A Kővágószőlősi Uránbányászati Múzeum

1. Kővágószőlősi Uránbányászati Múzeum
Mottó: Bízunk Istenben!
De azért szárazon
tartjuk a puskaport.
(Oliver Cromwell)
Egy néhai munkatársunk, Bujtor Béla geofizikus mérnök, a II-es, majd az V-ös
bányaüzem egykori igazgatóját idéznénk:”Hit és remény nélkül semmit sem ér
az élet”
Az előbbiek tükrében hisszük, és bízunk abban, hogy az ÉGIEK, (vagy
valamelyik földi helytartójuk) letekintenek ránk, és észreveszik, hogy van egy
kis falu a Mecsek déli lábánál, a Jakab-hegy lankáin, aminek a neve
Kővágószőlős, és ennek van egy kis múzeuma, ami az egykori uránbányászat,
emlékeit megidézi, bemutatja az utókornak, hogy az apáik, nagyapáik, hogyan,
milyen körülmények között milyen eszközökkel dolgoztak, keresték meg
családjuknak, maguknak a napi betevőt.
A múzeumra ráférne egy kis felújítás átalakítás. Ehhez meg segítségre volna
szükség, mert önerőből nem megy.
Nagyon sok szó esik mostanság, hogy a múltunk, az emlékeink képezik a jövő,
az utánunk következő generációk pilléreit.
Talán a valóságban is sikerül érvényesíteni, a gyakorlatba átültetni,
megvalósítani ezt a magvas gondolatot.

2. Beszélgetés Varga Mihály bányamérnökkel, a Mecseki Ércbányászati
Vállalat egykori vezérigazgatójával.
Hogy is kezdődött, kinek az ötlete, volt a múzeum, kik álmodták meg, kik
építették fel, ezt a színvonalas, vagy, ha úgy tetszik „jól gründolt” létesítményt?
Mária út 9. (Déryné út) a volt DGT székház bejárata.

3. Dr. Faller Jenő {(1894. szept. 25. – 1966. dec. 23.) bányamérnök, a műszaki tudományok kandidátusa.
1957-ben a Soproni a Központi Bányászati Múzeum alapítója. A bányamérnöki kar Miskolcra költözése után az
általa nemzetközi jelentőségűvé fejlesztett múzeum igazgatója.}
1966-os javaslatának hatására megindult a Mecsek környékén a bányászati
gyűjtemények létrehozása.
1972-ben a Mecseki Szénbányák, valamint a Mecseki Ércbányászati Vállalat
közös előterjesztést tett egy bányászati múzeum kialakítására.
1974 májusában a NIM Műszaki-Gazdasági Tanácsa támogatásával a
Művelődésügyi Minisztérium kiadta a működési engedélyt a "Pécsi Bányászati
Gyűjtemény" néven. Ebben az évben csatlakozott a Bányászati Aknamélyítő
Vállalat is az alapítókhoz.
A Széchenyi térről nyíló Mária utca 9-ben (Korábban Déryné u.) a DGT egykori
székházában, a Mecseki Szénbányák tulajdonában levő 265m2
alapterületű
épület hat helyiségben 1977 XI. 5-én dr. Kapolyi László Nehézipari Miniszter
helyettes megnyitotta a reprezentatív kiállítást.
Már a gyűjtemény megnyitása előtt a Mecseki Ércbányászati Vállalat (az Európai
Bányászati Múzeumok mintájára) kezdeményezte a Pécsi Városi Tanácsnál egy
megfelelő pincerendszer kiválasztását földalatti bemutató egység
létrehozására.
A MÉV szándéka egybeesett avval, hogy az állam nem csak a statikailag
veszélyes pincék megerősítését, hanem az újrahasznosítását is támogatta
anyagilag.

4. Így került a célkeresztbe a Janus Pannonius és a Káptalan utca közti 350 méter hosszú pincerendszer.
1981 szeptember 5-én volt a földalatti múzeum megnyitója.

5. 1982-ben a Művelődésügyi Minisztérium a fenntartó vállalatok munkájának
elismeréseként „Mecseki Bányászati Múzeum” név alatt a szakmúzeumok közé
sorolta.
A Mecseki Bányászati Múzeum sorsát megpecsételte, a szén és uránbányák
felszámolása, a bányászat visszafejlesztése, a fenntartás terhei. 1993-ban a
múzeum bezárta a kapuit.
1994 júniusában az épület értékesítése miatt a múzeum anyagát
becsomagolták és akkor még rövid, átmenetinek látszó időre ideiglenes
tárolókba helyezték.
A Mecseki Ércbányászati Vállalat 1972-ben kezdte meg a bányásztörténeti
anyagok gyűjtését Szomolányi Gyula bányamérnök, vezérigazgató helyettes
felügyeletével. A kőzet gyűjteményt teljes egészében Lendvainé Koleszár
Zsuzsa geológus, Lendvai László geológus, állította össze.
A Mária utcai múzeum két termében voltak a kiállított tárgyak kezdetben
elhelyezve. A bezárás után az ércbányászati anyag egy részét kölcsönadták
vitrinekkel együtt a Várpalotai Thuri várban levő Vegyészeti Múzeum bányászati
részlegének, a Soproni Központi Bányászati Múzeumnak, a Rudabányai
Bányászati Múzeumnak.
A gyűjtemény általános, bányászati emlékei, ásatáskor előkerült szerszámok,
pénzverés emlékei, könyvek stb. a Janus Pannonius Múzeum illetékes
osztályaihoz kerültek.
A maradék anyagot évekig különböző helyeken tárolták (István akna, Golgotai
felvonulási épületek, MÉV irodaépület alagsor....…

6. A tárolás során néhány tárgy megrongálódott, eltűnt.
Próbáltuk elhelyezni a gyűjteményt, a városban, de nem sok sikerrel. Ekkor
vettük fel a kapcsolatot a Kővágószőlős Önkormányzatának vezetésével. Bátor
József polgármester, és Sándor Tibor alpolgármester személyében, és örömmel
elfogadtuk a kedvező ajánlatukat. A használaton kívüli volt iskola épület észak-
nyugati szárnyának teljes felújítása után itt került elhelyezésre az egykori
uránbányászat bölcsőjénél a hányatott sorsú uránbányászati gyűjtemény.
Szeretném megemlíteni, és kifejezni köszönetemet az egykori MÉV
utódcégeinek, a külső támogatóknak a rengeteg segítségért, a kiállítási termek
födémjeinek cseréjét, a tető gerendák cseréjét, a tető felújítását, a nyílászárók
cseréjét....
A szőlősi múzeum berendezésénél Rózsa Antal (Leó) az egykori III-as üzemi
bányamérnök, nyugalmazott területi főmérnök kiváló munkáját kiemelném.
Az iskola udvarában kerültek elhelyezésre a jelenleg is látható gépek
berendezések, a bányászati tevékenység során balesetben elhunyt egykori
társaink nevét tartalmazó emléktábla, a IV-es bányaüzemből származó bányász
szobor.
2010.-ben a MECSEK-ÖKO Zrt. kezdeményezésére és részbeni finanszírozásával,
a Soproni Központi Bányászati Múzeum szakmai irányításával, megújult a
Múzeum. Új tárlók készültek, tematizálták a Múzeum anyagát. Hámos Gábor és
munkatársai elkészítették a földtani leírásokat, megalkották, egységesítették a
lelőhely bemutatását. A bemutatásra került anyag csökkent, a helyhez igazodó,
az uránkutatást, a termelést és a feldolgozást bemutató egységes kiállítás
készült. Leltárba vették a tárgyakat és a hozzájuk kapcsolódó leírásokat.

7. Ezt a munkát a kővágószőlősi Önkormányzat, Sándor Tibor polgármester
vezetésével, jelentősen támogatta.
2010. szeptember 4.-én a MECSEK-ÖKO Zrt., a Zsongorkő Baráti kör és
a Kővágószőlősi Önkormányzat közösen újranyitották a Kővágószőlős
Uránbányászati Múzeumot.
Egy idézet A MAGYAR BÁNYÁSZAT ÉVEZREDES TÖRTÉNETE című könyv
III. kötetéből:
"A gyűjtemény bemutatja a Kárpát medence több ezer éves érc és
ásványbányászati emlékeit, a lovasi festék anyag bánya makettjétől kezdve a
középkori ércbányászaton keresztül a bauxit bányászatig, külön kiemelve a
nagyharsányi bauxit bányászatot. A kiállítás a technikai-technológiai
szempontok mellett kiterjedt a bányászat képzőművészeti emlékeire is. Látható
a magyar ércbányászat legfiatalabb és legrövidebb életű ágazata az uránérc
bányászat története. A kiállítás bemutatja az uránérc kutatástól kezdődően a
bányászat és az érc vegyi feldolgozásának teljes folyamatát. Kiemelkedő
darabja a közelmúlt technikatörténetének Dr. Szalay Sándor professzor
ajándéka, az az uránkutató műszer, amelyet az 1950-es évek elején a debreceni
egyetemen készítettek és amellyel a magyar hasadóanyag kutatást
megkezdték. Az összegyűjtött anyagot a bányászati munkafolyamatok: fúrás,
robbantás, rakodás, és a szakágak: geofizika, geológia, bányamérés szerint
csoportosították."

8. Dr. Szalay Sándor professzor ajándéka, az 1950-es évek elején a debreceni egyetemen készítették, és amellyel a
magyar hasadóanyag kutatást megkezdték. (Geiger – Müller számlálók). A műszerek felett a kutatok fényképe.

9. A fenti Geiger – Müller számlálók.

10. A Geiger – Müller gamma sugárzás mérő, és egy fénykép a terepi felszíni mérésekről.

11. Emanométer (a levegőben levő radon koncentráció mérésére szolgált.)

12. A korábbi adatgyűjtéseknél találkoztunk egy fényképpel Tirkala Ferenc
geofizikus mérnök (a II-es üzem geofizika vezetője, majd a Kutató Mélyfúró
Üzem vezetője) visszaemlékezései között (URÁNÉRC KUTATÁS
MAGYARORSZÁGON 1953-1989 KÖZÖTT), és Sallay Árpád bányamérnök (az
egykori beruházási és tervezési főosztály vezetője) által készített riportban
Gerzson István geofizikus mérnök beszélt a készülék használatáról.
Valamint Dr. Tóth Árpád geofizikus mérnök (a vállalati dozimetria első vezetője,
majd az egykori egésztest számláló vezetője) egy 1960-as geofizikai
tanulmányában említi a műszer leírását, használatát a vízben oldott rádium, és
radon tartalom meghatározása című közleményében.
Annak idején felkeltette a figyelmünket, nem gondoltuk, hogy még a
valóságban találkozunk a készülékkel.
Ez a készülék egy ionizációs kamrára épített elektrométer (kezdetben egy
kvadráns rendszerű {négyékes torziószálas} majd kondenzátoros) eszköz, az
ionizációs kamrába pumpált, a terepi kutatóárokból származó levegőmintából
meg lehetett állapítani, hogy a jelen levő radon gáz az Aktínium (219
Rn izotóp)
bomlási sorból származik-e, tehát a terepi anomália (az általános
háttérsugárzást meghaladó érték) urántól, és nem pl: Tóriumtól származik.

13. Emanométer. (egy másik nézőpontból)

14. Mérje meg a Mecseki uránérc sugárzását (bal oldalon a vörös homokkő, a jobb oldali kőzet az uránérc).

15. Egy kis történelem: (forrás: Zárójelentés a magyarországi uránérc kutatásról
és a Ny-mecseki uránérc-bányászatról. MÉRCE Bt., ATOMKI Debrecen, 1969,
Magyar uránbányászat története, 2001). A hazai uránkutatás és bányageológia
története 1947-(1989)-1997 Barabás Andor)
Az uránkutatás alapvetően tudományos céllal 1947-ben indult. Erről így ír 1948-
ban dr. Földvári Aladár:
„1947 elején Dr. Szalay Sándor egyetemi tanár magyarországi kőzeteket kért a
M. Á. Földtani Intézet gyűjteményéből radioaktív mérések céljára. A Velencei-
hegység kőzeteinek egy része az átlagosnál magasabb radioaktivitást mutatott
és ezért helyszíni vizsgálatokat javasolt egy esetleges, uránban gazdag kőzet
felkutatására. Az ügy jelentőségére való tekintettel Dr. Szalay Tibor, a Földtani
Intézet vezetője az Intézet munkaprogramjába felvette a hegység radioaktív
kutatását és az Iparügyi Minisztérium Bányászati osztálya elrendelte a
vizsgálatok elvégzését. Így jött létre 1947 nyarán egy kis kutatóexpedíció,
melyben fizikusokon kívül kémikus és geológus is részt vett."
Szalay Sándor szintén 1948-ban az atomenergia felhasználásának
lehetőségeiről írt:
„kötelességemnek éreztem, hogy hazai viszonylatban foglalkozzam ilyen
kérdésekkel, amelyekkel geológusainknak segítségére lehetek. Egy évvel
ezelőtt kezdtünk hazai gyűjteményekből eredő kőzetminták vizsgálata alapján a
vezetésem alatt álló Debreceni Egyetemi Orvoskari Fizikai Intézetében tórium és
urán előfordulások után kutatni.

16. Minthogy a Velencei-hegységből kapott gránit és aplit minták észrevehető
radioaktív sugárzást mutattak, szükségesnek láttam, hogy helyszíni komolyabb
arányú vizsgálatokat folytassunk. A Földtani Intézethez fordultam, amelynek
igazgatója dr. Szalay Tibor a legnagyobb megértést tanúsította vizsgálataim
iránt. A kiszállás anyagi feltételeit előteremtette és dr. Földvári Aladár
főgeológus személyében geológus szakembert, dr. Földvári Aladárné
személyében pedig kémikust jelölt ki a közös expedícióhoz. A debreceni
Orvoskari Fizikai Intézetből rajtam kívül dr. Csongor Éva adjunktus munkatársam
járult hozzá a vizsgálatok sikeréhez." (Később még Varga Károly gyakornokot is
említi.)
D
Balról, Dr. Szalay Sándor, Dr. Csongor Éva, Dr. Szalay Tibor. Dr. Földvári Aladár, Dr. Földvári Aladárné, (később,
Kliburszkyné Dr. Vogl Mária)

17. A munka tehát megindult. Földvári A. javasolta, hogy a méréseket a gránitokon
kezdjék, 1947-ben a velencei hegységi grániton mintegy 30 km2
-en végeztek
méréseket, de a Velencei-hegység tágabb környékén is, egészen a Budai-
hegységig. A gránitban 7-9 g/t uránt és 60-80 g/t tóriumot mutattak ki, ami
meglehetősen nagy érték.
Urán előfordulások földtani lehetőségeinek közvetlen felmérését célul kitűző
hazai uránkutatás kezdete 1952. (J-3087). Az első ilyen vizsgálatokat, a Magyar
Kormány felkérésére végzett Sz.Bogatürjev-től származó kutatási
dokumentációk ma még nem ismertek.
A rendszeres uránkutatás 1953 júniusában kezdődött, két szovjet geofizikus T.
Csuprova, és L.Cs. Puhalszkij Kővágószőlőstől Dk-re és Ék-re a Jakab hegy déli
előterében jelentősebb anomáliát észleltek. A kutatás tényére, eredményeire
vonatkozó dokumentum értékű utalások és adatok ez időtől állnak
rendelkezésre (J-3087). A hazai uránkutatás 1989-ben fejeződött be (J-3260, J-
3326).
A magyarországi uránkutatás egyetlen művelésre érdemes lelőhelyet
eredményezett. A nyugat- mecseki lelőhely készleteire vonatkozó első adatok
1956-ból származnak (J-3000, J-1626, J-2588, J-2597).
A lelőhely művelése 1997. 09. 26-án fejeződött be.

18. 1959-től megkezdődött (J-3350, J-2285). egyes vállalati (PUV)
jelentések, egyéb anyagok „Szigorúan titkos” minősítésének feloldása,
és pl. a MÁFI, vagy más kutatóhelyek részére való átadása.
Mindez azt jelentette, hogy minden ellenkező állítással szemben, 1957-
től az uránkutatás általános jelentőségű földtani-geofizikai információi
részeivé váltak az országos földtani kutatásnak. Az ismeretek
bővülésével a MÉV -nél keletkezett számos új adat, tudományos értékű
felismerés, előadás és szakcikk járult hozzá Magyarország
földtudományi ismeretéhez.

19. Az egykori MÉV telephelyei.

20. Egy térkép a telephelyekről.

21. Az egykori bányaüzemek.

22. Az ötös bányaüzem látképe egy muszlin szerű anyagon. (a felolvasó, a fürdő, az irodaház már lebontásra került )

23. Az eredeti kép.

24. A tárolóban néhány a bányászat során használt lámpa látható.

25. Néhány a sporthoz, kultúrához kapcsolódó relikvia.

26. Analitikai mérlegek.

27. Érc feldolgozás, dúsítás.

28. Hidrociklon makett.

29. Feltörés hajtó padozat makett.

30. Balról jobbra szívlapát, kapa, feszítővas (pájszer).

31. Főteszegecs.

32. A bányászat kézi eszközei, egy bányászfejsze, alatta a nagykalapács (pucka).

33. A jobb oldalon egy bányász csákány, balra lent egy sűrített levegővel működő fejtő kalapács.

34. A fúrógépek munka közben.

35. Keményfém lapkás fúrófejek.

36. A képen sűrített levegős ütve-forgatva fúró gépek láthatók.

37. Külszíni kutatófúrás tornyai.

38. Az uránércek, a produktív rétegből.

39. A nyugat Mecsek rétegei a produktív összlettel.

40. A Nyugat Mecsek rétegsora fúrómagokkal bemutatva.

41. Világító uránércek.

42. Fúrótorony makett.

43. A bányában használt Geiger – Müller gamma sugár mérő készülék.

44. Bányabeli kutatófúráshoz használt Geiger – Müller számláló.

45. Menekülő készülék, effektív hőmérséklet mérésére szolgáló eszköz.

46. Munkavédelmi eszközök.

47. Robbantás eszközei.

48. Robbantás eszközei.

49. Emléktábla, fokosok.

50. Pozsát J. MÉV emléktábla. Fafaragás.

51. Cs. Kiss E. bányászfej, fafaragás.

52. Zászló.

53. Az anyag a Mecseki Uránbányászok Egyesülete megbízásából készült.
Lektorálta: Berta Zsolt az egykori MÉV IV-es Bányaüzem geofizikusa.
Felhasznált irodalom, források:
- A fényképek egy részét Perjés Krisztina készítette.
- A magyar uránbányászat története. Szerkesztette: Németh János.
- Bányász Útikalauz - Pécs és környéke. A Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány.
- Dél Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont. A Pécsi Bányásztörténeti
Alapítvány gyűjteménye.
- VIKIPÉDIA.
- Zárójelentés a magyarországi uránérc-kutatásról és a Ny-mecseki uránérc-
bányászatáról. Mérce Bt. 2000.
- A MAGYAR BÁNYÁSZAT ÉVEZREDES TÖRTÉNETE
- URÁNÉRC KUTATÁS MAGYARORSZÁGON 1953-1989 KÖZÖTT Tirkala Ferenc
- Geofizikai_közlemények_1960
- A hazai uránkutatás és bányageológia története 1947-(1989)-1997
Barabás Andor
- Földtani Közlöny A Magyarhoni Földtani Társulat folyóirata Vol. 126. No. 4
2020.02.10.