no comment

1. OSHO
AZ EGO KÖNYVE
Szabadulás az illúziótól
ELŐSZÓ
Az egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Az
igazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól látható
abból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget – ezekből a
vágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség az
ego halála.
Az ember tehát ott is bonyolultságra, komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna,
pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. így egyre
fontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban – mindenütt.
A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusok
egyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. így aztán az oktatás és a
nevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetés
módszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szinte
meg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egy
második Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint maga
Kleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit,
amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.
Az emberi társadalom mind ezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson.
Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Minden
gyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni – hogy mit
várnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különféle
vezetők – mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.
Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.
Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűség
lényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni,
hogy egyszer majd valaki mások legyünk – mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön el
az a pont, ahol azt mondhatnád: “Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is,
amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. Ennek pedig
egyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár, így aztán mindig lesz valaki,
aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagy
Mohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. Mohamed
Ali behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik a
padlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke, Albert Einstein mellett akkor is úgy festesz
majd, mint egy idióta – nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.
Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűen
képtelenség – a létezés nem így van kitalálva.
Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik,
hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erős
emberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerű
lenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal.
Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!
Ha épp „válsz valamivé”, az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkor
egészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek,
teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez

2. megtörténjen veled, így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.
Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istent
akarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezni
akarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nem
akarok elvenni tőled. Csakis az egódat – ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye.
Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed.
Persze nem is kell neked adnom – mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kell
ébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.
Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el,
közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. így aztán
egyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted.
Az élet olyan rövid – ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!
Csak meg kell értened a lényeget.
AZ EGO
Mi az az ego? Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót a
társadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valami
játékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogy
amíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat.
Amikor megszülettél, még ott volt saját, eredeti éned. Utána azonban a társadalom rögtön elkezdett
egy hamis ént köréd építeni: keresztény lettél, katolikus lettél, fehér lettél, német lettél, Isten
kiválasztott népének tagja lettél, arra születtél, hogy uralkodj a világ felett és így tovább. Kaptál egy
hamis képet arról, hogy ki is vagy valójában. Kaptál egy nevet, e köré a név köré pedig egy sor
ambíció, vágy és szokás nőtt. Aztán végül szépen lassan – hiszen az életnek csaknem egyharmad
részét felöleli ez az időszak – felépítették az egódat… az iskolában, a miséken, a főiskolán, az
egyetemen… Mire kezedbe kapod a diplomát, teljesen el is felejtetted eredeti, ártatlan énedet. Most
már egy szép, kövérre hizlalt ego vagy, akinek ott a kezében a diploma, az évfolyamelsőknek járó
kitüntetés, az aranyérem…. ezekkel pedig úgy érzed, felkészültél arra, hogy „megálld a helyed” a
világban.
Ez az ego folyton tele van vágyakkal, ambíciókkal: mindig mindenben első akar lenni – teljesen
kizsákmányol téged. Soha egy pillanatra nem engedi meglátnod az igazi énedet, pedig az életed ott
rejtőzik…. abban az eredetiségben. Szenvedést, nyomorúságot, küzdelmet, frusztrációt hoz rád, az
őrületbe kerget, öngyilkosságra, gyilkosságra és mindenféle gaztettre buzdít.
Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki
vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül
senki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában…. senki, csak te -sem a szüleid, sem a tanáraid, sem
a papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit,
tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amint
elpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennél
értékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.
Válassz hát! Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbi
kell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszont
az utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot.
A gyermek ego nélkül születik. Az egót a társadalom, a vallás és a kultúra neveli belénk. Biztos
megfigyelted már a kisgyermekeket: soha nem mondják, hogy „Éhes vagyok.” Ha mondjuk
Péternek hívják a kicsit, akkor azt fogja mondani, hogy „Péter éhes.” vagy „Péternek pisilni kell.” Ő

3. még nem ismeri az „én” fogalmát, saját magára is egyes szám harmadik személyben utal. Hallja,
hogy mások Péternek hívják, így aztán ő is „Péternek” hívja magát. De egy idő után…. ahogy egyre
nagyobb lesz, szép lassan megtanítják neki, hogy ez így nem helyes. “Péternek a többiek neveznek
téged – te ne így hívd magad! Te egy különálló személyiség vagy: hívd magad úgy, hogy „én”!
Abban a pillanatban pedig, ahogy a „Péterből” „én” lesz, a gyermek elveszíti a létezés valóságát, és
belezuhan egy hallucinációkkal teli mélységes mély szakadékba. Amint elkezdi magát énnek
nevezni, egy a korábbitól teljesen különböző energia veszi át az irányítást. Most már az én
növekedni akar, erősebb akar lenni, ezt akar, azt akar…. Egyre magasabbra és magasabbra akar
majd törni a világ hierarchikus építményében és minél nagyobb területek felett akar befolyást
gyakorolni.
Amikor olyan valakivel találkozol, akinek erősebb, nagyobb az énje, mint neked, azonnal
kisebbrendűségi komplexusod támad, ezért aztán mindent megteszel, hogy különb, szentebb és
hatalmasabb legyél önmagadnál. Ettől a pillanattól kezdve az egész életedet ennek a reménytelenül
ostoba célnak szenteled – pedig ez a cél még csak nem is létezik. Csak illúziókat kergetsz. Mást sem
teszel majd, mint igyekszel az énedet egyre kövérebbre és kövérebbre hizlalni. És ebből fakad
minden problémád.
Még Nagy Sándornak is komoly problémái voltak. A benne élő én világuralomra vágyott, és ő
szinte meg is hódította az egész világot. Azért mondom, hogy „szinte”, mert egyrészt akkoriban a
földkerekség feléről még csak azt sem tudták, hogy létezik – Amerikát például még fel sem fedezték
– másrészt pedig Indiába ugyan behatolt, mégsem tudta meghódítani; a határtól nem messze vissza
kellett fordulnia.
Nem volt hosszú életű, mindössze harminchárom évet élt. De ez alatt a harminchárom év alatt mást
sem csinált, csak harcolt, harcolt és harcolt. Végül aztán beleundorodott, belefáradt a sok háborúba,
gyilkolásba és vérontásba. Haza akart menni, kipihenni magát, de még ez sem adatott meg neki;
nem érhetett vissza Athénba. Egy nappal korábban meghalt, mielőtt elérte volna a görög fővárost.
Hiába volt a nagy élettapasztalat, a gazdagság, a hatalom, a befolyás, végül mégis teljesen
tehetetlennek érezte magát, hiszen a halált röpke huszonnégy órával sem tudta késleltetni… Pedig
azt ígérte az anyjának, hogy ha már meghódította a világot, hazatér, és az egész világot neki
ajándékozza. Ilyet korábban még egy fiú sem ígért az anyjának, tehát valóban kivételes dologra
vállalkozott.
Mégsem tehetett semmit, hiába álltak rendelkezésére a legjobb orvosok. Mind azt mondták neki:
“Meg fogsz halni. Ez a huszonnégy órás út… egyszerűen megöl. Jobb, ha itt maradsz, akkor talán
van esélyed. Egy tapodtad se mozdulj innen! Akkor sem remélhetünk túl sokat, ha nyugton maradsz
– hiszen haldokolsz. Nem az otthonodhoz, hanem a halálodhoz kerülsz egyre közelebb, nem a
házad, hanem a sírod felé menetelsz. Mi nem tehetünk semmit. A betegségeket meg tudjuk
gyógyítani, de a halál ellen nincs orvosság. És ez már nem betegség. Olyan vagy, mint egy kiürült,
elhasznált töltény. Harminchárom éved alatt minden életenergiádat arra használtad fel, hogy egyik
nemzetet győzd le a másik után. Teljesen elvesztegetted az életedet. Te nem beteg vagy, egyszerűen
elhasználtad minden életenergiádat – és sajnos hiábavaló és ostoba dolgokra használtad el."
Nagy Sándor értelmes ember volt. Maga Arisztotelész, a nagy filozófus volt a személyes
tanítómestere. Mégis meghalt, mielőtt még elérhette volna a fővárost. Halála előtt így szólt serege
főparancsnokához: „Azt akarom, hogy teljesítsétek az utolsó kívánságomat.” És mi volt az utolsó
kívánsága? Nem egy hétköznapi kívánság volt, az már egyszer biztos. Azt mondta: „Amikor majd a
sír felé visztek, mindkét kezem lógjon ki a koporsóból.” A főparancsnok megdöbbent: “Miféle
kívánság ez? Hiszen a halottak keze mindig bent van a koporsóban. Ki látott már olyat, hogy a
halott két keze kilóg a koporsóból?!"
Nagy Sándor így válaszolt: “Nincs már elég erőm, hogy elmagyarázzam, de a lényeg, hogy meg
akarom mutatni a világnak: üres kézzel távozom. Azt hittem, hogy egyre nagyobbá, egyre
gazdagabbá válok, de valójában napról napra csak szegényebb és szegényebb lettem. Szorosan
ökölbe szorított kézzel érkeztem erre a világra, mintha tartottam volna valamit a markomban. Most,
a halálom óráján már semmim nincs, amit a kezemben tarthatnék."
Ahhoz, hogy az ember ökölbe szorítsa a kezét, legalább egy minimális életenergiára van szüksége.

4. A halottak nem tudják ökölbe szorítani a kezüket; már nincs ott senki, aki megfeszíthetné az
izmokat. A halott ember nincs többé a testben, minden energia elszállt belőle – a kéz magától nem
szorul ökölbe.
„Tudja meg mindenki, hogy Nagy Sándor üres kézzel távozik a világból – akár egy koldus.” Sajnos
Nagy Sándor üres kezeiből senki sem tanult semmit; az emberek azóta is pontosan ugyanazt
csinálják, amit ő, csak másképp.
Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden
féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás
csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj –
méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több
pénze van, ha valaki okosabb, mint te…. Annyi minden okozhat fájdalmat, csak azt nem veszed
észre, hogy valójában nem is ezek okozzák a fájdalmadat – nekem például ezek a dolgok nem
fájnak –, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja,
hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan
lázban tartson, hogy megállás nélkül kergesd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát,
amiben egyfolytában mind magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.
Az ego és az ő kisded játékai… ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi az
égő játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpia
az egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azon
ügyeskedik, hogy mindenki mást félre söpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki.
Az emberek egymás torkának esnek. Ez a versengés idővel olyan fontossá válik a számodra, hogy
végül teljesen el is felejted, hogy azt a valamit, ami benned a többiek ellen verseng megállás nélkül,
tulajdonképpen a társadalom, a tanáraid ültették beléd. Nézd csak meg, mit művelnek veled az
óvodától az egyetemig! Kizárólag az gódat erősítik. Egyre magasabb iskolákat jársz ki, egyre
magasabb fokozatokat érsz el, végül aztán egyre hatalmasabbnak is képzeled magad.
Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon -te pedig a legelemibb igazságként fogod fel. A
kormányoknak, az egyházaknak ez így persze nagyon is megfelel, hiszen ha egyszer csak mindenki
eldobná az egóját, ennek az egész globális olimpiának azon nyomban vége szakadna. Senki nem
akarná többé megmászni az Everestet, mert mindenki boldog lenne ott, ahol van. Mindenkit átjárna
a tiszta boldogság.
Az ego viszont váratja az embert: “Holnap, ha majd sikerül elérned ezt, vagy azt, akkor majd
boldog leszel. Ma még bizony szenvedned kell, mert ha holnap sikeres akarsz lenni, akkor ma
áldozatokat kell hoznod. Ki kell érdemelned a sikert, és ezért mindenféle dolgot el kell viselned.
Csak légy türelmes egy kis ideig, utána meglátod, tiéd lesz a boldogság." Csakhogy ez a holnap
soha nem jön el. Senkinek nem jött még el soha. A holnap valójában pontosan azt jelenti, ami soha
nem jön el. A holnap nem más, mint az élet elodázása. A legkifinomultabb stratégia arra, hogy
állandó nyomorban tartson.
Az ego nem képes a boldogságra a jelenben. Nem is létezhet a jelenben; csak a jövőben és a
múltban van helye – vagyis a nem létező tartományokban. A múlt már nincs, a jövő pedig még
nincs. Voltaképp egyik sem létezik. Az ego tehát kizárólag a nem létező tartományokban létezhet,
hiszen ő maga is nemlétező. Ha magadba pillantasz most, ebben a pillanatban, nem látsz egót –
csakis a csendes boldogságot, a tiszta ürességet.
Az ego gyökere. Az ego ott gyökerezik, hogy azt hiszed létezik „saját”, különálló középpontod.
Amikor a gyermek világra jön, még nincs saját középpontja. Az anyaméhben eltöltött kilenc hónap
alatt végig úgy él és fejlődik, hogy az anyja középpontját érzi a magáénak, nem válik el tőle. Aztán
megszületik. Ettől a pillanattól kezdve persze már célszerű úgy gondolnia magára, hogy neki saját,
önálló középpontja van, különben az élet szinte lehetetlenné válna a számára.
A létért vívott állandó harcban mindenkinek kell, hogy legyen valamilyen elképzelése arról, ki is ő
valójában – csak hát nincs senki, akinek fogalma volna róla. Valójában senkinek nem is lehet
fogalma erről, hiszen a legmélyebb szinten az ember maga a misztérium. Erről nem lehet
semmilyen képed, semmilyen gondolatod. A legmélyebb ponton már nem csupán egy egyén

5. vagy…. ott már maga a világegyetem vagy.
Ezért van az, hogy ha Buddhának felteszed a kérdést: „Ki vagy te?”, ő csendben marad, nem
válaszol. Nem is tudna válaszolni, mert ő már nem különül el. Ő maga a mindenség. De a
hétköznapokban még Buddhának is szüksége van az „én” ideájára. Ha szomjas, azt mondja:
“Szomjas vagyok. Ananda, hozz egy kis vizet nekem." Tehát továbbra is használja a jól bevált és
hasznos „én” fogalmát. Nagyon praktikus – igaz nem több fikciónál, mégis kifejezetten célszerű tud
lenni. De hát ez sok fikcióról elmondható. Például, ott van a neved. Az is csak fikció.
Név nélkül érkeztél – a nevedet nem te hoztad magaddal erre a világra, azt csak mások adták neked.
Később azonban, ahogy egyre többször hallod, elkezdesz azonosulni a neveddel. De az ettől még
fikció marad.
Amikor azt mondom, hogy fikció, nem úgy értem, hogy felesleges. Természetesen szükség van rá,
másképp hogyan tudnád megszólítani az embereket? Ha például levelet akarnál írni valakinek,
kinek címeznéd a leveled?
Egyszer egy kisfiú levelet írt Istennek. Az anyukája nagyon beteg volt, az apja már nem élt és
nagyon szegények voltak. Ezért aztán a fiúcska elhatározta, hogy levelet ír Istennek, és tőle kér
ötven rúpiát. Amikor a postán meglátták a levelet, a postások nagy bajban voltak – most mihez
kezdjenek? Hova küldjék a levelet? A címzetthez egyszerűen csak annyit írtak: Isten. Felbontották
hát, és miután elolvasták, nagyon megsajnálták a kisfiút. Úgy döntöttek, összegyűjtik a pénzt, és
elküldik neki. Valamennyi össze is jött – a gyermek ötven rúpiát kért, de ők csak negyvenet tudtak
összeszedni.
Nemsokára újra találtak egy Istennek címzett levelet. Ebben a fiúcska a következőt írta: “Kedves
Uram, kérlek legközelebb közvetlenül nekem küldd a pénzt, semmiképp sem a postán keresztül. A
postahivatal ugyanis tíz rúpiás kezelési költséget számított fel!"
Nagyon nehéz lenne az élet, ha senkinek nem lenne neve. Bár valójában senkinek nincs neve, ez
mégis egy nagyon praktikus, hasznos fikció. A nevek arra valók, hogy mások nevezhessenek téged
valahogyan, az „én” meg arra jó, hogy saját magadat megkülönböztethesd a többiektől – de ettől ez
az egész még kitaláció. Amikor mélyen elmerülsz magadban, a neved eltűnik, sőt az „én” fogalma
is eltűnik; ott már csak a színtiszta létezés marad. És ez a létezés már nem elkülönült létezés a
többitől: nem a tiéd, nem az enyém – ez a létezés mindennek a létezése. A létezés mindent magába
foglal, köveket, folyókat, hegyeket, fákat. A lét befogadó, nem pedig kizárólagos. A múlt, a jövő, a
teljes végeláthatatlan világegyetem, minden benne van. Minél mélyebbre és mélyebbre ásol
önmagadban, annál tisztábban érzed majd, hogy személyek, egyének nem léteznek. Csakis az
egyetemesség létezik. A felszínen ott a nevünk, az egónk, a személyazonosságunk. Ha azonban
elindulunk a központ felé, minden ilyesmi szertefoszlik.
Az ego tehát nem más, mint egy hasznos fikció. Használd, de ne engedd, hogy megtévesszen!
Mindig az egón keresztül létezünk, vagy vannak pillanatok, amikor megszabadulunk tőle?
Mivel az ego csak fikció, természetesen vannak pillanatok, amikor megszabadulsz tőle. Mint
minden fikció, az ego is csak úgy maradhat fenn, ha te magad támogatod, erősíted. A képzeletet
mindig táplálni kell. Az igazságnak nincs erre szüksége, épp ebben rejlik a szépsége. A fikciót
azonban folyton támogatni kell; egyszer itt, másszor ott kell aládúcolni, mert folyton össze akar
omlani. Mire sikerül az egyik oldalon megtámasztanod, a másik oldalon máris omlani kezd.
Az emberek pontosan ezt művelik egész életükben: megpróbálják elhitetni önmagukkal, hogy ez a
fikció az igazság. Keress több pénzt! Akkor sokkal nagyobb, jóval szilárdabb lehet az egód, mint
egy szegény emberé. A szegény ember egója mindig nagyon erőtlen - ő nem engedhet meg magának
ennél sokkal többet. Légy miniszterelnök, vagy államelnök, és meglátod, az egód azonnal a
végletekig felfújja magát. A pénz, a hatalom, a presztízs hajkurászása egész életünkön keresztül
semmi másra nem jó, mint hogy újra meg újra valami támasztékot keressünk a fikció életben
tartásához. Közben pedig mindvégig tudjuk, a halál minden nap közelebb kerül hozzánk egy
lépéssel. Bármit is teszel, a halál mindent elsöpör. Mégis mindenki reméli a lehetetlent: „Igaz, hogy
mindenki meghal, de én talán mégiscsak megúszom valahogy.”
És ez bizonyos értelemben igaz is, hiszen olyat már sokszor láttál, hogy valaki más meghal, de olyat
még soha, hogy te magad meghaltál volna. Tehát nem is tűnik akkora hülyeségnek – teljesen

6. logikus. Meghal ez, meghal az, de te soha nem halsz meg. Sajnálod őket, elmész a temetésükre –
aztán szépen hazamész és éled tovább az életed.
De ne hagyd, hogy ez félrevezessen! A többiek is ugyanazt gondolták, amit te. Senki sem kivétel. A
halál eljön, és elsöpri a nevedet, szertefoszlatja a hírnevedet. Eljön, és mindent elsöpör, semmire
nem lesz tekintettel. írmagod sem marad. Bármit is viszel véghez az életben, az semmivel sem több,
mintha a víz felszínére írnál. Még csak nem is homokba, hanem a vízre! Még le sem írtad, amit
akartál, máris eltűnt. El sem tudod olvasni; mielőtt még megnézhetnéd, mit is írtál, már nyoma
sincs. De mi azért csak próbálkozunk, és teljes gőzzel építgetjük a fellegvárainkat. Mivel azonban
az egész csak képzelgés, állandóan táplálni kell őket, folyton oda kell rájuk figyelni. De napi
huszonnégy órában senki sem tud mindenre odafigyelni, ezért aztán előfordulnak olyan pillanatok,
amikor akaratlanul is megpillantod a valóságot, amikor az ego egy-két pillanatra eltűnik az útból.
Olykor-olykor adódnak ilyen pillanatok. Ilyenkor nem az egón keresztül szemléled a világot – de
akaratlanul, ezt ne feledd! Mindenkinek vannak ilyen pillanatai.
Például amikor olyan mélyen alszol, hogy még csak álmodni sem tudsz, eltűnik az ego; ott már
nincs több fikció. Az ilyen mély, álom nélküli alvás olyan, mint egy kis halál. Az álom nélküli
alvásban az ego teljesen eltűnik, hiszen ha nincs gondolkodás, ha nincs több álom, ugyan hogyan
tarthatnál fenn bármilyen fikciót? De az álom nélküli alvás nagyon rövid ideig tart: nyolc óra
egészséges alvásból legfeljebb két óra ilyen. Mégis ez a két óra tölt fel újra életerővel. Ha két órát
sikerül álom nélkül aludnod, teljesen megújulsz, felfrissülsz, feltöltődsz energiával. Az élet újra
vibrál, az új napra úgy tekintesz, mint egy gyönyörű ajándékra. Minden újnak tűnik, mert te magad
is új vagy. Egyszerre minden csodálatosnak tűnik körülötted.
Mi is történik ebben a két órában, amit Patanjali (és a jóga) úgy hív: sushupti, azaz álom nélküli
alvás? Az ego szertefoszlik, és ez megfiatalít, mert újra feltöltődsz élettel. Azáltal, hogy az egód
eltűnt, bár a legmélyebb tudattalanságban voltál, mégis megízlelted Istent. Patanjali szerint nincs
nagy különbség a sushupti, azaz az álom nélkülii alvás, és a samadhi, azaz a buddhaság végső
állapota között. Ha nem is nagy, de azért van különbség. A különbség pedig a tudatosság. A sushupti
állapotában teljesen öntudatlan vagy, a samadhi állapotában viszont teljesen tudatos – de ami
történik, az valóban ugyanaz: alámerülsz, és összeolvadsz Istennel, beleolvadsz az egyetemes
középpontba. Eltávolodsz a felszíntől és belemerülsz a központba. És ez a középponttal való
érintkezés az, ami megfiatalít.
Mivel az egót csak képzeled, időnként megszabadulsz tőle; a leghosszabb időre az álom nélküli
alvás állapotában. Az alvás tehát rendkívül értékes, ezt ne feledd! Soha semmilyen okból ne
mulaszd el!
Az ego-nélküliség másik legfontosabb forrása a szex és a szerelem. A baj csak az, hogy ezt a
lehetőséget tönkretették a papok azzal, hogy elítélik, megvetik a szexualitást, így az ma már nem
tud olyan csodálatos lenni. Az évszázadokon át hangoztatott rosszallás mélyen beleivódott az
emberek elméjébe. Mélyen legbelül még szeretkezés közben is úgy érzik, valami rosszat tesznek. A
bűntudat mindig ott ólálkodik körülöttük. Ez még a leghaladóbb gondolkodású, legfiatalabb
generációkra is igaz.
A felszínen talán tényleg lázadsz a társadalom ellen, a felszínen talán tényleg nem vagy
konformista. De ezeket az előítéleteket nagyon mélyen elültették benned; itt már nem elég a
felszínen forradalmat csinálni. Attól, hogy megnöveszted a hajadat, nem sok minden változik meg.
Lehetsz hippi, vagy hobó, megteheted, hogy nem fürdesz egy hónapig – mindez nem sok vizet
zavar. Teljesen mindegy melyik sorból lógsz épp ki, semmit sem számít, mert ezek a dolgok mélyen
benned vannak – a felszínen lázadni teljesen haszontalan. Évezredeken át hallgattuk, hogy a szex a
világon a legszörnyűbb bűn. Ez a baromság már a vérünkbe ivódott, a velőnkig hatolt. Ezért aztán
még ha tisztában is vagy vele, hogy a nemiségben semmi rossz nincs, tudat alatt akkor is egy kis
távolságot tartasz majd, mert mélyen legbelül bűnösnek érzed magad, így pedig lehetetlen
tökéletesen feloldódni a szerelmi aktusban.
Amikor az ember teljesen feloldódik a szeretkezésben, az ego egyszerűen eltűnik, mert a csúcson, a
szeretkezés csúcspontján már csak tiszta energia vagy, semmi több. Az elméd kikapcsol. Az energia
olyan hatalmas erővel tör fel benned, hogy az elme teljesen megzavarodik, nem tudja, mit tegyen.

7. Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Ha
bármi új, szokatlan vagy az élethez alapvetően fontos dolog történik, az elme azonnal leáll. A
szexualitásnál pedig nincs semmi, ami fontosabb volna az élethez.
Ha képes vagy teljesen feloldódni a szeretkezésben, az egód eltűnik. Épp ez a csodálatos a
szeretkezésben: lehetőséget ad arra, hogy megpillantsd Istent. Igaz, a mély alvás is ilyen, de ez
sokkal értékesebb, hiszen a mély alvás állapotában nem vagy tudatodnál. Szeretkezés közben nem
veszíted el az öntudatodat -a tudatosság megmarad, csak az elméd áll le.
A tantra nagyszerű tudománya így született meg. Patanjali és a jóga a mély alvás mentén haladnak.
A jóga a mély alvás öntudatlan állapotát próbálja tudatossá tenni, míg a tantra a szeretkezésen
keresztül próbál ablakot nyitni Istenre. A jóga útja nagyon hosszú, mert az öntudatlan alvás állapotát
tudatossá változtatni rettentő sok fáradsággal jár, sok-sok élet kell hozzá….
A Tantra ennél egy sokkal rövidebb utat választott, tulajdonképpen a legrövidebbet, és tegyük
hozzá, ez az út sokkal kellemesebb is! A szeretkezés kitárja az ablakot. Nem kell mást tenni, mint
megszabadulni attól, amit a papok beléd neveltek. A különböző egyházak mindig is azt akarták
elérni, hogy Isten és közted ne lehessen közvetlen kapcsolat, ezért odaállították az útba a papokat
„közvetítőnek” – így tettek szert immár évezredes hatalomra.
Az, aki képes rá, hogy létrehozza a kapcsolatot közted és a hatalom, az igazi hatalom között, maga
is hatalmas lesz a szemedben. Isten pedig nem más, mint minden erő és minden hatalom legvégső
forrása. A papoknak ezért volt mindig is olyan óriási hatalmuk – még a királyoknál is nagyobb volt
a befolyásuk. Mára egyre inkább a tudósok veszik át a papok helyét, hiszen ők tudják megnyitni a
természetben rejlő erők kapuit. A pap azt tudja, hogyan tudsz kapcsolatba kerülni Istennel, a tudós
pedig azt, hogyan kerülhetsz kapcsolatba a természettel. Csakhogy a papnak azt is tudnia kell, hogy
hogyan válasszon le Istenről, hogy nélküle ez a kapcsolat még véletlenül se jöhessen létre. Ezért
apasztotta el a belső forrásaidat, ezért mérgezte meg az egész lényedet. A papnak így óriási hatalma
lett, az emberiség pedig elvesztette a szenvedélyt és a szeretetet, és kapott helyette egy jó adag
bűntudatot.
Ettől a bűntudattól kell megszabadulnod! A szeretkezés legyen ima, legyen meditáció, gondolj
közben Istenre! Szeretkezés előtt gyújts meg egy füstölőt, a szeretkezésed pedig legyen ének,
legyen tánc! A hálószobád legyen olyan, mint egy templom, egy megszentelt hely. Soha ne kapkodd
el a szeretkezést. Merülj el benne! ízleld a zamatát, éld át minden pillanatát olyan lassan és
könnyeden, amennyire csak lehet. Meg fogsz lepődni, mert így megtalálod a kulcsot.
Isten ezekkel a kulcsokkal indított el a világba téged, neked már csak használnod kell őket. Betenni
a zárba és elfordítani a te feladatod. A szerelem is egy ilyen kulcs: az egyik legjobb lehetőség arra,
hogy megtapasztalhasd az égő nélküli tökéletes, pulzáló, vibráló tudatosságot. A szerelemben
eltűnik az egyén, mert feloldódik és elvész a mindenségben.
Lassan, nagyon lassan kezdd engedni, hogy ez áthassa az egész életedet. Kezdd el az életedet úgy
élni, ahogyan a szerelem tetőfokát megéled. Ne csak egy egyszeri tapasztalás maradjon, váljon ez
az életmóddá! Akkor bármivel is foglalkozol, bármerre jársz is… hajnalban, amikor a nap felkel,
ugyanaz az érzés kerít majd a hatalmába, ugyanaz a kapcsolat jön létre közted és a létezés között.
Fekszel a földön, fent az égen ragyognak a csillagok – megint ugyanaz a kapocs. Fekszel a földön,
és úgy érzed eggyé váltál a földdel.
Idővel a szeretkezés megmutatja hogyan lehetsz szerelmes magába a létezésbe. Akkor már pontosan
fogod tudni, hogy az ego csak a képzelet szüleménye, és úgy is tekintesz majd rá, mint puszta
kitalációra. Ha pedig ekként is használod, már nem lehet veszélyes rád.
Van még néhány pillanat, amikor az ego magától eltűnik. Például amikor váratlanul nagy veszélybe
kerülsz. Mondjuk autót vezetsz, és egy rossz mozdulat után hirtelen rájössz, hogy a baleset
elkerülhetetlen. Elvesztetted az uralmad a kocsi fölött, és úgy tűnik, nem kerülheted el a fát, vagy a
szembe jövő teherautót, vagy bele fogsz hajtani a folyóba. Biztos vagy benne, hogy baj lesz. Az ego
ilyenkor eltűnik.
Sokan pont ezért szeretik annyira a veszélyt. Azok, akik megmásszák az Everestet, legtöbbször nem
is tudják, hogy a hegymászás nagyon mély meditációvá válhat. A hegymászás nagyon fontos, mert
veszélyes, és minél veszélyesebb valami, annál gyönyörűbb is. Az ilyen pillanatokban

8. tapasztalhatod meg az ego-nélküliséget. Amikor veszélyes szituációba kerülsz, az elméd egyszerűen
leáll. Az elme csak hétköznapi szituációkban képes működni, csak akkor, amikor nincs veszély.
Vészhelyzetben megbénul, és a spontaneitás veszi át az irányítást. Ebben a spontaneitásban pedig
azonnal rádöbbensz, hogy te valójában nem vagy azonos az egóddal.
De előfordulhat – bár ez csak az emberek egy részére igaz –, ha fejlett az esztétikai érzéked, hogy a
szépség megtapasztalása is kitárja a kapukat. Megpillantasz egy gyönyörű nőt, vagy egy szép férfit
az utcán…. csak egy pillanat az egész, ahogy felvillan előtted a szépség, és az ego máris
szertefoszlik. Megrendít a szépség. Vagy észreveszel egy lótuszvirágot a tó vízén, vagy a
naplementében egy madarat felröppenni…. Bármi, ami megragadja a belső érzékenységedet, bármi,
ami olyan erősen ejt rabul akár csak egy pillanatra, hogy megfeledkezel magadról, hogy bár még te
magad vagy, de már nem is teljesen csak önmagad…. mintha elhagynád magadat – az ego ilyenkor
mindig eltűnik.
Az ego csak egy fikció, amit te tartasz életben. Ha elfeledkezel róla egy pillanatra, máris elillan. És
nagyon jó, hogy vannak ilyen pillanatok, amikor az ego hirtelen eltűnik, mert így – még ha csak
pillanatokra is – megtapasztalhatod az igazságot, a valóságot. Ezek azok a felvillanások, amelyek a
mai napig életben tartották a vallást. Nem a papok érdeme… ők mindent elkövettek, hogy
tönkretegyék. Nem is az úgynevezett vallásos emberek tartották életben, akik szépen eljárnak
misére, a templomba vagy a mecsetbe. Ezek az emberek ugyanis képmutatók, álszentek, nem pedig
vallásosak.
A vallás kizárólag azért maradt fenn, mert léteznek ilyen pillanatok, amelyeket egyesek többször,
mások kevesebbszer, de előbb-utóbb mindenki megtapasztal. Figyelj oda ezekre a pillanatokra,
szívd magadba őket, és engedd, hogy utat nyissanak még több hasonló pillanatnak! Ez az
istenkeresés igazi útja, mert amikor nem az egódban vagy, akkor vagy Istenbe.
Mindenkiben három én lakozik. Az első én: a személyiség. A személyiség (angolul: personality) a
görög persona szóból ered. Az ókori görög drámajátékokban a színészek maszkokat hordtak, a
hangjuk a maszkon keresztül jutott el a nézőkhöz. A sona azt jelenti hang, a per pedig annyit tesz
valamin át, keresztül. A persona jelentése tehát: a (maszkon) keresztül jövő hang. Az igazi arcot
nem láthatod – nem tudhatod, ki a színész. Létezik egy maszk, és ezen keresztül jön a hang. Olyan,
mintha magából a maszkból jönne, de a mögötte lévő igazi arcot nem ismered. Gyönyörű és nagyon
kifejező tehát ez a görög drámák idejéből származó szó.
Csakhogy, amíg a görög drámákban a színészek mindössze egyetlen maszkot hordtak egy egész
előadás alatt, addig neked számtalan maszkod van. Egy sor maszk takarja az igazi arcodat, épp
ahogyan a hagyma rétegei simulnak egymásra. Ha lehántod az egyik maszkot, ott a következő, ha
azt is leveszed, ott a harmadik. Próbáld csak ki, és meg fogsz döbbenni, hogy milyen sok maszkot
viselsz. Rengeteget! Életeken át gyűjtögetted őket. És mindegyikre nagy szükséged van, hiszen
mennyiszer kell váltogatnod őket… Ha a beosztottaddal beszélsz, nem lehet ugyanolyan az arcod,
mint amikor a főnököd előtt állsz. Ha pedig mindhárman együtt vagytok, akkor pillanatok alatt
cseréled magadon a maszkokat: amikor a beosztottad felé fordulsz felveszed az egyiket, de a
következő pillanatban, amikor a főnöködre nézel, már egy másik van rajtad. Folyamatosan
váltogatod a maszkokat. Sőt, az egész annyira automatikussá vált, hogy neked tulajdonképpen már
nem is kell csinálnod semmit – a maszkok maguktól váltják egymást. Amikor a főnöködre nézel,
mosolyogsz, amikor pedig a beosztottadra pillantasz, a mosoly eltűnik, és azonnal megkeményedik
a tekinteted – épp annyira, amennyire a te főnököd kemény hozzád. Amikor meg ő néz a saját
főnökére, ő mosolyog. Olykor néhány rövid pillanat alatt is többször váltasz maszkot. Meg sem
tudnád számolni, annyi arcod van.
Tehát ez az első éned: a hamis én – de nevezheted egónak is. Ezt a társadalom, a politikusok, a
papok, a szülők, a tanárok aggatták rád. Azért kaptad ezt a sok különböző maszkot, hogy a lehető
legzökkenőmentesebb legyen az életed. Elvették tőled az igazságot, majd adtak helyette valami
pótszert, és most pontosan ezek miatt a pót-igazságok miatt nem tudod, hogy ki is vagy valójában.
Képtelen vagy megismerni önmagad, mert olyan sok maszkod van, és olyan gyorsan cserélődnek
rajtad, hogy már magadban sem tudsz megbízni, fogalmad nincs, hogy melyik lehet a te arcod. És

9. hát ezek közül a maszkok közül egyik sem az igazi arcod.
A zen-szerzetesek azt mondják: „Amíg nem ismered meg az eredeti arcodat, nem tudhatod mit
jelent Buddhának lenni.” Buddha nem más, mint az eredeti arcod. Buddhaként születtél, most pedig
hazugságban élsz.
Ezt a társadalomtól kapott ajándékot el kell dobnod. Ezt jelenti a szannyász, ez a beavatás.
Keresztény, hindu, mohamedán… ezeket a maszkokat el kell dobnod. Ezek nem rólad szólnak –
mások adták rád, beleneveltek. Téged senki nem kérdezett, nem kérték ki a véleményedet,
egyszerűen rád erőltették.
Minden szülő és minden oktatási intézmény erőszakos. Még csak tudomást sem vesznek rólad.
Megvannak a saját a priori elképzeléseik rólad, már előre tudják neked mi a jó, mi a megfelelő, és
azt aztán rád is erőltetik. Kínlódsz, gyötrődsz, vonaglasz, legbelül sikítasz, de semmit sem tehetsz.
Egy gyermek teljesen védtelen. Még annyira lágy, annyira képlékeny; olyanná gyúrják, amilyenné
csak akarják. És a társadalom pontosan ezt is teszi. Mielőtt a gyermek még megerősödhetne, ezer és
egy különböző módon nyomorítják meg. Megbénítják és megmérgezik.
Ha valóban vallásossá akarsz válni, akkor meg kell szabadulnod az összes vallástól. Ha valóban
kapcsolatba akarsz kerülni Istennel, akkor minden eddigi Istennel kapcsolatos elképzelésedet el kell
felejtened. Ha valóban meg akarod tudni, hogy ki is vagy, el kell vetned minden eddigi választ, amit
erre a kérdésre másoktól korábban kaptál. Mindent el kell égetned, amit másoktól kölcsönöztél és
nem a tiéd!
A zent a következőképpen definiálják: “Az emberi szív közvetlen megérintése. A természet
megértése, és Buddhává válás. Nem betűkre épül. Az írásokon túli, önálló tapasztalás…" Az
írásokon túli, önálló tapasztalást sem a Korán, sem a Dhammapáda, sem a Biblia, sem a Talmud,
sem a Gíta nem adhatja meg neked. Ezt egyetlen szentírástól sem kaphatod meg. Ha az írásban
hiszel, soha nem találod meg az igazságot.
Az igazság benned van. Csakis magadban találhatod meg. “A természet megértése, és Buddhává
válás. Az emberi szív közvetlen megérintése." Nem kell sehová elzarándokolnod. Bárhová is
mennél, te akkor is ugyanaz maradsz, akkor meg minek ez az egész felhajtás? Hiába mászol fel a
Himalájára, az semmin nem változtat. Oda is mindent magaddal viszel majd: mindent, ami benned
van. Azt viszed magaddal, amit az idők során csináltak belőled – a mesterkéltséged, a szintetikus
arcaid, a másoktól kölcsönvett tudásod, a szentírásaid mind veled mennek. Még ha a Himalája
legelhagyatottabb barlangjában ülsz is, ott sem leszel egyedül. Ott lesznek veled a tanáraid, a
papjaid, a politikusaid, a szüleid… mindenki. Láthatatlanul ugyan, de ott tolonganak majd benned.
Te pedig továbbra is keresztény, hindu vagy mohamedán maradsz, és papagáj módjára ismétled a
betanult szavakat. Ez nem fog megváltoztatni – nem tud megváltoztatni. Olvastam egy tanulságos
bajor történetet, talán te is hallottad már. Gondolkodj el rajta egy kicsit:
A müncheni angyal.
Alois Hingerl, a müncheni főpályaudvar 172-es számú hordára, egy nap olyan erőbedobással
dolgozott, hogy este összeesett és meghalt. Két angyal nagy nehezen felkísérte a mennyországba,
ahol Szent Péter köszöntötte, és közölte vele, hogy mától kezdve Aloisius angyal lesz a neve.
Kapott egy hárfát, és elmondták neki a mennyországban érvényes rendszabályokat:
– Reggel nyolctól délig zsoltárokat fogsz énekelni, déltől este nyolcig pedig hozsannázól.
– Micsoda?! – kérdezte Aloisius. – Reggel nyolctól délig zsoltárok, utána meg este nyolcig
hozsannázás?! És…. hát…. szóval mikor lehet inni valamit?
– A mennyei mannát mindig akkor szolgáljuk fel, amikor annak elérkezett az ideje. – mondta Szent
Péter kissé bosszúsan, majd magára hagyta a jövevényt.
– A francba! – morgott Aloisius angyal. – Ez aztán tényleg húzós meló lesz! Nyolctól délig
énekeljek zsoltárokat?! Én meg még azt hittem, hogy a mennyországban nem kell dolgozni… – De
aztán csak leült egy felhőre és rázendített: “Halleluja, halleluja!…"
Nem sokkal később arra repült egy nemes lelkű értelmiségi angyal.
– Hé, te! – kiáltott oda neki Aloisius. – Van egy cigid? Kérlek, csak egy slukkot! – De az értelmiségi
angyal teljesen megrökönyödött ettől a durva, szentségtelen ötlettől, elsuttogott egy hozsannát, és
távozott.

10. Aloisius ettől már tényleg dühbe gurult:
– Micsoda egy szemtelen fráter! – kiáltotta. – Ha nincs, cigid, akkor mondd azt, hogy nincs és kész!
Egy normális választ talán csak elvárhat az ember, nem?! A parasztja! Anyám, micsoda bunkók
vannak itt fenn! – Aztán visszaült a felhőre és folytatta a félbehagyott zsoltárt.
Ám Aloisius feldúlt lelkiállapota sajnos rossz hatással volt az ének színvonalára. A hangos
kornyikálásra a Mennyei Atya is felébredt délutáni szunyókálásából és döbbenten kérdezte:
– Honnan jő vajh’ e fura hangzat?!
Azonnal Szent Péterért küldött, aki nemsokára ott is termett, így együtt hallgathatták Aloisius
botrányos előadását:
– Halleluja, a francba!…. Halleluja, lószar!…. Halleluja, basszátok meg!…. Halleluja!….
Szent Péter azonnal kirohant, és az Úr elé ráncigálta Aloisiust. A Mennyei Atya hosszasan
méregette az újdonsült angyalt, majd így szólt:
– Ah, értem már! Egy müncheni angyal. Gondolhattam volna! Nos, mondd hát, mire föl e vulgáris
rivallás?
Aloisius csak erre várt. Annyira felhúzta magát, hogy azon nyomban kitört belőle a panaszáradat:
– Nem tetszik nekem itt a rendszer! Már az sem tetszik, hogy szárnyam van! Utálok folyton itt
hozsannázni! Ki nem állhatom a mannát, sokkal jobban esne egy jó pofa sör! Arról nem is beszélve,
hogy rühellek énekelni!….
– Szent Péter! – fordult hű szolgájához az Úr. – Ez így nem fog menni! De van egy ötletem.
Alkalmazzuk inkább hírvivőként! Vigye ő a bajor kormányhoz mennyei tanácsainkat! Hetente
kétszer elrepülhet Münchenbe, akkor majd bizonyosan megnyugszik a lelke.
Aloisius valóban azonnal jókedvre derült, ahogy meghallotta, mi lett az új megbízatása. Pár nap
múlva meg is kapta első feladatát: egy levelet kellett kézbesítenie. Ám amikor Aloisius ismét a jó
öreg München utcáit taposta, úgy érezte, most van igazán a Mennyországban. Szokásához híven
azonnal a Hofbrauhaus kocsmába indult, ahol a törzsasztala üresen állt, mintha csak rá várna…
Heidi a bűbájos pincérnő pedig sorra hozta neki a söröket – egyik korsót a másik után…. Aloisius
pedig csak ült ott és rendíthetetlenül vedelte a sört…. így ment ez heteken, hónapokon át, és így
megy még ma is.
Azóta kénytelen a bajor kormány isteni sugallat nélkül dolgozni.
Bárhová is vigyen az utad, te mindig önmagad maradsz. Akár a Mennyekben, akár a Himalájában
vagy, te nem tudsz más lenni. A világ ugyanis nem körülötted van – te magad vagy a világ. így
aztán bárhová is mész, ugyanaz a világ lesz ott veled mindig.
Az igazi változás nem attól függ, hogy épp hol vagy, mert az nem kívül történik – a változásnak
benned kell megtörténnie. És hogy mit értek igazi változás alatt? Nem azt, hogy fejlesztened kell
magadat. Az megint csak egy hazugság. Ha „javítani” akarod önmagad, azzal csak tovább
csiszolgatod, fényezed a személyiségedet. Valóban csodálatossá teheted, de ne feledd, hogy, minél
gyönyörűbb, annál veszélyesebb, mert annál nehezebb lesz megszabadulni tőle.
Ezért történhet meg, hogy olykor a bűnös szentté válik, de az úgynevezett „tiszteletreméltó”
emberek soha. Velük ez azért nem történhet meg, mert már túl sokat fektettek bele a
személyiségükbe -szépen feldíszítették, csillogóra fényesítették. Egy bűnös könnyen megválhat a
magáétól, ő ezzel nem veszít túl sokat. Legtöbbször már elege is van belőle és utálja. De ugyan
hogy válhatna meg tőle egy köztiszteletben álló egyén? Hiszen olyan jól jövedelmez, akkora
profitot termel egy ilyen személyiség. Emiatt „tisztelik”, emiatt jutott ilyen magasra a ranglétrán, és
emiatt ért el akkora sikereket az életben. Nagyon nehéz ilyenkor megállni, és nem tovább mászni
ezen a létrán. Ennek a létrának ugyanis soha nem érsz a végére, örökkön-örökké lehet folytatni rajta
a mászást.
Valaki megkérdezte Henry Fordot a halálos ágyán, amikor ő még mindig, fél lábbal a sírban is új
gyárak és új vállalatok alapítását tervezgette:
– Uram, maga meg fog halni! Az orvosok szerint már csak néhány napja van hátra, de már abban
sem teljesen biztosak, hogy egyáltalán megéri a holnapot! Akkor meg mit bajlódik ezekkel a
tervekkel? Egész életében ezt csinálta. Annyi pénze van, hogy ha akarná, sem tudná elkölteni. Mire
jó ez a pénz most? Mondja, mi a fenének kellett állandóan a cégeinek terjeszkedésével

11. foglalkoznia?
Henry Ford egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:
– Nézze, én nem tudom abbahagyni, ez egyszerűen képtelenség. Engem már csak a halál tud
megállítani. Amíg élek, én mindig egyre magasabbra török. Tudom, hogy semmi értelme, de akkor
sem vagyok képes megállni. Ha az ember sikeres a világban, akkor nagyon nehéz leállni. Ha egyre
gazdagabbá, egyre híresebbé válsz, nagyon nehéz lesz abbahagyni azt, amivel foglalkozol. Minél
kifinomultabb a személyiséged, annál jobban rád ragad.
Tehát egy szóval sem mondom, hogy „fejleszd” magad! A nagy mesterek közül, Buddhától
Hakuinig, soha egy sem mondta a követőinek, hogy „fejlesszék” magukat. Óvakodj az úgynevezett
„önfejlesztő” könyvektől, amikkel dugig van minden könyvesbolt. Az ilyen „önfejlesztés” sehova
nem vezet, csak a személyiséged fog fejlődni tőle – egyre szebben csillog majd, egyre
kifinomultabbá válik, egyre tekintélyesebb lesz – de a valódi átalakulás nem erről szól. Az
átalakulás nem történik meg attól, hogy a személyiségedet fejleszted. Az csak akkor történhet meg,
ha megszabadulsz a személyiségedtől.
A hazugságból soha nem lesz igazság. Bármit csinálsz vele, javítgathatod, csiszolgathatod,
fényesítheted, akkor sem lesz belőle igazság. Mindig csak hazugság marad. Lehet, hogy egyre
inkább hasonlít majd az igazságra, de attól még nem válik azzá. Ráadásul minél inkább hasonlít az
igazságra, annál jobban belemerülsz, annál mélyebben versz majd benne gyökeret. A hazugság egy
bizonyos szinten annyira hasonlíthat az igazságra, hogy a végén már el is felejted, hogy
tulajdonképpen hazugságról van szó.
A hazugság azt mondja: “Keresd az igazságot1. Fejleszd a jellemedet, a személyiségedet! Keresd az
igazságot! Legyél ez, legyél az!" A hazugság állandóan új programokkal áll elő: “Tedd ezt, vagy
tedd azt, és akkor majd minden megoldódik, és örökre boldog leszel. Ez most mégsem jött be?
Semmi gond, van más tervem is a számodra." A hazugság folyton új tervekkel áll elő, te pedig
megállás nélkül próbálod teljesíteni ezeket, közben meg elpocsékolod az egész életedet.
Valójában már magát az igazság keresését is hazugság táplálja. Ezt nagyon nehéz, mégis muszáj
megérteni. Az igazság keresése magából a hazugságból ered. A hazugság így védi magát: még az
igazság keresésének lehetőségét is megadja neked, hát akkor hogyan is haragudhatnál a
személyiségedre? Hogyan is lehetne mindez hazugság? Folyton arra ösztönöz, arra sarkall, hogy
keresd az igazságot.
De maga a keresés azt jelenti, hogy távolodsz az igazságtól, mert miközben az igazság itt van, te
mindig valahol máshol vagy: épp útközben valami felé. Az igazság most van, a hazugság pedig
mindig „akkor” és „ott”. A hazugság soha nem a jelenről, mindig a múltról vagy a jövőről beszél –
pedig az igazság a jelenben van. Ebben a szent pillanatban! Itt és most….
Tehát az első éned a hazugság: az a pszeudo-személyiség, ami körülvesz. Ez a külvilág felé mutatott
arcod, a színlelés, a csalás, amit a társadalom erőltetett rád, és amivel egy idő után elkezdtél
együttműködni. Ezt a színlelést kell abbahagynod. Dobd le a jelmezed, mert csak teljesen
meztelenül lehetsz önmagad. Minden, amit magadra öltesz, a társadalomtól származik. Minden
elképzelés, minden gondolat, amivel azonosítod magad, a társadalomtól ered. Ezek a jelmezek a
társadalom legkifinomultabb eszközei az emberek elnyomására és kizsákmányolására. Az igazi
kizsákmányolás nem gazdasági, vagy politikai, hanem pszichológiai jellegű. Ezért nem járhatott
sikerrel eddig egyetlen forradalom sem. Soha nem érte el egyik sem a valódi célját, mert soha senki
nem vette észre a legfontosabb tényezőt: a pszichológiai elnyomást. Mindig csak lényegtelen
külsőségeken változtattak. A kapitalista társadalomból kommunistát csináltak, na és? A
demokráciából diktatúra válik, a diktatúrából meg demokratikus társadalom. Mit számít? Nincs
semmi lényeges különbség. Olyan, mint amikor lemeszeled egy ház falát – a ház struktúrája attól
még változatlan marad.
Miből is áll ez a pszichológiai elnyomás? Abból, hogy senkinek nem engedik meg, hogy önmaga
legyen. Senkit nem fogadnak el úgy, ahogy van. Senkit nem tisztelnek önmagáért. Hogyan is
tisztelhetnél valakit, ha nem fogadod el olyannak, amilyen? Ha csak akkor tudsz tisztelni valakit, ha
az illető hajlandó felvenni azokat a tulajdonságokat, amiket te ráerőltetsz, akkor nem őt magát
tiszteled, hanem az általad ráaggatott tulajdonságokat. Nem önmagáért tiszteled, nem a valódi

12. mosolyát és nem a valódi könnyeit értékeled, hanem a tettetését, a színjátékait, a mutatványait.
Ezt az első ént úgy, ahogy van, ki kell hajítani a szemétre. Freud rengeteget tett azért, hogy az
emberiség felismerje a személyiség álságos mivoltát, hogy megértse a tudatos elmét. Az ő
forradalma sokkal radikálisabb volt, mint Marxé: minden korábbi forradalomnál mélyebbre hatolt.
Mélyre hatolt, de még mindig nem elég mélyre.
Mindenesetre elég mélyre ás ahhoz, hogy elérje a második énedet. Ez az elfojtott én, az ösztönös, a
tudattalan én. Ebben nyilvánul meg minden, amit a társadalom nem enged meg neked, és a lényed
legmélyére kényszerít le. Ez az én csak az álmaidban jön elő, csak metaforákban jelenik meg, vagy
akkor tör felszínre, ha részeg vagy, ha már nem vagy ura önmagadnak – egyébként távol marad. Ez
az én sokkal hitelesebb, nem színlel.
Freud nagyon sokat tett azért, hogy az emberiség felismerje ezt az én-t. A pszichológia – különösen
annak bizonyos ágai – óriási segítséget nyújtottak abban, hogy ráébredj arra, ami ott üvölt benned,
amit elfojtottál, amit a legmélyebb rétegeidbe kényszerítettél vissza. Ez a legalapvetőbb részed.
Ebből táplálkozik az életed. A vallások ezt az én-t bestiálisnak, állatinak bélyegezték, és elátkozták,
mint a bűnök forrását. Pedig ez nem a bűnök forrása – ez magának az életnek a forrása! És még
véletlenül sem alacsonyabb rendű, mint a tudatos én. Mélyebben van benned, ez nyilvánvaló, de
semmivel sem alacsonyabb rendű.
Az állatiasságban pedig amúgy sincs semmi rossz. Az állatok csodálatosak, akárcsak a fák. Ők még
mindig meztelenül élnek, a maguk egyszerűségében. Őket még nem tették tönkre a papok és a
politikusok – ők még mindig Isten részeként élik az életüket. Csak az ember tért le erről az útról. Az
ember az egyetlen abnormális állat a földön – rajta kívül minden állat tökéletesen normális. Ezért
boldogok, sugárzóan szépek és egészségesek. Ebből ered az életerejük. Nem vetted még észre?
Amikor a madár felröppen a magasba, nem éreztél még féltékenységet? Láttál már szarvast futni az
erdőben? Nem irigykedtél az életerejére, az energia puszta élvezetére? Vagy ott vannak a gyerekek.
Nem irigyled őket? Talán éppen emiatt az irigység miatt ítéled el annyira a gyerekességet.
Montaguenak igaza van, amikor azt javasolja, hogy a „Ne légy olyan gyerekes!” intelem helyett
jobb volna inkább azt mondani, hogy „Ne légy olyan felnőttes!” Szerintem nagyon is igaza van.
Míg a gyermek gyönyörű, a felnőtt inkább visszataszító. Benne már nem áramlik úgy az
életenergia, mint a gyermekben; megrekedt, megfagyott benne az élet, ő maga pedig eltompult és
érzéketlenné vált. Elveszítette a lendületét, a lelkesedését – már csak vonszolja magát. Unja a
világot, már semmit nem ért a rejtélyekből, képtelen bármire is rácsodálkozni. Elfelejtette a csodák
nyelvét, és teljesen kiveszett belőle a misztérium. Neki mindenre van valami magyarázata, a
titokzatosság számára nem létezik többé. így aztán elvesztette a költészetet, a táncot, és mindent,
ami értékes és értelmet ad az életnek, mindent, ami ízt ad az életnek.
Ez a második én sokkal értékesebb, mint az első. Ezért vagyok én minden egyház, és minden pap
ellen: ők folyton az első, a legfelszínesebb én-be kapaszkodnak. Pedig onnan tovább kell lépni a
másodikba. De a második még mindig nem a végső – Freud ezt nem vette észre, és pontosan emiatt
vall kudarcot a pszichológia mind a mai napig is. Igaz, a mai pszichológusok már mélyebbre ásnak,
mint azt Freud tette, de még mindig nem elég mélyre ahhoz, hogy megtalálják a harmadik én-t.
Mert bizony van egy harmadik én is. Az igazi, az eredeti arcod. Az az arc, ami az első és a második
én mögött van. Ez a transzcendentális én. A buddhaság. Az osztatlan, tiszta tudatosság.
Az első a társadalmi az éned, a második a természeted, a harmadik pedig az isteni minőséged.
De ne feledd, nem azt mondom, hogy az első fölösleges. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor az első
is csodálatossá válik. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor a másodikat is nagyszerűen tudod majd
használni. De csak akkor, ha a harmadikat is megtaláltad. Ha a középpont jól működik, akkor a
periférián, a felszínen is minden rendben lesz. De középpont nélkül…. ha csak a felszínt ismered,
ha csak ezen a szinten létezel, az olyan, mintha halott volnál.
És pontosan ez történt az emberiséggel. Ezért véli úgy nagyon sok nyugati gondolkodó, hogy az
életnek nincsen értelme. De van. Ők azért érzik így, mert elvesztették a kapcsolatot azzal a
forrással, amelyből az élet értelme fakad. Olyan ez, mintha a fát elvágnánk a gyökereitől. A fa nem
virágzik többé, lassan elszáradnak a levelek is, lehullanak és nem nő helyettük friss hajtás. Nem
áramlik benne az éltető nedv többé – a fa így már csak haldoklik és végül elpusztul.

13. Aztán a fa elkezdhet filozofálni, lehet belőle egzisztencialista filozófus, mondjuk egy Sartre, és
elkezdheti azt hirdetni, hogy az életben nem is léteznek friss hajtások, nincsenek virágok, illatok, de
még madarak sem. Sőt, a fa mondhatja azt is, hogy ez mindig is így volt, és hogy a régiek csak
hülyítették magukat a virágok mítoszával – mindezt csak elképzelték: “Ez mindig is így volt, soha
nem volt tavasz, ezt csak kitalálták. Ezek a buddhák csak képzelődtek, fantáziáltak, amikor azt
mondták, hogy a fák virágba borulnak, a madarak szárnyalnak és a napsugarak beborítják a kék
eget. Semmi ilyesmi nem létezik. Mindent sötétség borít, minden véletlenszerű, semminek nincs
semmi értelme." A fa könnyen erre a következtetésre juthat. Pedig valójában nem arról van szó,
hogy az életnek nincs értelme, vagy hogy nincsenek már virágok és a dús lombkorona csak a
fantázia szüleménye volt, hanem arról, hogy a fa elveszítette a kapcsolatot a saját gyökereivel.
Ha nem találod meg az utat a gyökereidhez, ha nem találsz vissza saját buddhaságodhoz, soha többé
nem fogsz kivirágozni. Soha nem fogsz énekelni, nem fogod megtudni, mit jelent ünnepelni. És
ugyan hogy ismerhetnéd meg Istent, ha nem tudod, mi az az ünneplés? Ha elfelejtettél táncolni,
hogyan imádkozhatnál? Ha elfelejtettél énekelni és már nem tudod, hogyan kell szeretni, akkor
Isten halott – de benned halott, csakis benned. A te fád száradt ki. Eltűntek belőle az életet hordozó
nedvek. Újra meg kell találnod a gyökereidet! És hogy hol találhatod meg őket? Itt és most.
AZ IDEÁLOK
Egyszer egy kis jegesmedve megkérdezte az anyukáját:
– Anyu, az apukám is jegesmedve volt?
– Hát persze, hogy az apukád is jegesmedve volt.
– És…. – folytatta a kis jegesmedve kicsit tanácstalanul – a nagypapám is jegesmedve volt?
– Bizony, ő is az volt.
Egy kis idő elteltével aztán a kis jegesmedve újra megszólalt:
– De anyu…. és mi van a dédnagyapámmal. Biztos, hogy ő is jegesmedve volt?
– Igen, egészen biztos, hogy ő is az volt! De miért kérdezel ilyeneket?
– Mert nagyon fázom….
Osho, nekem azt mondták, hogy az apám jegesmedve volt. Azt mondták, hogy a nagyapám is jegesmedve
volt. És, hogy a dédnagyapám is jegesmedve volt. Én mégis fázom. Hogyan változtathatnék ezen?
Történetesen ismerem az apádat, a nagyapádat, sőt még a dédapádat is. Nekem elhiheted: ők is fáz-
tak. És az ő anyjuk is ugyanezt mondta nekik. Vagyis hogy az ő apjuk, az ő nagyapjuk és az ő
dédapjuk is jegesmedve volt. Ha fázol, hát fázol. Ezek a kedves kis történetek, nem sokat segítenek.
Legfeljebb azt bizonyítják, hogy a jegesmedvék is fáznak. A valóságra figyelj, ne a tradíciókra! Ne
a múlton merengj! Ha fázol, akkor fázol. Hogy te is jegesmedve vagy, az nem túl nagy vigasz. Az
emberiség ezt kapta vigaszul. Ha meghalsz, akkor meghalsz. Mindig jön valaki, aki azt mondja:
„Ne aggódj, hiszen a lélek halhatatlan.” De attól te még meghalsz.
Hallottam egy zsidóról, aki egyszer csak összeesett az utcán. Látszott, hogy perceken belül meg fog
halni. Szívrohamot kapott. A járókelők összegyűltek körülötte, és igyekeztek valami vallásos
embert, papot vagy lelkészt előkeríteni, hiszen az a szerencsétlen tényleg a végét járta. Épp arra járt
egy katolikus pap – nem tudhatta, hogy milyen vallású az illető –, és odahajolt a haldoklóhoz, majd
így szólt:
– Hiszel fiam? Kijelented-e, hogy hiszel a Szentháromságban: az Atyában, a Szentlélekben és a
Fiúban, Jézus Krisztusban?
A haldokló zsidó ránézett és így válaszolt:
– Én épp a halálomon vagyok, maga meg ilyen rejtvényekkel akar szórakoztatni?! Mi a francot
kezdjek ezzel a háromság dumával? Mindjárt meghalok! Miféle baromságokat hord maga itt össze?
Egy ember a halálán van, te pedig azzal vigasztalod, hogy a lelke halhatatlan…. Sovány vigasz.
Valaki gyötrődik, szenved, te meg azt mondod neki: “Ne bánkódj már! Hisz az ez egész csak
pszichológia kérdése." Ugyan hogy segíthetne ez rajta? Csak még nyomorultabbul érzi majd magát.
Az ilyen elméletek vajmi keveset segítenek. Azért találták ki őket, hogy vigaszt nyújtsanak, pedig

14. csak ámítás az egész.
Ha fázol, akkor fázol. Ahelyett, hogy azt kérdezgetnéd, vajon tényleg az apád is jegesmedve volt-e,
inkább mozogj egy kicsit! Ugrálj, fuss vagy végezz dinamikus meditációt – akkor garantálom, hogy
nem fogsz fázni! Felejtsd el az apádat, a nagyapádat és a dédapádat! Kizárólag a saját valóságodra
figyelj! Ha fázol, tégy ellene valamit! Mindig lehet tenni valamit. Amit most csinálsz, az nem
megoldás. Rossz irányba haladsz. Kérdezgethetsz még éveken keresztül, de sehova nem fogsz jutni
vele. Szegény anyád meg mi mást tehetne, mint hogy továbbra is próbál majd megvigasztalni.
A kérdés maga egyébként gyönyörű: nagyon mélyreható és rendkívül fontos is. Pontosan ettől
szenved ugyanis az egész emberiség. Figyeld csak meg ezt a szenvedést! Nézz a probléma mélyére;
ne azon kívül keresd a megoldást! Közvetlenül a probléma mélyére kell nézned – mindig ott fogod
megtalálni a megoldást. Ne folyton a válaszokat várd! Figyeld meg inkább a kérdést!
Felteheted ugyan a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”, de erre egy keresztény pap például azt fogja
neked válaszolni, hogy „Te Isten gyermeke vagy, és Isten nagyon szeret téged.” Na és mit tudsz
ezzel a válasszal kezdeni? Ott állsz majd, és azon fogsz tépelődni, hogy Isten vajon hogyan
szerethet téged.
Egy pap így szólt Mulla Nasruddinhoz:
– Isten nagyon szeret téged.
– Ugyan hogy szerethetne? Hiszen nem is ismer! – mondta erre Mulla.
– Éppen ezért. Mi már ismerünk, ezért aztán nekünk sokkal nehezebb is volna szeretni téged.
Vagy elmehetsz egy hinduhoz, aki majd azt mondja: „Te magad vagy Isten.” Nem Isten gyermeke
vagy tehát, hanem magad vagy az Isten. De közben neked még mindig görcsöl a fejed, migréned
van, és azon tűnődsz, hogyan lehet Istennek migrénje…. szóval itt sem találsz megoldást a
problémára.
Ha ezt a kérdést akarod feltenni: „Ki vagyok én?”, akkor nem menj senkihez! Csak ülj csendben, és
tedd fel a kérdést saját magadnak – mélyen legbelül! Hagyd, hogy visszhangozzon! Nem
verbálisan. Egzisztenciálisan. Váljon ez a kérdés olyanná, mint egy szívedet szurkáló nyílhegy: „Ki
vagyok én?”…. és hagyd, hogy ez a nyíl keresztülhatoljon rajtad.
Ne kapkodj a válasszal, mert ha rögtön válaszolsz, az a válasz biztosan valahonnan máshonnan jön
majd – valami paptól, politikustól vagy valamilyen hagyományból. Ne emlékezetből válaszolj, mert
az összes emléked kívülről származik. A te memóriád is épp olyan, mint egy számítógép memóriája:
teljesen élettelen. Az emlékezetednek semmi köze a tudáshoz. A memóriád tartalmát úgy táplálták
beléd. Tehát, amikor azt kérdezed, hogy ki vagy, és az emlékezeted azt súgja: „Te egy nagy lélek
vagy….”, vigyázz! Ne ess bele ebbe a csapdába! Dobd ki magadból ezt a sok szemetet!
Csak kérdezz tovább: “Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?"…., és egy szép napon
azt fogod látni, hogy már a kérdés is eltűnt. Csak a válasz utáni szomjad marad: „Ki vagyok én?”
Maga a kérdés már nincs is ott…. csak a vágy, hogy ismerd a választ. Ekkor már az egész lényed
együtt lüktet ezzel a vággyal: „Ki vagyok én?”….
Egy nap aztán rájössz, hogy már te magad sem vagy ott: csak a szomjúság…. A létezésednek ebben
a rendkívül elmélyült, szenvedélyes és felfokozott állapotában hirtelen felrobban benned valami.
Egyszerre ott találod magad szemtől szemben: magaddal…. Onnantól egyszerűen tudod, hogy ki
vagy.
Teljesen értelmetlen az apádat arról kérdezni, hogy te ki vagy. Hiszen ő sem tudja, hogy ő kicsoda.
Semmi értelme a nagyapádat, vagy a dédapádat kérdezni. Ne mást kérdezz! Ne kérdezd az anyádat,
ne kérdezd a társadalmat, a kultúrád, ne kérdezd a civilizációt! Kérdezd a saját legbensőbb
középpontodat!
Ha valóban tudni akarod a választ, merülj el ön-magadban – ebből a tapasztalásból születik meg a
változás.
Azt kérdezed: „Hogyan változtathatnék ezen?” Sehogy. Először szembesülnöd kell a valósággal, és
ez a találkozás fog megváltoztatni téged.
Egyszer egy riporter valami érdekes sztorit akart kihúzni egy öregemberből egy idősek otthonában:
– Mondja, hogy érezné magát, ha egy szép napon kapna egy levelet, amiben értesítik, hogy egy
távoli rokona ötmillió dollárt hagyott magára? – kérdezte a riporter.

15. – Fiam, – mondta az öreg egy kis szünet után – attól én még továbbra is kilencvennégy éves
maradnék.
Érted? Az öreg azt mondja: “Kilencvennégy éves vagyok. Még ha hirtelen kapnék is ötmillió
dollárt, mi a fenét kezdhetnék vele? Attól én még mindig kilencvennégy éves maradnék."
Amit Buddha, Mahávira vagy Jézus mond, semmit nem segít rajtad. Bármit mondanak is, attól te
még fázol, attól te még mindig kilencvennégy éves maradsz. Még ha a világ összes tudását a fejedbe
öntenék is, te akkor is fáznál. Ha te magad nem éled át…. ha a lelked legmélyén nem születik meg a
tapasztalás, ami megfiatalítana és átváltoztatná a lényedet, akkor minden hiába – semmi nem
segíthet.
Tehát soha ne kérdezz másokat! Ez az első lecke, amit meg kell tanulnod. Mindig önmagadat
kérdezd! És még akkor is résen kell lenned, mert először a kívülről kapott válaszok akarnak majd
feltörni – óvakodj ezektől a válaszoktól! A kérdés a tiéd, tehát senki más válasza nem lehet
számodra megfelelő. Ha a kérdés tiéd, a válasz is a tiéd kell, hogy legyen!
Buddha ivott, és elégedett lett. Jézus ivott, és eksztatikus lett. Én is ittam, de ez a te szomjúságod
ellen nem sokat ér. Neked magadnak is innod kell!
Egyszer egy császár megkért egy híres szufi misztikust, hogy jöjjön el hozzá az udvarba és
imádkozzon érte. A misztikus el is ment hozzá, de nem volt hajlandó imádkozni. Azt mondta: “Ez
teljességgel lehetetlen. Hogyan imádkozhatnék én érted? Van néhány dolog, amit az embernek
magának kell megtennie. Például ha szeretkezni akarsz egy nővel, azt is magadnak kell megtenned.
Ennem tehetem meg a nevedben. Vagy ha ki akarod fújni az orrod, azt sem végezheti el helyetted
senki. Én hiába fújom ki az orromat a nevedben, az rajtad nem sokat segít. Ilyen az imádság is.
Hogy imádkozhatnék érted? Imádkozz magad! Én csak saját magamért tudok imádkozni." Azzal
lehunyta a szemét és nekilátott az imának.
Én is csak ezt tehetem. Számomra a probléma megszűnt létezni, de nem azért, mert bárki mástól
megfelelő választ kaptam volna a kérdéseimre. Nem mást kérdeztem. Sőt, tulajdonképpen pontosan
az ellenkezőjét tettem: minden mástól kapott tanácstól és választól megszabadultam – kivétel
nélkül.
Az emberek óriási lelkesedéssel képesek tanácsokat osztogatni egymásnak. Ebben nem
fukarkodnak. Semmi másban nem bőkezűek, de ha tanácsról van szó, akkor hirtelen mindenki
hallatlanul nagylelkűvé válik. Akár kéred, akár nem, mindenki állandóan tanácsokat osztogat.
Mindent összevetve az emberek talán tanácsból adnak a legtöbbet egymásnak; érdekes módon pedig
pont ez az, amit mégsem fogad el senki. Soha senki nem fogadja meg a másik tanácsait.
Két léhűtő ücsörög egy fa alatt. Megszólal az egyik:
– Azért jutottam ide, mert soha nem fogadtam meg senkinek a tanácsát.
Mire a másik:
– Ugyan haver! Én meg pont azért jutottam ide, mert mindenkinek megfogadtam a tanácsát!
Az utat neked kell végigjárnod.
Fázol. Tudom. Nyomorultul érzed magad. Tudom. Az élet nehéz. Tudom. Nincs vigaszom
számodra. És nem is hiszem, hogy bármilyen vigasz segíthetne rajtad, mert minden vigasztalás csak
időhúzás. A jegesmedve azt mondja a kicsi bocsnak: „Igen, az apád is jegesmedve volt.”, mire a kis
bocs igyekszik nem fázni egy ideig, hiszen a jegesmedvék nem szoktak fázni. De ez nem old meg
semmit, ezért aztán felteszi a következő kérdést: „Anyu, a nagyapám is jegesmedve volt?”
Tulajdonképpen azt szeretné tudni: „Nem volt valaki az őseim között, aki miatt elromlott bennem
valami, és én most ezért fázom?” Mire az anyamedve: „Igen, a nagyapád is jegesmedve volt.” Újra
megpróbálja húzni az időt, próbálja késleltetni a fázást, de hiába. Rövid időre talán elodázhatja az
ember a problémát, de aztán úgyis újra szembesül vele. A valóság megkerülhetetlen.
Különböző elméletek gyártásával semmire sem mész. Felejtsd el az elméleteket és a téged körülve-
vő valós helyzetre figyelj! Nyomorultul érzed magad? Akkor a gyötrődésed, a szenvedésed mélyére
kell bepillantanod. Dühös vagy? Akkor a dühöddel kell szembenézned. Leküzdhetetlen szexuális
vágyat érzel? Felejtsd el, hogy mit mondanak erről a többiek, és nézz magadba! Ez a te életed,
neked kell leélned. Ne akard más életét kölcsönvenni! Ne használt életet élj! Isten a valódi, az
eredeti embereket szereti. Soha nem jegyezték fel róla, hogy a másolatokért lenne oda. Légy tehát

16. önmagad: légy eredeti, természetes és önálló! Nézz szembe a saját problémáiddal!
Egy dologról azonban biztosíthatlak: a problémádban ott rejtőzik a megoldás is. A probléma maga
tulajdonképpen csak egy mag. Ha valóban elmélyülsz benne, akkor kinő belőle a- megoldás. A
tudatlanságod a mag. Ha elmélyülsz benne, a tudás fog kivirágozni belőle. Reszketsz, fázol – áss a
mélyére ennek az érzésnek, és melegség árad szét belőle.
Tulajdonképpen minden a kezedben van: a kérdés és a válasz, a probléma és a megoldás, a tudatlan-
ság és a tudás. Csak magadba kell nézned.
Nekem úgy tűnik, a legtöbb embernek nem elég az, hogy csak önmaga legyen. Miért ragaszkodnak annyian
görcsösen a hatalomhoz, a tekintélyhez és a társadalmi rangjukhoz, ahelyett hogy egyszerű emberi lények
maradnának?
Ez egy bonyolult kérdés. Két oldala van, és mindkettőt nagyon fontos megérteni. Először is a szüle-
id, a tanáraid, a szomszédok, a társadalom soha nem fogadott el olyannak, amilyen vagy. Mindig
mindenki azon fáradozott, hogy továbbfejlesszen, hogy csiszoljon valamit rajtad. Mindig mindenki
csak a hibáidra, a hiányosságaidra mutatott rá, a tévedéseidre, a gyengeségeidre, a gyarlóságodra
hívta fel a figyelmet. Soha senki nem mondta, hogy szép, hogy intelligens vagy; soha senki nem a
nagyszerűségedet hangsúlyozta.
Már önmagában az, hogy életben vagy, óriási ajándék, de azt soha egy szóval nem mondta senki,
hogy légy hálás a létezésnek ezért. Épp ellenkezőleg: mindenki csak morog, mindenki panaszkodik.
Nem meglepő, hiszen már kezdettől fogva mindenki azzal nyaggat téged is, hogy mi minden nem
vagy még, amivé „majd egyszer” válnod kellene. Folyton követendő eszményképeket állítanak eléd,
hogy mindig a jövőre koncentrálj; a jelenvalóságod, a jelen léted a kutya nem dicséri. Amit di-
csérnek, az a lehetséges jövőd: ha majd olyasvalaki leszel, akinek tekintélye, hatalma van, aki gaz-
dag, befolyásos és híres – nem csak egy senki, mint most vagy.
Ez a szüntelen agymosás nagyon mélyen beléd égette a gondolatot: “Nem vagyok elég úgy, ahogy
vagyok. Valami hiányzik. Valahol máshol kellene lennem – nem itt. Nekem nem itt a helyem,
hanem valami jóval magasabb, befolyásosabb, megbecsültebb, tiszteletreméltóbb pozícióban."
Ez a történet egyik oldala. Elég visszataszító, és nem is kellene, hogy így legyen, hiszen ha az
emberek csak egy kicsit több belátással és intelligenciával állnának a szülői és a pedagógusi
feladatokhoz, akkor ezen a problémán könnyen lehetne változtatni.
Te nem azért vagy, hogy tönkretedd a gyerekedet. Inkább segítened kellene, hogy elfogadja magát
olyannak, amilyen. Támogatnod kellene, hogy növekedjen az önbecsülése. Ehelyett a felnőttek a
fejlődés akadályozóivá válnak. Ez a ronda oldala a dolognak, de ez az egyszerűbb is egyben. Ezt fel
lehet számolni, mert egyszerűen, józan paraszti ésszel belátható, hogy senki nem felelős azért,
amilyennek született – a természet egyszerűen így alkotta meg, és kész. Ezen keseregni óriási
butaság, ráadásul teljesen hiábavaló is.
A másik tényező viszont nagyon bonyolult. Mert még ha sikerül is megszabadulnod az összes beléd
nevelt káros és romboló ideától, még ha képes is vagy teljesen kiprogramoznod magadat ebből a
gyermekkori idomításból, akkor is úgy fogod érezni, hogy nem vagy elég – igaz, ez már egy
teljesen más élmény lesz. A szavak ugyanazok, de a szavak mögötti élmény már teljesen más lesz.
Innentől kezdve azért nem leszel elég magadnak, mert lehetnél több is. Többé már nem az lesz a
kérdés, hogy hogyan válhatnál híressé, hogyan vívhatnád ki más emberek tiszteletét, vagy hogy
hogyan tehetnél szert minél több hatalomra és pénzre. Ezekkel többé már nem törődsz. Az fog
inkább foglalkoztatni, hogy a léted most még pusztán egy mag. Hiszen amikor megszülettél, nem
egy fa, csupán egy mag jött a világra, aminek fejlődnie, növekednie kell ahhoz, hogy elérje azt a
pontot, amikor virágba borulhat – és ez a virágzás lehet a boldogságod, a beteljesülésed.
Ennek a virágzásnak semmi köze a hatalomhoz, a pénzhez vagy a politikához. Ennek egyes-egyedül
hozzád van köze. Ez a te saját egyéni fejlődésedről szól, és erre a fejlődésre nézve a másik
folyamat, a gyermekkori kondicionálás kizárólag akadályt jelent – csak elvonja a figyelmedet,
visszaél azzal, hogy természetes vágy él benned a növekedésre és a fejlődésre. Hiszen minden
gyermek növekedni akar, minden gyermek egy szeretetteljes, együtt érző, kész emberi lénnyé akar
válni. Minden gyermek saját életének ünneplőjévé akar válni. Ez a belső késztetés nem a
versenyről, de még csak nem is az összehasonlításról szól.

17. A gyermekkori nevelés azonban nagyon hamar megzavar és eltérít erről az útról. A társadalom alat-
tomosan és gátlástalanul használja ki a növekedés utáni természetes vágyadat; azt a vágyat, hogy ki
akarsz teljesedni. Eltérítenek, telebeszélik a fejedet, és a végén már tényleg elhiszed, hagy a valódi
vágyad tulajdonképpen az, hogy minél több pénzed legyen, és hogy mindenben a csúcson legyél.
Ha ezt nem sikerül elérned, rettenetesen érzed magad, és szörnyű kisebbrendűségi érzésed támad.
Valójában pont a nevelésnek köszönhető az emberek állandó kisebbrendűségi komplexusa, hiszen a
szülők, a tanárok folyton arra ösztönöznek, hogy mindig mindenben felsőbbrendű legyél, mint
mások. Versenyre, rivalizálásra, erőszakra és harcra nevelnek. Azt tanítják, hogy csakis a cél számít,
az eszköz nem fontos – a cél pedig maga a siker.
A társadalomnak nincs nehéz dolga, hiszen már eleve azzal a vággyal születtél, hogy növekedni
akarsz, el akarsz jutni valahová. A magnak hosszú utat kell megtennie, amíg virág lehet belőle. Ez a
csodálatos belső késztetés egy igazi zarándokút. Ezt a természet oltotta beléd, de a társadalom a mai
napig ravasz módon kihasználja ezt úgy, hogy az ösztöneidet eltéríti a helyes irányból és a saját
céljaira használja fel.
Tehát emiatt a két alapvetően különböző tényező miatt érezheted úgy, hogy valami hiányzik, hogy
valamit még el kell érned. Ahhoz, hogy ráébredj, melyik vágyadat épp melyik oldal ösztökéli
inkább, az intelligenciádra lesz szükség. Szabadulj meg a társadalom késztetéseitől – fölösleges
marhaság az egész –, hogy csak a tiszta természeted maradjon, mindenféle rárakódott szennyeződés
nélkül. És ne feledd, a természet minden esetben individualista.
Egyedül így fogsz tudni növekedni és végül kivirágozni. Lehet, hogy te rózsaként bimbózol ki,
valaki másból meg körömvirág lesz. Attól te még nem leszel felsőbbrendű, hogy te rózsa lettél, és
neki sem kell majd semmivel sem értéktelenebbnek éreznie magát nálad, csak azért mert belőle
mocsári gólyahír lett. Ő is és te is kivirágoztatok, és csak ez a lényeg, hiszen ez a virágzás tölt el
mindenkit mélységes boldogsággal. A frusztráció és a feszültség megszűnik, igazi béke árasztja el a
lelketeket, és ebből a békéből születik meg a megértés. Ehhez azonban először ki kell dobnod
magadból a társadalom összes szemetét, különben tovább akadályoznak majd abban, hogy a helyes
irányban növekedj. Légy gazdag, de ne a vagyonod gyarapodjon! A gazdagság valami egészen mást
jelent. Egy koldus is lehet gazdag, és egy császár is lehet szegény. A gazdagság a létezés minősége.
Nagy Sándor egyszer találkozott Diogenésszel, a koldussal, akinek minden vagyona egyetlen
lámpása volt. A lámpása még nappal is folyton égett. Nagy Sándor ezt felettébb furcsállotta, és meg
is kérdezte tőle:
– Miért égeted azt a lámpást még nappal is? Diogenész felemelte a lámpást, hogy megvizsgálja
Nagy Sándor arcát, majd így szólt:
– Éjjel-nappal az igazi embert keresem, de eddig még nem találtam meg.
Nagy Sándor nagyon megdöbbent, hogy egy ruhátlan koldus ilyet mondott neki, a világ urának.
Ugyanakkor azt is látta, hogy Diogenész milyen gyönyörű a maga meztelenségében: szeme
csendesen ragyogott, arcáról a béke sugárzott, fellépése tökéletesen nyugodt volt, szavai mégis
tekintélyt parancsoltak. Nagy Sándor annak ellenére, hogy nyilvánosan megsértették, nem torolta
meg a koldus cselekedetét. Ennek az embernek olyan erős volt a kisugárzása, hogy még Nagy
Sándor is csak egy koldusnak tűnt mellette. A naplójában pedig így emlékezett meg erről a
találkozásról: “Most először éreztem, hogy a gazdagság nem azonos azzal, hogy valakinek sok
pénze van. Ma láttam egy valóban gazdag embert."
A gazdagságod csakis a hitelességed, az őszinteséged, a nyíltságod, az igazságod, a szereteted, a
kreativitásod, az érzékenységed, a meditatív lényed lehet. Ez az igazi gazdagság. De a társadalom a
mulandó, e világi dolgok felé fordította a tekintetedet, te pedig már azt is teljesen elfelejtetted, hogy
egyáltalán elterelték a figyelmedet.
Erről eszembe jut egy másik történet….
Egy férfi Indiában motorozott, és mivel nagyon hideg volt, úgy húzta fel a kabátját, hogy a hátsó
fele volt elöl, így védte a mellkasát a metsző széltől. Vele szemben az úton épp egy szárdár
közeledett szintén motoron – a szárdárok a szikh felekezethez tartozó, nagyon egyszerű szerzetek.
Amikor meglátta emberünket, alig akart hinni a szemének: „Nahát!” – gondolta. – „Ennek a
fickónak fordítva van a feje a nyakán!” Annyira megijedt a furcsa látványtól, hogy véletlenül túl

18. közel ment a másik motoroshoz, az pedig elvesztette uralmát a járgány felett, és a következő
pillanatban már eszméletlenül feküdt a földön. A szárdár alaposabban szemügyre vette a
szerencsétlent, és így szólt:
– Te jó Ég! Vajon mi történhetett ezzel az emberrel? A közelben nincs se egy város, se egy kórház,
pedig valamit sürgősen tenni kéne!
Indiában a szárdárok a legerősebb emberek. Ahogy a szerencsétlen ott feküdt eszméletlenül a
földön, a szárdár összeszedte hát minden a bátorságát, és elfordította a fejét, úgy hogy most már
normálisan nézett ki – mármint a kabáthoz képest. Épp ekkor ért oda egy járőr és odaszólt neki: "
– Mi történt itt?
– Biztos úr, a legjobbkor jön! Nézze meg ezt az embert! Elesett a motorral!
– Él ez még egyáltalán?
– Akkor még élt, amikor fordítva volt a feje, de amióta visszafordítottam a rendes irányba, már nem
lélegzik.
– Mert csak a fejét nézte, maga idióta! Nem vette észre, hogy a kabát volt rajta fordítva, nem pedig
a feje?!
– Tudja, én egyszerű ember vagyok. Én még soha nem láttam senkit, akinek a kabátján hátul lettek
volna a gombok. Azt hittem, hogy a baleset miatt…. Még lélegzett, bár már nem volt magánál.
Visszafordítottam hát a fejét – nem volt könnyű, de engem kemény fából faragtak, tudja, ha
elhatározok valamit, azt véghez is viszem. Ezért aztán pontosan addig fordítottam a fejét, amíg már
tökéletesen illett a kabáthoz. Erre abbahagyta a lélegzést. Fura egy szerzet!
A te fejedet, a te elmédet is így fordították el -mindenki, ahogy éppen helyesnek vélte. Nem akartak
ők rosszat. A szüleid is szerettek, a tanáraid is jót akartak neked, a társadalom is csak azt szeretné,
ha lenne belőled „valaki”. A javadat akarja mindenki, csak éppen senki nem ért semmit az egészből,
arra ugyanis senki nem gondol, hogy egy gólyahír-bokorból képtelenség rózsabokrot csinálni, vagy
fordítva.
Az ember nem tehet többet, mint hogy segít a rózsának nagyobbra, színesebbre, illatosabbra nőni.
Különböző vegyszerekkel, trágyázással, gondosan kiszámított időközönként végzett locsolással el
lehet ugyan érni, hogy megváltozzon a színe, vagy az illata, de arra soha nem fogod rábírni a rózsát,
hogy lótuszvirág nőjön rajta.
De ha folyton azt hajtogatod a rózsabokornak, hogy: „Márpedig neked lótuszvirágokat kell hoznod,
mert a lótusz csodaszép!”, akkor tönkreteszed a rózsát, és csak azt éred el, hogy miközben soha, de
soha nem fog tudni lótuszvirágokat létrehozni, mivel minden energiáját egy értelmetlen cél
elérésébe öli, a végén már rózsavirágokat sem tud majd hozni. Honnan venné hozzá az energiát?
Aztán mivel se lótuszt, se rózsát nem tud felmutatni, a szerencsétlen bokor nem csoda, hogy
kiüresedettnek, frusztráltnak, terméketlennek és értéktelennek érzi majd magát.
Hát így megy ez az emberekkel is. A sok jó szándékú ember kitekeri a nyakadat. Egy normális
társadalomban senki nem akarná megváltoztatni a másik embert. Mindenki abban segítene, hogy
önmagunk lehessünk, hiszen önmagunknak lenni a legnagyobb gazdagság a földön. Ha önmagad
lehetsz, mindened megvan ahhoz, hogy beteljesültnek érezd magad, az életed pedig elnyerje igazi
értelmét. Pusztán azáltal, hogy tényleg önmagad vagy és a saját természeted szerint növekedsz,
beteljesedhet a sorsod.
Tehát maga a belső késztetésed a fejlődésre, a növekedésre nem eleve rossz, csak épp rossz célok
felé térítették el. Ne hagyd, hogy bárki manipuláljon, bármilyen jó szándék vezérli is! Annyi
jószándékú embertől kell megvédened magad, annyi a jóakaró, a jótevő, akik folyton jobbnál jobb
tanácsokkal akarnak ellátni. Hallgasd meg őket, köszönd meg nekik a tanácsot – nem akarnak ők
ártani neked, de ha nem vigyázol, mégis pontosan ez történik majd. Csak a saját szívedre hallgass!
Az az egyetlen igazi tanítód. Az életed útján az intuíciód lehet az egyetlen tanítómestered.
Intuíció. Elgondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent? Onnan ered, ahonnan az angol „tuition” szó
(oktatás, tanítás). Csak míg ez utóbbi kívülről érkezik tanároktól, az intuíció a saját természetedből,
a lelked mélyéről fakad. Ott van benned az útmutató az élethez. Csak egy kis bátorságra van
szükséged, és soha többé nem érzed majd magad értéktelennek. Lehet, hogy nem te leszel az
államfő, az is lehet, hogy a miniszterelnök sem te leszel. Sőt, lehet, hogy még csak egy újabb Henry

19. Ford sem leszel. De erre nincs is szükség. Talán egy csodálatos énekes lesz belőled, vagy mondjuk
egy ragyogó festő. Teljesen mindegy, hogy mivel foglalkozol…. Válhat belőled akár egy nagyszerű
cipész is.
Amikor Ábrahám Lincoln lett az Egyesült Államok elnöke…. Lincoln apja suszter volt, és
tulajdonképpen az egész szenátus egy kicsit kényelmetlenül érezte magát emiatt. Nehezen nyelték
le, hogy egy suszter fia fog elnökölni a leggazdagabb emberek, a felső tízezer felett is, akik ugye
mégiscsak úgy gondolták, hogy ők felsőbbrendűek, hiszen rengeteg pénzük van, és nagynevű
családok leszármazottai. Egyszóval a szenátorok kissé kelletlenek voltak, kifejezetten irritálta őket
ez a helyzet. Senki nem örült annak, hogy Lincoln lett az elnök. így aztán mielőtt Lincoln meg-
tarthatta volna az első beszédét a szenátus előtt, az egyik arrogáns szenátor fel is állt, és így szólt:
– Mr. Lincoln, mielőtt belekezdene, ne feledje, hogy ön egy suszter fia. – Az egész szenátus
nevetett. Meg akarták alázni; ha nem is győzhették le, legalább meg akarták alázni. Csakhogy egy
olyan embert, mint Lincoln, nem könnyű megalázni.
– Őszintén hálás vagyok, uram, hogy emlékeztet drága, jó apámra, aki már sajnos nincs az élők
sorában. És mindig emlékezni fogok az ön tanácsára! Tudom jól, hogy soha nem lehetek olyan
nagyszerű elnök, mint amilyen nagyszerű suszter az apám volt.
A teremben ekkor már síri csend volt. Lincoln pedig kivárt…. majd így folytatta a felszólalóhoz
intézett szavait:
– Ha jól tudom, apám az ön családjának is remek cipőket készített. Ha esetleg bármi gondja volna a
cipőjével: szorít vagy elengedett a varrás – én ugyan nem vagyok olyan nagy mester ebben a
szakmában, mint az apám volt, de egy-két fogásra megtanított még gyermekkoromban – tehát akár
meg is javíthatom. Ez minden szenátorra vonatkozik a teremben: ha bármelyikük olyan cipőt hord,
amit apám készített, és bármi gondjuk akadna ezekkel a lábbelikkel, forduljanak hozzám
bizalommal. Azt azonban el kell ismernem, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint ő. Apámnak
aranykeze volt. – Ahogy befejezte a beszédet, apja emlékének hatására Lincolnnak könnybe lábadt
a szeme.
Végül is teljesen mindegy: lehetsz harmadosztályú elnök, vagy első osztályú cipész. A beteljesülést
az hozza el, ha élvezed, amit csinálsz, ha tényleg minden erődet beleadod abba, amit csinálsz, ha
nem valaki más akarsz lenni, mint ami most vagy, ha kiegyezel a saját természeteddel, és elfogadod,
hogy ebben a világméretű színjátékban a rád osztott szerep valóban a rád szabott szerep, és ezt a
szerepet a világért se cserélnéd el semmilyen elnökkel, semmilyen uralkodóval sem. Ezt jelenti a
gazdagság. Ez az igazi hatalom.
Ha az egész világon mindenki felnőne önmagához, mindenütt csodálatos, kivételes kisugárzású,
intelligens, bölcs és beteljesedett sorsú embereket látnál, akikről már távolról látszik, hogy
hazatértek.
Az „ideálról”….
Számomra az „ideál” a világon az egyik legvissza-taszítóbb szó. Nekem nincsenek ideáljaim. Az
ideálok kergetik őrületbe az embert. Az ideálok miatt olyan ez a világ, mint egy óriási
bolondokháza.
Az ideál tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne. Feszültséget, folytonos
szorongást és aggodalmat okoz. Az ideál megosztja az embert, és így skizofrénné tesz. Az ideál a
jövőben létezik, te pedig itt vagy, a jelenben. És ugye hogyan is nyugodhatnál meg, amíg nem vagy
ideális? Előbb válj ideálissá, aztán majd elkezdheted élni az életed – na persze, ez a nap soha nem
jön el. Ez a nap eleve nem jöhet el, az ideák ugyanis lehetetlen dolgok. Ettől ideák. Az agyadra
mennek, teljesen megőrjítenek. Az önvád és az önmegvetés érzése kerít hatalmába, hiszen soha nem
tudsz megfelelni az ideáljaidnak, emiatt pedig bűntudatot érzel. A papok és a politikusok pontosan
ezért használják az ideálokat: hogy bűntudatot ébresszenek benned. A módszer rendkívül egyszerű:
teremts egy ideált, a bűntudat már magától követni fogja.
Mondhatnám neked például én is azt, hogy két szem nem elég; három szemre van szükséged, tehát
tessék felnyitni a harmadik szemedet! Olvass Lobsang Rámpát, és nyisd fel a harmadik szemed! Te

20. majd keményen próbálkozol, mindent elkövetsz, akár még fejre is állsz, mantrázol szorgosan…. de
az a harmadik szem csak nem akar kinyílni. Ettől persze elkezdesz bűntudatot érezni, hiszen valami
hiányzik…. nem vagy elég jó. Teljesen kétségbe esel. Vadul dörzsölöd a harmadik szemet, de az
csak nem nyílik ki! Vigyázz az ilyen marhaságokkal! A két szemed önmagában is gyönyörű. És ha
csak egy szemed van, az is tökéletes. Csak fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Isten tökéletes
munkát végzett, semmit nem hagyott befejezetlenül rajtad. És ha úgy érzed, mégsem vagy teljesen
tökéletes, akkor ez az érzés is a tökéletességed része. Tökéletesen tökéletlen vagy. Hidd el, hogy
Isten jobban tudja nálad. Ő pontosan tudja, hogy csak a tökéletlenségben van lehetőség a fejlődésre,
csak a tökéletlenségben van áramlás – kizárólag a tökéletlenségben lehetséges a világon minden. Ha
tökéletes lennél, halott lennél, mint egy darab kő. Akkor nem történne, nem történhetne semmi.
Isten maga is tökéletesen tökéletlen: különben már réges-rég halott volna. Nem várt volna Friedrich
Nietzschére, hogy ő jelentse ki: „Isten halott.”
Ugyan mihez kezdene magával ez az Isten, ha tökéletes volna? Nem tehetne semmit, nem lenne
meg a szabadsága ahhoz, hogy bármit is tegyen. Nem növekedhetne, hiszen nem lenne már hová
növekednie. Egyszerűen megrekedne. Még csak öngyilkosságot sem követhetne el, hiszen aki
tökéletes, az ilyesmit nem csinál.
Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!
Engem egyáltalán nem érdekel az ideális társadalom eszméje. Nem érdekelnek az ideális egyének
sem. Az idealizmus úgy, ahogy van, nem érdekel! Számomra nem is létezik a társadalom – csakis
egyének léteznek. A társadalom nem más, mint egy működő struktúra, egy haszonelvű konstrukció.
A társadalommal nem lehet találkozni. Te találkoztál már a társadalommal? Találkoztál már az
emberiséggel? Vagy találkoztál már a kereszténységgel, a hinduizmussal, az iszlámmal? Nem.
Csakis az egyénnel, a hús-vér emberrel találkozhatsz.
Az emberek mégis folyton azon tépelődnek, hogyan tehetnék jobbá a társadalmat, hogy hozhatnák
létre az ideális társadalmat – pedig eddig minden erre irányuló próbálkozás katasztrofálisnak
bizonyult. Hatalmas károkat okoztak vele. Az ideális társadalom eszméjének érdekében teljesen
tönkretették az emberek önbecsülését, mindenkiben csak bűntudatot tudtak ébreszteni.
Mindenki bűnösnek érzi magát, és úgy tűnik, senki sem boldog úgy, ahogy van. Bűntudatot pedig
mindennel kapcsolatban lehet ébreszteni. Ne feledd, ha sikerül valakiben bűntudatot ébresztened,
onnantól hatalmad van a felett az ember felett. Ez egy remekül működő stratégia; az egyház is így
működik: miután bűntudatot keltett benned, utána már egyedül csak a pap tud megváltani a bűntől.
Akkor már csak őhozzá fordulhatsz. A pap először beléd beszéli a bűntudatot, utána már templomba
kell járnod, és meg kell szépen gyónnod neki, hogy milyen bűnöket is követtél el a múltkori
látogatásod óta, ő pedig feloldoz téged az Isten nevében. Először az Isten nevében bűntudatot kelt
benned, utána meg az Isten nevében feloldoz.
Hallgasd csak meg a következő történetet….
Calvint rajtakapja az anyja egy halálos bűnön, és azonnal el is küldi a paphoz gyónni.
– Atyám! – mondja Calvin. – Magamhoz nyúltam.
– Hogy tehettél ilyet, fiam?! – horkan fel a pap dühösen.
– Nem volt jobb dolgom. – válaszolja Calvin.
– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy!
Egy héttel később az anyja megint rajtakapja a fiút, amint önkielégítést végez, ezért újra elküldi a
paphoz.
– Atyám, megint magamhoz nyúltam.
– De hát miért tettél ilyet, fiam?! – kérdezi a pap.
– Nem volt jobb dolgom.
– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy.
A következő héten Calvin megint bűnbe esik.
– Irány a pap! – mondja az anyja. – És vidd el neki ezt a kis csokitortát is!
A gyóntatófülke előtt hosszú sor áll, Calvin meg unatkozik, így aztán mire sorra kerül szép lassan
befalja az egész tortát.
– Atyám, az édesanyám küldött magának egy csokitortát, de én megettem az egészet, amíg odakint

21. vártam.
– Hogy tehettél ilyet?! – förmed rá a pap.
– Nem volt jobb dolgom.
– Inkább nyúltál volna magadhoz!
A papot egyáltalán nem érdekli, hogy mit csinálsz; őt csak a saját érdekei érdeklik- – a maga kis
csokitortája. Te meg mehetsz felőle a pokolba is! Csinálj, amit akarsz, csak perkáld le a csokitortát!
Bűntudatot keltenek benned, aztán meg megbocsátanak Isten nevében. Bűnöst csinálnak belőled,
aztán meg azt mondják: „Jöjj Jézushoz, mert ő a Megváltó!” Nincs senki, aki megválthatna téged,
legfőképp azért, mert nem követtél el semmilyen bűnt! Nincs szükséged megváltásra!
Engem nem érdekel semmilyen ideális társadalom. Felejtsd el ezt az utópiát, mert ebből csak
rémálom lehet. A politikában semmi nem történhet. A politika halott. Bárkire szavazol is- a
jobboldalra vagy a baloldalra – ne legyenek illúzióid! El kell fogadni, hogy egyetlen rendszer sem
hozhat megváltást. Egyetlen rendszer sem lehet megváltó – sem a kommunizmus, sem a fasizmus,
de még a gandhizmus sem. Egyetlen társadalom sem menthet meg téged, egyetlen társadalom sem
lehet ideális társadalom. És nincs semmilyen megváltó sem – se Krisztus, se Krisna, se Ráma. Verd
ki a fejedből azt a sok marhaságot, amit magadban cipelsz, az eszetlen gondolatokat a bűnről, meg a
saját bűnösségedről.
Fordítsd minden energiádat az élet ünneplésére! Ha ezt teszed, akkor valóban ideális vagy. itt és
most, a jelenben – nem valamikor a jövőben válsz majd esetlegesen azzá.
Az ideológia, mint olyan, elvesztette minden hitelességét. Tulajdonképpen soha nem is volt neki, de
napjainkban már a meggyőző ereje is végleg odaveszett. Ma már csak nagyon kevés komoly elme
hiszi, hogy lefektetheti az elméleti alapokat, és a társadalmi folyamatok újraszervezése majd a
szociális harmónia új utópiáját valósítja meg.
A teljes szabadság korában élünk. Az emberiség nem gyermek többé. Nagykorúak lettünk. Ma
élünk igazán szókratészi időket, hiszen az emberek az élet legfontosabb kérdéseit feszegetik. Ne
kezdj most sóvárogni valami elképzelt, ideális jövőkép után.
Felejts el minden ideált, és kezdj élni itt és most!
A neurozis okairól. Minden neurózis oka a folytonos tökéletességre törekvésben rejlik. Amíg az
emberiség nem szabadul meg a tökéletesség ideájától, soha nem lesz normális. A tökéletesség
eszméje kergette őrületbe az emberiséget. Ha egyfolytában a tökéletesség eszméje lebeg a szemed
előtt, az azt jelenti, hogy ideológiák, célok és értékítéletek határozzák meg az életedet. Állandóan
azon gondolkodsz, hogy mit szabad, és mit nem szabad.
Van egy bizonyos célod, amit el akarsz érni, egy bizonyos eszménykép, ami szerint élni akarsz, és
ha ez nem sikerül, mérhetetlen bűntudatot érzel. A cél pedig természetesen eleve olyan, amit soha
nem érhetsz el, hiszen ha elérheted, akkor az egód számára rögtön nem is olyan értékes már.
Tehát a tökéletesség eszméjének legalapvetőbb tulajdonsága, hogy elérhetetlen célokat tűz ki eléd,
hiszen csak ezekért érdemes küzdeni. Látod az ellentmondást? Ez az ellentmondás pedig
skizofréniát szül: a lehetetlennel próbálkozol, amiről ráadásul nagyon is jól tudod, hogy nem fog
bekövetkezni -egyszerűen a dolgok természetéből fakadóan nem következhet be. Ha megtörténne,
akkor annak már nem sok köze volna a tökéletességhez, akkor azt már bárki más is elérheti, így
aztán nem jelenthet túl sok táplálékot az egód számára, nincs min csámcsognia, nem tud hízni tőle.
Az egónak a lehetetlenre van szüksége – a lehetetlen pedig természeténél fogva nem tud
megvalósulni.
Marad hát két lehetőséged: az egyik, hogy bűnösnek érzed magad. Ha ártatlan, egyszerű és intelli-
gens ember vagy, akkor bűnösnek fogod érezni magad – a bűntudat pedig betegség. Én nem azért
vagyok itt, hogy bűntudatot keltsek benned. Ellenkezőleg, minden erőmmel azon vagyok, hogy
megszabadítsalak a bűntudattól. Abban a pillanatban, hogy ez sikerül, óriási boldogság árad szét
benned.
A másik lehetőség az, hogy ha elég ravasz vagy, akkor képmutatóvá válsz: úgy csinálsz, mintha
tényleg elérted volna a tökéletességet. Ezzel becsapsz másokat, és ami még veszélyesebb, magadat
is becsaphatod. Elkezdesz az illúziók, a képzelet világában élni, aminek semmi köze istenhez,