2. A valóságshow és a nézők
A közvélekedés szerint a valóságműsorok a
következmények nélküli, tehát felettébb kényelmes kukkolás
intézményesített formái.
Van azonban egy másik nézet is, mely szerint a nézőkre a
bent lakókkal való érzelmi azonosulás, illetve önmaguknak
az eseményekbe helyettesítése gyakorol erős hatást.
A valóságműsorokban történteket a nézők nem tekintik
valóságosnak abban az értelemben, hogy nem kötik azokat
össze a saját valóságukkal. Saját maguknak a szereplők közé
helyezése, azonosulás egyes szerepekkel, vagy egy-egy
konfliktus átélése még inkább tét nélkülivé válhat így.
3. Nézettség okai:
Kíváncsiság (hozzám hasonló emberek életének meglesése)
Tájékozódás (kevésbé fontos)
Érzelmi stimuláció (olyan érzelmekről van szó, amelyeket mindenki
ismer)
Paraszociális interakció (a szereplőkkel kapcsolatba lehet lépni)
Szociális interakció (szeret beszélgetni a BB-ről)
Játék (a játék állásának ismerete)
Kikapcsolódás (szórakoztat, elfoglalja a nézőt)
• Bozsony Károly megállapítása: a tévét nézők 70-80% követi nyomon
ezeket a valóságshow-kat.
• A falvakban a legnagyobb a nézetség, míg Budapesten mérsékeltebb.
• A szakmunkások inkább a BB-t nézik, az iskolázottabbak a VV-t, mégis
a BB népszerűbbnek tűnik.
• 30-39 évesen fordultak elsősorban a valóságműsorok felé, de a 13-17
évesek között is elterjedt.
• A nők nézik inkább a valóságshow-kat, mint a férfiak.
4. A Zimbardo-féle börtönkísérlet
Pszichológiai szempontból vizsgálta az emberek fogságban való viselkedését. A
kísérletet 1971-ben végezték a Stanford Egyetemen, Philip Zimbardo vezetésével. A
résztvevő önkéntes diákok foglyok és őrök szerepét játszották el egy, az egyetem
alagsorában berendezett börtönben. A kísérletet azonban a befejezés tervezett
ideje előtt – 6 nap után – félbe kellett szakítani, mert az alanyok viselkedésükkel
veszélyeztetni kezdték egymás testi és lelki épségét.
5. A kísérlet célja és módszerei
A kutatást az Amerikai Egyesült Államok Haditengerészete finanszírozta, hogy
magyarázatot találjon a haditengerészet és a tengerészgyalogság börtöneiben
tapasztalható különbségekre.
A résztvevőket újsághirdetés alapján toborozták, melyben napi 15 dollárt
ajánlottak fel részvételükért egy kéthetes „börtönszimuláció”-ban. A 70
jelentkező közül aztán Zimbardo és csapata kiválasztott 24 egészségesnek,
illetve pszichológiailag stabilnak ítélt résztvevőt, akik túlnyomórészt fehér,
középosztálybeli fiatal férfiak voltak.
A csoportot véletlenszerűen felosztották két egyforma létszámú részre,
„rabokra” és „őrökre”.
6. Eredmények
A kísérlet hamar veszélyessé kezdett válni. A rabok az őrök megalázó bánásmódjának
hatására súlyos emocionális zavarok jeleit kezdték mutatni.
Az első, viszonylag eseménytelen nap után a második napon lázadás tört ki. Az őrök
önkéntes túlórát vállalva dolgoztak azon, hogy megtörjék a lázadást, a kutatók közvetlen
felügyelete nélkül. Az őrök, botjaikat és egy poroltót használva le tudták gyűrni a
magukat a cellájukban elbarikádozó rabok ellenállását. Ezután a cellákat „jó cellákra” és
„rossz cellákra” osztották fel, hogy megosszák és egymás ellen fordítsák a rabokat, illetve
hogy elhitessék velük, hogy „besúgók” vannak köztük.
A kísérlet során több őr is egyre durvábban, egyenesen szadista módon viselkedett – főleg
éjjelente, mikor azt hitték, hogy az őket figyelő kamerák ki vannak kapcsolva. Az őrök
mintegy harmada mutatott „valódi” szadista viselkedést. A börtönőrök többsége
csalódott volt, mikor a kísérletet idő előtt fel kellett függeszteni. A foglyok akut
emocionális zavarokat kezdtek mutatni. Egyikük egész testén pszichoszomatikus
kiütéseket kapott, miután megtudta, hogy elutasították feltételes szabadlábra
helyezésére beadott kérelmét. Először Zimbardo ezek után sem akarta elengedni, mivel
azt gondolta, hogy a megbetegedés a szabadulás érdekében bevetett trükk csupán. Két
foglyot is olyan súlyos trauma ért, hogy a kísérlet vége előtt el kellett engedni őket
7. A valóságshow története
1999-ben indult Hollandiában. Ennek alapján gyártotta a TV2 a „saját” Big
Brother-jét.
A show lényege, hogy az egy házba bezárt, a főnyereményért és a sorsukról
döntő nézők kegyeiért küzdő, egymással szoros közelségben élő
„átlagemberek” mindennapjait mutassa be. Ugyanezt az alaphelyzetet
valósította meg az RTL Klub is saját készítésű műsorában, a Való Világban.
A hollandok a névválasztással is a nem létező intimitásra akartak utalni.
A Nagy Testvér lételemét képező manipuláció azonban homályban maradt, a
szereplők és a közönség között közvetítő műsorkészítők szerepére nem
reflektált a műsor. Az orwelli párhuzam alapján kisebb bizonytalanság
alakulhat ki azzal kapcsolatban, hogy ki is valójában a Nagy Testvér .
A szereplők számára kétségtelenül a nézők jelentik a Nagy Testvért.
9. Élete
Apja az indiai Polgári Szolgálat tisztviselője volt. Blair 1911-ben anyjával és
nővérével Angliába költözött, hogy tanulmányait ott kezdhesse meg.
Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát –
halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek.
Mivel nem sikerült egyetemi ösztöndíjat szereznie, visszatért Indiába, ahol 5
évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben
eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való
egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában.
A következő néhány évet a párizsi és londoni szegényebb rétegek között
töltötte, csavargókkal, koldusokkal barátkozott, és mindenféle alkalmi
munkákat vállalt. Már ekkor tüdőbántalmak kínozták, és párizsi kórházi
tartózkodásáról be is számolt egy elbeszélésében, ennek ellenére erős dohányos
maradt. Erről az időszakáról 1933-ban kiadott egy életből vett beszámolót
George Orwell néven "Down and Out in Paris and London" (Csavargóként
Párizsban, Londonban) címmel. Írói vezetékneveként egy lakhelyéhez közeli
folyó nevét választotta.
10. • Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért
tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott.
• 1936-ban feleségül vette Eileen O'Shaughnessyt.
• Az év végén Barcelonába utazott, hogy a spanyol polgárháborúról tudósítson.
Az ILP ajánlólevele juttatta be az marxista POUM-hoz, ahol aztán fegyvert
ragadott. A POUM milíciában az aragóniai fronton harcolt, ahol egy fasiszta
orvlövész megsebesítette a nyakán. Visszavitték a hátországba, de amíg
lábadozott, kitörtek a barcelonai harcok, amelyekben részt vett. 1937 közepére a
spanyol kommunisták megkezdték leszámolásukat a POUM-mal, ezért Orwell és
felesége elmenekültek az országból.
• Orwell baloldali nézeteit a spanyol polgárháború kitörése - ha lehet - még
jobban megerősítette. Ám miután az NKVD irányítása alatt álló kommunisták
több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és
bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval
szemben. Szinte élete végéig tartott attól, hogy Trockijhoz hasonlóan egy szovjet
merénylet áldozatává válik.
• Spanyolországból feleségével Franciaországba menekült. 1938-ban jelent meg
a spanyolországi élményeiből táplálkozó Hódolat Katalóniának című könyve.
11. A valóságműsorok Magyarországon
A Big Brother magyarországi megjelenésével csaknem párhuzamosan zajlott
egy hasonló valóságműsor.
A valóságműsorok legjellemzőbb vonásai azonban nem magyar sajátosságok.
Mint másutt a világon, nálunk is nagy vihart kavartak e műsorok az értelmiségi
körökben. Általános a vélekedés, hogy ezt az új tévés műsortípust valamiféle
keverékként lehet megragadni.
Van benne egy kicsi a dokumentarista műfajokból. Hangsúlyos benne a
vetélkedő-elem, hiszen az egész helyzet végül is egy verseny, ahol egyetlen
résztvevő nyeri el a díjat, ráadásul a társak szavazatai is meghatározzák ezt.
Van benne a beszélgetős műsorokból, a résztvevők ezeken a beszélgetéseken
nyílnak meg egymásnak és a nézőknek is.
Általánosan elterjedt nézet, hogy a valóságműsorok a következmények nélküli,
tehát felettébb kényelmes kukkolás intézményesített formái.
A valóságműsorokban történteket a nézők nem tekintik valóságosnak abban az
értelemben, hogy nem kötik azokat össze a saját valóságukkal. Saját maguknak
a szereplők közé helyezése, azonosulás egyes szerepekkel, vagy egy-egy
konfliktus átélése még inkább tét nélkülivé válhat így.
