek
alapszínét. A belterületen és környezetében elõforduló a kõzettörmelékek déli irányba tartóan
viszont már keverednek a lösz eredetû iszapokkal és agyagokkal, így a humuszos sáv alatt
már nemcsak a vörös, hanem sárga és barna színû törmelékes és homokos rétegek
megmutatkozása is jellemzõ. Délebbre a kõzettörmelék fokozatos elmaradásával viszont
jutnak túlsúlyra azon iszapok és agyagok, amelyeknek együttes vastagsága az igazgatási
terület legalacsonyabb részletein már a 10 m-t is eléri.
A laza üledékek csoportjába tartozónak kell tekinteni azon antropogén feltöltéseket,
amelyek több helyen elsõsorban a közel múltban megszüntetésre került mélyszinti bányászat
során tudatosan kerültek felhalmozásra. A felszínt kiegyenlítõ feltöltések elsõsorban a I. és
III. sz. üzemek területéhez kötõdve kerültek lerakásra. Részben építési célú terület
elõkészítésekhez, részben a mûvelés során keletkezett meddõanyag elhelyezéséhez kötõdik
kialakulásuk, és legnagyobb vastagságú valamint igen jelentõs területi elterjedéssel ismert
helyszínként a III. üzemi táró déli elõterében kialakított meddõhányó található.
Hegységszerkezeti viszonyok alapján a település a Nyugati-Mecsek morfológiáját is
jelentõs mértékben meghatározó – alsó-kréta idõszakra datáltan megformálódó – antiklinális
területén található. A felboltozódás utáni és a tengelyvonalat megbontó eróziós folyamatok
munkájának eredményeként történt a mai sajátos tájkép kialakulásának lassú folyamata
valamint a napjainkban érvényes hidrogeológiai viszonyok rendezõdése.
A település alatti kõzettérben elhelyezkedõ felszín alatti elsõ vizek a mélységi
viszonyok és a befogadó kõzetek kifejlõdése, valamint geológiai korok alapján rétegvízként,
vagy talajvízként azonosíthatók. A rétegvíz és a talajvíz a földtani felépítés és a morfológiai
viszonyok alapján valójában egymással közvetlen kapcsolatban van, így elválasztásuk vagy
minõsítésük egyes helyszíneken igen nehézkes, általában vízkémiai adatok alapján lehetséges.

5. 5
A jelzett víztípusok utánpótlása a közvetlen helyi átadódásaik mellett alapvetõen a
csapadékok hullásából, vagyis közvetlenül a beszivárgásokból történik. Más víztípusokból
történõ betáplálás irányukba nem ismert, viszont elsõsorban a feltolódási vonalaknál
betáplálást adhatnak más víztartók irányába. A rétegvíz és a talajvíz terepszint alatti
mozgásának/szivárgásának iránya – eredeti, vagyis a természetes állapotok esetén – az
antiklinális által meghatározott dõlésviszonyokhoz igazodva alapvetõen délre tartó.
Az utánpótlási viszonyok alapján és a helyi hidrogeológiai sajátosságok alapján
megállapítható, hogy a terepszint alatt jelentõs mélységben elhelyezkedõ rétegvíz helyzete
nem befolyásolhatja az épített környezet létesítését és fennmaradását. A talajvíz azonban jóval
közelebb található a felszínhez (1-5 m), és így helyzete alapján (egyes területrészeken hosszú
távra elõre tekintve) a jövõben akár befolyásolhatja is az épített környezet létesítését és
jövõbeni tartós fennmaradását. A talajvíz elsõsorban a lejtõ azon részletein van jelen, ahol a
gyors vízfelvételre alkalmas kõzettörmelékes sávok kivastagodnak, vagy a szálkõzetek felett
számottevõ a saját anyagú málladéktakaró. Amennyiben a környezetéhez viszonyítva jó
víztartó képességû sáv elvékonyodik, esetleg teljesen megszûnik, akkor a talajvíz gyenge
szivárgások vagy források formájában is megjelenhet a felszínen. A településen napjainkig
kialakult természetes jelentkezésû források kivétel nélkül a törmelékes zónából lépnek ki és
általában alacsony vízhozamúak, valamint többségük csak idõszakos jelentkezésû a
korlátozott helyi beszivárgási lehetõségek következményeként. A település alapítási helyének
kiválasztódása feltehetõleg összefügg a napjainkban már nem igazán, helyesebben nem
minden évszakban megmutatkozó helyi vízszivárgásokkal.
Az általános vízföldtani viszonyok során kiemelendõ, hogy Kõvágószõlõs igazgatási
területének jelentõs részletei alatt végzett mélyszinti bányászat eredményeként több helyen
számottevõ mértékben megváltoztak a hidrogeológiai viszonyok. A bekövetkezett
változásokat a szakirodalom röviden úgy összegzi, hogy azok a befejezett mélyszinti
bányászat felett keletkezett depressziós tölcsérhez tartozóak, továbbá a I. és III. sz.
bányaüzemek feletti területrészeken jelentkeztek egyértelmûen. Jelenlegi ismeretek szerint a
legnagyobb mérvû hidrogeológiai módosulások az I. üzem területén, vagyis külterületi
részleteket jelentõen alakultak ki. Kisebb jelentõségûnek minõsítettek a III. üzem létéhez és
üzemeléséhez kapcsolódó „vízelvonások”, amelyek a belterület alatti táró nyomvonalához és
annak tágabb környezetéhez kötõdtek. A mélyszinti bányászat során tehát a településen (bel-
és külterületeken) több kishozamú forrás apadt el, továbbá a talajvíz átlagos szintje is
lesüllyedt. Ezen állapot napjainkban azonban csak ideiglenesnek tekintendõ, mivel a
bányászat befejezését követõen még nem valósult azon visszatöltõdés, amely a korábbi –
vagyis a bányászat elõtti – állapotok megismétlõdése helyett inkább azok átrendezõdését
eredményezheti.
A mélyszinti bányászat felhagyása utáni feltöltõdés várhatóan csak a depressziós
tölcsér területének módosulását eredményezheti, mivel az I. sz. üzem területén változatlanul
folytatni kell a vízkiemelést a Tortyogó területén található vízbázis védelme érdekébe. A III.
üzemi táró nyitottsága okán gravitációs vízkifolyást biztosít a jövõben is, tehát a depressziós
tölcsér teljes feltöltõdése nem következhet be. Így a volt bányaüzemek területén és azok
környezetében nem várható az egykori vízföldtani viszonyok megismétlõdése. Azonban a volt

6. 6
bányaüzemektõl távolabbi belterület északi részletében és a magasabb elhelyezkedõ
zártkertek környéki területeken a visszatöltés folyamata okozhat olyan lokális átrendezõdést,
amelynek eredményeként a takarózónából kilépve a belterület északi peremén idõszakos
források jelentkezését eredményezheti a jövõben. E lehetõséget nem lehet teljességgel kizárni,
mivel a zárkerti területrészen olyan vastagságú a málladéktakaró, amely a folyamatos
bányászati vízelvonás ellenére is biztosította kishozamú források (György-kút, Sepse-kút)
tartós megmutatkozását.
3. Mérnökgeológiai adottságok – földtani veszélyforrások
A település igazgatási területén a földtani veszélyforrások önállónak tekintett típusai
vagy formái részben a nem megváltoztatható természeti adottságokhoz kötõdnek, részben az
emberi tevékenységek vagy a korábbi területhasználatok következményeként vannak jelen.
Az okok és összefüggések ismeretében célszerû elkülöníteni azon veszélyeztetéseket,
amelyek a változatlanul érvényesülõ természeti folyamatokhoz kötõdnek, vagyis
elkülöníthetõk a már befejezett mélyszinti bányászat utóhatásaitól. A település igazgatási
területére vonatkozóan az Országos Felszínmozgás kataszter nem tartalmaz archív eseményt,
tehát a felvételezés során nem volt szükséges egykoron mozgásos területrészre vonatkozóan
részletes felvételezést és értékelést elvégezni.
3.1. Természetes vagy gravitációs tömegmozgások, eróziós folyamatok
Omlásveszélyes területrészek csak a település belterületétõl északra található hegységi
lejtõhöz tartozó külterületi részleteken ismeretesek. Elsõsorban a település nevében is
megjelenített történelmi kõbányák felhagyott falainak hátravágódásait (pl.: Sasfészek),
továbbá a Zsongorkõ és Babás Szerkövek környékén a kitett helyzetû homokkõpadok
felületén érvényesülõ klimatikus hatások következményeként bekövetkezõ nem nagy
területigényû kiszakadásokat ide sorolva. Jellemzõ a folyamatra, hogy e helyszínek elõterében
már kisebb kõfolyások is keletkeztek. Gyakorlatilag nincs veszélyeztetésük az omlásveszélyes
helyeknek a meglévõ és tervezett épített környezetre, továbbá a jelenlegi természetvédelmi
oltalom miatt nem indokolt bármilyen területigényû lehatárolásuk, elkülönítésük.
Csúszásveszélyes helyszínek csak a lejtõlábtól indulóan határozottan bemélyült
völgyek környezetében különíthetõk el. Legnagyobb területû elõfordulás a Kajdacsi-vízfolyás
nyomvonala mentén határozható meg, ahol a szálkõzetek foltszerû jelenléte és mozgás
kialakulását elõsegítõ térbeli helyzetük (dõlés és csapásirányok) mellett a negyedidõszaki
takarósáv kivastagodásai és mozgásra való alkalmassága jelent veszélyeztetést. Jóval kisebb
területigényû a belterülettõl délre található azon helyszín, ahol jelenleg építési helyek
kialakítását eredményezõ terepalakításokat végeznek a Gksz övezet új építményeinek
elhelyezéséhez. A több méteres vastagságot elérõ és völgyirányba tömörítés nélküli
homlokdöntéses feltöltések ismeretében változatlanul fennáll a lehetõség a rendezetté vált
területek keleti sávjában csúszások kialakulására.

7. 7
Az igazgatási területen, több helyen találhatók olyan helyszínek, ahol 1-2 m-es
magasságú kõzetfalak helyezkednek el, és azok általában a közlekedési utak mentén
mutatkoznak. Az itteni laza üledékek nem jelentõs vastagsága, valamint a fekükõzetek
törmelékes kifejlõdése alapján e részletek nem tekinthetõk csúszásveszélyesnek, hanem
inkább erózió érzékenynek. Jellemzõ, hogy a peremvonali növényzetnek feszítõ hatásai,
valamint a lábvonali erózió együttesen okozza a kõzetfalak állékonyságának leromlását,
vagyis nincs lehetõség a lassabb ütemmel kialakuló csúszó lapok keletkezésére és azok
aktivizálódására. A település olyan morfológiai helyzetben van, hogy a felszíni vízválasztótól
induló és csapadékhullásokhoz kötõdõen felerõsödõ eróziós hatások a belterületnél magas
térszíneken még egységesen – területileg – érvényesülhetnek, és csak a lejtõ alsóbb részén
kialakult völgyek jelenléte okán válhatnak a hatások koncentrálttá. A kezdetben csak
lejtõleöblítéses, majd a belterületen és környezetében már vonalas erózióvá alakuló folyamat
jelenlegi és jövõbeni érvényesülésének ismeretében fontos, hogy a már kialakult belterületen
és kialakuló új lakóterületen mindig biztosított legyen a felszíni vizek gyûjtése és eróziós
hatások nélküli elvezetése.
3.2. Mélyszinti bányászat és utóhatásai
A több évtizeden keresztül végzett mélyszinti bányászat eredményeként a település
jelentõs részleteit érinti az alábányászottság. A terepszint alatti üregek kialakításával
leginkább megviselt kõzettér az I. sz. üzem mûködési/mûvelési területéhez kapcsolódik. Az
elsõ (mélyszinti) bányászati helyszín mûvelése miatt már rövid idõ multával felszakadtak
azon fejtési üregek, amelyeknek egy része a jelenlegi III. sz. üzemi táró elõtti meddõhányó
területéhez tartozó helyszíneken jelentkeztek, tehát azok a meddõhányó jelenléte miatt a
jelenlegi és a jövõbeni épített környezetre nem jelenthetnek veszélyt. A késõbbi telepítésû III.
üzem is okozott környezetében – elsõsorban a táró nyomvonalában – felszínig is hatoló
változásokat (pontszerû felszakadás, lassú süllyedés), de a megjelenési helyek az akkori
beépítetlenség eredményeként nem okozhattak épületkárokat.
A késõbbi és az említetteknél már mélyebb helyzetû bányászat utóhatásai az
elõbbiekhez viszonyítva csak jelentõs késleltetéssel jelentkezhetnek, így a megszûnt
mélyszinti bányászat utóhatásainak lehetséges érvényesülési helyszíneit hosszú távon
mozgásveszélyes területeknek minõsítve határolták le. Tapasztalatok és a felszakadásos
folyamatra telepített monitoring rendszer alapján jelenleg csak valószínûsíteni lehet, hogy a
nagy mélységekben kialakított üregrendszerek felett a terepszintig tartóan alakulhatnak ki
változások. Az idõbeliség nagymértékben függ a mélységtõl és a kialakított bányatérség
méreteitõl, mivel a feszültségátrendezõdés során a felszín irányába csak fokozatosan és a
kõzettér kötöttségétõl, rétegzettségétõl is függõen erõsen tompított hatások érvényesülhetnek.
A jelenlegi számítások szerint várható, hogy a jövõben a befejezett mélyszinti bányászat
utóhatásai olyan kisebb felszínsüllyedéssel mutatkoznak meg, amely nem eredményezheti a
jelenlegi terepszinten szakadási vonalak és hirtelenül mutatkozó horpák kialakulását, hiszen a
szálkõzetek feletti málladékzónában a hatások részben feloldódnak. Jelenlegi ismeretek és
elõzetes számítások szerint a várható felszínsüllyedés elsõsorban a fejtési üregek feletti

8. 8
térrészt érintheti, vagyis a terepszintig, vagy annak közeléig tartó szilárd kõzetekben történõ
oldalirányú feszültségátrendezõdés geológiai korlátok miatt nem okozhat a fejtési üregek
alapterületénél jelentõsen nagyobb területrészeken felszíndeformálódást (süllyedést).
Elõbbiekben jelzett helyi sajátosságok okán elfogadható a hosszú távon mozgásveszélyesnek
lehatárolt terület jelenléte és arra vonatkozóan érvényes azon kitétel a jövõbeni
területhasználati célokhoz, hogy a fejtési üregek felett (azok terepszinti vetületén) lehetõleg
ne legyen épített környezet, míg a fejtési üregek felszíni vetületén kívüli, de a hosszú távon
mozgásveszélyesnek jelzett területrészen belüli helyszíneken megfelelõ gondossággal és
minden esetben megerõsített alapozással történhet az új építmények elhelyezése. Utóbbi
lehetõséget elõsegíti azon tény is, hogy a felszín deformálódását kezdeményezõ bányaüregbõl
a felszakadás az alapterületi kiterjedés felett belsõ omlásokkal a szilárd kõzettérben zajlik le,
míg a terepszinthez közeledve a hatások a mállási zónába jutva, valamint az arra települt
kõzettörmelékes takarósávot elérve már süllyedéses mozgássá is átalakulhatnak.
3.3. Vízföldtani viszonyok módosulása
Az 1950-es években a mélyszinti bányászat elõkészítése keretében felvételezték a
településen található nem jelentõs hozamú forrásokat, továbbá izometrikus vonalakkal
ábrázolták a felszín alatti elsõ víztípus (talajvíz) helyzetét (a térképek és egyéb
dokumentációk a MÉV adattárában találhatók). Megállapították, hogy a talajvíz északról délre
történõ szivárgása mellett, többnyire felszínhez közeli és más víztípusból nem kap betáplálást.
A kiértékelés során viszont nem különítettek el más víztípust, vagyis nem vizsgálták a
szálkõzet mélyebb helyzetû repedéseiben szûkebb területi elterjedéssel elõforduló rés- és
hasadékvizet és annak szerepét a mállási zónában található talajvíz utánpótlásánál. E
víztípusról csak a késõbbi bányászati tevékenység során szereztek ismereteket, hiszen annak
nem volt felszíni elõfordulása, vagyis természetes forrása. A szórványosan elvégzett
vizsgálatok szerint a lokális elterjedésû rés- és hasadékvíz zónáját a terepszint alatt 40-70 m-
es mélységközben helyezték el és az akkori megállapítások szerint mennyisége nem jelentõs,
tehát a bányászat szempontjai alapján a talajvizet tartották fontosabbnak.
A mélyszinti bányászat során, annak közvetlen hatására a talajvíz helyzet jelentõsen
megváltozott, hiszen a források többsége elapadt, vagy vízszolgáltatásuk korlátozottá,
idõszakossá vált. A depresszió mértékérõl a víztartó képzõdmények egymásba fonódása miatt
csak közelítõ értékek váltak ismertté, míg a helyiek szerint kialakult olyan területrész is, ahol
az elapadt ásott kút késõbbi utómélyítésénél vizet már nem találtak. Így elfogadottá vált azon
helyzet, hogy a bányászat vízelvonása a legfelsõbb helyzetû víztípus (talajvíz) helyzetében
okozott határozott változást.
A bányászat felhagyás után a lesüllyedt állapot visszarendezõdésére lehetõség nyílik,
de a nyitottan hagyott tárórendszerek jelenléte miatt feltehetõleg nem lesznek korábbiak
azonosak a hidrogeológiai folyamatok. A hosszú távra elõre jelzett vízemelkedés hatására
vagy annak következményeként tehát várható az elapadtnak tartott források ismételt
jelentkezése is, így fontos a bányászat elõtti vízföldtani állapot ismerete. Az 1950-es évekig
szabad kifolyású források közül mindegyik feltüntetésre került az egykori felvételezéskor

9. 9
összeállított észlelési térképen, tehát az archív vízföldtani térképek tartalma alapján történt
azon forráshelyek ábrázolása a mellékelt (Földtani veszélyforrások övezet) térképen, amelyek
a település belterületi részletén egykoron léteztek. Elsõsorban e helyszíneken várható a
visszarendezõdõ talajvíz ismételt napfényre jutása, tehát az építmények elhelyezésekor az
egykori vízföldtani viszonyokhoz is indokolt alkalmazkodni.
4. Összefoglalás és javaslatok a településrendezési terv módosításához
Az érvényes településrendezési terv tervezett módosítását alapvetõen vagy
meghatározó módon nem gátolják a település természeti adottságai és érvényes folyamatai
valamint a közelmúltban befejezett mélyszinti bányászat okán kialakult mûvi környezet
jövõben várható eseményei. Valójában csak egyes területsávokra vonatkozóan szükséges
olyan korlátozásokat életbe léptetni vagy területhasználati célokat meghatározni, amelyek az
épített környezet védelmét és tartós fennmaradását szolgálják.
A mélyszinti bányászattal igénybevett térrészbõl a felszín felé feltételesen terjeszkedõ
hatások érvényesülési területét lehatárolja a jelenleg érvényes településrendezési terv, így
azon változtatni csak a további geodéziai mérések (monitoring) alapján indokolt. A
határvonalakkal övezett területrészeken belül az építmények elhelyezését és az építési
tevékenységet az általános érvényû jogszabályokban meghatározottak szerint kell
megvalósítani (alábányászottság - ÖTM rendelet), tehát a HÉSZ ilyen irányú kiegészítése
nem indokolt.
A felszínhez közeli kõzettérben lezajló változások (klimatikus hatások, erózió stb.)
következményeként fellépõ gravitációs tömegmozgások (elsõsorban omlások) csak külterületi
részleteken alakulhatnak oly módon, hogy azok épített környezetre nem jelentenek
veszélyeztetést (Nyugati-Mecsek TVK területe). A belterület közvetlen szomszédságában (a
jelenlegi állapotok alapján) csak a feltételesen elõforduló lejtõmozgások megjelenési helye
valójában csak a völgyek oldalai valamint a mesterséges feltöltések elterjedési területe lehet.
Ennek ismeretében a III. üzemi meddõhányó és közvetlen környezete, továbbá a település
belterületéhez közeli patakos völgyek oldalainak meredekebb részleteit kell elkerülni a
beépítéssel. A tervezett lakóterületi bõvítésnél így csak a tervezett telkek határvonalaikkal
érinthetik a csúszásveszélyesnek minõsíthetõ területrészeket, de a szabályozási tervben
lehatárolt jelenlegi és további építési helyek már a kedvezõtlen adottságú területrészeken
kívüli kerültek megállapításra.
A területrendezési terv jövõbeni változtatásaihoz ajánlott, hogy közterületi funkciójú
szabályozási vonalakkal legyenek lehatárolva azon helyszínek, amelyek egykoron természetes
források, idõszakos vízjelentkezések jelentkezési helyei voltak. Javasolt a volt források és
tágabb környezetére – a jelentkezési helyekre és egykori patakjaiknak nyomvonalaira –
vonatkozóan tartósan a zöldterületi funkció. A szabályozási vonalakkal övezett – talajvíz eseti
jelentkezését és elfolyását biztosító – területrészek szabályozással történõ északi lezáródását

10. 10
csak ott lehet megvalósítani, ahol a már nem követhetõ a mélyvonalak északra tartó
bevágódása (nincs árok vagy vízmosás).
Az új építési helyek kialakításakor, vagy a jelenlegi épített környezet telken belül
történõ bõvítésekor nem ajánlott az egykori természetes forrásokból induló vízelfolyások
medervonalának betöltése, továbbá a belterületen belüli átvezetõdési nyomvonalak irányának
megtörése. Alkalmazkodni szükséges ahhoz a jelenleg már nem megváltoztatható helyzethez,
hogy a belterület feletti nagy kiterjedésû mezõgazdasági övezet az évszakoktól is függve
nagyon eltérõ idõbeliséggel és mennyiséggel gyülekeztet össze olyan mennyiségû
csapadékokat, amelyek korlátozásra került nyomvonalak esetén rövid ideig tartóan árvizet is
okozhatnak a belterületen.