2. 2
Tipográfiai tervezés
• Tűzd ki céljaidat
• Válaszd ki a megfelelő formátumot
• Válassz betűtípust és méretet
• Készíts hatásos képeket
• Adj lendületet a kiadványnak
• Javíts, finomíts, csiszolgass
3. 3
A tipográfia célja
• Felkelti a figyelmet
• Értéket ad
• Javítja az olvashatóságot
• Egyszerűsít
• Kiemeli a fontos részeket
• Rendszerez
• Egységet teremt
• Részekre tagol
13. 13
Olvashatóság
– A KIZÁRÓLAG NAGYBETŰKKEL ÍRT SZÖVEG
NEHEZEN OLVASHATÓ!
– A kisbetűk egyedi alakja megkönnyíti az olvasást!
– A talpas betűket könnyebb olvasni
15. 15
Arányosság
• Két egyforma elem mindig jó hatást
kelt.
• Egyéb esetben a tökéletes emberi test
arányai az irányadóak. (2:3:5:8)
Ezt az arányosságot, ahol úgy aránylik
a kisebb rész a nagyobb-hoz, mint a
nagyobb az egészhez,
aranymetszésnek hívjuk. (kb 1,62)
16. 16
Szimmetria
• A szimmetrikus elrendezés nyugodt,
kiegyensúlyozott hatást kelt
• Az aszimmetrikus elrendezés élénkebb,
hangsúlyosabb
17. 17
Folthatás
• Az oldalra hirtelen ránézve csak foltokat látunk
• A legfontosabb elemekre irányul először a
tekintetünk
• Az összetartozó elemek így is elkülönülnek
Elöljáróban meg kell jegyeznem, hogy a most következő diasorok a tipográfiáról, annak szigorú szakmaiságát nélkülözve szólnak.
Szeretném inkább a kiadványszerkesztést, kiadványtervezést gyakorlati oldalról, példákon keresztül bemutatva tárgyalni, remélve hogy az elhangzó tanácsok hasznára lesznek a hallgatóságnak.
Mint minden fejlesztési, alkotási folyamatot, a kiadványszerkesztést is alapos és átgondolt tervezésnek kell megelőznie.
A tipográfiai tervezés első lépése, hogy kitűzzük céljainkat. Pontosan meghatározzuk kiknek szól a kiadványunk és milyen hatást szeretnénk elérni vele. Fontos meghatározni, hogy milyen médium fogja közvetíteni mondanivalónkat.
Ezután választunk betűtípust és betűméretet, a célközönség, -és még fontosabb- a közvetítő közeg, képernyő, nyomtatás, stb. ismeretében.
Mindezek után kell nekiállnunk az adott médiumon jól megjeleníthető, a célközönség számára hiteles képek és grafikai elemek beszerzésének.
Mindezek után, amikor a munkánk minden meghatározó „kelléke” rendelkezésünkre áll, elkezdhetjük a tervezést, az egyes oldalképek kialakítását, szem előtt tartva a célok megvalósulását.
Minél alaposabb volt a tervezésünk, annál kevésbé lesz szükségünk utólagos módosításokra, változtatásokra.A tervezés első fázisaira fordított idő később többszörösen megtérül.
Felmerülhet a kérdés: Miért is van szükség tipográfiai megfontolásokra, a kiadványszerkesztés során?
Őszintén remélem, hogy az előadás vége felé ez már nem lesz többé kérdés.
Mindenesetre a tipográfia eszközeinek helyes alkalmazása felkelti az olvasó figyelmét. Értéket ad a kiadványnak. Gondoljunk csak a postaládánkban landoló számos prospektusra. Első pillantásra kiszűrjük (vélelmezzük), melyik milyen minőségű és árfekvésű terméket reklámoz.
Talán legfontosabb cél, hogy javítsuk, kiadványunk olvashatóságát. Vagy termékünk legalábbis ne legyen olvashatatlan.
Tipográfiai eszközökkel egyszerűsíthetjük, áttekinthetőbbé tehetjük kiadványainkat, kiemelhetjük a fontos részeket, rendszerezhetjük egységekre tagolhatjuk az üzenetünket.
A design elemeivel ugyanakkor egységes képet teremthetünk az egész kiadványon keresztül.
A továbbiakban az adott funkciók megvalósítását egyszerű példákkal is szemléltetni fogom.
A betűtípusokat minden tipográfiával foglalkozó szakkönyv másként csoportosítja.
Én egy viszonylag egyszerű, a szigorú szakmaiságot nélkülöző, de funkciójuk szempontjából mindenképp összetartozó csoportok elkülönítését célzom meg a továbbiakban.
A talpas betűk közé sorolom azokat, ahol a betűk szára egy kis „talpban” végződik. Optikailag sokkal stabilabbak ezek a betűk. Jellemző képviselőjük a Times, Garamond, Bookman
Ugyanezen megközelítés alapján a másik csoport a talp nélküli betűk. Jól ismert képviselőjük az Arial betűcsalád.
A folyamatos kézírást utánzó betűket a kalligrafikus csoportba sorolom, míg az összes maradékot dekoratívnak hívom.Ezek általában valamilyen grafikai túlzással, vagy grafikus elemek, szimbólumok, mértani formák és betűk kombinációjából állnak. Gondoljunk csak szélsőséges képviselőjükre a lángoló-, vagy a csontokból kirakott betűkre.
Az Internetről letölthető betűtípusok többségére nem igazán illik a szó szoros értelmében vett „dekoratív” jelző.
A továbbiakban a nyomdász szakma néhány kifejezésével ismerkedünk, amelyek mind a nyomtatott, mind az elektronikus kiadványtervezés során hasznos segítségünkre lehetnek.
A szedéstükör alatt az oldal azon –tipikusan a margókon belüli- területét értjük, amelyen a kiadvány elemei képek, szöveghasábok, címsorok elhelyezkedhetnek.
A szedéstükör – mint azt a következő dián látni fogjuk-, többet is meghatározhat ennél. A képek pontos helyét méretét, a hasábok számát, a címsorok elhelyezkedését.
Ha az olvashatóság elsődleges céljaink között szerepel, használjunk kiadványainkban keskeny hasábokat!
A szedéstükör egyik legegyszerűbb formája az úgynevezett modulhálós szedéstükör.
Az oldalt többnyire három oszlopból álló négyzethálóval borítjuk.
A szedéstükör alkalmazásának lényege, hogy az oldal objektumait kizárólag ezen négyzetek függőleges-, vagy vízszintes összevonásával keletkező területekre helyezhetjük el.
Természetesen a szedéstükörnek nem szükséges szabályos négyzetekből állnia, az a fontos, hogy ugyanaz a szedéstükör kísérje végig kiadványunk minden oldalát.
A következő szakkifejezés a ligatúra.
Bizonyos betűpárok, mint például f-i, f-t, f-l meglehetősen furcsán festenek egymás mellett. Ezt a problémát elkerülendő a nyomdászok ilyenkor egy az adott betűpárra külön megrajzolt szimbólumot, az úgynevezett ligatúrát használják.
Modern kiadványszerkesztők lehetőséget nyújtanak ligatúrák használatára. Érdemes élni velük, különösen a címsorokban.
Szintén a címsorok nagybetűs változatának problémája az, hogy bizonyos betűk közötti távolság –optikai fehér terület- olyan erőteljes, hogy szinte szóköznek tűnik. Pl. az A és V betűk a BETŰKAVALKÁD szóban.
Az ilyen optikai hézagokat a betűk közelítésével, alávágással orvosolhatjuk.
A fontos részek, -szavak, szókapcsolatok, időpontok, számok- kiemelése mindennapi feladat a kiadványszerkesztés során.
Eszköztárunk számos lehetőséget kínál erre.
A kövérítés, döntés, ritkítás (a betűk egymás közötti távolságának megnövelése) mind célravezető megoldás lehet.
A kiadványszerkesztő programok eszköztárában szerepel még az aláhúzás lehetősége is, ám ennek alkalmazását nem javaslom.
Az igazoláshoz végezzünk el egy kísérletet! Egy átlagos hosszúságú szó magyar elolvasásához általában 1 másodperc elegendő.
A következő diát kb. 1 másodpercig fogom mutatni. A dián egyetlen szó olvasható, de nehezítésül a szó felső felét letakartam.
Próbálják meg elolvasni a szót, a rendelkezésre álló 1 másodperc alatt!
(Ezt a diát csak 1 másodpercig mutasd)
Sikerült valakinek elolvasni?
Nem hiszem.
Most próbáljuk meg ugyanezt úgy, hogy a szó alsó fele lesz letakarva.
Szintén 1 másodperc áll majd rendelkezésre.
(Ezt a diát csak 1 másodpercig mutasd)
Így már sokkal könnyebb volt. A „szó”: namiaszöszez
A tanulság a következő:
A szövegben az értékes információt a betűk felső fele hordozza számunkra.
A vonal –ilyen az aláhúzás is- jellegzetes tulajdonsága, hogy magára vonja tekintetünket, kizökkentve ezzel az olvasót a betűk felső felén végigfuttatott olvasási ritmusából.
A könnyen értelmezhető információt a kisbetűk egyedi alakja, a betűk felső fele hordozza. A tisztán nagybetűvel írt szöveg nehezebben olvasható.
A nyomtatásban a talpas, elektronikus megjelenítésben a talpatlan betűk olvashatóbbak könnyebben.
Ha címsorunkat több sorba kell törnünk, használjuk ezen elrendezések valamelyikét.
Azaz, ne törjük címsorunkat piramis, vagy fordított piramis alakba.
Az oldalon elhelyezett két egyforma elem mindig nyugodt, kiegyensúlyozott hatást kelt.
Sokszor azonban ennél több lendületre, izgalomra van szükség. Ilyenkor valamiféle optikai egyensúlyt, kell keresnünk az adott részek között.Egy lehetséges jó megoldás az aranymetszés szabályait követnünk, ahol ha egy szakaszt kell két részre bontanunk, a szakasz kisebbik része úgy aránylik a nagyobbhoz, mint a nagy az egészhez.
A természetben számos példát találunk erre, az emberi test felépítésétől kezdve a csigaház kanyarulataig. (Pl: a karunkon a könyökünk aranymetszéspontban van)
Sőt a faágak oldalágainak elágazási pontjai is aranymetszéspontban vannak.
Az oldalak szimmetrikus elrendezése mindig kiegyensúlyozott, nyugodt hatást kelt.
Izgalmasabbá, lendületesebbé, fiatalosabbá tehetjük kiadványunkat ha az oldal objektumait aszimmetrikusan helyezzük el.
Amikor tekintetünket egy oldalra vetjük, szemünk még nem fókuszál a megfelelő helyre. Az oldal képét homályosan, elmosódottan látjuk.
Az oldalon a nyomdafestéket hordozó felületek egy-egy foltként látszanak. Aszerint sötét, vagy világosabb foltként, hogy mennyi nyomdafesték van az adott területen, azaz milyen sűrűen van teleírva, mennyire sötét képet tartalmaz.
A fontos, kiemelendő elemek már ekkor elkülönülnek, az összetartozó elemek csoportot alkotnak.
Az előbbiek szemléltetésére nézzük két weboldal elhomályosított képét.
Melyek a legfontosabbnak tűnő területek?
Hova tévedne először tekintetünk? Mi a legszembetűnőbb az oldalon?
Vegyük sorra ezeket!
Elárulom, hogy a baloldali egy weblapépítő szoftver mintaoldala, a jobboldali egy hírportál nyitóoldala.
Vajon a jobboldali hirdető elérte célját?
A kiadványszerkesztés során ritmusnak nevezhető minden, valamilyen rendszer szerint ismétlődő objektum, tulajdonság, grafikai elem.
Ilyen ritmus alkotására számos alkalmat lelhetünk például a balra zárt sorok egyenetlen jobb oldali végének hullámzásában.
Akár -látszólag szükségtelenül- elválasztásokat is alkalmazva a hullám egyenletességének megtartása érdekében.
Vagy a táblázatok sorainak váltakozó háttérszínében, amely nemcsak esztétikus, de jelentősen javítja az olvashatóságot is.
Erre a következő dián láthatunk példát.
Ritmust alakíthatunk ki a táblázatsorok hátterének változtathatóságával, nagymértékben javítva ezzel az olvashatóságot és a tájékozódást a táblázat adatai között.
Gyakran előfordul, hogy grafikai eszközökkel kell érzékeltetnünk, szemléltetnünk valamit.
Vegyük például a kicsi-nagy ellentétet!Ha fontos, hogy az olvasó a látottakból arra asszociáljon, hogy két dolog közül az egyik kisebb, a szemléletességet gyakran kis túlzások alkalmazásával kell elérnünk.
A jobb oldali köröknél is jól látható, hogy a felső kisebb, ám a bal oldali megvalósításnál biztosan nem kerüli el ez a tény egyetlen szemlélő figyelmét sem.
Tegyük fel hogy adott a jobboldali oldaltükör, a jobb alsó sarkában egy képpel.
Keressünk helyet az oldalon a baloldali kis kerek képnek!
Ki hova tenné?
Lássunk két megoldást az elhangzottakból!
A baloldali megoldás nekem azért nem tetszik, mert a két markáns kép a sötét foltjaival nagyon lefelé húzza az oldalt. Mintha az le akarna csúszni a képről.
A jobb oldali sokkal szimpatikusabb.
Itt a kis kerek kép optikailag ellensúlyozza a nagyobb négyzet alakút.
Mondhatjuk, hogy ellenpontjában van.
Mind a nyomtatott, mind az elektronikus kiadványszerkesztés során gyakran alkalmazunk vonalakat, hogy a tartalmilag elkülönülő részek tagoltságát hangsúlyozzuk.
A vonal gyakran áll elő, valamilyen grafikai megvalósítás eredményeként a funkcionalitáson felül esztétikai értéket adva kiadványunknak.
Ne feledkezzünk meg azonban a vonalak „szemvezető” funkciójáról sem! Azaz egy vonal mindig vonzza a tekintetet, akarva akaratlan, szemünk végigköveti a vonal útját.
A vonal „szemvezető” tulajdonságát gyakran használják ki reklámkiadványokban, ahol a felületes szemlélő által céltalannak tűnő, gyakran szaggatott, vagy pontvonal halad át a képen.
Mi azonban tudjuk, hogy ezek a vonalak szemvezetők, általában valamilyen megvételre kínált termékhez, vagy szolgáltatáshoz vezetnek.
Egy vékony kerettel a képeket sokkal hangsúlyosabbá tehetjük.
Mivel a keret jelentősen hangsúlyoz, csak olyankor alkalmazzuk, amikor tényleg hangsúlyosan ki szeretnénk emelni a környező szövegből.
A keret nélküli kép a kiadványnak modern hatást kölcsönöz.
Ilyen keret nélküli képet könnyen készíthetünk, ha a rendelkezésre álló kép hátterében szereplő objektumokat a kiadvány oldalának háttérszínével megegyező színűre festjük be.
A művelet kis ügyességet, és türelmet kíván, de az elért hatás többnyire megéri a fáradtságot.
Fontos szempont, hogy a szerkesztés során az arcok ne nézzenek ki a képből. Azaz tekintetüket az oldal tartalmi részének irányába vessék.
A befelé néző képek mintegy bekeretezve az oldalt egységes, zárt hatást keltenek.
A rendelkezésre álló képeket könnyen megfelelőre alakíthatjuk, egy egyszerű tükrözés művelettel.
Vigyázzunk azonban, ha a kép valamilyen cselekvést ábrázol!
Így „születnek” a balkezes gitárosok, balkézzel írók, stb..
Célszerű tehát a kép elkészítésének pillanatában tudni, hogy hol lesz a helye a kiadványban.
A kép és forma együttes alkalmazása különösen alkalmas arra, hogy lendületes, fiatalos kiadványokat készítsünk.
Az alkalmazásnál azonban figyelni kell arra, hogy a háttérben elhelyezett forma körvonalai ne az ízületeknél messék a szereplőket.
Ez kissé groteszk hatást kelt.
Végezetül szeretném kijelenteni, hogy az eddig elhangzottak, pusztán ajánlások. Betartásuk nem kötelező, azoktól mindenki céljai, tehetsége és kreativitása mentén nyugodtan eltérhet.
A lényeg, hogy a szerkesztés ne véletlenszerű, hanem tudatos lépések sorozata legyen.