Nagyböjti prezentációk az irgalmasságról és gyónásról (1.)

2. Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.
(Ter 1,1)

3. Majd azt mondta Isten: »Alkossunk embert a mi
képünkre és hasonlatosságunkra, hogy
uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az
állatokon és az egész földön, s minden
csúszómászón, amely mozog a földön!«
(Ter 1,26)

4. Megteremtette tehát
Isten az embert
a maga képére;
Isten képére
teremtette őt,
férfinak és nőnek
teremtette őket.
(Ter 1,27)

5. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten:
»Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!
Hajtsátok azt uralmatok alá, és uralkodjatok a
tenger halain, az ég madarain, és minden állaton,
amely mozog a földön!«.
(Ter 1,28)

6. És látta Isten, hogy mindaz,
amit alkotott, nagyon jó volt.
(Ter 1,31)

7. Az Úristen vette az
embert és Éden kertjébe
helyezte, hogy művelje
és őrizze.
(Ter 2,15)

8. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert
minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne
egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.”
(Ter 2, 16-17)

9. Uram, mi Urunk, milyen csodálatos széles e
világon a te neved!
Dicsőséged az egekig magasztalja a gyermekek
és a kicsinyek ajka.
Védőbástyát emeltél elleneid ellen, hogy
elhallgattasd az ellenszegülőt és a lázadót.
Bámulom az eget, kezed művét, a holdat és a
csillagokat, amelyeket te alkottál.
Mi az ember, hogy megemlékezel róla, az ember
fia, hogy gondot viselsz reá?

10. A kígyó
ravaszabb volt a
föld minden
állatánál, amit az
Úristen
teremtett. Ezt
mondta az
asszonynak:
„Valóban
mondta Isten,
hogy nem
ehettek a kert
valamennyi
fájáról?”
(Ter 3,1)

11. Az asszony így
válaszolt a
kígyónak: „A kert
fáinak
gyümölcséből
ehetünk. Isten
csak a kert
közepén álló fa
gyümölcséről
mondta: Ne
egyetek belőle,
ne érintsétek,
nehogy
meghaljatok.”
(Ter 3,2-3)

12. Az asszony így válaszolt a
kígyónak: „A kert fáinak
gyümölcséből
ehetünk. Isten csak a kert
közepén álló fa
gyümölcséről mondta: Ne
egyetek belőle, ne
érintsétek, nehogy
meghaljatok.”
(Ter 3,2-3)
Az Úristen parancsot adott
az embernek: „A kert
minden fájáról ehetsz. De
a jó és rossz tudás fájáról
ne egyél, mert amely
napon eszel róla,
meghalsz.”
(Ter 2, 16-17)

13. Erre a kígyó így
beszélt az
asszonyhoz:
„Semmi esetre
sem fogtok
meghalni. Isten jól
tudja, hogy amely
napon abból
esztek, szemetek
felnyílik, olyanok
lesztek, mint az
istenek, akik
ismerik a jót és a
rosszat.”
(Ter 3,4-5)

14. Az asszony látta,
hogy a fa
élvezhető,
tekintetre szép, és
csábít a tudás
megszerzésére.
Vett tehát
gyümölcséből,
megette, adott
férjének, aki vele
volt, és az is evett
belőle.
(Ter 3,6)

15. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek.
Fügefaleveleket fűztek össze, és kötényt csináltak
maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a
nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az
asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között.
(Ter 3, 7-8)

16. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: „Hol
vagy?” Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, s
féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem.”
(Ter 3, 9-10)

17. De ő így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról,
amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember így válaszolt: „Az
asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem.” Az
Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így
felelt: „A kígyó vezetett félre, azért ettem.”
(Ter 3, 11-13)

18. Az asszonyhoz pedig így szólt: „Megsokasítom terhességed
kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni
fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad.” Az
embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és
ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld
átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta
táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem
számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed
kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél.
Mert por vagy és a porba térsz vissza.”
(Ter 3, 16-19)

19. Azután így szólt az Úristen: „Lám, az ember olyan lett,
mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja
kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és
örökké éljen!” Ezért az Úristen eltávolította az Éden
kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Amikor az
embert elűzte, az Éden kertjétől keletre odaállította a
kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az
élet fájához vezető utat.
(Ter 3, 22-254

20. Az Úristen így szólt a kígyóhoz:
„Mivel ezt tetted, átkozott
leszel minden állat és a mező
minden vadja között. Hasadon
csúszol, és a föld porát eszed
életed minden
napján. Ellenkezést vetek
közéd és az asszony közé, a te
ivadékod és az ő ivadéka
közé. Ő széttiporja fejedet, te
meg a sarkát veszed célba.”
(Ter 3, 14-15)

24. Jézus megismételte:
„Békesség nektek! Amint
engem küldött az Atya, úgy
küldelek én is
titeket.” Ezekkel a szavakkal
rájuk lehelt, s így folytatta:
„Vegyétek a
Szentlelket! Akinek
megbocsátjátok bűneit, az
bocsánatot nyer, s akinek
megtartjátok, az bűnben
marad.”
(Jn 20, 21-23)

25. Engedjétek
kiengesztelni
magatokat Istennel.
(2Kor 5,20)