Osho az ego könyve
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×

Like this? Share it with your network

Share
  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Be the first to comment
    Be the first to like this
No Downloads

Views

Total Views
3,714
On Slideshare
3,714
From Embeds
0
Number of Embeds
0

Actions

Shares
Downloads
80
Comments
0
Likes
0

Embeds 0

No embeds

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel
    No notes for slide

Transcript

  • 1. OSHO AZ EGO KÖNYVE Szabadulás az illúziótólELŐSZÓAz egyszerű dolgok nem jelentenek kihívást az ego számára. Kihívás csak nehéz dolog lehet. Azigazi nagy kihívás pedig maga a lehetetlen. Hogy az ember milyen nagy egóra vágyik, jól láthatóabból, hogy milyen kihívásokat fogad el az élettől, hogy milyen ambíciókat kerget – ezekből avágyott ego tökéletesen felmérhető. Ami egyszerű, az az ego számára nem vonzó: az egyszerűség azego halála.Az ember tehát ott is bonyolultságra, komplexitásra törekszik, ahol erre semmi szükség nem volna,pusztán azért, mert a bonyolult, összetett dolgokkal növelheti, erősítheti az egóját. így egyrefontosabbá és fontosabbá válik a politikában, a vallásban, a társadalomban – mindenütt.A pszichológia minden irányzata arra törekszik, hogy erősítse az egót. Az őrült pszichológusokegyre csak azt hajtogatják, hogy az embernek erős egóra van szüksége. így aztán az oktatás és anevelés sem áll másból, mint hogy ambíciókat ébresszen az emberekben a jutalmazás és büntetésmódszerével, hogy azok az ambíciók azután egy jól meghatározott irányba tereljék őket. Még szintemeg sem születtél, de a szüleid máris nagy reményeket fűznek hozzád. Azt remélik, talán egymásodik Nagy Sándort hoztak a világra, vagy hogy a kicsi lányuk nem is lehet más, mint magaKleopátra reinkarnációja. A szüleid már a kezdet kezdetén azt nevelik beléd, hogy nem érsz semmit,amíg el nem érsz valamit az életben. Aki egyszerű, az az ő szemükben csak mamlasz tökfilkó lehet.Az emberi társadalom mind ezidáig soha nem érezte céljának, hogy egyszerű embereket alkosson.Az egyszerű ember nem is lehet cél, hiszen mindannyian eleve egyszerűnek születünk! Mindengyermek egyszerű: olyan, mint egy tiszta lap. De jönnek a szülők és elkezdenek rá írni – hogy mitvárnak el tőle, hogyan viselkedjen, mi legyen belőle. Őket követik a tanárok, a papok, a különfélevezetők – mind azt szajkózzák, hogy légy valaki, különben csak elvesztegeted az életedet.Pedig ennek épp az ellenkezője igaz.Ne feledd: te már most egy kész emberi lény vagy. Nem kell senki mássá válnod. Ez az egyszerűséglényege: könnyedén megmaradni annak, akik vagyunk, és nem folyton valamilyen úton haladni,hogy egyszer majd valaki mások legyünk – mert ennek az útnak soha nincs vége! Soha nem jön elaz a pont, ahol azt mondhatnád: “Na, itt a vége a nagy utazásnak! Elértem a legmagasabb csúcsot is,amire csak vágytam!" Erre az emberiség történetében még senki nem volt képes. Ennek pedigegyszerűen az az oka, hogy az ember folyamatosan körbe-körbe jár, így aztán mindig lesz valaki,aki ebben, vagy abban előtted jár. Lehetsz akár az Egyesült Államok elnöke is, de ha a nagyMohamed Alival állsz szemben, összecsinálod magad. Neked nincs meg az az állati erőd. MohamedAli behúz egyet Ronald Reagannek, a világ leghatalmasabb államának elnöke pedig kifekszik apadlón. Lehetsz bármelyik ország miniszterelnöke, Albert Einstein mellett akkor is úgy festeszmajd, mint egy idióta – nem miniszterelnök, csak egy ostoba tökfilkó leszel.Az életnek sok dimenziója létezik, és lehetetlen minden dimenzióban elsőnek lenni. Ez egyszerűenképtelenség – a létezés nem így van kitalálva.Az ego minden emberi nyomorúság forrása. A társadalomnak pedig minden érdeke ahhoz fűződik,hogy te továbbra is nyomorult maradj. Nem akarják, hogy egészséges légy, mert az egészséges, erősemberek veszélyt jelentenek a társadalom intézményeire nézve. Ezért nem akar senki egyszerűlenni; senki sem akar egy senki lenni! Én viszont azt mondom, hogy ki kell békülnöd magaddal.Állj meg ott, ahol vagy és fogadd el önmagad!Ha épp „válsz valamivé”, az azt jelenti, hogy beteg vagy; ha egyszerűen csak vagy, akkoregészséges vagy. A baj csak az, hogy te még soha nem tapasztaltad meg, hogy milyen egyszerűnek,teljesnek, egészségesnek és boldognak lenni. A társadalom egy percre sem hagyja, hogy ez
  • 2. megtörténjen veled, így aztán nem csoda, hogy csak egy utat látsz magad előtt: az ego útját.Azt mondják, légy olyan, mint Jézus Krisztus. Vannak társadalmak, amelyek mindenkiből istentakarnak csinálni. Micsoda eszetlen világ ez?! Ebből ki kell szabadulnod! Ha érezni és élvezniakarod a létezés békéjét és szépségét, akkor meg kell szabadulnod a hazug egótól! Semmi mást nemakarok elvenni tőled. Csakis az egódat – ami amúgy sem más, mint pusztán a fantáziád szüleménye.Nem valóság, tehát valójában nem is veszek el tőled semmit. Amit viszont adok, az a saját lényed.Persze nem is kell neked adnom – mert az mindig is a tiéd volt. Csak fel kell rázzalak, fel kellébresszelek, hogy észrevedd az ártatlanság csodálatos szépségét.Nem kockáztatsz semmit. Egész életedben olyan ábrándokat kergetsz, amiket soha nem érhetsz el,közben pedig megfeledkeztél mindarról a kincsről, amit magaddal hoztál ebbe a világba. így aztánegyre csak próbálod kielégíteni az egód vágyait, de észre sem veszed, és a halál már el is jött érted.Az élet olyan rövid – ne szúrd el olyan hülyeségekkel, mint az ego!Csak meg kell értened a lényeget.AZ EGOMi az az ego? Az ego nem más, mint a valódi éned ellentéte. Az ego nem te vagy. Az egót atársadalom találta ki; ezzel csapnak be, hogy nyugodtan játszadozhass tovább vele, mint valamijátékszerrel, és soha ne gondolkozz el azon, hogy mi is a valóság. Ezért mondom folyton, hogyamíg nem szabadulsz meg az egódtól, addig képtelen leszel megismerni önmagadat.Amikor megszülettél, még ott volt saját, eredeti éned. Utána azonban a társadalom rögtön elkezdettegy hamis ént köréd építeni: keresztény lettél, katolikus lettél, fehér lettél, német lettél, Istenkiválasztott népének tagja lettél, arra születtél, hogy uralkodj a világ felett és így tovább. Kaptál egyhamis képet arról, hogy ki is vagy valójában. Kaptál egy nevet, e köré a név köré pedig egy sorambíció, vágy és szokás nőtt. Aztán végül szépen lassan – hiszen az életnek csaknem egyharmadrészét felöleli ez az időszak – felépítették az egódat… az iskolában, a miséken, a főiskolán, azegyetemen… Mire kezedbe kapod a diplomát, teljesen el is felejtetted eredeti, ártatlan énedet. Mostmár egy szép, kövérre hizlalt ego vagy, akinek ott a kezében a diploma, az évfolyamelsőknek járókitüntetés, az aranyérem…. ezekkel pedig úgy érzed, felkészültél arra, hogy „megálld a helyed” avilágban.Ez az ego folyton tele van vágyakkal, ambíciókkal: mindig mindenben első akar lenni – teljesenkizsákmányol téged. Soha egy pillanatra nem engedi meglátnod az igazi énedet, pedig az életed ottrejtőzik…. abban az eredetiségben. Szenvedést, nyomorúságot, küzdelmet, frusztrációt hoz rád, azőrületbe kerget, öngyilkosságra, gyilkosságra és mindenféle gaztettre buzdít.Az igazság keresése pontosan itt kezdődik: bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy kivagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívülsenki nem tudhatja, hogy ki is vagy valójában…. senki, csak te -sem a szüleid, sem a tanáraid, sema papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit,tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amintelpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennélértékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.Válassz hát! Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbikell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszontaz utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot.A gyermek ego nélkül születik. Az egót a társadalom, a vallás és a kultúra neveli belénk. Biztosmegfigyelted már a kisgyermekeket: soha nem mondják, hogy „Éhes vagyok.” Ha mondjukPéternek hívják a kicsit, akkor azt fogja mondani, hogy „Péter éhes.” vagy „Péternek pisilni kell.” Ő
  • 3. még nem ismeri az „én” fogalmát, saját magára is egyes szám harmadik személyben utal. Hallja,hogy mások Péternek hívják, így aztán ő is „Péternek” hívja magát. De egy idő után…. ahogy egyrenagyobb lesz, szép lassan megtanítják neki, hogy ez így nem helyes. “Péternek a többiek neveznektéged – te ne így hívd magad! Te egy különálló személyiség vagy: hívd magad úgy, hogy „én”!Abban a pillanatban pedig, ahogy a „Péterből” „én” lesz, a gyermek elveszíti a létezés valóságát, ésbelezuhan egy hallucinációkkal teli mélységes mély szakadékba. Amint elkezdi magát énneknevezni, egy a korábbitól teljesen különböző energia veszi át az irányítást. Most már az énnövekedni akar, erősebb akar lenni, ezt akar, azt akar…. Egyre magasabbra és magasabbra akarmajd törni a világ hierarchikus építményében és minél nagyobb területek felett akar befolyástgyakorolni.Amikor olyan valakivel találkozol, akinek erősebb, nagyobb az énje, mint neked, azonnalkisebbrendűségi komplexusod támad, ezért aztán mindent megteszel, hogy különb, szentebb éshatalmasabb legyél önmagadnál. Ettől a pillanattól kezdve az egész életedet ennek a reménytelenülostoba célnak szenteled – pedig ez a cél még csak nem is létezik. Csak illúziókat kergetsz. Mást semteszel majd, mint igyekszel az énedet egyre kövérebbre és kövérebbre hizlalni. És ebből fakadminden problémád.Még Nagy Sándornak is komoly problémái voltak. A benne élő én világuralomra vágyott, és őszinte meg is hódította az egész világot. Azért mondom, hogy „szinte”, mert egyrészt akkoriban aföldkerekség feléről még csak azt sem tudták, hogy létezik – Amerikát például még fel sem fedezték– másrészt pedig Indiába ugyan behatolt, mégsem tudta meghódítani; a határtól nem messze visszakellett fordulnia.Nem volt hosszú életű, mindössze harminchárom évet élt. De ez alatt a harminchárom év alatt mástsem csinált, csak harcolt, harcolt és harcolt. Végül aztán beleundorodott, belefáradt a sok háborúba,gyilkolásba és vérontásba. Haza akart menni, kipihenni magát, de még ez sem adatott meg neki;nem érhetett vissza Athénba. Egy nappal korábban meghalt, mielőtt elérte volna a görög fővárost.Hiába volt a nagy élettapasztalat, a gazdagság, a hatalom, a befolyás, végül mégis teljesentehetetlennek érezte magát, hiszen a halált röpke huszonnégy órával sem tudta késleltetni… Pedigazt ígérte az anyjának, hogy ha már meghódította a világot, hazatér, és az egész világot nekiajándékozza. Ilyet korábban még egy fiú sem ígért az anyjának, tehát valóban kivételes dologravállalkozott.Mégsem tehetett semmit, hiába álltak rendelkezésére a legjobb orvosok. Mind azt mondták neki:“Meg fogsz halni. Ez a huszonnégy órás út… egyszerűen megöl. Jobb, ha itt maradsz, akkor talánvan esélyed. Egy tapodtad se mozdulj innen! Akkor sem remélhetünk túl sokat, ha nyugton maradsz– hiszen haldokolsz. Nem az otthonodhoz, hanem a halálodhoz kerülsz egyre közelebb, nem aházad, hanem a sírod felé menetelsz. Mi nem tehetünk semmit. A betegségeket meg tudjukgyógyítani, de a halál ellen nincs orvosság. És ez már nem betegség. Olyan vagy, mint egy kiürült,elhasznált töltény. Harminchárom éved alatt minden életenergiádat arra használtad fel, hogy egyiknemzetet győzd le a másik után. Teljesen elvesztegetted az életedet. Te nem beteg vagy, egyszerűenelhasználtad minden életenergiádat – és sajnos hiábavaló és ostoba dolgokra használtad el."Nagy Sándor értelmes ember volt. Maga Arisztotelész, a nagy filozófus volt a személyestanítómestere. Mégis meghalt, mielőtt még elérhette volna a fővárost. Halála előtt így szólt seregefőparancsnokához: „Azt akarom, hogy teljesítsétek az utolsó kívánságomat.” És mi volt az utolsókívánsága? Nem egy hétköznapi kívánság volt, az már egyszer biztos. Azt mondta: „Amikor majd asír felé visztek, mindkét kezem lógjon ki a koporsóból.” A főparancsnok megdöbbent: “Mifélekívánság ez? Hiszen a halottak keze mindig bent van a koporsóban. Ki látott már olyat, hogy ahalott két keze kilóg a koporsóból?!"Nagy Sándor így válaszolt: “Nincs már elég erőm, hogy elmagyarázzam, de a lényeg, hogy megakarom mutatni a világnak: üres kézzel távozom. Azt hittem, hogy egyre nagyobbá, egyregazdagabbá válok, de valójában napról napra csak szegényebb és szegényebb lettem. Szorosanökölbe szorított kézzel érkeztem erre a világra, mintha tartottam volna valamit a markomban. Most,a halálom óráján már semmim nincs, amit a kezemben tarthatnék."Ahhoz, hogy az ember ökölbe szorítsa a kezét, legalább egy minimális életenergiára van szüksége.
  • 4. A halottak nem tudják ökölbe szorítani a kezüket; már nincs ott senki, aki megfeszíthetné azizmokat. A halott ember nincs többé a testben, minden energia elszállt belőle – a kéz magától nemszorul ökölbe.„Tudja meg mindenki, hogy Nagy Sándor üres kézzel távozik a világból – akár egy koldus.” SajnosNagy Sándor üres kezeiből senki sem tanult semmit; az emberek azóta is pontosan ugyanaztcsinálják, amit ő, csak másképp.Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, mindenféltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakáscsődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj –méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek többpénze van, ha valaki okosabb, mint te…. Annyi minden okozhat fájdalmat, csak azt nem veszedészre, hogy valójában nem is ezek okozzák a fájdalmadat – nekem például ezek a dolgok nemfájnak –, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja,hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosanlázban tartson, hogy megállás nélkül kergesd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát,amiben egyfolytában mind magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.Az ego és az ő kisded játékai… ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi azégő játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpiaaz egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azonügyeskedik, hogy mindenki mást félre söpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki.Az emberek egymás torkának esnek. Ez a versengés idővel olyan fontossá válik a számodra, hogyvégül teljesen el is felejted, hogy azt a valamit, ami benned a többiek ellen verseng megállás nélkül,tulajdonképpen a társadalom, a tanáraid ültették beléd. Nézd csak meg, mit művelnek veled azóvodától az egyetemig! Kizárólag az gódat erősítik. Egyre magasabb iskolákat jársz ki, egyremagasabb fokozatokat érsz el, végül aztán egyre hatalmasabbnak is képzeled magad.Az ego a létező legnagyobb hazugság a világon -te pedig a legelemibb igazságként fogod fel. Akormányoknak, az egyházaknak ez így persze nagyon is megfelel, hiszen ha egyszer csak mindenkieldobná az egóját, ennek az egész globális olimpiának azon nyomban vége szakadna. Senki nemakarná többé megmászni az Everestet, mert mindenki boldog lenne ott, ahol van. Mindenkit átjárnaa tiszta boldogság.Az ego viszont váratja az embert: “Holnap, ha majd sikerül elérned ezt, vagy azt, akkor majdboldog leszel. Ma még bizony szenvedned kell, mert ha holnap sikeres akarsz lenni, akkor maáldozatokat kell hoznod. Ki kell érdemelned a sikert, és ezért mindenféle dolgot el kell viselned.Csak légy türelmes egy kis ideig, utána meglátod, tiéd lesz a boldogság." Csakhogy ez a holnapsoha nem jön el. Senkinek nem jött még el soha. A holnap valójában pontosan azt jelenti, ami sohanem jön el. A holnap nem más, mint az élet elodázása. A legkifinomultabb stratégia arra, hogyállandó nyomorban tartson.Az ego nem képes a boldogságra a jelenben. Nem is létezhet a jelenben; csak a jövőben és amúltban van helye – vagyis a nem létező tartományokban. A múlt már nincs, a jövő pedig mégnincs. Voltaképp egyik sem létezik. Az ego tehát kizárólag a nem létező tartományokban létezhet,hiszen ő maga is nemlétező. Ha magadba pillantasz most, ebben a pillanatban, nem látsz egót –csakis a csendes boldogságot, a tiszta ürességet.Az ego gyökere. Az ego ott gyökerezik, hogy azt hiszed létezik „saját”, különálló középpontod.Amikor a gyermek világra jön, még nincs saját középpontja. Az anyaméhben eltöltött kilenc hónapalatt végig úgy él és fejlődik, hogy az anyja középpontját érzi a magáénak, nem válik el tőle. Aztánmegszületik. Ettől a pillanattól kezdve persze már célszerű úgy gondolnia magára, hogy neki saját,önálló középpontja van, különben az élet szinte lehetetlenné válna a számára.A létért vívott állandó harcban mindenkinek kell, hogy legyen valamilyen elképzelése arról, ki is ővalójában – csak hát nincs senki, akinek fogalma volna róla. Valójában senkinek nem is lehetfogalma erről, hiszen a legmélyebb szinten az ember maga a misztérium. Erről nem lehetsemmilyen képed, semmilyen gondolatod. A legmélyebb ponton már nem csupán egy egyén
  • 5. vagy…. ott már maga a világegyetem vagy.Ezért van az, hogy ha Buddhának felteszed a kérdést: „Ki vagy te?”, ő csendben marad, nemválaszol. Nem is tudna válaszolni, mert ő már nem különül el. Ő maga a mindenség. De ahétköznapokban még Buddhának is szüksége van az „én” ideájára. Ha szomjas, azt mondja:“Szomjas vagyok. Ananda, hozz egy kis vizet nekem." Tehát továbbra is használja a jól bevált éshasznos „én” fogalmát. Nagyon praktikus – igaz nem több fikciónál, mégis kifejezetten célszerű tudlenni. De hát ez sok fikcióról elmondható. Például, ott van a neved. Az is csak fikció.Név nélkül érkeztél – a nevedet nem te hoztad magaddal erre a világra, azt csak mások adták neked.Később azonban, ahogy egyre többször hallod, elkezdesz azonosulni a neveddel. De az ettől mégfikció marad.Amikor azt mondom, hogy fikció, nem úgy értem, hogy felesleges. Természetesen szükség van rá,másképp hogyan tudnád megszólítani az embereket? Ha például levelet akarnál írni valakinek,kinek címeznéd a leveled?Egyszer egy kisfiú levelet írt Istennek. Az anyukája nagyon beteg volt, az apja már nem élt ésnagyon szegények voltak. Ezért aztán a fiúcska elhatározta, hogy levelet ír Istennek, és tőle kérötven rúpiát. Amikor a postán meglátták a levelet, a postások nagy bajban voltak – most mihezkezdjenek? Hova küldjék a levelet? A címzetthez egyszerűen csak annyit írtak: Isten. Felbontottákhát, és miután elolvasták, nagyon megsajnálták a kisfiút. Úgy döntöttek, összegyűjtik a pénzt, éselküldik neki. Valamennyi össze is jött – a gyermek ötven rúpiát kért, de ők csak negyvenet tudtakösszeszedni.Nemsokára újra találtak egy Istennek címzett levelet. Ebben a fiúcska a következőt írta: “KedvesUram, kérlek legközelebb közvetlenül nekem küldd a pénzt, semmiképp sem a postán keresztül. Apostahivatal ugyanis tíz rúpiás kezelési költséget számított fel!"Nagyon nehéz lenne az élet, ha senkinek nem lenne neve. Bár valójában senkinek nincs neve, ezmégis egy nagyon praktikus, hasznos fikció. A nevek arra valók, hogy mások nevezhessenek tégedvalahogyan, az „én” meg arra jó, hogy saját magadat megkülönböztethesd a többiektől – de ettől ezaz egész még kitaláció. Amikor mélyen elmerülsz magadban, a neved eltűnik, sőt az „én” fogalmais eltűnik; ott már csak a színtiszta létezés marad. És ez a létezés már nem elkülönült létezés atöbbitől: nem a tiéd, nem az enyém – ez a létezés mindennek a létezése. A létezés mindent magábafoglal, köveket, folyókat, hegyeket, fákat. A lét befogadó, nem pedig kizárólagos. A múlt, a jövő, ateljes végeláthatatlan világegyetem, minden benne van. Minél mélyebbre és mélyebbre ásolönmagadban, annál tisztábban érzed majd, hogy személyek, egyének nem léteznek. Csakis azegyetemesség létezik. A felszínen ott a nevünk, az egónk, a személyazonosságunk. Ha azonbanelindulunk a központ felé, minden ilyesmi szertefoszlik.Az ego tehát nem más, mint egy hasznos fikció. Használd, de ne engedd, hogy megtévesszen!Mindig az egón keresztül létezünk, vagy vannak pillanatok, amikor megszabadulunk tőle?Mivel az ego csak fikció, természetesen vannak pillanatok, amikor megszabadulsz tőle. Mintminden fikció, az ego is csak úgy maradhat fenn, ha te magad támogatod, erősíted. A képzeletetmindig táplálni kell. Az igazságnak nincs erre szüksége, épp ebben rejlik a szépsége. A fikciótazonban folyton támogatni kell; egyszer itt, másszor ott kell aládúcolni, mert folyton össze akaromlani. Mire sikerül az egyik oldalon megtámasztanod, a másik oldalon máris omlani kezd.Az emberek pontosan ezt művelik egész életükben: megpróbálják elhitetni önmagukkal, hogy ez afikció az igazság. Keress több pénzt! Akkor sokkal nagyobb, jóval szilárdabb lehet az egód, mintegy szegény emberé. A szegény ember egója mindig nagyon erőtlen - ő nem engedhet meg magánakennél sokkal többet. Légy miniszterelnök, vagy államelnök, és meglátod, az egód azonnal avégletekig felfújja magát. A pénz, a hatalom, a presztízs hajkurászása egész életünkön keresztülsemmi másra nem jó, mint hogy újra meg újra valami támasztékot keressünk a fikció életbentartásához. Közben pedig mindvégig tudjuk, a halál minden nap közelebb kerül hozzánk egylépéssel. Bármit is teszel, a halál mindent elsöpör. Mégis mindenki reméli a lehetetlent: „Igaz, hogymindenki meghal, de én talán mégiscsak megúszom valahogy.”És ez bizonyos értelemben igaz is, hiszen olyat már sokszor láttál, hogy valaki más meghal, de olyatmég soha, hogy te magad meghaltál volna. Tehát nem is tűnik akkora hülyeségnek – teljesen
  • 6. logikus. Meghal ez, meghal az, de te soha nem halsz meg. Sajnálod őket, elmész a temetésükre –aztán szépen hazamész és éled tovább az életed.De ne hagyd, hogy ez félrevezessen! A többiek is ugyanazt gondolták, amit te. Senki sem kivétel. Ahalál eljön, és elsöpri a nevedet, szertefoszlatja a hírnevedet. Eljön, és mindent elsöpör, semmirenem lesz tekintettel. írmagod sem marad. Bármit is viszel véghez az életben, az semmivel sem több,mintha a víz felszínére írnál. Még csak nem is homokba, hanem a vízre! Még le sem írtad, amitakartál, máris eltűnt. El sem tudod olvasni; mielőtt még megnézhetnéd, mit is írtál, már nyomasincs. De mi azért csak próbálkozunk, és teljes gőzzel építgetjük a fellegvárainkat. Mivel azonbanaz egész csak képzelgés, állandóan táplálni kell őket, folyton oda kell rájuk figyelni. De napihuszonnégy órában senki sem tud mindenre odafigyelni, ezért aztán előfordulnak olyan pillanatok,amikor akaratlanul is megpillantod a valóságot, amikor az ego egy-két pillanatra eltűnik az útból.Olykor-olykor adódnak ilyen pillanatok. Ilyenkor nem az egón keresztül szemléled a világot – deakaratlanul, ezt ne feledd! Mindenkinek vannak ilyen pillanatai.Például amikor olyan mélyen alszol, hogy még csak álmodni sem tudsz, eltűnik az ego; ott márnincs több fikció. Az ilyen mély, álom nélküli alvás olyan, mint egy kis halál. Az álom nélkülialvásban az ego teljesen eltűnik, hiszen ha nincs gondolkodás, ha nincs több álom, ugyan hogyantarthatnál fenn bármilyen fikciót? De az álom nélküli alvás nagyon rövid ideig tart: nyolc óraegészséges alvásból legfeljebb két óra ilyen. Mégis ez a két óra tölt fel újra életerővel. Ha két órátsikerül álom nélkül aludnod, teljesen megújulsz, felfrissülsz, feltöltődsz energiával. Az élet újravibrál, az új napra úgy tekintesz, mint egy gyönyörű ajándékra. Minden újnak tűnik, mert te magadis új vagy. Egyszerre minden csodálatosnak tűnik körülötted.Mi is történik ebben a két órában, amit Patanjali (és a jóga) úgy hív: sushupti, azaz álom nélkülialvás? Az ego szertefoszlik, és ez megfiatalít, mert újra feltöltődsz élettel. Azáltal, hogy az egódeltűnt, bár a legmélyebb tudattalanságban voltál, mégis megízlelted Istent. Patanjali szerint nincsnagy különbség a sushupti, azaz az álom nélkülii alvás, és a samadhi, azaz a buddhaság végsőállapota között. Ha nem is nagy, de azért van különbség. A különbség pedig a tudatosság. A sushuptiállapotában teljesen öntudatlan vagy, a samadhi állapotában viszont teljesen tudatos – de amitörténik, az valóban ugyanaz: alámerülsz, és összeolvadsz Istennel, beleolvadsz az egyetemesközéppontba. Eltávolodsz a felszíntől és belemerülsz a központba. És ez a középponttal valóérintkezés az, ami megfiatalít.Mivel az egót csak képzeled, időnként megszabadulsz tőle; a leghosszabb időre az álom nélkülialvás állapotában. Az alvás tehát rendkívül értékes, ezt ne feledd! Soha semmilyen okból nemulaszd el!Az ego-nélküliség másik legfontosabb forrása a szex és a szerelem. A baj csak az, hogy ezt alehetőséget tönkretették a papok azzal, hogy elítélik, megvetik a szexualitást, így az ma már nemtud olyan csodálatos lenni. Az évszázadokon át hangoztatott rosszallás mélyen beleivódott azemberek elméjébe. Mélyen legbelül még szeretkezés közben is úgy érzik, valami rosszat tesznek. Abűntudat mindig ott ólálkodik körülöttük. Ez még a leghaladóbb gondolkodású, legfiatalabbgenerációkra is igaz.A felszínen talán tényleg lázadsz a társadalom ellen, a felszínen talán tényleg nem vagykonformista. De ezeket az előítéleteket nagyon mélyen elültették benned; itt már nem elég afelszínen forradalmat csinálni. Attól, hogy megnöveszted a hajadat, nem sok minden változik meg.Lehetsz hippi, vagy hobó, megteheted, hogy nem fürdesz egy hónapig – mindez nem sok vizetzavar. Teljesen mindegy melyik sorból lógsz épp ki, semmit sem számít, mert ezek a dolgok mélyenbenned vannak – a felszínen lázadni teljesen haszontalan. Évezredeken át hallgattuk, hogy a szex avilágon a legszörnyűbb bűn. Ez a baromság már a vérünkbe ivódott, a velőnkig hatolt. Ezért aztánmég ha tisztában is vagy vele, hogy a nemiségben semmi rossz nincs, tudat alatt akkor is egy kistávolságot tartasz majd, mert mélyen legbelül bűnösnek érzed magad, így pedig lehetetlentökéletesen feloldódni a szerelmi aktusban.Amikor az ember teljesen feloldódik a szeretkezésben, az ego egyszerűen eltűnik, mert a csúcson, aszeretkezés csúcspontján már csak tiszta energia vagy, semmi több. Az elméd kikapcsol. Az energiaolyan hatalmas erővel tör fel benned, hogy az elme teljesen megzavarodik, nem tudja, mit tegyen.
  • 7. Az elme kizárólag a megszokott, bejáratott helyzetekben képes mindent kontroll alatt tartani. Habármi új, szokatlan vagy az élethez alapvetően fontos dolog történik, az elme azonnal leáll. Aszexualitásnál pedig nincs semmi, ami fontosabb volna az élethez.Ha képes vagy teljesen feloldódni a szeretkezésben, az egód eltűnik. Épp ez a csodálatos aszeretkezésben: lehetőséget ad arra, hogy megpillantsd Istent. Igaz, a mély alvás is ilyen, de ezsokkal értékesebb, hiszen a mély alvás állapotában nem vagy tudatodnál. Szeretkezés közben nemveszíted el az öntudatodat -a tudatosság megmarad, csak az elméd áll le.A tantra nagyszerű tudománya így született meg. Patanjali és a jóga a mély alvás mentén haladnak.A jóga a mély alvás öntudatlan állapotát próbálja tudatossá tenni, míg a tantra a szeretkezésenkeresztül próbál ablakot nyitni Istenre. A jóga útja nagyon hosszú, mert az öntudatlan alvás állapotáttudatossá változtatni rettentő sok fáradsággal jár, sok-sok élet kell hozzá….A Tantra ennél egy sokkal rövidebb utat választott, tulajdonképpen a legrövidebbet, és tegyükhozzá, ez az út sokkal kellemesebb is! A szeretkezés kitárja az ablakot. Nem kell mást tenni, mintmegszabadulni attól, amit a papok beléd neveltek. A különböző egyházak mindig is azt akartákelérni, hogy Isten és közted ne lehessen közvetlen kapcsolat, ezért odaállították az útba a papokat„közvetítőnek” – így tettek szert immár évezredes hatalomra.Az, aki képes rá, hogy létrehozza a kapcsolatot közted és a hatalom, az igazi hatalom között, magais hatalmas lesz a szemedben. Isten pedig nem más, mint minden erő és minden hatalom legvégsőforrása. A papoknak ezért volt mindig is olyan óriási hatalmuk – még a királyoknál is nagyobb volta befolyásuk. Mára egyre inkább a tudósok veszik át a papok helyét, hiszen ők tudják megnyitni atermészetben rejlő erők kapuit. A pap azt tudja, hogyan tudsz kapcsolatba kerülni Istennel, a tudóspedig azt, hogyan kerülhetsz kapcsolatba a természettel. Csakhogy a papnak azt is tudnia kell, hogyhogyan válasszon le Istenről, hogy nélküle ez a kapcsolat még véletlenül se jöhessen létre. Ezértapasztotta el a belső forrásaidat, ezért mérgezte meg az egész lényedet. A papnak így óriási hatalmalett, az emberiség pedig elvesztette a szenvedélyt és a szeretetet, és kapott helyette egy jó adagbűntudatot.Ettől a bűntudattól kell megszabadulnod! A szeretkezés legyen ima, legyen meditáció, gondoljközben Istenre! Szeretkezés előtt gyújts meg egy füstölőt, a szeretkezésed pedig legyen ének,legyen tánc! A hálószobád legyen olyan, mint egy templom, egy megszentelt hely. Soha ne kapkoddel a szeretkezést. Merülj el benne! ízleld a zamatát, éld át minden pillanatát olyan lassan éskönnyeden, amennyire csak lehet. Meg fogsz lepődni, mert így megtalálod a kulcsot.Isten ezekkel a kulcsokkal indított el a világba téged, neked már csak használnod kell őket. Betennia zárba és elfordítani a te feladatod. A szerelem is egy ilyen kulcs: az egyik legjobb lehetőség arra,hogy megtapasztalhasd az égő nélküli tökéletes, pulzáló, vibráló tudatosságot. A szerelembeneltűnik az egyén, mert feloldódik és elvész a mindenségben.Lassan, nagyon lassan kezdd engedni, hogy ez áthassa az egész életedet. Kezdd el az életedet úgyélni, ahogyan a szerelem tetőfokát megéled. Ne csak egy egyszeri tapasztalás maradjon, váljon ezaz életmóddá! Akkor bármivel is foglalkozol, bármerre jársz is… hajnalban, amikor a nap felkel,ugyanaz az érzés kerít majd a hatalmába, ugyanaz a kapcsolat jön létre közted és a létezés között.Fekszel a földön, fent az égen ragyognak a csillagok – megint ugyanaz a kapocs. Fekszel a földön,és úgy érzed eggyé váltál a földdel.Idővel a szeretkezés megmutatja hogyan lehetsz szerelmes magába a létezésbe. Akkor már pontosanfogod tudni, hogy az ego csak a képzelet szüleménye, és úgy is tekintesz majd rá, mint pusztakitalációra. Ha pedig ekként is használod, már nem lehet veszélyes rád.Van még néhány pillanat, amikor az ego magától eltűnik. Például amikor váratlanul nagy veszélybekerülsz. Mondjuk autót vezetsz, és egy rossz mozdulat után hirtelen rájössz, hogy a balesetelkerülhetetlen. Elvesztetted az uralmad a kocsi fölött, és úgy tűnik, nem kerülheted el a fát, vagy aszembe jövő teherautót, vagy bele fogsz hajtani a folyóba. Biztos vagy benne, hogy baj lesz. Az egoilyenkor eltűnik.Sokan pont ezért szeretik annyira a veszélyt. Azok, akik megmásszák az Everestet, legtöbbször nemis tudják, hogy a hegymászás nagyon mély meditációvá válhat. A hegymászás nagyon fontos, mertveszélyes, és minél veszélyesebb valami, annál gyönyörűbb is. Az ilyen pillanatokban
  • 8. tapasztalhatod meg az ego-nélküliséget. Amikor veszélyes szituációba kerülsz, az elméd egyszerűenleáll. Az elme csak hétköznapi szituációkban képes működni, csak akkor, amikor nincs veszély.Vészhelyzetben megbénul, és a spontaneitás veszi át az irányítást. Ebben a spontaneitásban pedigazonnal rádöbbensz, hogy te valójában nem vagy azonos az egóddal.De előfordulhat – bár ez csak az emberek egy részére igaz –, ha fejlett az esztétikai érzéked, hogy aszépség megtapasztalása is kitárja a kapukat. Megpillantasz egy gyönyörű nőt, vagy egy szép férfitaz utcán…. csak egy pillanat az egész, ahogy felvillan előtted a szépség, és az ego márisszertefoszlik. Megrendít a szépség. Vagy észreveszel egy lótuszvirágot a tó vízén, vagy anaplementében egy madarat felröppenni…. Bármi, ami megragadja a belső érzékenységedet, bármi,ami olyan erősen ejt rabul akár csak egy pillanatra, hogy megfeledkezel magadról, hogy bár még temagad vagy, de már nem is teljesen csak önmagad…. mintha elhagynád magadat – az ego ilyenkormindig eltűnik.Az ego csak egy fikció, amit te tartasz életben. Ha elfeledkezel róla egy pillanatra, máris elillan. Ésnagyon jó, hogy vannak ilyen pillanatok, amikor az ego hirtelen eltűnik, mert így – még ha csakpillanatokra is – megtapasztalhatod az igazságot, a valóságot. Ezek azok a felvillanások, amelyek amai napig életben tartották a vallást. Nem a papok érdeme… ők mindent elkövettek, hogytönkretegyék. Nem is az úgynevezett vallásos emberek tartották életben, akik szépen eljárnakmisére, a templomba vagy a mecsetbe. Ezek az emberek ugyanis képmutatók, álszentek, nem pedigvallásosak.A vallás kizárólag azért maradt fenn, mert léteznek ilyen pillanatok, amelyeket egyesek többször,mások kevesebbszer, de előbb-utóbb mindenki megtapasztal. Figyelj oda ezekre a pillanatokra,szívd magadba őket, és engedd, hogy utat nyissanak még több hasonló pillanatnak! Ez azistenkeresés igazi útja, mert amikor nem az egódban vagy, akkor vagy Istenbe.Mindenkiben három én lakozik. Az első én: a személyiség. A személyiség (angolul: personality) agörög persona szóból ered. Az ókori görög drámajátékokban a színészek maszkokat hordtak, ahangjuk a maszkon keresztül jutott el a nézőkhöz. A sona azt jelenti hang, a per pedig annyit teszvalamin át, keresztül. A persona jelentése tehát: a (maszkon) keresztül jövő hang. Az igazi arcotnem láthatod – nem tudhatod, ki a színész. Létezik egy maszk, és ezen keresztül jön a hang. Olyan,mintha magából a maszkból jönne, de a mögötte lévő igazi arcot nem ismered. Gyönyörű és nagyonkifejező tehát ez a görög drámák idejéből származó szó.Csakhogy, amíg a görög drámákban a színészek mindössze egyetlen maszkot hordtak egy egészelőadás alatt, addig neked számtalan maszkod van. Egy sor maszk takarja az igazi arcodat, éppahogyan a hagyma rétegei simulnak egymásra. Ha lehántod az egyik maszkot, ott a következő, haazt is leveszed, ott a harmadik. Próbáld csak ki, és meg fogsz döbbenni, hogy milyen sok maszkotviselsz. Rengeteget! Életeken át gyűjtögetted őket. És mindegyikre nagy szükséged van, hiszenmennyiszer kell váltogatnod őket… Ha a beosztottaddal beszélsz, nem lehet ugyanolyan az arcod,mint amikor a főnököd előtt állsz. Ha pedig mindhárman együtt vagytok, akkor pillanatok alattcseréled magadon a maszkokat: amikor a beosztottad felé fordulsz felveszed az egyiket, de akövetkező pillanatban, amikor a főnöködre nézel, már egy másik van rajtad. Folyamatosanváltogatod a maszkokat. Sőt, az egész annyira automatikussá vált, hogy neked tulajdonképpen márnem is kell csinálnod semmit – a maszkok maguktól váltják egymást. Amikor a főnöködre nézel,mosolyogsz, amikor pedig a beosztottadra pillantasz, a mosoly eltűnik, és azonnal megkeményedika tekinteted – épp annyira, amennyire a te főnököd kemény hozzád. Amikor meg ő néz a sajátfőnökére, ő mosolyog. Olykor néhány rövid pillanat alatt is többször váltasz maszkot. Meg semtudnád számolni, annyi arcod van.Tehát ez az első éned: a hamis én – de nevezheted egónak is. Ezt a társadalom, a politikusok, apapok, a szülők, a tanárok aggatták rád. Azért kaptad ezt a sok különböző maszkot, hogy a lehetőlegzökkenőmentesebb legyen az életed. Elvették tőled az igazságot, majd adtak helyette valamipótszert, és most pontosan ezek miatt a pót-igazságok miatt nem tudod, hogy ki is vagy valójában.Képtelen vagy megismerni önmagad, mert olyan sok maszkod van, és olyan gyorsan cserélődnekrajtad, hogy már magadban sem tudsz megbízni, fogalmad nincs, hogy melyik lehet a te arcod. És
  • 9. hát ezek közül a maszkok közül egyik sem az igazi arcod.A zen-szerzetesek azt mondják: „Amíg nem ismered meg az eredeti arcodat, nem tudhatod mitjelent Buddhának lenni.” Buddha nem más, mint az eredeti arcod. Buddhaként születtél, most pedighazugságban élsz.Ezt a társadalomtól kapott ajándékot el kell dobnod. Ezt jelenti a szannyász, ez a beavatás.Keresztény, hindu, mohamedán… ezeket a maszkokat el kell dobnod. Ezek nem rólad szólnak –mások adták rád, beleneveltek. Téged senki nem kérdezett, nem kérték ki a véleményedet,egyszerűen rád erőltették.Minden szülő és minden oktatási intézmény erőszakos. Még csak tudomást sem vesznek rólad.Megvannak a saját a priori elképzeléseik rólad, már előre tudják neked mi a jó, mi a megfelelő, ésazt aztán rád is erőltetik. Kínlódsz, gyötrődsz, vonaglasz, legbelül sikítasz, de semmit sem tehetsz.Egy gyermek teljesen védtelen. Még annyira lágy, annyira képlékeny; olyanná gyúrják, amilyennécsak akarják. És a társadalom pontosan ezt is teszi. Mielőtt a gyermek még megerősödhetne, ezer ésegy különböző módon nyomorítják meg. Megbénítják és megmérgezik.Ha valóban vallásossá akarsz válni, akkor meg kell szabadulnod az összes vallástól. Ha valóbankapcsolatba akarsz kerülni Istennel, akkor minden eddigi Istennel kapcsolatos elképzelésedet el kellfelejtened. Ha valóban meg akarod tudni, hogy ki is vagy, el kell vetned minden eddigi választ, amiterre a kérdésre másoktól korábban kaptál. Mindent el kell égetned, amit másoktól kölcsönöztél ésnem a tiéd!A zent a következőképpen definiálják: “Az emberi szív közvetlen megérintése. A természetmegértése, és Buddhává válás. Nem betűkre épül. Az írásokon túli, önálló tapasztalás…" Azírásokon túli, önálló tapasztalást sem a Korán, sem a Dhammapáda, sem a Biblia, sem a Talmud,sem a Gíta nem adhatja meg neked. Ezt egyetlen szentírástól sem kaphatod meg. Ha az írásbanhiszel, soha nem találod meg az igazságot.Az igazság benned van. Csakis magadban találhatod meg. “A természet megértése, és Buddháváválás. Az emberi szív közvetlen megérintése." Nem kell sehová elzarándokolnod. Bárhová ismennél, te akkor is ugyanaz maradsz, akkor meg minek ez az egész felhajtás? Hiába mászol fel aHimalájára, az semmin nem változtat. Oda is mindent magaddal viszel majd: mindent, ami bennedvan. Azt viszed magaddal, amit az idők során csináltak belőled – a mesterkéltséged, a szintetikusarcaid, a másoktól kölcsönvett tudásod, a szentírásaid mind veled mennek. Még ha a Himalájalegelhagyatottabb barlangjában ülsz is, ott sem leszel egyedül. Ott lesznek veled a tanáraid, apapjaid, a politikusaid, a szüleid… mindenki. Láthatatlanul ugyan, de ott tolonganak majd benned.Te pedig továbbra is keresztény, hindu vagy mohamedán maradsz, és papagáj módjára ismétled abetanult szavakat. Ez nem fog megváltoztatni – nem tud megváltoztatni. Olvastam egy tanulságosbajor történetet, talán te is hallottad már. Gondolkodj el rajta egy kicsit:A müncheni angyal.Alois Hingerl, a müncheni főpályaudvar 172-es számú hordára, egy nap olyan erőbedobássaldolgozott, hogy este összeesett és meghalt. Két angyal nagy nehezen felkísérte a mennyországba,ahol Szent Péter köszöntötte, és közölte vele, hogy mától kezdve Aloisius angyal lesz a neve.Kapott egy hárfát, és elmondták neki a mennyországban érvényes rendszabályokat:– Reggel nyolctól délig zsoltárokat fogsz énekelni, déltől este nyolcig pedig hozsannázól.– Micsoda?! – kérdezte Aloisius. – Reggel nyolctól délig zsoltárok, utána meg este nyolcighozsannázás?! És…. hát…. szóval mikor lehet inni valamit?– A mennyei mannát mindig akkor szolgáljuk fel, amikor annak elérkezett az ideje. – mondta SzentPéter kissé bosszúsan, majd magára hagyta a jövevényt.– A francba! – morgott Aloisius angyal. – Ez aztán tényleg húzós meló lesz! Nyolctól déligénekeljek zsoltárokat?! Én meg még azt hittem, hogy a mennyországban nem kell dolgozni… – Deaztán csak leült egy felhőre és rázendített: “Halleluja, halleluja!…"Nem sokkal később arra repült egy nemes lelkű értelmiségi angyal.– Hé, te! – kiáltott oda neki Aloisius. – Van egy cigid? Kérlek, csak egy slukkot! – De az értelmiségiangyal teljesen megrökönyödött ettől a durva, szentségtelen ötlettől, elsuttogott egy hozsannát, éstávozott.
  • 10. Aloisius ettől már tényleg dühbe gurult:– Micsoda egy szemtelen fráter! – kiáltotta. – Ha nincs, cigid, akkor mondd azt, hogy nincs és kész!Egy normális választ talán csak elvárhat az ember, nem?! A parasztja! Anyám, micsoda bunkókvannak itt fenn! – Aztán visszaült a felhőre és folytatta a félbehagyott zsoltárt.Ám Aloisius feldúlt lelkiállapota sajnos rossz hatással volt az ének színvonalára. A hangoskornyikálásra a Mennyei Atya is felébredt délutáni szunyókálásából és döbbenten kérdezte:– Honnan jő vajh’ e fura hangzat?!Azonnal Szent Péterért küldött, aki nemsokára ott is termett, így együtt hallgathatták Aloisiusbotrányos előadását:– Halleluja, a francba!…. Halleluja, lószar!…. Halleluja, basszátok meg!…. Halleluja!….Szent Péter azonnal kirohant, és az Úr elé ráncigálta Aloisiust. A Mennyei Atya hosszasanméregette az újdonsült angyalt, majd így szólt:– Ah, értem már! Egy müncheni angyal. Gondolhattam volna! Nos, mondd hát, mire föl e vulgárisrivallás?Aloisius csak erre várt. Annyira felhúzta magát, hogy azon nyomban kitört belőle a panaszáradat:– Nem tetszik nekem itt a rendszer! Már az sem tetszik, hogy szárnyam van! Utálok folyton itthozsannázni! Ki nem állhatom a mannát, sokkal jobban esne egy jó pofa sör! Arról nem is beszélve,hogy rühellek énekelni!….– Szent Péter! – fordult hű szolgájához az Úr. – Ez így nem fog menni! De van egy ötletem.Alkalmazzuk inkább hírvivőként! Vigye ő a bajor kormányhoz mennyei tanácsainkat! Hetentekétszer elrepülhet Münchenbe, akkor majd bizonyosan megnyugszik a lelke.Aloisius valóban azonnal jókedvre derült, ahogy meghallotta, mi lett az új megbízatása. Pár napmúlva meg is kapta első feladatát: egy levelet kellett kézbesítenie. Ám amikor Aloisius ismét a jóöreg München utcáit taposta, úgy érezte, most van igazán a Mennyországban. Szokásához hívenazonnal a Hofbrauhaus kocsmába indult, ahol a törzsasztala üresen állt, mintha csak rá várna…Heidi a bűbájos pincérnő pedig sorra hozta neki a söröket – egyik korsót a másik után…. Aloisiuspedig csak ült ott és rendíthetetlenül vedelte a sört…. így ment ez heteken, hónapokon át, és ígymegy még ma is.Azóta kénytelen a bajor kormány isteni sugallat nélkül dolgozni.Bárhová is vigyen az utad, te mindig önmagad maradsz. Akár a Mennyekben, akár a Himalájábanvagy, te nem tudsz más lenni. A világ ugyanis nem körülötted van – te magad vagy a világ. ígyaztán bárhová is mész, ugyanaz a világ lesz ott veled mindig.Az igazi változás nem attól függ, hogy épp hol vagy, mert az nem kívül történik – a változásnakbenned kell megtörténnie. És hogy mit értek igazi változás alatt? Nem azt, hogy fejlesztened kellmagadat. Az megint csak egy hazugság. Ha „javítani” akarod önmagad, azzal csak továbbcsiszolgatod, fényezed a személyiségedet. Valóban csodálatossá teheted, de ne feledd, hogy, minélgyönyörűbb, annál veszélyesebb, mert annál nehezebb lesz megszabadulni tőle.Ezért történhet meg, hogy olykor a bűnös szentté válik, de az úgynevezett „tiszteletreméltó”emberek soha. Velük ez azért nem történhet meg, mert már túl sokat fektettek bele aszemélyiségükbe -szépen feldíszítették, csillogóra fényesítették. Egy bűnös könnyen megválhat amagáétól, ő ezzel nem veszít túl sokat. Legtöbbször már elege is van belőle és utálja. De ugyanhogy válhatna meg tőle egy köztiszteletben álló egyén? Hiszen olyan jól jövedelmez, akkoraprofitot termel egy ilyen személyiség. Emiatt „tisztelik”, emiatt jutott ilyen magasra a ranglétrán, ésemiatt ért el akkora sikereket az életben. Nagyon nehéz ilyenkor megállni, és nem tovább mászniezen a létrán. Ennek a létrának ugyanis soha nem érsz a végére, örökkön-örökké lehet folytatni rajtaa mászást.Valaki megkérdezte Henry Fordot a halálos ágyán, amikor ő még mindig, fél lábbal a sírban is újgyárak és új vállalatok alapítását tervezgette:– Uram, maga meg fog halni! Az orvosok szerint már csak néhány napja van hátra, de már abbansem teljesen biztosak, hogy egyáltalán megéri a holnapot! Akkor meg mit bajlódik ezekkel atervekkel? Egész életében ezt csinálta. Annyi pénze van, hogy ha akarná, sem tudná elkölteni. Mirejó ez a pénz most? Mondja, mi a fenének kellett állandóan a cégeinek terjeszkedésével
  • 11. foglalkoznia?Henry Ford egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt:– Nézze, én nem tudom abbahagyni, ez egyszerűen képtelenség. Engem már csak a halál tudmegállítani. Amíg élek, én mindig egyre magasabbra török. Tudom, hogy semmi értelme, de akkorsem vagyok képes megállni. Ha az ember sikeres a világban, akkor nagyon nehéz leállni. Ha egyregazdagabbá, egyre híresebbé válsz, nagyon nehéz lesz abbahagyni azt, amivel foglalkozol. Minélkifinomultabb a személyiséged, annál jobban rád ragad.Tehát egy szóval sem mondom, hogy „fejleszd” magad! A nagy mesterek közül, BuddhátólHakuinig, soha egy sem mondta a követőinek, hogy „fejlesszék” magukat. Óvakodj az úgynevezett„önfejlesztő” könyvektől, amikkel dugig van minden könyvesbolt. Az ilyen „önfejlesztés” sehovanem vezet, csak a személyiséged fog fejlődni tőle – egyre szebben csillog majd, egyrekifinomultabbá válik, egyre tekintélyesebb lesz – de a valódi átalakulás nem erről szól. Azátalakulás nem történik meg attól, hogy a személyiségedet fejleszted. Az csak akkor történhet meg,ha megszabadulsz a személyiségedtől.A hazugságból soha nem lesz igazság. Bármit csinálsz vele, javítgathatod, csiszolgathatod,fényesítheted, akkor sem lesz belőle igazság. Mindig csak hazugság marad. Lehet, hogy egyreinkább hasonlít majd az igazságra, de attól még nem válik azzá. Ráadásul minél inkább hasonlít azigazságra, annál jobban belemerülsz, annál mélyebben versz majd benne gyökeret. A hazugság egybizonyos szinten annyira hasonlíthat az igazságra, hogy a végén már el is felejted, hogytulajdonképpen hazugságról van szó.A hazugság azt mondja: “Keresd az igazságot1. Fejleszd a jellemedet, a személyiségedet! Keresd azigazságot! Legyél ez, legyél az!" A hazugság állandóan új programokkal áll elő: “Tedd ezt, vagytedd azt, és akkor majd minden megoldódik, és örökre boldog leszel. Ez most mégsem jött be?Semmi gond, van más tervem is a számodra." A hazugság folyton új tervekkel áll elő, te pedigmegállás nélkül próbálod teljesíteni ezeket, közben meg elpocsékolod az egész életedet.Valójában már magát az igazság keresését is hazugság táplálja. Ezt nagyon nehéz, mégis muszájmegérteni. Az igazság keresése magából a hazugságból ered. A hazugság így védi magát: még azigazság keresésének lehetőségét is megadja neked, hát akkor hogyan is haragudhatnál aszemélyiségedre? Hogyan is lehetne mindez hazugság? Folyton arra ösztönöz, arra sarkall, hogykeresd az igazságot.De maga a keresés azt jelenti, hogy távolodsz az igazságtól, mert miközben az igazság itt van, temindig valahol máshol vagy: épp útközben valami felé. Az igazság most van, a hazugság pedigmindig „akkor” és „ott”. A hazugság soha nem a jelenről, mindig a múltról vagy a jövőről beszél –pedig az igazság a jelenben van. Ebben a szent pillanatban! Itt és most….Tehát az első éned a hazugság: az a pszeudo-személyiség, ami körülvesz. Ez a külvilág felé mutatottarcod, a színlelés, a csalás, amit a társadalom erőltetett rád, és amivel egy idő után elkezdtélegyüttműködni. Ezt a színlelést kell abbahagynod. Dobd le a jelmezed, mert csak teljesenmeztelenül lehetsz önmagad. Minden, amit magadra öltesz, a társadalomtól származik. Mindenelképzelés, minden gondolat, amivel azonosítod magad, a társadalomtól ered. Ezek a jelmezek atársadalom legkifinomultabb eszközei az emberek elnyomására és kizsákmányolására. Az igazikizsákmányolás nem gazdasági, vagy politikai, hanem pszichológiai jellegű. Ezért nem járhatottsikerrel eddig egyetlen forradalom sem. Soha nem érte el egyik sem a valódi célját, mert soha senkinem vette észre a legfontosabb tényezőt: a pszichológiai elnyomást. Mindig csak lényegtelenkülsőségeken változtattak. A kapitalista társadalomból kommunistát csináltak, na és? Ademokráciából diktatúra válik, a diktatúrából meg demokratikus társadalom. Mit számít? Nincssemmi lényeges különbség. Olyan, mint amikor lemeszeled egy ház falát – a ház struktúrája attólmég változatlan marad.Miből is áll ez a pszichológiai elnyomás? Abból, hogy senkinek nem engedik meg, hogy önmagalegyen. Senkit nem fogadnak el úgy, ahogy van. Senkit nem tisztelnek önmagáért. Hogyan istisztelhetnél valakit, ha nem fogadod el olyannak, amilyen? Ha csak akkor tudsz tisztelni valakit, haaz illető hajlandó felvenni azokat a tulajdonságokat, amiket te ráerőltetsz, akkor nem őt magáttiszteled, hanem az általad ráaggatott tulajdonságokat. Nem önmagáért tiszteled, nem a valódi
  • 12. mosolyát és nem a valódi könnyeit értékeled, hanem a tettetését, a színjátékait, a mutatványait.Ezt az első ént úgy, ahogy van, ki kell hajítani a szemétre. Freud rengeteget tett azért, hogy azemberiség felismerje a személyiség álságos mivoltát, hogy megértse a tudatos elmét. Az őforradalma sokkal radikálisabb volt, mint Marxé: minden korábbi forradalomnál mélyebbre hatolt.Mélyre hatolt, de még mindig nem elég mélyre.Mindenesetre elég mélyre ás ahhoz, hogy elérje a második énedet. Ez az elfojtott én, az ösztönös, atudattalan én. Ebben nyilvánul meg minden, amit a társadalom nem enged meg neked, és a lényedlegmélyére kényszerít le. Ez az én csak az álmaidban jön elő, csak metaforákban jelenik meg, vagyakkor tör felszínre, ha részeg vagy, ha már nem vagy ura önmagadnak – egyébként távol marad. Ezaz én sokkal hitelesebb, nem színlel.Freud nagyon sokat tett azért, hogy az emberiség felismerje ezt az én-t. A pszichológia – különösenannak bizonyos ágai – óriási segítséget nyújtottak abban, hogy ráébredj arra, ami ott üvölt benned,amit elfojtottál, amit a legmélyebb rétegeidbe kényszerítettél vissza. Ez a legalapvetőbb részed.Ebből táplálkozik az életed. A vallások ezt az én-t bestiálisnak, állatinak bélyegezték, és elátkozták,mint a bűnök forrását. Pedig ez nem a bűnök forrása – ez magának az életnek a forrása! És mégvéletlenül sem alacsonyabb rendű, mint a tudatos én. Mélyebben van benned, ez nyilvánvaló, desemmivel sem alacsonyabb rendű.Az állatiasságban pedig amúgy sincs semmi rossz. Az állatok csodálatosak, akárcsak a fák. Ők mégmindig meztelenül élnek, a maguk egyszerűségében. Őket még nem tették tönkre a papok és apolitikusok – ők még mindig Isten részeként élik az életüket. Csak az ember tért le erről az útról. Azember az egyetlen abnormális állat a földön – rajta kívül minden állat tökéletesen normális. Ezértboldogok, sugárzóan szépek és egészségesek. Ebből ered az életerejük. Nem vetted még észre?Amikor a madár felröppen a magasba, nem éreztél még féltékenységet? Láttál már szarvast futni azerdőben? Nem irigykedtél az életerejére, az energia puszta élvezetére? Vagy ott vannak a gyerekek.Nem irigyled őket? Talán éppen emiatt az irigység miatt ítéled el annyira a gyerekességet.Montaguenak igaza van, amikor azt javasolja, hogy a „Ne légy olyan gyerekes!” intelem helyettjobb volna inkább azt mondani, hogy „Ne légy olyan felnőttes!” Szerintem nagyon is igaza van.Míg a gyermek gyönyörű, a felnőtt inkább visszataszító. Benne már nem áramlik úgy azéletenergia, mint a gyermekben; megrekedt, megfagyott benne az élet, ő maga pedig eltompult ésérzéketlenné vált. Elveszítette a lendületét, a lelkesedését – már csak vonszolja magát. Unja avilágot, már semmit nem ért a rejtélyekből, képtelen bármire is rácsodálkozni. Elfelejtette a csodáknyelvét, és teljesen kiveszett belőle a misztérium. Neki mindenre van valami magyarázata, atitokzatosság számára nem létezik többé. így aztán elvesztette a költészetet, a táncot, és mindent,ami értékes és értelmet ad az életnek, mindent, ami ízt ad az életnek.Ez a második én sokkal értékesebb, mint az első. Ezért vagyok én minden egyház, és minden papellen: ők folyton az első, a legfelszínesebb én-be kapaszkodnak. Pedig onnan tovább kell lépni amásodikba. De a második még mindig nem a végső – Freud ezt nem vette észre, és pontosan emiattvall kudarcot a pszichológia mind a mai napig is. Igaz, a mai pszichológusok már mélyebbre ásnak,mint azt Freud tette, de még mindig nem elég mélyre ahhoz, hogy megtalálják a harmadik én-t.Mert bizony van egy harmadik én is. Az igazi, az eredeti arcod. Az az arc, ami az első és a másodikén mögött van. Ez a transzcendentális én. A buddhaság. Az osztatlan, tiszta tudatosság.Az első a társadalmi az éned, a második a természeted, a harmadik pedig az isteni minőséged.De ne feledd, nem azt mondom, hogy az első fölösleges. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor az elsőis csodálatossá válik. Ha a harmadikat megtaláltad, akkor a másodikat is nagyszerűen tudod majdhasználni. De csak akkor, ha a harmadikat is megtaláltad. Ha a középpont jól működik, akkor aperiférián, a felszínen is minden rendben lesz. De középpont nélkül…. ha csak a felszínt ismered,ha csak ezen a szinten létezel, az olyan, mintha halott volnál.És pontosan ez történt az emberiséggel. Ezért véli úgy nagyon sok nyugati gondolkodó, hogy azéletnek nincsen értelme. De van. Ők azért érzik így, mert elvesztették a kapcsolatot azzal aforrással, amelyből az élet értelme fakad. Olyan ez, mintha a fát elvágnánk a gyökereitől. A fa nemvirágzik többé, lassan elszáradnak a levelek is, lehullanak és nem nő helyettük friss hajtás. Nemáramlik benne az éltető nedv többé – a fa így már csak haldoklik és végül elpusztul.
  • 13. Aztán a fa elkezdhet filozofálni, lehet belőle egzisztencialista filozófus, mondjuk egy Sartre, éselkezdheti azt hirdetni, hogy az életben nem is léteznek friss hajtások, nincsenek virágok, illatok, demég madarak sem. Sőt, a fa mondhatja azt is, hogy ez mindig is így volt, és hogy a régiek csakhülyítették magukat a virágok mítoszával – mindezt csak elképzelték: “Ez mindig is így volt, sohanem volt tavasz, ezt csak kitalálták. Ezek a buddhák csak képzelődtek, fantáziáltak, amikor aztmondták, hogy a fák virágba borulnak, a madarak szárnyalnak és a napsugarak beborítják a kékeget. Semmi ilyesmi nem létezik. Mindent sötétség borít, minden véletlenszerű, semminek nincssemmi értelme." A fa könnyen erre a következtetésre juthat. Pedig valójában nem arról van szó,hogy az életnek nincs értelme, vagy hogy nincsenek már virágok és a dús lombkorona csak afantázia szüleménye volt, hanem arról, hogy a fa elveszítette a kapcsolatot a saját gyökereivel.Ha nem találod meg az utat a gyökereidhez, ha nem találsz vissza saját buddhaságodhoz, soha többénem fogsz kivirágozni. Soha nem fogsz énekelni, nem fogod megtudni, mit jelent ünnepelni. Ésugyan hogy ismerhetnéd meg Istent, ha nem tudod, mi az az ünneplés? Ha elfelejtettél táncolni,hogyan imádkozhatnál? Ha elfelejtettél énekelni és már nem tudod, hogyan kell szeretni, akkorIsten halott – de benned halott, csakis benned. A te fád száradt ki. Eltűntek belőle az életet hordozónedvek. Újra meg kell találnod a gyökereidet! És hogy hol találhatod meg őket? Itt és most.AZ IDEÁLOKEgyszer egy kis jegesmedve megkérdezte az anyukáját:– Anyu, az apukám is jegesmedve volt?– Hát persze, hogy az apukád is jegesmedve volt.– És…. – folytatta a kis jegesmedve kicsit tanácstalanul – a nagypapám is jegesmedve volt?– Bizony, ő is az volt.Egy kis idő elteltével aztán a kis jegesmedve újra megszólalt:– De anyu…. és mi van a dédnagyapámmal. Biztos, hogy ő is jegesmedve volt?– Igen, egészen biztos, hogy ő is az volt! De miért kérdezel ilyeneket?– Mert nagyon fázom….Osho, nekem azt mondták, hogy az apám jegesmedve volt. Azt mondták, hogy a nagyapám is jegesmedvevolt. És, hogy a dédnagyapám is jegesmedve volt. Én mégis fázom. Hogyan változtathatnék ezen?Történetesen ismerem az apádat, a nagyapádat, sőt még a dédapádat is. Nekem elhiheted: ők is fáz-tak. És az ő anyjuk is ugyanezt mondta nekik. Vagyis hogy az ő apjuk, az ő nagyapjuk és az ődédapjuk is jegesmedve volt. Ha fázol, hát fázol. Ezek a kedves kis történetek, nem sokat segítenek.Legfeljebb azt bizonyítják, hogy a jegesmedvék is fáznak. A valóságra figyelj, ne a tradíciókra! Nea múlton merengj! Ha fázol, akkor fázol. Hogy te is jegesmedve vagy, az nem túl nagy vigasz. Azemberiség ezt kapta vigaszul. Ha meghalsz, akkor meghalsz. Mindig jön valaki, aki azt mondja:„Ne aggódj, hiszen a lélek halhatatlan.” De attól te még meghalsz.Hallottam egy zsidóról, aki egyszer csak összeesett az utcán. Látszott, hogy perceken belül meg foghalni. Szívrohamot kapott. A járókelők összegyűltek körülötte, és igyekeztek valami vallásosembert, papot vagy lelkészt előkeríteni, hiszen az a szerencsétlen tényleg a végét járta. Épp arra jártegy katolikus pap – nem tudhatta, hogy milyen vallású az illető –, és odahajolt a haldoklóhoz, majdígy szólt:– Hiszel fiam? Kijelented-e, hogy hiszel a Szentháromságban: az Atyában, a Szentlélekben és aFiúban, Jézus Krisztusban?A haldokló zsidó ránézett és így válaszolt:– Én épp a halálomon vagyok, maga meg ilyen rejtvényekkel akar szórakoztatni?! Mi a francotkezdjek ezzel a háromság dumával? Mindjárt meghalok! Miféle baromságokat hord maga itt össze?Egy ember a halálán van, te pedig azzal vigasztalod, hogy a lelke halhatatlan…. Sovány vigasz.Valaki gyötrődik, szenved, te meg azt mondod neki: “Ne bánkódj már! Hisz az ez egész csakpszichológia kérdése." Ugyan hogy segíthetne ez rajta? Csak még nyomorultabbul érzi majd magát.Az ilyen elméletek vajmi keveset segítenek. Azért találták ki őket, hogy vigaszt nyújtsanak, pedig
  • 14. csak ámítás az egész.Ha fázol, akkor fázol. Ahelyett, hogy azt kérdezgetnéd, vajon tényleg az apád is jegesmedve volt-e,inkább mozogj egy kicsit! Ugrálj, fuss vagy végezz dinamikus meditációt – akkor garantálom, hogynem fogsz fázni! Felejtsd el az apádat, a nagyapádat és a dédapádat! Kizárólag a saját valóságodrafigyelj! Ha fázol, tégy ellene valamit! Mindig lehet tenni valamit. Amit most csinálsz, az nemmegoldás. Rossz irányba haladsz. Kérdezgethetsz még éveken keresztül, de sehova nem fogsz jutnivele. Szegény anyád meg mi mást tehetne, mint hogy továbbra is próbál majd megvigasztalni.A kérdés maga egyébként gyönyörű: nagyon mélyreható és rendkívül fontos is. Pontosan ettőlszenved ugyanis az egész emberiség. Figyeld csak meg ezt a szenvedést! Nézz a probléma mélyére;ne azon kívül keresd a megoldást! Közvetlenül a probléma mélyére kell nézned – mindig ott fogodmegtalálni a megoldást. Ne folyton a válaszokat várd! Figyeld meg inkább a kérdést!Felteheted ugyan a kérdést, hogy „Ki vagyok én?”, de erre egy keresztény pap például azt fogjaneked válaszolni, hogy „Te Isten gyermeke vagy, és Isten nagyon szeret téged.” Na és mit tudszezzel a válasszal kezdeni? Ott állsz majd, és azon fogsz tépelődni, hogy Isten vajon hogyanszerethet téged.Egy pap így szólt Mulla Nasruddinhoz:– Isten nagyon szeret téged.– Ugyan hogy szerethetne? Hiszen nem is ismer! – mondta erre Mulla.– Éppen ezért. Mi már ismerünk, ezért aztán nekünk sokkal nehezebb is volna szeretni téged.Vagy elmehetsz egy hinduhoz, aki majd azt mondja: „Te magad vagy Isten.” Nem Isten gyermekevagy tehát, hanem magad vagy az Isten. De közben neked még mindig görcsöl a fejed, migrénedvan, és azon tűnődsz, hogyan lehet Istennek migrénje…. szóval itt sem találsz megoldást aproblémára.Ha ezt a kérdést akarod feltenni: „Ki vagyok én?”, akkor nem menj senkihez! Csak ülj csendben, éstedd fel a kérdést saját magadnak – mélyen legbelül! Hagyd, hogy visszhangozzon! Nemverbálisan. Egzisztenciálisan. Váljon ez a kérdés olyanná, mint egy szívedet szurkáló nyílhegy: „Kivagyok én?”…. és hagyd, hogy ez a nyíl keresztülhatoljon rajtad.Ne kapkodj a válasszal, mert ha rögtön válaszolsz, az a válasz biztosan valahonnan máshonnan jönmajd – valami paptól, politikustól vagy valamilyen hagyományból. Ne emlékezetből válaszolj, mertaz összes emléked kívülről származik. A te memóriád is épp olyan, mint egy számítógép memóriája:teljesen élettelen. Az emlékezetednek semmi köze a tudáshoz. A memóriád tartalmát úgy tápláltákbeléd. Tehát, amikor azt kérdezed, hogy ki vagy, és az emlékezeted azt súgja: „Te egy nagy lélekvagy….”, vigyázz! Ne ess bele ebbe a csapdába! Dobd ki magadból ezt a sok szemetet!Csak kérdezz tovább: “Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?…. Ki vagyok én?"…., és egy szép naponazt fogod látni, hogy már a kérdés is eltűnt. Csak a válasz utáni szomjad marad: „Ki vagyok én?”Maga a kérdés már nincs is ott…. csak a vágy, hogy ismerd a választ. Ekkor már az egész lényedegyütt lüktet ezzel a vággyal: „Ki vagyok én?”….Egy nap aztán rájössz, hogy már te magad sem vagy ott: csak a szomjúság…. A létezésednek ebbena rendkívül elmélyült, szenvedélyes és felfokozott állapotában hirtelen felrobban benned valami.Egyszerre ott találod magad szemtől szemben: magaddal…. Onnantól egyszerűen tudod, hogy kivagy.Teljesen értelmetlen az apádat arról kérdezni, hogy te ki vagy. Hiszen ő sem tudja, hogy ő kicsoda.Semmi értelme a nagyapádat, vagy a dédapádat kérdezni. Ne mást kérdezz! Ne kérdezd az anyádat,ne kérdezd a társadalmat, a kultúrád, ne kérdezd a civilizációt! Kérdezd a saját legbensőbbközéppontodat!Ha valóban tudni akarod a választ, merülj el ön-magadban – ebből a tapasztalásból születik meg aváltozás.Azt kérdezed: „Hogyan változtathatnék ezen?” Sehogy. Először szembesülnöd kell a valósággal, ésez a találkozás fog megváltoztatni téged.Egyszer egy riporter valami érdekes sztorit akart kihúzni egy öregemberből egy idősek otthonában:– Mondja, hogy érezné magát, ha egy szép napon kapna egy levelet, amiben értesítik, hogy egytávoli rokona ötmillió dollárt hagyott magára? – kérdezte a riporter.
  • 15. – Fiam, – mondta az öreg egy kis szünet után – attól én még továbbra is kilencvennégy évesmaradnék.Érted? Az öreg azt mondja: “Kilencvennégy éves vagyok. Még ha hirtelen kapnék is ötmilliódollárt, mi a fenét kezdhetnék vele? Attól én még mindig kilencvennégy éves maradnék."Amit Buddha, Mahávira vagy Jézus mond, semmit nem segít rajtad. Bármit mondanak is, attól temég fázol, attól te még mindig kilencvennégy éves maradsz. Még ha a világ összes tudását a fejedbeöntenék is, te akkor is fáznál. Ha te magad nem éled át…. ha a lelked legmélyén nem születik meg atapasztalás, ami megfiatalítana és átváltoztatná a lényedet, akkor minden hiába – semmi nemsegíthet.Tehát soha ne kérdezz másokat! Ez az első lecke, amit meg kell tanulnod. Mindig önmagadatkérdezd! És még akkor is résen kell lenned, mert először a kívülről kapott válaszok akarnak majdfeltörni – óvakodj ezektől a válaszoktól! A kérdés a tiéd, tehát senki más válasza nem lehetszámodra megfelelő. Ha a kérdés tiéd, a válasz is a tiéd kell, hogy legyen!Buddha ivott, és elégedett lett. Jézus ivott, és eksztatikus lett. Én is ittam, de ez a te szomjúságodellen nem sokat ér. Neked magadnak is innod kell!Egyszer egy császár megkért egy híres szufi misztikust, hogy jöjjön el hozzá az udvarba ésimádkozzon érte. A misztikus el is ment hozzá, de nem volt hajlandó imádkozni. Azt mondta: “Ezteljességgel lehetetlen. Hogyan imádkozhatnék én érted? Van néhány dolog, amit az embernekmagának kell megtennie. Például ha szeretkezni akarsz egy nővel, azt is magadnak kell megtenned.Ennem tehetem meg a nevedben. Vagy ha ki akarod fújni az orrod, azt sem végezheti el helyettedsenki. Én hiába fújom ki az orromat a nevedben, az rajtad nem sokat segít. Ilyen az imádság is.Hogy imádkozhatnék érted? Imádkozz magad! Én csak saját magamért tudok imádkozni." Azzallehunyta a szemét és nekilátott az imának.Én is csak ezt tehetem. Számomra a probléma megszűnt létezni, de nem azért, mert bárki mástólmegfelelő választ kaptam volna a kérdéseimre. Nem mást kérdeztem. Sőt, tulajdonképpen pontosanaz ellenkezőjét tettem: minden mástól kapott tanácstól és választól megszabadultam – kivételnélkül.Az emberek óriási lelkesedéssel képesek tanácsokat osztogatni egymásnak. Ebben nemfukarkodnak. Semmi másban nem bőkezűek, de ha tanácsról van szó, akkor hirtelen mindenkihallatlanul nagylelkűvé válik. Akár kéred, akár nem, mindenki állandóan tanácsokat osztogat.Mindent összevetve az emberek talán tanácsból adnak a legtöbbet egymásnak; érdekes módon pedigpont ez az, amit mégsem fogad el senki. Soha senki nem fogadja meg a másik tanácsait.Két léhűtő ücsörög egy fa alatt. Megszólal az egyik:– Azért jutottam ide, mert soha nem fogadtam meg senkinek a tanácsát.Mire a másik:– Ugyan haver! Én meg pont azért jutottam ide, mert mindenkinek megfogadtam a tanácsát!Az utat neked kell végigjárnod.Fázol. Tudom. Nyomorultul érzed magad. Tudom. Az élet nehéz. Tudom. Nincs vigaszomszámodra. És nem is hiszem, hogy bármilyen vigasz segíthetne rajtad, mert minden vigasztalás csakidőhúzás. A jegesmedve azt mondja a kicsi bocsnak: „Igen, az apád is jegesmedve volt.”, mire a kisbocs igyekszik nem fázni egy ideig, hiszen a jegesmedvék nem szoktak fázni. De ez nem old megsemmit, ezért aztán felteszi a következő kérdést: „Anyu, a nagyapám is jegesmedve volt?”Tulajdonképpen azt szeretné tudni: „Nem volt valaki az őseim között, aki miatt elromlott bennemvalami, és én most ezért fázom?” Mire az anyamedve: „Igen, a nagyapád is jegesmedve volt.” Újramegpróbálja húzni az időt, próbálja késleltetni a fázást, de hiába. Rövid időre talán elodázhatja azember a problémát, de aztán úgyis újra szembesül vele. A valóság megkerülhetetlen.Különböző elméletek gyártásával semmire sem mész. Felejtsd el az elméleteket és a téged körülve-vő valós helyzetre figyelj! Nyomorultul érzed magad? Akkor a gyötrődésed, a szenvedésed mélyérekell bepillantanod. Dühös vagy? Akkor a dühöddel kell szembenézned. Leküzdhetetlen szexuálisvágyat érzel? Felejtsd el, hogy mit mondanak erről a többiek, és nézz magadba! Ez a te életed,neked kell leélned. Ne akard más életét kölcsönvenni! Ne használt életet élj! Isten a valódi, azeredeti embereket szereti. Soha nem jegyezték fel róla, hogy a másolatokért lenne oda. Légy tehát
  • 16. önmagad: légy eredeti, természetes és önálló! Nézz szembe a saját problémáiddal!Egy dologról azonban biztosíthatlak: a problémádban ott rejtőzik a megoldás is. A probléma magatulajdonképpen csak egy mag. Ha valóban elmélyülsz benne, akkor kinő belőle a- megoldás. Atudatlanságod a mag. Ha elmélyülsz benne, a tudás fog kivirágozni belőle. Reszketsz, fázol – áss amélyére ennek az érzésnek, és melegség árad szét belőle.Tulajdonképpen minden a kezedben van: a kérdés és a válasz, a probléma és a megoldás, a tudatlan-ság és a tudás. Csak magadba kell nézned.Nekem úgy tűnik, a legtöbb embernek nem elég az, hogy csak önmaga legyen. Miért ragaszkodnak annyiangörcsösen a hatalomhoz, a tekintélyhez és a társadalmi rangjukhoz, ahelyett hogy egyszerű emberi lényekmaradnának?Ez egy bonyolult kérdés. Két oldala van, és mindkettőt nagyon fontos megérteni. Először is a szüle-id, a tanáraid, a szomszédok, a társadalom soha nem fogadott el olyannak, amilyen vagy. Mindigmindenki azon fáradozott, hogy továbbfejlesszen, hogy csiszoljon valamit rajtad. Mindig mindenkicsak a hibáidra, a hiányosságaidra mutatott rá, a tévedéseidre, a gyengeségeidre, a gyarlóságodrahívta fel a figyelmet. Soha senki nem mondta, hogy szép, hogy intelligens vagy; soha senki nem anagyszerűségedet hangsúlyozta.Már önmagában az, hogy életben vagy, óriási ajándék, de azt soha egy szóval nem mondta senki,hogy légy hálás a létezésnek ezért. Épp ellenkezőleg: mindenki csak morog, mindenki panaszkodik.Nem meglepő, hiszen már kezdettől fogva mindenki azzal nyaggat téged is, hogy mi minden nemvagy még, amivé „majd egyszer” válnod kellene. Folyton követendő eszményképeket állítanak eléd,hogy mindig a jövőre koncentrálj; a jelenvalóságod, a jelen léted a kutya nem dicséri. Amit di-csérnek, az a lehetséges jövőd: ha majd olyasvalaki leszel, akinek tekintélye, hatalma van, aki gaz-dag, befolyásos és híres – nem csak egy senki, mint most vagy.Ez a szüntelen agymosás nagyon mélyen beléd égette a gondolatot: “Nem vagyok elég úgy, ahogyvagyok. Valami hiányzik. Valahol máshol kellene lennem – nem itt. Nekem nem itt a helyem,hanem valami jóval magasabb, befolyásosabb, megbecsültebb, tiszteletreméltóbb pozícióban."Ez a történet egyik oldala. Elég visszataszító, és nem is kellene, hogy így legyen, hiszen ha azemberek csak egy kicsit több belátással és intelligenciával állnának a szülői és a pedagógusifeladatokhoz, akkor ezen a problémán könnyen lehetne változtatni.Te nem azért vagy, hogy tönkretedd a gyerekedet. Inkább segítened kellene, hogy elfogadja magátolyannak, amilyen. Támogatnod kellene, hogy növekedjen az önbecsülése. Ehelyett a felnőttek afejlődés akadályozóivá válnak. Ez a ronda oldala a dolognak, de ez az egyszerűbb is egyben. Ezt fellehet számolni, mert egyszerűen, józan paraszti ésszel belátható, hogy senki nem felelős azért,amilyennek született – a természet egyszerűen így alkotta meg, és kész. Ezen keseregni óriásibutaság, ráadásul teljesen hiábavaló is.A másik tényező viszont nagyon bonyolult. Mert még ha sikerül is megszabadulnod az összes belédnevelt káros és romboló ideától, még ha képes is vagy teljesen kiprogramoznod magadat ebből agyermekkori idomításból, akkor is úgy fogod érezni, hogy nem vagy elég – igaz, ez már egyteljesen más élmény lesz. A szavak ugyanazok, de a szavak mögötti élmény már teljesen más lesz.Innentől kezdve azért nem leszel elég magadnak, mert lehetnél több is. Többé már nem az lesz akérdés, hogy hogyan válhatnál híressé, hogyan vívhatnád ki más emberek tiszteletét, vagy hogyhogyan tehetnél szert minél több hatalomra és pénzre. Ezekkel többé már nem törődsz. Az foginkább foglalkoztatni, hogy a léted most még pusztán egy mag. Hiszen amikor megszülettél, nemegy fa, csupán egy mag jött a világra, aminek fejlődnie, növekednie kell ahhoz, hogy elérje azt apontot, amikor virágba borulhat – és ez a virágzás lehet a boldogságod, a beteljesülésed.Ennek a virágzásnak semmi köze a hatalomhoz, a pénzhez vagy a politikához. Ennek egyes-egyedülhozzád van köze. Ez a te saját egyéni fejlődésedről szól, és erre a fejlődésre nézve a másikfolyamat, a gyermekkori kondicionálás kizárólag akadályt jelent – csak elvonja a figyelmedet,visszaél azzal, hogy természetes vágy él benned a növekedésre és a fejlődésre. Hiszen mindengyermek növekedni akar, minden gyermek egy szeretetteljes, együtt érző, kész emberi lénnyé akarválni. Minden gyermek saját életének ünneplőjévé akar válni. Ez a belső késztetés nem aversenyről, de még csak nem is az összehasonlításról szól.
  • 17. A gyermekkori nevelés azonban nagyon hamar megzavar és eltérít erről az útról. A társadalom alat-tomosan és gátlástalanul használja ki a növekedés utáni természetes vágyadat; azt a vágyat, hogy kiakarsz teljesedni. Eltérítenek, telebeszélik a fejedet, és a végén már tényleg elhiszed, hagy a valódivágyad tulajdonképpen az, hogy minél több pénzed legyen, és hogy mindenben a csúcson legyél.Ha ezt nem sikerül elérned, rettenetesen érzed magad, és szörnyű kisebbrendűségi érzésed támad.Valójában pont a nevelésnek köszönhető az emberek állandó kisebbrendűségi komplexusa, hiszen aszülők, a tanárok folyton arra ösztönöznek, hogy mindig mindenben felsőbbrendű legyél, mintmások. Versenyre, rivalizálásra, erőszakra és harcra nevelnek. Azt tanítják, hogy csakis a cél számít,az eszköz nem fontos – a cél pedig maga a siker.A társadalomnak nincs nehéz dolga, hiszen már eleve azzal a vággyal születtél, hogy növekedniakarsz, el akarsz jutni valahová. A magnak hosszú utat kell megtennie, amíg virág lehet belőle. Ez acsodálatos belső késztetés egy igazi zarándokút. Ezt a természet oltotta beléd, de a társadalom a mainapig ravasz módon kihasználja ezt úgy, hogy az ösztöneidet eltéríti a helyes irányból és a sajátcéljaira használja fel.Tehát emiatt a két alapvetően különböző tényező miatt érezheted úgy, hogy valami hiányzik, hogyvalamit még el kell érned. Ahhoz, hogy ráébredj, melyik vágyadat épp melyik oldal ösztökéliinkább, az intelligenciádra lesz szükség. Szabadulj meg a társadalom késztetéseitől – fölöslegesmarhaság az egész –, hogy csak a tiszta természeted maradjon, mindenféle rárakódott szennyeződésnélkül. És ne feledd, a természet minden esetben individualista.Egyedül így fogsz tudni növekedni és végül kivirágozni. Lehet, hogy te rózsaként bimbózol ki,valaki másból meg körömvirág lesz. Attól te még nem leszel felsőbbrendű, hogy te rózsa lettél, ésneki sem kell majd semmivel sem értéktelenebbnek éreznie magát nálad, csak azért mert belőlemocsári gólyahír lett. Ő is és te is kivirágoztatok, és csak ez a lényeg, hiszen ez a virágzás tölt elmindenkit mélységes boldogsággal. A frusztráció és a feszültség megszűnik, igazi béke árasztja el alelketeket, és ebből a békéből születik meg a megértés. Ehhez azonban először ki kell dobnodmagadból a társadalom összes szemetét, különben tovább akadályoznak majd abban, hogy a helyesirányban növekedj. Légy gazdag, de ne a vagyonod gyarapodjon! A gazdagság valami egészen mástjelent. Egy koldus is lehet gazdag, és egy császár is lehet szegény. A gazdagság a létezés minősége.Nagy Sándor egyszer találkozott Diogenésszel, a koldussal, akinek minden vagyona egyetlenlámpása volt. A lámpása még nappal is folyton égett. Nagy Sándor ezt felettébb furcsállotta, és megis kérdezte tőle:– Miért égeted azt a lámpást még nappal is? Diogenész felemelte a lámpást, hogy megvizsgáljaNagy Sándor arcát, majd így szólt:– Éjjel-nappal az igazi embert keresem, de eddig még nem találtam meg.Nagy Sándor nagyon megdöbbent, hogy egy ruhátlan koldus ilyet mondott neki, a világ urának.Ugyanakkor azt is látta, hogy Diogenész milyen gyönyörű a maga meztelenségében: szemecsendesen ragyogott, arcáról a béke sugárzott, fellépése tökéletesen nyugodt volt, szavai mégistekintélyt parancsoltak. Nagy Sándor annak ellenére, hogy nyilvánosan megsértették, nem toroltameg a koldus cselekedetét. Ennek az embernek olyan erős volt a kisugárzása, hogy még NagySándor is csak egy koldusnak tűnt mellette. A naplójában pedig így emlékezett meg erről atalálkozásról: “Most először éreztem, hogy a gazdagság nem azonos azzal, hogy valakinek sokpénze van. Ma láttam egy valóban gazdag embert."A gazdagságod csakis a hitelességed, az őszinteséged, a nyíltságod, az igazságod, a szereteted, akreativitásod, az érzékenységed, a meditatív lényed lehet. Ez az igazi gazdagság. De a társadalom amulandó, e világi dolgok felé fordította a tekintetedet, te pedig már azt is teljesen elfelejtetted, hogyegyáltalán elterelték a figyelmedet.Erről eszembe jut egy másik történet….Egy férfi Indiában motorozott, és mivel nagyon hideg volt, úgy húzta fel a kabátját, hogy a hátsófele volt elöl, így védte a mellkasát a metsző széltől. Vele szemben az úton épp egy szárdárközeledett szintén motoron – a szárdárok a szikh felekezethez tartozó, nagyon egyszerű szerzetek.Amikor meglátta emberünket, alig akart hinni a szemének: „Nahát!” – gondolta. – „Ennek afickónak fordítva van a feje a nyakán!” Annyira megijedt a furcsa látványtól, hogy véletlenül túl
  • 18. közel ment a másik motoroshoz, az pedig elvesztette uralmát a járgány felett, és a következőpillanatban már eszméletlenül feküdt a földön. A szárdár alaposabban szemügyre vette aszerencsétlent, és így szólt:– Te jó Ég! Vajon mi történhetett ezzel az emberrel? A közelben nincs se egy város, se egy kórház,pedig valamit sürgősen tenni kéne!Indiában a szárdárok a legerősebb emberek. Ahogy a szerencsétlen ott feküdt eszméletlenül aföldön, a szárdár összeszedte hát minden a bátorságát, és elfordította a fejét, úgy hogy most márnormálisan nézett ki – mármint a kabáthoz képest. Épp ekkor ért oda egy járőr és odaszólt neki: "– Mi történt itt?– Biztos úr, a legjobbkor jön! Nézze meg ezt az embert! Elesett a motorral!– Él ez még egyáltalán?– Akkor még élt, amikor fordítva volt a feje, de amióta visszafordítottam a rendes irányba, már nemlélegzik.– Mert csak a fejét nézte, maga idióta! Nem vette észre, hogy a kabát volt rajta fordítva, nem pediga feje?!– Tudja, én egyszerű ember vagyok. Én még soha nem láttam senkit, akinek a kabátján hátul lettekvolna a gombok. Azt hittem, hogy a baleset miatt…. Még lélegzett, bár már nem volt magánál.Visszafordítottam hát a fejét – nem volt könnyű, de engem kemény fából faragtak, tudja, haelhatározok valamit, azt véghez is viszem. Ezért aztán pontosan addig fordítottam a fejét, amíg mártökéletesen illett a kabáthoz. Erre abbahagyta a lélegzést. Fura egy szerzet!A te fejedet, a te elmédet is így fordították el -mindenki, ahogy éppen helyesnek vélte. Nem akartakők rosszat. A szüleid is szerettek, a tanáraid is jót akartak neked, a társadalom is csak azt szeretné,ha lenne belőled „valaki”. A javadat akarja mindenki, csak éppen senki nem ért semmit az egészből,arra ugyanis senki nem gondol, hogy egy gólyahír-bokorból képtelenség rózsabokrot csinálni, vagyfordítva.Az ember nem tehet többet, mint hogy segít a rózsának nagyobbra, színesebbre, illatosabbra nőni.Különböző vegyszerekkel, trágyázással, gondosan kiszámított időközönként végzett locsolással ellehet ugyan érni, hogy megváltozzon a színe, vagy az illata, de arra soha nem fogod rábírni a rózsát,hogy lótuszvirág nőjön rajta.De ha folyton azt hajtogatod a rózsabokornak, hogy: „Márpedig neked lótuszvirágokat kell hoznod,mert a lótusz csodaszép!”, akkor tönkreteszed a rózsát, és csak azt éred el, hogy miközben soha, desoha nem fog tudni lótuszvirágokat létrehozni, mivel minden energiáját egy értelmetlen célelérésébe öli, a végén már rózsavirágokat sem tud majd hozni. Honnan venné hozzá az energiát?Aztán mivel se lótuszt, se rózsát nem tud felmutatni, a szerencsétlen bokor nem csoda, hogykiüresedettnek, frusztráltnak, terméketlennek és értéktelennek érzi majd magát.Hát így megy ez az emberekkel is. A sok jó szándékú ember kitekeri a nyakadat. Egy normálistársadalomban senki nem akarná megváltoztatni a másik embert. Mindenki abban segítene, hogyönmagunk lehessünk, hiszen önmagunknak lenni a legnagyobb gazdagság a földön. Ha önmagadlehetsz, mindened megvan ahhoz, hogy beteljesültnek érezd magad, az életed pedig elnyerje igaziértelmét. Pusztán azáltal, hogy tényleg önmagad vagy és a saját természeted szerint növekedsz,beteljesedhet a sorsod.Tehát maga a belső késztetésed a fejlődésre, a növekedésre nem eleve rossz, csak épp rossz célokfelé térítették el. Ne hagyd, hogy bárki manipuláljon, bármilyen jó szándék vezérli is! Annyijószándékú embertől kell megvédened magad, annyi a jóakaró, a jótevő, akik folyton jobbnál jobbtanácsokkal akarnak ellátni. Hallgasd meg őket, köszönd meg nekik a tanácsot – nem akarnak őkártani neked, de ha nem vigyázol, mégis pontosan ez történik majd. Csak a saját szívedre hallgass!Az az egyetlen igazi tanítód. Az életed útján az intuíciód lehet az egyetlen tanítómestered.Intuíció. Elgondolkodtál már rajta, hogy mit is jelent? Onnan ered, ahonnan az angol „tuition” szó(oktatás, tanítás). Csak míg ez utóbbi kívülről érkezik tanároktól, az intuíció a saját természetedből,a lelked mélyéről fakad. Ott van benned az útmutató az élethez. Csak egy kis bátorságra vanszükséged, és soha többé nem érzed majd magad értéktelennek. Lehet, hogy nem te leszel azállamfő, az is lehet, hogy a miniszterelnök sem te leszel. Sőt, lehet, hogy még csak egy újabb Henry
  • 19. Ford sem leszel. De erre nincs is szükség. Talán egy csodálatos énekes lesz belőled, vagy mondjukegy ragyogó festő. Teljesen mindegy, hogy mivel foglalkozol…. Válhat belőled akár egy nagyszerűcipész is.Amikor Ábrahám Lincoln lett az Egyesült Államok elnöke…. Lincoln apja suszter volt, éstulajdonképpen az egész szenátus egy kicsit kényelmetlenül érezte magát emiatt. Nehezen nyeltékle, hogy egy suszter fia fog elnökölni a leggazdagabb emberek, a felső tízezer felett is, akik ugyemégiscsak úgy gondolták, hogy ők felsőbbrendűek, hiszen rengeteg pénzük van, és nagynevűcsaládok leszármazottai. Egyszóval a szenátorok kissé kelletlenek voltak, kifejezetten irritálta őketez a helyzet. Senki nem örült annak, hogy Lincoln lett az elnök. így aztán mielőtt Lincoln meg-tarthatta volna az első beszédét a szenátus előtt, az egyik arrogáns szenátor fel is állt, és így szólt:– Mr. Lincoln, mielőtt belekezdene, ne feledje, hogy ön egy suszter fia. – Az egész szenátusnevetett. Meg akarták alázni; ha nem is győzhették le, legalább meg akarták alázni. Csakhogy egyolyan embert, mint Lincoln, nem könnyű megalázni.– Őszintén hálás vagyok, uram, hogy emlékeztet drága, jó apámra, aki már sajnos nincs az élőksorában. És mindig emlékezni fogok az ön tanácsára! Tudom jól, hogy soha nem lehetek olyannagyszerű elnök, mint amilyen nagyszerű suszter az apám volt.A teremben ekkor már síri csend volt. Lincoln pedig kivárt…. majd így folytatta a felszólalóhozintézett szavait:– Ha jól tudom, apám az ön családjának is remek cipőket készített. Ha esetleg bármi gondja volna acipőjével: szorít vagy elengedett a varrás – én ugyan nem vagyok olyan nagy mester ebben aszakmában, mint az apám volt, de egy-két fogásra megtanított még gyermekkoromban – tehát akármeg is javíthatom. Ez minden szenátorra vonatkozik a teremben: ha bármelyikük olyan cipőt hord,amit apám készített, és bármi gondjuk akadna ezekkel a lábbelikkel, forduljanak hozzámbizalommal. Azt azonban el kell ismernem, én nem vagyok olyan nagyszerű, mint ő. Apámnakaranykeze volt. – Ahogy befejezte a beszédet, apja emlékének hatására Lincolnnak könnybe lábadta szeme.Végül is teljesen mindegy: lehetsz harmadosztályú elnök, vagy első osztályú cipész. A beteljesüléstaz hozza el, ha élvezed, amit csinálsz, ha tényleg minden erődet beleadod abba, amit csinálsz, hanem valaki más akarsz lenni, mint ami most vagy, ha kiegyezel a saját természeteddel, és elfogadod,hogy ebben a világméretű színjátékban a rád osztott szerep valóban a rád szabott szerep, és ezt aszerepet a világért se cserélnéd el semmilyen elnökkel, semmilyen uralkodóval sem. Ezt jelenti agazdagság. Ez az igazi hatalom.Ha az egész világon mindenki felnőne önmagához, mindenütt csodálatos, kivételes kisugárzású,intelligens, bölcs és beteljesedett sorsú embereket látnál, akikről már távolról látszik, hogyhazatértek.Az „ideálról”….Számomra az „ideál” a világon az egyik legvissza-taszítóbb szó. Nekem nincsenek ideáljaim. Azideálok kergetik őrületbe az embert. Az ideálok miatt olyan ez a világ, mint egy óriásibolondokháza.Az ideál tulajdonképpen azt jelenti, hogy nem az vagy, aminek lenned kéne. Feszültséget, folytonosszorongást és aggodalmat okoz. Az ideál megosztja az embert, és így skizofrénné tesz. Az ideál ajövőben létezik, te pedig itt vagy, a jelenben. És ugye hogyan is nyugodhatnál meg, amíg nem vagyideális? Előbb válj ideálissá, aztán majd elkezdheted élni az életed – na persze, ez a nap soha nemjön el. Ez a nap eleve nem jöhet el, az ideák ugyanis lehetetlen dolgok. Ettől ideák. Az agyadramennek, teljesen megőrjítenek. Az önvád és az önmegvetés érzése kerít hatalmába, hiszen soha nemtudsz megfelelni az ideáljaidnak, emiatt pedig bűntudatot érzel. A papok és a politikusok pontosanezért használják az ideálokat: hogy bűntudatot ébresszenek benned. A módszer rendkívül egyszerű:teremts egy ideált, a bűntudat már magától követni fogja.Mondhatnám neked például én is azt, hogy két szem nem elég; három szemre van szükséged, teháttessék felnyitni a harmadik szemedet! Olvass Lobsang Rámpát, és nyisd fel a harmadik szemed! Te
  • 20. majd keményen próbálkozol, mindent elkövetsz, akár még fejre is állsz, mantrázol szorgosan…. deaz a harmadik szem csak nem akar kinyílni. Ettől persze elkezdesz bűntudatot érezni, hiszen valamihiányzik…. nem vagy elég jó. Teljesen kétségbe esel. Vadul dörzsölöd a harmadik szemet, de azcsak nem nyílik ki! Vigyázz az ilyen marhaságokkal! A két szemed önmagában is gyönyörű. És hacsak egy szemed van, az is tökéletes. Csak fogadd el magad olyannak, amilyen vagy! Isten tökéletesmunkát végzett, semmit nem hagyott befejezetlenül rajtad. És ha úgy érzed, mégsem vagy teljesentökéletes, akkor ez az érzés is a tökéletességed része. Tökéletesen tökéletlen vagy. Hidd el, hogyIsten jobban tudja nálad. Ő pontosan tudja, hogy csak a tökéletlenségben van lehetőség a fejlődésre,csak a tökéletlenségben van áramlás – kizárólag a tökéletlenségben lehetséges a világon minden. Hatökéletes lennél, halott lennél, mint egy darab kő. Akkor nem történne, nem történhetne semmi.Isten maga is tökéletesen tökéletlen: különben már réges-rég halott volna. Nem várt volna FriedrichNietzschére, hogy ő jelentse ki: „Isten halott.”Ugyan mihez kezdene magával ez az Isten, ha tökéletes volna? Nem tehetne semmit, nem lennemeg a szabadsága ahhoz, hogy bármit is tegyen. Nem növekedhetne, hiszen nem lenne már hovánövekednie. Egyszerűen megrekedne. Még csak öngyilkosságot sem követhetne el, hiszen akitökéletes, az ilyesmit nem csinál.Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy!Engem egyáltalán nem érdekel az ideális társadalom eszméje. Nem érdekelnek az ideális egyéneksem. Az idealizmus úgy, ahogy van, nem érdekel! Számomra nem is létezik a társadalom – csakisegyének léteznek. A társadalom nem más, mint egy működő struktúra, egy haszonelvű konstrukció.A társadalommal nem lehet találkozni. Te találkoztál már a társadalommal? Találkoztál már azemberiséggel? Vagy találkoztál már a kereszténységgel, a hinduizmussal, az iszlámmal? Nem.Csakis az egyénnel, a hús-vér emberrel találkozhatsz.Az emberek mégis folyton azon tépelődnek, hogyan tehetnék jobbá a társadalmat, hogy hozhatnáklétre az ideális társadalmat – pedig eddig minden erre irányuló próbálkozás katasztrofálisnakbizonyult. Hatalmas károkat okoztak vele. Az ideális társadalom eszméjének érdekében teljesentönkretették az emberek önbecsülését, mindenkiben csak bűntudatot tudtak ébreszteni.Mindenki bűnösnek érzi magát, és úgy tűnik, senki sem boldog úgy, ahogy van. Bűntudatot pedigmindennel kapcsolatban lehet ébreszteni. Ne feledd, ha sikerül valakiben bűntudatot ébresztened,onnantól hatalmad van a felett az ember felett. Ez egy remekül működő stratégia; az egyház is ígyműködik: miután bűntudatot keltett benned, utána már egyedül csak a pap tud megváltani a bűntől.Akkor már csak őhozzá fordulhatsz. A pap először beléd beszéli a bűntudatot, utána már templombakell járnod, és meg kell szépen gyónnod neki, hogy milyen bűnöket is követtél el a múltkorilátogatásod óta, ő pedig feloldoz téged az Isten nevében. Először az Isten nevében bűntudatot keltbenned, utána meg az Isten nevében feloldoz.Hallgasd csak meg a következő történetet….Calvint rajtakapja az anyja egy halálos bűnön, és azonnal el is küldi a paphoz gyónni.– Atyám! – mondja Calvin. – Magamhoz nyúltam.– Hogy tehettél ilyet, fiam?! – horkan fel a pap dühösen.– Nem volt jobb dolgom. – válaszolja Calvin.– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy!Egy héttel később az anyja megint rajtakapja a fiút, amint önkielégítést végez, ezért újra elküldi apaphoz.– Atyám, megint magamhoz nyúltam.– De hát miért tettél ilyet, fiam?! – kérdezi a pap.– Nem volt jobb dolgom.– Öt Miatyánk és öt Üdvözlégy.A következő héten Calvin megint bűnbe esik.– Irány a pap! – mondja az anyja. – És vidd el neki ezt a kis csokitortát is!A gyóntatófülke előtt hosszú sor áll, Calvin meg unatkozik, így aztán mire sorra kerül szép lassanbefalja az egész tortát.– Atyám, az édesanyám küldött magának egy csokitortát, de én megettem az egészet, amíg odakint
  • 21. vártam.– Hogy tehettél ilyet?! – förmed rá a pap.– Nem volt jobb dolgom.– Inkább nyúltál volna magadhoz!A papot egyáltalán nem érdekli, hogy mit csinálsz; őt csak a saját érdekei érdeklik- – a maga kiscsokitortája. Te meg mehetsz felőle a pokolba is! Csinálj, amit akarsz, csak perkáld le a csokitortát!Bűntudatot keltenek benned, aztán meg megbocsátanak Isten nevében. Bűnöst csinálnak belőled,aztán meg azt mondják: „Jöjj Jézushoz, mert ő a Megváltó!” Nincs senki, aki megválthatna téged,legfőképp azért, mert nem követtél el semmilyen bűnt! Nincs szükséged megváltásra!Engem nem érdekel semmilyen ideális társadalom. Felejtsd el ezt az utópiát, mert ebből csakrémálom lehet. A politikában semmi nem történhet. A politika halott. Bárkire szavazol is- ajobboldalra vagy a baloldalra – ne legyenek illúzióid! El kell fogadni, hogy egyetlen rendszer semhozhat megváltást. Egyetlen rendszer sem lehet megváltó – sem a kommunizmus, sem a fasizmus,de még a gandhizmus sem. Egyetlen társadalom sem menthet meg téged, egyetlen társadalom semlehet ideális társadalom. És nincs semmilyen megváltó sem – se Krisztus, se Krisna, se Ráma. Verdki a fejedből azt a sok marhaságot, amit magadban cipelsz, az eszetlen gondolatokat a bűnről, meg asaját bűnösségedről.Fordítsd minden energiádat az élet ünneplésére! Ha ezt teszed, akkor valóban ideális vagy. itt ésmost, a jelenben – nem valamikor a jövőben válsz majd esetlegesen azzá.Az ideológia, mint olyan, elvesztette minden hitelességét. Tulajdonképpen soha nem is volt neki, denapjainkban már a meggyőző ereje is végleg odaveszett. Ma már csak nagyon kevés komoly elmehiszi, hogy lefektetheti az elméleti alapokat, és a társadalmi folyamatok újraszervezése majd aszociális harmónia új utópiáját valósítja meg.A teljes szabadság korában élünk. Az emberiség nem gyermek többé. Nagykorúak lettünk. Maélünk igazán szókratészi időket, hiszen az emberek az élet legfontosabb kérdéseit feszegetik. Nekezdj most sóvárogni valami elképzelt, ideális jövőkép után.Felejts el minden ideált, és kezdj élni itt és most!A neurozis okairól. Minden neurózis oka a folytonos tökéletességre törekvésben rejlik. Amíg azemberiség nem szabadul meg a tökéletesség ideájától, soha nem lesz normális. A tökéletességeszméje kergette őrületbe az emberiséget. Ha egyfolytában a tökéletesség eszméje lebeg a szemedelőtt, az azt jelenti, hogy ideológiák, célok és értékítéletek határozzák meg az életedet. Állandóanazon gondolkodsz, hogy mit szabad, és mit nem szabad.Van egy bizonyos célod, amit el akarsz érni, egy bizonyos eszménykép, ami szerint élni akarsz, ésha ez nem sikerül, mérhetetlen bűntudatot érzel. A cél pedig természetesen eleve olyan, amit sohanem érhetsz el, hiszen ha elérheted, akkor az egód számára rögtön nem is olyan értékes már.Tehát a tökéletesség eszméjének legalapvetőbb tulajdonsága, hogy elérhetetlen célokat tűz ki eléd,hiszen csak ezekért érdemes küzdeni. Látod az ellentmondást? Ez az ellentmondás pedigskizofréniát szül: a lehetetlennel próbálkozol, amiről ráadásul nagyon is jól tudod, hogy nem fogbekövetkezni -egyszerűen a dolgok természetéből fakadóan nem következhet be. Ha megtörténne,akkor annak már nem sok köze volna a tökéletességhez, akkor azt már bárki más is elérheti, ígyaztán nem jelenthet túl sok táplálékot az egód számára, nincs min csámcsognia, nem tud hízni tőle.Az egónak a lehetetlenre van szüksége – a lehetetlen pedig természeténél fogva nem tudmegvalósulni.Marad hát két lehetőséged: az egyik, hogy bűnösnek érzed magad. Ha ártatlan, egyszerű és intelli-gens ember vagy, akkor bűnösnek fogod érezni magad – a bűntudat pedig betegség. Én nem azértvagyok itt, hogy bűntudatot keltsek benned. Ellenkezőleg, minden erőmmel azon vagyok, hogymegszabadítsalak a bűntudattól. Abban a pillanatban, hogy ez sikerül, óriási boldogság árad szétbenned.A másik lehetőség az, hogy ha elég ravasz vagy, akkor képmutatóvá válsz: úgy csinálsz, minthatényleg elérted volna a tökéletességet. Ezzel becsapsz másokat, és ami még veszélyesebb, magadatis becsaphatod. Elkezdesz az illúziók, a képzelet világában élni, aminek semmi köze istenhez,
  • 22. semmi köze a vallásossághoz és a szentséghez.Folyamatosan színlelve élni sokkal rosszabb, mint a bűnös ember életét élni. A bűnös legalábbegyszerű és őszinte, de a képmutató, az úgynevezett „bölcs”, a „szent”, a „mahátma” mindennélrosszabb. Ő alapvetően embertelen – embertelen magával szemben is, hiszen mindent elfojt, mertszínlelni másképp nem is lehet. Bármit is talál magában, ami a tökéletesség eszményének ellentmond, azt azonnal el kell fojtania. Legbelül közben meg forrong, tele lesz haraggal és dühvel. Ez aharag és düh aztán ezernyi módon talál utat magának, a legszövevényesebb, a legrejtettebbösvényeken tör majd a felszínre.Még az olyan szeretetteljes és melegszívű emberek is, mint Jézus, tele vannak dühvel és haraggal.Döbbenetes, hogy milyen ártatlan dolgok miatt képesek kikelni magukból! Jézus például egyalkalommal sétálgatott a követőivel, azzal a néhány ügyefogyottal, akiket apostoloknak szoktakhívni. Jézus éhes volt már, a többieknek is korgott a gyomruk. Egyszer csak megláttak egy fügefát,ám a fán éppen egyetlen füge sem volt – nem teremhet állandóan az a szerencsétlen. Nem a fahibája, hogy akkor épp nem volt érési szezon. Jézus azonban annyira begurult, hogy fogta magát, ésmegátkozta a fát. Na most, hogy is van ez? Egyszer azt mondja: „Szeresd ellenségedet, minttenmagadat!”, aztán a következő pillanatban meg még egy fügefának sem képes megbocsátani, mertaz éppen akkor, amikor ő arra járt, nem tartogatott számára gyümölcsöt….Ez a kettősség, ez a skizofrénia évezredek óta uralja az emberiséget. Azt mondják: „Isten maga aszeretet”…. – de azért a poklot mégiscsak megteremtette ez az Isten. Ha Isten tényleg maga lenne aszeretet, az első dolga az lenne, hogy megszünteti a poklot. Azonnal le kellene rombolnia! Apokolnak már a gondolata is csak egy féltékeny Isten fejében foganhatott meg. Jézus pedig zsidónakszületett, zsidóként élt, és zsidóként is halt meg; ő nem volt keresztény, még csak nem is hallotta azta szót, hogy „keresztény”. És hát a zsidók istenképe aztán minden csak nem egy gyönyörű ésszeretetteljes istenkép. A Talmudban – ami pedig Isten szavainak kinyilatkoztatása – az áll, hogy“Féltékeny Isten vagyok, nagyon féltékeny. Nem vagyok kedves! Nem vagyok a bácsikátok!" Egyilyen Isten aztán nem csoda, hogy megteremti a poklot. Ha jobban belegondolunk egy ilyen Is-tennel, aki ennyire szörnyen féltékeny, a mennyország is maga lehet a pokol. Mégis milyenParadicsomot remélhetnénk tőle? Jó kis despota…. kemény diktatúra van ott fönn – nem szabadságés szeretet. A féltékenység és a szeretet ugyanis kizárják egymást.Tehát még az úgynevezett „jó emberek” is az emberi nyomorúság okozói voltak.Fájdalmas ebbe belegondolni, de az emberiség sorsát még soha senki nem vizsgálta ebből aszemszögből. Még soha senki nem próbálta a múltunkból kiásni az emberi szenvedés és gyötrelemgyökereit. És ne feledd, hogy a múltunkat sokkal inkább uralták olyan emberek, mint Jézus,Mahávira, Konfucius, Krisna, Ráma és Buddha, mint Nagy Sándor, Július Caesar, Tamerlane,Dzsingisz Kán vagy Nadír sah. A történelemkönyvek ez utóbbiakkal vannak ugyan tele, de azemberiség tudattalanjának nem ők váltak a részévé. Ők a történelmet alakították, de a személyi-ségedet az úgynevezett „jó emberek” formálták. Persze ezeknek az embereknek tényleg volt néhánynagyon jó tulajdonsága, de a kettősség mégis mindegyiknél jelen volt, és ez a kettősség atökéletesség abszurd ideáljából eredt.A dzsainák szerint Mahávira például soha nem izzadt! Mert ugye hogyan is izzadhatna egy tökéletesember. Én sokszor izzadok – nem is vagyok tökéletes! De hát az izzadás nyáron olyan felfrissítő tudlenni, hogy ha választhatnék a tökéletesség és az izzadás között, hát én biztosan az izzadástválasztanám! Aki nem izzad, annak műanyagból van a teste; csak egy szintetikus test nem lélegzik.Az emberi test lélegzik, ezért izzad. Az izzadás egy teljesen természetes folyamat; ez szabályozza atest hő-háztartását. Mahávira ezek szerint nyilván olyan forró volt belül, mint a pokol! Izzadásnélkül ugyan hogy tarthatta volna normál szinten a hőmérsékletét? A dzsainák azt is állítják, hogyMahávira lábából, miután megmarta egy kígyó, nem vér, hanem tej folyt. Ebből meg arra kellkövetkeztetnünk, hogy Mahávira lába nem is láb volt, hanem női mell – az olyan férfi pedig, akineknői mell van a lába helyén, a cirkuszba való.így képzelik el ezek a tökéletességet: egy tökéletes embernek nem lehetnek olyan mocskos dolgai,mint izzadság vagy vér, ugyan már! Az ő ereiben vér helyett tej és méz csörgedezik. De gondoldcsak meg, hogy egy tejjel-mézzel teli ember milyen büdös lehet! A tej előbb-utóbb megsavanyodik,
  • 23. a mézre pedig odagyűlnek a legyek és egyéb rovarok. Az egész testét ellepik a legyek! Köszönöm,én nem kérek az ilyen tökéletességből!Mahávira olyan tökéletes volt, hogy még vécére sem kellett soha mennie – ilyen alantas dologracsak a tökéletlen emberi lényeknek van szükségük. El tudod képzelni, amint Mahávira a budibanücsörög? Képtelenség! De akkor vajon hová tűnt belőle az a sok szar? Visszatartotta? Egy orvosiszaklapban olvastam egyszer egy fickóról, akinek a lap szerint rekord ideig tartó székrekedése volt:tizennyolc hónapig tartott. De ennek a lapnak a szerkesztői akkor nyilván nem hallottak mégMaháviráról... Tizennyolc hónap – az is valami? Negyven év – na, az már igen! Ez volt avilágtörténelemben a leghosszabb idő, amíg valaki visszatartotta a székletét! Ezt nevezem jógának!Az emberiség történelmének leghosszabb székrekedése…. nem hiszem, hogy valaha ismegdöntenék ezt a rekordot.Ezeket a baromságokat mind csak azért őrizték meg az utókor számára, hogy szenvedést okozzanakaz emberiségnek. Ha ilyen elképzelésekkel van tele a fejed, akkor teljesen érthető, hogy mindennelkapcsolatban bűnösnek érzed majd magad.Én pont azért szeretem ezt a világot, mert tökéletlen. Tökéletlen, és ezért fejlődik. Ha tökéleteslenne, akkor halott lenne. A növekedés, a fejlődés csakis a tökéletlenségen keresztül lehetséges. Atökéletesség a végállomás. A tökéletesség maga a halál. Onnan már nincs tovább. Ne feledd, én istökéletlen vagyok l Azegész világegyetem tökéletlen! Szeresd ezt a tökéletlenséget, élvezd és ünnepeld ezt atökéletlenséget! Ez az én üzenetem.A TÖKÉLETESSÉGRŐL….Ne törődj a tökéletességgel! Felejtsd el a „tökéletesség” szót! Ne akarj tökéletes lenni, gondoljinkább arra, hogy lehetsz teljes! A teljesség egy másik dimenzióba vezet el.Ez az én tanításom: légy teljes, és felejtsd el a tökéletességet! Bármit is teszel, add bele szívedet és alelked! Csináld totálisan – ne tökéletesen, de teljes erőbedobással! Hogy mi a különbség? Ha dühös,egy perfekcionista azt mondja: “Ez nem jó így. Ne dühöngj! Egy tökéletes ember soha nem dühös."Ez persze marhaság – hiszen tudjuk, hogy olykor még Jézus is kijött a sodrából. Nagyon dühös volta régi vallásra, a rabbikra. Egyszer annyira dühbe gurult, hogy ostorral kiűzte a kufárokat atemplomból. Torka szakadtából üvöltött velük. A haragja olyan intenzív, olyan szenvedélyes volt,hogy mindenki megrémült tőle. Nem véletlenül feszíttette keresztre a saját népe. Igazi lázadás éltbenne.Ne feledd, egy perfekcionista azt mondja majd: Ne dühöngj! De akkor mit tudsz tenni? Nyilvánelfojtod a haragodat, lenyeled a dühödet, ez pedig szépen lassan méreggé változik a lelked mélyén.Elnyomni elnyomhatod, de mélyen legbelül egyre dühösebb leszel, és ez nagyon veszélyes. A düholyan, mint az időnként felvillanó fény – megvan a maga szerepe, a maga szépsége, a magaemberiessége. Aki soha nem dühös, egy idő után gerinctelenné és gyávává lesz. Egy olyan ember,aki nem tud haragudni, szeretni sem lesz képes, hiszen mindkettőhöz szenvedély kell -méghozzáugyanaz a szenvedély. Aki nem tud gyűlölni, az nem tud szeretni sem; ez a kettő érzés ugyanisegyütt jár. Az ilyen ember szeretete mindig hideg marad. És ne feledd: a forró harag sokkal jobb,mint a hideg szeretet. Az legalább emberi – van benne intenzitás, van benne élet és lélegzik.Akiből kivész a szenvedély, az elnehezül, kiszárad és végül meghal…. az egész élete dühös lesz.Nem adja ki magából ezt a dühöt, inkább újra és újra elfojtja. A harag így aztán egyre több rétegbenrakódik rá a lelkére, végül már ki se látszik majd belőle. Nézd csak meg az úgynevezett mahátmákatés a szenteket. Azok mind ilyen haragemberek. Azt hiszik, kordában tartják a haragjukat, de mi afenét lehet kezdeni a kordában tartott haraggal? Csak lenyelni lehet! És akkor mi lesz vele? Az aharag a te részed, ott marad benned, csak épp nem tudod kiadni magadból.Abban a pillanatban, hogy kiadod a mérgedet, meg is szabadulsz tőle. Utána újra képes leszel azegyüttérzésre; ahogy elvonul a vihar, a harag után újra érezheted a szeretet csendjét. Ennek ismegvan a maga ritmusa: a gyűlöletet követi a szeretet, a haragot az együttérzés. Ha az egyiketmegtagadod, eltűnik a másik is. A dolog iróniája pedig abban rejlik, hogy amiről azt hiszed, magadmögött hagytad, azt valójában csak lenyelted. A belső rendszered részévé válik. Egyszerűen csak
  • 24. dühös leszel – de most már minden ok nélkül. A dühöd teljesen irracionális lesz. Megjelenik majd aszemedben, a szomorúságodban, a búskomorságodban, a komolyságodban. Képtelen leszelünnepelni az életet.Amikor azt mondom, váltsd fel a tökéletesség iránti vágyadat a teljességre törekvéssel, úgy értem,hogy ha dühös vagy, légy totálisan dühös, add át magad a haragnak, légy te magad a harag! Ennekis megvan a maga szépsége. A világ sokkal csodálatosabb lehetne, ha a haragot, a dühöt is, mint azemberi természet részét fogadnánk el. A düh pusztán az élet megannyi polaritásának egyik oldala.Nincs kelet nyugat nélkül, nincs éjszaka nappal nélkül, és nincsen nyár sem tél nélkül.Az életet a maga teljességében, a ritmusával, az ellentéteivel együtt kell elfogadunk.A SIKERMindig is arról ábrándoztam, hogy híres leszek, gazdag és sikeres. Tudsz segíteni abban, hogy beteljesüljön eza vágyam?Nem, ilyesmiben nem segíthetek. Mégpedig azért nem, mert ez egy önpusztító vágy. Segíthetek,hogy növekedj, hogy tudatosan élj, de az öngyilkosságban nem segíthetek. Abban nem segíthetek,hogy tönkre tedd saját magad egy ilyen ostobaságért.Az ambíció méreg. Ha jobb zenész akarsz lenni, abban segíthetek, de ne gondolkodj olyandimenziókban, hogy a „világhírű”! Ha jobb költő akarsz lenni, abban segíthetek, de ne akarj Nobel-díjas költő lenni! Ha jobb festő akarsz lenni, segíthetek, mert én a kreativitásban segítek. De akreativitásnak semmi köze a hírnévhez, a sikerhez vagy a pénzhez. Persze azt sem mondom, hogyha ezek véletlenül megadatnak neked, akkor mondj le róluk. Ha megkapod mindezt, rendben van,élvezd! De soha ne ezek a dolgok motiváljanak, mert ha valaki sikeres akar lenni, akkor nem lehetigazi költő. Az ilyen embernek minden energiája politikai jellegű. Hogy lehetne igazi festő valaki,aki gazdag akar lenni? Hiszen minden energiáját az köti le, hogy gazdag legyen! Pedig egy festőnekminden energiájára szüksége van ahhoz, hogy alkosson; a festés mindig itt és most történik. Agazdagság esetleg eljöhet a jövőben, valamikor. Talán eljön, talán nem. Egyáltalán nemszükségszerű, hogy bekövetkezik. A siker és a hírnév mindig esetleges, a boldogság viszont sohanem az. Abban segíthetek, hogy boldog légy. Megtanulhatod, hogyan festhetsz úgy, hogy boldog isvagy a festéstől. Hogy a festményeid híresek lesznek-e vagy sem, hogy egy újabb Picasso leszel-evagy sem, az egyáltalán nem számít. Én abban segítek, hogy úgy fess, hogy amíg festesz, még magaPicasso is féltékeny legyen rád. Tőlem azt tanulhatod meg, hogy hogyan vessz el teljesen, hogyanoldódj fel a festésben – mert ez a valódi boldogság. Ezek a szeretet és a meditáció pillanatai, és ezekaz igazán isteni pillanatok. Az isteni pillanat az, amikor teljesen beleveszel valamibe – amikormegszűnnek a határaid, amikor egy pillanatra te magad megszűnsz létezni, és csak Isten létezik.Tehát abban nem segíthetek, hogy sikeres légy, de megismétlem: én nem a siker ellen vagyok. Nemazt mondom, hogy ne légy sikeres. Nincs azzal semmi baj, ha elismernek. Csak azt mondom, hogyne a siker motiváljon, mert akkor megfeledkezel a festészetről, a költészetről magáról, nem válszeggyé a dallal, amit énekelsz. Amikor pedig eléred a hőn áhított sikert, ott állsz majd üres kézzel,mert a siker soha senkit nem tett még boldoggá és beteljesedetté. A siker nem tud táplálni – a sikernem más, csak üres fecsegés.Az utolsó pillanatban úgyis csak az fog számítani, hogy hogyan élted az életedet. Élvezted? Ünnepvolt számodra az életedet leélni? A legapróbb dolgok is boldogsággal töltöttek el? Egy jó melegfürdő, egy korty tea…. amikor felmostad a padlót vagy sétáltál a kertben, amikor fát ültettél vagybeszélgettél a barátaiddal, csendben ültél a szerelmeddel vagy csak nézted a holdat, hallgattad amadarak énekét – boldog voltál ezekben a pillanatokban? Az élet minden egyes pillanatát sikerült aboldogság pillanatává változtatnod? Öröm ragyogta be a mindennapjaidat? Csak ez az, ami számít.Azt kérded, tudok-e segíteni abban, hogy teljesüljön a vágyad. Nem, ebben nem segíthetek, mert eza vágy az ellenséged, és tönkretenne. Aztán egy szép napon, amikor a Bibliát olvasgatva ráakadnálerre az idézetre: „Mit nyer vele az ember, ha megszerzi a világ minden kincsét is, ha közben a sajátlelkét elveszíti?”, csak nyüszítenél a fájdalomtól, és azt mondanád: “Most már túl késő változtatni
  • 25. rajta. Túl késő."Én azt mondom, most, ebben a pillanatban még nem késő. Most még tehetsz valamit; gyökeresenátalakíthatod az életedet. Abban segítek, hogy megváltozz, de azt nem garantálhatom, hogy ez avilági sikert is meghozza majd a számodra. Én a belső világodban tudom csak garantálni a sikert.Gazdaggá tehetlek – olyan gazdaggá, amilyen bármelyik Buddha lett. Mert tudnod kell, hogy csak abuddhák gazdagok. Azok, akiknek pusztán e világi vagyonuk van, valójában nincs semmijük – őkcsak szerencsétlen flótások, akik magukat és a többieket is azzal hülyítik, hogy gazdagok. Mélyenlegbelül rongyos koldusok – nem császárok.Buddha egyszer ellátogatott egy tartományba, ahol a király tétovázott, hogy vajon fogadja-e őt. Eztlátva azonban a minisztere így szólt:– Ha nem fogadod Buddhát, én azonnal lemondok, így nem szolgálhatlak többé.– De hát miért? – kérdezte döbbenten a király. Ez a miniszter nagyon fontos személyiség volt apalotában, nélküle a király elveszett volna, ő volt a hatalmának záloga. – Miért ragaszkodsz ennyirehozzá? Miért kellene fogadnom egy koldust?– Azért, mert valójában te vagy a koldus és ő a király. Ezért mondom, hogy engedd be a palotába,különben nem vagy méltó arra, hogy szolgáljalak.így aztán a király nagy nehezen beadta a derekát, és meghívta magához Buddhát. A találkozás végülannyira megrendítette az uralkodót, hogy később nagyon hálás volt öreg miniszterének, és így szólthozzá:– Igazad volt. Valóban ő a király, és én vagyok a koldus.Az élet fura dolog. Olykor a királyok a koldusok és a koldusok a királyok. Vigyázz, mert a látszatsokszor csal! Mindig nézz a dolgok mélyére! A szív akkor gazdag, ha örömmel dobban, a szív akkorgazdag, ha összhangba kerül a Taóval, a természettel, az élet legalapvetőbb törvényével: adhammával. A szíved akkor gazdag, ha összhangban vagy a mindenséggel: ez az egyetlen valódigazdagság.Nem segíthetek abban, hogy tönkre tedd az életedet – én azért vagyok, hogy segítsek kiteljesedned,hogy megmutassam az élet igazi gazdagságát.VÁGY A SIKERREA siker iránti vágy mindenkit eltorzít. Az emberiségre mért egyik legsúlyosabb csapás volt, hogy asiker eszméje ekkora teret hódított magának. Ahhoz, hogy sikeres légy, versenyezned kell;tisztességes vagy akár tisztességtelen eszközökkel, de harcolnod kell. Ha a sikert végül eléred,akkor már senkit nem érdekel, hogy az eszközeid milyenek voltak. A siker átalakítja a cselekedeteidminőségét, és a tisztességtelen eszközöket is tisztességessé változtatja.Érthető hát, hogy csak egy kérdés marad a legtöbb ember számára: hogyan lehetnék sikeres? Ho-gyan jussak a csúcsra? De azt mindenki elfelejti, hogy a csúcsot csak nagyon kevesen érhetik ám el!Mindenki meg akarja hódítani az Everestet, de vajon hány ember fér el odafenn? A legmagasabbponton csak egyetlen ember állhat. A maradék sok millió meg, aki szintén oda akart jutni, nyilvánkudarcot vall, és a lelkük mélyén csak a hatalmas csalódás és elkeseredettség élménye marad.Ez a helytelen oktatás eredménye. Az az úgynevezett „oktatás”, amiben gyermekként részesültél,teljesen megmérgezett. Az iskolák, a főiskolák és az egyetemek mind csak mételyezik a lelkedet.Folyamatos gyötrődést okoznak – ezek azok a gyárak, ahol a poklot előkészítik a számodra.Mindezt a rombolást azonban akkora gonddal és alapossággal viszik véghez benned, hogy észresem veszed, mi is történik valójában. Mára az egész világ pokollá változott emiatt. Minden olyantípusú oktatás, amely az ambícióra épít, csak arra jó, hogy pokollá tegye az életedet.Mindenki szenved, mindenkinek kisebbségi érzése van. Fura egy helyzet egy olyan világban, aholvalójában senki nem lehet alacsonyabb vagy felsőbbrendű, mert minden egyén egyedi,következésképpen semmi értelme az összehasonlítgatásnak. Te te vagy; egyszerűen csak te, és nemis lehetsz senki más, és nem is kell, hogy bárki más legyél. Nem kell híressé válnod, nem kell, hogysikeres legyél a világ szemében. Ezek a legostobább elvárások! Csak annyi a dolgod, hogy légykreatív, szeretetteljes, figyelmes és meditatív… ha úgy érzed, épp feltörni készül benned néhányverssor, írd le magadnak, a szerelmednek, a gyerekeidnek vagy a barátaidnak – a többiekkel nefoglalkozz! Énekelj! Ne törődj vele, hogy senki nem hallgatja, énekelj magadnak és élvezd! Menj
  • 26. az erdőbe, a fák majd megtapsolnak, ők majd értékelik az éneked. Vagy beszélj a madarakhoz, azállatokhoz – ők sokkal jobban megértenek, mint az a sok tökkelütött ember, akit az évszázadok ótatartó hibás életfelfogás már teljesen megmérgezett.Az ambiciózus ember a halálba rohan.Én úgy érzem, hogy nagyon különleges vagyok. Annyira különleges, hogy legszívesebben csak egyhétköznapi ember szeretnék lenni. Tudsz erre mondani valamit?Ezt mindenki így gondolja. Mélyen legbelül mindenki meg van győződve róla, hogy ő különleges.Isten így vicceli meg az embereket. Minden alkalommal, amikor teremt egy új embert, mielőttledobná a földre, ezt súgja a fülébe: “Te különleges vagy. Más vagy, mint a többiek!"De mindenkivel ezt csinálja, ezért mindenki ezt hiszi magáról, csak a legtöbben nem mondják ezt kiolyan hangosan, mint te, mert attól félnek, hogy ezzel megbántják a többieket. Meg egyébként semtudnának meggyőzni róla senkit, akkor meg minek törjék magukat? Ha azt mondod valakinek: „énkülönleges vagyok”, nyilván nem fogja elhinni, mert mélyen legbelül úgy érzi, hogy ő a különleges,nem te. így aztán hogyan is lehetne erről bárkit meggyőzni? Persze előfordul, hogy valaki úgy tesz,mintha meggyőzted volna. Ha érdeke fűződik hozzád, akkor lehet, hogy azt mondja: „igen, tevalóban különleges és nagyszerű vagy”, de a szíve mélyén úgy gondolja majd: az üzlet, az üzlet.Egy nagyzoló fickó hosszasan ecseteli a haverjának, hogy neki épp három vadonatúj kocsija van.Később azzal henceg, hogy két szeretőt is tart New Yorkban, de közben az őrjítőén szexi ésszenvedélyes titkárnőjét is sikerült teherbe ejtenie, amiért most kénytelen a hosszú combúgyorsírónőjével Rióba utazni a karneválra…. ekkor a barátja hirtelen a nyakkendőjéhez kap,fuldokolni kezd és összeesik. A hetvenkedő haver abbahagyja a meséjét, hoz egy kis vizet, lefektetia barátját, aztán kétségbeesett hangon megkérdezi:– Mit tehetek érted?– Csak fogd be a szád! Hülyeségallergiám van!Jobb, ha az ilyen hülyeségeket megtartod magadnak, mert az emberek allergiásak az ilyesmire. Debizonyos szempontból viszont nagyon is jó, hogy felszínre hoztad magadban ezt az érzést. Hafolyton azon jár az eszed, hogy különleges vagy, akkor nagyon megkeseríted az életet magadnak.Ha azzal áltatod magad, hogy mások felett állsz, hogy bölcsebb vagy náluk, akkor az egód nagyonmegizmosodik. Ez az ego pedig méreg, színtiszta méreg. És minél egoistább leszel, annál jobban fájmajd, mert az egoizmus olyan, mint egy seb. Minél egoistább vagy, annál inkább eltávolodsz azélettől, kirekeszted magad a lét áramlásából; olyan leszel, mint egy zátony a tengerben. Végképpkihűlsz, mert kiveszik belőled a szeretet minden melegsége. A különleges ember nem tud szeretni,mert ugyan hol találna még egy hozzá magához méltó, különleges embert?Hallottam egy férfiről, aki egész életében nem házasodott meg. Amikor kilencven évesen a haláloságyán feküdt, megkérdezték tőle:– Egész életében nem nősült meg, de soha nem mondta, miért. Most, hogy már a halálán van, ugyanmondja már el, mi volt az oka! Ha bármi titok lappang a dolog mögött, most már nyugodtan el-mondhatja, hiszen nemsokára meg fog halni. Tehát, ha kitudódik, akkor sem árthat már magának!– Hát, bizony…. – kezdte az öreg. – Van egy nagy titok. Nem arról van szó, hogy elleneztem volnaa házasságot, csak tudják, a tökéletes asszonyt kerestem. Csak kerestem, kutattam, aztán szépeneltelt az egész életem.– De hát a földön több milliárd ember él, és minden második nő, hogyhogy nem talált egyetlentökéletes nőt sem?Az öregember arcán ekkor egy kövér könnycsepp gurult végig:– De, egyet találtam.– És, mi történt? Miért nem vette el?– Nem akart hozzám jönni, mert ő meg a tökéletes férfit kereste.Az élet elviselhetetlenül nehéz tud lenni, ha ilyen elvárásaid vannak. És bizony az ego annyiratrükkös, annyira agyafúrt, hogy még ilyen nyakatekert dolgokkal is előállhat: “Te olyan nagyonkülönleges vagy! Most próbálj meg átlagos lenni!" De ebben a nagy átlagosságban is azt fogodérezni, hogy átlagon felül teljesítettél. Most majd azt fogod érezni, hogy te vagy a legátlagosabb avilágon. Kottára ugyanaz, csak más köntösben.
  • 27. Ezt játsszák az úgynevezett alázatos emberek is. Azt mondják: “Én vagyok a legalázatosabb ember.Nem vagyok más, csak porszem a lábadon." De nem gondolják ám komolyan! Meg ne próbáld aztmondani nekik, hogy: „igen, te tényleg csak porszem vagy a lábamon”, mert azt az életben nemfogják megbocsátani neked. Azt várják, hogy így válaszolj: „Te vagy a legalázatosabb, alegjámborabb ember, akit valaha láttam.” Ha így teszel, akkor boldogok lesznek. Az alázatosságukmögött ugyanis ott rejtőzik a szépen kifejlett egójuk. így nem lehet megszabadulni az egótól.Azt mondod: “Én úgy érzem, hogy nagyon különleges vagyok. Annyira különleges, hogylegszívesebben csak egy hétköznapi ember szeretnék lenni." Senki sem különleges. Vagypontosabban fogalmazva: valójában mindenki az. Senki nem átlagos, de egy másik perspektívábólnézve mindenki az. Bármit is gondolsz magadról, gondold ugyanazt a többiekről is, és a problémamáris meg van oldva. Választhatsz. Ha annyira tetszik a „különleges” szó, ám legyen, gondold,hogy különleges vagy. De akkor ne feledd, hogy a különlegességeddel nem vagy egyedül. Ráadásulnem csak az összes többi ember, de minden más is épp olyan különleges és egyedi, mint te vagy: afák, a madarak, a folyók, a sziklák – az egész létezés különleges. Nem is lehet másképp, hiszenebből a létezésből lettél te is, és ebben a létezésben fogsz majd eltűnni is – a része vagy. De ha a„hétköznapi” szó a szimpatikusabb – ami egyébként kicsit szebb és nyugodtabb kifejezés –, akkorpedig legyél tisztában azzal hogy mindenki más is hétköznapi. Az egész létezés hétköznapi.Tehát ne feledd, bármit is gondolsz magadról, gondold mindig ugyanazt mindenki másról is, és azegód eltűnik. Az ego egy illúzió. Abból ered, hogy magadról másképpen gondolkodsz, mintmásokról. Ez a kettős gondolkodás. Ha megszabadulsz a kettős gondolkodástól, az ego magátólelpusztul.Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?Mivel eleve különleges vagy, semmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Te különleges ésegyedi vagy – Isten ennél kevesebbel nem érte volna be, amikor megteremtett.Mindenki egyedi, tökéletesen egyedi. Soha nem létezett még olyan ember a földön, mint te, és sohanem is lesz ilyen még egyszer. Isten most először és utoljára teremtett olyasvalakit, mint te, tehátsemmi szükség arra, hogy különleges akarj lenni. Már eleve az vagy. Ha különlegessé próbálszválni, azzal pont a különlegességet veszíted el, hiszen magával a próbálkozással azt feltételezed,hogy nem vagy az. Pont ezzel a válsz közönségessé, átlagossá.Na már most ha te egyszer már kiindulópontként elfogadtad, hogy átlagos vagy, hogyan válhatnálkülönlegessé? Próbálhatod ezerféle módon, akkor is átlagos maradsz, mert a kiindulópont hibás.Persze elmehetsz a szabóhoz és készíttethetsz különleges ruhákat magadnak, elmehetsz afodrászhoz valami vadonatúj frizurát csináltatni, használhatsz mindenféle kozmetikumokat, meg istanulhatsz néhány dolgot, hogy műveltebbnek tűnj, festegethetsz és közben gondolhatod, hogy festővagy…. csinálhatsz még néhány dolgot, amitől akár híres és közismert is lehetsz, de mélyenlegbelül tudni fogod, hogy semmi különleges nincs benned. Olyan vagy, mint bárki más. Ez mindcsak külsőség. Hogyan változtathatnád a közönséges lelkedet különleges lélekké? Sehogy.Isten azért nem talált ki erre módszert, mert ő még soha nem teremtett egyetlen átlagos lelket sem,tehát nem is juthatott eszébe ez a probléma. Ő kivételes lelket adott neked. Ezt a lelket sohasenkinek nem adta még oda korábban. Direkt neked teremtette.Tehát csak azt szeretném, hogy megértsd, különleges vagy. Nem kell elérned a különlegességet,mert már a tiéd – csak vedd észre! Merülj el önmagadban, és érezd! Senkinek nincs olyanujjlenyomata, mint neked. Senkinek nem olyan az íze, az illata, a hangja, a szeme mint a tiéd.Kivételes vagy. Sehol a világon nincs belőled még egy példány. Még az ikrek is különböznekegymástól – bármennyire is hasonlítanak, ők sem egyformák. Más utakon járnak majd, másképpnőnek fel, különböző egyéniségek válnak belőlük.Azt kérded: „Hogyan küzdhetném le a különlegesség iránti vágyamat?” Vedd észre a valóságot!Nézz mélyen magadba, figyeld önmagad, és meglátod, a különlegességre való törekvésed elvesztiaz értelmét. Ha egyszer felfogod, hogy különleges vagy, a különlegesség iránti vágyad szertefoszlik.Ha azt kéred, adjak valami technikát, hogy hogyan ne legyél különleges, az is csak zavarni fog.Mert akkor megint csak próbálkozol valamivel. Először különlegessé akartál válni, most megmegpróbálsz nem különleges lenni. Állandóan csak próbálkozol, próbálkozol…. folyton javítani
  • 28. akarsz magadon, egyszer így, másszor úgy, csak éppen soha nem fogadod el magadat olyannak,amilyen vagy.Az én üzenetem az, hogy fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, mert Isten is így fogad el téged.Isten tisztel téged, de te máig nem voltál képes tisztelni a saját lényedet. Légy mélységesen boldog,hogy Isten úgy döntött, neked létezned kell, hogy lehetőséget adott neked a létezésre! így mostláthatod ezt a világot, hallgathatod a zenéjét, gyönyörködhetsz a csillagokban, találkozhatsz a többiemberrel, szerethetsz és téged is szerethetnek – mit akarsz még?! Élvezd, amit kaptál! Ezthajtogatom állandóan: örülj az életednek! Ebben az életigenlő ünneplésben egyszer csakmegvilágosodik benned a felismerés, ahogyan a villám világítja be az eget, hogy különleges vagy.De ne feledd: ez a felismerés nem az egóból ered; nem arról van szó, hogy másokhoz képest vagykülönleges. Nem. Abban a szent pillanatban, pontosan tudni fogod, hogy mindenki más iskülönleges. Olyan, hogy átlagos, szokványos, egyszerűen nem is létezik. A lényeg tehát, hogy ha aztgondolod: “Különleges vagyok. Különlegesebb, mint az a férfi ott, vagy az a nő ott." – akkor mégnem érted a lényeget. Ez pusztán az ego játéka. Különleges vagy, de nem másokkalösszemérhetően, nem másokhoz képest. Egyszerűen csak különleges és egyedi vagy úgy, ahogyvagy.Egyszer egy professzor felkeresett egy zen-mestert és feltette neki a következő kérdést:– Miért nem vagyok én olyan, mint te? Pedig ez minden vágyam. Miért nem vagyok olyan csendesés bölcs, mint te?….– Várj! Ülj le mellém, és figyelj csendben! Figyelj engem, és figyeld meg önmagadat! Aztán majd,ha mindenki más elment, és a kérdésedre addig nem kaptad meg a választ, akkor válaszolok rá. –válaszolt a mester.Egész nap jöttek-mentek az emberek, tanítványok kérdezgették a mestert egymás után, a professzoregyre nyugtalanabb lett – csak vesztegeti itt az idejét. De emlékezett, hogy a mester azt mondta, hamindenki elment, akkor majd válaszol, ezért inkább várt. Aztán eljött az este, és nem volt már ateremben senki más, csak ők. A professzor azonnal megszólalt:– Na, most már aztán tényleg elég! Egész nap itt vártam. Mi a válasz a kérdésemre?Felkelt a hold – épp telehold volt. A mester pedig így szólt:– Nem kaptad még meg a választ?– De hát még nem válaszoltál! A mester csak nevetett.– Sok-sok embernek válaszoltam egész nap. Ha figyeltél volna, megértetted volna a dolgot. Degyere ki a kertbe! Sétáljunk egy kicsit, olyan gyönyörű a holdfényes éjszaka…. Nézd ezt aciprusfát! – Egy óriási ciprusfa előtt álltak meg, ami szinte elérte a holdat, a hold pedig az ágai köztlátszott. – És nézd ezt a kis bokrot!– Miről beszélsz?! Miért nem a kérdésemre válaszolsz?– De igen, épp azt válaszolom meg. Ez a ciprus és ez a bokor évek óta élnek a kertemben. De mégsoha nem hallottam, hogy a bokor azt kérdezte volna a ciprustól, hogy „Én miért nem vagyok olyan,mint te?” És a ciprus sem kérdezte meg még a bokortól, hogy „És én miért nem lehetek olyan, mintte?” A ciprusfa az ciprusfa, a bokor meg bokor. Mindkettő boldog a saját valóságában.Én én vagyok, te pedig te vagy. Az összehasonlítgatás csak belső konfliktushoz vezet. Azösszehasonlítás ambíciót szül, és végül mások utánzásába torkollik. Ha azt kérdezed: „Miért nemvagyok olyan, mint te?”, akkor már azon igyekszel, hogy olyan legyél, mint én, és ez csaktönkreteszi az egész életedet: imitátor leszel, legjobb esetben egy silány másolat. És ha csak másolatvagy, akkor minden önbecsülésedet elveszíted.Csak nagyon ritkán találkozhatsz olyan emberrel, aki valóban tiszteli önmagát. De miért ilyen ritkaez? Miért nem tisztelik az emberek az életet – a saját életüket? Hiszen ha a saját életedet nemtiszteled, hogyan is tisztelhetnéd a másét? Ha a saját lényedet nem tiszteled, hogyan tisztelhetnéd arózsabokorét, a ciprusfáét, a holdét és a többi emberét? Hogyan tisztelhetnéd a mesteredet, azapádat, az anyádat, a barátodat, a feleségedet, a férjedet? Hogyan tisztelhetnéd a gyermekedet, hasaját magadat nem tiszteled? Mégis csak elvétve találkozol olyan emberrel, aki tiszteli önmagát.Miért? Mert arra tanítottak, hogy másokat utánozz. Már gyermekkorodtól kezdve azt szajkózták,hogy „Légy olyan, mint Krisztus!”, vagy „Légy olyan, mint Buddha!” De ugyan mi a fenének?
  • 29. Miért kéne olyanná válnod, mint Buddha? Buddha sem lett soha olyan, mint te! Buddha, az Buddhavolt. Krisztus meg Krisztus. Krisna pedig Krisna. Miért kéne olyanná lenned, mint Krisna? Mirosszat követtél el, hogy olyanná kellene válnod, mint Krisna? Isten nem teremtett két Krisnát. Nemteremtett két Buddhát és két Krisztust sem – soha! Ugyanis Isten nem valami futószalag, Ő valóditeremtő, nem egy Ford gyár, ahol az egyik autó után jön a másik, a másik, megint egy másik….Isten nem futószalagon gyártja az embereket. Ő igazi teremtő: soha nem teremti meg kétszerugyanazt.Ami csupán másolat, az nem is értékes. Gondolj csak bele: Jézus és te. Ez sehogy se passzol! Jézusnagyon régen élt, az ókorban; neki a múzeumban a helye, nem a te életedben. Isten soha nemismétli önmagát. De neked folyton azt mondogatták, hogy valaki mássá kell válnod. “ Nézd, milyenintelligens a szomszéd fia…. légy te is olyan, mint ő!" vagy “Nézd meg azt a lányt, milyen kecsesenjár! Légy te is olyan, mint ő!" Mindig azt tanították, hogy légy valaki más. Azt bezzeg senki nemmondta, hogy légy önmagad, és tiszteld a saját lényed, mert az Isten ajándéka.Soha ne utánozz senkit! Ne légy imitátor! Légy önmagad – ennyivel tartozol Istennek. Légy hiteles,légy csakis önmagad, és akkor pontosan tudni fogod, hogy különleges vagy. Isten nagyon szeretetttéged, ezért létezel! Az ő szeretete az oka annak, hogy egyáltalán létezel – különben nem is születtélvolna meg. Léted az ő szeretetéből következik.De a te különlegességed nem mások ellenében létező különlegesség. Nem arról van szó, hogy aszomszédaidhoz, a barátaidhoz, a feleségedhez vagy a férjedhez képest vagy különleges.Egyszerűen azért vagy különleges, mert egyedi vagy. Egyedül te vagy olyan, mint te magad. Ha ígynézed a dolgot, ha így fogod fel, a különlegességre való törekvés egyszerűen szertefoszlik.Amikor különlegessé akarsz válni, az olyan, mintha egy kígyónak lábakat akarnál adni. Aszerencsétlen kígyó ebbe belehal. Te persze azt hiszed, jót teszel vele; együtt érzel a kígyóval, ezértakarsz lábat adni neki: „Szegény kígyó, hát hogyan jár majd lábak nélkül?” Képzeld el, mit szólnaegy százlábú…. megsajnálná a kígyót, és ezt mondaná: “Szegény kígyó! Nekem száz lábam van,neki meg egy sincs így nem lehet élni! Legalább néhányra szüksége van." Ha valóban megoperáljaa kígyót és ráerősíti a lábakat, a kígyó azt biztosan nem éli túl. A kígyó úgy van rendben, ahogy van.Semmi szüksége lábakra.Te is úgy vagy rendben, ahogy vagy. Ezt nevezem én a saját lényünk iránti tiszteletnek. Azönmagunk iránti tiszteletnek pedig semmi köze az egóhoz, ezt ne feledd! Önmagunk tisztelete, nemazonos az önimádattal. Azzal, hogy tiszteljük magunkat, valójában Istent tiszteljük! Tiszteljük azalkotót, mert mi nem vagyunk mások csak festmények – az ő festményei. Aki tiszteli a festményt,tiszteli a festőt is.Tiszteld, fogadd el, ismerd fel, és ez a sok őrült vágy a különlegesség iránt, egy csapásramegszűnik.AZ ELMEAz angol nyelvben csak egy szó létezik a gondolkodási folyamat leírására, és ez a „elme”. Azangolban nincs olyan szó, amely a gondolkodási folyamaton túli dolgokat megnevezné. GautamaBuddha és Bódhidharma egész munkássága arról szól, hogy hogyan lehet a gondolkodásifolyamaton túljutni. A szanszkrit és a páli nyelvben léteznek más szavak is. Ezek közül a manus azangol „elme” (mind) töve is, pontosan a gondolkodási folyamatot jelöli, míg a chitta a tudatosságotjelenti, ami már a gondolkodás folyamatán túl mutat.Miért ilyen fecsegő az elmém? Amióta csak az eszemet tudom, ez mindig is így volt. Honnan ered ez? Vajon aforrása valahol abban a hatalmas csendben rejlik, amelyben feloldódik, amikor a közeledben vagyok?Az elme tulajdonképpen nem más, mint egy biokomputer. Amikor megszületik egy gyerek, mégnincs elméje, benne nincs szüntelen fecsegés. Nagyjából három-négy év, mire a szerkezetműködésbe lép. És tudjuk, hogy a lányok korábban kezdenek el beszélni, mint a fiúk. Ők a nagyobbpletykafészkek. Nekik jobb minőségű biokomputer jutott.Ez is úgy működik, mint a többi komputer: először információval kell feltölteni. Ezért van az,
  • 30. hogyha megpróbálod visszapörgetni az életedet, egy ponton megakadsz; valahol négyéves korodkörül, ha férfi vagy, és úgy hároméves korod körül, ha nő vagy. Azon a ponton túl ugyanis nemtalálsz információt. Pedig ott voltál, nyilván sok minden történt veled akkor is, de neked ezekrőlnincsenek elraktározott emlékeid, tehát nem is emlékszel rájuk. Viszont a három-négyéves korodutáni időszakra tisztán vissza tudsz emlékezni.Az elme adatokat kezd gyűjteni a szülőktől, az oviból, a többi gyerektől, a szomszédoktól, arokonoktól, a templomból…. tehát minden lehetséges forrásból, ami épp körülveszi. Biztosan láttálmár te is kisgyerekeket, amikor elkezdenek beszélni: képesek ezerszer elismételni ugyanazt az egyszót. Élvezik, hogy egy új szerkezet működébe lépett bennük. És amikor már tudnak egészmondatokat alkotni, azt is újra meg újra óriási élvezettel ismételgetik. Amikor már képesekkérdéseket is feltenni, akkor állandóan kérdeznek, mindenről folyton csak kérdeznek. És figyeldmeg: a válaszok nem is érdeklik őket. Figyeld meg a gyereket, amikor kérdez: rá se hederít, hogymit válaszolsz, úgyhogy teljesen felesleges valami lexikonból válaszolnod neki. A gyereket nem aválasz érdekli, egyszerűen csak élvezi, hogy már tud kérdezni. Megint egy új képességre tett szert,így gyűjti be az adatokat. Aztán elkezd olvasni…. egyre több és több szót ismer meg. Az emberitársadalomban a csend, a hallgatás nem kifizetődő. A szavak, azok igen! Minél jobban fogalmazol,minél választékosabban fejezed ki magad, annál több pénzt kereshetsz. Figyeld csak meg vezetőket!A politikusokat, a professzorokat, a papokat, a teológusokat, a filozófusokat – mi a közös bennük?Az, hogy remekül bánnak a szavakkal. Tudják, hogyan kell tekintélyt parancsolóan, komolyan ésösszefüggően beszélni, tudják, hogy tehetnek mély benyomást az emberekre.Ritkán esik szó arról, hogy az emberi társadalmakat a világon mindenütt a jó beszédkészséggelrendelkező emberek irányítják. Lehet, hogy ostobák, lehet, hogy nem értenek semmihez, de egy biz-tos: tudják, hogy kell a szavakkal játszani. Mert tulajdonképpen ez csak egy játék, ők pedigmegtanulták a szabályait. És ez a készség játszik a legnagyobb szerepet a tekintély, a pénz és ahatalom megszerzésében. így aztán mindenki ezzel próbálkozik, az elme meg szépen lassanmegtelik egy csomó szóval és gondolattal.Az óriási különbség egy hagyományos számítógép és az elme között viszont az, hogy az előbbit kilehet kapcsolni – az elmét nem. Az elmén sajnos nincs kapcsológomb. Isten, amikor megteremtettea világot és az embert, elfelejtett kapcsolót tervezni az elmére, ezért aztán az a születéstől a haláligfolyamatosan működik.Megdöbbentő, de egyes tudósok szerint, ha kivesszük az agyat a koponyából, és mechanikusan élet-ben tartjuk, akkor az elme a fecsegést tovább fogja folytatni. Függetlenül attól, hogy már nincsösszeköttetése az emberrel, akiből kioperálták, továbbra is álmodik majd. Most, hogy gépekre vankötve, tovább álmodik, fantáziál, aggódik, fél, tervez, remél, próbál ez vagy az lenni, és közbenfogalma sincs arról, hogy semmit sem tehet, hiszen az az ember, akihez korábban kapcsolva volt,már nincs ott többé.Gépekkel tehát az elmét akár évezredekig is életben lehet tartani, ő pedig tovább fog fecsegni,körbe-körbe ugyanazokat a gondolatokat szajkózza majd, mert nem kapott új információt. Hatanítunk neki valami újat, akkor majd azt fogja ismételgetni.Tudományos körökben egyre elterjedtebb az a nézet, miszerint kész pazarlás hagyni, hogy egyolyan embernek, mint Albert Einstein, az agya is a sírba szálljon. Ha meg tudnánk menteni az agyát,és valaki másba beültetnénk, akkor az agy tovább működhetne. Akkor már mindegy, hogy AlbertEinstein él-e vagy meghalt, az agya tovább gondolkodhat a relativitáselméletről, a világegyetemlegkülönbözőbb titkairól és új elméleteket gyárthatna. Pontosan úgy, ahogy az emberek vért adnak,vagy ahogy haláluk előtt egyesekből szerveket operálnak ki, hogy azt másokba átültessék, ugyanígyát lehetne ültetni egy agyat is, és akkor az elme életben maradhatna. Ha úgy látjuk, hogy valakinekkülönleges képességű agya van, ha valaki rendkívül tehetséges, akkor szörnyű pazarlás lennemegengedni, hogy a testtel együtt az agya is elvesszen. Ilyenkor az agyát átültethetnénk másba.Valami idiótából egyszerűen Albert Einsteint csinálhatnánk, ráadásul az idióta mindezt észre semvenné. Altassuk el az illetőt, változtassunk meg bármit az agyában, vagy cseréljük ki az egész agyátakár, ő pedig miután felébred az új gondolatokat fecsegő aggyal, még csak nem is sejti majd, hogymi történt.
  • 31. Ez a folytonos fecsegés az oktatásunkból ered, ami egy alapvetően elhibázott dolog, mert a folya-matnak csak az egyik felét tanítja meg: hogy hogyan használjuk az elménket. Arra viszont már nemtanít meg, hogy hogyan állítsuk le, hogy hogyan pihenjünk – mert az elme még akkor is működik,amikor alszunk. Egyszerűen képtelen elcsendesedni. Hetven-nyolcvan éven keresztül folyamatosan,megállás nélkül működik.Ha ezt meg tudnánk tanítani…. és én pontosan ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ez igenislehetséges. Úgy hívják: meditáció. Igenis lehetséges az elmére egy kapcsolót szerelni, éskikapcsolni, amikor nincs rá szükség. Ez két okból is hasznos volna: egyrészt megnyugtatna, olyancsendet és békét adna, amit eddig még soha nem tapasztaltál, közben pedig megismerhetnédönmagad, hiszen ez az elme folyamatos fecsegése mellett most lehetetlen – az elme lármájafolyamatosan leköti a figyelmed. Másrészt pedig magának az elmének is jót tenne a pihenés. Habiztosítunk neki némi pihenést, akkor a saját dolgait is hatékonyabban, intelligensebben végezheti.Tehát mindkét oldalról – az elme és a lényed oldaláról nézve is – csak nyersz vele, csak meg kelltanulnod, hogyan állítsd le az elmédet, hogy mondhatod neki, hogy “Most elég! Eredj aludni! Énmajd ébren maradok, te csak pihenj nyugodtan!"Akkor használd az elmét, amikor szükség van rá, úgy mindig friss lesz és fiatal, tele energiával. Haígy teszel, akkor amit mondasz nem papagájként ismételgetett üres fecsegés lesz többé. Amondanivalód tele lesz élettel, erővel, igazsággal, őszinteséggel, nyíltsággal és a szavaidnak valódijelentése lesz. Még ha ugyanazokat a szavakat is használod, az elméd a pihenés alatt annyi energiátgyűjtött magába, hogy minden szó, amit kimond lángolni fog és így valódi erővel bír majd.Amit az emberek karizmaként ismernek, voltaképp nem más, mint egy olyan elme, amely tudja, ho-gyan pihenje ki magát, hogyan gyűjtse össze az energiát, ezért amikor megszólal, az maga aköltészet, olyan mint egy evangélium. Egy ilyen embernek nincs szüksége bizonyítékokra, vagylogikus érvelésre, amikor megszólal – a saját belső energiája elég ahhoz, hogy hatással legyen azemberekre. Az emberek mindig is tudták, hogy van valami furcsa néhány emberben…. csak sohanem tudták pontosan megmondani, hogy mi is az, ezért nevezték el karizmának.Én most elmondom, hogy mi is az a karizma valójában, mert én ezt a saját tapasztalatomból tudom.Az olyan elme, amelyik éjjel-nappal dolgozik, szükségszerűen legyengül, eltompul, nem tud mélybenyomást kelteni másokban, éppen csak vonszolja magát. Legfeljebb csak az alapvető funkciókatképes ellátni, elmehetsz vele a piacra zöldséget venni – ez legalább hasznos. De többre nincs ereje.így aztán emberek milliói, akik karizmatikusak is lehettek volna, szegények és nyomorultakmaradtak, semmi erejük, vagy hatalmuk nem lehetett soha.Ha tehát lehetséges – márpedig lehetséges – elcsendesíteni az elmét, és csak akkor használni, havalóban szükség van rá, akkor tényleg megdöbbentő ereje tud lenni. A pihenési fázisban ugyanisannyi energiát gyűjt össze, hogy amikor megszólal, minden szava egyenesen a szívekbe hatol. Azemberek azt hiszik, hogy az ilyen karizmatikus emberek hipnotizálják a többieket. Ez nem igaz.Pusztán arról van szó, hogy tényleg ekkora erejük van, ilyen frissek…. mintha mindig tavasz lennekörülöttük. Ilyen az elméjük.Ami pedig az ilyen ember lényét illeti…. ez a csend az örökkévalóság, a halhatatlanság, az áldás ésa boldogság korábban ismeretlen világát tárja fel számára.Ezért mondom mindig, hogy a meditáció az igazi vallás – valójában az egyetlen vallás. Semmimásra nincs szükség, mert minden más lényegtelen rituális adalék csupán. A meditáció maga alényeg, maga a tömény esszencia. Ebből semmit nem lehet már elvenni. Megadja számodra mindkétvilágot: az isteniség világát, és megkapod ezt a világot is. Nagyon gazdaggá tesz, de ez a gazdagságpénzben nem mérhető.A gazdagságnak sok fajtája van, és az az ember, akinek egyszerűen csak sok pénze van, a gazdagságskálájának legalacsonyabb fokán áll. Fogalmazzunk így: a vagyonos ember a legszegényebbgazdag. A szegények oldaláról nézve ő a leggazdagabb szegény, miközben egy művész, egy táncos,egy zenész vagy épp egy tudós szemszögéből viszont ő a legszegényebb gazdag. A végső felébredésszemszögéből nézve pedig egyáltalán nem is nevezhető gazdagnak.A meditáció a legmagasabb szinten tesz gazdaggá, mert a benső éned világát tárja fel előtted, demég a hétköznapi értelemben is viszonylag gazdaggá tesz, hiszen olyan képességeket szabadít fel az
  • 32. elmédben, amiről eddig nem feltétlenül volt tudomásod. Nekem az a tapasztalatom, hogy mindenkiegyütt születik valamilyen tehetséggel, és amíg ezt a tehetséget nem ismeri fel és fejleszti tökélyreönmagában, úgy fogja érezni, valami hiányzik az életéből. Mindvégig úgy fogja érezni, hogyvalami nincs meg, aminek pedig meg kellene lennie.Engedd pihenni az elmédet – szüksége van rá! Egyáltalán nem bonyolult dolog: egyszerűen csakmaradj szemlélő! Akkor megkapod mindkét gazdagságot.Egy idő után az elme megtanulja, hogyan csendesedjen el, és rájön arra, hogy ha elcsendesedik,óriási ereje lehet. Ráébred, hogy a szavai így már nem pusztán üres szavak – igazi érvényük ésgazdagságuk van, olyan, amire korábban még nem volt példa. A szavai innentől nyílvesszőkénttalálják el a másik embert, és megkerülve a logikai sorompókat, azonnal elérik a szívet.Ilyen módon az elme hatalmas erővel bíró, hasznos szolgálójává válik az embernek. így a lényedlesz a mester, és ez a mester bármikor használhatja az elmét, amikor csak szüksége van rá; debármikor ki is kapcsolhatja, ha nincs rá szükség.Az elme mindig többet akarOlyan, akár egy koldus. Elmondok erről egy régi példabeszédet….Egyszer egy koldus kopogtatott egy palota ajtaján. A király éppen ekkor indult reggeli sétájára akertben, így aztán ő maga nyitott ajtót. A koldus, mikor meglátta, így szólt:– Úgy látszik, szerencsés nap a mai.– Kinek? Neked vagy nekem? – kérdezte a király.– Estére majd elválik. Látod, én koldus vagyok, és most csak egy dolgot kérek tőled. Itt van az énkoldusbögrém. Megtöltenéd? Bármivel, amivel csak akarod.A koldus kicsit furcsának tűnt. A szeme, mint a misztikusoké, a beszéde pedig inkább hasonlítottegy császár beszédéhez, semmint egy kolduséhoz. Egész lényéből valami megmagyarázhatatlan erősugárzott. A király megparancsolta a miniszterének, hogy töltse meg a koldus tálkáját aranypénzzel,hogy az egész életében megemlegesse, hogy egyszer egy király ajtaján kopogtatott be, és akkorbizony ő volt szerencsés. A koldus csak nevetett.– Mi olyan vicces? – kérdezte a király.– Estére majd elválik. – Furcsa volt, de mégis vonzó. Igazán szép férfi volt.Ekkor azonban meglepő dolog vette kezdetét. Amikor ugyanis a miniszter megérkezett a zsákaranypénzzel, hogy feltöltse a koldus bögréjét, a bögrébe rakott pénzek egy szempillantás alatt mindeltűntek, a bögre pedig üres maradt. A döbbenetes hír futótűzként terjedt a környéken, nemsokára azegész város összegyűlt. A király azonban nem tágított:– Nem érdekel, ha ide kell hozni az összes gyémántot, rubint és smaragdot, akkor is töltsétek teleennek a koldusnak a bögréjét!De bármit öntöttek is a bögrébe, a bögre továbbra is üres maradt. Mire beesteledett, a királynakmindene odaveszett. Az egész városban óriási volt az izgalom. A király mindvégig makacskodott –de most már nem volt mit tenni, semmije sem maradt, amit a koldusnak adhatott volna. Leborult hátaz idegen lába elé, és kérlelte, hogy árulja el neki a bögre titkát:– Ez valami mágikus bögre, igaz? Most már beesteledett, és te mindvégig azt mondogattad, hogymajd estére minden kiderül. Hát, most beesteledett, és valóban kiderült minden: legyőzött egykoldus. De te nem egy közönséges koldus vagy, ugye? Csak arra kérlek, mondd el a bögre titkát!– Nincs ebben semmi titok. Nézd csak meg jobban azt a bögrét! Ez egy emberi koponyából készült.– felelte a koldus.– Nem értem.– Senki sem érti. Az ember koponyájában van az elméje. Bármit is töltesz bele, az mind eltűnik.Mindig csak többet akar, de mégis mindvégig üres marad. Az emberi elme olyan, mint egy koldus –ezen nem lehet változtatni. Csak felismerheted, hogy így van…. és akkor megszabadulsz tőle.Pontosan ebben a helyzetben vagy te is. Soha nem leszel elégedett, ha az elmédre figyelsz. De haképes vagy nem ráfigyelni egy kicsit, azonnal ráébredsz, mi az az igazi elégedettség. Választhatsz:ez, vagy az elme nyomorúsága – mert az elme mindig nyomorúságos marad, folyton csak többet éstöbbet követel, a vágya örökké olthatatlan marad.Volt egyszer egy nagyon gazdag barátom. Nem gazdagnak született – egy szegény ember fiaként
  • 33. jött a világra, és mi még abban az időben barátkoztunk össze, amikor szegény volt –, de örökbefogadta India egyik leggazdagabb házaspárja, mert nekik nem lehetett gyerekük. így aztán egycsapásra ő lett India egyik leggazdagabb embere. Élveznie kellett volna a gazdagságát, hiszen akkorsem tehetett volna szert ekkora gazdagságra, ha száz életen át megállás nélkül dolgozik, most pediganélkül, hogy bármit is tett volna érte, egyszerre elérte. Mégsem volt boldog. Többet akart.A pénz önmagában nem volt elég, most már nagy vezér is akart lenni. Pénze ugye volt bőven, hátindult a választáson, és be is jutott a parlamentbe. De neki ez sem volt elég. Megint többet akart: beakart kerülni a kormányba. Volt pénze bőven, hát elérte, hogy ő legyen az egyik miniszter helyettese– de persze ez nem volt elég.– Én akarok lenni a kabinetfőnök – mondta.– Gondolod, az már elég lesz? – kérdeztem tőle.– Azt hiszem, igen – válaszolta tétován.– Most így gondolod. De ha már egyszer kabinetfőnök leszel, nem így fogsz gondolkodni.Végül aztán el is érte, hogy ő legyen a kabinetfőnök. Nem sokkal később meglátogatott, és aztmondta:– Igazad volt. Amint én lettem a kabinetfőnök, az elmém azzal állt elő, hogy “Olyan hosszú utattettél már meg. Most már egészen közel vagy ahhoz, hogy miniszterelnök légy. Már csak néhánylépés, és te lehetsz a miniszterelnök." De én olyan feszült vagyok, folyton annyira szorongok, hogymár aludni sem bírok. Semmi nem szerez örömet. Evés közben is állandóan csak a politikán jár azeszem. Amikor a feleségemmel szeretkezem, akkor is csak a miniszterelnöki székre gondolok.Minden összekeveredett bennem. Kérlek, segíts megnyugodnom!– Hát, ha miniszterelnök leszel, az elméd azt fogja mondani, hogy „Most már legyél te azállamelnök!” Ha továbbra is az elmédre hallgatsz, soha nem tudsz majd megnyugodni. Ha békétakarsz, ne figyelj az elmédre! Dobj el mindent, amit azáltal értél el, hogy az elmédre hallgattál.Amikor szegény voltál, nagyon boldog voltál. Élvezted az életet. Pedig nem volt semmid, csak acsodálatos egyéniséged. Én nem azt mondom, hogy most dobd el a vagyonodat, csak ne engedd,hogy az elméd uralkodjon fölötted! Akkor bárhová is vigyen az utad, meg fogod találni a békét. Haaz elméd veszi át az irányítást, a Paradicsomban is azt mondod majd: “Ez lenne a Paradicsom? Hát,ennél azért többet vártam!" A házak mind le vannak lakva, lerobbant az egész környék, mertugyebár már egy örökkévalóság óta ott állnak. Mindenki szomorú és komoly – hisz ők is már egyörökkévalóság óta laknak ott. Csupa por minden, és senkinek semmi dolga. Senkiben nem maradtegy csepp méltóság sem. Elérték a Paradicsomot, de elvesztették az emberi lényegüket – nemtudnak már nevetni sem.A mennyországban tilos nevetni. Tudtad ezt? A világon egyetlen szentírás, egyetlen vallás sememlíti, hogy a humor vallásos dolog lenne – rajtam kívül. Valahogy senki sem akarja beengedni ahumort a vallásba. Vajon mi a fenét csinál az a sok faarcú szent ott a Paradicsomban? Szeretkezninem lehet, kártyázni nem lehet, még foci sincs! Tévé pláne – hiszen az oly profán! Se tea-, sekávészünet nincs, mert hát ugye meló sincs…. Üresek a napjaik, üresek az éjszakáik, biztosan arravágynak, hogy visszajöhessenek a földre. Itt legalább szentekként tisztelték őket, ott ugyan kicsodálná őket ezért – hiszen ott mindenki szent.De a Paradicsomból nincs ám visszatérési Annak csak bejárata van, kijárata nincs. Tehát kétszer isgondold meg mielőtt belépsz, mert ez lesz az utolsó cselekedeted – utána már nincs tovább. Nagyjá-ból olyan, mintha a sírodba feküdnél bele. De persze az elméd mit mond? “Ez nem a Paradicsom.Gyerünk, nézzük meg! Kész átverés az egész, biztos az ördög műve. Egy nagy vicc az egész – méghogy ez a Paradicsom!" Az elméd még a Paradicsomban sem hagy békén: a béke és az elmeegyszerűen nem férnek meg egymással.Amerika egyik leghíresebb rabbija, Joshua Liebman írt egy könyvet: Az elme békéje címmel.Küldtem neki egy levelet – a könyvet egyébként viszik, mint a cukrot –, amiben ezt írtam: “Bármitis gondol Ön az elméről, úgy tűnik, teljesen félreérti. Még azt sem tudja, hogy az elme békéje’kifejezés már önmagában is ellentmondás – Ön pedig ezt a címet adta a könyvének. Én egy másikcímet adtam volna neki: Elme vagy béke."Valószínűleg nagyon megdöbbent a levelemtől -mert nem válaszolt. Aztán újra írtam neki: “Ez a
  • 34. gyávaság nem áll jól egy rabbinak. Vagy változtassa meg a címet, vagy adjon magyarázatot!" Desem a címet nem változtatta meg, sem magyarázatot nem adott, pedig egész egyszerű dolgot kértemtőle. Olyan, hogy „az elme békéje” egyszerűen nem létezik. Vagy béke van, és akkor ott az elméneknincs szerepe, vagy elme van, de akkor ott nincs béke. A helyes cím tehát Elme vagy béke volna. Dehát persze nem változtathatta meg a címet, hiszen az egész könyv erről szólt: az elme békéjéről,meg hogy hogyan lehet azt elérni. A könyvben számos módszert leír, hogy hogyan érhetjük el azelme békéjét. Ha megváltoztatta volna a címet, az már nem passzolt volna a könyvhöz.Nyilván úgy érezte, hogy lehetetlen helyzetbe hoztam, hiszen ha megváltoztatja a címet, a könyvnem fog passzolni a címhez. Újra kellene írnia az egész könyvet, de a könyvet nem írhatja újra,mivel nem érti, hogy tulajdonképpen maga az elme minden feszültség, aggodalom és szorongásforrása. Egyszerűen nem lehet benne béke – az lehetetlen. Ebben tudnám összefoglalni a Keletévezredes szellemi tapasztalatait: elme vagy béke. Választhatsz. A béke egy rendkívül hétköznapi,közönséges és egyszerű jelenség. Amint a közelébe kerülsz, az elméd elkezdi: “Kell, hogy legyenvalami több ennél. Ne állj le a békénél! Keress tovább!" És ezen a ponton kell azt mondani azelmének, hogy „Fogd be a szád!” Hiszen ez a te elméd, jogod van elhallgattatni, és nem figyelnitöbbé az ostobaságaira, hogy “Még többet! Még többet!"Bármid is van most, élvezd! Meglátod, minél jobban élvezed, annál jobban növekszik és gyarapszikmajd. Ez paradoxonnak tűnik, hiszen az elme mindig többet és többet akar, de közben egyre inkábbcsak aggódik. Elme nélkül viszont megélheted a békét, a szeretetet, a csöndet. És azáltal, hogymegéled mindezt, egyre inkább elmélyül az élmény benned, és csak egyre több lesz belőle. Egy időután aztán a boldogságod szárnyra kap, és egyre csodálatosabb áldás, gyönyör és elragadtatás válikbelőle.Mindig azt mondod, hogy dobjuk el az elmét, hogy mondjuk neki, hogy fogja be a száját, hogy nincs rászűkség az igazság keresésében. Akkor minek van elménk? Valóban teljesen haszontalan lenne?Az elme az egyik legfontosabb dolog az életben, de mint szolgáló, nem mint főnök. Amint azelméből főnök lesz, elkezdődnek a bajok. Az elme elkezdi helyettesíteni a szívedet, a lényedet, ésvégül teljesen átveszi a hatalmat fölötted. Ilyenkor már ahelyett, hogy követné a parancsaidat, őkezd parancsolgatni neked. Nem azt mondom, hogy pusztítsd el az elmédet. Az elme a létezés egyiklegkifinomultabb jelensége. Én csak azt mondom, hogy vigyázz, hogy a szolgálód ne válhasson afőnököddé. Mindig emlékezz arra, hogy az első helyen a lényed áll, a másodikon a szíved, és csak aharmadik helyen az elméd – így épül fel egy őszinte és kiegyensúlyozott emberi lény.Az elme maga a logika…. nagyon is hasznos, a piacon nem tudsz meglenni nélküle. Azt soha nemmondtam, hogy a piacon ne használd az elmédet -használd! De te légy az, aki használja az elmét, ésne az elme használjon téged. Óriási a különbség….Az elme adta az embernek a technológiát, a tudományt, és miután ilyen sokat adott, elkezdte úgyérezni, hogy most már igényt tarthat a főnöki pozícióra az egész lényed felett. És itt kezdődtek abajok: teljesen lezárta a szívedhez vezető kapukat.A szív nem hasznos; nincs semmi dolga – inkább olyan, mint egy rózsa. Az elme megkereshetineked a kenyeret, de nem adhat örömet. Nem tud segíteni abban, hogy élvezd az életet. Az elmemindig nagyon komoly, nem tűri a nevetést. De az élet nevetés nélkül nem ér semmit. Az elmeönmagában nem tud emberi lenni, hiszen az ember képes, és egyedül ő képes nevetni az egészlétezésben. A nevetés tudatosságot, annak legmagasabb fokát jelzi. Az állatok, a fák nem tudnaknevetni, és azok az emberek, akik az elme börtönében élnek – a szentek, a tudósok, a politikusok –szintén nem tudnak nevetni. Mind nagyon komolyak, és ez a komolyság a betegségük. Olyan ez,mintha a lelkük lenne rákos – végül teljesen felemészti őket. Mivel az elme kezében vagyunk, azelménk minden kreativitása a rombolás szolgálatába állt. Emberek halnak éhen, az elme pedig azonügyködik, hogy még több nukleáris fegyvert állítson elő. Emberek éheznek, miközben az elme aholdra akar szállni. Az elme nem ismeri a részvétet. A részvéthez, a szeretethez, a boldogsághoz, anevetéshez…. ezekhez mind az elme börtönéből megszabadult szív szükséges.A szív értékesebb. Igaz, a piacon semmi hasznát nem veszed, de nem is a piac a templomod. Nem apiac az életed értelme. A piac az élet legalacsonyabb szintű megnyilvánulása. Jézusnak igaza van,amikor azt mondja: „Nem csak kenyéren él az ember.” Az elme viszont csak azt tudja biztosítani.
  • 35. Segítségével életben maradhatsz, de a puszta túlélés még nem élet. Az élethez több kell – tánc, dal,öröm.Ezért szeretném, hogy a helyére tedd magadban a dolgokat. Ha bármilyen konfliktus támad azelméd és a szíved között, hallgass a szívedre. Ha a szeretet és a logika kerül ellentmondásbabenned, a szeretetnek kell döntenie, a logika nem adhatja meg az élet zamatát. A logika élettelen ésszáraz. Remek, ha számolnod kell, tökéletesen alkalmazható a matematikában, a tudományostechnológiák fejlesztésekor, de az emberi kapcsolatok kérdésében fabatkát sem ér. A belsőlehetőségeid kibontakoztatására teljesen használhatatlan.A szíved fölött pedig a lényed áll. Ahogyan az elme a logika és a szív a szeretet, úgy a lényed magaa meditáció. Létezni annyi, mint ismerni önmagad. Ha ismered önmagad, tisztában vagy a létezésértelmével. Ha megismered a saját lényedet, azzal fényt hozol a belső világod sötétségébe. És amígbelül nem világosodsz meg, a külső fényeknek semmi hasznát nem veszed. Ha belül csak sötétségvan, végtelen mélységű sötétség és tudattalanság, akkor minden cselekedeted is ebből a sötétségből,ebből a vakságból fakad majd.Tehát amikor az elme ellen szólok, ne érts félre! Nem az elme ellen vagyok, nem azt akarom, hogyelpusztítsd! Az akarom, hogy olyan legyél, mint egy csodálatos játszó zenekar. Ugyanazokkal ahangszerekkel elviselhetetlen ricsajt is lehet csinálni, ha valaki nem tudja, mit jelent az összhang, havalaki képtelen ráérezni, hogy minek, hol a helye.A lényed a végső valóság…. azon túl nincs semmi -a lényed a benned élő isten. Olyasmivelajándékoz meg, amit sem az elme, sem a szív nem képes megadni: a csenddel. Békét hoz. Derűt éshiggadtságot. Áldást és a halhatatlanság érzését. Ha ismered a lényedet, a halál már csak fikció, azélet pedig szárnyra kel az örökkévalóságba. Egy olyan ember, aki nincs tudatában saját lényének,valójában nem is él. Legfeljebb egy hasznos gépezet, egy egyszerű robot…. A meditációsegítségével keresd a lényedet, a létedet, a jelenvalóságodat! A szereteten és a szíveden keresztülpedig oszd meg a boldogságod másokkal! Erről szól a szeretet: a boldogság, az öröm, a tánc, azeksztázis megosztásáról.Az elmének megvan a maga funkciója, nagyon hasznos a piacon, de amikor hazaérsz, el kellcsendesednie, be kell fejeznie a fecsegést. Ahogy leveszed a kabátodat és a cipődet, ahogy leteszeda kalapod, úgy az elmédnek is azt kell mondanod: „Most pedig hallgass, ez itt már nem a tevilágod!” Ezzel nem az elme ellen vagy! Sőt, így számára is biztosítod a lehetőséget, hogykipihenje magát. Otthon, amikor a feleségeddel vagy a férjeddel, a gyermekeiddel vagy aszüléiddel, a barátaiddal vagy együtt, nincs szükséged az elmére. Itt csak a túlcsorduló szívedre vanszükség. Amíg nincs tele szeretettel a ház, addig az nem is igazi otthon – az csak egy puszta házakkor. Ha alkalomadtán találsz rá módot, hogy meditálj egy kicsit otthon, akkor az otthonodbólvalóságos templom válhat. Ugyanaz a ház az elme számára csak egy ház, a szívnek otthon, a lé-nyednek templom. A ház ugyanaz marad, te változol: a látásmódod változik, a befogadóképességedváltozik, ahogyan a dolgokat szemléled és felfogod, az változik. És ha egy ház nem mind a háromegyben, akkor nem is lehet teljes – akkor az az otthon nagyon szegényes.Az az ember, aki mind a három egyben, mélységes harmóniában él. Nála az elme szolgálja a szívet,a szív szolgálja a lényét, a lénye pedig a világmindenséget átjáró intelligencia része…. az emberekezt szokták Istennek hívni. Én szívesebben nevezem az isteniségnek. Ezen túl már semmi nincs.Az elmém az enyém, vagy másak ültették belém?Az elme benned van, de valójában nem más, mint a társadalom kivetülése benned. Nem a tiéd.Amikor megszületik, egyetlen gyermeknek sincsen még elméje – agya van. Az agy maga a gépezet,az elme pedig a belenevelt ideológia. Az agyat a társadalom táplálja, és minden társadalom a sajátelképzeléseinek megfelelően hozza létre az emberek elméjét. Ezért van olyan sokféle elme avilágon. Egy hindu elméje merőben különbözik egy keresztényétől, és egy kommunistáé is teljesenmás, mint egy buddhistáé.De az emberrel elhitetik, hogy az elme az övé, így aztán egy idő után egyre inkább a társadalomelvárásainak megfelelően fog cselekedni, miközben úgy érzi majd, hogy a saját feje után megy.Nagyon jól ki van ez találva.George Gurdjiefftől hallottam a következő történetet….
  • 36. Fent a hegyekben élt egyszer egy varázsló, akinek sok birkája volt. Ez a varázsló nem akartpásztorokat tartani, de ő maga sem szívesen keresgélte minden áldott nap az elkóborolt jószágokataz erdőben, ezért hát úgy döntött, hogy hipnotizálja a birkákat, méghozzá úgy, hogy minden birkábamás és más történetet szuggerál. Mindegyik birkának különböző elmét adott. Az egyiknek eztmondta: “Te nem birka vagy, hanem ember, tehát neked nem kell félned attól, hogy egy nap, majdlevágnak és feláldoznak, mint a többi bárányt – azok csak birkák. Neked soha nem kell félned,amikor hazajössz." Másoknak azt mondta: „Te oroszlán vagy, nem birka.” Megint másoknak pedig:„Te tigris vagy.” Attól a naptól kezdve a varázsló nyugodtan végezhette a dolgát, rá sem kellettnéznie a nyájra egész nap, mert azok pontosan úgy viselkedtek, ahogyan a beléjük szuggerált elmeazt előírta. Bármikor leölhetett egy bárányt -szinte mindennap meg kellett tennie, hogy neki és acsaládjának legyen mit ennie – de azok a bárányok, akik azt hitték magukról, hogy ők oroszlánok,vagy tigrisek, csak nevettek, amikor közeledett feléjük. „Ugyan már, leölni csak a birkákatszokták!” A lényeg, hogy nem féltek úgy, mint régen.Korábban, amikor leölt egy birkát, az összes többi megrémült: “Holnap talán én kerülök sorra. Kitudja, mennyi időm van még hátra?" Ezért szöktek mindig az erdőbe – hogy elbújjanak a varázslóelől. Most azonban már egyik sem menekült el, hiszen ők oroszlánok, tigrisek….Szóval a benned működő elme nem a tiéd – ez nagyon fontos, ne felejtsd el! Az elmédet atársadalom ültette beléd, az a társadalom, amelyikbe történetesen beleszülettél. Tegyük fel, hogykeresztény családba születtél, de ha mindjárt a születésed után egy mohamedán családhoz kerültélvolna, és mohamedánként neveltek volna fel, most teljesen mást gondolnál magadról; egészen másfajta elméd lenne, olyan, amit most meg sem tudsz érteni.Bertrand Russell, a XX. század egyik legnagyobb zsenije, nagyon eltökélten küzdött, hogymegszabaduljon keresztény elméjétől. Nem az zavarta, hogy ez az elme keresztény, hanem az, hogymásoktól kapta. Szeretett volna saját kitekintést nyerni a dolgokra. Nem más szemével, másokszemüvegén át akarta nézni a világot – közvetlen kapcsolatot akart a valósággal. Saját elmét akart.Nem volt ő kimondottan a keresztény elme ellen; ha hindu lett volna, akkor is ugyanezt teszi, és hatörténetesen mohamedán vagy épp kommunista lett volna, akkor is.A lényeg az, hogy az elme a tiéd-e, vagy mások ültették beléd – mások ugyanis olyan elmét ültetnekbeléd, amely nem téged, hanem az ő érdekeiket szolgálja. A szüleid, a tanáraid, a papok, az egészoktatási rendszer arra készített elő téged, hogy egy bizonyos módon gondolkodj, hogy egy bizonyostípusú életet élj. Ezt nevezem én kölcsönkapott életnek. És ezért van annyi nyomorúság a világon:mert senki nem önmagához hűen él, senki nem tud önmaga lenni, mindenki csak a belé nevelt elmeutasításait követi.Bertrand Russell keményen küzdött ez ellen és írt egy könyvet Miért nem vagyok kereszténycímmel. De az egyik barátjának írt levelében mégis így nyilatkozott: “Bár megírtam ezt a könyvet,és valóban nem hiszem, hogy keresztény volnék, hiszen eldobtam azt az elmét, mégis mélyenlegbelül…. egy nap ezzel a kérdéssel ébredtem: Vajon ki volt a történelem legnagyobb alakja? Havégiggondolom, az eszemmel tudom, hogy Gautama Buddha, mégis képtelen voltam Buddhát JézusKrisztus fölé helyezni. Ekkor már éreztem, hogy minden küzdelmem hiábavaló volt. Még mindigkeresztény vagyok. Az eszemmel tudom jól, hogy Jézus Krisztus nem fogható Gautama Buddhához,érzelmi szinten viszont képtelen vagyok Buddhát Jézus fölé emelni. Jézus Krisztus ott marad atudatalattimban, továbbra is befolyásolja a hozzáállásomat a világhoz, a viszonyulásomat azemberekhez – az egész viselkedésemet. Mindenki azt hiszi, hogy nem vagyok keresztény többé, deén tudom, hogy még mindig az vagyok…. Olyan alaposan belém égették, hogy már-már lehetetlenmegszabadulnom ettől az elmétől!"És bizony ez nagyon hosszú folyamat. Gondolj csak bele! Az ember nagyjából hetvenöt évet él,ebből huszonötöt óvodákban, iskolákban, főiskolákon és egyetemeken tölt. Vagyis életének egyharmadát azzal tölti, hogy csiszolgatja az elméjét. Bertrand Russellnek azért nem sikerült a dolog,mert nem tudta, hogyan lehet megszabadulni az elmétől. Keményen küzdött ellene, de valójábancsak a sötétben tapogatózott. Léteznek bizonyos meditációs technikák, amelyek segítségével eltudsz távolodni az elmétől, és így már nagyon könnyű megszabadulni tőle. De erre az eltávolodásrafeltétlenül szükség van – különben ki fog eldobni kit? Bertrand Russell tulajdonképpen az elméje
  • 37. egyik felével harcolt a másik ellen, és persze mindkét fele keresztény volt – ez így nem megy. De atársadalom azt akarja, hogy egyszerű másolat légy -nem engedi meg az eredetiséget.Ahhoz, hogy kialakuljon egy adott típusú elme, a legjobb stratégia, ha bizonyos dolgokatfolyamatosan ismételgetünk. Mindegy, hogy hazugság, amit ismételgetünk, egy idő után az isigazságnak fog tűnni; az ember végül elfelejti, hogy amit hall, eleinte még hazugság volt. AdolfHitler például azt a hazugságot kezdte el ismételgetni a német népnek, hogy az ország mindenproblémája a zsidók miatt van. Ez körülbelül akkora baromság, mintha valaki azt mondaná, hogy azország minden problémájának a kerékpárok az okai, ezért semmisítsük meg az összes kerékpárt, ésakkor ezzel minden problémánkat megoldjuk.Valójában a zsidók Németország gerincét alkották, nekik volt köszönhető Németország gazdagsága.A zsidóknak nem volt saját nemzetük, így hát minden nemzetet – akárhol is voltak éppen – asajátjuknak tekintettek; nem volt más választásuk. Nem árulhatták el a hazájukat, hiszen ugyanazttették, mint bármelyik német: dolgoztak az ország jólétéért.De Adolf Hitler ezt írja az önéletrajzában: “Végül is mindegy, mit mond az ember, mert olyan, hogyigazság, nem létezik. Az igazság tulajdonképpen nem más, mint egy olyan hazugság, amit elégszerismételtek el ahhoz, hogy az emberek elfelejtsék, az valójában csak hazugság." Vagyis szerinte azigazság és a hazugság között az a különbség, hogy a hazugság még új, az igazság pedig már régi –egyébként a kettő egy és ugyanaz. Úgy tűnik Hitler értett valamit a lényegből.Ott van például a kereszténység, a hinduizmus és az iszlám – ez a három vallás folyton aztismételgeti a gyerekeknek, hogy „Van isten”. A dzsainizmus, a buddhizmus, a taoizmus ezzelszemben azt hajtogatja, hogy „Nincs isten.” Az első három valláson nevelkedett emberek életétvégig az isten, a pokol, a mennyország és az imádság ideái töltik majd ki. A másik három vallásonnevelkedettek eszükbe sem jut imádkozni, hiszen ha nincs isten, akkor nincs is kihez. Számukra eza kérdés fel sem merül. De mostanában, a világ egyik része kommunista. Ők még csak abban semhisznek, hogy az embernek lelke van. A gyerekeknek azt ismételgetik, hogy az ember sem más,mint anyag, és ha meghal, akkor egyszerűen meghal, nem marad belőle semmi. Számukra nincslélek: a tudat csak amolyan melléktermék. Az emberiség fele ezt ismételgeti, mint igazságot.Nem nevezhetjük tehát teljesen abszurdnak azt, amit Adolf Hitler állít. Valóban nagyon úgy tűnik,hogy ha valamit elég kitartóan ismételgetünk, akkor az emberek lassan elkezdenek hinni benne. Hapedig évszázadokon át folyik ez az ismételgetés, abból végül kulturális örökség lesz.Az elméd nem a tiéd. És az elméd nem is fiatal -több száz éves, háromezer éves, ötezer éves. Ezértretteg minden társadalom azoktól, akik bármilyen kételyt ébresztenek az elmével szemben.Pontosan ez az én bűnöm is: arra késztetlek benneteket, hogy kételkedjetek az elmétekben. Aztakarom, hogy megértsétek, ez nem a ti elmétek és meg kell találnotok a saját elméteket. Ha másokhatása alatt állsz, akkor pszichológiai értelemben rabszolga vagy. Az élet pedig nem arra van, hogyrabszolga légy – arra való, hogy megízleld a szabadságot.Valóban létezik olyasmi, hogy igazság, de azt ezzel az elmével soha nem ismerheted meg, mert ezaz elméd tele van évszázadokon át megállás nélkül ismételgetett hazugságokkal. Az igazságot úgyismerheted meg, ha teljesen megszabadulsz a mostani elmédtől, és úgy tekintesz a világra, minthamost látnád először, akár egy újszülött; akkor bármit is tapasztalsz meg, az az igazság lesz. És hafolyamatosan ügyelsz arra, hogy mások ne szólhassanak bele a belső fejlődésedbe, akkor egyszercsak eljön az a pillanat, amikor annyira ráhangolódsz a létezésre, hogy eggyé is válsz vele.Kizárólag ez a tapasztalás vallásos tapasztalás. Ez nem lehet zsidó, keresztény vagy hindu. Hogylehetne bármely tapasztalás zsidó, hindu, vagy éppen mohamedán? Ez nevetséges. Eszel valamit, ésazt mondod „finom” – de hogy keresztény, hindu, vagy buddhista lenne? Megkóstolsz valamit, ésazt mondod „édes” -na de hogy kommunista? Hogy lehetne egy íz materialista vagy spiritualista?Ezek értelmezhetetlen kérdések. Egy étel egyszerűen édes, egyszerűen finom.Ha közvetlenül, azaz a másoktól kapott elme közvetítése nélkül tapasztalod meg a létezést, akkorolyasvalamit ízlelsz meg, ami megváltoztat, amitől megvilágosodsz, amitől felébredsz, amitől atudatosság legmagasabb csúcsára jutsz el. Ennél nagyobb beteljesülés nem létezik. Ennél nagyobbelégedettség és ennél mélyebb nyugalom sincs. Hazaértél. Az élet ettől a pillanattól kezdveboldogság, dal, tánc és ünneplés lesz számodra
  • 38. AZ AZONOSULÁSAz ego akkor alakul ki, amikor valami olyasmivel azonosulsz, ami valójában nem vagy. Bárki islégy, semmi szükséged azonosulásra. Semmivel sem kell azonosulnod: már eleve az vagy, aki vagy.Tehát bármilyen azonosulásról is legyen szó, az azt jelenti, hogy valami mással azonosulsz -valamivel, ami nem vagy. Az ember azonosulhat a testével, az elméjével, de abban a pillanatban,amint ez megtörténik, elveszíti önmagát. Erről szól az ego. így formálódik, így kristályosodik ki.Amikor azt mondod én, valamivel máris azonosulsz: egy névvel, egy személyiségtípussal, egytesttel, egy múlttal, egy elmével, bizonyos gondolatokkal és emlékekkel. Csak akkor tudod aztmondani, hogy én, ha mélyen legbelül azonosulsz valamivel. Ha semmivel nem azonosulsz, ésképes vagy csak önmagad maradni, nem tudod többé azt mondani, hogy én - az én egyszerűeneltűnik.Az én valamivel való azonosulást, önmeghatározást jelent, ez pedig minden rabszolgaság kiinduló-pontja. Azonosulj bármivel, és börtönbe zárod magad - maga az azonosulás lesz a börtönöd. Ne azo-nosulj semmivel, maradj teljesen önmagad, és akkor megtapasztalhatod a szabadságot. Az ego arabság, az ego-nélküliség pedig maga a szabadság.Mindenki azonosul például a nevével, holott mindenki név nélkül születik. Végül aztán ez a névolyan fontossá válik a viselőjének, hogy képes akár meg is halni érte. Pedig hát mi egy név? Deabban a pillanatban, hogy azonosulsz vele, rendkívül fontossá válik annak ellenére, hogy mindenkinév nélkül születik. Vagy ott a külső: mindenki azonosul a saját külsőjével. Amikor odaállsz a tükörelé, mit látsz? Magadat? Ugyan már! Egyetlen tükörben sem láthatod magadat, pusztán azt aformát, amivel épp azonosítod önmagad. Az már az emberi elme hülyesége, hogy függetlenül attól,hogy ez a külső mindennap változik, de te továbbra is azt hiszed, hogy az te vagy.Amikor kisgyermek voltál, milyen volt a külsőd? Amikor még az anyaméhben voltál, milyen volt akülsőd? Amikor még csak petesejt és spermium voltál, milyen volt a külsőd? Ha készítettek volna amegtermékenyített petesejtről egy mikroszkopikus felvételt, felismernéd magad az anyaméhben?Tudnád azt mondani, hogy „Igen, az ott én vagyok!” Képes lennél rá? Nem. Ha felvették volnamagnóra az első ordításodat, amikor megszülettél, vajon felismernéd a hangodat, és tudnád azmondani, hogy „Igen ez az én hangom”? Nem. Pedig a tiéd volt, és azzal is azonosulnod kellettvalamikor.Ha egy emberről a haláláig képeket készítünk... A külsőnk folyamatosan változik - van némifolytonosság, mégis minden pillanatban változik... A tested hét évente teljesen kicserélődik; ma máregyetlen sejt sem ugyanaz benne, mint hét évvel ezelőtt volt, mégis azt gondoljuk: „Ez az én testem,ez én vagyok.” A tudatosságnak nincs formája. A forma csak egyfajta külsőség, ami egyfolytábanváltozik - mintha csak a ruhád volna.Az azonosulás maga az ego. Ha semmivel nem azonosulsz - sem a neveddel, sem a testeddel -akkor ugyan hol az ego? Akkor egyszerűen csak vagy, és közben mégsem vagy. Akkor tisztán csakte magad vagy, de az ego nincs sehol. Ezért mondta Buddha, hogy az én az nem-én. Úgy nevezte:anatta, anatma. Vagyis: “Nincs egód, tehát nem nevezheted magad atmának sem. Nem mondhatodmagadra, hogy én, mert nincs én. Csak a puszta létezés létezik." És ez a puszta létezés a szabadság.Néha, amikor az elmém sötét oldala megmutatkozik, nagyon megijedek. Nagyon nehéz elfogadnom, hogy eztermészetes, mert csak a világos oldal ellentéte. Mocskosnak, bűnösnek és értéktelennek érzem magam miatta.Szeretnék szembenézni az elmém minden rétegével, hiszen te is mindig azt mondod, hogy ahhoz, hogytúllépjünk az elmén, először el kell fogadnunk azt. Tudnál mondani valamit erről az elfogadásról?A első lépés az, hogy meg kell értened, te nem az elméd vagy. Sem a világos, sem a sötét oldalanem vagy. Ha a világos oldallal azonosulsz, akkor lehetetlenné válik, hogy elválaszd magad a sötétoldalától -ez a két oldal ugyanis ugyanannak az éremnek a két oldala. Tiéd lehet az egész, vagyeldobhatod az egészet, de nem darabolhatod fel.Az emberek szorongása abból adódik, hogy mindig azt akarják választani, ami szép, ami fényes; anapsugarat akarják, ami a felhők közül előtör, de a felhő már nem kell nekik. Csakhogy a felhőkközül előtörő napsugár nem létezik a felhők nélkül. A sötét felhő az a háttér, ami nélkül a napsugár
  • 39. nem is volna látható.A választás szüli a szorongást. Azzal kezdődnek a bajok, hogy választasz. Ha nem választasz, akkoregyszerűen csak jelen van az elme, annak pedig ott a sötét és a fényes oldala is - és akkor mi van?Mi köze ennek hozzád? Miért kéne aggódnod emiatt? Abban a pillanatban, hogy nem választaszsemmit, minden aggodalom eltűnik. Egyszerűen csak elfogadod, hogy az elmének már csakilyennek kell lennie, ilyen a természete - de ez nem a te problémád, mert nem te vagy az elme. Ha telennél az elme, akkor ki választana? Ki akarna túllépni az elme határain? És ki próbálkozna azzal,hogy elfogadja, hogy megértse, hogyan kell elfogadni az elmét?Te teljesen független vagy az elmétől. Csak tanúja vagy az egésznek, semmi más. A probléma ottkezdődik, amikor ez a szemtanú, ez a megfigyelő elkezd azonosulni mindazzal, amit szépnek ésjónak talál, de közben elfelejti, hogy a kellemetlen dolgok mindig árnyékként követik a jó dolgokat.A napos oldallal semmi bajod - azt élvezed. A gond akkor kezdődik, amikor felbukkan a másik oldal- akkor kettészakadsz.De ezt csak magadnak köszönheted, hiszen ahelyett, hogy megmaradtál volna szemtanúnak, azono-sultál. A bűnbeesés bibliai története csak mese, ez azonban a valóság - beleestél abba a hibába, hogyazonosítottad önmagad valamivel, és ezáltal odaveszett a szemtanúságod. Próbáld ki alkalmanként,hogy engeded az elmének, hadd legyen az, ami akar - csak közben ne feledd, hogy te nem vagyazonos vele. Meg fogsz lepődni. Ahogy egyre kevésbé azonosulsz vele, az elme egyre inkább veszítaz erejéből, ugyanis minden erejét az azonosulásból nyeri – így szívja a véredet. De ha félreállsz, haodébb mész egy kicsit, az elme magára marad.Amikor megszűnik az elméddel való azonosulás, azonnal jön a felismerés, hogy te nem vagyazonos az elméddel; ez még ha csak egy pillanatig is tart csupán, csodálatos tapasztalás: az elmeegyszerűen eltűnik, nincs ott többé. Pedig addig állandóan ott lógott a nyakadon - éjjel-nappal, mégálmodban sem hagyott békén -, és most hirtelen nincs sehol. Körbenézel, és sehol semmi...mindenütt csak az üresség.Az elmével együtt eltűnik az én is, mert a tudatosságnak csak egyetlen valódi szintje van, ott pedignincs én. Inkább valami vagyokságnak mondhatnánk, vagy még inkább vanságnak, hiszen avagyokságban is ott rejtőzik az én. Ahogy megismered ezt a vanságot, egyetemessé válik, eggyéválik a létezéssel. Tehát ha eltűnik az elme, eltűnik az én is, és vele együtt nagyon sok olyan dologis eltűnik még, amelyek korábban nagyon fontosak voltak számodra, és rengeteg gondot okoztak.Folyton próbáltad megoldani ezeket a problémákat, de közben azok csak egyre bonyolultabbakká ésbonyolultabbakká váltak; folyton csak szorongtál, és úgy tűnt, nincs is kiút.Szeretnélek emlékeztetni A liba kint van! című zen történetre, ami az elméről és a vanságról szól. Amester azt mondja a tanítványnak, hogy elmélkedjen a következő koanon: Betettek egy kis libát egypalackba. Etették, táplálták, a liba pedig egyre csak nőtt és nőtt és növekedett, míg végül betöltötteaz egész palackot. Most már túl nagy: nem fér ki a palack száján, a palack nyaka pedig túl szűk. Haa liba a palackban marad, elpusztul. A koan arról szól, hogy hogyan vedd ki a libát anélkül, hogyösszetörnéd a palackot és elpusztítanád a libát. A tanítvány erősen törte a fejét. Vajon mi lehet amegoldás? A liba túl nagy; nem tudod úgy kivenni, hogy össze ne törnéd a palackot, de azt nemteheted. Vagy pedig csak úgy tudod kivenni, ha közben elpusztítod a libát, ha nem törődsz azzal,hogy élve vagy halva kerül-e ki a palackból. Ám ez sem megengedett.Telik-múlik az idő, és a tanítvány egyre csak a fejét töri, de nem talál megoldást. Aztán egyszer csakfáradtan és elcsigázottan a tanítványnak hirtelen megvilágosodik a megoldás: a mestert sem apalack, sem a liba nem érdekli - ezek valami mást jelképeznek. A palack az elme, a liba pedig tevagy... de ha szemtanú maradsz, akkor ki tudsz kerülni az elme fogságából. Bár te nem vagy azelmében, annyira azonosulhatsz vele, hogy azt kezded érezni, hogy odabent vagy!A tanítvány odaszalad a mesterhez, hogy elmondja: a liba kint van. A mester pedig így szól:- Megértettél. Most pedig tartsd is kint! A liba sohasem volt odabent.Ha egyre csak a libával és a palackkal viaskodsz, akkor sosem fejted meg a talányt. Rá kell jönnöd,hogy ez a kettő valami mást kell, hogy jelképezzen; egyébként a mester nem adta volna fel ezt atalálós kérdést. Hiszen a mester és a tanítvány legfontosabb munkája mindig valahol az elme és atudatosság vizsgálata körül van, ez a kettejük ügye.
  • 40. A tudatosság a liba, ami nincs is bent az elme palackjában. De te azt hiszed, hogy odabent van, ésmindenkit arról faggatsz, hogyan tudnád onnan kijuttatni. És akadnak olyan idióták, akik különfélemódszereket is ajánlanak, hogy kisegítsék a libát a palackból. Azért nevezem őket idiótáknak, mertegyáltalán nem értik, hogy miről van szó. A liba kint van, sohasem volt a palackban. Tehát az akérdés, hogy hogyan hozhatnád ki, föl sem merül.Az elme pusztán egy gondolatfolyam, mely agyad képernyőjén vonul át előtted. Te a szemlélőjevagy mindennek, ám egy idő után elkezded azonosítani magad a szép dolgokkal - ezek a csalétkek.És amint belefeledkeztél a szép dolgokba, egyben a csúnyák is foglyul ejtettek, hiszen az elme nemlétezhet kettősség nélkül. A tudatosság nem létezhet kettősségben -az elme pedig nem létezhetkettősség nélkül. A tudatosság nem-kettős, az elme kettős. Úgyhogy figyelj.Én nem megoldásokat tanítok neked. Én a megoldást tanítom. Menj csak egy kicsit hátrébb, ésfigyelj. Legyen egy kis távolság közted és az elméd között. Mindegy, hogy ez jó, szép, élvezetes,valami, amit közelről is élvezni szeretnél, vagy éppenséggel csúnya -maradj távol, amennyire csaklehet. Nézd az egészet úgy, mintha egy filmet néznél. De az emberek még a filmekkel isazonosulnak...Gyerekkoromban láttam - jó ideje nem láttam már filmet, de annak idején láttam, hogy az embereksírnak, potyogtak a könnyeik a moziban. Jó, hogy sötét van a moziban: így az emberek legalábbnem jönnek zavarba, hiszen semmi sem történik!- Láttad? - kérdeztem apámat annak idején. - A melletted ülő férfi sírt!- A teremben mindenki sírt - felelte apám. - A jelenet olyan...- De hisz ez csak egy film! - válaszoltam. - Senkit sem ölnek meg, nem történik semmilyentragédia! Csak levetítenek egy filmet: képek mozognak a vásznon, az emberek erre fogják magukatés nevetnek, sírnak; három órára csaknem teljesen megfeledkeznek önmagukról, teljesen kiesnek ajelenből. Annyira a film részeivé válnak, hogy végül még azonosítják is magukat valamelyikszereplővel.- Ha az emberek viselkedéséről kérdezgetsz, akkor nem tudod élvezni a filmet - intett le apám.- De igenis élvezem a filmet - mondtam -, csakhogy én nem akarok sírni. Mi élvezet van abban? Azegészet úgy nézem, mint egy mozit, de ez nem jelenti azt, hogy a részévé akarok válni. Ezek azemberek itt mind a film részévé váltak.Te mindennel azonosulsz. Az emberek azonosulnak másokkal, aztán meg szenvednek. Az emberekmindenféle dolgokkal azonosítják magukat, aztán szenvednek, amikor az a dolog megszűnik. Azazonosulás minden szenvedésed forrása, és bármivel azonosítod is magad, az elmével azonosulsz.Csak állj félre, és hagyd járni az agyad! Hamarosan látni fogod, hogy egyáltalán nincs semmi baj - aliba kint van. Nem kell összetörnöd a palackot, és nem kell elpusztítanod a libát sem.Hogyan küzdjek meg a félelemmel? Olyan sokféle módon tud hatni rám... van amikor csak kényelmetlenülérzem magam, gombóc van a torkomban, de van, amikor teljesen hatalmába kerít a pánik, mintha itt lenne avilágvége. Honnan ered ez? És hová vezet?Ez ugyanaz a kérdés, amire az előbb válaszoltam. Minden félelem az azonosulás mellékterméke.Például beleszeretsz egy nőbe, de a szeretettel együtt megjelenik a félelem is: mi lesz, ha elhagy?Hiszen elhagyott már mást is korábban - legutóbb épp érted. Volt már rá példa, tehát nem kizárt,hogy veled is ugyanezt teszi majd. Szorongsz, összeszorul a gyomrod. Mindezt azért, mert túlerősen kötődsz. Egy egyszerű dolgot képtelen vagy megérteni: te egyedül érkeztél ebbe a világba.Tegnap is egyedül voltál, és jól elvoltál e nélkül a nő nélkül is; akkor még nem volt semmifélegombóc a torkodban. Holnap, ha ez a nő elmegy... ugyan miért kellene félned? Tudod, hogy hogyanélhetsz nélküle; megleszel nélküle is.Az emberek folyton a változástól félnek; attól, hogy vajon mi történik, ha a dolgok megváltoznak...Valaki meghal, csődbe megy a vállalkozásod, elveszíted a munkádat... Ezer és egy dolog változhat,te meg a válladon cipeled ezt a sok félelmet, pedig ezek közül egy sem megalapozott félelem.Emlékezz csak vissza, tegnap is ugyanezekkel a félelmekkel éltél - teljesen feleslegesen. Lehet,hogy a dolgok azóta megváltoztak, te most mégis itt vagy! Az ember kiválóan tud alkalmazkodni azaktuális helyzethez - bármilyen legyen is az a helyzet. Azt szokták mondani, hogyalkalmazkodásban az ember és a csótány a legjobb a világon. Ezért van az, hogy ahol megjelenik az
  • 41. ember, ott megjelennek a csótányok is, és ahol csótányt találsz, ott találsz embert is. Van egybizonyos hasonlóság a kettő faj között. Még az olyan távoli tájakon is, mint az Északi-sark vagy aDéli-sark... ahogy az ember eljut ezekre a vidékekre, azonnal megjelenik a csótány is, és mindenprobléma nélkül nekiállnak szaporodni.Nézz csak körül a földön! Azt fogod látni, hogy az ember az összes éghajlaton, a létező összesdomborzati viszony közt, a legkülönfélébb politikai, szociológiai és vallási környezetben képesfennmaradni. És így megy ez már évezredek óta... a dolgok változnak, az ember meg újra és újraalkalmazkodik a megváltozott helyzethez. Tehát nincs mitől félni! Még ha itt is a világvége, mi vanakkor? A világgal együtt neked is véged lesz. Gondolod, hogy majd ott ácsorogsz egy szigeten,miközben körülötted az egész világ összedől, te meg ott maradsz egyedül? Ne aggódj! Biztosannem leszel egyedül - csótányok mindig lesznek körülötted!Egyébként meg mit izgat, ha eljön a világ vége? Ezt annyiszor kérdezték már tőlem! De hát kitérdekel?! Ha vége, hát vége! Nekünk ez már nem lesz probléma, hiszen a világgal együtt nekünk isvégünk lesz. Nem marad senki, aki aggódhatna, vagy akiért aggódni kellene. Tulajdonképpen akkorszabadulunk majd meg végleg a félelmeinktől. A világvége jelenti minden problémák legvégét,minden belső nyugtalanság megszűnését - soha többé nem lesz gombóc a torkodban. Nem értem,hol a probléma. De tudom, hogy mégis mindenki ettől retteg.A lényeg tehát továbbra is ugyanaz: a félelem az elme része. Az elme gyáva, az elme rettegmindentől, és nem is lehet másként, hiszen valójában nincs szubsztanciája, nincs tartalma - teljesenüres. Érthető, hogy mindentől fél. De leginkább attól fél, hogy egy szép napon felébredsz - számáraaz lesz az igazi világ vége!Ha te végre felébredsz, akkor eljutsz a tudatosságnak, a meditációnak arra fokára, ahol az elménekmennie kell - ettől pedig az elméd nagyon fél. Ez a félelem tartja távol az embereket a meditációtól,ésemiatt tekintenek a hozzám hasonló emberekre, akik megpróbálják a meditációt terjeszteni, akik aztszeretnék, ha az emberek tudatosak lennének, ellenségként. Félnek tőlem - és nem is minden oknélkül, a félelmük teljesen jogos.Lehet, hogy észre sem veszik, de az elméjük valóban fél mindentől, ami egy kicsit is közelebbvinné őket a tiszta tudatossághoz. Ott ér véget ugyanis az elme birodalma. Ez lesz az elme halála.De neked nincs mitől félned. Az elme halála lesz ugyanis a te újjászületésed; attól a pillanattól fogszigazán élni. Örülj neki, ünnepeld az elméd halálát, mert semmi nem hozhat számodra nagyobbszabadságot. Semmi más nem adhat szárnyakat, semmi más nem ajándékozhatja neked az egészégboltot.Az elme börtön. A tudatosság pedig nem más, mint szabadulás ebből a börtönből - pontosabbanannak a felismerése, hogy valójában soha nem is voltál bent a börtönben; egyszerűen csak azt kép-zelted, hogy bent vagy. Ha erre ráébredsz, akkor minden félelem szertefoszlik. Én is ugyanabban avilágban élek, mint te, de egy pillanatig sem éreztem semmilyen félelmet, mert tőlem nem lehet el-venni semmit. Megölhetnek - de azt is csak szemtanúként fogom végignézni. Vagyis akit megölnek,az nem én leszek, mert a tudatosságomat nem tudják megölni. Az életben a legnagyobb felfedezés, alegértékesebb kincs a tudatosság felfedezése. Nélküle meg van kötve a kezed, csak ülsz a sötétben,és rettegsz. És az ember állandóan újabb és újabb félelmeket agyai ki magának - ennek egyszerűennincs vége. Félelemben élsz, és félelemben fogsz meghalni; soha nem fogsz belekóstolni aszabadságba, pedig a lehetőség mind végig megvolt rá, bármelyik pillanatot megragadhattad volna,de nem ragadtad meg. Ez a te felelősséged.A HATALOMEgész életemben izgatott és vonzott a hatalom és az a tekintély, amit a hatalommal az ember megszerezhetmagának. Ez ma már nagyon korlátoltnak és kisszerűnek tűnik. Mégis, most úgy érzem, hogy létezik egyhitelesebb fajtája is a hatalomnak, ami nem függ az emberektől, nem függ a külvilág reakciójától - sokkalinkább rólam szól. Tudnál nekem mondani valamit erről a vonzalmamról?A kérdésed alaposabb vizsgálatot kíván, ugyanis mondhatok rá igent is és nemet is. Igent nem mon-dok; sokkal valószínűbb, hogy nemet mondok. Elmondom, miért.
  • 42. Az elme így játszadozik veled. Azt mondja „Egész életemben izgatott és vonzott a hatalom és az atekintély, amit a hatalommal az ember megszerezhet magának.” Ez egy őszinte felismerés. Alegtöbb hatalommániás ember ennek nincs is tudatában; a hatalomvágyuk általában tudattalanmarad. A környezetük látja, de ők maguk nem.Ez a hatalomvágy az egyik legsúlyosabb betegség, amitől az ember valaha is szenvedett. Ráadásulminden oktatási rendszer, az összes vallás, kultúra és társadalom, mind csak erősíti ezt a betegségetaz emberben. Mindenki azt akarja, hogy az ő gyereke legyen a világ legnagyobb hatalmú,legbefolyásosabb embere. Figyeld csak meg az anyukákat a játszótéren, ahogy a gyerekeikrőlbeszélnek - mintha csak magát Nagy Sándort, Rettegett Ivánt, Sztálint vagy Ronald Reagent szültékvolna a világra...Egyszerre öt milliárd ember fut versenyt a hatalomért. Meg kell értened, hogy ez az szűnni nemakaró hatalomvágy egyfajta belső ürességből fakad. Azok az emberek, akik nem vágynakhatalomra, beteljesültek, elégedettek, otthon érzik magukat az életükben. Egész lényük hálás alétezésnek - nem kérnek semmi többet. Bármit is kaptál a léttől, azt soha nem kérted. Minden, amimost a tiéd, a lét bőkezű ajándéka.Két ösvény nyílik meg előtted: az egyik a hatalomvágy felé, a másik a feloldódni akarás felé vezet.Azt mondod: „Ez ma már nagyon korlátoltnak és kisszerűnek tűnik.” Nem csak korlátolt éskisszerű, de visszataszító és beteges is. Már maga az a gondolat, hogy hatalmat akarsz más emberekfelett, azt jelenti, hogy el akarod venni a méltóságukat, le akarod rombolni az egyéniségüket,rabszolgaságba akarod taszítani őket. Ilyet csak egy undorító elme tehet.Aztán azt mondod:.....úgy érzem, hogy létezik egyhitelesebb fajtája is a hatalomnak, ami nem függ az emberektől, nem függ a külvilág reakciójától -sokkal inkább rólam szól. "Ebben van némi igazság, de ez nem a te tapasztalatod. Természetesenlétezik olyan hatalom, amelyiknek semmi köze a többiekhez; ez az a hatalom, amivel a virágkinyitja a szirmait. Te láttad már ezt a hatalmat, ezt a dicsőséget? Láttad már valaha a csillagoséjszaka hatalmát? Az senki felett nem uralkodik. Láttad már, ahogy egy apró falevél táncol anapfényben, vagy épp az esőben? A gyönyörűségét, a nagyszerűségét, a boldogságát...? Enneksemmi köze nincsen senki máshoz. Még csak arra sincs szüksége, hogy egyáltalán lássa valaki. Ezaz igazi függetlenség. Ez vezet el lényed legősibb forrásához; oda, ahonnan az életed ered mindenpillanatban. De ezt a hatalmat nem is lenne szabad hatalomnak nevezni, mert így összekeverednek afogalmak.Már maga a szó, hogy „hatalom” magában hordozza, hogy hatalom valaki felett. Ezt sokszor mégnagyon intelligens emberek sem voltak képesek megérteni. Indiában létezik egy vallás, adzsainizmus... dzsaina azt jelenti „hódító”. Az eredeti jelentése minden bizonnyal az volt, amiről teis beszéltél: az az erő, amitől a virág szirmai kibomlanak és amitől az illat szárnyra kel, az ahatalom ami benned is ott áramlik. De én sokáig tanulmányoztam dzsainizmus hagyományát, éstudom, hogy amikor valakit „hódítónak” neveznek, akkor ez alatt azt értik, hogy saját magáthódította meg. Valakit mindenképpen le kell győzni.Mahávira nevét megváltoztatták, eredetileg ugyanis Vardhamána volt a neve. “Mahávira" azt jelenti“a nagy hódító", a nagy, győzedelmes férfiú. De az, hogy Mahávira legyőzte önmagát,tulajdonképpen annyi, hogy képes volt meztelenül kinn állni az esőben és a hidegben, hogy jól bírtaaz éhezést, akár hónapokig is képes volt böjtölni. Tizenkét évnyi vasfegyelemmel elérte, hogy atizenkét évből mindössze egy évig evett, tizenegy éven át éhezett. Persze nem folyamatosan - egyhónapig éhezett, aztán egy napig evett -, de ha megnézzük a tizenkét évet, az jön ki, hogy pusztánegy évig evett. A fennmaradó tizenegy évben végig kínozta a testét.Nagyon mély belátásra van szükség ahhoz, hogy megértsd: másokat kínozni, vagy magadat kínozniegy és ugyanaz - eltekintve attól, hogy a másik esetleg megvédheti magát. Annak legalább van némiesélye. Ha nekiállsz önmagadat kínozni, téged senki nem védhet meg; a saját testeddel azt csinálsz,amit akarsz. Ez egyszerű mazochizmus. Az én meglátásom szerint, ez nem vezethet önmagad belsőforrásának megtalálásához. Ezért nem is nevezném “hatalomnak" azt az erőt, ami lényed mélyérőlfakad... ez a szó már meg van fertőzve. Inkább békének, szeretetnek, együttérzésnek hívom...döntsd el, neked melyik a szimpatikusabb.
  • 43. A hatalom mindig erőszakos emberek kezében volt; lényegtelen, hogy másokkal vagy éppönmagukkal szemben voltak erőszakosak - erőszakosak voltak. Nekem egyébként úgy tűnik, azokaz emberek a természetesebbek, akik másokkal erőszakosak. Az önmagukkal szemben erőszakotelkövetők mindig elképesztően pszichotikusak voltak. Érdekes módon mégis belőlük lettek a„szentek”. Pedig az ő érdemük mindössze annyi, hogy megmutatták, milyen vasfegyelemmel tudjakínozni magát az ember. Vannak, olyan „szentek”, akik tövises ágyon alszanak. Varanasiban mégmanapság is találsz ilyeneket. Cirkuszban elmegy az ilyen, de egyébként rettentő szánalmas dolog.Az ilyen embereket megvetni kellene, nem pedig tisztelni. Ezek olyan bűnözők, akik a saját testükellen követnek el bűnöket - csak épp az ilyen esetben az áldozat még be sem perelheti az elkövetőt.Nagyon fontos tehát megérteni a hatalom és az erő jelenségét, különben a hatalom iránti korábbivágyad fog visszatérni újabb és újabb álarcokban. Most ugyanis azon vagy, hogy önmagad felettgyakorolj hatalmat. Nagyon így fest a dolog. Azt mondod: „létezik egy hitelesebb fajtája is ahatalomnak, ami nem függ az emberektől, nem függ a külvilág reakciójától - sokkal inkább rólamszól.” Már önmagában az, hogy egyáltalán megemlíted a többieket és a reakciójukat, azt mutatja,hogy még mindig nem gondolkodsz másképp. Először azt akartad, hogy a többi ember felnézzenrád és elismerje a hatalmadat, mert mondjuk te vagy a világ ura, vagy mert Nobel-díjat kaptál, vagyvalami hasonló marhaság. De hát ugye nem lehet mindenki Nagy Sándor, és nem lehet mindenkibőlNobeldíjas sem - nem lehet mindenki jobb vagy erősebb a többieknél.És itt jön a fordulat: mivel magad is felismered, hogy ez nem lehetséges - túl nagy a verseny, nembírod a tempót, vannak nálad nagyobbak, erősebbek, sokkal veszélyesebbek a versenyben -,visszavonulsz saját magadba, és most ott próbálsz valamilyen hatalmat ragadni magadhoz... olyat,ami nem függ másoktól. Abból a pár mondatból, amit mondtál, pontosan látom, hogy ugyanazt azutat akarod végigjárni, csak most magadban. Először mások felett akartál uralkodni, most önmagadfelett akarsz. Ezt hívják fegyelemnek.Erről Aesopus egyik meséje jut eszembe. Egy őszi délutánon, amikor már szépen érett a szőlő, aróka megpróbált egy fürtöt leszakítani. Csak hát a szőlő nagyon magasan volt, a róka nem tudottelég magasra ugrani, hogy elérje. Pár percig próbálkozott, de aztán látta, hogy ez sehogy se fogmenni, majd körbenézett, hogy netán látta-e valaki, ahogy ott szerencsétlenkedik a szőlők alatt. Egykis nyúl bizony végignézte az egészet. A róka leplezni próbálva kudarcát, méltóságteljes léptekkelelindult, de a nyúl utána szólt:- Mi történt, róka koma, nem érted el a szőlőt?- Ugyan már! Kell a fenének az a savanyú szőlői -vetette oda a róka.Ha le akarsz mondani a hatalomvágyadról, akkor azt ne úgy tedd, mint a róka a szőlőről tette ebbena mesében. Először értsd meg, hogy honnan jön a vágy! Az ürességedből, a kisebbségi érzésedbőlered. Csak úgy szabadulhatsz meg ettől a visszataszító hatalomvágytól, ha belépsz az ürességedbe,és pontosan megérted, valójában mi is az. A hatalmi játékaiddal folyton csak menekültél előle egészéletedben. Most az energiádat ne arra használd fel, hogy kínozod, hogy mazochista módonfegyelmezed önmagad, hanem nézz bele az ürességedbe! Fedezd fel, mi az valójában! Rózsáknyílnak ebben az ürességben. Az örök élet forrását találod meg benne. Nem szenvedsz többékisebbségi érzésektől, nem kell azzal törődnöd, hogy a többiek mit mondanak. Egyszerűen rátalálszönmagadra.A hatalommániás emberek egyre távolodnak maguktól. Minél messzebb viszi őket az elméjük,annál üresebbek lesznek belül. Az olyan szavakat, mint az „üresség” és a „semmiség” elítélik, tepedig elfogadtad ezt. Ahelyett, hogy felfedeznéd a semmiség gyönyörűségét... az tulajdonképpenmaga a csend, a hangtalan zene. Ehhez semmilyen élvezet nem fogható. A semmiség maga aboldogság. Gautama Buddha nirvánának nevezte azt a tapasztalást, amikor végül rátalált önmagára.A nirvána azt jelenti „semmiség”. Ha egyszer ráébredsz a semmire, minden feszültség, mindenkonfliktus és szorongás eltűnik. Megtaláltad az élet forrását, amely nem ismeri a halált.Mégis szeretnélek újra emlékeztetni: ne nevezd ezt „hatalomnak”. Nevezd inkább szeretetnek,csendnek, áldásnak, de a „hatalom” szót rettentően beszennyezte a múlt. Előbb alaposan megkellene tisztítani ahhoz, hogy újra használhassuk, mert most valami egészen más jut róla eszedbe.Ezt a világot olyan emberek uralják, akik súlyos kisebbségi komplexussal küzdenek, és ezt
  • 44. próbálják elfedni bármi hatalommal, amit meg tudnak ragadni. Nagy az igény, hát sok módszertkitaláltak. Természetesen nem lehet mindenkiből valamilyen ország elnöke, ezért aztán felosztják azországot kisebb tartományokra. így már sokkal több emberből lehet kormányzó és miniszter. Deezeknek a munkáját is felosztották ám, így még több emberből lehet valamilyen funkcionárius, és ezígy megy tovább a legalsóbb szintekig. Az egész hierarchia olyan kisebbségi komplexusosemberekből áll - a legutolsó küldönctől az elnökig mind ugyanabban a betegségben szenvednek.A közönséges embereknek természetesen nincs hatalmuk. Ők csak távolról nézik a hatalmasokat, ésközben azt gondolják: “Ha nekem is megadnák mindazt a tiszteletet és megbecsülést, amit nekik,akkor én is lennék valaki. Ott hagyhatnám a lábnyomomat az idő homokján." Őket is megérinti ahatalom szele. De nézd csak meg azokat az embereket, mint például Gautama Buddha, akik ahatalommal együtt születtek, de később lemondtak róla, mert belátták, hogy ez a fajta hatalomteljesen hiábavaló és fölösleges. Belül mit sem változol tőle. Ha több milliárd dollárod lesz is,benned semmilyen változás nem megy végbe ettől. Pedig csakis a benned végbemenő változás, abenned zajló átalakulás hozhatja el a békét számodra. Ebből a békéből születik meg a szeretet,ebből a békéből fakad a tánc, az ének, a kreativitás. De inkább kerüld el a „hatalom” kifejezést.Most még csak gondolkodsz erről, de a gondolkodás nem segít. A gondolkodás akkor jó, ha hatalo-mért, pénzért, elismerésért, tiszteletért akarsz versenybe szállni a többi emberrel. De arra, hogymegtaláld önmagad, tökéletesen hasznavehetetlen. Ezért fektetek akkora hangsúlyt a meditációra,hogy a segítségével kiléphess az elmédből: ki a gondolatok világából a csönd világába.Amint megtapasztalod a belső lényedet, minden kapzsiság, pénzsóvárság, hatalomvágy egyszerűenelpárolog, értelmét veszti a folytonos összehasonlítgatás. Megtaláltad magadban Istent - ezek utánmire vágyhatnál még?AZ AKARATERŐRŐLAz akaraterőről mindenkinek azt tanították, hogy óriási érték. Minden gyereknek azt mondják aziskolában, hogy legyen akaratereje. Pedig az akaraterő a spontaneitás legnagyobb ellensége, és hanem vagy spontán, képtelen leszel könnyed és nyugodt lenni. Gondolod, hogy a virágoknak sokatkell erőlködniük azért, hogy kinyíljanak a szirmaik? Gondolod, hogy fák tesznek valamit is azért,hogy nagyra nőjenek? Az ég világon semmit sem tesznek.Laoce szokta mondani: „Nézd meg a fákat, nézd meg a folyókat, nézd meg a csillagokat ésmegérted mit jelent a cselekvés nélküli cselekvés.” Persze, a folyó az óceán felé folyik... de eztakkor sem nevezheted cselekvésnek, hiszen nincs mögötte akarat, amely az óceán felé hajtaná.Tökéletesen könnyedén és magától megy - nem sietve, nem kapkodva, nem más folyókkalversenyezve. A folyó nem szorong amiatt, hogy mi lesz, ha a többiek esetleg előbb érnek célba.Egyszerűen csak hömpölyög a maga útján, mint egy hegyeken-völgyeken, síkságokon át vezetőtánc, nem aggódik, hogy eléri-e a célját, vagy sem. Minden pillanat gyönyörű és értékes a számára -akkor meg kit érdekel a holnap?... Az akaraterő csak arra jó, hogy egy hamis személyiségeterőszakoljanak rád. Az akaraterő mindössze egy másik szép név arra az undorító valamire, amitegónak nevezünk.A huszadik század egyik legnagyobb pszichológusa, Alfréd Adler az egész pszichológiai kutatásátegy egyszerű tényre alapozta: mégpedig arra, hogy minden problémánk a hatalomvágyunkbólfakad. Az ember mindig valaki különleges akar lenni: valaki olyan, aki a többiek felett áll, vagyvalaki olyan, aki „szentebb” másoknál. Mindegy, hogy a piacon vagy a kolostorban, a lényeg, hogya csúcsra juss. Minél jobban küzdesz, és minél több sikert érsz el, annál távolabb kerülsz sajátlényedtől, hiszen a sikeressé válás folyamata közben egyre feszültebb és feszültebb leszel, és egyreinkább szorongsz majd. Végül az egész életed egy merő gyötrődés lesz; szüntelenül a kudarctólfogsz rettegni. Ha sikerült eljutnod egy bizonyos szintre, máris azon aggódsz majd, hogy mikor jönvalaki, aki megpróbál elmozdítani onnan a pozíciódból. Aki el akar érni valamit, az soha nem ta-lálhatja meg a békét. Az a baj, hogy megalkottad a cselekvés szükségességének fikcióját. Talán azthiszed, hogy a meditációhoz is cselekvésre van szükség? Nem, ahhoz csak nyugalom kell. Az kellhozzá, hogy megszabadulj a sikerhajhász elmédtől; az kell hozzá, hogy elfeledkezz a jövőről, és
  • 45. ráébredj, hogy a jelen pillanat bőven elég ahhoz, hogy ünnepelj. A következő pillanat majdgondoskodik magáról. Ha képes vagy élvezni ezt a jelen pillanatot, akkor képes leszel arra, hogy akövetkezőt is élvezd, mert egyre inkább ráérzel majd a pillanat élvezetére, a táncra, a dalra. Egyrejobban bízol majd magadban, és egyre inkább tudod, hogy nem kell senki mássá válnod. Bárki islégy, képes lehetsz élvezni a létezés eksztázisát pénz, hatalom és hírnév nélkül is. Lehetsz te egyegyszerű senki akár, mégis a létezés minden kincse a tiéd lehet, hiszen ezeket a kincseket nemmagadon kívül találod meg. Csak te most még nem vagy tisztában a saját belső gazdagságoddal.Kérlek, beszélj a hatalommal való visszaélésről!Egy angol filozófus mondta egyszer: „A hatalom romlottá tesz, a korlátlan hatalom pedigkorlátlanul romlottá.” Ezzel nem értek egyet. Teljesen másképp látom a helyzetet. Mindenki televan erőszakkal, kapzsisággal, dühvel és szenvedéllyel - de akinek nincs hatalma is, az „szent”marad. Ahhoz, hogy valóban erőszakos légy, hatalomra is szükséged van. Ahhoz, hogy kielégíthesda kapzsiságodat, hatalomra van szükséged. Ahhoz, hogy a szenvedélyeidet kielégítsd, megint csakhatalomra van szükséged. így aztán amikor az öledbe hullik a hatalom, az addig benned szunnyadóösszes kutya mind nekiáll ugatni. A hatalom táplálék, egyfajta lehetőség lesz számodra. Nem ahatalom tesz romlottá - már eleve az vagy! A hatalom csupán a felszínre hozza mindazt a rom-lottságot, ami addig rejtve volt benned. Például meg akartál ölni valakit, de nem volt meg hozzá ahatalmad, hogy ölj; de ha megkapod ezt a hatalmad, ölni fogsz. Nem a hatalom tesz elvetemültté, azelvetemültséget, a gonoszságot ott hordozod magadban; a hatalom csak lehetőséget ad arra, hogymegtedd, amit tenni akarsz.A hatalom egy olyan ember kezében, mint Gautama Buddha nem lehet romlott és gonosz. Éppellenkezőleg, az a fajta hatalom az egész emberiséget segíti az öntudatra ébredésben. Egy DzsingiszKán kezében viszont a hatalom rombol: megerőszakolja a nőket, élve elégeti az férfiakat. Egészfalvakat gyújt fel, és nem engedi ki onnan az embereket. Ez nem igazi hatalom... Dzsingisz Kánnyilván régóta magában cipelte ezeket a vágyakat. Nagyjából olyan ez, mint amikor jön az eső, és alegkülönbözőbb növények kezdenek el kinőni a földből. A különböző növények különbözőgyümölcsöket teremnek. Bármi is rejlik a magban, az eső ereje lehetőséget ad arra, hogy az avalami kibontakozzon. A legtöbb ember olyan öntudatlanul éli az életét, hogy amikor véletlenülhatalomhoz jut, minden addig tudat alatt lappangó vágya egyszerre felszínre tör. Nem érdekli őket,hogy mások ebbe esetleg belehalnak, nem érdekli őket, hogy mások lelkét ezzel megmérgezik...A hatalommal való visszaélésről kérdezel. A hatalommal azért élnek vissza az emberek, mert vanegy csomó undorító, visszataszító vágyuk, amiket még az állatoktól örököltek. Egy jobb világban adolgok másképp működnének... Mostanában a gyerekek életének csaknem egyharmadát arrapazaroljuk, hogy oktatjuk őket. Ha ebből a hosszú időből legalább egy kicsit arra fordítanánk, hogya tudattalanjukat megtisztítsuk, hogy mire kijönnek az egyetemről, és valahol hatalmat kapnak akezükbe - némelyikből rendőrfelügyelő lesz, másból kormányzó, megint másból miniszterelnök -,akkorra már ne legyen semmi káros és romboló a tudattalanjukban, akkor senki nem fog visszaélnia hatalommal. Ki tenné? A hatalom önmagában semleges dolog.A hatalom valóban semleges. Egy jó ember kezében áldás lehet. Egy öntudatlan, ostoba emberkezében viszont átok. De mi évezredeken át csak a hatalmat átkoztuk, és közben bele semgondolunk, hogy nem a hatalom a gonoszság, a visszaélés oka. Az embereket kell megtisztítani abennük lappangó mocskos ösztöneiktől, mert előbb-utóbb mindenki hozzájut valamilyenhatalomhoz. Nem kell, hogy valami óriási hatalomra gondolj. Elég, ha az ember csak pénztáros egyvasútállomáson. Az is egyfajta hatalom. Odamész az ablakhoz, jegyet akarsz venni, de a fickó rádsem néz. Valami dossziét lapozgat unottan - tisztán látszik, hogy nem csinál semmit, egyszerűencsak meg akarja mutatni, hogy ki a főnök. Még egy ilyen fickó is úgy viselkedik, mintha ő lenne azállamelnök. Tehát nem az a kérdés, hogy hol vagy. Bárhová is kerülsz, valamilyen hatalmad mindiglesz.Aurangzeb, India egyik mohamedán uralkodója annyira türelmetlen volt, hogy nem győzte kivárni,amíg meghal az apja, vagy hogy legalább lemondjon a trónról. Börtönbe záratta hát a saját apját, ésígy lett ő az ország uralkodója. Mivel az apja egész életében elfoglalta magát valamivel, most nemtudott mit kezdeni magával, ezért küldött egy üzenetet a fiának: „Legalább hozass ide nekem
  • 46. harminc fiút, hogy taníthassam őket a Koránra.” Aurangzeb erre egy nagyon figyelemre méltómegjegyzést tett az udvaroncai füle hallatára: “Az öreg képtelen elszakadni a hatalomtól! Igaz, hogymost már nem ő az uralkodó, de akkor legalább harminc diák felett hadd uralkodjon..."A pszichológusok szerint azok az emberek, akik félnek az igazi versenyhelyzetektől, egy nagyonegyszerű utat választanak: tanárok lesznek. A kisgyerekek... őket annyival könnyebb gyötörni, mégmeg is verheted őket - igaz, ez nem törvényes, de attól még ez történik mindenütt. Épp a minapolvastam erről egy tanulmányt. Feltártak néhány ilyen esetet... persze a kormány próbálja eltitkolniezeket. De most először ismerték el, mert kiderült, hogy bizonyos esetekben a tanárok akkora erővelpofozták meg a gyerekeket, hogy azok egész életükre megsüketültek.Volt egy fiú, akit az apja láncra vert. Majdnem tíz évig láncon tartotta, egy oszlophoz kötötte ki aházban. A szerencsétlen szinte olyan lett, mint egy állat. Fel sem tud állni, csak négykézláb tudjárni, és mivel sötétben tartották, elvesztette a szeme világát is.A szülők is visszaélnek a hatalommal. A tanárok is, a férjek is, de még a feleségek is. Teljesenmindegy, milyenek a körülmények. Ha az emberiség megértené végre a saját pszichéjét, felismernéaz abban rejlő dolgok gyökerét, és megtisztítaná a tudattalanját a romlottság magjaitól, akkor hiábaa hatalom, többé nem nyílhatna ki a romlás virága. Addig azonban továbbra is vissza fog élnimindenki a hatalmával. És a hatalmat nem lehet csak úgy elvenni az emberektől. Valakinek muszájanyának, apának, tanárnak lennie.Az emberek tudattalanját csak a meditációval lehet megtisztítani; csak ez töltheti meg a lényüketfénnyel. Csakis a meditáció képes úgy megtisztítani az emberek szívét, hogy abból végleg eltűnjöna romlottság. Ha ez megtörténik, akkor a hatalommal nem lehet többé visszaélni, akkor a hatalomáldás és teremtő erő lesz. Akkor az emberek a hatalmat arra használnák majd, hogy az életetszerethetőbbé, élhetőbbé tegyék. De ezek a szép napok sajnos még nem jöttek el. Ha mostmegpróbálsz valamit tenni érte, az összes hatalommániás azonnal összefog ellened.Tőlem állandóan ezt kérdezik: „Miért van az egész világ ellened?” Azért, mert a világ tele vanhatalommániás emberekkel, én pedig pont azon vagyok, hogy az embereket nyitottá tegyem aderűre, a békére, a szeretetre és az eksztázisra.Miért akarnak a nők vonzóak lenni, ha közben zokon veszik a férfiak szexuális közeledését?Ez tiszta politika. A nők azért szeretnek vonzóak lenni, mert ez hatalmat ad nekik. Minélvonzóbbak, annál nagyobb hatalmuk van a férfiak felett. És ki ne akarna hatalmat magának? Azemberek egész életükben a hatalomért küzdenek. Miért szeretnél sok pénzt? Mert hatalmat ad.Miért akarsz miniszterelnök, vagy államfő lenni? Mert hatalmat ad. Miért vágysz megbecsülésre éspresztízsre? Mert hatalmat ad. Miért akarsz szentté válni? Mert hatalmat ad. Az emberek különbözőmódokon keresik a hatalmat. A nőknek nem maradt más lehetőségük a hatalom megszerzésére, minta külsőjük, azaz a testük. Ezért akarnak mindig egyre vonzóbbak lenni.Megfigyelted már, hogy a modern nőkre ez nem is annyira igaz? Miért? Mert ők már más módon ismeg tudják szerezni a hatalmat. A modern nő keze már nincs annyira megkötve. Az egyetemeken islegyőzheti a férfiakat, tudományos címeket szerezhet, az üzleti életben is versenyképes, akárcsak apolitikában. Nem kell annyit aggódnia a megjelenése miatt; ő már nem törődik annyira azzal, hogyvonzó legyen.A férfiak legtöbbször nem törődtek azzal, hogy hogy néznek ki. Miért? Ezt teljes mértékben ráhagy-ták a nőkre. A nőknek ez volt az egyetlen lehetőségük arra, hogy hatalomhoz jussanak. A férfiaknakviszont számtalan egyéb hatalomszerzési lehetőségük is volt, ezért aztán ha egy férfi vonzó volt, azmár egy kicsit nőiesnek is tűnt. Vonzónak lenni... az a nők dolga. Persze nem volt ez mindig így.Volt idő, amikor a nők ugyanolyan szabadok voltak, mint a férfiak. Akkoriban a férfiak isérdekeltek voltak abban, hogy vonzóak legyenek, akárcsak a nők. Nézd csak meg Krisnát a képeken- micsoda gyönyörű selyemruhákban járt! Volt egy fuvolája, meg mindenféle testdísze, fülbevalójaés pávatollas koronája. Nézd csak meg! Hát nem gyönyörű?Akkoriban még a férfiak és a nők is teljesen szabadok voltak. De aztán jött egy hosszú, nagyon sö-tét és komor időszak, amikor a nőket elnyomták. Ez a papok és az úgynevezett szentek miatt történtígy. A szentek mindig is nagyon féltek a nőktől, mert a nő annyira erős, hogy percek alattlerombolhatja a szent „szentségét”. Azt szokták mondani, hogy egy anya huszonöt éven át fáradozik
  • 47. azon, hogy valami bölcsességet töltsön a fiába, de akkor jön egy másik nő, és két perc alattmegbolondítja. Ezért nem szeretik a fiús anyák a menyüket. Képtelenek megbocsátani nekik. Az aszerencsétlen asszony huszonöt éven át küszködött a fiával, hogy némi intelligenciát csepegtessen afejébe, és két perc alatt odavész az egész! Hogyan is bocsáthatna meg annak a fruskának?A nőket azért kezdték elnyomni, mert a szentek féltek tőlük. Nem volt más megoldás, el kellettnyomni őket. Ebből kifolyólag aztán kiszorultak az élet számos versenyéből - egyvalamijük maradt,amit kihasználhattak: a testük.Azt kérded: „Miért akarnak a nők vonzóak lenni?” Hát ezért. Ez az egyetlen esélyük ahatalomszerzésre. És ki ne akarna hatalmat? Amíg az ember meg nem érti, hogy a hatalom csaknyomorúságot hoz, hogy a hatalom tönkretesz, hogy a hatalom erőszakos... mindaddig, amíg ebelátás által a hatalom iránti vágy el nem tűnik, addig ki ne akarna hatalmat? Azt kérded: „Miértakarnak a nők vonzóak lenni, ha közben zokon veszik a férfiak szexuális közeledését?” Ennekugyanaz az oka. A nőnek csak addig van hatalma feletted, amíg csábít: amíg nem érheted el. deközben végig úgy érzed, hogy akár el is érhetnéd; mindig közel van, mégis elérhetetlen. Csak ígyvan hatalma feletted. Ha mindjárt az öledbe ül, a hatalmának azonnal vége. És ha egyszer márkihasználtad a szexualitását, ha már lefeküdtél vele, akkor kész, vége, nincs többé hatalma feletted.Ezért csak csábít, de soha nem enged magához. Vonz, provokál, csábít, és amikor már túl közelkerülsz, egyszerűen nemet mond.Ez egyszerű logika. Ha igent mond, akkor puszta eszközzé degradálod, akkor csak használod őt.Senki nem akarja, hogy kihasználják. Ez ugyanannak a kérdésnek a másik oldala. A hatalom aztjelenti, hogy hatalmadban áll használni a másikat, ha pedig valaki téged használ, akkor vége,elvesztetted minden hatalmadat. Nyilván egyetlen nő sem akarja, hogy használják. Pedig a férfiakpontosan ezt tették hosszú-hosszú időkön keresztül. A szerelemből valami rettenetesen taszító dologlett. A legcsodálatosabb áldásnak kellene lennie, de nem az. mert a férfi folyton csak használta anőt, a nő pedig természetesen megpróbált ellenállni ennek. A nő nem akar puszta vagyontárgy lenni.Ezért van az, hogy a férfiak folyton ott csóválják a farkukat a nők körül, a nők meg közben úgytesznek, mintha felette állnának ennek az egésznek, és szenteskedők lesznek. A feleségek folytonúgy tesznek, mintha nem érdekelné őket a szex, az „undorító” szex. Pontosan annyira érdekli őket,mint téged, csak van egy bökkenő: ők nem mutathatják ki az érdeklődésüket, mert abban apillanatban, hogy részt vesznek a játékban, elvész minden hatalmuk. Minden másban érdekeltek.Először vonzónak akarnak tűnni a számodra, aztán pedig megtagadják magukat tőled. Ez a hatalomélvezete. Úgy rángatnak, mintha kötélen lógnál, aztán meg a végén nemet mondanak, és ezzel tégedfosztanak meg minden hatalmadtól. Te csak csóválod a farkadat, mint egy kutya - a nő meg élvezi ajátékot.Ronda egy helyzet. Ennek nagyon nem így kellene lennie. Azért ronda, mert a szerelem a hatalmijátszmák szintjére süllyedt - ezt meg kellene változtatni. Meg kell teremtenünk egy új emberiséget,egy új világot, ahol a szerelem nem lehet hatalmi kérdés. Legalább a szerelmet vegyük ki a hatalmijátszmákból; ott a pénz, a politika - maradjon ott bármi, de a szerelmet vegyük ki belőle. A szerelema legértékesebb a világon - nem szabadna, hogy üzleti megfontolások tárgya legyen. De most sajnoséppen ez történik.Az újonc idegenlégiós megérkezik a sivatagba, és megkérdezi a tizedest, hogy hogyan szoktak ittszórakozni. A tizedes elmosolyodik, és csak ennyit mond:- Majd meglátod.- Csak mert van itt vagy száz fickó, de egyetlen nőt sem látok. - mondja az újonc tétován.- Majd meglátod. - válaszolja ismét a tizedes sejtelmesen.Estefelé aztán háromszáz tevét hajtanak be a karámba. Ekkor az összes férfi egy csapásra, minthamegőrülne, beront a karámba, és nekiáll meghágni a tevéket. Az újonc észreveszi, ahogy a tizedes iselrohan mellette, de még éppen elkapja a karját, és megállítja:- Rendben, most már értem, hogy mire gondolt, de még mindig nem értem. Legalább háromszázteve van itt, és legfeljebb száz ember. Akkor meg mire fel ez a rohanás? Nincs elég idejük?- Idő az van! - mondja a tizedes meghökkenten. -De senki nem akar magának ronda tevét?!Senki nem akar rondát magának - még ha csak tevéről van is szó! Hát még ronda nőt? A nő tehát
  • 48. minden áron szép akar lenni - legalábbis szépnekA HATALOM149akar látszani. De amint csapdába ejtett a bája, menekülni kezd tőled, mert ez a játék lényege. Ha tepróbálsz menekülni tőle, akkor figyeld meg, ő megy majd utánad. Amint közeledni kezdenélviszont, már újra menekül. Ez nem szerelem! Még csak nem is emberi. De ez van, és így megy ezmár évszázadok óta.Úgyhogy vigyázz! Mindenkinek van ám méltósága, és senki nem akar puszta árucikkédegradálódni. Tiszteld a férfiakat, de tiszteld a nőket is - mindkettő isteni. Azt az ósdi elgondolástpedig felejtsd el, hogy a szeretkezés közben mindenképpen a férfi csinál valamit a nővel, a nő pedigaz, akivel csinálják -ez egyszerűen baromság. Nem így van. Mindkettő szeretkezik a másikkal,mindkettő aktív, és mindkettő résztvevő - a nő a maga módján. A befogadás is egyfajta részvétel,pontosan annyira résztvevő a nő is, mint a férfi.És ne gondold, hogy csak te teszel valamit a nővel. Mindketten csodálatosan értékes dolgokattesztek a másikkal. Egymásnak adjátok magatokat, megosztjátok egymással az energiáitokat.Mindketten felkínáljátok magatokat a szerelem oltárán, a szerelem istenének templomában. Aszerelem istene az, aki mindkettőtöket a kezében tart. Megszentelt pillanat ez, és szent földönjártok. Ha ennek tudatában vagytok, akkor egész másképp viselkedtek majd.Gyönyörűnek lenni csodálatos dolog. De gyönyörűnek látszani már inkább visszataszító. Vonzónaklenni jó, de pusztán vonzónak tűnni nagyon ronda dolog. A játszmázás csak arra jó, hogy becsapd amásikat. Az emberek eleve, természetükből adódóan gyönyörűek! Semmi szükség nincs sminkre.Attól csak egyre rondább lesz mindenki. A szépség az egyszerűségben, az ártatlanságban, atermészetességben, a spontaneitásban rejlik. De ne használd a szépségedet hatalmi játszmákhoz -ezzel meggyalázod a szerelmet, az pedig szentségtörés.A szépség Isten ajándéka. Oszd meg, de ne használd fel arra, hogy másokon uralkodhass, hogybirtokold a másikat! így a szerelmed valódi ima lesz, a szépséged pedig felajánlás Istennek.A POLITIKAAz ambíciót belénk programozták. És ahol ambíció van, ott megjelenik a politika is. De nem csak aközéletben találkozhatsz ám politikával: megmérgezte az életed legeldugottabb szegletét is. Előbb-utóbb a kisbaba is képes színlelni a mosolyt az anyjának és az apjának. Az ilyen hamis mosolymögött nincs mélység. De hát tudja, hogy ha mosolyog, akkor megdicsérik - megtanulta apolitikusok első aranyszabályát. Már a bölcsőben megtanulja, mi is az a politika.Politika alatt nem pusztán azt kell értenünk, amit a politikusok művelnek. Ahol valaki valamilyenhatalmi játékot játszik, ott megjelenik a politika is. Nem csupán az államról, a kormányról, megilyenekről van szó... Én a „politika” szót sokkal tágabb értelemben használom, mint ahogyan azt azemberek általában érteni szokták.A férfiak a történelem folyamán egy rettentő barbár politikai stratégiát alkalmaztak a nőkkel szem-ben: elhitették velük, hogy alacsonyabb rendűek. Idővel sikerült is meggyőzniük a nőket erről. Anők különböző okokból kifolyólag védtelenek voltak, ezért aztán úgy érezték, el kell fogadniuk ezta teljesen abszurd és undorító gondolatot. A nő se nem alacsonyabb-, se nem felsőbbrendű, mint aférfi. A nő és a férfi az emberiség két önálló kategóriája - nem lehet összehasonlítani őket. Mármaga az összehasonlításra tett kísérlet is baromság, csak összezavarodhatsz tőle. Miért terjedt el aza gondolat az egész világon, hogy a nő alacsonyabb rendű, mint a férfi? Mert csak így lehetett a nőtgúzsba kötni, csak így lehetett rabszolgává alacsonyítani. Ha egyenlő lenne, abból sok bajszármazna, ezért aztán inkább beleneveltük, hogy alacsonyabb rendű! Az indokok a következőkvoltak: a nő fizikuma gyengébb, nem olyan izmos, alacsonyabb is, a nők semmilyen filozófiai vagyteológiai irányzatot nem találtak ki, nem alapítottak vallást, a nők közt nem találunk jelentősművészeket, zeneszerzőket, festőket. Ebből aztán egyenesen következik, hogy a nők kevésbéintelligensek, nincs igazi intellektusuk, hiszen nem foglalkoznak az élet nagy kérdéseivel, csak a
  • 49. legegyszerűbb dolgokra szorítkoznak, tehát másra nem is jók, mint hogy háziasszonyok legyenek.Ilyen összehasonlítgatással egész könnyen meg lehet győzni a nőket az állítólagosalsóbbrendűségükről. Csakhogy ez így nagyon sántít. Ugyanis más dolgokat is össze kell akkor márvetni. A nő például képes gyermeket szülni - a férfi nem. A férfi ebben a tekintetben tehátegyértelműen alsóbbrendű, hiszen belőle nem lehet anya. A természet nem bízott rá ekkorafelelősséget, mivel tudta, hogy ő az alsóbbrendű. A felelősség mindig a felsőbbrendűé. A természetnem adott anyaméhet a férfinak. Tulajdonképpen az ő szerepe egy gyermek születésében nem több,mint egy injekciós fecskendőé volna - csak átmenetileg van rá szükség néhány pillanatra.Az anya kilenc hónapig hordja a gyermeket a méhében, és viseli ennek minden nyűgét. Nemkönnyű feladat, hidd el. Aztán a kilenc hónap elteltével megszüli a gyermeket, ami majdnem olyan,mintha az ember egy kisebb halálélményen menne keresztül. Utána pedig még éveken át neveli agyermeket... Ráadásul nem is olyan régen a nő szinte szünet nélkül terhes volt; egymás után szülte agyerekeket. Ugyan mikor lett volna ideje arra, hogy zenész, költő vagy festő váljon belőle - a férfinem hagyott neki időt! Vagy terhes volt, vagy a gyereknevelés kötötte le minden idejét. Ő vezette aháztartást, hogy a férfi fennköltebb dolgokon is tudjon gondolkodni.Csak egyetlen egy napra cserélj a nővel! Engedd, hadd filozofáljon ő, hadd írjon verset, haddzenéljen, te pedig eközben huszonnégy órán át vigyázz a gyerekekre, főzz és takaríts! Akkor majdmegtudod, ki a felsőbbrendű! Huszonnégy óra is bőven elég hozzá, hogy rádöbbenj: folyamatosanfelügyelni a gyerekekre kész bolondokháza. Ha csak egy napig tiéd a konyha, és neked kell főznöda családra meg a vendégekre, ez a huszonnégy óra is bőven elég ahhoz, hogy a poklok poklát éld át.Még azt is elfelejted, hogy valaha azt hitted, felsőbbrendű vagy, mert ez alatt a huszonnégy óra alattegy pillanatra sem lesz időd teológiáról, filozófiáról vagy vallásról elmélkedni.De máshonnan is megközelíthetjük a dolgot. A nő izomzata például azért kevésbé fejlett, mertévezredeken át nem végzett olyan kemény fizikai munkát, ami megerősítette volna az izomzatát.Indiában találkoztam olyan bennszülött népekkel, akiknél a nő az izmos és a férfi nem az. Tehát eznem magától értetődő, nem a természet rendezte így; a dolognak történelmi okai vannak. A nőkegyszerűen olyan hosszú időn át nem végeztek fizikai munkát, hogy a testük lassan elveszítette azerős izomzat kifejlesztésének képességét. Megint más szemszögből vizsgálva a kérdést, a nőnekegyértelműen jobb az ellenálló-képessége, mint a férfié. Ez orvosilag bizonyított tény. A nők rit-kábban betegszenek meg, körülbelül öt évvel tovább is élnek, mint a férfiak. Ezért akkora hülyeségaz a társadalmi beidegződés, hogy a férjnek négy-öt évvel idősebbnek kell lennie a feleségnél, csakhogy ő lehessen a tapasztaltabb, a korosabb - nehogy az állítólagos felsőbbrendűsége csorbátszenvedjen. Orvosi szempontból nézve ez nem helyes döntés, hiszen a nő eleve öt évvel hosszabbideig él. Ha ezt vesszük alapul, akkor az lenne a helyes, ha a férj öt évvel fiatalabb lenne afeleségnél, és akkor nagyjából egy időben halhatnának meg. De a társadalomban az az elfogadott,hogy a férj legyen négy-öt évvel idősebb. Mindeközben viszont a nőnek nem engedik meg, hogyújraházasodjon - legalábbis a legtöbb kultúrában és társadalomban még mindig nem. Csak az utóbbiidőkben kezdték el megengedni és csak a legfejlettebb országokban. És mivel a nőknek nemengedik meg, hogy újra férjhez menjenek, legalább tíz évet özvegységben kell tölteniük. Ezegyszerűen nem egészséges - egyszerű matematika az egész. Miért kötelezzük a szerencsétlen nőketarra, hogy az életükből tíz évet özvegyként éljenek le? A legegyszerűbb az lenne, ha a feleség ötévvel idősebb lenne, mint a férj. Ezzel az egész ügy el lenne intézve, mert a párok természetesesetben szinte egyszerre halnának meg. Nem lennének özvegyek, és nem lenne az a sok probléma aföldön, amit az özvegység intézménye okoz.Na most, ha végiggondolod, hogy a nő öt évvel tovább él, mint a férfi, akkor ki is a felsőbbrendű?Ha hozzáveszed, hogy ritkábban betegszik meg, ellenállóbb, akkor ki a felsőbbrendű? A nők ötvenszázalékkal ritkábban követnek el öngyilkosságot, mint a férfiak. Ugyanez az arány az elmebajterén: csak fele annyi nő őrül meg, mint ahány férfi. Csakhogy ezeket a tényeket a kutya sem vettefigyelembe. Vajon miért?Miért kell kétszer annyi férfinak öngyilkosságot elkövetnie, mint ahány nőnek? Olyan, mintha aférfi nem lenne elég türelmes az élethez. A férfi túlságosan nyugtalan, túlságosan sóvárgó és túlsokat vár el az élettől. Ha pedig a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő szeretné, akkor rögtön végezni
  • 50. akar magával. Nagyon gyorsan maga alá gyűri a depresszió. Ez kétségkívül a gyengeség jele: aférfinak nincs elegendő bátorsága ahhoz, hogy szembenézzen az élet problémáival. Az öngyilkossággyáva dolog. Ezzel az ember csak elmenekül a problémák elől, de nem oldja meg őket.A nőnek több problémája van: neki ott vannak a saját problémái és azok a problémák, amiket a férjeokoz neki. Kétszer annyi problémája van, mégis bátran szembenéz velük. Te meg azt hajtogatod,hogy ő a gyengébb. Miért őrül meg kétszer annyi férfi, mint nő? Ez is csak azt bizonyítja, hogy aférfi intellektusa nem bírja olyan jól a nehéz próbákat - bármelyik pillanatban kiborulhat.De akkor meg miért mondják folyton a nőknek, hogy alsóbbrendűek? Politika. Egyszerű hatalmijátszma az egész.Gyakran beszélsz arról, hogy a politikusok és a papok kihasználják és becsapják az embereket, mintha őkvalami idegen lények lennének, akik élősködnek az emberiségen. Ahogy én látom, ezek a politikusok és papokközülünk kerülnek ki, tehát teljes mértékben mi vagyunk a felelősek a tetteikért, és amikor miattuksiránkozunk, akkor tulajdonképpen magunkat hibáztatjuk. Nem arról van szó, hogy mindannyiunkban ott lapula politikus és a pap? Mit gondolsz erről?Természetesen a politikusok és a papok sem másik bolygóról jönnek; valóban közülünk kerülnek kimindannyian. Mi is ugyanúgy vágyunk a hatalomra, ugyanolyan ambícióink vannak, mi isszentebbek akarunk lenni másoknál. Ami ezeket az ambíciókat és vágyakat illeti azonban, úgytűnik, ők a legsikeresebbek. És valóban a mi felelősségünk is mindaz, ami történik, de ez egy ördögikör: nem egyedül minket terhel a felelősség. A sikeres politikusok és a papok folyamatosan a sajátambícióikra nevelik az új generációkat; ők alakítják a társadalmat, ők formálják az elmét, őkidomítják az embereket. Tehát ők is felelősek. Sőt, az ő felelősségük jóval nagyobb, mint azátlagemberé, hiszen az átlagember valójában a ráerőltetett rendszer áldozata csupán.Minden gyermek ambíciók nélkül születik erre a világra; neki még nincs hatalomvágya, nincs tele afeje olyan ideákkal, mint „jobb”, „szentebb” vagy „felsőbbrendű”. Ő maga tehát még nem lehetfelelős. Azok, akik felnevelik - a szülők, a társadalom, az oktatási rendszer, a politikusok, a papok -,folyton ugyanaz a banda mérgez meg minden gyermeket. Persze, amikor majd ő kerül sorra, ő isnyilván ugyanezt fogja tenni... de hát ez egy ördögi kör. Valahol meg kell törni!Én azért ostorozom állandóan a papokat és a politikusokat, mert ők az a pont ahol van esély azördögi körből való kitörésre. Ha a kisgyereken kérjük számon, akik épp hogy megérkeztek erre avilágra, az nem sokat segít. Az átlagembereken sem kérheted számon, mert ők meg már be vannakidomítva -őket folyamatosan kihasználják. A szerencsétlenek örülnek, ha élnek. Őket nem lehetcsak úgy felébreszteni, mert mélyen alszanak. Egyetlen egy pont marad tehát: azok az emberek,akiknek a kezében a hatalom van; azok, akiknek lehetőségük van arra, hogy megfertőzzék a jövőgenerációját is. Ha őket meg lehetne állítani, akkor egy új emberiség születhetne meg.Tudom, hogy valójában mindenki felelős. Bármi történik is, így vagy úgy mindenkinek része vanbenne. Nekem viszont az számít leginkább, hogy kit kell ostorozni ahhoz, hogy az emberiség újgenerációja kikerülhessen ebből az ördögi körből. Az emberiség évszázadokon át rótta ugyanazokata köröket. Ezért nem ítélem el a tömegeket, így téged sem. Csak azokat ítélem el, akik most abban apozícióban vannak, hogy ha egy kicsit is le tudnának mondani az érdekeikről, és végignéznének aszerencsétlen embertömegeken, akkor igenis lehetséges lenne a változás - ki lehetne törni az ördögikörből. Tehát nem véletlenül emelek szót folyton a politikusok és a papok ellen.Tudom, hogy mindenki felelős, csak éppen nem mindenkinek van meg a hatalma ahhoz, hogy javít-son a helyzeten; ezért ostorozom én állandóan a papokat és a politikusokat. Most már félnek tőlem -talán nem is volt még olyan korábban, hogy egyetlen embertől ennyire féljenek. Ma már egy országsem enged be a határain. A papok ott sorakoznak a politikusok mögött, ők meg különbözőtörvényeket és jogszabályokat hoznak, ami alapján engem kitilthatnak az országukból.Az amerikai kommunánkat is a politikusok tették tönkre, de azok mögött a politikusok mögött is ottálltak a fundamentalista keresztények és az ortodox papok. Ronald Reagen maga is fundamentalistakeresztény. Ha pedig valaki fundamentalista keresztény, az azt jelenti, hogy teljes mértékbenortodox. Azt hiszi, hogy a Biblia minden szava szent, és mindazt, ami benne áll, valóban Istenmondta a saját szájával. A papok és a politikusok mindig nagyon sebezhetők, ugyanis nincs szilárdtalaj a lábuk alatt. Elég nekik egy jól célzott ütés, és máris eltűnnek a süllyesztőben. Ha ez egyszer
  • 51. megtörténik, a társadalom ízelítőt kaphat az igazi szabadságból.Sokkal emberhez méltóbban nevelhetnénk fel a gyerekeinket; sokkal intelligensebbek lennének, azegész világot egységként szemlélnék. Embereket látnának, nem keresztényeket, hindukat,mohamedánokat; embereket és nem indiaiakat, kínaiakat vagy amerikaiakat. A nemzeteket és avallásokat a politikusok és a papok találták ki. Ha ők egyszer eltűnnek, el fognak tűnni a vallások ésa nemzetek is. A vallások és nemzetek nélküli világ pedig végre egy emberi világ lehet. Egy olyanvilág, ahol nem lesz több háború és fölösleges viaskodás olyan dolgokért, amiket még soha nemlátott senki...Micsoda rettenetes baromság például, hogy az emberek évezredek óta képesek Isten nevében gyil-kolni egymást! Soha senki nem látta még Istent, soha senkinek nem volt eddig még semmilyenkézzelfogható bizonyítéka a létezéséről, de nekik a szemük se rebben... soha senki nem nézett mégmélyen a szemükbe, és nem tette fel nekik a kérdést. Keresztes hadjáratok, dzsihad... alegkülönfélébb vallási hadjáratok folytak és folynak ma is a világ minden részén. Ezekben aháborúkban pedig halomra ölik azokat az embereket, akik épp nem a megszállók dogmáikbanhisznek. Mindig az erősebb dogmái származnak közvetlenül Istentől, az összes többi dogma azördög találmánya.Úgy próbálják szolgálni az emberiséget, hogy halomra ölik az embereket. Ez igen! Azt mondják, aza céljuk, hogy kiszabadítsák az embereket az ördög karmai közül. Hát nem furcsa, hogy mindenvallás azt mondja, hogy a többi vallást az ördög találta ki? így persze a harc soha nem ér véget. Apolitikusok egymás után hajszolják háborúba a népeket - de miért is? Én képtelen vagyokmegérteni. Ennek a bolygónak a felszínére nincsenek határvonalak rajzolva! Mi a fenének rajzolunkországhatárokat a térképekre?!Az egyik tanárom nagyon okos ember volt. Egy nap behozott egy halom kartondarabkát - egyvilágtérképet vágott darabokra -, és szétszórta a darabkákat az asztalon.- Na, valaki össze tudja rakni? - kérdezte tőlünk. Sokan odamentek próbálkozni, de senkinek sem si-került. Az egyik fiú aztán, aki látta, hogy mindenkin kifog ez a feladat, sehogy sem tudjukösszerakni a világtérképet, egyszer csak megfordított egy-két darabot, és látta, hogy azokból - így amásik oldalon -egy emberi fejet lehet kirakni. Az emberi fejet persze sokkal könnyebb volt kirakni,és már kész is volt a megoldás. Az egyik oldalon egy emberi fej, a másik oldalon pedig avilágtérkép rajzolódott ki. Lehet, hogy így van ez a világgal is... ha rendet tudnánk tenni azemberben, akkor attól talán az egész világban is rend lenne. Ha elérnénk, hogy az emberelcsendesedjen, békés és együtt érző legyen, akkor eltűnnének a nemzetek, eltűnnének a háborúk,eltűnne minden undorító politika a föld színéről. És ne feledd! Politikából csak egyfajta létezik: amocskos politika.De azokat kell ostoroznunk, akiknek a kezében a hatalom összpontosul. A szerencsétlen emberekethiába noszogatjuk, az nem segít, hiszen nekik nem sok lehetőségük van változtatni a dolgokon - őkegyszerű áldozatok. Ha egy-egy embert meg is tudunk változtatni, abból még nem lesz átfogóváltozás. De ha véget vetünk a vallás és a politika, a papok és a politikusok közöttiösszeesküvésnek, az már kézzel fogható változást hozhatna: igazi forradalmat - az egyetlenforradalmat, amire szüksége van a világnak, de amelyik mindeddig még nem jöhetett el.Mit tudsz mondani a politikáról?Mondjam ki? Megvetem! Ez az átok tette pokollá az emberek életét évszázadokon át. Politikáraegyáltalán nem volna szükség. Csak hát a politikusok nem engedik, hogy ez kiderüljön, mert ugyeakkor ők elveszítenék a tisztségüket, a hivatalaikat, a Fehér Házaikat és a Kremljeiket.A politikára semmi szükség - valóban eljárt felette az idő. Régebben szükség volt rá, mert a nem-zetek állandóan harcban álltak egymással. Az utóbbi háromezer évben nem kevesebb, mint ötezerháborút vívtak. Ha megszüntetjük az országok közötti határokat, amelyek kizárólag a térképenléteznek, nem magán a Földön, akkor kit érdekel majd a politika? Persze, szükség lesz majd egyvilágkormányra, de ez a kormány is csak gyakorlati célokra kell - nem kell, hogy bármilyenpresztízse legyen; senkivel nem fog versengeni. És ha véletlenül te vagy a világkormány elnöke,akkor mi van? Ettől nem kerülsz magasabbra senkinél. Egy ilyen gyakorlati kormány pusztán arravaló, hogy legyen, aki felügyeli a vasúti társaságokat. De közben senkit nem érdekel, hogy ki a
  • 52. vasúti társaság elnöke. Vagy hogy legyen, aki megszervezi például a postahivatal munkáját. De kitérdekelne, hogy egyébként ki a postahivatal vezérigazgatója?A nemzeteknek meg kell szűnniük, és ha ez megtörténik, velük együtt a politika is eltűnik majd aföld színéről. Ami megmarad, az egy gyakorlati szervezet, amely felügyeli a dolgok menetét. Enneka vezetését pedig amolyan vetésforgó elv alapján lehetne megoldani: egy ideig egy fekete az elnök,máskor egy nő, aztán egy kínai, utána egy orosz, máskor egy amerikai - de soha senkinél nemállhatna le, mindig mindenki továbbadná a stafétát a következőnek. Egy embernek maximum hathónapot kellene adni, ha tovább marad vezető pozícióban, az már veszélyes. Legyen hat hónapig őaz elnök, aztán tűnjön el a süllyesztőben örökre. És soha senkit nem lenne szabad újramegválasztani. Az csak az emberek hiányos intelligenciájára vall, ha újra meg újra ugyanazt az egyembert választjuk meg elnöknek folyton. Nem érzed úgy, hogy ez egyfajta szegénységi bizonyít-vány? Hát nincs több alkalmas és intelligens ember? Csak ez az egy begyepesedett figura van, akitállandóan megválasztasz? Egy egységes világban nincs szükség politikai pártokra sem.Mindenkinek magának kell meghoznia a döntéseket. Nem kellenek politikai pártok, mert azok csaktönkreteszik a demokráciát. Azt szokták mondani, hogy a demokrácia nem létezhet politikai pártoknélkül, én viszont azt mondom, hogy ahol politikai pártok vannak, ott nem lehet demokrácia, mert apártok mindig a saját érdekeiket fogják képviselni.Minden egyén szabadon pályázhatna bármely posztra, és bárkire szavazhatna, akiről úgy érzi, he-lyesen fog cselekedni. így bárki is kerül ki győztesen, biztosan sokkal bölcsebb lesz, mint a mostanielnökök és miniszterek. Ha pedig tényleg csak hat hónapja lesz, akkor nem fog olyan marhaságokraráérni, hogy egyetemeket, hidakat, utakat meg efféléket avatgasson fel. Ma a parlamenti üléseken apolitikusok a legjelentéktelenebb ügyekről is képesek hónapokon át vitatkozni; mintha végtelen sokidejük lenne! Évek telnek el, míg egy egyszerű törvényjavaslatot végre elfogadnak. Ha valakinekcsak hat hónapja van, az nem ér rá ilyesmire. Tudományos tanácsadókat és különböző területekszakavatott ismerőit gyűjti majd maga köré. Ha a gazdaságról van szó, meg fogja találni a világlegjobb gazdasági zsenijeit, hogy azok adjanak tanácsokat neki. Mivel nem lesz sok ideje, nem fográérni mindenféle harmadrangú politikussal szórakozni, akik máshoz sem értenek, csak ahhoz, hogyhogyan kell minél hihetőbben hazudni. Ha az oktatásról kell döntenie, kikérheti a világ legjobboktatóinak tanácsát.De ma valami egészen furcsa dolog történik... Pedig a megoldás nagyon egyszerű: egy egységesvilág.AZ ERŐSZAKA világ összes diktátora nekünk köszönheti a hatalmát, mert nekünk mindig kell valaki, akimegmondja, hogy mikor, mit tegyünk. Ennek pedig nagyon egyszerű oka van: ha valaki másmondja meg, hogy mit csinálj, nem kell felelősséget vállalnod a tetteidért, nem kell gondolkodnod,hogy helyes-e vagy helytelen az, amit teszel. Nem a tiéd a felelősség, így aztán nem kell agyalnirajta, nem kell aggódni miatta. A felelősséget teljes mértékben leveszi a válladról az, aki parancsbaadja, hogy mit csinálj. Az olyan emberek, mint Hitler, Sztálin vagy Reagan nem azért kaptak annyihatalmat, mert ők olyan nagyon különlegesek. Azért kerültek a pozíciójukba, mert milliók akarják,hogy megmondják nekik, mit csináljanak - ha nem diktál nekik senki, teljesen elveszettnek érzikmagukat.Mi magunk teremtjük meg a diktátorokat.Adolf Hitler egy valóságos őrült volt, mégis egy egész nemzet... ráadásul az egyik legintelligensebbnemzet a világon, amelyik első osztályú filozófusok, gondolkodók, teológusok egész hadát nevelteki... Németország még a huszadik században is olyan gondolkodókat adott a világnak, mint MartinHeidegger, akit talán a század legnagyobb filozófusa volt - és még ő is Adolf Hitler híve volt!Szinte felfoghatatlan, hogy egy olyan kvalitású ember, mint Martin Heidegger... Én a világ összesfilozófusának a munkásságát tanulmányoztam. Martin Heidegger valóban zseni volt, olyan eredetimódon, teljesen új irányból tudott közelíteni a dolgokhoz - és mégis, Adolf Hitler követője lett, őt
  • 53. támogatta! Azon gondolkodtam, mi lehetett az oka, hogy az egész nemzet támogatta ezt az őrültet.Az ok nem más, mint hogy senki nem akarja vállalni a felelősséget. Csakhogy amikor elveszíted afelelősséget - mert tehernek érzed, és inkább átadod másnak - akkor ezzel elveszíted azegyéniségedet, és elveszíted a szabadságodat is. A felelősség nem választható külön sem aszabadságtól, sem az egyéniségtől. Abban a pillanatban, hogy valaki más vállára helyezed afelelősségedet, egy jelentéktelen senkivé minősíted magad. Tény, hogy senki nem fog hibáztatni, havalami balul sül el, de az is tény, hogy ezzel eladtad a lelkedet.Az emberek folyton átkozzák a diktátorokat, de senki nem gondol bele, hogy hogyan is születnek adiktátorok, hogy valójában ki is hozza létre őket? Mi vagyunk azok! Mi magunk hozzuk létre őket,mégpedig abban a reményben, hogy ők majd leveszik a vállunkról a felelősséget. Csak azt nemvesszük észre, hogy a felelősségünkkel együtt elveszítjük a szabadságunkat, az egyéniségünket, ademokráciát, a gondolkodás és a véleménynyilvánítás szabadságát is -egyszóval mindent. Akkoradtuk el a lelkünket, amikor más kezébe adtuk a felelősséget. És persze vannak szép számbanolyanok, akik élvezik, ha uralkodhatnak, élvezik, ha diktálhatnak másoknak. Ezek az emberekkivétel nélkül elmebetegek mind.Szóval elég fura egy helyzet. Az emberek azt akarják, hogy valaki levegye a felelősség terhét avállukról - ez is a neurózis egy válfaja -, és persze vannak néhányan, akik ezt szívesen meg isteszik, mivel ezzelaz emberek szabadságát is elvehetik. Elveszik az emberek jogait, az egyéniségüket; ezek azemberek egyetlen dolgot akarnak: a hatalmat. Ők másképp őrültek, de valahogy ez a két elmezavarnagyon is összepasszol. Van egyfajta furcsa összhang azok között, akik meg akarnak szabadulni afelelősségtől, és közben nincsenek tudatában annak, hogy így elveszítik a lelküket is, és azok közöttaz őrültek között, akik csak egy dolgot akarnak: a hatalmat.Mondanál valamit az erőszakról?Az ember tulajdonképpen egy két lábon járó dilemma, mivel alapvetően kettős természetű. Az em-ber nem csupán egyetlen létező: magában hordja a múltat és a jövőt is. A múlt az állati, a jövő azisteni rész, a kettő között pedig ott van a jelen, a most pillanata. A kettő között található az emberigazi léte: a megosztott, kettészakított, két homlokegyenest ellenkező irányba húzó létezése. Ha azember hátranéz, azt látja, hogy valójában nem más, mint állati őseinek örököse. A tudomány azértképtelen elfogadni, hogy az emberiség több, mint egy újabb állatfaj a földön, mert csak a múltattudja kutatni. Charles Darwinnak és a többieknek igazuk van abban, hogy az ember az állatoktólszármazik. Ez igaz, ha az ember múltját nézzük, de nem igaz, ha az embert a maga teljesvalóságában vizsgáljuk.A vallás a lehetségesbe tekint előre; abba, ami megtörténhet, de még nem történt meg. A tudományfelboncolja a magot, de nyilván nem látja meg benne a virágot. A vallás látomásokat követ, álmokatlát, és ezáltal képes arra, hogy meglássa azt, ami még nem jött el: a virágot. Persze tudományoseszközökkel nem lehet megtalálni a virágot, soha nem találsz rá, pusztán azért, mert apró darabokravagdosod a magot. A virág megleléséhez nagyon mély intuícióra van szükség; nemelemzőkészségre, hanem ösztönös megérzésre, látomásra, egy kis költőiségre. Igazi álmodozónakkell lenni ahhoz, hogy az ember meglássa azt, ami még nem történt meg.A vallás a lehet dimenziójába tekint előre, és azt látja, hogy az ember nem állati, hanem isteni: azember maga Isten. Mindkettő megállapítás igaz. Teljesen fölösleges a tudomány és a vallásálláspontjait szembeállítani egymással. Más irányba tekintenek, más a munkamódszerük, és végsősoron mást is vizsgálnak. A tudomány mindig mindent a forrásához vezet vissza, a vallás viszontmindig a célhoz repül. Az emberre mindkét állítás igaz, és ebből az ellentmondásból ered adilemma, az állandó szorongás: lenni, vagy nem lenni... ennek lenni, vagy annak lenni?Az ember csak kétféleképpen találhatja meg a békét: vagy újra állattá válik, és akkor újra egységbekerül önmagával, nem lesz többé megosztottság, újra béke lesz, csend és harmónia..:Tulajdonképpen ezért próbálnak milliók a legkülönbözőbb módokon újra állattá válni.A háború például remek lehetőség az embernek arra, hogy újra állattá váljon: ezért olyan vonzó so-kak számára a háború. Az emberiség háromezer év alatt ötezer háborút vívott, a háború tehátfolyamatosan jelen van a világban mindenütt - hol itt, hol ott üti fel a fejét. A világtörténelemben
  • 54. eddig még nem múlt el egyetlen olyan nap sem, amikor ember ne ölt volna embert. De vajonhonnan ez a szörnyűséges pusztítási vágy, ez az ellenállhatatlan gyilkos ösztön? A válasz az emberipsziché mélyén keresendő. Ugyanis amikor ölsz, akkor hirtelen megint egységes leszel: újra állattáválsz, tehát megszűnik a kettősség. A gyilkosság és az öngyilkosság pontosan ezért olyanelképesztően vonzó sokaknak.Az embert még nem lehet meggyőzni arról, hogy legyen erőszakmentes. Az erőszak mindig utat törmagának. Különböző neveken, különböző szlogenek alatt, de az erőszak akkor is csak erőszakmarad. Vagy valamelyik vallás nevében, vagy valamelyik politikai ideológia nevében, vagy bármimás teljesen abszurd dolog nevében - elég egy foci-, vagy egy krikettmeccs is ahhoz, hogy azemberek pusztítóan erőszakossá váljanak.Az embereket annyira elbűvöli az erőszak, hogy ha ők maguk nem művelhetik - mert azért azkockázatokkal jár ám, jogi következményei lehetnek - akkor különböző pótlékokat keresnekhelyette. A moziban, a tévében az erőszak kötelező elem: ha egy filmben nincs erőszak, a kutya senézi meg. Ha az ember erőszakot és vért lát, hirtelen eszébe jut az állati múltja: megfeledkezik ajelenről, és teljesen elfelejti a jövőjét is - eggyé válik a múltjával. Tökéletesen azonosul alátottakkal: ami a képernyőn történik, az lesz az ő élete. Nem külső szemlélő többé - résztvevővéválik, szoros kapcsolat alakul ki közte és a történet között.Az erőszak nagyon vonzó.A szexualitás is pontosan azért olyan vonzó, mert amikor belemerülsz, eggyé tudsz válniönmagaddal, egy csapásra eltűnik a máskor olyan megszokott kettősség, megosztottság, hirtelenszertefoszlik a szorongás és a gyötrődés. Az erőszak, a szex, a drogok -ezek mind segítenek, hogyvisszaess, hogy újra csakis állat légy. De ez az állapot nem csak átmeneti. Elég hamar vége szakad.A természet egyik fontos törvényét muszáj értened: soha semmi nem halad visszafelé! Perszeszínlelhetsz, megpróbálhatod becsapni a többieket, akár még magadat is, de végül rá kelldöbbenned, hogy semmi nem haladhat visszafelé, mert az idő sem visszafelé, mindig csak előrehalad. Egy fiatalemberből már soha nem lesz kisgyerek, és egy öregemberből sem lesz fiatal soha -ez egyszerűen lehetetlen. A fát sem lehet „visszanöveszteni”, hogy újra csak mag legyen.Az evolúció folyamatosan előrefelé halad, ez ellen nem lehet semmit tenni, nem tudod visszafeléterelni. Ezért aztán az ember minden olyan törekvése, amely arra irányul, hogy újra állattá váljon,eleve kudarcra van ítélve. Berúghatsz, mint az albán szamár, szívhatsz mindenféle drogokat -marihuánát, LSD-t -, kiütheted magad teljesen. Egy kis időre valóban minden szorongásodmegszűnik, néhány pillanatra úgy érzed, az összes problémád eltűnt, és egy egészen másdimenzióba kerültél - de ez csak nagyon rövid ideig tart.Másnap reggel újra itt leszel, és akkor a világ még undorítóbbnak tűnik majd, mint korábban, és azélet még nehezebbnek tűnik majd, mint valaha. Ugyanis amíg te mámoros állapotba ittad magad,vagy amíg öntudatlanul feküdtél a drog hatása alatt, a problémák csak tovább nőttek, és egyrebonyolultabbak lettek. Azt hitted, hogy megoldottad őket, pedig azok csak egyre erősebbengyökeret vertek a lényed legmélyén, a tudatalattidban.Másnap újra itt leszel, ugyanebben a világban -amely most még rondábbnak látszik ahhoz a béké-hez képest, amit elértél a mérgek hatása alatt, a feledés mámorában. Ahhoz a békéhez képes ez avilág most sokkal veszélyesebbnek, összetettebbnek és ijesztőbbnek hat, mint korábban. Ekkorpedig nincs mit tenni: emelni kell a dózist, még több drogra lesz szükséged. De hosszú távon ez semsegít. így soha nem szabadulsz meg a dilemmától. A dilemma megmarad, és csak tovább mélyül.Az egyetlen kiút tehát a növekedés, a fejlődés előre az isteni minőség felé. Az egyetlen megoldás,ha pontosan azzá válsz, ami benned rejtőzik, ha a benned rejlő lehetőséget valósággá változtatod.Az ember potenciális Isten, de amíg nem válik valóban Istenné, semmi esélye a valódi boldogságra.Az emberek persze ezzel is próbálkoztak már: „Hogyan válhatnék istenivé?” És ha valaki istenivészeretne válni, akkor vajon mit kezdjen az állati mivoltával? A legegyszerűbb megoldás, ami azembereknek újra meg újra eszébe jutott: elfojtani magunkban az állatot. Ez tulajdonképpen ugyanaza megoldás, mint az előző - erőszakkal, szexszel, drogokkal elfojtani magunkban az istenit,elfeledni az isteni mivoltunkat -, csak most fordított előjellel. Ez a megoldás egyszerűen nem járhatsikerrel, a dolgok természetéből kifolyólag eleve kudarcra van ítélve. Aztán a második javaslat, ami
  • 55. az embernek eszébe jut: tegyünk úgy, mintha az állat nem is létezne bennünk. Felejtsük el, tegyük apincébe, ne is nézzünk rá! Száműzzük a tudatalattink legmélyebb tartományaiba, hogy mégvéletlenül se kelljen szembesülnünk vele a mindennapi életben. Ezt nevezik struccpolitikának. Astrucc azt hiszi, hogy ha nem látja az ellenséget, akkor az már nem is létezik. Ezért a strucc, amikormeglátja az ellenségét, a homokba dugja a fejét. így azt hiszi, hogy az ellenség gyorsan el is tűnt,hiszen ő maga már nem látja. A vallásos emberek kilencvenkilenc százaléka ezt a módszertalkalmazta évszázadokon át. A maradék egy százalékba sorolható Buddha, Krisna és Kabír. De avallásos emberek kilencvenkilenc százaléka megmaradt a struccpolitikánál - ami persze teljesenhatástalannak bizonyult.Elfojtani az állatot! Az állatot nem lehet csak úgy elfojtani benned, mivel az az állat hatalmasenergiákkal bír. Az egész múltadat ez az állat teszi ki. Sok-sok millió éves, és nagyon mélyengyökerezik benned; nem tudsz tőle egy-kettőre megszabadulni. Attól, hogy te becsukod a szemed,még nem fog eltűnni. Ezt remélni rettentő nagy ostobaság! Az állat az ember alapja; az afundamentuma. Állatként születtél; valójában tényleg semmiben nem különböztél a többi állattól.Különbözhetsz tőlük, de pusztán azáltal, hogy megszületsz, még nem vagy más, mint az állatok.Persze kicsit más a testfelépítésed, de azért nem annyira. Kicsit másfajta intelligenciád van, de azértez sem olyan nagyon más. Csak mennyiségi, nem minőségi különbség van köztetek.A modern növénytani kutatások kimutatták, hogy még a növényeknek is van egy bizonyosintelligenciájuk: éreznek, éberek, tudatában vannak bizonyos dolgoknak. Akkor mit mondhatunk azállatokról?! Egyes kutatók szerint még a fémeknek is van egyfajta intelligenciájuk. Mindebbőlpedig az következik, hogy az ember és az elefánt, az ember és a delfin, az ember és a majom közötta különbség nem minőségi, hanem csak mennyiségi, csak az intelligencia foka más. Nekünk,embereknek egy kicsivel több intelligencia jutott – ennyi az egész. Ez nem valami nagy különbség,legalábbis nem olyan különbség, amit jelentősnek nevezhetnénk.A minőségi változás kizárólag akkor következhet be, amikor az ember valóban felébred, amikorbuddhává válik. Na, az már különbség! Mert akkor már tényleg nem állat vagy többé. Akkor márcsak az isteni él benned – de hogyan érhetjük ezt el?A vallásos emberek kilencvenkilenc százaléka valamit alapvetően rosszul csinál – ez egy ésugyanaz a logika. Pontosan ugyanezt a logikát követik az erőszakos emberek, a szex-mániások és azalkoholisták is. Elfelejteni az állatot…. A bennünk élő állat képének halványítására számosmódszert fejlesztettek ki, ilyen például a mantrázás. így meg lehet feledkezni az állatról, hiszenfolyamatosan a mantrára kell figyelned, egyfolytában ismételgetned kell valamit: „Rama, Rama,Rama, Rama.” Olyan gyorsan ismételgetik, hogy az agyukat teljesen kitölti a „Rama” szóvibrációja. Ez a módszer csak arra jó, hogy elbújjunk az állat elől – de attól az az állat még ottmarad.Akár évszázadokon át is ismételgetheted, hogy „Rama”…., az állat nem fog megváltozni egy ilyenvérszegény próbálkozástól. Az állatot nem lehet becsapni. Az eredmény egy nagyon felszínesvallásosság lesz. Piszkáld csak meg egy kicsit bármelyik vallásos embert, és nagyon hamar észrefogod venni benne az állatot; nem is kell hozzá mélyre ásnod. Ez az úgynevezett vallásosság még abőrük alá sem ér el. Az egész nem több, mint színlelés, formalitás, egyszerű társadalmi rituálé.Elmész a templomba, olvasod a Bibliát, olvasod a Gítát, énekelsz, imádkozol – de az egész csakformális. Nincs benne a szíved. A benned élő állat meg csak röhög rajtad. Ő ugyanis pontosan tudja,hogy ki is vagy, hogy hol is vagy valójában. És azt is tudja, hogyan manipulálhat téged.Mondogathatod a mantrádat órákig akár, de aztán elmegy melletted egy csinos nő az utcán, és amantrának befellegzett, lőttek a nagy vallásosságodnak. Vagy megérzed a pékség előtt a frisssütemények illatát…. és kész, mindennek vége. „Hare Krisna, Rama” -volt, nincs.Bármilyen apróság elég! Valaki beléd köt, dühös leszel, az állat máris kész bosszút állni. Teljesenbevadulsz. Valójában a vallásos emberek sokkal dühösebbek tudnak lenni, mint a többiek. A többiekugyanis nem fojtják el állandóan a dühüket. A vallásos emberek az elfojtás miatt szexuálisan issokkal perverzebbek, mint a többiek. Érdekes lenne megnézni néhány vallásos ember álmát, hogyaz egész napos elfojtás után vajon mi történik éjjel, amikor alszanak?Mahatma Gandhi azt írta, hogy még hetven éves korában is voltak erotikus álmai. Hetven évesen
  • 56. szexuális tartalmú álmok! Azt írta: “Egész nap képes vagyok fegyelmezni magam – egyszer sem juteszembe a szex. De éjjel tehetetlen vagyok, a tudatom leáll, így a fegyelem és az önkontroll teljeseneltűnik."Sigmund Freudnak volt egy nagyon fontos meglátása, miszerint ahhoz, hogy megismerjünk valakit,az álmait kell ismernünk, nem pedig az éber életét.Amit ébren művel az ember, az mind csak áltatás. Az igazi természetét az álmaiban találhatod meg,mert az az a hely, ahová az állat be tud törni – ott nincs elfojtás, nincs fegyelem, nincs ellenőrzés.Ezért aztán a pszichoanalízis nem is nagyon törődik azzal az élettel, amit éberen élsz. Az ébreneltöltött időben olyan tettetett életet élsz, hogy a pszichoanalízis szerint nincs túl sok értelme ezzel alátszattal foglalkozni. Inkább az álmaidba néz bele, mert az álmok sokkal őszintébbek, mint azúgynevezett éber élet.Tanulságos, hogy az általunk valósnak hitt éber életre a pszichoanalízis valótlanként tekint, miköz-ben a hamisnak hitt álmainkat valóságként elemzi. De valóban így van: az álmaid sokkalvalóságosabbak, mert te magad nem vagy ott, hogy eltorzítsd őket, hisz közben mélyen alszol. Atudatos elme elalszik, a tudattalan pedig átveszi az irányítást. És nem árt tudni, hogy a tudattalanjóval nagyobb részét teszi ki a valódi énednek. A tudatos rész csak egy tizede a teljes elmédnek,miközben a többi kilenc tized tudattalan – így tehát kilencszer erősebb, kilencszer nagyobb, mint atudatos elméd.És vajon mit művelsz, amikor a szexualitásod, a dühöd és a kapzsiságod ellen küzdesz? Egyszerű: atudatalattidba dobálod őket, be a sötétségbe, mert azt hiszed, ha nem látod őket, akkor már meg isszabadultál tőlük. Egy fenét szabadultál meg tőlük...A vallásos emberek kilencvenkilenc százaléka folyamatosan elfojt, de ha elfojtasz valamit magad-ban, akkor azzal csak azt éred el, hogy amitől meg akartál szabadulni, még mélyebbre kerül benned,így pedig egyre inkább részévé válik a lényednek. Később, amit elfojtottál a legkacifántosabbmódokon tör majd magának utat kifelé, te pedig talán fel sem fogod, mi történik. Nem nyilvánulhatmeg közvetlenül, egyenesen, mert akkor azonnal felismered és elfojtod újra, hát hátulról támad.Olyan fondorlatosan érkezik, olyan tekervényes kerülőutakon, olyan álcák alatt, hogy észre semveszed: valójában a szexualitásod köszön vissza.Még az imádság, a szeretet és a vallásos rituálék álruháját is képes felölteni magára. De ha mélyenleásol magadba, ha engeded, hogy valaki, aki érti az elméd belső működését, belelásson a fejedbe,megdöbbenve tapasztalod majd, hogy ez egy és ugyanaz az energia, csak épp most más csatornákonfolyik keresztül. Ha egy csatornát elzársz, az energia talál magának másikat, ugyanis nincs olyanenergia, amit el lehetne fojtani.Ezt tessék egyszer és mindenkorra megérteni: nincs olyan energia, amit el lehetne fojtani! Az ener-giát legfeljebb átalakítani lehet, elfojtani soha!Az igazi vallás alkímia: olyan technikákat és módszereket ad a kezedbe, ami képes átalakítanitéged. Az igazi vallás nem elfojtja az állatot, hanem megtisztítja és felemeli azt az isteniségszintjére. Felhasználja az állatot, felhasználja az energiáját, hiszen valóban döbbenetes ereje van –az állat maga az erő. A szexualitás felhasználható – egészen Isten kapujáig el lehet jutni vele. De haelfojtod, akkor csak annál jobban belezavarodsz az egészbe... Ha elfojtod a szexualitásodat, akkoraz az energia haraggá, dühvé változik, és akkor már sokkal jobb szexuálisnak lenni, mint dühösnek.A szexben legalább van valami a szeretetből, a dühben csak a tiszta erőszak van jelen, semmi más.Ha valaki elfojtja a szexualitását, akkor erőszakossá válik – vagy másokkal, vagy saját magávalszemben. Ez a két lehetőség van: vagy szadista lesz, és másokat kínoz, vagy mazochista, és akkormagát kínozza. De valakit mindenképpen kínozni fog.A katonáknak amióta világ a világ nem engedték meg, hogy szexuális kapcsolatuk legyen. Miért?Mert ha megengedik nekik a szexet, akkor nem gyűlik fel bennük elég düh, elég erőszak a harchoz.A szexualitás kiélésével ezek az energiák felszabadulnak, ők pedig megkönnyebbülnek és sokkallágyabbá válnak – de a puhány katona nem jó katona. Ha egy katona ki van éhezve a szexre, akkorsokkal jobban fog harcolni. Tulajdonképpen az erőszakossága a szexualitás hiányát kompenzálja.És Sigmund Freudnak megint igaza van, amikor azt mondja, hogy a fegyverek egytől egyig fallikusszimbólumok: a kard, a kés, a szurony - ezek mind fallikus szimbólumok. Mivel a katonának nem
  • 57. engedik meg, hogy behatoljon egy nő testébe, egy idő után akkorára duzzad benne a vágy, hogymost már hajlandó bármire. Az egész lényét elárasztotta a hatalmas erejű perverz vágy. Az elfojtottszex miatt most már mindegy, hogy szurony, kard, vagy kés által, csak behatolhasson egy másiktestbe... Ez minden hadseregben így működött évszázadokon keresztül.A huszadik században azonban egy furcsa dolgot figyelhettünk meg. Az amerikai hadsereg a világlegjobban felszerelt hadserege – tudományosan, technológiailag a legjobban felszerelt katonákszolgálnak benne –, és mégis gyengébbnek bizonyultak egy apró és rettentő szegény országkatonáinál. Éveken át próbálkoztak legyőzni Vietnámot, de nem sikerült. Miért? Mert az amerikaikatona volt a világtörténelem első szexuálisan kielégített katonája -hát ez volt a baj. Az amerikai avilágtörténelem első olyan katonája, aki nincs kiéhezve a szexre. így pedig nem lehetdiadalmaskodni. Egy olyan szegény és apró ország, mint Vietnám – kész csoda.Ha az ember nemérti a dolog pszichológiáját, akkor valóban csoda. Ott volt a modern tudomány, a hatalmashaditechnika... az amerikai katona mégsem ment velük semmire.Ez persze nem újdonság, ez egy nagyon régi igazság. India egész történelme ezt igazolja. Indiahatalmas ország, az egyik legnagyobb a világon, népsűrűségét tekintve pedig majdnem akkora, mintKína, és mégis, több kis ország is legyőzte már a történelem során. A törökök, a mongolok, agörögök – bárki jött, ezt a hatalmas országot azonnal legyőzhette, meghódíthatta. Hogyanlehetséges ez, hiszen azok a hódítók szegények voltak és éheztek.Én nagyon sokat tanulmányoztam India történelmét, és azt találtam, hogy Indiára régen egyáltalánnem voltjellemző a szexuális elfojtás. Akkoriban építettek tantrikus templomokat Khadzsurahoban,Konarakban és Puriban is – az emberek Indiában egyáltalán nem fojtották el a szexualitásukat. Anéhány úgynevezett mahatmától eltekintve India szexuálisan kielégült nemzet volt: a lakosságra alágyság, a kedvesség és a báj volt jellemző, India így nem nagyon jeleskedett a harcban. Miért isharcolt volna? Gondolj csak bele: ha harcolni akarsz, akkor szexuálisan éheztetned kell magad.Kérdezd csak meg a nagy bokszolókat, a meccsek előtt napokig nem élhetnek szexuális életet.Ennek így kell lennie. Vagy kérdezd meg az olimpiai bajnokokat: mielőtt megkezdik a versenyt,néhány napig biztosan megvonják maguktól a szexet. Ez ad akkora erőt nekik, ez teszi őket igazánharcképessé. Gyorsabban futnak, gyorsabban támadnak, mert forr bennük az energia. Ezért fojtjákel a katonák is a szexet.A megoldás tehát az volna, ha a világ összes hadserege lehetőséget biztosítana arra, hogy a katonákkiéljék a szexuális vágyaikat – akkor végre béke lenne a földön. Nem lenne többé hindu-mohamedán viszály, nem lenne több keresztény-mohamedán gyűlölködés – ez a sok marhaság mindeltűnne a föld színéről. Ha a szeretet elkezd terjedni, a háborúk minden bizonnyal abbamaradnak –a kettő együtt nem létezhet.Az elfojtás tehát nem célravezető módszer – az átalakítás a jó módszer. Ne fojts el semmit! Hamegjelenik benned a nemi vágy, ne fojtsd el, különben csak azt éred el, hogy egy sokkalösszetettebb formában jelentkezik, amivel azonban már jóval nehezebben fogsz boldogulni. Haképes vagy a szexualitást természetes és spontán módon megélni, a dolgok sokkal egyszerűbbéválnak. Annyira egyszerűvé, természetessé és magától értetődővé, hogy azt most el sem tudodképzelni. Akkor ugyanis az energiád teljesen természetes lesz, és a természetes energia nem gátoljaaz átalakulást. Ezért mondom folyton, hogy a lélekhez a szexualitáson keresztül vezet az út.Az átalakulás csak úgy történhet meg, ha elfogadod a természetes lényedet – mindenestül. Minden,ami természetes, az jó. Igen, több is lehetséges, de csak akkor lehetséges, ha a saját természetedet amaga teljességében fogadod el – ha örömmel veszed, ha nem érzel bűntudatot miatta. Akibűntudatot érez, bűnösnek érzi magát, az nem lehet vallásos. Eddig ennek épp az ellenkezőjéthallottad: érezd bűnösnek magad, attól majd vallásos leszel! Én viszont azt mondom: ha bűnösnekérzed magad, soha nem leszel vallásos.Felejtsd el a bűntudatot! Az vagy, amivé Isten teremtett téged. Az vagy, amivé a létezés tett téged. Aszex nem a te találmányod, az Isten ajándéka.A TERÁPIA
  • 58. Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz? Régebben azt hittem, hogy a világos érvelés, azértelem és az elemzés a megfelelő módszer, de ezek mit sem érnek az öleléshez képest.Az embernek szüksége van arra, hogy fontos legyen. Ez az egyik legalapvetőbb emberi igény. Havalakivel nem törődnek, annak az élete hanyatlásnak indul. Ha nem érzi, hogy fontos valakinek –legalább egyvalakinek –, akkor az egész élete jelentéktelenné válik. Ezért a szeretet a lehető legjobbterápia. A világnak pedig azért van szüksége terápiára, mert hiányzik belőle a szeretet.Egy igazán szeretetteljes világban nem lesz szükség terápiára: a szeretet önmagában elég; sőt, többis, mint elég. Az ölelés a szeretetnek, a melegségnek, a másikkal való törődésnek csak amegnyilvánulása. Pusztán az az érzés, hogy a másikból melegség árad feléd, már bőven elegendőahhoz, hogy kiűzze belőled a betegségeket, és hogy felolvassza a jéghideg egódat. Ettől a felédáradó melegségtől újra gyermekké leszel.A pszichológusok ma már pontosan tudják, hogy ha egy gyermeket nem dédelgetnek, nempuszilgatnak, akkor nem fejlődik megfelelően. Ahogyan a testnek élelemre van szüksége, ugyanúgykell a léleknek a szeretet. Kielégítheted a gyermeknek minden fizikai szükségletét, megadhatsz nekiminden kényelmet, de ha nem öleli meg senki, nem lesz belőle teljes értékű ember. Mélyen belülnagyon szomorú lesz, elhagyatottnak, elutasítottnak, mellőzöttnek fogja érezni magát egész életénkeresztül. Etették, öltöztették, de valójában nem gondoskodtak róla.Újszülötteken megfigyelték, hogy valódi testi kontaktus nélkül a gyermek annak ellenére elkezdzsugorodni, hogy egyébként minden más fizikális igényét kielégítik. Akár bele is halhat! Ha testilegminden gondoskodást megkap, de a szeretetet még csak távolról sem ismerheti meg, akkorelszigetelődik, elveszíti minden kapcsolatát a létezéssel.A szeretet az, amiben egymáshoz kapcsolódunk, a szeretet az igazi közös gyökerünk. Olyan ez,mint a lélegzet: az a testnek alapvető fontosságú – ha abbahagyod a lélegzést, meghalsz. Ilyen aszeretet is: ez az ember belső lélegzése. A lelket a szeretet tartja életben.Az elemzés itt nem segít. Az értelmes, világos beszéd, a tudás, a szakértelem nem használ. Tudhatszte mindent a terápiáról, amit csak tudni lehet róla, lehetsz akármilyen szaktekintély, ha nem ismereda szeretet művészetét a terápia csodájának mindig csak a felszínén maradsz. Abban a pillanatban,hogy elkezdesz együtt érezni a pácienseddel, azzal a betegeddel, akin látod, hogy szenved...százbólkilencven esetben azért szenvednek az emberek, mert soha nem szerette őket senki igazán. Ha tehátmegérzed a páciens szeretetéhségét, és ha képes vagy betölteni a benne tátongó űrt az őszinteegyüttérzéseddel, akkor a páciens állapotában szinte azonnal lenyűgöző változás következik be.A szeretet minden bizonnyal a leghatékonyabb terápiás módszer.Sigmund Freud ettől nagyon félt... annyira, hogy az ölelés nála szóba se jöhetett. Még csak arra semvolt hajlandó, hogy szemtől szembe üljön a beteggel, mert attól félt, hogy miközben meghallgatjaaz illető problémáit, megismeri a félelmeit, egy idő után talán elkezd valami szimpátiát érezniiránta. Esetleg könnybe lábad a szeme, sőt talán el is sírja magát, netán egy óvatlan pillanatban mégmeg is fogja a szerencsétlen páciens kezét! Annyira félt a terapeuta és a páciens között kialakulóbármilyen szeretetteljes kapcsolattól, hogy ennek elkerülésére külön módszert dolgozott ki: apáciensnek le kellett feküdnie egy kanapéra, a terapeuta pedig a kanapé mögött ült, hogy ne islássák egymást.Nagyon fontos tudni, hogy a szeretet azáltal növekszik, hogy szemtől szembe látjuk egymást. Az ál-latoknál ez nem így van, mert ők úgy „szeretkeznek”, hogy közben nem látják egymást, tehát ígynem alakulhat ki barátság, igazi kötődés közöttük. Amint befejezték az aktust, mindenki megy amaga útjára... se bú, se bá, még csak el sem köszönnek egymástól! Az állatok a mai napig nemtudnak barátságot kötni, családot alapítani, nemhogy egy egész társadalmat felépíteni. Ennek pedigaz az egyszerű oka, hogy amikor közösülnek, nem néznek egymás szemébe, nem látják egymásarcát. így aztán a közösülésük teljesen mechanikus; nincs benne semmi emberi vonás.Az ember a különböző kapcsolattípusok teljes tárházát volt képes létrehozni pusztán azáltal, hogy őaz egyetlen olyan állat, amelyik szeretkezés közben képes a partnere szemébe nézni. Ilyenkor aszem kezd el kommunikálni, az arckifejezések finom rezdülései pedig metakommunikációvá fejlőd-nek. Ahogy látod a másik arcán a boldogság, az eksztázis, a gyönyör jeleit megjelenni, úgy mélyül
  • 59. el az intimitás közöttetek.Az intimitásra óriási szükség van; ez egy alapvető szükséglet. Ezért jó, ha világosban szeretkezünk,nem sötétben – vagy legalábbis félhomályban, gyertyafényben. Ha teljes sötétségben szeretkezünk,az az állati vonást erősíti bennünk, hiszen lehetetlenné válik a szemkontaktus... tulajdonképpen asötétben való szeretkezés egyfajta stratégia arra, hogy elkerüljük az igazi kapcsolatot.Sigmund Freud nagyon félt a szeretettől; tulajdonképpen a saját elfojtott szeretetétől rettegett. Féltbelebonyolódni bármilyen kapcsolatba. Mindig kívülálló akart maradni, nem akart szorosabbkapcsolatba kerülni a pácienseivel, nem akart beleugrani a mély vízbe. Ő amolyan tudományosmegfigyelőként, kívülről, távolról, közömbösen és szenvtelenül akart gyógyítani. Úgy akartamegalkotni a pszichoanalízist, mintha az tudomány volna. Pedig ez nem tudomány, és soha nem islesz az! Ez művészet. Sokkal közelebb áll a szeretethez, mint a logikához.Egy igazi pszichoanalitikus nem védekezik az ellen, hogy mélyen belevonódjon a pácienslelkivilágába, pszichéjébe – felvállalja a kockázatot. Valóban veszélyes dolog, hiszen olyan azegész, mint amikor beugrasz valakiért a háborgó tengerbe. Lehet, hogy te magad is odaveszel, végülis te is csak ember vagy! Lehet, hogy te magad is nagy bajba kerülsz, belebonyolódsz, később talánmég neked lesznek problémáid emiatt az egész miatt – de ezt a kockázatot vállalni kell!Ezért szeretem annyira Wilhelm Reichot. Ő átformálta az egész pszichoanalízist! Úgy döntött, hogynem tartja majd távol magától a pácienseit. Elvetette a kanapét, és az irányelvet, miszerint agyógyítás folyamata közben közömbösnek kell maradni. Ő sokkal nagyobb forradalmat vitt véghez,mint Freud. Sigmund Freud tradicionális maradt; egész életében rettegett a saját elfojtott vágyaitól.Ha nem félsz a saját elfojtásaidtól, akkor rengeteget segíthetsz a másiknak. Ha nem félsz a sajáttudattalanodtól, ha csak egy kicsit is képes voltál már szembenézni a saját problémáiddal, akkor márazzal is nagyon sokat segíthetsz, ha hagyod, hogy a páciens belevonjon a világába – így valódirésztvevő leszel, és nem puszta külső szemlélő.A probléma tulajdonképpen az, hogy sokszor a pszichoanalitikusok maguk is olyan súlyosproblémákkal küzdenek, hogy egy ilyen helyzetben esetleg kiderülhet, több bajuk van, mint azáltaluk kezelt páciensnek, így tehát érthető Sigmund Freud félelme. Meggyőződésem szerint, havalaki még nem ébredt fel teljesen, nem érte le a megvilágosodást, addig nem lehet igazi, hitelesterapeuta. Csak egy Buddha lehet igazi terapeuta, mert neki már nincsenek problémái. Ő képestökéletesen összekapcsolódni, beleolvadni a páciensbe; tulajdonképpen számára a páciensegyáltalán nem is páciens. Voltaképp ez a nagy különbség a páciens-terapeuta, illetve a tanítvány-mester kapcsolat között. A tanítvány nem páciens, a tanítványt szeretik – a mester szeretete áradfelé. A mester nem puszta megfigyelő; valóságos résztvevője az eseményeknek. Ők ketten nem kétkülönálló személy többé: eggyé váltak, és az egység segít.Az ölelés nem más, mint ennek az egységnek a kifejeződése – és már ez a gesztus is segít. Tehátigazad van. Azt kérdezed: „Az ölelés miért olyan hihetetlenül hatásos terápiás eszköz?” Valóban az,pedig nem más, mint egy mozdulat. De ha hiteles, ha a szívedet is beleadod, akkor igazánvarázslatos eszközzé válik: igazi csodákra képes. Azonnal gyökeresen meg tudja változtatni ahelyzetet.Itt néhány dolgot nagyon fontos megérteni. Először is az az elgondolás, hogy a gyermek meghal, ésaz emberből kamasz lesz, majd a kamasz meghal és az emberből fiatalember lesz, majd afiatalember meghal és az emberből középkorú lesz, és így tovább... ez az elgondolás alapvetőenhibás. A gyermek soha nem hal meg – soha semmi nem hal meg. A gyermek ott marad; örökrebenned marad, csak épp elfedik a későbbi tapasztalatok – elfedi a kamaszkor, majd a fiatalság, aztána középkorod, végül az öregkorod – de a gyermek mindig benned marad.Olyan ez, mint egy hagyma: a rétegek egymásra simulnak, de ahogy pucolod a hagymát, láthatod,hogy bent egyre frissebb és frissebb rétegek rejtőznek. Minél mélyebbre mész, annál több, egyrefrissebb réteget találsz. Ugyanígy van ez az emberrel is: ha elég mélyre ásol benne, biztosanmegtalálod az ártatlan gyermeket. És ha sikerül kapcsolatot létesíteni ezzel a gyermekkel, annakvalóban gyógyító ereje van.Az ölelés közvetlen kapcsolatot létesít a gyermekkel. Ha valakit őszinte szeretettel átölelsz, ha nempusztán tettetett gesztusról van szó, ha valóban beleadod a szívedet is, akkor azonnal kapcsolatba
  • 60. kerülsz a másik emberben mélyen megbúvó, ártatlan gyermekkel. És ha ez az ártatlan gyermek akárcsak egy pillanatra is a felszínre kerül, hatalmas változás következik be, hiszen a gyermekártatlansága mindig egészséges és romlatlan. Ebben a pillanatban elérted a másik legbensőbbközpontját, ahol még nincs jelen a romlottság; elérted a szűz magot. Ezzel az öleléssel elérted, hogyez a szűz lény ismét élettől lüktessen, és ennyi már elég is. Ezzel be is indítottad a gyógyulásfolyamatát. Minden gyermek olyan tiszta, annyira eleven, annyi lendülettel van tele, hogy márpusztán az életenergia egészségessé teszi.Valahogy meg kell próbálnod elérni a gyermeket a páciensben... és az ölelés az egyik legegyszerűbbés leghatékonyabb módszer. Az elemzés az elme módszere, az ölelés a szívé. Az elme valójábanminden kórság okozója, a szív ezzel szemben minden gyógyulás forrása.Egy fickó bemegy a pszichiáterhez, és azt mondja:– Doki, azt hiszem, valami baj van velem! Azt képzelem, hogy zebra vagyok. Mindig, amikortükörbe nézek, azt látom, hogy az egész testemet fekete csíkok borítják.A pszichiáter megpróbálja megnyugtatni:– Jól van, jól van! Semmi baj, menjen haza, vegye be ezt a gyógyszert, aludja ki magát, és holnapraa fekete csíkok biztosan eltűnnek.A férfi hazamegy, de két nap múlva ismét visszatér:– Jó napot, doki! Remekül érzem magam! De... tudna adni valamit most a fehér csíkok ellen?Egyszer valaki elhozott egy őrült fiatalembert hozzám. Az volt a rögeszméje, hogy amikor alszik, azorrán és a száján keresztül egy csomó légy mászik a testébe, és aztán ott repkednek és zümmögneka belsejében. Tehát valóban nagy bajban volt. Állandóan izgett-mozgott, képtelen volt nyugodtanülni is, mert a legyek állandóan összevissza cikáztak a testében. Már aludni sem bírt. Folyamatosangyötrődött, kínlódott. Mit lehet tenni egy ilyen emberrel?Azt mondtam neki: “Feküdj le az ágyra, tíz percig pihenj, aztán majd meglátjuk, mit tehetünk."Betakartam egy takaróval, még a szemét is, hogy ne lásson ki, aztán kimentem az udvarra, ésfogtam néhány legyet. Nem volt könnyű, mert még soha nem csináltam ilyet korábban, de abbanmár volt tapasztalatom, embereket hogyan kell fogni - ez segített. Végül sikerült is három legyetmegfognom. Betettem őket egy üvegbe, bevittem a fiúhoz, csináltam egy kis hókuszpókuszt a testefelett, aztán mondtam neki, hogy most már kinyithatja a szemét, és megmutattam neki az üveget.Egy darabig nézte, aztán így szólt: “Aha, látom néhányat elkapott... de csak a kicsiket. A nagyokmég mindig bennem vannak - azokat nem tudja megfogni." Nehéz ügy - gondoltam. Most honnan afenéből szerezzek a normálisnál nagyobb legyeket? De aztán így folytatta: “Mindenesetre nagyonhálás vagyok. Legalább a kicsiktől megszabadított... De a nagyok, azok tényleg nagyon nagyok."Az emberek már csak ilyenek. Ha segítesz nekik megoldani egy problémát az egyik irányból,előállnak ugyanazzal a problémával, csak most a másik irányból - mintha valami kényszer, valamimélyről feltörő szükség lenne a dolog mögött. Ezt nagyon fontos megérteni.Probléma nélkül élni nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Miért? Mert a probléma eltereli a figyelmedet.Aprobléma lefoglal. A probléma olyan elfoglaltságot biztosít számodra, ami lehetővé teszi, hogyteljesen haszontalan dolgokkal kösd le magad. Ha elfogynának a problémáid, akkor többé nemlennél képes a lényed perifériáján maradni. A középpont egyszerűen magába szippantana.Lényed középpontja pedig üres. Olyan, mint egy kerékagy. Az egész kerék az üres kerékagy körülforog. A legbensőbb lényeged üres; nincs ott semmi, csak a semmi: a sunyam, az üresség, amélység. Te viszont rettegsz ettől az ürességtől. Ezért kapaszkodsz a kerék peremébe. Ha egy kicsitvakmerőbb vagy, akkor talán elmerészkedsz a küllőkig, de a kerékagyat messze elkerülöd még ígyis. Félsz lejjebb mászni, mert teljesen bizonytalannak, ingatagnak érzel mindent.A problémák segítenek. Ha van néhány megoldásra váró problémád, akkor hogyan isfoglalkozhatnál olyan dolgokkal, hogy megtaláld a középpontod? Sokan jönnek hozzám azzal,hogy: “Mi is szeretnénk meglelni a középpontot, de olyan sok problémánk van." Ők az hiszik, hogya problémáik miatt nem tudnak eljutni a középpontig, pedig valójában ennek az ellenkezője igaz:azért kreálnak maguknak problémákat, mert nem mernek szembesülni a középponttal. Ezt nagyonfontos megérteni: tulajdonképpen minden problémád csak álprobléma.
  • 61. Én is csak azért válaszolok a problémáidra, mert nem akarok udvariatlan lenni. De hidd el, hogy azösszes problémád álprobléma; teljesen jelentéktelen dolgok, és csak arra jók, hogy ne kelljen sajátmagaddal szembenézned. Elvonják a figyelmedet. Azt az illúziót keltik, hogy őket még meg kelloldani, és csak azután kezdhetsz el a középpont felé haladni. De ha megoldasz egy problémát,rögtön jön a következő. És ha jobban megnézed, pontosan látni fogod, hogy a következőproblémának pontosan ugyanaz az alapja, a kiindulópontja, mint az előzőé volt. Próbáld csakmegoldani azt is, és egyből megjelenik majd a harmadik... azonnal az előző helyére áll. Haddmeséljek el egy történetet!- Ti, kamasz kölykök rettenetesek vagytok! Nem tudjátok, mi az a felelősség. Folyton csak a testiszükségleteitekre gondoltok, a tudomány, a matematika és az ehhez hasonlók eszetekbe se jutnak!Tényleg neked egyébként hogy megy a matek? - kérdezi a pszichiáter.- Nem vagyok valami jó matekból.- Nem baj tegyünk egy próbát! Mondj egy számot!- Royal-3447. A csajom száma.- Nem telefonszámot kértem, csak egy közönséges számot!- Oké! Kilencven.- Na, ez már jobb. Most mondj még egyet!- Hatvan.- És még egyet!- Kilencven.- Remek. Na ugye, hogy tudsz te másra is gondolni!- Meghiszem azt! 90-60-901 El tudja képzelni, milyen teste van a csajnak?Csak a barátnője jár az eszében. Ha nem a telefonszáma, akkor az alakja. És ez így megy végeste-len-végig.Nézzük a lényeget! Miért is akarsz problémát csinálni magadnak? Vannak egyáltalán valódiproblémák? Feltetted magadnak a legfontosabb kérdést? Történetesen, hogy valójában léteznek-eproblémák, vagy csak te gyártod őket, és már annyira hozzászoktál a társaságukhoz, hogy hanincsenek, akkor egészen egyedül érzed magad? Inkább akarsz boldogtalan és nyomorult lenni,mint hogy üres legyél? Az emberek szívesebben ragaszkodnak a nyomorukhoz, mint hogy üresséváljanak.Mindennap ezt látom. Eljön hozzám egy házaspár: évek óta csak gyilkolják egymást. Azt mondják,ez már tizenöt éve megy így. Tizenöt éve házasok, és megállás nélkül marják egymást, pokolláteszik egymás életét. De akkor miért nem válnak el? Miért ragaszkodnak ehhez a rettenetesállapothoz? Vagy a kapcsolaton kellene változtatni, vagy ha nem megy, el kell válni! Mi a fenénekpazarolják el az életüket egymásra? A válasz egyszerű: nem mernek egyedül maradni. Ez afolytonos gyötrődés legalább társaságot biztosít a számukra. Hiszen fogalmuk sem lehet róla, hogyha elválnak, akkor hogyan fognak egyedül élni. Már teljesen hozzászoktak ahhoz, hogy állandókonfliktusban, haragban, zsémbelésben, veszekedésben, erőszakban élnek. Ennek az életmódnakkitanulták már minden csínját-bínját. Nem tudják, hogy hogyan kellene viselkedni egy másikhelyzetben, esetleg valaki mással, egy másik személyiséggel... Hogyan is lehetnének valaki mással?Nem ismernek más utat. Ők már kitanulták a nyomorúság egyik nyelvét, úgy érzik, jólelboldogulnak benne; ebben legalább otthon érzik magukat. Ha most hirtelen másvalakivel kelleneösszeállniuk, az azt jelentené, hogy kezdhetnek mindent elölről. Ha az ember tizenöt évig benne vanegy kapcsolatban, akkor már nagyon fél annak még a gondolatától is, hogy egy másikat kezdjen.Hallottam egy híres színészről, aki elment egy pszichiáterhez, és azt mondta:- Nincs tehetségem a zenéhez, és nincs tehetségem a színészmesterséghez sem. Nem is vagyokjóképű. Az arcom kifejezetten ronda, a személyiségem meglehetősen sekélyes. Mit tegyek? - és ezaz ember egy híres filmsztár volt.- Miért nem hagy fel akkor a színészkedéssel? Ha úgy érzi, nincs érzéke hozzá, ha úgy gondolja,semmi tehetsége sincs, és úgy érzi, hogy nem ez a szakma az, amire született, miért nem száll ki azegészből? -kérdezte a pszichiáter.- Hogy micsoda? Miután már húsz éve a szakmában vagyok, és valóságos sztárként kezelnek, most
  • 62. hagyjam abba?!Az ember rengeteget fektet bele a nyomorúságába. Figyeld csak meg! Ha egy probléma megoldódnilátszik, az igazi probléma azonnal átváltozik valami mássá. Olyan ez, mint amikor a kígyó levedli abőrét - attól a kígyó még megmarad. A kígyó pedig nem más, mint a “miért?". Régebben folytonarról kérdezősködött, hogy miért sírsz. Aztán a sírás abbamaradt; most már nevetsz. A kígyó mostkimászott a régi bőréből, és azt kérdezi: “Miért nevetsz?" El sem tudod képzelni az életet “miért"-eknélkül.Miért kell az életből problémát csinálni? Az élet olyan gyönyörű, miért ne éljük most? A síráscsupán az élet egy megnyilvánulása. A nevetés is az. Előfordul, hogy az ember szomorú. Ez is azélet egy formája: egy hangulat. Gyönyörű. Máskor boldog vagy, sőt, repesel az örömtől és táncolsz.Az is csodálatos és gyönyörű. Bármi történik is, fogadd el, örülj neki, és éld át! Egy idő után aztveszed majd észre, hogy a kérdések eltünedeznek, és így a problémák is egyre ritkábban bukkannakfel.Amint abbahagyod a problémák gyártását, az élet feltárja előtted minden titkát. De az előtt, akiállandóan kérdez, az élet soha nem tárulkozik fel. Az élet hajlandó megnyílni előtted, de kizárólagakkor, ha nem problémaként tekintesz rá. A problémákkal csak eltakarod a szemedet, ésellenségessé, agresszívvá válsz mindennel szemben.Ez a különbség a tudományos és a vallásos hozzáállás között. A tudós valahogy mindig agresszív,szinte fegyverrel a kezében igyekszik kifacsarni az igazságot az életből, megpróbáljakikényszeríteni, hogy vallja be neki az igazságot - ez nagyon erőszakos módszer. A vallásosembernek nincs fegyver a kezében, és nem is kérdez állandóan. A vallásos ember egyszerűen csakellazul, együtt sodródik az élettel, az élet pedig cserébe számtalan olyan titkot tár fel előtte, ami atudós számára örökre elérhetetlen marad. A tudós mindig csak az asztalról lehullott morzsákatgyűjtögeti; ő soha nem ülhet az asztalhoz, a meghívott vendégek közé. Mert meghívottak csak azoklehetnek, akik örömmel élik az életet, akik képesek boldogan elfogadni azt a maga teljességében,akik nem kérdeznek, egyszerűen csak bíznak benne -csak ők lehetnek vendégek.Mi az a neurózis, és mi a gyógymód rá?A neurózis soha nem volt még annyira elterjedt betegség a világon, mint napjainkban. Lassan márez lesz az emberi elme természetes állapota. Ezért nagyon fontos érteni a lényegét.Régen az emberek spirituálisán sokkal egészségesebbek voltak, mivel az elme nem kapott egyszerreilyen sok információt. Mondhatnánk úgy is, hogy az elme nem volt ennyire túlterhelve. A modernelme viszont nagyon is túl van terhelve, és amit az elme képtelen feldolgozni, megemészteni, abbólneurózis lesz. Olyan ez, mint amikor valaki folyamatosan tömi magába az ételt. Amit nem tudmegemészteni, az a szervezet számára mérgezővé válik. És amit eszünk, az jóval kevésbé fontos,mint amit hallunk és látunk. A szemünk, a fülünk és minden érzékszervünk ezer és egy dologgalszembesül minden pillanatban. Nincs idő minden beérkező ingert, információt feldolgozni. Olyanez, mintha valaki egyfolytában egy roskadásig megrakott asztal előtt ülne, és folyamatosan zabálnaa nap huszonnégy órájában.Ilyen helyzetben van a modern elme: túltöltődött, túl sok a teher rajta. Nem csoda, hogy belerokkan.Minden szerkezet kapacitásának van egy határa, amin túl nem bírja tovább, az elme pedig az egyiklegkifinomultabb, legkényesebb szerkezet a világon.Egy igazán egészséges ember az idejének ötven százalékát azzal tölti, hogy feldolgozza atapasztalatait. Ötven százalék cselekvés, ötven százalék tétlenség - ez a kiegyensúlyozott arány.Ötven százalék gondolkodás, ötven százalék meditáció - ez a gyógymód. A meditáció valójábannem más, mint amikorteljesen kikapcsolsz, és elmélyedsz önmagadban; amikor bezársz minden ajtót, lezársz mindencsatornát a beérkező stimulusok elől. Eltűnsz a világból. Annyira elfelejted a világot, hogy azmintha nem is létezne többé - se újság, se rádió, se tévé, még csak emberek sincsenek ott. Egyedülvagy a legbensőbb lényedben; megnyugszol, otthon vagy.Ilyenkor dolgozol fel mindent, amit az előző időszakban összegyűjtöttél, az értéktelent pedig eldo-
  • 63. bod. A meditáció olyan, mint egy kétélű kard: egyrészt feldolgoz mindent, ami tápláló, másrésztpedig kidobálja a fejedből a maradék szemetet. De a meditáció mára sajnos kiveszett a világból. Arégi szép időkben az emberek természetüknél fogva meditatívak voltak. Az élet nem volt ennyirebonyolult, az embereknek volt idejük arra, hogy csak üljenek, és ne csináljanak semmit: egyszerűencsak bámulták a csillagokat, a fákat, hallgatták a madarak énekét. Akkor még voltak teljesen passzívidőszakok is az emberek életében. Ezekben a periódusokban volt idejük a gyógyulásra, ezért sokkalegészségesebb és teljesebb életet élhettek.A neurózist tulajdonképpen az okozza, hogy az elmédbe akkora hatalmas mennyiségű adat kerül,amit már nem bírsz elviselni - teljesen összenyomorít. Meg sem tudsz mozdulni tőle. így persze szósem lehet a tudatosság szárnyalásáról. Még csak mászni sem bírsz, akkora a teher. És ez a teherráadásul minden pillanatban csak tovább nő. Végül nem csoda, ha belerokkansz. Ez teljesentermészetes.A neurotikus ember olyan, mint egy egér a labirintusban, amelyik folyton ugyanabba a zsákutcábaszalad bele. Nem tanul semmiből. Valójában a tanulásra való képtelenség a neurózis - talán ez alegjobb definíció rá. Folyton ugyanazzal a zsákutcával próbálkozol. Mondjuk dühös vagy. Hányszoris voltál már dühös? És hányszor bántad már meg, hogy dühös voltál? Mégis, elég a legapróbbinger, és megint ugyanúgy fogsz reagálni. Semmiből nem tanulsz. Vagy épp kapzsi voltál... pedig akapzsiságod is mindig csak a nyomorba taszított. Tudod jól, hogy a kapzsiság eddig senkit nem tettmég boldoggá - te ennek ellenére is kapzsi maradsz. Semmiből nem tanulsz.A nem-tanulás szüli a neurózist; a nem-tanulás maga a neurózis.A tanulás azt jelenti, hogy feldolgozod a tapasztaltakat. Kipróbálsz valamit, és ha nem működik, to-vábbmész. Elindulsz egy másik irányba, kipróbálsz egy másik lehetőséget. Ez az intelligensmódszer. De ha állandóan csak vered a fejed a falba, méghozzá ott, ahol pontosan tudod, hogy nincsajtó - na, az a neurózis.Egyre több ember válik neurotikussá, mert folyton csak a jól bejáratott zsákutcáikban tekeregnek -fáradhatatlanul próbálkoznak valami olyasmivel, ami nem működik. Aki képes tanulni, az soha nemválhat neurotikussá. Aki képes tanulni, azonnal megérti, hogy falba ütközött, ezért inkább elveti azegész korábbi tervet, és egész más irányba indul tovább, és alternatívák mindig vannak.Edisonról azt mesélik, hogy egyszer egy olyan kísérleten dolgozott, ami vagy hétszáz alkalommalkudarcba fulladt. A kollégái már teljesen kétségbe voltak esve. Három évet vesztegettek el, de őminduntalan újabb és újabb javaslatokkal állt elő, és minden reggel hatalmas lelkesedéssel érkezett -pontosan ugyanazzal a lelkesedéssel, mint az első napon. Ez így ment három évig.Egyszer aztán a kollégái összegyűltek, és azt mondták neki: “Nem értjük. Már hétszázszor kudarcbafulladt az egész. Ideje lenne felhagyni a kísérletezéssel." Edison állítólag így válaszolt: “Hogykudarcba fulladt?! Megtudtuk, hogy ez a hétszáz elgondolás mind rossz volt. Ez rendkívül fontos ta-pasztalás! Ma megint kitaláltam egy újabb módszert. Egyre közelebb járunk az igazsághoz. Mitgondoltok, hány rossz alternatíva létezhet? Biztos van egy határ. Ha összesen ezer rossz alternatívavan, akkor abból hétszázon már túljutottunk és már csak háromszáz van hátra. És akkor elérjük,amit el akartunk érni."Ez a tanulás. Megpróbálni egy kísérletet, aztán ha úgy látod, hogy nem működik, kipróbálni egymásik alternatívát. Ha megint úgy látod, hogy nem működik, azt az ötletet is elveted. Csak a bolondragaszkodik ahhoz, amiről egyszer már be kellett látnia, hogy nem működik. A bolond eztkövetkezetességnek hívja. A bolond azt mondja: “Tegnap ezt tettem, tehát ma is ezt fogom tenni, ésholnap is ezt fogom tenni!" Makacs, konok és csökönyös. Azt mondja: “Hogy is hagyhatnám abba,amikor már annyi energiát beleöltem? Most már nem változtathatok rajta!" Mindenen keresztülkitart az elképzelése mellett, közben pedig elpocsékolja az egész életét. Amikor pedig már közeleg ahalál, elkeseredik, és elhatalmasodik rajta a kétségbeesés és a reményvesztettség. Mélyen legbelülpontosan tudja, hogy kudarcot vallott. Annyiszor elbukott, mégis mindvégig ugyanazzalpróbálkozott - nem tanult semmit a leckékből. Ebből lesz a neurózis.Aki képes tanulni, az soha nem lesz neurotikus. Egy igazi tanítvány soha nem lesz neurotikus,hiszen a “tanítvány" eleve olyan valakit jelöl, aki képes tanulni. Ne akarj soha tudó lenni; maradjmeg mindig a tanulás folyamatánál. Akik azt hiszik, hogy tudnak, azoknak jó esélyük van a
  • 64. neurózisra. Nem véletlen, hogy a kutatók, a filozófusok, a pszichiáterek és a tanárok közül gyakrankerülnek ki olyan emberek, akik egy idő után megőrülnek. Egy ideig tanultak, de aztán eljutottakegy pontra, ahol levonták a következtetést, hogy már nincs semmi új, amit megtanulhatnának.Abban a pillanatban, amikor az ember kimondja, hogy már nincs mit tanulnia, megáll a fejlődésben.A fejlődés megrekedése okozza a neurózist - ez a második definícióm.Régen persze egészen más volt a világ. Hatszáz évvel ezelőtt az embereket nagyjából hat hét alattérte annyi szenzoros hatás, mint minket egy nap alatt. Hat hétre elegendő ingert, információtkapunk egyetlen nap leforgása alatt, tehát nagyjából negyvenszer annyi mindent kell feldolgoznunk,mint egy századokkal korábban élt embernek. Manapság annyi új dolog vesz körül minket, hogyegy mai embernek sokkal több mindent kell befogadnia, tanulnia, feldolgoznia, mint korábban bárkimásnak a történelem során. A modern embernek mindennap új helyzetekhez kell alkalmazkodnia,mert a világ rettentő gyorsan változik. Ez óriási kihívás.Ez a hatalmas erőpróba pedig, ha felvállaljuk, felbecsülhetetlen segítség is lehet a tudatosságkiterjesztésében. A mai ember vagy végképp neurotikus lesz, vagy pedig átalakul a hatalmasnyomás alatt. Csak hozzáállás kérdése. Egyvalami biztos: visszaút nincs. Az érzékszerveinketbombázó ingerek száma egyre csak növekszik, egyre több információt kapunk, az élet pedig egyregyorsabban változik. Ezért alapvető fontosságú, hogy képesek legyünk tanulni és alkalmazkodni azúj dolgokhoz.Régen az emberek szinte mozdulatlan világban éltek. Minden statikus volt. Pontosan úgy hagyták avilágot a gyermekeikre, ahogyan az apjuk hagyta rájuk. Az égvilágon semmin nem változtattak, ésmagától sem sok minden változott, így aztán senkinek nem kellett túl sokat tanulnia. Egy kis tanulásbőven elég volt mindenhez. Régen az emberek elméjében bőven volt még szabad hely, ez pedigsegített abban, hogy az ember normális maradhasson. Ma már nincs üres tér az elmékben, ezért aztnekünk magunknak kell megteremtenünk.A meditációra ma sokkal inkább szükség van, mint korábban bármikor. A meditáció léte ma márélet-halál kérdése. Régen ez még luxusnak számított: volt néhány ember - Buddha, Mahávira,Krisna -, akiket érdekelt a dolog. A többi ember viszont a természetéből fakadóan volt csendes,természetesen volt boldog és egészséges. Egyáltalán nem is kellett a meditációval foglalkozniuk,mert bár nem voltak tudatában, de tulajdonképpen egy alapvetően meditatív életet éltek. Az életszép csendben haladt a maga medrében; olyan lassan, hogy még a legbutább emberek is könnyedénalkalmazkodhattak a változásokhoz. Ma már azonban olyan gyorsan követik egymást a változások,hogy a legintelligensebb emberek is úgy érzik, képtelenek tartani a tempót. Nap mint nap újabb ésújabb dolgokat kell megérteni, nap mint nap újabb és újabb helyzetekhez kell tudni alkalmazkodni.A tanulás soha nem érhet véget: egész életünkben tanulnunk kell.Ma már nem csak a jó pap tanul holtig, ma már mindenki holtig tanul, mert kizárólag így maradha-tunk épelméjűek, egyedül így kerülhetjük el az elmebajt. A nyomás pedig óriási - negyvenszerese apár száz évvel ezelőttinek. És hogyan pihenheted ki ezt az óriási nyomást? Tudatosan kell meditatívpillanatokat teremtened. Ha valaki nem meditál legalább egy órát naponta, akkor a neurózisbiztosan utoléri, hiszen ő maga teremti meg ehhez a feltételeket.Egy órára egyszerűen el kell tűnni a világból, vissza kell húzódnod a lényed legmélyére. Egy órárateljesen egyedül kell lenned, annyira, hogy semmi ne zavarhasson meg - se emlék, se gondolat, seképzelet -, egy órára ki kell ürítened a tudatod teljes tartalmát. Ha ez megtörténik, akkor teljesenfeltöltődsz energiával, és csodálatosan felfrissülsz. Az energiának olyan új forrásai nyílnak meg,amitől meglepően fiatalabbnak érzed majd magad, nyitottabbá válsz a tanulásra. Sokkal többdologra lesz képes odafigyelni a szemed, sokkal több áhítat lesz a szívedben - újra gyermekké válsz.Napjaink hatalmas nyomása, ami a szüntelen tanulásra kényszerít, és az a régi megszokás, hogy túlsok tanulásra nincs szükség olyan ellentétként feszül benned, hogy egy idő után nem csoda, habeleőrülsz. A modern elme csordultig tele van töltve, de közben nincs idő megemészteni az újinformációt, nincs idő megérteni, feldolgozni az ingereket. Itt lép be a képbe a meditáció, és ezértválik sokkal fontosabbá, mint valaha. Ha nem hagyunk időt az elmének, hogy a meditációbankipihenhesse magát, akkor minden kívülről érkező üzenetet elfojtunk. Megtagadjuk a tanulást - aztmondjuk, nincs rá időnk. Idővel azonban felhalmozódik a sok-sok feldolgozatlan üzenet. Ha nem
  • 65. szakítunk időt arra, hogy odafigyeljünk az elménket folyamatosan bombázó üzenetekre, akkor azokirdatlanul feltornyosulnak, összezsúfolódnak -mint levelek az asztalon, amit nincs elég időd meg-válaszolni. Az elmét pontosan így özönlik el a külső ingerek - rengeteg akta várja, hogy belenézz,számtalan levelet kell még elolvasnod, megválaszolnod, milliónyi kihívásnak kell megfelelned. Akövetkezőt hallottam...Mulla Nasruddin egyszer azt mondta: “Ha ma valami probléma adódna, legalább három hónapignem lenne időm foglalkozni vele. Már annyi megoldásra váró probléma gyűlt össze, hogy ha mavalami nagyon balul sülne el, azzal én legkorábban három hónap múlva tudnék foglalkozni."Hosszú a sor. Megfigyelheted magadban, ahogy nő ez a sor, és csak egyre hosszabb és hosszabblesz. Minél hosszabb a sor, annál kevesebb az üres tér, minél hosszabb a sor, annál nagyobb bent azsúfoltság és a zaj, mert minden, amit összegyűjtöttél a figyelmedet követeli. Mindez nagyjábólötéves korban kezdődik, amikor gyakorlatilag véget ér az igazi tanulás. Régen ezzel nem voltsemmi baj. Öt-hét év elég volt ahhoz, hogy az ember mindent megtanuljon, amire az élete soránszüksége lehetett. Annyival bőven elboldogult. Hét év tanulás elég volt hetven évnyi életre akár. Maez már elképzelhetetlen. Ma már nem hagyhatsz fel a tanulással öt-hat évesen, mert állandóan újdolgok történnek, és az új dolgokat nem fogadhatjuk régi eszmékkel. Nem csünghetsz a szüléiden,és az ő tudásukon; sőt, még az iskolai és az egyetemi tanáraidon sem, mert amiről ők ma beszélnek,már nem is aktuális. Azóta, hogy ők kijárták az iskolát rengeteg dolog történt, nagyon sok vízlefolyt a Gangesz folyón.Egyetemistaként is pontosan ezt tapasztaltam. Engem teljesen megdöbbentett a professzoraim tu-dása, ugyanis az a tudás már harminc éves volt. Még fiatal korukban gyűjtötték össze a saját taná-raiktól. Észre sem vették, hogy azóta mennyi minden történt. A tudásuk teljesen elavult éshasznavehetetlen volt már. Rengetegszer kerültem összeütközésbe a tanáraimmal, jó néhányszor kiis rúgtak a szemináriumaikról, mert képtelenek voltak elviselni engem. Pedig nem csináltam mást,mint szembesítettem őket azzal, hogy idejétmúlt gondolatokat oktatnak. Csak hát ugye ez fáj azegónak. Ők megtanulták mindent rendesen a saját egyetemista korukban, és aztán úgy gondolták, avilág a -diplomázásuk pillanatában meg is állt a fejlődésben.A diákok tehát nem támaszkodhatnak a tanáraik tudására, a gyermekek pedig nem elégedhetnekmeg a szüleik tudásával. Az egész világ hatalmas változáson megy keresztül, és ennek a változásnaka sebessége semmi korábbihoz nem hasonlítható. A hallgatók nem tisztelhetik többé a tanáraikat,hacsak azok nem hajlandók szintén folyamatosan tanulni és fejlődni. Egyszerűen képtelenségtisztelni őket. Mi a fenéért kellene tisztelni valakit, aki megrekedt egy szinten? Nincs semmi okunkrá! A gyermekek pedig szintén nem tisztelhetik a szüleiket, mert a legtöbb szülő hozzáállása adolgokhoz mai szemmel teljesen primitívnek hat. Egyre korábban döbbennek rá a gyerekek, hogyamit a szüleik mondanak, már rég elavult. A szülőknek folyamatosan tanulniuk kell, ha segíteniszeretnének a gyermekeiknek a fejlődésben, és a tanárokkal is ugyanez a helyzet. Senki nem állhatle a tanulással. Ráadásul ez a folyamat egyre csak gyorsul.Az első szabály tehát az, hogy nem hagyhatod abba a tanulást, különben neurotikussá válsz.Ugyanis ha leállsz a tanulással, az azt jelenti, hogy folyamatosan csak halmozod az információt, denem dolgozod fel, nem emészted meg, így az nem tud a véreddé válni, nem jut el a csontjaidig.Egyre csak gyűlik a fejedben, és arra vár, hogy feldolgozd.A második szabály pedig az, hogy szükséged van a pihenésre, mert túl nagy rajtad a nyomás. Mu-száj, hogy egy kis időre kiszabadulj alóla. Az alvás önmagában már nem elég segítség. Ma mármaga az alvás is túlterhelődött. Mivel a teljes napod csordultig megtelik új ingerekkel, mikor végreelmész aludni, a tested ugyan pihen, de az elméd továbbra is rendezgeti az egész nap rázúdítottinformációkat. Ezt nevezik álomnak: az álmodás folyamata tehát nem más, mint az elmekétségbeesett próbálkozása, hogy kiszórja magából a felesleges információt, a szemetet, mert temagad erre nem szakítasz elég időt.Tudatos pihenésre is szükséged van, vagyis meditálnod kell. Már néhány perc mély meditáció ismegóv a neurózistól. Az elme a meditációban rendezi sorait, megemészti a tapasztalatokat, ettőlpedig megszűnik a túlterhelés, így az elme képes felfrissülni, megfiatalodni és kitisztulni.Régen az információ-bevitel nagyjából az ember idejének egy tizedét tette ki, és az idő kilenc tizede
  • 66. meditatív állapotban telt. Ma épp fordított a helyzet: kilenc tized információ-bevitel, és csak egytized meditatív időszak. Túl ritkán lazulsz el. Nagyon ritkán fordul elő, hogy csak ülsz csendben, ésnem csinálsz semmit. Még az az egy tizednyi öntudatlan meditatív idő is eltűnőben van. Ha ezbekövetkezik, az ember tényleg megőrül. Pontosan ezt látjuk ma a világban.Mit értek öntudatlan meditatív idő alatt? Azokat a pillanatokat, amikor egyszerűen csak kimész aparkba egy kicsit sétálgatni, vagy amikor játszol a gyerekeiddel - ezek öntudatlan meditatívidőszakok. Vagy amikor úszol az uszodában, vagy füvet nyírsz a kertben, vagy hallgatod amadarakat - ezek mind mind öntudatlan meditatív időszakok. De manapság sajnos már ezeknek apillanatoknak is befellegzett, mert az emberek, ha van egy kis idejük, máris bekapcsolják a tévét, ésott is ragadnak a képernyő előtt egész estére.A tévéből pedig valóban veszélyes mennyiségű információ tolakodik be az elmédbe. Egyszerűen le-hetetlen megemészteni ezt a mennyiséget. De az is lehet, hogy nekiállsz újságot olvasni, amibőlszintén töméntelen mennyiségű marhasággal töltheted meg az agyadat. Ha van egy kis időd,bekapcsolod a tévét, vagy a rádiót. Vagy ha épp jó kedved van, és ki akarsz kapcsolódni egy kicsit,elmész moziba. De ugyan milyen pihenés az? A moziban egy pillanatra sem kapcsolhatsz ki, mertott is folyamatosan bombáznak az információk.A pihenés azt jelenti, hogy nem teszed ki magad újabb információáradatnak. Ha a kakukkot hallga-tod az erdőben, az jó, mert nem terhel újabb információval. A zenehallgatás is tökéletes, mert azsem táplál beléd újabb információt. A zenének nincs nyelve, az csak tiszta hang, nem hordozmagában üzenetet, egyszerűen csak gyönyörködtet. A tánc is nagyon jó, a zene is jó, a kertészkedésis, akárcsak a játék a gyerekekkel. Vagy ha csak ülsz csendben és nem csinálsz semmit, az istökéletes. Ez a gyógymód. Ha pedig mindezt tudatosan teszed, a hatás még erőteljesebb lesz.Ügyelj az egyensúlyra! A neurózis akkor jön létre, amikor az elme kibillen az egyensúlyból. Ilyenakkor fordul elő, amikor túl sok az aktivitás, de szinte nincs passzív időszak. Amikor az emberbentúl sok a férfi, de szinte nincs benne nő, amikor túl sok a jang, de túl kevés a jin. Ezt a két oldaltmindig egyensúlyban kell tartani. Az életben az egyensúly, a szimmetria a legfontosabb. Légyardhanariswar, azaz félig férfi, félig nő - akkor nem leszel neurotikus.Az egyéniség se nem férfias, se nem nőies - az egyéniség egyszerűen egyéni. Próbálj az aktív és apasszív időszakok között megragadni: ez a teljesség. Ez az, amit Buddha középútnak nevezett:majjhim nikaya. Légy mindig pontosan középen. De ne feledd, könnyen áteshetsz a ló túlsóoldalára. Az sem jó, ha túlzottan passzívvá válsz. Nagyon veszélyes lehet, mert a túlzottpasszivitásnak is megvannak a maga csapdái: elvész az életedből a tánc, a boldogság, és szépenlassan rád telepszik a halál. Tehát nem azt mondom, hogy légy passzív; azt mondom, hogy találdmeg az egyensúlyt az aktív és a passzív időszakok között. Engedd, hogy kiegyensúlyozzák egymást,te pedig maradj középen. Az aktivitás és a passzivitás legyen lényed két szárnya - de ügyelj rá, hogyegyik szárny se legyen nagyobb a másiknál.Nyugaton az aktív szárny túl nagyra nőtt, miközben majdnem teljesen eltűnt a passzivitás. Keletenazonban a passzív szárny lett hatalmas, az aktivitás viszont alig észrevehető. A nyugatot kívül abőség és a gazdagság jellemzi, belül viszont a szegénység; keleten a gazdagság és a bőség belülvan, kívül viszont ott a nyomor és a szegénység. Mind a Kelet, mind a Nyugat szenved, mertmindkettő valamilyen végletet választott.Az én megközelítésem se nem nyugati, se nem keleti, se nem férfias, se nem nőies, se nem aktív, senem passzív. Én a legbelső egyensúlyt, a benned lévő szimmetriát szeretném erősíteni. Ezértmondom a szannyászinjaimnak mindig, hogy ne hagyják maguk mögött a világot! Maradj itt avilágban, csak ne válj a részévé! A taoisták ezt úgy nevezik: wei-wu-wei, azaz a nem-cselekvésáltali cselekvés - a jin és a jang, az anima és az animus találkozása. Ez hozza el számodra amegvilágosodást. Az egyensúly hiánya a neurózis, az egyensúly pedig maga a megvilágosodás.Kérlek, mondj valamit az őrültségről. Nekem az a tapasztalatom, hogy a pszichiáterek - bármennyire isigyekeznek - semmit sem tudnak róla. Úgy tűnik, mintha két típusa lenne. Beszélsz egyrészt arról az őrületről,amitől egy lépés a megvilágosodás, másrészt arról a pszichózisról, amit a gyávaság egy formájának is nevezel,amikor az ember nem mer szembenézni a valósággal. Valószínűleg nem minden őrültnek volt tapasztalataIstenről, aki azt hiszi magáról, hogy ő Jézus Krisztus.
  • 67. Az őrültségnek valóban két fajtája létezik, de a modern pszichiátria csak az egyiket ismeri. Mivelnincs tudatában a másiknak, ezért a pszichiátria tébolyról, őrültségről szóló tudása nagyonegyoldalú, téves, hibás és veszélyes is.Az őrültség első típusa, amit a pszichiáterek is ismernek az, amikor az ember a racionális elmeszintje alá süllyed. Amikor valaki nem képes megbirkózni a valósággal, amikor a valóság túl soknakbizonyul a számára, amikor a külvilág elviselhetetlenné válik, akkor a téboly egyfajta meneküléstjelent az ember saját szubjektív világába, és így nyugodtan megfeledkezhet a valóságról.Megalkotja a saját kis szubjektív világát, és onnantól kezdve ebben a képzelt világban él; márnyitott szemmel is tud álmodni, sőt, egy idő után teljesen figyelmen kívül hagyja a valóságot, amivégképp elviselhetetlenné vált számára. Ez tehát egyfajta menekülés: az ember a racionális elmeszintje alá süllyed. Ez az állati elme felé vezető út, mivel a tudattalan tartományba vezet.Vannak olyanok is, akik ezt a fajta tébolyt kicsit más úton érik el. Az alkoholisták például azalkohol segítségével. Ők addig isznak, amíg teljesen kábák, tökéletesen öntudatlanok nem lesznek.Elfelejtik az egész világot és vele együtt minden problémájukat és szorongásukat - a feleségüket, agyereküket, a pénzügyi problémáikat és a többi embert is. Az ilyen emberek az alkohol segítségévelérik el az öntudatlan állapotot. Ez amolyan átmeneti őrültség, ami néhány óra elteltével megszűnik.Azokban az időszakokban, amikor nehéz idők járnak a világra, a drogoknak egyszerre növekednikezd a jelentősége. A második világháború után a drogok rendkívül fontossá váltak az egészvilágon, legfőképp azokban az országokban, amelyeket érintett a második világháború, az olyanországokban, ahol az embereknek rá kellett döbbenniük, hogy egy bármikor kitörni kész vulkántetején ücsörgünk. Láttuk, ahogy Hirosima és Nagaszaki néhány másodperc alatt a földdel váltegyenlővé - százezer ember égett halálra öt másodperc alatt. Az ilyen valóságot nehéz elviselni.Ezért történt, hogy az új generáció, a fiatalabb generáció elkezdett érdeklődni a drogok iránt.A kábítószerek mai terjedése a világban, és ennek hatása az új generációra a második világháborútapasztalataiban gyökeredzik. Tulajdonképpen a második világháború hívta életre a hippiket, adrogosokat azzal, hogy az élet olyan veszélyessé vált, hogy a halál bármelyik pillanatban utolérhetbárkit... Mindenki meg akar szabadulni ettől a nyomástól, mindenki meg akar feledkezni róla.A túlfeszített, megpróbáltatásokkal teli időszakokban az emberek a drogokhoz nyúlnak. Ez mindigis így volt. így lehet ideiglenesen a tébolyba menekülni. Ez azt jelenti, hogy az ember elbújik aracionális elme elől, mivel a racionális elme tudatában van a problémáknak. Az elme megoldástnem ismer, csak problémákat. Tehát ha a problémákat meg lehet oldani, akkor együtt tudunk élnivelük, és még egészségesek is maradhatunk. Ha viszont azt látjuk, hogy túl sok a probléma, akkormegőrülünk.Az őrület állapota valójában nem más, mint az emberbe beépített önvédelmi mechanizmus a prob-lémák, a szorongás és a stresszhelyzetek kezelésére. Az emberek sokféle módon próbálják elkerülnia problémákat. Van, aki alkoholista lesz, van aki LSD-t, van aki marihuánát kezd használni. Éspersze vannak, akik ennyire sem bátrak - ők megbetegszenek. Rák, tuberkulózis, paralízis... ígyaztán nyugodtan mondhatják: “Hát, mit is tehetnék? Lebénultam. Nem az én felelősségem, hogynem tudok szembenézni a valósággal. Beteg vagyok..." Vagy mondhatják azt is: “Mit tehetnék,hogy ne menjen tönkre a vállalkozásom, ha egyszer rákos vagyok..." Ezek különféle módszerekarra, hogy az ember megvédje az egóját - olcsó kis módszerek, de arra nagyon is jók, hogy az egótvédjék. Ahelyett, hogy megszabadulnának tőle, az emberek inkább a széltől is óvják az egójukat.Amikor az életben túl sok feszültség gyűlik össze, ez történik. Az emberek furcsa, gyógyíthatatlanbetegségeket produkálnak; a betegségek pedig azért gyógyíthatatlanok, mert az illető belülrőltáplálja a betegségét. Ha valaki nem működik együtt a gyógyszerekkel és az orvosával, akkorsemmi esélye nincs arra, hogy meggyógyítsák. Ez egy nagyon fontos igazság: akaratod ellen senkinem tud meggyógyítani!Ha sok érdek fűz a betegségedhez, ha mélyen legbelül valójában te akarod, hogy beteg légy, mertúgy érzed, a rák megvéd attól, hogy harcolnod kelljen az életben, hiszen mindent ráfoghatsz, akkorsenki nem tud majd meggyógyítani, mert ezzel a hozzáállással te magad tartod életben a betegséget.Ez így tulajdonképpen pszichés betegség, hiszen a pszichédből ered. Ezt a mechanizmust mindenkiismeri. Az egyetemisták rendszeresen vizsgaidőszakban betegednek meg. Teljesen kiborulnak,
  • 68. amikor elérkezik a vizsga napja. Aztán furcsamód a vizsga után megint mindenki egészségesnekérzi magát. Vizsgára mindig megbetegszenek - belázasodnak, tüdőgyulladás... hepatitis... mindegy,ami jön. Figyeld csak meg! De hát miért pont a vizsgára sikerül lebetegedniük? Aztán a vizsga utánegy csapásra mindenki meggyógyul. Ez egy trükk, egy jól működő stratégia. így nyugodtanmondhatják: “Mit tehettem volna? Beteg voltam. Ezért buktam meg." vagy “Beteg voltam, ezértlettem csak harmadik. Egyébként biztosan enyém lett volna az aranyérem." Remek stratégia.Ha a betegséged valójában csak stratégia, akkor abból senki nem tud kigyógyítani. Ha az alkoholiz-musod stratégia, soha nem gyógyulsz ki belőle, mert te magad akarod, hogy alkoholista légy. Temagad hozod létre a helyzetet, még ha nem is tudatosan. Ugyanez a helyzet az őrültséggel is: úgyérzed, ez az utolsó menedék. Ha semmi nem sikerül: még a rák sem jön be, még az alkoholizmusvagy a marihuána sem elég, és a lebénulás sem jön össze... szóval amikor már mindenpróbálkozásod kudarcba fulladt, akkor jön az utolsó mentsvár: a téboly.Ezért van jóval több őrült nyugaton, mint keleten; keleten még mindig nem olyan stresszes az élet.Az emberek szegények ugyan, de az életük nincs tele annyi szorongással és aggodalommal. Azemberek annyira szegények, hogy még a stresszt sem engedhetik meg maguknak. Ott az embereknem tudnák megfizetni a pszichiátereket. Az őrültség luxus. Az ilyesmit csak a gazdag országokpolgárai engedhetik meg maguknak.A pszichológusok ezt a típusú őrültséget ismerik: amikor az ember a racionális elme szintje alásüllyed, és elmenekül a tudattalanjába, így még azt a kis tudatosságot is eldobja magától, amije volt.Pedig az se sok... egy ember elméjének mindössze egy tizede tudatos. Olyan, akár egy jéghegy: egytized látszik, kilenc tized pedig a felszín alatt van. Az elménk kilenc tized része tudattalan. Amikorpedig az ember megőrül, akkor ezt az egy tized tudatos részt is eldobja magától, tehát az egészjéghegy a felszín alá merül.Van azonban egy másik fajta őrültség is, amit azért hívnak szintén őrültségnek, mert a kettő mutatnémi hasonlóságot. Ez az az állapot, amikor az ember túljut a racionális elme szintjén. Az egyik te-hát a racionális elme szintje alá süllyed, a másik viszont túllépi azt, azaz fölé emelkedik. Aracionális elme mindkét esetben elvész: az egyik esetben öntudatlanná válsz, a másikban pedigtökéletesen tudatos leszel. A hasonlóság abban áll, hogy a hétköznapi elme mindkét esetben eltűnik.Az egyikben teljesen öntudatlan leszel, ezáltal egyfajta integritást érsz el. Az őrültekben mindigfelfedezhető egyfajta integritás, egyfajta következetesség - ők tökéletesen egységben vannakönmagukkal. Egy őrültben mindig meg lehet bízni, hiszen benne nincs többé kettősség. Neki márcsak egy elméje van, és az is öntudatlan. A kettősség megszűnt, olyan ártatlanná vált, akár egygyermek. Nem alattomos és számító; tulajdonképpen pont azért őrült meg, mert eleve nem tudottbeilleszkedni egy alattomos és számító világba. Az őrültekben így aztán mindig ott van egyfajtaegyszerűség és tisztaság is.Ha sokáig nézed az őrülteket, előbb-utóbb megszereted őket. Az az egységesség, ami árad belőlüknagyon vonzóvá teszi őket. Belőlük eltűnt a megosztottság; igaz, hogy az egységességük a valóságelleni egységesség: az álomvilágukban, az illúzióikban egyek - de egyek. Ebben az állapotbanmindenféleképpen van egyfajta következetesség. Efelől semmi kétség.Ugyanez igaz a másikfajta őrültségre is. Az ember itt a logikus elme fölé emelkedik, túllép aracionális gondolkodás világán, és tökéletesen tudatossá, szuper tudatossá válik. Az elsőfajtaőrültségnél az egy tized tudatos rész is a felszín alá merül, itt azonban az eddig felszín alatt lévőkilenc tized tudattalan rész indul meg felfelé, és végül kijut a fényre, a felszín fölé. így válik azegész elme tudatossá.Ezt jelenti a “buddha" szó: teljes mértékben tudatossá válni. Nos, az ilyen ember is őrültnek fogtűnni, hiszen ő is következetesen egységes. Egy ilyen ember teljes mértékben egy lesz önmagával.Igazi egyéniség lesz, a szó szoros értelmében egyéniség - vagyis oszthatatlan. Nem lesz megosztotttöbbé.Tehát mindkét eset hasonló: az őrült hisz, a buddha bízik. A bizalom és a hit pedig nagyon hasonló-ak. Az őrült egységes, mert teljesen tudattalan, a buddha is egységes, csakhogy ő teljesen tudatos.Az egységességük teszi hasonlóvá őket. Az őrült eldobta magától az értelmét, az elméjét, a buddhapedig maga mögött hagyta az értelmet, a racionalitást, az elmét - ez is hasonló bennük. Mégis, két
  • 69. ellenkező pólusról van szó: az egyik az emberiség szintje alá süllyedt, a másik azonban a föléemelkedett.A modern pszichológia nem lehet teljes addig, amíg nem kezdi el tanulmányozni a buddhákat. Azegész szemlélete részleges, és a részleges szemlélet mindig veszélyes. A féligazság nagyonveszélyes; sokkal veszélyesebb, mint a hazugság, mert az ember a féligazságokkal ringatja magátlegkönnyebben abba a hitbe, hogy igaza van. A modern pszichológiának egy kvantumugrásra vanszüksége. A buddhák pszichológiájává kell válnia. Mélyen bele kell merülnie a szufizmusba, ahászidizmusba, a zenbe, a tantrába, a jógába és a taóba. Csak így válhat igazi pszichológiává. A“pszichológia" azt jelenti, hogy a lélek tudománya. A mai még nem igazi pszichológia, mert mégnem a lélek tudománya.Tehát ez a két lehetőség van: az ember vagy önmaga alá süllyed, vagy pedig önmaga föléemelkedik. Légy olyan őrült, mint Buddha, Bahaudin, Mohamed vagy Krisztus. Légy olyan őrült,mint én. Ebben az őrültségben hatalmas gyönyörűség rejlik, mert minden, ami gyönyörű éscsodálatos, ebből az őrültségből születik meg, és minden költészet is ebből táplálkozik. Az életlegcsodálatosabb tapasztalatai, az élet leghatalmasabb extázisai mind ebből az őrültségbőlszületnek.Nyugaton a pszichoanalízis módszere Freud, Adler, Jung és Wilhelm Reich munkásságán keresztül fejlődöttazért, hogy megoldja az egóból fakadó olyan problémákat, mint a frusztráció, a belső konfliktusok, askizofrénia és az elmebaj. A te meditációs technikáiddal összevetve, miben látod a pszichoanalízis korlátait éshiányosságait az egóban gyökerező emberi problémák megoldásának terén?Nos, az első dolog, amit meg kell érteni, hogy az egóban gyökerező problémákat nem lehet úgymegoldani, hogy nem lépünk túl magán az egón. A problémát lehet kezelni, normális szintre hozni,el lehet juttatni olyan szintre, amit már normálisnak mondunk, fel lehet hígítani, de megoldani nemlehet. A pszichoanalízissel elérhetjük, hogy a páciens hatékonyabban működjön a társadalomban, dea pszichoanalízis soha nem oldja meg a problémát. És ha a probléma megoldását halogatjuk, vagycsak a fókuszpontját eltoljuk, azzal csak újabb problémát hozunk létre. Legfeljebb a góc helyeváltozik meg, de az alap probléma akkor is megmarad. Előbb-utóbb újra a felszínre tör, és ha a régiprobléma új köntösben bukkan fel, akkor már nehezebb lesz tovább halogatni a megoldást.A pszichoanalízis csak ideiglenes megkönnyebbülést hoz, mert a pszichoanalízis nem tud olyanfogalmakban gondolkodni, amelyek az egón túlmutatnak. A problémát pedig csak úgy lehetmegoldani, ha az ego fölé emelkedünk. Ha képtelen vagy fölé emelkedni, akkor te magad vagy aprobléma, és akkor aztán ki fogja megoldani a problémát? Ki lehet egyáltalán képes rá? Te magadvagy a probléma, a probléma nem valami tőled különálló dolog.A jóga, a tantra és minden meditációs technika egészen más alapokon nyugszik. Ezek azt mondják,hogy léteznek a problémák, amelyek körülvesznek, de soha nem te magad vagy a probléma. Te felültudsz emelkedni rajtuk, tudsz rájuk külső megfigyelőként tekinteni, mint aki egy dombtetőrőlfigyeli a völgyben játszódó eseményeket. Csak ebben a tanúszerepben tudod megoldani aproblémát. Ha odáig eljutsz, hogy külső szemlélőként tudod nézni a problémáidat, félig már meg isoldottad őket, mert ha tanúként pártatlanul tudod szemügyre venni a dolgokat, akkor az azt jelenti,hogy nem vagy többé az események része, csak az oldalvonalról nézed a pályát. Az a tisztánlátásadja meg a kulcsot a megoldáshoz, amivel ez a tanúszerep megajándékoz - ez a titkos kulcs. Alegtöbb problémát azért nem sikerül megoldani, mert az emberekből pontosan ez a tisztánlátáshiányzik, amelyen keresztül az egész helyzetet meg tudnák érteni.Ha megoldásokra van szükséged, ahhoz tisztánlátás kell. Ha képesek vagyunk meglátni, ésmegérteni egy problémát, akkor azzal már meg is oldottuk, ugyanis a problémát mindig az okozza,hogy az elménk valamit nem ért. Mindig abból van problémád, hogy nem értesz bizonyos dolgokat.Tehát a legfontosabb dolog nem az, hogy megoldjuk a problémát, hanem az, hogy értsük ahelyzetet. Ha jobban értjük a dolgokat, ha tisztábban látunk, és a problémát objektíven,kívülállóként tudjuk szemlélni, úgy, mintha a probléma nem is a mi problémánk lenne, hanemvalaki másé, ha sikerül távolságot tartani a probléma és önmagunk között - akkor és csak akkor le-szünk képesek a megoldást megtalálni. A meditáció segít ebben a távolságtartásban, mert képesmegfelelő rálátást biztosítani a helyzetedre. A meditációban a probléma fölé kerülsz, miközben
  • 70. megváltozik a tudatosságod szintje A pszichoanalízis azonban nem emel magasabb szintre. A szintitt soha nem változik, te mindvégig azonos szinten maradsz. A tudatosságod, vagyis az, hogymennyire vagy képes szemtanúként szemlélni a dolgokat, semmit sem változik. Ha viszontelkezdesz meditálni, azáltal egyre magasabbra és magasabbra jutsz, és egy idő után lenézhetsz aproblémáidra. Most már lent vannak, alattad, a völgyben, miközben te a dombtetőn állsz. Ebből amagasságból minden probléma egész másképp fest. És minél nagyobb a távolság közted és aproblémáid között, annál inkább képes vagy úgy szemlélni őket, mintha nem is a te problémáidlennének.Egy dolgot soha ne felejts el: ha nem a te problémádról van szó, akkor mindig remek tanácsot tudszadni, hogy hogyan lehetne megoldani. Ha valaki másnak a problémáiról beszélsz, ha valaki máskerül nehéz helyzetbe, mindig rendkívül bölcs tudsz lenni, de amikor a saját problémáiddal kerülszszembe, akkor fogalmad sincs, hogy mihez kezdj velük. Hogy lehetséges ez? Ugyanolyanproblémák ezek is, csak éppen most te magad vagy beléjük bonyolódva. Amikor más problémájátelemezted, akkor volt rálátásod a dologra, és pártatlanul figyelted meg a helyzetet. Másnakmindenki tud remek tanácsokat osztogatni, viszont amikor rólad van szó, minden bölcsességedszertefoszlik, mert nincs meg a szükséges távolságtartás.Valaki meghalt, és most gyászol az egész család: ilyenkor könnyen tudsz tanácsot adni. Aztmondod, a lélek halhatatlan, azt mondod, hogy tulajdonképpen semmi nem hal meg, hiszen az életörök. De ha valaki olyan halt meg, akit te is szerettél, aki sokat jelentett neked, aki közel állthozzád, nagyon közel, akkor csak úgy záporoznak a könnyeid, és úgy érzed, megszakad a szíved.Most furcsamód képtelen vagy előhozakodni a jó tanácsaiddal - hogy az élet halhatatlan, és hogytulajdonképpen senki nem hal meg. Ez ebben a helyzetben már teljesen abszurdnak tűnik.Tehát ne feledd, hogy amikor tanácsot osztogatsz másoknak, akkor lehet, hogy bolondnak néznek.Ha valakinek, akinek most halt meg egy barátja, azt mondod, hogy az élet halhatatlan, teljesenhülyének fog nézni. Amit mondasz, az az ő szemében baromság. Ő ugyanis tudja, hogy milyenérzés elveszíteni valakit, akit szeretünk. Ilyenkor nincs az a filozófia, ami vigaszt nyújthatna. És aztis tudja, hogy csak azért mondasz ilyesmit neki, mert nem a te problémádról van szó. Temegengedheted magadnak, hogy bölcs legyél, ő azonban erre most képtelen.A meditáció segítségével túl tudsz lépni a hétköznapi lényeden. Megtalálsz magadban egy olyanpontot, ahonnan egész másképp tudod szemlélni a dolgokat. A távolság most már ott van; aproblémák továbbra is léteznek, de most már egyre messzebb vannak - olyan, mintha az egészvalaki mással történne. Most már képes lennél arra, hogy magadnak is jó tanácsot adj, de már nincsszükséged tanácsokra. A távolságtartás önmagában elég ahhoz, hogy bölcs legyél. A meditációtechnikája tehát abból áll, hogy távolságot teremtesz saját magad és a problémák között. Itt és most,annyira bele vagy gabalyodva a problémáidba, hogy már gondolkodni sem bírsz, képtelen vagyátlátni őket, nem érted az összefüggéseket, nem tudod szemtanúként megfigyelni őket.A pszichoanalízis abban segít, hogy hozzáigazítsd magad a megváltozott helyzethez. Ez nem igazitranszformáció - ez az egyik dolog. A másik, hogy a pszichoanalízis függővé tesz. Szükséged vanegy szakértőre, és ez a szakértő fog elvégezni helyetted mindent. Három-négy, esetleg öt évig iseltart a dolog, ha a probléma nagyon mély, és csak függővé válsz - nem fejlődsz. Épp ellenkezőleg:egyre inkább a pszichoanalitikustól függsz majd. Rendszeresen szükséged lesz rá - hetente kétszer,vagy háromszor eljársz hozzá, és ha egyszer kihagyod a találkozót, teljesen elveszettnek érzed majdmagad. Ha abbahagyod a terápiát, akkor is elveszett leszel. Az egész olyan, mint valami méreg;olyan, mint az alkoholizmus. Elkezdesz függeni valakitől - valakitől, aki szakértő a témában.Elmondod neki a problémáidat, ő pedig szépen megoldja őket. Megbeszéli veled az egész helyzetet,és kihúzza belőled a tudattalanodban rejlő gyökereket. De ő végzi el a munkát, valaki más oldjameg a problémát.Ezért mindig vigyázz! Ha valaki más oldja meg a problémáidat, attól te még nem leszel teljesebb,nem leszel érettebb. Ha valaki más oldja meg a problémáidat, akkor legfeljebb ő érezheti úgy, hogyelért valamit - de te nem. Te közben egyre inkább kiskorúvá válsz, mert ezután bármilyen problémamerül fel, mindig szükséged lesz valamilyen szakértői, valamilyen professzionális tanácsra. És mégazt sem hiszem, hogy a problémáid által a pszichoanalitikus érettebbé válna, mert a legtöbb
  • 71. pszichoanalitikus maga is pszichoanalitikushoz jár. Nekik is megvannak a maguk problémái.Megoldják a te problémáidat, de képtelenek úrrá lenni a saját problémáikon. Ez pedig megint csak atávolságtartás kérdését veti fel. Wilhelm Reich minduntalan próbálkozott, hogy Sigmund Freudvégezze el a pszichoanalízist rajta. Freud azonban nem volt hajlandó erre, őt pedig egész életébenbántotta, hogy Freud visszautasította. A freudiánusok - az ortodox freudiánusok - soha nem istekintették Reich-ot szakértőnek, hiszen ő maga nem esett át pszichoanalízisen.Minden pszichoanalitikus valaki máshoz fordul a saját problémáival. Olyan ez, mint bármilyen másorvosi szakterület. Ha egy orvos beteg, ő maga nem fogja tudni megállapítani, hogy mi a baja.Annyira közelről érintett a kérdésben, hogy fél, tehát inkább elmegy valaki máshoz. Ha sebészvagy, nem fogod tudni megműteni magad, igaz? Mert nincs meg a távolság. Nagyon nehéz volna,ha valaki a saját testét akarná megoperálni. De ugyanilyen nehéz, ha mondjuk a feleségedről vanszó, és valami komoly műtétre van szükség - nem tudod elvégezni a műtétet, mert remegni fog akezed. Annyira intim a kapcsolat, hogy félni fogsz, úgy pedig nem tudsz majd jó sebészmunkátvégezni. Tanácsot kell kérned; kell kerítened egy másik sebészt, hogy ő műtse meg a feleségedet.De hát hogy is van ez? Hiszen annyi operációt végeztél már el hibátlanul. Akkor most miért nemmegy? Nem tudod megműteni a gyermekeidet, vagy a feleségedet, mert túl kicsi a távolság - olyankicsi, mintha nem is lenne egyáltalán. És távolságtartás nélkül az ember nem tud tárgyilagosmaradni. Tehát a pszichoterapeuta segíthet ugyan másokon, de ha ő kerül bajba, neki is tanácsra leszszüksége; el kell mennie egy másik terapeutához. És bizony elég furcsa, hogy a végén még egyolyan ember is beleőrül ebbe az egészbe, mint Wilhelm Reich. Felfoghatatlan, hogy egy buddhamegőrüljön - te fel tudod fogni? És ha egy buddha megőrülhet, akkor nem maradt semmi remény.Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy egy buddha megőrül.Nézzük csak meg Sigmund Freud életét! Ő a pszichoanalízis megalapítója. Freud képes volt nagyonmélyen elemezni a problémákat, de ami őt magát illeti, egyetlen problémáját sem tudta megoldani.Egyetlen egyet sem! Ő ugyanis épp annyira félt, mint bárki más. Félt és szorongott. A harag, a dühneki is ugyanolyan problémát okozott, mint bárki másnak. Annyira fel tudta hergelni magát, hogyegy dührohamában egyszer eszméletlenül esett össze. És ez az ember tudott annyit az emberielméről... mégis, amikor saját magáról volt szó, a tudásának semmi hasznát sem vette.Jung szintén az eszméletlenségig tudta hergelni magát a szorongásaival. Hogy lehet ez? A távolság-tartás a kulcs. Állandóan csak problémákról gondolkodtak, de a tudatosságuk mindeközben nem nö-vekedett. Intellektuálisan, borotvaéles logikával gondolkodtak, aztán levezettek bizonyoskövetkeztetéseket, amik olykor jó következtetéseknek bizonyultak, de nem ez a lényeg. A lényeg,hogy a tudatosságuk nem növekedett, semmilyen értelemben nem tudtak felülemelkedniönmagukon. Pedig amíg nem lépünk túl emberi mivoltunkon, a problémákat nem tudjuk megoldani,legfeljebb ideig-óráig kezelhetjük őket valahogy.Utolsó napjaiban Freud azt mondta, hogy az ember végső soron gyógyíthatatlan. A legtöbb, amit re-mélhetünk, hogy sikerül úgy-ahogy javítani az állapotán. Másra nincs remény. Ez a maximum! Azember nem lehet boldog, mondja Freud. Legfeljebb anynyit érhetünk el, hogy ne legyen nagyonboldogtalan. Ennyi! De boldog soha nem lesz, mert gyógyíthatatlan. Ugyan milyen megoldásteredményezhet egy ilyen hozzáállás? És Freudnak ezt sikerült leszűrnie negyven év tapasztalatából!Az a végső konklúziója, hogy az embereken nem lehet segíteni, mert az ember természeténél fogvanyomorult, és mindig is nyomorult marad.Keleten viszont azt mondják, hogy az ember igenis túlléphet önmagán. Nem az ember gyógyíthatat-lan, hanem a minimális tudatossággal van a probléma. Növekedni kell a tudatosságban, és ahogynövekszik a tudatosság, úgy csökkennek a problémák. A szorzatuk állandó: ha a tudatossági szintminimális, akkor a problémák száma maximális, de ha a tudatosság maximális, akkor a problémákszáma minimális. A tökéletes tudatosságban a problémák egyszerűen eltűnnek, ahogyan aharmatcsepp is felszárad, amikor felkel a nap. A tökéletes tudatosságban nincsenek problémák, merta tökéletes tudatosságban a problémák fel sem merülhetnek többé. A pszichoanalízis legfeljebbtüneti kezelés lehet, de a problémák utána is megjelennek. Vagyis a pszichoanalízisnek nincsmegelőző hatása.A meditáció a legmélyebb szintre jut el. Úgy változtatja meg a lényedet, hogy a problémák fel sem
  • 72. merülhetnek. A pszichoanalízis a problémákkal foglalkozik, a meditáció közvetlenül veled. Nemérdeklik a problémák. A legnagyobb keleti pszichológusok -Buddha, Mahávira vagy Krisna - ezértnem beszélnek problémákról. Ezért hiszi a nyugati pszichológia, hogy a pszichológia, mint olyan,valami új dolog. Egyáltalán nem az! Csak épp a huszadik század első felében történt, hogy Freudtudományosan is be tudta bizonyítani, hogy létezik a tudattalan. Buddha erről már huszonötévszázaddal korábban is beszélt. De Buddha nem állt neki a problémákkal foglalkozni, mert aproblémák szerinte végtelenek. Ha az ember megpróbál megoldani egy problémát, akkor abból csaktovábbi problémák adódnak, és a sornak soha nem jut a végére. Foglalkozz inkább magával azemberrel! És felejtsd el a problémákat! Foglalkozz magával a léttel, és segíts a létezőknek afejlődésben! Ahogy a lényed növekszik, ahogy egyre tudatosabbá válsz, a problémák sorraoldódnak meg, nem kell aggódnod miattuk.Ha például valaki skizofrén, tudathasadása van, a pszichoterapeuta magával a hasadássalfoglalkozik majd - azzal, hogy hogyan lehet valahogy kezelhetővé tenni, hogy valahogy mégiscsakbékésen élhessen a társadalomban. A pszichoanalízis a problémát nézi, a skizofréniát. Ha az illetőviszont Buddhához menne el, Buddha nem a skizofréniájáról beszélne neki. Ő azt mondaná:“Meditálj, hogy a belső lényed eggyé váljon. Ha a belső lényed egy, a hasadás is eltűnik aperiférián." A hasadás ott van - de ez nem az ok, hanem az okozat. Valahol mélyen a lényedbenkettősség alakult ki, és ez a kettősség okozta a hasadást a felszínen.Hiába próbáljuk a felszínen betömködni a repedést, a kettősség a mélyben attól még megmarad, ígyaztán előbb-utóbb biztosan megjelenik majd egy újabb repedés valahol máshol. Ha csak a repedésttömjük be, akkor az máshol újra meg fog jelenni. Tehát ha az egyik pszichológiai problémátmegoldod.azonnal megjelenik utána egy másik, hogy lefoglald magad azzal, és utána jön majd a harmadik....Ez csak a szakembereknek jó, mert ők ebből .élnek. De semmit nem segít a betegen.A nyugati világnak túl kell jutnia a pszichoanalízisen, mert amíg a nyugat nem fedezi fel azokat amódszereket, amelyekkel a tudatosságot lehet növelni, amelyek segítségével a legbenső lényünkfejlődhet, a pszichoanalízis nem lehet hathatós segítség. A pszichoanalízis valójában már kezd iskimenni a divatból, a legnagyobb nyugati gondolkodók pedig azon törik a fejüket, hogy hogyanlehetne a tudatosságot fokozni, és nem azon elmélkednek, hogy hogyan lehetne a problémákatmegoldani - az a kérdés inkább, hogyan lehet elérni, hogy az ember tudatos legyen. Eljött tehát azidő, a mag kicsírázott. Nagyon fontos ez a hangsúlyeltolódás.Engem nem érdekelnek a problémáid. Van belőlük több millió, semmi értelme megoldani őket,mivel te magad kreálod őket, így pedig soha nem jutnánk a dolog végére. Csak pazarolnám azenergiámat, hiszen ha megoldanék egy problémát, te közben tíz másikkal hozakodnál elő. Soha nemgyőzhetünk, ha a problémák alkotója egyfolytában dolgozik. Ezért én inkább félretolom aproblémáidat, és egyszerűen csak veled foglalkozom. A probléma létrehozóját kell átalakítani, és haez egyszer sikerül, akkor a problémák a felszínen el is tűnnek, elvégre nem lesz többé senki, akiegyüttműködjön a problémákkal, senki nem fogja többé élvezni őket. Ez ugyan furcsának tűnhet, dene feledd, te is élvezed a problémáidat, ezért hozod létre őket. Annak, hogy az emberek valójábanélvezik a problémáikat, nagyon sok oka van. Igazából az egész emberiség beteg. Ennek a háttérbenmeghúzódó okait pedig egyszerűen nem akarjuk észrevenni. Ha egy gyerek megbetegszik, rögtön afigyelem középpontjába kerül, ha viszont egészséges, a kutya se figyel rá. Ha beteg, akkor a szülőkszeretik - legalábbis úgy tesznek. De ha semmi baja, senki nem aggódik érte. Senki nem nyom azarcára egy puszit, senki nem ölelgeti ilyenkor. A gyerek ezért aztán megtanulja a trükköt. A szeretetalapvető szükséglet, a figyelem alapvető táplálék a léleknek. A figyelem a gyereknek talán még atejnél is fontosabb. Ha nem kap kellő figyelmet, valami meghal benne.A figyelem energia. Ha valaki úgy néz rád, hogy a tekintetéből szeretet árad feléd, az olyan, minthavalami titokzatos táplálékkal táplálna. Tehát minden gyermeknek szüksége van a figyelemre, tepedig csak akkor figyelsz rá, ha beteg, ha valami gond van vele. Teljesen érthető, hogy a gyerekmegtanulja, ha figyelemre van szüksége, valami betegséget, valami problémát kell létrehoznia. Aszeretet is ilyen alapvető szükséglet, hiszen míg a testünket az élelem táplálja, a lelkünk aszeretettől fejlődik.-
  • 73. Megfigyelted már? A házban a gyerekek szép csendben játszanak. De amint vendégek érkeznek,nekiállnak rendetlenkedni. Ez azért van, mert ilyenkor a vendégekre figyelsz, és a gyerekekmegpróbálják magukra vonni a figyelmedet. Szükségük van a figyelmedre, a vendégeid figyelmére,mindenki figyelmére. Ezért hát csinálnak valamit, amire odafigyelsz: rendetlenkednek. Eztudattalan reakció, de idővel rögzül az emberben, és ha felnősz, akkor is csak ezt ismételgeted.A nők esetében is igaz, hogy a betegségeiknek, a mentális problémáiknak kilencvenkilenc százalékaalapvetően szeretetéhségből fakad. Ha szeretsz egy nőt, akkor semmi baja nincs. De ha bármiprobléma adódik a kapcsolatotokban, azonnal egy csomó baja lesz. A figyelmedet akarja magáravonni. A pszichoanalitikusok pedig szépen ki is használják ezt a figyelemszükségletet, ugyanis apszichoanalitikus abból él, hogy odafigyel az emberekre. Elmész hozzá, és valóban: igazi profi. Egyórán át képes figyelmesen hallgatni. Akármit is mondasz, bármekkora marhaságot összehordhatsz,úgy figyel, mintha csak a Védákról prédikálnál neki. Sőt még meg is kér, hogy folytasd, hogymondj még valamit, mindegy, hogy fontos-e vagy sem - a lényeg, hogy beszéld ki magadból. Temeg mindezek után sokkal jobban érzed magad.Tudvalevő, hogy a páciensek kilencvenkilenc százaléka szerelmes lesz a pszichoanalitikusába.Pedig sokan foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy hogyan lehetne ezt megelőzni, hiszen rengetegpáciens-pszichológus kapcsolatból lesz előbb-utóbb szerelmi viszony. De miért? Miért szeret beleegy női páciens a férfi pszichoanalitikusba? Vagy fordítva: miért szeret bele egy férfi páciens egypszichoanalitikus nőbe? Azért, mert ekkor kap először valakitől ilyen sok figyelmet. Aszeretetigényt pedig ki kell elégíteni.Amíg a legbenső lényedet nem változtatod meg, addig mit sem ér a problémák megoldása. Ugyanisvégtelen lehetőséged van arra, hogy bármikor új problémákat teremts. A meditáció elsősorban arratörekszik, hogy függetlenné tegyen, másodsorban pedig arra, hogy megváltoztassa a tudatosságodtípusát és minőségét. Ezzel az újfajta tudatossággal pedig a régi problémák már nem tudnak mitkezdeni: egyszerűen eltűnnek. Például amikor gyerek voltál, akkor is voltak problémáid. Mégis,ahogy felnőttél, azok a problémák eltűntek. De vajon hová lettek? Soha nem oldottad meg őket,egyszerűen tovatűntek. Ma már arra sem emlékszel, hogy miből is álltak azok a problémák,amelyek végigkísérték a gyermekkorodat. Egyszerűen felnőttél, és azok a problémák agyermekkorral együtt eltűntek.Aztán amikor egy kicsit már idősebb voltál, más problémákkal szembesültél, de mire megöregszel,ezek sem maradnak veled. Nem azért, mert meg fogod tudni oldani őket - senki nem képes arra,hogy megoldja a problémákat -, csak egyszerűen ki lehet nőni belőlük. Idősebb korodban már csaknevetni fogsz a saját korábbi problémáidon, amelyek olyan súlyosnak tűntek, és oly rombolóanhatottak rád, hogy sokszor már az öngyilkosság gondolatával is eljátszottál miattuk. Aztán, ahogymúlik az idő, már csak nevetsz rajtuk: hová lettek azok a problémák? Megoldottad őket? Dehogyis!Csak felnőttél. Azok a problémák ugyanis a fejlődésed egy bizonyos szakaszához tartoztak. Hasonlóa helyzet, ha egyre mélyebbre jutsz a tudatosságban. A problémák akkor is egyszerűen csakeltűnnek. Aztán létezik a tudatosságnak egy olyan foka is, ahol a problémák már meg sem jelennek.A meditáció nem analízis. A meditáció növekedés. Nem a problémákkal foglalkozik, hanem alényeddel.A SZERETETMiért félek annyira a szeretettől?A szeretet mindig félelmetes, mert a szeretet egyfajta halál; méghozzá intenzívebb halál, mint a hét-köznapi értelemben vett halál. A hétköznapi szóhasználatban ugyanis a halál azt jelenti, hogy a testmeghal - de ez nem az igazi halál. A test olyan, mint valami ruha: ha régi és kopott már, akkorlecseréli az ember. Ez nem halál, csak egy csere: lecseréled a ruhád, lecseréled a házad, a lakhelyed.De te ott maradsz; az elméd továbbra is ott marad. A jó öreg elme egy újabb testben; ugyanaz a régibor új palackban. A forma változik, de az elme nem; a borítás változik, de nem az elme. Tehát ahétköznapi értelemben vett halál valójában nem is igazi halál; a szeretet az igazi halál. A test
  • 74. ilyenkor nem hal meg, az elme azonban igen; a test továbbra is eleven, ugyanolyan, mint addig volt,az ego viszont eltűnik.Amikor szeretsz valakit, minden korábban magadról kialakult elképzelésed értelmét veszíti. Haszeretsz, te nem lehetsz az egód, mert az ego nem tud szeretni. A szeretet és az ego kölcsönösenkizárják egymást. Ha az egót választod, nem választhatod a szeretetet. Ha viszont a szeretetetválasztod, meg kell válnod az egódtól. Hát ezért félsz.Amikor az ember szeret valakit, egy a halálfélelemnél is erősebb félelem keríti hatalmába. Pontosanezért is tűnt el a világból a szeretet. Csak nagyon ritkán találkozhatunk igazi szeretettel Amit temost szeretetnek nevezel, az valójában nem más, mint ócska hamisítvány: azért találtad ki, és azértalkalmazod, mert nagyon nehéz szeretet nélkül élni. Nehéz, mert szeretet nélkül az életnek semmiértelme sincsen; szeretet nélkül minden annyira fölöslegesnek tűnik. Szeretet nélkül az életbennincs költészet. Szeretet nélkül van ugyan fa, de soha nem borul virágba. Szeretet nélkül nemtáncolhatsz, nem ünnepelhetsz, nem lehetsz hálás, és imádkozni sem tudsz. Szeretet nélkül atemplomok is csak egyszerű házak, a szeretet ezzel szemben a legsemmitmondóbb kunyhót istemplommá változtatja. Szeretet nélkül nem vagy más, mint meg nem valósított lehetőségek soka-sága, üres gesztusok összessége. Szeretettel kiteljesedve viszont csodálatosan gazdaggá válik azéleted. Amikor szerelmes leszel, egyszerre úgy érzed, hogy szárnyra kap a lelked. Az ego teljesenfelszívódik, a lélek pedig feléled.Szeretet nélkül tulajdonképpen nem is lehet élni, így aztán az emberiség kitalált egy trükköt, egy ra-vasz kis cselt, amivel a szeretetet helyettesítheti. A trükk nagyon egyszerű: tettetett szeretetben kellélni, és akkor így az egóról sem kell lemondani. Nem változik semmi, de közben nyugodtanjátszhatod, hogy szeretsz. Nyugodtan abba a hitben ringathatod magad, hogy igazán szerelmes vagy.De nézd csak meg jobban a szeretetedet! Mi lesz belőle? Nyűg, nyomorúság, pokol, állandókonfliktus, veszekedés és erőszak. Figyeld csak meg a szerelmi kapcsolataidat! Sokkal inkábbjellemző rájuk a gyűlölet. Találóbb lenne inkább gyűlölet-kapcsolatoknak hívni őket, mintsemszerelmi kapcsolatoknak. De mivel a világon mindenki ezt műveli, eddig ez senkinek nem tűnt fel.Mindenki az ócska hamisítványt hordozza magában, ezért nem szembeötlő a csalás. Az igaziszeretet nagyon drága dolog: csak azon az áron kaphatod meg, ha elveszíted önmagad. Nincs alku.Tehát a kérdés nagyon is találó. Az ego egy hamis entitás; csak a képzet szülötte; egy felhő a létezésegén, nem több, mint füst. Az egónak nincs tartalma; csak egy álomkép. A szeretethez az kell, hogyeldobd magadtól azt, ami nem is a tiéd, a szeretet pedig cserébe megadja neked mindazt, amivalóban a tiéd, és ami mindig is a tiéd volt. A szeretetben visszakapod a valódi önmagadat. Az egomindvégig csak rejtegeti a szemed elől a valódi énedet, a szeretet pedig éppen ezt tárja fel előtted.Ez tényleg félelmetes! Ez a félelem teljesen természetes, de a félelem ellenére is bele kell vágni.Csak bátran, ne légy gyáva! Akkor derül ki, hogy milyen bátor is vagy valójában, amikor szerelmesleszel. Csak ilyenkor derül ki, hogy milyen fából faragtak! A hétköznapi életben, az üzleti életben,az ambíciók és a hatalmi harcok világában soha nem tudod igazán próbára tenni a bátorságodat.Teszed a dolgod, de soha nem mész keresztül a tűzön.A szeretet viszont maga a tűz.Miért olyan fájdalmas a szeretet?A szeretet azért fájdalmas, mert a tökéletes boldogság útját készíti elő. A szeretet azért fájdalmas,mert átalakít; a szeretet maga az átalakulás. Minden átalakulás fájdalmas, mert a régit fel kell adniaz újért. A régi már megszokott, biztonságos, az új viszont teljesen ismeretlen. Az ember úgy érzi,egy hatalmas óceánon sodródik, amit korábban nem térképezett fel még senki. Ebben az újban azelmédnek nem veszed hasznát, holott a régiben az elméd remekül eligazított. Az elme mindig csak arégiben tud működni. Az újban az elme teljesen hasznavehetetlen.Innen ered a félelem. Magunk mögött hagyni valami régi, kényelmes, biztonságos, jól megszokottdolgot mindig nagyon fájdalmas. Ez ugyanaz a fájdalom, mint amit a gyermek is érez, amikorelhagyja az anyaméhet. Ugyanaz a fájdalom, amit a madár érez, amikor kibújik a tojásból. Ésugyanaz a fájdalom, amit a madár akkor érez, amikor először emelkedik a magasba a saját szárnyán.
  • 75. Az ismeretlentől való félelem áll szemben az ismert biztonságával. Az ismeretlen bizonytalanságaés kiszámíthatatlansága - ez az ami annyira megrémít. És mivel az átalakulás lényege abból áll,hogy az én nem-én-né alakul át, az ezzel járó fájdalom nagyon mély. De az extázist csak úgyérheted el, ha kiállód a kínok kínját. Ahhoz, hogy az arany megtisztuljon, keresztül kell mennie atűzön. A tűz pedig nem más, mint a szeretet.A szeretettel együtt járó fájdalom miatt emberek milliói élnek inkább szeretet nélküli életet. Ők isszenvednek, csak az ő szenvedésük még hiábavaló is. A szeretetben megélt szenvedés soha nemhiábavaló. A szeretetben megélt szenvedés alkotó szenvedés, hiszen a tudatosság magasabbszintjeire emel. De szeretet nélküli szenvedni annyira fölösleges: az nem vezet sehová. Az ilyenember egész életében ugyanabban az ördögi körben jár körbe-körbe.A szeretet nélkül élő ember nárcisztikussá, magába fordulóvá válik. Ő csak saját magát ismeri. Deugyan mennyire ismerheti magát az, aki nem ismer senki mást, hiszen csak egy másik ember válhatszámodra tükörré? Aki nem ismer senki mást, az soha nem ismerheti meg önmagát. A szeretet tehátaz önismerethez vezető egyetlen út. Aki soha nem ismert meg senki mást mély szerelemben, égőszenvedélyben, teljes extázisban, az soha nem fogja megtudni, ki is ő valójában, mert nem látja atükröt, amelyben a saját tükörképét pillanthatná meg.A kapcsolat egy ilyen tükör, és minél tisztább a szerelem, minél magasabb szintű a szeretet, annáljobb a tükröződés, annál tisztább a kép. De ilyen szerelemhez nagyon nyitottnak kell lenned. Csakakkor alakul ki, ha sebezhető vagy. Minden pajzsot el kell dobnod, és ez bizony fáj. Nem állhatszőrt minden pillanatban. El kell dobnod a számító elméd. Kockáztatnod kell! Veszélyesen kell élned!Lehetséges, hogy a másik majd megbánt téged - a sebezhetőség ezért félelmetes. Lehet, hogy amásik elhagy - ezért félsz szerelmes lenni. Az is lehet, hogy amit a másikban meglátsz, mint sajáttükörképedet, nem fog tetszeni, és ez megint csak szorongással tölt el. Ezért inkább elfordulsz atükörtől. De ha nem nézed meg magad a tükörben, soha nem leszel gyönyörű. Ha inkább elkerülödezt a helyzetet, soha nem is fogsz felnőni. A kihívással szembe kell nézni!Bele kell merülnöd az igazi szeretetbe. Ez az első lépés Isten felé, ezt nem lehet megúszni. Akikmegpróbálják elsumákolni a szerelem fázisát, azok soha nem érik el Istent, ez ugyanis feltétlenülszükséges. Csak úgy tudatosulhat benned a saját teljességed, ha a másik jelenléte feltüzel; ha a sajátlétedet a másik léte lángba borítja; ha végre kiszabadulsz a nárcisztikus, zárt világodból és meglátoda csodálatos, kék eget. A szerelem ez a kék égbolt. Szerelmesnek lenni annyi, mint szárnyalni ezenaz égen. De persze az égbolt határtalansága mindig félelmetes.Azért olyan fájdalmas megszabadulni az egótól, mert egész életünkben azt tanították nekünk, hogyműveljük, fejlesszük az egónkat. Azt hisszük, hogy az ego az egyetlen valódi kincsünk. Éveken átóvtuk, díszítgettük, folyamatosan csiszolgattuk, és amikor a szeretet végre bekopog az ajtón, ahhoz,hogy szerelmesek legyünk “csak" annyit kellene tennünk, hogy eldobjuk magunktól az egót: persze,hogy fáj! Egy egész élet munkája van benne. Az ego pontosan azt testesíti meg, amit egészéletedben mindeddig elértél: azt az ostoba gondolatot, hogy “én nem vagyok egy a létezéssel".Ez a gondolat azért olyan ostoba és visszataszító, mert nem igaz. Csak illúzió, de az egész társadal-munk arra a gondolatra épül, hogy mindenki különálló személy. Személy, nem létező. Az igazságaz, hogy a világon nem léteznek személyek; csakis létezők vannak. Te nem vagy - legalábbis úgynem, mint ego, amely különválik az egésztől. Te is az egész része vagy. Az egész beléd hatol, azegész benned lélegzik, benned pulzál; az egész az életed.A szerelem az első olyan tapasztalás, amikor megérzed, hogy olyasmivel kerülsz tökéletesösszhangba, ami nem az egód. A szeretetben tanulod meg azt a leckét, hogy harmóniába kerülhetszvalaki olyannal is, aki soha nem volt része az egódnak. És ha harmóniába kerülhetsz egy nővel, egyférfival, egy baráttal, egy gyermekkel vagy az anyáddal, akkor ugyan miért ne érhetnéd el ezt aharmóniát minden emberi lénnyel? És ha minden emberrel elérheted ezt a harmóniát, akkor miért neérhetnéd el az állatokkal, a madarakkal és a fákkal is? Az egyik lépésből következik a másik. Aszerelem olyan, mint egy létra. Egyetlen személlyel kezdődik, és a teljességben ér véget. A szerelema kezdet, és Isten a vég. Aki fél a szerelemtől, aki fél a szeretet egyre fokozódó fájdalmaitól, az to-vábbra is egy sötét lyukban marad.A mai ember ilyen sötét lyukban él: nárcisztikus. A nárcizmus a modern elme legkártékonyabb
  • 76. mániája. Aztán ott vannak a problémák is. Léteznek teljesen jelentéktelen problémák, olyanproblémák, amelyek nem vezetnek sehová, csak megkötik a kezed, csak arra jók, hogy megragadj,de léteznek kreatív problémák is, amelyek a tudatosság magasabb szintjére emelhetnek.A szerelemmel problémák is együtt járnak. Ezeket a problémákat elkerülheted, ha elkerülöd aszerelmet. Csakhogy ezek nagyon fontos problémák! Szembe kell nézni velük, meg kell érteni őket,át kell élni őket, és túl kell jutni rajtuk. Ahhoz, hogy túljuss rajtuk, keresztül is kell menned rajtuk.A szeretet az egyetlen, amit érdemes átélni. Minden más másodlagos hozzá képest. Ha segíti aszeretetet, akkor az jó. Minden más csak eszköz; a szeretet a cél. Tehát bármekkora is a fájdalom,merülj bele a szerelembe!Ha nem merülsz el benne - ahogyan a legtöbb ember nem teszi meg -, akkor megrekedsz a sajátszinteden. Akkor az életed nem egy zarándokút lesz, az életed nem az óceán felé haladó folyó lesz,hanem csak egy koszos pocsolya, amiből nemsokára csak por lesz és sár. Ahhoz, hogy tiszta maradj,mozgásban kell maradnod. A folyó azért marad tiszta, mert soha nem áll meg. Ahogy a folyóállandóan hullámzik, mindvégig szűz marad. Egy szerelmes örökké szűz marad. Aki nem szeret, aznem maradhat szűz. Aki nem tud szeretni, az kiüresedik, az élete egy poshadt állóvízzé válik, amielőbb-utóbb bűzleni kezd, és inkább előbb, mint utóbb, hiszen sehová sem tud folyni. Az ilyenember már most halott.Pontosan ebben a helyzetben van a modern elme, ezért alakult ki a neurózisnak, az elmezavarnakilyen sok fajtája. A pszichológiai betegségek már járványos méreteket öltöttek. Ma már nem csaknéhányan szenvednek pszichológiai betegségekben, az egész világ egy hatalmas bolondokháza lett.Az egész emberiség neurózisban szenved. Ez a neurózis pedig a nárcisztikus stagnálásból fakad.Mindenki megreked azon a szinten, ahol abba az illúzióba ringathatja magát, hogy saját, atöbbiekétől különböző énje van, aztán szépen lassan megőrül. Ez az őrület pedig teljesen fölöslegesés hiábavaló őrület: nem hoz létre semmit.Mások öngyilkosok lesznek. Az öngyilkosság ugyanúgy haszontalan, nem vezet sehova. Nem csakúgy követhetsz ám el öngyilkosságot, hogy mérget veszel be, vagy leugrasz egy szikláról, vagy főbelövöd magad - az öngyilkosság lehet egészen lassú folyamat is, és a legtöbb esetben pontosan eztörténik. Csak nagyon kevesen választják az öngyilkosságnak a gyors formáját. A többiek a lassúöngyilkosság mellett döntenek: fokozatosan, szépen lassan elenyésznek. Ez az öngyilkossági hajlamnapjainkban már egyetemesnek mondható.Ez így teljesen abnormális élet, és ennek az alapvető oka abban rejlik, hogy elfelejtettük a szeretetnyelvét. Nincs már meg a kellő bátorságunk ahhoz, hogy belemenjünk abba a kalandba, amit úgyhívnak: szerelem. Az embereket ezért érdekli inkább a szex. A szex nem annyira kockázatos. A szexcsak ideiglenes, az embernek nem kell feltétlenül elvesznie benne. A szerelem totális odaadástkíván. Az nem ideiglenes. Ha egyszer gyökeret ver benned, talán örökre veled marad. Talán egyéleten át is kitart. A szerelemhez intimitás kell, mert csak akkor lehet a másik tükör a számodra, haott van köztetek az intimitás. Ha csak szexuális kapcsolatot létesítesz egy nővel, vagy egy férfival,az még egyáltalán nem nevezhető kapcsolatnak... még csak azt sem mondhatod, hogy találkoztatok.Sőt, inkább arról van szó, hogy elkerülöd a másik lelkét. Csak a testét használod, aztánelmenekülsz; a másik pedig a te testedet használja és aztán ő is elmenekül. így soha nem kerültökolyan intim közelségbe egymással, hogy megpillantsátok a másik valódi arcát.A szerelem a legcsodálatosabb zen koan.Fájdalmas, de ne próbáld elkerülni! Ha elkerülöd, elszalasztod a legnagyobb lehetőséget afejlődésre. Merülj bele! Szenvedd el a szerelmet, mert ebből a szenvedésből születik meg ahatalmas extázis! Igen, kínzó fájdalom, de ebből a fájdalomból születik az extázis. Igen, mint egomeghalsz benne, de ha mint ego már meghaltál, mint Isten, mint Buddha születsz újjá benne. Aszereteten keresztül kóstolhatsz bele a taóba, a szufizmusba, a zenbe. A szeretet szolgáltatja az igazibizonyítékot arra, hogy Isten valóban létezik, hogy az életnek igenis van értelme. Azok az emberek,akik azt mondják, hogy az életnek nincs értelme, nem ismerik a szeretetet. Tulajdonképpen másszavakkal ugyan, de nem mondanak mást, mint hogy az életükből kimaradt a szeretet. Hadd legyenfájdalom, hadd legyen szenvedés! Menj át a sötét éjszakán, és eléred a gyönyörű hajnalt! A napfénycsak a sötét éjszaka bölcsőjében születhet meg. A hajnal csak a sötét éjszaka után érkezhet el
  • 77. hozzád.Én folyton csak a szeretetről beszélek neked. Csak a szeretetet tanítom, semmi mást. Felejtsd elIstent, hiszen az csak egy üres szó! Nyugodtan felejtsd el az összes imát, hiszen az imák csakkívülről rád erőltetett egyházi formaságok! A szeretet a természetes ima - azt senki nem erőltetterád. Veled született. A szeretet az igazi Isten - nem a teológusok Istene, hanem Buddha, Jézus,Mohamed, és a szufik Istene. A szeretet tariqa: egy módszer arra, hogy mint különálló egyénmeghalj, és hogy eggyé válj a végtelennel. Halj meg, mint harmatcsepp, olvadj bele az óceánba -ehhez viszont át kell lépned a szeretet kapuján!Természetes, hogy amikor az ember harmatcseppként elkezd megszűnni - ha nagyon sokáig élt har-matcseppként -, akkor nagyon fáj neki, mert úgy érzi: “Ez vagyok én, és ez most eltűnik örökre.Meghalok." Nem re halsz meg, csupán egy illúzió. Való igaz, már régóta azonosítod magad ezzel azillúzióval, de attól az illúzió még illúzió. Majd ha ez az illúzió tényleg szertefoszlik, képes leszelmeglátni, hogy ki is vagy valójában. Ez a felfedezés pedig eljuttat a mennyei boldogság és ünneplegmagasabb csúcsára.Mi a különbség az egészséges önszeretet és az egoista önimádat között?A kettő között óriási különbség van, bár nagyon hasonlítanak egymásra. Az egészséges önszeretetigazi vallásos érték. Aki nem szereti önmagát, az senki mást sem tud szeretni. A szeretet elsőrezdülései a szívedben születnek, ezért aztán ha saját magad felé nem érzed ezt, akkor senki másirányában sem érezheted, hiszen mindenki más messzebb van tőled, mint re saját magadtól.Olyan ez, mint amikor egy tökéletesen nyugodt tóba követ dob az ember; az első hullámokközvetlenül a kő körül keletkeznek, és csak azután távolodnak tőle a part irányába. A szeretet elsőrezdülései saját magadban és körülötted keletkeznek. Az embernek először a saját testét, a sajátlelkét, a saját teljességét kell szeretnie. Ez teljesen természetes. Másképp nem is tudnánk életbenmaradni. És ez így csodálatos, mert az önszeretet mindenkit megszépít. Aki szereti magát,megszépül; vonzó lesz és elegáns. Aki szereti magát, szinte szükségszerűen elcsendesedik,meditatívabb, békésebb lesz, mint az, aki nem szereti magát.Aki nem szereti a házát, az nem is takarítja; aki nem szereti a házát, az nem is festi ki, nem veszikörül szép kerttel, nem épít a közelébe tavacskát, ahol lótuszvirágok nyílhatnának. Aki szeretimagát, az gyönyörű kertet művel maga körül. Megpróbálja kifejleszteni a magában rejlőlehetőségeket, igyekszik mindent előhozni magából, amit magában kifejezésre méltónak talál. Akiszereti magát, az öntözi, táplálja magát.Ha szereted magad, meglepődve tapasztalod, hogy a többiek is szeretnek. Senki nem szereti azt, akimég önmagát sem képes szeretni. Ha te magad képtelen vagy szeretni magadat, ugyan kitőlvárhatnád el, hogy megpróbálkozzon ezzel? És aki nem szereti magát, az nem maradhat semlegessem. Ne feledd, az életben nem létezik semlegesség! Ha valaki nem szereti magát, az biztosangyűlöli magát - az élet nem ismeri a semlegességet. Az életben mindig választani kell. Ha nemszeretsz, akkor nem maradhatsz egyszerűen ebben a szeretet nélküli állapotban. Nem. Akkorgyűlölnöd kell! Aki pedig gyűlöli magát, az rombolni fog. Önpusztító lesz. Aki gyűlöli magát, azmindenki mást is gyűlölni fog - dühös lesz és erőszakos, szüntelen haragban mindenkivel. Akigyűlöli magát, hogyan is remélhetné, hogy a többiek szeressék? Az egész élete elsorvad. Azönszeretet nagyon fontos vallásos érték.AZ EGO-NÉLKÜLISÉGMindig azt mondod, hogy szabaduljunk meg az egótól, de hogyan tehetném ezt meg, ha nem tudokkülönbséget tenni az egóm és a valós természetem között?Az egótól nem lehet csak úgy megszabadulni, mert az ego olyan, mint a sötétség - a sötétségtől semlehet megszabadulni, legfeljebb felkapcsolhatod a lámpát. Amint van fény, nincs többé sötétség.Nagyjából így szabadulhatsz meg az egódtól is, tehát ezt nem szó szerint kell érteni. A sötétség,mint olyan, nem is létezik - az tulajdonképpen csak a fény hiánya. Közvetlenül a sötétséggel semmitnem tehetsz. Csak annyit tehetsz, hogy beleviszed a fényt - vagy éppen kioltod a fényt. Ha
  • 78. sötétséget akarsz, kioltod a fényt, ha nem akarsz sötétséget, beengeded a fényt. Az egótól nem tudszmegszabadulni.A meditációt meg lehet tanulni. A meditáció pedig pontosan úgy működik, mint a fény; a meditációtulajdonképpen maga a fény. Légy te magad a fény, és az egót nem találod majd sehol! Ha megakarsz szabadulni tőle, akkor hamar belezavarodsz, mert ki is vagy te? Ki is akar megszabadulni ésmitől? Ez maga az ego - csak most egy másik játékot játszik veled. Ezt a játékot hívjákspiritualitásnak, vallásnak vagy önmegvalósításnak. Ki teszi fel a kérdést? Maga az ego, a sajátegód hülyít megint! És amikor az ego felteszi a kérdést, hogy hogyan lehet megszabadulni azegótól, akkor persze azt hiszed, hogy ez biztosan nem lehet az ego, hiszen az ego nem akarhatja asaját pusztulását! Pedig az ego pontosan így vezet félre mindenkit.Az igazi lényed nem kérdez; neki nincs szüksége válaszokra. Az igazi lényed maga a fény, tele vanragyogással; nem ismeri a sötétséget, soha nem is látott sötétséget.Az egótól nem kell megszabadulni! Először nézz magadba, keresd meg, hogy hol rejtőzik - próbáldmegkeresni! Most még ne aggódj az igazi lényed miatt! Csak nézz magadba mélyen, keresd azegódat. Nem fogod megtalálni. Helyette az igazi lényedet fogod meglelni; látni fogd, ahogygyönyörűen világít és oly törékeny, mint egy lótuszvirág. Sehol másutt nem találkozhatsz ilyenszépséggel. Ez az élet legcsodálatosabb tapasztalása. És amint megpillantottad a saját fénylő,virágzó lótuszvirágodat, rájössz, hogy az ego örökre eltűnt. Attól a pillanattól kezdve nem fogszfeltenni többé ilyen értelmetlen kérdéseket.“Hogyan tehetek különbséget az egóm és a valós természetem között?"Vagy van ego, és akkor a valós természeted, az igazi lényed ismeretlen, vagy a valós" természetedetismered, és akkor nincs többé ego. Egyszerre nem lehet jelen mindkettő, tehát különbséget semlehet tenni közöttük. Nem lehetnek egyszerre jelen. Most, ebben a pillanatban, bármi is vagy, azbiztosan az egód. Úgyhogy ne aggódj a különbségtétel miatt! Ha nem lenne benned az egód, akkorez a kérdés fel sem merülne. Az igazi lényednek nincsenek kérdései, az igazi természeted maga azextázis, nem pedig egy megoldandó dilemma.Úgy érzem, ahhoz, hogy kitartóbb legyek a nehézségekkel szemben, az életben sok mindenről le kellmondanom. Ez a lemondás viszont nagyon megnehezíti, hogy elevenebb legyek a meditációban. Lehet, hogyelfojtottam magamban az egómat, és először újra meg kellene találnom ahhoz, hogy elveszíthessem?Ez az egyik legnagyobb probléma... paradoxnak tűnik, pedig így van: mielőtt elveszíthetnéd azegódat, először meg kell valósítanod. Csak az érett gyümölcs hullik le a fáról. Az érettségen múlikminden. Egy éretlen egót nem lehet eldobni, nem lehet elpusztítani. Ha egy éretlen ego ellenküzdesz, ha egy éretlen egót akarsz lerombolni és eloszlatni, biztos, hogy belebuksz apróbálkozásba. Ahelyett, hogy valóban elpusztítanád, csak egyre jobban meg fog erősödni. Ezt azalapvető igazságot feltétlenül meg kell értened: az egónak el kell jutnia a csúcsra, meg kell erő-södnie, el kell érnie egy bizonyos szintet ahhoz, hogy azután fel tudd oldani. A gyenge egót nemtudod elsöpörni - ez sajnos így van.Keleten minden vallás az ego-nélküliségről prédikál, így aztán Keleten mindenki márgyermekkorától arra törekszik, hogy megszabaduljon az egótól. Ez a hozzáállás persze nem engediaz egónak, hogy megerősödjön, ezért soha nem jut el arra a szintre, ahol már meg lehetneszabadulni tőle. Soha nem érik meg igazán. Ezért nagyon nehéz megszabadulni az egótól Keleten -szinte lehetetlen.Nyugaton a vallási hagyományok, a pszichológia mind azt prédikálja, azt tanácsolja az embereknek,hogy erősítsék az egójukat, hiszen erős ego nélkül hogyan is maradhatna életben bárki? Az életküzdelem; akinek pedig nincs épkézláb egója, annak befellegzett. Akkor ki fog ellenállni az élettámadásainak? Ki fog harcolni? Ki fogja felvenni a kesztyűt a támadások ellen? Az élet folyamatosversengés. A nyugati pszichológia azt mondja: valósítsd meg az egódat, erősítsd meg! Ezért anyugati világban sokkal könnyebb az embernek megszabadulni az egótól. Ha egy nyugati embermegérti, hogy az ego valóban probléma, akkor ő sokkal könnyebben meg tud szabadulni tőle, mintegy keleti ember.Paradox egy helyzet: nyugaton az egót tanítják, keleten az ego-nélküliséget. Nyugaton könnyű meg-szabadulni az egótól, keleten nehéz.
  • 79. Ez tehát többlépcsős folyamat: először meg kell erősíteni az egót, aztán pedig meg kell szabadulnitőle. Csak valami olyasmitől szabadulhatsz meg, amit már elértél, amit már megvalósítottál. Hanem érted el, ha még nem tartod a kezedben, akkor hogyan is dobhatnád el? Csak úgy lehetszszegény, ha már ismered a gazdagságot. Ha soha nem voltál gazdag, akkor a szegénységedben nemlehet semmi olyan szépség, amiről Jézus is folyton prédikált: “Boldogok a lélekben szegények." Aszegénységed nem lehet olyan jelentőségteljes, mint Buddháé, amikor koldus lett belőle. Csak agazdag emberből lehet igazi szegény, mert csak azt veszítheted el, ami már a tiéd. Ha soha nemvoltál gazdag, hogy is lehetnél szegény? A szegénységed felszínes lesz; de soha nem jut el alelkedig. A felszínen talán valóban szegény leszel, de mélyen, belül állandóan a gazdagság utánáhítozol majd. A lelked gazdag akar lenni, ebből lesz az ambíció, folyamatos vágy fog uralkodnirajtad, folyamatos vágyakozás a gazdagság után. Ez így csak felszínes szegénység.A MEDITÁCIÓA meditáció: gondolatnélküliség. Amikor nem gondolkozol, megismerheted azt a világot, amelyetegyébként a gondolataid takarnak el a szemed elől. Ha nincsenek felhők, megpillanthatod a kék eget-ugyanígy létezik bennünk is egy tiszta kék ég. Oszlasd el a gondolataid szürke fellegeit, hogymegismerhesd magadban a kék eget! Ez nem lehetetlen. Amikor az elme pihen, és nincsenek bennegondolatok, akkor a csendben, a mélységes nyugalomban, a gondolatok tökéletes hiányábanfelfénylik az igazság.Mit tehetsz azért, hogy ez megtörténhessen? Tulajdonképpen nagyon egyszerű, de te most mégisnehéznek fogod találni, mert rendkívül összetett lénynyé váltál. Ami egy újszülöttnek könnyedénsikerül, az neked már szinte lehetetlen. Egy baba csak néz -közben egyáltalán nem gondolkodik.Csak lát. Ez a puszta látás pedig csodálatos. Ez a nagy titok, ez a kulcs, amivel kinyithatod azigazság kapuját.Én most látlak téged. Csak látlak. Érted? Én most egyszerűen csak látlak: nem gondolkodom.Semmihez nem fogható nyugalom, maga az élő csend ereszkedik rám, és mindent látok, mindenthallok... és minden zavartalan. Nincs bennem semmilyen reakció, nincsenek gondolatok. Ez adarshan: a puszta látás, semmi más.A meditáció módszere a helyes tudatosság. Látnod kell - csak látnod. Azt, ami belül, és azt, amikívül van. Kívül a tárgyak vannak, belül meg a gondolatok. Neked mindenféle szándék vagy célnélkül kell nézned. Nincs semmiféle célod, egyszerűen csak látsz. Szemtanú vagy, távolrólszemlélsz mindent, nem teszel semmit, csak látsz.Ez a szemtanúság, ez a szemlélődés szépen lassan megnyitja az utat számodra a béke, az üresség, agondolatnélküliség birodalma felé. Próbáld csak ki, majd meglátod! Ahogy a gondolatokfokozatosan feloldódnak, megjelenik a tudatosság és életre kel. Alkalmanként állj meg egy kis időre- bárhol, bármikor. Csak nézz és figyelj, légy egyszerűen csak tanúja mindannak, ami körülöttedfolyik a világban, és annak, amit te magad csinálsz! Ne gondolkozz! Csak kívülről figyeld, hogy mitörténik! Aztán terjeszd ki ezt a szemtanúságot az egész életedre: hassa át minden fizikai és mentálistevékenységedet, és aztán engedd, hogy ez a szemtanúság veled maradjon mindig!Ha szemtanú vagy, az egód egyszerűen megszűnik létezni, te pedig megtapasztalod, hogy mi isvagy valójában. Az én meghal; helyette pedig meglátod az igazi önmagad. Ha szemtanú vagy, akkormiközben figyeled az elméd játékait, egy finom hangsúlyeltolódás történik a megfigyelttől amegfigyelő irányába. Ahogy figyeled a gondolataidat, pillanatokra fel-feltűnik az is, aki figyel,aztán egy szép napon a maga teljes fenségében és dicsőségében jelenik meg előtted, és akkorminden nyomorúságod és boldogtalanságod véget ér.Ez nem olyan módszer, amit elég csak egyszer-kétszer alkalmazni, és úgy is el lehet érni vele aszabadságot. Ezt folyamatosan, éjjel-nappal kell csinálni. Ahogy az ember egyre többet gyakorolja,ahogy egyre jobban elmélyül ebben a szemtanúságban, az így elért állapot idővel egyre stabilabblesz, és egy idő után állandósul. Fokozatosan eljutsz arra a pontra, hogy mindig figyelsz - akárébren vagy, akár alszol. Még amikor alszol, akkor is csak szemtanú leszel. Ha ez bekövetkezik, hamár álmodban is képes vagy csak megfigyelő maradni, akkor biztos lehetsz benne, hogy a
  • 80. szemtanúság mélyen beléd ivódott és gyökeret vert a lényedben. Ma még akkor is alszol, amikorébren vagy. Holnap viszont már álmodban is ébren leszel.Ez a szemtanúság minden gondolatot szertefoszlat, hiszen felébreszt, felráz az álmodból. Ahullámok eloszlanak a gondolatoktól és álmoktól megszabadult elmében. A elme megnyugszik,kisimul, nem vibrál többé; olyan nyugodt, mint a tenger, amikor nincsenek hullámok, mint egygyertyaláng, amikor egyetlen szellő sem mozdul a házban. Ez az az állapot, amelybenmegismerheted a benned élő Istent - aki te magad vagy, aki maga az igazság. És ez az a pillanat,amikor kinyílnak előtted Isten palotájának kapui.Ez a kapu, ez a bejárat nem szavakban rejlik - ez ott van benned. Ezért mondom, hogy ne máshol,csakis magadban keress! Ne menj sehova! Csak merülj el magadban!Hogyan viszonyul egymáshoz az összpontosítás, a koncentráció és a meditáció?Az összpontosítás, a koncentráció és a meditáció semmilyen kapcsolatban nem állnak egymással.Ez csak egy tévhit, ami a világon mindenütt elterjedt.Az összpontosítás tulajdonképpen a koncentráció egy másik megnevezése, a meditáció viszont éppaz ellenkezője a koncentrációnak. Csak a legtöbb könyvben, az értelmező szótárakban, meg perszeaz úgynevezett “tanítók" értelmezésében sajnos ezeket a fogalmakat szinonimaként emlegetik.A koncentráció azt jelenti, hogy az ember egyvalamire összpontosít. Koncentrálni az elme tud. Azelme legtöbbször egy hatalmas káosz; olyan mint valami közlekedési csomópont: óriásiembertömeg, zaj, útkereszteződések, autók, buszok, teherautók minden irányból. Tulajdonképpen azelme nem más, mint gondolatok hatalmas tömege. De amikor az elmében ekkora káosz van, azember képtelen ésszerűen gondolkodni; a tudományos gondolkodás így elképzelhetetlen. Ahhozkoncentrációra van szükség; a kutatás tárgyára kell összpontosítani. Bármi legyen is az a tárgy,egyvalami feltétlenül szükséges: minden mentális energiádat a konkrét kérdésre kellösszpontosítanod. Csak ezzel a többletenergiával ismerheted meg az objektív igazságot, ezért aztána koncentráció minden tudományban a legalapvetőbb követelmény.A meditáció viszont valami egészen más. Először is: a meditáció nem az elmében játszódik. Se nemegy, se nem több pontra összpontosító elmetevékenységről van szó; a meditáció egyszérűen nem azelméről szól. A meditáció azt jelenti, hogy az ember az elme fölé emelkedik, ezzel túllép az elmehatárain. A két dolog tehát sehogy nem kapcsolható össze egymással: épp az ellentétei egymásnak.A koncentráció az elméről szól, a meditáció viszont az elmenélküliség állapota.A Nyugat tulajdonképpen még mindig nem ismeri a meditációt. Kizárólag a koncentrációtgyakorolja -ennek köszönhető a hatalmas tudományos és technológiai fejlődés -, de az önmagunkbelső világának felfedezésére alkalmas tudományt, a csend és a béke belső tudományát, még nemismerte meg.Az összpontosítás a külső világ titkait tárhatja fel, a meditáció viszont a saját belső világunk titkairavilágít rá. Mondhatjuk úgy is, hogy a koncentráció objektív, a meditáció pedig szubjektív. Akoncentráció kifelé mutat, míg a meditáció befelé. A koncentráció eltávolít önmagadtól, ameditációban viszont az ember hazatér a legbensőbb középpontjába. Az elme, az értelem, a logika,mind a külső világ felé mutatnak - ezek számára a belső egyáltalán nem is létezik.De a belső valóság egyik legalapvetőbb törvénye, hogy a folyton racionalizáló ember semmire semmegy a belső világban. Ott ugyanis egyfajta irracionális, vagy pontosabban kifejezveszupraracionális megközelítésre van szükség. Ahhoz, hogy megismerd önmagad, nincs szükségedaz elmére - csak mélységes csend kell hozzá. Az elme mindig egy vagy több dologgal vanelfoglalva. Folyamatosan cikáznak benne a gondolatok, háborog, mint a hullámzó tenger -az elmetengerén a felszín állandó mozgásban van.Legbenső valód azonban csak egy olyan tükörben tükröződhet vissza, amelynek a felületénnincsenek hullámok. Ezért egyedül az elmenélküliség - a tökéletes gondolatnélküliség, az elmeabszolút hiánya válhat ilyen tükörré. Akkor pedig hirtelen egy belső robbanást élsz át: életedbenelőször tudatára ébredsz saját lényednek.Egészen eddig csak a világ dolgait ismerted; most már ismered azt is, aki a világot ismeri. Pontosanerre gondolt Szókratész, amikor azt mondta: “Ismerd meg önmagad!" Ugyanis, ha nem ismeredönmagad - fűzném hozzá Szókratész tanácsához -, nem is lehetsz önmagad. Önmagad megismerése
  • 81. egy lépés afelé, hogy valóban önmagad lehess; de amíg az ember nem önmaga, addig soha nemtudsz majd megnyugodni. Addig nem lehetsz elégedett és boldog, soha nem érezheted magadbeteljesedettnek, soha nem érezheted magad igazán otthon a létezésben.Valami fura, rossz érzés, valami kis szorongás, valami nyugtalanság... nem is tudod pontosan, hogymi az, de folyton úgy érzed, hogy valami lényeges dolog hiányzik az életedből. Megvan mindened,és mégis valami, ami ennek az egésznek értelmet adhatna, hiányzik. A palotád tele van a világ kin-cseivel, de te magad kongsz az ürességtől. Hatalmas a királyságod, de te nem vagy sehol. Ilyen amai ember: ezért érzi úgy egyfolytában, hogy a világon semminek nincs semmi értelme; ezértszorong, ezért retteg, ezért fél.A modern elme a legzavarosabb elme, ami valaha is létezett a földön, azon egyszerű oknál fogva,hogy az emberiség felnőtt. A bivalyt nem érdekli az élet értelme: neki a fű jelenti az élet értelmét, atöbbi teljesen lényegtelen. A fákat szintén nem aggasztja az élet értelme: legyen elegendő eső,legyen tápanyagokban gazdag a talaj, süssön szépen a nap, és az élet maga a gyönyör. Egyetlen fasem lett még ateista. A fák soha nem kételkednek semmiben. Egyedül az ember az, aki kétségekkelküszködik, ezt az érzést senki más nem ismeri a létezésben. Az emberen kívül senki más nemaggódik. Még a szamarak sem aggódnak. Tökéletesen nyugodtak, higgadtak és bölcsek. Ők nemfélnek a haláltól, nem félnek az ismeretlentől, nem törik a fejüket a holnapon.Csak az ember nehezíti meg ennyire a saját életét a maga intelligenciájával: állandóan őrli, kínozzamagát. Ezer és egy módszerrel próbál megszabadulni a negatív gondolatoktól, de azok minduntalanvisszajönnek. És ez így megy majd egészen a halálod pillanatáig, hacsak meg nem ismered ameditációt, hacsak meg nem tanulod, hogyan fordulj befelé, hogyan pillantsd meg a saját legbensővalódat. Akkor egyszerre minden zagyvaság, minden értelmetlenség eltűnik.Ha eljutsz erre a szintre, újra olyan nyugodt leszel, mint a fák. A tudatosság legmagasabb fokán,olyan nyugodt leszel, mint maga a világmindenség. De a te nyugalmadban lesz valami különlegesszépség is: az, hogy tudatos. A nyugalmad tudja, hogy létezik. Tudja, hogy míg az egész létezésalszik, ő ébren van.Ugyan mit számít egy gyönyörű napfelkelte, ha alszol? Mit számít a rózsa szépsége, ha alszol? Azelme, akár koncentrál, akár nem, pusztán álom. A meditáció az ébredésed. Amikor felébredsz, végeaz alvásnak, és vele együtt az álmok is eltűnnek. Eltűnnek az elvárásaid, a kivetítéseid, avágyakozásaid. Egyszer csak az abszolút vágynélküliség, a tökéletes ambíciónélküliség, amérhetetlen csend állapotába kerülsz, és ez az a csend, ahol kinyílhatnak a benned eddig elrejtettvirágok. Csak ebben a végtelen mélységű csendben tárják ki szirmaikat a lótuszvirágok.Ne feledd, hogy bárki legyen is az a “tanító", aki azt mondja neked, hogy a koncentráció nem más,mint meditáció, óriási bűnt követ el ellened. Persze lehet, hogy nem tudja, hogy félrevezet, de akiilyen alapvető kérdésben félrevezet, az sokkal veszélyesebb, mint egy olyan ember, aki az életedretör. Az ilyen ember ugyanis sokkal mélyebb értelemben oltja ki az életedet. Tönkre teszi atudatosságodat; elveszi tőled annak a lehetőségét, hogy feltárd önmagad misztériumának kapuját.A koncentrációnak semmi köze a meditációhoz! Csak hát a keresztények, a hinduk, amohamedánok és az összes többi intézményesült vallás folyton azzal tömte a fejedet, hogykoncentrálj istenre, koncentrálj egy bizonyos mantrára, koncentrálj Buddha szobrára... mindegy, alényeg, hogy koncentrálj! De ne feledd, ha egy hipotetikus istenre koncentrálsz, akit még soha senkinem látott, akivel eddig még senki nem találkozott, akinek a létére elfogadható bizonyítékkal mégsenki nem állt elő... ezzel az erővel akár egy teljesen üres hipotézisre is koncentrálhatnál - azéppannyira nem tárna fel előtted semmit. Nyugodtan koncentrálhatsz egy szoborra, amit egy emberfaragott; koncentrálhatsz, ameddig csak akarsz, nem találsz majd semmit, amivel átformálhatod alényedet. Vagy koncentrálhatsz különböző szentírásokra, vagy mantrákra, vagy varázsigékre akár...mindez a próbálkozás teljesen hiábavaló, fölösleges elmegyakorlat.Emelkedj az elme fölé! Egyáltalán nem nehéz, csak figyeld az elmét, mert ha tényleg figyelszvalamit, akkor azonnal különválsz attól, amit nézel. Ha egy filmet nézel, egy dolog biztos: nem tevagy a színész a filmben. Nézed az utat, ahogy elhalad rajta a tömeg - egy dolog biztos: te az útszélén kell, hogy állj, te nem vagy ott az úton, nem vagy benne a tömegben. Bármit is nézel, azzalsoha nem lehetsz azonos.
  • 82. Amikor elkezded figyelni az elmédet, valami döbbenetes dolog történik: rájössz, hogy te nem vagyazonos az elméddel. Ez az apró felismerés: “Én nem az elme vagyok" a kezdete az elmenélküliségállapotának. Ezzel a felismeréssel túlléptél a morajló, zsibongó, vibráló nyüzsgésen, a hangzavaron,az elmédben uralkodó totális káoszon, és átléptél a szív tökéletes csendjébe. Ez az otthonod, azörökkévaló lényed. Itt találod a halhatatlanságod, az igazi létezésed.TÚLLÉPNI AZ ELMÉNA meditáció művészetének lényege, hogy megtanítson túllépni az elmén. Keleten az emberek csak-nem tízezer éven át próbálták megtalálni annak a módját, hogy hogyan lehet túllépni az elmén, és abelenevelt rögeszméken. Ennek a tízezer évnek a tapasztalatai a meditációban kristályosodnak ki.Ha tömören akarunk fogalmazni, a meditáció azt jelenti, hogy külső szemlélőként, mintegyszemtanúként figyeled az elme működését. Ha képes vagy arra, hogy csendben figyeld az elméd -mindenféle önigazolás, mentegetőzés és ítélkezés nélkül -, mintha semmi közöd nem is lennehozzá... Csak nézd az elmédben a kavargó jövés-menést! Állj ki a pálya szélére, és csak nézd, mitörténik a pályán! A meditáció csodája pont az, hogy azáltal, hogy csak figyeled az elméd, az széplassan el is tűnik.Amint az elme eltűnik, megérkezel az utolsó, rendkívül érzékeny, nagyon sérülékeny ajtóhoz, amita társadalom már nem tudott beszennyezni: a szívedhez. A szíved azonnal tovább enged a helyesirányba. Nem állja utadat; a szív szinte minden pillanatban kész arra, hogy befogadjon és megnyissaelőtted az ajtót a valódi lényedhez. A szív a barátod. A fej az ellenséged. A test a barátod, a szív is abarátod, de a kettő között ott tornyosul az ellenség, akár a Himalája, mint valami hatalmas fal. Denagyon egyszerűen át lehet jutni rajta. Gautama Buddha a módszert úgy nevezte, hogy vipasszana,Patanjali pedig úgy hívta, hogy dhyan. A szanszkrit dhyan szó megfelelője Kínában a csen.Japánban pedig a zen. De ugyanarról a szóról van szó. Az angolban nincs pontos megfelelője enneka fogalomnak, ezért egyszerűen csak a meditáció szót használjuk rá.De ne feledd, bármit is írnak az értelmező szótáraid a meditációról, az nem ugyanaz, mint amilyenértelemben én használom ezt a szót. Minden értelmező szótárban azt fogod találni, hogy a meditációannyit jelent: elmélkedni valamin. Ha azt mondom egy nyugati embernek, hogy „Meditálj!”, őazonnal azt kérdezi, hogy „Min?”. Ennek az az oka, hogy nyugaton a meditáció nem jutott el arra apontra, ahova keleten a dhyan, a csen vagy a zen eljutott. A meditáció egyszerűen tudatosságotjelent - nem valamin való elmélkedést, nem összpontosítást és nem is valaminek a fontolgatását. Anyugati felfogás szerint a meditációban feltétlenül valami külső dologgal kell kapcsolatotteremtened.A meditáció, ahogy én használom a szót, pusztán a tudatosság állapotát jelenti. Olyan ez mint atükör- gondolod, hogy a tükör próbál bármire is összpontosítani? Akármi áll elé, azt ő azonnalvisszatükrözi- de teljesen közömbös marad. Odaállhat egy gyönyörű nő, vagy akár egy nagyon ronda - nekimindegy; az sem érdekli, ha éppen senki nem áll elé. A tükör egyszerűen csak visszatükrözi azt, amimegjelenik előtte. A meditáció ugyanígy nem más, mint egy mindent visszatükröző tudatosság.Csak nézed, akármi is áll eléd. És egy idő után ebben a szenvtelen szemlélődésben az elme véglegeltűnik. Már sok csodáról hallottál, pedig ez az egyetlen csoda a világon. Az összes többi csoda csakmese csupán.Hogy Jézus a vízen járt, vagy hogy a vizet borrá változtatta, és hogy felélesztette Lázárt... ezekmind gyönyörű történetek. Ha szimbolikusan értjük őket, rendkívül fontos üzenetet is hordoznak.De ha ragaszkodsz ahhoz, hogy ezeket történelmi tényként kell kezelni, akkor egyszerűen hülyevagy. Szimbolikájukat tekintve gyönyörűek. Ha szimbolikus nézed, minden mester életre kelti aholtakat. Szerinted én mit csinálok itt? A sírjukból rángatom ki az embereket! Jézus állítólag négynap elteltével keltette újra életre Lázárt. Én olyan embereket keltek életre, akik hosszú évekig, sőt,egész életeken át halottak voltak! És mivel ilyen hosszú időt töltöttek a sírban, most csak nagyonvonakodva hajlandók előmászni. Mind ellenkezik: “Mi a fenét csinálsz? Ez a mi házunk! Már
  • 83. hosszú ideje éldegélünk itt békésen! Hagyj minket békén!"Ha szimbolikusan érted ezeket a meséket, akkor rendben van. Végül is minden mester azon van,hogy új életet adjon a tanítványainak. Ahogy most éltek, az nem igazi élet. Ti most csak vegetáltok.De ha a csodákat metaforaként értelmezzük, akkor ezek mind gyönyörű történetek.Erről most eszembe jutott egy olyan történet Jézusról, amit a keresztények nem vettek be aBibliába, de a szufi irodalomban fennmaradt. így szól:Jézus egy városkába érkezik, és amint sétálgat az utcán, meglát egy embert, aki ismerős neki.Gondolkodik, hogy hol is látta már korábban, aztán hirtelen eszébe jut, hogy ez volt az az ember,akit a vakságából gyógyított ki évekkel korábban. A fickó épp egy prostituált után szalad, de Jézusodalép hozzá, megállítja, és így szól:- Emlékszel még rám?- Hogyne emlékeznék! Soha nem fogom megbocsátani neked, amit velem műveltél! Amikor vakvoltam, boldogan éltem, hiszen nem láttam semmi szépséget. De te jöttél, és meggyógyítottad aszememet. És most mondd, mi a fenét kezdjek a látásommal? Folyton csak a gyönyörű nőketbámulom, utánuk rohangálok minduntalan!Jézus nem akar hinni a fülének. Teljesen megdöbbent a hallottakon: “Azt hittem, nagy szolgálatottettem ennek az embernek, ő pedig haragszik rám! Azt mondja, hogy amíg nem látott, soha nemgondolt a nőkre, eszébe sem jutott, hogy léteznek prostituáltak. De amióta lát, a szeme világa csaktönkre teszi a lelki békéjét."Jézus egy szó nélkül faképnél hagyja a férfit - mit is mondhatott volna erre? Ahogy megy tovább azutcán, meglát egy másik férfit, aki épp az sáros árokban fetreng, és mindenféle zagyvaságotmormog magában - úgy tűnik, rendesen felöntött a garatra. Jézus kihúzza az árokból, és őt isfelismeri. Eszébe jut, hogy az illető neki köszönheti, hogy tud járni, hiszen korábban nyomorékvolt; igaz, ebben az állapotában is csak alig áll a lábán. Jézus őt is megkérdezi:- Emlékszel még rám?- Hát persze, hogy emlékszem! Akármennyit iszom, neked akkor sem fogok megbocsátani soha! Tetetted tönkre a békés életemet! Amikor még nem volt élet a lábamban, sehova nem tudtam elmenni.Békében éltem - nem volt se verekedés, se hazárdjáték, nem voltak ivócimborák, és perszekocsmába se jártam. Amióta meggyógyítottad a lábamat, azóta egyetlen percre sem tudtam békésen,csendben üldögélni, mint régen. Állandóan csak rohangálok, hol ez után, hol az után... aztán amikorelfáradok, szépen berúgok a kocsmában. Láthatod, mi lett belőlem! Ezért a szörnyűségért te vagy afelelős! Figyelmeztetned kellett volna mielőtt meggyógyítottad a lábamat, hogy az egészségeslábakkal ilyen dolgokra számíthatok. De te erről nem szóltál egy szót sem! Egyszerűen csak se szó,se beszéd, meggyógyítottál! Anélkül hogy tőlem engedélyt kértél volna!Jézus annyira elképedt a hallottaktól, hogy úgy döntött, azonnal elhagyja a várost. “Ki tudja, méghány hasonló emberrel találkoznék itt?" - gondolta magában. De alig hagyta maga mögött avároskaput, meglátott egy embert az út szélén, aki épp arra készült, hogy felkösse magát egy fára.- Hé, mit csinálsz te ott?! - kiáltott oda neki Jézus.- Már megint te vagy az?! Egyszer már meghaltam, de te erőszakkal feltámasztottál! Most nincsmunkám, a feleségem elhagyott, mert azt mondja, hogy a halottakat nem lehet feltámasztani, ésmeggyőződése, hogy csak szellem vagyok. Senki nem akar szóba állni velem. A barátaim rám sehederítenek többé, a szomszédok nem mernek rám nézni. Mit a fenét csináljak?! És akkor most,hogy fel akarom kötni magam, megint megjelensz! Mi ez, valami bosszúhadjárat? Képtelen vagybékén hagyni engem? Most még fel se köthetem magam! Egyszer már meghaltam, akkorfeltámasztottál - ha most felkötöm magam, biztos újra feltámasztasz! Annyira elmerültél acsodatevésbe, hogy bele sem gondolsz, hány embernek nyomorítod meg az életét a csodáiddal!Jópofa történet. Szerintem minden kereszténynek ismernie kellene.Nincs más csoda, csak ez az egy, amikor a meditáció segítségével el tudsz távolodni a sajátelmédtől. A szív pedig mindig szívesen fogad. Mindig kész megmutatni az utat, és elvezetni téged avalódi lényedhez. A lényed pedig a teljességed - az a végső lényeged.A MEDITÁCIÓ CSAK ESZKÖZA meditáció csak egy eszköz, aminek a segítségével tudatára ébredhetsz saját önvalódnak - ezt nem
  • 84. te hoztad létre, nem is kell létrehoznod, mert már most is az vagy. Annak születtél, tehát az vagy!Csak fel kell fedezned! Ez néha lehetetlennek tűnik, mert a társadalom nem engedi, hogyfelfedezd... Egyetlen társadalom sem hagyja, hogy felfedezd önmagad, mert az igazi éned rendkívülveszélyes. Veszélyes az intézményesült egyházra, az államra, a tömegekre, a hagyományokra nézve,hiszen ha valaki egyszer ismeri a valóságos énjét, igazi egyéniséggé válik. Akkor pedig már nemlehet a tömegpszichózissal hatni rá, nem lehet többé babonákkal szédíteni, nem lehet kihasználni, ésnem lehet birkaként vezetni. Többé nem lehet parancsolni neki. Onnantól kezdve ő a saját fényénekmegfelelően fog élni; az mutatja neki az utat. Az élete ünnep lesz, ő pedig maga lesz az oszt-hatatlanság.A meditáció segít, hogy kifejlődjön az intuíciós készséged. Teljesen tisztán fogod látni, hogy mi az,ami beteljesít, ami segít abban, hogy kivirágozz. És bármi is legyen az, minden egyéniségnek máslesz -éppen ezt jelenti az “egyéniség" szó: mindenki egy külön én; ettől egyéniség. A sajátegyediségedet felkutatni pedig valóban nagyszerű élmény és óriási kaland. Sokan vigasztaljákmagukat azzal, hogy a szegénység nemesíti a lelket. De nem lehetsz igazán szegény - csakis egygazdag, egy valóban gazdag emberből lehet szegény ember. A vagyon viszont még nem elég ahhoz,hogy az ember gazdag legyen. Attól, hogy van vagyonod, még lehetsz szegény. Amíg vannakambícióid, szegény vagy - mindegy, hogy mit birtokolsz. Egy idő után, ha már elég sok mindentelértél, az ambíció eltűnik, és ha már elegendő gazdagságot összegyűjtöttél, a vágy is eltűnik. Avágy eltűnése, a boldogság előfeltétele. Akkor, és csak is akkor lehetsz valóban gazdag. Akkor akármár el is dobhatod magadtól a vagyonodat; már képes vagy arra, hogy valóban szegény légy; márlehetsz akár olyan koldus, mint Buddha volt. Akkor a szegénységed valóban gazdagság, akkor aszegénységed önmagában is kész királyság.így van ez mindennel. Laoce, Jézus vagy Buddha - mind azt tanítják, hogy a tudás haszontalan. Az,hogy az ember egyre több tudást gyűjt magába, nem sokat segít. Nem csak hogy nem segít, egyene-sen akadályozhat is a fejlődésben! Tudásra nincs szükség; ez viszont nem azt jelenti, hogy tudatlan-nak kell lenni! Ugyanis az ilyen tudatlanság szintén nem lehet igazi.Ha már elegendő tudást halmoztál fel, és aztán azt a tudást eldobod magadtól, akkor éred el az igazitudatlanságot, akkor leszel igazán tudatlan. Ahogyan Szókratész mondta: “Csak egy dolgot tudok:hogy nem tudok semmit." Az ilyen tudásnak, vagy tudatlanságnak - nevezd, ahogy akarod - máregészen más a minősége. Ha egyszerűen csak azért vagy tudatlan, mert még nem tanultál megsemmit, akkor a tudatlanságodból soha nem lesz bölcsesség; a tudatlanságod akkor nem más, mintpusztán a tudás hiánya. Akkor mindig benned lesz a vágyakozás, hogy okosabb legyél, hogy minéltöbb információhoz hozzájuthass.Ha viszont már eleget tudsz, megismerted a szentírásokat, a történelmet, a hagyományokat, és tudszmár mindent, amit tudni lehet, akkor egyszer csak rádöbbensz arra, hogy mindez mennyirehiábavaló és fölösleges. Rájössz, hogy ez nem is igazi tudás, hiszen nem a saját lényedtapasztalataiból származik. Csak kölcsönvetted másoktól. Mások lehet, hogy megtapasztalták,számukra ez valóban tudás volt, de te csak összegyűjtötted. Ez nem más, mint mechanikusgyűjtögetés. Nem belőled nőtt ki, tehát nem fejlődhetsz tőle. Másoktól összeszedett szemét, köl-csönkapott, élettelen semmiség az egész.Ne feledd, a tudás csak akkor élő, ha közvetlenül te magad tapasztalod meg! Ha csak másoktólgyűjtögetsz, az szimpla emlékezet, nem tudás. Az emlékezet pedig halott. De nagyon sok mindentössze kell gyűjtened, szentírásokat, egész könyvtárakat kell elolvasnod, mire egyszer csakrádöbbensz majd, hogy pusztán mások terheit cipeled a hátadon, és semmi nem a tiéd abból, amitösszegyűjtögettél. Akkor - és csak akkor - eldobhatod az egészet; eldobhatod minden tudásodat.Ahogy ezt megteszed, egy újfajta tudatlanság alakul ki benned. Ez a tudatlanság pedig már nem atudatlanok tudatlansága; ez a bölcs ember lényege: ez a bölcsesség.Csak egy bölcs mondhatja, hogy “nem tudom". De amikor a bölcs azt mondja: “nem tudom", nemis ácsingózik a tudásra, egyszerűen csak konstatálja a tényt. Amikor tiszta szívedből képes vagy aztmondani, hogy “nem tudom", akkor felnyílik a szemed, és a tudás kapui kitárulnak előtted. Amikortestestül-lelkestül azt tudod mondani, hogy “nem tudom", akkor abban a pillanatban értél meg avalódi tudásra. Ez a tudatlanság gyönyörű, de csak a tudáson keresztül érhető el! Ez az a fajta
  • 85. szegénység, amelyhez a gazdagságon át vezet az út.És ugyanez történik az egóval is - csak akkor veszítheted el, ha már megerősítetted.Amikor Buddha lelépett a trónról, koldussá lett... vajon mi késztette őt erre a lépésre? Király volt,megkoronázták, az egója a csúcsra ért - miért jött ez a hatalmas változás, miért lépett ki a palotábólaz utcára, és miért lett koldussá? Buddha viszont nem akármilyen koldus! A földön még soha nemjárt azelőtt ilyen gyönyörű, ilyen gazdag, ilyen fenséges koldus - nem volt még ilyen uralkodó.Valójában mi is történt, amikor lelépett a trónról? Az egójáról lépett le. A trón csak szimbólum, azego, a hatalom, a presztízs és a státusz szimbóluma. Lelépett erről a trónról, és megjelent az ego-nélküliség állapota. Az ő ego-nélkülisége nem szerénytelenség, és nem is alázatosság. Számtalanszerény emberrel találkozhatsz, de az ő alázatosságuk mögött elnyomott egók mozgatják a szálakat.Állítólag Diogenész egyszer meglátogatta Szókratészt. Diogenész tudvalevőleg koldusként élt,mindig rongyos ruhákban járt. Még ha ajándékba kapott volna új ruhát, akkor sem lett volnahajlandó felhúzni - először összekoszolta volna, megtépdeste volna, és csak azután húzta volna fel.Szóval meglátogatta Szókratészt, és az ego-nélküliségről beszélt neki. De Szókratész fürkészőszeme átlátott rajta, tisztán látta, hogy látogatójának igen is van egója. Sőt, nem is akármekkora.Szókratész így szólt tehát: “A koszos ruháid mögött, a ruháid szakadásai mögött más sem látok,csak az egódat. Az alázatról beszélsz, de ez a beszéd az egód középpontjából ered."Pontosan erről van szó. így működik az álszentség. Ott az egód; az egódat ügyesen elrejted a másikvéglet mögé: a felszínen most alázatos vagy. De ez a felületes alázat senkit nem téveszt meg.Legfeljebb téged, de senki mást. A koszos ruhád szakadásai mögött az egód kukucskál ki a világra.Az mindig ott van. Ez merő önbecsapás, semmi más. Nem is csapsz be vele senki mást, csakmagadat.Ez történik tehát, ha megpróbálsz megszabadulni az éretlen egótól. Bármilyen ellentmondásosnaktűnik is a tanításom, ilyen az élet. Az élet természeténél fogva ellentmondásos. Azt tanítom tehát,hogy légy egoista azért, hogy megszabadulhass az egódtól. Azt tanítom, hogy légy tökéletesenegoista. Ne rejtegesd, mert akkor álszent leszel. És ne küzdj semmi olyan ellen, ami még éretlen!Hadd érjen meg - inkább segíts neki! Juttasd fel a csúcsra! Ne félj - nincs mitől félni! Pontosan ígyéred el, hogy az ego haldokolni kezdjen. Amikor végre feljut a csúcsra, akkor már nem lesz szükségBuddhára, vagy rám, hogy elmondja neked: az ego maga a pokol. Tudni fogod magadtól is. Mertamikor az ego a csúcsra jut, akkor megtapasztalod a pokoli lét legmélyebb bugyrait is. Készrémálom lesz! Nem lesz szükséged senkire, hogy azt mondja: szabadulj megtőle! Akkor már sokkal nehezebb volna tovább elviselni, mint egyszerűen eldobni.A tudásért szenvedni kell. Semmit nem tudsz elvetni magadból pusztán logikai érvekkel. Csakakkor tudod kidobni magadból, ha már annyira fáj, hogy képtelen vagy tovább cipelni. A te egódviszont még nem ilyen fájdalmas útitárs - hiszen még magadban hordozod. Ez így természetes. Nemgyőzhetlek meg róla, hogy el kell dobnod. Még ha úgy is éreznéd, hogy meggyőztelek, akkor istovább rejtegetnéd. Ami még nem érett meg rá, attól nem lehet megszabadulni. Az éretlen gyümölcsteljes erejével kapaszkodik a fába, és a fa is ragaszkodik az éretlen gyümölcshöz. Ha erővelelszakítod őket egymástól, abból csak egy hatalmas, sajgó seb lesz. A seb pedig megmarad; örökreott marad, és mindig érezni fogod a fájdalmát. Ne feledd, mindennek megvan a maga ideje: anövekedésnek, a gyümölcsérésnek, a földre hullásnak és az elmúlásnak is. Az egóval sincs ezmásképp. Az egónak is meg kell érnie.Tehát ne félj attól, hogy egoista leszel! Úgyis az vagy. Ha nem lennél az, már rég leléptél volna aküzdőtérről. így működik az élet: egoistává kell válnod, küzdened kell a saját módszereiddel.Milliónyi vágy vesz körül, meg kell küzdened velük, harcolnod kell, és életben kell maradnod. Azego a túlélés eszköze. Ha egy gyermek ego nélkül születne, meghalna. Ego nélkül nem tud életbenmaradni; ez egyszerűen lehetetlen, mert ha éhséget érez, nem érzi, hogy ő maga az, aki éhes. Csakannyit érez, hogy van az éhség, de neki ehhez semmi köze. Normális esetben, amikor jön az éhség,a gyermek azt érzi, hogy ő maga éhes, ezért elkezd sírni, és mindent megtesz azért, hogytáplálékhoz jusson. A gyermek egója pedig vele együtt növekszik.Az ego tehát része a természetes fejlődésnek. Ez viszont nem azt jelenti, hogy örökre meg kell tarta-ni. Természetes növekedésről van szó, de egy nap eljön az a pont, ahol magad mögött kell hagyni.
  • 86. Ez is természetes. De a második lépést csak az első után lehet megtenni. Azután, hogy az első fázismár elérte a csúcsot. Én tehát mindkettőt elfogadom: az egoizmust és az ego-nélküliséget is. Előszörlégy egoista, tökéletesen egoista, abszolút egoista! Mintha csak az egész létezés érted lenne, és telennél a közepe; mintha minden csillag körülötted forogna, a nap is csak a kedvedért kelne fel,minden csak érted létezne, hogy neked segítsen, hogy ott lehess, ahol most vagy! Légy te aközéppont, és ne félj, mert ha félsz, akkor soha nem fogsz megérni.Fogadd el! Ez a fejlődésed, a növekedésed része. Élvezd, és juttasd el a csúcsra. Amikor pedigeléred a csúcsot, hirtelen rádöbbensz majd, hogy mégsem te vagy a középpont. Csak téveszme voltaz egész, gyerekes dolog volt ezt hinni. De hát gyerek voltál, nincs ezzel semmi baj! Most viszontmár felnőttél, és pontosan látod, hogy nem körülötted forog a világ. Sőt, amint megérted, hogy nemte vagy a középpont, rájössz, hogy nincs is középpont a létezésben, vagy ha van, akkor minden pontközéppont. Vagy nincs középpont, és a létezés teljességként létezik; teljességként középpont,viszonyítási pont nélkül, vagy minden egyes atom maga is középpont.Jákob Boehme azt mondta, hogy a világ tele van középpontokkal; tulajdonképpen minden atom egyközéppont, és a dolgoknak nem is létezik szélük, kerületük - mindenütt csak középpontok vannak,és sehol nincs kerület, ami a középpontot körbevenné. Ez a két lehetőség van. Mindkettő ugyanaztjelenti. Csak a szavak szintjén tűnik ellentmondásnak. De először légy te magad a középpont!Vegyük például az álmokat! Mondjuk álmodsz valamit. Amikor az álom eljut a csúcspontra, végetér. Ez mindig így van - ha egy álom eljut a tetőfokra, egyszerűen vége szakad. És mikor van azálom csúcspontja? Akkor, amikor úgy érzed, hogy valóság, hogy már nem álmodsz. Aztánfolytatod, csak mész tovább és tovább, és az álom már tényleg majdnem valósággá válik. Perszesoha nem válhat azzá, csak majdnem. Végül már annyira közel áll a valósághoz, hogy nem mehetsztovább, mert még egy lépés, és tényleg valóság lenne - de hát ugye nem lehet az, hiszen csak álom!Ha ilyen közel jut a valósághoz, akkor az alvás véget ér, az álom szertefoszlik, te pedig felébredsz.Ugyanez történik minden téveszmével is.Az ego a legnagyobb álom. A szépsége egyben a gyötrelme is. Az extázisa egyben a halála is.Megvan mindkét véglete; a maga mennyországa és pokla is. Az álmok is gyönyörűek olykor,máskor azonban rémálmok formájában kínozzák az embert - de mindkettő álom. Tehát én egyszóval sem mondom, hogy lépj ki az álmodból, mielőtt annak eljött volna az ideje. Soha ne tégysemmit, aminek még nem jött el az ideje! Engedd, hogy a dolgok kinőjék magukat, engedd, hogymeglegyen az idejük, hogy minden teljesen természetesen történhessen!Az ego magától eltűnik majd. Saját magától. Ha egyszerűen hagyod, hogy nőjön, ha segíted a fejlő-désben, akkor már külön nem kell foglalkoznod azzal, hogy hogyan dobd el magadtól. Ha te dobodel, az ego valójában benned marad. Ki dob el kit? Azt hiszed, hogy te dobod el, de te magad vagy azego - tehát bármit is dobtál el, az nem a valódi egód volt. A valódi ego ott marad, te pedig valamimást dobtál el.Magadat nem teheted ego-nélkülivé. Mert akkor ki is teszi ezt kivel? Ez csak úgy megtörténik, nemkell itt semmit tenni. Belenősz az egóba, és egyszer csak eljön az a pont, ahol az egész már olyanpokoli lesz, hogy az álom magától véget ér. Hirtelen megérted: a lúd kint van - soha nem is volt azüvegben. Soha nem is voltál ego. Csak álom volt az egész. Szükséges álom, tehát nem kell elítélni adolgot, mert ez a növekedésnek egy kihagyhatatlan lépcsőfoka. Az életben minden szükségszerű.Semmi sem szükségtelen, semmi nem is lehet szükségtelen. Bármi is történt, annak meg kelletttörténnie. Bármi is történik most, annak megvan a maga mélyen rejlő oka. Szükséged van rá, ezértmaradhatsz meg a tévhitben. Olyan ez, mint valami védelmező burok, segít a túlélésben. De nemkell örökre a burokban maradni. Ha majd kész leszel, kitörsz a burokból, és kijutsz a szabadba.Az ego nem más, mint a tojásnak a héja: megvéd. De amikor már készen vagy, összetöröd atojáshéjat, és kibújsz a tojásból. Az ego csak a héj. Várj nyugodtan! A sietség, a kapkodás itt nemsegít - sőt, inkább csak hátráltat. Engedd, hogy eljöjjön az idő, ne átkozd az egót, mert akkor megintcsak felmerül a kérdés: ki is átkoz kit?Nézd csak meg az úgynevezett szenteket: folyton a szerénységről, meg az alázatról papolnak..., az-tán nézz bele mélyen a szemükbe, sehol nem találsz olyan szépen fejlett, kifinomult egókat, mintbennük. Az egójuk magára öltötte a vallás, a jóga, a szenteskedés öltözékét, de az ego attól még ott
  • 87. maradt. Lehet, hogy nem gyűjtenek vagyont, de gyűjtenek helyette híveket; nem pénzérméketszámolnak, hanem azt, hogy hány követőjük akadt... Lehet, hogy nem evilági, hanem “túlvilágivagyont" hajkurásznak, de hogy evilági vagy túlvilági, az teljesen mindegy. Sőt, talán mégkapzsibbak is, mert -ahogy fogalmaznak - ők nem múló örömöket hajszolnak; mert ugye ezen avilágon csak múló örömök vannak. Ők örökké tartó örömöt akarnak. Tehát még kapzsibbak, mint azátlagember. Nem elégednek meg holmi múló örömökkel. Nekik örök örömök kellenek. Ha valaminem tart örökké, az nekik már nem is jó. Ez az igazi, az abszolút mohóság; ez az ego módszere.A kapzsiság az ego éhsége. Ezért van az, hogy olykor a szentek sokkal egoistábbak, mint ahétköznapi bűnösök, és ilyenkor bizony nagyon messze kerülnek attól, amit isteninek nevezhetünk.Máskor pedig a bűnösök sokkal könnyebben kerülnek közel Istenhez, mint az úgynevezett szentek,hiszen az ego a fal, az ego a sorompó. Én azt tapasztaltam, hogy a bűnösök sokkal könnyebben eltudják hajítani az egójukat maguktól, mint a szentek, mert a bűnösök soha nem küzdöttek az egoellen. Sokkal inkább táplálták, élvezték az egót; teljes mértékben neki éltek. A szentek meg folytoncsak küzdöttek az egójuk ellen, vagyis nem engedték, hogy megérjen.Tehát én azt mondom: az egót el kell dobni, de lehet, hogy erre nagyon sokáig kell várni, és csakisakkor tudod eldobni, ha előtte lelkiismeretesen ápoltad. Éppen ez a legnehezebb, hiszen az elme aztmondja: ha el kell dobnunk, akkor minek ápoljuk? Ha úgyis el kell pusztítanunk, akkor minekteremtsük meg? Ha az elmédre hallgatsz, akkor nagyon gyorsan belezavarodsz. Az elme ugyanismindig logikus, az élet viszont soha sem az; az élet illogikus. Ezért nem tudnak egymással mitkezdeni: az elme és az élet. Amit az elme mond, az tiszta logika, közönséges matematika: ha úgy islerombolod a házat, akkor mi a fenének felépíteni? Minek ez a sok hűhó? Minek pocsékolni az időtés az energiát? A ház most sincs ott, teljesen felesleges felépíteni, aztán meg lerombolni. Csak hogyitt nem a ház a lényeg; itt te vagy a lényeg. Miközben a házat építed, megváltozol, és amikorlerombolod a házat, teljesen megváltozol, többé nem leszel ugyanaz, mint aki voltál, mert maga azalkotás folyamata a fejlődésedet segíti. És amikor a ház elkészült, te pedig nekiállsz lerombolni: azlesz ám az igazi hatalmas változás!Az elme logikus, az élet viszont dialektikus. Az elme egyszerű egyenes mentén halad, az élet pedigaz egyik végletből a másikba, az egyik pólustól a másikba ugrál. Az élet dialektikus. Alkoss, aztánaz élet majd azt mondja: rombold le! Szüless meg, aztán azt mondja: halj meg! Érj el valamit, aztánaz élet azt mondja: veszítsd el! Légy gazdag, mire az élet az mondja: légy szegény! Légy mindenegók legmagasabbik Mount Everestje, aztán pedig zuhanj az ego-nélküliség mélységébe. Ha eztmind megvalósítottad, akkor elmondhatod, hogy mindkettőt megismerted: az illúziót és a valóságot,a mayát és a brahmát is.Egyik nap azt mondtad, hogy az erőfeszítés veszélyes, közben pedig azt állítod, hogy a meditációban csakkemény munka árán jutunk el a megfelelő szintre. Az én német elmém számára a fáradságos küzdelem és akemény munka egy és ugyanaz. Létezik kemény munka fáradság nélkül is?Ez kényes kérdés. Az erőfeszítés, a fáradozás mindig csak olyan ímmel-ámmal végzett valami,mindig csak részleges. Azért fáradozol, mert nem látsz más módot arra, hogy elérd, amire vágysz.Ha lenne más lehetőség, kihagynád a fáradozást, és azonnal a következményre, az eredményreugranál. Az ember soha nem merül el teljesen a fáradozásában, ez lehetetlen is, hiszen mindvégig ajövő, a végeredmény ideája lebeg a szeme előtt. A fáradozás tehát jövőorientált éseredményközpontú. Az ember csak valamilyen jövőbeli eredmény, valamilyen profit, haszonkedvéért fáradozik.Ezért mondják a zen-mesterek, hogy erőfeszítés nélküli erőfeszítésre van szükség. Mit is értenekezen? Azt mondják, hogy kemény munkára van szükség, de az nem lehet jövőorientált. Élvezni kell.Nem valami rajta kívülálló célért - még ha magával a meditációval nem is érsz el semmit, márönmagában a meditáció is gyönyörű. És bizony ez a legnehezebb az emberi elme számára. Ezértnevezem kemény munkának.A legnehezebb dolog: valamit önmagáért csinálni. Egy dalt énekelni, csak úgy a dal kedvéért;meditálni, csak úgy magáért a meditálásért; szeretni valakit csak úgy a szeretet kedvéért. Ez alegnehezebb az emberi elme számára, mert az elme mindig célorientált. Mindig közbeszól: “Csakúgy, önmagáért? Ugyan minek? Mi a fene sülhetne ki abból?" Az emberek folyton azt kérdezik
  • 88. tőlem: “Meditálhatunk, de mit érünk el vele? Lehetünk szannyászok, de mi lesz a hasznunk belőle?"Az elme már csak ilyen: kapzsi és mohó.Hadd meséljek el egy történetet:Egyszer Mulla Nasruddin önfeledten bámészkodott ki az ablakon, amikor meglátta, hogy az egyikhitelezője közeledik a háza felé. Tudta jól, hogy az illető a pénzét szeretné visszakapni, ezért aztánszólt a feleségének, hogy ő fogadja a vendéget. Az asszony ki is nyitotta az ajtót, majd így szólt:- Igen, uram, tudom, hogy még nem állt módunkban fizetni önnek. És bár Mulla most éppen nincsitthon, éjjel-nappal azon töri a fejét, hogy hogyan tudna pénzt szerezni, hogy visszafizethessük atartozásunkat. Még arra is megkért, hogy figyeljem az utcát, amikor hajtják el a nyájat, és szedjemössze a bárányok gyapját, ami a bokrok ágai közt marad, így idővel elég gyapjút gyűjthetünk,amiből majd kendőket tudunk fonni, azokat pedig eladhatjuk a piacon, és akkor vissza tudjuk fizetnia pénzt.Ezen a ponton az illető hangosan kacagni kezdett, mire Mulla is elbújt a rejtekéből, és-így szólt:- Ez bezzeg tetszik, mi, te gazfickó! Amint egy kis pénzt szimatolsz, mindjárt jó kedved lesz!Az elme is ilyen gazfickó. Amint megérzi a jövő szagát, mindjárt jobban érzi magát. Egybőlráugrik, belekapaszkodik - és akkor vége az itt és mostnak.A meditáció önmagáért van, akárcsak a szeretet. Kérdezd csak meg a rózsát, miért virágzik!Egyszerűen csak virágzik. Pedig micsoda gyönyörű virág! Még sincs semmiféle motivációja.Kérdezd meg a madarakat, hogy miért énekelnek! Énekelnek és kész. Élvezik, kedvüket lelikbenne, de nincs semmiféle motivációjuk vele!Dobd el az elmét, és a motiváció is eltűnik. Naponta legalább néhány óráig tégy valamit csak úgy,önmagáért: táncolj, énekelj, gitározz, ücsörögj a barátaiddal, vagy csak nézd az eget! Legalább napinéhány órát szentelj az idődből a belső, lényegi tevékenységeknek. Ezek a tevékenységek jelentik anehéz munkát.És tudom, az elme nagyon lusta. Álmodozni szeret, de dolgozni, azt már nem. Ezért gondol folytona jövőre. Az elme lusta. Azért gondol mindig a jövőre, hogy ne kelljen a jelennel foglalkoznia, hogyelkerülhesse a jelen kihívásait.Elmesélek egy anekdotát:A patak partján sétálgatva egy fickó egyszer csak meglátott egy fiatalembert, aki tétlenülheverészett egy fa tövében, tőle pár méterre pedig a pecabotja feküdt. A sétáló észrevette, hogy avízben az úszó vadul imbolyog.- Hé, kapása van! - kiáltott oda a fiatalembernek.- Ja? - szólalt meg az nyújtózva. - Megtenné, hogy kihúzza azt a halat nekem?A másik ki is húzta, mire a fiatalember így folytatta:- Megtenné, hogy beteszi a vödörbe, rátesz egy másik kukacot a horogra, és visszadobja az úszót avízbe?A fickó ezt is megtette, aztán viccesen odaszólt:- Hát, tudja, maga amilyen lusta, jól elirányítgathatná a saját gyerekeit, ha lennének, hogy mindeztelvégezzék maga helyett.- Nem is rossz ötlet! - ásított a fiatalember. - Nem ismer a környéken egyhozzám illő terhes nőt?Az elme is ilyen: semmit sem akar csinálni. Folyton csak remél, vágyakozik, halogat. Pedig a jövőcsak egy trükk, amivel késleltethetjük a jelent; egy trükk, hogy elbújhassunk a jelen elől. Nemmintha a jövőben bármit is csinálnál, hiszen ott is ugyanez az elme lesz veled, és ugyanúgy aztfogja mondani, hogy majd holnap, majd holnap. A végén szépen meghalsz, és kiderül, hogy nemcsináltál semmit egész életedben, csak gondolkodtál. És pontosan ez a gondolkodás az, ami segít azönáltatásban: nem érzed magad lustának, hiszen olyan sokat gondolkodsz, olyan sok nagyszerűdologról gondolod el, hogy meg kéne csinálni, mindig nagy dolgokról álmodozol, és soha nem állszneki a kis dolgoknak, amiket viszont valóban most azonnal el kellene végezned. A kemény munkaazt jelenti, hogy a jelenben élsz, és azokkal a dolgokkal nézel szembe, amiket a jelen kihíváskéntmost tár eléd.“Egyik nap azt mondtad, hogy az erőfeszítés veszélyes, közben pedig azt állítod, hölgy a meditáció-ban csak kemény munka árán jutunk el a megfelelő szintre." így van, kemény munka árán - mert az
  • 89. elme ellen kell fellépned. A keménység nem a munkában van - maga a munka rendkívül egyszerű. Akeménység abban áll, hogy az elme teljesen elhomályosítja a látásodat, és ebből kell tudni kitörni.“Az én német elmém számára a fáradságos küzdelem és a kemény munka egy és ugyanaz." Eztmegértem - de ebből a szemszögből nézve hidd el, minden elme német. Ezért van mindenkiugyanebben a helyzetben; ezért találja meg mindenki a maga fasizmusát, a maga nácizmusát és amaga Adolf Hitlerét. Mindenkivel ez történik... Az elme fasiszta. Az elme folyton vezéreket keres,olyan őrülteket, akiket követni lehet.Az egész világ megdöbbent, amikor Németország Adolf Hitler csapdájába esett! Egyszerűenhihetetlen volt, teljesen illogikus. Egy ilyen csodálatos nemzet, amelyik a tanulás és a tanultemberek tiszteletének ilyen óriási hagyományával rendelkezett, az a nemzet, amely olyanfilozófusokat adott a világnak, mint Kant, Hegel, Feuerbach, vagy Marx... Egy ilyen kifinomultértelmiségi kultúra, hatalmas tudósok, remek zenészek, csodálatos írók és költők kultúrája, afilozófusok és professzorok országa... Sehol a világon nem ejtették ki olyan tiszteletteljesen azt aszót, hogy “professzor", mint Németországban. Mi történt ezzel az intelligens nemzettel, hogy egyilyen hülye, szinte idióta előtt, mint Adolf Hitler, a földre vetette magát?Nagyon fontos megérteni: a sok tanulás, ha csak felszínes, ha csak az elmét érinti, akkor nem sokatér. A tanulás a felszínen marad - mélyen belül gyerekes maradsz. Azok a nagy professzorok, mégegy olyan óriási gondolkodó is, mint Martin Heidegger - aki talán a huszadik század legnagyobbfilozófusa volt -, mind Adolf Hitler követői lettek. Hogyan követhettek ezek a szellemi óriások egyilyen őrültet?Fontos megérteni: ez megtörténhet, és számtalanszor meg is történt már a történelem folyamán.Ezek a nagy elmék mind csak a felszínen nagyok, mélyen belül az egész lényük gyerekes, csak azintellektusuk nőtt fel, ők maguk nem nőttek fel. Martin Heidegger elméje nagyon is felnőtt, de alénye mégis gyerekes maradt. A lénye csak arra várt, hogy végre vezesse valaki. Egy igazán felnőttegyéniség soha nem dobja oda senki másnak a saját felelősségét. Ő maga vállalja a felelősséget asaját lényéért. Itt pedig egy egész ország, a szellemi óriások országa - a tudósok, a filozófusok, aprofesszorok, a költők mind -, egy közönséges, középszerű ember áldozatává vált. Egy középszerűfickó uralkodott az egész ország felett.Ez valószínűleg mindenkinek segít megérteni az intellektus balgaságát. Az intellektus felszínesdolog. Az ember a létezésében növekedjen, különben továbbra is hajlamos lesz arra, hogy ilyenelmebetegeknek bedőljön! Számtalanszor megtörtént már a történelem során. Mivel az elmétkívülről idomították, kívülről lehet uralni is. Bele kell nőnöd az elmenélküliség állapotába, csakakkor érheted el, hogy kívülről ne tudjanak irányítani. Csakis egy elme nélküli ember lehet valóbanszabad és független. Az ilyen ember se nem német, se nem indiai, se nem angol, se nem amerikai -egyszerűen csak szabad. Amerikai, indiai, német... ezek mind csak a különböző börtönökre aggatottcímkék; ezek takarják el a szabad eget előled. Ezek nem szabad egek, ahol szárnyalhatsz, ezek azoka börtönök, ahová be vagy zárva.Egy szabad ember csakis saját magához tartozik, senki máshoz. Egy szabad ember puszta energia.Nincs neve, nincs alakja, nincs faja, nincs nemzetisége. Fajok és nemzetek... ezek a múltmaradványai. Eljöttek az egyén napjai!Egy jobb világban nem lesznek többé németek, indiaiak, hinduk, keresztények - csak egyének,tökéletesen szabad egyéniségek, akik a saját belátásuk szerint élik az életet, nem zavarják másokéletét, és nem engedik meg másoknak, hogy zavarják az ő életüket.Ha ez nem történik meg, az elme továbbra is gyerekes, bár nagyon ravasz marad. Bármikoráldozatul eshet Adolf Hitlernek, vagy más sovinisztának, vagy akármilyen elmebetegnek, aki elégvakmerő... és az ilyenek mindig vakmerők, soha nem haboznak. Ebben rejlett Adolf Hitler ereje is.Végzetesen vakmerő volt. Soha nem habozott, mindig biztos volt mindenben. És akikbizonytalanok, azok elragadónak találják az ilyen személyiséget. “Ez az ember annyira biztos azigazságban, hogy biztosan ismernie is kell azt." És szépen beállnak mögé a sorba. A bizonyta-lanságod miatt válsz áldozattá, egy elmebeteg áldozatává. De hát az elmebetegek ugye mindigbiztosak magukban; csakis a nagyon, nagyon tudatos emberek haboznak. A habozásuk atudatosságuknak és annak a bizonyítéka, hogy felismerték a világ összetettségét.
  • 90. Az elme viszont nagyon ravasz. Mindent meg tud magyarázni.Elmesélek egy történetet...Berger egy elhagyatott padlásszobában bujkál a feleségével a náci Németország fővárosában. Egynapon úgy dönt, most már azért kimegy levegőzni egy kicsit az utcára. Ahogy ott sétálgat a romosberlini utcákon, egyszer csak szembetalálkozik Adolf Hitlerrel. A német vezér előkapja a pisztolyát,és egy nagy rakás lószarra mutat.- Hé, zsidó! Edd meg azt a szart, vagy lelőlek!Berger nagy nehezen nekilát, mire Hitler annyira elkezd nevetni, hogy elejti a fegyverét. Bergerazonnal felkapja a stukkert, és így szól:- Jól van! Most pedig te egyél, különben én lőlek le! A Führer négykézlábra ereszkedik, ésundorodva beleharap a trágyába. Amíg ott öklendezik, Berger elsurran, végigrohan az utcán,átmászik a kerítésen és felszalad a padlásszobába.- Hilda! Hilda! Sosem találod ki, kivel ebédeltem!Az elme folyton racionalizál. Még ha lószart etetnek is veled, ő megmagyarázza, hogy az ebéd volt:“Hilda, Hilda, sohasem találod ki, kivel ebédeltem!" Vigyázz az elme csapdáival! Minél tudatosabbleszel, annál inkább képes leszel a pillanatban élni, annál inkább tudsz majd totálisan élni. Akkormár nem lesz kérdés a motiváció: azért csinálsz mindent, mert örömödet leled benne. Ezértmondom, hogy a legkeményebb munka: kiszabadulni az elméből. Ez a legnehezebb feladat. De eznem erőfeszítés; ez tudatosság. Ez nem fáradság, hanem intenzív éberség.A MEGVILÁGOSODÁSA megvilágosodás túlmutat a dolgok természetén?A megvilágosodás maga a dolgok természete. Csak ezt még soha nem mondta így ki senki. Éppellenkezőleg, az emberi elme attól romlott meg, hogy természetellenes célokat tűzött ki maga elé,amire aztán azt a tetszetős címkét aggatta, hogy természetfeletti. Az ember pedig ennek acsapdájába esett azon egyszerű okból, hogy a dolgok természete mindig ott van, ahol te is vagy. Adolgok természete nem izgalmas, nem kihívás, és nem követeli az egódtól, hogy bizonyítson. Nemvalami távoli csillag. Az elme mindig valami nehéz dolgot akar, valami olyat, ami szinte lehetetlen,mert ez a tápláléka. Csak akkor érezheted magadat különlegesnek, ha el tudod érni a lehetetlent.A megvilágosodás nem tehetség kérdése. Nem arról van szó, hogy valaki festőnek, költőnek, vagytudósnak született - ahhoz tehetség kell. A megvilágosodás egyszerűen mindenki esetében az életlegalapvetőbb forrása. Még otthonról sem kell elmenned, hogy megtaláld. Ha elmész otthonról,akkor már biztos, hogy tévútra kerültél, és ki tudja, mikor térsz majd újra haza.A megvilágosodás nem más, mint megérteni azt a tényt, hogy “az vagyok, aki mindig is lenniakartam, és soha nem is voltam semmi más, és nem is tudnék semmi más lenni soha." A természetdefiníció szerint is azt jelenti, hogy nem tudsz túllépni rajta. Erőlködhetsz, de csak gyötrődés,nyomorúság, szorongás és félelem lesz belőle. Nem tudsz túllépni rajta. Hiszen ez te vagy, temagad. Hogyan is tudnál magadon túllépni? Ez az életed forrása, maga a létezésed. Bárhová ismész, csak az lehetsz.Vannak, akik hosszasan nevetnek, amikor ezt megértik. Amikor rádöbbennek, hogy micsoda ab-szurd dologgal próbálkoztak eddig... önmagukká akartak válni! Ez az egyetlen dolog, amiteljességgel lehetetlen, hiszen az ember már eleve önmaga - hogyan válhatna azzá, ami már elevemindig is volt?De a papok, az úgynevezett vallási vezetők, és mindazok, akik rabszolgát akarnak csinálni belőled,mindenféle ideával tömték tele a fejedet. Azt mondják: “Ha nem viselkedsz így, vagy úgy, akkorbűnös vagy." Ha nem teszed azt, amit ők mondanak, akkor nem vagy elég jó. Ki a franc kérdezteőket? “Ki hatalmazott fel benneteket, hogy mások felett ítélkezzetek? Ha azt gondolod valamiről,hogy jó, akkor tedd azt, de nincs jogod bárkinek is előírni, hogy kövessen!"A legtöbbet azok ártottak az embereknek, akik kitalálták, hogy másokat kell követni. Másokatkövetni ugyanis pontosan azt jelenti, hogy egy teljesen kilátástalan helyzetbe kerülsz, egy olyanhelyzetbe, amiben nem lehetsz önmagad. Azt mondják, hogy légy valaki más, mint ami most vagy -
  • 91. ez persze soha nem fog sikerülni. Ez a gondolat nyomorította meg az egész világot.Amíg nem látjuk pontosan a gyökerét, addig ez a nyomorúság meg is marad. Kitalálhatunk még jópár fantasztikus szerkentyűt, fejleszthetjük tovább a csodálatos technológiánkat, de a nyomorúságakkor is velünk marad. És szó sincs arról, hogy csak a szegények élnének nyomorult életet. Sőt,tapasztalatom szerint a szegények kevésbé nyomorultak, mint a gazdagok - a szegényekneklegalább ott van a remény. A gazdagok életében már remény sincs. A gazdag ember tudja jól, hogymegtett minden tőle telhetőt, és az élete mégis ugyanolyan üres, mint amilyen mindig is volt - halehet, akkor egy kicsit még üresebb. A halál pedig könyörtelenül közeledik, az élet percről-percrefogy, ő pedig arra pocsékolta az idejét, hogy a pénzt, a hatalmat és a presztízst hajszolja. Vagy azzalpazarolta el az életét, hogy szent akart lenni, és folyton csak imádkozott az ember által teremtettistenekhez. Ezt az egészet olyan ügyesen elrendezték, hogy már képtelen vagy egyszerűen csakönmagad lenni.Én ezt az egyetlen tanítást adom neked: soha ne tégy a természeted ellen! Még ha a világ összesbuddhája csóválja is a fejét, rájuk se hederíts! Semmi közük hozzád! Ők is csak azt tették, amithelyesnek éreztek, neked is azt kell tenned, amit te magad helyesnek érzel! És mi a helyes? Ezt nemlehet definiálni. Semmilyen tőled független kritériumot nem lehet felállítani. Egyetlen érvényeskritériumról létezhet: ami boldogabbá tesz, az jó.Ami mennyei boldogsággal tölt el, az az egyetlen erkölcsös cselekedet. Amitől viszontnyomorúságosan érzed magad, csak bűn lehet. Ami eltávolít ön-magadtól, az az, amit kerülnöd kell.Csak érezd jól magad, légy boldog, ünnepelj, és megvilágosodsz. Mindig is megvilágosodott voltál,nem is tudsz más lenni. Én sokféleképpen próbáltam, de be kell vallanom, nem sikerült: képtelemvoltam elveszíteni a megvilágosodást. Bármit is tettem, meglepetten tapasztaltam: akár északramegyek, akár délre, továbbra is megvilágosodott maradok!Japánban létezik egy gyönyörű baba... talán ott készítik a legszebb babákat a világon. De ez nemvalami közönséges baba. Japánban darumának hívják - ez a Bódhidharmából ered -, és ezt a babátBódhidharma szellemének megfelelően készítették. A lába nehéz, a feje környékén azonban nagyonköny-nyű. így aztán akárhogy dobod is el, végül mindig a lótusz-pózt veszi fel. Semmit nem tudsztenni ellene. Lehet, hogy az emberek elfelejtették az eredeti jelentést, hiszen ma már csak egy baba,amivel a gyerekek játszanak. De pontosan azt demonstrálja, amiről én beszélek, és amirőlBódhidharma is beszélt: az ember egyszerűen nem tud más lenni, csakis megvilágosodott.Ki ültette el a fejedbe azt a gondolatod, hogy el kell érned a megvilágosodást?Miss Prim, a vénkisasszony illemtan órát tart a lány-kollégiumban:- Nos, lányok, ha kiteszitek a lábatokat az épületből, nem elfelejteni, amiket ma tanultunk! Az utcánnem dohányzunk, társaságban illendően viselkedünk, és ha egy férfi közeledik hozzátok, tegyétekfel magatoknak a kérdést: vajon egy óra élvezet megér-e egy egész életen keresztül tartó szégyent?Nos, van kérdés?Valaki a hátsó sorból megszólal:- Hogy csináljuk, hogy egy egész óráig tartson?Egy csomó ember vesz körül, aki az őrületbe kerget. Egyébként minden tökéletesen rendben van.Ez a világ a legtökéletesebb világ; nincs semmi baj vele. Csak mindig van néhány eszeveszett sültbolond, aki addig nem nyughat, amíg el nem éri, hogy mások olyan célokat kergessenek, amelyeketegyszerűen nem lehet elérni. És minél tisztábban látják, hogy a célok elérhetetlenek, annáljelentéktelenebbnek, annál reménytelenebbnek, annál üresebbnek érzik magukat az emberek... ésvégül rájuk telepszik a szomorúság, ami idővel egyre vastagabban borítja el a lelküket.Soha ne fogadj el semmit, amitől nyomorultul érzed magad! Soha ne fogadj el olyan erkölcsitanítást, amitől bűnösnek érzed magad! Soha ne fogadj el semmit, ami megpróbál rád erőltetniolyasmit, ami a saját természetednek ellentmond! Csak légy önmagad, és akkor tökéletes leszel! Haeltávolodsz magadtól, azonnal bajba kerülsz. Mindenki ilyen bajban van. Több ezer emberrelkerültem már kapcsolatba, de még egyetlen egyet sem láttam, aki valóban nyomorult lett volna. Sőt,szerintem az emberek élvezik a nyomorukat; még el is túlozzák a szenvedésüket. Az emberroppantul együtt tud érezni azokkal, akik ahelyett, hogy kivirágoztak volna, egyszerűenelhervadnak. Szerencsétlenek szem elől tévesztették a haza vezető utat, és most mindenki valahova
  • 92. máshova akarja terelni őket: “Légy Buddha, légy Jézus, légy Mózes!" De azt senki nem mondja,hogy “Légy önmagad!"Ugyan milyen kapcsolat van Mózes és te közted? Milyen kötelék van közted és Jézus Krisztusközött? De az emberek nyakló nélkül imádnak, imádkoznak, remélik, hogy egy szép napon majdolyanok lesznek, mint az elképzelt ideáljaik, és természetesen folyton kudarcot vallanak. Haegyszer rózsabokor vagy, akkor mindig is rózsabokor leszel. Ha a világ ezért elátkoz, vagy éppenfelmagasztal - az tök mindegy!Amikor az ember arra az álláspontra helyezkedik, hogy “márpedig én fenntartom magamnak ajogot, hogy önmagam legyek" - annak semmi köze az egóhoz, egyszerűen csak arról van szó, hogymegvéded magad egy bűnös, évezredek óta korrupt világgal szemben. Minden jogod megvan, hogymegvédd magad, hogy ellenállj annak, hogy megmérgezzenek. Nincs szükség semmilyen istenre,semmilyen vallásra, semmilyen erkölcsi tanításra, semmilyen módszertanra, és nem kell törekedni amegvilágosodásra sem. Egyszerűen csak természetesnek kell lenni, ez már önmagában is sokkaltöbb, mint amit el tudsz képzelni.Az emberen kívül, az egész létezés megvilágosodott. Senki nem akar más lenni, mindenki könnye-den létezik, és otthon van a világegyetemben.Az egyik nagy tudós, Julián Huxley felállított egy elméletet - nem lehet bizonyítani, de azért lehetbenne valami. Egy egész életen át tartó kutatómunka után arra a következtetésre jutott; hogy valaminagyon elromlott az emberben. Szerinte egyetlen fa sem aggódik, a vadon élő állatok közül egyetlenegy sem követ el öngyilkosságot, és egyetlen vadon élő állat sem válik homoszexuálissá. De azállatkertekben valami nagyon furcsa dolog történik. Az állatkertben tartott állatok felveszik azember bizonyos tulajdonságait: ilyen az például, amikor állatok homoszexuálisok lesznek. Sőt voltmár rá példa, hogy egyes állatok az állatkertben öngyilkosságot követtek el. Az állatkertben azállatok természetellenesen kezdenek viselkedni. Olyasmit művelnek, amit évezredeken keresztülegyetlen elődjük sem tett. De hát mi történik az állatkertben? Az állatok az emberi társadalom ré-szévé válnak. Elkezdik utánozni az emberi lényeket. Eltorzulnak, természetellenessé válnak.Én is úgy látom, hogy az emberen kívül az egész létezés egészséges és gondtalanul él. JuliánHuxley gondolatában van némi gyakorlati érték. Lehet, hogy képtelenség kimutatni, hogy pontosanmi is romlott el, hiszen az ember rendkívül összetett szerkezet. De valami biztosan elromlott benne.Úgy gondolom azonban, hogy ami elromlott, az nem örökletes dolog. Egyszerűen arról van szó,hogy minden gyerek egy elmebeteg társadalomba születik bele, és ez az elmebeteg társadalom kezdiel nevelni. Szegény gyereknek muszáj megtanulnia azokat a technikákat, amelyeket az őrültekalkalmaznak körülötte. Aztán mire végre szert tenne némi intelligenciára, addigra már ő is meg vanmérgezve. Akkor más késő, ő is csak utánozza a többieket.A gyermekek ártatlanok. Úgy jönnek a világra, hogy fogalmuk sincs, mi fog itt történni velük.Persze, hogy elkezdik utánozni a körülöttük lévő embereket. Ezt hívják tanulásnak. És ebben azutánzó-tanuló folyamatban történik meg az a hiba, amiről Julián Huxley azt gondolta, hogyörökletes. Nem, ez nem örökletes, nagyon is kulturális. A felnőttek miatt van. A gyereknekegyszerűen nincs más választása; azoktól az emberektől kell tanulnia, akik betegek. És ezek a betegemberek nem tűrik meg az egészségeseket maguk között. Aki egészséges, aki normális, aki egykicsit sem háborodott, azt gyűlölik, megmérgezik, megkövezik, ugyanis a tömegnek csak kétválasztása van: vagy annak az egynek van igaza - de akkor ugye a tömeg téved, és az egésztörténelem egy óriási nagy tévedés volt, vagy pedig a tömegnek és a “dicső múltjának" van igaza, ésakkor azt a szerencsétlent kell elsöpörni a föld színéről, különben továbbra is ott marad, mintvalami eleven kérdőjel.Nem véletlenül mérgezték meg Szókratészt. Szókratész egyszerűen tűrhetetlen. A létezése iszonyúfájdalmat okoz neked, hiszen az ő nagysága, az ő intelligenciája, az ő őszintesége mind aztbizonyítja, hogy te álszent vagy. A tömeg pedig természetesen még csak elképzelni sem hajlandó,hogy egyetlen embernek legyen igaza az emberiség teljes történelmével szemben. Jobb az ilyenembert eltenni láb alól - minél előbb meg kell szabadulni tőle! Állandóan zsémbel, folyton aztmondja, hogy nem vagy őszinte, hogy hazugságban élsz, hogy az isteneid hamisak, hogy areményeid sem mások csak puszta vigaszok; csak a pőreségedet próbálod elkendőzni velük.
  • 93. Nagyon jól tudod, hogy a ruháid alatt teljesen más személy vagy. Ezek az emberek viszontállandóan erre emlékeztetnek, és az persze fáj, ha arra emlékeztetnek, hogy nem vagy őszintemagaddal. Fáj megtudni, hogy a szereteted nem szeretet, csak féltékenység, ami a gyűlölet egyfajtahígított formája. Fáj megtudni, hogy az isteneid nem igaziak, te magad teremtetted őket, aszentírásaid pedig annyira szentségtelenek, amennyire szentségtelen egy írás csak lehet. Persze,hogy egyszerűbb egy Szókratészt eltenni láb alól, és szépen éldegélni tovább a nyomorúságoséletünket, aztán újra azon erőlködni, hogy megvilágosodjunk.Fura egy helyzet. Amikor csak összeakadsz valakivel, aki természetes és megvilágosodott, azonnalelpusztítod, aztán nekiállsz azon törni a fejedet, hogy hogyan érhetnéd el a megvilágosodást. Lehet,hogy a megvilágosodás felé vezető út keresése nem más, mint a megvilágosodás halogatásátszolgáló stratégia. Bár a “halogatás" szó itt nem is megfelelő, hiszen már eleve megvilágosodottvagy, és te csak próbálsz nem az lenni. Inkább arra törekszel, hogy katolikus légy, hogy protestánslégy, hogy hindu légy, hogy mohamedán légy - mindez csak arra jó, hogy ne kelljen észrevenned,hogy megvilágosodott vagy.Csak légy természetes, hogy harmóniában maradhass a létezéssel! Hogy táncolhass esőben ésnapsütésben, hogy táncolhass a fákkal, és hogy a kövekkel, a hegyekkel, és a csillagokkal is egynekérezd magad! Ezen kívül nem létezik semmilyen megvilágosodás.Fogalmazzunk így: a megvilágosodás azt jelenti, hogy harmóniában vagy a léttel. Harmóniában len-ni a természettel, a dolgok igazi természetével: ez a megvilágosodás. Ami a természet ellen van, azcsak nyomorúságot okoz, és ezt a nyomorúságot te magad okoztad magadnak. Ezért senki mást nemterhel a felelősség.Ahhoz, hogy megtörténjen a megvilágosodás, kell valami különleges hely, vagy különleges időpont?Minden hely különleges, mert minden helyet Isten tölt ki. Egyetlen hely sem közönséges. Amegvilágosodás a vécén is megtörténhet! A megvilágosodás nem fél a vécétől! Bárholmegtörténhet. Nem kell hozzá szent helyekre menni, hiszen szent helyek nem is léteznek. Az egészvilágegyetem szent. Nem kell Varanasiba, vagy Jeruzsálembe, vagy Mekkába menni - ezegyszerűen ostobaság. Isten mindenhol ott van, ezért minden hely különleges.És milyen különleges időpontról beszélsz? Gondolod, hogy létezik a megvilágosodáshoz megfelelőévszak, vagy időjárás? A megvilágosodásról még csak az sem mondhatjuk igazán, hogy történik. Havalóban megtörténne, akkor lehet, hogy bizonyos helyeken, bizonyos időben, egyes napokonesetleg nagyobb eséllyel következne be, mint máskor. De a megvilágosodás pusztán felismerés -annak felismerése, hogy mindig is megvilágosodott voltál, hogy soha, egyetlen pillanatra semvesztetted el a megvilágosodást, egyszerűen csak elaludtál. Ezért kell sátorit átélned.Valaki végigsétál a piacon és hallja, hogy egy ember a Gyémánt Szútrából olvas fel. Egyetlen sorthall csak, mégis megvilágosodik tőle. Hogyan lehetséges ez? Csupán egyetlen sort hall a GyémántSzútrából... azt hallja, hogy mindig is megvilágosodott volt, már a kezdet kezdetétől... Igen,megtörténhet, mert a megvilágosodás a természeted, a legbensőbb természeted. Nem valami külsődolog. A virág már virágzik, csak vedd észre! Az a baj, hogy mindig valahova máshova nézel, sohanem belülre. Megtörténhet... Olykor előfordul, hogy a mester megüti a tanítványt és hirtelen - ahogya mester pálcája koppan a fején, a gondolkodás leáll. Hirtelen ott a felismerés, a tudatosság.Bárhogyan megtörténhet...Egyszer egy tanítvány hónapokon, éveken keresztül ült csendben és meditált a mestere mellett. Egyalkalommal aztán odajött a mester egy téglával, és nekiállt dörzsölgetni a téglát a tanítvány orraelőtt, aki úgy ült ott, mint valami Buddha. A tanítvány már jól megtanulta, hogyan kell hosszúórákon át mozdulatlanul ülni, mint egy szobor. Most azonban kizökkent. Egyre jobban zavarta,hogy a mester pont mellette dörzsölgette a tégláját egy kövön. Egy idő után teljesen az idegeirement, hogy valaki ott dörzsölgeti előtte a téglát a kőhöz, és ez az ember ráadásul az ő mestere!Belefáradt az önuralomba, aztán egy ponton kitört:- Hagyd már abba! Mi a fenét csinálsz?- Tükröt akarok csinálni ebből a téglából. Dörzsölöm, dörzsölöm, ha elég hosszan dörzsölöm,előbb-utóbb tükör lesz belőle - válaszolt a mester.- Te megőrültél?!
  • 94. - És te? Te is csak dörzsölöd az elmédet évek óta, és azt hiszed, hogy bármi is történni fog?És ebben a pillanatban, hirtelen eloszlott a felhő: “Igaza van!" A tanítvány megértette, és a mesterelába elé vetette magát.A mesternek viszont ki kell várnia azt a pillanatot, amikor a tudattalanság rétege ennyireelvékonyul. A megvilágosodás tehát bárhol és bármikor megtörténhet. Csak engedned kell, hogymegtörténjék. Nem hely, és nem idő kérdése; csak attól függ, hogy te megengeded-e.Elmondok egy tanmesét, egy modern zen-mesét - a zen könyvekben ne is keresd:A KERESŐ MEGVILÁGOSODÁSAEgyszer egy komoly amerikai fiatalember, elkeseredve és teljesen összezavarodva a huszadikszázad közepének komoly társadalmi konfliktusaitól, elkezdett belső lelki megoldás után kutatni.Sok-sok embert felkeresett lelki viszályainak megoldása után kutatva, de nem talált gyógyírt abajokra. Egy éjjel aztán az egyik kávéházban egy önjelölt zen szerzetes így szólt hozzá: “Menj elabba a romos házba, aminek a címét leírtam neked. Ne beszélj senkivel az ott élők közül! Maradjcsendben addig, amíg holnap este fel nem kel a hold! Az első emeleten menj be a nagyterembe, ottülj le lótuszülésbe az északkeleti sarokba, arccal a falnak, és ott meditálj!" A fiatalember pontosanúgy tett, ahogy a zen szerzetes mondta neki. De a meditációját gyakran szakították félbe azaggodalmai. A ház olyan romos volt, hogy attól tartott a második emeletről esetleg rászakadnak azősrégi vezetékek, vagy bármi más. Azon is aggódott, hogy vajon honnan fogja megtudni, felkelt-emár a hold. Az is érdekelte, hogy az emberek, aki ott mászkálnak a teremben, mit beszélnek róla.Aztán egyszer csak, mintha csak a hitét akarná próbára tenni, a felette levő vezetékből gőz csapottki. Épp arra járt két fickó. Az egyik megkérdezte a másiktól, hogy ki az, aki ott ücsörög a vezetékalatt. “Egyesek szerint valami szent, mások szerint csak egy faszfej" - hangzott a válasz.Ahogy ezt meghallotta, a fiatalember azonnal megvilágosodott.Pusztán arról van szó, hogy jelen kell lenni - bármilyen szituációban is légy. Ahogy ezt meghallotta- és ez aztán nem a Gyémánt Szútra volt - de igazán hallotta, mert abban a pillanatban tökéletesenfigyelt. Persze, ha valaki rólad beszél és azt mondja, hogy “egyesek szerint valami szent, másokszerint csak egy faszfej" - akkor bizony abbahagyod a gondolkodást. “Ahogy ezt meghallotta, afiatalember azonnal megvilágosodott."Bármikor és bárhol megtörténhet. A megvilágosodás elérhető. Nem kívülről érkezik, hanem belülről-akkor, amikor megszűnnek a gondolatok. Amikor a gondolatok már nem tartják fogva afigyelmedet, és egyszer csak elcsendesedsz, akkor a lényed legmélyebb pontjából tör elő. Úgy törfel, mint valami kellemes illat. És ha egyszer megtörtént, akkor már a tiéd mindörökké.Azt látom, hogy mindenki olyan nagyon el akarja érni a megvilágosodást. Nem lehet, hogy félünk tőle, azértnem megy? Mi az a félélem, ami visszatart minket attól, hogy elcsendesedjünk saját bensőnkben?Több ilyen félelem is van, nem csak egy. Először is, ha el akarod érni a megvilágosodást,pszichológiai értelemben meg kell halnod. Spirituális lényként újjá kell születned, csak hát te mostmég nem tudsz semmit a spiritualitásról. Amit magadból ismersz, az csak az elméd, ami az egódatöleli körül.Furcsa dolog, hogy olyasmivel azonosulsz, ami nem vagy, és azt elfelejtetted, ami valójában vagy,ami mindig is voltál és mindig is leszel. Képtelenség, hogy bármi más legyél! A lényed a létezésrésze. De a kondicionálás rétegei szépen egymásra rakódtak - a szülők, a tanárok, az egyház és apolitikusok. A valós éned és a hamis éned között ott áll egy csomó ember.És persze, hogy szeretted a szüléidet, hiszen ők is szerettek téged. Bármit is tettek veled, azt teljesentudattalanul tették, nem volt benne semmi szándékosság. Nem akartak ők álszentté tenni téged, demégis ez sült ki az egészből. A szándékaikkal nem volt semmi baj. Azt akarták, hogy vidd valamire,hogy legyél valaki, de ők is ugyanolyan tudattalanok voltak, mint amilyen te magad is vagy. Nekikaz ő szüleik adták örökségül ezt a tudattalanságot... és ez így megy már Ádámtól és Évától kezdve.Minden generáció teletölti a következő generáció fejét mindenféle szeméttel, marhasággal ésbabonával. Ne haragudj rájuk!Hallottál már a “dühöngő ifjúság "-ról? Idióták mind. A düh ugyanis nem old meg semmit; mindentcsak még sokkal nehezebbé és bonyolultabbá tesz. A szüleid, a tanáraid, a szomszédok... nem kellharagudni rájuk, inkább érezz együtt velük. Nem tehettek semmi mást. A sok jó szándékkal teljesen
  • 95. tönkretettek téged, ahogyan az ő szüleik is tönkretették őket. És hacsak el nem éred amegvilágosodást, te is tönkreteszed majd a saját gyermekeidet. Csak a javukat akarod, és ezértszóród majd tele őket mindenféle szeméttel.Azt mondták, hogy keresztény, hogy hindu, vagy éppen mohamedán vagy. Tiszta lapként érkeztélerre a világra, semmi nem volt rád írva. A szüleid beléd vésték ezeket a dolgokat, kereszténnyétettek, rád erőltették a kereszténység gondolatvilágát, és kihasználták a félelmeidet, azalkalmazkodási vágyadat. Elérték, hogy rettegj a pokoltól, és minden erőddel azon igyekezz, hogy amennybe juss. És persze nem akarták, hogy bűnös legyél, azt szerették volna, ha inkább az erénykirályi útját járod. A szándékaikkal nem is volt semmi baj; nem a szándékaikról van itt szó. A baj,hogy nem voltak tudatosak, a baj, hogy azok a magok, amiket elvetettek benned, a méreg magjaivoltak. Ezeket a magokat semmilyen jóakarat, semmilyen jó szándék nem változtatja át. És ha egy-szer már gyökeret vertek benned, akkor idővel egyre nehezebb lesz megszabadulni tőlük, mert egyidő után már azonosulsz a magból kinőtt méregfával.A keresztény ember számára nagyon nehéz egyszerűen félretenni a kereszténységet. Úgy érzi, mint-ha árulóvá lett volna. Úgy érzi, hogy elárulja vele Jézus Krisztust. Pedig nem árul el senkit. Nemcsinál mást, csak kivergődik a belenevelt marhaságokból.Ez a félelem lényege. Az ember fél eldobni a sok belé nevelt ostobaságot, mert ezek egyfajtaszemélyiséggel ruházták fel. Csak ezzel nem vagy tisztában, tehát nem is aggaszt a dolog. Aszemélyiséged átvette az egyéniséged helyét. És eldobni a személyiségünket - ami pedig egyetjelent azzal, hogy elvetjük a múltunkat... és itt nincs válogatás... Nincs olyan, hogy vannak rosszabbrészek, azokat eldobjuk, a jó részeket meg megtartjuk. Az egész múltadat mások aggatták rád,szóval akár jó, akár nem, az nem számít. A lényeg, hogy ne feledd, ez nem a te saját tapasztalásod,minden csak másod-, harmadkézből kapott, kölcsönkapott gondolat - talán már több millió kézen iskeresztülment. Egyszóval mocskos. Végképp meg kell szabadulnod tőle.Aztán lesz egy szakadék, amikor tökéletesen elveszettnek érzed majd magad. Korábban ismertedmagad, tudtad, hogy ki vagy, de akkor jön a szakadék, és nem fogod tudni, ki vagy, de ez csodálatostapasztalat, mert az ártatlanságod tér vissza vele. Újjászületsz - és ez valóságos újjászületés. Mostmár megkezdheted az igazi felfedezést. Az egész terep szűz, erre még soha nem jártál. Mindig csakegy körben haladtál, a létezésed kerületén: körbe-körbe. Ez a mostani viszont egy kaland; igazikihívás. Csakhogy a félelem magához ölel, mert most már a saját kezedben van a döntés, hogy mitgondolsz magadról, ki is vagy valójában. Az az egyéniség viszont, amiről én beszélek, most nincs akezedben. Fogalmad sincs, hogy mit fogsz felfedezni, sőt még csak azt sem tudod, hogy van-ebármi felfedezni való.Van egy mondás: “Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok." Én pedig pontosan azt kérem tőled,hogy hagyd a verebet, és eredj a túzok után, ami most olyan messze van, hogy még csak nem isláthatod. A félelem természetes. De semmi nincs, ami miatt aggódnod kellene. Csak ezt kellmegértened! Valójában semmi okod a félelemre. Nyugodtan eldobhatsz mindent, amit rád aggattaka születésed után, attól még életben maradsz - sőt akkor kezdesz el csak igazán élni! Nem kell ahalálodig várni. Már most is elérheted, hogy a személyiséged meghaljon, és te magad újjászüless.Pontosan ezt jelenti a megvilágosodás: a személyiség meghal és az egyéniség, amit a személyiségeddig elnyomott, elkezd növekedni, és kivirágzik.De a kérdésed felvet egy másik kérdést is. Azáltal, hogy engem hallgatsz, vagy olvasol amegvilágosodásról, elkezdesz mohón vágyakozni rá. És ezzel tönkre is teszed az egészet már akezdet kezdetén. Azt mondod: “Én el akarom érni a megvilágosodást." Az akarás akadály. Hiszen kiis az az én, aki el akarja érni a megvilágosodást? Ez az én megint csak az egód, amelymegakadályoz abban, hogy megvilágosodj. Az az én, amelyik eddig az emberiség nagy vezére akartlenni, aki a leggazdagabb ember akart lenni a világon, vagy a leghatalmasabb elnök - Amerika, vagya Szovjetunió elnöke -, ugyanaz az én most egy másik eszmébe habarodott bele, és még azoknál agazdagoknál és a hatalmas elnököknél is nagyobb akar lenni: megvilágosodás! az már igen! Az egomost azt mondja: “Remek! Irány a megvilágosodás!"Az ego persze nem érheti el a megvilágosodást, ahogyan a sötétségből sem lehet soha fény. Ha en-gem hallgatsz, vagy bárhol máshol találkozol a megvilágosodás gondolatával, ne feledd, hogy a
  • 96. megvilágosodást nem lehet akarni. Elérheted, de nem akarhatod, nem vágyhatsz rá. Ez nem holmivagyontárgy, amit meg lehet vásárolni. Nem valami ország, amit el lehet foglalni. Nem kívül van,nem tudod úgy megközelíteni és megtalálni, mint valami tárgyat, vagy helyet.A megvilágosodás annak a belső tapasztalásnak a neve, amelyben mindkettő egyszerremegtalálható: a személyiség halála és az egyéniség újjászületése. A földkerekség monostoraiban élőemberek mind vágyakoznak a megvilágosodásra, fel akarnak ébredni, meg akarnak szabadulni -olyan sok kifejezés létezik erre az egyetlen tapasztalásra, de a szerencsétlenek nem mennek velesemmire. Azáltal, hogy vágyakoznak a megvilágosodásra, a megvilágosodást holmi árucikkédegradálják. A megvilágosodásra nem lehet vágyakozni.Akkor mégis mit lehet tenni? Meg kell értened a személyiségedet; egyik réteget a másik után.Felejtsd el a megvilágosodást, annak semmi köze hozzád. Egy dolog biztos: nem vagymegvilágosodott. Kezd tehát azzal, ami vagy. Ahogy az ember meghámoz egy hagymát, hámozd lea személyiségedet magadról egyik réteget a másik után. Dobd el őket - egyiket a másik után.Találsz újakat is majd, de aztán egyszer csak eljön az a pillanat, amikor eltűnik a hagyma, és csak azüresség marad a kezedben. Ez a pillanat a megvilágosodás pillanata. Erre nem lehet vágyni, ugyanisa vágyakozás maga is egy réteg a hagymádon - méghozzá sokkal veszélyesebb réteg, mint bár-melyik másik.Államelnökké, vagy miniszterelnökké válni nem nagy dolog, az bármelyik hülyének összejöhet. Hajól megnézed, az egész világon hülyék kapják az ilyen állásokat. Ki más akarna miniszterelnöklenni? Még soha életemben nem láttam olyan bölcset, aki államelnök vagy miniszterelnök akartvolna lenni.Elgondolkodtál már azon a furcsa tényen, hogy a múltban volt néhány király, akik elérték amegvilágosodást? Az indiai Ashoka például. Ő volt a világ egyik legnagyobb uralkodója - Indiasosem volt olyan hatalmas, mint amikor ő uralkodott. Azóta Indának több részét is elfoglalták, és újországok születtek belőlük. A mai India területe nagyjából egyharmadát teszi ki Ashoka egykoribirodalmának. De voltak más uralkodók is, kínaiak, japánok és görögök is, akik szintén elérték amegvilágosodást. Az uralkodó soha nem vágyott arra, hogy uralkodó legyen. Ahogy más koldusnakszületett, ő éppenséggel uralkodónak született. Számára ez természetes, nem vált kapzsi vágyakozásrétegévé a saját hagymáján. De olyan elnökről, vagy miniszterelnökről még senki se hallott, akielérte volna a megvilágosodást. Furcsa, bár az oka teljesen világos. Senki nem születik elnöknek;azért keményen meg kell küzdeni, hazudozni és ígérgetni kell; ráadásul úgy, hogy az ember közbenpontosan tudja, hogy az ígéretét nem fogja tudni betartani. Diplomatikusnak kell lennie, nemmondhatja meg csak úgy, hogy mit is akar valójában. Folyton csak beszél a dolgokról, de soha nemcsinálja meg őket. Egy politikusnak elképesztően ravasznak kell lennie. Olyan politikusról még nemhallott a világ, aki elérte volna a megvilágosodást, azon egyszerű oknál fogva, hogy a demokratikusvilágban, ahol már nincs többé király, az állam vezetőjévé válni az ego egyik legnagyobb vágya.De a megvilágosodás utáni vágy a végső vágyakozás, ennél nagyobb dolgot már kívánni sem tudsz.A végső mennyei boldogságot, a végső, igazi bölcsességet akarod. Ne vágyd a megvilágosodást,mert úgy soha nem éred el! Verd is ki a fejedből! Ne is törődj vele, te soha nem fogod meglátni,mert csak akkor történik meg, amikor te magad, már nem létezel. Ha már teljesen meghámoztad ahagymát, ha az egód végleg szertefoszlott, majd akkor. De azt nem mondhatod, hogy “Én elértem amegvilágosodást", mert akkor már nincs én - akkor már csak megvilágosodás van. A félelemtermészetes, mert el kell dobnod a személyiségedet, és ma ez minden, amid van. Nem is tudod,hogy e mögött is létezik valami. Többet akarsz, én pedig azt mondom, hogy veszítsd el azt is, amidvan. Ettől félsz. S ha bedőlsz ennek a félelemnek, akkor nincs remény.De nézzük csak meg, mid is van valójában? Aggodalom, szorongás, unalom, reménytelenség, ku-darc - és száz meg száz komplexus. Ez minden kincsed. Nézd csak meg jól! Ugyan miért kell félniattól, hogy eldobd ezt a kincstárat, miért olyan nagy veszteség megszabadulni a szorongástól, éseldobni magadtól az unalmat?De azért a dolog persze mégsem ilyen egyszerű! Miért is unatkozol? És miért is nem tudszmegszabadulni ettől? Biztos van mögötte valami hagyományos érdekközösség. Unod a feleségedetvagy a férjedet. Minden feleség és minden férj szükségszerűen eljut arra a pontra, ahol elegük van
  • 97. egymásból, és megunják egymást. De akkor jön a bökkenő. Nem vehetsz csak úgy búcsút afeleségedtől. Ott vannak a gyerekek, mindketten szeretitek őket, a gyerekeket nem akarjátokelhagyni. Ezért aztán jön a nagy veszekedés, a válóper a bíróságon, hogy kié legyen a felügyeletijog, mert ugye mindkettőtöké nem lehet.A társadalomban is van bizonyos tekintélyetek. Az emberek azt hiszik rólatok, hogy ti vagytok azálompár, hiszen mindig azt színlelitek, hogy szeretitek egymást. Amikor elindulsz a munkába, adszegy puszit az asszonynak, amikor hazaérsz, akkor is - olyan ez, mint valami rituálé. Te semgondolsz semmit mögé, ő sem gondol semmit mögé, és ezt mindketten tudjátok. És amíg a puszitadod, magadban azt mondod: “A fenébe ezzel az egésszel!" De az emberek nem hallják, amitmagadban mondasz. Ők csak azt tudják, amit a két szemükkel látnak: “Harminc év házasság után ismennyire szeretik egymást! Mintha csak most házasodtak volna össze. Mintha még mindignászúton lennének... Nahát, mint egy harmincéves nászút..." Ennek nincs vége. Amikor beteszed alábad a társadalomba, azonnal színlelni kezdesz: meg kell felelni annak a képnek, amit az emberekfestenek rólatok. Igen, ti vagytok a legboldogabb pár a világon. Ezek a te befektetéseid.Lehet, hogy azért vagy gazdag, mert egy gazdag nőt vettél el. Ha elhagyod, koldusbotra jutszmegint, azt meg ugye nem akarod. Lehet, hogy azért van olyan klassz munkahelyed, mert afeleséged olyan jól néz ki - ki tudja, fura egy világ ez -, vagy a feleségednek befolyásos kapcsolataivannak. Ha dobod az asszonyt, talán téged is dobnak az állásból.Szóval hogyan is szabadulhatnánk meg ettől a dögunalomtól? Az unalmunk olyan sok befekteté-sünkkel áll szoros kapcsolatban. Ehhez bizony bátorság kell, méghozzá nem is kicsi. És én csakannyit szeretnék mondani, hogy sokkal jobb szabad koldusnak, mint unatkozó uralkodónak lenni,mert az unalom sem más, mint a koldusbot, csak épp lelki szinten. És az unalom nem jár egyedül.Az unalommal jön a reménytelenség, a szorongás, az állandó idegfeszültség: mi a fenét csináljak?Egy olyan nővel, vagy egy olyan férfivel kell leélned az életedet, akit a legszívesebben megölnél -és akkor még puszilgatnod is kell!Eldobni az unalmat azt jelenti, hogy megtenni a forradalmi lépést, kerül, amibe kerül: nem fogodunatkozó emberként végigvonszolni magad az életen, hiszen mi értelme lehet egy ilyen életnek? Ésha körbenézel, a világon mindenütt csak unatkozó embereket látsz. Van, aki a munkáját unja, mertsoha nem akart orvos lenni, de a szülei kényszerítették, mondván, hogy az olyan tiszteletreméltódolog, és még jól is lehet keresni vele. Megvan a pénz, megvan a tekintély, sőt még azt is mondják,hogy a közjót szolgálod, az emberiség nagy szolgálója vagy. Nagyszerű! Szóval a szüleidkényszerítettek, hogy doktor legyél. Utálod, soha nem akartad, inkább festő akartál lenni. De tégeda kutya nem kérdezett meg. azt mondák: “Te megőrültél. Ha festő leszel, koldusként fogszmeghalni, rongyos ruhákban az utcán. Verd ki a fejedből ezt a marhaságot! Amikor az ember fiatal,mindenféle romantikus dolgot kitalál, de ez aztán elmúlik. Ha most megengedjük, hogy festő légy,akkor később majd soha nem bocsátod meg nekünk! Nem engedhetjük meg, hogy festő legyél!"Zenész akarsz lenni, táncos, szobrász, de ebben senki nem támogat. Táncos akartál lenni, és üzlet-ember lettél, most meg utálod az egészet. Egy szép napon tényleg fel akarod majd kötni magad,csak hogy végre vége legyen ennek az egésznek. De hát ezt sem teheted meg, mert ezer más dolgodvan - ki kell töltened az adóbevallási papírokat, az adóhivatal már megküldte a felszólítást... Annyiidőd sincs, hogy felkösd magad. Annyi a befejezetlen dolog körülötted! Először érj a végéremindennek, aztán majd felkötheted magad! De a dolgokat soha nem tudod befejezni. És az agondolat, hogy felkötöd magad, legalább némi megnyugvással tölt el, egy kis örömet szerez, mertbármilyen szörnyű legyen is a helyzet, ez a mentsvár mindig is ott lesz, bármikor felköthetedmagad. Úgyhogy minek kapkodni? Aztán meg ki tudja? Lehet, hogy holnap a dolgok megváltoznak,és megtalálod az igazit, a nagy szerelmet.Csak hát a probléma, hogy nincs “igazi". Az igazit soha senki nem találta még meg. Mindenki csakarról ábrándozik, hogy megtalálja az igazit... A szerelmesek, amikor összejönnek, kivétel nélkül azthiszik, hogy őket egymásnak teremtette az ég: “ez az a férfi, akiről mindig is álmodtam", vagy “ezaz a nő, akire mindig is vágytam". De aztán, amikor vége a mézesheteknek, rádöbbensz, hogy nemaz igazival kötötted össze az életed: egyáltalán nem is egymásnak teremtett benneteket az ég. Aztántovább fantáziálsz. “Talán majd a következő..." - hiszen a világon annyi nő és annyi férfi van. Most
  • 98. nem jött be, de lehet, hogy majd legközelebb több szerencsével jársz.Az egyik barátom háromszor nősült. Indiában nem egyszerű dolog a válás. Csaknem az egész életételpazarolta: mindig a nőkkel volt baja. A törvény nem egyszerű dolog, de neki valahogy sikerültelintéznie, mert Indiában az embernek valahogy mindig mindent sikerül elintéznie. Nem kell hozzámás, csak pénz, neki pedig volt pénze bőven. Mindenkit meg lehet kenni. Ez nálunk amolyannemzeti hagyomány, nem új keletű, nagyon is ősi hagyomány.Az indiaiak megvesztegetik még Istent is, akkor meg ki akadna fenn azon, hogy egy tisztviselőt,vagy egy bírót megveszteget az ember? Amikor egy indiai elmegy a templomba, azt mondja azistenének: “Ha nyerek a lottón, akkor öt rúpiáért édességet veszek neked", vagy “tizenegy brahmintiszteletére adok ünnepséget" - ugyan mi ez, ha nem megvesztegetés? A lottón egymillió rúpiát lehetnyerni: öt rúpiáért akar egymilliót! Az indiaiak évszázadokon át próbálkoztak megvesztegetni azistenüket, nekik ez az örökségük. Nincs is ezzel semmi baj. Nyugodtan megvesztegethetsz bárkit - ősem érzi rosszul magát, és te sem érzed rosszul magad ettől, mindenki szépen teszi a dolgát.Mondhatni ez a fizetség a munkáért. Akit megvesztegetsz, az persze sokkal értékesebb munkátvégez, mint amennyit fizetsz érte. A lényeg, hogy mindent el lehet intézni. Megölsz valakit és abíróság még bocsánatot is kér, hogy gyanúba mert fogni- csak pénz kérdése az egész.Szóval az ember folyton azt hiszi, hogy holnap majd más lesz minden. A barátom háromszor vált el,és mindig azt mondta:- Soha többet nem szeretek bele olyan nőbe, mint amilyentől most szabadultam meg! Micsoda egyhárpia!- Szerintem pedig mindig ugyanilyen hárpiákba fogsz beleszeretni újra és újra - mondtam neki.Aztán a harmadik válás után azt mondta:- Furcsa, de igazad lett! A következő nő is ugyanolyan hárpiának bizonyult, mint az első, és a har-madik se volt jobb! Hogy tudtad ezt már akkor megjósolni?- Nem jósoltam, nem vagyok jós. Egyszerűen csak ismerlek, tudom, hogy milyen nők vonzanak.Miért szerettél bele az elsőbe? Elgondolkodtál azon, hogy milyen tulajdonságokat találtál vonzónakaz első nőben? És ki találta neked a következő nőt? Te magad, és újra és újra ugyanazok atulajdonságok ejtettek rabul. Mivel te magad nem változtál, a vonzalmaid sem változtak. Soha nemgondoltál bele, hogy te magad voltál azért a felelős, hogy azt a nőt választottad. Éppen ezért kaptadháromszor is ugyanazt az árut... újra és újra ugyanazt. Nem a váláson van a hangsúly, nem azon,hogy hány nővel próbálsz szerencsét. A lényeg, hogy te megváltozol-e.De az emberek folyton másra akarják kenni a dolgokat. Attól félsz, hogy a gyerekeidből hippi lesz.A lányod drogos, a fiad mindenféle szörnyűséget művel- megnöveszti a haját, szakállt visel, drogozik, kirúgatja magát az egyetemről. Folyton csakaggódsz: jaj, mi lesz? Állandóan a lányodra, vagy a fiadra kened az aggodalmadat, vagy éppen afeleségedre - mindegy, bárki megfelel.Gondolod, hogy ha a fiad mintapolgár lenne, ha a lányod nem esne teherbe még jóval a házasságelőtt, ha nem drogoznának, gondolod, hogy akkor nem aggónál? Sok olyan embert ismerek, akikneka lányai pontosan azt teszik, amit ők mondanak nekik, akiknek a fiai kitűnően végzik atanulmányaikat - aztán ők is folyton aggodnak valamin. Az ember mindig talál valamit, aminaggódhat. Ha gyerekeid vannak, akkor a gyerekeid miatt aggódsz. Ha nincsenek gyerekeid, akkorazon gyötrődsz, hogy az Isten miért nem ajándékozott meg gyerekkel. Kész állatkert ez a világ!Ha lehámozod az egódról a rétegeket, az azt jelenti, hogy hajlandó vagy elkövetni a pszichológiaiöngyilkosságot. Én ezt úgy hívom, hogy szannyász, csak hogy adjak neki valami jobb nevet, mertha “öngyilkosságnak" nevezem, akkor még jobban megijedsz.Azért jöttél ide, hogy megvilágosodj, nem azért hogy öngyilkos légy. De valójában amíg nemköveted el ezt az öngyilkosságot, addig esélyed sincs a megvilágosodásra. Az emberekmegvilágosodást akarnak, de közben nem akarnak megválni semmitől, nem akarnak elveszítenisemmit. Úgy akarod a megvilágosodást, hogy közben olyan maradsz, amilyen vagy. Ez így nemmegy! Egy csomó dolgot ki kell dobnod magadból, egy csomó olyan dolgot, ami már szinte eggyévált veled. És pontosan ezt teszem én is: folyamatos ütlegellek, kalapállak, sokkollak. És minden
  • 99. tőlem telhetőt megteszek azért, hogy sokkoljalak, hogy fájdalmat okozzak neked, hogy sebeketejtsek rajtad, mert azt akarom, hogy tudd: az egód kapja a sebeket, csakis az egód érzi a fájdalmat.Ne kövesd az ösztönös félelmeket, mert akkor gyáva maradsz! A félelmeid az emberi mivoltodtólfosztanak meg, ezzel pedig saját magadat alázod meg. Bárhol is találkozol a félelemmel, menj neki,nézz szembe vele! Ez nagyon egyszerű: amikor látod, hogy megjelenik a félelem, azonnal menjneki, így folyton mozgásban maradsz, növekedsz, fejlődsz, és egyre közelebb jutsz ahhoz aponthoz, ahol az ego magától eltűnik, mert az ego a félelmeken keresztül létezik. Az ego hiányapedig maga a megvilágosodás, semmi más.A megvilágosodás nem valami kívülről érkező plusz. A megvilágosodás te vagy: a megvilágosodásveled tökéletesen azonos. Inkább amolyan hiányjelenség. Te, aki addig voltál, már nem vagy többé.Nem veled történik, hanem akkor történik meg, amikor már nem állód útját, amikor már nem vagy.Ezért mondom, hogy a megvilágosodás nem más, mint egyfajta pszichológiai öngyilkosság.A HÉTKÖZNAPISÁGBuddhának lenni, megvilágosodottnak lenni a leghétköznapibb jelenség a földön. “Hétköznapi"alatt azt értem, hogy így kell lennie. Ha valami rendkívülinek tűnik, akkor az miattad van, mertimádod az akadályversenyt. Először megalkotod az akadályt, aztán megpróbálod leküzdeni, és ezvalahogy mindig mámorossá tesz.Először is: nincs semmiféle akadály. Csak az egód ezt képtelen felfogni - ezért aztán nagyon hosszúutat kell bejárnod, amíg eljutsz a legközelebbi, a legbelsőbb pontig. Pedig az igazság az, hogy sohanem is mozdultál el innen!Ne akarj titokzatos, misztikus lenni! Légy egyszerű és ártatlan! Akkor az egész létezés kinyílikelőtted. Nem őrülsz meg, sőt: csak mosolyogsz majd, amikor megérted, hogy milyen közel is voltálahhoz, amit eddig képtelen voltál elérni. És nem is volt semmilyen akadály. Bizonyos értelembenbenned volt az, amire vágytál. Az a csoda, hogy ilyen hosszú ideig nem vetted észre!Ha az üresség valós, akkor a világon minden, az egész valóság megnyílik előtted. Nem arról vanszó, hogy most zárva lenne; nem, most is nyitva van. Te vagy az, aki be van zárva. Az elméd túlsá-gosan is el van foglalva. Ha az elméd üres, nem foglalkozik semmivel, akkor azonnal megnyílsz, éstalálkozol a valósággal. Ilyenkor minden olyan gyönyörű és minden a lehető leghétköznapibb. Ezértmondják, hogy aki megismeri az igazságot, hétköznapivá lesz. Eggyé válik a valósággal. A kü-lönlegességbe kapaszkodni az ego módszere, és az ego módszerei mindig csak mélyítik aszakadékot közted és a valóság között.Légy üres, és akkor bármi megtörténhet veled. De ne várj semmi különlegeset! A nirvánában nincssemmi különleges. Amikor ezt mondom, mi játszódik le a fejedben? Amikor azt mondom, hogy “anirvánában nincs semmi különleges", mit érzel? Na, mit érzel? Csalódottságot. Az elmédbenazonnal felötlik a kérdés: “Akkor meg minek törjem magam? Minek küzdjek érte? Mi a fenének ameditáció? Minek ez a sok hókuszpókusz?" Figyeld meg jól, mit csinál ilyenkor az elméd. Ez aprobléma. Az elme mindig valami különleges dologra vágyik. Emiatt hoz létre folyton mindenfélekülönleges, rendkívüli dolgot. A valóságban nincs semmi rendkívüli: vagy az egész létezésrendkívüli, vagy semmi nem az.Az elme a különlegesség utáni vágyakozása miatt találja ki a mennyországot. Ráadásul egy nem ismindig elég neki, rögtön többet is kitalált. A keresztényeknek elég egy mennyország, a hinduknakmindjárt hét kell - mert ugye olyan sok a jó ember, kell valami hierarchiának lennie. A jók, ajobbak, a legjobb jók... hova menjenek? Ennek sosincs vége. Buddha idejében létezett egy szekta,akik hétszáz mennyországban hittek! Valahogy muszáj rendet tenni az egók között; a legnagyobbego a legmagasabban fekvő mennyországba jut.Ezt csináljuk mind. Mindannyiunknak van egy elképzelése valami különlegesről, és ez a “különle-ges" tart mozgásban minket. De ne feledd, hogy éppen ez a “különleges" az, ami miatt nem jutszsehová, csak a vágyaid között ténferegsz fel-alá. Ez nem haladás, csupán körben járás.Ha mégis tudsz meditálni - úgy, hogy tudod jól, semmi különös nem fog történni, egyszerűen csakmegbékélsz a hétköznapi valósággal, megtalálod vele a harmóniát -, akkor a megvilágosodás
  • 100. bármely pillanatban bekövetkezhet. Csakhogy egy ilyen elmével a fejedben nem fog menni ameditáció, az elméd ugyanis azt fogja mondani: “Hagyd a fenébe az egészet, ha semmi különlegesnem fog történni!" Sokan jönnek nekem is azzal, hogy “Már három hónapja meditálok, de mégmindig nem történt semmi." Ez a vágy... és ez a vágy az akadály. Egyetlen pillanat alattmegtörténhet, de csak akkor, ha nem vágyakozol.Ezért hát ne vágyakozz a misztikumra! Ne vágyakozz semmire! Csak légy könnyed, légy otthon avalóságban! Légy hétköznapi - hétköznapinak lenni csodálatos, mert akkor nincs feszültség, nincsszorongás. Hétköznapinak lenni pont az egyszerűsége miatt nagyon titokzatos.Számomra a meditáció csak játék, nem munka. Te azonban úgy gondolsz rá, mint valami feladatra,munkára, amit el kell végezni. Ideje megérteni a munka és a játék közötti alapvető különbséget. Amunka célorientált, önmagában nincs semmi értelme. Valahová vezetnie kell, valami boldogságot,valamilyen célt, valamilyen végállapotot el kell érnie. A munka olyan, mint egy híd; a munkaeszköz. Önmagában nincs jelentősége. Az igazi jelentősége az elérendő végcélban rejlik.A játék teljesen más. A játéknak nincs célja, tehát teljesen öncélú. A boldogságot nem mögötte, nemrajta kívül találod meg. Benne lenni maga a boldogság, magán a játékon kívül viszont nem szerezörömet. Minden, ami vele jár, az benne van, már eleve beletartozik. Az ember nem valami célérdekében játszik, nincs semmi külső oka rá; egyszerűen csak azért teszi, mert élvezi, akkor és ott,amikor és ahol játszik. Nincs semmi célja a játékkal.Ezért tudnak igazán csak a gyerekek játszani. Ahogy az ember felnő, egyre kevésbé képes játszani,mert egyre több az életében a cél; egyre többször teszi fel a kérdést, hogy minek, miért is kellenejátszani. Az ember egyre inkább eredményorientálttá válik: valamit mindig el kell érni, önmagábansemminek nincs értelme. Az önmagában rejlő, belső, valódi érték értelmét veszti. Csak a gyerekektudnak igazán játszani, mert ők nem gondolnak a jövőre. Ők még képesek beleolvadni azidőtlenségbe.A munka idő, a játék pedig időtlenség.A meditáció legyen játék, ne akarj vele elérni semmit! Ha el akarsz vele érni valamit, akkor pont alényegét véted el. Ha valamilyen céllal meditálsz, akkor tulajdonképpen egyáltalán nem ismeditálsz. Csak úgy meditálhatsz, ha ez az egész csak játék a számodra, ha élvezed, ha nem akarszelérni semmit, ha önmagában élvezed a meditáció gyönyörűségét. A meditáció önmagáért van...csak így válhat időtlenné. Az időtlenségben pedig az egónak semmi esélye.Ha nincsenek vágyaid, akkor nem vetítheted ki magad a jövőbe, ha nincsenek vágyaid, akkor nin-csenek elvárásaid sem, ha nincsenek vágyaid, soha nem fogsz csalódni. Ha nincsenek vágyaid, azidő egyszerűen eltűnik: az örökkévalóság egyik pillanatából az örökkévalóság másik pillanatábalépdelsz.Nincs időbeliség sem... így soha nem fogod megkérdezni, hogy miért nem történik semmikülönleges.Én nem ismerek különlegességet. Maga a játék a misztérium; az időtlenség, a vágynélküliségátélése a misztérium. A “cél" pedig - ha van ilyen -, hogy hétköznapivá válj. A hétköznapiság a cél.Ha tudsz hétköznapi lenni, akkor szabad vagy, akkor számodra megszűnik a szanszára, kiléptél azördögi körből.Az egész világon, mindenki azon igyekszik, hogy rendkívülivé váljon. Van, aki a politikában próbálszerencsét, van, aki az üzleti életben, mások a vallásban. De a vágy ugyanaz a vágy marad.Mi az az ártatlanság? Feltétele az egyszerű életnek az ártatlanság?Az ártatlanság a gondolat nélküli tudatosság állapota. Az elmenélküliség szinonimája. A buddhaságlényege. Ebben az állapotban találod meg a harmóniát a dolgok végső törvényével. Nem küzdesztovább, egyszerűen csak hagyod sodorni magad.A ravasz elme harcol, mert ez által a harc által növekszik az ego, és az elme csakis az ego körüllétezhet. Csak együtt képesek megmaradni; elválaszthatatlanok egymástól. Ha az ego eltűnik, azelme is eltűnik, és csak az ártatlanság marad. Ha harcolsz az életben, ha a múltból élsz és nem ajelenben, akkor nem vagy ártatlan.A múltban történt dolgok alapján élni azt jelenti, hogy felelőtlenül élsz, mert akkor csak reakciókraépíted az életed. Nem látod meg, mi a valós helyzet, egyszerűen csak a régi sablonokat ismételgeted
  • 101. - pedig a problémák mindennap, minden pillanatban újak. Az élet folyamatosan változik, de az elmestatikus marad. Ez a probléma: hogy az elme egy statikus szerkezet, miközben az élet egyfolyamatos áramlás. Ezért nem képes szót érteni egymással az élet és az elme.Ha továbbra is azonosulsz az elméddel, akkor élőhalott maradsz. Nem lesz részed abban a örömben,amely elárasztja a létezést. Nem leszel részese annak a végtelen ünneplésnek, amely megállásnélkül folyik: a madarak énekelnek, a fák táncolnak, a folyók békésen hullámzónak. Válj te isrészévé ennek az egésznek!De te különálló akarsz lenni, be akarod bizonyítani, hogy különb vagy a többieknél, hogy tefelsőbbrendű vagy, ezért ravasz leszel, mert csak ravaszsággal bizonyíthatod a felsőbbrendűségedet.De ez csak álom, csak önáltatás, ugyanis a létezésben senki sem felsőbbrendű és senki semalsóbbrendű. Egy apró fűszál és egy hatalmas csillag tökéletesen egyenlő. A létezés alapvetőenkommunista: nem ismer hierarchiát. De hát az ember felette akar állni a többieknek, meg akarjahódítani a természetet, ezért aztán folyamatos harcra kényszerül. És minden bonyolultság ebből aharcból ered.Az ártatlan ember lemond a harcról: ő nem akar többé felsőbbrendű lenni, nem akarjabebizonyítani, hogy különleges. Az ártatlan ember olyan minta a rózsa egyik szirma, vagy alótuszvirág levelén megülő harmatcsepp volna - része lett a végtelenségnek, beleolvadt,összekapcsolódott vele, eggyé vált az óceánnal, és most olyan, mint egy hullám, megszűnt az én.Amikor az én eltűnik, megjelenik az ártatlanság. Ezért aztán az ártatlanság nem szabhat neked felté-teleket, nem követelheti meg, hogy egyszerű életet élj. Az ártatlanság semmit nem követelhet tőled.Minden követelőzés mögött az elme ravaszsága áll Minden követelőzés alapjában véve harc; aztjelenti, hogy nem fogadod el, ami van, valami mást akarsz elérni.Az ártatlanság egyszerűen csak él, és közben nincs semmiféle elképzelése arról, hogyan kellene él-ni. Ha behozod a “hogyan"-t a képbe, akkor ezzel máris túlbonyolítottad magad. Az ártatlanság nemmás, mint egyszerű válasz a jelenre. Az eszmék pedig az összegyűjtött múlt: hogyan élt Buddha - éljúgy, és buddhista leszel, hogyan élt Jézus - élj úgy, és keresztény leszel. Csakhogy így magadrakényszerítesz valamit, ami nem te vagy, magadra erőltetsz egy elmúlt életformát.Isten soha nem teremt két egyforma embert: mindig minden ember tökéletesen egyedi. Ha tehát ma-gadra húzod Jézus szerepét, már nem lehetsz önmagad. Minden keresztény szükségszerűen csak egymásolat. Minden hindu, minden dzsaina és minden buddhista is az, hiszen egyfolytában azonvannak, hogy valaki olyanná váljanak, akik nem lehetnek. Te nem lehetsz Gautama Buddha.Lehetsz buddha, de nem lehetsz Gautama, a Buddha. Az a szó, hogy “buddha", annyit jelent: amegvilágosodott. Megvilágosodottá válhatsz - ez veled született jogod -, de Gautama nem lehetsz.Válhatsz Krisztussá, de sosem lehetsz Jézus Krisztus. Jézus is egy egyszeri megismételhetetlenegyéniség volt. Krisztus a buddhaság szinonimája: a tudatosság legvégső állapota. Igen, ez alehetőség nyitva áll előtted, kivirágozhatsz a Krisztus-tudatosságban, de soha nem leszel Jézus - azegyszerűen lehetetlen, és ez így is van jól. De az úgynevezett vallásos emberek pontosan ezzelpróbálkoznak egész életük folyamán: megpróbálnak valaki mást követni, egyfolytában csakutánoznak valakit. Egy imitátor pedig nem tud egyszerű maradni, neki folyamatosan hozzá kelligazítania az életét az eszmerendszeréhez.Egy igazán ártatlan ember együtt sodródik az élettel, együtt folyik az élet áramlatával, nincsenekcéljai. Ha céljaid vannak, akkor már nem lehetsz ártatlan, mert ahhoz, hogy elérd a kitűzöttcéljaidat, okosnak, ügyesnek, ravasznak kell lenned, manipulálnod kell az embereket, tervezned kellés követned kell a megtervezett utat. Hogy lehetnél így ártatlan? Egy csomó szemetet hordozolmagadban, amit másoktól kaptál. Csak egy silány Jézus-, vagy Buddha-, vagy Mahávira-utánzatvagy - soha nem leszel eredeti.Bódhidharma mindig azt mondja: “Találd meg az eredeti arcodat." Az eredeti arcodat viszont csakúgy találhatod meg, ha abbahagyod mások utánzását, ha felhagysz a színészkedéssel. Ugyan kidönthetné el, hogy mit hogyan kell tenned? Senkinek nincs joga ehhez, ráadásul minden előremeghozott döntés csak zavarni fog, hiszen az élet lehet, hogy nem úgy alakul, ahogy te előreelgondoltad. Tulajdonképpen soha nem úgy alakul. Az élet meglepetések özöne, képtelenség előrefelkészülni mindenre. Az életnek nincs szüksége főpróbára. Légy spontán: ez az ártatlanság. Ha
  • 102. viszont már spontán vagy, akkor nem lehetsz keresztény, nem lehetsz hindu, nem lehetsz buddhista;akkor már csak egyszerű emberi lény lehetsz.Az egyszerűség nem előfeltétele, hanem velejárója az ártatlanságnak: úgy követi az ártatlanságot,mint az árnyék. Ne próbálj egyszerű lenni! Ha azon erőlködsz, hogy egyszerű légy, akkor egészenbiztos, hogy nem leszel egyszerű, mivel az egyszerűséget nem lehet művelni. A csinált egyszerűségmindig felszínes. Az egyszerűségnek árnyékként kell követnie téged. Nem kell foglalkozni vele,nem kell folyton hátranézned, hogy az árnyékod ott van-e még; az árnyékod hozzád tartozik, aztnem lehet elhagyni.Légy ártatlan, és az egyszerűséget Isten már ajándékba adja. Az ártatlanság pedig elmenélküliséget,ego-nélküliséget jelent. Dobj ki magadból minden célt, minden ambíciót, és éld az életet pillanatrólpillanatra, és engedd, hogy minden úgy történjen, ahogy történni akar.Én nem mondom neked, hogy tegyél szüzességi fogadalmat! Egy nap eljöhet az az idő, amikortöbbé nincs szükséged a szexualitásra, de az igazi cölibátus nem holmi fogadalom kérdése, azegyszerűen csak megtörténik. Igen, mielőtt az emberből buddha lesz, eljön ez az időszak, de nefeledd, ez nem előfeltétele, hanem kísérő jelensége a buddhává válásnak. Ha csak annyit teszel,hogy tudatosan odafigyelsz az elmédre, aztán arra, ahogy ettől a figyelemtől az elme szép lassaneltűnik és egyre távolabb kerül tőled, látni fogod, hogy egyre kevésbé azonosulsz az elméddel, ésvégül megszületik benned a felismerés, hogy nem vagy azonos az elméddel. Nagyon sok dologtörténik majd veled pusztán attól, hogy az elméd eltűnik. Elkezdesz pillanatról-pillanatra élni - mertcsak az elme gyűjtögeti magába a múltat; te magad nem függhetsz a múlttól. A szemed kitisztul,nem homályosítja többé el a múlt pora. Megszabadulsz a halott múlttól.Aki pedig megszabadult a halott múlttól, annak megvan a szabadsága az élethez - a szabadsága ah-hoz, hogy hitelesen, őszintén, szívből, szenvedélyesen, intenzíven éljen. Az ilyen ember együttlángol az élettel és az élet ünneplésével. Csak az elme torzítja el folyton az életet; mindigközbeszól; “Ne tedd ezt! Ne tedd azt!" Mint valami rossz pedagógus.Aki meditál, megszabadul az elmétől. Ha a múlt már nem uralkodik rajtad többé, a jövő isegyszerűen eltűnik, hiszen a jövő nem más, mint a múlt kivetülése. A múltban átéltél bizonyosörömöket, és ezeket szeretnéd most újra meg újra átélni: ebből alakul ki a jövőképed. A múltban soknyomorúságot kellett elszenvedned: ezeket is kivetíted a jövőre, hiszen igyekszel elkerülni amúltban tapasztalt kellemetlenségeket. A jövőd tehát nem más, mint a múltad módosított formája.Ha egyszer tehát eltűnik a múlt, eltűnik a jövő is. És akkor mi marad? Ez a pillanat... a most.Az itt és most-ban élni, ez az ártatlanság. Nem követhetsz vallási parancsolatokat, ha valóban ár-tatlan akarsz lenni. Aki állandóan azzal foglalkozik, hogy mit tehet és mit nem tehet, aki folytonazon aggódik, hogy mi a helyes és mi nem, az nem tud ártatlan lenni. Még ha valóban a “helyes"dolgokat teszi is, az sem lesz helyes, mert úgy csak másokat követ, hogyan lehetne az helyes?Lehet, hogy annak a számára, akiket követ, helyes volt, de ami ezer éve egyvalaki szerint helyesvolt, az nem lehet helyes neked ma. Azóta már sok víz lefolyt a Gangeszen! Az élet folyamatosanváltozik, és még két egymást követő pillanat sem lehet ugyanolyan. Hérakleitosznak igaza van:“Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba." Sőt, én azt mondom, hogy egyszer sem léphetszugyanabba a folyóba, mert a folyó olyan gyorsan folyik.Egy ártatlan ember nem a társadalom, az egyház, az állam, a szülők, a tanárok által előírt szabályokszerint él; az ártatlan ember a saját lényének adottságai szerint él: felelősségteljesen. Mindig azaktuális helyzet kihívásaira felel. Elfogadja a kihívást, és azt teszi, amit az adott pillanatban a lényetenni akar -semmilyen elveket nem követ. Az ártatlan embernek nincsenek elvei, nincs ideológiája,nincsenek erkölcsi nézetei. Az ártatlan embernek nincs jelleme sem -mert akinek jelleme van, annakmúltja is van; akinek jelleme van, azt a többiek uralják, akinek jelleme van, az még mindig a sajátelméjének a rabszolgája.Jellem és erkölcs nélkül élni, a pillanatban élni... ahogyan a tükör is visszatükröz bármit, amielhalad előtte, a tudatosságod is így tükröz vissza mindent, te pedig ebből a tükröződésbőlcselekszel. Ez a tudatosság, ez a meditativitás, ez a szamádhi, ez az ártatlanság, az isteniség, ez abuddhaság.Tehát az ártatlanságnak nincsenek előfeltételei; még csak az egyszerű élet sem feltétel. Magadra
  • 103. erőltetheted az egyszerű életet - attól az az élet még nem lesz egyszerű. És élhetsz luxuspalotában isakár: ha mindig az adott pillanatban élsz, akkor valóban egyszerű életet fogsz élni. Élhetsz úgy, akáregy koldus, akkor sem fogsz egyszerű életet élni, ha úgy kényszeríted magadra a koldusságot. Ha arögeszméddé vált a kolduslét, akkor már nem vagy egyszerű. És igen, olykor az is előfordult, hogymég a király is egyszerű életet élt. Nem abban az értelemben egyszerűt, hogy nem volt palotája,meg birtoka, kincse - megvolt minden ilyesmije, de ő maga nem volt birtokló.Ezt fontos megérteni: lehet, hogy nincs semmilyen vagyonod, mégis birtokló vagy. A birtoklásivágy vagyon nélküli embereknél is előfordul. Ha pedig ez így van, akkor ennek az ellenkezője isigaz, vagyis az ember élhet úgy is birtoklási vágytól szabadon, ha rengeteg vagyona van. Az emberélhet akár hatalmas palotában is úgy, hogy közben teljesen szabad, nem rabja a vagyonának.Elmondok egy zen-történetet:Történt egyszer, hogy egy király megismert egy buddhista szerzetest, akinek egyszerű és ártatlanéletvitele nagyon mélyen megérintette. Szép lassan el is fogadta mesterének a szerzetest. Mivelazonban nagyon gyanakvó és számító király volt, folyton a jellemét fürkészte, sőt, figyeltette isnéhány udvaroncával: “Biztos neki is van valami folt az életében!" De amikor a detektívjei is mindazt mondták róla, hogy “ennek az embernek aztán semmi folt nincs az életében, teljesen tiszta ésegyszerű, egy igazi szent, egy valóságos buddha", úgy érezte teljesen meggyőződött a szerzetesártatlanságáról. Ekkor odalépett hozzá, a lába elé borult és azt mondta:- Uram, jöjj velem, és élj a palotámban! Miért maradnál itt, a fa alatt? - A lelke mélyén azonban aztvárta, hogy az majd visszautasítja a meghívást, és azt válaszolja: “Nem, én egyszerű ember vagyok.Hogyan is élhetnék egy palotában?" Annak ellenére, hogy ő maga hívta meg, ezt a választ várta!Ugye milyen komplikált az emberi elme? Meghívja, és közben azt gondolja, hogy ha a szent el-fogadja a meghívást, az nagy öröm lenne, mégis a felszín alatt úgy véli, hogy a szent, ha valóbanszent, akkor majd visszautasítja, és azt mondja neki: “Nem, én egyszerű ember vagyok, itt élek a faalatt; ez az én egyszerű életem. Elhagytam a világot, lemondtam a világról, többé nem mehetek márvissza." De a szent valóban szent volt, igazi buddha, és így felelt:- Rendben. Hol a hintód? Hozd, és már indulhatunk is! Mert ugye aki palotába megy, annak megfe-lelő kocsi is kell. Nem mehet gyalog! Hozd a hintót!A királynak a lélegzete is elakadt: “Ez a fickó egy szélhámos! Csak megjátszotta a nagyegyszerűséget, közben pedig csak arra várt, hogy beköltözhessen a palotámba!" De most már nemvolt mit tenni, hisz ő maga hívta meg. S mivel tartotta magát a szavához- szamuráj volt, nagy harcos, hatalmas uralkodó -azt mondta magában: “Rendben. így jártam. De ezaz ember fabatkát sem ér! Még csak meg sem próbált visszautasítani. Vissza kellett volna utasítaniaa meghívásomat!"Hozatta a hintót, de többé már nem volt boldog, egyáltalán nem. A szentnek viszont nagyon tetszetta dolog. Úgy ült a hintóban, mintha ő lenne a király, a király pedig egyre komorabbá vált, és nagyonostobának érezte magát. Az emberek meg csak bámultak az út mentén: “Oda nézzetek! A meztelenfakír a király hintójában!..." És valóban: úgy ült ott, mint egy született uralkodó, a király pedignagyon szerencsétlenül festett mellette. A szent közben nagyon jókedvű volt. És minél jobb kedvűlett ő, a király annál komorabb és mogorvább lett. “Most aztán hogyan szabaduljak majd meg ettőlaz embertől? Én magam sétáltam be a kelepcéjébe. Az a sok detektív meg a sok kém mit sem ért -egyik sem látott át a fickó tervén!" - tépelődött a király. Mintha csak azért ült volna ott az aszerzetes fa alatt évekig, hogy ezzel elkápráztassa a királyt! A király már előre berendezte aszerzetesnek a palota legjobb szobáját arra az esetre, ha mégis elfogadná a meghívást. De perszeegy percig sem hitte, hogy a szent valóban eljön vele. Ugye milyen megosztott az emberi elme?Csinál valamit, de közben az ellenkezőjére számít. Ha a fickó ravasz lett volna, akkor egyszerűenvisszautasítja; azt mondta volna, hogy “Nem!".A király tehát berendezte neki a legjobb szobát. A szent pedig bevonult - ő, aki évekig egy fa alattücsörgött -, és azonnal nekiállt dirigálni: “Hozz még ezt, hozz még azt! Ha az ember palotábanlakik, úgy kell élnie, mint egy királynak!" A király egyre jobban összezavarodott. Persze, ő hívtameg, így aztán a vendég bármit is kért, azonnal megszerezte neki. De egyre nehezebben viselte aszerzetes jelenlétét, és mindennap egyre mérgesebb lett, mert a szent valóban úgy kezdett élni, mint
  • 104. egy király. Sőt, még jobban is élt mint, maga a király, hiszen a királynak megvoltak a maga gondjai,a szent meg csak élt, mint hal a vízben. Ha úgy tartotta kedve, egész nap csak aludt. Vagy sétálgatotta kertben, úszkált kicsit a medencében, és csak pihent, csak pihent. A király pedig azt mondtamagában: “Ez a fickó egy igazi parazita!" Egy nap aztán nem bírta tovább, és így szólt aszerzeteshez, aki éppen a kertben sétálgatott:- Szeretnék neked mondani valamit...- Igen, tudom. Már akkor ez nyomta a szívedet, mielőtt még felkeltem volna a fa alól. Már akkor eztakartad mondani, amikor elfogadtam a meghívást. De miért vártál vele ilyen sokáig? Feleslegesenszenvedsz. Látom, hogy mennyire nyomorultul érzed magad. Nem is jössz már hozzám. Nemkérdezel nagy metafizikai, vallási dolgokról, mint ahogyan akkoriban tetted, amikor még a fa alattüldögéltem. Tudom, mit akarsz kérdezni. De miért kellett hat hónapot így elpocsékolni? Ezt nemértem. Ott helyben meg kellett volna kérdezned, és azon nyomban tisztáztuk volna az egészet.Tudom, hogy mit akarsz kérdezni, de azért csak kérdezz!- Csak egy dolgot szeretnék tudni. Valójában mi a különbség most közted és köztem? Nagyobbluxusban élsz, mint én! Sőt, nekem még dolgoznom is kell, és az egész ország boldogulásáért énfelelek, de neked még munkád sincs, gondod sincs, semmiért nem vagy felelős! Féltékeny vagyokrád! És persze, hogy nem jövök már hozzád, hiszen már nem hiszem, hogy bármi különbség islenne közöttünk. Gazdagságban élek, de ha úgy vesszük, te még nagyobb gazdagságban élsz, mintén. Mindennap azt mondod: “Hozzátok az aranyhintót! Kocsikázok egy kicsit. Hozzátok ezt,hozzátok azt!" Finom étkeket eszel. És már nem is vagy meztelen többé; a legjobb ruhákban jársz.Hát akkor mi a különbség közted és köztem?- Ezt a kérdést csak úgy válaszolhatom meg, ha velem jössz. Menjünk ki egy kicsit a városból! -nevetett a szerzetes.A király követte őt; mentek, mentek, hosszú ideig csak mentek, átmentek a nagy folyón is, de csakmentek tovább. A király közben folyton azt kérdezgette:- Minek megyünk még tovább? Miért nem válaszolsz most?- Várj egy kicsit! Megkeressük a legjobb helyet a válaszhoz. Aztán amikor eljutottak azországhatárhoz, a király így szólt:- Most már aztán tényleg álljunk meg! Ez itt a királyságom határa!- Pontosan ezt a helyet kerestem. Én nem megyek vissza. Velem jössz, vagy visszamész?- Hogy mehetnék veled?! Itt van a királyságom, a vagyonom, a feleségeim, a gyermekeim! Hogymehetnék veled?!- Most már látod a különbséget? Én továbbmegyek, és még csak hátra se nézek. Ott voltam a palo-tában, élveztem a gazdagságot, de nem voltam birtokló. Te birtokló vagy. Ez a különbség. Éntovábbmegyek. - Azzal levetkőzött meztelenre, visszaadta a királynak a drága ruhát. - Tartsd meg aruhádat, és légy újra boldog!A király megértette, hogy milyen bolond is volt; most már látta, hogy ez az ember valóban hatalmaskincs, igazi drágakő. A lába elé borult, és kérlelte:- Ne menj! Kérlek gyere vissza velem! Nem értettelek. De most már mindent értek! Igen, te egyigazi szent vagy!- Visszamehetek, de ne feledd, akkor megint szomorú leszel! Nekem mindegy, hogy itt vagyok,vagy ott vagyok, de te megint szomorú leszel. Engedd meg, hogy boldoggá tegyelek! Nem megyekvissza veled.A szerzetes minél inkább hajtogatta, hogy elmegy, a király annál jobban ragaszkodott hozzá, hogyvisszamenjen vele. Aztán a szent így szólt:- Most már elég! Látom, hogy ostoba vagy! Visszajöhetek veled, de amikor csak kimondom, hogy“visszajöhetek", a szemedben máris látom a régi félelmet:“Lehet, hogy megint átver! Lehet, hogy csak színjáték volt az egész, hogy itt a határon levetkőzött,és azt mondta, hogy elmegy, mert tudta jól, hogy ezzel mély benyomást tehet rám..." Ha vissza-megyek, megint nyomorultul fogod érezni magad, és én ezt nem akarom.Jegyezd meg jól, a kérdés nem az, hogy van-e vagyonod, vagy nincs, hanem, hogy hatalmába kerí-tett-e a birtoklási vágy, vagy sem. Nem az az egyszerű ember, akinek semmije sincs; az az egyszerű
  • 105. ember, aki nem birtokló, aki bármit el tud engedni könnyedén, aki soha nem néz vissza.Az egyszerűséget nem lehet gyakorolni, az egyszerűség az ártatlanság következménye. Ha elfojtodaz igazi énedet - és ha megjátszol valamit, akkor bizony el is fojtasz magadban valamit -, akkormajd valahol máshol, más formában fog visszaköszönni. így csak egyre komplikáltabb, egyreravaszabb, egyre számítóbb, egyre fegyelmezettebb leszel; egyre inkább olyan, amiért az emberekmajd tisztelnek és becsülnek.Ha élvezni akarod az egódat, a legjobb, ha szent leszel. De ha igazán ünnepelni akarod a létezést,akkor csak légy teljesen szokványos, totálisan hétköznapi. Élj egy teljesen szokványos életet,mindenféle erőlködés nélkül. Élj a pillanatnak! Ez az ártatlanság, és az ártatlanság elég. Ne akarjegyszerűvé válni. Milliók próbálták már, és egyáltalán nem lettek egyszerűek. Sőt, inkább csakkomplikáltabbakká váltak; teljesen belebonyolódtak a saját eszmerendszerük dzsungelébe.Szabadulj ki az elméből - ez az ártatlanság. Légy elme nélküli - ez az ártatlanság. Minden másmagától következik majd. És amikor minden más magától jön, annak hatalmas varázsa van. Hatettetsz, ha megjátszol valamit, az mesterkélt lesz, szintetikus, annak semmi köze nem lesz atermészetességhez. Ha magától jön, akkor azonban igazi boldogság és áldás lesz.Milyen a valóban nagykorú, érett személy?A nagykorú személy nagyon furcsa. Először is nem személy, mert többé már nem személyiség.Másrészt pedig sokkal inkább olyan, mint egy gyerek - egyszerű és ártatlan.Ezért mondom, hogy egy valóban érett ember nagyon furcsa, mert a nagykorúságról az embernektöbbségének az jut eszébe, hogy az illető már koros, sőt, egyenesen öreg. Fizikai értelemben vévelehet, hogy öreg, de spirituális szemszögpontból egy ártatlan gyermek. A nagykorúsága nem csupánaz élettapasztalatból fakad. Mert akkor nem lehetne gyerek, akkor csupán egy tapasztalt személylenne - egy sok mindent tudó, de nem nagykorú, nem érett ember.A nagykorúságnak semmi köze az élettapasztalathoz. Sokkal inkább a belső utazáshoz, a belső ta-pasztalásokhoz van köze. Az ember minél mélyebbre ás magában, annál érettebb lesz. Ha pedigelérte a lénye középpontját, akkor válik igazán nagykorúvá. Ebben a pillanatban, mint személy,megszűnik létezni, csak a jelenléte marad... az én eltűnik, csak a csend marad... a tudás eltűnik, csakaz ártatlanság marad....Számomra az érettség nem más, mint amikor az ember beteljesíti a benne rejlő lehetőségeket, mertilyenkor a lehetőség valósággá érett. A magból a hosszú út végén virágzó bokor lett.Az érettségnek illata van. Döbbenetes szépséggel lengi körül az egyént. Intelligenciát ad, a lehetőlegélesebb intelligenciát; és az egész ember tiszta szeretetté változik. Ha tesz valamit, az a szeretetmegnyilvánulása; ha nem tesz semmit, az is a szeretet megnyilvánulása. Az egész élete és a halála isszeretet. Az egész ember a szeretet virága.Nyugaton az érettségnek nagyon gyerekes definícióját ismerik. Nyugaton azt értik érettség alatt,hogy az ember már nem ártatlan többé, hogy megérlelték az élettapasztalatok, hogy már nem lehetkönnyen átverni és kihasználni, van benne egyfajta rideg keménység, ami megvédi, ami biztonságotad neki. Ez a definíció azonban rendívül közönséges. Igen, a világ tele van ilyen típusú érettemberekkel. De én egész másképp látom az érettséget, a nagykorúságot: az én definícióm ennekpont a szöges ellentéte. Az érett ember nem lehet szikla. Az érett ember nagyon is sebezhető, lágy ésegyszerű.A SZABADSÁGAz ember az egyetlen szabad lény a földön. A kutya kutyaként születik, kutyaként él, és úgy ispusztul el - nincs más választása. A rózsa mindig rózsa marad, nincs lehetősége arra, hogyátváltozzon mondjuk lótusszá. A választás kérdése szóba sem jön, választás nélkül pedig nincsszabadság. Az ember ebben különbözik minden más létezőtől a világon. Ez az ember méltósága,különlegessége és egyedisége a mindenségben.Ezért mondom, hogy Charles Darwinnak nincs igaza, amikor az embert a többi állat közé sorolja be,miközben az alapvető különbséget észre sem veszi. Az alapvető különbség pedig az, hogy míg azállatok egy bizonyos programmal születnek, az ember program nélkül születik erre a világra. Az
  • 106. ember tiszta lappal indul, még semmi nincs ráírva. Neked kell kiteljesítened magad; te teszed azzáönmagad, amivé tenni akarod.Az ember nem egyszerűen szabad - az ember maga a szabadság. Ez a legbensőbb magja, a lelke.Abban a pillanatban, hogy megvonod tőle a szabadságot, megfosztod a legfontosabb kincsétől, azigazi királyságától. Akkor már csak koldus lesz, aki sokkal szerencsétlenebb helyzetben van, mintbármelyik állat, hiszen nekik legalább van egy bizonyos programjuk. Az ember szabadság nélkülviszont teljesen elveszett.Ha egyszer megérted, hogy az ember tulajdonképpen szabadságként születik, akkor mindendimenzió megnyílik előtted. Onnantól már csak tőled függ, hogy mi lesz, és mi nem lesz belőled.Kizárólag a te műved az egész. Az élet egy hatalmas kaland lesz -nem valami titok feltárása, hanemigazi kaland és felfedezés.Az igazságot nem kapod meg senkitől - azt neked kell megalkotnod! Bizonyos szempontból mindenpillanatban te magad alkotod meg önmagad. Ha elfogadod a végzetszerűség elméletét, azzal is temagad döntesz az életedről. Ha elfogadod a végzetszerűséget, azzal a rabszolgák életét választod -de ez is a te választásod! Úgy döntöttél, hogy bevonulsz a börtönbe, hagyod magad láncra verni - deakkor is a te döntésed.Bármikor ki is jöhetsz a börtönből. Erről szól a szannyászr. fogadd el a szabadságodat! Az emberekpersze félnek szabadok lenni, mert a szabadság nagyon kockázatos dolog. Az ember soha nemtudja, hogy ha csinál valamit, elmegy valahová, vajon mi sül ki az egészből. Ha nem fogadod el,hogy előre gyártott késztermék vagy, akkor te vagy a felelős azért, hogy mi lesz belőled. Ezt afelelősséget pedig nem háríthatod másra. Végül is te magad állsz majd a létezés előtt, és csak teleszel felelős saját magadért, bármi vagy bárki is lett belőled. A felelősség kizárólag a tiéd; nemhátrálhatsz ki mögüle, nem menekülhetsz el előle. Ezért félsz. Ebből a félelemből nőttek ki akülönböző determinista eszmék.Nagyon furcsa, de a vallásos és a nem vallásos emberek egyvalamiben egyetértenek. Ez azegyvalami pedig nem más, mint hogy nincs szabadság. Minden másban eltér a nézőpontjuk, deebben az egyben tökéletesen egyetértenek - tényleg furcsa. A kommunisták azt mondják, hogy őkateisták, vallástalanok, de úgy vélik, hogy az embert a társadalmi, gazdasági és politikai környezetedeterminálja. Az ember tehát nem szabad: a tudatát külső erők határozzák meg. Ez pontosanugyanaz a logika! Nevezhetjük külső erőnek, gazdagsági szerkezetnek... Hegel Történelemnek hívja- így, nagy T-vel! -, a vallásos emberek meg Istennek, persze ők is nagy I-vel. Isten, Történelem,gazdaság, politika, táradalom - mind-mind külső tényezők. Egy dologban mindenki egyetért: az em-ber nem szabad.Pontosan ez az, amiben egy valóban hiteles és őszinte vallásos ember másképp gondolkodik. Én aztmondom, hogy tökéletesen szabad vagy: feltételek nélkül szabad. Ne akarj kibújni a felelősség alól,mert az nem segít. Minél előbb fogadod el, annál jobb, mert utána azonnal nekiállhatsz megalkotnisaját magadat. És ha ez megtörténik, hatalmas boldogságot érzel majd, hiszen olyan lettél, amilyente magad akartál lenni. A lehető legnagyobb boldogság tölt el, mint amikor a festő befejez egyképet, és az utolsó ecsetvonással hatalmas boldogság árad szét benne. A jól végzett munkagyümölcse a mély, belső béke. Az ember úgy érzi, mintha ő maga is Isten része lenne.Az egyetlen igazi imádság az, ha alkotó vagy, mert csak a kreativitásodon keresztül válhatsz Istenrészévé. Másképp nem megy. Istenről nem gondolkodni kell, hanem a részévé kell válni. Nemlehetsz külső megfigyelő, csakis igazi résztvevő, csak akkor ismered meg a misztériumot.Megfesteni egy képet, megírni egy szonettet, megkomponálni egy szimfóniát - mindez semmiahhoz képest, hogy megalkotod önmagadat, megalkotod a saját tudatosságodat, a saját lényedet.Csak hát, az emberek folyton félnek, és bizony van is mitől félni. Először is azért kockázatos adolog, mert egyedül tiéd a felelősség. Másrészt pedig a szabadsággal vissza is lehet élni. Lehet,hogy rosszul választasz.A szabadság azt jelenti, hogy választhatod a jót és választhatod a rosszat is: ha csak a jót választhat-nád, az nem volna szabadság. Akkor az olyan lesz, mint amikor Ford elkészítette az első autóit -mind fekete volt. Aztán amikor bevezette a vevőket a szalonba, azt mondta nekik: “Uraim!Választhatnak bármilyen színt - feltéve, hogy feketét választanak!"
  • 107. Ugyan, miféle szabadság ez: feltéve, hogy a helyes utat választod..., feltéve, hogy betartod atízparancsolatot..., feltéve, hogy a választásod összhangban áll a Gítával, vagy a Koránnal, feltéve,hogy Buddha, Mahávira, Zarathustra tanítása szerint választasz. Ennek így semmi köze aszabadsághoz. A szabadság lényegéből adódóan, definíciója szerint azt jelenti, hogy mindkettőrelehetőséged van: a jót és a rosszat egyaránt választhatod.A gond csak az - és ebből ered a félelem -, hogy a rossz mindig könnyebb. A rossz olyan, mintamikor elindulsz lefelé a lejtőn, a jó pedig olyan, mint amikor felfelé indulsz. Felfelé menni mindigsokkal nehezebb, fárasztóbb. Ráadásul minél magasabbra jutsz, annál fárasztóbb továbbmenni.Lefelé viszont nagyon könnyű az út, tulajdonképpen nem is kell csinálni semmit: az egészetrábízhatod a gravitációra. Akár le is gurulhatsz, mint egy szikla, és biztosan eléred a domb alját,semmit nem kell tenned. De ha emelni akarsz a tudatosságod szintjén, ha fel akarsz emelkedni aszépség, az igazság, a boldogság világába, akkor bizony a legmagasabb pontot céloztad meg, és eznem könnyű. Ráadásul minél magasabbra érsz, annál nagyobbat zuhanhatsz visszafelé, és az ösvényis egyre keskenyebb: minden irányból csak szakadékok vesznek körül. Egyetlen rossz lépés, és amélybe zuhansz, eltűnsz a semmiben. Sokkal kényelmesebb, egyszerűbb az egyenes talajon járni, ésnem törődni a magas csúcsokkal.A szabadság biztosítja a lehetőséget mindkét irányban: lesüllyedhetsz az állatok szintje alá akár,vagy felemelkedhetsz magasabbra, mint az angyalok. A szabadság olyan, mint egy létra: a létraegyik vége a pokolban, a másik vége a mennyekben van. De ez ugyanaz a létra, te döntesz, hogymelyik irányba indulsz el.Ha nem vagy szabad, nem tudsz visszaélni a nem létező szabadságoddal. A börtönben a rab nem tudvisszaélni a helyzetével - ő meg van láncolva, nincs lehetősége dönteni semmiről. Pontosan ilyenhelyzetben van az összes többi állat, az embert kivéve. A többi állat nem szabad. Ők arra születtek,hogy bizonyos állatok legyenek, és ezt be is teljesítik. Pontosabban maga a természet teljesíti be ezta programot - tőlük senki nem kér semmit. Nincsenek kihívások az életükben.Egyedül az embernek kell szembenéznie a kihívással, mégpedig egy óriási kihívással. És csaknagyon kevesen választják a kockázatos utat, hogy felfedezzék a csúcsokat. Csak nagyon kevesen:Buddha, Jézus... - egy kezeden meg tudnád számolni őket.Miért nem akarja az egész emberiség a boldogságnak azt az állapotát elérni, amit Buddha elért,vagy azt a szeretetet meglelni, amit Jézus megtalált, vagy azt a fajta önfeledt ünneplést átélni, amitKrisna átélt minden pillanatban? Miért? A válasz nagyon egyszerű: mert ezekre a magasságokramég csak gondolni is rettenetesen veszélyes. Jobb, ha bele sem gondolsz! Már eleve megkötik akezedet. Már a születésed előtt kitalálják, hogy mivé kell válnod, neked meg majd azt kellteljesítened.Csak a szabadsággal lehet visszaélni, a rabszolgasággal nem. Ezért van ekkora káosz ma a világban.Korábban erre azért nem volt példa, mert az ember egyáltalán nem volt szabad. A mai Amerikábanaz emberek olyan fokú szabadságot élveznek, ami korábban soha sehol nem létezett atörténelemben. És ahol megjelenik a szabadság, ott megjelenik a káosz is, de ez a káosz értékes,mert csakis ebből a káoszból születnek csillagok.Én semmilyen szabályt nem adok neked, mert a szabályok pusztán kifinomult módozatai a rabszol-gaság fenntartásának. Nem látlak el parancsolatokkal sem, mert a kívülről rád kényszerítettparancsolatok csak rabszolgaságba kényszerítik az embert. Én egyedül azt tanítom, hogy hogyanlégy szabad, aztán magadra hagylak, hogy azt kezdj a szabadságoddal, amit csak akarsz. Ha azállatok szintje alá akarsz süllyedni, csak tessék, te döntesz, nyugodtan megteheted, hiszen a teéleted. Megvan hozzá minden jogod. De ha felismered a szabadság értékét, akkor nem így fogszdönteni. Ha megérted a szabadság jelenőségét, akkor biztosan nem a lefelé vezető utat választod.Az ember nem egy entitás, az ember valójában egy híd - egy híd két lehetőség között: az állat és azIsten között, a tudattalan és a tudatos között. Növekedj a tudatosságban, növekedj a szabadságban,minden lépést a saját elhatározásodból tégy meg: alkosd meg önmagad! És mindenek előtt: vállald afelelősséget önmagadért!
  • 108. A FELELÖSSÈG HÀRÌTÀSAA hétköznapi elme mindig másra hárítja a felelősséget. Mindig valaki más nehezíti meg az életedet.A feleséged, a férjed, a szüleid, a gyerekeid vagy a gazdasági rendszer, a kapitalizmus, akommunizmus, a fasizmus, az épp uralkodó politikai ideológia, a társadalmi szerkezet, vagy éppena sors, a karma, Isten... nevezd, ahogy akarod!Az emberek ezer és egy módszert találnak ki arra, hogy hogyan hárítsák el maguktól a felelősséget.De abban a pillanatban, amikor azt mondod, hogy X, Y vagy Z okozza a szenvedésedet, ezzel azt isállítod, hogy te magad semmit nem tehetsz azért, hogy ezen változtass. Mit is tehetnél? Ha majdmegváltozik a társadalom és eljön a kommunizmus, és az osztályok nélküli társadalom, akkor majdmindenki boldog lesz. De addig ez lehetetlen! Hogyan is lehetnél boldog egy szegénytársadalomban? És ugyan már hogy a fenébe lehetnél boldog egy olyan társadalomban, amelyetkapitalisták irányítanak? Hogyan is lehetnél boldog egy bürokratikus társadalomban? Vagy hogyanlehetnél boldog egy olyan társadalomban, amely megfoszt minden szabadságodtól?Kifogások, kifogások, kifogások... mind csak azért, hogy ne kelljen szembenézned az igazsággal:“Én magam vagyok felelős önmagamért. Senki más nem felelős értem. Egyedül én, ez kizárólag azén felelősségem! Bármi is vagyok, én magam tettem magam azzá."Ez a jelentése Atisha szikrájának: “Minden vád egyvalakit illet!" Ez az egyvalaki pedig nem más,mint te magad. Ha egyszer megjelenik benned a felismerés: “Én vagyok a felelős az életemért, ésminden szenvedésemért, minden fájdalomért, mindenért, ami velem történt, és ami most történik.Én magam választottam ezt az utat, ezek azok a magok, amelyeket én magam vetettem el, és mostaratom le a termést. Én vagyok a felelős." Ha ez a felismerés egyszer tényleg meggyökerezikbenned, és természetessé válik számodra ez a gondolat, akkor minden sokkal egyszerűbb lesz. Azéleted új fordulatot vesz; te pedig új dimenziókba lépsz át: az átalakulás, a forradalom, a teljesváltozás dimenzióiba. Hiszen attól a pillanattól kezdve, hogy elfogadod, te magad vagy a felelős asaját szenvedéseidért, azt is pontosan tudod, hogy ez azt jelenti: bármikor véget vethetsz ezeknek aszenvedéseknek. Senki sem akadályozhat meg abban, hogy véget vess nekik.Megakadályozhat bárki is abban, hogy véget vess a nyomorúságodnak, hogy boldogsággáváltoztasd a szenvedést? Senki. Még ha börtönben is vagy, még ha láncra is vagy verve egycellában, téged senki nem börtönözhet be! A lelked akkor is szabad marad! Persze viszonylagkorlátozott körülmények vesznek körül, de te még így is énekelhetsz. Választhatsz, hogy sírsz areménytelenségtől, vagy inkább elénekelsz egy dalt. Még ha láncra is vagy verve, táncolni akkor istudsz! Még a lánccsörgés dallamára is táncolhatsz.A következő szútra: “Légy hálás mindenkinek."Atisha tényleg nagyon tudományos. Először azt mondja: “Vállald a teljes felelősséget önmagadért!"Aztán meg azt mondja: “Légy hálás mindenkinek!" De ha egyszer csakis te magad vagy a felelősminden nyomorodért, ha minden bajt te magad okoztál, akkor mi marad még?“Légy hálás mindenkinek."Mert ők teremtik meg neked a teret az átalakuláshoz - még azok is, akik azt hiszik, hogykorlátoznak, még azok is, akikről azt hiszed, hogy az ellenségeid. A barátaid, az ellenségeid, a jóemberek, a rossz emberek, a kedvező körülmények, a hálátlan körülmények - ezek együtt alkotjákmeg azt a teret, amelyben átalakulhatsz és buddhává válhatsz.Légy hálás mindenkinek! Azoknak, akik segítettek, azoknak, akik akadályoztak, és azoknak is,akiknek teljesen közömbös voltál! Légy hálás mindenkinek, mert ők együtt teremtették meg azt aközeget, amelyben a buddhák megszülethetnek, amelyben te magad is buddhává válhatsz.Mi a vágynélküliség? Azt jelenti, hogy az embernek semmilyen vágya nincs, vagy azt, hogy ha akarja, akkorvan vágya, s ha nem akarja, akkor nincs?Ha teljesen eltűnnek a vágyak az életedből, akkor meghalsz - úgy nem élhetsz. Mindig ezttanították: szabadulj meg a vágyaidtól! De hogyan? Vagdoshatod magadról egyfolytában avágyaidat, de minél több vágytól szabadulsz meg, annál szegényebb lesz az életed. És ha végülminden vágyadat elpusztítottad, akkor spirituális értelemben véve meg is ölted magad. Nem. A vágyaz élet energiája; a vágy maga az élet. Akkor meg mit is értek az alatt, hogy szabadulj meg a
  • 109. vágyaidtól? Pontosan a második utat: szabadnak lenni, teljesen szabadnak, hogy azt választhass,amit akarsz. Ha akarod, van vágyad, ha nem akarod, nincs. A lényeg, hogy a vágy ne legyengyötrődés! Ne válj a vágyaid megszállottjává! Képesnek kell lenned... például meglátsz egygyönyörű házát, egy újonnan épült házat, és emiatt felébred benned a vágy, hogy neked is legyenegy ilyen házad. Most az a kérdés, hogy megvan-e a szabadságod, hogy ha akarod elvesd ezt avágyat, vagy nem? Ha megvan, akkor vágy nélküli vagy. Ha viszont azt mondod: “Nem vagyokszabad. Ez a vágy nem akar elmúlni. Hiába próbálom magam mögött hagyni, sehogy se megy,mindig visszatér. Folyton erről a házról álmodom, nem megy ki a fejemből. Már félek arrafelésétálni is, mert olyan féltékenység támad bennem, ez a ház egyszerűen az agyamra megy." Haképtelen vagy uralkodni a vágy fölött, akkor nem vagy egészséges -akkor a vágyaid uralkodnakfeletted, a csapdájukba estél, te pedig áldozat vagy. így nagyon sokat szenvedsz majd, mert millió ésegy csábító dolog vesz körül, és ha túl sok vágy kerít hatalmába, végül darabokra szakítanak.Ez így működik: valaki miniszterelnök lesz, erre te is miniszterelnök akarsz lenni, valaki hirtelenmeggazdagodik, erre te is gazdag akarsz lenni, valaki felkapott, híres író lesz, erre te is híres íróakarsz lenni. Valaki valami más, megint valaki valami más... te pedig mindig épp az akarsz lenni...Körülötted sok millió ember sok millió dolgot művel. Minden sarkon újabb és újabb vágyakbukkannak fel, rád ugranak és hatalmukba kerítenek, te pedig képtelen vagy bármit is tenni ellenük- ebbe bele lehet őrülni.így őrült meg az egész emberiség. Ez a sok vágy ezernyi irányba rángat egyfolytában. Az emberszinte teljesen széttöredezett, mert ez a rengeteg vágy teljesen eluralkodott a lelkén. És ezek avágyak ráadásul egymásnak is ellentmondanak. Mert nem csak arról van szó, hogy darabokratépnek, hanem ellentmondásba is keveredsz önmagaddal. Az egyik feled gazdag akar lenni, a másikmeg költő - ez így nem túl egyszerű helyzet. Nagyon nehéz költőnek maradni, ha az embermeggazdagszik. Egy költő nem tud olyan kegyetlen lenni; a költőknek nem nagyon szokott menni ameggazdagodás. A pénz nem költészet; a pénzhez vér tapad, a pénz mások kizsákmányolásábólszármazik. Egy valamire való költő képtelen másokat kizsákmányolni. És egy valamire valóköltőnek van némi elképzelése a szépségről is. Ő maga nem lehet olyan ocsmány, hogy sok-sokembertől elvegyen csak azért, hogy neki több pénze legyen.Vagy mondjuk politikus akarsz lenni, de közben meditálni is akarsz. Hát ez nem fog menni. Apolitikusok nem tudnak vallásosak lenni. Legfeljebb úgy csinálhatnak, mintha vallásosak lennének,de őszintén nem lehetnek azok. Hogy is lehetne egy politikus vallásos? A vallás azt jelenti, hogymegszabadultál az ambícióktól, a politika pedig nem más, mint tiszta ambíció. A vallásosság eztjelenti: “Boldog vagyok úgy, ahogy vagyok." A politika ezzel szemben azt mondja: “Csak akkorleszek boldog, ha a csúcsra jutok. Úgy, ahogy most vagyok nem vagyok boldog. Érvényesülnömkell, feljebb kell jutnom, el kell söpörnöm azt, aki az utamba áll! Mindegy, hogy tisztességes vagytisztességtelen eszközökkel, a lényeg, hogy én legyek a csúcson. Be kell bizonyítanom, hogy jobbvagyok másoknál!" Egy politikusnak természetéből adódóan kisebbrendűségi komplexusa van, egyvallásos embernek viszont soha nincsenek komplexusai: sem kisebbrendűségi, semfelsőbbrendűségi komplexusa nincs. A politikusok csupán azért tesznek úgy, mintha vallásosaklennének, mert a politikában ez jól kifizetődik. Ha valaki vallásos, az azt jelenti, hogy nincsenekambíciói, hogy nem akar valahol máshol lenni, mint ahol már most is van; hogy nem akar valakimás lenni, mint ami már most is - itt és most van jól, úgy ahogy van!Tehát ha politikus és vallásos is akarsz lenni egyszerre, az biztosan nem fog menni - ebbe csak bele-őrülhetsz. Ha őszinte vagy magadhoz, akkor beleőrülsz, ha nem vagy őszinte, akkor nem őrülszmeg, de akkor meg álszent leszel. A politikusok egytől egyig ilyenek.Egy szóval sem mondom, hogy a vallásos emberek nem politikusok; százból kilencvenkilencpolitikus. Csak ők másféle politikusok: ők a valláspolitikusok. Nekik is megvan a magukhierarchiája: a pap pápa akar lenni - ez is csak politika. Vagy a bűnös szent akar lenni - mi más ez,mint politika? Ez is kisebbrendűségi komplexus. Nekiáll valami szent dolgot véghezvinni, belevetivalami vallásos ügybe, és utána lelkesen mutogatja mindenkinek a szenteskedő egóját. Közben megmindenki mást elátkoz, mert mindenki más kárhozott, egyedül ő az áldott lélek. Szánakozva néz le atöbbiekre: “Jaj, szegények, mind a pokolra jutnak!" Ez politika. Egy igazán vallásos ember nem
  • 110. ismeri az egót. Ő még csak nem is alázatos; annyira egónélküli, hogy még csak nem is alázatos. Azalázat szintén csak az ego álarca: az alázatos ember azon fáradozik, hogy alázatos legyen. Azalázatos ember be akarja bizonyítani a többi embernek, hogy ő alázatosabb, mint mások. A szívemélyén talán még úgy is gondolja, hogy: “Én vagyok a világ legalázatosabb embere!" Ez megintcsak az ego!Ha az a számtalan különböző, egymásnak sokszor ellentmondó vágy a hatalmába kerít, egyszerűendarabokra fogsz szakadni, teljesen elveszíted az integritásodat és az egyéniségedet.Az kérdezed: “Mi a vágynélküliség?"Nos, két véglet van tehát. Az egyik, hogy vágy nélkülivé válsz. Ilyenkor teljesen megnyirbálod azéletedet, mindent levagdosol magadról, és egy dzsaina szerzetes lesz belőled - egy üres kagyló, akisemmivel nem elégedett, még önmagával sem, akiben nincs kreativitás, aki nem ünnepel és sohanem virágzik ki. A másik lehetőség, hogy telítődsz a vágyakkal, és akkor darabokra hullasz.Mindkettő ronda egy állapot.A helyes az, ha szabad vagy, ha nem vagy rabja a vágyaidnak, ha van erőd választani: akarod vagynem akarod azt a vágyat. Ha erre képes vagy, akkor valóban szabad vagy. És ha szabad vagy, akkorminden a tiéd lesz: a kreativitás, az ünnep, a vágyakozás öröme és a vágynélküliség csendje, békéjeés nyugalma.Hogyan különböztethetem meg a megvilágosodott önszeretetet és az egomániát?Nagyon kevés választja el a kettőt, mégis világosan felismerhető a különbség. Nem nehézmegkülönböztetni őket. Hajszálvékony a különbség, de mégsem nehéz megkülönböztetni őket. Haegomániás vagy, akkor idővel egyre több és több nyomorúságot, szenvedést okozol majdmagadnak. A nyomorúságod pedig azt jelzi, hogy beteg vagy. Az egománia betegség: a lélek rákja.Az egománia egyre feszültebbé, egyre idegesebbé tesz majd, nem engedi, hogy akár csak egy percreis pihenj, és végül az őrületbe kerget.Az önszeretet az egománia ellentéte. Az önszeretetben nincs én, csak szeretet. Az egomániában pe-dig nincs szeretet, csak én. Az önszeretetben egyre nyugodtabb leszel. Aki szereti önmagát, azteljesen nyugodt. Ha valaki mást szeretsz, akkor mindig felmerülhet némi feszültség, hiszen a másiknem feltétlenül van mindig rád hangolódva. A másiknak is meglehetnek a saját elképzelései adolgokról. A másik mindig egy más világ; ezért aztán rengeteg lehetőség van az összeütközésre, aveszekedésre. Egy kis csatározás mindig van.De ha magadat szereted, ott nincs senki más. Nincs konfliktus - csak a tiszta csend, és hatalmasboldogság. Egyedül vagy, senki sem zavar. Másikra nincs is szükség. Én úgy gondolom, hogy csakaz az ember képes másokat is szeretni, aki képes ilyen mély szeretetet érezni saját maga iránt. Hanem tudod magadat szeretni, ugyan hogyan szerethetnél mást? Először legbelül kell megtörténnie;benned kell megtörténnie a szeretetnek, csak azután léphetsz oda másokhoz.Az emberek próbálják egymást szeretni, közben pedig észre sem veszik, hogy önmagukat semszeretik. Hogyan lehetne így másokat szeretni? Amid nincs azt nem oszthatod meg másokkal. Csakazt adhatod oda másoknak, ami benned már megvan.Tehát a szeretet felé vezető úton az első lépés, hogy szereted önmagad, ebben azonban nincs ott azén. Hadd magyarázzam el! Az én csakis a te-hez képest létezhet. A kettő mindenképpen együtt jár.Az énnek két dimenziója van. Az egyik dimenzió az én, mint tárgy: én - a én házam, én - az énkocsim, én -az én pénzem. Ez az én tárgyi dimenziója; itt az én olyan, mint egy tárgy, nem tudatos,szinte alszik, horkol. A tudatosságod nincs jelen. Te is csak egy tárgy vagy a többi tárgy között,része a házadnak, a bútoraidnak, a pénzednek.Megfigyelted már? A fösvény, aki mást sem csinál, csak gyűjtögeti a pénzt, lassan olyan lesz magais, mint a pénze. Ő maga is pénzzé változik. Teljesen elveszíti a spiritualitását, puszta tárggyáalacsonyodik. Ha szereted a pénzt, idővel olyan leszel, mint a pénz. Ha a házadat szereted, idővelolyan leszel, mint a cement. Bármit is szeretsz, olyanná válsz. Ilyen a szeretet alkímiája. Ezértnagyon fontos odafigyelni arra, hogy mit szeretsz - mert azzá változol. Semmi más nem változtatjameg annyira az embert, mint a szeretet. Szeress olyasmit, ami magasabbra emel, ami a magasbarepít! Szeress valami olyat, ami feletted áll! A vallás pontosan erről szól. Átnyújtja neked Istent,hogy szerethesd őt - így semmiképpen nem zuhanhatsz vissza, mindenképpen fel fogsz emelkedni.
  • 111. Tehát az egyik fajta én tárgyiasult én-ként létezik, a másik pedig a személyes én. Ha egy másikembert szeretsz, akkor ez a személyes én éled fel benned. Egy személyt szeretsz, tehát te magad isegy személlyé válsz. De akkor mi a helyzet az önszeretettel? Ott nincs se tárgy, se személy. Az éneltűnik, mert az én csak ebben a két kontextusban, a tárgyi vagy a személyes kontextusban létezik.Az én a bábu, a tárgy és a személy pedig olyanok, mint a mezők a játéktáblán. Ha a mezők eltűnnek,a bábu is eltűnik. Ha egyedül maradsz, létezel, de nincs többé éned; nem érzel semmiféle én-t.Egyszerűen csak vagy.Általában azt mondjuk: “én vagyok". Ebben az állapotban viszont, amikor mélyen szeretedönmagad, az én eltűnik. Marad tehát a “vagyok"; marad a puszta lét, a tiszta lényed. Ez pedighatalmas boldogsággal tölt el; te magad leszel ünnep és boldogság. Ha egyre nyugodtabb,csendesebb, boldogabb és egységesebb vagy, akkor az önszeretet felé haladsz. Ha viszont egyreinkább boldogtalannak és nyomorultnak érzed magad, akkor a legjobb úton haladsz afelé, hogyegomániás légy. Ha az ego útjára léptél, másokra nézve leszel ártalmas, hiszen az ego elpusztítmindent, ami nem én, hanem te. Ha viszont az önszeretet útján jársz, az ego eltűnik. És ha az egoeltűnik, képes leszel megengedni a másiknak, hogy önmaga lehessen; teljes szabadságot adsz neki.Ha nincs egód, képtelen leszel a szerelmedet börtönbe zárni; nem tudod majd rácsokkal körülvenniőt. Engedni fogod, hogy szabadon szárnyaljon, akár a sas az égen. Engedni fogod, hogy önmagalegyen; totális szabadságot adsz neki. A szeretet nem más, mint abszolút szabadság. A szeretet magaa szabadság - szabadság neked és szabadság a szeretettnek.Az ego rabság - rabság neked, és rabság az áldozatodnak is. De az ego nagyon kemény trükköketvet be. Nagyon ravasz, rendkívül agyafúrt módszerei vannak; még azt is elhiteti veled, hogytulajdonképpen szereted önmagad.Hadd mondjak el egy történetet...Mulla Nasruddin arca hirtelen felvidul, amikor megpillant egy ismerős fickót az aluljáróban. Olyanlelkesen szorítja magához, hogy a szerencsétlen majdnem összeroppan:- Goldberg! Öregem! Alig ismertelek meg! Legalább tíz kilót felszedtél, és az orrodat ismegoperáltattad végre! Esküszöm, mintha vagy negyven centivel magasabb is volnál!- Már elnézést, uram! De az én nevem nem Goldberg! - válaszol a másik felháborodottan.- Nahát! - mondja Mulla Nasruddin. - Szóval a nevedet is megváltoztattad?Az ego nagyon ravasz, önigazoló, mindent megmagyaráz. Ha nem figyelsz, elbújik az önszeretetmögé is. Az én lesz a védelmezője. Az mondja majd: “De hát, én te vagyok!" Megváltoztathatja asúlyát, a magasságát, akár még a nevét is. És mivel csak egy gondolat, ez nem is esik nehezére;lehet kicsi, lehet nagy. Ő csak a fantáziád szüleménye.Légy tehát óvatos! Ha valóban növekedni akarsz a szeretetben, nagyon kell vigyáznod! Mindenlépést teljes tudatossággal kell megtenned, hogy az ego ne találjon semmilyen rést, ahová bebújhat.Az igazi valód se nem az én, se nem a re; az igazi lényed se nem te vagy, se nem mások. Az igazilényed transzcendentális. Amit énnek nevezel, az nem a valós éned. Az én-t csak a valóságra húzodrá. Amikor valakit úgy hívsz, hogy te, akkor sem a valódi lényét szólítod meg. Csak egy címkétaggattál rá. Ha minden címkét leszedsz, ott marad a valódi lényed - és ez az igazi valódugyanannyira a tiéd, mint másoké is egyben. Az igazi való egy.Ezért mondjuk azt, hogy részei vagyunk a másiknak. Az igazi valóságunk Isten. Lehet, hogy mostmég olyanok vagyunk, mint az óceánban úszó jéghegyek - különállóak - de ha elolvadunk, semmikülönbség, és semmi távolság nem marad közöttünk. Eltűnnek a meghatározások, a korlátozások;eltűnik az összes jéghegy. Az óceán részévé válunk mind.Az ego egy jéghegy. Olvaszd fel! Olvaszd fel mély, őszinte szeretettel, és elillan - te magad pedig azóceán részévé leszel!A következőt hallottam egyszer...A bíró szigorú szemmel nézett a vádlottra:- Mulla, a feleséged azt mondta, hogy fejbe vágtad egy baseball-ütővel, és lelökted a lépcsőn. Mittudsz felhozni mentségedre?Mulla Nasruddin megdörzsölte az orra tövét, és elgondolkodott. Végül így szólt:- Bíró úr, úgy vélem ennek az ügynek három oldala van: a feleségem állítása, az én állításom, és az
  • 112. igazság. Ìgy van. Eddig te is úgy tudtad, hogy az igazságnak csak két oldala van, pedig három van.Van egyszer a te történeted, az én történetem, és ott van az igazság is. Én, te és az igazság. Azigazság se nem én, se nem te. Az én és a te csak a mérhetetlen igazság csorbítása. Az én hamis, a tehamis - hasznosak a mindennapi életben, de nem igazak. Nehezen boldogulnánk egy olyanvilágban, ahol nem lenne én, és nem lenne re. Rendben, használd ezeket a szavakat. de ezek csakeszközök, amelyek segítenek boldogulni a világban. Valójában nincs re és nincs én sem. Létezikvalami, valaki... valami korlátlan, végtelen energia. Belőle lettünk, és egy napon benne oldódunkmajd fel újra.